Pár gondolat a segítségről

Van úgy, hogy segítséget kérek. Ha belegondolok, soha nem magamnak, mindig a Kutyatár ügyes-bajos dolgaiból kifolyólag. Mondjuk ha felszínesen nézzük, akkor ez valóban hozzám kötődik, hiszen sokszor én vagyok a lebonyolító, ellapátoló, kivevő, berakó, megfogó, stb. Elképesztő, hogy a semmiből hányan ajánlkoznak. Nem is ismerem őket, de ők megoldást nyújtanak. Aztán már ismerem és szeretem őket. Hiszen önzetlenül, haszonlesés nélkül, saját erőiket (szellemi, anyagi, fizikai, stb) mozgósítva ugyanazért a dologért odateszik magukat. Nem legyintenek rá, mondván, hogy: majd úgyis segít valaki más. Őszintén, szívesen felajánlják, amit tudnak. És hiszem, hogy ilyenkor Ők is átélik azt a kisebb, vagy nagyobb katarzist, hogy valami olyan dologban közreműködtek, melynek fókuszában a rászoruló állat (többnyire kutya) áll.
A morfondírozásom abból fakad, hogy kit mi inspirál ebben a dologban. Hiszen nap, mint nap olyan (addig) ismeretlenek bukkannak fel, akiknél nem ismerem a motivációt. Azt tudom, hogy vannak, akikkel papírforma szerint arra szegődtünk, hogy egyesületi formában – kis régiónkban – amit lehet, megtegyünk az állatvédelem frontján. Aztán jön egy probléma. Van a fejemben a megoldásra egy lehetséges személy, megkeresem, erre ő azt mondja nekem: miért segítsek? Azért, hogy neked jó legyen? Hát basszus! Ne nekem legyen jó! Ráadásul neki mi baja lesz attól, ha nekem jó? Ha rajtam tud segíteni? Az neki smafu? Hogy is van ez? Aztán mivel nem segít, ezért nem éli át azt az örömöt, amit az átél, aki viszont erre készen áll. Így egyre frusztráltabb, egyre magányosabb, egyre gyanakvóbb, hogy őt csak ki akarják használni. Aztán már rajta kéne segíteni. De ki a fene akar segíteni olyanon, aki amikor szükség van rá, félreáll, megszégyenít? Jó kis csapda ez!
Tegnap este tettem fel Suzie szállításával kapcsolatos kiírásomat. Jelentem ma délutánra .
Tehát köszönöm azoknak, akik nem tolongtak az elején tisztségért az egyesületben, hanem útközben csatlakoztak hozzánk, és csatlakoznak a mai napig – sokszor névtelenül, arctalanul -, bizonyítva, hogy méltók arra, hogy egyszer Nekik is segítsenek.
Pár gondolat a segítségről

Kérem, adója 1 %-ával támogassa alapítványunkat!
Az adományozó szelvényre ezt írja:
Mint a többi ember Közhasznú Alapítvány
Adószám: 18711516-1-13   előre  is   köszönik   szépen