egy hálaádás

         Ma elérkeztünk, ennek év utolsó napjához, ezt egyes emberek hálával

 

         Köszönik meg Istentől ezt, évet meg  élte ,tudott  segíteni   más  ember

 

         Társán. én is hálával zárom idei évet nekem van mit-hálát adni, Isten felé

 

         Idén is elég sokszor, meg Segítet engem. én nekem elég nehéz évet zártam

 

         Elég 1-2 ember bánt és elkel törnöm azt is nekem, ezért is kel hálát adni

 

         Isten felé, imádkozni, érte jövőre meg javuljon ő is minden ért ő is hálát

 

         Tudjon  adni  egyszer  istennek . én   közel  7éve  segítek  főnökömön  ,és 

 

         Sok emberen is segítek rajta, kívül, nekem azért hálát adni, tudjam folytatni

 

         Ezt küldetést más embertársaim felé, jó, pár éven keresztül, ezért is kel hálát

 

         Adni. minden ért legszebb dolog hála köszönöm só emberektől, próbálják

 

         Ki  nekem  be vált ,nagyon  ajánlom  mindenkinek.

 

         Boldog  új  évet   kívánok    minden  kedves  olvasómnak   

 

 

Kedves Olvasóink! Feledjék el a múlófélben levő év szomorú perceit, a boldog órákat pedig örökké őrizzék emlékeikben. Fogadják szeretettel egy szilveszteri gondolatsort, melyek méltó módon világítanak rá az élet lényeges mozzanataira.
Az emberek boldog életre vágynak. Vajon mi módon lehetünk boldogok, hacsak egy órára is? A válasz egyszerűnek tűnik, s mégis, olyan összetett, s nehezen látjuk az összefüggéseket. Gondolatsorunk legyen az Új Évben útmutató Olvasóink számára, hogy embertársaink boldogsága, öröme, s igényei fontosabbak legyenek elképzeléseinknél, változtassunk értékrendünkön.

 

 

” Hiszem, amint gyermekfejjel hittem, hogy az életnek értelme, iránya, értéke van. hogy nincs elveszett szenvedés, hogy minden könnycsepp, minden vércsepp számit, hogy a világ titkát Szent János apostol szavában lehet megtalálni: Deus Caritas est – Szeretet az Isten.”
Olvasóink Béky Gellért S.J. atya írásával már találkoztak az Adventi időszakban, ezúttal ismét idézünk egy mély értékű gondolatot az említett atyától. Tekintsünk mi is hasonló módon a világra, a találkozásra, elválásra, az évszakokra.
” Tudjátok mi az oka a havas táj varázsának ? – kérdezte a költő.
Ismét csend volt a tanítványok válasza. A költő megmagyarázta, Szép a hó, mivel elmúlik. Nem marad meg sokáig. Ha egész évben hó borítaná a tájakat, beleunnánk. Talán rá sem nézne már senki…
Nagy áldás a dolgok változatossága, az évszakok váltakozása. Még a jó is izét veszti, ha mindig rendelkezésünkre áll. Kell a lemondás, az elszakadás, a dolgoktól való elválás. E nélkül lassan illatát veszti az illat, elveszti az izét az íz, lekopik a szín színessége. Csak a mennyországban nem lesz többé probléma az ‘ örökkévalóság’ “.
” Maradj velünk , Uram, maradj,
fényedből fényességet adj,
elménkben ködöket ne hagyj,
ki a világnak méze vagy!
Ha szívünket látogatod,
Az igazság felragyog ott,
a hiúság elpárolog,
s a mélyben szeretet lobog.

 

 

Ezt  imát   verset    fogadják el  tőlem

 

Hálaadás Isten szaváért

Istenünk, Atyánk,
hálát adunk neked
lelkünkben élő hangodért,
amely figyelmeztet
és ösztönöz a jóra.
Hálát adunk szavadért,
amellyel, bár az emberek ajkán hangzik el,
te beszélsz hozzánk
és nevelsz minket közösségedben,
az egyházban.
Hálát adunk Igédért,
Jézus Krisztusért,
hogy elküldted hozzánk őt,
aki barátunk,
testvérünk és Urunk
és ma is köztünk él.
Add, hogy mindennap rád figyeljünk,
meghallgassunk téged
és igéid szerint éljünk.
Ámen.

 

 

 

ÉvjáratLépeget az óév, közben meg-megáll,
visszatekint félszemmel, sandán

Órájára néz, sietve lépteit szaporázza,
a havat meg mindet a földre lerázza.

Karácsony csillagfénye követi, fenyők
örökzöldje festi Reménye sugárútját.

Árkádok alatt halad, léptei oly suták…
Fáradtabbak most már a téli éjszakák.

Én nem panaszkodom, mert
kisgyerek vagyok, öröm ragyog

  Boldog új évet kívánok Minden kedves olvasómnak 

S mosoly gömbölyded arcomon.
Szeretetet kaptam, ezt is mutatom.

2011. letelt az időd, fogj hát
kezet velünk, végeztél emberül.

Folytatja az újév, amit meghagytál,
a dolgok mehetnek majd szépen tovább.

Jókedvet és egészséget
hadd kérjük bőséggel, mert

A szükség tetőzni fog készséggel.
Nehéz terhek súlyát elfogadjuk léptékkel!

 

 

  Boldog új évet kívánok Minden kedves olvasómnak 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

        

 

egy fürdüs napom

        Most kedden egy egész napos pihenésem volt. mert  zsory fürdőbe mentem el,

 

        Cserkésekkel, minis tárások. reggel 8kor indultunk el Turáról, busszal mezőkövesdi ,

 

        Jézus Szíve templomba. út közbe buszon imádkoztunk, cserkés indulót elénekeltük  ,

 

        Nagyón jó kedv lett belőle, eszébe jutott szervező embernek, az nap ünnepli ottani,

 

        Plébános névnapját, akkor közösen beleszóltunk telefonba, boldog névnapot kívánunk.

 

        Visszavette telefonját szervező, elmondta plébános Atyának hét legjobb viccét.  Az meg,

 

        Így hangzik, én mosom hátamat, elől habzok. Ezen, mindenki jót nevetet, délelőtt 10kor,

 

        Oda értünk Mezőkövesdi, Jézus Szíve templomba 10perces csendes imádkozás. Mentünk

 

        5percet vissza busszal oda érkeztünk zsory fürdőbe, ahol nagy átalakítások voltak fürdő,

 

        Területén, volt, ami új fürdőzési lehetőség, nyílt. Öltözködés, kicsit volt problémás 10,

 

        Fülke volt, várakozni kelet. másik probléma illemhely is csak 1volt férfiak számára ,

 

        Azt is 2ten tudták használni. Több nagy fürdőbe nem volt. Szárítani kelet hajunkat, az is ,

 

        Kicsit problémás 2tő volt. mi 30mentünk várni kelet meg szárítsuk hajunkat. Rajtunk,

 

        Kívül  volt  több ezer ember  aki  ez  bajba ,volt. Aki meg éhezet szívesen látták, mert,

 

        Büfé 2is  volt ,az jó is .közel  van  Eger városához .ott meg  boruk  kihagy hattalan  ,

 

        Nagyón finom. El játszottunk fürdőbe jó szokat .ki próbáltuk  ki leg erőseb  akkor  ,

 

        Rájött egyikre ő nagyon erős ki ál velem. szegény pórul járt el felejtet egy mondatot ,

 

        Mindig el szokott hangozni. akit én betakarok, sírások, azok nem Kelenek többet,

 

        Fel. baj senkivel nem történt mindenki épségesen haza érkezet, jó érzete magát egész,

 

        Nap . délután  5kor indultunk haza ,beszélgetünk ,aludtak jót este fél 7kor  mindenki ,

 

        Otthon volt .

 

 

Aliz a főiskola elvégzése után

Aliz a főiskola elvégzése után, első szerelméhez ment férjhez. Nagycsaládban nőtt fel, így természetes volt számára, hogy ő is többgyermekes édesanya lesz. Az átlagnál jobb anyagi körülmények között, férjével egyetértésben vállalták és várták gyermekeiket, akik szép sorban meg is születtek. Aliz az utóbbi időben azonban riadtan tapasztalta, hogy menekül a családja elől. Boldogtalan, alvásigénye abnormálisan megnőtt, gyakran ingerült, hisztérikus. Ami csak fokozza rossz közérzetét, a környezet reakciója, értetlenkedése; „Mit akarsz? A gyerekeid egészségesek, a férjed segítőkész, anyagi körülményeitek meg átlag felettiek?” Meg sem meri fogalmazni nekik, hogy úgy érzi, a gyerekei leszívják minden energiáját, felemésztődik közöttük. Szeretne dolgozni imádott hivatásában, szellemi kihívásra vágyik, ugyanakkor fél, hogy képtelen lesz az anyaságát összeegyeztetni a karrierjével.
A megoldásra nincs mintája. Az ő édesanyja maradéktalanul boldognak tűnt gyermekei és családja körében.

Az anyák legtöbbje azt reméli, hogy lánya több lesz nála, neki sikerül majd megvalósítania azt, ami az ő életében nem, vagy nem a tervei szerint sikerült. A lányok is igyekeznek megfelelni ennek az elvárásnak, de közben a függetlenedési vágy is ott munkálkodik bennük. Másmilyen prioritások, kihívások is léteznek a mai nők életében, mint amilyenek anyáik előtt álltak. Ezek tagadása gátolhatja az elég jó megoldási lehetőségek kidolgozását, frusztrációhoz, bűntudat kialakulásához vezethet.

Másik nagy fájdalom

        Ma megint fájdalmamról beszélek maguknak. Vasárnap reggel nagy mise előtt

 

        Beszélik ép, hogy házi orvos halott van. meg hallottam én házi orvosom halott.

 

        Még elején 1990évekbe meg ismeretem, őt, azt, házi orvost, nagyon kedves volt

 

        Mindig meg kérdezte, hogy vagyok, jól vagyok. egyik évbe nagyon rosszul voltam

 

        Pont ő volt ügyeletes tisztességgel ellátott engem. én betegségemre, tudta, hogy magának

 

        Legjobb kezelő orvost ajánlotta, akkor, meg legyen állandó papír házi orvosom felé

 

        Milyen  állapotom.  Akár hányszor meg fordultam, mindig kértem doktor úr mérje meg

 

        Vérnyomásomat ő só nélkül tette dolgát, felém, engem nagyón szeretet, és tisztelt, én 

 

        Ugyanúgy   voltam   feléje. Amikor vasárnap meg tudtam fájdalmas hírt, nagyon 

 

        Nehezen tudtam elfogadni. mindenkinek fáj  egy halál  eszet ,pont olyan  közel ált

 

        Szivéhez, legtöbb ember ilyen hírt nagyon nehezen tudja feldolgozni. én így voltam.

 

        Mondtam, ki fog még ilyen őszintén kezelni, engem, én szerintem nem lesz. Ma bekellet

 

        Mennem  abba  orvosi  rendelőbe,csönd  és  nem az  szép  szeretet teljes fogadás  volt .

 

        Az asszisztens nőt meg viselte ,ez rossz  hír.  Látta engem meg viselt ez hír finomban

 

        Mondta  ,menj el . ere  válaszoltam  nyugodjon  békébe  házi orvosom. Ere helytesti.

 

        Igazad van .  .

 

        Ezt  verset  fogadja  mindenki el  gyászolja valakijét .

 

 

    Látjátok feleim, egyszerre meghalt
és itt hagyott minket magunkra. Megcsalt.
Ismertük őt. Nem volt nagy és kiváló,
csak szív, a mi szivünkhöz közel álló.
De nincs már.
Akár a föld.
Jaj, összedőlt
a kincstár.

Okuljatok mindannyian e példán.
Ilyen az ember. Egyedüli példány.
Nem élt belőle több és most sem él,
s mint fán se nő egyforma két levél,
a nagy időn se lesz hozzá hasonló.

Nézzétek e főt, ez összeomló,
kedves szemet. Nézzétek, itt e kéz,
mely a kimondhatatlan ködbe vész
kővé meredve,
mint egy ereklye,
s rá ékírással van karcolva ritka,
egyetlen életének ősi titka.

Akárki is volt ő, de fény, de hő volt.
Mindenki tudta és hirdette: ő volt.
Ahogy szerette ezt vagy azt az ételt,
s szólt, ajka melyet mostan lepecsételt
a csönd, s ahogy zengett fülünkbe hangja,
mint vízbe süllyedt templomok harangja
a mélybe lenn, s ahogy azt mondta nemrég:
“Édes fiacskám, egy kis sajtot ennék”,
vagy bort ivott és boldogan meredt a
kezében égő, olcsó cigaretta
füstjére, és futott, telefonált,
és szőtte álmát, mint színes fonált:
a homlokán feltündökölt a jegy,
hogy milliók közt az egyetlenegy.

Keresheted őt, nem leled, hiába,
se itt, se Fokföldön, se Ázsiába,
a múltba sem és a gazdag jövőben
akárki megszülethet már, csak ő nem.
Többé soha
nem gyúl ki halvány-furcsa mosolya.
Szegény a forgandó tündér szerencse,
hogy e csodát újólag megteremtse.

Édes barátaim, olyan ez éppen,
mint az az ember ottan a mesében.
Az élet egyszer csak őrája gondolt,
mi meg mesélni kezdtünk róla: “Hol volt…”,
majd rázuhant a mázsás, szörnyü mennybolt,
s mi ezt meséljük róla sírva: “Nem volt… “
Úgy fekszik ő, ki küzdve tört a jobbra,
mint önmagának dermedt-néma szobra.
Nem kelti föl se könny, se szó, se vegyszer.
Hol volt, hol nem volt a világon egyszer.

 

Kegyelem

 

Először sírsz.
Azután átkozódsz.
Aztán imádkozol.
Aztán megfeszíted
Körömszakadtig maradék-erőd.
Akarsz, egetostromló akarattal –
S a lehetetlenség konok falán
Zúzod véresre koponyád.
Azután elalélsz.
S ha újra eszmélsz, mindent újra kezdesz.
Utoljára is tompa kábulattal,
Szótalanul, gondolattalanul
Mondod magadnak: mindegy, mindhiába:
A bűn, a betegség, a nyomorúság,
A mindennapi szörnyű szürkeség
Tömlöcéből nincsen, nincsen menekvés!

S akkor – magától – megnyílik az ég,
Mely nem tárult ki átokra, imára,
Erő, akarat, kétségbeesés,
Bűnbánat – hasztalanul ostromolták.
Akkor megnyílik magától az ég,
S egy pici csillag sétál szembe véled,
S olyan közel jön, szépen mosolyogva,
Hogy azt hiszed: a tenyeredbe hull.

Akkor – magától – szűnik a vihar,
Akkor – magától – minden elcsitul,
Akkor – magától – éled a remény.
Álomfáidnak minden aranyágán
Csak úgy magától – friss gyümölcs terem.

Ez a magától: ez a Kegyelem.

 

 

 

 

 

 

Alapvető problémák az értéksemlegesség körül

1. Érték az, ami irányítja az ember cselekedeteit (pl. hazaszeretet, szakértelem, családi egység, zene, sportolás, segítés stb.) Ha értéksemlegesség ürügyén a fiatalokat megfosztják ezektől az irányfényektől, vakon fognak sodródni a világban. S mivel érték nélküli állapot nem létezik (hiszen valamiféle irányadók mindenkinek az életében jelen vannak), az igaz értékektől megfosztva könnyen rossz értékeknél kötnek ki. Aki elveszíti a morált, nem amorális (értékek nélküli), hanem immorális (rossz értékek által irányított) állapotba kerül.

2. Az értéksemlegesség fogalma önellentmondás: kényszerít, hogy az értéksemlegességet az általunk legfontosabbnak tartott értékek fölé emeljük, azoknál fontosabbnak hirdessük. Ezzel pedig maga a semlegesség sérül.

3. Az értéksemlegesség megvalósíthatatlan: minden egyént és kultúrát bizonyos értékek határoznak meg, amelyektől nem tudja függetleníteni magát. Az ember nem tudja nem közvetíteni az értékrendjét: minden megnyilvánulásával, akarva-akaratlan sugározza magából és példájával közvetíti környezete felé.

4. Az értéksemlegesség alapja az

 

A gazdasági nehézségekkel küzdő embereknek milyen eszközökkel tud segíteni az egyház?

Egyebek mellett az otthontalanul maradt, az északkelet-magyarországi árvíz sújtotta családoknak több mint 500 házat, lakást épített a Katolikus Karitász, az MKPK legutóbbi ülésén pedig egy kiegészítő összeget is megszavazott további felújításokra, mert számos olyan ház akadt, amelyről évközben derült ki, hogy életveszélyes. Ezenkívül a Központi Katolikus Alapítvány, amelynek tőkéjét megdupláztuk, ösztöndíjjal támogat mintegy kétezer rászoruló tanulót.

Az ingyenes és önkéntes munkán alapuló plébániai karitászcsoportok is sokat segítenek a bajba jutottakon, ezeknek a közösségeknek a tagjai ugyanis pontosan tudják, kinek mire van szüksége, mert az emberekkel napi kapcsolatban állnak. Idén a nemzetközi önkéntesség évéhez kapcsolódóan mi is nagy hangsúlyt helyeztünk a karitász tevékenységére. Délnyugat-Magyarország egyes településein létrejöttek szociális foglalkoztatók, ahol csökkent munkaképességű embereknek különböző cégek adnak munkát egyházi szervezésben és egyházi épületekben. A munkahelyteremtésben tehát az arra nyitottnak mutatkozó vállalkozókkal szívesen együttműködünk

Szimmetrikus kapcsolat

Zita elsőszülöttként jött világra. Megszületésekor pontosan megjelenítette az anyja fantáziájában elvárt képet, amelynek vezérmotívuma a tökéletes külső volt. „Úgy kezelt, mint egy játék babát, öltöztetett, dicsekedett, hogy milyen jól mutatnak rajtam a külföldről érkezett különleges ruhák. Később, amikor a lány megpróbálta a saját testéhez, saját életéhez való jogát érvényesíteni, dührohamokat kapott, nemegyszer meg is verte. Már felnőtt volt, de még reggel rátelefonált: „Mi van rajtad?”. Zita rettenetesen szenvedett anyja viselkedésétől. Próbált kikerülni a hatósugarából. Elhagyni nem tudta, mert sikereinek jó része anyja menedzseléséhez kötődött. Ezekről nem mert, nem tudott lemondani. Védelmet keresve titokban férjhez ment egy nála jóval idősebb férfihoz, de soha nem mert összeköltözni vele, később elvált tőle.

Az anyától való fokozatos függetlenedés természetes jelenség. Óvodáskorban megnő a kislányokban az apukájuk iránti vonzódás, ilyenkor tüntetőleg csak az apa kezét hajlandók megfogni, igyekeznek a közelükbe férkőzni, fantáziájukban megjelenik az anya eltávolítása: „Játsszuk azt, hogy meghaltál, és akkor én férjhez megyek az apuhoz!”

A kamaszodó lány is sok csatát vív anyjával. „Rivális nőként” a kamaszkorra jellemzően nyersen őszinte leány fájó tüskéket tud szúrni az anyai szívbe. Az anya, aki több területen tud kibontakozni, jobban elviseli ezt a próbatételt. Akinek a vonzó nő státus volt a legfontosabb szerepe, nagyobb stresszt él át, de az örökké gondoskodó, önfeláldozó anya alól is kiszaladhat a talaj, mert a kamasz nagyon rapszodikusan nyilvánítja ki ez iránti igényét, egyszer visszautasító, máskor pedig vágyik a babusgatásra, gondoskodásra. A leány fiatal felnőttkorára alakulhat ki anya és lánya között az a szimmetrikus kapcsolat, ami a későbbi éveiket meghatározhatja, új szerepeket hozhat mindkettőjüknek.

A már kialakult szimmetriát is megzavarhatják külső események, de válás vagy munkanélküliség miatt sem tanácsos visszaminősíteni a kapcsolatot, még akkor sem, ha a lány úgy érzi, valóban gondoskodásra szorul. Sokkal jobb az újrakezdési esély, ha a bajbajutottal továbbra is azt éreztetik, autonóm, életét irányítani képes személyiségnek tartják az átmeneti nehézség ellenére is. Az anya persze izgul felnőtt lányaiért is, és minden bánatuk, kudarcuk facsar egyet a szívén, de tudja, hogy nem neki kell megtalálnia a megoldásokat. Neki olyannak kell lennie, amire éppen szükségük van. Ha kell, akkor tartani a vállát, amin kisírhatják magukat, ha kell, a távolban maradni.

egy karácsonyi mozgalmas napom

        Az én karácsonyi napom hogy zajlik le. Reggeli órákba készülök, rá délelőtt 11óra,

 

        Mert akkor szociális otthonba keresem fel idős beteg rászorulót. Ott részt veszek,

 

        Misén, tegnap pl. nekem kelet segíteni, Atya mellet mindenki haza ment dolgúk,

 

        Van, így én maradtam, segíteni. misének vége délelőtt 12:30kor otthon vagyok ,

 

        Pihenek délután fél4ig akkor el szoktam menni templomba, pásztorjátékot megnézni,

 

        Az műsor este 6ig, eltart, elpakolom színpadot, itthon meg vacsorázom családommal ,

 

        Ajándékot meg nézzük mind kaptunk. én kicsit pihenek, kicsit éjjelre megyek vissza,

 

        Templomba ott részt veszek misén, haza jövők éjjel félkettő elmegyek, piheni.,

 

        Ezeket elmondtam mindent szeretetből teszem embertársaim, felé sokan ezt nekem,

 

        Meg hálálják,  valahogy  neki  segítek .

 

        Békés  boldog  karácsonyt  kívánok   minden kedves  olvasómnak .

 

 

Szeretet világlik, ‘hol magyarok laknak 

Csillag után mentek a keleti bölcsek,
napkeleti bölcsek, hideg éjszakában,
mentek-mendegéltek reménykedő szívvel,
napkeleti bölcsek, hideg éjszakában.

Nappal is haladtak harmatos napfényben,
úgy indultak útnak, szívükben reménnyel,
hegyen általkeltek, völgyekben vonultak,
úgy indultak útnak, szívükben reménnyel.

Városokon mentek, poros utcát léptek,
vittek vágyakozva, boldog-békességet,
falvakon át mentek, tanyáknak köszöntek,
vittek vágyakozva, boldog-békességet.

Kerek földnek táját, egészen bejárták,
szárnyaló igéknek jövetelét várták,
pirkadt már a hajnal, balzsam-koszorúsan,
szárnyaló igéknek jövetelét várták.

Mikor megpihentek, még akkor is mentek,
apáik szavára sokszor emlékeztek,
ha meghallod hírét, indulj hosszú útra,
apáik szavára sokszor emlékeztek.

Éjt nappal követett, a nappal az éjjelt,
a régi regéknek erejét megérzék,
a Hold Napot váltott, a Nap Holddá válott,
a régi regéknek erejét megérzék.

Ezüstös hó hullott, fehér dísz a fákon,
szeretet világlott az egész világon,
zsenge barmok bőgtek, asszonyok zokogtak,
szeretet világlott az egész világon.

Megszületett, mondták, emberek reménye,
fénye messze árad, Isten gyermekének,
szívéből kicsordul világ megváltása,
fénye messze árad, Isten gyermekének.

Csillag után vágynak ma a magyar lelkek,
ma a magyar lelkek, hideg éjszakában,
mennek-mendegélnek, reménykedő szívvel,
ma a magyar lelkek, hideg éjszakában.

Király-hágó felől Hargita hegyéhez,
úgy indulnak útnak reménykedő szívvel,
kincses Kolozsvárra, Marosvásárhelyre,
úgy indulnak útnak reménykedő szívvel.

Székelyudvarhelyre, faragott kapukhoz,
visznek vágyakozva, boldog békességet,
Csíksomlyói Szűzhöz, onnan bé Moldvába,
visznek vágyakozva, boldog békességet.

Felvidéknek földjét egészen bejárják,
szárnyaló igéknek jövetelét várják,
Pozsony városában s Kassán énekelnek,
szárnyaló igéknek jövetelét várják.

Lenn a Délvidéken halkan imádkoznak,
apáik szavára megint emlékeznek,
Szabadkán megállnak, Zentán összegyűlnek,
apáik szavára megint emlékeznek

A pilisi ősök szívét dobogtatják,
a régi regéknek erejét megérzék,
zöld hegykoszorúnak ösvényein lépnek,
a régi regéknek erejét megérzék.

Másfelé is mennek, testvért látogatni,
szeretet világlik, ‘hol magyarok élnek,
egymást átkarolják, közös Kárpát-körben,
szeretet világlik, ‘hol magyarok élnek.

Megszületett, mondják, magyarok reménye,
fénye messze árad, Isten gyermekének,
szívéből kicsordul népe óhajtása,
fénye messze árad, Isten gyermekének

 

egy szeretet nap

 

Ennél sokkal jelentősebb esemény volt egykor Jézus születése, amelyet évszázadok óta megünneplünk Karácsony napján. Jézus születésének híre nem kerülhetett az újságok címlapjára, mert abban is időben nem volt újság. Nem szerepelt vezető hírként a híradóban, mert nem volt televízió. A pásztorok sem internetes közösségi oldalakról tudták meg a hírt, mert nem volt még számítógép, de nem is mobiltelefonon hívták fel őket az angyalok. A történet sokkal egyszerűbben indult. A karácsonyi éjféli mise imént felolvasott evangéliuma egyszerű szavakkal írja le a több mint 2000 évvel ezelőtti eseményeket. A római császár által elrendelt népszámlálás idején József elmegy jegyesével, Máriával Betlehembe. Itt tartózkodásuk idején jött el az ideje annak, hogy Mária megszülje gyermekét. Mivel a városban nem kaptak szállást, egy istállóban találnak menedéket, itt születik meg Jézus, akit édesanyja a jászol szalmájára fektet. Ugyanebben az estén a környéken nyájukat őrző pásztoroknak angyalok jelennek meg és elmondják, hogy megszületett a Megváltó. Egyszerű szavakkal elmondott egyszerű történet, amely akár a világ legismertebb története is lehetne, de mégsem az. A felmérések szerint ugyanis az emberek többségének igencsak hiányosak az ismeretei azzal kapcsolatban, hogy mit is ünneplünk karácsonykor. Németországban például csak az emberek fele tudja, hogy karácsony ünnepe Jézus Krisztushoz kapcsolódik. Angliában a kisiskolások egyharmada hiszi azt, hogy a háromkirályok az internetről tudták meg Jézus születését. Magyarországon pedig – annak köszönhetően, hogy évek óta ugyanazt a filmet mutatja karácsony este a televízió – a gyerekek többsége azt hiszi, hogy ilyenkor azt ünnepeljük, hogy egy szőke hajú, óvodás kisfiú a szülei távollétében sikeresen megvédi a házat a betörőkkel szemben. Bármennyire is humorosan hangzik, bizony a helyzet nagyon elszomorító, óriási a tudatlanság a karácsonnyal és vallási ünnepeinkkel kapcsolatban. Ebből a tudatlanságból fakadóan sokan az ajándékozást vagy a fenyőfát, mások a kellemes családi hangulatot teszik az ünneplés tárgyává, ismét mások számára pedig a hóesés a legfontosabb. Valójában az ünnep lényege és titka egészen máshol van, de ezt a titkot aligha értik meg azok, akik évente egy alkalommal, az éjféli mise alkalmával tévednek be a templomba. Olyan ez számukra, mint amikor találnak egy könyvből kiszakadt lapot, amelyen néhány mondat van csupán, s hiába olvassák el újra és újra a sorokat, nem tudják, hogy miről szól a könyv egésze, s talán nem is kíváncsiak rá. Hol van a karácsonyi titok? Talán az angyalok énekében, akik Isten dicsőségét zengik és békét hirdetnek a jóakaratú embereknek. És a pásztorok buzgóságában, akik hisznek az angyali üzenetben, és azonnal elindulnak, hogy felkeressék a Megváltót. És talán a betlehemi istálló csendje, egyszerűsége is titkot rejt. A betlehemi csillag fénye egy újszülött Gyermekre világít. A titkot megértenéd, ha a szíved jászol lenne.

 

Imádság:

 

Urunk, Jézus Krisztus! Te emberré lettél értünk és vállaltad emberi sorsunkat. Születésed által megújítasz minket. Emberi világunkba születéseddel az isteni világba hívsz mindannyiunkat. Megváltást és üdvösséget hozol számunkra. Ó, betlehemi Gyermek, taníts minket, hogy örökre megőrizzük magunkban a gyermeki lelkületet!

Ha a házamat fenyőágakkal, gyertyákkal, égőkkel és csilingelő harangocskákkal díszítem fel, de a családom felé nincs bennem szeretet, nem vagyok egyéb, mint díszlettervező.

Ha a konyhában fáradozom, karácsonyi süteményeket sütök kilószámra, ízletes ételeket főzök, és az evéshez csodálatosan megterített asztalt készítek elő, de a családom felé nincs bennem szeretet, nem vagyok egyéb, mint szakácsnő.

Ha a szegénykonyhában segédkezem, az öregek otthonában karácsonyi énekeket zengek, és minden vagyonomat segélyként elajándékozom, de a családom felé nincs bennem szeretet, mindez semmit nem használ nekem.

Ha a karácsonyfát csillogó angyalkákkal és horgolt hópelyhekkel díszítem fel, ezernyi ünnepen veszek részt, a templomi kórusban énekelek, de Jézus Krisztus nincs a szívemben, akkor nem értettem meg, miről is szól a karácsony.

A szeretet félbeszakítja a sütést, hogy a gyermekét megölelje.

A szeretet hagyja a lakásdíszítést, és megcsókolja a házastársát.

A szeretet barátságos az idő szűke ellenére is.

A szeretet nem irigyel másokat házukért, amiben jól kiválasztott karácsonyi porcelán és odaillő asztalterítő van.

A szeretet nem kiált rá a gyerekekre, hogy menjenek már az útból, hanem hálás érte, hogy vannak, és útban tudnak lenni.

A szeretet nem csak azoknak ad, akiktől kap is valamit, hanem örömmel ajándékozza meg épp azokat, akik ezt nem tudják viszonozni.

A szeretet mindent elvisel, mindent hisz, mindent remél, mindent eltűr.

A szeretet soha el nem múlik.

A videojátékok tönkremennek, a gyöngysorok elvesznek, a számítógépek elavulnak.

De a szeretet ajándéka megmarad.

 

 

 békés  boldog  karácsonyt  kivánok  minden kedves olvasomnak

 

 

  

 

egy bulis estém

         Szerda délután jön telefon főnököm hív, gyere el gondnokkal, kérd meg hozzon,

 

         El főnök lakászra, mondtam neki, de helyzet változott. felöltöztem csinosan,

 

         Egyszer csak kapu csöngőt, nyomják, ki megyek fel öltözve.  Főnököm kocsijába

 

         Beszálltam, de nem ő volt, hanem lánya jött el, értünk kollegám, hátul ült csöndbe

 

         Egyszer meg szólat, mindenkit, te vittél főnök hőz, lila, nem mindenki mással jött

 

         Ő csak mi kettőnket hozta. meg érkezetünk, házhoz főnök, ajtóba ál gyertek beljebb

 

         Bementünk, mint látnak, Szemelyink össze főnököm lévő temetkezési szolgálatba

 

         Emberek ott voltak vártak minket, asztalnál. kiderült, hogy karácsonyi bulit szervezet

 

         Főnök egyszer találkozunk, ne csak temetéseken fussunk össze, azért találta ki bulit.

 

         Most minden, főnököm lévő temetkezési szolgálatba, emberek civilbe voltak.

 

         Beszélgetünk, iszogatunk, nagyón jó érezte magát, kicsit ki engedtünk ez évi

 

         Fáradalmat . este  6fele neki kezdtünk főnököm lévő temetkezési szolgálatba

 

         Emberek hurkát, kolbászt, enni, iszogatunk, este fél 10kor vitt haza főnök minket.

 

         Én voltam, aki ép józan voltam, kollegám. mindenki nagyon vicces kedvébe volt

 

         Legvégén  nőket  akartak  én  nem mondtam nem érdekel ,meg van  nekem  barátaim

 

         Azok elég nekem.

 

         Egy viccet mondok el. Ki leg erőseb ember sír ászok, mert ők valakit, betakarnak 

 

          Többet  nem kelnek  fel .

 

 

 

   

Tragikus eset, igaz történet

A férfi lassan megmozdult, átfagyott tagjait dörzsölgette. Gondolataiban, a régmúlt karácsonyok emlékei kavarogtak.

A meghitt gyerekkori karácsonyok, amikor a nagy barna mackót, vagy a villanyvonatot kapta. A későbbi éveken, amikor már felnőttként saját családjával ünnepelt.

A kislánya földöntúli boldogsága a játék baba, vagy a bababútor láttán.

Istenem, hogy tudott örülni, és mennyire szeretett hozzábújni – gondolta a férfi. Mennyire apás volt.

Már régóta nem várta a karácsonyokat, sőt egy idő óta egyenesen gyűlölte.

A válása utáni magányos karácsonyokra sem szívesen gondolt. Amióta pedig az utcán tengette életét, gyűlölt minden ünnepet.

Ez a hatodik karácsony, amit hajléktalanként az utcán élt meg, és számára csak az emlékek maradtak.

Megszokta a számkivetettek és megvetettek életét. Először még zavarta egy-egy szánakozó adomány elfogadása, mára azonban a teljes közönyösség és beletörődés vált az életszemléletévé.

A telet nem szerette a hideg miatt, a többi évszakok elfogadhatóvá váltak. A lényeg, hogy legyen egy kis ennivaló és néha-néha valami innivaló.

Az ital, az jó. Elbódít és segít elfeledtetni a kilátástalan helyzetet.

Ismét érezte a csontokig hatoló hideget. Felnézett az égre és úgy gondolta, 10-11 között lehet az idő.

Elhatározta, hogy minden ellenérzését félretéve, elmegy a menhelyre ebédelni.

Nem szerette a menhelyet. Nem tudta meghatározni az okát, de nem szerette. A menhelyen jó meleg, néhány ismerős sorstárs barátságos köszöntése, és ünnepinek éppen nem nevezhető ebéd fogadta.

Az ebédosztó, mikor rákerült a sor megkérdezte, tegnap este miért nem jött, hiszen sült hús volt és még egy szelet sütemény is.

A férfi csak megrántotta a vállát, de nem válaszolt. Az ebédosztó – mintegy kárpótlásul – két kemény tojást adott a főzelék mellé.

A leves meleg és sós volt. Más jót nem igen lehetett elmondani az ételről.

A főzelék íztelen volt, ráadásul nem is szerette. De meg kell enni, mert szüksége van az energiára. A férfi lassan evett és minden falatot jól megrágott.

Nem volt miért sietni. Régóta nem volt miért sietni.

A két tojást a végére hagyta, majd gondolva a holnapra is, csak az egyiket ette meg. A másik kemény tojást egy kétes tisztaságú zsebkendőbe csavarta és a szatyorba rejtette.

Amikor kifelé indult, meglátta a menhely vezetőjét. Nem akart vele találkozni, mert tudta, hogy megint rákezdi, hogy miért az utcán tölti az éjszakát. Szerencséje volt, mert megállították a menhely vezetőjét. A férfi kihasználva a helyzetet, gyorsan távozott.

Az utcán csoszogva megindult a körút felé. Azt gondolta, karácsony lévén az emberek talán adakozóbbak. A szokott helyére ment. Igaz, nem a legjobb hely volt a körúton, de néha egészen jó kis pénz összejött.

A forgalom hullámzó, de inkább gyér volt. Ennek megfelelően a kocsiból kinyújtott forintok is igen kevés összeget adtak ki. Már sötétedni kezdett, és alig több mint négyszáz forint gyűlt össze. Megvárom, amíg teljesen besötétedik gondolta a férfi, azután elmegyek. Sok jó már úgysem lesz.

Ahogy csoszogott a kocsik között látta, hogy a következő autó ablaka leereszkedik és egy kéz az alamizsnát nyújtja. Óda csoszogott, hogy elvegye a pénzt.

A férfi és a sofőrülésen ülő nő tekintete egyszerre találkoztak. Mindketten megkövülve nézték a másikat.

– Apa? – csúszott ki önkéntelenül a nő száján a kérdés.

– Kislányom – dadogta a férfi zavartan.

A lámpa zöldre váltott, de a nő nem indult el. A két ember zavartan megmerevedve nézte egymást.

– Anya miért nem indulsz már? – csivitelte a hátsó ülésen ülő aranyszőke hajú kisfiú.

– Drágám, valami baj van? – kérgezte a nő mellett ülő férfi is.

A hátsó kocsik előbb bősz dudálásba kezdtek, majd szép sorban kikerülték a zöld lámpánál veszteglő kocsit.

A nő visszarakta a fémpénzt a tárcájába, hosszasan kotorászott benne, majd a férfi kezébe nyomott két papírbankót. Az ismét zöldre váltó lámpánál, visító kerekekkel indítva, vadul elszáguldott az autó. A férfi a kezében lévő két darab ötezrest nézte, és szeme megtelt könnyel.

Először könnyezett amióta az utcán él, és először érezte, hogy megalázták.

Tragikus eset, igaz történet

 

Volt egy pár, mely szerelmes, szívük a szóra engedelmes.

Minden nap találkoztak, az életről együtt álmodoztak.

Lassan eltelt a forró nyár, szívüket hűsítette az ár.

A szerelem megmaradt, bár az idő elszaladt.

Egy napon veszekedtek, a dühtől mindketten reszkettek.

Egymáshoz bántó szavakat kiabáltak, a kezek most elválltak.

A szél egyre jobban fújt, a lányhoz egy kéz nyúlt.

Karját megfogta, egyre jobban szorongatta.

Hiába védekezett, testével reszketett.

Hirtelen elengedte, a szépet elfeledte.

A lányt erősen megütötte, akkor szívét is eltörte.

Gúnyosan mondta: nem kellesz, miattam többet nem szenvedsz.

Soha többé ne keress, engem Te ne szeress.

Megbánod, amit velem tettél, hogy ellenem vétkezni mertél.

A srác a földre esett, szavakat keresett?

Kérlek, ne féljél, pár perce még szerettél.

A lábai elé borult, hibájából okult.

De a lány meg nem bocsátott, szavakkal átkozott.

Könnyek futottak végig az arcán, senki sem tudott segíteni bánatán.

Elindult hazafelé, csendesen nézett maga elé.

Otthon a szobájában sírt, könnyeivel nem bírt.

Úgy döntött nincs miért élni, a világtól nem akar félni.

Elvesztette szerelmét, vele együtt az életét.

Levelet írt, közben pedig sírt.

Ekképp fogalmazta meg gondolatait,a rég elmúlt álmait.

Megbántottál Kedvesem, tönkretetted szerelmem.

Nincs miért élnem, már a boldogságot nem remélem.

Ha majd értem szólnak a harangok, tudd, hogy most is Rólad álmodok.

Szívemet megsebezted, lelkemet rég elvetted.

Utolsó napomon nem leszel velem, fájni fog ez nekem.

Egyedül teszem meg az utolsó lépést, érzem belül a halálnak tépését.

Síromhoz ne merj közel menni, se könnyeket ejteni.

Ha majd egyszer hiányzom, már nem haragszom,

Gyere majd ki, nézd, mit tettél, tudom, hogy sose szerettél.

Mindig is imádni foglak, egyszer új világba hozlak.

Befejezte a levelet, aláírásként egy könnycseppet ejtett.

Vitte csendesen magával, de nem találkozott a halállal.

Felmászott egy szikla tetejére, szüksége volt minden erejére.

Utolsó pillantást vetett a tájra, emlékezett a szerelmes vágyra.

Könnyei patakként szaladtak, de ki nem apadtak.

Érted teszem, életem, elveszem.

A Nap szomorúan nézett, az Ő szíve is vérzett.

Lassan zuhant a mélybe, senki se látta a csendes éjbe.

Még most is üvöltötte szeretlek, soha nem feledlek.

Lelke a magasba szállt, az angyala a felhőn állt.

Meghalt érte, pedig senki nem kérte.

Meghalt!- a szél vitte, a srác el nem hitte.

Nem ment haza többé, a nyugalom az övé.

Barátai napokon át keresték, hisz ők mindig is szerették.

Egy csendes este megtalálták, de már vérben fagyva látták.

Kezében a levél megcímezve, szíve el volt vérezve.

Az írás olvashatatlan, szíve hontalan.

Egy őszi napon eltemették, végleg elengedték.

A koporsó hideg, mint a jég, érte sírt az ég.

Valaki a kapuban várt, nem felejtette a szerelmes nyárt.

Talpig feketében, szerelme emlékében.

A temetőben-csendben állt, a szomorúság a szemében hált.

Még most se tudja elhinni, hogy szerelme mért akart elmenni?

Végleg eltűnt, itt hagyta, szívét a halálnak adta.

Csendesen a sírhoz lépett, a fájdalomtól lelke égett.

A szemei bánatosak, az álmok fájdalmasak.

Kint állt, de meg nem tudott szólalni, szinte sóbálvánnyá változott, nem tudott megmozdulni.

Egész este, csak várt, hogy majd hozzá szól, nem értette, hogy már minden holt.

Egész este, csak a koporsóra könnyeket ejtett,s belül szerelméért reszketett.

Órák teltek el végül elmondta: szeretlek, de érted már semmit se tehetek?

Mért hagytál egyedül, csend csak fájdalmat szül.

A csendben egy hang suttogott, az Ő hangja szívében búgott..

Azt hitte csak képzelődik, csak a hangjára emlékezik.

Előlépett egy angyal, talpig fehérben. Szíve még égett a pokol tűzében.

Tudtam, hogy eljössz értem Szerelmem, gyere, fogd örökké az én kezem.

Azt hittem, el tudlak majd itt feledni, de lelkem súgja, Téged kell szeretni.

Ezek voltak az utolsó szavak, ez volt a pillanat, amikor összeértek az ajkak.

Jött a reggel, mennie kellett, kedvesétől könnyes búcsút vett.

A srác könnyei csak folytak, szívéhez az ördög angyalai szóltak:

Vedd el az életed, hisz még, mindig szereted.

Megtette az életét elvette.

Vére a földre hullott, szíve csakis hozzá húzott.

Újabb temetés, újabb könnyek, az angyalok ismét eljöttek.

 

Válság idején

Az egyszerû életrõl, a mindennapos, csendes názáreti létrõl szeretnék beszélni. Ha a megváltást EU-s projektbõl finanszírozták volna, milyen komplikált lett volna!

Mikor elterjedt a mennyországban a hír, hogy Jézus Krisztus, a második isteni személy a földre jön, gondolom, az angyalok elkezdtek nyüzsögni, hogy vajon hogyan lesz, mint lesz. Döbbenetes, hogy Isten kisbabaként egy istállóban születik meg. Gyakorlatilag semmilyen forrásfelhasználás nélkül, zöldmezõs beruházás, önköltség nélkül. Megszületett az Isten közénk. Szeretem csodálni ezt az isteni egyszerûséget.

Tudjuk, hogy menekülniük kellett Egyiptomba. Nincs a megtestesülés évekre elõre pontosan megírt forgatókönyve évekre a Szûzanyának és Szent Józsefnek átadva. Isten csak úgy spontán odaszól, hogy menekülni kell Egyiptomba: nincs hiszti, nincs kiakadás. A Szent Család útra kel, mert ez az, amit éppen tenni kell.

A szülõföld iránti szeretetet is meg lehet tanulni a Szent Családtól, mert Egyiptomban a Szûzanya gondolkozhatott volna úgy is, hogy Alexandriában vannak a legjobb iskolák, a Megváltónak mégiscsak jó lenne, ha jó képzést kapna. Józsefnek amúgy is sikerült már egy kis egzisztenciát teremtenie, egyre több a megrendelés, ezért nem lenne jó visszamenni a poros sárfészekbe, Názáretbe. Jól ellesznek a nagyvárosban.

Milyen szép, hogy a Szent Család hazamegy! Mi fogadhatta õket otthon? A szent hagyomány szerint talán 5-6 évig voltak Egyiptomban menekültként. Gondolom, hogy a vesszõbõl, sárból épített kis kunyhójukat elmosta az esõ, valószínûleg csak azt a domboldalt találták meg, ahol a kis kunyhójuk, házuk állt. Két kezük munkájával újraépítik a családi fészküket, és elkezdõdik az élet.

Szeretem magam elé képzelni, kiszínezni ennek a názáreti életnek egy-egy mozzanatát, egy-egy jelenetét. Szeretem elképzelni, hogy a Világmindenség Ura odaáll az édesanyja elé, és azt mondja: „Anyu, kiengedsz a fiúkkal egyet focizni?” Amikor elõször elgondolkoztam ezen, egészen mellbevert, hogy a Világmindenség Ura eljött azért, hogy „ipiapacs, ki vagy ütve!” játékot játsszon, hogy kergetõzzön az emberek fiaival. És így van. Mielõtt Jézus egyetlen csodát tett volna, egyetlen nagy beszédet tartott volna, játszott az emberek fiaival. Olyan jó elképzelni, hogy szalad a kis Jézus elöl, utána a többi gyerek: „Meg vagy fogva, kis Jézus, bújjunk el, most te vagy a hunyó!” Ez mind olyan szép!

Szeretem magam elé képzelni, hogy a Szûzanya a mindennapi munkáját befejezve kihajol a kisablakon, és szól Jézusnak, hogy menjen és szóljon az atyjának, hogy jöjjön vacsorázni. Jézus odafut, és segít az apukájának elrakodni a szerszámokat. Leülnek a názáreti kis házban. Milyen egyszerû lehetett!

Úgy vélik, hogy a keresztesek megtalálták a Szent Család házát, melynek maradványait elhozták Olaszországba, Lorettóba. Úgy tartják, hogy a názáreti Szent Család háza egy kis barlang és elõtte egy szobácska volt. Nem tudjuk pontosan, de úgy gondolom, hogy biztos van benne valamennyi igazság, hisz szél fúvatlan nem indul, és egyházilag dokumentált tény, így valószínû, hogy a názáreti házból vannak ott elemek.

De nem ez a lényeg, hanem az, hogy lélekben mi is próbáljunk odaülni a Szent Család mellé az asztalkához. Egy durva faragott asztal, mely Szent József keze munkáját dicséri. Az asztalon néhány agyagtányér, párolog benne a lencsefõzelék, megfogják egymás kezét, hálát adnak a Mindenhatónak a mindennapiért. Nekiülnek szerényen elkölteni a vacsorát. Milyen egyszerû! Ott nincs se mobiltelefon, se tévé, se légkondicionáló. Én mégis úgy gondolom, hogy ezek az emberek végtelenül boldogok voltak ott. Jó volt nekik együtt lenni.

Azt is szeretem magam elé képzelni, hogy kiültek a kispadra a ház elé, fölöttük ragyogtak a csillagok. A kis Jézus odabújt Máriához, és József elkezd egy csodálatos szép ószövetségi zsoltárt, énekelnek. Jó lehetett nekik ott. Egyszerû és szép.

Szeretem elképzelni, hogy Jézus egy kicsit nõtt, és az apukájával együtt dolgozik, fûrészelnek. A fûrész egyik végét fogja az Isten, a másikat az ember. Talán bölcsõt készítenek vagy asztalt, vagy talán koporsót, nem tudom… Olyan jó látni azt, hogy Isten együtt dolgozik az emberrel! Egy család.

Ha belegondolunk, Jézus Krisztus a hagyomány szerint harminc évig ezt a názáreti csendes életet élte. Abban az idõben 28-29 év volt az átlagéletkor. Nagyon fiatalon haltak meg az emberek. Tehát Jézus egy egész emberöltõt egyszerû emberként élt le. Nem csinált semmi rendkívülit. A szentírás szerint az emberek azt mondják: „Nemde ez Mária és József fia, hát nem itt éltek közöttünk a rokonaikkal?” Tehát ha Jézus valami rendkívüli dolgot tett volna mint kisgyerek vagy fiatal, akkor egész biztosan mondták volna, hogy „Ez már gyerekkorában is annyi furcsaságot beszélt, nem is csoda, hogy most ide jutott.” De azt mondják, hogy Jézus olyan volt, mint mi, mint a többiek, élte a hétköznapi életet, és most hirtelen elkezd csodákat tenni. Csodálkoznak rajta. Harminc év názáreti csendes élet. Ez alatt a harminc év alatt a mi hétköznapi, egyszerû életünket Jézus Krisztus megszentelte.

Olyan érdekes, hogy a gonosz lélek felviszi Jézust egy templom tetejére és mondja: „Dobd le magad, az angyalok úgyis a tenyerükön hordoznak, te leszel a nagy sztár, mindenki hanyatt esik, hogy milyen ügyes vagy, hogy ilyen sereget senki nem tud csinálni!” Jézus azt mondja: „Távozz tõlem, sátán!” Tehát a feltûnõ, a fényes, a csillogó dolgokat, a „tûzijátékokat” kerüli. Nem hiányzik neki, hogy ilyen extra dolgokkal szórakoztassa a közönséget. A hétköznapi emberek életét éli.

Jó elképzelni a huszonéves Jézust, ahogy a názáreti barátaival munka után leülnek és beszélgetnek: meghallgatja az emberek gondját-baját, figyel. Nem kapkodja el a választ, még nem érkezett el az õ órája. Milyen jó lenne, ha meglenne bennünk ez a végtelen türelem!

Názáreti csendes élet. Megvan-e a szívünkben a vágy ezek iránt a dolgok iránt? Az ember sokszor nézi a televíziót és egyébrõl se szól, mint gazdasági válságról, hogy milyen nagy a probléma, nincsen pénz, hogy így, hogy úgy, hogy amúgy. Errõl eszembe jut egy vicc: A székely bácsi hazafelé menet a sötétben nekimegy a villanypóznának és elkezdi körbe tapogatni. Megy körbe az oszlop körül, és egyszer csak felsikolt: „Jaj, istenem, be vagyok falazva!” Kicsit ilyen ez a gazdasági válság: tényleg van egy akadály, de azon kívül még annyi irányba mehetünk, annyi szép dolog van körülöttünk, amit a Jóisten felkínál!

Vajon miért járnak az emberek moziba?

Vajon miért járnak az emberek moziba? Mi csalogatja őket egy sötét terembe, ahol két órán át egy vászonra vetített árnyjátékot figyelnek? Szórakozni akarnak? Egyfajta kábulatra vágynak? Bizony, mennyi szórakoztató tröszt és konszern működtet mozit, televíziót és sok egyéb látványosságot világszerte. De nem ebből kell kiindulni, hanem a film elvi lényegéből, mely a világ birtokbavételének és megértésének igényével áll kapcsolatban. Úgy gondolom, általában azért jár az ember moziba, hogy ráleljen az eltűnt, az elvesztegetett vagy a még birtokba nem vett időre, hogy élettapasztalatot szerezzen, mivel a film minden más művészetnél inkább bővíti, gazdagítja, illetve náluk tényszerűbb módon koncentrálja az emberi tapasztalatot. Sőt, nemcsak gazdagítja, hanem, fogalmazzunk így, jelentős mértékben ki is egészíti. Ez jelenti a film valódi erejét, és nem a “filmcsillagok”, a kalandok és a szórakoztatás. Az igazi film nézője nem is annyira néző, mint inkább tanú. És vajon mi a filmrendező munkájának lényege? Feltételesen az idő megformálásaként határozható meg. A szobrászhoz hasonlóan, ki a jövőbéli tárgy formáját már belülről érezve fog hozzá a márványtömb megformálásához, hogy azután eltávolítson mindent, ami fölösleges, a filmművész is az élettények hatalmas és tagolatlan összességének birtokában faragja le “az idő tömbjéből” és dobja el mindazt, mi fölösleges, csak a készülő műhöz szükséges, a filmes ábrázolás révén értelmet kapó elemeket hagyja. Az alkotói szelekció ezen aktusa valamennyi művészeti ág sajátja

váratlan történt dolog

           Ma arról ejtenénk pár mondatót, milyen váratlan történt dolog embereknél.

 

           Nem számit pont akkor történik meg az váratlan dolog. Pl. én elmentem ,

 

           Szép nyugodtan intézni egy dolgomat kerékpárral tekerek úton tiszta út,

 

           Teszt, én bennem az volt eddig  nem  szemi hazáig  most se fog   reménykedek,

 

           Ere vártalan beeszik én életembe. tekerek haza, pont egy kaputól, indulok haza.

 

           Nem mesze lakásom hoz, kb. tízperce gyalog, onnan fogja magát kerékpárom,

 

           Érdekes hangot ad ki, meg álok fogja, magát leenged kerékpár, óvatosan, akkor,

 

           Mondtam, na, mit kaptam el most úton. haza értem meg néztem, kerékpárbelsőt,

 

           Látom üvegszilánkos lyuk, de üveget, sehol nem találtam kerékpárba. jóban nézem,

 

           Kerékpárt, külsőm oldalról nagy lyuk ezt, cserélni kell, teljesen, az volt szerencsém,

 

           Nem új temetőnél kapom, defektet akkor gyalogolhatnák fél órát haza. Volt ilyen,

 

           Estem kint vagyok, kaptam királydinnyét, ez egy belsőm bánta. Mostanit cakóm Pak,

 

           Ki kelet cserélnem, gumit, külső-belső gumit, még rosszabb pont akkor történt minden,

 

           Amikor az üzlet, be volt zárva este 5ig  volt ,ez fél6kor álltam  javítani  kerékpárt .

 

           De egy mázlim volt  taralék  gumim volt otthon ,az használtam el .

Másnak okoz,pluszmunkát.

         Ma arról ejtenék pár mondtatót, mit észlelek én, amin kéne javítani annak

 

         Illetőknek akik  bene van, nem törődőm szemivel úgy van jól  elintézve ők

 

         Végzik jól dolgokat. tegnap takarítatom alapítvány fürdőszobát-mit lát 

 

         Szemem fürdőkádba bele öntve mocskos piszkos víz. Mi ez ügybe illetékest

 

        Felszólítottuk máskor koszos vizet udvara öntsed ki, ezt se érdekelte folytatta

 

        Tovább. Felnőttek takarítanák fürdőszobát, mérgelődnek, hogy nézik ki kád

 

        Neki kezdenek, más nem törődőm ség, piszkos munkáját helyre hozni. Ez

 

        Meg lenne előzve pluszmunka elkerülése, ha mindenki ezt teszi, aki nem

 

        Törődőség van, benne jobban oda figyelne, mivel tudnék, másznak segíteni

 

       Ne okozzak, másznak, több munkát  inkább  elvégezném ő  pontosan  így

 

      Más munkájából levesz kicsit. Ara kéne  figyelni ép  takarítja udvart nem

 

      Járom össze kocsival neki ezt tiktálja esze így jobb. De ez nagy tévedés

 

     Másiknak  okozok pluszmunkát.

Mire képes szeretet

          Ma elmélkedést hoztam magammal. Ugye mindenkibe van fele baráti, szerettet

 

          Emberek felé. bennem van én nem szoktam válogatni melyik embertársamat 

 

          Szeresem. Át éltem nagyon nagy csapást, amikor egyik   fele  barátom  meg

 

          Aláz, de én akkor tovább szeretem, mint, fele barátom.  Szeretet nagyon sok

 

          Dologra képes, pl. ha valaki elkezdi másik fele barátját meg alázni, imádkozik

 

          Meg térjen ne tegyen ilyet fele barátjával. másik, amire nagyon nagydologra

 

          Képes az ember, ha szereti ember társát. pl. Mondom szerelmes ugye mindenki

 

          Volt akkor lehoznád fele barátodnak, aki szerelmes beléd csillagokat, ere képes

 

          Szeretet .

 

 

         Tehát hozza az Atya egyetemes üdvözítő akaratát az emberiség felé, hozza az Atya szeretetét, és azt úgy képviseli köztünk, mint jó pásztor, aki életét adja övéiért. Ugye a pásztor eszmény az a nyáját kiszolgáló, jó legelőkre vezető, előttük menő pásztor alak, ez a korabeli eszmény, ez az önzetlen eszmény. A jó pásztor védi a nyáját, eteti, gondozza, és néven szólítja mindegyiket, és ismerik őt a bárányai. Ezt fordítja le az evangélium nyelvére az Úr Jézus: ismerem juhaimat, én vagyok a jó pásztor, és noha úr és mester vagyok, jól mondjátok, az vagyok, mégis megmosom a lábatokat; hát ti is mossátok egymás lábát. És úgy vagyok köztetek, mint aki szolgál. És gyertek velem egy magányos helyre, pihenjetek – és gondoskodik az övéiről. Mikor küldtelek benneteket, volt-e valamiben hiányotok, pedig az Emberfiának nincs hol fejét lehajtsa. És százannyit kaptok: gondoskodik rólunk, ez az ő gondoskodó pásztori szeretete ez az ő királysága is.
Az ő korában a pásztor és a király teljesen egyet jelentett. Homérosznál is, a fejedelmek a népek pásztorai, „hoimenes laón” az Iliászban.

Tehát az Úr Jézus így veszi át az Atyától a szeretetet, és adja, indítja el a világba az övéin át az egész világ felé ezt a testvériséget. Nem szabad, hogy megakadjon, elakadjon. Amint én szerettelek titeket, ti is úgy egymást. Megosztja ezt a küldetését is velünk, hogy mi is vállaljuk az embertársainkat, mint ahogy ő vállalt bennünket. Ez a szeretet a másik vállalása.

És most, amikor a szentmisében, az Eucharisztiában részesedünk, mi is először az Úr Jézushoz fordulunk küldetésünk tudatában. A szentáldozásban vele emberfölötti módon kapcsolódunk szeretetegységbe. Itt az emberi világban ilyen egység – ő bennem és én őbenne – nincs. Valamicskét hasonlít rá az édesanya és gyermeke egysége. A legszeretőbb emberek sem tudják túllépni egymás határait: te bennem és én tebenned. Hordozzák valahogy egymást. A szerelmes emberben ott muzsikál a másik. De az Úr Jézus sokkal inkább a szeretetébe tud venni bennünket isteni módon a szentáldozásban, ő bennünk, mi benne, hogy az ő szeretetét vigyük tovább.

Krisztus teste. Amen, igen. Azt kapom, az leszek. A másik is kapja, lesz. Tagok vagyunk, Krisztus testének tagjai.

Azt akarja, ezt a szeretetet valósítsuk meg és vigyük tovább. Éppen ezért tartjuk távol az Oltáriszentség titkától azokat, akik a felebarátjukkal magukban ellenséges lelkületet hordoznak, nincsenek velük megbékélve. Az Ószövetségben a testi hibások voltak távol tartva az oltártól, most az Úr Jézus ezeket tartja távol. Ha nem adod tovább az én szeretetemet, akkor ne is gyere az oltárhoz!

Ezért vannak az elvált házasok is távol tartva. Ti szentségi házasságra vállalkoztatok, és vállaltátok azt az anyaszentegyház színe előtt, hogy Krisztus szeretetét az egyházáért ti is a kis családi egyházatokban megmutatjátok napról-napra, hirdetitek, megvalósítjátok. Mindezt vállaltátok. Most pedig elutasítjátok egymást… Természetesen más eset, ha valakit ott hagyott a másik fél, nem tehet róla, de akkor is vizsgálja meg magát, nem vagyok-e én is hibás.

Tehát ameddig ez a szakadó szándék, ez a váló lelkület ott van valakiben, addig nem jöhet az Úr Jézus asztalához. Addig a keresztények sem jöhetnek az Úr asztalához, ameddig szakadás van köztünk. Ezen dolgozik a Szentlélek Úristen most az egyházban, hogy ezt megszüntesse.

Igen, lelkipásztori gondunkba bevesszük az elváltakat is, vétkeseket, de meg kell valósítanunk az Úr Jézusnak leginkább szívén fekvő ügyét: a szeretet átvitelét és továbbadását. Ameddig ők képtelenek megvalósítani, addig küszködjenek, szenvedjenek és imádkozzanak és legyenek rajta, hogy megszűnjön ez. Így legyenek kényszerítve az egyháztól arra, hogy ne nyugodjanak bele egy ilyen dologba. Persze más kérdés az Isten kegyelme, hogyha bánat van bennük, és szeretet van bennük, akkor Isten kegyelme eláraszthatja őket. De az egyház felé ez a tilalom megmarad.

Kedves testvéreim, ugye, az Úr Jézus hármas küldetését átérezzük, átvesszük? Mind a három küldetés csodálatosan szép. Az Úr Jézussal azonos a küldetésünk: az istengyermekségünkben ott van ez a hármas oldal. Ez az ő bizalmának, szeretetének a jele, hogy ezt megosztja velünk. Már a keresztségben mindjárt krizmával minket is fölkennek krisztusivá, így lesz krisztusi az életünk. Ha prófétai, papi, ilyen királyi szeretet-lelkületet hordozunk magunkban, és ha ezt éljük, hordjuk, akkor lehetetlen, hogy ez ne érződjön ki belőlünk.

 

 

 

egy tréfás napunk

          Tegnapi nap folyamán, elérkeztünk idei év utolsó nappali foglalkozás.

 

          Majd nem úgy volt szerdán, pedagógus Judit fog nyitni pénteken foglalkozásra ,

 

          De tegnap utolsó pillanatokba, változtattak nekem, meg dolgaimon. Így tegnap,

 

          Ki tudtam nyitni termet, ürült pedagógus Judit mégis ki tudtad nyitni termet,

 

          Sanyi. én kicsit korában jöttem meg 5percel, háromnegyed 8előtt reggel, de senki,

 

          Nem várt kapuba. pedagógus Judit reggel 8elött 10percel jött meg, kicsit beszélgetünk.

 

          Ennek év utolsó nappali foglalkozásra. pont időbe jött meg Bagó Zoli, mondta nekünk,

 

          Apukája, el szeretne jönni karácsonyi, szilveszteri ünnepségre, ami alapítványukba lesz,

 

          Mondtuk, neki nyugodtan jöjjön, de gyalog tud jönni ünnepségre, Bagó Zoli apukája,

 

          Mert anyukája 1 kerékpárral jön, Bagó Zoli másikkal, így apukája csak gyalog tud,

 

          Ünnepségre. Pár pereccel, később meg jött Erzsike, elkezdet érdeklődni, hogy sikerült,

 

          Almás piskóta, recept ajánlott nekünk.  Erzsike mesélte nekünk el hogy járt,

 

         Csütörtökön, otthon, működő képtelené vált automatikus mosógépe, mert nem ,kap,áramot,

 

         Sehonnan. így Erzsike muszáj, volt át térni őszi mond szere, amikor kézzel kelet,

 

         Ruhákat. Reggel 8:15kor meg hozta Horváthné Fiát, Horváth Zolit, Lacit, Tomit ,

 

         Laci, anyukája Piroska, az is kicsit bejött közénk. Ahogy ment haza Horváthné,

        

         Úgy ment Piroska haza, mert egy járművel, érkezetek. Erzsike kávét követeli, hol van ,

 

         Reggeli kávém Sanyi, alákel gyújtani le is föl, kávéd. Folytattuk karácsonyi készülődést,

 

         Bent, most textilből-anyagból készült szaloncsokrot gyártottak. Folytatták szövést,

 

        Tomi folytatta subázást, Horváth Zoli utolsó nap is folytatta kirakózást, most is szépen,

 

        Halat vele.  Cd ről hallgatunk karácsonyi dalokat. neki kezdtünk hot dog készítésének,

 

        Nagyon finomra sikerült. Papírból hajtogatunk dobozt, amit haza vittünk szaloncukrot,

 

        Meg  tréfáljuk  otthoni akadt,evvel  délbe   mentünk  haza .

 

 

        Hozzávalók:
4 nagy, lehetõleg egyenes kifli, 2 pár virsli, 1 evõkanál mustár, 1 evõkanál ketchup (vagy sûrû paradicsommártás), 20 dkg csalamádé vagy savanyú káposzta, 2 evõkanál majonéz, 4 dkg reszelt sajt.

Elkészítés:
A kifliket hosszában úgy vágjuk ketté, hogy az egyik oldalukon egyben maradjanan. Óvatosan szétnyitjuk, majd mindegyiket megkenjük a majonézzel, a mustárral és a paradicsommártással. Ezután belefektetjük a bõrétõl megfosztott virsliket. Ráhalmozunk a csalamádéból, és eloszlatjuk rajta a reszelt sajtot, majd az egészet kissé összenyomjuk. A “hot dogokat” tepsire rakjuk, és a gázsütõben addig forrósítjuk (vagy az elõmelegített grillsütõ rácsára helyezve grillezzük), amíg a belsejükben lévõ virsli és a sajt átforrósodik. (Mikrohullámú sütõben pillanatok alatt elkészíthetõ.) Külön is kínáljunk mellé csalamádét vagy egyéb savanyúságot, esetleg salátát!

Boldoggá az tehet, aki boldogtalanná is.

Boldoggá az tehet, aki boldogtalanná is. Van, akit azért gyűlölsz, mert szeretni is tudnád. A biztos megöl, de túléled. A kétely éltet, de belehalsz. Az igazit elhagyjuk a többiért. A többit az igazi miatt. A szép rögtön kell. Az igazra alszunk egyet. Hibái miatt nem kell, vagy nem kell s ezért hibás ? Ha gyűlöljük, jósága is sért. Aki szelidít, korcsosít is. A legfájóbb kín örömet színlelni. Sebzett szív csak sebezhet. Eszünk vádolható. A szív törvény feletti. Szívünk lebeszélhető. Rá sosem. A vágy lehet ál. A csömör valódi. Lelkünknek elég a kép. A testnek keret is kell. Testet lehet venni. Lelket csak eladni. A férfi addig él, míg kíván. A nő, amíg kívánják. Az elsőnek elalvó férj harmadiknak ébred. Ölel vagy fojt – a kígyónál egy fogás. A legjobb smink egy csúf barátnő. Szűzen házasodni: fogmosás – evés előtt. “A változatosság gyönyörködtet.” És gyönyörtelenít. Ha “Elég volt!”, a férfi nősül. A nő válik. Az erény művirág. A bűn valódi gaz. A hűségben vágy emészt. Ha csalsz, az erkölcs. Élni a bűnért szokás. Az erényért halni. 13 jótanácsa az élethez: 1. Nem azért szeretlek, aki te vagy, hanem azért aki én vagyok melletted. 2. Senki sem érdemli meg a könnyeidet, aki pedig megérdemli az nem fog sírásra késztetni. 3. Csak mert valaki nem úgy szeret téged, ahogy te szeretnéd, az még nem jelenti, hogy nem szeret téged szíve minden szeretetével. 4. Az igaz barát a kezdet fogja és a szívedet simítja. 5. Akkor a legelviselhetetlenebb valaki hiánya amikor melletted ül és tudod, hogy sosem lehet a tiéd. 6. Sose felejts el mosolyogni. Még akkor sem, amikor szomorú vagy.Lehet, hogy valaki beleszeret a mosolyodba. 7. Lehet,hogy csak egy ember vagy ezen a világon, de valakinek te jelentheted magát a világot. 8. Ne vesztegesd idődet arra, aki nem tart téged érdemesnek arra, hogy veled töltse. 9. A sors talán azt akarja, hogy sok nem megfelelő emberrel találkozz mielőtt megismered az igazit, hogy mikor ez megtörténik igazán hálás legyél érte. 10. Ne sírj,mert vége lett! Mosolyogj mert megtörtént. 11. Mindig lesznek emberek, akik meg fognak bántani, tehát nem szabad feladnod a hitet. Csak légy óvatos! 12. Légy jobb ember , és tudd, hogy ki vagy, mielőtt valaki ujjal találkozol, akitől azt reméled, hogy ismer téged. 13. Ne küzdj túl erősen. A legjobb dolgok váratlanul történnek.

Halotti beszéd„

: Halotti beszéd„
Látjátok, feleim, szem’ tekkel mik vagyunk
Por és hamu vagyunk
Emlékeink szétesnek, mint a régi szövetek.
Össze tudod még rakni a Margitszigetet? …
Már minden csak dirib-darab, szilánk, avitt kacat
A halottnak szakálla nőtt, a neved számadat
Nyelvünk is foszlik, szakadoz és a drága szavak
Elporlanak, elszáradnak a szájpadlat alatt
A „ pillangó ”, a „ gyöngy ”, a „ szív ”- már nem az, ami volt
Amikor a költő még egy család nyelvén dalolt
És megértették, ahogy a dajkaéneket
A szunnyadó, nyűgös gyerek álmában érti meg
Szívverésünk titkos beszéd, álmunk zsiványoké
A gyereknek T o l d i – t olvasod és azt feleli, o k é
A pap már spanyolul morogja koporsónk felett:
„ A halál gyötrelmei körülvettek engemet ”
Az ohioi bányában megbicsaklik kezed
A csákány koppan és lehull nevedről az ékezet
A tyrrheni tenger zúgni kezd s hallod Babits szavát
Krúdy hárfája zengi át az ausztrál éjszakát
Még szólnak és üzennek ők, mély szellemhangokon
A tested is emlékezik, mint távoli rokon
Még felkiáltsz: „ Az nem lehet, hogy oly szent akarat …”
De már tudod: igen, lehet … És fejted a vasat
Thüringiában. Posta nincs. Nem mernek írni már.
Minden katorga jeltelen, halottért sírni kár
A Konzul gumit rág, zabos, törli pápaszemét
Látnivaló, untatja a sok okmány és pecsét –
Havi ezret kap és kocsit. A Mistress s a baby
Fénykép áll az asztalán. Ki volt neki Ady?
Mi volt egy nép? Mi ezer év? Költészet és zene?
Arany szava?… Rippli színe? Bartók vad szelleme?
„ Az nem lehet, hogy annyi szív …” Maradj nyugodt. Lehet.
Nagyhatalmak cserélnek majd hosszú jegyzékeket.
Te hallgass és figyelj. Tudjad, már él a kis sakál
Mely afrikai sírodon tíz körmével kapál
Már sarjad a vadkaktusz is, mely elfedi neved
A mexikói fejfán, hogy ne is keressenek
Még azt hiszed, élsz? … Nem, rossz álom ez is.
Még hallod a hörgő panaszt: „ Testvért testvér elad …”
Egy hang aléltan közbeszól: „ Ne szóljon ajakad …”
S egy másik nyög: „ Nehogy ki távol sír e nemzeten …”
Még egy hörög: „ Megutálni is kénytelen legyen.”
Hát így. Keep smiling. És ne kérdjed senkitől, m i é r t?
Vagy: „ Rosszabb voltam mint e z e k ? …” Magyar voltál, ezért.
És észt voltál, litván, román … Most hallgass és fizess.
Elmúltak az aztékok is. Majd csak lesz, ami lesz.
Egyszer kiás egy nagy tudós, mint avar lófejet
A radioaktív hamu mindent betemet
Tűrd, hogy már nem vagy ember i t t, csak szám egy képleten
Tűrd, hogy az Isten tűri ezt s a vad, tajtékos ég
Nem küld villámot gyújtani, hasznos a bölcsesség
Mosolyogj, mikor a pribék kitépi nyelvedet
Köszöni a koporsóban is, ha van, ki eltemet
Őrizd eszelősen néhány jelződet, álmodat
Ne mukkanj, amikor a b o s s megszámolja fogad
Szorongasd még a bugyrodat, rongyaidat, szegény
Emlékeid: egy hajfürtöt, fényképet, költeményt –
Mert ez maradt. Zsugorin még számbaveheted
A Mikó-utca gesztenye fáit, mind a hetet,
És Jenő nem adta vissza a Shelley-kötetet
És már nincs, akinek a hóhér eladja a kötelet
És elszáradnak idegeink, elapadt vérünk, agyunk
Látjátok, feleim, szemtekkel, mik vagyunk
Íme, por és hamu vagyunk

erzsike2 hiánya köztünk

        Elérkeztünk, ennek utolsó előtti, nappali foglalkozás. Korán érkező Bagó, Zoli,

 

        Már biztos, reggel 7:30otszokot leni kapuba, de dolga van mindenkinek az után

 

        Tudjuk be engedni, őt terembe. én nekem ágyamat összekel vetnem, kályhába

 

        Bekel készítenem gyújtóst, az után tudok lemenni, az olyan, reggel7:40kor érkeznék

 

        Meg ma úgy jöttem meg alapítványba, akkora már kapu, és terem ki, volt nyitva

 

        Mert előbb meg jött pedagógus Judit,6szem közt beszélgetünk egy újságot hoztam

 

        Neki olvassa el. Elmondtam neki, amiről olvasni fogsz azon helyen, jártam ott is

 

        Mindenes voltam. Ugyanúgy fogyatékosok azok is ezek is ők is indítottak ők is

 

        Már nappali foglalkozást, régen azt mutattam meg neki. Bagó Zoli elolvasta később.

 

        Én meg kicsit velük, maradtam be segítetem karácsonyfa fa dekorációt vágtam

 

        Tapétából, amíg, Horváthné meg hozta fiát, Zolit, Lacit, Tomit, Piroska, benézet

 

        Közénk, egy kicsit ment tovább Horváthnéval haza mind 2jükenk dolga van otthon.

 

        Erzsike mai nap sajnos nem, tudott jönni orvoshoz kelet, mennie, így egymagam 

 

        Ittam kávét, meg amit csak, melegítetem volt kávé lefőzve. Tomi neki kezdet teát

 

        Főzni ,de tea filtert  Bagó Zoli ,rakta  bele ,Tominak  másik terembe készítette el

 

        Kartondobozból, készítet külön száraz hulladék, külön kompost, szemetet, ez

 

        Kartondobozból, felírtazva lesz. Lacika elkezdte reggel folyamán tojás, sárgája

 

        Fehérjét ,külön teszi  de ez most kicsit ,nem sikerült,én segítetem be , később

 

        Tudtunk volna, almáspiskóta, készítéséhez. Ezt, receptet Erzsike ötlete volt.

 

        De nem itt leni ő most orvos miatt. Ricsi reggel 8:40kor meg érkezet akkora

 

        Már én külön választottam tojást. Én gyorsan hozzá adtam cukrot kelet, Ricsi

 

        Tojás sárgáját kavarta cukorral, készen, volt. Bagó Zoli besütő papírozta.

 

        Tepsit. Amíg sütemény készülőt el, addig Horváth, Zoli diót tört karácsonyi

 

        Bejglihez. Tomi subázott, amíg többiek tevékenykedetek konyhába, délelőtt

 

 

       10órá amikorra, Bagó Zolinak elkel menni, addigra, készen legyen almáspiskóta

    Sütemény. 10után folytattuk, karácsonyi készülődést, karácsonyi, dalokat énekeltünk

 

    Folytattuk  szövést közösen ,Horváth  Zoli  folytatta  kilakozást  1000db, ami igazán

 

    Csak vége felé jár 20db nincsen több kirakni. délbe mentünk haza.

 

Hozzávalók:

·        5db alma

·        12,5 dkg ráma 

·        12 kanál kristálycukor

·        6 egész tojás

·        12 kanál liszt

·        1 csésze tej

·        1cs vanillas  Cukor

·        1cs  sütőpor

·        5 kanál  víz

 

 

Elkészítés:

Egy közepes méretű tepsi aljára szórunk 12 kanál kristálycukot úgy, hogy belepje a cukor a tepsi alját. Erre ráhelyezzük a cikkekre vágott almát, ráaprítjuk a margarint. Sütőbe tesszük, és addig sütjük, amíg a cukor elolvad és az alma megpuhul. Célszerű egyszer megforatni az almát. Közben elkészítjük az 6 tojásos piskótát a szokott módon. Én először a tojásokat verem fel a cukorral, majd hozzáteszem a lisztet. A piskótát az almára öntjük, és visszatesszük a sütőbe. Ha megsült, kivesszük, és egy csésze forró tejjel leöntjük. Ha kihűlt, tálcára borítjük. Tejszínhabbal is kínálhatjuk, de anélkül is finom édesség.