otthoni kéz ügyeségek

        Most otthon voltunk múlt héten,  szombaton  alapítványosok  ,otthon   készültek szülök,

 

        És   gyerekek  búcsúra ,mert   múlt  vasárnap volt   nálunk   búcsú , így   úgy   voltunk,

 

        Vele  ekkor   maradjunk  otthon  készülődjünk  ere  búcsúhétvégére  ahol   gyerek  lehet,

 

        Jót ser-gőznek hintáztak remélem jól éreztük magukat.   Nekem   mondta   egyik  ember,

 

       Nem mész ki búcsúba  ez  volt  olyan   3ével,  amikor  meg  kérdezték  tőlem   mondtam,

 

       Nem engem, nem kőt le, akkor éreztem nem igazi búcsú hangulat, erről másik bejegyzés,

 

       Be, írom le.  Elnök asszony otthon   fejleszti    kézmű  ügyességét ,kelet  neki   korongozó

 

       Pad   ahol  edény  formáznak .  Piroska   otthon  is    fejleszti   kéz  ügyességét  ő  otthon,

 

       Szőni tanul elég    szépen    halad    vele  ,emlékeznek  kézműves  táborba   ahol  kosarat 

       

       Fontak  ő   neki   ált  bent     szőni   ,az  nap  este  9órakor    végzet   ,másnap   reggel  2,

 

       Szőnyegnek  ált   fel vetni  szőni  otthon .  múlt  héten  hé teljén   ő  is  be  ment  elfogyott

 

       Anyag otthon neki. tovább akart szőni otthon én meg naponta járok be locsolni virágokat

 

       Ne hogy ki szárdjának.

 

A szövés nagyon régi, csodaszép mesterség, melyet az egész világon ismernek és művelnek. Kialakulási folyamatára csak következtetni tudunk.
Csókos Györgyi SZÖVÉS c. könyvéből idézem a következő sorokat:
“A régiek egyszerű eszközökkel dolgoztak. Orsóval fontak, fésűkkel, fatáblákkal, bordákkal, csontlapocskákkal szőttek. Fákra, ágakra aggatott fonalakból, botok, csépek, csont- és fatűk segítségével gyönyörű szőtteseket tudtak csinálni. Leleményesen szerkesztettek olyan szövőszékeket, amelyeken szinte mindent tudtak szőni, amit a későbbi takácsos szövőszékeken vagy a mai bonyolult szövőgépeken gyorsabban és könnyebben termelnek. Nem tudjuk, hogy melyik szövőszék, melyik szerszám volt az első. Azt sem lehet pontosan meghatározni, hogy melyik nép találmánya a madzagszövő táblácska vagy a nehezékes, függőleges szövőszék. Régi énekek, mondák emlegetik például a hun leányok aranyos szőtteseit, az ékes öveket, amelyeket szalagszövő táblákon szőttek Attila idejében.
Még régebbi híradás a cserépedényt díszítő karcolt alakok rajza. A soproni Várhegy urnáján látható nők orsóval fonnak, lant alakú áspával gombolyítanak, nehezékes szövőszéken szőnek. A szövőszék hasonló a görög vázaképeken látható függőleges szövőszékekhez, mindegyiken láthatjuk, hogy a láncfonalakat súlyok, nehezékek feszítik, s a szövés fölülről lefelé halad.”

A fonás és a szövés eredete a történelem előtti idők homályába vész. Nem tudjuk mikor és milyen módon találták fel a szövést, milyen nyersanyagokat használtak első ízben és milyenek voltak az első szövetek. Ilyenformán jórészt a természeti népek szokásainak megfigyeléseiből levonható feltevésekre vagyunk utalva.

Az embereknek bizonyosan nagyon régi idő óta szükségük volt mindennemű szalagokra, kötelekre, zsinórokra, vagy fonalakra: a vadásznak az íjához, a halásznak a hálójához , a földművesnek az igásállatok járomba fogásához.

Valószínű, hogy szívós fűszálakat használtak először erre a célra; mint ahogy láthatjuk még mai nap is készítenek ezekből íjakat és hurkokat. Hogy a fűszálak jobban összetartsanak és erősebb szalagot képezzenek, több szálat egymás mellé helyeztek és egymásba sodortak. Rövidebb szalagoknál ezt a munkát egy ember is elvégezhette, ha a szálak egyik végét megerősítette, másik végét megsodorta. Hosszabb szalagoknál két ember kellett, kiknek egyike a szálak egyik végét megfogta, a másik végét sodorta. E megsodort szalagot azután egy botra csavarták. Az az egyszerű eljárás képezhette a fonóipar kezdetét.

 

A szövetek készítése valószínűleg későbbi kor találmánya. Mert bár a civilizált ember nem lehetne el sokféle ruha, fehérnemű, takaró, abrosz, függöny, szőnyeg stb. nélkül, az ősember bizonyára nem érezte e szövetek hiányát. Ha meleg ruhára volt szüksége, ott volt a különböző állatok bundája, melyet sokkal könnyebb volt kikészítenie, mint szövetet előállítania.

Az első feljegyzéseket a textiliparról a kínaiaknál találjuk. A kíni birodalom legrégibb emlékei szerint kr.e. 3000-ik évben foglalkozott már selyemhernyó tenyésztéssel. E tevékenység volt az alapja a későbbi színes és magas színvonalú kínai „selyemiparnak”.

 

 

 textillakástextil