Két barát ment a sivatagban

 

Kirándulásuk alkalmával összevesztek, és az egyik barát képen törölte a másikat, aki megsértődött, és anélkül, hogy szólt volna bármit is, beleírta a homokba:

“Ma a legjobb barátom lekevert egyet!”

Mentek tovább a sivatagban, egy oázishoz értek, ahol elhatározták, hogy megfürödnek. Az a barát, aki kapott egy pofont, fuldoklani kezdett, de a másik kimentette. Magához térvén, kőbe véste:

“Ma a legjobb barátom megmentette az életemet!”

Az a barát, aki lekevert egyet, majd megmentette a másikat, megkérdezte:

– Mikor megütöttelek, homokba írtad. Most meg kőbe vésted. Miért?

A másik azt válaszolta:

– Mikor valaki megbánt, csak homokba szabad írnunk, hogy a megbocsátás szele eltörölje a szavakat. De ha valaki jót tesz velünk, véssük kőbe, hogy senki se törölhesse el.

TANULD MEG SÉRELMEIDET HOMOKBA ÍRNI, A JÓSZERENCSÉDET PEDIG KŐBE VÉSNI! Azt mondják, egy különleges emberrel találkozni, akit tisztelsz, egy pillanat műve.

Megszeretni egy nap elég, de az illető elfelejtéséhez már lehet, hogy kevés egy élet is.

Kérem, adója 1 %-ával támogassa alapítványunkat!

 

Az adományozó szelvényre ezt írja:

 

Mint a többi ember Közhasznú Alapítvány

 

Adószám: 18711516-1-13

előre is köszönik szépen