A LELKI TÁPLÁLÉK,AZ EMBEREKNEK

Ma egy gondolatot osztok meg önökkel. Volt táboroztatás, akkor történt, hogy

 

6kenyeret vittünk magunkkal, sok éhező gyereknek adni kelet, éhezni nem,

 

Lehet  senkinek  nem  jó  dolog .Van még  egy  éhség lelki  éhezés  az  sok,

 

Ember előfordul, mert nagyon éheznek kedves sóra másiktól. Éhínség jóban,

 

Kínozza embert, mint a testi. Az igazság kereső emberek látása megindítja,

 

A Mestert. Nem elhúzódik tőlük, nem veti szemükre ürességüket, ha nem,

 

Be akarja tölteni szellemi ürességet. Mai emberek mindig pótszerek nyúlnak,

 

Várják éltbe, mondanak tévébe jót, azt, ürességet betöltse. Ez mindig fordítva,

 

Történik helyette rosszat, mutatják, töltekezik ember fel sajnos.

 

A mai embert nem ugyanaz, a szellemi éhínség kínozza?  Izgatják a világ ,

 

Titkai, még inkább a saját életének nagy miértjei. A egy  testvérek,  magyar

 

Mise,  c modern zenei kompozíciójában, sűrítve találjuk az  egzisztencális 

 

Kérdésfeltevések tömkelegét.

 

Nem tudja senki, mit kellene tennem,

 

Nem mondja senki, hogy miben kéne hinnem,

 

Nem kérdi senki, hogy a messzeségben mit látok,

 

Nem hallja senki, ha segítségért kiáltok,

 

Nem figyel rám, senki, ha elmondom a vágyaim,

 

Nem segít senki, hogy megoldjam a gondjaim!

 

Amikor nem jön válasz sehonnét, Isten elé borul:

 

Egyedül vagyok, állj mellém, légy velem segíts nekem. Ó jaj nincs kenyerem.

 

Úgy érzem, hogy ezen a ponton egy fontos kitételt kell tennünk. Ha Isten szava az Egyházra

 

Bízott szó, akkor mi nem magánemberként, hanem az Egyház tagjaiként vagyunk ennek az

 

Isteni szónak a hirdetői. Az Egyház az isteni szó befogadója és hirdetője. Mindenekelőtt az

 

Egyháznak jó talajjá kell válnia, hogy sokszoros termést hozhasson a hiteles igehirdetés által.

 

Ugyanígy nekünk is jó talajjá kell válnunk, hogy szívünkben bőséges termést hozzon Isten

 

Üzenete.

 

Ha rossz talajra hull a mag, akkor nem hoz termést, de ha jó talajba kerül, akkor sokszoros

 

Termést hoz. Vajon az én szívem milyen talaj?

 

 

 

Megkértem Istent, vegye el büszkeségemet.

Azt mondta, nem Ő veszi el, nekem kell feladnom.

Kértem Istent, adjon nekem türelmet.

Azt mondta: nem. A türelem a megpróbáltatás mellékterméke, nem kapni, megszerezni kell.

Kértem Istent, adjon nekem boldogságot.

Azt mondta: nem. Csak áldását adhatja – a boldogság rajtam múlik.

Kértem Istent, hogy kíméljen meg a fájdalomtól.

Azt mondta: nem. A szenvedés eltávolít a világ dolgaitól és közelebb visz Hozzá.

Kértem Istent, adjon lelki fejlődést.

Azt mondta: nem. A fejlődés az én dolgom, de megmetsz, hogy gyümölcsöt hozzak.

Kértem Istent, segítsen másokat szeretni, ahogy Ő szeret engem.

Azt felelte: látom, már kezded érteni.

Kértem Őt…

És Isten adott nehézségeket, amelyek erőssé tesznek.

Kértem bölcsességet…

És adott problémákat, hogy megoldjam azokat.

Kértem bátorságot…

És adott veszélyeket, hogy legyőzzem azokat

Kértem, adjon szeretetet…

És adott gondterhelt embereket, hogy segítsek rajtuk.

Kértem kegyelmet…

És adott lehetőségeket.

Semmit sem kaptam, amit akartam, és mégis megkaptam mindent, amire szükségem volt.

 

 

 

 

 

 

   

 

 

A szerelem édes érzése olykor oly mértéket ölt az emberben,

 A szerelem édes érzése olykor oly mértéket ölt az emberben, hogy se látni, se hallani nem képes a valóságot. Minden gondolat az elme előtt jár, és minden felszabadult érzés e gondolatok részében gyönyörködik. Az elmélyült szívdobbanás hangosabban játszik, és egyre gyorsabban tör elő, ha az eszme szemmel láttatja e gazdagságot. Szárnyal a képzelet, forró csókokban és meghitt ölelésekben őrzi a szív ritmusa mindazt, mit adományként adhat, s kaphat.

A szerelmes szívnek csoda e világ… Ha esik is, ha fúj is, lelkében ugyanúgy süt a nap. Önzetlenül hisz a jelen és jövő szépségében. A szerelem odaadó, megértő, nem keresi a hibákat, olyannak fogad el, amilyenné a valóság virágai öltöztettek. Őszintén nyújtja karját akkor is, ha az élet nehézségei megtörni kívánnak a sötét kietlenségben. Lángoló tüzet visz otthonokba, kiapadhatatlan mosolyt, vidámságot, szeretetet…

A szerelem, nem álom. Ébren kapott ajándék, mely befogadóvá tesz minden halandót, ha lelke megérett rá. A szerelem egyszerű, nincsenek titkai. Bársonyossá varázsol minden pillanatot, s még a kenyér íze is édesebb a szájban, ha a szívben ott a szerelem. Gyengéddé teszi az időt, féltést sző a szürke hétköznapokba.

MEG BOCSÁTÁS ÉRZET ,MÁSIK IRÁNT

Múlt héten történt egy nagyon meg, rázó történet, egy nő, szakítani akart barátjával

 

Meg is fordult agyába, 1hétig volt szakítás volt mindig gondolkoznak, mi legyen

 

Kapcsolatukkal. Az emberke törje után akart nyúlni ez volt gondolatába ,de  ez

 

Hír gyorsan elterjedt várósba. Meg akadályoztuk, ne tegye ezt magával, nem

 

Ér annyit, az illető, nő hogy más világba tedd az életed. Még meg halódta ezt

 

Hírt, nővérke akit, itt  turán mindenki szereti, ment is segíteni rajta azon illetőn

 

Aki fiú. De a fiú meg bántotta, nővérkét, ere szomorú híre meg kezdet meg bocsátani

 

Amit tett, iránta, fiú. Én  ere  azt   mondtam  nővérkének  ez  ,nem  más,  ami  meg szólat

 

Benned lelki ismeret, tudod, hogy annak embernek, aki vétet ellned mindig meg kel

 

Bocsátani, akár hányszor vétet ellened az ember.

 

 

                              Dr. Papp Lajos szívsebész:

 AZ ÉN MIATYÁNKOM

 

 

Mikor a szíved már csordultig tele,
Mikor nem csönget rád, soha senki se,
Mikor sötét felhő borul életedre,
Mikor kiket szeretsz, nem jutsz eszükbe.
Ó, “Lélek”, ne csüggedj! Ne pusztulj bele!
Nézz fel a magasba, -reményteljesen,
S fohászkodj:
Miatyánk, Ki vagy a mennyekben!

Mikor a magányod ijesztően rádszakad,
Mikor kérdésedre választ a csend nem ad,
Mikor körülvesz a durva szók özöne,
Átkozódik a “Rossz”,- erre van Istene!
Ó, “Lélek”, ne csüggedj! Ne roppanj bele!
Nézz fel a magasba, -és hittel rebegd,
Uram!
Szenteltessék meg a Te neved!

Mikor mindenfelől forrong a “nagyvilág”,
Mikor elnyomásban szenved az igazság,
Mikor szabadul a Pokol a Földre,
Népek homlokára Káin bélyege van sütve,
Ó, “Lélek”,ne csüggedj! Ne törjél bele!
Nézz fel a magasba, -hol örök fény ragyog,
S kérd: Uram!
Jöjjön el a Te országod!

Mikor belédsajdul a rideg valóság,
Mikor életednek nem látod a hasznát,
Mikor magad kínlódsz, láztól meggyötörve,
Hisz bajban nincs barát, ki veled törődne…!
Ó, “Lélek”, ne csüggedj! ne keseredj bele!
Nézz fel a magasba, -Hajtsd meg homlokod,
S mond: Uram,
legyen meg a Te akaratod!

Mikor a “kisember” fillérekben számol,
Mikor a drágaság az idegekben táncol,
Mikor a “gazdagság” milliót költ, hogy éljen,
S millió szegény a “nincstől” hal éhen,
Ó, “Lélek”, ne csüggedj! Ne roskadj bele!
Nézz fel a magasba, -tedd össze két kezedet,
S kérd: Uram! – 
Add meg a napi kenyerünket!

Mikor életedbe lassan belefáradsz,
Mikor hited gyöngül,- sőt – ellen támadsz,
Mikor, hogy imádkozz, nincs kedved, sem erőd,
Minden lázad benned, hogy – tagadd meg “Őt”!…
Ó, “Lélek”, ne csüggedj! Ne egyezz bele!
Nézz fel a magasba, s hívd Istenedet!
Uram!- Segíts! –
S bocsásd meg vétkeimet!

Mikor hittél abban, hogy téged megbecsülnek,
Munkád elismerik, lakást is szereznek,
Mikor verítékig hajszoltad magad,
Később rádöbbentél, hogy csak kihasználtak,…!
Ó, “Lélek”, ne csüggedj! Ne ess kétségbe!
Nézz fel a magasba, sírd el Teremtődnek:
Uram!-
Megbocsátok az ellenem vétőknek…

Mikor a “nagyhatalmak”, a békét tárgyalják,
Mikor a BÉKE sehol!- Csak egymást gyilkolják!…
Mikor a népeket a vesztükbe hajtják,
S kérded: Miért tűröd ezt?
 Istenem MIATYÁNK!
Ó, “Lélek”, ne csüggedj! Ne pusztulj bele!
Nézz fel a magasba,- s könyörögve szólj!
Lelkünket kikérte a “Rossz”, támad, tombol!
Uram!
Ments meg a kísértéstől!
Ments meg a gonosztól!!!
AMEN 

UTÓHANG…
S akkor szólt a Mester, kemény szelíden,
Távozz Sátán, SZŰNJ vihar! Béke, csend legyen

 

 

 

 

 

 

 

 

Nem tudom ki az aki hallotta ezt nevet

Nem tudom ki az aki hallotta már ezt a nevet, de a hozzá kapcsolódó sors megdöbbentő. És ennél még sokkal több.

Az illető hölgy egy houstoni fiatalasszony, miután férjhez ment hamar teherbe esett, és megszületett első kisfiúk. Mindketten erősen vallásosak voltak, de ezt egy “prédikátor” hatására csak otthon gyakorolták, ugyanis az azt hirdette, hogy az embernek nincs szüksége az egyházra, Istenhez az út csak ő rajta keresztül vezet, a modern anyát pokollal fenyegette, a költekezést súlyosan elítélte…sokáig leveleztek vele mindketten, a férj és a feleség is, míg egyszer egy rossz autóeladás miatt a férj megorrolt, és abbahagyta a levelezést. Andrea tovább folytatta.

Nagyon könnyen teherbe esett, így további 4 gyermeknek adott életet, ebből 3 fiú, a legutolsó pedig kislány volt. Andrea édesapja Alzheimer kórban szenvedett. Halála után  Andrea öngyilkosságot kísérelt meg. Időnként orvosi kezelés alatt állt, de mivel társadalombiztosításuk hamar kimerült, így 2-3 hét után minden klinikáról elküldték, egy terápiát sem tudott befejezni, vagy végigcsinálni, s gyógyszerei szedése is időszakos volt.

Kislányuk születése után nagyon mély depresszióba zuhant, amelyből már nem tudott kilábalni. És akkor történt a tragédia: egyik reggel, amikor egyetlen órára egyedül maradhatott otthon  a gyerekeivel, sorra behívta őket a fürdőszobába, és egyenként vízbe fojtotta őket. Mind az öt gyermekét. Azt mondta azért tette, mert aggódott a lelki üdvükért, mert biztosan elbuktak volna, így viszont Jézus magához fogadta őket, és a Sátántól csak így tudta megvédeni őket. Döbbenetes. Később kiderült, hogy a “prédikátor” előzőleg küldött neki egy képet, amin egy anya a folyóba folytja gyermekeit, persze ő ezt cáfolta…egyszerűen elképesztő, hogy egy ilyen ember mekkora hatással tud lenni másokra, és az milyen rossz irányt vehet. 

Andreát előbb halálbüntetésre ítélték, majd

Egy lelki tanácsos hét volt

Múlt, hét szombaton egy lelki tanácsos, hét volt alapítványba, össze jövetelen,

 

Csak, Tomi, elnök asszony volt jelen, én nővérke volt jelen. Meg érkezet a

 

Elnök asszony, én neki kezdtünk beszélgetni négy szemközt héten történt,

 

Dologról, valaki, elhagyja, barátnőjét, illetőt nagy szerelmi bántja volt ez,

 

Pillanat 1 -2 napig tartott utána vidám volt, az illető, de ő úgy érzi neki,

 

Van még esszéje annál nőnél, csak inkább kér tanácsot tüllünk az illető,

 

Tomi, de sikerült meg oldani, problémát elnök asszony, nővérke én oldottuk,

 

Meg így Tomi meg nyugodott, ő rajta nem látszott ott hagyná barátnője, nagyon,

 

Vidám volt öröm volt segíteni rajta. Meg kávéztunk, elnök asszony én nővérke.

 

Adott tanácsot Tominak, reméljük, a tanács meg fogadja, tudtunk rajta segíteni.

 

Délután 16: 30kor mentünk haza.

 

 

                                                          

Csalódás
(haiku variációk)

megkerestelek
és mikor rád találtam
nem voltál sehol

megkerestelek
és mikor rád találtam
nem voltam sehol

megkerestelek
és mikor rád találtam
nem voltunk sehol

 

 

 

 

 

 

 

 

Nagy fájdalom

Ma, egy lelki fájdalmamról, írok maguknak. Tegnap megyek ki temetőbe,

 

Mert 3temetés volt ara késztetűk elő ravatalozót. Halók kedves hangot.

 

Irodából, végezetek az illető ügyintézést. Jön, ki látom ezt én, ismerem.

 

Én oda nagyon sokat mentem segíteni, mert néni engem nagyon szeret.

 

Azért fia nem igazán segítet néninek. Engem meg nagyon meg kedvelt,

 

Az néni, aki már sajnos elköltözőt más világba. Ez hír nagyón meg,

 

Viselt, én igazán közel álltam szívihez, engem meg viszel ez hír, és fájdalom,

 

Amit családtagjai éreznek, iránta néni után. Aki most elköltözőt más világba,

 

 Nagyon szeret kötni állandóan, vitte fonalat. Alapítvány elnök asszonytól,

 

Most nem fog kötni. Nem fog segíteni senkin néni nincs köztünk a, földől,

 

Elszólították, föntről az égiek, nyugodjon békébe.

 

Evvel versel, kívánok  hozzá  tartozójának őszinte részvétemet,  annak küldöm

 

Aki nénit szerette.

 

 

Este van, fekszem az ágyamon,
Fájó gondolat suhan át az ablakon.
Érzem elveszett valami,
Amit fájó kimondani.
Egy élet véget ért ma,
Amit hallok a halál szava
Pokolnak érzem az életem
Meghalni kell én nekem
Más választásom nincs
Szívem mélyén marad a kincs
Utolsónak érzem sóhajom
Vele minden gondom itt hagyom
Leltározom az életem
Átrágom magam az éveken
Mi lett belőlem, nem tudom
Porban a köveket elrúgom
Kit szerettem mind elhagyott
Vagy csak számomra halott
Szerelmes is voltam talán
Vagy ez csak ábránd csupán
Emléki kísérti lelkemet
Pirosból feketére festve szívemet
A szerelem nem való én nekem
A halál angyala repül velem
Elsötétül minden szemem előtt
Homályossá válik a lassú délelőtt
Már órák óta szenvedek
Többet nem maradok veletek
Jobb helyem lesz talán
A pokolban a Sátán oldalán
Ahol fekete a tűz és vörös a vér
Szemedben mind ezt látva elpattan egy ér
Vakon is érzed, a szíved a léted
A kedved a képed, a tested a lelked
Mind elhagyott, a halál szelleme elkapott
Érzed halott vagy már
Siess a Sátán vár
Most már ő az isten
Ő a nagy úr itt lenn
A pokol fenekén korom sötétség dúl
Piroslik a vér ahogy szíved lángra gyúl
Te már sosem lehetsz se élő se halott
Csak egy lidérc, ki a pokolban helyet kapott
Ez marad neked. Ez
Mivel mocskos, fájó múltad felejtheted.

 

 

 

 

 

 

 

EMBER ELVESZTÉSZE

 

Látjátok feleim, egyszerre meghalt
és itt hagyott minket magunkra. Megcsalt.
Ismertük őt. Nem volt nagy és kiváló,
csak szív, a mi szivünkhöz közel álló.
De nincs már.
Akár a föld.
Jaj, összedőlt
a kincstár.

Okuljatok mindannyian e példán.
Ilyen az ember. Egyedüli példány.
Nem élt belőle több és most sem él,
s mint fán se nő egyforma két levél,
a nagy időn se lesz hozzá hasonló.

Nézzétek e főt, ez összeomló,
kedves szemet. Nézzétek, itt e kéz,
mely a kimondhatatlan ködbe vész
kővé meredve,
mint egy ereklye,
s rá ékírással van karcolva ritka,
egyetlen életének ősi titka.

Akárki is volt ő, de fény, de hő volt.
Mindenki tudta és hirdette: ő volt.
Ahogy szerette ezt vagy azt az ételt,
s szólt, ajka melyet mostan lepecsételt
a csönd, s ahogy zengett fülünkbe hangja,
mint vízbe süllyedt templomok harangja
a mélybe lenn, s ahogy azt mondta nemrég:
„Édes fiacskám, egy kis sajtot ennék”,
vagy bort ivott és boldogan meredt a
kezében égő, olcsó cigaretta
füstjére, és futott, telefonált,
és szőtte álmát, mint színes fonált:
a homlokán feltündökölt a jegy,
hogy milliók közt az egyetlenegy.

Keresheted őt, nem leled, hiába,
se itt, se Fokföldön, se Ázsiába,
a múltba sem és a gazdag jövőben
akárki megszülethet már, csak ő nem.
Többé soha
nem gyúl ki halvány-furcsa mosolya.
Szegény a forgandó tündér szerencse,
hogy e csodát újólag megteremtse.

Édes barátaim, olyan ez éppen,
mint az az ember ottan a mesében.
Az élet egyszer csak őrája gondolt,
mi meg mesélni kezdtünk róla: „Hol volt…”,
majd rázuhant a mázsás, szörnyü mennybolt,
s mi ezt meséljük róla sírva: „Nem volt…”
Úgy fekszik ő, ki küzdve tört a jobbra,
mint önmagának dermedt-néma szobra.
Nem kelti föl se könny, se szó, se vegyszer.
Hol volt, hol nem volt a világon egyszer.

Bölcseletet olvastam

Nemrégiben végighallgattam egy anyuka és a lánya beszélgetését a reptéren töltött közös idejük utolsó pár percében.
Bejelentették a járatot.
A biztonsági kapu közelében megölelték egymást, és az anya ezt mondta lányának:
– Szeretlek, és eleget kívánok neked!
A lány így válaszolt:
– Édesanyám, a közös életünk több, mint elég volt. Szeretetednél többre nem is volt szükségem. Én is eleget kívánok neked, anyu!

Megpuszilták egymást, majd a lány távozott. Az anya odasétált ahhoz az ablakhoz, amely mellett ültem. Ahogy ott állt látszott, hogy szüksége van, és vágyik is arra, hogy kisírja magát. Megpróbáltam nem megsérteni privátszféráját érdeklődésemmel, de ő örült nekem és ezt a kérdést szegezte hozzám:
– Köszönt el ön valaha is valakitől úgy, hogy tudta, ez a végső búcsújuk?
– Igen – válaszoltam én. – Bocsássa meg érdeklődésemet, de mitől ez a végső búcsújuk?
– Öreg vagyok, és ő olyan messze lakik tőlem.Kihívásoknak nézek elébe, és az az igazság, hogy a következő utja vissza, már a temetésemre lesz – mondta ő.
– Amikor elbúcsúztak egymástól, hallottam, hogy eleget kívánnak egymásnak. Megkérdezhetem, hogy ez mit jelent?
Mosolyogni kezdett.
– Ez egy jókívánság, ami korábbi generációktól lett továbbadva. A szüleim mindenkinek mondták. Egy pillanatra elhallgatott és úgy nézett ki, mint aki próbál minden részletre visszaemlékezni, majd még jobban mosolyogni kezdett. Amikor azt mondtuk, Eleget kívánok neked azt kívántuk a másik számára, hogy élete végéig elegendő legyen neki a jó dolgokból.
Majd, felém fordulva, az alábbi jókívánságot osztotta meg velem, mintha emlékezetből idézte volna:

Elegendő napsütést kívánok számodra, hogy jókedved legyen, bármilyen szürkének is tűnnek napjaid.
Elegendő esőt kívánok neked, hogy még jobban megbecsüld a napot.
Elegendő boldogságot kívánok neked, hogy szellemed élő és örökké tartó legyen.
Elegendő fájdalmat kívánok neked, hogy még az élet legkisebb örömei is nagyobbnak tűnjenek.
Elegendő nyereséget kívánok neked, hogy vágyaidat kielégítse.

Elegendő veszteséget kívánok neked, hogy még jobban megbecsüld mindazt, amid van.

Elegendő köszöntést kívánok neked, hogy felkészítsen a végső búcsúra.
Ekkor sírva fakadt és elsétált.
Azt mondják, egy percbe kerül egy különleges embert találni, egy órába megbecsülni, egy napba szeretni; viszont egy egész életbe elfelejteni.

Én ezt az Édesanyát sohasem fogom elflejteni

 

Tetteink

 A gondolat cselekvés, és ha csupán a tudatosság egy adott, külső szintjén törekszünk a cselekvésre, ha gúzsba kötnek bennünket a külső cselekedetek anélkül, hogy teljes mértékben megértenénk magát a cselekvés folyamatát, az elkerülhetetlenül csalódottsághoz és szenvedéshez vezet.    A legtöbb ember élete a tudatosság különböző szintjein megnyilvánuló cselekvések sorából, folyamatából áll. A tudatosság pedig tapasztalás, névadás és rögzítés. Azaz, a tudatosság a kihívás és a reakció (azaz a tapasztalás), ezt követi aztán az adott tapasztalat megnevezése, és a rögzítés, azaz az emlékezés. Ez a folyamat pedig cselekvés – igaz? A tudatosság cselekvés, és a kihívás és a reakció (azaz a tapasztalás), a névadás és a rögzítés (azaz az emlékezés) nélkül nem létezhet cselekvés. [Aztán a cselekvés megteremti magát a cselekvőt, azaz a cselekvő akkor születik életre, amikor a cselekvés valamiféle eredménnyel, valamilyen végkifejlettel kecsegtet. Ha a cselekvés nem vezet eredményre, nem létezik a cselekvő;ám ha a cselekvés eredménnyel kecsegtet, életre hívja a cselekvőt. Tehát a cselekvő, a cselekvés és a végeredmény egyetlen egységes folyamatot alkotnak, amely akkor valósul meg, ha a cselekvés valamiféle eredménnyel jár. Az adott eredmény érdekében történő cselekvés az akarat; máskülönben nem létezik akarat, nem igaz?A végeredmény elérésére irányuló vágy létrehozza az akaratot, amely valójában maga a cselekvő – „én” akarokelérni valamit, „én” akarok könyvet írni, „én” akarok gazdag lenni, „én” akarok megfesteni egy képet.    Jól ismerjük ezt a három állapotot, a cselekvőt, a cselekvést és a végeredményt, hiszen ezek alkotják mindennapi létünket. Én csak igyekszem elmagyarázni azt, ami van; azonban csak akkor kezdjük majd megérteni, hogyan alakítsuk át azt, ami van, ha illúziók és előítéletek nélkül, objektív módon vizsgáljuk meg azt. Na már most, a létezést alkotó e három állapot – a cselekvő, a cselekvés és a végeredmény – együttesen nyilvánvalóan a „valamivé válás” folyamatát alkotják. Egyébként nem is létezne ez a folyamat – igaz? Ha nem létezik cselekvő, ha nem létezik a végeredmény elérésére irányuló cselekvés, nem létezik a „valamivé válás” sem; az általunk ismert, mindennapi élet azonban maga a „valamivé válás” folyamata. Szegény vagyok, és cselekszem egy adott végeredmény reményében, azaz azért, hogy gazdaggá váljak. Csúnya vagyok, és szeretnék széppé válni. Azaz, az élet nem más, mint a „valamivé válás” folyamata. Az akarat nem más, mint az erre irányuló akarat, amely a tudatosság különböző szintjein nyilvánul meg, különböző állapotokban, amely állapotokban szerepet kap a kihívás és a válaszreakció, a névadás és a rögzítés. Ez a „valamivé válás” pedig küzdelem és fájdalom – nemde? Ez egy folyamatos harc: ilyen és ilyen vagyok, és szeretnék másmilyenné válni.Következésképpen a kérdés a következő: vajon létezik – e cselekvés e nélkül a „valamivé válás” nélkül? Vajonlétezik-e cselekvés e nélkül a fájdalom, e nélkül az állandó harc nélkül? Ha nincs végeredmény, nincs cselekvősem, mert a cselekvőt a végeredménnyel kecsegtető cselekvés hívja életre. De vajon létezhet-e végeredmény, és így cselekvő nélküli cselekvés – azaz létezhet-e cselekvés az eredmény elérésére irányuló vágy nélkül? A válasz pedig az, hogy igen, létezik olyan cselekvési, tapasztalási állapot, amelyben nem létezik tapasztaló és tapasztalat. Ez meglehetősen filozofikus kijelentésnek tűnhet, valójában azonban roppant egyszerű dologról van szó.    A tapasztalás pillanatában az ember nincsen tudatában önmagának, mint a tapasztalattól elkülönülő tapasztálénak; egyszerűen a tapasztalás állapotában van. Vegyünk egy egyszerű példát: mondjuk, hogy dühösek vagyunk. A harag e pillanatában nem létezik sem a tapasztaló, sem a tapasztalat – csakis maga a tapasztalás létezik. Ám abban a percben, ahogy elhagyjuk ezt az állapotot, egyetlen szempillantással a tapasztalás után megjelenik a tapasztaló és a tapasztalat, a cselekvő és a végeredményre vezető cselekvés – azaz megszabadulunk a dühünktől, vagy elfojtjuk azt. Újra és újra belépünk a tapasztalás állapotába, ám mindig el is hagyjuk azt, nevet adunk a tapasztalatainknak, és rögzítjük őket, így teremtve meg a „valamivé válás” folytonosságát.    Ha képesek vagyunk megérteni a szó elsődleges, alapvető értelmében vett cselekvést, ez a megértés felszínes tevékenységeinkre is kihatással lesz majd; először azonban a cselekvés alapvető természetét kell megértenünk.

Szent Anna áldás

Ma egyházi ünnephez kapcsolatosan osztok gondolatot. Ma Szent Anna,

 

Ünnepe van. Ilyenkor déd mamáik, mamák oltárhoz álnak rászülnek áldásban,

 

Amit helybeli plébános sokkot meg tenni, mamáknak gyerekeknek én is vetem,

 

Ilyenbe részt, amikor mamámmal, kimentünk oltárhoz meg áldott egyenként,

 

Atya minket. És ilyenkor sokkot kérni istentől legalább következő áldást,

 

Meg érjem unokámmal. Minden dédi, mamák nagyon szeretik unokájukat,

 

Mindent meg tesznek érte unkáért, kedves keddnek sok mindenbe minden,

 

Meg legyen unokámnak, míg élek itt a földön. Mamák alig várják unokájukat,

 

Tudjanak becézgetni, remélem, sülsz unokát, azt is meg szeretném élni, hogy,

 

Rést tudjunk venni áldásba része, szüljön ő is itt mamával, minden ma az,

 

Vágya sokáig éljen kedves kegyen unokájának, mindig mama kedvence,

 

Őt tudja igazán szeretni, amíg él itt földön.

 

         Egy verset fogadjanak el minden Anna névnapos, főleg mamáknak

 

Szol ez  kedves  kis  versecske .

 

                                          Szakály  Éva :  élt  ,vagy  halál  :

                                  

                                                     (alkuduzás)

 

 

 

Uram, ma lettem nyolcvanéves,
túl gyorsan múltak el az évek.
Még oly sokat szeretnénk tenni,
úgy szeretnék nyolcvanegy lenni.

A pár kis tervem, mi még lenne
ha tán több időt igényelne,
s egy év nem lenne elegendő,
add, hogy legyek nyolcvankettő.

Jó lenne még sokat utazni,
újabb helyeket meglátogatni,
halálom perce még tán várhat,
megérhetném a nyolcvanhármat?

Uram, Te látod a világot,
Gyorsan jönnek a változások.
Ha nem sürgős, hogy magadhoz végy,
Esetleg lehetnék nyolcvannégy.

És ahogy a technika halad,
Sok újat lát, ki élve marad.
Még oly sok minden ideköthet,
Úgy örülnék a nyolcvanötnek!

Az emberiség oly sokat tehet,
A világ oly csodás hely lehet,
Jó annak, aki itt maradhat,
Nem oly sok az a nyolcvanhat!

Tudom Uram, hogy sokat kértem,
Hisz oly szép lehet fenn az égben.
S én mégis arról tervezgetek,
Hogy érjem meg a nyolcvanhetet.

Elfáradok a hosszú úton,
El is kések majd sokszor, tudom
Tudasd velem, ha meggondoltad
Betöltöm-e a nyolcvannyolcat?

Addigra már oly sokat láttam,
Emlékeimet regisztráltam,
Mily nagy kár lenne, ha elmennék,
Mielőtt nyolcvankilenc lennék.

Már igazán csak egyet kérek,
Uram, ne vedd szemtelenségnek,
Éveim száma kerek lehet,
Ha meglátnám a kilencvenet.

És hogyha ezt már megengedted,
S ezt a lépést értem megtetted,
Neked már úgyis egyremegy,
Könnyen lehetnék kilencvenegy.

Minden szemérmet félreteszek,
Hogyha még egyet kérdezhetek,
Tudom ez a kor hajmeresztő,
De hadd legyek kilencvenkettő.

Úgy megszoktam az életemet,
És hátha lesz még, ki megszeret,
Ki pótolná elvesztett párom,
Ha lehetnék kilencvenhárom.

Addigra már reszket a kezem,
De ha helyén lesz még az eszem,
A magas kortól, és nem félek,
Megadod a kilencvennégyet?

A korra nincsen szabadalom,
Számításom megtalálhatom,
Ha őrködsz egészségem fölött,
Akkor lehetnék kilencvenöt.

Manapság már hallani olyat,
Emberekről készül másolat,
Ezt talán én is megvárhatom,
Segíts át a kilencvenhaton.

Ha még hirtelen meg nem halok
Kis vagyonkámmal rendben vagyok,
Elég lesz tán még egy évig,
Kihúzhatnám kilencvenhétig?

Hála neked, nagy a családunk,
Még pár dédunokát is várunk,
Láthatnám őket? . – ugye ezt mondtad,
Ha megadod a kilencvennyolcat.

Sok évet kaptam, nem egy-kettőt,
Megköszönöm a sok esztendőt.
És még kérem, – tán el sem hiszed,
A kilencvenkilencediket.

Még egy év és akkor valóban,
A népek azt mondhatják rólam,
Ez aztán igen szép kort élt meg,
Hisz tegnapelőtt volt százéves!

Uram az életet te adod,
Úgy veszed el amint akarod.
Nem is zavarlak többet Téged,
ne vedd komolyan, amit kérek,
Csak beszélgetni akartam véled.

 

 

EGY Utazok védő Szent ,Szentje

Ma az ünnephez, írok pár gondolatot. Szent Kristóf ünnepe van ez ünnep,

 

Utazok védő szentje. Mai világba nagyon sokan szoktak utazni, tudjanak,

 

Piheni utazás kel egy kocsi, vagy ami elvisz utunkra, eltervezetünk, de amíg,

 

Oda nem érünk célunkhoz, szoktunk fohászkodni, kérni az Istent utunk hoz,

 

 Szerencsés meg érkezést. Mai világba én, ahogy látom egyes embereket,

 

Látom, mennek vesztükbe, hajtanak kocsival, hogy elérjék célt, amit kitervezetek,

 

Önkelé, ehhez. Utazáshoz kel védő Szent is ami. Szent Kristóf, mert ő utazok védő,

 

Szentje. Én, amikor elmentem gyerekkel táborba akkor is kéretem helybeli plébánost,

,

Áldjon meg bennünket, imádkozzon szerencsésen meg érkezünk ara helyre, amit el,

 

Terveztünk úti célul. Ezen ünnepeken szokták templomba, járnak kocsival, aki kérik,

 

Azoknak, meg áldják kocsijukat.

 

 

“Egyszer egy magas, hatalmas erejű férfinek egy remete azt tanácsolta, hogy szolgálja

 

Krisztust. Ezért a férfi egy gyors folyó partján telepedett le, ahol a hátán ingyen vitte át az

 

Arra járó embereket. Egy napon egy gyermek kérte meg, hogy vigye át a túl partra. Az erős

 

Ember felkapta a könnyűnek látszó gyermeket és elindult vele. A folyóban azonban egyre

 

Nagyobb lett a súly a vállán, majdnem elmerült, elsüllyedt a folyó iszapjában. A túlpartra

 

Vagyok Krisztus. És téged ezen túl Krisztus-hordozónak, Kristófnak fognak nevezni.” S Kristóf

 

megtért, és vértanúságáig hittérítőként járta a vidékeket és a városokat.”

Szent Kristóf az utazók, utasok, az autósok védőszentje, de tisztelik Őt számos mesterség

 

Folytatói is: a kertészek, a gyümölcskereskedők, s a munkájuk során a “vízen járók” is. A

 

Szent Kristóf érmek napjainkban is gyakran díszítik a gépjárművek műszerfalát.

 

 

 

Szent Kristóf, az erős ember

csak erősebb úrnak akart szolgálni.

Szent Kristóf a királyhoz ment

mint hős és győztes szolgálni

minden harcban őt.

Akkor látta a királyt

reszketni az ördög előtt.

 

Szent Kristóf, az erős ember

csak erősebb urat akart szolgálni.

Szent Kristóf az ördöghöz ment

mint hős és győztes szolgálni

minden harcban őt.

Akkor látta az ördögöt

reszketni a kereszt előtt.

Kigúnyolta az ördögöt.

 

Mit tegyek? Mit tegyek?

Karom erős, vállaim: hegyek,

hasznosságra s jóra készek.

Hidat szakított el a gonosz ár.

A híd magam leszek,

e folyón embereket hordok át.

Akkor szólt egy szelíd gyerek:

– Kristóf, vigyél át!

A gyermek egyre nehezült.

Kristóf már-már elmerült.

Az angyalok meg énekeltek:

Maga Jézus a kicsi Gyermek.

 

 

 

 

A kincs gyűjtés embrek számára

Ma gondolatot, osztok meg önökkel. Hányan vannak mai világba, kincseket.

 

Gyűjtenek, sajnos néha meg tehetik, ha olyan helyzetbe, van.  Ahhoz nagyon.

 

Szokat kel küszködni életünkbe a nélkül, nem megy szemi. Én nagyon szokat.

 

Meg teszek, meg legyen, amit szeretnék éltembe elérni, ezek mindig nagy,

 

Lemondással Járnak. Ezek nélkül szemire, nem jut ember. Én tavaly januárba,

 

Döbbentem rá én segíteni fogok másokon ez nagyon szép hivatás, ez is kincs,

 

Én számomra, mások számára, milyen értékes ember csak, nem mindenki ismer,

 

Ahogy elkezdik, kérni segítségemet akkor döbbenek rá, hogy eddig nem így,

 

Ismertem őt akkor rájön milyen, vagyok én ő akkor lelki kincset talált velem,

 

Kapcsolatosan. Néha vannak emberek rosszat, mondanak rólam, avval nem törődök.

 

Később jönnek rá velem kapcsolatosan lelki kincset, veszítetek, báni fogják késő lesz.

 

Csak akkor fogunk erőfeszítést, tenni a lelki előrehaladásért, hogyha meg vagyunk.

 

Győződve annak értékéről-és hányan vannak, akinek ez az értéke rejtve marad.

 

Mindaz, ami Istenhez tartozik, a közömbös előtt értéktelen és rejtve marad csak a gyakorló.

 

Vallásos ember értékeli igazán, azt sok kegyelmi ajándékot, amit Istentől kap és semmi.

 

Fáradságot nem sajnál annak értékben, hogy és kamatoztassa, és másokat részesítsen belőle.

 

Így meg tanulja az értékest, szétválasztani, az értéktelentől.

 

 

                                                    A földbe rejtet kincs imája

 

Uram, már rád találtam, mégsem adtam el mindenem, a rossz szokásaim,

 

Hibáim, kicsinyességem, melyek gátolnak abban, hogy egészen a tied legyek.

 

Ne menj el tőlem! Legyél segítségem, győzz bennem, a rosszat  felett, mert nem

 

Vágyok másra csak, hogy a fényed uralkodjék bennem.

 

Köszönöm, hogy kincs vagyok a szívedben. Segíts, hogy kinccsé váljak

 

Mások számára is.       Ámen 

 

 

Most a tehetséges, macskámról, írók

Most a tehetséges, macskámról, írók miket, sokkot művelni. Kimegy udvara, fogja magát,

 

Ki kezd kutyával, pedig macska 9honpos érez erőt magába, kikezdjen vele, nem fog, tenni,

 

Vele szemit kutyával játszanak. Én leülök gépemhez dolgozni, macska azt teszi segíteni, akar,

 

Írni de én nem engedem. Macska bent alszik helyén, reggel kijön közénk, de egy ágyat,

 

Magának fogja magát, elbújik, meg várja tesztvéremet, amíg kijön szobájába, meg keresse,

 

Őt helyén nem találja, mert elbújt ágyba, látja ott púp, megnézi azt, helyet ott van, fogja,

 

Magát macskám, meg ilyesti öt. Vagy macska titokba elmegy tesztvérem, ajtójához meg,

 

Ki jöjjön szobájából, meg ilyesti őt. Kihívja macskát udvara, hogy szeme kapjon d vitamint,

 

Ki jön, amire meg kértük, mást tesz, ott nagy udvar végezze ott el dolgát helyette anyám orra,

 

Alá végzi dolgát. Vagy macska fogja magát, elkezd  rambót játszani velünk, karatézik meg,

 

Kapta nevét, újat 20dkg rambó. még másnévre hallgat nagyon játékos macska.

Fűzni,való kukoricát ettünk

Múlt hét szombaton elég kevesen gyűltünk össze. Elnök asszony, én útközbe,

 

Találkoztunk, beszélgetünk, amíg bennem érkezetünk. Kapuba Erzsike várt,

 

Minket, bementünk terembe folytattuk beszélgetést közösen. Nekem haza,

 

Kelet ugornom, valamit otthon hagytam, ép bentre kel dolog, a nélkül nem,

 

Bírom belaminálni, azt, dolgot, amire kéretek. Visszajöttem alapítványba ott,

 

Volt már Horváthné, fia Zoli, pár perc múlva bejöttek Bagó Zoli, anyukája itt,

 

Volt velünk Ildikó benézet, beszélgetünk, kávézgatunk, bejött nővérkénk, akit,

 

Mindenki szereti nagyon rendes. Bejött pedagógus Marika néni hozott fűzni,

 

Való kukoricát, majd nem mindenki evet belő csak én, nem szeretem. Mégis,

 

Azt hallottam itthon, mamának azt mondják úton, járok én utcán alapítvány,

 

Tagjaival fűzni való, kukoricát, ettem ez pedig nem igaz. Délután 15: 00kor,

 

Bejött Gina, Tomi, beszálltak beszélgetésbe, közbe jött lagzis ment azt is meg,

 

Néztünk mentünk haza délután 16: 40kor mindenki jó érezte magát.

 

 

 

A legszebb

A legszebb

 Ajándék nem a drága ékszer.
Nem a vagyon, pompa, csillogó papírba
csomagolva, kis dobozban lapulva.
Nem a fény, a ragyogás.
Nem a szó, melyet hamisan ejt ki a száj.
Nem az ígéret, egy szebb jövőről gazdagon.
Nem a pompás új ruha, a legmenőbb cipő,
táska, tengerparti nyaralás.
Egy ölelés, melyben ott van a számítás.
A legszebb ajándék, sajnos néha nagyon keresett.
Nem lehet megvásárolni, nem lehet kérni, ha nem megy.
Mert a legszebb ajándék a
“SZERETET “..mely tiszta szívből ered

MIt látnak a mai fiatalok! tévébe

Ma egy valódi eszményt, mondok el önöknek. Bárhol jár kel tévét, nézik,

 

A Mindenűt, a durvaság, alkalmi kapcsolat, verekedések, mennek országszerte.

 

Így, nincsen amit, tanuljon fiatalok, bekapcsolják tévét, véletlen látják, ott verekednek,

 

Ezt tanulják át gyerekek legtöbb sör, ezt látják, ezt nézik otthon, akivel vannak.

 

Akár menyi az idő bekapcsolja gyerek tévét, mit lát ép agyon ütöttek, egy embert,,

 

A szomszéd városból. Vagy amíg ment, Való Világ 4. műsora, az is lekötette az.

 

Embereket, ott bármikor kapcsolta, be gyerek mit látott széthúzást, vitatkozást, alkalmi.

 

Kapcsolatukat tárgyalják ki ország világ előtt. Legtöbb fiatal ere nem kíváncsi de ez van.

 

Tévébe. Bármenyi az idő lehet 16: 00perc akkor is meg tárgyalják magán életüket, Való

 

Világ lakója, ez pedig 16éven felüli dolog, mégis ezt adja tévé műsor, ha nem ezt, akkor.

 

Verekedést, veszekedést, széthúzást, amik mennek. Ezt tanulják el gyerekek. Látnak.

 

Valamit tévébe úgy szólnak emberhez agyon, verlek. Ezt látja tévébe, ember. Tegnapi,

 

Agyon verés pár kiló métere tőlünk ahol lakok. Ennyire bajba van nép csak ezek, mennek,

 

Más nem létezne földön, világon, igaza van azoknak embereknek, aki nem kapcsolják ez,

 

A Miatt be tévéjüket, én is közéjük tartozom, ezekre nem kíváncsi ilyen műsora.

 

                                          Imádkozunk békéért világba

 

 

                                                         Béke ima

 

 

Uram,   tégy engem békéd   eszközévé:
Add, hogy szeretetet vigyek oda, ahol gyűlölet uralkodik,
hogy kibékülést hozzak létre ott, ahol egymásra neheztelnek
hogy egységet teremtsek ott, ahol széthúzás van,
hogy igazságot hirdessek ott, ahol tévedés uralkodik
hogy hitet ültessek a kételkedés helyébe,
hogy reményt ébresszek ott, ahol kétségbeesés ütött tanyát
hogy fényt gyújtsak ott, ahol sötétség uralkodik
hogy örömet  fakasszak ott, ahol szomorúság nehezedik a  lélekre.
Isteni Mester! Add, hogy másokat vigasztaljak és ne csak magam,
számára keressek vigasztalást, hogy másokat megértsek és ne csak magam
számára keressek megértést, hogy több szeretetet adjak másoknak, mint
amennyit magam számára várok.
Hiszen amikor adunk, akkor kapunk csak igazán,
amikor elfelejtjük magunkat, akkor találunk igazán magunkra,
amikor megbocsátunk, akkor nyerünk igazán bocsánatot,
és amikor meghalunk, akkor támadunk örök életre! Ámen

 

 

 

Én is jártam rossz utakon régen

Ma egy gondolatot osztok, meg önökkel. Vannak emberek rossz úton, járnak,

 

Azt gondolják, nagyon helyes úton járnak, mindent otthagy szüleit, elkezd,

 

Saját, életet, élni, addig járja, útját, amíg összes, vagyonát, amit összerakott.

 

Sok mindenki, járt, rossz útvonalon, későn, ébred, rá nem jó úton jár vissza

 

Kéne fordulnia. Lehet, amikor rádöbben, ere az már késő, lesz. Én nekem

 

Volt, ilyen pillanatom, amikor, ilyen úton jártam. Korházba voltam ott volt,

 

Kedves aranyos nő, mindig nyakamon járt ki öntse szívét, addig történt ez,

 

Meg tudták eljön hozzám zavar, engem. 1honap eltelt újból lejön hozzám,

 

Ezt meg hallódták szüleim, helyre billentették, agyam, amíg késő nem lesz.

 

1hét múlva, lejön hozzám közli, visszamentem barátomhoz. Ere szüleim,

 

Örültek, visszakapták, igazi fiukat nagyon ügyes okos döntéseket hoz,

 

Nélkülük, meg Imádság nélkül, nem megy jó útvonal keresése én már,

 

Sok sor tapasztaltam. Gyenge rossz utakon járnék, ha nem imádkoznék.

 

Imádkozok, így mindig ügyes tapasztalt vagyok.

 

                                      Evangélium tékozló  emberről

 

 

Majd így folytatta: “Egy embernek volt két fia. A fiatalabbik egyszer így szólt apjához: Apám,

 

add ki nekem az örökség rám eső részét! Erre szétosztotta köztük vagyonát. Nem sokkal ezután

 

a fiatalabbik összeszedte mindenét és elment egy távoli országba. Ott léha életet élve eltékozolta

 

Vagyonát. Amikor már mindenét elpazarolta, az országban nagy éhínség támadt, s nélkülözni

 

kezdett. Erre elment és elszegődött egy ottani gazdához. Az kiküldte a tanyájára a sertéseket

 

őrizni. Örült volna, ha éhségét azzal az eledellel csillapíthatta volna, amit a sertések ettek, de

 

 

még abból sem adtak neki. Ekkor magába szállt: Apám házában a sok napszámos bővelkedik

 

kenyérben – mondta -, én meg éhen halok itt. Útra kelek, hazamegyek apámhoz és megvallom:

 

 

Apám, vétkeztem az ég ellen és teellened. Arra, hogy fiadnak nevezz, már nem vagyok méltó,

 

csak béreseid közé fogadj be. Csakugyan útra kelt és visszatért apjához. Apja már messziről

 

meglátta és megesett rajta a szíve. Eléje sietett, a nyakába borult és megcsókolta. Erre a fiú

 

megszólalt: Apám, vétkeztem az ég ellen és teellened. Már nem vagyok méltó arra, hogy fiadnak

 

nevezz. Az apa odaszólt a szolgáknak: Hozzátok hamar a legdrágább ruhát és adjátok rá. Az

 

ujjára húzzatok gyűrűt, és a lábára sarut. Vezessétek elő a hizlalt borjút, és vágjátok le. Együnk

 

 

és vigadjunk, hisz fiam halott volt és életre kelt, elveszett és megkerült. Erre vigadozni

 

meghallotta a zeneszót és a táncot. Szólt az egyik szolgának és megkérdezte, mi

 

történt. Megjött az öcséd, és apád levágta a hizlalt borjút, hogy egészségben előkerült –

 

felelte. Erre ő megharagudott, és nem akart bemenni. Ezért az apja kijött és kérlelte. De ő

 

 

szemére vetette apjának: Látod, én annyi éve szolgálok neked és egyszer sem szegtem meg

 

parancsodat. És nekem még egy gödölyét sem adtál soha, hogy egyet mulathassak a

 

barátaimmal. Most meg, hogy ez a fiad megjött, aki vagyonodat rossz nőkre pazarolta, hizlalt

 

borjút vágattál le neki. – Az mondta neki: Fiam, te mindig itt vagy velem, és mindenem a tied. S

 

illett vigadnunk és örülnünk, mert ez az öcséd halott volt és életre kelt, elveszett és megkerült

 

 

                                    Ez ima rossz úton járó emberekért

 

                          Szülők imája rossz útra tért gyermekükért

 

 

 

 

Jézus, emberek Megváltója, ki az elhagyott anyának visszaadtad egyetlen gyermekét, s ki a tékozló fiú képében oly szelíd kegyességgel fogadtad az eltévelyedett gyermeket, méltóztassál visszahívni és visszavezetni az enyémet is, kit a szenvedélyei elragadtak tőled, tőlem és kötelességeitől.
Ó, Istenem! Esedezve kérlek, nyisd fel szemét, intsd meg szívét, tépd szét kötelékeit, önts belé bátorságot, hogy visszatérjen a családi élet tiszta örömébe, hogy második Szent Ágostonként keressen újra téged, és mint a bűnbánó Magdolna, átölelje szent lábadat! Mert az irgalom, könyörület és emberszeretet Istene vagy, és téged dicsőítünk kezdetnélküli Atyáddal, legszentebb, jóságos és elevenítő lelkeddel együtt, most és mindenkor és örökkön-örökké. Ámen.

 

 

De én már jó úton járok ,azóta

 

 

 

 

Bölcsesség nem mások, hanem Önmagunk uralása.

bölcsesség nem mások, hanem Önmagunk uralása.
A nemesség nem név vagy hatalom,
hanem önmegismerés kérdése:
ismerd meg Önmagad, s magadban az egész világot megleled. A boldogságnak nincs köze ranghoz és vagyonhoz, egyszerűen csak harmónia dolga.

Egy idő után megtanulod a finom különbségtételt
a kézfogás és az önfeladás között.
És megtanulod, hogy a vonzalom nem azonos
a szerelemmel és a társaság a biztonsággal.
És kezded megérteni, hogy a csók nem pecsét
és a bók nem esküszó.

És hozzászoksz, hogy emelt fővel és nyitott szemmel fogadd a vereséget, a felnőtt méltóságával,
nem pedig a gyermek kétségbeesésével.
És belejössz, hogy minden tervedet a mára alapozd,
mert a holnap talaja túl ingatag ehhez.
Egy idő után kitapasztalod, hogy még a
napsugár is éget, ha túl sokáig ér.

Műveld hát saját kertecskédet,
magad ékesítsd fel a lelked,
ne mástól várd, hogy virágot hozzon neked.
És tanuld meg, hogy valóban nagyon sokat kibírsz.
Hogy valóban erős vagy.
És valóban értékes.

 

EGy kellemetlen dolgokról Írok

Ma egy kellemetlen dologról osztok meg párgondolatot. Majd nem mindenki,

 

Okozott kellemetlenséget, de utána elnézését kért, ezt veled tetem, pedig nem,

 

Érdemli meg másik ember, hogy kellemetlenséget, okoz másik társa, ismernék.

 

Embert, az van gondolatába, hogy véletlen otthagy kis szemetet egy helyen.

 

Valaki, már rögtön az jut eszébe direkt, szánt szándékkal hagytad ott azt, szemetet,

 

Mert nekem akarsz, kellemetlenséget, pedig nem igaz, egyikünk se akar kellemetlenséget,

 

Okozni, az ember társának, lehet, hogy addig akar kellemetlenséget, másik társának,

 

Ő maga sétál, bele saját kellemetlenségébe. Tegnap, elindultam kád felé hogy megyek.

 

Locsolni, nevetem észre darázs 3helyen meg csipet rögtön lett nekem is kellemetlen.

 

Perceim. Rohanok be, mert nem hallották én segítségér, kiáltok mindjárt ellátott szüleim,

 

Nehogy, nagyobb kellemetlen, érzésem, legyen elég, neki darázscsípés, pedig nem allergiás,

 

Rájuk. 1helyre elhivattak, végezünk dolgot el 1 valaki, nincsen tisztába, mit tesz másiknak,

 

Inkább lerakja szemetet orra alá, legyen neki is kellemetlen érzése itt.

 

 

 

 

Ha más nyelven beszélek, mindig kissé elfogódott leszek, de bátrabb, egyenesebb. Meg

Vagyok fosztva attól, hogy a szók közötti csönddel, az ezredik árnyalattal hassak. Mégis

Bizonyos szabadságot ad ez. Általában az tapasztalom, hogy a kellemes dolgokat

Anyanyelvemen tudom inkább közölni, de a kellemetlen dolgok – fölmondani egy régi hű

Alkalmazottnak, vitatkozni egy szerződés kétes pontjairól, gorombáskodni a pincérrel,

Szemébe vágni valakinek a nyers és kínos igazságot – könnyebben mennek más nyelven.

Szerelmet vallani az anyanyelvemen óhajtok, de szakítani idegen nyelven. Verset írni

magyarul, de kritikát lehetőleg portugálul.

 

Ma egy másik rossz sokkásza embereknek

Ma egy másik rossz sokkásza embereknek, mindenütt ahol meg fordulnak,

 

Ott egy kis szemetet elhagynak, következő ember ara jár, vagy rászól 3ember,

 

Vedd fel szemetet, mert ez nem szép viselkedés tőled. Mert evvel szemét,

 

Elhagyással, fertőződ, embertársaidat. Mi, aki táboroztatunk, vagy piheni,

 

Visszünk többi gyerekeket, látjuk el, akarja dobni szemetet rá szolunk, vedd,

 

Fel evvel szemétel véded mások egészégét. Most történt nem olyan rég 1gyerek,

 

El akarta dobni szemetet úton, rászóltunk, ne tedd, mert legközelebb nem jössz,

 

Velünk sehova, másik evvel szemétel fertőzöd meg embertársadat. Akkor elgondolkozott.

 

Gyerek fel vette szemetét, amit eldobott. Ahol voltam táboroztatni mindenki összeszedte,

 

Szemetét hogy másik embertársát ne fertőzze meg. 3napja történt 1nő, férfi barátok ittak,

 

Üdítőt, és senki, nem nézte őket, eldobta üdítős szemetét én, tudom, ki az meg várom,

 

Lássam, őket, fel kérem, vegyétek fel szemeteteket, amit eldobtatok. Ne fertőzze meg,

 

Másik ember társát. Mindenkinek meg van betegsége, egészsége. Egy aránt.

 

                                  Evvel, imával imádkozunk egészségért.

 

Hálát adunk neked, Menyei Atyánk, hogy életet adtál nekünk, és gyermekeinknek!

 

Köszönjünk, hogy gondot viselsz ránk, és fontosak vagyunk számodra.

 

Köszönjük, hogy bízhatunk gondoskodó szerettedben! Kérünk, adj számunkra, különösen

 

Gyermekeink számára teszti lelki egészséget!

 

Oltalmazd őket minden betegségtől, és bajtól betegség estén, adj nekik mielőbbi gyógyulást

 

Krisztus a mi Urunk által! ÁMEN