az ember nagy része szeretre vágyodik de,nem kapják meg

       Sajnos  emberi  nagy  része  kivan  éhezve  szeretetre  de  sok  helyen    ezt  ,

 

      Nem  tudják   meg   kapni  ,mert ,legtöbb   ember  médiából  tanul az  meg,

 

     Nem  tanít  hanem   rombolja  emberekből szeretet ,ezt  ma  vetem  észre  sok,

 

     Emberből  hiányzik  ,  ez  nem mert  másik  ember  társa  felé  nyitni  közölni,

 

     Vele  szeretlek ,mint  barát .  ha  nem  ellenkezője , zárkózik  mindenkitől  ,ami,

 

     Nem  szemire  , mert  ez  egy  betegség  is   lehet  ,és  ezt   emberi  szertetel  lehet,

 

     Leküzdeni ,ezt  én  már  nagyon  tapasztaltam .sok  ember  vágyódik  szeretetre  .

 

     Ezt  kedves  szóval  jó  szóval  ,meg  lehet  ember társunk  felé  nyitni  és  máris,

 

     Meg  van  ember  társi   szeretet ,ere  nagyon  ,fi nyeljünk  ne hagyunk  ,szeretetre,

 

     Éhező   embert ,kedves  szóval  ,el  kel  látni  ,közmédia  ,nagyon  nyomasztja  az,

 

     Erőszakot  ,és  nem  szeretet ,a  másik  ember  társunk  felé  ,legalább  mi  tartsunk,

 

    Össze  szeresük   ember  társunkat  ,aki  ilyenre  éhezik ,és  imádkozunk  érte .

 

Hasonló gondolatmenet igaz más emberi érzésekkel kapcsolatban is, mint pl. a barátsággal, a szépség megtapasztalásával, a tudásvággyal. Az ember által megtapasztalt „jó” egy olyan misztérium felé vezet, amely mindent megváltoztat. Istent azonban nem lehet csakis az emberi vágyakozásból fakadón megismerni. Az ember az Abszolútum kutatója, valójában vallásos lény, legbelül Istenre vágyakozik. Ezért tehát korunkban is lehetségessé válhat az, hogy olyan útra térjünk, amely az élet vallásos értelmére vezet, és amely megmutatja, hogy a hit ajándéka nem egy abszurd, irracionális dolog.

E cél eléréséhez segítségül szolgálhatna egy olyan pedagógiai módszer, amely két célt tűz ki maga elé. Egyrészt elősegítené az élet valódi örömeinek megízlelését, amelyet már kiskortól tanítani kellene az élet minden színterén, így a családban, a barátságban, a szolidaritás, a mások megsegítése, a művészet, a természeti szépségek felismerésének terén. Másrészt pedig annak megerősítése, hogy sose elégedjünk meg azzal, amit elértünk. A valódi örömök ugyanis felébresztik bennünk azt az érzést, hogy tovább lépjünk a jóra vezető úton.

Az emberi vágyakozás egyben nyitott a megváltásra is. Még a bűn sötétségének idején sem alszik ki az a láng, amely segít felismerni és megízlelni a valódi jót, visszatérve ezáltal az Istenhez vezető útra, aki kegyelme által mindig megsegíti az embert. Az égi haza felé tartó zarándokok vagyunk a teljes, örök jó irányába haladva, amelytől senki sem tud megfosztani bennünket. Imádkozzunk azért, hogy a hit éve során Isten megmutassa arcát mindazoknak, akik őszinte szívvel keresik Őt.