a számadás életről

Úgy határoztam, hogy egyheti szigorú figyelmet szentelek minden soron következő erénynek. Ilyenformán az első héten legfőbb gondom az volt, hogy legcsekélyebbet se vétsem a Mértékletesség ellen, a többi erényt pedig sorsára bíztam, csupán a táblázaton jelöltem esténként a nap egyéb vétkeit. Az első héten sikerült is tisztán tartanom első soromat, melyet az M betű jelölt, s föltehettem, hogy az erény immár szokássá erősödött bennem; megkíséreltem tehát figyelmemet a második erényre terelni, hogy a következő héten már a két első sorom tisztán álljon. Ily módon járván az erények végére, egy tanfolyamot tizenhárom hét alatt fejeztem be, s minden évben négy tanfolyamra jutott idő. S miként a kertész sem esik a gyomlálásnak kertszerte, mert erejéből nem telnék minden dudvára-gazra, hanem sorra veszi az ágyásokat, hasonlóképpen reméltem bátorítást és erőt a lapok fokozatos megtisztultától az erényekben való öregbedésemhez, míg majd néhány tanfolyam után boldogan lapozgathatok makulátlan könyvemben naponkénti önvizsgálataim során.

Jeligéül  következő sorokat írtam:

Megállók itt. Ha van felsőbb erő
(Létét hirdeti fennen a természet):
Erényekben csak kedvét lelheti,
S kedvét miben leli – boldog az százszor.

 

„O vitae Philosophia dux! O virtutum indagatrix expultrixque vitiorum! Unus dies, bene et ex praeciptis tuis actus, peccanti immortalitati est anteponendus.”[1]

Majd ismét Salamonnak bölcsességről és erkölcsről szóló Példabeszédeiből:

Napoknak hosszúsága van jobbjában, baljában gazdagság és tisztesség. Az ő utai gyönyörűséges utak és minden ösvényei: békesség.

    S minthogy Istent ítéltem minden bölcsesség kútfejének, helyesnek és szükségesnek véltem, ha segítségért hozzá folyamodom; e célból írtam az alábbi kis imádságot, és önvizsgálati táblázataim elé iktattam, mindennapos használatomra.

    „Ó, hatalmas Jóság! Bőkezű Atya! Könyörületes Kalauz! Öregbíts a bölcsességben, hogy legigazibb érdekeimet láthassam. Erősíts elhatározásaimban, hadd válthassam valóra, amire a bölcsesség egyszer rávezetett. Fogadd el többi gyermekednek tett szolgálataimat, hiszen másként véghetetlen jóságodat nem viszonozhatom.”

    Néha a Thomson versei közül való kis imával is éltem, nevezetesen:

    Élet és fény Atyja, mindenek felett Jó!
    Jóra taníts; taníts Magadra meg engem!
    Hívságtól, bűntől, bolondságtól óvj,
    S fertelmes élettől; szívemet töltsd be
    Tudással, békével, tiszta erénnyel.
    S boldogsággal, mit megszentel a csönd.

    Mivel a Rend parancsolata úgy rendelkezik, hogy „legyen meg minden tevékenységed ideje”, kis könyvem egy oldalán a nap huszonnégy óráját osztottam fel rendes tevékenységeim között:

    finomat készítetek

    aki emberek meg  fordulnak   az  alapítvány körül

     

    azok  egy  része  mindig  vissza jönnek egy kicsikét

     

    az  alapítványba hogy  jó  érezze magát aki

     

    emlékszik az  tudja  egy  pár évvel ezelőtt  az

     

    alapítvány   év  záró  rendezvényét Dénes bácsinál

     

    volt akkor  az  alapítvány  lakásnál  ahol be fogata

     

    Dénes  bácsi az alapítványt jól  érezte  magát

     

    akkor jó program volt   utána  egy  darabig nem

     

    volt  köztünk hátérbe volt  Dénes bácsi az

    alapítványba így most  úgy  engedte az  ideje

     

    a Dénes  bácsinak benézet  egy  kicsikét az

     

    alapítványba  a  ifjoncok közé és  jól érzete magát

     

    köztünk aki  emlékszik  arra  szép  időre amikor

     

    főztek ételt  volt   olyan  étel  amikor kis főnök

     

    szerette  az  ételt  kedvébe jártak neki és  elteltek

     

    neki egy  adagot  mert  az étel finom volt neki

     

    tarhonyát  azt szeretem  de  már régi elpakolás

     

    rendszer nem működik  nincsen időm  be menni

    az  alapítványba .október 5ei  hétfői  foglalkozást

     

    pedagógus Judit  tartotta az ifjoncoknak

     

    foglakozást jól érezték magukat

    2020.október.5. hétfő. Bagó Zoltán, Szilágyi Erzsébet, Gerhát Lenke, Barnáné Sümegi Judit. Ma reggel egy kicsit szőttünk, majd a teázás után, kitakarítottuk a gáztűzhely sütőterét. Hozzákezdtünk az ebéd elkészítéséhez. A tarhonyaleveshez Bagó Zoli pirította a tarhonyát, darabolta a hagymát. Elkészült a leves, még volt időnk elmenni sétálni. Kimentünk a templomkertbe gesztenyét gyűjteni. Erzsike tálalt, Bagó Zoli mosogatott

    Elkészítés: Vegyünk elő egy kb. 2 literes lábost, és tegyünk bele 3 evőkanál olajat. Míg melegszik, vágjuk fel apróra a vöröshagymát. Ha az olaj felhevült, öntsük bele a tarhonyát, és magas lángon pirítsuk, amíg zsemleszínű nem lesz. Ez a lelke a levesnek, fordítsunk rá kellő figyelmet és időt! Ha ez kész, adjuk hozzá a hagymát, és pirítsuk kisebb lángon. Eközben pucoljuk meg a burgonyát, kockázzuk fel apróra. Ha a hagyma üvegesre párolódott, húzzuk le a lábost a tűzről, és kissé hagyjuk hűlni. Majd szórjuk meg 2 teáskanálnyi pirospaprikával, icipici borssal (ez elhagyható) keverjük el, majd amint visszatettük a tűzre, öntsük fel vízzel. Tegyük bele a krumplit, sózzuk (2-3 nagy csipettel), fedjük le, és főzzük 15-20 percig, vagy amíg a tarhonya meg nem puhul.

    Amikor kész, kóstoljuk meg, és sózzuk még, ha szükségesnek érezzük. Fogyaszthatjuk friss kenyérrel, esetleg egy kanál tejföllel lágyítva az ízeket. Jó étvágyat hozzá!

     

     

     

    önzetlen szeretet

    Az embereket csak szeretve lehet jobbá tenni.”
    .
    “Aki nem hisz abban, hogy mennyi jó ember van, az kezdjen el valami jót tenni, és meglátja, milyen sokan oda állnak mellé.”
    .
    “Aki szeret, elenged, felejt és megbocsát. Aki mindezt elvárja másoktól csupán önmagát szereti. Önmagunk elvesztésének a legbiztosabb módja: a szeretet elvárása. A szeretet elvárása önzés, legalább annyira, mint a szeretet elutasítása.”

    “Az életet igazán csak akkor élvezhetjük, ha van, akivel ezt az élvezetet megoszthatjuk.”

    “Ossz szeretetet, bárhová mész: Legfőképpen a saját házadban… ügyelj rá, hogy mindenki jobb érzésekkel és boldogabban távozzék tőled, mint ahogyan jött. Légy Isten jóságának élő kifejeződése; jóság ragyogjon a szemeidben, a mosolyodban, meleg, üdvözlő szavaidban.”

    “Senki sem ismerheti meg teljesen egy másik ember lényegét, csak akkor ha szereti. A szeretete teszi képessé arra, hogy meglássa a szeretett személy alapvető vonásait és tulajdonságait; sőt mi több, meglássa a benne rejlő lehetőségeket is.”

    “Ha szeretsz, sebezhető vagy. Szeress bármit, és biztosra veheted, hogy megszakad a szíved, de legalábbis sebet kap. Ha érintetlenül meg akarod őrizni, ne add senkinek, még egy állatnak se! Óvatosan bugyoláld be mindenféle kis hóbortba és kedvtelésbe, gondosan kerülj minden kötődést; zárd be jól önzésed ládikójába! De ott a koporsóban – ott a biztonságos, sötét, fülledt éjszakában elváltozik majd. Nem törik össze, törhetetlen, áthatolhatatlan, megválthatatlan szív lesz belőle.” (

    a rabbi ajándéka

    Volt egy híres kolostor, amelyre nagyon nehéz napok szakadtak. Régebben a sok épületet mind megtöltötték a fiatal szerzetesek, és a hatalmas templomban csak úgy zengett az ének, de most teljesen elhagyatott volt. Az emberek nem jöttek ide, hogy az imádságból táplálékot nyerjenek. Csak egy maréknyi szerzetes csoszogott a folyosókon, és nehéz szívvel dicsérte Istent.

    A kolostor melletti erdő szélén állt egy kunyhó, amelyet egy öreg rabbi épített. Időről időre eljött ide, hogy böjtöljön és imádkozzék. Soha senki nem beszélt vele, de amikor csak megjelent, a szerzetesek között híre szaladt: „A rabbi az erdőben sétál.” És amíg ott volt, a szerzetesek úgy érezték, hogy imádságos jelenléte erővel tölti el őket.

    Egy nap az apát elhatározta, hogy felkeresi a rabbit, és kitárja előtte a szívét. A reggeli szentmise után el is indult az erdőbe. Amikor elérkezett a kunyhóhoz, látta, hogy a rabbi ott áll az ajtóban üdvözlésre tárt karral. Mintha már jó ideje várta volna az apátot. Megölelték egymást, mint két barát, akik régóta nem találkoztak. Aztán megálltak, és csak nézték egymást olyan széles mosollyal, hogy majdnem túlnyúlt az arcukon.

    Egy kis idő múltán a rabbi betessékelte az apátot. A szoba közepén egy faasztalon a nyitott Szentírás feküdt. Odaültek egy pillanatra, hogy a könyv jelenlétében legyenek. A rabbi sírva fakadt. Az apát sem tudta tartóztatni a könnyeit, a kezébe rejtette az arcát, és ő is sírni kezdett. Életében először a könnyeivel kitárta a szívét. A két férfi úgy ült ott, mint két elveszett gyermek, zokogásuk betöltötte a kunyhót, nedvesre sírták az asztalt is.

    Miután elapadtak a könnyeik és minden ismét csendes lett, a rabbi fölemelte a fejét. „Te és a testvéreid nehéz szívvel szolgáljátok Istent – mondta. – Azért jöttél, hogy tanítást kérjél tőlem. Adok neked tanítást, de csak egyszer ismételheted el. Miután elmondtad, soha senkinek sem szabad hangosan elmondania.”

    A rabbi egyenesen az apát szemébe nézett és így szólt: „A Messiás köztetek van.”

    Egy darabig mindent csönd borított. Aztán megszólalt a rabbi: „Most menned kell.”

    Az apát szó nélkül távozott, nem nézett vissza.

    Másnap reggel összehívta a szerzeteseit a káptalanterembe. Elmondta nekik, hogy tanítást kapott „a rabbitól, aki az erdőben sétál”, és hogy ezt a tanítást soha senki nem ismételheti el hangosan. Aztán egyenként testvéreire nézett, majd így szólt: „A rabbi azt mondta, hogy egyikünk a Messiás.”

    A szerzetesek meglepetten néztek. „Mit jelenthet ez?” – kérdezgették egymást. „János testvér a Messiás? Vagy Máté atya? Esetleg Tamás testvér? Én vagyok a Messiás? Mit jelenthet ez?”

    Mindnyájan alaposan meg voltak zavarodva a rabbi tanításától. De soha senki nem mondta ki ismét.

    Amint múltak a napok, a szerzetesek lassacskán megkülönböztetett tisztelettel kezelték egymást. Valami nemes, szívélyes és barátságos meghittség vette őket körül, amelyet nehéz lenne megfogalmazni, de lehetetlen volt nem észrevenni. Úgy éltek együtt, mint akik végre rátaláltak valamire. De úgy imádkozták együtt a Szentírást, mint akik folyton keresnek valamit. Az alkalmi látogatókat nagyon megfogta a szerzetesek élete. Nemsokára jöttek is közel- s távolról az emberek, hogy imádságukból táplálkozzanak, és újra fiatalok kérték, hadd lehessenek a közösség tagjai.

    Azokban a napokban a rabbi már nem sétált az erdőben. Kunyhója romokban hevert. De az öreg szerzetesek, akik a rabbi tanítását a szívükben hordták, valahogy mégis úgy érezték, az ő imádságos jelenléte most is erővel tölti el őket.

    ami nem szép dolog

    hányszor  van úgy az ember  ha épen  otthon

     

    van  és  úgy  mondva épen legyen egy  olyan nap

     

    amikor  épen otthoni  dolgát  tudja az ember

     

    végezni úgy  voltam ha  már  ünnep van akkor egy

     

    kicsikét  beszegitek úgy  volt napot úgy kezdetem

     

    idője  volt kávés gépet ki takarítani meg  is

     

    csináltam  de  úgy  voltam  amíg  megy kávéfőzős

     

    takarítás  az idő  alatt  én  simám eltudom  végezni

     

    úgy  is  volt  ha  már  úgy  volt  nagyon bene

    voltam rend  rakásba így  szobámat  neki

     

    álltam egy  kicsikét meg csinálni de  úgy szoktam

     

    ilyenkor  amikor benne vagyok   rend  rakásba

     

    akkor   szülei szobáját  meg  szoktam csinálni .

     

    most  úgy  voltam ott   hagyom úgy is rá ér  az

     

    apám addig  is  abba  hagyja  tele vizást ere

     

    beszólt   apám  be mért  nem mész  takarítani

     

    hozzánk   na  ilyenkor úgy  voltam vele be

     

    rombolok  és  meg  csinálom  szobájukat

    rend  legyen de  akkor  el  szakadt  egy  cérna

     

    szál  szinte már  úgy  voltam  robbanok ha még

     

    egyet  szól  amikor mondta  nem mészbe

     

    takarítani fogtam  gyorsan be  mentem hozzá

     

    rendet  rakni  azért   voltam legyen még több

     

    ide  szórakozásra ami  fontos  az ember életébe

     

    de  be is kéne segíteni .milyen lenne  az egyik

     

    ember  beszólna  menyi dolga  van nem éri

     

    magát utol és  csak bizonyos televízióból

    szívja kultúrát az nagy  elfoglaltság az életbe

     

    de  be segítésnek kéne menni és nem az kéne

     

    fejünk vágja  dolgot nem  segít  amikor tud

     

    segít   ez nem  szép dolog  másik szemébe

     

    vágni  dolgot amikor  mindet  meg tesz

     

    amit  tud  és eredményt ér  el

     

     

     

     

    meg emlékezés

    ma  egy  kicsikét  nagy oktober23 ai forradalomra

     

    emlékezünk meg  ezen  napon  sok ember

     

    életét  ontotta hogy  hazát  meg  tudja védeni

     

    de  sok  ember  ahogy  védte a hazát  így dőlt

     

    a harc  akkor  de  meg  akarták  védeni hazát de

     

    harcba   elesztek  ezen napon  ma  ezekről

     

    emlékezünk meg  ők sok ember életét akarta

     

    védeni  és  elestek harcba  mai napon  szoktak

     

     

    meg  emlékezni róluk ilyenkor  szoktak  több

     

    helyen  szoktak ezen napon zászló  felvonulást

     

    tenni  és  meg  koszorúzni  a emlékhelyet de  hogy

     

    igen  csak  terjed  ez  bizonyos járvány dolog meg

     

    igen  csak be  szigorítottak dolgokba még az

     

    ilyen  ünnepségbe annyi van engedve hogy ezen

     

    napon  zászló felvonulás meg legyen és

     

    imádkozunk azokért  akik  ilyenkor életüket

     

    vesztették  harcba  ők szeretetből  haltak meg

    hogy  béke legyen de  sajnos ebbe harcba

     

    életüket  vesztették most  ezen napon ő

     

    róluk emlékezünk meg  ők  hazánkat akarták

     

    védeni  de  harcba ellesztek és  meg haltak

     

    béke ért  ő róluk emlékezünk meg imádkoznunk

     

    értük  lelki üdvükért .egy  verset hoztam

     

    önöknek

    MENNYBŐL AZ ANGYAL – MENJ SIETVE

    Az üszkös, fagyos Budapestre.

    Oda, ahol az orosz tankok

    Között hallgatnak a harangok.

    Ahol nem csillog a karácsony.

    Nincsen aranydió a fákon,

    Nincs más, csak fagy, didergés, éhség.

    Mondd el nekik, úgy, hogy megértsék.

    Szólj hangosan az éjszakából:

    Angyal, vigyél hírt a csodáról.

    Csattogtasd szaporán a szárnyad,

    Repülj, suhogj, mert nagyon várnak.

    Ne beszélj nekik a világról,

    Ahol most gyertyafény világol,

    Meleg házakban terül asztal,

    A pap ékes szóval vigasztal,

    Selyempapír zizeg, ajándék,

    Bölcs szó fontolgat, okos szándék.

    Csillagszóró villog a fákról:

    Angyal, te beszélj a csodáról.

    Mondd el, mert ez világ csodája:

    Egy szegény nép karácsonyfája

    A Csendes Éjben égni kezdett –

    És sokan vetnek most keresztet.

    Földrészek népe nézi, nézi,

    Egyik érti, másik nem érti.

    Fejük csóválják, sok ez, soknak.

    Imádkoznak vagy iszonyodnak,

    Mert más lóg a fán, nem cukorkák:

    Népek Krisztusa, Magyarország.

    És elmegy sok ember előtte:

    A Katona, ki szíven döfte,

    A Farizeus, ki eladta,

    Aki háromszor megtagadta.

    Vele mártott kezet a tálba,

    Harminc ezüstpénzért kínálta

    S amíg gyalázta, verte, szidta:

    Testét ette és vérét itta –

    Most áll és bámul a sok ember,

    De szólni Hozzá senki nem mer.

    Mert Ő sem szól már, nem is vádol,

    Néz, mint Krisztus a keresztfáról.

    Különös ez a karácsonyfa,

    Ördög hozta, vagy Angyal hozta –

    Kik köntösére kockát vetnek,

    Nem tudják, mit is cselekesznek,

    Csak orrontják, nyínak, gyanítják

    Ennek az éjszakának a titkát,

    Mert ez nagyon furcsa karácsony:

    A magyar nép lóg most a fákon.

    És a világ beszél csodáról,

    Papok papolnak bátorságról.

    Az államférfi parentálja,

    Megáldja a szentséges pápa.

    És minden rendű népek, rendek

    Kérdik, hogy ez mivégre kellett.

    Mért nem pusztult ki, ahogy kérték?

    Mért nem várta csendben a végét?

    Miért, hogy meghasadt az égbolt,

    Mert egy nép azt mondta: „Elég volt.”

    Nem érti ezt az a sok ember,

    Mi áradt itt meg, mint a tenger?

    Miért remegtek világrendek?

    Egy nép kiáltott. Aztán csend lett.

    De most sokan kérdik: mi történt?

    Ki tett itt csontból, húsból törvényt?

    És kérdik, egyre többen kérdik,

    Hebegve, mert végképp nem értik –

    Ők, akik örökségbe kapták –:

    Ilyen nagy dolog a Szabadság?

    Angyal, vidd meg a hírt az égből,

    Mindig új élet lesz a vérből.

    Találkoztak ők már néhányszor

    – A költő, a szamár, s a pásztor –

    Az alomban, a jászol mellett,

    Ha az Élet elevent ellett,

    A Csodát most is ők vigyázzák,

    Leheletükkel állnak strázsát,

    Mert Csillag ég, hasad a hajnal,

    Mondd meg nekik, –

    mennyből az angyal

     

     

     

     

     

    gyors ételt késztetünk

    aki emlékszik  múltkori  foglakozás  elején  egy

     

    szakembert  vártak  az alapítványba most a

     

    gáz  szerelőt  várták  hogy  meg  javítsa a

     

    készüléket mert  megint  elromlott volt  egy olyan

     

    ismertség  az  alapítványba ő  értet  hozzá kicsit

     

    meg  tudta  nézni  az illető már  nincsen elvileg

     

    ott  így  másik  szakembert   vártak hogy  meg

     

    javítsa gáz   készüléket .én  amig ott  voltam

     

    az  alapítványba épen amikor működött még

    számítógép terem akkor úgy alakítottam a

     

    dolgot  ahogy  jó  láttam  épen  az én  időmbe

     

    nem  működőt redőny akkor az  apám szívesen

     

    meg  csinálta   redőnyt  nekünk most  úgy müködik

     

    most  pedagógusnak  van ismertsége a körbe és

     

    elromlik  valami olyan  szakember  ismertséget

     

     

    hív  aki meg  tudja   csinálni ami épen elromlott

     

    most  meg  javították gáz készüléket most jó

     

    sikerült   oktober2ai  foglakozáson már jó idő

     

    volt  foglakozás kezdéskor mert  előtte  2napal

     

    meg  javították gáz  készüléket . oktober2ai

     

    foglakozást  pedagógus  Judit tartotta az ifjoncok

     

    nak  foglakozást  jó érezték  magukat.

     

    2020.október.2.péntek. Bagó Zoltán, Szilágyi Erzsébet, Gerhát Lenke, Sára Edina, Barnáné Sümegi Judit. A reggeli teázás után folytattuk a megkezdett munkát. Lenke, Edina, Bagó Zoli szőtt, Erzsike kötött, közben zenét hallgattunk. A tízórai gyümölcsevés és tea után betoppant hozzánk Dénes bácsi. Jót beszélgettünk. Hozzákezdtünk a melegszendvics készítéséhez, amelyben mindenki segített. Edina tálalt, Bagó Zoli mosogatott el ebéd után.

     

    1. Előmelegítjük a sütőt 220 fokra és gáztepsibe sütőpapírt terítünk.
    2. A hagymát nagyon apróra vágjuk és egy kis tálban hozzákeverjük az Erős Pistát. Felszeleteljük a ciabatta-t és megkenjük a csípős hagymával. Pár csepp olívaolajjal meglocsoljuk a szeleteket, majd 3-4 percre sütőbe tesszük.
    3. Közben gyorsan összekeverjük a krém hozzávalóit.
    4. Az előmelegített kenyérszeletekre 1-1 szelet bacon-t terítünk, majd megkenjük a mascarpone-s krémmel. Megszórjuk reszelt sajttal és visszatesszük a sütőbe 10-12 percre.
    5. Tálalás előtt még meghintjük kakukkfűvel és csilivel.

    a nem szégyenlős

    Nem szívbajos embernek való! – mondták valaha a régi Magyarországon bizonyos gavalléros tréfákra, halálos kimenetelű párbajokra, mérgesebb szilvóriumokra, sőt harapósabb asszonyfélékre is.

    – Nem szívbajos embernek való! – mondja most ugyancsak Hoch János, amint karonfogva sétálgat velem az Országháznak abban a táncterem nagyságú szobájában, ahová hosszas keresgélés, piros bársonyfüggönyös ajtók, régi vármegyei életre emlékeztető hajdúféléken át tudok eljutni. Az ajtókra valami vidéki nyomda készített kartonpapírosokat. A Nemzeti Tanács Elnöke – mondják a töredezett betűk. Beküldöm a névjegyemet: Itt van Krúdy Gyula és jóslatot kér Főtisztelendő úrtól.

    Mielőtt tovább mesélgetnék, kedves késői maradékom, el kell mondanom, hogy ez a kor sem különbözik a többi kortól, amelyeket az emberiség részére megalkottak hitújítók, királyok, Savonarolák, Husz Jánosok és zsurnaliszták: – ez a kor is telve volt jelszavakkal, amelyeket a tömegek részére találtak ki, hogy legyen nekik ebédrevalójuk. Pedig ez a korszak állítólag a fölszabadult, okos emberek korszaka volt, – nem lehetett volna elhinni, hogy a korszak eszméit az ablakokból a szobalányok, az udvarokról a házmesterek porolják a járókelők közé. Jelszavak járták ekkor is: a kocsmákban, ahova a polgár feledkezni betért; a piacon, ahova az emberek mondanivalóik megtanulása végett eljárogattak; a családi otthonba, ahol mindenki úrnak érzi magát, akinek joga van keresztjelet tenni a kenyérre, mielőtt azt felszegné… A háborús jelszavak már elmúltak, de itt voltak az úgynevezett béke jelszavai: „Álljunk meg egy szóra!” – „Mi mégis entente-barátok vagyunk!” – emlegetik a polgárok kocsmáikban és fészkeikben Lovászy Márton szavait. Nagy volt ez az ország: hetek is beleteltek, míg egy új pesti kiadás eljutott Kassáig vagy Fogarasig.

    Ilyenféle általánossá válott tudás lett, hogy Hoch János főtisztelendő úr, józsefvárosi plébános korában a próféták könyveinek igénybevételével pontosan megjósolta a háború végét: bizonyos Da-Niel nevű férfiút, aki oroszlán-damptőr is volt, kevert bele a dologba a nyolcadik kerületi pap, hogy arra rákenhesse az elmúlt Világháború végének megállapítását. Hogyne hitték volna el az emberek az éveken át várt kedvező, a Szent Bibliával megerősített jóslatot, amikor már annak is jelentőséget tulajdonítottak, hogy a ház melyik oldalán akad meg ökörnyál, amely Rákos mezeje felől Pest felett elúszik! Ott haláleset történt, vagy az öreg póttartalékos váratlanul hazatért.

    Éppen ennek a Dániel prófétának ügyében kerestem a főtisztelendő elnök urat egy kora tavaszi napon abban a gyönyörű, germán mesemondásokból való nagy házban, amelyet a vidéki emberek talán manapság is megbámulnak, mint az ország házát. (Minden valamire való építőnk német származású volt; úgy látszik a magyarok tudománya megrekedt a sátorcsinálásnál.)


    Először a böjti szentbeszédekről teszek említést, amelyeket a béke boldog éveiben annyiszor volt alkalmam hallgatni az „aranyszájú pap” ajkairól, az üvegházi jácintokhoz hasonlatos, finom belvárosi hölgyek társaságában úgy a szerviták terén, mint a Ferencrendiek templomában.

    – Nem voltunk még szívbajosok, – felelte a Nemzeti Tanács elnöke.

    Majd a nógrádverőcei csónakázásra terelte a szót, mikor a kőbányai főúr izmainak olyan teljességében volt, hogy versenyevezősökkel küzdött együtt a Dunán, – amely itt még valóban kék a nagymarosi svábok miatt.

    – Azt hiszem –, felelte a diktátor, aki Magyar

    – Azt hiszem, – felelte a diktátor, aki Magyarország zászlósurának valamint egyéb nemességének hűségesküjét kezében tartotta –, azt hiszem, hogy Buddhának, az antikrisztusnak abban az egyben igaza van, hogy mindannyiunknak hétrétű utat kell megtennie az életben. A szenvedések útjait.

    Most elérkeztünk ama tavalyi tavaszi estéhez, amikor a Vas-uccától a józsefvárosi plébániáig fejtegette előttem a nevezetes magyar politikus, hogy nem lehet bízni sem Tiszában, sem Károlyiban, csupán Da-Niel Prófétában, aki ilyen meg amolyan körülmények között jósolta meg a háború végét. (Én ezt annak idején megírtam egy Pesti Levelemben, de az emberek akkor még jobban hittek a csésze fenekén lévő tealevél maradványának, mint az én levelemnek.)

    – Hát most mi lesz, elnök úr? – szólok. – Nincsenek már hívők, akik Hoch János imakönyvét keresnék az Atheneumnál; nincs már Konti József népszínházi karmester, akivel hosszadalmasan lehetne biliárdozni az Otthoni Körben; Dániel próféta is elvégezte a magáét. Most mit csinálunk?

    – Várjuk, hogy mikor kergetnek el bennünket.

    – Mackensen? Lukachieh? Károlyi király? – kérdeztem. Ő felel:

    a rabló

    Estefelé József tovább akart menni övéivel. Fogta a szamarát és előlépett egy domb mögül, hogy tudakozódjék az út felől. „Már nem lehet nagyon messze Egyiptom” – gondolta.

    Ezalatt az Istenanya a gyermekkel az ölében a cserje alatt ült. Ekkor történt, hogy egy bizonyos Horrifikusz nevű rabló erre vette útját. Úgy ismerték őt mindenütt, mint a sivatag legfélelmetesebb rablóját. A fű földig hajolt előtte, a pálmák remegtek, datolyáikat épp kalapjába ejtették. Még a legerősebb oroszlán is behúzta a farkát, ha a rabló vörös nadrágját messziről meglátta. Hét tőr volt az övébe dugva: mindegyik olyan éles, hogy szét tudta velük szabdalni a levegőt. Balján kard lógott, melyet „görbe halálnak” nevezett. Vállán pedig olyan bunkót vitt, amely skorpiófarkokkal volt megtűzdelve.

    – Hah! – kiáltotta a rabló, és kirántotta a kardját hüvelyéből.

    – Jó estét! – szólt Mária. – Ne légy oly hangos, még alszik.

    A Félelmetesnek még a lélegzete is elállt ettől a megszólítástól: sújtani készült, és lefejezett a „görbe halállal” – egy bogáncsot.

    – Én vagyok Horrifikusz, a rabló – suttogta, – ezer embert eltettem már láb alól.

    – Isten bocsásson meg neked! – mondta Mária.

    – Hagyd, hogy végigmondjam! – sziszegte foga között a rabló. – És olyan kisgyermekeket nyársaltam föl, mint a tiéd.

    – Gonosz! – mondta Mária. – De még gonoszabb vagy, mert hazudsz.

    Ekkor valami vihogni kezdett a cserjében. A rabló meglepetésében hirtelen a levegőbe ugrott: még senki sem merészelt közelében nevetni. De csak a kis angyalok viháncoltak. Első ijedségükben szétrebbentek mind, most azonban újra az ágakon ültek.

    – Hát nem féltek tőlem? – kérdezte a rabló bátortalanul.

    – Ó, Horrifikusz testvér! – szólt Mária. – Milyen vidám és tréfás kedvű ember vagy.

    Ez szíven találta a rablót és arra késztette, hogy elmondja az igazságot. Olyan lágy volt ugyanis a szíve, mint a viasz. Amikor pólyában feküdt, már akkor megborzadtak tőle az emberek. „Jaj nekünk! – mondták. – Nem olyan, mint egy rabló?” Később már senki sem jött hozzá: aki pedig véletlenül meglátta, az is mindent hátrahagyva elfutott. Így tehát egészen jól élt Horrifikusz, pedig egy csepp vért sem látott, s még egy tyúkot sem tudott volna fölnyársalni.

    Ezért örült a félelmetesnek a lelke, hogy végre talált valakit, aki nem félt tőle.

    – Szeretnék ajándékozni valamit a fiadnak – mondta a rabló, – sajnos azonban csak lopott holmi van a zsákomban. De ha tetszik neked, akkor táncolok előtte.

    javítás az alapítványba

    ahol  jelen pillant  van  az  alapítvány   van  pár

     

    dolgok  amit  igen  csak fel kéne újítani helységbe

     

    de  nem  álltak neki  úgy  volt  meg  veszi úgy

     

    mondva  az  önkormányzat magának épületet

     

    így  azért  volt  az  segítenek  abba  hogy az

     

    alapítványnak  legyen helye  azért  az

     

    alapítványnak   foglakozás  tartani dolgoznak

     

    rajta  legyen az  alapítványnak helysége ahol

     

    tud  majd   foglalkozás  tartani  amig  nem tud

    helységet  biztosítani addig  engedik  hogy ott

     

    tartsák  foglalkozást  azon  helyen  ahogy  meg

     

    tudom hol  lesz másik  hely  ahova költözik az

     

    alapítvány meg fogom osztani önökkel addig

     

    jelen pillantba    azt  helységbe  csináljuk  meg

     

    dolgokat  most  épen konvektor adta meg magát

     

    azt   ja viták  meg  ara  vártak szakembert az  jött

     

    mert  gázszerelőt várták  meg  jött  már

     

    foglakozás elején meg javítsa amit  kelet .

    szeptember30  szerdai foglalkozást pedagógus

     

    Judit  tartotta az  ifjoncoknak   foglalkozást. jól

     

    érezték  magukat.

     

    2020.szeptember.30.szerda. Bagó Zoltán, Szilágyi Erzsébet, Gerhát Lenke, Sára Edina, Barnáné Sümegi Judit. Ma elsőként a gázszerelőt vártuk, aki fél 9-re meg is érkezett. Letakarítottuk a konvektorokat a szerelés előtt. Fél 10-re már a melegben dolgozhattunk. Lenke, Edina folytatta a szövést, Bagó Zoli, Erzsike a konyhában tevékenykedett. Teáztunk, tízóraira ettünk egy kis szőlőt, majd oda tettük az ebédet. Ebben mindenki segített. Lenke és Edina keverte ki a kétféle habarást a zöldbab főzelékhez. Nagyon finom lett a főzelék. Edina segített tálal al           

    Hozzávalók

    1. A babot megmossuk, a végeit levágjuk, és felaprítjuk.
    2. Fazékba tesszük, felöntjük 8 dl alaplével, és lefedve kb. 20 percig főzzük, attól függően, hogy mennyire friss a bab.
    3. Közben az olajat felforrósítjuk, hozzáadjuk a lisztet, és kis lángon enyhén megpirítjuk, hogy elveszítse a nyers színét és ízét.
    4. Hozzáadjuk a zúzott fokhagymát, 1-2 percig pirítjuk, majd rászórjuk a fűszerpaprikát, és 1 percig keverjük. Azonnal felöntjük hideg vízzel, és elkeverjük. Mehet rá a tejföl, azzal is elkeverjük, majd visszaöntjük a babhoz. Elkeverjük, és 5 percig főzzük.
    5. Hozzáadjuk az apróra vágott petrezselymet, még egyet rottyantunk rajta, majd elzárjuk alatta a gázt.

    a meg bocsátás milyen fontos

    emberekbe  van olyan pillant amikor  meg

     

    bántják   őt  egy  szóval az  neki  épen  az só

     

    nem  eset  jó  másik  illetőtől és  látja hogy

     

    másik  társát   meg  bántódta  ilyenkor másik

     

    ember társával   nem  igazán komónikál  de

     

    meg  próbál  értelmes szót  ki  ejteni  másik

     

    illetővel de  hogy  az ember  meg  van  bántva

     

    így  nem igazán enged  meg bántásnak így hogy

     

    meg lett  bántva  nem akar  tárgyalni vele  meg

    akarja  mutatni ő  most  haragszik és  nem is

     

    akar  engedni meg   bocsátás   felé ami  úgy

     

    mondva  nagyon  nagy baj  az  ember életébe

     

    ha  meg  bántják  nagyon  nehezen bocsát  meg

     

    másiknak  hogy  meg  bocsásson neki amivel épen

     

    meg  bántotta  őt valamivel  ha  meg bántva

     

    vagyunk nagyon  nehezen bocsátunk meg

     

    másik  illetőnek  aki  meg bántotta őt  van

     

    olyan  honapókig  nem beszélnek egymással

    ami  nagyon  rossz példa  az életbe meg bánt

     

    valaki  meg kel neki gyorsan bocsátani neki mert

     

    élet  olyan hogy  aki téged  meg  bántott bántva

     

    érezed  magad  sok sor az ember  segít bajod van

     

    életbe  azért kel  mindig  meg  bocsátani minden

     

    másik  ember társunknak . kicsit  gondolkozunk

     

    el  ugye  égi  királyunkat  van ember bántja mindig

     

    van   olyan ember  bocsánatot kér  meg  bocsát

     

    mindenkinek  aki őt  bántja  mi  is  bocsássunk

    meg  egymásnak  ne  legyen  harag szívetekbe

     

    egyik  ember  társatok felé se mindig  bocsássatok

     

    meg  egymásnak

     

     

     

     

    ember néha parázik

    mindenki  volt  már úgy  életbe hogy  elmegy

     

    egy  vizsgálatra az legyen  egy  tüdőszűrés az

     

    ember  néhány  ember  amikor  elmegy a

     

    vizsgáltra  kicsikét  várakozik hónapokat  lehet

     

    hogy  mi  lesz az  eredménye vizsgálatnak mert

     

    ha  az  embernek jó vizsgálta akkor  nem  értesítik

     

    az  illetőt    mondjuk  a  vizsgálton   el romlik gép

     

    de  és  más  fényképet  csinál ugye  azt  illető nem

     

    tudja  az valami gépel nem sitimmel csak  kap egy

    levelet  az illető  fáradjon be  egy  tüzetesebb

     

    vizsgálaton  meg  nézni  mi is lehet gond  annál

     

    embernél . amikor  az illető  meg kapja azt levelet

     

    elkel  erre menni vizsgálatra ugye  az ember egy

     

    része   elkezd meg ijedni mi van  leletbe hogy őt

     

    vissza hívják  arra  vizsgáltra el  mondom én is

     

    ilyen csípőbe  vagyok  2 hónapig nem semmi

     

    jel  így  úgy  voltam vele nincsen gond tüdőmmel

     

     

    erre   pár nap múlva  kapom levelet jelenjek meg

     

    másik tüdővizsgálton nem jó valami ilyenkor már

     

    egy  kicsikét  be  voltam par ázva mi lehet nálam

     

    új vizsgálton meg kel jelenem el mondom házi

     

    orvosomnak  be  hívtak egy újabb tüdővizsgáltra

     

     

    mondtam  ekkor  kéne  meg jeleni új vizsgálaton

     

     

    közölte az  orvosom  az  idő pontra ne menjél el

     

    mert  azt    orvost   járvány helyzet  miatt el

    helyezték a orvost  más helyre így nem lesz neked

     

    akkor   azon helyen vízgázt  mert orvos máshol

     

    rendel ahova küldték  el kezdetem telefonálni

     

    rendelőbe hogy  mikor  lesz doktornő ott  semmit

     

    nem tudtak pontos új idő pontot érdeklődjek

     

    következő  hónapba hátha  már meg jött oda

     

    doktor nő új idő pontot tudnak  adni vizsgáltra

     

     

    akkor  kicsit  fel lélegeztem majd  érdeklődőm

     

    mikor  lesz  ott  doktornő azon helyén meg

     

    tudjon  vizsgálni remélem  semmi gond  nem

     

    lehet nálam bizakodok

     

     

     

     

    önző óriás

    Igen-igen önző óriás volt.

    Szegény gyerekeknek most már nem volt hol játszaniuk. Próbáltak ugyan játszani az országúton, de az országút nagyon poros volt, tele éles kövekkel, sehogyan se tudták megszokni. Így aztán iskola után rendesen a magas falat kerülgették, és a túloldali szép kertről beszélgettek.

    – Milyen jó is volt odabent – mondogatták.

    Aztán megjött a tavasz, s az egész vidék telis-tele lett apró bimbókkal és kicsi madarakkal. Csupán az önző óriás kertjében maradt meg a tél. A madarak, nem lelvén a gyerekeket, nem énekeltek benne, és a fák is elfelejtettek virágozni. Egyszer egy szép virágszál kidugta mégis a fejét a fűből, de amikor megpillantotta a tiltó táblát, annyira megsajnálta a gyerekeket, hogy visszabújt a mélybe és aludt tovább. Nem érezte jól magát ott senki, csak a hó meg a fagy.

    – A tavasz megfeledkezett erről a kertről! – kiáltották –, így hát itt élünk majd egész éven át.

    A hó beborította a gyepet nagy, fehér köpönyegével, a fagy pedig beezüstözte a fákat. Aztán meghívták az északi szelet, hogy lakjék náluk, és az északi szél el is jött. Bundájába burkolózott és egész nap ott süvített a kertben és lefújta a kémények tetejét.

    – Pompás egy zug ez – mondta –, hívjuk meg vendégül a jégesőt is. Így aztán eljött a jégeső is. Minden álló nap három óra hosszat dörömbölt a kastély fedelén, míg össze nem törte majd mind a cserepeket, aztán körbe-karikába szaladgált a kertben, sebesen, ahogy csak tőle telt. Ruhája szürke volt és lehelete akár a jég.

    – Nem értem, miért késik olyan sokáig a tavasz – mondta az önző óriás, amint az ablakban ült és kitekintett a hideg, fehér kertre –, remélem, majd csak megváltozik az idő.

    De a tavasz nem jött el, se a nyár. Az ősz arany gyümölcsökkel díszítette a kerteket, de az óriás kertjének nem adott semmi díszt. – Túlságosan önző – mondta az ősz. Így aztán tél volt a kertben szakadatlanul; északi szél és jégeső, fagy és hó járták táncukat a fák között.

    Egy reggel az óriás ébren feküdt az ágyában, amikor egyszerre csak valami gyönyörűséges zenét hallott. Olyan édesen szólott, hogy azt gondolta, bizonyára a király zenészei vonulnak arra. Pedig valójában csak egy kis kenderike fütyörészett az ablak előtt, de az óriás olyan régen nem hallott a kertjében madárfüttyöt, hogy most úgy tetszett neki, ez a leggyönyörűbb muzsika a világon. És egyszerre csak a jégeső abbahagyta táncát a feje fölött, az északi szél se süvített többé, és a nyitott ablakon át gyönyörűséges illat szállt be hozzá.

    – Azt hiszem, megjött végre a tavasz – mondta az óriás; és kiugrott az ágyból és körülnézett.

    És ugyan mit látott?

    felmértek dolgokat az alapítványba

    aki emlékszik  fel   ajánlódta a őszi rozsa

     

    nyugdíjas klub  tavasszal hogy  oda  költözhet

     

    az  alapítvány .mi majd  nem késen álltunk egy

     

    pársor  már  voltunk  ott hogy   rendeztek ott

     

    a    farsangi   bulit  meg  ahogy  egy  kicsikét le

     

    csillapodott   kicsikét  járvány idő  nyáron egy

     

    napot  egy   vasárnapi  nap  volt  rendkívüli meg

     

    beszélés a  tervünket mondtunk el azzal

     

    helységgel  kapcsolatosan  és  ahogy elkezdet

    volna  tanítás  akkor  értesültem hogy az

     

    alapítvány  nem költözik őszi rozsa klub ba  mert

     

    meg  gondolták magukat klub így  maradt a

     

    alapítvány  helyén  új helyet néznek de  még

     

    egyenlőre hova  azt  nem tudni  mert helységet

     

    kel  valakinek maradhatunk még amíg  nem

     

    találunk   egy  helyet de előtte jelezni fogom hova

     

     

    költözik az alapítvány  .hírek  szerint a

     

    önkormányzatból  jöttek  ki  fel  mérni dolgokat

     

    mit  kel  festeni a  alapítványba meg  javítandó

     

    dolgot jönnek majd úgy gondlom ez haladás egy

     

    ser  voltak kint  meg látogatni minket más munkát

     

    javításról  nem  emlékszek rá . most voltak kint

     

    felmérni dolgokat .szeptember 28ai  hétfői

     

    foglakozást pedagógus  Judit  tartotta a

     

    ifjoncoknak  a foglakozást  belátogatott

     

    közéjük Tóthné Julika  néni jó érezték

    magukat

    2020.szeptember.28.hétfő. Bagó Zoltán, Sára Edina, Gerhát Lenke, Tóthné Julika, Barnáné Sümegi Judit. A mai napon az önkormányzattól jöttek megnézni az épület állapotát, hogy milyen javításokat, festést kell elvégezni. Mind a hárman szőttek egy kicsit, majd a teázás után átültettük a Kínai-kenderpálmát, amit a Gödöllői Egyetem botanikuskertjéből kaptunk a tavalyi látogatáskor. Utána elkezdtük előkészíteni az ebédhez valókat. Bagó Zoli pucolta a zöldségeket, Edina, Lenke pirította a hagymát, és a többi hozzávalót. Ebéd előtt elmentünk egy kicsit sétálni. A zöldségleves nagyon finom lett.

    Tűzforrón tálaljuk

     

     

     

     

     

    a meg váltó

    Délelőtt tíz óra volt, amikor az író befejezte új drámáját. Este még két nehéz jelenete volt hátra. Átírta az éjszakát. Közben legalább tíz feketét főzött magának, és legalább tíz kilométert gyalogolt a szűk szállodaszobában alá s felezve. Most mégis olyan frissnek érezte magát, mintha nem is volna teste, olyan boldognak, mintha megszépült volna az élet, és olyan szabadnak, mintha megszűnt volna lenni a világ.

    Még egy kávét főzött. Lesétált a partra. Megkereste a csónakost.

    – Kivisz-e a vízre egy kicsit, Volentik bácsi? – kérdezte tőle.

    – Tessék beülni – mondta a csónakos.

    Borús volt az ég, de a szellő se rezdült. Mint egy óriási máriaüveg-lap, olyan sima és szürke és csillogó volt a tó. Volentik bácsi gyors, de rövid csapásokkal evezett, ahogy a Balatonon szokás.

    – Mit gondol? – kérdezte az író, mikor már jó darab utat megtettek. – Ide látni még a partról?

    – Még ide – mondta a csónakos.

    Továbbmentek. Az üdülő piros cseréptetejét lassan elborították a fák. A partnak csak a zöldje, a vonatnak csak a füstje látszott.

    – Még most is? – kérdezte az író.

    – Még most is – mondta a csónakos.

    Csak az evezők csobbanása hallatszott; a partról már nem ért idáig a hang.

    Összemosódtak a házak, a kikötők és az erdők. Már csak egy ceruzavonás látszott, ahol véget ért a tó.

    – Még most is ide látni? – kérdezte az író.

    A csónakos körülnézett.

    – Ide már nem.

    Az író lerúgta a lábáról a szandált, és fölállt.

    – Akkor húzza be az evezőt, Volentik bácsi – mondta. – Megpróbálok egy kicsit a vízen járni.

    újra találkozás

    aki  emlékszik az  tudja  régi  vezetők közül pár

     

    dolgot  szeretünk volna ami életbe  lépet volna

     

    de  dolgoztunk   és  törekedünk azon hogy ugye

     

    termet  ki kel fűteni így  igazán 5 ifjoncért  ne

     

    igazán  legyen   foglalkozás   ha  kevesebb létszám

     

    van  akkor  ne  igazán  legyen  foglakozás  ez már

     

    meg   változott mert más vezetőség  van új dolgot

     

    léptek  életbe . egyenlőre össze  jövetelek  nem

     

    tudják  meg oldani  szombaton ként  össze jöjjenek

     

    mert  mindenkinek  dolga  van  azért   találkoznak

     

    hétköznap  csapat  hétvégén embernek sok dolga

     

    így  hétköznap  arra  4 órára foglakozás idejére

     

    össze  bírnak jöni plusz nap  még  nem oldható

     

     

    meg  még  egy  kicsike   változás  történt bent

     

     

    az  alapítványba emlékszik az  tudja egy kati

     

     

    segítőnk van    nagyon  be  fogadták őt  ő  is nem

    sokáig volt  az  alapítványba mert  őt  is elhívták

     

    dolgozni  egy    darabig   tudott  az  ünnepségekre

     

    járni   most  az  se  bírja  meg   oldani  sok dolga.

     

    így  nincsen  nagyon  az alapítványba .múlt  kor

     

    szeptember 23 ai  foglakozáson Mancika nénit

     

    meg  látogatta  az  alapítvány  ifjoncai jó érezték

     

     

    magukat    rá következő  másnap 25 én pénteken

     

     

    Galga partra  mentek ki  sétálni  jó  érezték

    magukat   szeptember 25 pénteki  foglakozást

     

     

    pedagógus Judit    tartotta az  ifjoncoknak jó

     

     

    érezték  magukat.

     

    2020.szeptember.25.péntek. Bagó Zoltán, Szilágyi Erzsébet, Gerhát Lenke, Sára Edina, Barnáné Sümegi Judit. Ma elpakoltuk az edényeket, teáztunk, majd elsőként szőttünk. A nagykereten Bagó Zoli és Lenke is dolgozott. Edina a kiskereten szőtt. Bagó Zoli összetörte a spagetti tésztát kis darabokra. Lenke reszelte a sajtot. Megfőztük a kétféle tésztát, külön Edinának. Ettünk egy kis gyümölcsöt, majd kimentünk sétálni a Galga partra. Visszafelé beugrottunk Csörgi Katihoz. Örültünk, hogy újra találkozhatunk vele. Fél 12-re már visszaértünk az ebédre. Sajtos-tejfölös tésztát készítettünk. Edina tálalt, Bagó Zoli mosogatott.

     

    1. Egy fazékba a tésztához elegendő vizet töltünk, majd sót és olajat teszünk bele. (Az olaj a tészták összetapadását gátolja.) Végül feltesszük forralni.
    2. A forrásban lévő vízbe belehelyezzük a fél csomag spagetti tésztát. Ízlés szerint félbe, esetleg kisebb darabokra is törhetjük, ezt követően átkavarjuk, és a tészta fajtájától függően 8-10 percig főzzük.
    3. A sonkát egyforma kockákra szeleteljük, a fokhagymákat pedig nagyon apróra vágjuk. A lereszelt sajt egy részét is előkészítjük.
    4. Serpenyőbe minimális olajat teszünk (az edény tapadásától is függ a mennyiség). Ha felmelegedett, beletesszük a sonkát és megpirítjuk. Ha már nem sok kell a sonkának, hozzáadjuk a fokhagymát, amit szintén pirítunk.
    5. Ha ez kész, a tészta vizéből kb 1,5 dl-t hozzáteszünk a sonkás keverékhez. Ehhez adagoljuk a tejfölt, illetve a reszelt sajt egy részét, sót, borsot. Az egészet összerottyantjuk.
    6. Közben a megfőtt, leszűrt tésztát az elkészített tejfölös keverékbe rakjuk, és összeforgatjuk. Ha nagyobb serpenyőben készítettük, akkor akár abban is hagyhatjuk az egészet.
    1. A tetejét még melegen sajttal, illetve apróra vágott metélőhagymával megszórjuk. Jó étvágyat!

    a szeretet

    Én nem tartozom semmivel annak, aki engem szeret. A szeretetnek nincs ára, azt nem kell visszaadni, azt tovább kell adni.
    5. Kisgyermek koromban nem értettem, miért csak az emberekért kell imádkoznom. Miután édesanyám lefekvés előtt megpuszilt, magamban kiegészítettem az esti imát egy általam kiötölt fohásszal valamennyi élőlényért.
    6. Sohasem veszíthetjük el, amiben egyszer örömünket leltük. Mindazok, akiket mélyen szeretünk, részünkké válnak.
    7. A szeretet legyen egy kis tokban egy kicsi ékszer. Ne két tonna aranyat öntsenek rám, mert az agyonnyom.

    8. Szeretni mindig is mámorítóbb érzés, mint szeretve lenni. Hát még mennyivel biztonságosabb.
    9. Sohasem vagyunk olyan védtelenek a szenvedéssel szemben, mint amikor szeretünk valakit, sosem vagyunk olyan gyámoltalanul boldogtalanok, mint mikor elvesztettük szeretetünk tárgyát vagy az ő szeretetét.
    10. Emberek között, akik valaha szerették egymást, nincs és nem is lehet soha igazi harag. Lehet düh, bosszúvágy; de harag, az a szívós, számító, váró harag… nem, ez lehetetlen.
    11. A szeretetben nincsen félelem; sőt a teljes szeretet kiűzi a félelmet, mert a félelem gyötrelemmel jár. Aki pedig fél, nem lett teljessé a szeretetben.

    az ördög könnyen meg kísérti másik embert

    hányszor  van úgy  az ember életébe hogy

     

    küszködik a  dolgokba  hogy  bűnre ne vigye

     

    az  ördögöt  mert  könnyen meg  tudja csinálni

     

    hogy  az  embert  el csábítja és  bűnbe viszi te

     

    mondom  nem számolsz  olyan dologba és

     

    neki állsz  meg nézni valamit egy közösségi

     

    oldalon  te valakit   mondjuk be jelöl   hogy ismer

     

    rá kérdezel  honnan  ismer meg mondja  az illető

     

    tovább mondja  dolgát  hogy  ő igazábol nem  férfi

    csak férfi  állnevet  használ ilyenre nagyon

     

    veszélyes   internetes  társkeresés mert meg

     

    bújik név alatt  másik  te  nem ismernéd máris

     

    olyan bajba  kerülsz azért nem jó neten keresni

     

    boldogságot félre vezetetik mászik  embert ha

     

    bele merül nagyon te nem is  sejtenéd  mondjuk

     

    áll néven be van jelentkezve valaki te nem is

     

     

    sejtenéd  ki van hátérbe rád írna  keres barátot

     

    ő igazából  nő végig hallgatott el mondja

     

    dolgot és  kiderül az igaság ő  lehet a

     

    szemérmetlen  gondol így  keresi barátot

     

    meg  hallgatott  ő ilyen barátot  keres  fogod

     

    és  nem engedsz ördögnek hogy ilyennel

     

    barátkozol ilyen ember igazán bűnbe tudja

     

    vinni úgy hogy te  nem is  számitanál velem

     

    kezdet beszélni állnéven  valaki  de amikor

     

    ő rá tért  barátot keres meg mondja dolgot

    de  én nem engedtem kísértésnek  nem voltam

     

    útána  kíváncsi és abba hagyta butaságát bűnre

     

    vigyen  nem engedtem kísértésnek.

    hány ember van úgy földön mindet szabad

    hány  ember  van úgy  világon  amikor  ő meg

     

    mutatja ő  egy  helyen  van ahol  meg  engedhet

     

    magának  ő  úgy van  vele  mert  mindent  meg

     

    tesz  ő  nem érdekli  szabályok  másik illető  majd

     

    rendet  csinál ott  az igaz de  akkor úgy kéne

     

    hozzá állni dolgokhoz hogy  viselkedni kéne ott

     

    és  nem  úgy   mint  egyesek  semmivel nem

     

    foglakozik  egyesek ha  már  ő  meg tehet  mindet

     

    úgy  van vele  akkor úgy  csinálja  ha  kel  akkor  ő

    a  szemet  is  eldobálja úgy van vele  nem érdekli

     

    mért is  szennyes   világ  mert  egyesek nem vidék

     

    tisztaságot  világba ha  nem szennyezik egyesek

     

    emberek úgy  vannak  vele  ő  meg teheti  ez nagy

     

    tévedés ő  agyával van gond  szólni kéne egy

     

    erős  főnök  illetőnek   hogy  ezt  nem szabad amit

     

    csinálsz  és  egyből el megy  kedve hogy  be

     

    képzelje  mit tehet egy közterülten ,mert rá

     

    szóltak  meg emberelte  magát  és nem csinálja

    azt  amit csinált  be képzelt dolgot magának

     

    mindent  szabad neki úgy van  vele rá szóltak.

     

    vannak egyesek  nem tudja  hogy  hova kéne teni

     

    szemet inkább   úgy vele  ő mindent meg tehet

     

    földön   mindent  eldobja szemet  nem foglakozik

     

    ilyennel mert neki szabad  mindent ez  nagy

     

    tévedés   vannak határok mit  szabad  az

     

    embernek  földön   egy állat  aki  mondjuk tudja

     

    hova  kel  azt szemet el tenni ami csúszik . aki

    meg  be  képzelje dolgot  ember magába ő meg

     

    úgy  van  vele    mindent  szabad neki még földet

     

    szennyezni szabad  ez  nagy tévedés az  emberek

     

    tudni  kel  szabályokat és  nem mi  képzeljük be

     

    ő neki mindent  szabad   ha nem igazi szabályok

     

    tartsuk be  és ne mi képzelj ükbe  mindet szabad

     

    ha nem igazi  szabályt tartsuk be  és  védjük a

     

    környezetet . és ne   mi képzeljük be  mindet

     

    szabad  a földön  ha  nem vannak szabályok

     

    amihez  tartani  kel  magukhoz.

     

     

     

    a tervek idén

    egy évvel ezelőtt  aki emlékszik az  tudta  tervbe

     

    volt  véve  hogy  az  egyik pedagógusunk  Mancika

     

    néni  elfog  költözni innen máshova  családja

     

    közelébe legyen ő így szerette volna  de  egy évig

     

    még  itt  tudott  köztünk lenni  segíteni

     

    foglalkozásba  márciusig  utána  itt volt  turán és

     

    júliusba amikor  volt  az  rendkívüli  meg  beszélés

     

    az  kaszinó téren dolgokat meg  tárgyalták

     

    Mancika néni  ő  Turán volt de dolga  volt így nem

    tudott    be nézni  meg  beszülésre utána egy

     

    pár  hónap  múlva  el is  költözőt a családjához

     

    egy szép  helyre lőrincibe  költözőt most  oda

     

    ment  az  alapítvány  pár  ifjoncai meg  látogatni

     

    Mancika nénit  lőrincibe  nagy  volt  az öröm hogy

     

    meg  látogattuk Mancika  néni  igazán  szívünkhöz

     

    volt   nőve  ifjoncoknak  mert  Mancika néninek

     

    sok mindent  köszönhetnek .most hiányzik

     

    elmentek  meg látogatni Mancika nénit lőrincibe

    nagyon  örült  az alapítvány ifjoncainak láthatta

     

    őket  meg  vendégelte pár  kép  készült róla

     

    érdemes  meg nézni

    2020.szeptember.23.szerda. Bagó Zoltán, Szilágyi Erzsébet, Gerhát Lenke, Sára Edina, Barnáné Sümegi Judit, Tóthné Julika, Zséliné Ani, Zséli István. A mai napon kirándulni mentünk, mégpedig Manci nénihez és Laci bácsihoz. Meglátogattuk őket az új otthonukban, Lőrinciben. Nagyon szép helyen laknak, csendes parkos környezetben. Miután megvendégeltek bennünket, jót beszélgetünk, majd kisétáltunk a kertjükhöz is, ahol minden megterem. Utána délre haza értünk. Nagyon örültünk, hogy végre találkozhatunk Manci nénivel.