a hanyag

Bizony hanyag, nemtörődöm ember, aki barátjára csak akkor gondol, ha valamilyen táj emlékezteti rá, mégis a lelkünkbe temetett vágyat néha felidézik az ismerős vidékek. Nem élesztik fel a kioltott emlékezetet, de a szunnyadót felébresztik, mint ahogy a gyászolók fájdalmát – még ha az idő múlásával csillapodott is – újra fellobbantja az elhunyt kedves kis rabszolgája, ruhája, háza; nos, hihetetlen, hogy Campania, s különösen Nápoly és a te Pompeiid látványa milyen kitörő vágyra lobbantott utánad. Teljesen magam előtt látlak. Éppen most búcsúzom tőled. Látom, amint könnyeidet nyeled, s hiába fékezed, nem tudod igazán visszafojtani feltörő érzelmeidet. Úgy tűnik, csak az imént veszítettelek el. Hiszen mi nem történt „csak az imént”, ha visszaemlékezel? Csak az imént ültem Sotión filozófus iskolájában mint kisfiú, csak az imént kezdtem ügyvédkedni, csak az imént vesztettem az ügyvédkedéshez a kedvemet, csak az imént vesztettem el hozzá a képességemet is. Végtelenül gyors az idő, ez a visszatekintők számára még világosabb. Mert a jelennel elfoglaltakat becsapja, annyira szelíd átmeneteket mutat a fejvesztett futás. Kérded az okát? Minden elmúlt idő ugyanazon a helyen található: egyformán látjuk, egy rakáson hever. Minden ugyanabba a mélységbe zuhan. És különben sem tagolódhat hosszú időszakaszokra olyasmi, ami egészében véve rövid. Csak egy pont az életünk, sőt még a pontnál is kisebb. De ebből a parányból is valamilyen hosszabb tartam látszatával csúfot űz a természet: egy részéből csecsemőkort csinált, egy másikból gyermekkort, egy harmadikból ifjúságot, egy negyedikből lejtőt az ifjúságtól az öregségig, egy újabb részből éppen öregséget. Hány lépcsőt rakott le arra a rövid kapaszkodóra! Csak az imént kísértelek ki: és mégis ez az „imént” nagy adagot tesz ki életidőnkben, az pedig – jusson eszünkbe – rövid, és egyszer csak elfogy. Régebben nem látszott rohanni az idő: most hihetetlenül sebesnek tűnik, akár mert úgy érzem, közeledik a célvonal, akár mert elkezdtem veszteségeimet figyelni és összead

adventi készülődés 1rész

 

Kicsit rendhagyó volt hét eleji foglalkozások cserélgetünk egy mást pedagógus Marika ,én,

cserélgetünk ő volt szerdán helyettem ,meg történt ,csere ,de egymás közt le rendezünk ,ki,

mikor tudja vissza adni cserélgetést ,ezt csak legtöbbet a hivatalos személyek teszik ,hogy,

cserélgetés hogy utol érje magát munkába ,azért szoktak cserélgetés csinálni emberek ,nálunk,

is így működik van 2pedagógus valakinek dolga akad akkor helyettesíti őt ,de van egy ,

kis főnök az egybe segítője 2pedagógusnak így össze hozzuk cserélgetés ,ha én dolgom lenne,

szolok pedagógusnak legyen helyettem vissza adom ezt napot neki amikor helyettesített ,

engem vagy szülőnek szolok legyen helyettem .most én úgy voltam azt cserét hajtok ,

végre hogy körbe ,maradjon le rendezzük egy mást közt a cserélgetést,akkor mondta ,

nekem a pedagógus ,hogy félig annak minősülsz ami mik vagyunk segítünk vagy,ami,

sokat jelent nekünk és jó 3mas cserélgetés egymást közt. Ez cserélgetés ma helyre állt,

rendes kerékvágásba , nagyon pontosan érkeztem foglalkozásra ,kinyitni termet ,pár ,

perc múlva érkeztek többiek is foglalkozásra ,beszélgetéssel kezdtük meg láthattam,

új manó land játékot ami kicsit kereszt oktatja nekünk ki hogy tudja ezt gyakorlatba.,

Kicsikét ez nehéz ,de meg oldjuk ezt feladatot ,ezt játékot legtöbbet Lenke játszotta ,többiek,

el voltak foglalva adventi naptár fojtásával az egy idő igényes feladat vágni ragasztani kel,

ablakot csinálunk papira ,ami 24nap áll mindennap ki kel nyitnunk adventi naptáron ,így,

érkezik karácsony felénk . De közbe Lacika ,Zsanett ,Erzsike ,én segítségemmel ,neki,

álltunk krumplis tészta el készítésben ,én hagymát vágtam ,neki ,Zsanett ,Erzsike krumplit,

pucolták vágták össze apróra krumplit én ízesítem nekik krumplis tészta alapanyagát annyira,

jó meg tudtuk köszön el készíteni krumplis tésztát só nem hiányzott belőle .addig ,

pedagógus Judit folytatta adventi naptárba segítséget ifjoncsóknak ,délelőtt 11órakor mindennel,

készen voltunk konyhába ,neki álltunk meg enni krumplis tésztát el fogyasztani nagyon ,

finomra sikerült el is fogyott össze .Edina héten nem tudott be jönni foglalkozásra ,elvileg,

otthon van .ma Hiányzott foglalkozásról Bagó Zoli neki ép papír munkája akadt egész-napra,

délbe mentünk haza.

Hozzávalók

Elkészítés

  1. A krumplit meghámozzuk,megmossuk,karikára vágjuk, utána rátesszük a paprikakrémet.

  2. Összekeverjük.

  3. Hozzáadjuk a pirospaprikát,és ezzel is elkeverjük.

  4. A többi fűszerrel befűszerezzük.

  5. Felöntjük annyi vízzel,hgy ellepje és készre főzzük.

  6. Közben egy nagyobb lábasban vízet teszünk,sózzuk.

  7. Felforraljuk.Mikor forr,beleöntjük a tésztát,

  8. Néhány kevergetés mellett készre főzzük.

  9. Összekeverjük a paprikás főtt krumplit, és a tésztát. Lehet is fogyasztani.

adventi készülődés

 

Mindenki életébe van olyan helyzet sürgős dolga akad és kénytelen másik helyére, segítséget,

kérni ,embert hogy helyesítsen engem .nálam így működöt kértem egyik pedagógus Marikát,

ha lehet cseréljük már te legyél helyettem most szerdán dolgom van ,úgy volt ő bement ,

tegnap engem helyettesíteni tudjam végezni kint dolgomat .ezt cserét úgy volt hét elején,

következő hétfőn én helyesítsem Pedagógus Marikát ,mert dolga van otthon ,az nap hétfőn,

délután tárgyalok pedagógus Judittal hogy mi a helyezett ő nem tud következő hét hétfőn,

lenni dolga van helyettem pedagógus Marika ,lesz időd engedi legyél vele .te is vissza ,

adod majd helyettesít Marikának hagy végezze dolgát .így tegnap pedagógus Judit nyitott,

ki foglalkozás most 2pedagógus volt megint foglalkozást meg tartani óra elejét beszélgetéssel,

zajlott amíg mindenki meg nem érkezett ,neki álltunk színezni ,készülni egybe adventi ,

időszakokra ,így naptárat készítenünk el ami adventi naptár hívják kicsit igen csak,

hosszú időt veszel mindenki el készítése adventi naptárját. közbe folyt konyhába ,

készülődés tegnap kakaós lepényt készítenünk ami nagyon finomra sikerült ,még,

nekem hagytak amikorra én délután be mentem meg enni ezt kakaós lepényt el,

fogyasztani mindenkinek nagyon ízlett .adventi naptár elő készületét pénteken folytatják,

amikor ketten leszünk pedagógus Judittal meg tartani foglalkozást gyerekeknek .délbe,

mentünk haza.

hozzávalók / 4 adag

elkészítése

A tojást a cukorral habosra keverjük.

  1. Hozzáadjuk az olvasztott vajat, a kakaót és a tej felét. Alaposan elkeverjük.

  2. Hozzáadjuk a sütőporral elkevert lisztet és a maradék tejet. Jól kidolgozzuk.

  3. Kivajazott, lisztezett kisebb méretű (kb. 20*25-ös) tepsibe tesszük és előmelegített sütőben közepes hőfokon kb. 25-30 percig sütjük.

a szolgálás

Künt pedig az úrrá vált éjszaka szárnyalt, és vigasztaló meséket mondott az erdőnek az őszről. – Aludni jó – suttogott az éjszaka -, és az ősz az álom kezdete. Neféljetek!De bizony a fák csak dideregtek. Egy-egy sárga levél lekerengett a földre, a köd felkúszott a rétről, és derékig nyúlós markába fogta az erdőt. – Az álomtól csak erősödtök, nőttök, és milyen szép lesz az ébredés! – Aki felébred… Aki felébred… – siránkozott valahol egy bagoly. – Lám, az öreg tölgy már nem ébred fel, mert vízikerék lett belőle. És nem ébrednek fel a fenyők se, akik a malmot tartják az embernek. Nehiggyetek! Ne higgyetek! Az ősz a halál, az álom a halál. Halál! A patak már beletörődött sorsába. Úgy látszik, éjjel nem kell verekedni a lapátossal. Ez is valami. Szabadon zúdult le, és örvényeiben vidáman labdázott a csillagokkal.Az öreg kőris néha levelet hullatott a vízbe. A patak megforgatta,nézegette. A levél sárga volt. A patak felkiáltott: – Ősz lesz, vén kőris,ősz! – Nem baj. Az idő eljár.Ekkor ért oda a bagoly. – Nem baj, azt mondod, nem baj? De baj! Nagy baj! Az ősz a halál. Nézz a kerékre, a legszebb tölgyfa volt az erdőn; nézz a hídra, nemrég még a szélben hajlongott. És meghaltak, mind meghaltak.A nagykerék megcsikordult: – Hát fának már meghaltam, az igaz, de mint kerék élek. Én hajtom a malmot. Egyedül. – Én meg híd vagyok – mondta a fenyő. – Híd. Nélkülem nem lehet a patakon átmenni. – Hitványak, hitványak! – vicsorgott a bagoly. – Szolgák vagytok.Halott szolgák. Ugye, öreg kőris? – Jó, jó, ne kiabálj már annyit! Bízd rájuk, hogy meghaltak-e vagy sem… – Nem bízom! Én jobban tudom. Én megérzem, ha meghal valaki!Az öreg kőris mérgesen zördítette meg ágait. A bagoly ijedten lebbent a levegőbe, s jajgatva szállt tova a sötétségben, mint az erdő vénasszonya,aki már csak abból él, hogy mások meghalnak.Bent a malomban leszállt már a kőpor. A garatok üresen sóhajtottak, s a tűzhelyen már csak a hamu alatt lappangott valami kis parázs. Az alsómalomba éji hűvösség tódult be a nagykerék benyúló tengelye mellett, és valami halk nesz hallatszott, mintha parányi lábak kapaszkodnának a tengelyen. A nyílásban pedig megjelent egy patkány gonosz, csupasz arca. – Ez jó hely lesz – intett hátra. Mögötte egy másik patkány szaglálódott. – Egyedül leszünk. Nézz körül a fal mellett. A padló alá kell beférkőznünk, ámbár semmi ennivalószagot nem érzek.Valami kapargálás hallatszott.”

a Sánta Hölgy.

A parton ment a Sánta Hölgy. A Sánta Hölgynek zöld sapkája volt, puha bundacipőben lépkedett, elhaladt a sétány piros padjai előtt, a lebegő víz mellett ment, beleolvadva a szemközti hegyek kék párájába. Vállát kicsit előrebiccentette egy-egy lépésnél, bal lábát pedig húzta maga után. Olyan kecses volt a mozgása, mint egy sebzett lábú kócsagnak. Minden reggel megjelent a parton, elment az ablakok üvegcsillogásai előtt, a hatalmas platánok téli szürke ágai alatt. Mint egy zene, halad, csöndesen, bicegő ütemre. Legtöbbször egy kiflivéget evett, lassan a szájához emelte, nézett maga elé a földre meg néha a túlpart elvesző házaira.

A gyerekek nevették a Sánta hölgyet. Elbújtak a Loreley fái mögé, a kis parkban.

– Nézd, jön a Sánta Hölgy – mondták, és elbújtak.

Kis bogyókat szedtek, és a mellvédről a zöld sapkára ejtegették. A Sánta Hölgy megállt, ijedten kapkodta föl a fejét a magasba, és türelmetlen mozdulattal sodorta le a sapkájáról a bogyókat. „Mi lehet ez? – gondolta. – Talán valamelyik növény hullajtja még a magvait.” Aztán továbbhaladt a parton, bicegő lépései egyenletes kis köröket írtak a nedves föld felé.

A gyerekek nem elégedtek meg ennyivel. Vonzotta őket a Sánta Hölgy figurája, mindig kiültek a Loreley-park magasába, és várták.

– Ássunk neki gödröt – mondták. – Csak egy kis gödröt, éppen itt a Loreley alatt. – Nagy nevetéssel készültek a gazságra. Kis gyereklapáttal lyukat piszkáltak a földbe, azt vastagon befedték újságpapírral, és földet szórtak rá. Nem látszott semmi. Ők fölhúzódtak a mellvédre, és várták, hogy jön a Sánta Hölgy. Nagy messziről föl is tűnt imbolygó alakja, egy biccenés, egy lépés, egy biccenés, egy lépés. Kiflit tartott a jobb kezében, azt majszolta. Néha átnézett a túlsó partra, közeledett.

– Most figyeld majd. Mekkorát puffan! – röhögtek a fiúk. A Sánta Hölgy közeledett. Lassú léptekkel jött a gödör felé. Majszolta a kiflit. A gödör előtt megállt. Átnézett a túlsó partra, kicsit lejjebb ment a vízhez. Aztán folytatta az útját.

– Nézd! Kikerülte! – ordítottak a gyerekek. – Végig föl kell ásni a partot! – Neki is álltak, és jó hosszan ástak egy kis árkot, ugyanígy lefedték újságpapírral, gallyakkal és földdel. – Ne féljetek, most nem tudja kikerülni!

Megint fölmásztak a kis park mellvédjére, és várták, hogy jön. Jött. Messziről imbolygott az alakja, egyik kezében kis kiflivéget tartott. Egyet biccent, egyet lépett. Közeledett. Elért az árokig, megállt. Aztán hirtelen a park felé vette az útját, a kis lépcsőkön fölbaktatott. A gyerekek fölmásztak a fára, a Sánta Hölgy meg leült az egyik padra, ette a kiflijét, és nézte a szürke vizet. A késő őszi nap kisütött, levette zöld sapkáját, haját igazgatta, kicsit sütkérezett, elfordult a túlsó part felé. Az egyik gyerek egy nagy bottal elhalászta a sapkáját, a zöld sapka imbolygott, imbolygott a bot végén, aztán eltűnt a fenti ágak zegzugában. A Sánta Hölgy soká nézte a vizet, aztán fölállt, és ment tovább, bicegett a kedves napsütésben. A gyerekek fejükre húzták a zöld sapkát, egymás kezéből kapkodták, behasították, egészen elcincálták. Nagy nevetés töltötte be a parkot.

Másnap is várták a Sánta Hölgyet. Telt az idő, a Sánta Hölgy nem jött. A gyerekek tanakodtak, aztán elindultak arra, ahonnan a Sánta Hölgy előbukkant naponta. Kis mellékutcába értek, bekukucskáltak az ablakokon, nem találták. Aztán az egyik nagyon pici ablakba benéztek, és meglátták a Sánta Hölgyet. Egyedül ült a szobában a félhomályban. Kis keze a karosszék támláján nyugodott, a tűzhelyen csöpp lábosban leves főtt. A gyerekek elkedvetlenedtek. Összedugták a fejüket, tanakodtak.

Karácsony délutánján megint elmentek a házhoz, kukucskáltak. A Sánta Hölgy egyedül bicegett a kis szobában, a tűzhelyre egy kis lábost tett, s egy nagyon pirinyó karácsonyfát díszített magának. Nem volt rajta csak két szaloncukor meg egy gyertya.

A gyerekek becsöngettek hozzá. Nagy sokára jött elő, halk bicegéssel.

– Néni, kérem – mondta az egyik fiú, kezében tartva az új zöld sapkát, amit az egyik lány kötött azóta. – Találtuk ezt…

– Nem tudjuk, nem a nénié-e? Ilyen zöld sapka… – ügyetlenkedtek a gyerekek.

– Nézd! Az én sapkám! Hol találtátok meg?

– A parkban.

– Igen. Biztos ottfelejtettem. Jaj, de rendes gyerekek vagytok! Gyertek be… Nem is tudom, nem is tudom – bicegett ide-oda –, mit adjak nektek? Itt van ez a két szaloncukor… – leakasztotta a cukrot, odaadta. – Majd, ha megint jöttök, veszek többet. De nekem nem kell. Majd gyertek megint.

A gyerekek szabadkoztak, aztán elmentek a sötétbe.

Másnap újra indult a Sánta hölgy, s ahogy becsukta az ajtót, látja, hogy az ablakpárkányon vékony papírba csomagolva egy óriáskifli fekszik. Nagyon megörült neki. Kezébe vette, és majszolni kezdte. Fölbukkant a víz mellett, imbolygó járással jött. Kezében egy hatalmas kiflivel, új zöld sapkával a fején.

És minden vasárnap talált a párkányon egy nagy kiflit. Ünnep volt, büszke léptekkel bicegett a partra, majszolta a kiflit, zöld sapkája világított a parton. A jó emberekre gondolt, akik miatt még érdemes élni.

visza álltúnk rendes kerék vágásba

 

Kezdtünk helyre állni rendes kerék vágásba ,héten minden foglalkozás meg lesznek tartva,

meg gyógyult pedagógus Judit és gyerekei is helyre jöttek ők elmentek tanulni .így ma,

már rendes kerék vágásba volt nappali foglalkozás nálunk én jöttem meg szokott időbe,

meg rá pár perc múlva meg érkezett pedagógus Marika beszélgetünk hogy zajlott ,

hétvégém mondtam nagyon jó meg felkértem pedagógus Marikát hogy most szerdán,

amikor én vagyok meg pedagógus Judittal tartsuk foglalkozást ifjoncoknak ,meg kértem,

pedagógus Marikát helyzetesítsen engem most szerdán fontos dolgom van . Mondta oké,

de akkor tellenél következő hét hétfőn helyettem lett volna de most más közbe jött,

így pedagógus Marika is jön hétfőn ,és más kor fogjuk egymásnak meg adni helyzetesíts.

Közbe meg érkezett pedagógus Judit ,meg többiek meg érkeztek meg beszéltük kinek,

hogy zajlott hétvégéje .kicsit fel, köszöntést tartunk zárt körbe ma épen Katalin névnap,

van alapítványba ép van ilyen ünnepeltünk azt köszöntöttük fel ,kicsit meg késve Erzsébeteket,

ezzel meg történt zárt körüli fel köszöntés ,neki álltak folytatni télapó zs imáját ki színezni,

ki vágni ,színeztünk közbe elkészítettük karalábé levest ami nagyon jó sikerült el is fogyott.

Új játék érkezett azt is ki próbáltuk Manó élő világnak ki bővítették az be hozták avval,

meg mutattuk fejlődésünket az is mindenkinek nagyon jó ment Horváth Zoli be fejezte,

szövését és nagyon jó sikerült délbe mentünk haza ,itt szeretném fel köszönteni minden,

Katalin ünnepeltet és születésnapját ünnepeli mai-nap annak boldog névnapot kívánok ,

boldog születésnapot kívánok ünnepelteknek aki ünnepelnek.

Ezt verset fogadják el tőlem minden kedves ünnepeltek

Azt kívánom, ezen a napon

fölötted egy csillag ragyjogjon,

mutasson utat mindenkinek,

milyen az igazi szeretet!

Csillagként ragyogsz le ránk,

küldöd a mosoly sugarát,

áldás, békesség kísérjen,

életed százhúsz év legyen!

Köszöntelek szeretettel!

Szívemnek “Rózsája”,
lelkemnek “Virágszála”,
névnapod ünnepét
köszönteni jöttem én.

Beragyogta utamat hozzád
a szeretet sugara,
felcsendült lelkemben
jókívánságok sora…

Sorolhatnám, de száma végtelen.
Így hát “Szívem” üzen teneked,
ragyogja be életedet
békesség és szeretet.
Kerüljön el minden, ami fájhat…

Napjaid legyenek gondtalanok,
így kívánok “Neked”
Istentől áldott, sok-sok
Boldog Névnapot!

Hozzávalók

Elkészítés

  1. A burgonyát és a karfiol szárát kis kockákra vágjuk, a rózsákat kis darabokra szedjük szét.

  2. A burgonya- és karfiolkockákat kevés olajon pár percig pároljuk, majd megszórjuk liszttel. Párat kavarunk rajta, majd felengedjük kevés hideg vízzel, s csomómentesre keverjük. Ezután meleg vízzel felöntjük a szükséges mennyiségre (kb 1-15, liter víz kell hozzá). Delikáttal, leveskockával ízesítjük, majd 10-15 percig főzzük.

  3. Amikor már puhára főtt a karfiol és a burgonya, mixerrel pépesítjük.

  4. Beletesszük az apró karfiolrózsákat, s kb. 15 percig főzzük még.

  5. A végén belemorzsoljuk a petrezselyem ízbombát.

a ki tartás egymász melt

 

Kicsit elmélkedést hoztam maguknak így vasárnap lévén ma szeretetről fogunk kicsit,

át elmélkedni ,hogy menyire is fontos emberek számára az szeretet ,mert anélkül,,

nem tudja elképzelni országot .nagyon fontos legyen életbe hogy nyissunk ember,

társaink felé kezdjük őket meg kedvelni ,és szeretni ember társunkat ,egy életen,

át szeresük ember társunkat ,de ne olyan legyen szeret emberek felé keles pénzedért,

szeretlek téged másért nem igazán ez nem mondhatnám szeretetnek az csak meg vásárolt,

szeretnek mondják ami nem tart sokáig csak amíg pénze van embernek ,és utána lejárt,

az szeretet másik ember-felé ezt nem mondható kölcsönös szeretetnek ,mert azok engedik,

egymásnak nyisson ember társa felé szeresük egymást akár egy életen át ,ami nagyon ,

szép dolog hogy 25év ,vagy ép 50éve ,60éve szeretteik egy mást emberek ,ez ami fel,

becsülhet-len érték embernek ők ígéretet tettek egymásnak hogy ők sírig tartanak egymás,

mellet szeretni fogják egymást akár mi is történik velük ebe életbe .legyünk mi is nyitottak,

szeresük ember társunkat ,lehet az fog történni hogy meg szeretetnek téged nem pénzed-ér,

szeretetnek téged ,meg nem ajándékodért szeretet valaki ha nem jót cselekedért szeretetnek,

téged ,ez többet ér bárminél ez is sokáig kitart szeret ha ezt is gyakorolni kel ember ,

társunk felé ,kezdjünk egy más mellet sírig kitartani .

mire telik országnak?

 

Ország egyre jobban érezni hogy média uralja világot ,mert nálunk nem létezik,

az jó műsort sugároznak embereknek esténként ,délután ,napközbe ha nem venni,

észre butítják embereket ,minden fajta szappan operákkal ami 6000hányadik ,

sorozat van épen annak műsornak ,ami engem bánt nagyon egyre jobban érzeni,

abba média csatornákon hogy nálunk nem vehető észre hogy embereknek hiányérzetük

van mutassa hogy is kéne szeretni embereket életen át ,ezt sajna nem mutatják ha,

nem aki ember társát ,szereti át adja másik embereknek szeretet mert ezt nem mutatja,

televízió ,mert embereknek cselekedni másik ember felé őt szeretem ,pedig jó lenne,

ilyet mutatna tévé hogy kel másik ember társunkat szeretni életen át ,ilyenre kéne,

médiának néha időt szánnia és nem unalmas hülyeségeket nyomatni embereknek,

veszem pl,este 8órakor mi megy egyik média adón ami régen jó vetélkedő volt,

a helyén jó lehet azon tanulni országnak ,de úgy döntőt országba emberkék hogy,

ez legyen helyette este 8kor ami kicsit felháborító hogy ilyet tesznek be országnak,

nyilvánosságnak hírül adják hogy magán életét nyilvánosságnak tárja .ami kicsit,

felháborító hogy ezt kel adni médiának órákon keresztül ,meg utálkozás hogy folyik,

másik ember társam ere van pénze országnak ilyet vegyem meg butítják népet ezekkel,

műsorokkal ,pedig ország nagy része nem más magán életére kíváncsi én szerintem ,csak,

nem tudnak mást nézni nagyon ezt vették meg Szajna .és kár hogy nem azt vették meg,

emberek országnak hogy kéne szeretni ember társunkat .én ezekre amit média ad én,

nem törődök vele kikapcsolva hagyom tévét ,sajnálom gyerekeket hogy ilyet kel átélniük,

hogy média ezt nyomatja embereknek imádkozok értük mi hamarabb jó útra térjen,

ország emberi és szeret fogják mutatnia embereknek ,és nem ezeket ami most megy,

világba. Sajnos szeresük ember társunkat . ne média után menjünk .

a helyes döntésem

 

Ki emlékezik ara hogy elkezdtem múlt hét elején intézkedni hogy legyen valaki pedagógus,

Judit helyet ,mert lánya volt beteg akkor ,gyorsan el is kezdtem intézkedni hogy múlt hét,

péntekre akkor elnök asszonyt kértem fel hogy helyettesítse ,meg én voltam segítője neki,

volt időm kicsi .most hétfőre pedagógus Marikát, meg szülőt kértem ,meg tartsák meg,

foglalkozást hétfőit meg úgy volt szerda foglalkozás betegség miatt marad el így tudtam,

intézkedni ,úgy volt ma pénteki napon lesz foglalkozás ,így tudtam intézkedni ,el Vállaja,

valaki ma .jön telefon nekem kedden délelőtt hogy most másik gyere lett beteg pedagógus,

Judit intézkedjek valaki Vállaja el pénteket foglalkozás ügybe keddtől ,csütörtökig ,

intézkedtem hogy legyen meg foglalkozás tartva elnök vállalta volna ö se-tudta hogy ,

pénteken tudta neki valaki otthon segíteni amíg meg tartja foglalkozást nekünk .vártam,

csütörtökig akkor jön telefon egyik szülöttől hogy mi a helyzet lese most pénteken,

foglalkozás ,mert tudni szeretnék előre nincsen kocsink vizsgáztatják héten ,nem,

tudtam más kép dönteni hogy 2szűlönek város közepéből be gyalogolni 3gyerekel,

nagyon fárasztó ,és úgy döntöttem el hogy most pénteki foglalkozás el marad ez miatt,

nem akartam hogy ezt fárasztó dolgot meg tegyék gyerekek ,ha nincsen kocsi avval,

szókkal biztonságos járás 3gyereknek ezért is mondtam le mai foglalkozást ,mindenki,

helyeselte döntésemet .értesítem helyettesítőt elnök asszonyt tegnap reggel maradhat,

otthon pénteken mert nincs kocsi egyik szülőnek 3gyereknek gyalogolni kéne be,

nekik akkor elmondtam neki mi miatt marad el akkor ő is helyeselte hogy helyesen,

döntésemet hogy le fújtam mai foglalkozást ,hétfőn már lesz foglalkozás.

a házaság

Minden válás túl korai vereség; az egymásért folytatott küzdelem ijedt fegyverletétele. Szent Pál szavaira kell gondolnunk: ,,Testvérek… legyen szívetekben irgalom, jóság, alázatosság, szelídség, türelem, viseljétek el egymást…” Nem bíztat győzelemmel, azt kéri, viseljük el egymást; nem ámít az erények felhalmozásával: – legyen szívetekben irgalom. Aki e felszólítás elől kitér, az ki akar térni: annak e mozdulat bizonyítására minden érv s minden érvnek az ellenkezője is megfelel. Ezért az értelmi-érzelmi relativitásért tartjuk fenyegető jelenségnek a válások sokaságát, mely a házasfelek emberi válságára mutat.

Természetes, hogy az ember válsága ott a legnyilvánvalóbb, ahol a legnagyobb a megterhelés: a házassági együttélésben. Újra fel kell fedeznünk: mi is a házasság?

Mindenesetre az együttélésnek nem az a kispolgári prototípusa, amely operetti kezdetek után fanyalgó unalommá, igazságtalan munkamegosztássá és teherviseléssé, a külvilág előtt gyáván leplezett gyűlöletté silányul. Ez valóban összeomlóban van. Mégis az embert megrázkódtatásai hamarabb eljuttatják önmagához, mint egy erőszakkal fenntartott alárendelés, amely épp az érdemesebb felet forgatja ki emberi értékeiből.

A házasság nem az, aminek megkötésekor mutatja magát, de bizonyos, hogy az akar lenni, aminek ilyenkor látjuk: egyetlen, megszakíthatatlan szövetség, amelynek tanúja és jóváhagyója nem kisebb személyiség, mint maga Isten.

Hogy mi, hogy mennyi a házasság, azt harminc-negyven-ötven évi együttélés szépségben és szorongattatásban megszelídült öregei igazolják, akik csöndességükben és önáldozatukban megértek Isten szomszédságára. őket kell megkérdezni a házasság jövője felől, akik már csak bólogatni és mosolyogni tudnak. Tőlük tudjuk, hogy a házasság elsősorban elszánt, egyoldalú, önkéntes és fáradhatatlan jócselekedetek sorozata.

Tehát nem lutri, hanem lehetőség az emberi nagyságra. A házasság nemcsak esküvő, nem megalapozatlan ábránd, hanem létforma, amely egybevág az ember természetével, létforma, amelynek csak egyetlen méltó riválisa van: Isten magánya, vagy az ember Isten társaságáért vállalt magánya.

A házasság érvénye egyetemes: mielőtt szentség lett volna, már felbonthatatlan lehetett, hiszen a házasfelek eggyéválásának folyamata oly erős, oly egyszeri, hogy e gyökerekig ható egység szövevénye visszafelé már felfejthetetlen.

A házasságban a nemiség nyugtalanító igézete feloldódik, a házasok szerelmi gesztusává nő. A házasok szerelme egységükbe ágyazódik: nemcsak az öröm megvalósulását kívánja, hanem a teljes ember teljes kibontakozására irányul. kereteit, s így lesz az öröm, a felelősség, az

A házasság hatalom egymás felett, melynek jótékony vagy kártékony hatásáról napról-napra döntenünk kell. A házasok folyton újra fogalmazzák egymásról alkotott véleményüket. Ez lehet áldás is, ilyenféleképpen: élj örökké, kedves, s lehet fojtogató ítélet is, valahogy így: pusztulj az utamból. Tudtunkon kívül, döntésének belső csöndjében ítélhet élettársunk bennünket életre is, pusztulásra is. Az emberi szabadság félelmetes joga ez, de bizonyos: élettársunk új meg új döntésének nemcsak tárgya, oka is vagyunk.

S mivel az ember titkának teljes ismerője egyedül Isten, a házasságban végbemenő egység öntudatlan egység, lagalábbis olyan, hogy nemcsak az lesz eggyé benne, amit ismerünk egymásból, hanem az is, ami mindvégig megmarad bennünk ismeretlennek. Éppen azért öntudatlan egység, mert kegyelmi hatásra jön létre, úgy, hogy velünk történik, mégsem tudunk róla számot adni. Olyan egység ez, amely nem egyszerűsít le, hanem tiszteletben tart. Olyan, amelyben az, ami soha nem derül ki, mégsem akadálya a szerethetőségnek. Ellenkezőleg, ez az ismeretlenség további föltétele marad a szeretetnek; a szeretet nem igáz le, nem koptat laposra, nem emészt föl, hanem elfogad homályosságában, viszonyul, alkalmazkodik, megőriz.

S éppen itt, a ,,konstans” titokban van a házasság költészete is: a megközelítés, a játék, a kísérlet, sőt egymás tudatos próbatétele, létünk egymásra kimért veszélyei azt a meggyőződésünket sugallják, hogy ez a páros játék műfajilag nem más, mint dráma, végső fejezeteiben tragédia. S való igaz: keretében a emberi nyomorúság többször jut főszerephez, mint az emberi boldogság. Ez azonban csupán azt jelenti, hogy a házasságban az életet éljük, ezért költészete az irgalom.

A házasságban van emberi szabadság: igaz, hogy ez a szabadság valódi magjára apad. A vállalt együttlét könyörtelenül kiparancsol bennünket a magány kényelmes parcelláiból, s azokat a közös gondok, közös felelősség cserjéivel ültetteti be.

Egy tizenhétéves, fekete hajú fiú szavai szüleinek házasságáról: ,,Ha azt akarják a felnőttek, hogy tiszteljük őket, szeretetükkel igazolják házasságukat. Nem vagyunk kíváncsiak arra, mennyire szerették egymást tizenhét évvel ezelőtt. Arra vagyunk kíváncsiak, maradt-e szeretetük holnapra, s holnaputánra is. Kössék meg házasságukat minden nap, újra meg újra.

ön becsmérelés

A világra jöttem.

Lettem. Nemzettek. Keletkeztem. Növekedtem. Megszülettem. Az anyakönyvbe bevezettettem. Öregedtem.

Megmozdultam. Testem tagjait mozdítottam. A testemet mozdítottam. Egy helyben mozogtam. A helyemről elmozdultam. Egyik helyről a másikra mozdultam. Mozognom kellett. Mozdulni tudtam.

A számat mozdítottam. Érzékelni kezdtem. Észrevétettem magam. Üvöltöttem. Beszéltem. Zajokat hallottam. Zajokat egymástól megkülönböztettem. Zajokat keltettem. Hangokat hallattam. Neszeket keltettem. Zajokat, hangokat és neszeket hallatni tudtam. Beszélni tudtam. Kiáltani tudtam. Hallgatni tudtam.

Láttam. Láttam, amit már láttam. Öntudatra keltem. Felismertem, amit már láttam. Újra felismertem, amit viszontláttam. Érzékeltem. Amit érzékeltem, újra érzékeltem. Öntudatra keltem. Újra érzékeltem, amit egyszer már felismertem.

Néztem. A tárgyakat néztem. A megmutatott tárgyakat néztem. A mutatott tárgyakra mutattam. A megmutatott tárgyak nevét megtanultam. A megmutatott tárgyak nevét megneveztem. A megmutathatatlan tárgyak nevét megtanultam. Tanultam. Megtanultam. A megtanult neveket megjegyeztem. Megnevezett alakokat láttam. Hasonló alakokat ugyanolyan néven neveztem. Egymáshoz nem hasonló alakok közti különbséget megjegyeztem. Távollevő alakokat megneveztem. Távollevő alakoktól félni megtanultam. Távollevő alakok után vágyakozni megtanultam. Megtanultam a szót, hogy “vágy” és “félelem”.

Tanultam. A szavakat tanultam. Az igeidőket tanultam. A van és volt közti különbséget megtanultam. A főneveket megtanultam. Az egyes szám és a többes szám közti különbséget megtanultam. A határozószókat tanultam. Az itt és az ott közti különbséget megtanultam. A mutató névmásokat tanultam. Az ez és az az közti különbséget megtanultam. A mellékneveket tanultam. A jó és a rossz közti különbséget megtanultam. A birtokos névmásokat tanultam. Az enyém és a tiéd közti különbséget megtanultam. Szókincsemben gyarapodtam.

Mondatok tárgya lettem. Mondatok bővítménye lettem. Főmondatok és mellékmondatok tárgya és bővítménye lettem. Szájmozgás lettem. Betűk egymás utáni sorjázása lettem.

A nevemet mondtam. Azt mondtam, én. Négykézláb másztam. Szaladtam. Valami felé szaladtam. Cselekvő lettem. A földhöz képest megközelítő derékszögben mentem. Ugrottam. A nehézségi erővel dacoltam. Megtanultam testemet önnön hatalmam alá vetni. Megtanultam magamon erőt venni.

Tudni megtanultam. Tudni tudtam. Akarni tudni tudtam. Két lábamon járni tudtam. Két kezemen járni tudtam. Maradni tudtam. Állva maradni tudtam. Megállni tudtam. Fekve maradni tudtam. Hason csúszni tudtam. Holtnak tettetni magam tudtam. Lélegzetemet visszatartani tudtam. Megölni magamat tudtam. Sercinteni tudtam. Bólintani tudtam. Nemet mondani tudtam. Gesztikulálni tudtam. Kérdezni tudtam. Kérdésekre felelni tudtam. Utánozni tudtam. Példát követni tudtam. Játszani tudtam. Megtenni valamit tudtam. Meg nem tenni valamit tudtam. A tárgyakat elrontani tudtam. Egyik tárgyat a másikkal egybevetni tudtam. Egy tárgyat magamnak elképzelni tudtam. A tárgyakat értékelni tudtam. A tárgyakat szóra bírni tudtam. A tárgyakról beszélni tudtam. A tárgyakra emlékezni tudtam.

Az időben éltem. Gondoltam a kezdetre és a végre. Gondoltam önmagamra. Gondoltam másokra. A természetet levetkeztem. Lettem. Természetellenes lettem. Önnön életem lettem. Rájöttem, hogy én vagyok, nem te. Életemet közölni tudtam. Életemet elhallgatni tudtam.

Valamit akarni akarhattam, valamit nem akarni akarhattam.

Megteremtettem magamat. Aki vagyok, azzá teremtettem. Változtam. Más valakivé változtam. Életemért felelős lettem. A mások életéért is felelős lettem. Életem élet lett a többi élet között. A világot magamévá tettem. Értelmes lettem.

Már nemcsak a természetnek kellett engedelmeskednem. Szabályoknak kellett magam alávetnem. Kellenem kellett. Az emberiség történelmi szabályainak magamat alávetnem kellett. Cselekednem kellett. Tétlennek lennem kellett. Engednem kellett. Szabályokat tanultam. Metaforaként a szabályokra a “sarkalatos szabályokat” tanultam. A magatartás és a gondolatok szabályait tanultam. A külső és a belső szabályokat tanultam. A dolgok és az emberek szabályait tanultam. Általános és egyedi szabályokat tanultam. Az evilág és a túlvilág szabályait tanultam. Levegő, víz, tűz és föld szabályait tanultam. Megtanultam a szabályokat és a kivételeket a szabályok alól. Megtanultam az alapszabályokat és a belőlük levezetett szabályokat. Megtanultam tenni, ahogy kell. Társaságképes lettem.

Lettem – kellenem kellett. Önkezemmel enni képes lettem – önmagamat bemocskolni kerülnöm kellett. A mások szokásait elfogadni képes lettem – önnön rossz szokásaimat kerülnöm kellett. Hideget és meleget egymástól megkülönböztetni képes lettem – a játékot a tűzzel kerülnöm kellett. A jót és a rosszat egymástól megkülönböztetni képes lettem – a játékszabályokat megsérteni kerülnöm kellett. Cselekedeteim jogtalanságát belátni és e belátás szerint cselekedni képes lettem – a gaztetteket kerülnöm kellett. Nemi képességeimmel bánni képes lettem – a nemi képességeimmel való visszaélést kerülnöm kellett.

Minden szabálynak hatálya alá estem. Személyi adataim révén aktalap lettem. Lelkem révén az eredeti bűntől beszennyeztettem. Sorszámom révén a játékosok jegyzékébe bejegyeztettem. Betegségeim révén kartotékba tétettem. Cégem révén cégjegyzékbe vétettem. Különös ismertetőjeleim révén személyleírásom foglya lettem

Nagykorú lettem. Cselekvésképes lettem. Szerződéskötésre alkalmas lettem. Végakaratom kinyilvánítására alkalmas lettem.

Egy bizonyos időponttól fogva bűnöket bírtam elkövetni. Egy másik időponttól fogva ezért törvény előtt felelnem kellett. Egy harmadik időponttól fogva becsületemet elveszthettem. Megint más időponttól fogva valamit tennem vagy nem tennem szerződés által kötelezve lehettem.

Bűnhődés-köteles lettem. Letelepedés-köteles lettem. Kárpótlás-köteles lettem. Adóköteles lettem. Sorköteles lettem. Katonai szolgálat köteles lettem. Iskolaköteles lettem. Oltás-köteles lettem. Gondoskodás-köteles lettem. Fizetésköteles lettem. Vizsgálat-köteles lettem. Oktatásköteles lettem. Tanúságtétel-köteles lettem. Biztosítás-köteles lettem. Igazolványköteles lettem. Jelentkezés-köteles lettem. Eltartás-köteles lettem. Végrehajtás-köteles lettem. Vallomás-köteles lettem.

Meglettem. Felelőssé lettem. Bűnössé lettem. Feloldozható lettem. Az életemért vezekelnem kellett. A múltamért vezekelnem kellett. A múltért – vezekelnem kellett. A korért – vezekelnem kellett. Evilágra ez idő szült meg engem.

A kor melyik követelése ellen vétkeztem én? A gyakorlati ész melyik követelése ellen vétkeztem én? Melyik titkos paragrafus ellen vétkeztem én? Melyik program ellen vétkeztem én? A világegyetem melyik örök törvénye ellen vétkeztem én? Az alvilág melyik törvénye ellen vétkeztem én? A tisztesség melyik legprimitívebb szabálya ellen vétkeztem én? Melyik párt irányvonalai ellen vétkeztem én? A színház melyik törvénye ellen vétkeztem én? Melyik elemi érdek ellen vétkeztem én? Melyik “szelíd törvény” ellen vétkeztem én? Melyik ököljog ellen vétkeztem én? A pillanat melyik parancsa ellen vétkeztem én? Melyik életszabály ellen vétkeztem én? A százéves jövendőmondó melyik szabálya ellen vétkeztem én? Melyik szerelmi szabály ellen vétkeztem én? Melyik játékszabály ellen vétkeztem én? A kozmetika melyik szabálya ellen vétkeztem én? A művészet melyik szabálya ellen vétkeztem én? Az erősebbiknek melyik joga ellen vétkeztem én? A kegyelet melyik követelménye ellen vétkeztem én? A törvényenkívüliek melyik törvénye ellen vétkeztem én? A változatosság mely kívánalma ellen vétkeztem én? Az evilág és a túlvilág melyik törvénye ellen vétkeztem én? A helyesírás melyik szabálya ellen vétkeztem én? A múlt milyen parancsa ellen vétkeztem én? A szabadesés melyik törvénye ellen vétkeztem én? Vétkezteme én az egész világ szabályai, tervei, ideái, posztulátumai, alapelvei, etikettje, alapszabályai, általános véleményei és formulái ellen?

Cselekedtem. Mulasztottam. Eltűrtem. Megnyilatkoztam. Megnyilatkoztam a gondolataim által. Megnyilatkoztam önmagam előtt. Megnyilatkoztam önmagam és mások előtt. Megnyilatkoztam a törvények és jó erkölcsök személytelen hatalma előtt. Megnyilatkoztam Isten személyes hatalma előtt.

Megnyilatkoztam mozdulatok által. Megnyilatkoztam cselekedeteim által. Megnyilatkoztam mozdulatlanságom által. Megnyilatkoztam tétlenségem által.

Jelét adtam. Minden megnyilatkozásomban valaminek jelét adtam. Minden megnyilatkozásomban valamely szabály teljesítésének vagy nem teljesítésének jelét adtam.

Megnyilatkoztam úgy, hogy kiköptem. Megnyilatkoztam úgy, hogy fütyültem. Megnyilatkoztam úgy, hogy tapsoltam. Megnyilatkoztam úgy, hogy elvégeztem a szükségletemet. Megnyilatkoztam úgy, hogy elhajítottam használhatatlan és használt tárgyakat. Megnyilatkoztam úgy, hogy eleven lényeket megöltem. Megnyilatkoztam úgy, hogy tárgyakat összetörtem. Megnyilatkoztam úgy, hogy lélegeztem. Megnyilatkoztam úgy, hogy verítéket választottam ki. Megnyilatkoztam úgy, hogy taknyot és könnyet választottam ki.

Köptem. Kiköptem. Célba köptem. Szembeköptem. Köptem a földre, ahol a földre köpni nem illett. Köptem, ahol köpésemmel megsértettem az egészségügyi előírásokat. Emberek arcába köptem, akikre köpni Isten személyes megsértése volt. Tárgyakra köptem, melyekre köpni az emberek személyes megsértése volt. Nem köptem ki azok előtt, akik előtt kiköpni szerencsét hozna. Nem köptem ki nyomorékok előtt. Nem köptem ki jelenésükre váró színészek előtt. Nem használtam a köpőcsészét. Köptem várótermekben. Köptem szél ellenében.

Tapsoltam, ahol tapsolni tilos volt. Fütyültem, amikor fütyülni kívánatos nem volt. Fütyültem és tapsoltam ott és akkor, ahol és amikor fütty és taps kerülendő volt. Nem tapsoltam akkor, amikor a tapsot elvárták. Tapsoltam a cirkuszban egy nehéz trapézmutatvány alatt. Tapsoltam tetszésnyilvánításra alkalmatlan időben.

Eldobtam használhatatlan és használt tárgyakat, ahol tárgyakat eldobni szigorúan tilos volt. Odatettem tárgyakat, ahová tárgyakat helyezni büntetendő volt. Elraktároztam tárgyakat, ahol tárgyakat elraktározni megvetendő volt. Nem szolgáltattam be tárgyakat, melyeket beszolgáltatni előírt a törvény. Robogó vonat ablakából dobtam ki tárgyakat. A szemetet nem a szemétkosárba dobtam. A szemetet az erdőben hagytam. Égő cigarettát a szénába dobtam. Ellenséges röplapokat be nem szolgáltattam.

Megnyilatkoztam beszéd által. Megnyilatkoztam tárgyak elsajátítása által. Megnyilatkoztam élőlények nemzése által. Megnyilatkoztam tárgyak készítése által. Megnyilatkoztam tekintetem által. Megnyilatkoztam játék által. Megnyilatkoztam lépteim által.

Mentem. Céltalanul mentem. Céltudatosan mentem. Utakon mentem. Mentem utakon, hol mennem tilos volt. Nem mentem utakon, hol mennem előírás volt. Mentem utakon, hol céltalanul mennem bűn volt. Mentem céltudatosan, holott céltalanul kellett volna mennem. Mentem utakon, hol bizonyos cél felé tilos volt mennem. Mentem. Mentem, ha tilos volt mennem és a jó erkölcsökbe ütközött. Mentem passzázsokon át, hol mennem konformizmus volt. Léptem telkekre, hová lépnem szégyen volt. Léptem telkekre, hová igazolvány nélkül lépnem tilos volt. Elhagytam épületeket, melyeket elhagynom a szolidaritás elleni vétek volt. Beléptem épületekbe, hová fedett fővel belépnem illetlenség volt. Területekre léptem, hová lépnem meg nem engedett volt. Államok területére léptem, hová beutaznom tiltva volt. Kiutaztam egy állam területéről, honnan kiutaznom államellenes volt. Abba az irányba hajtottam, amerre hajtanom fegyelmezetlenség volt. Abba az irányba mentem, merre mennem helytelen volt. Oly messze mentem, hogy tovább mennem tanácsos nem volt. Állva maradtam, ha állva maradnom udvariatlanság volt. Emberek jobbján mentem, kiknek jobbján mennem meggondolatlanság volt. Helyekre ültem, hol ülni mások joga volt. Nem mentem tovább, amikor továbbmennem parancsolták. Lassan mentem, ha gyorsan mennem parancsolták. Nem keltem fel, ha felkelnem parancsolták. Lefeküdtem, hova lefeküdnöm tiltva volt. Csődületben megálltam. Megkívánt segélynyújtásnál továbbmentem. A senki földjére léptem. R betűvel végződő hónapokban a földre feküdtem. Sikátorokban lassan mentem, menekülőket így menekültükben akadályoztam. Villamosról menet közben leugrottam. A kupé ajtaját, mielőtt a vonat megállt volna, kinyitottam.

Beszéltem. Fecsegtem. Kimondtam, amit mások gondoltak. Csak azt gondoltam, amit mások már kimondtak. Hangot adtam a közvéleménynek. Meghamisítottam a közvéleményt. Beszéltem,ahol beszélnem kegyetlenség volt. Hangosan beszéltem, ahol hangosan beszélni tapintatlanság volt. Suttogtam, ha kérték, hangosan beszéljek. Hallgattam, amikor a hallgatás szégyen volt. Mint közéleti ember beszéltem, amikor csak mint magánember szólhattam. Emberekkel beszéltem, kikkel beszélni méltatlan volt. Embereket köszöntöttem, kiket köszönteni elvtelen árulás volt. Beszéltem egy nyelven, melyen beszélnem népellenes volt. Dolgokról beszéltem, melyekről beszélnem tapintatlan volt. Elhallgattam, hogy én is tudok egy gaztettről. A holtakról jót nem mondtam. Távollévőkről rosszat mondtam. Beszéltem, holott senki se kérdezett. Szolgálatban levő katonákat szólítottam meg. Menetközben a kocsivezetővel beszélgettem.

Nem törődtem a beszéd szabályaival. Vétettem szavak ellen. A szavakat meggondolatlanul használtam. A világ dolgait vaktában tulajdonságokkal ruháztam fel. A dolgok nevét vaktában a dolgok tulajdonságainak nevével ruháztam fel. A dolgokra ruházott tulajdonságok neve által vaktában néztem a világot. A dolgokat holtnak neveztem. A változatosságot tarkának neveztem. A szomorúságot mélának neveztem. Az őrültséget tisztának neveztem. A szenvedélyt forrónak neveztem. A dühöt elvakultnak neveztem. A végső dolgokat megnevezhetetlennek neveztem. A miliőt igazinak neveztem. A természetet szabadnak neveztem. A rémületet páni rémületnek neveztem. A nevetést felszabadítónak neveztem. A szabadságot nélkülözhetetlennek neveztem. A hűséget közmondásosnak neveztem. A ködöt tejfehérnek neveztem. A felszínt silánynak neveztem. A szigort ótestamentominak neveztem. A bűnöst szegénynek neveztem. A méltóságot veleszületettnek neveztem. A bombát fenyegetőnek neveztem. A tanítást üdvösnek neveztem. A sötétséget áthatolhatatlannak neveztem. Az erkölcsöt hazugnak neveztem. A határokat egybemosódottnak neveztem. A mutatóujjat figyelmeztetőnek neveztem. A gyanakvást termékenynek neveztem. A bizalmat vaknak neveztem. A légkört tárgyilagosnak neveztem. Az ellentmondást gyümölcsözőnek neveztem. A felismerést jövőbemutatónak neveztem. A jószándékot intellektuálisnak neveztem. A tőkét korruptnak neveztem. Az érzést tompának neveztem. A világképet eltorzultnak neveztem. Az ideológiát hamisnak neveztem. A világnézetet elmosódottnak neveztem. A bírálatot építőnek neveztem. A pontosságot tudományosnak neveztem. A bőrt bársonyosnak neveztem. Az eredményeket kézzelfoghatónak neveztem. A beszélgetést hasznosnak neveztem. A dogmát merevnek neveztem. A vitát szükségesnek neveztem. A véleményt szubjektívnak neveztem. A pátoszt üresnek neveztem. A misztikát zavarosnak neveztem. A gondolatokat kiérleletlennek neveztem. A lelkizést öncélúnak neveztem. A monotóniát fárasztónak neveztem. A jelenségeket áttetszőnek neveztem. A létet valónak neveztem. Az igazságot mélynek neveztem. A hazugságot silánynak neveztem. Az életet lüktetőnek neveztem. A pénzt mellékesnek neveztem. A tényeket kézenfekvőnek neveztem. A pillanatot felemelőnek neveztem. A háborút igazságosnak neveztem. A békét elpuhultnak neveztem. A ballasztot holtnak neveztem. Az ellentéteket öszszeegyeztethetetlennek neveztem. A frontokat merevnek neveztem. A világmindenséget összezsugorodottnak neveztem. A havat fehérnek neveztem. A vizet folyékonynak neveztem. A kormot feketének neveztem. A golyóbist gömbölyűnek neveztem. A Valamit biztosnak neveztem. A mértéket beteltnek neveztem.

Eltulajdonítottam tárgyakat. Magaménak és tulajdonomnak szereztem meg tárgyakat. Tárgyakra tettem szert, ahol tárgyakra szert tenni elvek tilalmazták. Tárgyakra tettem szert, holott azokra szert tennem társadalomellenes volt. Tárgyakat magántulajdonommá, holott magántulajdonná tenni őket időszerűtlen volt. Tárgyakat köztulajdonná nyilvánítottam. holott azokat a magántulajdonból kivonni erkölcstelen volt. Tárgyakat óvatlanul kezeltem, melyek óvatosan kezelendők voltak. Tárgyakat érintettem, holott azokat érinteni tisztátalan és bűnös volt. Tárgyat tárgytól elválasztottam, holott azokat egymástól elválasztani tanácsos nem volt. Tárgyakkal szemben nem tartottam be az illendő távolságot, holott azt betartani parancs volt. Tárgyként kezeltem az embereket. Emberként kezeltem az állatokat. Élőlényekkel kerültem kapcsolatba, holott azokkal kapcsolatba kerülni erkölcstelen volt. Tárgyhoz tárgyat érintettem, holott azokat egymással érinteni felesleges volt. Tárgyakkal és élőlényekkel kereskedtem, holott velük kereskedni embertelen volt. Törékeny árut gondatlanul kezeltem. Pozitív pólust a pozitív pólussal kötöttem össze. Külsőleg használandó orvosságokat belsőleg használtam. Kiállított tárgyakat érintettem. A heget féliggyógyult sebekről leszedtem. Lecsüngő áramvezetéket érintettem. Ajánlott leveleket ajánlottan fel nem adtam. Illeték-köteles beadványokat fel nem bélyegeztem. Gyász esetén sötét ruhát nem viseltem. Arcomat a nap ellen krémmel nem védtem. Rabszolgákkal kereskedtem. Ellenőrizetlen hússal kereskedtem. Alkalmatlan cipőkben másztam hegyeket. A gyümölcsöt nem mostam meg. Pestisben elhaltak ruháját nem fertőtlenítettem. A hajszeszt használat előtt nem ráztam fel.

Hallottam és néztem. Megnéztem. Megnéztem tárgyakat, melyeket megnézni szemérmetlen volt. Nem néztem meg tárgyakat, melyeket megnézni kötelességem volt. Nem néztem meg eseményeket, melyeket meg nem nézni nyárspolgáriság volt. Más magatartással néztem meg eseményeket, mint ahogy megnéznem előíratott. Nem fordultam el eseményektől, melyeket megnéznem árulás volt. Visszanéztem, ha viszszanéznem rossz nevelésem bizonyítéka volt. Elfordultam, ha elfordulnom gyávaság volt. Embereket hallgattam meg, kiket meghallgatnom elvtelenség volt. Tiltott területeket néztem meg. Beomlással fenyegető épületeket néztem meg. Nem néztem azokra, kikkel beszéltem. Megnéztem nem javasolt és elutasítandó filmeket. Államellenes közleményeket tömegtájékoztató eszközökön meghallgattam. Belépőjegy nélkül játékokat néztem. Idegen emberekre meredtem. Napszemüveg nélkül meredtem a napba. Nemi aktus közben szememet nyitva tartottam.

Ettem. Többet ettem, mint amennyire éhes voltam. Többet ittam, mint amennyire szomjas voltam. Ételt és italt kebeleztem be. Mind a négy elemet bekebeleztem. Mind a négy elemet be-és kilélegeztem. Ettem, amikor enni féktelenség volt. Lélegeztem, ahogy lélegezni egészségtelen volt. Levegőt lélegeztem be, melyet belélegeznem rangomon aluli volt. Belélegeztem, amikor belélegezni káros volt. Böjti napokon húst ettem. Gázmaszk nélkül lélegeztem. Nyílt utcán ettem. Kipufogó gázt lélegeztem. Kés, villa nélkül ettem. Lélegzetvételre magamnak időt nem engedtem. A szentelt ostyát fogammal ettem. Az orromon át nem lélegeztem.

Játszottam. Hamisan játszottam. A konvenció fennálló szabályaival ellentétes szabályok szerint játszottam. Ott és akkor játszottam, ahol és amikor játszani aszociális és a világról megfeledkezés volt. Játszottam, akikkel játszani becstelenség volt. Játszottam, amivel játszani a szertartás-rendbe ütközött. Nem játszottam ott és akkor, ahol nem játszani udvariatlanság volt. Szabályok szerint játszottam, holott szabályok nélkül játszani lett volna individuális. Önmagammal játszottam, holott másokkal játszani volt az emberiesség parancsolata. Hatalmakkal játszottam, melyekkel játszani arcátlanság volt. A játékot komolyan nem vetem. A játékot túlságosan komolyan vettem. Játszottam a tűzzel. Játszottam a tűzszerszámokkal. Játszottam cinkelt kártyákkal. Játszottam emberélettel. Játszottam vécészagtalanítóval. Játszottam az élettel. Az érzelmekkel játszottam. Önmagamat megjátszottam. Zsetonok nélkül játszottam. A játék idején nem játszottam. A rosszravaló hajlammal játszottam. A gondolatokkal játszottam. Öngyilkossági gondolatokkal játszottam. Vékony jégen játszottam. Idegen grundon játszottam. A nemi szervemmel játszottam. A szavakkal játszottam. Az ujjaimmal játszottam.

Az eredeti bűnnel terhelten jöttem e világra. Természetemnél fogva hajlottam a rosszra. Gonoszságomat már azzal kinyilvánítottam, hogy tejtestvéremre irigy voltam. Egy napig se éltem még, s már bűntől mentes nem voltam. Anyám melle után nyafogva vágyakoztam. Egyedül csak szopni tudtam. Egyedül csak vágyamat csillapítani tudtam. Eszem a világmindenségbe és az önnön természetembe rejtett törvényeket felismerni nem akarta. Gonoszságban fogantattam. Gonoszságban nemzettek. Gonoszságomat szabadjára engedtem, és tárgyakat szétromboltam. Gonoszságomat szabadjára engedtem, és élőlényeket széttiportam. A játékot szerettem, tehát engedetlen voltam. A játékban a győzelmet szerettem. A fantasztikus történetekben a hátam borsódzását szerettem. Embereket istenítettem. A költői semmiségekben a hasznos tudnivalóknál több örömöt leltem. A bakizástól az örök törvényeknél jobban féltem. Csak az ínyem parancsolhatott nekem. Csak az érzékeimben bíztam. Csepp valóságérzéket nem tanúsítottam. Nemcsak a gaztetteket szerettem, hanem elkövetni is szerettem őket. Gonoszat legszívesebben többedmagammal műveltem. A bűntársakat szerettem. A bűnrészességet szerettem. A bűnben a veszélyt szerettem. Az igazságot nem kerestem. A művészetben a magam fájdalmának és a magam iránti részvétnek gyönyörét éreztem. A szemem gyönyörének éltem. A történelem célját fel nem ismertem. Istenről megfeledkeztem. A világról megfeledkeztem. A világot nem eviláginak tekintettem. Az égitesteket is a világhoz számítottam. Elég voltam önmagamnak. Csak a földi dolgokkal törődtem. A szomorúság ellen hideg fürdőt nem vettem. A szenvedély ellen forró fürdőt nem vettem. A testemet céljától megfosztottam. A tényeket tudomásul nem vettem. Fizikai természetemet szellemi természetem alá nem rendeltem. A természetemet megtagadtam. A dolgok természete ellen törtem. Tervszerűtlenül a hatalomra vágytam. Tervszerűtlenül a pénzre vágytam. A pénzzel való bánásmódra magamat nem neveltem. Körülményeimen felül éltem. Körülményeimbe belenyugodni nem tudtam. Életemet önhatalmúlag rendeztem be. Magamon erőt venni nem tudtam. Sehová beilleszkedni nem tudtam. Az örök rendet megzavartam. Hogy a Gonosz csak a Jó távolléte, fel nem ismertem. Hogy a Gonosz szörnyeteg, fel nem ismertem. Bűneimben a halálra születtem. Bűneim egyenlővé tettek a barommal, akit a vágóhídon levágnak, de azt a vasat szaglássza, mellyel levágják. A kezdeteknek ellen nem álltam. Abbahagyni alkalmas időpontban nem tudtam. Faragott képet csináltam a Legfőbb Lényből. A Legfőbb Lényről képet alkotni magamnak nem akartam. A Legfőbb Lény nevét mélyen elhallgattam. Csak a grammatika három személyében hittem. Elhitettem magammal, hogy nincs Legfőbb Lény, nehogy félnem kelljen tőle. Az alkalmat kerestem. A lehetőséget ki nem használtam. A szükségesség szavára nem hallgattam. A véletlennel nem számoltam. A rossz példákból nem tanultam. A múltból nem tanultam. Az erők szabad játékának játékszere lettem. A szabadságot a szabadossággal tévesztettem össze. A becsületességet az önlemeztelenítéssel tévesztettem össze. Az obszcenitást az originalitással tévesztettem össze. Az álmot a valósággal tévesztettem össze. Az életet a klisével tévesztettem össze. A kényszert a szükséges irányítással tévesztettem össze. A szerelmet az ösztönnel tévesztettem össze. Az okot az okozattal tévesztettem össze. A gondolat és a cselekvés egységét figyelembe nem vettem. A dolgokat nem olyannak láttam, amilyenek. A pillanat varázsának adtam át magam. A létet nem mint kölcsönt tekintettem. Szószegő lettem. Szavaimon uralkodni nem tudtam. A világot meg nem tagadtam. A felsőbbségnek nem helyeseltem. Tekintélytisztelővé lettem. Nemi képességeimmel rosszul gazdálkodtam. A gyönyört öncélként hajszoltam. Magamban biztos soha nem voltam. Magam számára kérdőjellé váltam. Az időmet eltékozoltam. Az időmet elaludtam. Az időt feltartóztatni akartam. Az időt meglódítani akartam. Az idővel ellentmondásba kerültem. Öregedni nem akartam. Meghalni nem akartam. A dolgokat magamra hatni nem engedtem. Önmagamnak gátat vetni nem tudtam. Türelmetlen voltam. Várni nem tudtam. A jövőre nem gondoltam. A magam jövőjére nem gondoltam. Egyik percről a másikra éltem. Önfejű voltam. Éltem, mintha egyedül lennék a világon. Neveletlen voltam. Csökönyös voltam. Akaratgyenge voltam. Önmagamon nem munkálkodtam. Munkámmal létfeltételeimet meg nem teremtettem. A szegényekben Isten nem láttam. A rosszat gyökerestül ki nem irtottam. Felelőtlenül gyereket csináltam a világba. Élvezeteimet szociális feltételeimhez nem pászintottam. Kerestem a rossz társaságot. Mindig a központ akartam lenni. Túl sokat voltam egyedül. Túl keveset voltam egyedül. Túlságosan a magam útját jártam. Az értelmét annak, hogy “másik”, fel nem ismertem. A többi ember boldogságát legfőbb célomnak nem tekintettem. Egyéni érdekeimet nem rendeltem alá a közös érdeknek. Vitába nem szálltam. Bölcs tanácsokat semmibe vettem. Jogtalan utasításokra a parancsot meg nem tagadtam. Határaimat fel nem ismertem. A dolgokat nem másokkal való összefüggésükben láttam. A szükségből erényt nem csináltam. Meggyőződésemet váltogattam. Megátalkodott voltam. Magamat az ügy szolgálatába állítani nem tudtam. Amit elértem, azzal megelégedtem. Egyedül csak önmagamat tekintettem. Sugalmazásoknak engedtem. Sem az egyik, sem a másik mellett nem döntöttem. Állást nem foglaltam. Az erők egyensúlyát megzavartam. Az egyetemlegesen elfogadott alapelveket megszegtem. A követelményeknek eleget nem tettem. A kitűzött cél előtt megtorpantam. Magamnak egyetlen mindene én voltam. Friss levegőn igen keveset voltam. Ébredni későn ébredtem. A járdát le nem sepertem. Az ajtókat be nem zártam. A ketrecekhez túl közel merészkedtem. A bejáratot szabadon nem hagytam. A kijáratot szabadon nem hagytam. Kényszerítő ok nélkül a vészféket meghúztam. Kerékpáromat tiltott fal mellé állítottam. Koldultam és házaltam. Az utakat tisztán nem tartottam. A cipőmet le nem töröltem. Vonat ablakából menetközben kihajoltam. Tűzveszélyes helyeken nyílt lángot gyújtottam. Látogatást bejelentés nélkül tettem. Helyemet a rokkantaknak át nem adtam. Égő cigarettával hotelágyba feküdtem. A vízcsapot el nem zártam. Parkok padjain éjszakáztam. Kutyákat póráz nélkül vezettem. Harapós kutyára szájkosarat nem tettem. Botot és ernyőt a ruhatárban le nem adtam. Az árut vásárlás előtt megfogdostam. Tartályokat tartalmuk felhasználása után újra be nem zártam. Tűzveszélyes vécészagtalanítóval nyílt lángba freccsentettem. A kereszteződéseken vörös fénynél mentem át. Az autósztrádákon gyalogoltam. A pályatesten gyalogoltam. A gyalogjárón nem gyalogoltam. A villamosokon előre a kocsiba nem mentem. A fogódzót nem használtam. Míg a vonat az állomásokon állt, a vécét használtam. A személyzet utasításait nem követtem. Tiltott helyeken motorkerékpárokat indítottam. Nem nyomtam meg gombokat. Pályaudvarokon átjártam a vágányokon. Vonatérkezéskor hátrább nem léptem. Liftek teherbíróképességét túlléptem. Az éjszakai nyugalmat zavartam. Tilos helyeken a falra plakátokat ragasztottam. Hol az ajtót húzni kellett, tolni akartam. Hol az ajtót tolni kellett, húzni akartam. Az éjszaka beálltakor az utcán csavarogtam. Parancsolt elsötétítéskor lámpát gyújtottam. Szerencsétlenség esetén nyugalmamat meg nem őriztem. A házból kijárási tilalomkor kimentem. Katasztrófánál helyemen nem maradtam. Először önmagamra gondoltam. Tolongva hagytam el helyiségeket. Illetéktelenül vészjelzőket hoztam működésbe. A vészkijáratot nem vettem igénybe. Tolakodtam. Lábammal dobogtam. Nem törtem be kalapáccsal az ablakot. Az utat elálltam. Jogtalanul ellenálltam. Felhívásra állva nem maradtam. Kezemet fejem fölé nem tartottam. Nem a lábakra céloztam. Felhúzott ravasznál a ravasszal játszottam. Először nem az asszonyokat és gyerekeket mentettem meg. Fuldoklóhoz nem hátulról közeledtem. Kezemet zsebre vágtam. Vigyázzba nem álltam. A szememet bekötni nem engedtem. Fedezéket nem kerestem. könnyű célponttá lettem. Nagyon lassú voltam. Nagyon gyors voltam. Mozogtam. Mozdultam.

Árnyékom mozgását nem tekintettem a föld mozgása bizonyítékának. Hogy féltem a sötétben, nem tekintettem létem bizonyítékának. Halhatatlanságot követelő értelmemet nem tekintettem holtom utáni létem bizonyítékának. Undoromat a jövő iránt nem tekintettem holtom utáni nemlétem bizonyítékának. A csituló fájdalmat nem tekintettem az időmúlás bizonyítékának. Életörömömet nem tekintettem az idő megtorpanása bizonyítékának.

Nem az vagyok, ami voltam. Nem az voltam, amilyennek lennem kellett volna. Nem az lettem, akivé lennem kellett volna. Nem tartottam meg, amit megtartanom kellett volna.

Színházba mentem. Hallottam ezt a darabot. Mondtam ezt a darabot. Írtam ezt a darabot.

Soha többé tenni nem fogom.

helyetesítések

 

Múlt hét közepe fele úgy volt hogy le beteget pedagógus Judit lánya így helyettesítések,

után kerestem ki legyen most pedagógus helyet az nap vagyis múlt hét szerdán fel kértem,

pedagógus Marikát ,legyen hétfőn és tartsa meg foglalkozást hétfői napon ,de hogy én,

nem értem rá dolgom volt az nap hétfőn így fel kértem egy szülött hogy segítsen pedagógus,

Marikának hétfői foglalkozást meg tartani ,ez is sikerült el intézni hogy meg legyen hétfői,

foglalkozás tartva .most együtt érkeztem pedagógus Marikával és nekem élményemet ,

hallgatta meg el volt itthonról távozva vasárnap reggel este 8órára jöttem vissza közzel,

250km utaztam el kikapcsolódást akartam magamnak ez is sikerült úgy érzetem meg érdemeltem.

Kikapcsolódás nagyon jó sikerült .azt élményt meséltem tömören pedagógus Marikának ,

közölte biztos szép lehetett jó érezheted magad ,igen mondtam neki .közbe érkeztek többiek,

meg foglalkozás elejét beszélgetéssel kezdtük mindenki meg érkezett foglalkozásra ,neki,

álltak szövésnek ,Zsanett a nagy szövő kereten kezdet szőni ő neki fel vették már 2hete,

szövő keretet szövéshez neki kelet kezdeni szövéshez .akinek neki volt kezdve szövésének,

az folytatták tegnapi nap folyamán ,írás ,gyakorlást folytatták ,színeztünk ,Manó élő,

világon játszottunk .meg neki álltunk el készíteni krumpli főzeléket ami nagyon jó sikerült,

el is fogott mindenki jó érezte magát egész-nap délbe mentünk haza.

Hozzávalók

Elkészítés

  1. Egy edénybe beleöntjük az olajat és rárakjuk az apróra vágott hagymát. Megpirítjuk, rárakjuk az őrölt paprikát és felengedjük 2 dl vízzel. Belerakjuk a megpucolt, megmosott, kis kockákra vágott burgonyát, a sót, a Delikátot, az összezúzott fokhagymát, az őrült borsot és a babérlevelet. Felengedjük annyi vízzel, hogy ellepje a burgonyát. Fedő alatt közepes lángon megfőzzük,

  2. időnként megkeverjük és ha kell, a vizet még pótoljuk. Ha kész, egy tányérban a tejfölt a liszttel jól kikeverjük és behabarjuk a főzeléket. Ha kell, utólag fűszerezzük.

Tipp: Sült virslivel, vagy fasírttal tálaljuk.

a tetes

Minden tárgy egy pici óra. Egy málnaszem éppúgy jelzi egy-egy nap elmúlását, akár egy torony. Egy kenyérmorzsában éppúgy benne feszül az éjféltől éjfélig lejáró huszonnégyes egység, akár egy gondosan fölhúzott Omegá-ban. A kavicsban is rugó működik, csak erősebb járatú. Példa rá a márványszobor: évezredekig elketyeg, igaz, olyan halk ütemben, mely már csak szemmel követhető. Így is megállapíthatjuk, mégpedig évezredekre visszamenően percnyi pontossággal, mikor húzták föl egy Ramszesz vagy egy elfeledett Tang-Csin szobájában.

Az időnek tehát nincs lakása. A tárgyakban vonja meg magát. Semmiképp se másként, mint a kukac a cseresznyében, a szú a szemöldökfában. Azaz nem mint lakó, hanem mint élősdi.

Helyesbítünk. Idő önmagában nincs is; sose volt. Így sose lesz. Az idő a tárgyak betegsége. Róluk harapódzott át reánk élőkre. Minden ragály a frissen megfertőzöttek közt pusztít leghevenyebben. Van vajon remény, hogy valamikor (mint valaha rég) ellenállóbbak leszünk a fertőzéssel szemben? A különbség a tárgyak és az élők között: másképp védekeznek a rontás ellen.

A világűr csendjében – a teremtés elmebajos szótlanságában – mi emberek is csak ilyenféle időmérők: idő-ellenállók vagyunk, máris dicsérendő tartóssággal a túró és a piramisok között. Ez nem csüggesztő; bátorító. Hozzásegít annak a magányossági érzésnek a leküzdéséhez, ami az emberiségre szakadt – eddig föl nem mért pusztítást okozva – és szakad szünetlenül, hol hetes eső, hol világvégkezdő hegyomlás sötét óráit idézve tudatunkba mindazóta, amióta egy gyermeki hiedelem végleg eltűnt a képzelet zsinórpadlásán. Hogy mindezeket a rugókat valami atyai kéz húzza föl.

Atyánk nincs, ám testvérünk – velünk egysorsú – az rengeteg. Csak meg kell találnunk, ami rokonít. De önzetlenebbül, tágabban! Új helyezkedést kell keresnünk, új családkört? Nem; csak föl kell, el kell ismernünk újból régi jó rokonainkat, akiket hajdan letagadtunk holmi Zeuszok felé ácsingózva. Holott ők még a legjobb társaság számunkra ebben a hideg semmiben, ami az idő s ami – most már látjuk – mégis a legvalóságosabb haza. A legközösebb! Több benne a tanácsadónk, a kalauzunk, mint sejtettük valaha, annak a régi hiedelemnek a gőgjében. A világ testvéribb – népesebb –, mint föltételeztük. Hisz a szívünkben sem az idő jár. Hanem csak egy betegség. A ketyegő halál.

Ha a lélek főtulajdonsága, hogy örökidejűségre áhít mindennek, ami érzékelteti ezt az örök időt, köze van a lélekhez, ez csak természetes. Innen tekintve vajon ki győzi inkább az időt: Caligula-e, vagy a lova, vagy a tíz csöbör méreg, amit áldozataival az igényes császár megitatott, vagy éppenséggel áldozatai? Ennek akarata, annak okozója, amannak ereje az áldozatoknak rettegése volt.

Azzal jár, azaz hozzá tartozik, és attól jár, vagyis annak erejével mozog: a kettő közt a különbség nem csak a szótárban – minden nyelv szótárában – árnyalati. Valóságosan is. A vaj attól jár és azzal jár, sőt azzal jár le, hogy avasodik, az arc, hogy ráncosodik, a költészet, hogy ünnepi lesz, a szerelem, hogy beteljesedik s hálából el akar múlni.

A dobozban szikkadó cipőkrém épp oly viszonyban van a halhatatlansággal, mint a sarkcsillag. Más-más grádicson? Épp csak ebben – a dolgok, a tárgyak, a jelenségek viszonyában – kell rendet teremtenünk, s máris kezd alakulni egy új harmónia.

Rendet teremteni? Meglátni először is a rendet!

Tíz mondatban az olvasó elé helyezzük azt a legalább tízezer bölcseleti műböl fölterebélyesedett elméletet, a mind a mai napig a legésszerűbbet annak bizonyítására hogy van rend, azaz halhatatlanság. Hogy órarendszerünket személyes szándék húzta föl.

A tétel Szent Tamástól ered. Eszerint a tárgyakban végbemenő minden változás külső behatás eredménye. Minden behatás föltételez természetesen egy előző behatást. Ezek sorozata pedig szükségszerűen egy olyan változás-előidézőt tételeztet föl, amely úgy oka minden változásnak, hogy maga már nem változik. Nem lehet ez tehát sem afféle első szem a láncban, sem holmi időbeli kiindulópont. Mert hisz akkor is még az volna, mint a többi. Másfajta külsőből kell ezekre hatnia. A véges, változó, létrenden kívül pedig ilyen eredménnyel csak egy nem-véges egy nem változó ható- vagyis teremtő-erő működhet.

A falatnyi fagylalton át tehát, melynek lágy megroskadásán lenyelte előtt egy pillanatra megállt a szemünk, a Teremtő trónusához száguldhat a tekintet.

Magára adó, fölnőtt embert zavarba ejt bármily ilyen Első Atya későbbi fölfedezése. Mintha már férfikorba jutott törvénytelen gyermek ajtaján kopogtatna valaki éjszaka, viharban: Én nemzettelek!

Vagyis azért tartasz igényt a födélre, melyet én készítettem? Sőt azért akarsz ura lenni? Késő. Bárhonnan kerültem is ide, itt már én vagyok a gazda.

Rég többet tudva, mint te.

A társaimtól.

Rég nem tőled remélve védelmet.

A társaimtól.

A tárgyak közt foglalni megfelelő helyet nem lefele haladás a lépcsőn; nem lefokozás. Ez a szerénynek tetsző helyünkrehúzódás óriási térhódítás. Megvethetjük a lábunk; az alakítható sárban, e kemény talajon.

jó cselkedt

Szól az Úr: Gyermekem, hogy kedvemben járj, nem szükséges sokat tudnod; elég, ha engem igazán szeretsz! Beszélj velem egészen bizalmasan, akár a legmeghittebb barátoddal!
Van tán valakid, akit ajánlani szeretnél? Hogy hívják szeretteidet, testvéreidet, barátaidat, elöljáróidat? Mindegyiket néven említsd meg, mit szeretnél, hogy tegyek az érdekében? Kérj sokat, igen sokat; én nagyon szeretem a nagylelkű szíveket, akik mások kedvéért magukról szinte megfeledkeznek! Nevezd meg azokat a rászorulókat, akiken segíteni szeretnél; a betegeket, akiket szenvedni láttál; a bűnösöket, akiket megtéríteni szeretnél; azokat, akik ellenszenvvel vannak irántad, s akiket megnyerni szeretnél! Említsd meg kedves halottaidat, s én megenyhítem fájdalmaikat! Mindezekért mondj buzgó imát: figyelmeztess ígéretemre, hogy az én nevemben mondott imádságot meghallgatom!
Nincs szükséged valami kegyelemre? Ha kedved tartja, készíts jegyzeteket lelki szükségeidről, aztán jöjj és olvasd fel előttem. Mondd el őszintén, milyen érzékies, büszke, érzékenykedő, önző, gyáva és lanyha vagy!
Szegény gyermek! Ne borzadj vissza; számtalan szent van mennyországomban, akik éppúgy terhesek voltak hibákkal, bűnökkel, mint te, de hozzám fordultak, és lassan-lassan megszabadítottam őket.
Kérj bizalommal testi-lelki javakat is: egészséget, értelmet, jó előmenetelt! Én mindent megadhatok, meg is adok, ha lelked üdvösségére hasznos. És mit akarnál éppen most, gyermekem? Hisz tudod, mennyire javadat akarom! Nincs kívánnivalód? Mire gondolsz most? Mit szeretnél? Akarnál tenni valamit a szeretteidért, vagy tán másokért?
Gondolsz-e rám és az én tiszteletemre? Nem akarnál valami jót tenni azokért, akiket szeretsz, de akik énrám nem gondolnak? Mondd el mi van leginkább szíveden: mik indítóokaid; mik az eszközök, amiket alkalmazni akartál? Ha célhoz nem jutsz, panaszold el nekem, s én megértetem veled, hogy mi az oka! Kit szeretnél megnyerni az ügyednek? Én vagyok a szívek Ura, gyermekem, úgy hajlítom őket, ahogy nekem tetszik! Melléd állítom azokat, akikre szükséged lesz; bízzál bennem!
Vannak ellenségeid? Add elő őszintén bánatodat! Ki sértett, ki bántott? Emlékezzél az én ellenségeimre! Ugye, te nem vagy ártatlanabb nálam; ellenségeid sem gonoszabbak, mint az enyéim voltak? Gondold meg ezt, és meg fogsz bocsátani mindent mindenkinek! És én megáldalak érte!
Félsz valami szerencsétlenségtől? Van valami határozatlan aggodalmad, amely minden ok nélkül gyötör? Bízd magad teljesen gondviselésemre! Íme, én itt vagyok, mindent látok: nem foglak elhagyni!
Vannak környezetedben olyanok, akiknek a szíve már nem olyan odaadó irántad? Vannak talán, akik hibádon kívül elhidegültek tőled, idegenek hozzád? Imádkozzál értük, és én visszavezetem őket hozzád, ha ugyan üdvére válik lelkednek!
Nincs-e valami örvendetes közölnivalód? Miért ne részesítenél engem örömödben? Mondd el, mi vígasztalt meg, mi örvendeztetett meg tegnap óta? Tán valami látogatás, valami levél, vagy emlék, amit kaptál? Vagy kísértéseidnek tudtál ellenállni várakozásodon fölül? Mindezt én készítettem számodra, gyermekem! Miért ne lennél érte hálás? A hála új jótékonyságra indít. A jótevő szívesen hallja, hogy megemlékeznek jótéteményeiről.
Nem ígérnél-e meg újra egyet-mást? Tudod, hogy szíved mélyében olvasok; az embereket rá lehet szedni, engem nem; légy tehát őszinte. Elhatároztad-e, hogy kerülöd a bűnre vezető alkalmat, hogy azt a bizonyos valamit, ami rosszra vezet, eltávolítod? Hogy azt a könyvet, amely felizgatja képzeletedet, eltávolítod? Hogy azzal az ismerősöddel, aki zavarja lelked nyugalmát, teljesen szakítasz?
Akarsz-e ezentúl barátságos, szeretetteljes lenni azok iránt, akik megbántottak?
Jól van, gyermekem, most menj, láss dolgod után! Légy hallgatag, engedelmes; légy alázatos, szeretettel teljes! Szeresd nagyon a Szeplőtelen Szent Szüzet, hiszen ő az én édesanyám; szeresd védőszentedet és őrangyalodat! Holnap jöjj el ismét, s hozz magaddal még odaadóbb, még szeretőbb szívet!

Istenem segíts

Te adj erot, hogy bízni tudjak,
Ha megbántanak, ne zokogjak.
Te add meg, hogy elturjenek,
Hogy hibáimmal szeressenek.
Te erosítsd meg erotlenségem,
Hogy hosként vigyem a keresztem.
Te légy árvaságom eros támasza,
Tudom, Te vagy a gyengék gyámola.
Te orizd meg gyengülo eszem,
Hogy éltem nagy teher ne legyen.
Ó adj azoknak szeretetet,
Akiknek én adtam életet.
Légy szívükben jóság, irgalom
Öregségemet érto szánalom.
Áldd, orizd oket, édes Jézusom,
Hogy találkozzunk Nálad egykoron.
Vezess, erosíts, oltalmazz,
A végso órámon irgalmazz.

Ámen

át mentileg szombaton ként magamról írok majd

 

Elnézést kérek alapítvány össze jövetel sajnos szeptember21től nem tudtunk össze jönni,

meg beszélni dolgokat ,mindig közbe jön valami mindenkinek ,otthoni dolgokkal vagyunk,

el foglalva ,így jó időkbe ,inkább kint dolgozik mindenki kertebe ,szeptember óta ,októberbe,

elején nekem volt dolgom nagy marost ,szentkúton voltam ,azért nem tudtunk össze jönni,

szülőknek otthon volt dolga őszi be takarítás volt hangsúly október 2hetét szombatjától,

egészen október 4hét szombatjával mindenki otthoni dolgát intézte ,családi dolgait intézgette,

így azért nem tudtunk igazán össze jönni meg beszélni dolgokat . November 1hét szombatja,

mindenki szeretetit látogatta temetőbe. úgy volt októberbe őszi szünet amikor elkezdőt hogy,

ünnepek után már elvileg le tudunk ülni össze jönni meg beszélni dolgokat ,de közbe,

jött mindenkinek dolga így el martak .össze jövetelek ,kérdeztem már november9én ünnepek,

el teltek jövünk össze jönni meg beszélni dolgokat még mindig elvagyunk foglalva ,így,

mindig pénteken-te amikor ott-voltak szülök röviden beszélgetünk ,így maradtak össze ,

jövetelek mert dolgunk akadt .tegnap is ,össze jövünk e most szombaton meg beszélni ,

dolgokat elég sok volt meg beszélni valónk ,mondták most szombaton se tudtunk lenni,

beszéljük meg most dolgokat foglalkozás elején úgy tudtuk meg beszélni ünnepséget,

mikor lesz ,meg hogy keresünk önkéntest embert ,hogy segítsen pedagógusoknak .úgy,

volt lesz egy régi ember nálunk aki jó ismer minket de neki közbe jöttek dolgok,

össze tud jönni egyen lőre sok dolga otthon. elnézést kérek alapítvány össze jövői olvasóktól,

való színű hogy decemberig ,nem igazán lesz össze jövetelülőnk szombaton ként dolga van,

embereknek ,így szombatonként alapítvány össze jövetel helyet én magamról fogok írni ,

bővebben olvasók tartsanak velem akkor is meg minden nap mert lesznek friss hírek ,

itt lukács naplóba .

ünnepségek meg beszélése

 

Folyamatosan történik dolog alapítvány életébe ,nincsen ,meg állás valami történik ,valakivel,

vagy ép beteg ,valaki intézkedni kel engem ,találnak ,meg én vagyok ,kinevezett kis főnök,

úgy is állok hozzá. tegnap keresnek hogy pedagógus Judit ,kis lánya ,nem igazi ,így hét elejét,

úgy gondolkoztam maradjon ,el de járt agyam ,meg tárgyaltam egyik szülővel telefonon ,

és meg beszéltük legyen ,elején foglalkozás ,eszembe jutott mi előtt tárgyaltam volna ,van ,

pedagógus Marika van ,de nincsen segítő ,így álltam véletlen úgy volt gondolatomba hogy,

szülök foglaltak mindig ütemezik dolgukat ,hogy segítsenek pedagógusnak,most is úgy lesz,

hétfőre fel kéretem pedagógus Marikát ,egyik szülővel akivel tárgyaltam ,mondott valamit ,és,

át gondoltam ,így hétfői foglalkozás meg lesz tartva ,pedagógus Marika ,egy szülőt kértem-fel,

segítsen hétfői foglalkozásba Marika néninek. ,ma elnök asszonyt kértem-fel legyen a ,

pedagógus Judit helyet ő neki lányával kel lennie el is jött ma elnök asszony foglalkozást,

meg tartani ,én voltam segítője mai-nap rá értem ,úgy ütemeztem dolgomat ,most ,nem volt,

temetés, így maradtam bent segítőnek .minden szülő gyerek be hozta ifjoncokat foglalkozásra,

beszéltünk jó lenne ha már szombaton ként össze jönnék ,mert itt vannak ünnepségek ,

nyakunkon azt meg kéne beszélnünk, de válasz mindig el vagyunk foglalva otthoni dolgokkal,

így abba maradtunk hogy most mindenki ,itt volt szülő foglalkozás elején neki álltunk meg,

beszélnünk ünnepségi dolgokat az egy órát el vett tüllünk ,addig gyerek foglalkoztató terembe,

beszélgetek ,amíg mi is beszélgetünk ünnepség hogy mikor legyen ,meg tartva . Meg jött ,

nap is december 8án lesz mikulás buli kivételesen megint vasárnap van akkor ér rá szülők.,

Ezt meg beszéltük mindenki folytatta szövést akinek el volt kezdve .Zsanett be is fejezte,

szövését ,ma elnök fel vetet szövő keretet ,Fecónak ,de én meséltem ,nekik ,találós kérdéseket,

tetem fel .fél11ig amikor zsíros kenyeret ettünk ahhoz volt kedvünk el készítsünk ,hamar,

készen volt én meg többiekkel bent foglalkoztattam őket készüljünk mikulásra csizmákkal,

én körbe rajzoltam ki is vágtam ,nekik ,csak színezni kelt .így ment délig mentünk haza.

Mindenki jó érezte magát .

egy fájdalom

 Abban a pillanatban szerettem volna visszamenni az időben, és újra átélni minden együtt töltött pillanatot. Még egy titkos mosolyt, még egy közös nevetést. Még egy izzó csókot. Őt megtalálni olyan volt, mint olyasvalakit megtalálni, akiről nem is tudtam, hogy keresem. Túl későn jött az életbe, és most túl korán megy el. 

~ Hogy szerelmes vagy, az nem ok arra, hogy szeressenek!

~ Abban az egyetlen percben benne volt életem minden boldog pillanata!:(

~ Amit érted teszek, azt nem tenném senki másért. Mindent feladok a biztos csalódásért. Amit érted megélek, abba már belehaltam volna. Ezerszer feladnám, ha nem rólad szólna. 

~ Kérem vissza szívemet te s*ggfej! És már nem érdekel, milyen édesen nézel…! 

~ Ahonnan én jövök, ott nem létezik fájdalom, ahol most élek, a lélegzet is fáj nagyon. 

~ Kezemben gyűrött képed, elmosódott arcod, úgy fáj, hogy ébren nem látlak már…

~ Találkoztam vele, és ez teszi a mostani életemet olyan különössé. Belé szerettem, amikor együtt voltunk, és még jobban megszerettem a külön töltött évek alatt. Történetünk három fő korszakra tagolható: volt eleje, közepe és vége. És bár így van ez minden történettel, számomra még mindig felfoghatatlan, hogy a miénk miért nem tartott örökké.:/

~ Amikor fuldokolsz a félelemtől, hogy eltűnhet az életedből…

~ Fogalmad sincs, hogy milyen, ez az érzés,
Amikor fáj lélegezni…

~ ‎Megint láttam gyönyörű szemeit és nem tudtam szólni egy szót sem. Csak álltam előtte és néztem.Arra gondoltam,mit vesztettem,hogy Ő nem az enyém.:/

~ Nem tudom, meddig élek, de ameddig még élek, meg kell tanulnom, milyen az, amikor az ölel magához,akinél ott felejtettem a lelkemet. 

~ Ennyire még sosem fájt, hogy nem én vagyok az a lány!

~Csak mert az arcomra fagyott a mosoly, még nem biztos, hogy boldog vagyok_!

~ Az idő, azt mondtad, begyógyít minden sebet… De ha a tükör előtt állok, csak a tükörképem nevet_! 

~ Bárcsak tudnád, hogy te vagy, kit szívem mindig keresett… Búcsúzom naplóm, de talán jön egy újabb fejezet!

~ Mert tudom milyen érzés az, amikor a közelében vagy, és annyira dobog a szived, hogy félsz, meg ne hallja.

~ Nem kell, hogy szeress, hisz úgyis elmúlik egyszer! Nem akarom, hogy keress, ha eltűnök egy reggel!

~ Mosolyogj! És mindenki azt hiszi majd, hogy boldog vagy…

~ Egy karnyújtásnyira voltál tőlem, mégis oly távol…:(

a szeretet

 

Szeretlek …

Volt egy nagyon gyönyörű pár, egy barna fiú és egy barna lány. Boldogok voltak hosszú éveken át, bár csak ilyen lenne az egész világ! Igen, de örökké semmi sem tarthat, a fiú útja másfelé haladt, szerelmük most már csak egy emlék maradt. Egy álomszép álom foszlott szerte, a lány zsebkendője könnyeit nyelte, körülötte megváltozott minden, sajnos ő nem felejt könnyen. Aki most ránéz az utcán, azt kérdi magától: “Miért? Hisz nemrég még majdnem repült a boldogságtól, most pedig épp, hogy nem hal a szomorúságtól.”

Már elteltek hosszú-hosszú hónapok, s a lány azóta is egy srác miatt zokog. Egy srác miatt, ki most másra mosolyog, s másnak küldözget óriási virágcsokrot. Szerették egymást hosszú éveken át, nem mondták, hogy elhervadt a virág. Fájdalom s könny ragyogott a szemében: “Hát nem jutottam eszedbe egyszer sem? Már mások ülnek kis piros padunkon, olyanok, akik szerelmesek és boldogok nagyon. Kár, hogy már engem nem tudsz szeretni, és sikerült ily hamar elfelejteni. Nekem ez nem megy ily könnyen, még most is emiatt folyik könnyem. Mire e levél hozzád elérkezik, a síró kislány már nem létezik. Nem láttál hulló csillagot? Én voltam az, ki eltávozott.”

A temetőben egy harang fájdalmában kondul, a sok kisírt szem a kis sír felé fordul. A sírban egy lány nyugodt, ki már hónapok óta nem mosolygott. Erdő mélyén, egy kis híd alatt találtak rá, de sajnos késő volt már…

A srác éppen kihívóan mosolygott egy szőke lány szemébe, mikor a postás levelet adott kezébe. A levél hangulata boldogtalan volt, egy lány szerelméről és haláláról szólt. A fiú könnyes szemmel meredt a papírra, őrülten futott a temetőbe, sírva. Zokogva rogyott a kis sír előtt térdre, ráborult bocsánatot kérve. Rájött, nem kellett más szerelme, csak azt az egy lányt szerette. Sírva átkozta magát, miért nem jött előbb erre rá. Szél fújt át az éji temetőn, és a fiú bánatosan fejét a kis sírról felemelte. Fájdalmas hangon valaki megszólalt: “SZERETLEK!”

ött let emberektöl

 

Ma egy olyan dolgot osztok meg önnőkel ,ami sok embert meg írén-ti mert ép kisebbik ,

fia ,vagy ép vagy lánya jár éppen iskolába ,ma erről mondok pár gondolatot maguknak,

mert sok embert ,meg érinti ,az mit tudnak ,ennyi időt foglalkoztatni gyereket ,bent ,

iskolába . Mindenki hallotta legújabb ötletet , emberektőlfüg ,hogy iskolába gyereknek,

délután 16óráig bent kel lenni foglalkoznak vele tanítok ,és ez jó dolog csak baj annyi,

evvel hogy gyerek ,ha ott van délután 4ig mikor ér haza ,ha nem itthon tanul másik,

városba idő hogy haza érkezik ,mert épen nincsen vonat csak óra múlva ép 2óra múlva,

lesz vonat haza neki ,álljon neki lecke meg oldásának ,amikor nagyon fáradtan érkezik ,

haza ennyi tanulást időt találtak ki nagy emberek . Bent iskolába és akkor folytatja itthon,

hulla fáradtan gyerek ,ezzel ötletel amit ki gondoltak nagyok ,sok embert meg érinti ez,

idegeskedik gyereke után ,hulla fáradtig tanul utána folytatja itthon leckét ,ez már ,

délután 4órsig tanulás ,sok embert ki tesz . Régi időkbe volt 6-7óránk és otthon voltunk,

3órára nyugodt volt szülő addig tanultunk ,meg mi is nem annyira fáradtak akkor . 3Óra,

otthon voltunk pihentünk kicsit már leckének állhatunk otthon meg legyen holnapra ,de ,

ez korszak elmúlt csak 1-2helyeken vannak 6-7órája gyerekeknek többi jön haza délután,

5kor mert délután 4ig foglalkoznak vele ,új ötletük emberektőlfüg. Pár gyerekeket látok,

haza jönni délután 4kor haza fáradtan .van egy még órási baj itt van hamar sötétség,

ilyenkor nagyon fél mindenki mi lesz gyerekkel ,amíg haza ér ,bármi történhet vele ,

sötétbe ,csak ne legyen semmi azért imádkozunk épen haza érkeznek gyerekek iskolából.

intézkedésem

 

Mindenki életébe történik hirtelenjébe valami lehet olyasmi fog életébe történni amit nem,

igazán vár hogy elközeledjen felé mert pár hétig nem lehet akkor számolni ara illetőre,

ha őt ép betegség ,kapja el azt ara soha nem tudunk készülni hogy mikor talál meg,

minket mert mindig váratlanul támad meg mindenkit ,és ha hogy el kaptuk ezt betegséget,

utána tudunk küzdeni hogy mi előbb jöjjünk i ebből betegségből .én ma szokott időbe ,

érkeztem meg akkor ott volt pedagógus Judit, mondta, nem tudja hogy lesz mai foglalkozás,

mert hirtelenjébe le beteget neki kis lánya reggelre ,ere nem számolt ,így nem értesíteni ,

hogy mi lesz mai foglalkozással . Meg jöttem mondtam én se birok maradni foglalkozásba,

segíteni mert temetőbe kelek .de el vitte lányát pedagógus Judit akkor látszott hogy nem ,

sittemmel valami lánya nem eszik szemi csokit ,meg semmit nem evet ,vissza jöttek addigra,

már érkeztek Horváthné, Piros, hozta Lacit ,Zsanettot ,Horváth Zolit Fecó, beszélgetünk mi lesz,

most hogy beteg lányod mondta pedagógus ,meg várjuk másik pedagógus Marikát ,el e

viszi egy maga mai foglalkozást, mert én csak reggel tudtam hogy lánya beteg pedagógusnak,

így nem tudtam segítségért folyamodni szülőkhöz ,meg mindenkinek dolga van ,nem érnek,

rá ha nem szolunk előre ,így volt most is .meg érkezett Erzsike ,Zoli ,Edina Dávid ,Lenke,el volt

keseredve ,Erzsike ,mert kapott fájó hírt . mi meg vigasztaltuk avval ,hogy mi barátok ,

melletted vagyunk.. neki kezdtünk szőni ,több-rengtem mi legyen hét többi foglalkozással,

fújuk le nincsen pedagógus Judit ,úgy volt agyamba el marad ,egyszer eszembe ,jutott ,

hogy szóljunk elnök asszonynak ,hívtam őt ez újság kéne segítsége most szerdára ,velem,

lenne segítő képen mint pedagógus .el kezdtem intézkedni ,de egyből nem tudta mi lesz,

szerdán rá ér elnök asszony ,mert neki dolga van ,hívjam 11óra fele vissza ma délbe úgy,

volt vissza hívtam mondta neki se jó szerda dolga, van így szerdai foglalkozást lekelt fújnom,

nincsen pedagógus .így hogy ma egyedül vitte foglalkozást pedagógus Marika mert nem ,

volt segítsége .mindenkinek dolga akadt ,így csak keveset foglalkoztunk benti szövésél ,

meg játékokkal egyedül volt pedagógus Marika ,így foglalkozás eleje ,vége szövéssel,

el foglalva többi részével ,meg kint voltunk konyhába el készíteni görödi levest el készíteni,

ami nagyon jó sikerült el is fogyott délbe mentünk haza ,legközelebbi foglalkozás pénteken,

lesz nálunk akkora tudtam pedagógus segítőt kérni .

Hozzávalók:

  • 2 fej hagyma

  • 1/2 kg krumpli

  • Vénusz olaj olaj

  • pirospaprika

  • 1 db paprika

  • 1 db paradicsom

  • 1 db leves kocka

  • egész fűszerkömény

  • 1 db tojás

  • 1/2 kg liszt

  • diónyi vaj

  • bors

Elkészítés:

Ezt a levest akkor érdemes elkészíteni, ha egyébként szilvás – vagy más – gombócot készítünk. Én a szakácskönyvektől eltérően nem héjában, hanem megpucolva, felkockázva főzöm meg a krumplit a gombóchoz, így hamarabb megfő, és a krumpli főzőlevét fel lehet használni a leveshez.

Tehát: a megtisztított, felkockázott krumplit felteszem főni, közben az apróra vágott hagymát olajon megpárolom, beleszóróm a köménymagot, hogy kipattogjon, majd lehúzva a tűzről meghintem pirospaprikával, felengedem vízzel, és többször visszapárolom, hogy a hagyma minél jobban szétfőjön, mehet bele a felkockázott paradicsom, paprika, leveskocka, só, bors ízlés szerint. Addigra valószínűleg megfőtt a krumpli. Az alapot a krumpli főzőlevével felöntöm, a krumplit melegen áttöröm, hozzáadom a vajat. A levest átszűröm, ha szükséges, felengedem még egy kis vízzel, rottyantok egyet rajta, majd el lehet alatta zárni a tüzet, mert a gombóc tésztájának összeállítása alatt esetleg túlfőhet. Tehát klasszikus krumpligombóc tésztát készítek: áttört krumli + vaj + tojás + annyi liszt, amennyit felvesz, ezt alaposan összagyúrom. Ennek a tésztának egy részét felhasználom szilvásgombóchoz, a másik részéből apró (5 forintos nagyságú) gombócokat formázok (közben a levest visszateszem a tűzre), lisztbe hempergetem, és amikor a leves forrni kezd, beledobálom a gombócokat. Amikor a gombócok feljönnek a leves tetejére, kész a leves.