másik ember meg értése

Gyönyörű gondolat, emlékszem életem első talákozására egy Emberrel, ami meglepett és megmutatott erről valamit. Az ölelés a másik teljes elfogadása, megértése. Nekem nehéz volt, mert meglepett egy számomra idegent úgy ölelni, mint egy ismerőst, egy olyan embert, akivel napokon kersztül beszélgettünk az interneten keresztül és részben láthattam hogy milyen, részben láthatta, hogy milyen vagyok, a válaszai alapján, és a válaszaim alapján, elképzeltem Őt, s gondolom Ő is engem, volt egy belső képünk a másikról, s lett mellé egy külső, az ölelésben oldódott egybe a kettő. Ez a gesztusa nagyon meglepett, mert engem így még idegen ember nem ölelt meg sosem. És elgondolkoztatott magamról, miért furcsálom, hogy mások szívből elfogadnak? Én vajon elfogadom-e magam?

Egy másik alkalommal egy meditáció után volt hasonló szituációban részem, eleinte nehezünkre esett a bizalom, igen ez bizalom, s volt, akit nem is sikerült megölelni igazán elfogadva, s nem azért elsősorban, mert nekem nem ment, hanem mert a másik tartózkodó volt, igazán csak magamban tudtam lenni, nem közvetlen a másikkal, bár látszólag volt kapcsolat köztünk. S mindenki azzal ölelkezett össze először, aki szimpatikus volt neki, volt akivel bátortalan volt az ölelés és terhes, volt akivel igazán odaadó és felemelő, közvetlen, és őszinte.

Az említett kirándulás után megbeszéltük az élményeinket erről a gyere mesélj rovatban a lélekláncon. Mindenki elmondta a véleményét erről, s még utána is téma volt köztünk egy-egy emberrel, az ölelés minőségéről volt szó.

Én arra jutottam, magamban, hogy ez olyan gesztus a másik felé az elfogadás terén, mint a misében a: Legyen békesség köztünk mindenkor. c. mondat alatt elhangzó kézfogás, de ha csak kezet fogok, akkor még távolságot tartok, ha őszintén ölelek akkor adok magamból igazán.

Vannak emberek, akiket gondoskodó szeretetből ölelünk meg, nap mint nap, ők a családunk tagjai, és a barátaink. A különbségek itt is érezhetőek, mert, ha pl. a másik jóval magasabb, ha őszintén ölel akkor lehajol az alacsonyabbhoz a szívcsakrák így kapcsolódnak, és ez nagyon felemelő érzés.

Te tudsz őszintén ölelni? Szívből? Magadat is?

Kérdezd meg magadtól, gondold, érezd át. S találd meg vajon hol van a hiba, ha van benned, mert minden benned van. Ez is egyfajta ember ismeret, önmagad ismerete elsősorban.