A nap mintha szétömlene, s bár mindenüvé jut belőle, mégsem apad ki.

A nap mintha szétömlene, s bár mindenüvé jut belőle, mégsem apad ki.
Ez onnan van,hogy szétömlése tulajdonképpen kisugárzás.
Ettől a kisugárzástól kapta a “napsugár” is a nevét.
Hogy milyen a napsugár, azt megláthatod,

ha megfigyeled a sötét helyiségbe
valami résen át behatoló napfényt: egyenes sugárban terjed, mintegy nekifeszül az útjában álló szilárd tárgynak,
amely elzárja előle a mögötte levő űrt. –
Ott megáll, el sem csúszik, le sem esik.

Ugyanígy kell értelmednek áradni és szétömleni: de nem kiapadni,

hanem folyton sugárzani – a szembenálló akadályokra
nem erőszakosan vagy szenvedélyesen ráfeszülni,
nem esni le, hanem ott maradni, és azt, ami a fénye számára hozzáférhető, megvilágítani.

Ami pedig visszautasítja, az maga magát fosztja meg a fénytől.