Egy, keddi napom kerti munkával, gyakorlás szintetizátoron.

Ma sikerült, időbe, fel kelnem és nem aludtam, vissza összekaptam, magam gyorsan.

És elvégzem, itthoni munkámat, mert kikelet, takarítani szobámat nagyon koszos volt.

Avval, hamar végeztem, utána kicsit pihentem útra keltem, mert volt kis dolgom, el –

Intéztem, és délután 1orakor haza, jöttem nem voltam itthon 5percet, megint útra kelet.

Indulnom, mert anyámnak, kelet vennem, valamit, gyorsan meg vetem és újból haza.

Jöttem, meg ebédeltem, és. Kimentem kertbe volt egy kis kapálni vallom ki irtottam.

Füvet, elraktam szerszámokat, és bejöttem délután 3óra után, mert neki kezdet esni eső.

Bementem, fürdőbe kezet mostam, és elindultam, konyhába lefőztem kávémat, megittam.

Újból, be kelet mennem, konyhába, kikelet cserélnem az izzott kiéget az égő. Elraktam,

Raktam rét, lát. Neki kezdtem egy kicsit gyakorolni szintetizátorón, idő kel hogy ember.

Teljesen, meg ismerje. Utána közönség előtt tudjon játszani szép éneket. Evvel mai napnak

Végei is van számomra.

Egy, elintézős hétfői, napom +szemétpakolás egybe. Amit kígyóm látunk.

Ma reggel, egy kicsit elaludtam, mert tegnap elállítom, hogy reggel 8után keltem benne.

Marat az ébresztés telefonba, csak ahogy ma felriadtam később akkor nézem telefont mért.

Nem kelltet, ránéztem azért nem keltet, gyorsan lefőztem szüleimnek kávét én is meg ittam.

Meg szokott kávémat és elmentem, volt kis elintéző dolgom, de hamar visszajöttem, mert itt

Honi, dolgokat el kellet végeznem de, avval hamar végeztem reggel 8után útra keltem, köz-

Ölték, szombaton hétfőn gyere be, hozzám, könyves boltba, mert lettek egy nyomtatott hozd ,

Be internet helységbe, be is hoztam, meg néztem, hogy néz ki nagyon jó állapotba volt ki,

Bontottam és revesem hogy hiányzik egy adat kábel, ami számítógéphez tartozik, tudjon,

Nyomtatni fel írtam, mi hiányzik elvittem könyves boltba, mondta tetteddel, mert hozzák.

Még patront meg többi holmit nyomtatóhoz elraktam meg szollal telefonom, hogy 5perc,

Iskolánál vagyok kivi szűk szemetet, amit szombaton összegyűjtöttetek azt most kivisük.

Fel pakoltuk és kivittük. Délután csak pihentem itthon.

a városi tanyák

Hogyan lehet ezt megvalósítani? A tudatos vásárlás, a tudatos életszemlélet, a kisebb fogyasztás már majdnem egyenlő a tanyával?
– A városnak nagy vonzereje van – a sokszínűség, a színház, mozi, az egészségügyi ellátás. A családom több generáció óta városlakó, ezt az életformát szoktuk meg. De azért a városban is megteremthető néhány dolog a vidék előnyeiből. Ennek Budapesten van hagyománya, jó példa erre a Wekerle-telep, amit eleve úgy terveztek, hogy mindenkinek legyen egy kis konyhakertje. Külföldön a városi kertművelés nagyon népszerű, sokan évekig várnak egy zsebkendőnyi parcellára, hogy megművelhessék. Ezek az angol nyelvterületen community gardensnek nevezett közösségi kertek. Van, ahol parkot létesítenek, van, ahol zöldséget, gyümölcsöt, gyógynövényeket termesztenek, és vannak iskolai, oktatási kertek is. Németországban például az állam interkulturális célú kerthálózatot finanszíroz. Itt a különböző nemzetiségű bevándorlók együtt művelik a területet, így integrálják őket a társadalomba. A kertészkedés mentálhigiénés funkciója is óriási, mert lehet a tévé előtt tespedve chipset rágcsálni, de jobb napfényben gondozni egy kis földet, ami termést és sikerélményt is ad.

– Ha ilyen jó példák vannak, itthon miért nem terjedt el a városi kertészkedés?
– Magyarországon nem a kertművelésnek, hanem a közösségeknek nincsenek hagyományai. Az elmúlt nyolcvan évben a hatalom mindig félt a közösségtől, amelynek szabályai vannak, tartást adnak, hatnak a társadalomra. Nem vagyunk individualistábbak más nemzetnél, csak itt nem hagyták a közösségeket működni.

EGY VASÁRNAP DÉLUTÁNOM

Ma reggel, korán keltem, volt egy kis tenni vallom, máshol, elintéztem utána.

Haza, jöttem, reggel fél7után, és ledőltem más fél óra, hosszát felébredtem újból.

Megittam, kávémat hogy magamhoz térjek, megtörtént, fel öltöztem ünnepi, ruhába.

Elindultam fél10után templomba, ott részt vetem misén, annak vége volt fél12fele elint,

Észtem, dolgot haza jöttem, meg ebédelni és utána lepihentem, mert nagyon fáradt voltam.

3ora fele megittam, délutáni kávémat.

boldogság örömei

Az egyik legfontosabb szabály szerint elsősorban a mi fejünkben dől el, hogy átélhetjük-e a boldogság valamelyik fajtáját, vagy sem. Próbálhatjuk a felelősséget másra kenni, de kár lenne ezzel értékes perceket, órákat vagy évtizedeket vesztegetni. Lássunk inkább neki, és nézzük meg, mi minden működik a fejünkben, a lelkünkben, amitől az életünket teljesebbnek és boldogabbnak tapasztaljuk, vagy éppenséggel elkeseredettebbek és elégedetlenebbek leszünk. Mik is a boldogságunk „áramkörei”?
Érzelmeink működése a boldogság élményének elengedhetetlen összetevője. Túlságosan is leegyszerűsítő lenne azonban a boldogságot csak az érzelmekkel, netán kizárólag csak a pozitív érzelmekkel azonosítani. A negatív érzésekkel való bánni tudás ugyanúgy alapvető része a jóllétünknek, mint pozitív érzelmi állapotaink megfelelő kezelése. Érzelmeink nemcsak működnek, hanem működtetjük is őket: fokozzuk vagy csillapítjuk, keressük, vagy kerüljük. Az érzelmek és az érzelmek kezelése – két különböző áramkör. A harmadik fontos áramkör a céljainkat, vágyainkat tartalmazza, mindazt, amit szeretnénk, mindazt, amire törekszünk, mindazt, amit fontosnak tartunk. Elégedettségünk ugyanis nagyrészt attól függ, hogy ha hozzámérjük a tapasztalatainkat céljainkhoz és elvárásainkhoz, akkor milyennek látjuk a mérleget. Kérdés persze, hogy elég jól látjuk-e a valóságot, és elég pontosak-e a tapasztalataink? Nincs-e valami hiba abban, ahogy a jelen helyzetet megítéljük? Ez a kérdés már a negyedik áramkör működésére vonatkozik – és még nem is volt szó az ötödikről, az öntudatunkról, vagy egyszerűen az Énünkről. Minden, ami a fejünkben lejátszódik, része annak, amit magunkról gondolunk, érzünk, amit magunkkal kapcsolatban szeretnénk. Énünk lehet az elégedettség forrása (például ha ügyesek vagyunk), de az elkeseredettségé is (ha nem sikerül valami). Az Én azonban nem létezik a Másik nélkül: az a mód, ahogy kapcsolatainkkal bánunk, éppolyan fontos jóllétünk szempontjából, mint bármi más.
Bonyolultnak tűnik mindez? Lelki áramköreink kétségtelenül önmagukban is bonyolultak, ráadásul egymással is sokszorosan összefüggnek. Ez azonban lehetőség is: ha sikerül kis változásokat kipróbálni az egyik körön – az egész rendszer elkezd jobban „működni”. Vagyis: boldogabbak és elégedettebbek leszünk.

Önismeret
Hogy mindez tőlem függ, nem jelenti azt, hogy mindent egy csapásra meg is változtathatok. Melyik áramköröm működik jól? Melyiket kell bejáratni, melyikben nagy az ellenállás, hol veszik el az energia? Egyáltalán, hogyan működik ez az egész bennem? Ez az önismeret. Fejleszthetjük például baráti kapcsolatokban, katartikus művészi élményekben, lelkigyakorlatokon, önismereti tréningen, pszichológiai tanácsadáson. Ahogy növekszik az önismeretünk, egyre pontosabban látjuk az összefüggéseket és egyre finomabban vagyunk képesek összehangolni áramköreink működését. De készen soha nem leszünk. Az önismeret végtelen kaland.

Egy, karitász, kert rendezése, egy szombat délelőtt.

Ma reggel, korán keltem, gyorsan elintéztem dolgokat reggelfél9csig utána.

Elmentem, karitász keretet, rendbe, rakni, mert nyárfolyamán, nagyon elvolt.

Gazosodva de meg tudtuk tenni. Gyorsan, mert be ázót talaj, könnyen ment.

Így csak kikelt hozni földből füvet, halat munka, gyorsan. Egyik jó ismerősöm.

Hozott, egy fűkaszát, avval gyorsan, neki kezdet hogy minél hamarabb betudjuk.

Fejezni munkát. Másik ember haza ugrott, mert rossz volt kapu meg kellet javítani.

Mindenki majd, nem karitász kerten közlekedet, pedig van más bejárat, hogy közlekedjen.

Ember. De ezt nem nézte, meg unta tulajdonosa és meg javította, avval emberel, aki eljött.

Neki segíteni gyorsan meg javította kaput hogy, jó legyen. Munkálatokkal délellőt fél12kor

Fejeztük be, mert nagyon kevés férfiember érzi magának, hogy segítsen másokon, ha meg.

Kérik, inkább osztatja észt másoknak. karitász kertbe 3féfi volt talpon meg 5nö ez nagy

Szégyen 10000fösz Tura számára. Ennyin érzik másokon, segítsenek.

ó lámpa fény milyen szép

Ó lámpafény, oly szép vagy, méla, halvány,
mint a beteg ajkán a bús mosoly,
te vagy, aki a napnak alkonyatján
fáradt szivünkre balzsamot hozol.

Már mint gyerek csodáltam, lám a lámpa,
s bámész szemekkel néztem ott alant,
amint a vén bronzcsésze a szobánkba
szétszórta a rózsás, szelíd aranyt.

Mindíg szerettem, mindíg véle nőttem,
később vad éjeken égett előttem,
hogy küszködtem a csillagokra én.

Most tört a lámpám s nincs lámpafény.
Isten-kísértő, vágyvillámos éjjel
járok kihült lámpával, tört cseréppel.

2

szemét törölgetö ember

Akor soktunk sirni vagy meg bántanak fájdalmat okoznak egy másnak vagy ,valaki nagyon szerlemes valakibe azért

is szokot ember könyeket eresteni hogy elhagyata szerelme, ö akkor  ugy gondja vége mindenek életébe elment

szerelme evel  gondolatal  zárom 

Első érzése az ijedelem lehetett, mert valami elhárító, útitársait megtéveszteni akaró mozdulattal odakapott szeméhez, mintegy csodálkozva, hogy megtörtént az, amitől félt, amire csak később számított, akkor, mikor majd megérkezik a pusztára, vagy még később. Mennyi könnye volt. Sohasem gondolta, hogy ennyi könny van a világon.

Zsebkendőt azonban nem keresett. Ezt úgysem lehetne letörölni. Nyíltan sírt a két férfi előtt, még mindig állva, majdnem szemérmetlenül, bujálkodva a kínban, hurcolva átkát, melynek otthona sincs, közönyösen is, tüntetve is. A meg-megújuló könnyektől nedves hártya borult szemére. Senkit sem látott. Nem bánta, hogy őt látják.

Majd a görcs jelentkezett, az idegek és izmok görcse, mely összeszorította torkát, úgyhogy kaparó érdességet érzett, mintha aszúbort nyelne, aztán keserűséget, mely már elviselhetetlen.

Útitársai a sírás ősi műveletét szemlélhették. A mellet egyetlen sóhaj fújta föl titánivá, s a rángatódzó száj fuldokolva, többször levegőért kapkodott. Néhány belégzés, és a lekötő indulat után következett a föloldó, mely szintén fájt, de már a fájdalom halála volt.

Pacsirta odadőlt a fülke ajtajához, hogy könnyebben végezhessen nehéz munkájával. Alig fintorgott, mint testi szenvedés idején, csak a forró zápor folyt szeméből, szájából, orrából a könnycsatornákon át, csak különben egészséges testét rázta térdeitől kezdve vonagló lapockáiig valami, amit nem lehetett látni, pusztán ő látott, egy fölsejlő, alakot sem öltő emlék, egy végig sem gondolt, de annál maróbb gondolat, egy ki nem ordítható gyötrelem képében.

Leült az ülésre. Vastag arca átfűlt a napfénytől, a forró nyirok maszatától vöröslött az orra. Szegény, fönn a tollas kalapjával, olyan volt, mint egy maskara.

A fiatalember – csinos, buta fickó -, ki eddig olvasott, ölébe tette könyvét, bámulta a zokogó lányt, és közben többször száján lebegett a szó, hogy segítségét ajánlja fel. El sem tudta képzelni, mi történhetett vele. Azt gondolta, hogy rosszul lett, vagy olyan csapás érte, melyet silány olvasmányaiból ismert.

Pacsirta nem törődött vele. Szinte rosszakaratú nyíltsággal nézett el feje fölött. Hisz annak előtte, mikor még rájuk tekintett, mindnyájan ugyanazzal a megbeszélt, gonosz hidegséggel fogadták közeledését, s szemüket lesütötték. Így védekezett ellenük.

Ezt a fiatalember megértette. Nem érdeklődött tovább, belemerült olvasmányába. Pacsirta helyét változtatta. Szembeült a pappal, ki egész idő alatt úgy tett, mintha semmit sem venne észre. Pirosbetűs breviáriumából olvasott, fejét a folyosó belső ablakához támasztva. Beteges arca a kiálló pofacsontokkal nyugalmat árult el.

Reverendája viseltes volt, egy gombja hiányzott is, celluloid papgallérja töredezett. A hatalmas Egyháznak ez a kis, szerény katonája, ki visszautazott falujába, és ott öregedett meg szeretetben, jóságban, sejtette, miről lehet itt szó, tapintatból nem szólt, részvétből nem mutatott érdeklődést. Ő tudta, hogy ez a világ: siralomvölgy.

Csak most pillantott a leányra, kék szemével, mely az Istennel való folytonos szembenézéstől kiélesedett, s ez a határozott pillantás már nem sértette Pacsirtát. Úgy tetszett, hogy hűsíti forróságát. Hálásan nézett vissza rá, megköszönve figyelmét.

Rohama csillapult. Már nem zokogott, csak könnyezett. Majd egészen elcsitult. Bámulta a vidéket, nézte a fáradt, kopott papot is, ki túl a hatvanon, a sír előtt, csodálatos egyszerűségre tett szert, és szó nélkül bátorította, vigasztalta, támogatta. Egész úton nem beszéltek semmit.

A fiatalember fél óra múlva fölkelt, vállára vette kétcsövű puskáját, megemelte tollas vadászkalapját, kiszállt. Pacsirta fejbólintással köszönt.

Tarkőnél a pap segítette leadni holmiját. Béla bácsi egy csézában állt, integetett neki. Kedves, köpcös arca, melyet kiszívott a puszták egészséges levegője, ragyogott. Cigaretta égett fogai között. Mindig cigarettázott.

Pacsirta elmosolyodott. Nagybátyja szakálla vörössárga volt, akár a purzicsándohány, melyet egyedül kedvelt, rokoni csókja is dohányszagú.

Még valaki várta: Tigris, a vadászkutya. Az a kocsi mellett futott, amint megindultak, egészen a tanyáig.

egy boldogság birás

“A boldogságot csak az bírja el, aki elosztja. A fény csak abban válik áldássá, aki másnak is ad belőle. Mert, amikor bennünket elküldtek, az útra bocsátó Hatalom így szólt: Rád bízok minden embert külön, kivétel nélkül mindenkit. Segíts, adj enni, adj ruhát, mindenkire vigyázz úgy, mint magadra és ne hagyd a sötétségben elmerülni. Amit szerzel, amit elérsz, amit tudsz, amit átélsz oszd meg. Az egész világ a tiéd. Szabad vagy a kövektől az éterig. Ismerd meg, hódítsd meg, senki nem tiltja, de jaj Neked, ha magadnak tartod. Amiből másnak nem adsz, legyen az arany, iszappá válik, legyen szent fény, átokká válik, legyen gyönyör, halállá válik. Elbocsátunk Téged is, mint mindenkit: Felelős vagy minden emberért, aki veled él és el kell számolnod minden fillérrel, amit magadra költesz, minden örömmel, amit magadba zártál és minden boldog pillanattal, amit magadnak tartottál meg. Most eredj és élj, mert a világ a tiéd.”

Egy, jó zsúfolt napom rohangálásokkal.

Tegnap reggel, korán keltem, gyorsan elintéztem dolgokat reggel 9kor, haza jöttem.

Itthon meg javították, villanyt mert nagyon, öreg volt, vezeték, és ki akarjuk cserélni.

Neki, is kezdtünk, közbe, elfogyott, vezeték elkellet, mennem meg venni, dolgot meg.

Vetem haza, vittem folytatták munkát, amit abba hagytak. Megint szolnak, nekem elfogyott.

Kábel, csatorna, újból, kerékpára, pattantam, és lementem, meg venni, és elvittem haza

Folytatták, munkálatokat, ami abbamarat, meg volt minden, délután fél2folytatták, munkát.

Haza, ment meg ebédelt. Addig mi is elkezdtünk meg ebédelni, mert 2ora fele megint,

Elmentem, most más ügybe bevásárolni, akkor nem jöttem haza, mert internet helységet

Ki, nyitottam ott voltam délután 5ig, utána elvittem azt, holmit, akinek kelet, utána hívnak

Telefonon meg hallgattam mi baja elmesélte és leraktam, haza indultam, itthon meg este

7orátol, este8ig zenét tanultam, és meg vacsoráztam, és lefeküdtem, piheni.

gyöjtökedés talemtumokrol

Gazda aki (mintahogy meg vagyon írva) három szolgádnak
Három tálentomot adtál aztán elmentél messzi vidékre
S szerzett az első hozzá ezeret és százat a második abból
A harmadik pedig elásta őrizve híven a kezérebízottat
Jól tudom én hogy ettől a harmadiktól visszaveszed majd
S adod annak aki ezeret és százat szerzett “ő pedig
Vettetik a Külső Sötétségbe ahol vagyon sírás és fogaknak
Tsikorgatása” jól ismerem én e mennyei kapitalizmust
Éppen azért látod mielőtt még jönnél kérdő szemeiddel
Rossz lelkiismeretem máris szűköl mentegetőzve
Mit tudom mi lesz itt meddig bírom az ostoba harcot
Melyben még azt a nyomorult obulust is kiirígylik a számból
Nem félem a halált de gyűlölöm a gyilkos emberevést
Egyszer lerágja a húst csontjaimról és lelkemről a csontot
S egy handabandázó szónok nokautol hiába kapkodom kobakom
A többit elvégzi a tömeg eltapossa még az emlékemet is
Halljad hát harc közben ezt a hevenyészett számotadást
Reggel dolgom volt délután is veszkődöm este álomtalanul
Roskadok ágyba s ha ezt elhebegem futok verekedni tovább
Itt minden reggel újra kell szülni magam újra perelni
Kézzel és lábbal esküdözni hogy élek s hogy van jogom élni
Mert minden reggel elfelejtik mindig meg kell magyarázni
De azért tudom még tompán ott sajog lelkem fenekén
S minden sejtemben s fájó inaimban s minden pillanatában
Ennek az órákra méretezett életnek hogy mire való az egész
Mire kaptam mire szerződtünk mit kell még befejeznem
Az úgy volt azzal a fényes tallérral még gyermeki korban
Rögtön felhajítottam szikrázni mert akkor sütött a nap
S mindjárt vettem is rajta Aladintól balzsamot egy csodaszert
Amivel ha bőröm bekentem az lettem ami akartam
(Mások számára nem magamért mert egy vágy hevitett csak
Abból élni amiért élek szétosztani és kimérni magam)
S voltam először szép kis barna gyermekhegedű mélyviola
Fáját régi mesterek kezerezgése edzette csengő új muzsikára
Hogy majd kijárom a cirkuszt s egyszer a “székekből összerakott
Emelvény ingó csúcsán trikómból kihúzom s elmuzsikálom a dalt
Mit régen hallottam egyszer zengeni és zokogni szívemben”
De nem jutottam odáig s úgytetszik most már nem is jutok el
Furcsa kalandos utakra kallódott el kézen-közön ez a hegedű
Valami vad nép ügynöke potomért megvette egy óriás Teleki-téren
Kamerunba került vagy hová az isten háta mögé ahol senki se tudta
Miféle szerszám legyen ez gondolták talán fegyver vagy mifene
Hogy bunkós a feje viszont hitványka nagyon mindjárt bereped
Odaadták hát a Nagy Főnöknek az hordta a fején egy darabig
Aztán rájött okosan hogy holmi tok ez kotyogó nagy üregével
S a két kacskaringós lyukkal kétoldalt így hát nyakába vetette
S színes kavicsot és más értékes pénzt hordott benne éveken át
Míg egy komoly és tudós kritikus afféle főpap Kamerunban
Egy nap rá nem jött (ki is nyilatkoztatta ünnepi szóval)
Hogy hangszer ez és nem fegyver és nem fejdísz és nem heveder
Elő is vették a Nagy Ünnepen s a legvénebb tudós karvezető
Szólaltatta meg mint Lehel kürtjét annak rendje-módja szerint
Vagyis hasmánt térdére fektette s két behemót fadarabbal
Öblös hátán szép tam-tam taktusra kiverte cifra vitézül
A nagy nemzeti himnuszt a hires “aj mojsza jekopika mingi”-t
Így járt a hegedü röstellem azóta se láttam érte nem felelek
De hiszen sokminden egyebet próbáltam azóta azzal a pénzzel
Voltam hegyes-élesrefent toledói penge szellemi harcban
Döfködtem és szurkáltam elegáns mulinékkel a planson
A “Nagy Szélmalomhoz” címzett panoptikum-csárda söntése mögött
Hol szájtátva s nem nagy bizalommal néztek üvegszemeikkel
A merev viaszfigurák Napoleon maszkja és Kopinics a bankrabló
Valamint Landru és Haarmann tömeggyilkos urak és Sztalin és Lloyd George
Míg aztán meg nem únta Balog Tuta hogy ott kapkodok a levegőben
S egy jókora lőcsöt ráejtett pengémre amitől darabokra szakadt szét
(Még most is röpködnek szerte szilánkjai mikor a penge sehol sincs)
No és voltam még bonyolult ravasz szerkezet drága zsebóra
Amilyent őseim raktak össze akik óriások és gyémántköszörűsök
Voltak a legenda szerint Hága és Hamburg és Amszterdam piacán
Jó óra volt remek időmutató kár hogy a szórakozott professzor a német
Anekdóta hőse lágytojást főzvén az órát bedobta a forró vízbe kezében
Tartván a tojást s az óra tönkrefőtt s a tojás fejelágya ott túl a határon
Még most se nőtt be hiába írja Herr Professor tanulmányát a fajokról
Mi voltam még istenem voltam teherhordó teve a karavánban
Míg ki nem szuperáltak egy nap kiderült untauglich nyomorult voltom
Hogy ál-púpot hordok hátamon szégyenére a tevetársadalomnak
Voltam papagáj és gramofón de a betanult és rámvésett szöveget
Mindig elrontottam “ex-tempore” belekukorékoltam magam is
Magam hangján mint a cigány aki azt mondja “kling” a pad alatt
Voltam klarinét és cimbalom és harmonika és mikor mulatni akartak
Talpuk alá Beethovent kezdtem játszani és Bach-oratóriumot
Jeles stréber is voltam mondhatom mikor erre próbáltam fanyalodni
Elszánván magam hogy karriért csinálok mint a diplomaták
Lévén szent csak a cél s az acél mely szentesíti az eszközöket
Pártot szervezek így s majd hatalomra jutok s diktálni fogok
(Lett volna mit) de ehhez persze kiabálni kell s váltani színeket
Zöldet és feketét és barnát aszerint mi az alap hangulatokban
Hát hiszen akkurátus kaméleon-gyík lett belőlem az már aztán igaz
Éppen csak az volt a baj mintahogy utólag mindig kiderült
Hogy mindig elvétettem bármily gyorsan forgattam színt és köpenyet
Zöld alapon kék voltam kéken sárga sárgán fekete fehér a feketén
Nem úgy mint a nagysikerű próféták s váteszek kik haragos-dacosan
Nyáron meleget prédikálnak és télen hideget fittyethányva veszélynek
Én nagyravaszul mérsékletet és hagyományt hirdettem a forradalomban
S a forradalmat és haladást mikor jött a Mult fehér lepedőben
Emlékeztek még a Schöberl-pamlagra mely nappal szék éjjel ágy
Hát én egy olyan Schöberl-bútor voltam egyetlen példány a gyárból
Amelyik nappal nyugodalmasan szétterül hivogatva aludni
Éjjel meg ugrálni kezd a szegény fáradt polgár párnája alatt
Végre is mit tehettem hasznos akartam csak lenni kétségbeesetten
Ha nem megy dicsfénnyel és babérkoszorúval hát menjen akárhogy
Ha nem kell szívemből a vér és nem kell agyvelő koponyámból
Hát akkor itt van üres koponyám s mellemből ez a görcsös izom
Összelappadva mint a duda amiből kifújták a levegőt
S akkor volt hogy tetszhalottat mímeltem el hagytam temetni magam
Hogy majd a nyű lekopaszt és csontjaimat kidobálja a föld
Főzzenek enyvet belőle vagy akármit csak ne vesszek kárba egészen
De furcsán jártam halljátok az a föld kijutott a régi Amerikába
Amikor nem volt még Hollywood tehát a maréknyi göröngyből
Amiben testem pihent nem hírneves filmszerző szökött fel az égre
Hanem egy törpe cserje csak fekete bogyókkal és gumógyökerekkel
Arra járt Drake Ferenc aki mint tudjuk a burgonya felfedezője
És visszahozott és krumpli-szívem büszkén dagadozva remélte
Hogy most végre megismer és méltányol hálátlan Európa-hazám
Úgy is látszott ám balsorsom nem hagyott el az új eledelt
Nem értették azt hitték a bogyója ehető s mert fanyar volt és keserű
Tűzredobták nem kellett s csak később mikor már égett a máglya
Jöttek rá a jó sült-krumpli szagról miként kellett volna kezelni
Így hát Gazda látod magad is elkövettem minden lehetőt
Éltem és igyekeztem és kereskedtem és kerestem a kamatot
Földormán és a földalatt is és pengettem és gurítottam előre
Amit kaptam és nem tehetek róla hogy mindig visszagurult
Most fáradt vagyok s ha ebben a percben szólna az ünnepi sófár
Jelezve hogy megjöttél szolgáid közt törvényt tenni azonnal
Lehet hogy fel se állnék tiszteletedre s ez a futó toll ki se hullna
Kezemből csak megállna s tünődve tenne pontot a be sem fejezett
Mondat közepén vagy mint a katona kit főbelőttek s állva marad
Vagy mint a pilóta a lezuhant gép roncsai közt nem igyekszik
Kikecmeregni drótok és rongyok közül bár van még benne lehellet
Bevallom és már csak magamnak dúdolok néha szórakozottan
Este az Üllői úton ha várni kell a gyéren járó ötösre
Magamat mulattatom holmi elméleti kérdés egyenletével
Hogy megtaláljam benne az ismeretlen kibontakozást
Ami úgyse kell senkinek minél nagyobb szükség volna rá annál kevésbé
Mert hisz a mai Európa nem élni hanem mindenáron megdögleni óhajt
Hát ennyi az egész parancsolj több nincs lehet hogy kevesebb
Lehet hogy valamivel több mint amivel világraszülettem
Akkor is szerényen (két kiló voltam) nem okozni fájdalmat anyámnak
Kétéves koromban odaadtam egy bömbölő kisfiúnak a paprikajancsit
Amit imádtam és amiért fájt a szívem hogy ne üvöltsön
Voltam szerelmes egyszer kétszer de csak úgy fogadtam el a szerelmet
Ha hittem vagy elhitették velem hogy jól esett adni belőle
Egyszer-kétszer megnevettettem egyszer-kétszer megríkattam az embereket
Volt egy jó mozdulatom volt egy válaszom talpraesett
Egyszer megállítottam egy robogó szekeret egyszer valakinek
Tanácsot adtam amitől megfordult “végzete” és “balsorsa”
Közben árkot ástak arcomon s a szakállam szürke borostás
Lenne ha hagynám nőni s szétmentek harapó fogaim csorbán
Nincs kedvem alakoskodni és ágálni és szerepelni és csereberélni
És sáfárkodni itt a számadás nem loptam semmit s híja ha volna
Legfeljebb annyi amennyit hozzátenni nem akartam vagy nem sikerült
Így találtam ezt a világot mikor idehozták s most ha úgy érzed
Hogy úgy hagyom itt ahogy találtam semmi se változott ám te ítélj
Gáncs vagy jutalom mindegy már s “ama külső Sötétség” se segít
Esküszöm nem fogok sírni és csikorgatni fogam odaát.

NAGYON FONTOS DOLOG SZERETET

Ma,arol szeretnék egy ,kis gondolatot meg osztani ,önekel ,menyire fontos szeretet emberek ,felé folyton.

marcangolják  ,szidják ,milyen iletö az aki meletem dolgozik ,Evel gondolatl elmél kedjünk el rajta

Az a másodperc, amikor igazán szeretünk, életünk egyetlen valóságos pillanata. A többi nem az. A többi boldogtalan varázslat. Őrület. Teli félelemmel és szomjúsággal. Mi persze éppen fordítva gondoljuk. Mi azt hisszük, hogy az a “valóság”, amikor egyedül, kővé dermedt, magányos lélekkel élünk. Valóság a hétköznap, a közöny, az egoizmus, az én, az enyém, a pénzkereset. Valóság a tévé, a robot, a rohanás, a vásárlás, az aszfalt, a “senkihez sincs közöm” életérzése. És a szerelemről véljük, hogy káprázat, mámor. Amikor valóban szeretünk, mondják ránk az emberek, hogy “Te el vagy varázsolva, öregem! Te megőrültél!” – miközben egy tévedhetetlen hang lelkünk mélyéről azt mondja: “Itt akarok maradni, mert mindig ide vágytam! Itt akarok élni, örökké!” Amikor szeretjük egymást: kijózadonunk. Felébredünk. Életünk valóságos állapota az, amikor szeretünk. Ezt a csodát rendszerint akkor érjük el, amikor föladjuk a görcsös önvédelmünket, és elkezdünk egymásban, egymásért élni.

MINDEN ROSSZNAK VAN VALAMI JO BENE.

Tegnap délelőtt, fel hívtak 11elött menyek, kinyitni, internet helységet nettezni, akar.

Lementem olyan 3, negyed 12kor, befejezte, internetezést, bezártam, és elmentem.

Leadni, egy, régi pénz érmét, egy nőnek, az nem szidott, le múltkori, viselkedésem.

Elbeszélgetünk, 12kor haza, mentem, mert, volt egy kis otthoni, dolgom, elintéztem.

Utána, fél5körűl, vissza, mentem, nővérrel, nőhöz letisztázni, egy ügyet, akkor szobajött.

Kulcsügy, és meg beszéltük, ezt, témát, gyorsan és én voltam a hibás, mert veszekedetem.

A munka helyén családja meg hallotta, majd, nem kitiltás, lett, vége beismertem hibámat.

Bocsánatot, kértem, tőle, és meg bocsátott, nekem egybe, tolmácsoltam, kedves családjától.

Haza, mentem utána. És senkitől nem veszik, el kulcsot, még én tőlem veszik el kulcsút.

Bocsánatot, kértem, be is mertem, hibámat, és béke van végre köztünk kollegám uszítani

Akart el veszik, kulcsomat akkor mehetek ők, vannak, ott de rosszul szülttel, mer béke, van

Köztünk.

MINDEN ROSSZNAK VAN VALAMI JO BENE.

Tegnap délelőtt, fel hívtak 11elött menyek, kinyitni, internet helységet nettezni, akar.

Lementem olyan 3, negyed 12kor, befejezte, internetezést, bezártam, és elmentem.

Leadni, egy, régi pénz érmét, egy nőnek, az nem szidott, le múltkori, viselkedésem.

Elbeszélgetünk, 12kor haza, mentem, mert, volt egy kis otthoni, dolgom, elintéztem.

Utána, fél5körűl, vissza, mentem, nővérrel, nőhöz letisztázni, egy ügyet, akkor szobajött.

Kulcsügy, és meg beszéltük, ezt, témát, gyorsan és én voltam a hibás, mert veszekedetem.

A munka helyén családja meg hallotta, majd, nem kitiltás, lett, vége beismertem hibámat.

Bocsánatot, kértem, tőle, és meg bocsátott, nekem egybe, tolmácsoltam, kedves családjától.

Haza, mentem utána. És senkitől nem veszik, el kulcsot, még én tőlem veszik el kulcsút.

Bocsánatot, kértem, be is mertem, hibámat, és béke van végre köztünk kollegám uszítani

Akart el veszik, kulcsomat akkor mehetek ők, vannak, ott de rosszul szülttel, mer béke, van

Köztünk.

egy szép gondolat és szeretet és boldogság

Aki szemtől szemben kívánja látni az Igazság egyetemes és mindent átható Szellemét, annak meg kell tanulnia, hogy a leghitványabb teremtményt is ugyanúgy szeresse, mint önmagát. Aki erre törekszik, annak az élet egyetlen területéről sem szabad kivonulnia. Így sodorhatott engem is az Igazság rajongó szeretete a politika mezejére, és habozás nélkül, noha a legmélyebb alázattal állíthatom, hogy aki szerint a vallásnak semmi köze a politikához, az nem tudja, mi a vallás.

Egy, jó kezdődött, napom, utána fájdalmat okoztak

Tegnap delelőt le mentem, internet helységbe, ott voltam 4oráig volt foglakozás.

És jó szokott leni, hangulat most is elbeszélgetünk, sóba jön lesz valami itt terembe.

Meg is, lepődök, jó gondolat, eltelik, foglalkozás, el kistértem, haveromat, mi újság.

Mondja, nekem, hogy jön, pedagógus, lesz, foglakozás, tőled, meg eless, véve kulcs.

Mert annak pedagógusnak, kell, nagyon, meg voltam, lepődve utána mondja haverom

Gépek, komoly, program, lesz rajta, neked, csak délelőtt, jő hetekbe. Ide akkor csak, fel,

Rakni, híreket, utána menyekkel, akkor elkeseredtem, mert erről nem mondta, nekem ezt

Ezt, elnök, hogy menyekkel, és nem les kulcsod, ha nem mástól halottam, meg rákérdeztem

Elnöktől, igaz. Csak tudják itt az idegesítő, hogy nem szembe, mondják hanem, mástól,

Halom, meg menyekkel, pedig, mindet, jól tettem, ez eredmény elkel mennem innen

Helységből, mástól, tudom, meg. Rákérdezek, igaz elkel menned, helységből. Egybe

Nagyot, csalódtam, ebe dologba, minden, jól tesz ember menni kel innen .

egy szenvedö gondolat

Amikor elhagyatva és becsapva érzed magad,
Legszívesebben meghalnál, de tudod, nem szabad.
Úgy érzed, hogy nem bírsz már ki többet,
S hogy elvesztetted az életed, a szerelmed.
Kis ideig a világ legboldogabb embere voltál,
De ez is, mint minden álom, gyorsan elszáll.
Szeretnéd gyorsan visszaforgatni az időt,
Fogni a kezét, s minden percben csókolni Őt.
Bármit csinálsz, csak a múltra tudsz gondolni,
Hogy mennyire jó lenne újra vele lenni.
Újra átélni a csodálatos perceket,
Amelyeket pillanatok alatt elvett tőled az élet.
Arra gondolsz, hogy mit ronthattál el,
De nagyon jól tudod, hogy Ő hagyott el.
Úgy érzed, hogy soha nem fogsz beletörődni,
Hogy örökké csak Őt fogod szeretni.
Képtelen vagy több fájdalmat elviselni,
Élni akarsz és újra boldog lenni.
Tudod, hogy Ő már soha nem fog visszajönni,
Ezért meg kell próbálnod továbblépni.
Nagyon nehéz lesz, de meg kell tenned
Becsülni és tisztelni kell az életet.
Akármilyen nehéz, akármilyen kegyetlen,
Mert egyszer talán még boldog lehetsz az életben

Egy jó tanács másnak és meg nyugodott,

Tegnap, felébredtem, meg, sokkot időbe, elintéztem itthoni, dolgomat utána elmentem.

Templomba, ott rész, vetem, egy ünnepi, szent misén, utána 12ora, elmúlt, hazajöttem.

Meg ebédeltem. Ledőltem egy kicsit, piheni az eltartott, egészen délután 2oráig, akkor.

Eszembe jutott a miről, kéne egy ma beszélni, magukhoz, eldöntöttem a lelki tanácsokról.

Velem, sokkot, előfordulni, hogy, valaki, hozzám, jön, mert, nagyon meg bántotta valaki.

Adjak, tanácsot, meg történik, ilyen kor magam is rászülök, hogy mit is mondjak annak aki.

Kéri tanácsomat, néha igenis nehéz dolgokba, kérnek, tanácsot, de tudok választ adni. Most

Egy lelki tanácsról, beszélek, pl. olyanba kértek, tanácsot, mi tegyek, kollegám mindenbe,

Engem, akar, gyanús tani, akkor, elmondom, azt láttad, passió, filmet, felette, hogy, igen.

Ott láttad, menyire, ostorozzák, Jézust, hogy értünk szenvedet, sokat akkor, meg nyugodott.

Illető el megy, én mondom maguknak én azt, ostorozást nem bírnám ki elsőnél össze, esnék.
Jézust, is értünk, kiinhalált ,szenvedet.

egy szép dolog meg bocsájtás mások felé

Aki egyetlen szóval facsarja ki lelked
és harag helyett a szégyen
és mindig megbocsátás
amit enyhülésként ígérhet neked.
Akit nem érdekelnek rossz napjaid
mert tudja az embert ott belül
végighallgatva bármit
szerető szemekkel, rezzenetlenül.
Akivel a csend is áldás, és a beszéd az ima
tét nélküli játék az örömért
nyertél egy őszinte mosolyt
ami máskor száraz kenyér, de most lakoma!

Jó, elnöknek, asszony leni

Hétfőn. Lemegyek, egy nő hőz, beszélgetni, mondta, hogy van Internete, akkor,

Gyorsan, bemegyek, internet helységbe, van e bent, net de nem volt, felhívtam.

Azt, nőt közölte, vele majd délután, de addig, elintéztem, egy magam, hogy. Gépen

Legyen internet de nem sikerült, mert modemhez ,kell fel használó név ,jelszó.

Az, pedig nő közölte majd, később, hívjam meg próbáltam, később, vissza, hivtam.

Ahogy mondta ő nem, ér rá, most, se 4xer meg ismételtem, ugyanúgy akkor mondta.

Most, se ér rá, pedig este volt elmúlt, 6ora közölte bezártam nem nyitom ki, hogy.

Bírjátok ki ezt, napot valahogy net, nélkül ,el is mentem haza, mert nagy nehezen.

De, kibírtam, másnap oda adta papírt, amin jelszó, meg fel használó volt gyorsan.

Ahogy, meg kaptam papiruszt, ami kelet nekem, 1mondat volt gyorsan elzavart, mert

Nem érdekli, de más hívná akkor biztos meg, hallgatná, engem gyorsan lerázott

Mondta, nem érdekli, akkor hívtam informatikust, segítet helyre alítani nettet, legyen

Azt valamennyire érdekelte mondtam belénk csapot villám tűnkre tett 3dolgot mondata

Informatikus, kóbor áram, be csapot, ide nem te vagy hibás. Nő engem hibáztat. Továbbra

Is én vagyok, hibás, én okoztam, károkat, nem érdekelte, nőt ideges vagyok tovább,

Idegesítet 2nyugatot, be kelet vennem. Akkor, kértem valaki meg nyugtassa meg lelkemet

Meg nyugodtam, pedig nő sokkot, segíteni nekem, lelki ügybe most nem érdekelte engem

Hibástat. Pedig rajtam kívül 6helyre beütött villám ott senkit, nem hibásattak engem, meg

Igenis hibásattak, ez ügybe.