MI A HEMOTOPÁTIA KERESZTÉNY SZEMEL

Sokan szeretik, egyesek szinte vallásos rajongással védik, a tudomány kétkedve fogadja vagy éppen támadja, a teológusok bírálják – a homeopátiát sokan sokféleképpen ítélik meg. Mit tudunk erről a terápiáról, amely oly divatos manapság? Ártalmatlan alternatív gyógymód, hatalmas szemfényvesztés, netán okkult bűbájosság – mi a homeopátia?

 

• A homeopátia atyja Samuel Hahnemann német orvos
• A homeopátia szó eredete a görög homoiosz pathosz kifejezés, ami hasonló bántalmat jelent.
• Hahnemann úgy gondolta, hogy azok az anyagok, amelyek bizonyos tüneteket  idéznek elő az egészséges embernél, képesek gyógyítani a hasonló bántalmakat okozó, hasonló tünetekkel járó betegségeket. A káros mellékhatások elkerülése céljából hatóanyagait erősen hígította. A homeopátiás szerek annál hatékonyabbak, minél nagyobb hígításúak; az erősebb hatású szerekben az eredeti hatóanyag egyetlen molekulája sem található meg.  

• Hogy a remélt pozitív hatás erősebb legyen, Hahnemann minden hígítási fázisban rázogatta a keveréket. Ezzel kívánta felszabadítani az anyagban szunnyadó spirituálisabb energiákat. Ezt az eljárást potenciálásnak nevezik. Hahnemann úgy vélte, hogy minden betegség valamiféle legátolt életerő következménye. Keverékeivel, homeopátiás szereivel erre az életerőre kívánt finoman hatást gyakorolni.
• Hahnemann szerint a homeopátia az egyetlen igazi gyógymód, és azzal  a test és a lélek valamennyi betegsége gyógyítható. Úgy vélte, a homeopátia nemcsak az egyes betegségeket, hanem az egész embert képes gyógyítani.

• A klasszikus homeopátiának (vagyis a homeopátia azon ágának, amely mindmáig a lehető legpontosabban követi Hahnemann előírásait) alaptétele, hogy minden embert másképpen kell kezelni, és minden embernek megvan a maga egyedi szere, amelytől teljes gyógyulást nyerhet.

 

• Hahnemann úgy vélte, hogy csakis valamennyi tünet együttes figyelembevételével – vagyis az egész emberről alkotott kép alapján – lehet hitelesen megállapítani, milyen (e képnek megfelelő) orvosság segítene rajta. Ezért van az, hogy a homeopaták mindmáig valóban odafigyelnek  a betegekre, és nagyon részletesen felmérik az állapotukat. A homeopata nemcsak a vörösvérsejtszám felől érdeklődik, hanem inkább azt kérdezi: milyen ez az ember?
• A homeopaták sok jó eredményt érnek el pusztán azzal, hogy megkülönböztetett figyelemmel fordulnak betegeik felé, és mélyrehatóan elbeszélgetnek velük. Ez az, amivel a homeopátia rendkívüli módon gazdagítja a gyógyászatot, amelynek hagyományos, hivatalos orvosi gyakorlatában mindez sokszor elsikkad.

 

• A homeopátiás szereket legtöbbször olyan erősen hígítják, hogy egyáltalán nem mutatható ki bennük hatóanyag. Ha egy szer neve mellett D23-nál nagyobb számjelzés szerepel, semmi más nincs benne, mint tiszta alkohol vagy tiszta tejcukor. A feltüntetett hatóanyagot valójában már nem tartalmazza. A tudósok szerint ahol semmi sincs, ott nem is hathat semmi (csak a reménykedés, ami bármely gyógymód esetén feléled).  
• Az az állítás, hogy a rázogatás, a potenciálás által rejtett hatóerők ébrednek az anyagban, a fizika minden ismert törvényével ellenkezik. Az állítólagos spirituális hatásokat semmiféle eljárással nem lehet bizonyítani. Homeopaták időnként szenzációs sikerekről számolnak be, amelyek állítólag homeopátiás szereknek köszönhetőek, ám ezek eddig – gondos utánajárás után – kivétel nélkül megtévesztésnek bizonyultak.
• A homeopátia feltalálása óta eltelt kétszáz év alatt sem sikerült konkrétan meghatározható hatásokat igazolni a homeopátiás betegeknél. A sikeres homeopátiás kezelések mindmáig egyértelműen a placebo-terápiák közé tartoznak.
• Az életerő fogalma, amely alapvető a homeopátiában, tisztán spekulatív és semmilyen módon nem bizonyítható.
• A tudósok azért bírálják élesen a homeopátiát, mert azt állítja, hogy tudományos alapokon áll. Valójában azonban a homeopátia egy zárt hitrendszer, amelyről minden kritika lepereg