késsői munkák bent

          Tegnap elég sokáig teveszegettem, dolgokat, elférjük, mert, bővül is csapatunk,

 

          Elvileg, kézműves táborkor jön új 19éves lány, Galgahévízről, neki helyet kel,

 

          Biztosítani, ez én dolgom, tervezgetés, mert rám hagyja ,elnök   ,asszony  ,át,

 

          Alakítást többen elférjünk, nem magam, dicsérni, kicsit magam ízlése szerint,

 

          Csinálom dolgokat bent. sokáig, szigetelős táblán dolgoztam, azon vannak,

 

          Ifjúság  által  alakított  művek ,előző  helyére  volt  tábla jött   ott van  épen,

 

          Középen   tábla . így  nem  volt  más  ötletem  az  szigetelős  plakátos   kéz,

 

          Ügyességi tábla meggyen, a másik falra ahol régen  volt  tábla . ahogy  írtam,

 

         Egy szekrény  kikerült  ,egy  ember  segítet  nekem  ebe  ,ment  volna  ügyesen,

 

         Ki hoznom, de nem engedte, nehogy derekamat tönkre, rakjam, ez miatt. Tegnap,

 

        Pakolásztam, egyik asztalba kevesebb asztal, legyen, de elférünk aminyien  lesünk,

    

        A jövő héten a kézműves táborba. pakolások, egy  régi  szép  emlékre  bukkantam,

 

       Ami  meg  mutatja  milyen  volt  mindenki  ,régi  időbe .aztán   fel takarítottam termet,

 

       Nézünk  valahogy  ki  mégis   benézne  valaki  . annyira  elrepült    ezekkel  aprócseprő,

 

       Dolgokkal   idő  este  fél9kor  mentem  haza .

 

Útipogácsa A civilizáció gyakorlatilag elsöpörte a kézművesség Európáját. S talán elsöpri majd az egész Föld kézművességét. Az emberiség egészségesen, eredményesen, gyorsan akar élni. Esténként talán még földi viszonylatokban gondolkozunk, de csakis azzal a gondolattal ébredhetünk: mikor oszlik el a köd a Mars sarkvidékéről, s nőnek-é vagy csökkennek esélyeink, hogy emberszabású lényekre találjunk a Naprendszer csillagain. De a Csillag Én vagyok, s a Csillag Te vagy, ezt mégse feledjük. A társadalmi haladás és az egyetemes technikai civilizáció vívmányai nem a megszerzés útján, hanem csakis önmagunkban újraalkotva fordíthatók a szellemi közérzet javára. Hallatlanul közel kerültünk egymáshoz, mert a közlekedőedények és közvetítő állomások hálózata elvileg az egész emberiséget egyetlen nagy családként tartja össze az információk szakadatlan cseréjével. De mit mondunk egymásnak hangerősítő és tv-kép nélkül, amikor csak ülünk, Te London, Én pedig Kolozs padján vagy vize mellett, Babilonnak vizei mellett, és Énhelyettem-Önmagad kérdezed? Hiszek a gépekben, mert csak jó gépek vannak, kivéve a fegyvereket. (Ezért a fegyverek nem gépek.) Hiszek a huszadik század anyagaiban, formáiban és szerkezeteiben, mert csak velük és bennük fejezhető ki ma az emberi akarat. Nem hiszek a műveletlenségben, az antihumanizmusban, a felelőtlenségben, mert ezek idegenek a gépektől. Nem hiszem, hogy az ember lemond valaha a varázslatról, amelyet tízezer éve művel, azóta, amikor a barlanglakó először artikulálta élményeit művészi jelekké. Persze az ember mindig elölről, mindig és újra Altamirától kezdi a művészetet (s nem ugyanarról a pontról kezdjük mindannyian az életet?), s egyre inkább saját önkéntes szellemi próbára-tételében kell lemérnie a távolságot, amellyel önmagától eltávolodott.”