egy tunálsos csütörki estém

Ugye mindenki szokott úgy érezni bentről szívéből hogy kéne tudni többet világból és mit,

is tanulhat még ember ,a tanulás azt szokták mondani az soha nem elég egy ember,

mindig tanul az ember élete végéig tanulhat .elmondom maguknak héten csütörtökön volt,

egy olyan alakalom amit nem tudtam mi az dolog okkultizmus ,de azt érzetem bent ,

lélekből hogy ideje erről tudni egy kicsit volt alakalom ara gyorsan meg ragadtam ezt alkalmat,

elmentem ere okkultizmus beszédre amit elő adó volt aki ilyenből vizsgázott ,úgy gondolta,

hogy beszélni fog embereknek erről dologról engem nagyon és érdekelt volt alakalom el,

mentem meg hallgattam ,el gondolkoztató volt minden ember számára ,kicsikét beszélek ,

erről okkultizmus dologról az nem más mint bálvány dolog amibe valaki képzeli magába,

meg ördögűzésről mert van olyan pillant hogy nem bír ellenállni kísértéskor ,sok közködlik,

ember rabja lesz sátán dolgába bele egyezik bele költözik ember ha nem védekezik ,

ember meg ragadja sátán úgy tud védekezni ez ellen imádsággal .meg okkultizmus arról,

szól ki szokta hallgatni tévébe energia egyéb dolog át adása másik ember felé ez egy,

nagy butaság ez dolog mert ez csak embereket pénzel meg veszik hogy bízzanak benne,

meg mondja igazat .én soha nem hiszek ilyenbe az nagy butaság annyi embert meg,

tudnak ilyennel venni ami nem szép dolog ez ami megy tévébe meg mondom neked amire,

kíváncsi vagy ez emberek házasságát tönkre teszi egy kettőre ,erről szól okkultizmus dolog,

úgy voltam vele most tudtam többet egy kicsit és nem bántam meg mindenki bízzon valamibe,

higgyen én fentiek hiszek azért állok jó lábbon .többi ami tévébe megy nem jó dolog ,de őket,

nem meg szólni akarom .aki annak vette elnézést kérek tülök egy csütörtök estém erről ,

tanultam de nem is bántam meg most többet tudok világról .érdemes ilyenen részt verni,

ebből tanul ember sokat.

barabás elmélkedés

A harmadik nap alkonyán pedig kilépett a bolt keskeny kapuján, és csendesen megindult az úton. Két oldalt füstölögtek a romok. Lent a kiszáradt árok fenekén találta az elsőt azok közül, akik Pilátus háza előtt kiáltozták Barabbás nevét. Elfeketült nyelvvel vonított a vörös felhők felé.

Megállt előtte, és így szólt:

– Itt vagyok!

Az pedig felnézett rá, és zokogni kezdett.

– Rabbi, rabbi! – zokogott.

És a mester szelíden folytatta.

– Ne sírj! Állj fel és jöjj velem! Mert visszamegyek Jeruzsálembe, Pilátus háza elé és új törvényt kérek magamra és reátok, akik Barabbást választottátok, s akikkel ezt mívelte Barabbás.

A nyomorult pedig feltápászkodott és az ő öltönyét megragadta.

– Mester! – kiáltott elfulladva és könnyek között – ó mester, jövök! Mondd meg, hogy mentsem meg magam! Mondd meg, mit tegyek! Mondd meg, mit mondjak!

– Semmit, mondta ő szelíden – csak azt, amit három nap előtt kellett volna mondanod, mikor Pilátus megállt a tornácon és megkérdezett titeket: „Kit engedjek el hát közülük, Barabbást, a gyilkost, vagy a názáretit?”

– Ó, én bolond! – kiáltott a nyomorult fejét öklével verve, – ó, én bolond, aki Barabbást kiáltottam! Barabbást, aki ide juttatott!

– Jól van – folytatta szelíden a mester – most jöjj hát velem Pilátus háza elé, ne törődj semmivel, ne figyelj semmire, csak rám, és amikor én intek neked, kiáltsd egész szívedből és egész tüdődből: „A názáretit!”; mintha azt kiáltanád: „Az életemet!”

Az pedig követte őt.

És találnak útközben egy másik nyavalyást, akinek Barabbás elvette házát, feleségét, gyermekét és szemeit kiszúratta.

És ő homlokon érinté csendesen kezével és így szólt:

– Én vagyok az. Jöjj velem Jeruzsálembe, és amikor én kezemmel érintelek, kiáltsad: „A názáretit!”; mintha azt kiáltanád: „A házamat! A gyermekemet! A szemem világát!”

Az pedig felzokogott és követte őt.

És találtak még másikat is, kinek lábai és kezei kötéllel voltak összekötve és nyakára hurkolva, őt magát pedig arccal lefelé bűzhödt mocsárba nyomta le Barabbás, tetvek és csúszómászók közé.

Odament hozzá, és megoldotta kötelékeit, és így szólt:

– Ismerlek téged. Te költő voltál, aki a lélek rajongó repülését hirdetted: Jöjj velem, és amikor intek, kiáltsad: „A názáretit!”; mintha ezt kiáltanád: „A szabadságot! A léleknek és a gondolatnak a szabadságát!” Az pedig megcsókolta az ő saruját és csak a szemével könyörgött, mert a szája még tele volt sárral.

És így mentek tovább, és egyre több béna és sánta és nyomorult bélpoklos csatlakozott hozzájuk, akiket Barabbás tönkretett. És mindegyik külön-külön zokogva verte mellét és könyörgött neki, hogy intsen majd, ha kiáltani kell: „A názáretit!”; mintha azt kiáltanák: „Békesség, békesség! Békesség e földön!”

Estére pedig megérkeztek Jeruzsálembe, Pilátus háza elé.

Pilátus a tornácon ült és estebédjét költötte Barabbással, a gyilkossal. Kövéren és fénylő arccal ültek ott, nehéz borokat ittak, és drága ételeket ettek arany edények fenekéről: skarlátpiros palástjuk messze világított.

A názáreti pedig, élén a sokaságnak, mely követte őt, a tornác elé járult és felemelvén átszegezett kezeit, szelíden szólni kezdett:

– A pászkák ünnepe nem múlt még el, Pilátus! Törvény és szokás, hogy húsvétkor egyikét az elítélteknek elbocsátod, úgy, ahogy a nép kívánja. A nép Barabbást kívánta, engem megfeszítettek – de vissza kellett térnem halottaimból, mert láttam, hogy a nép nem tudta, mit cselekszik. E sokaság mögöttem megismerte Barabbást és most új törvényt akar. Kérdezd meg őket újból, amint a törvényeinkben meg vagyon írva.

Pilátus pedig gondolkodott, aztán vállat vont, és kiállván a tornác szélére, csodálkozva nézett végig a sokaságon és szólt:

– Hát kit bocsássak el már most, Barabbást, vagy a názáretit?

És akkor ő intett nekik.

És ekkor zúgás támadt, és mint a mennydörgés, zengett fel a sokaság.

És a sokaság ezt kiáltotta: „Barabbást!”

És rémülten néztek egymásra, mert külön-külön mindegyik ezt kiáltotta: „A názáretit!”

A Mester pedig halovány lett és megfordulván végignézett rajtuk. És külön-külön megismeré mindegyiknek az ő arcát, de e sok arcból egyetlen arc lett az esti homályban, óriási fej, mely ostobán és gonoszul és szemtelenül vigyorgott az ő arcába, véres szemei hunyorogtak és szájából büdös lé szivárgott és torkából úgy bömbölt rekedten: „Barabbást!”; mintha azt hörögné: „Halál! Halál! Halál!”

Pilátus pedig zavartan lesütötte az ő szemeit és mondá neki: „Te látod…”

Ó pedig bólintott fejével és csendesen felmenvén a lépcsőn, kinyújtotta kezeit a hóhér felé, hogy kötözze meg. pénteki foglalkozás mukálatok el huzotak alapítvány

körtyékén meg útat ma fejeztékbe be fele is lesz út alapítvány ajtójához az csak jövőhétre halasztják meg új fedél lesz terasz tető is lesz ki űlnek

mindenkio beszélni ez dolog várható alapítvány környékén így hogy nem tudunk bejutni azért mardt foglalkozás mai is elnézést kérek .

a türelem gyakorlása mire jó?

Megint elmélkedést hoztam maguknak elmélkedjünk el mai nap türelemről ,észre lehet ,

venni mai világ rohan és nem törődik szemivel ,és az pedig nem vezet célhoz ,hogy,

rohanok és nem foglalkozok szemivel és nem érdekel engem szemi így ember is türelmei,

is csökken másra figyel ,ezt én nagyon tapasztaltam mai világba szól valaki másiknak ,

segítsenek most nem tudok dolgom van és néha el is megy másik ember felé türelmünk,

sajnos ami nem jó eredményhez vezet azt tapasztaltam már ,rég volt hamar el ment ,

türelem és akkor eredményt nem értem el úgy mint ha ember türelem van másik ember,

felé a felé van könnyen megy minden érzi akkor dolgok mennek rendesen maguk üteme,

szerint ahogy ő elképzelte. Nagyon rég volt ez dolog nálam történt nem volt türelmem,

sok hallgattam embereket de már hamar lángra kaptam mint tűz gyorsan el is fogyott türelem.

De akkor érzetem azt türelmet kel gyakorolni többet ezt egy táborba amikor gyerekkel ,

elkezdet foglalkozni hogy picskét türelmesebb kel lenni feléjük képzeljék el azóta félig,

meddig sokall több türelem és célomat elérem azzal hogy türelmes vagyok másik ember,

felé onnantól könnyebb minden most még jobban kel tanulni türelmet .elleneztem egy,

dolgot hogy soha nem fogok meg tanulni ezt modern telefont kezelni így úgy voltam ,

vele hogy nem kel olyan maradok réginél azt meg tudom könnyen tanulni és ahhoz van ,

türelem de, ezt dolgot gyorsan meg változtam mert meg láttam hogy megy ki divatból,

hagyomány készülék elgondolkoztam akkor hogy most nincs más választási lehetőség bele,

vágok modern dolgot kérek magamnak ,és féltem is amikor meg kaptam hogy fogom meg,

tanulni kezelni azt tegnap este avval töltöttem időmet meg tanuljam képzeljék sikerült ,

ezzel dologgal tudjam ember növelni türelmi képességét .türelmes ember mindenhez,

kezdi észre venni magába hogy ezt dolgot meg csináltam mert volt türelem és nem ,

okozót ez nekem nehézséget mert türelmesen végig csináltam amit akartam látják,

mennyire jó dolog türelmet gyakorolni .még nehézséget könnyeben kezelni mint,

nálam volt régen most minden könnyeben megy türelem van .

 

munkálatok

Hénapok óta nagy felfordulás van alapítvány körnégykén mert első világ háborús emlékmű,

körül és kertünket szépítik meg hogy rend szép legyen minden de amíg tudunk addig be ,

jártunk foglalkozást tartani ifjoncoknak .hogy láttam hétvégén hogy lassan nem lehet ,

majd közlekedni alapítvány felé ép közlekedő utat már akkor lezárták szalaggal de meg,

nézte egyik pedagógus hogy tudunk még közlekedni be fele meg tartani foglalkozást ,de,

már variáltunk dolgokon mi legyen hétfőn de döntést meg hoztuk és meg tartottuk akkor,

foglalkozást .de már tegnap este templomba mentem láttam hogy közlekedő út valahogy ,

fel van túrva közlekedése nagyon nehézséges ,de nem akartam bele szólni mint hétvégén,

türelemmel vártam hogy mint fognak mondani .tegnap este kis idő után meg csörren ,

telefon pedagógus hívót hogy vasárnapi naphoz képest közlekedő út nem jó mert holnap,

kezdenek munkálatoknak első világháborús emlék körnégykén utat javítani mondta pedagógus,

beszélt a munkással aki utat javítja majd hogy nem lehet meg közelíteni se hogy alapítványt,

mert dolgoznak ma járdán kérte hogy ne létrejöjjünk rá péntekig ,eleget tetsszünk kérésnek,

így gyorsan indítót pedagógus Judit indítótót kör telefont alapítvány ifjoncoknak hogy szerda,

foglalkozás elmard mert utat javítják alapítvány körnégykén ez miatt maradt el mai foglalkozás.

De el mondta pedagógus telefonon hogy most szerda nappal neki kezdenek út javításnak pont

ajtónk körül így azért kérték mondja le foglalkozást szerdait dolgoznak úton .de közölte ,

telefonon pedagógus pénteken már rá lehet lépni útra akkor is óvatosan közeledjünk rajta.

Meg fogatuk tanácsát amit kértek tőlünk munka ügyébe ,így mai foglalkozás el maradt jó ,

zöldséges levest amit készítettünk volna az péntekre tetettük át foglalkozást .

barátság haver?

elgondolkodtató téma szerintem a barát- haver témakör, én is sokat agyaltam ezen és gondoltam ideje ,,papírra vetni” a gondolataimat. Főleg ha a mai tiniket nézem, akkor ér a meglepetés, hogy nem értik, ha értik nem akarják észrevenni, sőt nem érdekli őket ez az egész. Sokan keverik össze a barátságot a haversággal, pedig a kettő nagyon nem ugyanaz, sőt, hatalmas érzelmi, bizalmi és időbeli különbség van vagy lehet a két kapcsolati forma között.
Egy haver akivel együtt szórakozol, viccelődsz, elbeszélgethetsz vele általános, vicces dolgokról. Hétvégente együtt járhattok szórakozni, vagy éppen a törzshelyetekre, ha összefutsz vele pár kérdés-válasz kör után mentek az utatokra. Lehet, hogy többször találkoztok, meg is beszéltek dolgokat, mert például eleve egy közegbe kényszerültök a suli vagy a munkahely miatt, de amúgy ezeken a kötelező helyeken kívül ritkábban találkoztok, pedig elmondod neki a belső gondolataidat. Egyébként szerintem sok ember túl hamar kiadja a dolgait, sokan meg túlságosan a titkolózós típusba tartoznak, pedig egyik sem jó, inkább itt is mint mindenben az arany középút lenne a jó. Ami a legrosszabb, ha az ivócimboráidat hiszed barátnak. Sok ilyet látni sajnos.
A barátság már egy sokkal mélyebb érzelmi kapcsolat emberek között. Ő tényleg törődik veled, tényleg érdekli mit érzel, milyen az életed, milyen a lelki világod és nem csak akkor van melletted ha nevetni kell, de sír is veled ha éppen rossz irányba fordulna az életed. Természetesen mint sok minden ez is csak oda-vissza működhet megfelelően, mert kétoldalú dologról van szó. Egy barát lesz az, aki minden nap megkérdezi hogy vagy, és tényleg érdekelni fogja a válasz, nem csak a tiszteletköröket rója le. Egy barát lesz az, akit felhívhatsz hajnali 2-kor, hogy hé, segíts, nagyon szomorú vagyok, mert ez és ez történt. Ha bajba kerülsz ő lesz ott. Fontos megjegyeznem, hogy ne vegyük most ide a rokoni és egyéb családi szálakat, mert ott nyilván adott már egy kötődési pont ami szorosabbá teszi a viszonyotokat.
Vigyázni kell ezzel a barát-haver dologgal, realizálni kell magunkban mi is a kapcsolatunk státusza ismerőseinkkel. Az is lehetséges, hogy valakit a barátodnak hiszel, de egy jó hosszú időszak után mégis kibújik a szög a zsákból, előjön a valódi énje. Ilyenkor meg van a nagy csalódás. Amikor elérkeznek a nagy fordulópontok vagy buktatók, akkor fog kiderülni , hogy barátról vagy haverról esetleg ellenségről beszélünk, mert bizony ilyen is történhet, na ez a legszomorúbb.

Szerintem egyszerűbb elkerülni az életben a csalódásokat, de mindig belefut az ember és utólag jön rá, ,,basszus, már megint”- és akkor eszmél fel, hogy ismét a kijárt ösvényt tapossa. Naiv volt, elhamarkodottan osztotta meg a titkait és érzéseit egy emberrel, aki aztán egyik pillanatról a másikra kilép az életéből, elkopik, eltűnik és ennyi volt. Te meg ott maradsz bambán és nézel még hónapok múltán is az űrbe, hogy mivan? Szóval legyetek óvatosak, de azért nem kell paranoiásnak sem lenni, kívánom,hogy mindenki találjon legalább egy iga barátot, mert az akkora kincs, ami felfoghatatlan

Én szerencsés vagyok, mert megleltem egy ilyen barátot, a Mazsolámat, akit soha nem fogom elengedni! A másik ilyen feltétlen barátom Rozi. Ő mindig szeretni fog és hűséges lesz hozzám, tudom. Persze én is megteszek érte mindent és imádom őt! A szerelmi és egyéb családi dolgokat most nem keverném ide :

hogy változik ember élete?

Emberek úgy szokták meg változtatni életüket hogy neki állnak dolgoknak és siker felé,

közködnek és ha azt dolgot elérik akkor már érzik azt hogy tettek valamit érdekbe más,

felé tudja ő munkája el van ismerve kezdi ki alakítani maga körül sikereket ,én ezt amíg,

ki alakítottam magam kűrül dolgokat sok év eltelt le is tetem asztalra hogy ilyen sokan,

elismerik segítségemet feléjük hogy jócskán meg mozgattam dolgokat sok helyen így,
,
el is ismerik munkámat rá jönnek szépen tudok pontosan és figyelmesen segédkezni na,

így lehet életbe sikert és elismerést szerezni másoktól így van az ember élete egy kicsit,

meg változatozik ezt én tapasztaltból tudom ,emlékszek még szép időre amikor konyhába,

voltam mint szakács egy fiatal lánnyal és 2tünk munkáját ismerték el mert szépen dolgoztunk,

és ugye ez híre ment sok felé és így változatozik meg ember világa ,de ez dolog pozitív,

irányba változtatja meg ember világát mert el híresztelték nagy világba így dolgoztunk,de ez,

már múlté .pár évvel ezelőtt amikor kórházba voltam azon helyen dolgozott mint én régen,

el mondta nekem hogy az lány sokszor emleget azóta milyen jó volt velem dolgozni ez,

embert bízótatja érzetem sikert vittem életbe és meg változat rendesen körülöttem minden .

Ez jó felé változatozás .én szerintem,térjünk ember világ változtatásra hallom tévébe reklámba,

ki ürült a az hely ahol többen voltak ott azt gondolták hogy meg mutatják másoknak ,

milyen emberek olyan dologgal foglalkoztak ami nem igazán tartozik másra magán élete.

Én úgy vagyok vele .de hányszor hallom hogy az hely ember világát töredelmesen meg,

változtatja életét .hogy ők siker felé jutnak de én nem élnék így hogy más tudjon más,

magán életéről így változatozik ember élete .akkor inkább dolgozok tisztán és majd,

eljut nagy világba hírem hogy dolgozok és meg változik életem ,és ahhoz nem kel ,

tévé hogy én meg változattatja életünket ,csak türelmesen szépen dolgoznunk már jobb,

lesz körülütünk világ mi változunk ezzel hírünk kel nagy világba milyenek is vagyunk így,

változik meg ember érdemes rám hallgatni ez ügybe próbálják nem fogják meg bánni rám,

hallgatnak most .

a szerelem

~A lelkemben őrzöm az érzést, mi véd, hogy együtt kell szállnunk, ez a Földön tart még.

~Nem csak szóban lehet a másik tudtára adni, hogy szereted, hogy fontos neked. Hanem a zavaroddal. Egy pirulással, néhány esetlen szóval, a viselkedéseddel. Amiből a másik pontosan tudja, hogy zavarban vagy. Amit úgy imád. Mert ettől bájos vagy, csodálatos, megható..

~Melletted ébred. Összegyűrte a kispárna csücske az arcát. Olyan édes. Félálomban magához húz, és átölel. Szorosan. Együtt álmodtok tovább. Hallgatod, ahogy lélegzik. Szuszog. Semmi sem zavar..

~Szeretem a karjában finoman megfeszülő izmokat, amikor átölel.

~Van egy lány..van egy fiú..van egy hely…van egy véletlen alkalom…van egy pillanat..van egy pillantás..van két tekintet..van, hogy összetalálkoznak…van két szív..van egy szikra..van egy láng..

~A szemét hagytam utoljára, mert tudtam: ha egyszer belenézek, alighanem elveszítem gondolataim fonalát.

~Sose vártam Rád és mégis jöttél..szerelembe fordult minden érzés..meglátni, s megszeretni..ennyi volt

~Mindenkinek szüksége van valakire, akit jobban szeret önmagánál!
~Olyan vadul csókolt és olyan átkozottul, mintha nem lenne holnap és félne a mától

~Nem kell, hogy szeress, hisz úgyis elmúlik egyszer, nem akarom, hogy keress, ha eltűnök egyszer!

~Hadd legyek ma este az, aki akarok, neved suttogom, s feléd hajolok, jó barátnak hiszel, de ez nekem nem elég, hadd legyek ma éjjel szerelmes beléd!
~Van olyan lány, aki nem csal meg, nem hagy ott, rólad álmodozik, és nem írogat más srácokkal, ha már egyszer veled van, nem várja el, hogy tökéletesen nézz ki minden nap és, hogy állandóan jó kedved legyen..csak tudod mi a baj? Ezeket a lányokat szarjátok le a leginkább..

~Azt a percet feledni nem tudom, mikor édes csókod égett az ajkamon, karomba fűztelek, arcom tűzben égett, éreztem, hogy szeretsz és én is szeretlek téged..

~Imádom a szemed és kívánom a szád, kicsinál kajak minden porcikád
~Amikor találkozik a pillantásunk, kimelegszem. Amikor véletlenül hozzámér, az egész testem bizseregni kezd. És ez komolyan rám hozza a frászt!

~Nem vagy szerelmes belém, és én sem vagyok az. Köszönöm, hogy leülsz mellém, és hogy meghallgatsz. Köszönöm, hogy beszélsz hozzám, köszönöm a mosolyod. Köszönöm, hogy időt szánsz rám, élvezem a pillanatot.

~Létezik a szőke herceg fehér lovon… De az enyém barna.
tumblr_
~Minden nap rád gondolok, minden percben rólad álmodom. Ha meglátlak, szívem gyorsabban dobog, ha hozzád szólok, hangom csak rebeg. Te vagy a mindenem, és ha elveszítelek, akkor én is elveszek.

~Le sem vettük a szemünket egymásról, bámultunk arra, ami nélkül egyikünk sem lenne képes élni: a másikra

~Csak abban vagy biztos, hogy bele szerettél és, hogy akarod, úgy ahogy van, mindenestől
tumblr_

~Csak, mert nem beszélek rólad, az még nem jelenti azt, hogy nem is gondolok rád. Csak próbálom távolt tartani magam tőled, mert tudom, hogy sosem lehetsz az enyém..

 

~Mikor szívünk először összedobbant, mikor szemed rám nézve lángra lobbant, mikor az első csókod az ajkamra égett, én már akkor úgy éreztem, meghalok érted.

~Ha majd eszedbe jutok, és hiányozni kezdek, nem fogok elszaladni, visszamegyek hozzád. Tudom, ostoba vagyok, de szeretlek, ez a legnagyobb hibám.
~Mérhetetlen boldogságot tudhat magáénak az, aki szeret, s viszont szeretik, számára az élet maga a mennyország. Viszont a poklot járja meg az, aki szeret, de nem szeretik. Tudja, hogy nem szabadna, hogy lehetetlen s reménytelen, de mégis szeret, s vágyakozik, mert szíve mélyén a remény mindig ott lakozik!

~Aki szeret, az nincs többé egyedül, mert az, akit szeret mindig jelen van. Aki szeret, az már nem akar többé a saját élete középpontja lenni. Engedi, hogy életének más legyen a középpontja és ezt nyereségnek, és boldogságnak érzi. Feladja önmagát. Olyan lesz, mint egy nyitott kéz, amely kapni akar. Aki szeret, annak van bátorsága ahhoz, hogy olyan legyen, mint akinek szüksége van valamire.

~Én nem azért mondom, hogy szeretlek, mert kapni akarok. Így fejezem ki, hogy bármikor kész vagyok mindenemet odaadni..
~A szemedbe nézek, és a szívedbe látok, a barátságnál én sokkal többre vágyok..

~Nem, ő nem a barátom..De szeretem az öleléseit, a szemeit, a mosolyát..a rengeteg közös emlékünket, a perceket, amikor együtt nevettünk..azt hiszem, szerelmes lettem a barátságunkba.

~Mindig, mikor megcsókolod, újabb ezer darabra törik a szívem, mégis remélem, hogy egyszer jössz és meg fogok tudni bocsátani

~Minden hibádat megbocsátom, elfogadom és a sebek, amiket ejtettél, majd begyógyulnak, de a hiányoddal nem tudok mit kezdeni..

 

~És tudod, sohasem fogom megbocsátani..nem bocsátom meg, hogy hiányoztál!

~Hazudd, hogy vársz, hogy örökké vársz, hogy soha nem szerettél még így senki mást..

~Még ma is, amikor látom, hogy igazi mosolyra derül az arca, megmelegszik a szívem, mert tudom, nem olyan, mint más. Azért mosolyog így, mert vele vagyok. Miattam!

~A szerelem nem csak ölelésről, csókokról, “szeretlek”ekből és “hiányzol”okból áll.. szerelem az, mikor pillangók vannak a gyomrodban, amikor éppen Rá gondolsz

~Mindig van egy pont, ahol az út kettéválik. Abban a hitben válunk szét, hogy az útjaink egyszer újra összefutnak. Ahogy távolodunk az úton, a másik egyre kisebbnek tűnik. De nem baj, egymásnak vagyunk teremtve.

~Este, mikor együtt alszotok el, te hozzá bújsz, s ő szorosan átölel. Érzed, hogy biztonságban vagy, a karja védelmet ad. Érzed, ahogy ver a szíve, érzed az illatát, érzed, ahogy lélegzik..Majd Reggel mikor felkelsz és kinyitod a szemed, látod, érzed, hogy csendesen szuszog melletted..és azt kívánod ez így legyen egy életen át

~Ha a szíved működik, az agyadnak esélye sincsen

~Az ujjaim közti hely pont az, ahová a tieid tökéletesen beleillenek

~Már nagyon nem is tudom, milyen lenne Nélküle, de soha többé nem is akarom tudni!

~Attól a pillanattól fogva mikor elmélyedtem a szemedben semmi sem volt olyan lényeges…

~A szeretet akarat nélkül üres szentimentalizmus és krokodilkönny. Az akarat szeretet nélkül erőszak és kegyetlenség.

 

 

gondok,

Ma épen figyeltem egy olyan dologra ami engem egy kicsit mint félig meddig pedagógus,

segéd min is nő fel egy gyerek ,engem ez dolog nagyon érdekelt most tudok-róla mondani,

egy két dolgot .a gyerek kis korát tévénél kezdi az még jóvá hagyom de azt is mértékkel,

ma televíziót meg nyitom el gondolkozok szegény gyerek hogy dolgozik fel azt rajzfilmet,

ami megy lövöldözés számítógépeken ugyanez található ezt hallatom egyik ifjonctól ,engem,

kicsit meg rázott meg hallatom elgondolkoztam azon mi adunk másnak rossz nevelést,

vagy tévé ad jó tanácsokat gyerekeknek .én igazából tudom választ de senkinek nevelésbe,

be nem akarok bele szólni így inkább hallgatok ,de én mint pedagógus segéd elmondom,

én hogy tenném dolgokat .nem engednék olyat dolog mellet felnevelni ifjoncot ami félig,

média tanácsolja abból nem jó lenne véleménye de ez egyéni meg látásom magukra bízom,

dolgokat senkinek nem szólok bele .ép néztem ma amikor utat jártam fel eszméltem mi,

is csörög rádöbbentem hogy az csörgés nem hagyományos készülékből származik ha,

nem gyerek nyomogatta játék telefonját .elgondolkoztam erről is de ez is csak én magam,

véleménye így 37éves fejel .jócskán át éltem pár évtizedet lehet azért tudok ennyit de még,

nem fejeztem be tanulmányaimat így ennyi évesen se úgy érzem bármit hal egyik embertől,

másikig már abból tanulhat tovább adhatja többi embernek de ez nem meg szólás másik,

embernek annak vették elnézést kérek telefonról mondok tömör gondolatot mi akik évekig,

meg voltunk rádió telefon nélkül ki bírtuk így kaptuk meg pár év-tizedik jó hírt el mentünk,

másik, emberhez meg tudtuk vele hogy mi újság van vele,de ez már múlté beszéljünk jelenről.

Szombaton le zárták alapítvány környéket gondolkoztam mi legyen ne hogy baj legyen le,

van zárva ép dolgoznak alapítvány körül 1világháborós emléknél ,de vasárnap 2pedagógus,

meg nézte menyire tudnak közlekedni el mondták járható lesz foglalkozás .ma jócskán volt,

dolgom de azért egy kis időt bentre szántam pihenés kedvért ,szövés volt színezés ,vers,

olvasás volt elkészítették krumplis tésztát amibe nem volt segítsége Mancika néninek mert,

egyik ifjonc beteg lett aki konyhába szeret lenni nagyon .pár ifjoncnak nem volt kedve ,

semmi hez ők pihentek volna de már élkezdőt hét elje így foglalkozás van ma pedagógus,

Marika volt velük 5/ifjonc volt ma foglalkozáson többinek dolga volt .elkészült,

krumplis tészta nagyon finomra sikerült el is fogyott nekem is jutott .tomiról még,

mindig nincsen hírek Edina foglalkozást úgy zárta neki állt össze takarította foglalkozás,

után helységet szép tőle .egyre ügyesebb lesz hetek óta sok dologba kivési dolgát .délbe,

mentünk haza .

fejedelem

A Nagyságos Fejedelem lelkiségének tanulmányozásához kiváló alapot nyújtanak Vallomásai, Emlékiratai, valamint Politikai és erkölcsi végrendelete. Ezek a művei többnyire a bujdosás idején, kiváltképp a Grosbois-i kamalduliaknál, majd a törökországi Rodostóban töltött éveiben keletkeztek. Olvasásuk közben egy mélyen istenhívő, elmélkedő, gyakran aszketikus, a katolikus tanításokhoz hűséges, a Szentírást kiválóan ismerő, lelkiismeretes barokk főúr képe bontakozik ki előttünk, akiről Rodostóban ezt írta egyik udvari nemese: “jóságos, nagylelkű, szeretetreméltó, vallásos és rendkívül áhítatos volt, napjában öt különböző jámborsági gyakorlatot végzett.”

Föltehetjük a kérdést, hogy mi vette rá a korabeli Magyarország legnagyobb földesurát, a Német-Római Birodalom hercegét, az ősi erdélyi fejedelmi család sarját, hogy a török kiűzése közben lerombolt, felégetett, kirabolt és kivérzett Magyarországon egy tokaj-hegyaljai, tiszaháti népi felkelés élére álljon, és a nemzet legnagyobb részét maga mellé állítsa? Emlékirataiban egyértelmű választ ad: “Az Isteni Gondviselés elküldött engem puszta hazámba fegyverért, szabadságért kiáltó szónak. Meghallatta ezt a kiáltást az ország minden lakójával. A szabadság neve megmozgatta a nemes szíveket, sereglettek és fegyvert fogtak a szabadság visszanyerésére.” Többet is idézhetnénk Rákóczitól, melyekből kitűnik, hogy a Munkácsot – a kis Rákóczival – hősiesen védő Zrínyi Ilona fia hivatásként fogta fel népe régi szabadságának és fényének visszaszerzését. Az “Istennel a Hazáért és a Szabadságért” (“Cum Deo pro Patria et Libertate”) zászlók alatt vezetett küzdelem irányítását Istentől kapott küldetésként fogta fel. Ezt a nemes feladatot felismerte, és készségesen erre áldozta egész életét: “Egyáltalán nem félek kijelenteni előtted, ó, Örök Igazság, hogy minden cselekedetem célja kizárólag a szabadság szeretete volt, és az a vágy, hogy hazámat az idegen járom alól felszabadítsam. Nem a bosszúvágy indított erre, nem is koronát vagy fejedelemséget akartam szerezni, nem is a kormányzáshoz volt kedvem: kizárólag az a hiú dicsőség vezérelt, hogy eleget tegyek kötelességemnek hazám iránt.” Szabadságharcának másik jelmondata – melyet rávarratott családi zászlajára – szintén a harc vallási indítékát tükrözi: “Iustam causam Deus non derelinquet! Deus nobiscum staet!” (“Az igaz ügyet Isten nem hagyja el! Isten legyen velünk!”).

A nemesség és a jobbágyság, valamint a Szent Korona népeinek (főként a magyarok, rutének és szlovákok) összefogása végigvonult a szabadságharcon, sikereit elsősorban ennek az egységnek köszönhette. A küzdelem főként a szabad királyválasztás és a nemesi ellenállási jog visszaszerzéséért, valamint a katonai, gazdasági és vallási visszaélések orvoslásáért, az ország kirablásának, ásványkincseink, gabonánk, termőföldünk idegen kézre juttatásának megszüntetéséért folyt. A gyors harci sikerek következtében 1705-ben, a szécsényi országgyűlésen Magyarország vezérlő fejedelmévé választották Rákóczit, aki ekkor már egy esztendeje az Erdély fejedelme címet is bírta. Mikor az Alföld mellett a Dunántúl és Erdély is egy időben Rákóczi kezén volt, 1707-ben az ónodi országgyűlésen megtörtént a Habsburg-ház trónfosztása. De a császáriak tüzérségi ereje, a pestisjárvány, a sokszor ígért külhoni segítség fokozatos elmaradása, valamint a kuruc csapatok fegyelmezetlensége miatt a harc elbukott, Rákóczinak és udvarának menekülnie kellett. A felkelés ennek ellenére nem volt eredménytelen: a szatmári béke (1711) garantálta Magyarország különállását a Habsburg Birodalmon belül.

Ehhez kellett egy Istenben hívő, máriás lelkületű főnemes, aki küldetését felismerve és elfogadva népe élére állt. Janzenista mivoltját a mai kutatások már elvetik, Söveges Dávid szerint inkább egy 18. századi monaszticizmus-remeteség feltételezhető vele kapcsolatban. Lelki erőt a bujdosás éveiben a heti gyónás és áldozás, a rendszeres bibliaolvasás, az éjszakánként virrasztva végzett Szűz Mária-zsolozsma (pénzeire is a Magyarok Nagyasszonyának képét verette), a jó keresztény fejedelem számára megírt saját elmélkedési, az Oltáriszentség imádására és napi politikai és katonai teendőkhöz írt imádságai, valamint az a darabka föld, melyet 1711. március 3-án vett magához a Vereckei-hágónál. Búcsúzásáról így ír Emlékirataiban: “Ezt a kevés földet magammal viszem. Ez lesz a második imádságos könyvem. E mellett fogok imádkozni, és imámban kérni fogom a nagy Istent: áldja meg ezt a földet, melyet el kell hagynom. Lehetséges, hogy soha többé nem fogom látni kedves hazámat. De ti, hű népem, itt fogtok élni, e föld fog benneteket táplálni, legyetek továbbra is oly jók és hűek e földhöz, mint voltatok eddig!” Néhány éve végzett néprajzi gyűjtések tanúsága szerint a Tisza-Szamos-vidék népe még visszavárja Nagyságos Fejedelmét.

Egy találkozás életbe

Álmomban látogatóban jártam Istennél. Bekopogtam, hogy beszélgetni szeretnék vele, ha van rám ideje. Az Úr elmosolyodott és így szólt:
– Az én időm végtelen, mindenre jut belőle. Mire vagy kíváncsi?
– Az érdekelne, mit tartasz a legfurcsábbnak az emberekben?
– Azt, hogy nem szeretnek gyerekek lenni, siettetik a felnőtté válást, majd visszavágyódnak a gyerekkorba. Azt, hogy akár az egészségüket is feláldozzák, hogy sok pénzük legyen, majd rengeteg pénzt költenek rá, hogy visszanyerjék egészségüket. Azt, hogy izgatottan lesik a jövőt, hogy megfeledkeznek a jelenről, így aztán nemhogy a jövőt, de a jelent sem élik meg. Azt, hogy úgy élnek, mintha sose halnának meg, és úgy halnak meg mintha sose éltek volna.
– Atyaként mit szeretnél, ha gyerekeid mely tanulságot jegyeznék meg?
– Tanulják meg, hogy senkiből nem lehet erővel kicsikarni a szeretetet. Hagyni kell, hogy szerethessenek. Nem az a legértékesebb, hogy mit szeretnénk az életben, hanem az, hogy kik állnak mellettünk. Tanulják meg, hogy nem célszerű másokhoz mérni magunkat, saját magunkhoz képest legyünk elbírálhatóak. Fogadják el, hogy nem az a gazdag, akinek a legtöbbje van, hanem az, akinek a legkevesebbre van szüksége. Tanulják meg, hogy csak néhány másodperc kell ahhoz, hogy mély sebeket ejtsünk azokon, akiket szeretünk, ám sok-sok év kell ahhoz, hogy ezek begyógyuljanak. A megbocsátást a megbocsátás gyakorlásának útján kell megtanulni. El kell fogadni, hogy vannak olyanok, akik mélyen éreznek, de nem tanulták meg kimutatni érzéseiket. Meg kell tanulni, hogy bármit lehet pénzen venni, csak boldogságot nem. Két ember nézheti ugyanazt a dolgot és mégis két másféle dolgot látnak. Meg kell tanulni, hogy az az igazi barát, aki mindent tud rólunk és mégis szeret. Nem mindig elég, ha mások megbocsátanak, meg kell bocsátanunk magunknak is.
Búcsúzásul megköszöntem szavait, Ő pedig így válaszolt:
– Az emberek elfelejtik mit mondtál, mit csináltál. De arra mindig emlékezni fognak, hogy érzéseket ébresztettél benn

érdekes est

boldog voltam Veletek. Ahogy tovább nőttem, egyre nőtt a mozgás igényem és vele együtt az étvágyam is. A gyerekek nem akartak velem játszani, ha odamentem egy simiért, sokszor még belém is rúgtak. Aztán egy napbeültettetek a kocsiba. Én olyan boldog voltam, végre hónapok ótaelőször látok mást is a kennelen kívül. Az autópálya szélén álltunk meg. Eldobtátok a labdámat. Futottam utána, de mire visszaértem, Ti mársehol sem voltatok. Kétségbeesetten rohangáltam a kocsik között,

labdával a számban. Az autósok dudáltak, de volt olyan is, aki még rá is
gyorsított. Ki akartam futni az út szélére, mert nagyon féltem.
Hirtelen egy hatalmas ütést éreztem az oldalamon, és többet nem tudtam
felállni. Nagyon nehezen kikúsztam az út mellé. Próbáltam utánatok
menni, de nem sikerült. Körülöttem minden véres volt. Fáztam, sötét volt
és féltem. A labdámat még mindig fogtam, biztos voltam benne, hogy
visszajöttök értem. Hiába nyüszítettem, ugattam, senki nem állt meg
segíteni. Többórás fekvés után megállt mellettem valaki, nem törődve a
vérrel és a sárral, betett az autóba. Egy fehér köpenyes férfi szaladt a
kocsihoz, amikor megálltunk. Már csak a fejét csóválta. Új gazdám, aki
15 perce ismert, nagyon sírt és megölelt. Csak akkor engedtem el a
labdámat, hogy megnyaljam a kezét, hogy azt tudjam neki mondani:
“Köszönöm”. Aztán elaludtam, az utolsó dolog, amit hallottam, gazdám
kétségbeesett zokogása volt. Már nem félek, nem fázom és nem fáj semmim sem.
Meghaltam.

Talán ha nem rágom szét a cipőket és nem eszem annyit, még mindig élhetnék. . .

Küldjétek tovább, tegyünk érte, hogy minél kevesebb állatnak kelljen szenvednie az emberek kegyetlensége miatt!”

forrás: suzymama.bloglap.hu

rafináltságom újabb része

 

Volt nekem régen véleményem ,de ez dolog mindenkit fel kavart amikor én kórházba voltam.

nekem akkor az 1hétig nyugton pihentem ,de mások aggódni kezdtek hogy velők mi lesz.

Ez betegség pont akkor történt meg amikor alapítvány ép ment másnap állatkertebe ,de,

ott nem tudtam részt venni elvitt engem előző nap akkor mentő .előtte napokba volt ,

egy gondolatom ami nem vált be, még jó is .múlt héten befejezették munkálatokat alapítvány,

körül meg első világ háborús emlék műnél most már lassan ki kel új fű udvarba nagyon ,

szép körülötte minden .héten amit hallatom egyik ifjoncról azt tárgyaltok meg amikor,,

meg érkeztem tegnap .emlékeznek ara ugye szerdai bejegyzésem abból állt emlékeznek,

hogy megint rafinált voltam és meg kértem Edinát ,Lacikát hogy péntek ők mosogatnak ,

úgy is volt amikor őket fel kértem szerdán szemi -féle dolgot nem találtak akkor ki 2ifjonc,

mert egyik mindig valamivel elő állt most első kérésre eleget tettek .majd nem jó működik,

beosztásos dolog egy baj de azt meg oldom gyorsan ép olyan lett volna épen mosogatós,

pénteken aki otthon hetek óta beteg ,múlt szerdán aki mosogatót azt csak fel kértem akkor,

Ricsi lett volna egyikőjükükről se tudunk semmit,így azért van mosogatás cserélnek néha ,

ifjoncok fel kérem őket .hétvége felé jár így nagyon jó hangulat volt tegnap ,Erzsike ,

folytatta szövését ,Zsanett bele kezdet szövésbe ,Fecó folytatta szövést Edina foglalkozást,

írás gyakorlással folytatta .leneke színezet ,pedagógus Judit volt velük bent ő elzárta gázt,

foglalkozás elején tovább nem kel fűteni .kint konyhába ép készülődtek Lacika ,pedagógus,

Mancika néni készíttették el gyümölcs levest ami nagyon finomra sikerült el is fogyott,

összes .én el tudtam nekik 2mesét mondani szőttek ,konyhába ép készült étel ,nagyon,

tetszett neki mese ,.aki engem nagyon ismer viccelődés nálam felső fokon nagyon,

működik ifjoncok szeretik hetek óta szeret felső foka téma viccképen .dél fele ,

kaptam telefont itteni Atya hívott jönnek nyomás csökkentőt cserélni hol kulcs én,

nem tudtam elnök irányítódtam ,Atya fel hívta elnök engem hívott jönnek nyomás csökkentőt,

cserélni de kulcs nem került elő találtak gyors meg oldást le csapják lakatot és vesznek,

lakatot újat valaki ,és be adják kulcsot nekünk .negyed 1kor mentünk haza .de én szoktam,

tárgyalni telefon elnökkel .lelkemre kötik nagyon sokan vigyázzak magamra még egyszer,

nem szeretnék ha kórházába kerülnék mi lesz velük elnök is ugyanezt mondta ő se szeretni,

még egy ilyet mi lesz alapítvánnyal ha én kórházba vagyok nagyon féltenek ez nagyon jó,

jel. Délután össze futottam pedagógus Mancika nénivel el mondtam mi újság. Elmondtam,

közölte hogy egyik ifjoncot várja mamája de ő tejboltba ment ő venni akart valamit .róla,

nem mondhatok többet .szombaton megint nem volt össze jövetel mindenkinek dolga,

akadt otthon .

Hozzávalók

50 dkg vegyes gyümölcs friss, vagy befőtt

1 db citrom

2 dl víz

1 csipet só

5 dl tej

1 evőkanál Knorr Ételsűrítő vagy liszt

6 db szegfűszeg

1 kiskanál őrölt fahéj

10-15 dkg cukor

tejszínhab a díszítéshez

Elkészítés

A gyümölcsöket vágjuk kockára, a citromot karikára. Forraljuk fel a vízzel a gyümölcsöket, és a citromkarikákat, adjuk hozzá a fűszereket is.

Keverjük össze az ételsűrítőt, a tejjel,és ezzel a keverékkel habarjuk be a levest, ezután lassú tűzön főzzük tovább, amíg sűrűsödni nem kezd. Ízlés szerint tovább fűszerezzük, majd alaposan kihűtjük. Tejszínhabbal díszítjük tálaláskor.

Ragozás a világ legnehezebb nyelvén

te szeretsz engem – én is szeretlek

te nem szeretsz – én akkor is szeretlek

te megütöttél – én megsimogattalak

te elárulsz – én soha ki nem adlak

te gyűlölködsz – én nem gyűlöllek téged

te ártottál nekem – én imádkozom érted.

Edina,Lacika  mosogatnak  hét  konyha tündérei
Edina,Lacika mosogatnak hét konyha
tündérei
Zsanett  sző
Zsanett sző
Edina  öblöget
Edina öblöget

kocskáztatás

“Kockáztatnunk kell – mondta. Csak akkor érthetjük meg az élet csodáját, ha hagyjuk, hogy a váratlan megtörténjen. Isten mindennap ad nekünk egy pillanatot, amikor megváltoztathatunk mindent, ami boldogtalanná tesz. S mi mindennap úgy teszünk, mintha nem vennénk észre ezt a pillanatot, mintha nem is létezne, mintha a ma ugyanolyan lenne, mint a tegnap, és semmiben sem különbözne a holnaptól. De aki résen van, az észre fogja venni a mágikus pillanatot. Bármikor meglephet minket: reggel, amikor bedugjuk a kulcsot a zárba, vagy az ebéd utáni csöndben, és a nap bármelyik percében, amelyik nem látszik különbözőnek a többitől. Mert ez a pillanat létezik, és ebben a pillanatban a csillagok minden ereje belénk száll, és segítségükkel csodákra leszünk képesek.
A boldogság sokszor áldás – de általában meg kell harcolnunk érte. A mágikus pillanat segít, hogy megváltozzunk, és elinduljunk az álmaink után. Lehet, hogy szenvedni fogunk, nehéz pillanatokat élünk át, és sok csalódás ér – de ennek egyszer vége lesz, és nem hagy gyógyíthatatlan sebeket. És amikor túl vagyunk mindenen, emelt fővel tekinthetünk vissza.
Szerencsétlen, aki nem mer kockáztatni. Lehet, hogy soha nem csalódik, soha nem ábrándul ki, és nem is szenved úgy, mint azok, akik egész életükben egyetlen álmot követnek. De amikor visszatekint – hiszen mindannyian visszatekintünk-, meghallja, amit a szíve súg: “Mit csináltál azzal a rengeteg csodával, amit Isten elhintett a hétköznapjaidban? Mit csináltál azokkal a talentumokkal, amelyeket rád bízott a Mestered? Elástad mindet egy mély gödörbe, mert féltél, hogy elveszíted őket. Íme hát az örökséged: a bizonyosság, hogy eltékozoltad az életed.”
Szerencsétlen az, aki hallja ezeket a szavakat. Mert ettől kezdve már ő is hinne a csodákban, életének mágikus pillanatait azonban örökre elveszítette.

“Már most is bennünk van az az erő, ami ahhoz kell, hogy megtegyük azokat a dolgokat, amelyekről el sem tudtuk képzelni, hogy lehetségesek. Ez az erő rögtön elérhetővé válik, amint a gondolkodásunkat/hitünket megváltoztatjuk

konfiktus megoldása

Gyakran van úgy, hogy hirtelen hozott döntéseink, váratlan cselekedeteink az adott pillanatban
helyesnek tűnnek, utólag azonban elgondolkozunk, hogy miért is éppen úgy viselkedtünk, jól tettük-e
amit tettünk, tényleg azt akartuk-e kifejezni?
Életünk, napi tevékenységünk során állandó kölcsönhatásba kerülünk más emberekkel, és mindig
újabb helyzetekben kell azonnal reagálnunk a velünk kapcsolatba lépő személyekkel. Kapcsolataink
célirányos alakításában, feladataink elvégzésében – társas szerepeink során és a munkahelyen –
meghatározó jelentősége van személyiségünknek.
A legtöbb ember a környezete, vagy a társadalmi elvárásoknak megfelelő célok szerint él. Abban a
ritka esetben, ha ezek a célok találkoznak sajátjaival, vagy ambíció hiányában közömbös saját
pozíciója iránt, akkor esetleg konfliktusmentesen élhet. Ellenkező esetben azonban az élet tele van
konfliktusokkal, és eldöntendő kérdésekkel.
Elsősorban azt kell tisztázni magunkban, hogy milyen a személyiségünk, és mi az, ami ösztönöz
bennünket. Önmagunk feltérképezésénél figyelemmel kell lennünk magánéleti, társasági, szellemi
elvárásainkra is, hiszen csak az elégedett ember a teljes ember. Ha sikeresen meghatároztuk
életcéljainkat, számba kell vennünk azokat az eszközöket, amelyekkel rendelkezünk, és amelyeket
fejlesztenünk kell.
Az első megértendő eszköz az ember maga, a vizsgálat tárgya pedig a személyisége. Meg kell
vizsgálni, alkalmas-e arra, hogy vágyait tettekre, eredményekre váltsa? A kérdés eldönthető. Fel kell
mérni, milyen tulajdonságai segíthetnek a siker elérésében, és melyek amik gátolhatják. Rendelkezik-
e elég akaraterővel, anyagi tőkével, milyen szintű a szakmai tudása, rendezettek-e kapcsolatai?
Ahhoz, hogy az ember életét irányítani, alakítani tudja, döntések sorozatát kell meghoznia. Döntéseket
mindenkinek hoznia kell, ezek nélkül nem léphet előre az életében, nem fejlődhet az egyénisége. A
döntéshozatal az emberi élet egyik legnehezebb része. Az információkról, amelyek alapján dönteni
kell, el kell dönteni, hogy elégségesek-e. Ugyanazon problémakör megoldásáról nincs két ember,
akinek egyforma lenne a véleménye, mivel a véleményalkotás egyéniségtől, a megszerzett
tapasztalatoktól, egyaránt függ. Nehéz szembenézni azzal, ha egy döntés kellemetlen, vagy
fájdalmas.
Van, amikor csak jóval később tisztulnak le egyes események, élethelyzetez az emberben, és
visszanézve tudja teljes határozottsággal megállapítani, hogy akkori döntése tényleg helyes volt-e.
Sajnos sokszor utólag derülnek ki a rossz döntések, és rádöbbenünk, hogy probléma van az
önismeretünkkel, az önértékelésünkkel.
Önértékelési problémái szinte mindenkinek vannak, pedig meglehet, hogy csak a környezet értékelése
vagy önhittség. Az ember születésétől kezdve folyamatosan kapja a környezetétől – leginkább a
családjától – a külső értékelést: – Ilyen vagy, meg amolyan. Ezt gyermek lévén, önértékelő képesség
hiányában egy idő után megszokja, és elfogadja. Pedig neki magának kellene ezt az értékelést
megalkotnia. Ehelyett azonban sokszor hitegetjük magunkat, bizonygatjuk másoknak értékeinket. A
kritikát az ember mindig arra a tulajdonságára kapja, melyet nem értékelt még önmaga, vagy elavult
már az az ítélet.
A tudatosodás útján nemcsak megismerni kell az Önmagunkról alkotott Énképet, hanem azt el is kell
fogadni. Ez azt jelenti, hogy a megértést mindig szeretet követi. Így működik együtt a szív és az ész.
Ha valamilyen okból kimaradna a megismert Énkép elfogadása, az problémafelhalmozódáshoz vezet.
„Az ember a tudat fényében nézi a világot, hogy megtapasztalja a tárgyakat. Amikor ugyanazt a fényt
önmagára fordítja, akkor az így keletkező önismeret minden tettet és cselekedetet megvilágosít. A
tudat ekkor határtalanná, szabaddá és minden teremtés forrásává válik. A tapasztalót már nem
homályosítja el amit tapasztal. A tudat megszűnik a gondolat és érzékelés szolgájának lenni és
önmaga kormányzójává válik. Bármilyen vágy, amely ennek az önismeretnek az állapotából indul ki
úgy teljesül, hogy bármiféle ellenállásba ütközne.  holnap  fogom  le  írni  a nappali  foglalkozáson  mi  történt   elnézést  kérek  olvasóktól ez  miatt  tartsanak   velem mindig

gondolat élet vezetéséről

A programozó karrier úgy néz ki, mint amikor az ember beül egy csónakba a Duna forrásánál, és végigevez rajta. Az elején még küzd az eszközökkel, a csónakkal meg a lapáttal, igaz, ott még a folyó is kicsi, és emiatt nem nagyon baj, ha párszor megpördül meg efféle. Ez az a fázis, amikor programozni tanul egy adott programozási nyelven. Aztán amikor már az eszközzel nagyjából rendben van, és már nem köti le minden figyelmét, akkor elkezd figyelni a tájra, és egy kis idő múlva megfigyeli, hogy ha a fák elkezdenek ritkulni baloldalon, akkor valószínűleg balra fog kanyarodni a folyó. Egy idő múlva lesz elképzelése arról, hogy a folyó a következő párszáz méteren merre fog kanyarogni. Ez annak felel meg, amikor rövidtávú tendenciákat felismer az ember.

Közben folyamatosan izmosodik a sok evezéstől, esetleg kicsit ki is száll a partra, és kipróbál másféle evezős járműveket is, kajakot, kenut, amivel persze először mindig bukdácsol, de mivel már van ereje, ezért egyre kevesebbet, és amikor már a legfőbb típusokat ismeri, akkor már egy kiel boat se hozza zavarba, és nem sokat bukdácsol vele. Ez a programozási nyelvek megtanulásának folyamata. Egy idő után persze kialakul egy kedvenc járműve, amivel nem feltétlenül a leggyorsabb, vagy a legstabilabb, de az biztos, hogy abban érzi magát a legkényelmesebben.
Mire idáig eljut, már a Duna is egész nagy folyam lesz, és a régi ‘szabályok’, hogy ha a folyó bal partján ritkábbak a fák, akkor balra kanyarodik a folyó, lassan kezdik érvényüket veszteni, lévén akár a fák is eltünedeznek, más típusok veszik át a helyüket, stb. Idáig általában mindenki eljut, de itt sokan elkövetik azt a hibát, hogy nem hajlandók szembenézni azzal, hogy ez már nem az a kis patakocska, amiben elindultak, hanem egy nagy folyó, és más szabályok vannak. Persze maga a folyó ugyanaz, csak ők előzőleg még nem látták, hogy mi lesz belőle. Konkrétan ez azt jelenti, hogy néhány ember görcsösen ragaszkodik a megtanultakhoz, mert megijed attól, hogy mekkora is valójában ez a tudomány vagy iparág. Ezek benneragadnak a kenujukban, és próbálnak balra fordulni, mert arra ritkásabbak a fák, közben a folyó jobbra fordul, és ők itt meg is rekednek. Konkrétabban görcsösen ragaszkodnak a kedvenc nyelvükhöz, és makacsul hajtogatják, hogy minden így jó, ahogy van. Azok az izmok, amiket a kenujuk ismételt parthoz lökésére használnak, szépen megerősödnek, a többi elsorvad – vagyis profik lesznek a maguk nyelvében, de a többiből szép lassan kikopnak. Manapság ilyeneket AS/400 és Cobol környékén lehet találni leginkább.
A többség azonban rájön, hogy itt már más jelek vannak, és szép lassan rutinná válik az is, hogy a jelek változásaihoz alkalmazkodnak. Egy idő után nem csak azt tudják megsaccolni, hogy merre fog kanyarogni a folyó, de kezdik felismerni a mesterséges folyóigazítások hatásait a természetre. Ez azt jelenti, hogy meglátják a korlátokat, amik közé be vannak szorítva a kis járművükkel, azaz nyelvükkel. A forradalmár réteg itt leválik, csinálnak vagy keresnek egy mellékágat, és beeveznek oda. Nincsenek sokan, de azt élvezik, hogy a mellékág pont olyan, amiben ők a saját járművükkel a legjobban tudnak fel-alá száguldozni. A vízisíelők például hosszú egyenes mellékágat fognak találni :) Na, komolyra fordítva, ezekből lesznek a LISP vagy éppen a CCC rajongói, amik kevesek által ismert programozási nyelvek. Néhány mellékág kialakítójának sikerül úgy kanyarítani az ágat, hogy visszavezessen a főfolyamba, a ‘mainstream’-ba szó szerint :), ekkor ők nagyon jól járnak, mert rutinosak és gyorsak a járművükkel, bár rendszerint jól meg is lepődnek, hogy hogy kerül ide egyszercsak az a sok ember.
Egy idő után az ember elunja az evezést, és megpróbál keresni egy olyan hajót, amiben sok az evezős, és megegyezik velük, hogy ő nem nagyon evez, hanem inkább megpróbálja mondani nekik, hogy merre fog kanyarodni a folyó, és hogyan kéne menni ahhoz, hogy gyorsabbak legyünk a többieknél. Persze egy sokevezős hajó nehezebb, lassabban jön lendületbe, egész más a manőverezőképessége, ezért az ember az elején elkövet pár navigációs hibát, de aztán megszokja. Nagyobb hajóval mellékágakba is nehezebb betérni, mert nem fér be a szűk mellékágakba, és az evezősök nem mindig vállalják szívesen a mellékág-szélesítés feladatát, mondván, az ő dolguk az evezés és nem az ásás.
Lehet, hogy ez nem csak programozásra igaz, meg nyilván van folytatása is, de azt már én nem tudom

a meg bocsátás másik ember felé nagyon fontos dolog

 

Érdességről nem mondtam véleményt erről dologról .ép beszélgettem egyik pedagógussal,

kérdezte mi újság mindenki volt tegnap foglalkozáson igen ,még az ifjonc is aki beteg ,

mondtam neki ő még mindig nem volt foglalkozáson ,felette felém hogy ő valamit látott.

Én elkezdtem finoman érdeklődni ez ügybe ,valami van ,de semmit nem tudnunk róla,

csak annyit hallottam pedagógustól ,elkezdtem alapítvány elvnőkel tárgyalni ez ügybe meg,

köszöntem hogy szóltam neki . érezünk utána felelősséget minden ifjonc aki alapítványba,

felellünk érte ha meg jelenik foglalkozáson hányszor van az nálam is én estembe hogy,

rossz sót mond valaki bár hol én robbanni tudnék volt olyan estem ,de túl teszem magam,

ezen .akit bárkit is meg bántottam írásommal elnézést kérek temető egy nyugodt hely ott,

tisztelnek becsülnek ha valakiit ott meg bántottam ott elnézést kérek . Higgyék el ha,

elkezdenék szeretetbe élni és nem fújnák másik illetőre valamit rosszat tesz ,meg kel,

neki szívből bocsátani és elfelejteni múltat ami rég történt .mit lát mai ember televízióba,

meg jelenik 2barát árad belőlük szeretet kis idő eltelik ,már nincs közöttük szemi elmúlt,

minden vége barátságnak .már csak úgy beszélgetnek egy más közt 2barát mind ha ők barátok,

lettek volna nagyon sok ilyen van ebe életbe sajnos .tudom tanácsolni és idézni olyat,

harag legrosszabb tanácsadója embereknek ,azért is szívből bocsássunk meg egymásnak,

valakit meg bántottunk volna .én elnézést kérek kint meg bántottam véletlen valakit ,

nézze el nekem bocsássa meg nekem mindenkitől elnézést kérek akit véletlen meg ,

bántottam volna ,én nem rossz ember vagyok úgy gondolják nagy tévedés. Ezért,

szívből meg bocsátani másiknak mindig jó véleménye legyen másik ember felé. Ne,

olyat kövesünk tévé mond valamit barátság eltelik kis idő elmúlt más véleménye,

ez is ugye milyen érdekes dolog ,de imádkozunk azért meg bocsássunk egy másnak,

mindig ha valamit véletlen elkövet ,és békesség éljünk .és szeretetbe .

Ragozás a világ legnehezebb nyelvén

te szeretsz engem – én is szeretlek

te nem szeretsz – én akkor is szeretlek

te megütöttél – én megsimogattalak

te elárulsz – én soha ki nem adlak

te gyűlölködsz – én nem gyűlöllek téged

te ártottál nekem – én imádkozom érted.

A dicséret és a kritika megfelelő módja

Az asszertív kommunikáció segítségünkre lehet a dicséret és a kritika megfogalmazásában, illetve fogadásában is. A dicséret és a kritika motivációnkat erőteljesen befolyásoló eszközök, a visszajelzés kategóriájába tartoznak, ami manapság egyik talán legfontosabb kérdése mind a HR terület, mind a vezetői tevékenység esetében. Amikor az állásinterjún arról kérdezzük a jelölteket, hogy milyen vezetővel dolgoznának szívesen, mivel lehet motiválni őket, akkor a visszajelzés kritériuma sokszor elhangzik. De olyan is gyakran előfordul, hogy a munkahelyváltás okát a visszajelzés hiányában határozzák meg az álláskeresők.

Nézzük először a visszajelzés rossz módját. Az elmúlt korok vezetője szemében a visszajelzés egyet jelentett a kritikával. Vagyis csak akkor mondta el a véleményét beosztottja tevékenységéről, amennyiben valami problémája volt vele. Ezzel együtt sajnos az emberek szemében a teljesítményértékelés is egy retteget dologgá vált, hiszen ez volt az a hely, ahol elmondják, mi az, amit nem csinálunk jól.

Olyan gyakorlatok is napvilágra kerültek, hogy egy jó nevű nemzetközi cég vezetője a teljesítményértékelést úgy hajtotta végre, hogy összehívta háromfős csoportját, és nyíltan értékelte őket, amely nem állt másból, mint negatív tényezők felsorolásából. Ez az értékelés több sebből vérzik. Asszertív visszajelzés során ugyanis nemcsak negatív dolgokat sorolunk fel, hanem pozitívumokat is, és kizárólag négyszemközt közöljük mondandónkat.

Fontos tényező az értékelés felépítése is. Mindig pozitív dolgokkal kell kezdenünk értékelésünket. Erre kiváló példa, amikor egy munkahelyen problémák adódnak a recepció működésével, és a humán erőforrás szakember ezzel kapcsolatosan egy felmérést készít a cégen belül azon címszóval, hogyan lehetne javítani a hatékonyságot. Minden terület vezetőjének ki kell töltenie egy értékelő lapot, ahol olyan kérdéseket kell megválaszolniuk, hogy mi az, amivel elégedettek, mi az, ami tetszik a recepció működésében. A legtöbb fejes azt válaszolja, hogy semmi, ami elég valószínűtlennek hangzik. Tovább faggatva a vezetőket, kiderül, hogy a recepciósokat kifejezetten kedvesnek és segítőkésznek találják annak ellenére, hogy a folyamatok nem jól működnek.

Ebből azt a tanulságot lehet levonni, hogy kizárólag rajtunk és a gondolkodásunkon múlik, hogy a negatívumok mellett észrevesszük-e a pozitív dolgokat is, és ha igen, akkor miért ne jelezzük vissza azokat.

Az asszertív dicséretnél pedig fontos, hogy pontosan megfogalmazzuk, mivel vagyunk elégedettek. Nagyon lényeges, hogy csak akkor dicsérjünk, ha őszintén úgy érezzük, hogy jó volt az a teljesítmény, amit a másik nyújtott. Röviden és világosan fogalmazzunk, ne használjunk felesleges kifejezéseket! Nézzünk a másik szemébe, miközben a dicséretet adjuk!

A kritikával pedig amiatt lehetünk gondban, hogy a másik fél reakciójától félünk. Nincs nagy titok ezzel kapcsolatosan sem, ha asszertívan fogalmazzuk meg kritikai észrevételeinket, kicsi az esélye, hogy bárkit megbántunk vele. A lényeg, hogy a jó szándék vezéreljen és mondjuk is ki, hogy konstruktív, építő visszajelzésnek szánjuk mondandónkat.

Ami nem szép dolog?

 

Nagy részem volt dologba el mondom önnönnek azt dolgot mibe részem mondja egyik,

illető rengeteg sok dolga de azért csinálja dolgát amit rábízattak ara emberkére ,de azt,

fél falú ismeri azt embert azt még jóvá írom emberek ismerik másik embert milyen,

mert így tud ki alakulni emberek közt kommunikáció ha meg ismerem másik illetőt .de,

annak is van határa .az amit gondolnak egyesek hogy beszélget másikkal meg mondja,

saját véleményét valamiről hogy nem fogom kibírni valamit ,erről mondok valamit úgy,

vannak addig osztják idejüket energiájukat amíg tud segít másokon pl veszem megint,

alapítványt ott emberek szeretettel várják na ez dolog élteti embert .és ebe ilyenbe nem,

fárad-ki tovább szárnyal lelke megint tud valakin segíteni. Engem ilyen éltet engem ennyi,

embernek segíteni persze fogom bírni életi embert ha segít másik emberen ,én visszább,

fogtam magam hallották nincsen nagyon temető csak temetésen nem érek rá el is vagyok,

foglalva otthoni dolgaim is vannak. Ere rá emberkékre gondolok ne mondja azt nem ér-rá,

de más dolgokba szeret bele folyni elmondni ő véleményét nem meg szólni akarom őt,

meg ki beszélni ezeket ha nem tanácsolom hogy ilyen dolgokba nem szép dolog ilyen,

más dolgába bele szólni .úgy másik embert meg tudja bántani életre .és soha nem,

hoz eredményt ilyet tesz ember. Ilyen találkoztam tegnap meg hallgattam mondott jó,

van mondjad véleményed tovább nem foglalkoztam ezzel ügyel .térjünk kicsit mai,

foglalkozás én amikor meg jelenek bent meg kapom szeret mindenkitől úgy érzem,

más embernek nemkel lelke utána tud szárnyalni hogy szeretik őt más nem kel embernek,

ez felemeli miden dolgot én tudom tapasztaltam volt fáradtam végeztem dolgomat ,és,

meg kaptam szeret szárnyalni kezdtem el múlt fáradságom este ki pihentem .reggel volt,

érdekes dolgok de erről nem tudok beszámolni .elkészült Horváth Zoli nagy szőnyege,

ő máson segít el készüljön az szőnyeg .el is készült szőnyeg úgy döntünk el adásra,

agyuk szőnyeget és abból be fojt összegből majd közösen elmegyünk majd kirándulni,

és meg nézzük valamit pénz keretébe ami össze jött nekünk ,de erről másik alakalommal,

számolok-be .Edina folytatta írás gyakorlást .de rafináltságom kicsit megint eredményt,

hozott hogy 2ifjoncról semmi hírünk de ő lenne egyik mosogatós pénteken,de gyorsan,

ki találtam ki legyen akkor Edina ,Lacika most egyik se tiltakoztak ez ügybe ők mosogatnak,

pénteken ilyet soha nem értem el rafináltság cél vezet és nem is szóltak semmit 2ifjonc ez ,

ügyből szemit vállalták .ez nagyon szép eredmény meg dicsérem őket .Lenke színezet ,Fecó,

folytatta szövését ,Lacika folytatta Kiss szövő kereten munkálatokat szövést .bent konyhába,

közbe készült sárga borsó főzelék de 2ifjon levest ettek nekik ilyet szabadot de egyik ifjonc,

kosztolás kedvért meg kosztolta főzeléket ízlett így ő 2fogászt evet .nagyon finomra sikerült,

sárga borsó főzelék .ilyen még nem volt mind elfogyott .rengeteg mosogatni való volt de,

ügyes Zsanett mind elmosta .mesét olvastam nekik ,jó volt hangulat délbe mentünk haza.

20 dkg sárgaborsó

  • 1 fej vöröshagyma

  • 2 db babérlevél

Sült húshoz:

  • Kicsi darabkák virsli

  • bors

  • olaj

A sárgaborsót alaposan megmossuk, majd feltesszük annyi vízben főni ami éppen ellepi. Hozzáadjuk egészben a hagymát, a babérlevet és egy kevés sót! Hagyjuk így főni kb. 60 percet, míg meg nem puhul, és szét nem mennek a szemek.

  • A hús szeleteket megmossuk, leitatjuk róla a vizet és sózzuk, borsozzuk. Kevés olajon hirtelen megsütjük mind a két oldalát. Ehhez elég vékony húsokra van szükség. Sütés után lefedve félretesszük.

  • A sárgaborsóra rá kell nézni kb. 10 percenként, és meg is kell kevergetni. Ha úgy látjuk, hogy a vizet ugyan elfőtte, viszont még nem jó az állaga, akkor még egy kevéssel felönthetjük, de egyszerre mindig csak keveset adjunk hozzá. Teljesen pépesre, sűrű kell főzni, így nincs szükség semmilyen rántásra/habarásra. Amikor kész, kivesszük a babérleveleket és a hagymát
Edina  ,Lenke játszik
Edina ,Lenke játszik
közösen készített  szőnyeg legtöbbet  h,Zoli segített  benne.
közösen készített szőnyeg legtöbbet h,Zoli
segített benne.
Fecó szönyege
Fecó szőnyege

visza tekintés múltba

Tavasztól őszig, ha jó az idő, itt szoktam dolgozni. Nagyon szeretem ezt a régi budai parkot. Mint kis elemista itt rúgtam először igazi futballba; apám itt tartotta a budai reál játékdélutánjait, s a nagyfiúk a tanárgyereket is bevették csapatukba. Őszi „guvadó” gesztenyefáiról mint fiatal házas verset írtam, s most, mint beteges, öregedő ember, itt tartok összefoglaló ismétlést az életből; hisz apró, változatos tájain minden ott van: múlt és jelen, templom és nyári színház, gyerekjátszót, teniszpálya, szabadtéri sakkozó, a nyugdíjasoknak pedig tavaszi sütkérező és augusztusi árnyas fasor. Az utóbbi években a Beethoven-szobor mellől én is ebbe költöztem át.

Térdén, egy mappán teleírt ívek, s egy könyv: García Lorcáé.

Még fordítok – mondja magyarázatképpen. – Búcsúzom a falaktól, amelyekkel hét éven át a mások szavai vettek körül. Ezután, ha igaz, már csak eredetit írok! De a búcsúdarab igen szép, García Lorca egyik színműve. A XX. század drámaírói közöl, már amennyire ismerem őket, Pirandello mellett ez a fiatalon elpusztított spanyol vitte a legtöbb új elemet a drámába. De míg Pirandello a filozofálgató öregkor játékosságával oltotta be a drámát, García Lorca csupa erő, fiatalság. Nagy vívmánya, úgy érzem, az, hogy amit a régi költők igen magas algebrai érvénnyel csak mitológiai témák kapcsán tudtak elmondani, ő elmondja a népélet színpadának költői megemelésével, szenvedély és nyelv pompás tömörítésével.

– S az eredeti művek? Halljuk, hogy hamarosan új regénye jelenik meg.

210

– Az Égető Eszter nem új regény; még 1948-ban írtam. Eredeti címe Őrültek volt, a kiadók azonban riasztónak tartották ezt a címet, így kapta meg hősnőjének nevét, aki a regény első fejezetében (a század elején, a koalíció korában) iskolába kerülő kislány, a regény epilógusában (a „fordulat évében”) pedig családjafosztott, laboráns-munkája mellett unokáját nevelgető nagymama. Égető Eszter legjellemzőbb sajátossága, hogy akárhova kerül, a szíve köré vetett szálakkal rögtön egy kis paradicsomot próbál szőni maga körül. Ezt tépik szét, a regény kilenc fejezetében kilencszer – a sorsába tévedt férfiak: apa, férj, fiú s hozzájuk hasonló „őrültek” többszörös köre. Azon aztán vitatkozni lehet (s a kézirat fölött már vitatkoztunk is), hogy ezek az őrültek csak a „bogaras” vidéki értelmiség képviselői-e, vagy az emberi belátástalanság egymás mellett vakon elvágtató bajnokai; a regény csak a magyar provincializmus – a „csomorkányizmus” bírálata-e, vagy az egész koré, amelyben azok sem tudtak a szabadsággal élni, akiknek módjuk volt rá.

Kérem, adója 1 %-ával támogassa alapítványunkat!

Az adományozó szelvényre ezt írja:

Mint a többi ember Közhasznú Alapítvány

Adószám: 18711516-1-13 előre köszönik szépen

értelmünket növeli

 

Ezen a héten az élet értelmét vizsgáljuk. Miért és mire teremtődtünk? Mit kezdünk az életünkkel? Hogyan találhatjuk meg és érhetjük el célunkat? Az észak-amerikai kultúra ellentmondásos tanácsokkal lát el bennünket arra vonatkozólag, hogy hogyan tudnánk a maximumig fokozni életörömünket. Az Egyesült Államok katonai hirdetései szerint: „Légy minden, ami csak lehetsz, csatlakozz a hadsereghez!” Elégedettek leszünk, ha megtanulunk harcolni? Egy híres karórareklámot idézve: „Soha nem lehetsz elég gazdag és elég karcsú.” Megelégedettek lennénk szupermodell szépségű testtel és hatalmas vagyonnal? Az egyik sörreklám hegyi tóban horgászó férfiakat mutat dobozos sörrel. Így szól: „Ennél jobb már nem lesz.” Valóban dobozban rejlik a megelégedettség? Jézus azt mondta, hogy bőséges, teljes életet akar adni nekünk. Ezen a héten arról lesz szó, hogy mit jelent számunkra a teljes, bőséges élet. Életfilozófiánk legmélyebb hitünkből ered. Kifejezi, mit gondolunk Istenről és a világról. Amikor ezekről beszélgetünk, nem arról döntünk, hogy kinek van „igaza” és ki „téved”. Létünk misztériumának legmélyéről kapunk információkat egymástól.

Milyen életre és tettekre teremtettek engem?

A bőséges életről alkotott elképzelés nagyszerűnek – és nagyon személytelennek tűnhet.

Mindannyiunknak sajátos tehetsége, érdeklődési köre van.

Az életünk akkor lesz teljes, ha rájövünk, miképpen illeszkedhetünk be a nagyobb elképzelésbe.

Melyik szentírási rész, vers, történet, ének vagy idézet foglalja össze az életről alkotott véleményemet?

Mi az elképzelésem arról a „bőséges életről”, amit Jézus ígért nekünk?

Sorolj fel tíz olyan dolgot, amit nagyon jól tudsz csinálni!

Érte mindent elvetettem,… csakhogy Krisztust elnyerhessem…” – Filippieknek 3:7-16

„A lelki élet titka az a hajlandóság, hogy csaknem mindent nélkülözzünk” – ismeretlen szerző.

Észak-amerikaiként számomra a szabadság egyenlő a választási lehetőségekkel. Az egyik üzlet 135 féle gabonapelyhet árul. Ekkora választási lehetőség megbénít – hogyan tudnék ennyifélét kipróbálni? Huszonévesen azt gondoltam, mindent meg tudok tenni; hosszútávon dolgozom az egyháznak, megházasodom és családom lesz, mások szolgálatának szentelem az életem, „normális” életet élek. Amikor 35 éves lettem, váratlanul rájöttem, hogy nemsokára eltűnik az életemből a gyermekvállalási lehetőség. Választásainknak következményei vannak. Mégsem bánom életem egyik döntését sem. Azzal, hogy szegény embereket segítek, más lehetőségeket kizárok az életemből. Mégis szabadabbnak érzem magam, mert nem aprózódom el azzal, hogy minden utamon felmerülő lehetőségnek utánajárok. „Választásaimnak szabad utat hagyni” csak akkor tudok, ha nem kötelezem el magam hosszú távra életem során. Ha Jézust követem, el kell fogadnom, hogy az út szűk, a hűséggel nem jár együtt a vég nélküli választási lehetőség. De a szűk úttal vállalt határok a szükséges mederbe terelik energiáimat, hogy céllal és irányultsággal áramolhassanak. Ha hajlandó vagyok „csaknem mindent nélkülözni”, egyedülálló, teljes és mély lelki elhivatottságot élhetek meg.

Susan Classen

Hogyan hatnak rám a körülöttem lévő választási lehetőségek?

A látható, tapintható jelenségeket megérteni egészen más, mint kapcsolatunk Istennel, aki nem látható, nem tapintható.

Isten-kapcsolatunkban nem támaszkodhatunk mások mércéire. Ha őszinte kérdéseket teszünk fel önmagunknak, növekedni fog ez a tudatosságunk.

Életünk ideje véges, nem tehetünk meg mindent. Ha egyvalamit választunk, gyakran le kell mondanunk más lehetőségekről. Akkor leszünk elégedettek, ha alapvető választásaink alapvető értékeinket tükrözik.

Mondhatom-e őszintén, hogy Isten a legfontosabb az életemben?

Életem során melyek voltak azok a választások, amelyek Istennel való kapcsolatomat tükrözik?

Kérem, adója 1 %-ával támogassa alapítványunkat!

Az adományozó szelvényre ezt írja:

Mint a többi ember Közhasznú Alapítvány

Adószám: 18711516-1-13 előre köszönik szépen