ide vágyakozásom

          Mindenkinek szokott ugye vágya lenni, el tudjon menni, kicsit piheni ki kapcsolódni,

 

          Sok munkából. nekem az volt vágyam hogy eltudjak, menni egy  táborba  ,feltöltődni,

 

          Mert minden embernek jár kicsi feltöltődés. De nekem táborhoz sehova  nem  elutazni,

 

          Helybe   volt   ahol  lakom  ,ez  volt  jó  benne ,én  úgy  érzem .de  meg  voltam  ijedve,

 

         Amikor egyik táborozató szervező közölte, hogy nem segíteni idén  ahova  ők  mentek,

 

         Táboroztatni, nagy nehezen elfogtam. Én azt hajkurásztam, közel 2honapig hogy fogok,

 

         Feltöltődni  táborilag  . képzeljék  el  itt  volt  alapítványunkba,  kézműves  táborhelybe,

 

         Volt. rá jöttem, amikor másik szervező, aki elutasította. Nem bántam meg nem  velük,

 

         Meg  nem kérte  segítségemet  lehet,  hogy  nem  bírtam  volna   annyira kiszült  ideg,

 

         Rendszerem e hír miatt, de már jól van idegi állapotom. egészséges, mert részt vetem,

 

         Egy  helyben  lévő  táborba  ahol  Jóbban  kelet  figyelnem  mint  eddig  . remélem  ,

 

         Aki elutasítódta   segítségemet  idén  át  gondolja ,ezeket  jövőre.  én   olyan  táborába.

 

         Voltam  egy  hétig  ahogy  olvasták  alapítvány  tagokkal . nem  másra  gondoltam  csak.

 

         Rájuk  ők  jól érezik  magukat .és  ez  meg  volt .

 

Tévedsz, ha azt hiszed, hogy kapcsolatot találsz a dolgokkal, és megfogod, vágyol rájuk, lemondasz róluk, és reméled, szétzúzod és szétszórod, meghódítod és birtokolod őket. Mert nem fogsz és nem tartasz meg, nem birtokolsz és nem veszítesz el, nem lelsz meg újra, nem remélsz és nem kívánsz egyebet, csak azt a fényt, amelyet a napjuk kölcsönzött nekik.

“Ha már minden józan ésszel felépített elképzelés kudarcot vallott, akkor egy őrült terv is sikerrel járhat.”

“Az egyik másodpercben még minden szép és jó, ám az óramutató arrébb kettyen, és a jövő már nem a lehetőségek és a csodák gyönyörű parkja, mint korábban, hanem kínzókamra, amelyben csak az örökre letűnt múlt néhány emléke adhat erőt a túléléshez.”

“De nyáréjszakákon rőt fénnyel villan a nyugati ég alján egy csodálatos csillag. Isten szeme vigyázza onnan magyariak ivadékait, akik ezer év óta élnek kelet-nyugat kapujában. Ezer sebből vérző testtel, de kitartanak azon a földön, ahova népek és nemzetek ura vezérelte őket napkeleti puszták ködös végtelenségéből.”

“És mégis – mégis fáradozni kell. Egy újabb szellem kezd felküzdeni, Egy új irány tör át a lelkeken.”

“A nap végére többet viselünk el, mint azt reggel hittük volna.”

“Győztél felettem, mert az végzetem, hogy harcaimban bukjam szüntelen, de új erővel felkeljek megint.”

“Mindig azon aggódok, hogyan fogják az emberek fogadni a következő lépésem. Emellett tisztában vagyok azzal, hogy ha valamibe belekezdek, akkor nem hagyhatom abba félúton.”

“A “végzetes” csak egy kihívás. Az “életveszélyes” miatt kelünk ki reggelente az ágyból. Nem könnyen ijesztenek meg minket, nem hátrálunk meg, nem táncolunk vissza, és semmiképp sem adjuk fel, legalábbis a munkában nem. Hogy végezhessük a munkánkat, hinnünk kell benne, hogy a kudarc nem lehetséges, hogy nem számít, milyen beteg a páciens, van számukra remény. De amikor a valóság befurakodik a remény világába és végül megadjuk magunkat az igazságnak, az csak azt jelenti, hogy elvesztettük aznap a csatát, nem a holnap háborúját. Itt van a feladással kapcsolatos dolog. Ha egyszer megteszed, ha tényleg beadod a derekad, el fogod felejteni, hogy miért is kezdtél el harcolni.”

“A remény nem azonos az örömmel, melyet akkor érzünk, amikor jól mennek a dolgok, vagy a tettrekészséggel, amellyel belevágunk egy jónak ígérkező üzletbe. A remény semmiképpen nem azonos a derűlátással. Sokkal inkább munkálkodás egy ügy sikeréért. Nem abbéli hitünk, hogy valami jól fog sikerülni, hanem a bizonyosság, hogy valami értelmessel foglalkozunk, akár sikerrel járunk, akár nem. Ez a remény erőt ad, hogy éljünk, hogy kipróbáljunk új dolgokat, még reménytelennek tűnő körülmények között is.”

“Ha félsz, mondj el egy imát, de menj tovább.”

“Mindegy, mennyire érzed magad zavarban vagy hogy kik nevetnek ki. Ha feladod, sosem leszel képes előrébb lépni.”

“Célba ér a végén, aki küzd és tűr.”

“Csak aki feladja, az veszít!”

“Ha elsodor az élet vihara, állj talpra, és nézz vele újra szembe!”

“Jó volna végre lenni vagy nem lenni: már sok a kevésből.”

“Álld helyed bátran, ha szorít a sors, és légy szilárd; viszont, okosan, magad vond össze, hogyha kedvez a szél, túlontúl büszke vitorlád.”

“Nem szegény az, akiben ébren él a hit, még ha ideig-óráig alulmaradt is.”

“Úgy tűnik, a sors azokat segíti, akik teljes elszántsággal ki tudnak tartani valami mellett.”

“A gyönge nem harcol. Aki erősebb, harcol talán egy óra hosszat. A még erősebb hosszú évekig küzd. De egész életén át küzd a legerősebb. A legerősebb nélkülözhetetlen.”

“Természetesen mindig lesz jövő tanév, de az még messze van. Tarts ki még egy kicsit, és ez az iskolaév nem lesz több, mint egy kellemetlen emlék.”

“Eddig a pillanatig emberek milliói adták már fel. Nem bosszankodnak, nem sírnak, nem csinálnak semmit, csak várják, hogy teljen az idő. Elvesztették a reagálás képességét. Te viszont szomorú vagy. Ez azt jelzi, hogy még él a lelked.”

“Úgy érzem, hogy ha megállnék, az élet elveszítené az értelmét.”

“Áldott, aki előre néz. Szellő szemedbe fütyörész, Forró a föld, piros a menny: Előre menj!”

“Más dolog ismerni az utat, és járni rajta.”