Szerencsétlenség folyamata folyamatosan majd nem.

Ma arról, írok maguknak tavalyi ez évi szerencsétlenségek, amit történtetek velem,

Eddig. Úgy kezdőt szerencsétlenségek folyamata, 2010nov 20án vágom fát kályhába,

Össze kint hasítom fát balta feje, repül, fejem fülöt a fentiek meg védtek, ne legyen,

Szemi bajom. Úgy is történt meg vétek. Következő szerencsétlenség 2010dec. 23án történt,

Velem cserlém ki nyomtatóba patront, ami szorítja, az elhagyta vissza, ragasztották de nem.

Ért szemit, mert 6honapal előbb meg ragasztották az ért mostani nem szemit, nem nyomtatot,

Papira tudtam a leszorítóval, van baj szóltam, aki ragasztotta el is tört, újból mondta nem,

Ért szemit ragasztás mondta nem szemit nagyon rossz állapota. Nyomtatónak az ért hagyta el,

Ragasztás el adnak be hozzám, akkor oda adom neked, úgyis történt kilett cserelve ma új ál

Helyette. 3dik szerencsét lenségem szedem szét fenyőfát, teszem helyére, visszateszem égő,

Sort helyére ne törjön össze falra, rakom meg helye szög, ahova kel rakni folyton le eset,

10gyére helyre bírtam tenni ennyi szerencsétlenség történt velem. Eddig

egy kérések folyamata szerelembe

Isten mindennap ad nekünk egy pillanatot,
amikor megváltoztathatunk mindent, ami boldogtalanná tesz.
S mi mindennap úgy teszünk,
mintha nem vennénk észre ezt a pillanatot,
mintha nem is létezne,
mintha a ma ugyanolyan lenne, mint a tegnap,
és semmiben sem különbözne a holnaptól.
De aki résen van, az észre fogja venni a mágikus pillanatot.
Bármikor meglephet minket:
reggel, amikor bedugjuk a kulcsot a zárba,
vagy az ebéd utáni csöndben, és a nap bármelyik percében,
amelyik nem látszik különbözőnek a többitől.
Mert ez a pillanat létezik,
és ebben a pillanatban a csillagok minden ereje belénk száll,
és segítségükkel csodákra leszünk képesek. ”

MESE ARRÓL, KI HOGYAN SZERET

Van, aki azt hiszi, tehet, amit akar,
hisz szeretik.
Van, aki azt hiszi, tehet, amit akar,
hiszen szeret.
Van, aki úgy érzi, minden tettére vigyáznia
kell, éppen mert szeret.
Van, aki úgy érzi, minden tettére vigyáznia
kell, éppen mert szeretik.
Van, akinek számára a szerelem
határos a gyűlölettel.
Van, akinek számára a szerelem
határos a szeretettel.
De van olyan is, aki a szerelmet összetéveszti
a szeretettel,
s nem érti, hogy mások feleletül a
gyűlölettel tévesztik össze a szerelmet.
Van, aki úgy szeret, mint az országútra
tévedt nyúl,
amely a fénycsóvák csapdájába esett.
Van, aki úgy, mint az oroszlán, amely széttépi
azt, amit szeret.
Van, aki úgy szeret, mint a pilóta a várost,
amelyre bombáit ledobja.
Van, aki úgy, mint a radar, amely a repülők
útját vezeti a levegőben.
Van, aki békésen szeret, mint a kecske, amely hagyja,
hogy megszopja az éhező kisgyerek.
Van, aki vakon, mint a másikat alaktalanságába
nyelő amőba.
Van, aki esztelenül, mint az éjszakai lepke
a lángot.
Van, aki bölcsen, mint a medve a téli álmot.
Van, aki önmagát szereti másban,
s van, aki önmagában azt a másikat,
akivé maga is válik általa

Problémás temetés a hol mentőknek is kelet jönni hívták beteghez.

Tegnap felkeltem, reggel 5: 20kor megittuk anyámmal kávét, fel öltöztem .

Melegedtem kicsit, ágyba Reggel 6orakor útra indultam kerékpárral, vártam.

Betoltam kerékpárt egyik ismerőhöz onnan kocsival menetem vele kinyitni az

Temető, akkor közli velem, hogy temetés lesz, de nincs kimérve, sírhely. Most.

Kéne kimérni a főnők éjjel fél10kor közli neki, kikel mérni, holnap nyitok ki,

Akkor mélyéteki sírhelyet meg tettük, amit főnők kért, a probléma az volt reggel,

6kor szemit nem látni. De volt kis lámpa, látunk valamit, ki tudtuk mérni sírhelyet.

Eldobtuk havat, ahol temetés lesz délután, ki takarítódtuk ravatalozót, reggel fél10re,

Végezetünk dolgokkal. Haza mentünk melegedni délután 1ig utána kimenetem temetőbe,

Temetésre, egyik embernek nem valami megoldattam kért hamar meg volt következet,

Gyorsan jött másik probléma, sírhely milyen sírásó gyorsan helyre rakta kissebséget, ez van,

Ez kell szeretni sortemetés, van, meg mondák, neki abba hagyta zúgóládását. Jött a 3próbléma,

Rosszullét volt gyorsan a kissebség elintézte magának gyorsan, jöjjön mentő. De addig,

Tudtunk temetni, amíg mentő jött a kissebség ismerőséhez. Délután 3kor vitte, aggódtak.

Nem viszik el de, addig intézkedtek, elvitték sürgősen így is fél órát szobrozott beteggel.

Kint temető kapuba. Végeztünk temetéssel haza menetünk délután fél4kor haza menetem.

Átültőztem. Negyed 5kor délután kimenetem bezárni 2temető. otthon voltam negyed 6kor,

 

Délután lementem internetezni ott voltam este 8ig haza jöttem, meg vacsoráztam meg tv,

Műsort az vége volt este negyed 10kor lefeküdtem aludni .

hivom családokat

Az ember mélységesen vágyakozik arra, hogy valaki szeretettel fogadja el őt, és hogy azt a valakit ő is szeretettel elfogadva útjukat együtt járják, életüket közösen alakítsák, majd ebben a meghitt körben megöregedjenek. Körülöttünk azonban egyre hangosabban azt harsogják: valósítsd meg magadat, magaddal törődj, szerezz meg magadnak mindent, vedd észre, hogy te vagy a legfontosabb; szabadulj meg minden kötöttségtől, ne kötelezd el magad senkinek és semminek, maradj szabad, kapcsolataidat alakítsd úgy, hogy az neked legyen jó; szakíts a házasság és család nosztalgiázó ábrándjával!
Ahhoz, hogy férfi és nő, anya és apa, szülő és gyermek szeretetben éljen együtt, nem elég vonzódni egy romantikus vágyálomhoz. Elszánt akaratra, teljes személyes odafordulásra, sok erőfeszítésre, sőt okosságra és ügyességre is szükség van ahhoz, hogy házasságban, családban, szülőként sikeres életet éljünk, és gyermekeinket egy sikeres, boldog élet felé indíthassuk el.

Ahogy egész Európában, úgy Magyarországon is csökken a házasságkötések száma, a megkötött házasságok hamar fölbomlanak, sok a rossz, sikertelen házasság, az ilyenekre pedig nem épülhet boldog, harmonikus család. A rossz házasságban és a házasságon kívül született gyerekek nem látva jó szülői példát, már nem is gondolják, hogy házasságban, családban élni jó, ebbe érdemes erőt és energiát befektetni. Valójában nem a házassággal van baj, hanem az emberrel, aki nem tud, vagy nem is akar felnőni ahhoz a kapcsolathoz, amelyre a lelke mélyén vágyik, amelyben megtalálhatná végre önmagát és életének értelmét. A szeretet és elfogadottság utáni vágy ugyanis nem elégíthető ki ideig-óráig tartó kapcsolatokkal, csak tartós, végleges, kölcsönös elköteleződéssel. A szerelmes arra a kérdésre: Szeretsz? azt a választ várja, hogy “szeretlek ma, holnap, és jövőre is, és örökre!” És rögtön hozzáteszi: “Ugye te is?”

A szerelmesek szívesen vennék, ha körülöttük megszűnne a világ, hiszen ők ketten egymásnak mindent jelentnek. Azonban ők is, mint minden ember beletartoznak a társadalomba, alakuló kapcsolatuk része a társadalom változó életének. Fontos tehát, hogy kapcsolatukat a társadalom elismerje és méltányolja. Mivel pedig a szerelmespárok által alapított családok adják a jövő nemzedékét, a társadalomnak sem közömbös, hogy milyen minőségű kapcsolatok, mennyire termékeny, stabil, megbízhatóan működő családok jönnek létre. Az elköteleződés és a hűség tehát össztársadalmi érdek, nem az Egyház önkényes előírása. Azzal, hogy az Egyház egyedül a holtomiglan-holtodiglan tartó házas kapcsolatot ajánlja a szerelmespároknak, utat mutat, a boldog élet, sőt, az életen túlmutató boldogság felé irányít.

A házasság szentségében a házaspár Isten üdvösségre vezető útjára lép. Kapcsolatuk már nem magánügy, nem is csupán a társadalmi érdekek diktálta szerződés, hanem Isten és az emberpár szövetsége. Egymás melletti végleges elköteleződésükre, hűségük ígéretére, önként vállalt termékenységükre Isten áldását adja, és Egyházán keresztül segít boldogulni. A szentségi házasságban élő házaspár életével tesz tanúságot Isten szeretetéről, hirdeti a házasság örömhírét. Így vesznek részt az Egyház missziós küldetéséből, vezetik Istenhez gyermekeiket, környezetüket, építik Isten Országát. Ebben a világban élnek és dolgoznak, a tökéletlen, megváltása után sóvárgó világban, ahol minden csak részben, kezdetként sikerülhet (vö. Róm 8, 19-21). Ahogy az Egyház mint Isten népe zarándokúton van, úgy van úton egész életében egymás felé és mégis együtt a házaspár. Sikerük rajtuk múlik, akaratukon, képességeiken és erőfeszítéseiken, és a közösség támogatásán, a társadalmi körülményeken, de főként Isten kegyelmében való bizalmukon.

A társadalmi körülmények nem kedvezőek, a tartós elköteleződéssel kötött házasság eszménye és az ilyen házasságra épülő család nem áll a társadalmi célok élén. Korunk társadalmát ugyanis a gyors változások jellemzik, ezért értéknek, sőt erénynek számít, ha valaki döntéseit visszavonja, kapcsolatait önkényesen változtatgatja. Ha egy kapcsolat valamiért már kényelmetlen, az én-központú ember felszámolja, új kapcsolatot keres, vagy egymaga akar boldogulni, mindent a maga kényére-kedvére formálva. Ezért is növekszik a kimondottan haszonelvű, hedonisztikus és felelősségkerülő magatartásformák elfogadottsága. Elfogadottak ma már a különféle szabados sz viselkedésformák is, sőt, egyre általánosabb ezek törvényi elismerése. Összezavarodtak a normák és értékek, nincsenek példaértékű viselkedés- és szemléletminták. Korunk társadalma nem tiszteli az emberi méltóságot és nem szolgálja a közjót. Az ember került válságba, mert “az önelégült ember úgy él, mintha Isten nem létezne” (EE 9)

A család nem emberi konstrukció, hanem Isten ajándéka. A házastársak ajándékok egymásnak, a gyermekek ajándékok a szülőknek, a generációk ajándékok egymásnak. A keresztény család az életet, az örömöt, a békés gyarapodást szolgálja, ahol mindenki kölcsönösen felelős a többiekért, tiszteletben tartja a másik emberi méltóságát. Azok az erőfeszítések (hűség, megtartóztatás, áldozatvállalás, türelem, stb.), amelyek az ideál szerinti élet megvalósításához szükségesek, nem valami jóról való lemondást jelentenek, hanem valami rossznak az elkerülését szolgálják; ezzel a család érdekét, de egyúttal a közjót is előmozdítják. Az értékek hierarchiájának élére kell helyeznünk tehát a közjót és az emberi méltóságot. Nem korlátozódhatunk csupán a gyakorló keresztény családokra, törődnünk kell az összes családdal, főleg azokkal, akik nehéz vagy rossz körülmények között élnek. Mindenkinek segítenünk kell abban, hogy megközelíthesse a család eszményét, melyet a Teremtő kezdettől fogva akart, s amelyet Krisztus megváltó kegyelme megújított.
A családokkal foglalkozva fontos feladatunk, hogy világosan és egyértelműen felmutassuk az igazságot, éspedig a teljes igazságot, kiemelve értelmét, értékét és szépségét; majd a szentségre összpontosítva fáradozzunk a példaértékű keresztények képzésén, a szilárd lelkiségű családok kialakításán, hogy egységes és élő egyházi közösségek alakulhassanak, olyan mozgalmak és csoportok, amelyek minden plébánián elkötelezett munkát végeznek. “A szentség valódi pedagógiájára van szükség: a keresztség révén valóban Isten szentségének leszünk részesei – amennyiben Krisztusba épülünk és az ő Lelkében veszünk lakást általa – nem elégedhetünk meg a középszerű élettel, mely minimalista erkölcsöt és felületes vallásosságot követ.” (NMI 31)

Azokról azonban, akik részben, vagy egészen kudarcot vallottak, sem a társadalom, sem az Egyház nem mondhat le. A házasság örömhíre nekik is adhat új erőt, iránymutatást, adhat életüknek új célokat, és értelmet. Isten szeretete irántuk sem szűnik meg, kegyelmét nem zárja el előlük. Rájuk is számít, meg kell találniuk a feladatot, amit Isten nekik szánt. “Szükséges az irgalomra összpontosító lelkipásztori munka is, Jézus nyomdokain járva, aki Isten Szentjeként is a bűnösök barátja volt. Párbeszéd és együttműködés a cél, a szépnek és a jónak a felismerése, bárhol is bukkannak ezek fel, valamint a jónak és az igaznak a pozitív felkínálása minél inkább elkerülve az ellenkező értelmű alapállások elítélését. Ide tartozik az ember teljes értelemben vett fejlődésének támogatása: az emberi jogok, a család, a jól rendezett társadalom védelme, amelynek eszköze a lelkiismeretek megszólítása egy szabad és nyilvános vitában; a részvétel és a részleges közösség konkrét formáinak kidolgozása (nem gyakorló keresztények, másként gondolkodó katolikusok, újraházasodott elváltak, élettársi kapcsolatban élők, más felekezethez tartozó keresztények, más vallások hívei, nem hívők); végül az egyházmegyei és plébániai lelkipásztori tervezésben a változatos képzési programok megjelenítése, igazodva az emberek igényeihez és készségéhez, elkerülendő részint azt, hogy elviselhetetlen terheket rakjunk rájuk, részint azt a kísértést, hogy mindenkinek csak ugyanazt a minimumot nyújtsuk

a saját felelőség

A saját felelősséget szeretik néhányan félretenni. Másoktól várják, hogy sikeresek legyenek.

Ha sikeres lesz, akkor büszkén azt mondja: én én én értem el.

Ha a siker elmarad, akkor jön a másokra mutogatás: a kormány, a konkurencia, a multik, a nehéz gyerekkor, a férj, a feleség, a főnök. Rajta kívül mindenki hibás.

Volt egy vállalkozásom régen, ami csődbe ment. Egy barátom megkérdezte, hogy mi történt. Én elmeséltem neki, hogy így utólag visszatekintve mit és hol ronottam el. Erre csodálkozva rám nézett és azt mondta: érdekes, a legtöbben ilyenkor másra kenik a felelősséget.

Úgy gondolom, hogy mindenekelőtt magunknak kell felelősséget vállalni saját magunkért.

 Beethoven mondhatta volna azt, hogy ”nooormális vagy, süket vagyok, hogy játszak zongorán?”
De nem mondta, hanem leült és játszott.

 

Új évi első napja teljesen tele pihenésel.

Tegnap felkeltem sokkot időbe, lefőztem kávét szüleimnek, megittuk.

A kávét, elpakoltam csészéket helyére. Kijöttem szobámba, felöltöztem.

Reggel 6orakor elindultam itthonról, tetem kört fél7után párperccel itthon.

Is voltam vissza feküdtem, mert, nagyon fáradt voltam. Az éjszaka éjjel negyed2kor

Feküdtem le. Korán keltem így kiütött rajtam fáradtság úgy gondoltam kerékpározás

Reggel visszabújok, piheni, úgy tetem reggel 7órátol reggel 9ig aludtam. Fölkeltem

Meg reggeli híreket teletexen, mi van nagyvilágba. Délbe 12kor visszabújtam piheni.

Délután 2kor felkeltem begyújtottam cserépkályhába meleg legyen, közbe lefőztem.

Délutáni kávét szüleimnek megittuk el, mosogattam csészéket bevittem anyám ék,

Csészét kijöttem tv nézetem, délutánig. Akkor fel öltöztem ünnepi ruhába elmentem,

Templomba misét hallgattam, azután kicsit átnéztem internetes leveleimet este 8orakor

Haza jöttem, meg vacsoráztam le, feküdtem aludni reggelig.

egy ismerkedés társkeresö oldalon

Telefonos  társkeresőn ismerkedtek meg,
Heteken, és éjszakákon át beszélgettek
A fiú egy idő után felvetette a fénykép csere lehetőségét.
A lány küldött is egyet, amin igézően szép volt,
kár hogy a szeme nem látszik jól.
Meg is jegyezte a lánynak aki ezért évődni kezdet vele.
A  szem a lélek tükre, – lehet hogy nekem nincs is lelkem ?
Mindenáron találkozni akart a lánnyal, de tartott  is a találkozástól.
Félt,  hisz a lány nem mondott véleményt a fényképéről.
Hosszas rágódás után rá  is kérdezett, mi a véleményed rólam, nem tetszem ?
Nekem egy fénykép nem mond semmit, válaszolt a lány,
aztán nevetve folytatta, – mások által csinosnak mondott…
Hirtelen elkomolyodott, majd a személyes találkozásnál minden kiderül.
És végre  eljött a találkozás napja.
A lány ért oda előbb, egy kirakat előtt állt, de a fiú hátulról is megismerte,
ugyanaz a ruha volt rajta mint a képen.
Mögé lépett és játékosan befogta a szemét, na kivagyok?
A lassan tétován fordult meg,egyik kezével lefejtette a szeméről a fiú kezét,
a másik kezében fehér botot szorongatot

Új évi kérések ,béke legyen országba mindenütt

Ma arról írók maguknak. Újévi szokások és kérések ilyenkor.

Többszázezren ígérnek békeség lesz családba, Millió kérnek.

Országszerte imádkoznak békéért. Mert nagyon rá férne hogy,

Béke legyen világba, majd nem mindenütt azt halom ki nem.

Álom ezt, embert, szülőt, mert mindig többet akar, veszekszik.

Nagyjával milyen vele. Ismerek egy embert, aki anyával veszet,

Össze, azóta azt ünnepli most volt idő, evvel emberel 3 éve nem,

Álok szoba, nem nyitómra ajtót mi van vele. Én imádkozok értük.

Egyszer kibéküljenek. Béke legyen köztük. Kérem jó Istentől béke.

Legyen mindenütt. Én azt kérem ide évbe rám bízott dogokat el, tudjam.

Látni, merjenek emberek újév folyamán kérni egymástól.

Evvel versel, kívánok békés boldog, újévet minden kedves olvasóimnak.

Lelkem egy kérés tölti be mostan:

Add uram, hogy a jövő napokban

Legyen majd időm… a Te számodra,

És legyen időm – magamnak –másnak,

Mindig azoknak, akik az úton,

Énvelem járnak.

A Te számodra? Nem kérem így, nem,

Hagyd, szomjú kelyhem beléd merítenem

Te örök forrás, Ajándékozz meg

Te engem egy mély leheletével

Szentséggel teljes örök időnek.

Lecsendesülve, beléd merülve

Magam számára is jut idő majd:

Kicsit megállni,

Magamba szállni.

Kéz összetenni, gyűjteni, venni,

Mélyebbre jutni, csendben is leni.

Akkor, csak akkor leszek majd gazdag!

Tékozló kézzel lesz, amit adjak!

Másnak áldás így lehet utam.

Így kérek időt új évre, Uram .

 

 

 

 

Ma arról írók maguknak. Újévi szokások és kérések ilyenkor.

Többszázezren ígérnek békeség lesz családba, Millió kérnek.

Országszerte imádkoznak békéért. Mert nagyon rá férne hogy,

Béke legyen világba, majd nem mindenütt azt halom ki nem.

Álom ezt, embert, szülőt, mert mindig többet akar, veszekszik.

Nagyjával milyen vele. Ismerek egy embert, aki anyával veszet,

Össze, azóta azt ünnepli most volt idő, evvel emberel 3 éve nem,

Álok szoba, nem nyitómra ajtót mi van vele. Én imádkozok értük.

Egyszer kibéküljenek. Béke legyen köztük. Kérem jó Istentől béke.

Legyen mindenütt. Én azt kérem ide évbe rám bízott dogokat el, tudjam.

Látni, merjenek emberek újév folyamán kérni egymástól.

Evvel versel, kívánok békés boldog, újévet minden kedves olvasóimnak.

Lelkem egy kérés tölti be mostan:

Add uram, hogy a jövő napokban

Legyen majd időm… a Te számodra,

És legyen időm – magamnak –másnak,

Mindig azoknak, akik az úton,

Énvelem járnak.

A Te számodra? Nem kérem így, nem,

Hagyd, szomjú kelyhem beléd merítenem

Te örök forrás, Ajándékozz meg

Te engem egy mély leheletével

Szentséggel teljes örök időnek.

Lecsendesülve, beléd merülve

Magam számára is jut idő majd:

Kicsit megállni,

Magamba szállni.

Kéz összetenni, gyűjteni, venni,

Mélyebbre jutni, csendben is leni.

Akkor, csak akkor leszek majd gazdag!

Tékozló kézzel lesz, amit adjak!

Másnak áldás így lehet utam.

Így kérek időt új évre, Uram .