Egy rossz pl mutatás emberek felé

        Mai világ, elég agresszív viselkedés, felé folyamodik, mert mit, lát szombat,

 

        Délelőtt iskolás gyerek tévébe, ha ideje van. bekapcsolja, tévét, épen verek sík ,

 

        Tini Nizza társával, épen Elensége. Ezt tanulják, gyerekek tévébe, amikor  ,

 

        Nem ezt kéne világba kivinni, amit lead média, tv, ha nem mi  szeretet kéne,

 

        További tanunk. lassan média szemet lenség felé is viszi embereket, mert,

 

        Este  tv 2,  mint lát  össze eszkővésben  szennyet,RTL   ismét  ugyanez  téma

 

        Mint tv2, RTL egy világ szerteismert barátok közt kezdi el szemetlen adagolást,

 

        Nagyvilágba. ez, folytatás van, ennek durvább változatja való világ, ami igazán,

 

        Szennyezi  egész   emberiséget  ,mit lát  ki   kivel   van  együtt  .3 csúnya  dolog,

 

        Ami  egész  emberiség   hajlik  felé lopás  ezt is  el  tanulják sajnos .most történt,

 

        Párnapja  Turán  jön  jaffa  illető  emberke  ,mutat  papírt  nekem ezt   mosógépet  ,

 

        Van engedélyem elvinni, mert iskolatakarító engedi, de én feledtem nem övéké.

 

         Akkor mondata gondnok engedte, de ő meg mondata, menjél könyves boltos,

 

        Övé mosógép. akkor gondnok mondta engedte, én erős hangomat felemeltem,

 

        Jaffa illető emberkének, mondtam szemi köze  iskolához ,senkinek ,nincsen köze,

 

        Ehhez  mosógéphez  csak  könyves  boltos illetőnek .akkor  rám  ordibált ,én is  ,

    ,

        Akkor   elment  hozzá . pár  perc eltelt de én  már   dolgom  volt   ő  bejött  saját,

 

       Külön  bejáratú kulcsával  ellopta ,alapítványuk   mosógépet. Ez  baj ezt  is   tv,

 

       Mutatja  embereknek.

 

    

Költők

Négy költő ült az asztalra helyezett puncsostál körül. Megszólalt az első:
– A harmadik szememmel látom ennek az italnak az illatát; úgy lebeg a levegőben, mint apró madarak raja az elvarázsolt erdőben.
A második költő felkapta a fejét.
– A belső fülemmel hallom ezeknek a madaraknak a dalát. Ó, ez a dallam úgy tartja magában a szívemet, ahogy a fehér rózsa bebörtönzi a szirmai közé tévedt méhet!
A harmadik költő lehunyta a szemét, és felfelé nyújtotta a karját.
– Megérintem az ujjaimmal azokat a madárkákat. Érzem a szárnyukat, olyan finomak, mint az alvó tündérek sóhajai.
A negyedik költő felállt, és felemelte a tálat.
– Jaj, barátaim! Én túl érzéketlen vagyok, nem látok, nem hallok, nem tapintok semmit. Nem látom az ital illatát, nem hallom a dalát, nem érzékelem a szárnyak csapkodását. Én csak magát az italt érzem… Azt hiszem, innom kell belőle, hogy élesebbé váljanak az érzékszerveim, és én is felemelkedhessek azokba az áldásos magasságokba, ahol ti vagytok!
Azzal a szájához emelte a tálat, és az utolsó cseppig megitta a puncsot.
A három költő tátott szájjal, döbbenten figyelte. A szemükben szomjas, és lírainak nem igazán nevezhető harag lobogott.

Egy mániám

        Nagyon kevesen jöttünk össze október 22ei alapítvány össze jövetelen.

 

        Én mindig előbb megyek, alapítványi össze jövetelre, mert mindig találok,

 

        Munkát bent. akkor is. délelőtt 12:30kor mentembe Pa kóláztam el dolgokat,

 

        Helyükre, felmostam picit át rendeztem, akkor termet nekem mindenem rend,

 

        Rakás folyton mindig új helyeken vannak dolgok, mert régi nem kicsi hely,

 

        Ezért találom ki át rendezést, ezekkel mindig meg lepődnek szülők mindig,

  

        Új formája van teremnek. Délután 13:55kor meg érkezet elnök asszony,

 

        Beszélgetünk kicsit 2tesbe minden napi dolgokat, nappali foglalkozói ügyeket,

 

       Is most tudjuk meg tárgyalni dolgot.  Délután 14:10kor meg hozta Horváthné,

 

      ( Marika néni fiát, Zolit, Tomit folytattuk beszélgetést Horváthné, (Marika néni,

 

       Adott ajándékot, át adtam elnök asszonynak. az ajándék, amit elnök asszony,

 

       Egyenesen Egerből hoztuk neki, mert amikor ott voltunk őrája is gondoltunk,

 

       Azért kapott egri edényt, ami agyagból van nem vitte haza, hanem itt van,

 

       Alapítványba nagyon szép ki emelt helyen. Bagó Zoli anyukája, Erzsike is,

 

      Itt volt beszélgetünk, kávézgatunk pattogatót, kukoricát, is pattogatatót Horváth ,

 

      Zoli ,mindenki jó  érezte  magát   délután  16:30kor  mentünk  haza  .

 

 

 

 

 

 

Nem tudhatom

Nem tudhatom, hogy másnak e tájék mit jelent,

nekem szülőhazám itt e lángoktól ölelt

kis ország, messzeringó gyerekkorom világa.

Belőle nőttem én, mint fatörzsből gyönge ága

s remélem, testem is majd e földbe süpped el.

Itthon vagyok. S ha néha lábamhoz térdepel

egy-egy bokor, nevét is, virágát is tudom,

tudom, hogy merre mennek, kik mennek az uton,

s tudom, hogy mit jelenthet egy nyári alkonyon

a házfalakról csorgó, vöröslő fájdalom.

Ki gépen száll fölébe, annak térkép e táj,

s nem tudja, hol lakott itt Vörösmarty Mihály;

annak mit rejt e térkép? gyárat s vad laktanyát,

de nékem szöcskét, ökröt, tornyot, szelíd tanyát;

az gyárat lát a látcsőn és szántóföldeket,

míg én a dolgozót is, ki dolgáért remeg,

erdőt, füttyös gyümölcsöst, szöllőt és sírokat,

a sírok közt anyókát, ki halkan sírogat,

s mi föntről pusztitandó vasút, vagy gyárüzem,

az bakterház s a bakter előtte áll s üzen,

piros zászló kezében, körötte sok gyerek,

s a gyárak udvarában komondor hempereg;

és ott a park, a régi szerelmek lábnyoma,

a csókok íze számban hol méz, hol áfonya,

s az iskolába menvén, a járda peremén,

hogy ne feleljek aznap, egy kőre léptem én,

ím itt e kő, de föntről e kő se látható,

nincs műszer, mellyel mindez jól megmutatható.

Hisz bűnösök vagyunk mi, akár a többi nép,

s tudjuk miben vétkeztünk, mikor, hol és mikép,

de élnek dolgozók itt, költők is bűntelen,

és csecsszopók, akikben megnő az értelem,

világít bennük, őrzik, sötét pincékbe bújva,

míg jelt nem ír hazánkra ujból a béke ujja,

s fojtott szavunkra majdan friss szóval ők felelnek.

 

Nagy szárnyadat borítsd ránk virrasztó éji felleg.

 

EGY IRGALMAZÁS

November hónapban az egyház a legkülönbözőbb formában ébren akarja tartani híveiben, vagyis az egyház egészében a készenlétet.

Már november elején, ahogy a természet is a levelek hullásával érezteti velünk az idő múlását, az egyház is a halottak napjával, mindenszentek ünnepével arra vezet rá bennünket, hogy az, amit most élünk, csak egy szakasz, egy múló, eltűnő valami: ennek megfelelően éljünk, gondolkodjunk, cselekedjünk.

Aztán a vasárnapok sorban mind figyelmeztetnek, hogy jön az Úr, és vigyáznunk kell, ébren kell lennünk, okosnak kell lennünk, hogy ne csak az eszünkben világítsanak a dolgok, hanem ez a világosság olajba nyúljon, az életünkbe, vagyis a cselekedetekbe. Azt jelenti az olaj: meg is tenni, amit az Isten mond nekünk, akkor vagyunk okosak, akkor épül a házunk sziklára, ha nemcsak halljuk, amit az Úr mond, hanem meg is tesszük.

 

Az Úr Jézus közvetlen személyes jóakarata és szeretete csendül meg ezekben a figyelmeztetésekben, amelyeket az anyaszentegyház olyan hűségesen átvett. Hiszen az Úr Jézustól származnak ezek a szavak mind: vigyázzatok, ébren legyetek, nem tudjátok a napot, az órát, okosak legyetek, gyűjtsetek magatoknak kincseket, amelyeket rozsda vagy moly nem emészt meg, amelyek biztonságban vannak ott a rejtekben az Atyánál. Ez mind az Úr Jézus személyes szava – és a példabeszédek is; ez a mai példabeszéd is a talentumokról.

Ha közelebbről megnézzük, az eredeti szöveg olyan ízeket tartalmaz, amelyek a magyarban, a fordításokban nehezen jönnek ki.

Az elején látni, hogy az Úr Jézus nem annyira a teremtéssel kapott természetes ajándékokra gondol, amiket szétoszt a szolgáinak Isten mindjárt azzal, hogy létezni kezdünk. Ezt inkább az olvasmány, az ószövetségi olvasmány tartalmazza, ezt a természetes, okos, józan tevékenységet, amit az asszonyi természetbe olyan különlegesen beleültetett a jó Isten. Itt a példabeszédben, Máté evangéliumának a végén inkább azokról a javakról van szó, amiket az Úr Jézus bízott az övéire és az anyaszentegyházra: az evangélium javairól. Arra vonatkozik ez, hogy az Úr Jézus szolgái, az apostolok és minden keresztény, ezzel gazdálkodjon az Úr Jézus szándéka szerint. Az evangéliummal, Isten különböző kegyelmeivel, amiket ránk bíz szeretettel.

Az ember – azt mondja a példabeszéd –, apodémézen, aki ’más országba ment’. Az Úr Jézus már közel volt az életének a befejezéséhez, ez rezeg ott a példabeszédben: Ő elmegy, de ránk bíz mindent, a hypargonta, az a vagyona, amit hátrahagy, a hagyatékát bízza a szolgáira. És érdekes: az elején kiemeli a görög szöveg a szolgáknál az ibios dulost. Ez olyasvalami, amit mi mai emberek már nem tudunk tapasztalatból, mert abban az időben még volt dulos, ’rabszolga’, aki sajátja volt a gazdájának. Ilyen most nincs, hogy egy ember az én teljes sajátom lenne. Az Úr Jézus pedig itt ezt emeli ki: saját szolgái vagyunk, nemcsak a vagyona az övé, hanem mi is. Ezt alig tudjuk átérezni: mi az Úr Jézusnak sajátja vagyunk, tulajdona. Pedig ez a kulcs az egész példabeszéd igazi értelméhez, mondanivalójához. Mert tulajdona vagyunk mindenestül, az időnk is és az a dynamis, az az ’erő’ is, ami bennünk van, ami szerint azokat a talentumokat kiosztja.

A talentum különben egy egész vagyon. Egy talentum is, hát még az öt. Az már nagyon jó módot jelentett az öt, nagyon nagy vagyont. Tehát kiosztja, kiosztotta a vagyont.

 

Bevallom, hogy az igazságosság elvét manapság nem mindig tapasztalom.
Isten mindig igazságos, az igazságosság az ő egyik tulajdonsága. Az ember
viszont sokszor nem igazságos. Érdekes interjút láttam a minap egy
világhírű amerikai közgazdásszal, aki elmondta, hogy az általa irányított
pénzintézet a gazdasági világválság miatt óriási veszteséget könyvelhetett
volna el, de az állam nem támogatta volna őket néhány milliárd dollárral.
Elismerte, hogy bizony rosszul gazdálkodtak a rájuk bízott vagyonnal, majd
pedig a riporter kérdésére elárulta, hogy 12 millió dollár jutalmat kapott
munkájáért. Zárójel: nem ő volt az egyetlen. Aztán még szemrebbenés nélkül
hozzátette, hogy szerinte is jó volna az alapvető erkölcsi törvények
betartása a pénzvilágban. Valószínűleg nem önmagára gondolt, mert ha
szemernyi erkölcsi érzék és tisztesség lett volna benne, akkor nem vette
volna fel a hatalmas összegű jutalmat. Az evangéliumban szereplő utolsó
szolga legalább az egy talentumot vissza tudta adni és pazarolta el azt,
de még így is büntetést kapott. Vajon mit érdemelnek napjaink rosszul
gazdálkodó pénzügyi szakemberei? Azt üzenjük nekik, hogy ne örüljenek
túlzottan a jutalomnak! Mert lehet, hogy az emberek között nem érvényesül
mindig az igazságosság elve, de Istennél igen. Egyszer hazajön a gazda,
hazatér az Úr vagy ők kerülnek Isten elé, és akkor igazságos lesz a
számonkérés, a jutalmazásban és a büntetésben érvényre jut az
igazságosság.

Az egyházi év vége felé közeledvén a vasárnapi evangéliumok a végső időkre
és az isteni számonkérésre irányítják figyelmünket. Ezt teszi a mai
példabeszéd is. Isten nem anyagi javakat bíz ránk, hanem képességeket ad
nekünk, hogy ezekkel szolgáljuk, segítsük embertársainkat. És Isten időt
ad nekünk, egyeseknek hosszabb, másoknak rövidebb földi életet, hogy ezzel
az idővel gazdálkodjunk. Talán erre is utalhat a példabeszédben szereplő
öt, kettő vagy egy talentum. Hogyan használjuk fel az időt? Egyszer majd
mindannyiunknak számot kell adnunk minderről Istennek! A mennyországban
nem lesz szégyentábla és a pokolban sincs dicsőségtábla. Mert a pokol, a
kárhozat maga a büntetés, a szégyen helye, ahol ne lehet büszkének lenni
senkire. A mennyország pedig a dicsőség helye. Vajon bekerülök-e? Az
ítéletkor Isten igazságossága mellett számíthatok irgalmasságára is.

Imádság:

Urunk, Istenünk! Csodálatos képességekkel áldottad meg az embereket és
bizalmad jeleként arra kérsz bennünket, hogy embertársaink szolgálatára
álljunk. Segíts minket, hogy minden adottságunkkal önmagunk és mások
üdvösségét segítsük, s ezáltal dicsőséget szerezzünk neked. Hűséges
szolgáid akarunk lenni, akik szolgálatunk jutalmaként eljuthatunk az örök
életre.

HALOTI BESZÉD

Látjátok feleim, egyszerre meghalt
és itt hagyott minket magunkra. Megcsalt.
Ismertük őt. Nem volt nagy és kiváló,
csak szív, a mi szivünkhöz közel álló.
De nincs már.
Akár a föld.
Jaj, összedőlt
a kincstár.

Okuljatok mindannyian e példán.
Ilyen az ember. Egyedüli példány.
Nem élt belőle több és most sem él,
s mint fán se nő egyforma két levél,
a nagy időn se lesz hozzá hasonló.

Nézzétek e főt, ez összeomló,
kedves szemet. Nézzétek, itt e kéz,
mely a kimondhatatlan ködbe vész
kővé meredve,
mint egy ereklye,
s rá ékírással van karcolva ritka,
egyetlen életének ősi titka.

Akárki is volt ő, de fény, de hő volt.
Mindenki tudta és hirdette: ő volt.
Ahogy szerette ezt vagy azt az ételt,
s szólt, ajka melyet mostan lepecsételt
a csönd, s ahogy zengett fülünkbe hangja,
mint vízbe süllyedt templomok harangja
a mélybe lenn, s ahogy azt mondta nemrég:
„Édes fiacskám, egy kis sajtot ennék”,
vagy bort ivott és boldogan meredt a
kezében égő, olcsó cigaretta
füstjére, és futott, telefonált,
és szőtte álmát, mint színes fonált:
a homlokán feltündökölt a jegy,
hogy milliók közt az egyetlenegy.

Keresheted őt, nem leled, hiába,
se itt, se Fokföldön, se Ázsiába,
a múltba sem és a gazdag jövőben
akárki megszülethet már, csak ő nem.
Többé soha
nem gyúl ki halvány-furcsa mosolya.
Szegény a forgandó tündér szerencse,
hogy e csodát újólag megteremtse.

Édes barátaim, olyan ez éppen,
mint az az ember ottan a mesében.
Az élet egyszer csak őrája gondolt,
mi meg mesélni kezdtünk róla: „Hol volt…”,
majd rázuhant a mázsás, szörnyü mennybolt,
s mi ezt meséljük róla sírva: „Nem volt…”
Úgy fekszik ő, ki küzdve tört a jobbra,
mint önmagának dermedt-néma szobra.
Nem kelti föl se könny, se szó, se vegyszer.
Hol volt, hol nem volt a világon egyszer.

egy meg beszélés

          Egy jól kezdet nappali, foglalkozás. Ma kicsit késztem, reggel 7:40kor estembe ,

 

          Kapun   addigra  pedagógus Marika  kinyittatta  ajtót be  menetek  Bagó  Zoli ,

 

          Beszélgetünk ő vele  is  meg  kérdeztem  hova  szeretné rajztáblát,  ami szigetelő,

 

          Anyagból van, elmondta óda rakjam számítógép felé igent mondtam elmondtam ,

 

          Azt helyet választódta pedagógus Judit is akkor elmutattam, hogy fog ki nézni.

 

          Nagyon űrült neki, Erzsike reggel 8:00kor jött meg gyorsan meg ittuk kávét.

 

         Ő meg én beszélgetünk, mondata hozott kávés poharat ő abba szeretné inni kávéját.

 

         Azt mondtam jól van el raktam kávés poharat, amit hozott be. reggel 8:10kor meg,

 

       Jött Horváthné, Marika néni elhozta Tomit, Lacit, Horváth Zolit (fiát foglalkozásra.

 

       Ment is tovább, mert dolga volt otthon. meg beszéltük, hogy jövő hét  hétfőn amikor,

 

       Pedagógus Marika, lesz újból mit fűzünk akkor én le Írtam mindenkinek ki mit hoz.

 

      Azt, papírt elrakták. neki kezetek, krumplis pogácsát készíteni, nagyon sok idő  el ,

 

      Készüljön, mert kelteni kelet. de délre készen volt krumplis pogácsa mindenkinek,

 

      Nagyón ízlett el is fogyott. de amíg kelt pogácsa tésztája, addig írtak olvastak, subázás,

 

      Volt szőttünk. délbe  mentek  haza.

 

 

                                         Hozzávalók:

 

 

 

 

 

 

 

 

 

          50dkg  krumpli 

 

             50dkg  liszt 

 

            Fél liter tej 

 

            2db  tojás 

 

         

                           

20 dkg trappista sajt

 

 

    vaj

    só

 

 

A krumplit hámozd meg, majd vágd ketté. Sós vízben tedd fel főni. Ha megfőtt, szűrd le, és vágd kisebb kockákra. A tepsit kend ki vajjal, és tedd bele a krumplit. A hagymát darabold fel, és szórd a krumplira. A tejszínt a liszttel keverd csomómentesre, és locsold a krumplira. A tetejére szórd rá a lereszelt sajtot, és előmelegített sütőben süsd meg.

Mediterrán tepsis krumpli

Hozzávalók:

 

 

 

 

 

 

 

Elnézést  kérek,  olvasok, tol   volt  kis  technika  probléma  most  ált  helyére  rendser 

 

 

 

 

         

 

 

          

       

                                                                                                                     

FÁjdalmas érzésem

        Egy nagyon fájdalmas érzést, éltem át, múlt hét szombat délelőtt, leírom maguknak.

 

        Emlékezzenek, vissza, augusztus elején írtam, naplóba hogy, olyan nénit készértem

 

        Akkor utolsó útjára, aki velem, úgy bánt, mint fia lennék, de csak út csávál 

 

        Feljebb, lakot. de engem nagyón szeret, mint fiát, leírom, mért nagyon sokat segítetem

 

        Neki és ezért szeret, így mint fiát. de már nincsen élőközt, elhívták égi hazába

 

       Augusztus elején. Múlt hét szombat délelőtt 10óra jönnék haza, annak, néninek, lánya

 

       Meg szolit, elvinnéd régi újságokat, ahogy régen vitted, néninél igent mondtam, be

 

       Hívott udvarba. de már akkor érzetem, nagyon nagy csönd van udvarba hiányzott néni

 

       Hangja, aki kedves, szóval érintet mindig, most már csak lánya beszélt velem menyire

 

       Fáj neki is nincsen anyukája. mondtam nekem fáj, nincsen kedves őszinte szava

 

       Annak, néninek. Csak lánya hallgat, meg engem. Utána még fájdalmas történt velem

 

       Néninek  lánya  be  hívott  igyál  meg  kávét  ahogy   régen  tetem  anyukájánál .be

 

       Mentünk  le  ültünk  hiányzott  ,annak  néninek   hangja   aki  nincsen  köztünk ,az is

 

      Hiányzót ,hol  az  hang ami   most  Juliusig  szolt  ott  most  már  nagy  csönd  ,és ez

 

      Mind  2 tönknek  nagyon fájt  csak  nagy  csönd  van  ott köztünk . folytattuk  erről 

 

     Beszélgetést  mind 2 sírtunk .akár  hányszor  ki  megy   lánya  ,anya  sírjához  sír  én 

 

 Is  mondtam neki, néni lányának én is meg álok, néni sírjánál elég sok sor imádkozok

 

   Elkezdek sírni. elmondtam lánynak, félig meg nyugodtunk, elmentem haza akkor

 

  Délbe . 

 

Ez  vers  fogadja  mindenki  aki  siratja  közli  ismerőseit   rokonait

 

 

 

 

 

Gyász (Szeretteink emlékére)

Telnek az évek, mégsem csökken a fájdalom,
Mert képek és emlékek miatt könnyeimmel áztatom a földet,
Melyben nyugszik már kit szeretek örök sötétségben,
Sokan gyászolok veletek,
Hosszú ideje már, elmentél s minden megváltozott,
A ház ahol várt rám, és ahol sokat áldozott a családra,
Amit szívvel-lélekkel összetartott,
Bármi történt, nagy szeretettel, jóra nevelt,
Engem unokáját fiaként szeretett,
Emlékszem amikor összegyűltünk mindenki nevetett,
Mindenben segített bármiben bármikor,
Bárkinek akadt gondja vele tudott bánni jól,
Igaz hit ami éltette és vezette a fénybe,
Nem volt gyűlölet hanem szívében
Jó lelkében utolsó emlékem mikor rámnézett halálos ágyán,
Hogy tegyem amit tennem kell,
Ő majd a mennyben vár rám!

Mikor a gyászban,
A fájdalomtól könny csorog,
Szemedből szívedig, mi gyorsan feldobog,
Hiába telnek múlnak az évek el,
Még mindíg látod de ha nyúlsz felé nem éred el,
Minden emlék és képi előtör,
Veled marad örökké amit megőrzöl,
Amíg egy nap utánaindulsz keresni,
Mert hiányzik kit szeretsz s nem bírod eltemetni!

Mióta elmentél mama már semmi nem a régi,
Nem értem miért ez kellett ahhoz, hogy meg tudjak térni,
Én Uram, tudom Te nem tehetsz róla,
Nem csak rajtad múlik, kinek hogy alakul a sorsa,
A végzete, élete meddig tart az embernek,
Pillanatok, órák, napok, évek amíg eltelnek,
Elmúlnak, de az emléke örökké bent marad,
A szívbemerítő gyászunkban, szemünkből könny fakad,
Ez fájdalmas, mert nagyon hiányzol Mama,
Vártalak, de rájöttem hogy többet nem térsz haza,
Bocsáss meg nekem, hogy ritkán, látsz csak engem,
Itt ahol nyugszol, fáj mindíg keresztet vetnem,
A ház is egyben otthon, az, üressé vált teljesen,
Papa mindíg sírt, mert nem ad vígaszt neki semmi sem,
Én tudom, hogy figyelsz ránk, akár egy angyal képében,
Tudd hogy szeret családod,
ÁMEN, Nyugodj békében!!!

Mikor a gyászban,
A fájdalomtól könny csorog,
Szemedből szívedig, mi gyorsan feldobog,
Hiába telnek múlnak az évek el,
Még mindíg látod de ha nyúlsz felé nem éred el,
Minden emlék és képi előtör,
Veled marad örökké amit megőrzöl,
Amíg egy nap utánaindulsz keresni,
Mert hiányzik kit szeretsz s nem bírod eltemetni!

(Megint, megint) megint az esik az eső, eltűnt a nap,
Bizonytalan hangulat, szürke lesz a holnap,
Okolnak az érzések, feltörnek a földböl,
Eltemetem őket, nem kértem a jövőböl,
Ami elmúlt néha kisért, a szemem kisírt,
Az élet kibírt, vágyom az idírt,
Le kellet zárnom, mert leplet borít rám,
A mennyből erre bíztat, szurkol Édesanyám,
Az idő gyógyít, de csak akkor ha engedem,
A szike mélyre hatol, erős a félelem,
Más utat keresek, de szakadék a vége,
Megoldás után kamatozik a feledés bére,
Megérte, Csaba megy érte, térdre hullok,
Ha provokálsz, kardért, pajzsért nyúlok,
Szorul a hurok, próbálok kijönni,
Mindíg összegzés kell, ha túl akarok lépni!

Mikor a gyászban,
A fájdalomtól könny csorog,
Szemedből szívedig, mi gyorsan feldobog,
Hiába telnek múlnak az évek el,
Még mindíg látod de ha nyúlsz felé nem éred el,
Minden emlék és képi előtör,
Veled marad örökké amit megőrzöl,
Amíg egy nap utánaindulsz keresni,
Mert hiányzik kit szeretsz s nem bírod eltemetni!

Mikor a gyászban,
A fájdalomtól könny csorog,
Szemedből szívedig, mi gyorsan feldobog,
Hiába telnek múlnak az évek el,
Még mindíg látod de ha nyúlsz felé nem éred el,
Minden emlék és képi előtör,
Veled marad örökké amit megőrzöl,
Amíg egy nap utánaindulsz keresni,
Mert hiányzik kit szeretsz s nem bírod eltemetni!

 

 

 

 

 

Szépség, jóság, igazság

  1. Az úgynevezett égi mosoly varázsa a benső világ összhangjában és tiszta szellemi kapcsolatokban születik mindig újjá azoknak az arcán, akik már benne élnek az egyetemes élet harmóniájában. Megmerevednie nem szabad, mindig újjá kell születnie, hogy mély és igaz, égi maradjon, mert mélység és igazság az a forrás, melyből a szépség varázstündére – bukkanjon elénk bármely területen – az erejét meríti.

    A szeretet művészei úgy játszanak a lélekhúron, hogy az életösszhangba illeszkedő, egységet alakító meleg hangokat hívják elő, és így csendesítik el az elválasztó, egységbontó zörejeket.

    Mert hiába ülünk a nagy folyó partján, és horgászunk apró, vagy halászunk nagy és még nagyobb halaira, és ujjongunk az igazság egy-egy megízlelt cseppjének; nem ízlelhetjük benne az egészet, míg vizébe nem vetjük magunkat, hogy áthasson és megtisztítson, és magunk is egy cseppjévé válva elteljünk lényegével.

    Fejlődésünk minden állomásán és kivétel nélkül minden lélek számára az igazság az a bűvös fénypalást, amelyben – mint test a meleg fürdőben – megnyugszik, feszültségei megoldódnak. Csak az igazság elképzelése más, és keresésének vannak változatai „az én igazságomtól”, melyért kemény harcot folytatunk, „az igazságig”, amelyik békességet adón mindenkié.

    Az igazság tűz, mely hevít, az igazság víz, mely hűsít, kő, mely a földre nyom, szárny, mely az égbe visz.
    Az igazságban való hit az élő hit maga.
    Háborgó tenger fölött világító fáklya a harcos léleknek.
    Hegycsúcsról messze távlatokat beragyogó napfény a bölcsnek.
    Kristálytemplom, melyben áldozik a megigazult lélek.

    A szépség varázsa nyomán támadt csend és béke összekapcsol és egyesít mindazokkal, akik ugyanannak a szépségnek a hatása alatt állnak; és mennél inkább égi, vagy éppen mennyei szépség az, aminek a varázsa körülöleli a lelket, egyesítő hatása annál szélesebb körű, befogadó képessége annál teljesebb, és bizonyítja, hogy a szépség is a szeretetnek a megnyilatkozása.

    Minden szépség a legteljesebb tartalomnak, az összhangnak a formai testet öltése, de benső kapcsolatba kell kerülnie velünk, hogy tartalmára ráérezzünk – sőt, hogy általunk is újabb tartalmat nyerjen. A szépség varázsa ugyanis tágítja a lélek dimenzióit, finomítja érzékelését, de – csodálatos kölcsönhatásban – a szellem mindazt, amit belőle a szépség kivált, visszasugározza a szépségre, és ezzel mintegy táplálja, hevíti azt.

    Mert minden szépség szeretetben fogant alkotásoknak, szeretetből létrejött jelenségeknek és szeretetet sugárzó magatartásoknak a varázsa, ahogy a természet szépsége Isten végtelen szeretetének, nagylelkű jóságának a kicsendülése. Ezért minden szépség – minél magasabb rendű harmóniából származik, annál inkább – a szeretet örök tanító erejével nevel és emel.

    A jóság varázsa is megcsendesít, a jóság varázsa is csodálatra gerjeszt, de azon túl is a jóság átjárja a lélek minden erőit és feloldja őket. A jóság meghatottá tesz, mert benne jelentkezik legnyilvánvalóbban és leplezetlenebbül önmagát nyújtva a szeretet.

    A szépség – minthogy eredmény – váratlanul ragyog elő, a jóság állandó önmagunkkal vívott küzdelmeken keresztül izmosodik; szűkös énvilágunk határőreivel, kicsinyes, kapzsi, önző, kényelmes, elfogult, szűklátókörű erőivel vívott párharcok árán jut szabadsághoz, és emelkedik győzedelmesen, egyre gyakrabban, mind nagyobb területen az ellenségei fölé.
    Mert a fejlődés hármas állomását az anyagi segítésen, a lelki, spirituális megértésen, az életszentség transzcendens, végső fokon minden élet- és lélekmozdulást átható jóságig meg kell járnia.

    A jóság szava azonban mindenki számára külön csendül, egyéni hangzást vesz föl, mert a jóság a lélekzárak égi kulcsa; és árnyalati különbségekkel, finom hajlatú eltérésekkel, de külön kulcsa van minden léleknek, és anélkül a különbség nélkül nem nyílik meg a jóság hatására.

    Mert ha a szépség a lélek összhangja, a jóság a lélek melege, hőfoka.
    A meleg kitágítja a lélek térfogatát, és táguló határaival eléri a rajta kívül állók benső világát, és ebből a találkozásból, ebből a közelségből a lélek azonosságának melege sugárzik a másik felé.

Nem tudhatom

Nem tudhatom, hogy másnak e tájék mit jelent,

nekem szülőhazám itt e lángoktól ölelt

kis ország, messzeringó gyerekkorom világa.

Belőle nőttem én, mint fatörzsből gyönge ága

s remélem, testem is majd e földbe süpped el.

Itthon vagyok. S ha néha lábamhoz térdepel

egy-egy bokor, nevét is, virágát is tudom,

tudom, hogy merre mennek, kik mennek az uton,

s tudom, hogy mit jelenthet egy nyári alkonyon

a házfalakról csorgó, vöröslő fájdalom.

Ki gépen száll fölébe, annak térkép e táj,

s nem tudja, hol lakott itt Vörösmarty Mihály;

annak mit rejt e térkép? gyárat s vad laktanyát,

de nékem szöcskét, ökröt, tornyot, szelíd tanyát;

az gyárat lát a látcsőn és szántóföldeket,

míg én a dolgozót is, ki dolgáért remeg,

erdőt, füttyös gyümölcsöst, szöllőt és sírokat,

a sírok közt anyókát, ki halkan sírogat,

s mi föntről pusztitandó vasút, vagy gyárüzem,

az bakterház s a bakter előtte áll s üzen,

piros zászló kezében, körötte sok gyerek,

s a gyárak udvarában komondor hempereg;

és ott a park, a régi szerelmek lábnyoma,

a csókok íze számban hol méz, hol áfonya,

s az iskolába menvén, a járda peremén,

hogy ne feleljek aznap, egy kőre léptem én,

ím itt e kő, de föntről e kő se látható,

nincs műszer, mellyel mindez jól megmutatható.

Hisz bűnösök vagyunk mi, akár a többi nép,

s tudjuk miben vétkeztünk, mikor, hol és mikép,

de élnek dolgozók itt, költők is bűntelen,

és csecsszopók, akikben megnő az értelem,

világít bennük, őrzik, sötét pincékbe bújva,

míg jelt nem ír hazánkra ujból a béke ujja,

s fojtott szavunkra majdan friss szóval ők felelnek.

 

Nagy szárnyadat borítsd ránk virrasztó éji felleg.

Egy támogatás alapítvány részére

          Egy jól kezdet nappali, október26ai foglalkozás. Én reggel 7:40kor érkeztem meg.

 

          Gondolkoztam egyik pedagógus Marika, én ötletem volt egy tábla,

 

          Ahova kell majd nappali foglalkozásban kiszült alkotott műveket,

 

          Kiraknának, de ahhoz meg kérdeznem, pedagógus Judit ő ehhez,

 

          Ötlethez mit szól. Reggel 7:50kor meg érkezet, pedagógus Judit,

 

          Meg kérdeztem, ötlethez mit szól rajztábláshoz, nem Elenezte ő se.

 

         Beszélgetünk Judittal, Reggel 8:02kor meg érkezet Ricsi beszélgetet,

 

        Judit, Ricsivel mi van vele pár mondatot hallgatott, mert ő nagyon  ,

 

       Csendes vissza fogott gyerek. Reggel 8:10perckor meg jött Erzsike, Bagó Zoli,

 

       Velük beszélget Judit, Reggel 8:15kor Horváthné, Marika néni elhozta Tomit,

 

           Lacit, Horváth Zolit (fiát foglalkozásra és, Horváthné, Marika néni vele én,

 

    Őt lettem meg beszéltem vele ő rajztáblás  ötlethez mit szól  ő  se  Elenezte  ,

 

   Elmentem, délután Maros építész kereskedőhöz kérnék 4db szigetelő táblát  ,

 

  Elmondtam milyen célra hova szeretném. Alapítványba ő ígyen bérmentve adott,

 

 Alapítványnak, amit én el is hoztam föl fogom rakni falra ragasztóval azon szigetelő táblán,

 

Láthatják majd rajzókat, amit nappali foglalkozáson készültek el ott lesz kirakva mindenki,

 

Falon. köszönet Maros építész bedolgozó embereknek, őt lettem meg való szították ígyen.

 

Támogatták alapítványt ennyivel. Horvátné beszélgetésem után ment is haza dolga volt ,

 

Otthon. reggel 8:20kor Erzsike, én meg kávéztunk.  Folytatták szövést.9után neki kezdtek,

 

Pizza készítésének sütésnek. Bagó Zoli délelőtt 10kor elment dolga volt, de délbe vissza,

 

Jött főnökével meg kosztolták Pizza ami, mind2jüknek, mindenkinek ízlett el is fogyott.

 

Tamás , Horváth  Zoli  betűs  sudoku játszottak  Zolinak nagyon  tetszet,  szokat,  fejlődik,

 

Tudása  bene, nehéz játékot hamar meg oldja. Délbe mentünk haza. 

 

 

Pizza

 

Hozzávalók:

 

    Alaprecept 4 személyre (50 dkg alaptésztához, azaz

    1 nagy tepsihez/2 kerek, 24 cm átmérőjű pizzához)

    1 dl tej

    1 kávéskanál cukor

    2 dkg élesztő

    40 dkg finomliszt

    1 kávéskanál só

    4 evőkanál olaj

    liszt a formázáshoz

    olaj a kenéshez

 

Elkészítés:

 

 

 

1. A tejet éppen csak meglangyosítjuk (ha túl meleg, elpusztulnak az élesztőgombák!), 3 dl-es bögrébe öntjük, hozzáadjuk a cukrot, beletördeljük az élesztőt, és jól elkeverjük. Meleg helyen felfuttatjuk, azaz a bögre pereméig hagyjuk kelni (8-10 perc).

2. A lisztet keverőtálba szitáljuk – így levegősebb lesz, és gyorsabban megkel a tészta. A közepébe mélyedést készítünk, beleöntjük az élesztős tejet, és a széléről, fakanállal csak annyi lisztet keverünk hozzá, hogy galuska lágyságú masszát kapjunk – azaz kovászt készítünk. A tálban lévő lisztből egy keveset a tetejére szórunk, és tiszta konyharuhával letakarva a kétszeresére kelesztjük (15-20 perc).

3. Hozzáadjuk a sót, az olajat és annyi langyos vizet (1-1,5 dl), hogy kissé ragacsos, lágy tésztát kapjunk. A kézi robotgép spirálbetétjével addig dagasztjuk, amíg a tészta el nem válik a tál falától. Tetejét megszórjuk liszttel, és konyharuhával letakarva hagyjuk a kétszeresére kelni (30-40 perc).

4. A tésztát lisztezett deszkára húzzuk, erőteljesen átgyúrjuk (C kép) – összeesik, de nem baj -, és tenyerünkkel a kívánt nagyságra és formára húzogatjuk.

5. A sütőt 220 fokra (gázsütő: 4. fokozat) előmelegítjük. Olajjal kikenjük a sütőformát, belefektetjük-nyomkodjuk a tésztát úgy, hogy a közepén vékonyabb, a peremén pedig vastagabb legyen. A tésztalapot és a peremét villával megszurkáljuk, vékonyan megkenjük olajjal, paradicsomszósszal (pizzaszósszal), megrakjuk tetszés szerinti zöldségekkel, gyümölcsökkel, hússal, kevés oregánót és kakukkfüvet szórunk rá, és a sütőben a feltét mennyiségétől függően 20-30 percig sütjük.

 

egy éberségre intés

         Ma egy elmélkedést hoztam magammal. a házasságkötés népi szertartását.

 

         Ebben fontos mozzanat volt, hogy a vőlegény este ment a menyasszony,

 

        Otthonába,  kikérje és  elvigye  őt   de érkezésük  ki számítatlan  volt  így ,

 

        Senki nem mikor érkeznek meg ők, volt olyan emberke és bele aludt várakozásba,

 

        És, elaludt mécsesük, kapkodták fejüket kihez forduljanak olajér, éberen találja  ,

 

        Őket. Amikor feltűnt vőlegény menete akkor mindenki eléje ment menyasszony,

 

        Kíséretéből. Este lévén szükségük volt olajmécsesekre, amit tíz hajadon leány vitt.

 

       Éberség minden embernek nagyon fontos, mert nem mikor jön, elhívják őt el innen,

 

       Földi hivatástól. Én bennem is van állandó éberség, mert egyszer mindig ápoló nő,

 

       Késő  este vizitelt   akkor  mindenki  alut  én is de én kis   zörejtől  föl ébredetem .

 

       Azóta az van korlapon éber, valójában az vagyok minden kis rossz hangot  ,

 

      Is meg halok, ha alsók.  Az  éberségre való  figyelmeztetéssel  Jézus  nem  lehet lent,

 

      Kíván tőlünk hisz az okos szüzek is elalszanak, hanem azt hogy legyen olajunk. Soha,

 

     Ne hagyjuk, hogy a hűség és szeretet meg fogyatkozzék, bennünk soha ne szűnjünk meg,

 

     Magunkban azokat az értékeket őrizni, gyarapítania amely  örök életre  szól  de  ezeket  ,

 

     Csak jó cselekedettel működik, embertársunk felé ez nekem mindig működik bennem.

 

 

Az egyik barátom mesélte el, hogy van neki egy hétvégi üdülő háza, és egyszer kiment oda. Este ért már ki. Hát be akart volna menni fáradtan, hogy egy-két napot ott tölt, és keresi a kulcsot, nem vitte magával. S fölkiáltott: Hogy lehetek ennyire ostoba?

 

Más hasonló esetek is vannak, hogy az ember színházba megy, és pont a jegyet nem viszi. Vagy utazni akar, és pont a pénztárcát felejti otthon.

 

Valami hasonlóról van itt szó, csak sokkal mélyebbre menő dologról, amire mi emberek képesek vagyunk, ezt az Úr Jézus nagyon jól tudja, hogy el tudunk irányulni az életünkben valahogy másfelé, mint kellene. S az Úr Jézus ebben a példabeszédben még idejében figyelmeztet bennünket. Mert milyen jó az, ugye, mikor az ember megy valahova, és valaki megkérdezi, hogy nem felejtetted el a kulcsot? a pénztárca nálad van? Mint azt szokták a gondos feleségek tenni otthon.

 

A tíz szüzet nézzük meg mostan egy kicsit jobban, hogy is nézett ki ez az ő meghívásuk, mert ebbe rejtette el az Úr Jézus a maga figyelmeztetését.

 

 

És a balga szüzeknél miről van szó? Arról, hogy ezt az egyet, amire hívva voltak, ami tulajdonképpen az egész életnek a fölkészülése, azt veszélyeztették. Nemcsak hogy díszkíséret nem lesznek a vőlegény mellett, ha nem ég a lámpa, nincs olaj, hanem szégyenére lesznek. Az egész násznép megütközik. Hát mi az, ilyeneket hívott? Ilyeneket választott maga mellé? Erről van szó.

 

Az Úr Jézus becsületéről van szó az egész emberiség, az egész világ előtt: azok, akiket választott – mert itt nem akárkiről beszél az evangélium, hanem külön a választottakról, az övéiről –, nehogy kilógjanak a világmindenségből, ne illeszkedjenek oda be a vőlegény mellé, az örök ünnepre, amit Isten készít a Fiának. Tehát nagyon súlyos dologról van szó.

 

Most mindnyájunkat érdekelne az, hogy mit jelent az olaj. Hát biztos, valami nehezen megfogható az életünkben. Olyasmiről van szó, mint a múltkor a menyegzős ruha volt. Valami, ami nélkül Isten színe elé nem kerülhetünk.

 

Nem a Mennyei Atya jön az ítéletkor az emberiség elé. A Fiú jön, mint vőlegény. Ez a világmindenség rendje, hogy az Atyához mi csak a Fiú által juthatunk.

 

Most arról van szó, arról a nélkülözhetetlen valamiről, hogy mi, emberek, a Fiúhoz hozzáigazodjunk. Ne csak külsőleg: egy-egy kis vallásos gyakorlat, egy kis ima… benne legyen az életünkben az is, hogy valami vallásossággal egy kicsit megszépítsük a dolgunkat, s aztán különben, hát azért csak mással vagyunk elfoglalva, ki-ki a maga dolgával, a napi teendőmmel, vagy azzal a szórakozással, ami leköt engem.

 

Arról van szó, hogy egész bensőleg fölkészüljünk, hogy az Úr Jézust megismerjük, és Ő majd megismerjen bennünket. Az Úr Jézushoz való kapcsolatunkról van szó.

Hogy ez a kapcsolat ez olyan legyen, amilyent az Úr Jézus akar.

 

Máshol is előfordul hasonló dolog az evangéliumban többször. Az első nagy beszéde végén is, mikor a hegyi beszédet befejezi, ott is, hogy az okos ember, meg az ostoba ember, aki a házát megalapozta, nem alapozta meg a házát. Az egyik megtette, amit mondott az Úr Jézus, a másik meg nem tette meg.

 

Ugyanarról van itt szó. Az a valami, amit magunkkal kell vinnünk a lámpásba, az az evangélium életté váltása.

 

Az első nagy beszédben arról beszél az Úr Jézus, hogy mi tartozik az igaz voltunkhoz. Most ez az ötödik nagy beszéd, amibe tartozik ez a tíz szűzről szóló példabeszéd. Utána már a jeruzsálemi bevonulás jön és az Úr Jézus szenvedése.

 

Tehát az utolsó ítéletről, az egész történelem lezárásáról beszél itt az Úr Jézus, és a tíz szűzben, az okos és a balga szüzekben még egyszer fölveti azt, hogy az egész élethez, az egész világmindenséghez, az Ő érkezéséhez, az örökkévalósághoz köll fölkészülni.

 

Mi emberek el tudunk aludni, el tudunk tájékozódni, olyan rutinkeresztények, rutinszerzetesek tudunk lenni. Képesek vagyunk arra, hogy minden nap mondjuk az imáinkat, az imaszándékot, a Szentlélek segítségül hívását és így tovább, és már egy fél óra múlva elfelejtjük az egészet. Már képesek vagyunk annyira eltájolódni, nemcsak egy-egy nap, hanem lassan-lassan más irányt vesz az életünk.

 

Lassan a vőlegény helyett egészen magunk felé fordulunk. El tudjuk felejteni azt, hogy mi teljesen Isten dicsőségére, Isten tiszteletére, szolgálatára vagyunk teremtve, az Ő kedvét kell keresnünk, és nem a magunkét. Annyira tele tudunk lenni magunkkal, annyira meg tudjuk követelni a környezetünkön is, hogy velünk törődjenek, minket tartsanak nagyra, hogy nekünk sikerüljön az a megszokott szórakozás.

 

 

 

A tíz hajadonról szóló beszéd elsősorban nem az éberséget állítja a középpontba, mint követendő magatartást, hiszen valamennyien, tehát mind az okosak, mind a balgák elalszanak a vőlegényre való várakozás közben. Inkább az állandó készenlét lehet a követendő példa. Azok számítanak okosnak és bölcsnek, akik álmukból ébredve is azonnal készen állnak. Illetve az ő előrelátásuk is fontos elem, amely a váratlan helyzetekre való felkészülést is jelentheti. Mindezek fényében azt mondhatjuk, hogy a liturgikus év vége felé közeledve az evangélium arra tanít bennünket, hogy miként várjuk a végső időket és az Istennel való találkozást.

Ha a vőlegény Jézust jelképezi a történetben, akkor érdemes elgondolkoznunk azon, hogy mi köt bennünket hozzá? Milyen kapcsolatban vagyunk Jézussal? A bevezető példában említett Eszterhez hasonlóan képzelhetjük magunkat a menyasszony helyébe. Ez esetben a szeretet köt bennünket Jézushoz, amely szeretet a jegyesi és a hitvestársi kapcsolat alapja. Ha vendégnek tartjuk magunkat, akkor pedig örüljünk annak, hogy meghívottak vagyunk, mert a meghívás Isten szeretetének jele. Együtt élni, ünnepelni Istennel, erre kaptunk mindannyian meghívást. Személyes felelősségünk, hogy mennyire vagyunk előrelátóak és felkészültek. Könnyelműségünk akár végzetes is lehet. Legyünk okosak és bölcsek, akik lelkünk égő mécsesével várjuk az Úr jövetelét!

 

Imádság:

Uram, Jézus! Elismerem, hogy többször megkísért a könnyelműség és megfeledkezem arról, hogy rád várakozok. Ments meg engem ettől a felelőtlenségtől, hiszen üdvösségem forog kockán. Adj nekem éber lelket, amely mindig készen áll a találkozásra!

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Stephen King

“A legfontosabb dolgokat a legnehezebb elmondani. Ha ezekről beszélsz, nevetségesnek érzed magad, hiszen szavakba öntve összezsugorodnak – amíg a fejedben vannak, határtalannak tűnnek, de kimondva jelentéktelenné válnak. Ám azt hiszem, többről van itt szó. A legfontosabb dolgok túl közel lapulnak ahhoz a helyhez, ahol a lelked legféltettebb titkai vannak eltemetve, irányjelzőként vezetnek a kincshez, amit az ellenségeid oly szívesen lopnának el. Ha mégis megpróbálsz beszélni róluk, a hallgatóságtól csak furcsálló tekinteteket kapsz cserébe, egyáltalán nem értenek meg, nem értik, miért olyan fontos ez neked, hogy közben majdnem sírva fakadsz. És szerintem ez a legrosszabb. Amikor a titok nem miattad marad titok, hanem mert nincs, aki megértsen.”

Erzsike próblémája

            Ma nappali foglalkozóról, oktober21ei Írok maguknak. Én 7: 45kor érkezetem meg.

 

            Pedagógus Judit 7:50kor jött meg velem kicsit beszélgetet és meg érkezet Ricsi,

 

            Reggel 8orakor meg érkezet, Ricsi, ő egy nagyon csendes vissza fogót emberke így,

 

            Ő vele nem tudok beszélni, ha mindenki közösen össze, jövünk akkor szokott kicsit,

 

            Ricsi beszélgetni addig nem. Reggel 8:05kor Horváthné, Marika néni elhozta Tomit,

 

           Lacit, Horváth Zolit (fiát foglalkozásra és, Horváthné, Marika néni ment is haza, mert

 

           Várta őt otthoni munka. Reggel 8:10perckor meg jött Erzsike, Bagó Zoli, beszélgetünk,

 

           Egy kicsit közösen. Erzsikének volt MÁV baja azt beszéltük meg, Erzsike, én meg,

 

           Kávéztunk sző tűnk, Bagó Zoli, Laci folytatta írás gyakorlását, ami elég szépen ír már,

 

          Bagó Zoli, Laci is.  Délelőtt 9:30kor meleg szendvicset készítetünk, nagyon finomra,

 

          Sikerült hamar elfogyót. Délelőtt 10kor el kellet menni Bagó Zolinak nagyón sok papír,

 

         Munkája van, főnökével. Számítógépen Tomi lejátszotta Vivaldi 4év szak zenéjét délbe,

 

         Mentek haza.

 

 

Szerencsére azután nem kéri számon, hogy a tányérjában nem melegszendvicskrém barátaink körében az Anyul-féle szendókrém néven vonult be a köztudatba. Hajdanában a Belváros közelében laktunk, és népes baráti társaságunk gyakran ugrott fel hozzánk egy jót beszélgetni. Ezt a krémet pedig el lehetett készíteni a ház bejárata melletti kisbolt kínálatából is – feltéve, ha gondosan ügyelt az ember arra, hogy kakukkfűkészlete sose fogyjon ki.

Egyébként egy igazi “eltüntetős” recept: ha már nem olyan friss a tejföl, vagy a kenyér, netán kicsit száraz a sajt, itt biztosan észrevétlen marad ez a kis fáradtság.

 

Hozzávalók:

15 deka reszelt sajt

2 deci tejföl

kakukkfű

frissen őrölt bors

1-2 teáskanál mustár

 

 

Esetleg szalámi, kolbász, gomba

 

A hozzávalókat összekeverjük. A mennyiséget körülbelülre írtam, a lényeg, hogy a krém kenhető állagú legyen, de ne túl híg. A férjem szereti, ha a szendvicskrém és a kenyér közé becsúsztatok egy-egy szelet kolbászt, vagy szalámit. A gombaszelet is jó választás, ezt belekeverhetjük magába a krémbe, vagy csak úgy a krém alá fektetjük. A sütő grill-üzemmódján, vagy egyéb grillezésre alkalmas eszközben megsütjük.

 

A kakukkfűkészletekre azóta nem kell annyira odafigyelni, mivel szabadon nő a kertünkben a fű között. Kislányommal szoktunk is szedni, hogy frissen kerüljön az ételbe – például a jó sok hagymával készülő gombás rántottának is igen jó ízt kölcsönöz. Ezek a reggeli kakukkfűszedések annyira tetszenek leánykámnak, hogy napközben is hozza a különféle gyomokat és fűszálakat, hogy azokat is tegyem a levesbe.

Használati útmutató az élethez

egyél sok barna rizst és többet adj az embereknek,mint amit várnak,és jóérzéssel tedd.

-Tanuld meg a kedvenc versedet,ne higgy el mindent,amit hallasz.

-Ne költsd el mindenedet,amid van és ne aludj annyit,amennyit szeretnél.

-Amikor azt mondod,hogy „szeretlek”, igazán mondd…amikor azt,hogy „sajnálom”,nézz az ember szemébe.

-Légy jegyes legalább hat hónapig,mielőtt megházasodsz.

-Ha hiszel az első látásra való szerelemben,ne játéknak vedd,hanem nézd a másik álmát.

-Szeress mélyen és érzelmesen.Lehet,hogy sebzetten jössz ki belőle,de az egyetlen módja,hogy teljesen éld az életet.

-Félreértés alkalmával légy nagylelkű.

-Ne sérts meg,ne ítélj el senkit a rokonai miatt,beszélj lassan,de gondolkozz gyorsan.

-Ha valaki olyan kérdést tesz fel,amire nem akarsz válaszolni,mosolyogj és kérdezd meg:”miért akarod tudni?”

-Emlékezz,hogy a nagyobb szeretet hasonlóan a nagyobb sikerhez,nagyobb kockázatot hoz magával.

-Hívd fel édesanyádat,és mondd ki,hogy „egészségedre”,ha valaki tüsszent.

-Amikor veszítesz,ne felejtsd el a leckét,emlékezz a 3F-re:

-Fogadd el magad;

-Fogadd el a többieket;

-Felelősség minden cselekedetért.

-Ne engedd meg,hogy egy kis félreértés károsítson egy nagy barátságot.Amikor rájössz,hogy hibát követtél el,javítsd ki azonnal.

-Mosolyogj,amikor felveszed a telefont,hogy aki hív,meghallhassa a hangodon.

-Házasodj meg olyan emberrel,akivel szeretsz társalogni.Amikor öregek lesztek,a társalgás minden más dolognál fontosabb lesz.

-Tölts el egy kis időt egyedül,tárt karokkal fogadd a változásokat,de az értékeidet ne rombold le.

-Emlékezz rá,hogy a csend néha a legjobb válasz.

-Olvass több könyvet és nézd kevesebbet a tv-t,élj jó és becsületes életet.Később, amikor öregebb leszel és emlékszel a múltra,meglátod,hogyan tudod még egyszer élvezni.

-Bízz Istenben,de zárd be jól az autódat.

-Fontos a szeretetteljes légkör az otthonodban.Tégy meg minden lehetségest egy nyugodt,harmonikus környezetért.Ha nincs egyetértés a szeretteiddel,tulajdoníts jelentőséget a jelen helyzetnek,ne szaggasd fel a múltat.

-Olvass a sorok között és oszd meg a tudásod.Ez az egyik módja annak,hogy elérd a halhatatlanságot.

-Légy kedves a bolygóhoz.

-Ne szakítsd félbe soha azt,aki szeretetet mutat feléd.

-Végezd el a saját feladatodat.

-Ne bízz abban,aki nem csukja be a szemét,amikor csókol.

-Egyszer az évben látogass meg egy olyan helyet,ahol soha nem voltál még.

-Ha sok pénzt keresel,fordítsd mások segítségére,amíg még életben vagy.Ez a legnagyobb megelégedés,amit a gazdagság adhat neked.

-Emlékezz rá,hogyha nem éred el azt,amit akarsz,az sokszor lehet nagy szerencse is.

-Tanuld meg az összes szabályt és utána szegj meg egyet-kettőt.

-Emlékezz rá,hogy a legjobb viszony az,amikor a szeretet két ember között nagyobb az egymásra való szükségnél.

-Ítéld meg a sikereidet annak függvényében,amiről le kellene mondanod,hogy elérd.

-Nézd a szerelmet és a konyhát egy bizonyos várható alábbhagyással.

 

 

 

Egeri kirándulás élmény beszmolója

        Ma október 15ei alapítványi össze jövetelről írok maguknak. én 13:00kor,

 

        Érkezetem az nap meg alapítványba, összepakoltam kicsit bent, feltakarítottam,

 

        Elkészítem kávét többieknek, akik ilyenkor szoktak inni én is szoktam kávézni,

 

        Ilyenkor. Délután 13:45kor meg érkezet, Bagó Zoli, anyukája eljött közénk.

 

        Beszélgetünk kicsit hármasba, hogyan sikerült Egri kirándulásunk mindenkinek,

 

        Nagyon tetszet még képek készültek, hogyan éreztük magunkat Egerbe.

 

        Délután14órakor meg érkezet, Elnök asszony, kicsit négyesbe beszélgetünk.

 

        Egri kirándulásról, hogyan éreztük magunkat. Délután 14:10kor meg érkeztek,

 

        Horváth Zoli, Tomi, Horváth Zoli anyukája hozta őket el, de marat velünk. Végig,

 

        Ameddig tartót alapítványi össze jövetelünk. meg kávéztunk, neki ültünk és elmondtuk,

 

        Elnök asszony ki hogyan érezte magát, Egerbe, mindenkinek nagyon tetszet kirándulás,

 

        Nagyon jók voltak csatlakozás oda vissza. Hatvanból induló személyvonathoz futni,

 

        Kelet mindenkinek, aki Egerbe voltak velünk, ne keljen másik egy órát szobrozni,

 

        Személyvonatra, ami elvitt minket Turára. Délután 16:30kor mentünk haza aznap,

 

       Mindenki  alapítványi össze  jövetelről .

 

EGY hirtlen halál

Ma országszerte hallottak napját ülik, emlékeznek szeretteikre, akik köztünk,

 

         Nem lehetnek el szólították égi hazába. Minden nap valakit elveszti embert,

 

         Eljött ideje elszólították égi hazába. csak mi emberek, nem tudják mikor,

 

         Kel, ÚR színelőt meg jeleni el számolni mit cselekedtél életbe. Ebbe,

 

         Hónapba olyat temetünk el, aki 41évesen elment dolgozni hírtelenjébe,

 

         Ősze eszet és meg is halt, Illető. elég szűrűn találkozok ilyenekkel nem,

 

         Készülnek halálra hírtelenjébe éri hozzá tartozókat, aki köztünk nincsen,

 

         Elveszítünk egy embert életünkből eltávozott örökéletre.  Mindenkinek,

 

         Érdemes készülni halálra, ne hogy vártalan érje halál eszet hozzá tartozókat,

 

         Nincsen kezdtünk ez ember meg halt. Ne úgy járjunk, mint, ez ember, amit írtam.

 

         Naplóba hírtelen érte halál.

 

Ha valaki a halállal nem néz szembe igazán, és nem számol el teljesen vele, az illúziókban él. Becsapja magát, hazudik magának. Mint ahogy valaki mondta: tudjuk, hogy meghalunk, csak nem hisszük el.

 

A halált hinni is kell: a halál kérdése a legszorosabban kapcsolatos a hitünkkel.

 

Nézzük meg, hogy is állunk mi a halál kérdésével. Hiszünk-e igazán? Azt, hogy meghalunk, azt nem kell a Szentírásból kiolvasnunk, azzal tapasztalati úton találkozunk mindnyájan.

 

Első, vagy második elemista voltam, amikor a kis Oramecz Pista osztálytársunk meghalt. És elmentünk, az egész osztály, az egész iskola oda a halottas házhoz és most is előttem van az én osztálytársam: olyan megnyúlt, furcsa arca volt, a fülei valahogy úgy álltak, és olyan merev arca volt neki. Megdöbbenve találkoztam a halál tényével

 

 

 

Nincs szabadulás? A hitetlen ember számára az a borzasztó, hogy nem látja: van út a halálból kiszabadulni. A hívő embernek meg az a csodálatos Istentől jövő ajándék, hogy megmutatja: nem akartam a halált, de uralmam, hatalmam van felette, és életet tudok adni, kiszabadítalak a halál fonalából.

 

Hogyan? Ez a kinyilatkoztatás középpontja. Itt rejlik a mi hitünk. Amilyen reális a halál, olyan reális a hit is. A hit nem áltatja magát. A hit a halálhoz kapcsolódik. Hogyan nyitotta meg Isten a halál elől való menekülést az embernek? Amikor kimondja a halálos ítéletet, akkor ezzel az ítélettel feltárja előttünk, hogy mi rejlik a bűnben. Hogy minden bűnös becsapja magát, mikor azt hiszi, hogy a boldogság az élet felé megy. Hazugság! Mikor Isten kimondta az ítéletet, akkor az ember elnémult.

 

Az Ószövetségben azt látjuk, hogy századokon át az ember megdöbbent állapotban van. Amikor a halállal találkozik, azt hiszi, hogy a testet eltemetjük, letesszük egy gödörbe, ahol elrohad, férgek eledele lesz. Egy árnyék kiszabadul és sötét árnyéklétet él. Elmegy az ember az őseihez. Sokáig így gondolták, de aztán nem mertek tovább kérdezni. És aztán hogy lesz?

 

A Bölcsesség könyvében már tudják, érzik, hogy az Isten ezen változtatni fog, ahogy Jób könyvében is ott van. Azt nem látták még, hogy jut el ide az ember. Nem látták, hogy Isten hogy fogja legyőzni a halált.

 

Nem látták, hogy majd Ő jön el, és a halállal győzi le a halált.

 

Ezt verset fogadják el halottak napja   alkalmából

 

 

Minden róla szól

Oly gyorsan elment, még csak el sem búcsúzott,
mit itt hagyott fájdalmas űr, képek miken mosolygott,
néhány kedves emlék, ki nem mondott mondatok,
közös élmények, mit elfeledni nem fogok.

Kimegyek a temetőbe, tengernyi mécses és virág,
ma gyászba borult az egész világ,
a szél messze fújja a krizantém illatot,
vigasztalom magam, hogy szép élete volt.

 Mécsesek lángjánál elsuttogok egy imát,
újra átélem a gyászt, hiánya fájdalmát,
lassan hazamegyek, a múlton elmerengek,
sírva beletörődök, hogy ő már nem lehet velem.

Halottak napján minden róla szól,
várom, hogy kilépjen az árnyakból,
aztán gyertyát gyújtok a lelke üdvéért,
s hálát adok életünk minden közös percéért.

 

 

 

: Halottak napján

Halottja van mindannyiunknak,
Hisz percről-percre temetünk,
Vesztett remény mindenik percünk
És gyászmenet az életünk.
Sírhantolunk, gyászolunk mindig,
Temetkező szolgák vagyunk!
— Dobjuk el a tettető álcát:
Ma gyásznap van, ma sírhatunk!

Annyi nyomor, annyi szenny, vétek
Undorít meg e sárgolyón…
Hulló levélt hányszor feledtet
A megváltó, a gyilkos ón!…
Óh, hányszor kell a sírra néznünk,

Egy meg emlékezés szeretteink felé .

          Ma ünnephez osztok meg pár gondolatot maguknak. Ma országszerte, mindenki

 

          Meg emlékszik elhunyt szerettei, emlékére gyertyát gyújtanak temetőbe és imádkoznak

 

          Érte, hogy egyszer fent égi hazába, láthassák egymást. Én is kimentem temetőbe 

 

          Nagyon korán kezdtem elhunyt szerettei meg emlékezését reggel 7órakor égetem

 

          Gyertyát szeretteim emlékére új temetőbe. Kicsit később, régi temetőbe mentem

 

           Gyújtódtam, gyertyát szeretteim emlékére. Sajnos közöttem már nem él papám

 

         Messzi mamám, most vesztem el ebbe évbe vesztetem el nagyon kedves idős

 

        Nénit, aki úgy bánt velem, mint gyerekével.  Van, mint meg hálálni neki. Más

 

       Hogy nem tudjuk meg adni tiszteletet szeretteink felé csak imával, gyertyát

 

      Érte  meg  emlékezünk  köztünk  van  lélekben .ilyenkor  végig  néz  ember 

 

      Temetőbe sok gyertya ég. evvel meg adtuk tisztet letet, elhunyt részére nincsen

 

      Köztünk. ami nem illik katolikus sírokon tök lámpást égetni, mert szemi köze

 

     Meg  emlékezés  elhunyt  szeretteink fele  olvassák  el  ezt  Csiket  mért  nem oda

 

     Való .tök

 

     

Halloween az All Hallows Eve (Mindenszentek estéje) eltorzult formája.

A halloween az angolszász országokban a boszorkányok, kísértetek és egyéb szellemek ünnepe, amelyet október 31-én tartanak. A kelta írek már Krisztus előtt az 5. században is megemlékeztek erről a napról (tehát igencsak pogány szokásról van szó), ugyanis a nyár náluk október 31-én ért véget. Ezt a napot Samhain-nak nevezték: ez volt a kelta újév.

Most, hogy már Magyarországon is divatba jöttek a különféle Halloween-partik, -bulik és -bálok, nem baj, ha tudjuk, miről is szólnak az ilyenkor szokásos lökött jelmezek, a világító tökfejek, a tűzijáték és a ricsaj.

A kelták úgy tartották, hogy ezen a napon a tér és idő szabályai érvényüket vesztik. Azok a lelkek, akik az elmúlt év során veszítették el testüket (értsd: meghaltak), ezen a napon visszatérnek, hogy új testet találjanak maguknak, és ebben új életet kezdjenek. Az élők viszont nem szeretnék, hogy szellemek költözzenek beléjük, ezért ezen az éjszakán mindent megtesznek a szellemek távoltartása érdekében. Az emberek kísérteties ruhába öltöztek, és nagy zajt csaptak, hogy elijesszék őket. Britanniának Rómával való kapcsolata idején két rokon római ünnep is elvegyült a halloweennel, így mai állapotában ez a hitelesnek ismert kelta ünnep komoly mediterrán elemeket tartalmaz.

Az első a római Feralia, a holtak emléknapja (innen a holtakról való emlékezés rituáléja), a másik pedig Pomonának, a gyümölcstermésért felelős númennek a napja (az ő szimbóluma volt a mai halloweeneken fontos szerepet játszó sok alma). Október 31. nemcsak a kelta kultúrában, hanem a sátánizmusban is fontos dátum lett.

Az idők során a töklámpás lett a halloween legfontosabb jelképe. Története egy népmeséből ered: a mese hőse rászedte az ördögöt. Felcsalta egy fa tetejére, aztán keresztet vésett a fa kérgébe, így az ördög nem tudott lemászni. Végül az egyszeri ember – bizonyos Jack – alkut kötött az ördöggel. Megállapodtak, hogy az ördög innen kezdve békén hagyja az embert, aki cserébe leengedi a fáról. Hiába tűnt jó üzletnek, mert miután Jack meghalt, nem bocsátották be a mennyországba. Érthető: alkut kötött az ördöggel. De a pokolba sem juthatott be, hiszen átverte az ördögöt. Ekkor kapott az ördögtől egy égő zsarátnokot (széndarabot), hogy ennek fénye vezesse a sötétségben. Jack pedig a zsarátnokot egy kivájt répába tette.

Amerikában azonban az ír bevándorlók azt vették észre, hogy ott bőségesen van tök, így Jack mesebeli lámpása répa helyett a kivájt tök lett.

 

 

Fogadja  mindenki  szertetel  ezt  verset  .

 

 

 

“Az Ő szíve megpihent a miénk vérzik,
a halál fájdalmát csak az élők érzik”

Elfáradtál az élet tengerén
Pihenj csendben a föld lágy ölén.

“Ha ránézünk sírodnak kövére
Szorgalmas munkádnak e sir lett a bére

Istenünk kérünk vedd helyettünk oltalmadba őt
Tárd ki kapudat, nyugodni vágyó lelke előtt

Küzdelem és szenvedés volt az életünk
Legyen nyugodt csendes pihenésünk

Emléked szívünkben örökké élni fog

“Elmentél életed legszebb korában
Itt hagytál bennünket bús árvaságban”
 
Küzdelem volt életünk
Fogadd be lelkünk
Ó mennyben Istenünk.

“Még most is hallom a hangodat
érzem kezed, hogy most is simogat”

Az Úr énnekem őriző pásztorom
 

A jó szülőket feledni nem lehet
Míg élünk ide hív a szeretet.

Egy tragikus pillanat ölte meg szívedet
Amely nem ismert mást csak a szeretetet

Tetted – rendkívüli – mert a hivatás felelőssége
az életösztönt is legyőzte!”

Amíg éltek értünk küzdöttek
Amíg élünk nem felejtjük tettüket
 

Megpihenni tértem, éltem alkonyán
Örök nyugalmat adj nekem jó atyám.

Az nem hal meg kit eltemetnek
Csak az hal meg kit elfelednek
 
“Boldogok, akiknek szívük tiszta:
mert ők az Istent meglátják…”
                              “Fehér galamb szállj a fiunk fejfájára
A fájó szívű szülők helyett
Te vigyázz az ő álmára”

“Kis szívednek gyors lüktetése
Rövid kis életednek lett befejezése”
 
“Olyanok voltunk mi is mint ti
Olyanok lesztek majd Ti is mint Mi”
                          “…Por és Hamu…”
 
Mint vadra a vadász ki lesben áll.
Úgy rabolt el tőlem orvul a halál.
 
“Bánatunk végtelen, mert itt hagytál
bennünket hirtelen”

Emléked szívünkben örökké élni fog

“Drága szép emléked örökké közöttünk él”

Nehéz – e kő, de nehezebb a bánat
Mely szívére borult az egész családra.

Szívük nemes volt, kezük dolgos
Életük nehéz volt, álmuk legyen boldog.

Csak az hal meg, akit elfelednek
Örökké él kit nagyon szeretnek.

“Kinek gyermekét nem fedi sírhalom,
Az nem tudja mi az igazi fájdalom”

Nem okozott nekünk csak egyszer bánatot
Elment fiatalon, fehéren
S fekete gyászt hagyott

Miért szakított bimbót a halál
Mikor hervadt virágot is talál

Bimbó voltál édes kis gyermekünk
Mikor a halál elrabolt tőlünk
Angyal lettél ez az egy vigaszunk
Imádkozzál érettünk, korán letört virágunk.

“Fiatal életed elvették tőlünk
De a lelked velünk maradt. Szeretteid”