Egy ,édes anya elvesztése

         Ma egy  kicsit  rossz  hírrel tudok  szolgálni ,maguknak .Tegnap  délelőtt  kaptam,

 

         Telefonon  rossz híreket .hogy  egyik  segítünk  akit ,Juditnak  hívnak  ,annak édes,

 

         Anyukája, eltávozott közülünk, a másik világba, ahol csönd, béke uralkodik. Ez,

 

         Rossz  hír  alapítvány  tagjait  ,egy  kicsit  elszomorítót  minket. Én, meg jó páran,

 

         Együtt   érzek  Judittal ,leg  fájdalmasabb  életbe ,elveszíteni  ,az  édes  anyát  . Mi,

 

         Őszinte  részvétünket  kívánjuk  neked .én  nem  ismeretem , Judit   édes  anyát  csak,

 

         Halottam  róla  milyen  ,édes  anya. Meg hallottam  ezt  fájdalmas  hírt  egyből    én is,

 

         Fel hívtam  őszinte  részvétemet  nyilvánítani  neki .  én  elmondom   amikor  ezt  rossz,

 

         Hírt  meg  hallottam ,nem érdekelt ,az   engem  sók  telefonbeszélgetés  vele ,lefogy  ,

 

         Pénz kártyámról. engem csak akkor az érdekelt őszinte részvétemet nyilvánítsak,

 

         Juditnak, elmondja bánatát. az ért vannak, barátok ilyenkor segítsen pár jó szóval.

 

         Neki .én  meg  alapítvány  összes  tagjai  őszinte  részvétünket  kívánok ,mindenkinek.

 

         Nyugodjon  békében .

 

 

 

           “Ember voltál, méltó e névre
Legjobb fiú, testvér és rokon
Szeretetünk mely soha el nem múlik
Borongva gyászolnak sírodnál
Szerető szüleid és testvéreid”

 

Kidőlt keresztfának
Nem köszön már senki

 

“Ha ránézünk sírodnak kövére
Szorgalmas munkádnak e sir lett a bére”

 

Te voltál a fény, a ragyogás
Kérlek vigyél el magaddal
És ha szerelmed porrá égett
Hints be vele a régi emléket
Ha majd letesznek hozzád, megfogom a kezed
Még érezzük, hogy összetartozunk
Ez lesz az utolsó legboldogabb napunk.

 

“Oly régóta vársz reám
Most itt vagyok neked
Két karoddal ölelj át
Hisz az út értelmetlen nélküled
Itt vagyok neked
Kéz a kézben járunk
Mi még szerelmesen valahol fenn a
végtelenben.”

 

Számunkra Te sohasem leszel halott
Örökké élni fogsz mint a csillagok
Drága jó szívét, két dolgos kezét
Áld meg Atyám.
S mi köszönjük, hogy õ lehetett a mi
édesanyánk.

 

Ki szeretett úgy mint Te szerettél
Akkor is él, ha már sírba hull

 

Elmenni oly nehéz volt
Itt hagyni titeket.
De ne fájjon most már szívetek
Mert én boldog vagyok
S fényes felhőkön túl, találkozunk még.

 

 
Mennyei Anyánk vedd hozzád
Itt nyugvó szeretett gyermekünk lelkét
Kit nagyon szerettünk téged
Szívünkben örökké él emléked.

 
Búcsú nélkül eltávoztál
Nem hallottam utolsó sóhajod
Fáradságos életeden át
Enyém volt minden gondolatod

 

Itt nyugszik elfáradt testem
Istennél pihenjen lelkem.

 
“A jó harcomat megharcoltam
A hitet megtartottam.
Most készen már az igaz élet koronája”

 

“Alszol, alszol nagyon mélyen
Hogy többé föl nem ébredsz
Pirosló hajnal se ért már Téged
Hiába várjuk ébredésed.
Drága Magdikánk
Fájdalmas emléked
Vérző szívünkbe vésted”

 

 
Jó barát ki erre jársz
Itt egy szomorú emléket találsz
Fiatal lánykát őriz-e föld
Csendben idézi fel őt

 

“Rossz a világ? Légy jó tehát magad!
Üres a lét? Adj tartalmat neki.
Az ember mind szolga? Légy Te szabad!
Hidd sorsodat bátor versenyre ki!
 

Ha el is mentek
Mindég itt lesztek, titkon, észrevétlen.

 

Istenünk kérünk vedd helyettünk oltalmadba őt
Tárd ki kapudat, nyugodni vágyó lelke előtt

 

Sebünk be nem gyógyul
Könnyünk el nem apad
Zokogunk fájdalmunk
Nehéz súlya alatt

 

Vándor ki erre jársz
Itt egy szomorú emléket látsz
Kicsi fiúcskát takar e föld
Lehajtott fejjel idézd fel őt
Kapott kisautót, biciklit, repülőt
Szerető barátot, szülőt, nagyszülőt
Dacolt a veszéllyel szüntelen
Végül mégis ő ment el vesztesen

 

 
“Ma szomorúbb lett a föld
S fakóbb az ég színe,
Egy szív állt meg örökre
A kisfiunk szíve.”

 
Hirtelen halálotok megrendített bennünket
Fájdalommal őrizzük emléketek
Akik nem tudnak feledni

 
“A sors könyvében így volt megírva,
Nehéz tölgyet derékon törte az élet vihara”

 

Az élet csak álom:
URAM!
Fogadj be országodba minket

 
Életet és kegyelmet
Szereztél számomra . 

“A sok kín, mit elszenvedett zokszó nélkül
Égi koronáján ragyog örök ékül
Krisztus király szeretettel hazavárja
Mert mocsoktalan tiszta maradt
Földi vendégsége alatt,
A mennyegzős ruhája”

 
“Minden időn s téren át
Szívem esdeklő szavát halld meg Istenem
Örök vizek nagy hajósa – vezess engem
Égi tóra szent ösvényeden”

 

Kinek gyermekét nem fedi sírhalom,
nem tudja mi a fájdalom.

 

Szeretetben éltél köztünk gazdagon
Mint a Tavasz, elmentél egy napon.
Minden virágban Téged látunk –
Mindig hazavárunk.

 

Ah! melly szomorú ez az óra;
Zokogó seregünk bizonyíttya!
Mert bús libitinai szóra
El-epedt ajkait kiki nyítja.
Edgy gyenge virág el-enyészik,
Mikoron alig érte nyitását!
Meg-emésztő férge tenyészik.
‘S nem hagyja tovább maradását.
Edgy gyenge tüzetske, jelessen
Tsillámlva, szemünkbe tsapódék:
De kilobbant lángja sebessen
El-aludt, ‘s hamúval be-vonódék.
Jaj! víg örömünk’ elejében
Elenyészett gyenge virágunk!
Jaj! zöld tavaszi levelében
Lenyesett, ‘s elesett jeles águnk!
Jaj! melly hamar el-mene tőlünk
Szép hajnala drága napunknak!
Hamar el-vitetik mi előlünk,
Kit igen szereténk mi magunknak.
De szemünk vizeit, hamújára
Tsakugyan meg-eredve ne hintse!
Lám gyermeki gyenge korára
Odament, hová Jézusa, kintse.
Atya adta kezébe Atyának,
Bizonyos lesz gondviselése:
Illő, hogy az édes Anyának,
Szűnjék szeme’ zápor esése.