finomat készítetek

aki már régóta követ minket az észre vehette hogy  az alapítvány körül  egy kicsike változás

 

történt aki volt vezető az  most hátérbe vonul mart köztük aki emlékszik az tudja hogy sok

 

dologba  segítem akkor is meg köszönte nekem hányszor úgy embernél elege van meg akarja

 

dolgokat  mondani itt  is így volt de mégis  az eredménye 14év után együtt tudtunk dolgozni

 

és  mai napig meg  beszéljük dolgokat .hányszor van az most amikor meg történt változás

 

az alapítványba most együtt  értünk voltak nagyon nehezen ment az múlté le zártuk az dolgot

 

ő is hátérbe vonult  azt beszéltem  meg hátérbe vonultam ott segít kezek rajtuk  engedem új

 

tagokat érvényesülni  ha valami meg hívnak elmegyek hazájúk időm engedi , pár  évig amíg

 

időm engedte velük mentem állat kertbe velük de  4vel ezelőtt  betegség jött közbe nálam most

 

évek óta dolgaim nem engedi ezt meg nagyon fel fordítanám dolgokat tán el tudnék menni de másnap

 

meg ínám levét  azt gondolkozok így el hagyom állat kertet  de az állt kert napról befogok számolni

 

önöknek másik alkalommal .meg beszélték hétfői állat keretet .egy darabig sajnos szombati

 

össze jövel nem lesz meredt hétköznap találkoznak meg beszélik dolgokat valami van változás

 

ha mégis lesz  egy szombati  össze  jövetel előre  meg fogom írni most így döntöttek  új tagok

 

változna valami előre fogom jelezni  önöknek itt .  múlt  pénteki  foglakozást  pedagógus

 

Judit Mancika  néni tartották foglakozást  ifjoncoknak .

 

2019.szeptember.13 péntek. Bagó Zoltán,Horváth Zoltán,Sára Edina,Szilágyi Erzsébet,Orosz Tamás,Gerhát Lenke,Farkasné Mancika,Barnáné Sümegi Judit. A mai napon mindenki folytatta az elkezdett szövést.Lenke új szőnyegbe kezdett.Horváth Zoli vetette fel az új keretet,Manci néni segítségével.Kiosztottuk a pólókat a hétfői állatkerti kirándulásra.Megbeszéltük mindent a hétfői napot illetően.A konyhában zöldségpörkölt készült rizzsel.Horváth Zoli segített a zöldségpörkölt és a rizs elkészítésében.Edina segített a tálalásban

 

  1. A hagymát apróra darabolva megfonnyasztjuk az olívaolajon.
  2. Megszórjuk pirospaprikával, és hozzáadjuk a megpucolt, kimagvazott, felkockázott patiszont. Ízlés szerint sózzuk, lassú tűzön fonnyasztani kezdjük.
  3. Ha már egy kis levet eresztett, hozzáadjuk a majorannát, a paradicsomot és zöldpaprikát (lehet csípőset is), majd még egy kis vízzel felöntjük, és fedő alatt rotyogtatjuk, amíg megpuhul.
  4. Amikor megpuhult a patiszon, belepréseljük a fokhagymákat, kevés őrölt borsot adunk hozzá, végül a tejfölben elkevert kevés (köles)liszttel behabarjuk.
  5. Még egy rottyantás és kész is.

 

egy hagyomány 2 rése

szombaton  részt vettem  egy élő rózsafüzéren azt

 

útvonalat  Tura Galgahévíz   útvonalat én festem

 

meg  jel élét egyik zarándok társammal

 

többi útvonalat pedig be tanultam kis idő kelt de,

 

már  fejembe van  .szombat délőtt  10:10re volt

 

meg  hírdve mind 2kető zarándok csapatnak

 

érkezés korában érkeztünk oda épen  egyik

 

ismerősöm volt kocsiját vezette Hévízgyörk felé

 

oda szol lányának ott  megy  sanyi élen zarándok

úton meg voltak  lepődve. Hévízgyörkön

 

templomba  imádkoztunk meg hallagatuk  jövő

 

ilyenkor  lesz  nemzetközi eukarisztikus  nap eről

 

beszéltek .meg vendégül láttak Hévízgyörki

 

plébánia kertbe  nagyon finom volt  minden ott

 

is  nagyon kitetek magukért Hévízgyörki

 

templomba járok köszönjünk neki vendég látást.

 

indultunk tovább délőtt 10:50kor Kartal felé  edig

 

minden évbe rendőrök segítetek át érjünk másik

 

útvonalra  most neki dolguk volt máskép oldtuk

 

meg  azért  egy  dolgon mi  is fel voltunk

 

háborodva  ép tartunk kartal felé közzel 130ember

 

figyeltünk egymásra épségbe átkeljünk másik

 

útvonalra de  nagyon nehezen tudtunk  mert

 

valaki igen csak rontja levegőt  kiborítódta oda

 

arra útvonalra Hévízgyörk Kartal  felé így át

 

mentünk azon hogy időbe  meg érkezünk Kartalra

 

imádsággal énekel mentünk oda  Kartalra nem

 

sikerült pontosan érkezni pár perc késéssel  meg

 

érkeztünk délután fél1egy  után ott fogadott ottani

 

atya minket imádkoztunk templomba meg

 

mutatott egy érdekes dolgot  aki kíváncsi volt

 

utána  plébánia kertbe  vendégül látak ott is

 

sok finomság várt minket délutánfél2kor indultunk

 

útra  aszódi  szentkereszt felé imádsággal

 

énekel  tartunk oda ment közbe beszélgetünk

 

meg dicsértek engem egyik szervező én rám

 

lehet számolni mindig ott voltam eddig .délután

 

14:45 meg érkeztünk aszódi szentkereszthez  el

 

imádkoztunk és mentünk tovább de  most nem

 

azon útvonalon meg voltam lepődve kértem

 

segítséget mert nem tudtunk be menni aszódi

 

templomba  volt esküvő így aszódi javító intézet

 

kápolnájába mentünk imádkoztunk énekeltünk

vendégül láttak minket köszönjük szépen

 

indultunk 16:40kor bag felé imádkozva énekelve

 

fél 6után  meg érkeztünk bagra  ott  részt vetünk

 

misén  este 7re vége  volt ők vendégül láttak ők

 

évek óta  fasírttal süteményekkel látak vendégül

 

nagyon finom volt köszönjük vendég látást este

 

8kor  szombaton mindenki otthon volt

 

szerencsésen haza érkeztünk egy szép nap volt

 

egy hagyomány ami elkezdőt 8 ével ezzelőt

Egy 8éve indult  el egy élő rózsafüzér  Tura ,

 

Galgahévíz   ,Hévízgyörkön keresztül Kartal

 

aszód  végállomás Bag  ezt  szakaszt  turátol

 

Galgahévíz   vonalát  én  festem meg   Mária

 

út  jelzést  egyik tagal jó téz ével ezelőtt azért

 

ismerem utat  arra  idei évbe  meg volt

 

szervezve élő  rózsafüzér turán keresztül

 

Galgahévíz,Hévízgyörkre kartalon Bag

 

végállomás este . én turárol tegnap  reggel

 

7orakor  gyülekező  templomnál minden

 

évbe úgy indultunk útra  helybeli atya  meg

 

álld  minket idén hogy más közbe jött neki

 

úgy  gondoltam hogy  imádsággal énekel

 

keresztvetéssel útra indulunk mondtam

 

szervezőnek igy  gondoltam mert atyának

 

közbe jött  valami helyeste gondolatomat .

 

reggel 7:2o kor   tegnap elindultunk útra

 

Galgahévízre volt egy polgár őr ismerősöm

 

aki Hévízgyörkig elkísért minket minden

 

rendbe legyen . turárol ahogy elindultunk

 

azon útvonalon mentünk gyalog amit  még

 

én festem fel utat mentem velük elején én

 

vittem keresztet mondta  valaki erre menjek

 

feledtem tudom merre én festem fel jelzést

 

akkor  elnézést kért  nagyon pontosan

 

indultunk  el   turárol  Galgahévízre azon

 

fel festet  jelen mentünk ami nem igazán

 

nincsen úton . nagyon jó Tartuk magunkat

 

az időhőz én mentem elején imádkoztunk más

 

vezetésével  annyira jól mentünk  meg

 

dicsértek  nagyon jól mentünk előbb

 

érkeztünk oda galgahévizre fél9kor kellet

 

volna oda érnünk de mi  negyed 9kor oda

 

érkeztünk  ottani atya elmondta amit

 

szeret volna imádkoztunk vendégül láttak

 

Galga hévizek finomsággal  kávéval vizel én

 

megittam kávét  egy ismerősöm kávézol igen

 

most kicsit   .beszélgetünk  reggel 9:10kor

 

elindultunk   Hévízgyörk  felé imádsággal most

 

nagyon  jó mentünk én mentem keresztel elől

 

nagyon jó tartuk időt  Hévízgyörk felé oda

 

déllőtt 10:10 oda  érnünk 2percel korában

 

értünk  oda  oda  várjuk bagikat  kartalikat

 

vártuk ők is nagyon időbe érkeztek .meg

 

Hévízgyörkön templomba imádkoztunk ,ott

 

is vendégül  láttak  Hévízgyörkiek

 

finomságokal. holnap  tartsank velem érdmes

 

hévizgyörk Kartal  aszódi bagi vonalon amere

 

jártam  azt fogom  meg osztani önöknek

 

érdmes  velem  tartani  holnap is engem

 

olvasni it  tartsanak velem holnap .is.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

szívbajos embernek való!

Nem szívbajos embernek való! – mondták valaha a régi Magyarországon bizonyos gavalléros tréfákra, halálos kimenetelű párbajokra, mérgesebb szilvóriumokra, sőt harapósabb asszonyfélékre is.

– Nem szívbajos embernek való! – mondja most ugyancsak Hoch János, amint karonfogva sétálgat velem az Országháznak abban a táncterem nagyságú szobájában, ahová hosszas keresgélés, piros bársonyfüggönyös ajtók, régi vármegyei életre emlékeztető hajdúféléken át tudok eljutni. Az ajtókra valami vidéki nyomda készített kartonpapírosokat. A Nemzeti Tanács Elnöke – mondják a töredezett betűk. Beküldöm a névjegyemet: Itt van Krúdy Gyula és jóslatot kér Főtisztelendő úrtól.

Mielőtt tovább mesélgetnék, kedves késői maradékom, el kell mondanom, hogy ez a kor sem különbözik a többi kortól, amelyeket az emberiség részére megalkottak hitújítók, királyok, Savonarolák, Husz Jánosok és zsurnaliszták: – ez a kor is telve volt jelszavakkal, amelyeket a tömegek részére találtak ki, hogy legyen nekik ebédrevalójuk. Pedig ez a korszak állítólag a fölszabadult, okos emberek korszaka volt, – nem lehetett volna elhinni, hogy a korszak eszméit az ablakokból a szobalányok, az udvarokról a házmesterek porolják a járókelők közé. Jelszavak járták ekkor is: a kocsmákban, ahova a polgár feledkezni betért; a piacon, ahova az emberek mondanivalóik megtanulása végett eljárogattak; a családi otthonba, ahol mindenki úrnak érzi magát, akinek joga van keresztjelet tenni a kenyérre, mielőtt azt felszegné… A háborús jelszavak már elmúltak, de itt voltak az úgynevezett béke jelszavai: „Álljunk meg egy szóra!” – „Mi mégis entente-barátok vagyunk!” – emlegetik a polgárok kocsmáikban és fészkeikben Lovászy Márton szavait. Nagy volt ez az ország: hetek is beleteltek, míg egy új pesti kiadás eljutott Kassáig vagy Fogarasig.

Ilyenféle általánossá válott tudás lett, hogy Hoch János főtisztelendő úr, józsefvárosi plébános korában a próféták könyveinek igénybevételével pontosan megjósolta a háború végét: bizonyos Da-Niel nevű férfiút, aki oroszlán-damptőr is volt, kevert bele a dologba a nyolcadik kerületi pap, hogy arra rákenhesse az elmúlt Világháború végének megállapítását. Hogyne hitték volna el az emberek az éveken át várt kedvező, a Szent Bibliával megerősített jóslatot, amikor már annak is jelentőséget tulajdonítottak, hogy a ház melyik oldalán akad meg ökörnyál, amely Rákos mezeje felől Pest felett elúszik! Ott haláleset történt, vagy az öreg póttartalékos váratlanul hazatért.

Éppen ennek a Dániel prófétának ügyében kerestem a főtisztelendő elnök urat egy kora tavaszi napon abban a gyönyörű, germán mesemondásokból való nagy házban, amelyet a vidéki emberek talán manapság is megbámulnak, mint az ország házát. (Minden valamire való építőnk német származású volt; úgy látszik a magyarok tudománya megrekedt a sátorcsinálásnál.)


Először a böjti szentbeszédekről teszek említést, amelyeket a béke boldog éveiben annyiszor volt alkalmam hallgatni az „aranyszájú pap” ajkairól, az üvegházi jácintokhoz hasonlatos, finom belvárosi hölgyek társaságában úgy a szerviták terén, mint a Ferencrendiek templomában.

– Nem voltunk még szívbajosok, – felelte a Nemzeti Tanács elnöke.

Majd a nógrádverőcei csónakázásra terelte a szót, mikor a kőbányai főúr izmainak olyan teljességében volt, hogy versenyevezősökkel küzdött együtt a Dunán, – amely itt még valóban kék a nagymarosi svábok miatt.

– Azt hiszem –, felelte a diktátor, aki Magyar

– Azt hiszem, – felelte a diktátor, aki Magyarország zászlósurának valamint egyéb nemességének hűségesküjét kezében tartotta –, azt hiszem, hogy Buddhának, az antikrisztusnak abban az egyben igaza van, hogy mindannyiunknak hétrétű utat kell megtennie az életben. A szenvedések útjait.

viszi ember életbe valamire

én  napokba  beszélgetem az egyik emberel aki

 

igazán  nekem közel ált  meg tudtunk  mindig

 

beszélni dolgokat  amit  az alapítvány érintet hogy

 

ő is még  központba  van így  volt  nála egy

 

dolgom  amit  nekem elintézte beszélgetünk egy

 

jó ízűt     akkor  nagy  öröm  amikor  találkozunk

 

egy  kicsit  mondtam egy  dolgot  ő közli te intézed

 

dolgaidat  mert  te  életbe vitted valamire amit

 

most  hívatásba  vagy embernek ahol  van azt

 

meg  szokta becsülni aki  örömmel teszi  munkáját

 

az élményé válik neki   tudja  munkáját meg

 

becsülik viszi életre valamit  sokszor úgy emberbe

 

hívatás  képen üzi munkáját  ha szereti csinálni az

 

neki  előbb után jó úthoz fog vezetni látja amit

 

csinál jó  meg  fogják  becsülni  viszi éltre valamit

 

hányszor  ember életbe kicsibe  hű volt mondjuk

 

nagyobbat  bíznak arra  embere . én hátérbe

 

vagyok viszem éltbe valamire közölték velem

 

mondták  az legyen színvonal életbe . de én még

 

mindig  köztük vagyok időm engedi  benézek

 

engedem új tagok érvényesüljenek az

 

alapítványba  most  szerdai  foglakozást

 

pedagógus Judit Mancika  néni tartották

 

foglalkozást  ifjoncoknak jó éreztük magukat.

 

2019.szeptember.11.szerda. Horváth Zoltán,Bagó Zoltán,Szilágyi Erzsébet,Gerhát Lenke,Orosz Tamás,Sára Edina,Farkasné Mancika,Barnáné Sümegi Judit,Tóthné Julika. A mai napon Tomi,Erzsike,Lenke,Edina,Bagó Zoli folytatta a szövést.Bagó Zoli is befejezte a szőnyeget,Lenke kötötte le.Tomi frissítette a vírusirtó programot a gépen.Horváth Zoli használatba vette az internetet,hogy információkat keressen a vetélkedőhöz.A konyhában karfiolos zöldség leves készült.Horváth Zoli ízesítette a levest,Edina tálalt.

Hozzávalók 4 személyre:

  • 200 g karfiol vagy brokkoli
  • 500 g mexikói vagy azték zöldségkeverék (mélyhűtött)
  • 1 kis fej hagyma
  • 1 ek. olaj
  • 2 zöldségleveskocka
  • 2 dl tejföl
  • 2 ek. rizsliszt
  • só, bors
  • 1 nagy csokor petrezselyem

A karfolt/brokkolit megtisztítjuk, rózsáira bontjuk, és megmossuk. (Ha friss zöldségekből készítjük, azokat megtisztítjuk, megmossuk, majd lehetőleg azonos nagyságú darabokra-karikákra aprózzuk.) A hagymát meghámozzuk, egészben hagyjuk.

2. Az olajat felforrósítjuk, (fagyos állapotban) rádobjuk a zöldségkeveréket, a karfiolt és a hagymát, majd fedő alatt, mérsékelt tűzön, saját levében-gőzében 10-15 percig pároljuk. Felöntjük 1 liter vízzel, belemorzsoljuk a leveskockákat, és félig lefedve, továbbra is mérsékelt tűzön puhára főzzük.

3. Elkeverjük a tejfölben a rizslisztet, felengedjük 1-2 merőkanál levessel, majd vékony sugárban a leveshez öntjük. Szelíd forralással, fedő nélkül 5 percig főzzük, ízlés szerint utánasózzuk, borsozzuk. A petrezselymet leöblítjük, finomra vágjuk, a leveshez adjuk, de ezzel már nem főzzük tovább (hő hatására elbomlik a petrezselyemben lévő C-vitamin!). Eltávolítjuk a levesből a hagymát, és petrezselyembóbitával díszítve tálaljuk.

 

 

 

a szépre emlékezni

2019.szeptember.9.hétfő. Horváth Zoltán,Bagó Zoltán,Szilágyi Erzsébet,Gerhát Lenke,Gergely Dávid,Orosz Tamás,Sára Edina,Farkasné Mancika,Barnáné Sümegi Judit. A mai napon a szövés a szokásos lendülettel folytatódott.Edina befejezett egy szőnyeget,Horváth Zoli felvetett egy új keretet,Judit segített neki tartani.Edina így az új szőnyeghez is hozzá tudott kezdeni.Tomi folytatta a mintás gyapjúszőnyeget.Erzsike is sokat haladt a szövésével.Lenke az összes ceruzát rendbe rakta,kihegyezte.A konyhában kelkáposzta főzelék készült.Edina segített a tálalásban.

 

kicsit  nem  szényen  úgy gondlom  szépre

 

emlékezni  az  minden embernek jó esik  úgy

 

mondva vissza tekint olyan dologra amit  ő idejébe

 

volt  akkor  ilyen  eseményre  nézek én vissza

 

hogy  csak  meg  fordulok az  alapítványba amikor

 

időm   engedi .  napokba  épen beszélgetem  egy

 

illetővel  akivel napi szinten tartom kapcsolatot

 

mondja nekem én  csak annyira vagyok bent én

 

is leadja lányát  jön  haza dolgát végezni milyen

szép  volt  az  ő  otthagyta    ifjoncot   tudta hogy

 

vagy én  velem  el van  foglakozás ideje alatt

 

olyan volt  amikor  még  Buda Marika  néni volt

 

még az  alapítványunkba ő vele elvolt ifjonc

 

nagyon ugye  ezt    hallja ember ilyet embernek

 

igazán jó esik  ilyenre emlékeznek rá pedig már

 

ezek  nem most  voltak  de  ifjonc anya vissza nézet

 

akkor milyen jó volt ifjoncával  elvoltam most is új

 

tagok azzal  elvannak ifjonccal . máskép látja

 

dolgokat .  az új tag  mint mi  régen kezeltük

 

és   elvolt  ifjonc velünk ez  nagyon szépre

 

emlékezés ez  hír igazán  nekem jó  est

 

elmondom  szeretem azzal ifjonccal foglakozni

 

nem tudom mai új  tagok hogy álnak hozzá ehez

 

ők nekik meg kel szokni dolgokat és alapítvány

 

új tagoknak  meg kel szokni rendszert  amit mi

 

elkezdtünk ő folytassák újult  erővel . héten

 

hétfői foglakozást  pedagógus Judit  Julika  néni

 

tartották foglakozást ifjoncoknak jól érezték

 

magukat.

2019.szeptember.9.hétfő. Horváth Zoltán,Bagó Zoltán,Szilágyi Erzsébet,Gerhát Lenke,Gergely Dávid,Orosz Tamás,Sára Edina,Farkasné Mancika,Barnáné Sümegi Judit. A mai napon a szövés a szokásos lendülettel folytatódott.Edina befejezett egy szőnyeget,Horváth Zoli felvetett egy új keretet,Judit segített neki tartani.Edina így az új szőnyeghez is hozzá tudott kezdeni.Tomi folytatta a mintás gyapjúszőnyeget.Erzsike is sokat haladt a szövésével.Lenke az összes ceruzát rendbe rakta,kihegyezte.A konyhában kelkáposzta főzelék készült.Edina segített a tálalásban.

5 dl víz (kb.)

  1. A húst megmossuk és felkockázzuk. A hagymákat tisztítjuk, apróra vágjuk.
  2. Pörköltöt készítünk: a felmelegített olajba beletesszük a felkockázott vöröshagymát, sózzuk, és megfonnyasztjuk kicsit (a só azért fontos, mert hatására a hagyma így vizet enged, ezért nem fog megpirulni, hanem teljességgel szétfő az ételben, ezáltal is sűrítve azt). Pár perc kevergetés után hozzáadjuk a felaprózott fokhagymát, és azzal is átforgatjuk. Amikor megérezzük a fokhagyma illatát, beletesszük a fűszerpaprikát, és az egészet jól átforgatjuk. Most lehet beletenni a kockára vágott húst, amit sóval, borssal, őrölt köménnyel ízesítünk. Ráöntünk egy pohár vizet, felforraljuk, majd a lángot kis-közepesre
  1. mérsékelve majdnem puhára főzzük.
  2. Amíg a pörkölt készül, eltávolítjuk a káposzta sérült leveleit, és vékony csíkokra vágjuk. A burgonyát is megtisztítjuk, és kockára vágjuk.
  3. Amikor a hús már majdnem puha, hozzáadjuk a káposztát és a burgonyát, amit megsózunk még egy kicsit. Kevesebb vizet öntünk rá, mint amennyi zöldség van a lábasban. Felforraljuk, majd a lángot mérsékelve mindent puhára főzünk.
  4. Míg a zöldségek puhulnak, elkészítjük a habarást: a rizslisztet simára keverjük a kefirrel és a natúr joghurttal.
  5. Amikor minden puha a lábasban, a habarást az ételhez adjuk, és besűrítjük vele.

 

 

 

lélekre való elmélkedés

Amikor a bűnös elfordul a bűntől, amit elkövetett, s a törvényhez és az igazsághoz igazodik, megmenti életét. Magába szállt és elfordult elkövetett bűneitől, azért életben marad és nem hal meg.

Aki haragszik atyjafiára, méltó arra, hogy ítélkezzenek felette… Békülj ki előbb atyádfiával…Békülj meg ellenfeleddel hamar… (Máté evangélista)

Istenképünk a kinyilatkoztatás során egyre alakult: a haragvó és büntető uralkodóból szerető, megbocsátó, irgalmas atya lett. A héberben gyakran használták az irgalomra a ‘rahamim’ kifejezést. Ez a szó az anyaölt jelentő ‘rehem’ többes száma. ‘Rahamim’ tehát azt az összetartozást jelöli, amely az anyaság birodalmában terem: összetartozás egy tehetetlen lénnyel, akinek élete teljesen tőlünk függ (Vö. Zsolt 25,6!). Isten irgalmas szeretete (vö. a latin misericordia = irgalmas-szívű – Zsolt 136) az egész – néha igen véres – történelmet átjárja.

A szelíd és alázatos szívű Jézus, bár újra meg újra tudott igen határozott és kemény lenni, tanításának fókuszába állította a megbocsátást. Távol áll tőle a harag és a haragtartás. Megbocsátó szeretetével az elveszett megkeresésére indít (Lk 15). Halála sem haragot váltott ki belőle, hanem ellenségeiért fohászkodó, megbocsátani akaró szeretetet.

És mi? Isteni tettet valósíthatunk meg világunkban, ha legyőzzük haragunkat, megbocsátunk és irgalmasok vagyunk – még ellenségeinkkel szemben is.

A Hegyi-beszédbeli sokkoló prédikációjával Jézus egyszerű igazságot akar belevésni hallgatói lelkébe: Istennel jóban lenni csak úgy lehet, ha békességre jutunk embertársainkkal, a kultikus engesztelő áldozat, amelyet embertársainkat megkerülve szeretnénk felajánlani neki, semmit sem ér. (Gromon)

„Amikor megbocsátasz, a múltat már nem változtathatod meg – de befolyásolhatod a jövőt.” (Bernard C. Meltzer) Mi is ilyen jövőt szeretnénk építeni magunknak és gyermekeinknek!

Ne nevess, jó uram, az Istent pontosan olyannak képzelem, mint magam vagyok. Csak magasabbnak, erősebbnek, bolondabbnak és halhatatlannak. Lágy báránybőr bundákon ül lustálkodva, és az ég a kunyhója. Nem ilyen pléhdobozokból összetákolt kunyhó, mint a miénk, hanem felhőből van. Jobb kezében nem kardot tart, nem is mérleget – az efféle szerszámok gyilkosok és mészárosok kezébe valók –, hanem egy nagy szivacsot, teli vízzel, mint a felhő. Balról van a paradicsom, jobbról a pokol. Jön a szegény lélek, meztelenül, mert elvesztette a testét, és remeg. Az Isten szemügyre veszi, és kuncog a bajusza alatt, de játssza a félelmetest: „Gyere ide – mondja neki, és mélyíti a hangját

–, gyere ide, átkozott!” És elkezdi a vallatást. A lélek Isten lábához veti magát. „Irgalom, kegyelem – kiáltja –, bűnös vagyok!” és mondja, mondja a bűneit. Beszél, se vége, se hossza. Az Isten meg unja, és ásítozik. „Hallgass már – kiált neki –, megsüketülök!” És zsupsz, veszi a szivacsot, törül rajta egyet, és már föl is oldotta minden bűnéből. „Mars a paradicsomba! Péter, ereszd be a szerencsétlent!” Mert tudnod kell, jó uram, hogy az Isten hatalmas, nagylelkű úr, és a nagylelkűség megbocsátást jelent.

a teremtés

Kezdetben teremtette Isten
az eget és a földet.

Sokmillió év múlva azonban
az ember végre elég okos lett.
Azt mondta:
Ugyan, ki beszél még itt az Istenről?
Én magam veszem kezembe a jövőmet!

Megtette,
és elkezdődött
a Föld utolsó hét napja.

Az első nap reggelén
elhatározta az ember,
hogy szabad lesz és jó,
szép és boldog.
Már nem Isten képmása,
hanem ember

És mert valamiben hinnie kellett,
hitt
a szabadságban és a szerencsében,
a börzében és a haladásban,
a tervszerűségben és saját biztonságában.

Aztán
– biztonsága érdekében –
megtöltötte
lába alatt a Földet
rakétákkal és atombombákkal.

A végső idők második napján
elpusztultak
a halak
az ipari szennyvizektől,
és a madarak
a vegyipar mérgező porától,
amit a hernyóknak szántak.
A mezei nyulak is
az utakon hagyott ólomfelhőkben,
az ölebek
a kolbász szép piros szinétől.
A heringek
a tenger szinén úszó olajtól
és az óceánok mélyén lévő szemétrakásoktól,
mert a szemét rádióaktív volt.

harmadik napon
kiszáradtak a füvek a mezőkön,
a lombok a fákon,
a mohák a sziklákon
és a virágok a kertekben.
Mert az ember
maga irányította az időjárást,
és pontos tervek szerint osztotta el az esőket.
Csupán egy kis hibát követett el az,
aki kiszámította az eső elosztását.
Amikor végre megtalálták a hibát,
már a szép Rajna
kiszáradt medrében feküdtek a hajók.

negyedik napon
a négymilliárd emberből
hárommilliárd elpusztult.
Egyesek olyan betegségekben,
amelyeket az ember maga tenyésztett ki.
Mert nyitva felejtették a tartályokat,
amelyek a következő háborúra
készen állottak.
És az orvosságok sem segítettek.
Mert ezeket túl sokat használták már
az arckrémekben és a disznóvészekben.
Mások az éhségtől haltak meg,
mert a gabonaraktárak kulcsait
eldugták előlük.
És káromolták az Istent,
mert nem tette boldoggá őket.
Persze, minderről Isten tehet!

Az ötödik napon
az utolsó emberek
megnyomták a piros gombot,
mert támadástól tartottak.
Tűz borította el a Föld-golyót.
Égtek a hegyek,
elgőzölögtek a tengerek
és a városok betoncsontvázai
füstölögve, feketén meredtek az égre.
És az égből látták az angyalok,
hogyan válik a kék bolygó vörössé,
majd piszkosbarnává,
végül hamuszürkévé.
És énekük
elhallgatott tíz percre…

változás nálunk

aki emlékszik az  tudja hogy Erzsike pár hónappal ezelőtt  balesetet szenvedet  én ezt hírt most

 

ahol vagyok  oda   be jár oda mondta  nekem  hogy ez történt vele  azért   sajnáltam őt ez történt

 

vele mind végig  úgy mondva össze futottam közeli   család tagjával érdeklődtem iránta  hogy

 

van  mondták  épen akkor gyógytornára jár Kált én családtagom is át  adta nekem üzentét .kicsit

 

vissza tekintek régi eseményre vele  kapcsolatosan volt egy olyan nehéz pillantok amikor nehezen

 

eltudtam  fogadni  őt  már  szeretem  amilyen ő igazából táborba együtt  voltunk épen enni  kezdet

 

volna  nem  evet azzal kézzel amivel történt balesete  mert az volt akkor   bene hogy azzal kézzel még

 

nem tud enni  pedig akkor már fél év eltelt műtét  után táborkor meg akkor járt gyógytornára de ott

 

még nem tud  táborba  azzal kézzel enni ,de Erzsike jobb  lett  keze  szerdára neki kezdet  szűni

 

szőnyeget  ahogy értesültek időm kevés  híreket meg kapom olvashatják el én 14év munka után

 

kicsit   máskép segítek  az alapítványnak de velük vagyok időm  engedi . múlt hét  pénteki

 

foglakozást pedagógus Judit  Mancika néni tartorták  foglakozást  ifjoncoknak jó éreztük magukat.

2019.szeptember.6.péntek. Horváth Zoltán,Szilágyi Erzsébet,Gerhát Lenke,Farkasné Mancika,Barnáné Sümegi Judit. Kipakoltunk a hátsó szobából,rendet raktunk,a papírgyűjtéshez átválogattuk az újságokat.Lenke folytatta a szövést,Erzsikével

 

együtt.A konyhában virsli pörkölt készült tésztával.Horváth Zoli segített a konyhában,fűszerezett és pirította a hagymát.

 

  1. 2 csapott evőkanál fűszerpaprika
  2. 3 fej nagyobb vöröshagyma
  3. 1 kg sertéscomb
  4. 1 csapott evőkanál ételízesítő
  5. 3 db nagyobb burgonya
  6. 6 db húsos paraadicsom
  7. 6 db tv paprika
  8. 4 pár füstölt virsli
  9. 2 db tojás
  10. 1 kávéskanál só
  11. 1 kávéskanál őrölt fekete bors
  12. ízlés szerint csili paprika
    Előkészítjük a zöldségeket, hámozás, darabolás, karikázás… Majd kevés olajon vagy zsíron megdinszteljük a hagymát, paprikát és hozzáadjuk a fűszerpaprikát. Mikor beletettük keverjük át és öntsük fel vízzel, majd mehet bele a hús.

 

Mikor a hús félig megpuhult, tegyük bele a felkockázott burgonyát, feldarabolt paradicsomot, felkarikázott virslit. Majd főzzük benne puhára a burgonyát.

Ha megfőtt, verjük fel a tojásokat és apránként keverjük hozzá a rotyogó pörkölthöz. Amint besűrűsödött, vegyük le a tűzöl.

Tálalni tésztával vagy burgonyával, ha többet teszünk bele kb. 1 kg ehhez a menyiséghez.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

kérni égiek segítségét

kicsikét gondolkozunk el olyan dologról ami minden embert meg érinti hogy elmegyünk mondjuk

 

templomba  fel vesszük ünnepi ruhát részt  vegyünk rajta de nem tudok semmit csak úgy van vele

 

kötelező dolgot le akarja tudni hitünket mindig  erősebb szálra kel fűzni erősebb  kapcsolatunk

 

legyen  égiek felé hányszor úgy  ember életbe  kicsikét olyan úton járunk ami egy kicsikét elvagyunk

 

keseredve nehéznek  talajuk azt utat ilyenkor sok sor úgy van egyesek nem fordulnak segítségért

 

amikor az  ember  épen gyengének érzi magát úgy van vele küszködik  ameddig tud véghez viszi

 

saját  erélyéből  dolgokat  hányszor úgy ember életbe gyengének  érzi  magát  de küszködik folytatja

 

útját  néha ilyen út  nehézséges de  nem merünk segítségért  folyamodni .egy vallásos ember  aki

 

érez  magába erőt  mindig kéri  fogja rózsafüzért  kéri  hogy  segítsenek rajta  mert  gyengének

 

érzi magát  kéri hitel  dolgokat  őt  meg fogja segíteni  bajba erőt  fog adni  kéri égiek segítségét

 

mi bajba vagyunk gyengének érzi ember valamibe folyamatosan kérje égiek segítségét meg fogja

 

segíteni  mondjuk  eltévedt úton jár egy ember kéri égiek segítségét vissza tér jó útvonalra kérte

 

más kérte égiek segítségét jó útra térjen lesz ereje neki életbe.

 

mindig van embernek rossz akarója

még múlt héten hétvégén tudtam meg hogy héten hétfőn elkezdők nappali foglakozás  náluk ahogy

 

tudtak róla hogy az alapítványba minden  változatlan csak egy kicsikét annyi változás történt tagok

 

közül van kis változás meg annyi amit észre vehetek volna nekem is kevesebb  időm van de ha időm

 

van benézek hozzájuk .a nyáron történt valami egy olyan dolgot  mondtak ami nem igaz hányszor

 

mondják embernek sok olyan illető van világon amit épen hal meg tud egyből rosszat gondol  mintha

 

tudna valamit hányon van meg hal valamit életbe valakitől egyből  tesz valamit hozzá gyorsan lesz

 

hírek  ami kivan színezve egy kicsit   csak  ennél az baj egy olyan ember tudja meg ugye  ez neki

 

nagyon fog fájni  de folytja dolgokat ráhagyja tovább lép fojtatni ami kel .véletlen mondanák

 

valamit ami nem igaz túl kel lépni .nyáron táborba voltam meg híva ugye ott gyógyulgatót

 

Erzsike  keze kezét  tavasszal volt neki balesete nagyon meg viselte őt táborba úgy evet hogy

 

másik kézzel de tornára járt kezével de  mostanára gyógyult  meg  annyira hogy  már szerdán

 

foglakozáson elkezdte szövést . héten  szerdai foglakozást  pedagógus Judit Mancika néni

 

tartották   foglakozást  ifjoncoknak jó érezték magukat.

2019.szeptember.4.szerda. Bagó Zoltán,Horváth Zoltán,Szilágyi Erzsébet,Gerhát Lenke,Gergely Dávid,Farkasné Mancika,Barnáné Sümegi Judit. Folytattuk a szövéseket öröm nézni,ahogy ügyesedik Erzsike keze,már írni is sokkal szebben tud.Lenke is bekapcsolódott a szövésbe.Rendbetettük a gombolyagos kosarakat.A számítógépen közösen oldottuk meg a feladvány kérdéseit.Sok újat tanultunk belőle.A konyhában lebbencs leves készült.Horváth Zoli pirította a tésztát.

  1. zöldségeket és a szalonnát előkészítjük, kockákra vágjuk.
  2. Előveszünk egy nagy lábast, amiben a levest is fogjuk főzni, és lepirítjuk a szalonnát.
  3. A megpirult szalonnát egy szűrő segítségével kiemeljük a lábasból, majd a kisült zsírjában a felaprított hagymát üvegesre pároljuk.
  4. Jöhet a csuszatészta, amit egy picit megpirítunk a hagymán.
  5. Hozzáadjuk a fűszereket, óvatosan megkavargatjuk, és felöntjük kb. 2 dl vízzel. Egy rövid ideig hagyjuk az alapot párolódni.
  6. A felkockázott burgonyát hozzáadjuk, majd felöntjük annyi vízzel, hogy bőven ellepje a burgonyát.
  7. Amennyiben szükséges, utóízesítünk.
  8. Ha a burgonya és a tészta is megpuhult, petrezselyemmel és a lepirított szalonnával megszórva tálaljuk!

 

 

 

 

 

 

a csikó

Eltévedtem – gondolta a csikó, és ijedt tekintetét újra körbehordozta a látóhatáron. Messze, a folyót szegélyező fák, bokrok mögött egyre alább süllyedt a nap, rőt fénye nem vakított már. – Eltévedtem – riadt ismét a bizonyosság a csikó szemében, tétován ingatta csillagfoltos homlokát, körötte fűcsomók, lomhán cserepeződő szik, benne fölfakadó hajszálerek: férgek folyosói.

Vézna hírnök-szellő iramlott az éjszaka hideg leheletével. A csikó fölkapta a fejét, a távolban apró házat látott, kis fehér foltot a szürkeségben, mellette magasba kapaszkodó, sovány nyárfa, rozzant kútágas- feszület. Vágtatni kezdett a ház felé, az izzadtság előbb átitatta szőrét, majd kis patakokba gyűlt, s medret vájt magának.

A gyorsvonat olyan puhán, észrevétlenül indult, hogy az utasok meghökkenve kiáltottak föl: „Nézd, már megyünk!” A kalauz kinyitotta lyukasztójával a kisszekrényt a peronon, és fölkattintotta a villanyt. „Na, bekapcsolták a villanyt, most már látunk!” – mondták az emberek, s még egyszer elfészkelődtek.

„Te osztasz, Jóska!” – szólalt meg egy kerek, piros képű férfi, szemében nevetés szikrázott, s durva, fekete kezét játékosan összedörzsölte.

Az öregember levette a kucsmáját, mintha köszönt volna a távolodó városnak. Az öregasszony megbontotta fekete kendője csomóját az álla alatt, s kendőjének két csücske, mint gyűrődött, rövidke hajfonat, sután himbálódzott sötét ruhájába vesző melle előtt.

A fiatalember rágyújtott, homlokát ráncolta, nézte a sárga, lustán szóródó fényt.

„Te csalsz, Jóska, az anyád istenit!” – nevetett a kerek képű, és a térdeken billegő aktatáskára dobta a kezében maradt lapokat. Előkerült egy literes üveg, körbeadták, mindenki húzott belőle.

„Korán sötétedik” – motyogta az öregasszony.

„Jön az ősz” – bólintott rá az öregember, de nem fordította meg a fejét. A vonat ide-oda ringatózva futott a sötétség felé.

A csikó elfáradt. Botorkált a ház körül, bebámult riadt szeme az üres ablakon, habzó szája csak szikkadt, kiszálkásodott vályúra talált. A nap elmerült, a sötétség előmászott a fák, bokrok mély odvából. Eltévedtem! Hol vagyok? – nyerített a csikó, s a nyerítés visszariant fülében. A homály fakóvá mosta a csillagot a homlokán, eltűnt a fehér piheszőr is a bokája fölött. A verítékerek hangtalanul ivódtak föl a poros szőrcsomók lápjában.

– Hol van anyám, hol az istálló, hová lett a kisgazdám?! Jajdult a félelem a csikóban.

A sötétség hálót dobott a tájra, csak néhány csillag bújt el hatalma elől.

A csikó kétségbeesett vágtába kezdett.

„Jó csajok, mi? Megkettyinteném az egyiket, hogy kettéállna a füle!” – Fiatalemberek röhögtek a folyosón, kezükben sörösüveg, szájukban cigaretta.

„Cseszd meg, Jani! Neked mindig huszonegyed van?” – „Van annak, aki el nem issza!” – „Nem látsz már te, Jóska, szemüveg kell neked!” – nevettek, körbeadták az üveget. A fiatalember fáradt volt, mintha elszöktek volna agyából a gondolatok.

A két öreg moccanatlan meredt a vakságba.

Részeg imbolygott végig a kocsin, marka sörösüveget szorított, néha elbődült: „…a szívem egy vándorcigány… Messze van még a söntés?!… a szívem egy vándorcigány…” A fiatalember homloka megforrósodott, szédült.

Fölállt, kiment a peronra, nagyokat lélegzett.

Egy cigány hegedűt cincogtatott, körülöttük katonák, szájukból ömlött a füsttel az ének: „…szeretném a homokórát megállítani, szeretném az emlékeket elfelejteni…”

A fiatalember csöppet megnyitotta az ajtót, a résen bevágott a hűvös levegő. Hallgatta, ahogy dalolnak a kerekek.

A csikó fölkapaszkodott a töltésre, üvegszál-vékony lába megbotlott a síneken. Fejét fölkapta, hallotta, ahogy tompán ciripel a láthatatlan huzal. Fürkészőn hallotta ezt a furcsa neszt, aztán tétova léptekkel elindult a sínek között.

A fiatalember becsukta az ajtót, rágyújtott. Holnapra mindent elfelejtek, gondolta, és visszament a fülkébe. Figyelte, ahogyan imbolyog cigarettájának hamvadó izzása az ablak fekete tükrében.

A vonat kényelmesen, dudorászva futott a síneken

egy kiüttetéses napunk

augusztus 20án nálunk  Turán volt egy nagyon szép dolog évek óta ilyenkor kitüntetik azokat az

 

embereket akik úgy mondva tettek is valamit ezért közösségért ahol élünk hányszor hallgatom azt

 

kin mondják annak illetőnek nevét hogy kitüntetik elmondják róla dolgokat ami ért kapta kitüntetést

 

halok róla egy 2dologot ami egy kicsit fájó dolog aki  meg kapja ott kitüntetést igenis  tesz  valamit

 

közösségért szebb jobb legyen közösség meg ahol élünk jobb legyen .én mamámat tavaly agusztus

 

20án kitüntették jó volt együtt  vele leni ő igazán tett valamit ápolta népművest babákat ő sok

 

embernek öltözte babáját népviseltbe én azért voltam jelen meg tiszteljem őt mert az unokája

 

vagyok .idén megint egy olyan ember kapta   meg augusztus 20nem más mint az alapítvány

 

elnök asszonya  kapta meg kitüntetést mert 14évie együtt tartja csapatot  szeretetbe ez nagyon

 

nagy erő kel ehhez de ő véghez tudta  vinni amikor táborba együtt  voltunk meg beszéltük dolgot

 

Marika néni meg kapja tüntetést sokan nem tudták titkolták de én illetékesnek szóltam . én kaptam

 

hívást arra  kitüntetésre de én nem tudtam jelen leni dolgom volt minden jó  sikertült  .

 

2019.augusztus.19.hétfő. Ma megkezdődött a 15. Híresvárosi Vigadalom. Megnéztem a programokat,azután kimentem megnézni a motoros felvonulást.Utána volt az ügyességi verseny majd egymás után mutatták meg a motorosok,hogy melyikük tud ügyesen menni a bóják között.A motorok mellet felvonult néhány veterán autó.Utána volt a kis kakas gyémánt félkrajcárja előadása.Utána koncertek zárták a napot. augusztus.20.kedd. Gyülekeztünk a téren,ahol asztalt kaptunk,hogy áruljuk a szőnyegeket és az Alapítványban elkészült tárgyakat.Majd meghallgattuk a polgármester ünnepi beszédét.A polgármester úr kiosztotta a Turáért emlékérmet,Tóth Zsiga Istvánné Marika néninek,Minta Többi Ember Alapítvány megalapítójának.Utána voltak különböző táncbemutatók.Majd koncertek és tűzijátékkal fejeződött az ünnepség

 

 

A képen a következők lehetnek: 2 ember, ülő emberek

 

A képen a következők lehetnek: 2 ember, ülő emberek és étel

 

Nem érhető el leírás a fényképhez.

 

A képen a következők lehetnek: 1 személy, ülés

 

A képen a következők lehetnek: egy vagy több ember és ülő emberek

 

 

 

 

első foglakozási napuk

múlt héten  amikor érdekeztem egyik alapítványossal még semmit  nem tudtunk hogy mikor 2019.szeptember.2.hétfő. Bagó Zoltán,Horváth Zoltán,Sára Edina,Szilágyi Erzsébet,Barnáné Sümegi Judit,Farkasné Mancika,Tóthné Julika. A tanév első napján megbeszéltük a szeptemberi teendőket.Újra nekilendültünk a szövéseknek,Bagó Zoltán,Edina a már megkezdett munkáját folytatta.Erzsikének új keretet vetettünk fel,hogy mozgassa a gyógyulófélben lévő kezét.A felvetést Horváth Zoli készítette Judit segítségével.10 óra után elsétáltunk fagyizni a nyári időre való tekintettel.Julika néni segített az anyagokat vágni a szövéshez.A konyhában sárgaborsó főzelék készült,Horváth Zoli fűszerezte a főzeléket.Edinának hagymás krumplit csináltunk.

 

 

fog kezdődni a  foglakozások de  hogy nyáron amikor elment piheni az  alapítvány derültek ki

 

érdekes dolog  ami úgy van új tagokra tartozik  rendezik dolgokat  ahogy össze tartottuk mi régi

 

tagok az alapítványt most ök. rendezik össze  tartsák az  alapítványt ahogy  régen volt mi is össze

 

tartottuk ez  azért van kel oda új  erő az alapítványba de más nem igazán változott egy kicsi változás

 

van  én ugyanúgy  hétérbe vagyok másra nincsen nagyon időm volt úgy hogy időt  szánok elmegyek

 

velük kirándulni de  közbe jött egy 2dolog amit úgy voltam vele ere most nincsen időm .hétvégén

 

kaptam meg egyik szeptemberi programot aki emlékszik az tudja szeptemberközepe szokott leni

 

betegeknek egy állatkerti látogatás ami ingyenes szokott  leni ott az állatkertbe azon napon egyéb

 

programok szokott  leni ami jók szokott leni .idén évek óta se tudok eljutni dolgom van .hétvégén

 

értesültem amikor nem tudtam semmit  szombaton kaptam hírt   hétfőn   nálunk   is meg kezdőt

 

foglakozás mindenütt hétfőtől elkezdődtek tanítások náluk elkezdőt  hétfőtől foglalkozást  első

 

napot  pedagógus Judit  Julika néni  volt segítet foglakozásba  meg beszélték kinek hogy zajlott
nyári szünete mert volt 2nap amikor együtt volt az  alapítvány csapata és pihent nagyon jó sikerült

 

más volt nyáron piheni máshol   azt meg beszéltük  meg szeptemberi programot beszélték meg

 

foglakozás keretébe  első nap foglakozáson  nagyon jó érezték magukat.

 

2019.szeptember.2.hétfő. Bagó Zoltán,Horváth Zoltán,Sára Edina,Szilágyi Erzsébet,Barnáné Sümegi Judit,Farkasné Mancika,Tóthné Julika. A tanév első napján megbeszéltük a szeptemberi teendőket.Újra nekilendültünk a szövéseknek,Bagó Zoltán,Edina a már megkezdett munkáját folytatta.Erzsikének új keretet vetettünk fel,hogy mozgassa a gyógyulófélben lévő kezét.A felvetést Horváth Zoli készítette Judit segítségével.10 óra után elsétáltunk fagyizni a nyári időre való tekintettel.Julika néni segített az anyagokat vágni a szövéshez.A konyhában sárgaborsó főzelék készült,Horváth Zoli fűszerezte a főzeléket.Edinának hagymás krumplit csináltunk.

 

  • 50 dkg sárgaborsó
  • 1 fej vöröshagyma
  • 2 gerezd fokhagyma
  • 1 húsleveskocka
  • 2 babérlevél
  • 1 tk házi paprikakrém
  • őrölt bors ízlés szerint
  • 1 tk só

Rántás:

  • 3 ek olaj
  • 2 ek liszt
  • 1 mk pirospaprika

Pörkölt:

  • 60 dkg csirkeszárny
  • 1 fej vöröshagyma
  • 3 gerezd fokhagyma
  • őrölt bors
  • majoránna
  • 1 tk házi paprikakrém
  • olaj

Elkészítése:

A sárgaborsót beáztatjuk egy éjszakára. Kimossuk és leöblítjük. Feltesszük főni, majd amikor felforr, leszedjük a habját. Ízesítjük sóval, borssal, paprikakrémmel, majd egy húsleves kockát és két babérlevelet teszünk bele. Az elfőtt vizet főzés közben pótoljuk.

Az olajon a lisztet megpirítjuk a fokhagymával és reszelt vöröshagymával. A tűzről levéve pirospaprikát rakunk rá, felöntjük 2 dl vízzel, csomómentesre keverjük, majd hozzáöntjük a borsóhoz és keverés közben sűrűre főzzük. Felforraljuk és már kész is.

A pörkölthöz a hagymát apróra vágjuk, majd 1 ek olajon megdinszteljük, lehúzzuk a tűzről és megszórjuk pirospaprikával, majd kb 1 dl vízzel felöntjük. Hozzáadjuk a megtisztított húst, majd ízesítjük sóval, borssal, zúzott fokhagymával, majoránnával és paprikakrémmel. Készre főzzük és a főzelékkel tálaljuk.

  • 1 kg krumpli
  • 1 fej  vöröshagyma
  • 3-4 ek  olaj vagy zsír
  • 1 mk frissen őrölt fekete bors

 

 

  1. A krumplit meghámozzuk, felvágjuk kisebb kockákra, és enyhén sós vízben puhára főzzük. Azután leszűrjük.
  2. A hagymát megtisztítjuk, felaprítjuk. Egy serpenyőben felhevítjük az olajat vagy a zsírt, majd hozzáadjuk az aprított hagymát, és kevergetve addig pároljuk, amíg kezd szép színt kapni.
  3. Hozzáadjuk a főtt krumplit, majd megszórjuk a borssal és ízlés szerint sóval. Pár percig pirítjuk, közben villával összetörjük. Ha túl száraznak találjuk, akkor teszünk alá még egy kevés zsiradékot. Sültekhez kínáljuk.

 

 

a szeret

“A “szerelem” szó egy mértékadó pszichológiai szótár meghatározása szerint “olyan mentális betegségfajta, amelyet a standard diagnosztikai kézikönyvek még nem sorolnak föl”.”
(“Egy másodpercig azon tűnődtem, hogy ha megcsókolnám, az vajon megtörné-e a varázst, amely körülvesz bennünket, de már túl késő lett volna megállni félúton. Amikor az ajka az ajkamhoz ért, tudtam, hogy ha száz évig élnék, és a világ minden országát bejárnám, akkor sem élhetnék át semmi ahhoz foghatót, mint amikor először megcsókoltam álmaim asszonyát, akit, tudtam, örökké szeretni fogok.”
(“A nyári szerelmek mindig véget érnek. Ez íratlan szabály volt. Mint egyes növények vagy rovarok, akik nem tudják túlélni azt az évszakot. Azt gondoltam, hogy mi mások vagyunk. Mások is voltunk, de nem úgy, ahogy én gondoltam. Őszintén hittem benne, hogy soha nem fogjuk elengedni egymást.”

“Elrabollak és magammal viszlek! Harcolni fogok veled, teérted. Legyőzök mindent, meglátod, leküzdöm a nehézségeket, és nem adlak senkinek és semminek!”

“Ha képes vagy szárnyakat növeszteni és repülni egy nőért/férfiért, akkor szerelmes vagy. Ha nem vagy képes szárnyakat növeszteni és repülni, akkor legfeljebb csak bebeszéled magadnak, hogy szerelmes vagy.”

TETTES

Atyánk nincs, ám testvérünk – velünk egysorsú – az rengeteg. Csak meg kell találnunk, ami rokonít. De önzetlenebbül, tágabban! Új helyezkedést kell keresnünk, új családkört? Nem; csak föl kell, el kell ismernünk újból régi jó rokonainkat, akiket hajdan letagadtunk holmi Zeuszok felé ácsingózva. Holott ők még a legjobb társaság számunkra ebben a hideg semmiben, ami az idő s ami – most már látjuk – mégis a legvalóságosabb haza. A legközösebb! Több benne a tanácsadónk, a kalauzunk, mint sejtettük valaha, annak a régi hiedelemnek a gőgjében. A világ testvéribb – népesebb –, mint föltételeztük. Hisz a szívünkben sem az idő jár. Hanem csak egy betegség. A ketyegő halál.

Ha a lélek főtulajdonsága, hogy örökidejűségre áhít mindennek, ami érzékelteti ezt az örök időt, köze van a lélekhez, ez csak természetes. Innen tekintve vajon ki győzi inkább az időt: Caligula-e, vagy a lova, vagy a tíz csöbör méreg, amit áldozataival az igényes császár megitatott, vagy éppenséggel áldozatai? Ennek akarata, annak okozója, amannak ereje az áldozatoknak rettegése volt.

Azzal jár, azaz hozzá tartozik, és attól jár, vagyis annak erejével mozog: a kettő közt a különbség nem csak a szótárban – minden nyelv szótárában – árnyalati. Valóságosan is. A vaj attól jár és azzal jár, sőt azzal jár le, hogy avasodik, az arc, hogy ráncosodik, a költészet, hogy ünnepi lesz, a szerelem, hogy beteljesedik s hálából el akar múlni.

A dobozban szikkadó cipőkrém épp oly viszonyban van a halhatatlansággal, mint a sarkcsillag. Más-más grádicson? Épp csak ebben – a dolgok, a tárgyak, a jelenségek viszonyában – kell rendet teremtenünk, s máris kezd alakulni egy új harmónia.

Rendet teremteni? Meglátni először is a rendet!

Tíz mondatban az olvasó elé helyezzük azt a legalább tízezer bölcseleti műböl fölterebélyesedett elméletet, a mind a mai napig a legésszerűbbet annak bizonyítására hogy van rend, azaz halhatatlanság. Hogy órarendszerünket személyes szándék húzta föl.

A tétel Szent Tamástól ered. Eszerint a tárgyakban végbemenő minden változás külső behatás eredménye. Minden behatás föltételez természetesen egy előző behatást. Ezek sorozata pedig szükségszerűen egy olyan változás-előidézőt tételeztet föl, amely úgy oka minden változásnak, hogy maga már nem változik. Nem lehet ez tehát sem afféle első szem a láncban, sem holmi időbeli kiindulópont. Mert hisz akkor is még az volna, mint a többi. Másfajta külsőből kell ezekre hatnia. A véges, változó, létrenden kívül pedig ilyen eredménnyel csak egy nem-véges egy nem változó ható- vagyis teremtő-erő működhet.

A falatnyi fagylalton át tehát, melynek lágy megroskadásán lenyelte előtt egy pillanatra megállt a szemünk, a Teremtő trónusához száguldhat a tekintet

Magára adó, fölnőtt embert zavarba ejt bármily ilyen Első Atya későbbi fölfedezése. Mintha már férfikorba jutott törvénytelen gyermek ajtaján kopogtatna valaki éjszaka, viharban: Én nemzettelek!

Vagyis azért tartasz igényt a födélre, melyet én készítettem? Sőt azért akarsz ura lenni? Késő. Bárhonnan kerültem is ide, itt már én vagyok a gazda.

Rég többet tudva, mint te.

A társaimtól.

Rég nem tőled remélve védelmet.

A társaimtól.

A tárgyak közt foglalni megfelelő helyet nem lefele haladás a lépcsőn; nem lefokozás. Ez a szerénynek tetsző helyünkrehúzódás óriási térhódítás. Megvethetjük a lábunk; az alakítható sárban, e kemény talajon.

A továbbiakról legközelebb.

a kísértés

A szenteknek ebben a tapasztalatában egzisztenciánk metafizikai magyarázata rejlik. Igazi lényünket ott kell keresnünk, ahol szabadság, juttatás, ajándékozás történik, azaz a szabad személyi kapcsolatok szférájában, vagyis azon a területen, ahol a lét kezdi elvonni magát a birtoklás, rendelkezés és kényszeríthetés világából. Pontosan az igazit, azt, amiben lényegien emberek vagyunk, nem birtokolhatjuk, hanem mint ajándékot kell megkapnunk. Emberlétünknek első lényeges kísértése abban áll, hogy a személyest – bármi legyen is az: barátság, szeretet, tisztelet, összetartozás, egyáltalán mindaz, amit egy másik személy ad – nem szabad mivolta szerint, hanem birtokként akarjuk ’kezelni’. Ha ez a kísértés legyőzi az embert, akkor tönkreteszi saját magát és létfelépítő kapcsolatait: dologivá vált, lényegtelen, összetört világ jelenik meg körülötte, az, amit Gabriel Marcel így nevez ’le monde cassé’. Ezzel szemben ha az ember lemond arról, hogy a másikat saját céljaira ’használja’, hogy ’sajátmaga gyarapításának’ eszközévé alacsonyítsa le, akkor új, tiszta, lényegi világ teremtődik körülötte, a szelídség, a szabad adás, a kímélet, a tapintat, a békesség és a türelem létvonatkozása. Az ilyen ember lénye annak bizonyítékává válik, hogy van még valami más is, mint amit kikényszeríthetünk, meghódíthatunk és hatalmunk alá vethetünk. A személyes és mind személyesebbé váló világ a ’gazdagság utáni mohó vágy’ mindennap új leküzdéséből keletkezik.

A szentek a maguk sokszor együgyű, de a lényegre célzó nyelvén második alapkísértésüknek ’a világ hiú dicsőségét’ nevezik. Ez a kifejezés átment a jámborság szókincsébe, és sokszor csak úgy meggondolás nélkül mondjuk ki, pedig mély egzisztenciális tapasztalatra vonatkozik. Isten a szentek számára világunkban sokszor nem eléggé ’fénylő’. Azt szeretnék, ha szebb, hatalmasabb, ’csodálatosabb’ lenne. Miért nem mutatja meg világosabban hatalmát? Miért kell Isten barátjának ugyanúgy szenvednie, mint ellenségeinek? Miért nem kíméli meg őket a villámtól, fergetegtől, pestistől, éhségtől és háborútól és mindattól, aminek ezek a képek szimbólumai? Isten türelme elviselhetetlen! Megjár minden kanyargós ösvényt, ami csak teremtésében lehetséges; végeérhetetlen tekervényes vonalakat és köröket húz, amelyek látszólag mindig ugyanarra a pontra vezetnek vissza. Semmit nem rövidít meg. Időt hagy magának. Pazarolja az időt, időrabló kerülőket tesz, ellenlábasokat enged fellépni. úgy tűnik, mintha eltékozolná a legértékesebbet. Félig kész műveket figyelmetlenül félretesz és rombadőlni hagy. Mindent folyton elölről kezd. ’Kiábrándító’ Isten ő. Művei, világkormányzása, csodái, egyháza, igazsága és kinyilatkoztatása, mindez végtelen messze van attól a világosságtól és megbízhatóságtól, amit az ember Istentől el szeretne várni. Olyan Isten, aki a bűnös várost, Ninivét nem pusztítja el, de Jónás kis bokrát hagyja kiszáradni. A gonoszokat, eretnekeket és a bűnösöket szelíden kezeli, sőt istápolja és kíméli. Mily sokszor jelenik meg az istenség mint kicsinység, hiányosság, szegényesség és üresség! Az Isten nem ’bír’ a világgal! „Felfoghatatlanul nagy az a türelem, amit Isten szentjeitől elvár. Nem csoda, hogy ez… legtitkosabb kísértésük: a türelmetlenség kísértése; hogy Istent magukkal rántsák, rövidítsék útjait, meggyorsítsák Isten kezét, kormányozzák, mérjék és felmérjék Isten szemét, sőt szeretetét; hogy Istennel szemben erőszakot alkalmazzanak… Milyen nagy dolgot követel az Űr tőlünk: hogy gyermeklépéseinket az ő nagy lépéseihez illesszük, rohanásunkat hozzászoktassuk az ő lassú járásához, hogy túl hangos szavaink letompuljanak Isten leghalkabb szaváig, sőt örök hallgatásáig”[74].

Az emberi szellem egyik leghatalmasabb kísértése: csalódni abban, ami a legdrágább nekünk, amivel igazi valónk ajándékozott meg, amit mindenkorra megszerettünk. Ennek a kísértésnek legkézenfekvőbb oka az, hogy minél személyesebb és anyagtalanabb az érték, annál inkább veszít hatóerejéből a hétköznapi élet embere számára. Nincs meg benne a materiális valóság fogható nyilvánvalósága, mintegy sűrű ’jelenléte’. Az ember azt szeretné, hogy amit ő ’fénylőnek’ tapasztalt, az mindenki másnak is valahogy csodaképpen fényeskedjék. Nem bírja elviselni, hogy ami neki szép, az nem mindenkinek szép. És így kezd el kételkedni abban, ami legkedvesebb neki: anyjában, feleségében, barátjában, Istenében. Ha ezt a kísértést leküzdi valaki, észreveszi, hogy az igazit nem lehet bebizonyítani, hanem olyan mértékben nő, amilyen mértékben tisztul odaadásunk. Nem szabad elvárni a legkedvesebbtől, hogy mindenkinek kedves legyen, és a legdicsőbbtől, hogy mindenki számára dicső legyen. Van az emberi egzisztenciában egy végső mélység, ahol az ajándék egészen egyéni lesz, csak egyszer és csak erre az egyetlenegy emberre érvényes. A ’világ hiú dicsőségének’ kísértését leküzdve, szellemileg elmélyül körülöttünk a világ, feltárja lényeges dimenzióit, a mindenki által felfogható felület mögött. Minden előretörésünknek a szellemi világba ezen a kísértésen kell átjutnia.

Végül (harmadszor) a ’féktelen gőgöt’ nevezték meg a szentek utolsó alapkísértésükként. Ha az ember kiállta a ’gazdagság utáni mohó vágy’ és a ’világ hiú dicsősége’ kísértését, szelleme érzőbb, világosabb és ’tágabb’ lesz. Kitágulnak létének határai. A létnek azt a magasságát éri el, amely egyúttal a világnak is magaslata. A kedély fénylő szakadék felett lebeg. Ebben a pillanatban az egész világ kicsinek és nyomorúságosnak tűnik. A szellem a másba nyúlik fel, az ismeretlenbe, túl minden világin. ’Istennel rokonnak’ érzi magát abban a félelmetes értelemben, hogy úgy érzi magát, mintha Istenné vált volna. Hatalmas erőérzet és uralkodó nagyság ébred benne. A világnak és saját énjének ezekről a magaslatairól kell a szentnek visszatérnie a ’kis emberek’ nyomorúságos életébe, a ’hétköznap jámborságába’, ahová Isten hívja; a hosszú órákba és napokba, amelyek tele vannak mindennel, csak Istennel nem. Így tör be az éjszaka a szent lelkébe. Csalódott, és ez az üresség érzésévé válik. Az értelem elhomályosul, az akarat összeomlik, az emlék üressé lesz és a szív nehéz, tele keserűséggel: bensőleg megtört az ember. A szentek ezt az állapotot maradéktalan odaadással küzdik le. Szótlanul, értelmetlenül, kifosztva, lelkük éjét vak szemmel szemlélve térdelnek érthetetlen Istenük előtt. Felkeresik testvéreiket a hétköznap önzetlen, önfeledt szolgálatában. Belemennek Isten kifürkészhetetlen akaratába. És ekkor valami alapvető történik, ami az emberi szentség határát jelenti: a szent kész feladni örök boldogságát és készségesen elébe sietni a kárhozatnak, ha ez Isten akarata. Ezt a magatartást találjuk Sziénai Katalinnál, Folignói Angélánál, Szalézi Ferencnél. Sőt Loyolai Ignáctól sem esik távol ez a gondolat. Tu1 kényelmes lenne mindezt mint abszurdumot, ’per impossibile’ feltevést félretenni. A tiszta szeretet szívbeli gyakorlatai ezek. így nő Isten az ember életében az öndicsőítés és a ’féktelen gőg’ kísértésének leküzdése által.

A szentek ebben is az igazi emberség útmutatói. Maradandó nagyság mindig a saját nagyságunk elfeledésében és mellőzésében, a gőg leküzdésében bontakozik ki. A nagyság azokban az emberekben keres hajlékot magának, akik tudják, hogy semmik, akik egy szép napon megunják magukat, saját dicsőségüket. Szoros, felbonthatatlan, létszerű kapcsolat áll fenn a nagyságról való lemondás és az igazi emberi nagyság, vagy más névvel kifejezve az áldozat és az öröm között. Éppoly ellentmondásnak tűnik ez, mint ami abban a pillanatban történik, mikor egy anya gyermekének életet ad. Hogy áldozat és öröm összetartozik, hogy az ember csak adással gazdagodik, hogy le kell mondanunk, ha valóban nagyok akarunk lenni, – ez olyan igazság, amit megtapasztalunk, de bizonyítani nem lehet. Az embermivolt végső alapjainak ez a ’bebizonyíthatatlansága’ létünk leghatalmasabb kísértése. Csak az életünk végéig kiállt kísértés hozza meg a tapasztalatot és ezáltal a belátást: aki naggyá teszi magát, azt megalázzák, és aki megalázza magát, azt felmagasztalják. Szinte lehetetlen a szív világának e legfinomabb vonatkozásait találó szavakkal kifejezni. Mária éneke, az igazi emberségnek ez a himnusza, értette a módját: „Nagyszerű dolgokat művel karja erejével: Szétszórja a szívük szándékában gőgösködőket. Uralkodókat taszít le trónjukról, de fölemeli az alázatosakat. Éhezőket tölt be minden jóval, de üres kézzel bocsátja el a gazdagokat” (Lk 1,51-53).

Ezzel ismét az ember lényegi mivoltának egyik alapfogalmát dolgoztuk ki: igazi emberség mindig a leküzdött kísértésben, a ’gazdagság utáni mohó vágy’, a világ hiú dicsősége’ és a ’féktelen gőg’ kísértésével val6 fájdalmas megbirkózásban teljesedik ki. A nem-igaziság támadásainak leküzdésében lesz lényünk ’lényegi’. Most feltehetjük a kérdést, vajon a názáreti Jézus is a kísértés által lett-e nagy. Éppen ennél a pontnál mond csődöt nála embermegértésünk. Jézus nem a kísértésben lett tökéletes.

Vizsgálódásunk folyamán már utaltunk arra, hogy Krisztus ún. ’megkísértésének’ története Jézus érzületének az evangelisták által már teológiailag megszerkesztett értelmezése volt[75]. Ott, a pusztában, hosszas böjtölés után került sor arra az üdvtörténeti méretű harcra amelyben Jézus lénye legtisztább formájában jelent meg. Máté erről a hatalmas eseményről így számol be: „Akkor a lélek a pusztába vitte Jézust, hogy megkísértse az ördög. Negyven nap és negyven éjjel böjtölt, és végül megéhezett. Odalépett hozzá a kísértő és így szólt: ’Ha Isten Fia vagy, mondd, hogy ezek a kövek kenyérré váljanak’ Erre azt felelte: ’írva van: Nemcsak kenyérrel él az ember, hanem minden igével, amely Isten ajkáról való’ (5Móz 8 3). Az ördög ezután a Szentvárosba, a templomépület párkányára állította. ’Ha Isten Fia vagy, mondta vesd le magadat! írva van: Angyalainak parancsolt felőled. Tenyerükön fognak hordozni téged, hogy kőbe ne üssed lábadat’ Jézus így felelt: Írva van az is: Ne kísértsd Uradat, Istenedet!’ (5Móz 6,16). Végül egy igen magas hegyre vitte őt az ördög és megmutatta neki a világ valamennyi országát és azok gazdagságát. ’Mindezt neked adom, mondta, ha leborulva imádsz engem’ Jézus elutasította: ’Takarodj, sátán! írva van: Uradat, Istenedet imádd és csak neki szolgálj!’ (5Móz 6,13). Akkor otthagyta őt az ördög, angyalok jöttek és szolgáltak neki” (Mt 4,1-11 ).

Ha minden előítélet nélkül olvassuk ezt a szöveget, először is feltűnik, hogy itt tulajdonképpen nem is történik ’kísértés’. Nehéz megmondani, milyen megmozdulásokat okoztak ezek az események Jézus lelkében. Semmiképpen sem voltak a ’kísértés’ felindulásai, mert annak lényegi formája a belső harc. A megkísértés mindig bensőleg hasadt, meghasonlott lélekben történik. Jézusnál azonban nem így volt. Valami hatalmas mutatkozik meg itt: A kísértés csak kívülről érinti és mintegy lepattan róla. Nem ébred benne semmiféle vágyakozás. Semmit sem kell leküzdenie. A kísértés egyszerűen lesiklik róla, nem talál visszhangra lelkében. A döntés egy pillanatra sem kérdéses. A kísértőt fölényesen elhárítja. Mintha csak azt a célt szolgálná a kísértés, hogy világosan megmutassa: Jézusnak nem is volt kísértése; hogy kinyilvánítsa: lénye mentes volt minden benső meghasonlástól és hasadástól. Ha ennek a szűkszavú beszámolónak segítségével megkíséreljük kifürkészni Jézus higgadt magatartásának belső felépítését, akkor a kísértések negatívumán át megsejtjük azt a pozitívumot ami benne minden kísértéssel szemben mintegy el volt zárva: szívét, legbenső érzületét. így vezet a ’kísértés’ története Jézus szívéhez.

A három kísértés titokzatos összefüggésben van egymással. Amint ezt Jézus feleletei világosan mutatják, mély kapcsolatban állnak Izrael történetével. A feleletek idézetek a Deuteronomiumból, Mózes ötödik könyvéből, amely visszapillantás a nép egész pusztai vándorlására és elmélkedve értelmezi az ott tapasztaltakat és a kapott törvényeket. Ezáltal kap Jézus megkísértésének története üdvtörténeti dimenziókat.

Az első kísértést Jézus a Deuteronomium nyolcadik fejezetének szavával utasítja vissza: „Nemcsak ken érrel él az ember”’ (5Móz 8 3). Ott Izrael pusztai ’morgolódására’ történik célzás: „Ekkor morgott Izrael egész gyülekezete Mózes és Áron ellen. Így szóltak az izraeliták hozzájuk: ’Bárcsak meghaltunk volna Egyiptom földjén az Úr keze által, midőn a húsosfazekak mellett ültünk és bőségben volt kenyerünk! Mert ti kivezettetek minket ebbe a pusztába, hogy éhenhaljon az egész nép’ ”(2Móz 16,2-3). Erre a zúgolódásra táplálta Isten a népet mannával, hogy megtanulja Izrael: nemcsak kenyérrel él az ember. Ha már most Jézus ezt a mondást idézi, ez azt jelenti: Izrael népe, Isten fia, nem állta ki a kísértést; Jézus azonban leküzdötte ugyanazt a kísértést; ő tehát új és hatalmasabb értelemben Izrael, Isten fia, aki nem okoz csalódást Istennek.

Mi tehát ennek az első ’kísértésnek’ az értelme? Hosszas böjt után éhes lesz Jézus. A kísértő azt akarja, hogy a köveket kenyérré változtassa, hogy tehát ’földöntúli hatalmát’ mintegy ’dologivá tegye’, Istent kényszerítse. Tehát ugyanaz a helyzet, mint amit elmélkedésünk első részében ’gazdagság utáni mohó vágy’-nak neveztünk. Az a tiszta, tökéletesen egyértelmű ’nem’, amit Jézus mintegy odavág a kísértőnek, összefoglalja egész magatartását az élettel szemben.

Jézus sehol, életének egyetlen pillanatában sem rántotta le a szentet a manipulálhatóság hatáskörébe. Sohasem kötötte össze az istenit a pillanatnyi érdekkel. Nem akart azért csodát tenni, hogy fizikai éhségét csillapítsa mert Istent minden pillanatnyi érdek fölé helyezte. Számára Isten kisugárzási középpont volt, minden bensőségen belüli bensőség. Létalap, amelyből titkon forrásoznak a formáló és átalakító erők. Nem akarta az istenit ’lényegteleníteni’ azáltal, hogy ’használja’. „Pilátus így szólt hozzá: ’Tehát király vagy te?’ Jézus azt felelte: ’Igen király vagyok. Én arra születtem és azért jöttem a világra, hogy tanúságot tegyek az igazságról’” (Jn 18,37). „Az én országom azonban nem e világból val6. Ha e világból volna országom, harcra kelnének szolgáim, hogy a zsidók kezére ne kerüljek. De az én országom nem innen való” (Jn 18,36). Jézus egy benső ’országot’ akart felépíteni: ’Mikor az emberek látták, hogy Jézus csodát művelt, beszélni kezdtek róla egymás közt: ’Bizonyosan ez a Próféta, akinek el kell jönnie’ Mikor Jézus észrevette, hogy megindulnak feléje, hogy erőszakkal királlyá tegyék, visszavonult a hegyre, egészen egyedül” (Jn 6,14-15).

Márk evangéliuma olyan eseményről ír, amely megsejteti velünk Jézus viszonyát a ’gazdagsághoz’, azaz a ’bensőség külsőséggé válásához’: „Akkor egy leprás jött hozzá, térdre borult előtte és kérlelte: ’Ha akarod, megtisztíthatsz engem.’ Könyörületre indulva feléje nyújtotta a kezét, megérintette és így szólt hozzá: ’Akarom, tisztulj meg!’ Erre azonnal elhagyta a lepra és megtisztult. De mindjárt ezzel a szigorú meghagyással küldte el: ’Nézd, ne szólj senkinek semmit!’… ő azonban alighogy kiment, hangosan kezdte híresztelni és terjeszteni a történteket, úgyhogy Jézus már nem mehetett nyilvánosan a városba. Inkább távoli, magányos helyeken tartózkodott” (Mk 1,40-45). Ugyanezt vehetjük észre más gyógyításoknál is: „Volt ott a zsinagógában egy tisztátalan lélektől megszállt ember, aki így kiáltozott: ’Mit akarsz velünk, názáreti Jézus? Azért jöttél, hogy elpusztíts minket! Tudom ki vagy, az Isten szentje’ De Jézus ráparancsolt: ’Hallgass!’ ” (Mk 1,23-25). „A tisztátalan lelkektől megszállottak pedig, amint meglátták, leborultak előtte és így kiáltoztak: ’Te vagy az Isten fia!’ ő azonban szigorúan meghagyta nekik, hogy ne mondják el, hogy kicsoda” (Mk 3, II-12). „Megfogta a gyermek kezét és így szólt hozzá: ’Kislány, mondom neked, kelj föl!’ A kislány azonnal fölkelt és járni kezdett. Tizenkétéves volt. A jelenlevők szinte magukon kívül voltak a nagy csodálkozástól. De Ő szigorúan meghagyta nekik, hogy senki meg ne tudja a dolgot. Aztán szólt, hogy adjanak neki enni” (Mk 5,41-43). „Ott egy süketnémát vittek hozzá és kérték hogy tegye rá a kezét. Föltekintve az égre, fohászkodott és így szólt: ’Nyílj meg!’ Tüstént meg is nyílt a füle, megoldódott a nyelve és érthetően beszélt. Megparancsolta, hogy ezt senkinek se mondják el. De minél szigorúbban tiltotta nekik, annál inkább hirdették” (Mk 7,32-36). „Közben Betszaidába érkeztek. Ott egy vakot vezettek hozzá és kérték, hogy érintse meg… Szemére tette kezét, mire az tisztán kezdett látni és meggyógyult, hogy távolról is élesen látott mindent. Aztán hazaküldte, de meghagyta neki: ’Ne menj be a faluba!’ ” (Mk 8,22-26). Ugyanez ismétlődik meg az apostolokkal szemben: „Ekkor megkérdezte őket: ’Hát ti kinek tartotok engem?’ Mire Péter így válaszolt: ’Te vagy a Messiás.’ Akkor szigorúan megparancsolta nekik hogy ezt senkinek se mondják el róla” (Mk 8,29-30). Vagy másutt: „A hegyről lejövet Jézus meghagyta nekik, hogy senkinek se szóljanak a látomásról, amíg az Emberfia halottaiból föl nem támad” (Mk 9,9).

’Csöndben’ akart lenni, ’a rejtekben’ tevékenykedni: „Amit sötétben mondok nektek, mondjátok el fényes nappal, és amit fülbesúgva hallotok, hirdessétek a háztetőről” (Mt 10,27). Mi más ennek a szerénységnek a titka, mint szigorú lemondás minden ’gazdagság utáni mohó vágyról’, a nagynak minden ’lealacsonyításáról’ a ’kicsinyes-hasznos’ba? Az igazán nagynak a szerénységben ’a visszavonultságban’ a bensőségességben kell hatnia. Ez volt Jézus magatartása, egészen sajátos tanítása: „Hasonlít a mennyek országa a mustármaghoz, amelyet fog az ember és szántóföldjébe vet. Ez kisebb ugyan minden magnál, de amikor felnő, nagyobb minden veteménynél” (Mt 13,31-33). „Hasonlít a mennyek országa a kovászhoz, amelyet fog az asszony és három véka lisztbe vegyít úgy, hogy az egész megkovászosodik” (Mt 13,33). „Hasonlít a mennyek országa a szántóföldön elásott kincshez. Egy ember megtalálja a kincset, de titokban tartja. Aztán nagy örömében fogja magát, eladja mindenét, amije csak van, és megveszi a szántóföldet” (Mt 13,44). Erőszaknélküli, földöntúli erőtől hordozott szelídség szól ezekből a szavakból, éppen ellenkezője annak, amit a ’gazdagság utáni mohó vágynak’ neveztünk. Jézus egzisztenciája teljesen kívül esett emberlétünknek ezen az első, alapvető kísértésén.

A második kisértést Jézus a Deuteronomium következő szavával utasította el: „Ne kísértsd Uradat, Istenedet” (5Móz 6,16). A pusztában Izrael népe ’civakodott’ Istennel. Hogy nem volt vizük, ezt bizonyítéknak vették, hogy Isten nem áll Mózes mögött. A nép azt akarta, hogy Isten hatalmasabban, fénylőbben legyen köztük. Rá akarta kényszeríteni Istenre azt a feltételt, amellyel hajlandók hinni vezetésében. Mindez benne volt a nép dacos szavában:,Köztünk van az Úr, vagy nem?„ (2Móz 17,7). Erre Isten Mózes keze által vizet fakasztott egy sziklából. Éppen itt van a kísértés. Az ember azt akarja, hogy Isten ’nagyszerű’ legyen; a ’világ hiú dicsősége’ szerinti Istent szeretne. És a kísértő arra akarta csábítani Jézust, hogy csodával ereszkedjék alá a templom csúcsáról az emberek nyüzsgésébe, akik uralkodóról álmodoztak. Valami különleges, feltűnő és csodálatos módon kellett volna Jézusnak kinyilvánítania magát. De ő ezt a kísértést élesen elutasította. És egész életén keresztül elutasította. Izrael prófétái a nép várakozását gazdag és csodálatos képekkel táplálták. Izaiás így tanította a zsidókat imádkozni: ”Harmatozzátok egek az igazat. Felhők, esőzzétek őt„ (Iz 45,8). Malakiásnál arról volt szó, hogy hirtelen jön el az Úr és a templomban fog megjelenni (Mal 3,1). Ezek a dicsőség képei. Az ember pedig túl könnyen összeköti a nagyot a szokatlannal. Jézusnak ’pompásabban’ kellett volna kifejeznie messiási voltát. ”Ha valóban Isten fia vagy, miért nem mutatod meg világosabban és feltűnőbben hatalmadat?„ A legkülönbözőbb változatokban egész életén át hallotta ezt a szemrehányást. ”A gonosz… nemzedék jelt kíván, de nem kap más jelet, mint Jónás prófétáét„ (Mt 12,39), azaz a megalázás jelét, ami azonban alapjában véve a felmagasztalásé. ó hitetlen és romlott nemzedék! Meddig kell még veletek maradnom? Meddig tűrjelek titeket?” (Mt 17,17). Jézus egzisztenciájában valami olyan vonás érvényesült, amit mi emberek sohasem sejthettünk, nem is gyaníthattunk, ami először szörnyűségnek, szégyenteljes esztelenségnek tűnik: kész volt rá, hogy kicsi, ismeretlen és jelentéktelen legyen. A kisdedeknek és a gyámolításra szorulóknak akarta magát kinyilvánítani. „Abban az időben Jézus így szólt:,Áldalak téged, Atyám, mennynek és földnek Ura, mert elrejtetted ezeket a bölcsek és okosak előtt, és a kisdedeknek jelentetted ki’ ” (Mt 11,25). „Bizony mondom nektek: Ha meg nem változtok és olyanok nem lesztek, mint a gyermek, nem mentek be a mennyek országába. Aki tehát kicsinnyé lesz, mint ez a gyermek, az a legnagyobb a mennyek országában” (Mt 18,3-4). Jézus egész élete az elképzelhető legegyértelműbb visszautasítás volt a ’világ hiú dicsőségé’-nek minden kísértésére. És éppen ez vitte őt a keresztre, legtisztább szimbólumaként annak, hogy a nagyság csak a radikális kicsinnyé-levésben igazolódik.

Ezzel elérkeztünk a harmmadik kísértéshez, a ’féktelen gőg’ kísértéséhez. Izrael életében ez a bálványimádás kísértésének formáját öltötte. Jézus válasza így hangzik: „Uradat, Istenedet imádd és csak neki szolgálj.” Ha tovább olvassuk a Deuteronomium szövegét, felismerjük e válasznak közvetlen értelmét: „Ne szaladjatok más istenek, a titeket körülvevő népek istenei után” (5Móz 6,14). Mi alig tudjuk megérteni, miképp lehetett Izraelnek a bálványimádás reális kísértéssé. De ha meggondoljuk, hogy Kánaánban termékenységi kultuszokról volt szó, tehát olyan kultuszokról, amelyek jó termést és így gazdagságot garantáltak, akkor mélyebbre látunk ennek a kísértésnek lényegébe: Az ember annak az istennek szolgál, aki jobban érvényre juttatja saját létünket, aki többet ad. Jézusról egyszerűen lepattan ez a kísértés, nem is idéz elő benne semmi indulatot, amelyet fájdalmasan és erőszakkal kellett volna leküzdenie. Nyilvánvaló, hogy ragyogó evidenciával látta: a világuralomhoz vezető legrövidebb út a szegénység, az alázat és a kereszt útja. Ezért nem volt sohasem kérdéses számára a döntés.

Jézus tudatosan ment bele a kiúttalan helyzetbe, a védtelenségbe, a kiszolgáltatottságba. Senkitől sem tagadott meg semmit. Egzisztenciája ez volt: „Szeressétek ellenségeiteket, tegyetek jót azokkal, akik titeket gyűlölnek, áldjátok átkozóitokat és imádkozzatok rágalmazóitokért. Ha megütik a jobb arcodat, fordítsd oda a másikat is. Ha elveszik a köpenyedet, add oda a köntösödet is. Ha kérnek tőled, adj, és ha elveszik, ami a tiéd, ne követeld vissza” (Lk 6,27-30). Pál a következőképpen ábrázolja Jézus barátjának lelkületét, és ezáltal magáét Jézusét: „A szeretet hosszantűrő, a szeretet barátságos, nem irigy, nem dicsekszik, nem fuvalkodik fel” (1Kor 13,4). Jézus ’szelíd’ és ’irgalmas’ volt. ’Békeszerző’ volt. Ezért tudta kimondani ezeket a félelmetesen csodálatos mondatokat: „Boldogok a szelídek: övék lesz a föld… Boldogok az irgalmasok: majd nekik is irgalmaznak… Boldogok a békességszerzők: ők Isten fiai” (Mt 5,5-9). Pál ugyanezt a magatartást a következőképpen fejezi ki: „Azt mondom tehát testvérek: Az idő rövid. Ezért, akinek valamije van, éljen úgy, mintha nem volna; aki sír, mintha nem sírna… s aki érintkezik ezzel a világgal, mintha nem érintkeznék vele” (1 Kor 7,29-31). Lukács evangélista ezt jegyezte fel: „A meghívottaknak Jézus példabeszédet mondott, mert észrevette, hogyan válogatják a főhelyeket. ’Mikor lakodalomba hívnak, mondta, ne ülj az első helyre…’ Akkor a házigazdához fordult: ’Mikor ebédet vagy vacsorát adsz, ne hívd meg barátaidat, testvéreidet, se rokonaidat és gazdag szomszédaidat. Különben ők is meghívnak és visszaadják neked. Amikor lakomát adsz, hívd meg inkább a koldusokat, bénákat, sántákat és vakokat. Boldog leszel, mert nem tudják viszonozni neked! De majd visszafizetik az igazak föltámadásakor’ ”(Lk 14,7-).dicsőség a tudatosan választott és alázatosan megvalósított szegénységből terem. Ez Jézus tanításának és egzisztenciájának összfoglalata. Kifejezésre jut ez abban a hatalmas heroldkiáltásban, amely mind Lukácsnál, mind Máténál a nyolc boldogság elején áll: „Boldogok a lelki szegények, mert övék a mennyek országa” (Mt 5,3;Jézus mentes volt mindattól, ami a mi lényünket próbákon, harcokon és kísértéseken keresztül a tökéletességhez vezeti. Egy kísértés sem ért igazán közelébe. Emberi volt; de emberségét nem lehet ’emberileg’ megérteni.

itt nyári szünetnek vége

 

vége tért nyári szünet  mai nappal az iskolásoknak tudtak  egy pár helyen  táborokba meg fordulni

 

és  kikapcsolódni egy kicsit gyereknek rengeteg élménnyel gyarapodtak az ifjoncok nyáron ,biztos

 

volt olyan ifjonc  aki nyár elején amikor elkezdőt  nyár minden gyerek nagyon várta pihenést

 

nyár elején  most  is eltervezték hogy ki hol fog nyaralni volt biztos olyan aki jó létből  úgy van el

 

tervezte hol kezdi hol,  fejezze majd be nyári tábort én egy 3napos nyári táboron voltam  az

 

alapítvánnyal én nyaraltam régi ismerőskel jó volt ahogy olvashattak róla . napokba hogy

 

olyan helyen meg fordulok sok fiatallal találkozok mondanunk valamit                hogy valami miatt kicsit

 

szomorúak vége tért  nyári szünetnek de  darabig tart iskolába  új  társra találunk. mai nap vége

 

nyárszünetnek pár helyen  tegnap  meg történt  tanévnyitó ünnepségek sok helyen meg kezdték

 

tankönyvet meg  vásárolni    napokba volt  meg beszélésem  egyik

 

alapítványossal   mondta  ő még nem tudja  mikor lesz  nappali

 

foglakozás kezdése  meg tudom előre  jelezni fogom .  pedig  2nap itt   tanév  kezdés minden hol.

 

könnyű a tanulás,
csak aszondom.

Tízpercben nagy futkosás,
rontom-bontom,
torkod fájdul, ne kiálts,
csak aszondom.

Zsemlye és vajaskenyér,
rontom-bontom,
morzsát szedhet az egér,
csak aszondom.

Énekóra, la-la-la,
rontom-bontom,
reng a terem ablaka,
csak aszondom.

Tornaóra, egy-kettő,
rontom-bontom,
leszakad a háztető,
csak aszondom.

Kintről benéz egy szamár,
rontom-bontom,
iskolába sose jár,
csak aszondom.

 

De ki kérdezet

De ki kérdezet

t?Nem mondom, jártak nálam is körkérdésekkel, ankétokkal, hogy mi a véleményem a divatról és hol ebédeltem legjobban. De ezeket elhárítottam, kitérő választ adtam, nem volt mit mondanom.

Legtalálóbb válaszaim – most veszem észre – el nem hangzott kérdésekre zengtek fel: miért csodálkozom hát a süket csöndben, hogy senki nem siet el vele – legjobb tanácsaim annak szóltak, aki már elpusztult tulajdon hibájából – miért csodálkozom hát, hogy senki nem követte?

Ki kérdezett?

Én megmondtam mindent előre – én láttam a fenyegető veszedelmet –, láttam a sötét felhőt, s tudtam a villámról, ami lecsap. Láttam őket születni s rohanni haláluk felé – láttam a bűnt, s megmondtam előre: ne így, ne ezt, átok és gyalázat lesz belőle. Nevén neveztem a vackort s az ízes gyümölcsöt – megmondtam, mi van belül –, miért nem válogattak hát, ahogy mutattam? Voltam helyettük a csatorna szennyében nyakig – és csattogott légcsavarom a tiszta felhők közt, helyettük –, és elmondtam, mit láttam amott, mit gyötrődtem emitt, milyen a bűzös aljasság íze s milyen az illatos napsugáré – hát akkor miért hemzseg még mindig a pocsolya boldogtalanok lelkétől s miért magányosak a havas hegyormok? Én szóltam, hogy arra ne tessék menni – én szóltam, hogy erre van az út –, hát akkor miért vannak telve a gödrök? Én táblát állítottam szabad úszók és lubickoló gyerekek közé – miért puffadnak hát hullák a víz fenekén?

Én minderre megfeleltem – de ki kérdezett?

Senki se kérdezett, igazad van, közbeszóló. Nem is értek rá kérdezni. Mert megkérdezték a miniszterelnököt, hogy mi lesz a haza sorsa – és megkérdezték a kereskedőt, hogy mennyiért adja –, és megkérdezték a kalóriát, hogy fog-e sikerülni? Megkérdezték a cápát, helyes dolog-e a vegetarianizmus, megkérdezték a betegséget, hogy érzi magát, megkérdezték a poloskát, hogy lehetne a vérontást elkerülni? Megkérdezték a tüzet, egészséges dolog-e a jeges zuhany – megkérdezték a vizet, mitől szokott tűzbe jönni? Megkérdezték a madarat, hová repül, a napot, merre szállt?

De ki kérdezte az embert? Ki kérdezett, Homérosz? Ki kérdezett, Szókratész? Ki kérdezett, Gautama Buddha? Ki kérdezett, Názáreti?

Shakespeare, Goethe, Madách, Dante, Beethoven, Kant… ki kérdezett?

Ember, aki tudod – ember, aki láttad –, ember, aki nézted, figyelted, élted – tudtad, mielőtt volt, tudtad, mielőtt lett –, ordítottál, hogy közeledik – ki kérdezett?

Megváltó Atyaisten – aki tudod, hogy lehetne elkerülni, mit kellene tenni, hová kellene fordulni, hogy kellene csinálni –, ki kérdezett?

Ki kérdezett? Ne kérdezd – ordíts, ahogy a torkodon kifér, mert különben csönd lenne körülötted –, ordítsd magad a kérdést, s hidd el a visszhangnak, hogy ő volt, s felelj a visszhangnak, hogy legalább a magad szavát halld.

meg kel beszélni dolgokat

kicsit olyan dologról beszélek ami másnak nem igazán esne   jó millene  fogná  valaki az ember

 

tudta nélkül valamit  meg teszi azt dolgot ami  másik embernek  fogná  olyat tesz amit  meg

 

nem   beszélnek  róla  ugye  egyeseknek  az  meg nem esik jól másiknak ha nem beszélnek meg

 

valamit azt úgy  gondolja  fogja magát fel teszi egy helyre ugye ahhoz beleegyezés kel hogy azt

 

meg  tegyem azt  amit  másikról nem tud de  ő igenis meg lépi azt dolgot az nem fog jó  esni annak

 

embernek meg látja tudta nélkül   meg osztana valamit amiről nem kért  bele egyezést igenis

 

fel teszi annak oldalra  hátha örül neki  annak dolognak meg lépi aminek úgy gondolja ürölni fog

 

ilyet   tetem  aminek lehet hogy  nem fog  ürülni Azért kéne úgy  tudom meg  akarok lepni valakit

 

valamivel kéne  egy beleegyezése  hogy azt meg tehessem mert nem tisztáztuk le könnyen ilyennel

 

meg bántom azt  embert oda mehet akkor ismertség mert ilyet léptem felé ami neki nem, est

 

jó  azért kel meg  beszélni dolgokat.