Jóel halála

– ballada –

És Jóelhoz eljött a Daemon és így szólt:

– Sorsodhoz tartozik, hogy valamelyik képességedet elveszítsd. Választhatsz, hogy melyikről akarsz lemondani.

Jóel sokáig gondolkozott.

– Ha meg kell lennie: a szaglásról – mondta aztán.

A Daemon eltávozott, és Jóel nem érezte többé a szagokat.

Egy év múlva a Daemon újra megjelent.

– Sorsodhoz tartozik, hogy valamelyik képességedet elveszítsd. Választhatsz, hogy melyikről akarsz lemondani.

Jóel töprengett.

– Az ízlés képességéről – mondta.

A Daemon elhagyta és Jóel többé nem érezte az ízeket.

Egy év múlva a Daemon újra megjelent.

– Sorsodhoz tartozik, hogy valamelyik képességedet elveszítsd. Választhatsz, melyikről akarsz lemondani.

Jóel sokáig gondolkozott.

– A tapintásról – mondta végül.

A Daemon eltűnt és Jóel körül a tárgyak megnémultak.

Egy év múlva a Daemon újra megjelent.

– Sorsodhoz tartozik, hogy képességeid közül valamelyiket elveszítsd. Választhatsz, melyikről akarsz lemondani.

Jóel sokáig gondolkozott.

– A beszéd képességéről – mondta és felnyögött.

A Daemon elhagyta és Jóel többé nem tudott beszélni. Ha kedvese szólt hozzá, csak jelekkel válaszolt és szemével integetett.

Egy év múlva a Daemon újra megjelent.

– Sorsodhoz tartozik, hogy képességeid közül valamelyiket elveszítsd. Választhatsz, hogy melyikről akarsz lemondani. A látás, a hallás, a járás és a nevetés közül kell választanod.

Jóel a látásról és a nevetésről még nem tudott lemondani. Tehát a hallás és a járás képességéről gondolkozott. Szeretett sétálni a völgyben, s a madarak énekét és kedvese hangját is szerette hallani. Hosszas vívódás után, immár némán, így felelt:

– Lemondok arról, hogy halljam a madarak énekét, a fák zúgását és kedvesem hangját. Járni, látni és nevetni akarok.

A Daemon eltávozott, és Jóel nem hallotta többé a madarak énekét, a fák zúgását és kedvese hangját.

Elmúlt egy év s a Daemon megjelent.

– Sorsodhoz tartozik, hogy valamelyik képességedet elveszítsd. Választhatsz, hogy melyikről akarsz lemondani. A látás, a nevetés és a járás képességei közül kell választanod.

Jóel sokáig gondolkozott. Aztán jelt adott:

– Lemondok arról, hogy járjak.

A Daemon elenyészett és Jóel többé nem tudott járni. Csak ült a kertben és szemével nevetett, ha megjött a kedvese.

De elmúlt egy év és a Daemon újra megjelent.

– Sorsodhoz tartozik, hogy képességeid közül valamelyiket elveszítsd. Választhatsz, hogy melyikről akarsz lemondani. A nevetés és a látás képességei közül kell választanod.

Jóel maga elé emelte kezét és sokáig nézte szétnyitott ujjait. Aztán így szólt a szeme:

– Látni, látni akarok Daemon! A hegyeket, a fákat akarom látni, a lombon csillogó napsugarat és kedvesem arcát. Látni, látni akarok, mindörökké!

A Daemon eltűnt és Jóel látott ugyan, de többé nem tudott nevetni. Ekkor kedvese is elhagyta őt, mert nem szerette a komor arcokat. Jóel egyedül ült a kertben és nézte a fákat, a hegyeket, az eget, a völgyből felszálló párát és a lombon csillogó napsugarat.

De elmúlt egy év és a Daemon újra megjelent. Bejött a kertbe és így szólt:

– Eljöttem a szemedért, Jóel!

Jóel felállt. Tágra nyitott szemmel körülnézett. Látta a fákat, az eget, a hegyeket, a völgyből felszálló párát és a lombon csillogó napsugarat.

A Daemon eltávozott és Jóel többé nem látott semmit. Feküdt a lombok között, teljes sötétségben.

Aztán – nagy sokára – valami derengés támadt lényének középpontjában. A derengésből fény lett, a fényből ragyogás, s Jóel meglátta azt, amit eddig a hegyek, a fák, az ég színei és kedvese arca eltakartak.

Kérem, adója 1 %-ával támogassa alapítványunkat!
Az adományozó szelvényre ezt írja:
Mint a többi ember Közhasznú Alapítvány
Adószám: 18711516-1-13   előre  is   köszönik   szépen