tudni kel hol határ játékba

 

Mindenki szokott búcsúzkodni életbe ha kis időre valamitől el kel köszöni én így tetem,

amikor el utaztam párnaptól szüleimtől ezt kulturálisan lehet tenni el köszönést nem,

úgy mint ma reggel amit láttam egyes eberek hogy köszöntek el nyári szünetül hogy,

szabad akartunkat engedjük szabadságra ilyenkor mindent tehetünk úgy gondolkoznak .

Ez nagy tévedés azt merem mondani ,tudja minden ember bármit rosszat életébe ,annak,

lehet következményei is lesznek. csak lehet ő tudja tett az jó dolog ő szerinte ,hozok egy,

pl elő ma út közepére beállítják vizes lezáró fa deszkát oszlopot ara ne menjen ,

kocsi mint valami lenne ,mint víz törés lenne ott ,de nem az volt ha nem bírt ember ,

magával éjszaka szórákázás kép kirakja táblát út közepébe. ez nem jó dolog ilyet tenni,

másik emberel sietne időhöz kötve látja valaki jót szórakozót ki tette víz lezáró oszlopot ,

középre fáját be helyezve ott baj-van ,de nem volt szerencsére csak nem tudja valaki hol,

határ .mindenen szeret szórakozni .az egy illetőnek nagyon jó játék mással ki baltázik ,meg,

nyitja benzincsapot .jó érzete magát biztos akkor ember ,néha nem tudják egyes emberek ,

hol határ játékba mit tehet mivel okoznak mának kárt .még föl háborító látunk ki döntötték.

út jelző táblákat ez is tetszett valakinek úgy gondolta ő így búcsúztatja nyári szünet el .ez.

is kicsit túlzásba vitte én szerintem ,de nem megszólom őt ezért .tudni kel mindenkinek.

meddig szórakozhat hogy más embernek ne okozzak bajt .amit írtam előbb nem tudni.

ki volt azért nem szóltam meg nem is szoktam ilyet .de előbb itt írtam oszlop ki helyezéssel.

tábla borogatással más embernek életébe kárt okozok .ilyet látnak figyeljenek közlekedésbe.

győződjön meg tényleg baj van nincs akkor szóljanak hivatalos embernek ezt látta győződjön.

tényleg baj van látja nincs akkor elhelyezi táblát hivatalos ember hogy meg előzze másik.

embernek kárát közeledésbe. Ere nagyon figyeljenek vigyük ember társunk életét .

közeledésbe .élet egy embernek nagyon drága dolog .

zúfolt napok mindig de mindig ügyesen oldom kis idö mindig marad.

 

Tegnap ép vége esti Szent Misének mondják menjek valaki után kel neki reggeli Szent,

Misén énekelni mert Ma kivételesen reggel volt .ere mondtam én meg előztem szóltam előbb

ahogy vége tegnap esti szent misének .ere mondja Harangozó neki ki ment fejéből ma ,

neki reggel kel jönni .így be tervezet 2napal korában másik dolgot .ki ment fejéből neki,

tegnap este hogy ma reggel Sekrestyésnek kel lenni .azon estén gondolkozott ,sekrestyés,

hogy oldja meg dolgokat mert el kel menni ahova várják .ki találta hogy jövök e én ma,

reggel 7kor Misére .az volt nem menni dolgom volt de nem közöltem vele .de ahogy ,

felkért nem segíteném ki ma reggel ,de ki segítelek .azért is viszonyoztam gyorsan ezt,

dolgot ő is segített nekem tegnap délután ,így kölcsönösen segítettünk egy máson ami szép

dolog ő így ma elintézte reggel dolgát csak nekem jó 15percel kelet korában kelni reggel,

5:10kor mert előző dolgot korában kezdtük el hogy én másik helyre ,oda érjek ahova ,

kérték segítségemet de meg oldottam azt is .csak reggel amikor fel keltem azóta megyek,

egyfolytában annyira kérték segítségemet de délbe ez már le csillapodott .ki emlékezik,

ara hogy 47éves lányon segítettem ,de tovább nem bírtam kicsit ki játszott valamit .

Amit egy darabig tűr ember .fel hívott hogy mi van velem hogy nem írok semmit neki,

nem keresem .mondtam ekkor érek-rá 10percre nem tetszett .kérdezi hogy hétvégén nem,

érek-rá mondom nem ,dúskál ágyába haragszok rá eddig nem kerestem mondtam nem ,

mert nem típus vagyok .esszémbe jutott semmi hétvégén nem érsz rá igen mondom ,

itt foglalkozások nem érek-rá .kérdezi pénzért ugye nem jó szándékért ,nem tetteszet neki

ez én nem érek-rá .elmondom őszintét csak segítettem neki többet gondolt hogy én,

rá érő ember vagyok pedig sok dolgom alig bírom utol érni magam .nem baj nem érti,

az akién jó szándékból segítettem .elég ha azok tudják menyire el havazza akivel ,

kapcsolatokba vagyok .az engem nem érdekel mit gondol az hölgy akin segítettem ,

rá érák .semmi köze hozzám .csak azoknak van köze hozzám kapcsolatba velem egyeztet,

velem beszélni akar mikor érek-rá .kívül áloknak ehhez semmi köze ahogy tetem azzal,

illetővel .nagyon át kel gondolnom dolgot hova megyek pontosan meg jelenjek .

rám mindig sokan számítanak .ez fontos nem kívül álló ember véleménye .soha ,

ne hallgassanak ők nem tudják soha más ember menyire van el foglalva .

nagy rendrakásos napunk bent alapítványba 2része

 

Sikerült dolgokat elintézni utolsó pillanatokba hogy rend is lett mindenűt az alapítványba,

így foglalkozások előtt 4napal végeztünk teljesen nagy pakolással ,és rendrakással ,nagyon,

nagy munkát igényelt . 3Szülönek ,meg nekem is rengeteg energia munkát feketedtünk,

bele kedden pakolásos rendrakással nagyon szép hallatunk .elnök asszony ép ara járt,

tegnap valamikor nagyon csodálkozott alapítvány 2termémbe amit kedden sikerült be,

fejeznünk teljesen ez munkáltok azon napon ahogy írtam délután 1ig pakolással,

rendrakással töltöttük el indünket de nagyon rá fért voltak nekünk útba dolgok el vittük.

Férjünk meg rend is legyen .kép készült titokba mi rendrakásunkról ,amikor valami miatt,

el jött be nézni elnök asszony látta rendet bent ,nagyon tetszett képet készíttet hogy néz-ki,

alapítvány belűről ,nagy pakolás után .ezt pakolásos ,rendkasát ma folytattuk ,de akkor csak,

2szülö én Fecó segítettünk mind 2napon szülőknek haladjunk szépek legyünk .rendrakásos,

képek itt meg tekinthettük .ilyen bejegyzést keressenek most hogy néz-ki alapítvány,

rendrakás után mai reggeli bejegyzést keressenek ott vannak képek ,ez reggeli kép ,

bejegyzés kivételes volt tudják így néz-ki alapítványuk ,rendrakás után ,ma kicsit szerényebb,

volt pakolás rendrakás bent ma konyhát pofoztuk helyre .találtunk kis terítőt ami konyha ,

szekrénybe illik azt igazgattuk bele konyha szekrénybe jól nézzen ki. Meg ablak pucolást,

végzetünk ,el mosogattuk dolgokat megint elrepült idő megint csak délután 1kor végzetünk,

fel Hívom olvasok figyelmét hogy jövő hétfőtől indulnak foglalkozások nálunk ,

alapítványba arról fogok írni hétfőnként ,szerda ,pénteken-te foglalkozásokról írok mi,

történik ott is vannak érdekes dolgok ,ott még magának talál majd receptet is ha kedve,

akad otthon el is készítheti ,amit el készítünk foglalkozásokkor ,érdemes velünk tartani,

azon napokba is , hét többi napján magamról írok mi van velem mi történik nagy világba.

Akkor tartsanak velem .idei 1foglkozáskor karalábé levest készítünk el .

a hűség

A hűség itt nem a keresztyén által gyakorolt hit, hanem inkább az a hűség vagy megbízhatóság, ami a Szentlélek által terem egy neki átadott életben.

Ugyanez a szó fordul elő T-ben, ahol a King James Version “megbízhatóság”-gal fordítja. Ez a jellemvonás nagy, dicséretben részesül a Szentírásban. A kis dolgokban való hűség az egyik legbiztosabb jellempróba, amint Urunk ezt a talentumokról mondott példázatában jelzi: “A kevésben hű voltál, sokat bízok rád ezután” . A jó erkölcs nem annyira mennyiség, inkább a minőség kérdése. A jó az jó, a rossz az meg rossz a kicsi dolgokban éppúgy, mint a nagyokban.

Péter éles határt von azok között, akik hűségesen járnak Istennel, és akik megint belemerültek a világ dolgaiba. Azt írja: “Mert jobb lett volna nekik, ha meg sem ismerik az igazság útját, minthogy azt megismerve elforduljanak a nekik adott szent parancsolattól. De betelt rajtuk az igaz példabeszéd: ‘A kutya visszatér a maga okádására’, és: ‘A megfürdött disznó sárban hempereg!'”

János harmadik levele csupán tizenöt versből áll. Diotrefész és Demetriosz a két főszereplő. Demetriosz volt az Úr hűséges követője, akiről így szól a jellemzés: “Demetriosz mellett bizonyságot tesz mindenki, maga az igazság is). Az elismerést azért kapta, mert szóban és igazságban, elvben és a gyakorlatban hűségesen követte az Urat.

Az iparban van egy közismert kifejezés: “átfutási idő”, ami a megrendelés leadása és az áru átvétele között eltelik. Sok keresztyén sajnálni fogja egy napon azt az öntevékenységre pazarolt időt, ami aközött telt el, mikor Isten felmutatta nekik a rájuk vonatkozó tervét, és amikor végre cselekedni kezdték azt. A hajdani izraeliták néhány hónap alatt meg tudták volna tenni az utat Egyiptomból Kánaánba. Ehelyett negyven évig vándoroltak és egy egész generáció kihalt hűtlenség miatt.

A hűség hiánya valójában a lelki éretlenség jele. Az érzelmi éretlenség egyik jele a felelősség vállalásának visszautasítása. Egy fiatal a felnőttség minden kiváltságát magának akarná, de visszautasítja a felelősség vállalását. Ez lelkileg is így igaz. Isten ránkszabott – mint érett keresztyénekre -, bizonyos kötelezettségeket is. Amikor engedetlenkedünk és visszautasítjuk ezeket a kötelezettségeket, hűtlenek vagyunk. Másrészt amikor hűségesek vagyunk, az azt jelenti, hogy elfogadtuk az Istentől nekünk adott kötelezettségeket. Ez a lelki érettség jele, és az egyik fontos gyümölcs, amit a Lélek hoz az életünkbe.

Legtöbbünk bizonyára lassabban fejlődik, mint kellene, mert nem engedi, hogy a Szentlélek irányítsa élete minden területét. Inkább hűséges engedelmességgel engedjük, hogy a Szentlélek Isten minden rossz szokást és káros befolyást azonnal eltávolíthasson belőlünk. Türelmetlenné válhatunk, mikor felfedezzük, hogy oly hosszú időbe telik, míg olyanok leszünk, mint ő. De mégis türelmeseknek és hűségeseknek kell lennünk, mert azt, hogy hasonlók legyünk őhozzá, megéri kivárni. Viszont ha sikerülne is teljesen érett keresztyénné válnunk, nemigen hiszem, hogy ennek tudatában lennénk. Ki állíthatná azt magáról ebben az életben. hogy teljesen tökéletes? Azt azonban tudjuk, hogy mikor majd előtte fogunk állni az örökkévalóságban, vele együtt megdicsőülünk. A Szentlélek Isten tervének egyre mélyülő munkáját kezdi véghezvinni az életünkben, mihelyt készek vagyunk hűségesen “igen”-t mondani az ő akaratára.

A Szentírásban bőven van olyan történet, mint az Ábrahámé , aki hűséges volt az Isten előtt járásban. Az egész 11. fejezetet végig kellene tanulmányoznunk, amint felsorolja azokat a férfiakat és nőket, akiket Isten hűségeseknek nevez.

Veszélyes dolog Istent kísérteni, ahogy Ámós napjaiban tették a “hűtlenkedők”. Azokra nézve jelentette ki Isten: “Jön majd idő… amikor éhséget bocsátok a földre. Nem kenyérre fognak éhezni, és nem vízre fognak szomjazni, hanem az ÚR igéjének hallgutására”

Inkább Jakab tanácsát kell megfogadnunk: “Boldog ember az, aki a kísértés idején kitart, mert miután kiállta a próbát, elnyeri az élet koronáját, amelyet az Úr megígért az őt szeretőknek” . Aztán azt mondja: “De aki a szabadság tökéletes törvényébe tekint bele, és megmarad mellette, úgyhogy nem feledékeny hallgatója, hanem tevékeny, megvalósítója: azt boldoggá teszi cselekedete”

Újból és újból hangzik a figyelmeztetés, hogy legyünk hűségesek. Mint már korábban láttuk, a Bibliában számos, e korszak végére vonatkozó ítéletről olvasunk. Köztük az egyiket a Krisztus ítélőszékének hívják. Egy napon valamennyi keresztyén ott fog állni Krisztus előtt, hogy számot adjon arról a munkáról, amit megtérése óta véghezvitt. Mi nem a világ szemében elért sikerek alapján leszünk megítélve, hanem, hogy milyen hűségesek voltunk azon a helyen, ahova Isten állított minket.  hogy Isten a hűség alapján fog megítélni minket.

Valamikor hűségünknek az a legnagyobb próbája, hogy mennyi időt töltünk el Biblia-olvasással, imádkozással, és megmaradunk-e az igazságosság elve mellett, amikor jóléttel áldatunk meg. Meglepett, amikor nemrég egy keresztyén ezt mondta: “Hűséges keresztyénnek lenni a modern Amerikában nehéz”. Olyan könnyű elfelejteni és elhagyni a mi Istenünket a jólét közepette, főleg az anyagiasság burjánzása idején. Ez az oka annak, amiért Jézus elmondta nekünk, hogy nehéz a gazdagnak bejutni az Isten országába. Üdvözülhet a gazdag is, de a Biblia szól a “gazdagság csábításá”-ról . E világ gondjai és terhei sokszor megzavarnak minket abban, hogy az Úr előtt hűségesen járjunk. A virágzó anyagiasság közepette vigyáznunk kell, nehogy mi is ugyanabba a kelepcébe essünk, mint a laodiceaiak. Ők Isten haragját és nemtetszését vonták magukra, mivel úgy érezték, hogy nekik nincs szükségük semmire, mert anyagilag gazdagok  “Akik pedig meg akarnak gazdagodni, kísértésbe meg csapdába, sok esztelen és káros kívánságba esnek, amelyek az embereket pusztulásba és romlásba döntik. Mert minden rossznak gyökere a pénz szeretete, amely, után sóvárogva egyesek eltévelyednek a hittől és sok fájdalmat okoznak önmaguknak”

Ha sírfeliratot véshetnénk Pál apostol sírjára, az így szólhatna: “Hűséges volt mindhalálig.” Miközben kivégzésére várt, habozás nélkül ki tudta jelenteni: “Ama nemes harcot megharcoltam, futásomat elvégeztem, a hitet megtartottam, végezetre eltétetett nekem az igazság koronája. amelyet megad nekem az Úr, az igaz bíró ama napon”  Akármi kudarc érte is Pált, és bármennyire is elmaradt a tökéletesség mértékétől, azt tudta, hogy neki az Úrhoz mindhalálig hűségesnek kell lennie.

Ez a csodálatos szelet a Lélek gyümölcsének gerezdjéből azt teszi: hűség a bizonyságtételünkben, hűség az odaszentelésünkben és elhívásunkban, és hűség Krisztus parancsaihoz. És a hűség végső jutalma adva van : “Légy hű mindhalálig, és neked adom az élet koronáját.”

nagy takarítás alapítványba 1rész

 

Minden iskola kezdés előtt vagy foglalkozások előtt így szeptember elején indulnak,

iskola foglalkozások bármilyen foglalkozás ifjoncok számára Ilik előtte rendrakás ,

termekbe ahol folyni-fog ifjoncoknak foglalkozás majd hamarosan .nálunk így telt,

hogy ma én úgy kezdtem mai napot reggel negyed 9kor meg néztem mi kel takarításhoz,

mit kel vásárolnom ,nézelődök szombaton buli volt hol zöld vödör mert kel takarításhoz,

mára ,azon napon abba hagytam ma amikor érkeztem keresni kezdtem megint nem ,

találtam akkor úgy voltam idő kevés ere keresgéljem vödört föl adtam ,úgy voltam vele,

kel úgy is jó pár dolog így takarításhoz szerek ,felmosótörlő .eszembe jutott hogy kel ,

illem egy két bevásárolni így azt meg vetem ami előtt neki nem kezdünk foglalkozásoknak,

szeptemberbe ,így előre vetem meg ezt ne úgy nézzen ki illem hely .ép bevásárlással ép meg,

beszélt időbe végzetem gyorsan egyenesen mentem alapítványba ,de kicsit várakoztam ,

aztán jött egyik szülő meg neki állt ,szélőstétesnek .közbe szolt mindjárt jön az másik,

2szülö de jöttek is de el hívtak kelet segítségem egy szekrényt hoztunk-be .abba ,

fogják majd ifjoncok holmijukat el helyzeni .meg érkeztünk neki álltunk mi nem kel onnan,

hogy ne foglalja bent helyett .ki tettük udvara .közbe szülök meg nézték mit vásároltam ,

alapítványba ,látják illem helyre vetem 1-2dolog mondják nagyon szép mondtam félek,

mert nem mondtam elnök asszonynak ilyet veszek mondják ne aggódjak szemi baj.

Ő is jóvá hagyja ezt döntést amit tetettél .azt tudom minden döntésemet el fogadják,

jól döntök ez ilyen volt .foglalkoztató termet meg társalgót alakítódtunk szülőknek ,spejz,

rendrakás ami helyre kelet pakolni helyére raktunk felmostunk nagyon gyorsan el ment,

idő evvel délután 1órára végeztünk vele konyhai szakaszt csütörtökön rakjuk rendbe,

erről írok bejegyzést .takarításhoz azért kel felnőttek segítsége volt régen egy valakire,

lehet számolni .ő el van foglalva mindig ,akkor úgy dönt elnök asszony ,én hogy,

össze egyeztetünk időpont szülőkel mikor rendet-rakni el jönnek neked segíteni és,

akkor el van végezve normálisan munka ,így alakult ki felnőtt segítség nekem alapítványba.

idei tanév nyitó ünnepség 2része alapítványba

 

Ha már ünnepélyesen szombat délután 3órakor meg tudtam nyitni új tanévet ,bent,

alapítványba .kicsikét hosszúra sikerült ünnepi beszédem ,de mindenkinek nagyon ,

tetszett kaptam legvégén beszédem után dicséretet ,pedagógus Marika nénitől mert,

nagyon tetszett neki beszédem amit mondtam tanév nyitó ünnepségen ,ő tudja igazán,

át értékelni hogy milyen ember beszédje ünnepségen ő pedagógus ők tanultak ilyet.,

Meg beszéd köszöntem pedagógusokat ahogy illik tanév kezdte előtt ,köszöntem,

körünkbe lévő nővérkét őt is Juditnak hívják ő is fog segíteni pedagógus Marika,

néninek pedagógus Juditnak elkel önkéntes segítség foglalkozás keretébe így nővérke,

segíteni fog majd foglalkozás keretébe ifjoncok fejlődésben ,ez meg volt el mondta,

ünnepi gondolatit elnök asszony ,volt ki egészíteni valója önkénteshez nem nővérke,

lesz velük mindig ha nem kicsit majd kis főnök segít pedagógusoknak ideje engedi.

De meg próbálok szakítani időt hogy ifjoncsokkal legyek mint eddig sikerült néha,

napján .csak úgy voltam bemutattam pedagógusokat ,elnök asszony köszönet nyilvánítódtam,

mindenki nevébe új tanév kezdetét ,újból elindulhat foglalkozás így mutattam be segítőt,

nővérkét én magamat azért nem akartam úgy voltam mindenki tudja ,de helyette ,

bemutatott engem elnök asszony én segítek nekik .ebbe ünnepi beszéd után volt 2zene,

Tomitól Én mondtam 2verset tanév nyitó bulin .elkezdtük tombola sorsolást ami jó május,

vége vár ránk mikor húzzuk nyerőket tegnap sikerült ,sok ajándék sorolás alatt valaki ,

2/3sor meg szollat bunda ezt szórakozás hagytam ,ere kaptam vicc formámat elő újból,

ki ejtik szót bunda akkor bundás kabátot vetem elő lássák kapok ezen poénon .fel,

vetem bundás kabátot észre tényleg bunda .ezen mindenki nevettet poénon .közbe ,

fojtatódót tombola sorsolás ép végére értünk várta mindenki ki nyeri meg fődíjat,

gyerek pezsgőt ere én tombola nyerő számomat húzták ki egyből mondtam jöjjön,

est fény pontja délután 5kor volt felbontatom pezsgőt ,úgy voltam Sét osztom hamar,

tanév kezdete van .szóltak felnőttek várjunk amíg meg eszük strabúcsot ami nagyon,

finomra sikerült teljesen elfogyott .úgy voltam pezsgőt vagy 2felnötet kértem meg,

elnök asszonyt de közölték aki nyerette fődíjat az ossza szét pezsgőt .de mondták ,

nem jut ebből közlik inkább csak gyereknek adják így szét osztottam meg történt,

igazi tanév nyitás pezsgő formájában .este 3/6kor mentünk haza Kati ,piros én,

beszélgetünk dolgot meg kéne szervezni rendrakást bent kicsit elégé rendetlenség,

van közli elnök asszony ő jönne de mi úgy vagyunk vele Kati ,piros ,én,

hogy 3man szerintem bőven elegen leszünk ehhez rendrakáshoz .ezt gyorsan,

meg tárgyaltuk mikor üssük nyélbe takarítást .el dőlt most kedden délelőtt rakunk,

ez mind 3munknak jó időpont .bővebben erről rendrakásról azon írom le meg ,

történik takarítás .

Hozzávalók 10 személyre:

15 dkg füstölt szalonna

2 fej vöröshagyma

2 kg burgonya

60 dkg füstölt kolbász

3 paradicsom

3 zöldpaprika

1,5 dl olaj

60 dkg lebbencstészta

1 evőkanál édes-nemes pirospaprika

2 evőkanál ételízesítő

1 teáskanál őrölt cseresznyepaprika

Elkészítés:

Tüzet rakunk. A füstölt szalonnát kockára vágjuk. A hagymát megtisztítjuk, apróra vágjuk. A burgonyát meghámozzuk, megmossuk, és kockára aprítjuk. A kolbász karikára szeleteljük. A paradicsomot, zöldpaprikát megmossuk, gerezdekre vágjuk.

A bográcsot a tűz fölé akasztjuk, beleöntjük az olajat, hozzáadjuk a szalonnát, beletördeljük a lebbencstésztát, és megpirítjuk, majd kiszedjük. A visszamaradt zsiradékban megpirítjuk a hagymát, hozzáadjuk a pirospaprikát, és beletesszük a burgonyát, megszórjuk az ételízesítővel, borssal, cseresznyepaprikával, felöntjük annyi vízzel, hogy éppen ellepje, és összeforgatjuk. Hozzátesszük a karikára vágott kolbászt, a megpirított tésztát, a paradicsomot, a zöldpaprikát, majd egyenletes lassú tűzön, a bográcsot többször megforgatva, kb. 1 óra alatt puhára főzzük. Amikorra elkészül, leve alig marad, a pirított lebbencs megdagad benne és a burgonyával együtt omlós lesz.

idei tanév nyitó ünnepség 1része alapítványba

 

Mi már úgy alakítottuk dolgainkat hogy meg tudjuk rendezni elmart tábori bográcsozás ,

mert 3négy okok közbe jött hogy tábor utolsó napján nem tudtuk meg rendezni 1ok,

én el voltam foglalva ahogy bejezésekbe írtam tábor utolsó 2napjába ,másik ok amiatt,

el mart akkor bográcsozás nagy meleg miatt fújtuk le . Nem lehet tüzet rakni ép tűz,

tilalom volt egész ország területén .3ok tábor után 1napal akartunk bográcsozni ,de azon,

szombaton ép nem ért rá pedagógus Pesten volt .közölte elnök asszony amikor meg,

szerveztük volna tábori bográcsozás ,mondta 2feltétel van bográcsozáskor nekem mint,

kis főnöknek ott kel legyek ne különcködjek ép más dolgom van ,2felététel az hogy,

pedagógusoknak ott kel lenniük bográcsozáskor .egyeztettük időpontot tábor utolsó napján,

hogy augusztus 24én szombaton meg rendezzük bográcsozás időpont ép mindenkinek ,

jó volt meg rendeztük tegnap délután .de nagyon ki számoltam időt ahova megyek most,

is vártak tegnap Horváthné ,fia Gyuriba aki eljött meg nézni víz csapott baja volt valaki,

azt állította meg nézi Gyuri-bácsi és ég világon szemi baja nem volt .Tomi meg érkezett,

ő itt volt Horváth családdal elküldték elnök asszonyhoz kulcsért de én közbe meg jöttem,

én nyitottam ki ünnepi bulira .de szóltak Tominak hogy meg érkeztem ne menjen sehova,

de akkor olyan távolságba volt nem hallotta szóltak neki .közbe érkezetek többiek is,

elnök asszony, Piros ,Lacika ,Zsanett ,Fecó ,Kati ,Ildi ,Edina .közbe szülök konyhába ,

neki álltak beszélgetni ,de én feltettem kávét nekik de ki is mentem ott kertbe készült,

ép bográcsozáshoz fa előkészülettel ,hogy neki álljunk főzéshez ,elő készültünk ,de ,

mindig közbe jön az ég tűz készülne étel bográcsba ,elfojtja kis fa nagyot így alig,

bírjuk életre kelteni tűzet hogy el készüljön étel .annyira nehezen bírtunk éget tűz,

készült étel de kicsi volt láng így elmentünk száraz füvet szedni ,de az se-volt igazi,

mert hamar elrobbant ,így neki álltunk száraz ágat tördelni fáról le életre keljen jobban,

följön strabucs .közbe 2pedagógus meg érkezetek ,nővérke is meg jött közénk tegnap.

Délután Erzsike,anyukája eljött ünnepségre Ági Lenke itt voltak ahogy el jött elkezdtük,

ünnepi részét .először Tomi zenélt egy darabot .elérkezett hivatalos formája ,tanév ,

kezdetnek nálunk úgy működik ,én mint kis főnök elmondtam új tanév beszédemet,

ami illik tanévet meg nyitni ,de azt én szoktam kezdeni kis főnök hogy köszöntöm új,

tagokat ,verset mondok .holnap lesz 2része ennek tanév nyitó bulinak érdemes velem,

tartani holnap megint érdekességek lesznek benne.

Ezt versel Nyitódtam tanévet .

Hát hajrá, új tanév

Itt állunk most újra, diáktársak, együtt.

Kézenfogva kísér a nyár íze még.

Szünetünk véghez ért, a szeptembert köszöntjük,

Kíváncsian állunk elé: hát hajrá, új tanév!

Tanároknak százai készen állnak újra hát,

Szárnyuk alá kerül megint a sok csintalan diák,

Lehet furcsa, mégis így van: vártam már az iskolát,

S érzem az új tankönyveknek komoly, tudás-illatát.

A régi arcok ismerősen mosolyognak vissza,

Minden megváltoztunk – felnőttünk egy kissé.

A sok-sok kis diáktárs egymást is tanítja:

Hogyan tegyük együtt a kötelezőt széppé!

Feljebb lépünk mától tanárok s diákok!

Tudás-szerző csatánk most veszi kezdetét,

Büszkén szembenézek s várakozva állok:

Biztassuk csak bátran: hát hajrá, új tanév!

Az tűnik elsőként a szemünkbe,

Az tűnik elsőként a szemünkbe, hogy míg a magyarországi Európa-értékelés – összehasonlító elemzések, fejlődési modellek, nagy ívű általánosítások segítségével – mindenekelőtt saját helyünket keresi kontinensünkön vagy annak szüntelenül átalakuló történeti régióin belül, Geremek ellenkező irányból, fordított pozícióból kezdi vizsgálódását: Nyugat-Európa helyét keresi a lengyel történeti kutatásban. Nem véletlenül, hiszen saját munkássága is inkább összeurópai témákhoz kötődött: előbb a középkori párizsi kézművesség, majd a szegények, nincstelenek, kirekesztettek középkori és kora újkori történetével foglalkozott sikeres könyveiben.6

Geremek historiográfiai áttekintéséből megtudhatjuk, milyen témákat vizsgáltak, milyen eredményre jutottak a múlt század derekától kezdve, Joachim Lelewel úttörő összefoglalásai óta a középkori egyetemes történet lengyel kutatói. De ami talán ennél is fontosabb, kibontakozik egy olyan összkép, mely megmutatja, hogy az európai történelem és a saját nemzeti múlt vizsgálata nem két – az egyetemi oktatásban is elkülönülő – diszciplínaként kristályosodott ki, mint például nálunk, Magyarországon, hanem egyazon középkori világ elválaszthatatlan és együtt kutatandó két aspektusaként foglalkoztak vele a nagy lengyel gazdaság-, társadalom- és kultúrtörténészek: a Karoling Európát s azon belül Kelet-Európa születését vizsgáló Marceli Handelsman vagy tanítványa, Oskar Halecki7, a középkor végi gazdaságtörténeti összefüggéseket kutató Marian Malowist, Henryk Samsonowicz és Witold Kula8, a középkori művészettörténet olyan tekintélyei, mint Jan Bialostocki vagy Piotr Skubiszewski, a lengyel és európai vallástörténet kapcsolataival foglalkozó Tadeusz Mannteufel, Aleksander Gieysztor, Stanyslaw Bylina vagy Jerzy Kloczowski9. Összességében meglepő, sőt lenyűgöző a lengyel medievisztika európai témákkal kapcsolatos eredményeinek gazdagsága.

Geremek könyvének második írása az elmúlt évtizedek egyik népszerű kutatási témája, az egyházi elitkultúra és a népi kultúra határvonalán elhelyezkedő példabeszédek esetével szemlélteti, hogy a kultúra terjedésének mechanizmusai hogyan foglalták egységbe a középkori európai kereszténységet. A középkori egyházi folklór sajátosságait gazdagon illusztráló lengyel forrásanyag egyik tanulsága, hogy különösebb kommentár nélkül beláthatóvá teszi: a késő középkorban már egyazon nemzetközi kultúrán nevelkedtek Európa keleti és nyugati felén.

De vajon így is érezték-e? Nemcsak a kutatók utólagos osztályozása erőltet egységet a sokféle etnikum, nyelv, szokás, politikai függőség által megosztott partikularizmusok világára? A kötet harmadik tanulmánya, Az együvé tartozás és a közösség tudata a középkori Európában a leglényegesebb kérdések egyikét teszi fel. Az Európa középkori megszületéséről értekező történeti szintézisek10 mindaddig bizonytalan alapon állnak, amíg meg nem ismerjük, hogyan látták Európát maguk a középkori emberek: Európát mint földrajzi régiót, és Európát mint közös kulturális tradíciót, mint civilizációt. Az európai önértékelés középkori kialakulásának részletes rajza adja Geremek könyvének a gerincét.

Az említésre kerülő témák valójában a középkori Nyugat történetének jól ismert, fontos momentumai: a római örökség kérdése (azon belül Henri Pirenne-nek a Mediterráneummal s az arab hódítás kihatásaival foglalkozó munkái11); az Európát egyesíteni kívánó császárság politikai törekvései (az Alcuin sugallataira hallgató Nagy Károly mint „Európa királya és atyja” – rex et pater Europae); a latin kereszténység, a Christianitas összefogó ereje és expanziója, a hittérítő missziók, zarándoklatok, keresztes hadjáratok. Geremeket olvasva azonban olyan benyomásunk támadhat, hogy nemcsak a közgondolkodásban, hanem még a történetírásban sem tudatosult kellőképpen, mennyire fontos közösségformáló szerepe volt ezeknek a történeti tényezőknek. A keresztes hadjáratoknak például vallási, politikai és kereskedelmi funkcióik mellett alapvető homogenizáló hatásuk volt, melyet a nagy keresztestömegek Európán belüli migrációja váltott ki. A res publica christiana politikus vezetőivel szemben a Szentföld visszahódításának sikertelensége nyomán a 13. századtól kezdve egy sokkal reálisabb elvárás fogalmazódik meg: az Európát kívülről fenyegető tatár, majd török veszély elhárításának felelőssége.

A timor tartarorum kapcsán szorgalmazott összeurópai mozgósítás meglehetősen csekély gyakorlati eredményre vezetett, erről a lengyelek és a magyarok keserű tapasztalatokat gyűjthettek, Európa keletebbi feléről nem is beszélve. S szinte fölösleges hozzátenni, hogy hasonló volt a mérleg az oszmán terjeszkedés idején. Geremek azonban rámutat: talán ezzel a traumával is összefügg, hogy a 14–15. században többet beszéltek Európáról, mint valaha is azt megelőzően. A lengyeleknek és a magyaroknak kulcspozíciójuk sajátos szerepet adott az új, kívülről fenyegetett Európa fogalmának kidolgozásában. Az 1440 körül író lengyel karthauzi barát, Jakub z Paradyza komor, világvégeváró traktátusa, melynek Geremek külön tanulmányt szentel, sajátos földrajzi kategória-rendszerbe illeszti a világot – az európai kereszténységet – fenyegető gonosz erőket. Ekkoriban kezdett terjedni a kereszténység „védőpajzsának” (scutum), illetve „védőfalának” (antemurale) fogalma is, és mindez együtt járt a korábbi keleti identitások újraértékelésével, a szittya és szarmata öntudat, a görög keleti és pravoszláv kereszténység, az Ázsia felé terjeszkedő orosz területek európaiságával vagy nem európaiságával kapcsolatos – azóta is tartó – viták kialakulásával. Ugyanakkor fontos látni azt is, hogy Európa nyugatabbi felén ez volt az az időszak, amikor határozottabb formát kezdett ölteni egy új konszenzus az európai civilizáció tartalmi-közösségi értelmezéséről.

A társadalomtörténész Geremek természetesen nem mulaszt el figyelmeztetni arra, hogy e közösség elsősorban olyan struktúrákra támaszkodott, amelyeket a városok között kiépült gazdasági kapcsolatok, a középkori szerzetesség, lovagság nemzetközi szervezetrendszere vagy akár az udvari társadalom és a politikai reprezentáció új intézményeibe rendeződő arisztokrácia világában figyelhetünk meg. A középkori univerzalitások – a pápaság, a császárság – szétzilálódása idején Európa lett az újabb összefoglaló-rendszerező keret. Róla hallunk az egyházi viták megoldására zsinatokat szervező reformmozgalmaknál. Az európai kereszténység ekkoriban dolgozta ki modern önértékelését: már „különböző szokású nemzetek együttesének” látta magát. Ez a tartalmi gazdagodás áll amögött, hogy a 15. században népszerűvé vált a kontinensekről folytatott földrajzi gondolkodás, erről tanúskodnak Aeneas Sylvius Piccolomini vagy Maciej Miechowita munkái. Európa felkészült Amerika „felfedezésére” és arra, hogy a maga képére formálja a világot.

buli szervezés holnapra

 

Ki emlékszik ara hogy bográcsos ,táborzárást akartunk ,de hogy időm nem engedte el ,

 

Voltam foglalva tábor utolsó napján előtte tábor zárás előtt1napal se volt jó nagyon meleg,

 

volt tűz tilalom volt az be kel tartanunk .tábor zárás augusztus 9én lett zárás tábornak,

 

meg történt csöndbe nem volt szemi ünnepi bográcsozás ,tábor zárás után 1nap se volt,

 

jó idő pont ehhez kis ünnepi bográcsozáshoz ,ki voltak ifjoncok fáradva .rá következő hét,

 

se volt jó páran el mentek piheni ,kikapcsolódni iskola kezdés előtt nagy hajtás előtt,

 

Ilik párnapot piheni .így gondolkoztunk közösen hogy most szombaton meg tarjuk ,

 

bográcsozás bulit tartva .akkor elmondják tábor élményeket ,be zárom ,tábort .ünnepi,

 

holnap elő készületre mindent meg beszéltünk ,körbe telefonáltunk buli lesz holnap gyertek.

 

És strammbúcs lesz úgy néz-ki mint krumplis tészta .ezt én vagyok szervezője bulinak,

 

de szülök jóvá hagyják amit ki gondolok .ebbe bográcsozás kertébe ,fogom meg nyitni,

 

nappali foglalkoztatót ,úgy mint iszkolóba tanév nyitó itt is lesz az ,ezt én találtam ki,

 

tavaly nyáron .tavalyi tanév nyitó nagyon jó sikerült .amit tavalyi újdonságot be vezetem,

 

jók voltak mindenkinek .mint tanév nyitó más ünnepség amit le írtam régen idén vissza,

 

térünk ha időpontot meg tudjuk beszélni eddig meg egyeztünk mikorra gondoljuk bulikat.

 

Tanév nyitó bográcsozás ,keretébe lesz tombola sorsolás .mert ez jó gyereknap ,tanév záró,

 

volt akkor marat le tombola sorolás ,mert elrepült idő ,utána el voltunk foglalva otthoni,

 

dolgokkal holnapra az is be lesz ütemezve .ami holnap buli most vasárnap olvashatnak ,

 

itt róla. 2Részbe.tartsanak velem mindig ,

hogyan nevelhetünk?

Van e a mai pedagógusnak valami új feladata? Legyen-e a tanár szórakoztató, könnyen emészthető?

Az iskola feladata, hogy egy mélyebb figyelemre neveljen, s az nem olyan vonzó, mint a sok szertelen szétszórt információ, amit a telekommunikáció kínál. A tanár egy másfajta tapasztalatot akar átadni, de ehhez a gyereknek össze kell szednie az erejét, és erőfeszítést kell tennie. Nem Ids munka a tanár részéről sem erre a másik terepre átcsalogatni a gyereket. Meg kell tanítanunk megállni, és nem feléből-harmadából felkapkodott szavakból összerakni hirtelen egy vers vagy elbeszélés lényegét. El kell gondolkodnunk egy-egy mondaton, meg kell állnunk egy mondat mélysége előtt. Fel kell tárnunk, ami nem látható, mint egy találós kérdés előtt, amelynek nyitját gondolkodva keressük. Másfajta, csodálkozó magatartást kell megtanítanunk a gyerekeknek. Ez nemcsak a tanteremben történik, hanem egy kiránduláson is, ahol megállunk egy tónál, és hosszan megfigyeljük a kacsák viselkedését. Ott sem mondjuk, hogy ezt most már unom, mert a kacsa nem csinál semmit. Egy darabig nézem, és akkor rájövök, hogy ez is csinál valamit, csak nem három perc alatt végzi el azokat a mozdulatokat, amelyek engem szórakoztatnak. Az iskolának a valósággal való meghittebb és behatóbb viszonyra kell rákapatni a gyereket. Ez a megismerés munkával jár, de a munkában is sok öröm van, mint a hegymászásban, mikor egyre följebb és följebb jutok, és közben izzadságcseppeket törlők a homlokomról, de a végén, mikor felérek és kinyílik, rendeződik előttem a terep, megkapom jutalmamat.

Tapasztalja a pedagógus is, hogy a gyerekek egy nyugtalanabb világból lépnek az iskolába, sokszor minden energiáját a fegyelmezés emészti fel. Mit lehet ilyenkor tenni?

Nem nagyon lehet erre receptet adni. Amennyire képesek vagyunk, meg kell a gyerekek helyzetét is értenünk, és együtt kell rezdülnünk velük. Előfordulhat, hogy ablakot kell nyitnunk és azt kell mondanunk, hogy most ordítson mindenki, mert úgy látszik, erre van szükség. Nem akarjuk mindenáron a magunk agyrémét a gyerekre erőszakolni, de bíznunk kell benne, hogy van őbenne valamiféle hajlandóság a tanulás csodájára, és a mi feladatunk, hogy megteremtsük a terepet ehhez a munkához. Ha alapvető szabályokat is feloldunk, növekedő mértékben tesszük ki a gyerekeket a mással való foglalkozás csábításának. Nemrégiben egy tantestülethez hívtak a fegyelmezés kérdésében előadónak, ahol számomra is meglepő gondokkal álltak elő a tantestület vitatkozó tagjai. Úgy tűnt, már az igazgató sem tud rendet teremteni köztük. Felvetették, helyesnek tartom-e, hogy órán a gyerekek egyenek és igyanak. Megvallom őszintén, soha nem tartottam olyan órát, ahol a gyerekek falatoztak volna, vagy ha mégis megkísérelték, megpróbáltam elvenni a kedvüket valamivel. Akár csak annyival, hogy, „jó étvágyat” kívántam, de úgy, hogy az illető rögtön elcsomagolta a tízóraiját. Az igazgató azon az állásponton volt, hogy ki-ki maga döntsön erről a saját óráján. Én végül azt mondtam, hogy ezt meg kell fontolni, mert vannak olyan órák, mint a kémia, ahol kémcsövekkel dolgoznak a gyerekek, és bizonyára kellemetlen, ha valamelyikük joghurt helyett valami bűzös löttyöt hajt fel véletlenül. Tehát jobb a következetesség, és mindannyian egy kis áldozatot hozunk azért, hogy a központban mégis a tanulás maradhasson, a gyerekek biztonsága is ezt kívánja.

Azzal kezdődött, hogy a pedellus kiflit és poharas tejet árult azoknak, akik nem hoztak otthonról. Az árukészlet állandóan gyarapodott, s mára melegszendvicset és hamburgert is árulnak a jól felszerelt büfében. Ekkor mi történik? Elszaporodnak a lopások. Nem a hamburgert lopják el, hanem a pénzt. Egyszer én is beleszagoltam egy ilyen lopásügybe, amikor egy gyereket rajtakaptak. Elbeszélgettem a fiúval, és kiderült, hogy a mamája egyedül neveli. Minden nap csomagol neki tízórait, de pénzt nem tud adni. A gyereknek ugye snassz elővenni a hazait, amikor mindenki drága hamburgert eszik. így aztán lopni kezdett, hogy legalább egyszer egy hónapban hamburgert egyen.

Azért ez elgondolkodtató, és talán nem egyszerűen az a megoldás, hogy kihajítjuk ezt a gyereket az iskolából. Gondolhatunk arra is, hogy az iskolát átalakítjuk, és nem árulunk benne hamburgert. Nemcsak a tanár nem veheti át a televíziós riporterek stílusát, az iskola sem veheti át a Tesco áruház stílusát. Nem hagyhatjuk, hogy ami mellékes, központi szerepet vegyen át. Anélkül, hogy az iskolát valami riasztó szürkeségbe csomagolnánk, hagynunk kell, hogy a saját színeit hordozza, még ha ezek nem is olyan rikítóak, mint egy áruház kínálatáé.

Vajon a mai világban egy elhivatott pedagógusnak mi az elsődleges feladata: az erkölcsi vagy a szakmai ráhatás?

Nagy baj volna, ha a tudás átadását háttérbe szorítaná a nevelés. Az a gyerek, aki az iskolába kerül, nem szereti, ha nevelik. Suttyomban kell nevelni. Viszont fel lehet kelteni a diákban a tudás iránti vágyat. Nem lehet azt mondani, hogy édes fiam, majd ha eljő az ideje, könnyedén szert teszel a tudásra, most viszont az a fontos, hogy téged megneveljünk, mert akkor a gyerek tele lesz daccal. Nem lehet direktbe nevelni. Hanem vannak érdekes dolgok, és ahhoz, hogy ezeknek a közelébe férkőzzünk, le kell mondanunk mondjuk a hamburgerről, mert ha nem, maszatos lesz a fordítani való. Lehet, hogy a szándék fordított, de a célunk, legelső feladatunk, hogy a tudás iránti érdeklődést felkeltsük.

Ha ez sikerült, nevelhetünk. Nem azzal kezdjük, hogy először rendet teremtünk, hanem úgy tanítunk, hogy mindenkiben megálljon az ütő. Nem a semmire kell odafigyelni, hogy megjelenjen a valami. A csónakban vagy a repülőgépen sem lehet önkényesen mocorogni, de ahhoz a csónaknak menni kell, a repülőnek szállni, hogy én valakire ráförmedjek, amiért önkényesen handabandázik.

Ma a tanár nem tudást ad át, hanem képességet fejleszt, és nem szaktudásról beszélünk, hanem kompetenciáról. Mi a véleménye erről?

Őszintén szólva én már nem értek ezen a nyelven. Úgy látom, ez felnőtt okoskodás. Az adatszerű tudást, a memoriterként elsajátított konkrét ismeretet vagy eligazodási képességet nem lehet egymás ellen kijátszani. Simon Weil mondja: „Az iskola a figyelem felkeltésére és edzésére való.” Ettől jut el a gyerek a megismerésig, és ettől fog valamiféle kompetencia is kialakulni. Ettől tud egy gondolkodásmódot elsajátítani. Az vészes, ha csak adatok vannak a birtokában, ezt mindig el akartuk kerülni. Gyakran látom a szellemi életben is a versengést. Úgy akarunk valamit hangsúlyozni, hogy közben valami mást lecsepülünk. Az Egyházban is van ilyen. Divatos például, hogy a saját szavainkkal kell imádkozni, mert milyen buta az, aki kész szavakkal fordul az Isten felé. Sokszor a saját szavaink is akkor születnek meg, amikor például meglátjuk, milyen érdekes gondolatai vannak Szent Tamásnak, egészen eltalálja, ami bennem van. Amikor csak a magam szavait mondogatom, olyan, mintha csak a felszínen söprögetnék, és nem hatolok a mélyre. Nem kell a két dolgot egymás ellen fordítani. Megférhetne egymással a kétféle ima, megférhetne a kompetencia is a memoriterrel. Nem vagy-vagyokban kell gondolkodni, nem különböző eszmékkel kell egymást letaglózva előre jutni. Gyereknek és pedagógusnak ettől nem lesz több vagy jobb.

Miként jelenik meg az iskolákban a kalazanci-eszmény?

Rendalapítónk, Kalazanci Szent József utcagyerekeket szedett össze és tanította őket. De az igazi tehetségeket ő is a Galileinél képzett szerzetestársaival taníttatta matematikára. Nálunk is vannak tehetségek. Amit a tudáson kívül adni tudunk, az együttlét megtanítása. Ugyanolyan istencsapása lehet a tehetség, mint a butaság. Aki nagyon tehetséges, az annak lehet áldozata. Azt hiszi, mindig ilyen könnyű lesz, gőgössé válhat, vagy nem törődik a másikkal. Meg kell tanítanunk őt türelmesnek lenni. Mikor a gyengébb felel, az okos súg. De nemcsak azért, hogy segítsen, hanem mert türelmetlen. Szoktam is mondani, ha én megvárom a felelőt, amíg végre mond valamit, te is légy türelemmel. Ha ezt az együttlétet megérzik a gyerekek, érteni fogják, hogy igaz, hogy te jó vagy matekból, de ez felér azzal, hogy a másik nem veszíti kedvét a zuhogó esőben. Egy mérnök hiába tud csodálatosan tervezni, ha nem tud szót érteni a kevésbé képzett munkással, mert nem tudja tudását érthetően megfogalmazni. Ebben az együttlétben jelenik meg rendalapítónk eszméje.

Mire büszke, ha végigtekint a pályáján? Milyen kedves emlékre gondol vissza szívesen?

Tulajdonképpen öröm, ha az ember azt látja, hogy akiket tanított, kint a nagybetűs életben őrzik, használják és szeretik, amit itt hallottak először az iskolában. Kollegáimnak szoktam mondani: nem elsősorban az minősíti munkánkat, hogy a tanulmányi versenyeken hogyan szerepelünk, nem is az, hogy öregdiákjaink azt mondják, milyen jó volt itt, hanem ha a feleségeik azt mondják, milyen jó, hogy a férjem idejárt. Kedves emlékem, mikor egy tanítványom, aki gazdasági csúcsvezető lett, így emlékezett vissza: „Soha nem lettem volna az a szakember, aki lettem, ha nem tanulom meg a kirándulásokon, hogy reggel még nem tudjuk pontosan, mi fog még velünk történni, és hogy az eső nem mossa el feltétlenül a jókedvünk.” Ő otthon egy aggódó légkört tapasztalt, itt egy nem léhát, de a kiszámíthatatlanra is számítót. Ettől megzsendült benne valami.

Milyen biztatót lehetne mondani annak, aki most készül a pedagógusi pályára?

A pedagógusi pálya ma nem jól fizetett, pedig minden társadalmi igyekezet alapjának kellene lennie a tanárok nagyobb megbecsülése. De higgyük el, hogy a nevelő a személyével nevel, ezért ügyetlen körülmények között is tud mindennapos csodát tenni. Rozoga hajón is lehet fontos szerepe valakinek. Nem kis kihívás a mai világban a gyerekek elé állni, de a személyes jelenlét és annak alakító ereje minden korban élethivatás.

segítsünk rásultakon

 

Mai világba meg kel mutattunk segítünk másik emberen bajba van ép le van hangolódva,

teljesen ,és rossz érzések vannak benne emberbe. ilyenkor mutattassuk meg segítünk bajba,

lévő emberen oda megyünk kezünket felé nyújtsuk , beszélgetünk vele jobban érezze ,magát

ha észre veszi ha nem gyötri magát lelkileg agyon ,de ilyenen is kel segítenünk ,

tanácsokkal ellátni ha hallgat rá ara embere aki oda ment idejét ara töltötte hogy segít ,

neki aki lelkileg le van hangolódva .nagyon figyelni kel ara dolgokra jót mondjunk neki,

és ne bántsuk meg őt. Én segítem 3/4hétig ilyen emberen aki nagyon maga alatt volt.

Elláttam tanácsokkal akkor érezte az ember szeretik és törődnek vele ha bajba van .én,

meg mutattam Irgalmas szamaritánus cselekedett hogy másik emberen segítettem de ő érezte,

is valaki segít bajba van .komolyabb baj nála ott vagyok támasz kép ő remélem észlelni,

fogja de ezt dolgot magába rendet rakni .de én akkor ott vagyok segítek rajta bajba .

van .ne érezze azt emberek senki nem törődik vele ,meg kel mutatni nagy világba ,

embereknek széthozás ami megy világba .meg kel mutatni össze fogni meg segíteni,

másik embert bajba van ellátjuk tanácsokkal .de ez inkább tapasztalat embertől,

kérhetünk segítséget másik nevébe tudjunk segíteni másik emberen .ez szét húzás,

mai világba nagyon megy tévé ezt hajkurássza .azért kel minél több jó szándékú ,

emberek össze fogjunk irgalmasság cselekedett gyakorolni .hogy el repüljön hír,

nagy világba emberek segítenek másikon .és nem tévé uralja országot ,nem kel,

másik emberen segítenünk .igenis kel segítség minden emberen .lássák másokon,

lehet segítenünk .de ez idő kérdés .egy valamit kel embertől csökkenteni tévénézést.

Ahol szét húzás folyik legtöbbször .ezt lejjebb csökkentjük ,máris több idő marad,

emberekre bajba van segítsünk rajtuk .én így csinálom kevesebb televízió nézés de,

tudok segítenem másik emberen bajba van .így idő hiányba van minden ember mert,

el szokott havaz lenni. De időt szakítanunk kel másik emberen bajba van .ne azt mondjuk,

neki ép megy szorzat tévébe ,nem tudok segíteni rajtad .ilyenkor azt kel lépnünk tévé,

nem érdekel megyek segíteni másik emberen .meg mutatom irgalmasság cselekedett,

másik ember felé tudok neki segíteni bajba van én így csinálom legtöbbször .itt,

végeredmény szeretnek engem segítek másikon bajba van .

hol össze fogász magyaroknál néha ?

 

Kicsit mai ünnephez van pár gondolatom amit meg osztok önnőkel .mai világba nagyon,

fontos össze fogjunk és segítsünk ember társainkon elég ha másik ember társunk ha,

bajba van jó gondolatot ,vagy vigasztaló szót mondunk annak embernek ép nagyon ,

rászorul ép vigasztaló szóra . Rengeteg szét húzás van ebe országba ,és nagyon fontos,

összefogás mint Szent István királyunk összefogta magyar népet ne legyen ennyi ,

szét húzás magyar nép közt .nagy világba nem mást hallok legtöbbször itt nagyon ritkán,

van összefogás .azt tudom mondani mi magyarok mutassuk meg országnak ,hogy volt,

régen össze tartó Szent István király aki meg mutatta magyar népnek igenis össze lehet,

fogni és meg lehet segíteni másik embert ha bajba van . Ez is nagyon szép összefogás ,

másik ember iránt .közösségbe is nagyon fontos összefogjunk és segítsünk neki ha valamit,

nem tud ,mi pedig azt feladotthoz jobban értünk ez is összefogás .környezetünk be mindig,

van ember lehet segíteni ,így meg tudja mutatni magyar népnek igenis össze tud fogni,

pár ember tud segíteni magyar ember másik emberen .ha elkezdjük gyakorolni ezt dolgot,

egyre jobban érezni fogják magyar ember ebbe országba igenis van összefogás ,de ehhez,

rengeteget kel tenni magyar népnek , emberek látszódjon van összefogás ebbe országba. Én,

próbáltam egy beteg társamon segíteni ,de nem értem vele célt sajnos ,de meg mutattam,

hogy igenis van összefogás magyar nép közt .de dolgozunk rajta hogy egyszer érezni.

lehessen összefogás magyar népközt is .

az alázat

Egyszer egy Celestino nevű barát elhatározta, hogy remete lesz, mégpedig a metropolis kellős közepén, ahol legnagyobb a szív magánya, s legerősebb a Sátán kísértése. Mert csodálatos a keleti sivatagok, a kőből, homokból és tűző napból való sivatagok ereje, a leggőgösebb ember is rádöbben ott a saját kicsinységére, szembenézve a teremtés mérhetetlenségével s az örökkévalóság szakadékaival; de még hatalmasabb a nagyvárosi pusztaság, a nyüzsgő sokadalom, a sietés, a kerekek, az aszfalt és neonreklámok pusztája, no meg az óráké, melyek mind együtt járnak, egy ütemre, s mind együtt mondják ki, ugyanabban a pillanatban ugyanazt az ítéletet.

Nos, e bús sivatag legkietlenebb pontján élt Celestino atya, az Örökkévalóság imádásának eksztázisában; de mivel híre terjedt bölcsességének, messze földről is fölkereste a sok zaklatott, dúlt lelkű ember, ki tanácsért, ki hogy meggyónjon neki. Isten tudja, hogyan, valami ősrégi teherautóroncsot talált egyszer egy elhagyott kovácsműhely mögött, ennek a szűk s immár teljesen ablaktalan vezetőfülkéjét használta gyóntatószék gyanánt.

Egy szép napon úgy estefelé, minekutána hosszú-hosszú órákon át hallgatta a számtalan bűn többé-kevésbé bűnbánó számbavételét, s épp távozni akart őrkunyhójából, egy sovány, keszeg alak körvonalai bontakoztak ki hirtelen az esti homályból. Alázatos, vezeklő testtartással közeledett a gyónó.

A késői vendég már ott is térdelt az imazsámolyon – csak akkor, az utolsó pillanatban vette észre a remete, hogy pap az illető.

– Mit tehetek érted, papocskám? – kérdezte tőle szokott türelmes, megbocsájtó hangján.

– Gyónni jöttem – szólt amaz, s tüstént belefogott bűnei felsorolásába.

Mármost Celestino atya rég megszokta, hogy el kell viselnie azoknak a személyeknek – többnyire nőknek – a bizalmát, akik afféle hóbortból járnak hozzá gyónni, s a lehető legártatlanabb cselekedetek aprólékos elmesélésével untatják. Ám olyannal, aki ennyire híjával lett volna a bűnnek, nem esett még találkozása soha. A gyarlóságok, melyekkel a papocska vádolta magát, úgyszólván nevetségesek voltak; csupa súlytalan, jelentéktelen semmiség. Mindazonáltal a remete, ismervén az embereket, jól tudta, hogy a neheze még csak most következik, a papocska kerülgeti, mint macska a forró kását.

– Rajta, fiacskám, szedd össze magad. Későre jár, s őszintén szólva kezd hideg is lenni. Térjünk a lényegre!

– Nincs bátorságom, atyám… – hebegte a papocska.

– Mit követhettél el, mondd, mi a csudát? Amúgy igazán rendes fiúnak látszol. Nem hinném, hogy gyilkoltál volna. S a gőg sarával sem igen mocskolhattad be magad.

– Pedig épp erről van szó… – sóhajtotta amaz, alig hallhatóan.

– Gyilkosság?

– Nem. A másik.

– Gőg? Lehetséges volna?

A pap bűnbánóan bólintott.

– Beszélj hát, ki vele, édes lelkem. Noha igencsak nagy volt a mai fogyasztás, nem merült ki teljesen az Úristen kegyelme, azt hiszem, számodra bőségesen elegendő, ami még maradt a raktáron.

Az ifjú pap végre nekiveselkedett:

– Nos halljad, atyám. A dolog igen egyszerű, de irtózatos is egyúttal. Nemrég szenteltek pappá. Alig néhány napja léptem hivatalba, a számomra kijelölt parókián. És hát…

– Ej no, beszélj, fiacskám, mondjad! Ígérem, nem fogom leharapni a fejed.

– És hát… amikor meghallom, hogy „tisztelendő úr”-nak szólítanak… akár hiszi, atyám, akár nem… tudom, nevetségesnek hathat… nos én olyankor boldog vagyok, igen, valami nagy-nagy melegség árad szét a szívemben…

Szó ami szó, igazán nem nagy bűn; a hivők többségének, beleértve a papokat, eszébe se jutna meggyónni. Váratlanul érte így ez a vallomás a remetét is, nem volt rá felkészülve. Szóhoz se jutott egy ideig (ez se fordult még vele elő).

– Hm… hm… értem… nem szép dolog… Ha nem is maga a Sátán az, aki a szívedet melengeti, de kis híja… Szerencse, hogy magadtól rájöttél… S a szégyenkezésed jó jel, remélhetjük, hogy nem esel vissza ebbe a vétekbe… Igazán szomorú volna, ha hagynád, hogy megfertőzze a fiatal lelkedet… Ego te absolvo.

Vagy három-négy esztendő múlva – Celestino atya tökéletesen megfeledkezett közben a fura esetről – újra jelentkezett a pap; gyónni jött megint.

– De hiszen téged láttalak már, ha nem tévedek.

– Nem tévedsz, atyám.

– Mutasd magad… Az ám! Te vagy az, aki… aki élvezte, ha tisztelendő uramozzák. Így van?

– Így – válaszolta a pap, aki ezúttal tán kevésbé látszott papocskának; valamelyest méltóságteljesebb volt az arckifejezése. Különben fiatal volt, meg éppoly sovány is, mint az első alkalommal. És éppúgy fülig pirult.

– Ó, ó… – diagnosztizálta kapásból, s béketűrő mosollyal Celestino – ennyi idő alatt se tudtunk megjavulni?

– Rosszabb a helyzet, rosszabb.

– Ej, ej, végül még megijesztesz. Beszélj hát.

– Nos… – fogott bele irtózatos erőfeszítéssel a pap – sokkal, sokkal rosszabb, mint múltkor… Én… én…

– Bátorság, fiacskám – buzdította Celestino, két tenyere közé fogva a pap kezét. – Lásd, magam is szorongok már, ne kínozz tovább.

– A helyzet a következő: ha megszólít valaki, s azt mondja, „monsignore”, én… én…

– Jólesik, igaz?

– Sajnos.

– Elégtételt érzel, melegséget a szívedben?

– Pontosan.

A remete gyorsan, egy-két szóval elintézte az ügyet. Első alkalommal még meglehetősen érdekesnek látta, afféle különleges esetnek. Most már csöppet sem érdekelte. Szegény hülye lehet ez, gondolta, afféle „szent”, akivel tréfálkoznak az emberek, ugratják. Igazán nem az a fickó, akit váratni kell, hadd sóvárogjon jó sokáig a feloldozás után! – Néhány perc múlva el is küldte, Isten hírével.

Megint eltelt vagy tíz esztendő, a remete ugyancsak vén volt már, amikor a papocska újra jelentkezett. Persze ő is öregedett közben, még soványabb lett, még sápadtabb, a haja őszbe csavarodott. Celestino most meg sem ismerte. De alighogy beszélni kezdett, hangjának színe mégiscsak fölébresztette a szunnyadó emléket.

– Ó, te vagy az a bizonyos „tisztelendő” meg „monsignore”! Vagy tévednék talán? – kérdezte Celestino szokott lefegyverző mosolyával.

– Jó az emlékezőtehetséged, atyám.

– Mennyi idő is telt el azóta?

– Majdnem tíz esztendő.

– És tíz esztendő alatt mit sem változott a helyzet?

– Rosszabbodott, jaj, rosszabbodott.

– Hogyhogy?

– Lásd, atyám… most… valahányszor úgy szólítanak, hogy „kegyelmes uram”, én…

– Nem is kell, hogy folytasd, fiacskám – szólt Celestino birkatürelemmel. – Mindent értek. Ego te absolvo.

Közben ezt gondolta: sajnos az évek múlásával egyre naivabb lesz ez a szegény pap, mind együgyűbb, korlátoltabb; az emberek meg annál nagyobb kedvvel űznek tréfát belőle. Ő pedig, a szerencsétlen, hagyja magát ugratni, még tetszik is neki. Fogadni merek, öt-hat év múlva azzal jön majd gyónni, hogy amikor „eminenciás uramnak” szólítanak, és a többi, és a többi.

Ami pontosan be is következett. Egy évvel előbb, mint várta.

S ismét eltelt – azzal az ijesztő gyorsasággal, amely mindannyiunknak ismerős – jó néhány esztendő. Celestino atya már olyan vén volt, olyan elaggott, hogy reggelenként karjukban vitték a hívek a gyóntatószékig, este meg vissza, az odújába.

El kell-e most mesélnünk, töviről-hegyire, mint jelentkezett újra egy szép napon a papocska? S hogy megöregedett ő is, sápadtabb, szikkadtabb és görnyedtebb volt, mint valaha? S hogy még mindig ugyanaz a lelkifurdalás kínozta? Nem, erre nyilván semmi szükség.

– Szegény, szegény papocskám – üdvözölte őt szeretettel az agg remete -, itt vagy hát megint, hogy meggyónd a régi bűnödet, azt a bizonyos gőgöt?

– A lelkembe látsz, atyám.

– S most mivel hízelegnek neked az emberek? Gondolom, „őszentségé”-nek szólítanak immár.

– Így van, pontosan így – ismerte el a pap, a lehető legszenvedőbb hangon.

– S valahányszor így szólítanak, valamiféle kellemes érzés tölt el, öröm, már-már boldogság?

– Sajnos, sajnos. Meg tud-e vajon bocsájtani nékem az Isten?

Celestino atya csak somolygott magában. Meghatotta ez a kitartó naivság, csökönyös ártatlanság. Egy pillanatra elképzelte a szegény, alázatos, nem túl okos papocska sivár életét valami Isten háta mögötti parókián, a hegyekben, tompaeszű, rosszindulatú emberek között. Szomorú egyhangúságban telnek a napok, hónapok, évszakok, esztendők, ő mind mélabúsabb, környezete pedig mind kegyetlenebb. Monsignore… kegyelmes úr… eminenciás úr… most meg már őszentsége. Gátlástalanul űznek csúfot belőle immár, alpári, otromba tréfálkozásuk nem ismer határt. S lám, ő nem sértődik meg, sőt, a megszólítások, ezek a tündöklő, nagy szavak valamiféle gyermeki boldogsággal töltik el a szívét. Boldogok a lelki szegények, állapította meg magában végül a remete… Ego te absolvo.

Míg egy nap, halálát érezvén közeledni, a vénségesen vén Celestino atya életében először a maga számára kért valamit. Vigyék el Rómába valamiképpen. Mielőtt örökre lehunyja a szemét, szeretné látni, ha csak egy pillanatra is, a Szent Péter bazilikát, a Vatikánt, a Szentatyát.

Megtagadhatták-e a kérését? Hordágyra fektették, s elzarándokoltak vele a kereszténység fővárosába. S mivel Celestino órái immáron meg voltak számlálva, rögtön föl is cipelték a Vatikán lépesőin, s bevitték egy terembe, ahol máz vagy ezer zarándok tartózkodott. Itt lerakták egy sarokba, hadd várjon ő is.

Vár, vár Celestino atya, végre látja, hogy oszlik a tömeg, utat csinál, az óriás terem túlsó végiben kissé hajlott hátú, vékony fehér alak tűnt fel. A Pápa!

Hogy néz ki vajon? Milyen az arca? Celestino atya világéletében vaksi volt, akár a vakondok, s most kimondhatatlan borzalommal állapította meg, hogy otthon felejtette a szemüvegét.

De szerencsére közeledett a fehér alak, egyre nagyobb lett, míg végre ott állt előtte, igen, pontosan az ő hordágya előtt. Celestino megtörölte keze fejével könnyben úszó, rövidlátó szemét, s lassan felült. Ekkor megpillantotta a pápa arcát. És fölismerte.

– Ó, te vagy az, szegény papocskám, szegény, szegény kis papocskám! – kiáltotta az öreg, nem bírván úrrá lenni felindultságán.

S a Vatikán ódon fenséggel átitatott falai közt íme a következő jelenet játszódott le – először a történelemben: a Szentatya s egy Isten tudja, honnan idezarándokolt vénségesen vén, ismeretlen barát, egymás kezét fogva együtt zokogott.

egy hagyomány elveszőbe

 

Mai nap ahol lakok ép búcsú van ebbe településen .de régen ennek hagyománya el mentek,

templomba búcsú Szent Misén részt venni. és úgy volt kedve embernek akkor ki is mehet,

búcsún szétnézni .de ahogy embernek minden pénz számít ,így búcsú kimenetelre is már,

alig akar kimenni úgy vannak emberek ,én szerintem fölöslegesen nem költenek pénzt .

Én azt veszem észre hogy ugye senki nem marad örökre fiatal ember így búcsúba ,

kimenetelre is egyre jobban szűnik meg emberek ,agyából,mert úgy vannak emberek,

azért 1000ft nem fog kiadni hogy szergőzön gyerek neki úgy van ez kicsit drága ,

mulatság ez szergőzész így egyre jobban szűnik meg ez hagyomány emberekbe. és csak,

embereknek részt vesznek ünnepi búcsúi Szent misén ,azzal vége tért embereknek hogy,

ők kimenjenek búcsúba szergőzészre vagy ép kikapcsolódni családakol ,helyette otthon,

van együtt töltik időt. mert nagyon nagyon fontos minden embernek pénze hogy meg,

maradjon. ma ép nézek ki ablakon szemiféle nagy tömeg hogy kimegy búcsúba szét nézni,

helyette otthon töltik időt szerelteivel .egyre jobban érezni én szerintem ki megy ,

az hagyomány elemnek szergőzészre emberek. Pénz kiadás nagyon drága búcsú kimenetelre.

Régi cél lövődé durvulásnak számít én szerintem

elvesőbe önkéntes segítség emberekbe?

 

Múlt héten minden nap együtt voltunk délig azon héten hétfőtől péntekig táborok,

 

szövő ,agyagozás volt egész héten ,de a azon héten inkább szövősé volt legtöbb.

 

Mert agyagozáshoz nem volt nagy érdeklődő pedig agyagozással rengeteget fejlődne,

 

emberi kéz ügyesség ha lenne érdeklődő az iránt agyagozáshoz .milyen szépen mutatna,

 

egy szobába a falon régi tárgy a kerámia tányér , ki emlékezik ara mi volt régen ,egy,

 

nép művészeti agyagedény volt falon ,és mai világba eltűnt sehol nem lehet látni régi,

 

helyeken néha virágot tárolnak benne pedig ő nép művészeti agyagedény lenne pedig,

 

az edény nagyon jól mutatót falon ,de ezeket meg lehetne csinálni ,de van 2ok ennek,

 

hogy kevés alapítványba önkéntes segítség emberekbe ,mert el vannak foglalva magukkal,

 

azzal hogy televíziót bámulom ,mert abba értelmes műsort ami nem igaz ezt én állítom.,

 

Helyette emberek be ütemeznének hogy el megyek helyre ahol keresnek önkénteseket .

 

Alapítványokhoz mindjárt haladósabb lenne dolog .járom utamat ki ontja lelkét ő csak ,

 

otthon mozog mert beteg , még ki jött jobban volt ,mondta nekem hogy ő megy haza,

 

mert megy sorozat ,ami meg int elnémítja emberek gondolat világát hogy Vállajon ,

 

önkéntes dolgokat .szerintem ember aki beteg többet mozogna közegbe fel találná,

 

magát önkéntes dolgokkal . Az ember aki nem annyira beteg ,de neki közösség érdekébe,

 

megy segíteni egy helyre kéne önkéntes segítség mindjárt jobb lenne közérzete annak,

 

embernek nem táplálja azt agyába hogy téve az első ,ez ami nem igaz másokon elmés,

 

segíteni mint önkéntes mindjárt jobban érezed ,magad ,elfelejted mi betegségbe vagy,

 

le köti magát ember munkájával ,én is beteg vagyok ,de nem törődöm azzal betegséggel,

 

mert elfogadnak úgy vagyok .ezzel lehet vállalni önkéntes dolgot mint én tetem jobb,

 

köz érzetem .segítek másokon .múlt héten minden nap egész alapítvány ifjoncok ,úgy,

 

döntöttünk azt szombati össze jövetel maradjon el mindenki ifjonc el volt fáradva.

 

Szülőknek dolguk akadt otthon végre én is tudtam magam piheni egész héten mentem.

 

Hol egyik helyre kelet segítségem hol másikra .

 

 

Önkéntesség

Mai világ pénzmániás, pedig van egy másik világ.
Nem kell hozzá, csak szív és szándék,
s az okozott öröm sokszorozva visszatér.
Mennyi boldog percet adhatunk,
ha nem mindig pénzben gondolkozunk.
Mindegy, ki ad, öreg vagy fiatal,
csillogó szemek köszönnek vissza hálával.
Lehet nagy dolog, de akár apróság,
a szemekben ott tükröződik a jóság.
Magunkból jön az érzés, segíteni máson,
ez az önkéntesség szerte a világon.
Nem tartja markát, nem vár érte semmit,
Minden percben boldogan, örömmel teszi.
Önkéntes feladat, nem más, mint szolgálat,
A legnemesebb cselekedet, mit ember csinálhat,
S kiből szeretet árad, önként segít embertársának.

Az önkéntesség mindenképpen sokszínű tevékenység, amelyet éppen színessége okán nehéz kategóriákba sorolni. Két csoport azonban mégis elkülöníthető egymástól: az új típusú önkéntesség elsősorban tudás megszerzésére, a szabadidő hasznos eltöltésére, az önismeret fejlesztésére szolgáló tevékenység, míg a régi típusba azokat a tevékenységeket soroljuk, amelyek a hagyományos polgári értékekhez, szolidaritáshoz, családi indíttatáshoz, esetleg vallásos háttérhez köthetők.

 

Nemzetközi kutatások adatai szerint a fiatalok tudásszerzésre törekvő önkéntessége növekszik, míg a hagyományos önkéntesek száma csökken.

 

A KSH felméréséből** tudni lehet, hogy az önkéntesek által nyújtott munkának a bevételnövelő aránya a kisebb méretű szervezeteknél a legnagyobb. Az ágazatok között az alábbiakban dolgozó szervezetek foglalkoztatták a legtöbb önkéntest: szabadidő, hobbi (18,5%), sport (12%), szociális ellátás (10,6%), kultúra (10,4), közbiztonságvédelme (8,5%).

 

Érdemes megjegyezni, hogy érezhető elmozdulás van az önkénteskedésre való hajlandóság terén. Ezt támasztják alá a fogadószervezettől kapott visszajelzések és nem utolsó sorban a www.önkéntes.hu honlapon működtetetett önkéntes közvetítő adatbázis látogatottsági adatai.

Miért fontos az Önkéntes Tevékenység?***

 

Az önkéntes tevékenység a társadalmi beilleszkedés és integráció egyik eszköze. Hozzájárul egy összetartó társadalom kialakulásához, a bizalom és szolidaritás kialakításával, illetve a társadalmi tőke megteremtésével.

 

Az önkéntes tevékenység egy lehetőség arra, hogy bármilyen nemzetiségű, vallású, társadalmi-gazdasági hatterű és korú ember hozzájárulhasson a pozitív változáshoz.

 

Az önkéntesek hozzájárulnak az EU politikák, mint például a társadalmi beilleszkedési politika vagy a fejlesztési támogatás, megvalósításához.

 

Az önkéntes tevékenység hathatos eszköze lehet az aktív és felelősségteljes európai állampolgárság megteremtésének, ami az európai ideák és értékek – mint a demokrácia, szolidaritás és részvétel – központi eleme.

 

A megosztott társadalmak kibékítésének és kapcsolatuk helyreállításának forrása.

 

Az önkéntes tevékenységnek köszönhetően az emberek gyakorlatot szereznek a vezetés, kommunikáció és szervezés területén, kiszélesítik ismeretségi körüket, és gyakran ennek köszönhetően jutnak később fizetett munkahelyhez. Az önkéntes munka informális és non-formális tanulási lehetőséget nyújt és ezért az Európai Unió által hirdetett életen át tartó tanulás fontos eszköze.

 

Az önkéntes tevékenység GDP-hez való hozzájárulása a gazdasági érteket és a gazdasági tevékenység egészéből való részesedését tekintve igen jelentős, ezért fontos, hogy megjelenjen a nemzeti statisztikai hivatalok által publikált kimutatásokban.

 

Az önkéntes tevékenység valamint az üzleti világ, a közhivatalok és az önkéntes központok között létrejövő innovatív partnerség egyik módja a vállalatok társadalmi felelősség vállalásának kialakításának.

 

Az önkéntesség fontos szerepet játszik a társadalmi kérdésekre adott válaszok megtalálásában. Az önkéntesek hozzájárulnak a szolgáltatások mennyiségi és minőségi javulásához, és további szolgáltatásokat és ezen az úton továbbhaladva új munkalehetőségeket hoznak létre.

 

Az önkéntes akciók ezért fontos alkotóelemei az Európai Unió azon stratégiai céljának, hogy a „…világ legversenyképesebb, legdinamikusabb, tudásalapú gazdasága legyen…” , ahogyan ezt 2000 márciusában az Európai Unió Tanácsának Lisszaboni ülésen a tagállamok elhatározta

 

a középkori idők

Az tűnik elsőként a szemünkbe, hogy míg a magyarországi Európa-értékelés – összehasonlító elemzések, fejlődési modellek, nagy ívű általánosítások segítségével – mindenekelőtt saját helyünket keresi kontinensünkön vagy annak szüntelenül átalakuló történeti régióin belül, Geremek ellenkező irányból, fordított pozícióból kezdi vizsgálódását: Nyugat-Európa helyét keresi a lengyel történeti kutatásban. Nem véletlenül, hiszen saját munkássága is inkább összeurópai témákhoz kötődött: előbb a középkori párizsi kézművesség, majd a szegények, nincstelenek, kirekesztettek középkori és kora újkori történetével foglalkozott sikeres könyveiben.6

Geremek historiográfiai áttekintéséből megtudhatjuk, milyen témákat vizsgáltak, milyen eredményre jutottak a múlt század derekától kezdve, Joachim Lelewel úttörő összefoglalásai óta a középkori egyetemes történet lengyel kutatói. De ami talán ennél is fontosabb, kibontakozik egy olyan összkép, mely megmutatja, hogy az európai történelem és a saját nemzeti múlt vizsgálata nem két – az egyetemi oktatásban is elkülönülő – diszciplínaként kristályosodott ki, mint például nálunk, Magyarországon, hanem egyazon középkori világ elválaszthatatlan és együtt kutatandó két aspektusaként foglalkoztak vele a nagy lengyel gazdaság-, társadalom- és kultúrtörténészek: a Karoling Európát s azon belül Kelet-Európa születését vizsgáló Marceli Handelsman vagy tanítványa, Oskar Halecki7, a középkor végi gazdaságtörténeti összefüggéseket kutató Marian Malowist, Henryk Samsonowicz és Witold Kula8, a középkori művészettörténet olyan tekintélyei, mint Jan Bialostocki vagy Piotr Skubiszewski, a lengyel és európai vallástörténet kapcsolataival foglalkozó Tadeusz Mannteufel, Aleksander Gieysztor, Stanyslaw Bylina vagy Jerzy Kloczowski9. Összességében meglepő, sőt lenyűgöző a lengyel medievisztika európai témákkal kapcsolatos eredményeinek gazdagsága.

Geremek könyvének második írása az elmúlt évtizedek egyik népszerű kutatási témája, az egyházi elitkultúra és a népi kultúra határvonalán elhelyezkedő példabeszédek esetével szemlélteti, hogy a kultúra terjedésének mechanizmusai hogyan foglalták egységbe a középkori európai kereszténységet. A középkori egyházi folklór sajátosságait gazdagon illusztráló lengyel forrásanyag egyik tanulsága, hogy különösebb kommentár nélkül beláthatóvá teszi: a késő középkorban már egyazon nemzetközi kultúrán nevelkedtek Európa keleti és nyugati felén.

De vajon így is érezték-e? Nemcsak a kutatók utólagos osztályozása erőltet egységet a sokféle etnikum, nyelv, szokás, politikai függőség által megosztott partikularizmusok világára? A kötet harmadik tanulmánya, Az együvé tartozás és a közösség tudata a középkori Európában a leglényegesebb kérdések egyikét teszi fel. Az Európa középkori megszületéséről értekező történeti szintézisek10 mindaddig bizonytalan alapon állnak, amíg meg nem ismerjük, hogyan látták Európát maguk a középkori emberek: Európát mint földrajzi régiót, és Európát mint közös kulturális tradíciót, mint civilizációt. Az európai önértékelés középkori kialakulásának részletes rajza adja Geremek könyvének a gerincét.

Az említésre kerülő témák valójában a középkori Nyugat történetének jól ismert, fontos momentumai: a római örökség kérdése (azon belül Henri Pirenne-nek a Mediterráneummal s az arab hódítás kihatásaival foglalkozó munkái11); az Európát egyesíteni kívánó császárság politikai törekvései (az Alcuin sugallataira hallgató Nagy Károly mint „Európa királya és atyja” – rex et pater Europae); a latin kereszténység, a Christianitas összefogó ereje és expanziója, a hittérítő missziók, zarándoklatok, keresztes hadjáratok. Geremeket olvasva azonban olyan benyomásunk támadhat, hogy nemcsak a közgondolkodásban, hanem még a történetírásban sem tudatosult kellőképpen, mennyire fontos közösségformáló szerepe volt ezeknek a történeti tényezőknek. A keresztes hadjáratoknak például vallási, politikai és kereskedelmi funkcióik mellett alapvető homogenizáló hatásuk volt, melyet a nagy keresztestömegek Európán belüli migrációja váltott ki. A res publica christiana politikus vezetőivel szemben a Szentföld visszahódításának sikertelensége nyomán a 13. századtól kezdve egy sokkal reálisabb elvárás fogalmazódik meg: az Európát kívülről fenyegető tatár, majd török veszély elhárításának felelőssége.

A timor tartarorum kapcsán szorgalmazott összeurópai mozgósítás meglehetősen csekély gyakorlati eredményre vezetett, erről a lengyelek és a magyarok keserű tapasztalatokat gyűjthettek, Európa keletebbi feléről nem is beszélve. S szinte fölösleges hozzátenni, hogy hasonló volt a mérleg az oszmán terjeszkedés idején. Geremek azonban rámutat: talán ezzel a traumával is összefügg, hogy a 14–15. században többet beszéltek Európáról, mint valaha is azt megelőzően. A lengyeleknek és a magyaroknak kulcspozíciójuk sajátos szerepet adott az új, kívülről fenyegetett Európa fogalmának kidolgozásában. Az 1440 körül író lengyel karthauzi barát, Jakub z Paradyza komor, világvégeváró traktátusa, melynek Geremek külön tanulmányt szentel, sajátos földrajzi kategória-rendszerbe illeszti a világot – az európai kereszténységet – fenyegető gonosz erőket. Ekkoriban kezdett terjedni a kereszténység „védőpajzsának” (scutum), illetve „védőfalának” (antemurale) fogalma is, és mindez együtt járt a korábbi keleti identitások újraértékelésével, a szittya és szarmata öntudat, a görög keleti és pravoszláv kereszténység, az Ázsia felé terjeszkedő orosz területek európaiságával vagy nem európaiságával kapcsolatos – azóta is tartó – viták kialakulásával. Ugyanakkor fontos látni azt is, hogy Európa nyugatabbi felén ez volt az az időszak, amikor határozottabb formát kezdett ölteni egy új konszenzus az európai civilizáció tartalmi-közösségi értelmezéséről.

A társadalomtörténész Geremek természetesen nem mulaszt el figyelmeztetni arra, hogy e közösség elsősorban olyan struktúrákra támaszkodott, amelyeket a városok között kiépült gazdasági kapcsolatok, a középkori szerzetesség, lovagság nemzetközi szervezetrendszere vagy akár az udvari társadalom és a politikai reprezentáció új intézményeibe rendeződő arisztokrácia világában figyelhetünk meg. A középkori univerzalitások – a pápaság, a császárság – szétzilálódása idején Európa lett az újabb összefoglaló-rendszerező keret. Róla hallunk az egyházi viták megoldására zsinatokat szervező reformmozgalmaknál. Az európai kereszténység ekkoriban dolgozta ki modern önértékelését: már „különböző szokású nemzetek együttesének” látta magát. Ez a tartalmi gazdagodás áll amögött, hogy a 15. században népszerűvé vált a kontinensekről folytatott földrajzi gondolkodás, erről tanúskodnak Aeneas Sylvius Piccolomini vagy Maciej Miechowita munkái. Európa felkészült Amerika „felfedezésére” és arra, hogy a maga képére formálja a világot.

Geremek csupán a modern Európa-fogalom kialakulásának részletes elemzése után kanyarodik „haza”, „Lengyelország helyéhez a középkori Európa kulturális földrajzában”. A kibontakozó kép jól illeszkedik a könyv korábbi részeiben már biztos kézzel megformált keretekbe. A szláv kultúrák történeti differenciálódásának, belső megosztottságának elemzése, a Német-római Császárság különleges politikai szerepének kiemelése Lengyelország Nyugathoz kapcsolásában, továbbá mindazon kulturális hatások számbavétele, amelyek a hittérítő német papok, a lengyel harcosokkal együtt harcoló-zarándokló német és francia lovagok, a középkori városok német, vallon és zsidó polgárai vagy az itáliai művészek és humanisták révén érték a lengyeleket. E kapcsolatok teremtettek lehetőséget arra, hogy a Piast Lengyelország „latinizálása” hasonló szintézishez vezessen, hasonló tartópillére legyen a kialakuló új Európának, mint annak idején a kelta Gallia romanizálása és később kereszténnyé tétele Nyugaton. (Örömmel ismerhetett volna Geremek e ponton egy hasonló tézist megfogalmazó rokon elmére, ha olvashatta volna Szűcs Jenő Gentilizmus-könyvében a nyugati és a keleti „barbárok” megtérítéséről és latinizálásáról írt sorokat.12)

Érdemes odafigyelnünk, milyen kiegyensúlyozottan állítja Geremek párhuzamba Nyugat- és Kelet-Európa kialakulását, milyen elegánsan mutatja be Lengyelország Európához kapcsolódásának évszázadait. A nemzetközi történetírásban mostanában nagyszabású kezdeményezések vizsgálják újra, kik és hogyan tették Európát azzá, ami (például a Jacques Le Goff által szerkesztett és Magyarországon az Atlantisz Kiadó által kiadott Faire l’Europe – Európa születése című sorozatban Benevolo, Montanari, Mollat du Jourdin, Im Hof, Eco és mások könyvei). De arról kevesen szólnak ilyen világosan, hogy a mai Európa Nyugat és Kelet közös gyermeke.

a történelem

folytatták az emberfeletti harcot, mit Pesten kezdtek. A ránk szabadult vörös tenger, ez a szennyes, borzalmas árvíz elöntéssel fenyegette a Dunántúlt is. Úgy volt már, hogy elvesz az egész Magyarország.
Ha valami lágyszívű parancsnok kezében van Budapest sorsa, akkor Pestet-Budát nem védik és akkor az orosz áradat átrohan a fővároson és legázol minket.
Nem kell tagadni, hogy az árulás miatt hirtelen teret nyert bolsevista hadak ellen a lőszerrel, fegyverrel kellően el nem látott, lelkileg is megbontott honvédség nem tudott volna ellenállni az orosz áradatnak.
Kellett egy szikla, melyen megtorpan az árhullám. Fegyveres, bátor férfiak kellettek, kik halált megvetőn odavetik magukat az áradat elé.

Erdély számos településén megünnepelték kedden a romániai magyarok az 1848-49-es magyar szabadságharc és forradalom évfordulóját, aminek alkalmából  ünnepi műsorokat, egyházi szertartásokat és történelmi vetélkedőket szerveztek.

A központi ünnepség Csíkszeredában zajlott le, de minden erdélyi megyében és a nagyobb településeken is megemlékeztek a szabadságharc hőseiről.

Aradon megkoszorúzták a Szabadság-szobrot, az ünnepi műsor a helyi színházban folytatódott. Nagyváradon a helyi honvédemlékhelynél helyeztek el koszorúkat, majd Petőfi Sándor költő, Szacsvay Imre volt országgyűlési jegyző, valamint Rulikowsky Kázmér lengyel és Nicolae Balcescu román szabadságharcosok szobránál rótta le kegyeletét  a helyi ünneplő tömeg. Nagyszalontán Kossuth Lajos szobránál tartottak ünnepséget, Érmihályfalván pedig egyebek között történelmi vetélkedőt szerveztek iskolásoknak.

A brassói magyarság számára meghirdetett program szerint a helyi színházban került sor ünnepi előadásra. Nagyenyeden a Bethlen Gábor Kollégium diákjai tartottak műsort, majd megkoszorúzták Széchenyi István emléktábláját.     Székelyudvarhelyen a Háromszék Táncegyüttes előadása mellett képzőművészeti kiállítások nyíltak, és táncházat is meghirdettek a szervezők. Gyergyószentmiklóson a Petőfi- és Kossuth-szobrokat koszorúzták meg, Sepsiszentgyörgyön pedig az 1848–49-es honvédemlékműnél tartottak ünnepséget, amely a helyi színház előtt felállított szabadtéri színpadnál folytatódott.

Kolozsváron ökumenikus istentiszteletet tartottak a Szent Mihály templomban, Mátyás király szülőházánál kulturális rendezvények voltak, a Corvinus Pubban pedig “forradalmi kávéház” nyílt meg. A programban a Mária főhadnagy című operaelőadás is szerepelt.

Marosvásárhelyen Bernády György volt polgármester és Petőfi Sándor szobrát, valamint a Székely Vértanúk emlékművét koszorúzták meg a helyi ünneplő magyarok.

Szatmárnémetiben a Petőfi-szobornál tartottak ünnepi megemlékezést, a program a helyi színházban ünnepi műsorral zárult. Zilahon istentisztelet és gálaműsor keretében elevenítették fel a magyarság nemzeti ünnepét. Temesváron a Klapka György-emléktáblát koszorúzták meg, majd Raffay Ernő történész tartott előadást.
Már most neBolyai János portréjam durva erővel, hanem műveltséggel kell igyekeznünk kitűnni, s lehet nem csak elérnünk: hanem el is hagynunk más már rég-óta messze előre rugaszkodott nemzeteket, azoknak dicső példát adván.”
Bolyai János

„ A múlt tudósai között voltak, akik már életükben megdicsőültek, olyanok is, kiket máglyára küldtek, egyeseket csupán csak elhallgattattak. Ez talán a legkegyetlenebb sors, mert lassú halált jelent. A Kárpátok övezte terület meg tudta szülni Bolyai Jánost, de a közönyös, maradi társadalom eszméinek befogadására, megértésére már képtelen volt. Nemhogy helyet biztosított volna számára, a tudományos élet eme tisztes hajlékában, de életében még a neve sem hangzott el a Magyar Tudományos Akadémia falai között. És mikor jól megkésve, 1868-ban először elhangzott, akkor az külföldi kezdeményezésre történt. Akár mementónak is tekinthetjük ezt a tényt, figyelmeztetőül, saját mai felelősségünkre.”
(Szentágothai János, Bolyai János születésének 175-ik évfordulóján mondott beszédéből)

egy nagy fájdalmam

 

Nagyon nagy bánatom van ,ezt lehet nagyon nehezen fogom ki heverni .jövök haza másik,

 

dolgomat elintézve .föl veszem boltól amit rám bíztak oda nézek útra látok halálra gázolt,

 

macskát mondtam magamba csak ne a mi állatunk legyen elütve amit találtunk tavaly ,

 

bokorba .oda mentem meg állapítottam igenis mi macskánkat gázolták el akit találtuk ,

 

bokorba innentől teljesen össze omlott szívem elkezdtem szómórú lenni rohanok keresem,

 

tesómat ő is szerette azt macskát de ő még nem jött haza . gyorsan rohantam anyámhoz,

 

baj van macskánkat elgázolták halálra kapunktól 100métre nem akarta el hinni ezt hírt,

 

jött meg nézni tényleg igazam van néztük hoznák be jön ép tesóm látja messziről ott,

 

vagyunk elütött macska mellet ő is fel teszi kérdést ugye nem mi macskán de meg nézte,

 

ő is behoztuk néztük menyire el baltázták vele .közösen tesómmal sírni macska mellet mert,

 

szerettük nagyon kicsit bohóckodott , akit tavaly előtte másik macskánkat autó oda ment,

 

el búcsúzott tesztvérétől ,ő is nagyon szerette jól meg voltak ,egyedül marat most már,

 

nagy mázlista macskán mert el hunyt akit tesómmal szeretünk .kénytelen voltam magam,

 

picsit össze szedni el temetni ez mind kettőnknek fájdalmas nap elé-néztünk ,ma is fáj,

 

el vagyunk keseredve hiányzik ,meg hiányozni fog mindig gondolunk-rá ,de meg nyugodni,

 

kis idő után még rosszabb macskánkat tesóm ablak előtt ütötték ,rá nézünk helye borzadunk,

 

sírunk ,de idő el telik meg nyugszunk .nekem annyira ért hír tegnap este nincsen ét vágyam,

 

ettem kel .de nem el felejteni azt macskánkat el ütötték .de szomorú vagyok de idő után meg,

 

nyugszok ,

 

mire figyelj kapcsolatkor

 

Egy fajta fura ismerkedésről halottam mai-napokba valakinek van valakije kapcsolatba van,

 

de ez dolog senkire nem tartozik csak kettőjükre tartozik ők kapcsolatba vannak,de úgy,

 

is kel viselkedni életbe hogy az illetők kapcsolatba vannak együtt .olyan hallatom kapcsolatba,

 

van az illető másikkal ,gondolkozik hogy bele avatkozik 3semély ,hogy szét rontson ,

 

kapcsolatot ,ha nem olyan szemfüles az 2ember kapcsolatba vannak együtt ,lehet közbe,,

 

avatkozik 3madik kinéztem én közösségembe neked egy nőt mert jó pasi vagy szemivel,

 

ne törődj az 3semély elintézi annak embernek nőt ,de nem tudja hogy az ember kapcsolatba,

 

van másikkal .ilyenkor az tud mondani hogy hagyja szórakozzanak az illetővel mert ,

 

legtöbb ember viccessel az illetővel szerez-neki nőt nem ilyenek beledőlni butaságba elég,

 

akkor intézkedni amikor hozná lányt itt van .meg látja akit szerzet humor képen ,közölni,

 

kel vele sajnálja nem az én esetem ,nem érti elmondd neki hogy bocs de én kapcsolatba,

 

vagyok hagyjál engem békén az ember téged ugrasztott ezzel ismerkedéssel .velem volt régen,

 

ilyen szórakoztak szereznek valakit életembe tanács kép mondták téged ugrasztanak ,hidd ,

 

el nekem neked jobb szabadon .ahhoz tartom magam közli a aki viccelt velem tényleg,

 

ugrasztattalak .aki kapcsolatba vannak másikkal maradjon 2jük ügye hogy kin-ne ,

 

szivárogjon, hogy 2jük ügye mindig lesz rossz akaratú emberek. hogy szét bontsák ,kapcsolatokat.

 

De ezt ne engedjék .ördög soha nem alszik várja tudjon cselekedni másik emberbe. Látják,

 

nekem több gondolatom jobb szabadnak lenni ,és nem engedem hogy szabadságomat szét,

 

tiporja ördög ilyennel .ez tanácsolom kapcsolatba lévő embereknek ne engedjék kapcsolatukat

 

szét tiporni .egy kapcsolatot 2embernek nagyon nehéz küzdelmes eredmény kapcsolt legyen

 

2ember közt én ezt tudom .