igazábol mért veszik össze ember pl .

         Minden   embert  elkel  fogadni  amilyen  egyes  embereknek  nagyon    nehéz de,

 

         Meg  küzdenek  és  barátkozni vele  ami  életbe  nagyon   fontos   barátkozni és,

 

         Elvi szelni dolgokat, valamikor hallottam pesten 2embereke vitatkozik vele, közli,

 

         Vele  én   örökre   össze   vesztem  vele  mert   nem   vagy   nekem  szimpatikus  és,

 

         Vége  mindenek   köztük ,elhunyt   illető  akivel   össze  veszt  régen ,akkor  jött  rá,

 

         Az  illető  ő  milyen  bután  viselkedet  hogy   össze  veszet  vele ,akkor is  jött  rá  még,

 

         Az illető ő kedves embert veszítet  el  életre. Sok ember állítja , ezt   mondja  nekem,

 

         De  ez  már Turai   dolog     mindenki  össze kap   illetővel   valamin  és  csak   nagyon,

 

         Későn  jön  rá   bután  viselkedik  ,mert   nem  érdemes  semmin   vitatkozni  békébe,

 

         Kel  élni  . látják itt volt  példa   avval  kap   össze  minden   ember   majd  nem  aki,

 

         Tiszteli  szereti  ez  végső  Orán  .ébred  rá    legtöbb  illető  ezért  fontos   béke ,

 

        Meg  értés  egymást  közt .

Fogadj el mindenkit,
Szeress úgy mindenkit, Mintha a testvéred volna, És akkor nem lesz több bomba.

A lélek sugárzása széppé varázsolja az embert. Az ember szépsége összhangot teremt a házban. Az otthon összhangja rendet teremt a hazában. S ha az országban rend honol, béke köszönt a világra.

A barátság mindenekfölött fegyverszünet, hatalmas szellemi érintkezés a köznapi részletkérdések felett.

Az ellenségeket rá kell kényszerítened arra, hogy rázzanak kezet egymással, hogy azután közös erővel ellened támadhassanak. Közben persze tudod: minden próbálkozásuk eleve kudarcra van ítélve, mert megegyezésük a tehetetlenségig gyengíti őket.

HIMNUSZ A BÉKÉRŐL

Te tünde fény! futó reménység vagy te, forgó századoknak ritka éke: zengő szavakkal s egyre lelkesebben szóltam hozzád könnyüléptü béke!

Szólnék most ujra, merre vagy? hová tüntél e télből, mely rólad papol s acélt fen szívek ellen, – ellened! A szőllőszemben alszik így a bor

ahogy te most mibennünk rejtezel. Pattanj ki hát! egy régesrégi kép kisért a dalló szájú boldogokról; de jaj, tudunk-e énekelni még?

Ó, jöjj el már te szellős március! most még kemény fagyokkal jő a reggel, didergő erdők anyja téli nap: leheld be zúzos fáidat meleggel,

s állj meg fölöttünk is, mert megfagyunk e háboruk perzselte télben itt, ahol az ellenállni gyönge lélek tanulja már az öklök érveit.

Nyarakra gondolunk s hogy erdeink
majd lombosodnak s bennük járni jó, és kertjeinknek sűrü illatában fáján akad a hullni kész dió!

s arany napoknak alján pattanó labdák körül gomolygó gombolyag, gyereksereg visong; a réteken zászlós sörényü, csillogó lovak

száguldanak a hulló nap felé! s fejünk felett surrog és csivog a fecskefészkektől sötét eresz! Így lesz-e? Így! Mert egyszer béke lesz.

Ó, tarts ki addig lélek, védekezz!

Hol hit, ott szeretet;
Hol szeretet, ott béke; Hol béke, ott áldás; Hol áldás, ott Isten; Hol Isten, ott szükség nincsen!

ámen

Uram, tégy engem békéd eszközévé. Hadd vigyem a szeretetet, ahol a gyűlölet uralkodik, a megbocsátást oda, ahol a vétek él. Hogy egyességre hozzam azokat, akik széthúzásban élnek, s az igazságot vigyem oda, ahol a tévely az úr. Hadd vigyem a hitet, hogy szétoszlassam a sötétséget, s az örömöt vigyem oda, ahol szenvedés az élet.

 

Régi ír áldás:

Legyen időd a munkára – ez a siker ára. Legyen időd a játékra – ez az örök ifjúság titka. Legyen időd a nevetésre – ez a Lélek muzsikája. Legyen időd a gondolkodásra – ez az erő forrása. Legyen időd az olvasásra – ez a bölcsesség alapja. Legyen időd, hogy kedves légy – ez a boldogsághoz vezető út. Legyen időd az álmodozásra – kocsidat majd egy csillaghoz vezeti. Legyen időd, hogy körülnézz – túl rövid a nap ahhoz, hogy önző légy. Legyen időd, hogy szeress és Téged is szeressenek – ez isteni kiváltság.