egy jó cselekedet

 

Mindenki,járt ,valamilyen esküvő múltságon ,ott mindig jó hangulat ,van és kiszolgálják

 

Vénedéket ,sok étellel ,és itallal .ma italról ejtenék szót .minden vendég aki elmegy

 

Mulattozni ,meg kínálják ,először ,jó itallal , és aztán jöhet nagy mulatság .de ételnek

 

Italnak ,nem fogyhat el amíg vannak ,vendégek annál ,háznál. Hogy néz ki ,hogy vendég

 

Aki eljött esküvői múltságra , és isik,közli ,aki h ez ,múlatni ment el fogyott ,akkor ér őt

 

Nagy szégyen ,vendégeket ,nem bírja ki szolgálni ,amit kérnek .olyan vendégség is van először

 

Jó dolgokat hozzák ,vendégek elé ,el fogy lehet ,nem márkás dolgok . Minden jó italhoz

 

Ragaszkodik .Egyszer legalább ,ilyenkor igyon jó ízűt ,ne ,bolti italt ,egyszerűn ,csak az

 

Tablettás ,italoknak ,szólítják ,emberek és azt meg ,nem szeretik. Én is,egy esküvői múltságra

 

voltam, hivatalos,, ép jó ismerős vett valakit, el elfogyott ital ,máris nem tetszett sok embernek.

 

És elkezdtek haza menni rosszul is érzeték magukat. Valamilyen okokból.

 

 

 

János ezt külön kiemeli azzal, hogy Mária szól az Úr Jézusnak: „Nincs boruk.” Megállapítja ezt a borzalmas nagy valóságos tényt, hogy minden teremtett dolog fogyatékos, elfogy.

János azt is kiemeli, hogy „közünk van nekünk ehhez, segítő társam?” „Asszony” – azt jelenti ez. A legnagyobb megtiszteltetés ez Mária felé, hogy ezt a szót használja Jézus, ami a Teremtés könyvének az elején van: „Asszony”. „Segítő társ, a mi dolgunk ez?” János ezzel azt is kiemeli, hogy igen, az ő dolguk. Mélységes köze van Jézusnak és Máriának a természethez. És Mária ennek megfelelően szól is. Az egyetlen kiút minden emberi csődből: tegyük azt, amit Jézus mond.

Mi is megéljük azt, hogy fogytán a borunk. Az emberi természetünk erői elfogynak. Minden nap megéljük: nincs kedvem, elfogyott a kedvem, valami sötétség zuhant rám, nem látom az értelmét semminek… elfogyott a borom. Akkor tedd azt vakon, amit Jézus mond! Jöjj ide az Oltárszentségben jelenlévő Jézushoz, és mondd el neki: Fogytán vannak már az emberi erőim, már az utolsókat lélegzem… nincs borom! Ekkor – ha figyelünk Jézusra – megmondja: „Higgy, remélj!”
A második olvasmányban Szent Pál rámutat a Szentlélek ajándékaira. Jézus mindenkire árasztja az Ő ajándékait. Az első pünkösdkor mondták a nézők, hogy olyanok, mintha tele lennének édes borral. Ez Jézus bora: a Szentlélek ajándékai.

Amikor idejövünk, akkor ezt minden nap tapasztaljuk. Az ember csak bután, minden gondolat nélkül ül itt egy negyedórát az Oltáriszentség előtt, és azt veszi észre, hogy erősebb lett; valami ismeretlen forrásból megjött a kedvem, a lendületem az élethez. Fölkelek és megyek tovább újra, új erővel. Haldoklok már, és jön Jézus érintése a szent kenet szentségén keresztül, és megnyugszom, és a hit fényében azt a titkot, ami előtt állok, meg tudja nyitni az én hitem.

Ez a titok rejlik, drága jó testvérek, ebben az evangéliumban. Ez a mélységes titok.

A Szentlélek adományai között, amelyek Jézus borát közvetítik hozzánk, a legnagyobb a szeretet. Keresnünk kell ezeket az ajándékokat – leginkább ezt a legnagyobb ajándékot – minden nap, hogy merítsünk a vedrekből – a hat kővederből –, a szentségek forrásaiból. Akkor tudunk csak élni, különben nem. Különben mi is kedvetlen, lendületet vesztett, elsötétült, sokszor talán egymással marakodó kis gomolyag leszünk, nem pedig Jézus tanítványai.

Merítsünk minden nap a borból – most is, ma is –, és akkor leszünk Jézus egyháza; mint ahogy meríteni kell minden keresztény közösségnek: csak akkor oldjuk meg a keresztények egységének a kérdését is. Imával merítsünk minden nap!

Kérem, adója 1 %-ával támogassa alapítványunkat!

Az adományozó szelvényre ezt írja:

 

Mint a többi ember Közhasznú Alapítvány

Adószám: 18711516-1-13 előre köszönik szépen