a megbocsátás

 

Mai elmélkedésünket ünnephez egy ünnephez kötném ma húsvét 2vasásrnapja(Isten irgalmasság,

vasárnapja van ezt ünnepnapot pár évvel ezelőtt rendelte el ,egyik hivatalos ember aki ép,

ma avatták Szenté Rómába .emberekbe egy nagyon fontos dolog hiányzik le hajoljon ,

másik felé segítsen neki a ép kelne neki segítség ,hány emberbe fordítója működik sajnos,

ha kel akkor földbe is tapossa ,de nekünk keresztény embereknek nagyon fontos hogy ilyet,

tennének velünk meg kel nekünk bocsátani ha kel 77ser 77ser naponta. Nekem hány,

olyan embernek hallgatnom egy dolgot ami nekem pl ellenkező hatással van ,de nekem ,

az dolgom hogy meg bocsássak neki és elnézem mit is tett velem .mi amikor hibákat ,

hegyére halmozzuk Jézus nagyon sok sor meg bocsátott mindenkinek ilyet tett vele .nekünk,

egy dolog legyen cél meg bocsátás másik ember felé .nekem elkel-néznem dolgokat hány,

embereknek olyat tesz mond fáj, szórakozás képen csúfolódik velem le forgatja kerékpáromat,

,

fejel lefelé élvezi azt ilyet tesz velem ,de jót mosolyog ijedt velem de nekem az volt ,

cél meg bocsássak. Mond valaki nekem valamit meg hallgatom ,az dolgom de olyat ,

mond igazán fájt az mondat ami elhangzott nekem ,de jót mosolyogtam ezen rá hagytam,

elnéztem ezt dolgot is neki meg bocsátottam ,

sebeinkhez érnek eltölt minket a fájdalom.
Magam elé idézem Caravaggio híres festményét a hitetlen Tamásról, amint ujját mélyen a Jézus oldalán lévő sebbe helyezi. Nem a bőrfelület óvatos érintése ez, hanem egy annál erőteljesebb mozdulat. Jézus arcán nem tükröződik fájdalom, mégis azt érezzük, hogy fáj neki Tamás hitetlensége. Fáj neki, hogy egyik apostola nem akart hinni társainak, és kételkedett abban, hogy ő valóban feltámadt és megjelent nekik. És ebben a helyzetben Jézus akar gyógyítani. Ő, a megsebzett, a keresztre feszített akar gyógyítani. Ő, akinek szívét lándzsával döfték át, most gyógyítani akarja Tamás hitetlenségét. Megengedi, hogy az apostol megérintse sebét, hogy ez a tapasztalat végképp eloszlassa minden kételkedését.
Az apró részletek között érdemes odafigyelnünk arra, hogy Tamás a mutatóujjával érinti meg a sebet. Jelképes lehet ez, hiszen mintegy rámutat a sebre, s ezzel felhívja figyelmünket, hogy nézzük mi is ezeket a sebeket, mint a halál bizonyítékait a feltámadt testen. A keresztre feszítéskor szerzett sebek jelentőségéről a feltámadás után a nagypénteki elmélkedésben már szót ejtettünk. Legyenek ezek a mi számunkra is bizonyítékok!
Caravaggio képén Jézus megragadja Tamás apostol kezét és szinte ő húzza oda, érinti oda a lándzsa okozta oldalsebhez. A mai napon Jézus a mi kezünket is megfogja, s engedi, hogy megérintve bizonyosságot szerezzünk. Egy gyerek talán csak kíváncsiságból tenne ilyet, ő szeret mindent megérinteni, ami szokatlan vagy érdekes számára. Mi azzal a szándékkal érintsük a feltámadt Krisztus oldalát, hogy meggyógyíthassa hitetlenségünket, eloszlassa kételyeinket és megerősítse feltámadásába vetett hitünket. Szava, felszólítása, bátorítása nem csupán Tamásnak szól, hanem nekünk is: „Nyújtsd ide az ujjadat és nézd a kezemet! Nyújtsd ki a kezedet és érintsd meg oldalamat! Ne légy hitetlen, hanem hívő!” (Jn 20,27). Ne féljünk megérinteni a sebeket! Mert nem ezzel okozunk újabb fájdalmat Jézusnak, hanem a hitetlenségünkkel. Engedjük, hogy hitet ébresszen bennünk!
Lelki sebeink gyógyítására, bűneink megbocsátására egyedül Isten képes. Az Isteni Irgalmasságot ünnepeljük a mai napon, amelyet Szent II. János Pál pápa kezdeményezésére tartunk meg minden esztendőben a húsvét utáni vasárnapon. Szemléljük ma Jézus sebeit, az irgalom forrását és a szeretet jelét!

Szívből köszöntök mindenkit: a betegeket, ápolóikat, a lelkészeket, akik ezen a kegyhelyen végzik lelkigondozói munkájukat, az irfalmasság Anyja Nővéreinek kongregációjához tartozó apácákat, a Faustynum tagjait és minden jelenlévőt.

Jelen körülmények között két titokkal szembesülünk: az emberi szenevdés titkával és az isteni Irgalmasság titkával. Első pillantásra úgy tűnhet, hogy ez a két titok szembenáll egymással. Amikor azonban a hit fényében elmélyülünk ezekben a kérdésekben, akkor látjuk, hogy Krisztus keresztje révén harmóniában állnak egymással. Ahogy azt II. János Pál megmondta, a kereszt „az Istenség legmélyebb meghajlása az ember felett […]. A kereszt mintegy megérinti örök szeretettel érinti az ember földi létének legfájdalmasabb sebeit” (2002.o8.17). Benenteket, kedves betegek, megjelöltek a test és a lélek szenvedéseivel, ugyanakkor Krisztus keresztje egyesít benneteket, akik egy személyben az isteni irgalom legkifejezőbb tanúi vagytok. Ő nektek, a szenvedéseiteknek köszönhetően lesz képes arra, hogy szeretettel hajoljon az emberiség fölé. Ti vagytok azok, akik a szívetek mélyén azt mondjátok, „Jézus! Bízom benned!”, és ezzel arra tanítotok minket, hogy nincs más, mélyebb hit, más, élőbb remény, forróbb szeretet annál, ami az emberben él, aki a szerencsétlensége során rábízza magát Isten biztos kezére. Azoknak az embereknek a kezei, akik az irgalmasság nevében segítenek nektek, legyenek az Isteni kéz meghosszabításai.

Nagyon szeretnék minden jelenlévőt megölelni. A gyakorlatban ez nem kivitelezhető, lelkemben azonban mindnyájatokat a szívembe fogadok,.

Imádság:

Feltámadt Urunk! Te nem hagytad magára Tamás apostolt kételkedésében és nem engedted, hogy a hitetlenség eluralkodjék lelkén. Teljesítetted kérését, megengedted neki, hogy sebeidet megérintse. Nekünk is segítségünkre sietsz, amikor megrendül hitünk vagy kételkedni kezdünk. Erősítsd a mi hitünket! Vezess bennünket a hit útján! Segíts, hogy eljussunk a feltámadásba vetett hitre, s Tamással együtt valljuk meg hitünket: Én Uram, én Istenem! Hiszek feltámadásodban.

Kérem, adója 1 %-ával támogassa alapítványunkat!

Az adományozó szelvényre ezt írja:

Mint a többi ember Közhasznú Alapítvány

Adószám: 18711516-1-13 előre köszönik szépen