Zarándoklás, búcsújárás

         Ugye mindenki szeret búcsúkba járni és meg lepni, szeretteit valamivel én    is ,

 

         Szeretem, ilyenbe részt venni úgy én viszem  körmenetekbe  keresztet,  ha  egyházi,

 

         Részen, sok helyen jártam búcsúkba  vinni   keresztet  így   sokan   meg  is  ismertek,

 

         Engem  ami  nagyon  jó  dolog . búcsú  értéke   akkor   legszebb  tiszta  lelked  .hozzá,

 

         Járul  hatsz  Szent  áldozáshoz  ami  leg jobb    elnyerni   üdvösséget  ,imádkozni  a,

 

         Szent Atya szándékára ennél jobb szebb nincsen búcsúba járáskor, én  már nagyon,

 

         Tapasztaltam   ezeket  ilyenkor  lélek  felüdül . de   én  szoktam  meg  lepetést  venni,

 

         Szeretteimnek ilyenkor búcsúkor valami búcsú fia legyen neki, ha már nem jutnak,

 

         El. De ez búcsúba járási vásárlás ki menni, hintázni megy ki divatból százszor,

 

         Átgondolja  ember  mit  is  vegyen  szeretteinek . azért  gondolom  több  embert,

 

         Hallottam  aki  kijár  búcsúkba  ,ezt  azt   vásárolni  lassan  értelme  nincsen   búcsúi,

 

         Vásárlásnak  . azt   tanácsolni   menjenek  templomi búcsúkba  imádkoznak  szeretteik,

 

         Javára  tiszta   lélekkel   százszor   többet  ér mit  vásárlás  búcsúkba .

 

Zarándoklás, búcsújárás

Felkészülés a zarándoklásra. Út, utazás

Többnyire a tavasztól őszig terjedő időszakot választották a kegyhelyre zarándoklók. Öltözetük egyszerű volt. Általában fedetlen fejjel, a zarándokok védőszentjének, a Santiago de Compostelához kapcsolódó Szent Jakabnak öltözetét utánozva – széles karimájú kalappal, köpenyben, tarisznyával, kulaccsal, bottal jártak.

[9]  Hasonlóan a hivatalos, kereskedelmi, rokoni látogatás, gyógyulás és egyéb céllal útra kelőkhöz, a zarándokokat is megviselték az úti és az időjárási viszontagságok. Rablók, fosztogatók hátráltatták haladásukat akár távoli (külföldi) zarándokhelyre, akár közelebbi (hazai) búcsúba mentek. Olykor még az életüket is elvehették az útonállók.[10] 

Ezért gyakran több százan, sőt több ezren összefogva indultak útnak. De az egyéni zarándoklás is megmaradt.

A zarándokok, búcsúsok hazai és kapcsolódó külföldi útjai megegyeztek a kereskedelmi utakkal, a korai zarándokutak a hazánkon átvonuló keresztesek útvonalaival.

[11]  Miután úthoz alkalmas ruhát öltöttek, és élelmet vettek magukhoz, elbúcsúztak családjuktól, ismerőseiktől, mert nem tudhatták, hazatérnek-e. Még végrendelkezők is akadtak. Voltak, akik egészségüket nem kímélve fedetlen fejjel, útravaló nélkül, csak zarándokbottal és áldozati gyertyával kezükben indultak el. Útnak indulás előtt mindenki valamely templomban (általában helybeli templomban vagy kápolnában) szentmisén fohászkodott Istenhez, Máriához vagy a szentekhez, segítsék őket a vállalt út és felajánlásaik, fogadalmaik teljesítésében. 1606-ban a „magyar bíboros Ciceró”, Pázmány Péter esztergomi érsek még imádságot is adott a zarándokok kezébe. Ez, az Útonjárók könyörgése így hangzott: „Irgalmas, kegyes Isten,… adj nekünk és a mi útonjáró atyánk fiainak jószerencsés utat és csendes üdőt;… Légy nékünk… utunkban vígasztalásunk, melegben árnyékunk, esőben és hidegben hajlékunk,… veszedelmünkben gyámolunk…”[12] 

Az úthoz hozzátartozott a test bűnbánó sanyargatása böjtöléssel. Gyalog indultak útnak. A betegek és idősek szekereken utazhattak. Mindig akadtak helybeli csatlakozók, akik velük tartottak a további úton.

‘búcsú’ szó eredete honfoglalásunk előtti időkből való. Ótörök eredetű, és felmentést jelentett. Évszázadok múltán még a következő jelentéseket vette fel: 1.) engedély ~ licentia, 2.) bűnbocsánat ~ indulgentia, 3.) búcsúvétel ~ discessus, 4.) zarándoklat ~ peregrinatio, 5.) templombúcsú ~ dedicatio ecclesiae, 6.) körmenet, kivonulás ~ processió, 7.) búcsúkban rendezett vásár.

[2]  A búcsú fogalma a magyar népnyelvben a szent helyekre irányuló zarándoklatot, az ottani ünnepi sokadalmat és a templom védőszentjének ~ dedicatio ecclesiae emlékünnepét is jelentette.[3]  Egy 19. századi meghatározás szerint a búcsúhely szent hely, ahová a hívek ájtatosságból zarándokolnak, hogy ott meggyónván és áldozván bűnbocsánatban részesülhessenek. Búcsújárás lehet 1.) valamely szent helyhez vonulás, 2.) körmenet egyik szent helyről egy másikhoz. Világi meghatározás szerint a búcsú, vagy búcsújárás azonos a szent helyre zarándoklással bűnbocsánat végett.[4] 

 

A búcsú összefügg a bűnbánattal. Az őszinte bűnbánó részben vagy egészben mentesült a bűnei után járó büntetéstől. Búcsúnyerés egy-egy megszentelt helyhez, általában templomhoz fűződött. Az Egyház templomokat látott el a búcsúnyerés kiváltságával. Ez az adott templom esetében elindította annak tömeges és szervezett felkeresését, azaz a zarándoklatokat, a meghatározott ünnepeken.

[5]  A 20. században az egyik zarándok atya megfogalmazása szerint: „A búcsújárás katolikus népünknek egyik legnagyobb élménye. A nép lakóhelyéhez kötött. A zarándoklat viszont útrakelés… A lélek messzire, Isten közelségébe vágyik. Ennek a messzebbre menésnek titokzatos (misztikus) útja a búcsújárás… A búcsújárás áldozatvállalás is, fáradalmakkal. Két fő mozzanat sarkallja a zarándokot: a vezeklés és az elégtétel, s ezért a búcsújárás a bűnbánat ünnepélyes, nyilvános kifejezése.”[6]  A zarándoklat ~ zarándoklás szavaihoz fűződő zarándok szavunk az egyik, 20. századi megfogalmazás alapján távoli szent helyre vagy kegyhelyre hitbuzgalomból elgyalogoló hívőt jelent. Valaki zarándokként zarándokhelyre megy. Van egyéni zarándok, de általában tömegesen zarándokolnak.[7]

A zarándoklatok három típusa ismert: 1.) Kegyes vagy klasszikus, amely a zarándoklat alaptípusa. 2.) Vezeklő, amely lehetett önként vállalt vagy kötelezően előírt. 3.) Politikai, amellyel az uralkodók hazai védőszenthez vagy távoli országbeli zarándokhelyre járultak. Ide sorolható a magyar királyok vagy főurak részvétele a keresztes hadjáratokban, Anjou uralkodóink zarándoklatai és Zsigmond királyunk római útja.

[8]

 

A török idők, a reformáció és az ellenreformáció évszázadainak szent helyeire tartó búcsújárás a 16–18. században

Mivel a török megjelenése létező veszedelemmé vált, Mária a török-ellenes küzdelem égi támogatója lett, akinek a kegyhelyei száma ismét gyarapodott. Esterházy Pál 1690-ben tizenegy máriás kegyhelyről szólt, ugyanő az 1696-ban közzétett könyvében már nyolcvanhárom újonnan nyílt búcsújáró kegyhelyet sorolt fel.

[56] A Mária-kultusz, Magyarországnak Mária Országaként emlegetése I. István királyunkra utal, aki az országot neki felajánlotta, amely azóta „Szűz Mária uralma alatt áll…”[57] Erre emlékeztet Esterházy a Mennyei korona című könyvének Ajánló levelében, amelyben Máriát ekképp szólítja meg: „O Dücsősséges Mennynek, Földnek Császárné Aszszonya, az Mindenható Attya Istennek el-jegyzett Leánya, mi Megváltó Jesusunknak Szentséges Annya, a Szent Lélek Istennek tisztaságos Jegyese, Magyar Ország örökös és Kegyelmes Aszszonya…”[58]

Létüknek több helyen vagy a török pusztítása, vagy a reformáció terjedése vetett véget. Ugyanúgy a búcsús helyekre irányuló zarándoklatoknak is. Ezért az 1545. évi trienti római katolikus zsinat szellemében a megújuló Mária-tisztelet követői (nemcsak a török, hanem) a reformáció kultuszhely elleni támadásait is (a szerzetes rendekkel az élen) igyekeztek elhárítani. A nagy lendülettel megújult 17. századi búcsújárás alapját az erősítette, hogy „Mária és a szentek képei előtt végzett ájtatoskodásról szólva hangsúlyozták,… azok nem a képeknek, a holt anyagnak, hanem az ábrázolt szenteknek szólnak”.

[59]

A Moson vármegyei Máriakálnok kápolnájához a zarándoklat 1553-tól kezdődött. A fentebb említett gyöngyösi Fájdalmas Anya szobrához a búcsújárást a török nem tiltotta. A Zala vármegyei Csatár kolostorához a török idején szintén folyt a búcsújárás. A Somogy vármegyei Andocs kápolnájának Mária kegyképéhez „a búcsújárókat a török… tiszteletben tartotta”.

[60] A Zágráb vármegyei Remete pálos kolostorának Mária kegyszobrához a búcsújárás 1525-ben kezdődött.[61]

A görögkeletiek ~ ortodoxok Bereg vármegyei munkácsi/csernekhegyi bazilita kolostorába, valamint a Zemplén vármegyei Máriakút és Bukóc erdei kápolnájához is élénk búcsújárás folyt a 16/17. században.

[62]

Más kegyhelyen vagy a török vagy a reformáció szüntette meg a 16/17. században a búcsújárást.

A Szabolcs vármegyei Nyírbátor ferences templomának csodás Mária-képét a hitújítók megsemmisítették. A Heves vármegyei pásztói cisztercita apátsági templom csodatévő Mária képének tisztelete a reformáció idején szűnt meg. A Pozsony vármegyei Boldogfa temploma szintén a reformációig volt búcsújáró hely. Nevével együtt az ottaniak vallása is megváltozott a mai, Vas vármegyei Ostffyasszonyfának. Régen Boldogasszonyfalva volt a neve. Templomának csodatevő Mária képéhez a búcsújárás az Ostffy-család protestáns hitre téréséig folyt.

[63]

 

A 17. században a protestáns erdélyi fejedelmek uralma és Habsburg-ellenes hadjáratai idején is pusztultak a zarándokhelyek. A Nyitra vármegyei Zobor-hegyi karthauzi kolostor és Mária-kegyképe, a Kolozs vármegyei Kolozsmonostor rendháza, a szepességi Lőcse, a szabolcsi Nyírbátor, a nógrádi Losonc, továbbá Brassó és a Hunyad vármegyei Vajdahunyad „szent helyeit (a hitújítás) tellyességgel elpusztította”.

[64]

 

Főúri és szerzetesi alapítású kegyhelyek között említjük a folytonos búcsújárást, vagy több ezer zarándokot vonzó, Mária tiszteletére emelt templomokat, illetve azok Mária kegyszobrait, kegyképeit:

A 17. században hg. Esterházy Pál által alapított vagy felújított kegyhely létesült a Moson vármegyei Boldogasszony helységben, a Sopron vármegyei Frakón (1695-től), Kismartonban, Kisboldogasszonyban és Oslin.

[65] Gr. Grassalovich Antal Máriabesnyőn alapított kegytemplomot.[66] A somogyi Segesd Pieta-kápolnáját 1755-ben gr. Széchényiek építtették.[67]

 

A loretoi kápolnák közül három búcsújáró hellyé lett: a fentebb említett tersatoi, az imént említett máriabesnyői és a Sopron vármegyei lorettoi ~ lorettomi. A Napbaöltözött Asszony-kegyszobrai közül a csíksomlyói ferencesekéhez és a szegedi alsóvárosi, szintén ferences templomhoz zarándoklókról szólhatunk.

[68] Az utóbbi helyen az 1650. évi szentévi búcsún sokan megjelentek.[69] 1716 után kezdődött a búcsújárás a Szerém vármegyei Péterváraddal szomszédos Tekia Havi Boldogasszony-kápolna Mária-kegyképéhez. A pécsi Havi hegyi-kápolna a 18. század elejétől „a környék kedvelt búcsújáró helyévé vált a vidék magyar, horvát és német lakosságának.[70] A Zemplén vármegyei bodrokjhelyi/sátoraljaújhelyi ‘Csudalatos Boldog Asszony’-képről az 1696. évi Mennyei Korona ezt közölte: „Vagyon Sáros Patakhoz nem messze Remete Szent Pál klastromban… Bóldogságos Szűz Képe… (amely) Búcsú járásokkal messze földről is látogattatik.”[71] A Segítő Szűzanya-kegyképének búcsús helye lett a gömöri Krasznahorka várának kápolnája, úgyszintén a Fejér vármegyei Bodajkon, a Komárom vármegyei Vértessomlón, a somogyi Turbékon és a Bács-Bodrog vármegyei Doroszlón.[72]

A Heves vármegyei Egerben, az 1689-ben, Tirolból megtelepedett szerviták Szent János-plébániatemplomának Fájdalmas Anya-szobrának tisztelete is sok zarándokot vonzott.

Búcsújárás folyt a könnyező Mária-képek kegyhelyeire is. A zempléni Klátóc templomának Mária-ikonja 1670-ben vért könnyezett, és ez indította el oda a búcsújárást. A vasi Királyfalva Fájdalmas Anya-templom képének könnyezését a katonák 1683. augusztus 14-én észlelték. A szabolcsi Máriapócs templomának Mária-ikonja 1696. november 14. és december 8. között könnyezett.

[73] A Szolnok-Doboka vármegyei Füzesmikola román ortodox templomban a Mária-ikon 1699. február 15-től március 12-ig könnyezett. Oda és a kolozsvári jezsuita templomba áthelyezett kegyképhez „erős búcsújáró gyakorlat bontakozott ki”.[74] A győri, a Pozsony vármegyei nagyszombati és szentantali templomok könnyező Mária-kegyképei iránti tiszteletre jellemző, hogy a nagyszombatihoz 1730/1740 körül évenként húszezren zarándokoltak.[75]

 

Nemzetiségeink kedvelt búcsújáró helyei közül német eredetű Máriaremete, a budakeszi Makkos Mária, Solymár, a Tolna vármegyei Csicsó, a baranyai Máriakéménd, a zalai Homokkomárom, (üveg kegyképe egyedüli Magyarországon – SZ. Z.), a Pest vármegyei Hajós és a Heves vármegyei Egerszalók kegyhelye.

[76]

Délszlávok alapította búcsújáró hely volt a Fejér vármegyei Ercsiben, horvát alapítású a somogyi Buzsákon.

A bácskai Bácskeresztúron ruszinok alakítottak ki kegyhelyet. A Zaránd (Arad) vármegyei Máriaradna templomának kegyképéhez magyar, német, bosnyák, román és bolgár búcsúsok jártak.

[77]

 

 evel  katintásal  lehet  rám  szavazni

   kategoriba  keresd   lukács  naplóját  szavaz  ezel  linkel  rám  köszönöm

Életmód

 

 

a ezen a linken lehet szavazni: http://goldenblog.hu/szavazas.aspx

goldenblog.hu

A Goldenblog a HVG éves blogversenye. A legjobb magyar blogok versenyeznek egymá…

ssal, nyolcadik alkalommal. Nevezz, szavazz és olvasd velünk a legjobb online tartalmakat!

Bővebben

A vallási élet 18. századi élénkülése, a barokk virágzás, a Regnum Mariánum eszmeisége akarva-akaratlan már a búcsújárás addig halvány turizmus jellegét is láthatóbbá tette, erősítette.

„A búcsújárás a társadalom és az egyház változásai nyomán hol erősebben, hol kissé háttérbe szorítva, de évszázadok óta része a katolikus ájtatosságnak… Nem változott azonban az idők során az, hogy zarándoklatra többféle indítékból vállalkoztak a hívek. Útjuk során kegyes és világias élmények… egyaránt hatottak rájuk.”

[78] Mivel a zarándoklat egyben utazás és vallásos cselekedet is, a lelki buzgósággal egyszerre kapcsolódik a hazai vagy külföldi helyek látásának óhaja, idegen vidékek és emberek megismerése. A búcsújárásnak ezek a vonásai napjainkig felismerhetők.[79]