Boldogok lehetünk, hogy Magyarországon élünk”

Jézus a magvetőről szóló példabeszéddel bátorítani akarta az ősegyházat, hogy van mag, ami útszélre vagy tövisek közé esik, de van, amelyik jó talajba hull és növekszik. Családkongresszusunk is bátorítás és tanúságtétel. Kitartásra buzdítja a családpasztorációban 16 éve intenzíven tevékenykedő házaspárokat, s egyúttal tanúságot tesz arról, hogy igenis van mag, amely jó talajba hullott” – fogalmazott a találkozó mottójára utalva Bíró László püspök, a kongresszus házigazdája.

A kongresszus első napján Beer Miklós és Bíró László püspökök megnyitója után Horváth Zoltán terézvárosi plébános mutatta be a családbarát plébániát, majd Hofher József adott helyzetjelentést a cigányság pasztorációjáról. Az egyházmegyei beszámolókban szereplő sok szép kezdeményezésből világossá vált, hogy jó szándékú összefogással komoly anyagi eszközök híján is rengeteget lehet tenni azért, hogy családbarát legyen az egyházmegye, a plébánia. A nap végén Szalay Márta, a PPKE jogásza, majd Pál Ferenc plébános tartott előadást.

Veres András szombathelyi megyéspüspök pénteki előadásában vázolta a család helyzetét Magyarországon és Európában. Leszögezte: a társadalomnak kötelessége, hogy támogassa a családot, és nem veheti át a család feladatait (pl. a gyermeknevelést). „A család nem tárgya, hanem alanya a politikai cselekvésnek: a családnak részt kell vennie a politika, a társadalom alakításában” – hangsúlyozta.

Az európai családpolitikáról adott áttekintést a kongresszus francia vendégelőadója, Georges Nothelfer, a Francia Katolikus Családegyesület (AFC) volt főtitkára, aki 1998 óta a Szentszék strasbourgi missziójának családügyi képviselője az Európa Tanácsnál. Elmondta, hogy a nyugati világ ma elveti a természetes erkölcsöt, helyette a „tilos tiltani” elvét vallja. Tagadja az abszolút igazságot, minden vallást egyenlőnek tekint, egyetlen abszolútumként az egyént ismeri el. A személyes szabadság túlhangsúlyozása nemcsak a hagyományos családmodell teljes feladásához, hanem a test, a termékenység fölötti uralom megszerzéséhez vezet (gender-ideológia, fogamzásgátlás, abortusz, eutanázia).

Ami e nehéz helyzetben mégis reményt ad – tette hozzá Nothelfer –, az, hogy a Katolikus Egyház képviselőin keresztül jelen van az ENSZ-nél és az európai szervezeteknél, és éberen figyeli az eseményeket. A katolikus családok számára pedig nagy kegyelem és lehetőség, hogy ismerhetjük az Egyház tanítását, igaz útmutatását a házasság, a család, az élet értékéről. Mindezek segítségével a feladatunk az, hogy a család örömhírét hirdessük a világban. Amellett, hogy csoportokba szerveződve, aktívan részt kell vennünk a társadalmi és a politikai életben, családunk boldogsága legyen a tanúságtételünk! – fogalmazott az előadó.

A francia családpolitikus után Szabó Endre, a Nagycsaládosok Országos Egyesületének volt elnöke tartott előadást. Utalt rá, hogy a nyugati országokéval összehasonlítva a magyarországi helyzet korántsem olyan elkeserítő, mint sokan vélik. Reményre ad okot, hogy a felmérések szerint a gazdasági nehézségek és a családellenes média ellenére az emberek túlnyomó többsége igenis értéknek, a boldogság feltételének tekinti a családot és a gyermekeket – mutatott rá. Ugyancsak a reménység jegyében ismertette az Együtt az Életért Közhasznú Egyesület életvédő munkáját a délutáni előadó, Frivaldszky Edit.

A kongresszus csoportmunkával folytatódott, melynek során a résztvevők a december 26-án kezdődő Családév feladatait tekintették át. „Azt szeretnénk, hogy a családévben ne a programokat gyarapítsuk, hanem a meglévőket tegyük családorientálttá. Szeretnénk, ha az egyházban befelé megújulna a családpasztoráció, a társadalom felé pedig felmutathatnánk a család értékét. A hagyományos programok mellett 2011 márciusában családkonferenciát, a jövő évi máriabesnyői családkongresszushoz csatlakozóan a gödöllői egyetem aulájában fesztivál jellegű családünnepet tervezünk. Rengeteg erő, érték rejlik társadalmunkban!” – hangsúlyota