Tudom mit éltél át, tudom mennyire fájt.

Tudom mit éltél át, tudom mennyire fájt. A fájdalom múló dolog, de a pillanat is, amit nem szabad elszalasztanod sohasem. A pillanat, amikor tovább kell lépni és élni. De légy kegyes, ne ellenséges, merj bízni és hinni. Szegényebb lenne nélküled a világ, hiszen olyan vagy mint egy tavasszal nyíló gyönyörű virág. Érted bárki tűzbe menne, de ha nem engedsz közeledbe senkit, nem lesz olyan ki megmenthet és elveszhetsz. Sokan várnának rád éveket számolnák a perceket, vajon erejük elég-e, bírják-e a sok türelmet, várakozást. Hányan állnák a sarat, hányan buknak el? Megvárnád-e a történéseket, végignéznéd haláltusájukat? Minden ember más nem oly ,mint hiszed, hidd el és bízd , van értékes ember, aki egy esélyt megérdemel. Ne légy konok, embertelen, hiszen eme világ ilyen. Legyél kegyes, tudom nehéz, de boldogság lesz jutalmad, nem bánat, s bú, örömtelen kapcsolat. Tudom úgy érzed néha, mintha beszorítanának, gyötörnének, s nem találod helyed sodródsz az élettel kevés életkedvvel. Sokan űznek, hajtanak, de vannak akik csak az embert, azon keresztül látják meg a csodálatos nőt benned.

Ezek csak szavak, de te élettel töltheted meg-e sorokat. Te döntesz, a felelősséged nagy!
Hiszen aki érez, becsül, szeret, nőként kezel igen sérülékeny, olyan ,mint egy csiga, aki ha veszélyt érez visszahúzódik, s ki tudja mikor nyílik meg újra. Rohanó élet? A boldogság hajszolása mindenkit éltet? Talán, de mindenki máshogy éli meg. Van aki nem gázol át senkin, nem bánt meg senkit, csak szeretni akar, boldogságot adni és viszont kapni. Ne tagadd meg eme embereket ismerd fel őket, mert elszalasztod őket és megtagadod akkor belőlük erőtlen, csalódott, elcsigázott szerencsétlenek lesznek.
Merj bízni, merj hinni, merj szeretni, merj boldog lenni, merj lépni a bizonytalan felé, hiszen nem tudhatod mikor mit veszthetsz el, de mire feleszmélsz, lehet már késő lesz.
Adj esélyt, légy bátor, mert boldog lehetsz bárhol!