a fontoság

 

Minden ember,ara törekszik hogy meg mutassa ő milyen is fontos életbe, mindenki aki ,

 

Neki ,kezdet egy dolgoknak ,amit rá bíztak ,életbe,az ő nagyon is fontos .ismerek illetőt,

 

ez ember kiszolgálja ,kocsisokat , ő azt játssza hogy ő nagyon is fontos szerepet tölt-be

 

és azért is ő valaki ,és másik ember aki nem fontos,őt kiszolgálja. De az nagyon fontos,

 

ő fontos ember ő belő él meg és őt meg nem illene lenézni ,én azt vetem észre az ember,

 

aki kiszolgálja ,másikat . Velem, játszotta,ő milyen fontos ,rendbe ő fontos azon helyen anya,

 

főnök, ő meg biztos, helyettese, de akkor is tudni kel minden embernek ő annyira fontos,

 

Amennyire ,őt meg bízták .ennek is van veszélye. Azt szokták mondani minden embert,

 

lehet, pótolni akár milyen fontos ember ő nagy világba. Engem szoktak pótolni pedig ,azt,

 

szokták mondani nekem én fontos vagyok ember vagyok ,de minden embert lehet pótolni,

 

így bizonyosodik be, mindenki annyira fontos amennyire meg bízzák .én se vagyok nagyon,

 

fontos ,csak annyira amire ,fel kértek .nem nagyon jó fontos ember ,mert én tapasztalom,

 

mindig mások bántják .pedig ő igazán fontos ,akár menyire tiltakozik hogy nem fontos,ő

 

biztos tesz valamit közösség érdekébe.

 

 

A spiritualizmus, meditáció és hasonlók nem éppen a szokványos dolgok, amivel egy technológia iránt érdeklődő ember foglalkozik, de úgy gondolom, hogy végeredményben akár az is lehetne.

Minél közelebb kerülünk az ember és a gép egyre mélyebb és mélyebb integrációjához, jobban mondva, minél jobban vágyunk erre az integrációra  a mindennapjainkban – hogy megkönnyítsék az életünket, remélhetőleg – annál nagyobb szükség kerekedik arra, hogy elkezdjük felfedezni az elménket, az értelmünket.

Enélkül a felfedezés, illetve megértés nélkül a biológiai és technológiai integráció olyan próbálkozás, mint amikor pici gyermek koromban megkérdeztem apukámat: “Apa, ha nem vagy elég erős, miért nem szerelsz magadba egy vezetéket és dugod magad a konnektorba…?”

Ez – bár most nyilván mosolygunk vagy épp szörnyülködünk rajta – egy teljesen ártatlan és jóindulatú gyermeki gondolat volt ott és akkor. Azt gondoltam, ha azok az erős motorok és egyéb szerkezetek a konnektorból nyerik az erejüket, akkor apukám ha “bedugja magát” a hálózatba, akkor ő is erős lesz… Nos, akkoriban, amikor még beszélni is csak nemrég tanultam meg, honnét tudhattam volna, hogy ezzel szegény megölné magát?

Most, “felnőtt fejjel” már triviális, hogyha valakit ilyen módon kötünk a 220-ra, az belehal… Azért nyilvánvaló ez most nekem, mert felnőttem és elkezdtem megérteni magam körül a világot. De egy gyermek, aki semmit nem tud a dolgok valódi természetéről, joggal gondolhatja azt, hogy a biológiai és a szintetikus ilyetén való összecsatolása pozitív hatással jár.

Nem sokban különbözik ez a tudatlan, gyermeki hozzáállás azoktól a tudós emberektől, akik manapság megfelelő spiritualitás nélkül próbálják agyi funkcióinkat gépekkel szinkronizálni, kiegészíteni. Nem akarom az ő munkájukat lekicsinyleni, mert cseppet sem tudománytalan amit művelnek, sőt.

Akarom

Akarom: fontos ne legyek magamnak.

A végtelen falban legyek egy tégla,
Lépcső, min felhalad valaki más,
Ekevas, mely mélyen a földbe ás,
Ám a kalász nem az ő érdeme.
Legyek a szél, mely hordja a magot,
De szirmát ki nem bontja a virágnak,
S az emberek, mikor a mezőn járnak,
A virágban hadd gyönyörködjenek.
Legyek a kendő, mely könnyet töröl,
Legyek a csend, mely mindíg enyhet ad.
A kéz legyek, mely váltig simogat,
Legyek, s ne tudjam soha, hogy vagyok.
Legyek a fáradt pillákon az álom.
Legyek a délibáb, mely megjelen
És nem kérdi, hogy nézik-e vagy sem,
Legyek a délibáb a rónaságon.
Legyek a vén föld fekete szívéből
Egy mély sóhajtás fel a magas égig,
Legyek a drót, min üzenet megy végig
És cseréljenek ki, ha elszakadtam.
Sok lélek alatt legyek a tutaj,
Egyszerű, durván összerótt ladik,
Mit tengerbe visznek mély folyók.

Legyek a hegedű, mely végtelenbe sír,
Míg le nem teszi a művész a vonót.

 

Kérem, adója 1 %-ával támogassa alapítványunkat!
Az adományozó szelvényre ezt írja:
 
Mint a többi ember Közhasznú Alapítvány
Adószám: 18711516-1-13 előre köszönik szépen