tábor 5nap

Tábor szervező egy nagyon ismert ember így kér valamit bárkitől szoktak segíteni neki

emberek ,én így állok kér segítek neki meg hálája .most tábor 5napján múlt hét pénteken

fel kért egy Stella üdülőtől szomszéd községéből lévő atyát fel kérte hogy mondjon egy

misét el vállalta örömmel neki én segítem ministrálásba sekrestyés teendőibe . Meg volt

tábor 5napján útra való evangélium tanácsok .el pakoltam és mentünk közősösen reggelizni

mert tábor 5napja amit utoljára lehet együtt csapat mert 6napján megyünk haza .de még

tartsanak velünk .és utolsó nap kicsit igazán erős nap volt azért kelet előtte nap pihenünk

mert tábor 5napján 9killó métert gyalogoltunk 3 csapat 10perc eltéréssel neki vágott útnak

9killométers szakasznak de meg álltunk valaki be ugrani boltba ,és be várni így erdőbe

elmélkedtünk evangélium dolgon meg álltunk át vettünk fejünk be ki mint hallott így

volt olyan találkozot 3csapat és úgy mentünk cél állomás felé 3 falú templomába ott

kicsit imádkoztunk egyet közösen templom előtt ott csak úgy tudom augusztus 20van

nagy ünnepség abba templomba máskor más hol van mise .csináltunk közös fotót

és indultunk haza értünk délután 1kor meg ebédeltünk közösen és meg köszöntünk

úgy eddig mindenki hallja végén .szigorú döfönye pihenés meg volt 3óra után délután

gyerek el mentek keresztút végezni gyöngyösi kilátóig volt keresztúti állomások szerevező

határozta meg hol állomások stációk keresztútnál ők be mondták Veronika segít )

és imádkoztunk egyet mentünk továb nagyon szép keresztúti imádság ,meg templomba

imádság szép ott végezzük el ,de arra jó át elmélkedjünk hallagaszúk madarak csicsergést.

Felnőttek beszélgetek egyet ha vissza értek ifjoncok át vettük esti tábori műsort most

csatónos lesz egész hetit vesszük bele ,tábori műsorba én szereplek én hozom formámat

ilyenkor táborba .ezt be gyakoroltunk mentünk vacsorázni és volt pihenő este 8ig akkor

meg gyújtottuk tábor tűzet énekeltünk tábori éneket tábor szervező ki jelölőt 2önkétes

általa embert segít tábori éneket be gyakorolni táboroknak ebbe tábori napokba .és nagyon

szépen össze hozva és meg ható volt mindenki jó érezte magát tábori napokon jó esti

tábori játékok köszönjünk nekik jöjjön tábor 5napi tábori játék énnek hétről .nagyon

jó volt sok nevetés 3csapatnak nagyon jó előadtuk dolgot .el mondom mi mit adtuk

olvashatják itt majd lap alján de elmondom álltam meg kért szöveget el dobtam

sapkám úgy döntöttem így csattanós műsor úgy volt jót nevetünk ez fontos .tábori

játékok 3csapati jelent énnek este fél11ig eltartót mert utána felnőttek mentek éjszaki

keresztút el végezni gyöngyösi kilátóig volt állomás mint gyereknek de miénk annyival

szebb látjuk éjszaka gyöngyösre való útattakot kicsibe azon kilátón fönt Mátrába és nagyon

szép éjszaka azért tervezzük ilyenkor ott el mondtuk himnuszt kilátón gyöngyösre utakra

jöttünk haza .az éjjel fél12volt de mi felnőttek éjjel 1órig jól éreztük magunkat. én 4órát

aludtam .kicsit fáradtan keletem de lényeg az tábori napon jó magam holnap tábor 6napjan

is várom érdekes dolgokkal .tábori szorzat útán váron önnöket .minden nap új hírek naplóba

ezért érdemes velem tartani mindig . Itt csattanó műsori jelenetünk

most olvashatják el mindenki

játékból  eltemetek
játékból eltemetek

Egy napon amikor tábor szervező semmi dolga nem akadt eszébe jutott hogy tenni kéne

valami nagyon fontosat fel vitte busszal az egyházi csapatát ,a gyöngyösi strandon meg

áztatta táborozókat .így hát elindult haza felé arra gondolt hogy otthon talál egy kis

enni való hogy kimelegedjünk ugrándozott jó nagyokat lépet s hidegre való tekintettel

énekelni kezdet Stellában minden este mese volt gyalog Turán meg áztunk majd nem és nem

látunk csillagot .hogy ebédre haza érjünk jó nagyokat léptünk .döfönye alatt más dolgot

néztünk. minél inkább havazik annál inkább hull a hó .minél inkább töprengünk ,annál

inkább nincs ötletünk .minél inkább havazik .hull hó fázik .ég a tűz és lángol a táborozok

meg táncol , ég tűz lángol egy valakinek be reked .

Itt most én mondatomat mondom el önöknek .ezt én mondtam amit most olvasnak
el majd

Így hát,Ínkább holnap haza megyek ezt mondtam én ez hét vicce és át írt dolog . Kedvenc mese dallama

amivel tegnap előtt adtuk mesére 21századosan .

 

 

 

tábori napom 4rése

Túrás napot ütemeztünk be tábor 4napjára ami csütörtöki napra est múlt héten reggel ,

most csak igeliturgia volt azt tudtam hogy milyen ünnep van arra másik könyvet kel,

rakni ilyenkor ez igeliturgia rész meg volt itt csak sekrestyés teendőimet gyakoroltam ,

táborba minisztárhatóm ,mert vácszentlászlói minisztárásók is voltak tábor be engedtek,

engem hogy érvényesüljek .reggeli 8óra kor volt meg ettük ,és 6killométert kelet ,

tenni volt olyan köztünk 3és 4dik osztályos tanuló még az is gyalogolt 6killométert üdülő,

helytől fel hasznos templomig még egy első osztályos tanuló is örömmel vágott neki ,

ennek túrának ,aki úgy mondva mindenképp látni akarta hasznos templomot de lába nem,

bírja azt fel vitték kocsival helysínre ez gyalog túra nagyon egészséges és csöndbe van,

illető aki gyalogol az erdőbe cél felé tart az meg hallgatja madár csiripelést és az nagyon,

meg nyugtató neki és át tud egyes dolgokon el mélyülni ,én azért szeretem Mátrába ,

fel menni táborozókkal ott tiszta levegő és nem igazán engedek ott szemiféle rend bontást,

ott telefont használok töltekezni megyek ,úgy is van túrázni indultam most többikkel ,

hasznos templomba gyalog oda se viszek semmit csak saját magamat és táborozókkal,

annál több nem kel ilyenkor .hasznos templomba időzgetünk és imádkoztunk és énekeltünk

és körbe mentünk teljesen templomon ara időt szántunk .egy órára délután vissza értünk,

és meg ebédeltünk és nagyon pontosan kel ilyenkor menni el várják .ebéd meg volt ima,

végén szokott lenni ez nagyon tetszik nekem mondják egészségedre felettünk erős és ,

bárki meg hallja. váljék feleltünket és kötelező döfönye volt ami pihenést jelent és,

ott nagyon jó Mátrába és délután tartott most egész délutánunkat tábori játékkal ,

foglalkozunk ,még olyanra be nevezhetek aki szeret hintázni és mászni kötélen ,

és le csúszni csúszdán ez időre ki találta valaki indulják .és ez is időre ment és volt,

vendégünk fent nem gondolta hogy milyen jó helyen vagyunk .meg vacsoráztunk este6kor.

Vége volt vacsorának és vendégek meg hallgatták nép mesét át dolgozva én voltam,

szereplő mint játékból kocsit és tetszett mindenkinek .volt egy óra szabad foglalkozás.

Este 8kor tábortűz gyújtás ,tábori játékok elő adása ami nagyon fontos jó végződjön,

humorosan ez sorakozás este 3/410ig tartott kápolna volt kis esti ima ,de felnőttek ,

tovább maradtak és imádkoztunk és énekelünk és szóhoz nem jutott egyik felnőtt,

keresgélte milyen éneket énekeltünk ere rá vágtam hányas éneket énekeltünk el,

ez este 11ig tartott én mint jó sekrestyés meg várom és részt ilyenen és vége,

el oltom gyertyát és mentem helyemre 11kor éjjel aludni .holnap tábor 5napjával,

jelentkezem érdemes akkor is velem tartani ott is várom magukat érdekességgel .

tábori napom 3rése

Mindenkinek szokott dolga lenni így változtatni kel ha úgy alakul helyzet ,aki tábor 1napján,

mondott Misét itthon ,mondta nekünk Turán hogy lehet hogy fel fog jönni tábor 3napján,

múlt héten szerdán hogy együtt legyen velünk egy kicsit ,meg Misét mondott volna ,de,

közbe jött neki valami szólt is nem tud fel jönni hozzánk ,de volt annyi szerencsénk akiről,

tudtunk fent van azzal le beszéltük hogy mondjon nekünk egy misét ,így megint régi dolog,

fel e vendet sekrestyés nála minisztárlás ő idejébe ez nagyon nagy öröm volt mint előzőnap.

Meg reggeliztünk közösön volt szabad foglalkozás mindenkinek aki úgy volt esti tábori,

éneket gyakorolták be nekem most olyan kedvem volt ügyességemet akartam fejleszteni,

így neki álltam le mentem pincébe ami ki-volt építve közösségi teremnek ott lehetett ,kéz,

ügyességünket fejleszteni még én is 38éves koromra fejleszteni akartam kezemet úgy hogy,

neki álltam dekopázolni az abból állt hogy 40 csm törzs fa lekenve és díszíttet szalvétát,

kivágtuk rá ragasztottuk tapéta ragasztóval szalvétát fára készen volt munka ,nagyon,

szép hasznos meg lepetés szeretteinknek ez ajándék én 2olyat csináltam ,egyiket anyámnak,

másikat aki nem eljönni táborba megint dolga akadt ,így azért nem tud ott lenni velünk ,de,

mi gondolunk rá ezzel ajándékkal kint fedett résen gyakorolták esti tábori éneket játékot,

ami most Micimackó 21szádada ez is nagyon jó lesz ebe még én is fogok játszani .meg,

ebédeltünk és szigorú döfönye volt ami pihenés volt ki adva nem lehet szemit tenni csak,

szobába lenni ,de volt más is .de után fél4kor kimentünk játszótérre focizni játszani de,

aki akart bemehetett ki boltba ,mer az volt nyitva tavalyi nagy bolt mindenkinek talált,

magának kis meg lepetést az bolt nem működik januártól nem ment legközelebbi üzlet,

nagy az páston van idősek oda lesbuszos hat .ha mégis talál magának kis bolt kel szerencséje,

van én úgy osztottam hogy meg tudjam ott dolgot .este fél6után mentünk vissza szállás ,

helyre meg vacsoráztunk este fél7kor utána át vettük tábori éneket Micimackó 21szádosan,

ami vége mindig humor este 8kor elő adták 3 csoport ezt játékot nekem az volt benne ,

szerepem hogy van hosszú gatya gumi papírból kormány viszem játék végén szereplőket,

még játékba volt Micimackó szerepébe még volt híres szereplők média által köz ismert,

van felesége ott is nálunk játékból na az nagyon mindenki jót nevetett végre jobb időnk ,

volt nem est eső így tábor tűzet tudtunk gyújtani ott adtuk elő Micimackó 21szádosan,

de jót is nevetünk végre este 3/410kor imádság volt vége volt tábori nap 3napjának,
,
holnap tábor 4napja lesz érdemes velem tartani akkor várom magukat érdekes dolgot,

tábori napján .

dekopázólásom
dekopázólásom

tábori napjaim 2rése

Elég nagy ismert ember vagyok tudok is sok dolgot .sok tárgyalni emberekkel így olyat,

tudtam meg nekem is ottani táboroznak is mert olyas valaki volt fönt aki mi turaiak,

nagyon ismertük tovább hírt tábor vezető felé fönt van egy ember ,el mondtam ki az,
,
mindjárt fel kereszték őt hogy mi ott vagyunk fent Mátrámba nincsen kedve felénk jönni,

volt kedve tábor 2napján reggel fel nézet-hozzánk ott el mondott egy Misét ,számomra,

élmény volt jó volt látni és abba is volt,szerencsém hogy régen segítettem neki amikor,

turán volt ministráltam nem volt senki ott se nagyon ministráns így éltem lehetőséggel,

fel elvenni tettem magamba el nem felejtet dolgot szolgálhattam neki és hogy ott én voltam,

az idő alatt én voltam sekrestyés az szép nagy öröm 1se 2dolgot tudtam fel eleveníteni ,

régi múltat magamba ,és nagy öröm volt láttam öt köztünk volt. Meg reggeliztünk szabad,

foglalkozások voltak egészen délig láncot fűzhetek akinek kedve volt gyakorolták esti,

játékot tábori éneket nem kedvem játszani így pihenéssel töltöttem időmet időjárás se volt,

kedvező bármikor esőre járt így csak szabad foglalkozások voltak délelőtt ,meg ebédeltünk ,

és szigorú döfönye volt egészen délután 3ig az idő alatt csak pihenéssel töltöttük ,akkor,
,
csak halkan jöhet az ember mert aludni és pihenéssel töltöttük .fél háromkor tábor 2napján

el jutottunk csillagvizsgálóba ezt tavaly akartuk de időnk kevés volt későre adtak idő pontot,
,
amikor nem ott Mátrába akkor tudtuk volt meg nézni ott voltunk egy hetet azt be ütemeztük,

és meg tudtuk nézni csillagvizsgálót most úgy tudtuk meg nézni ha egy hónappal be ,

jelentkeztünk .és meg mondták keddi nap az jó volt nekünk .akkor .úgy tudtuk meg nézni,

csillagvizsgáló gépet hogy meg tekintettük bentről van gép de nagy világot nem tudtuk,

meg nézni mert gép nagyon érzékeny sáros luckos időre így meg nézetük csillagvizsgáló,

gépet meg helybe meg forgatták gépet ahol voltunk több nem engedték mert rossz idő járás,

volt .ott voltunk és meg nézetük csillagvizsgálót akkor nem est eső így tábori helyünkre,

aki nem elázva nagyon az kicsit túrázhatott olyan 6killométer gyalog tábori helyünkre .

És nagyon jó gyalogolni egészséges én azért végig tettem 6killométer túrát fel tábori,

helyre .volt időnk kicsit el próbáltuk esti piroska és farkas 21szádba ,meg vacsoráztunk,
,
este 6kor szabad foglalkozások voltak fél8ig tábor 2napján volt fő próba esti piroska,

és farkas mesére ez nagyon modem változat lesz este fél9kor volt elő adva játék az,

hangzik laptop és és közösségi oldat vontunk 21század piroska farkas meséjébe annyira,

át volt dolgozva vége humorral fejeztük be ahogy illik táborba mindent humorosan,

kel fel fogni .de idő mindig nem kedvező ezt műsort is fél tettötös alatt tudták el játszani,

3csoport mindenki más hogyan dolgozták át de vége mindig humor .így tábor 2napján,

se volt tábortűz mert nem jó idő így feddet részen tudtuk sorakozni este 3/4negyyed ,

10ig volt esti ima kápolnába mentünk piheni holnapra amikor tábor 3napjával jelentkezek,

érdemes holnap is velem tartani itt lesznek abba érdekes dolgok tábor 3napján .Kép32 203

 

 

 

ottani  kápolna
ottani kápolna

tábori napom mátrába 1rése

Vár várt tábori nap héten hétfőn elérkezett . Úgy tettem hogy el végeztem rövid dolgaimat,

itthon és részt vetem egy Misén amit táborozókért ajánlottak fel .Mise végére egy olyan,,

éneket kértem telítsenek nekem ami kicsit meg ható ide való ének azért is kértem el hogy,

énekeljék el teljesült kívánságom ,volt félóra hogy elinduljon busz ami minket fel vitt,

Mátrába de előtte meg beszéltük dolgokat 8órakor indultunk el ,de meg álltunk gyöngyösön,

strandon meg fürödni ezt alig-vártuk pillanatot hogy csobogjunk ,én jakozit szeretem ott,
,
voltam legtöbbször az meg masírozza hátat és el mulattatja fájdalmat embernek ,ezért,

választottam .délután negyed 5ig volt meg engedve hogy jót csobbanjunk,de addig ,

váltogattam medencéket melyikbe legyek ,de közbe időnk engedte vehetünk valami,

enni valót ,de én ezt nem engedtem magamnak ,ott minden duplájába kerül ,és ezt,

igen csak meg gondolja az ember meg engedheti ezt dolgot magának én úgy tetem,

meg át értékelem hogy ez meg éri 1dolog meg érte többiről inkább le mondtam róla.,

Mindenki kedvence az medencébe hogy fejest csobbanjunk vízbe ,de úgy mondva tiltva,

van uszodákba ezt nem igazán tehetjük meg csak azoknak meg engedve aki tud mély-vízbe,

úszni azoknak engedélyezve van .hétfő délután negyed 5 amikor úgy határozták el hogy,

vége strandolás időnek volt pár embereke aki be tartotta ,de úgy volt valaki ezzel példakép ,

én meg páran hogy minek menjen ki időbe rá ér utolsó percekbe úgy volt vele nézi busz,

sző fő r .addig úgy se indul busz amíg vezető bent strandol meg beszélt indulás időbe ott,,

volt sző fő r .elindultunk délután 5kor gyöngyösről fel Mátrába busszal ,de nem használtunk,

gipihersest így más felé jakutunk ki barát sasváradon ez 20perc több buszozással járt de,

így csak este fél7re értünk Mátrámba fel .nekem már 2táborom oda így ott lassan ,

mindent ismerek még azt tudtam hol kápolna üdülőbe úgy intéztem dolgokat hogy,

ne igazán keljen gyalogolni olyan 4métére szobámtól ott volt kápolna ,oda fel kértek,

ara hogy mi ott vagyunk én legyek harangozó ,ott abból állt elő készítem dolgokat,

misére ,vagy igeliturgia dolgot .ez meg történt aztán is sorakozhatok többiekkel .meg,

vacsoráztunk be tértünk imára kápolnába ,de nem úgy volt hagyva szokott ,de hagytuk,

úgy nem idő várt programok most meg tudtuk beszélni hogy kedden 21szádban,

hogy játszódik le piroska és farkas de nagyon mondel .de ez holnapi bejezésem,

jobban beszámolók .de nem kedvező időnk táboroz első napjára est eső így,

tábor tűz ellet halasztva de meg beszélés játék este 10ig tartott. Holnap lesz,

tábori napom 2része érdemes velem tartani akkor is .
Amíg szívem dobog, Szűz Mária,
Nem szűnik szeretni téged soha.
Szívem szerelme, hódolat szaván
Sóhajt föl hozzád: Üdvözlégy, Anyám.
2. Szívem öröm érje vagy búbánat,
Egyik sem nyomja el a szent vágyat,
Hogy dicsérjelek, hódolat szaván
Naponta zengem: Üdvözlégy, Anyám.
3.Ha a virág ajka beszélhetne,
A legszebbet hoznám üdvözletre;
Hogy az is zengje hódolat szaván,
Szebb vagy mindennél: Üdvözlégy, Anyám.
4. Ha a szivárvány az enyém volna,
Lábad elé tenném zsámolyodra,
És mondja neked hódolat szaván,
Szebb vagy mindennél: Űdvözlégy, Anyám.
5. Ha a csillagtábor megszólalna,
Annak is az legyen ellső szava
Köszöntsön az is hódolat szaván,
Nevemben zengje: Üdvözlégy, Anyám!
6. És ha elközelget éltem vége,
Akkor is te leszel csak reményem.
Haláltusámban hódolat szaván
Rebegve zengem: Üdvözlégy, Anyám.

 

a tervezés

Ugye mindenki szokott tervezni dolgokat hogy valamikor eltervezett dolog létre tudjon,

jönni ,de ez ugye idő kérdése embereknél .így alakult nálunk is hogy ép tárgyaltam ,

elnökkel 2 hétvégén hogy legyen össze jövetel valamikor ami előtt el nem megyek,

piheni azon héten nem tudjuk be ütemezni az össze jövetelt ,mert ép azon hetekbe,

megyek el piheni úgy volt múlt szombaton ami előtt el nem megyek piheni meg,

tárgyaljuk .de nekünk közbe jött valami így kénytelenek voltunk el halasztani meg,

beszélt jó 2hétre elkelt halasztani meg beszélést mert én jövő hét elején piheni,

ezért halasztottuk meg beszélést is de úgy alakult nem jött múlt héten szombaton,

senkinek halasztatlan dolga akkor össze tudtunk volna jönni és meg beszélni ,dolgokat,

de hogy mindenkinek dolga akadt múlt szombaton így elhalasztottuk meg beszélést ,tervek,

szerint körülbelül 2hét múlva lesz meg beszélés ,de ahogy meg történik a döntés hozatal,,

hogy mikor jövünk össze meg beszélni dolgokat akkor sót fogok róla írni naplómba.,

Egyik hét köznapi nap össze találkoztam Ricsivel el mesélte mit halott hogy lesz,,

nyár búcsúztató buli azon helyen ahol tanév záró ünnepség volt meg tartva ,de ,

át gondoltam ezt csak az volt fúra amikor halottam ezt dolgot tőle ezt senkitől,

nem halottam ezt így utána érdeklődtem ,mi benne az igaz el mondta elnök lesz,

augusztus vége felé ilyenkor szokott lenni tanív nyitó ünnepség évek óta lehet,

most egybe kapcsolják 2ünnepséget ezt nem tudom ha bővebbet tudok mikor lesz,,

meg fogom írni maguknak . Múlt hét pénteken megyek haza templomból láttam,

egy dolgot ami engem bántott hogy mit kereset egy illető patika előtt és pont,

alapítvánnyal szembe volt egy illető aki előttem volt alkalmazott ,annak meg,

bízót valaki aki segített neki régen internet helységbe ,de nincs mind 2elmentek,

és mi maratunk ott tagok .csak éreztem furának dolgot mert arról halottam valamit,

nem jó hír ,de nem megszólni őt így meg kértem hogy nézzen alapítvány könyökérre,

amíg pihenek .meg teszik nekem . héten szombaton se lesz össze jövetel mert nem,

tudom mikor haza . azért mard össze jövetel .

meg érdemelt pihenés

Itt vagyunk nyár közepe felé így lassan mindenki tölti meg érdemelt évi pihenését ,erről

ejtek pár gondolatot maguknak .én is tölteni fogom pihenést el mondom én hova el

megyek el piheni ki emlékszik tavaly hol töltöttem nyári pihenésemet idén megint oda

tervezem pihenésemet el mondom mért tervezetem oda tavalyi családi tábor ahova el

mentem pihenni fől Mátrába csak annyira jól éreztem magam akkor hogy szervezője

akkor tábor végén megért hogy le közelebbi családi tábora gyere el kikapcsolódni ,eleget

teszek kérésznek el mondom mért megyek oda piheni velük ott az hely nyugodt ,és tavaly

egy olyan dogba kértek fel amikor van kis kápolnába Mise készítsd elő dolgokat mit egy

sekrestyés végzi ezt én nagyon rég tudom ezt dolgot végezni nap mint végeznem kel .így

perese hogy el fogadom idejei fel kérészt tőle .én már nagyon várom pillanatot hogy

én is kikapcsolódjak egy kicsit és kimozduljak és el töltsek egy kis pihenésemet .azért

fogadtam el még ezt fel kérést mert tavalyi esti tábori játék nagyon jó volt sok élmény

maradt bennem hogy mennyire vártak szeretettel ott is volt olyan dolog hogy ott is el

tudtam intézni azt hogy tegyenek valamit rögtön kedvembe jártak .most szeretnék velük

találkozni hogy jól érezem magam megint .tavaly tudták valamit elintézni amire nem

volt időpontunk akkora későbbre tudtak időpont adni ara helyre .nem cikázom érdeklődést

mit hagytunk ki tavaly de idén már ezt be tudjuk pótolni .kicsi ízelítőt adok mi is lenne

amit ki hagytam mert nem akkor idő de kaptunk időpont csillagvizsgálót szerettük volna

megnézni és most meg tudjuk tekinteni idejei tábori napokba .és el mondom ez meg olyan

dolog csillagvizsgáló tekintés olyan est ami nem mindenki tudja látni .azért szeretném

látni csillagvizsgálót .37évesen nem láttam ilyet de most tábori napokba lesz idő és

meg tudom tekinteni ezt szép dolgot .ugye milyen szép érdekes dologba lesz részem

idén nyáron .de biztos idejei tábor jó fog sikerülni tábori napjaimból is lesz napi

beszámoló hogy tölt az 6nap pihenés Mátrába .mátrai pihenésemet 6résbe fogják olvasni

itt majd nyaralásom útán mindjárt első nap július 27én olvashatják nyaralásom 1részét tartsanak

velem addig is minden nap én pihenek de naplóm nem fog szünetelni amíg én pihenek

akkor tartsanak velem akkor tartok érdességet maguknak .minden nap lesz akkor

is napi 1hirek érdemes velem tartani akkor is .

nagy örömöm

Most hetekbe nagyon örülve kezdek dolgaimnak számolgattam napokat na menyit ,
végzem itthon még dolgaimat itthon és mikor érkezik az bizonyos nagy nap,

pihenek egy hetet .de múlt héten úgy végzetem dolgaimat hogy nem leszek egy,

hetet és ilyenkor azt be akarom hozni hogy ne tűnjön legközelebb sok dolognak,

ha vissza jövök pihenőből ,és ezeket dolgokat ami hétre mart nagyon örömmel,

számolgatva végzem el tudom hogy pihenek egy hetet .régen úgy végezetem ,

dolgokat utolsó pillanatra nem halasztatom dolgaimat ha nem előtte el végeztem,

végére készülődés jutott ,de most hátam mögött van jó pár év így több segítségkérés,
,
felém ,rendbe egy pár dologról muszáj volt le adni de dolgok meg várnak akkor,

is ha ép el mész kikapcsolódni ,na nálam ugyan helyzet most próbálom le maradást,

be hozni sikerült ,de ez addig tart haza nem jövök tábori heteimből azt hetet nagyon,

várom ép múlt hét szerdán nagy dolgokat halasztatom úgy hagytam az este hogy hétfőn,

én már pihentek és az abból áll amit várok táborba menyek és nem engedek meg,

pihenő ideje allat se telefont ki kapcsolva hagyom ,lelkileg fel töltődjek azon hetekbe,

én pihentek táborozok na ezért vártam azt napot számolgattam és elérkezett .nyár,

még nekem abból áll pihenek tudok nyaralok ,ha nem úgy teszem hogy nagyon,

szükséges dolgaimat elvégzem ,és tud várni dologgal azt későbbre halasztom hogy,

fel tudjak töltődni ,na ezért át értékelni mi halasztok későbbre dolgaimat .most,

nyáron úgy teszem hogy alapítványba nem igazán járok be ha nem csak sürgős,

estebe megyek ,be elvégezem dolgaimat gyorsan megyek piheni ,na ere jó,

nyár kikapcsolódjak és nem sürgős dolgokat halasszam amíg tehetem .ha meg,

úgy alakul helyzet mint nálam adót lehetőség akkor elmész valahova piheni,

kikapcsolódni annál Jób nincsen na én ezért engedtem egy hét kikapcsolódást nyáron,

amit jelen pillanatba teszem ép fent Mátrámba ,az csendes nyugodt hely .de naplóm,

megy továbbra is mindennap várja önöket új hírekkel csak nekem ép elérkezett az,

nagy nap múlt héten számolgattam menyit alszok ..most abba hétbe vagyok pihentek,

és fel töltődtök lelkileg .csak hírek várja önöket minden nap új hírrel .

Piheégetésem helye

a Szerencse

Ide nyár most nagyon rendkívülire jól jött össze eddig örültem hogy egy táborba ,meg,

alapítvány táborába el jutottam és ott voltam egy darabig ,most kicsit más kép alakult,,

helyzet most kérték segítségemet más is hogy lenne nekik is tábor ,de nekik kéne,

segítségemet ami most volt július 8-9-10 el fogadtam és segítettem neki ez is úgy,

oldottam meg hogy nem akartam kivenni akkor pihenő napokat ,úgy döntöttem hogy,

abba pár napba amíg kel tábori segítségem oda fel kelek kicsit korában és elvégzem ,

dolgomat amit kel aztán megyek táborba segít kezezni ,de ez így nagyon fúra volt,

ez dolog így pár napig le is voltam maradva dolgokkal ,de most dolgozok azon,

hogy ne legyen le maradásom ez ügybe .mert július 21-26ig más táborba megyek,

piheni így most kel elvégezni azt dolgaimat ,meg ugye most itthoni dolgaimat halasztódtam,

végéig most kapkodok hogy be hozam le maradást még utolsó hetekbe halasztódtam ,a,

rend rákászt itthon mondták jót találtál-ki a pihenés előtt egy héttel nagyon ráfért ami,

úgy volt 2napra le osztom dolgokat azt gyorsan meg oldottam. Pihenőm alatt itthon nem,

nagyon keljen semmit tenni. ha nekem össze jött egy évre 2pihenő akkor itthoniak pihenjenek,

így nem tesznek semmit .nekem kivételesen jó jött össze ide nyaram 2sör pihentek. Ilyenre,

nem emlékszek hogy nyáron nem osztottak ki büntetést és fel felfüggesztést ,az nem jót,

jelenet annak . nyáron amikor itthon voltam sok ezt olvastam ami nem jó én ennek nem,

ürülök mert kel kikapcsolódás másoknak is legyen bármi. most nyáron csodálom hogy,

sorozatok mennek nyáron ez embereket érdekli és le köti ,és ez is szerencse sokknak,

én pihenek nyáron hogy 2tábor össze jött az úgy zajlik ez idő alatt legyen helybeli,

tábor most segítettem nem olyan régen pedig rá érem este akkor is nem néztem semmi,

műsort az tábor és pihenés helye én így gondoltam .amikor első tábor időbe segítettem,

nem volt időnk ara hogy műsort nézünk várt programok most helybeli hívtak segítsek,

táborba úgy voltam pihenés fel készülés ideje holnapi tábori napra ,most ép pihentetek,

fent Mátrába mennek jó tábori programok ez idő alatt se engedhetjük nézést műsornak,

ez tábor ideje ami este 10ig el megy program ,aztán pihenés fel készülés tábori következő,

napokra ,nekem ezért nem nézek műsort ez sokall nyugtatóbb programok és csend Mátrába,

csak ennyire szerencsém idei évre érdemes velem tartani akkor is pihenek naplóm minden,

nap várja önöket friss hírekkel érdemes velem tartani mindig .

 

Szerencse

 

 

0,

hol kúltúra

Emlékszenek mindig azt szoktam mondani hogy milyen szennyezett televízió csatorna,

mert nincsen benne nagyon jó műsorok ,de mi bennük is hiba akkor kapcsolgassuk,

televíziót amikor ez van 2hete történt egy szombat este meg voltam lepő volt számomra,

képzeljék el nyugodtan pihentettek és kapcsolgatom televíziót mert egy kicsit az szórakozás,

érdekelt engem egyik szombaton este akkor fel fedeztem benne tévébe nagyon régi számot,

ép énekeltek jót be ne ,de törtem agyam honnan ismerem ezt éneket amit énekeltek tévébe,

akkor műsorba ,de nem jöttem rá csak annyi ugrod be akkor jó régi szám és ismertem,

mondtam is magam ba 70 vagy 80évek számai ez de tudtam azt nagyon kulturális műsor,

ez , de akkor segített anyám ez énnek 80évek számból származik ott volt kicsit kulturális,

műsor de az is szerelmes film volt címe mama maija egy nagyon régi műsor de tudtam,

hogy az műsor nagyon jó és érdemes meg nézni ez ami meg történt valójában amit,

elő adtak nekünk tévébe és az többet ér műsor bármi valóságsó műsor mert az ami,

nem történt meg soha de ki tűzik hogy érdemes meg nézni ezt is műsor ez is és tanulhat,

az ember belőle .de engem például ez nem érdekel mert jobban oda vagyok kulturális ,

műsorokért ,abból tanul ember fejlődik benne az ember .nagyon rég láttam ilyen műsort,

most végre láttam . Ki emlékszenek ara régi műsorok azok mindig volt értékük mondom,

szomszédok tele regény ami értékes műsor volt életet ábrázolta és meg történt est volt,

amit elő adtak szereplők .meg élet képek is meg történt játszatok el főszereplők és,

nagyon ritka esemény pedig ilyen műsor kulturális dolog ez érdekli az embereket,

én véleményem szerint .meg hírek be mondanak televízióba azok meg történt dologról,

szolnak .engem egy csatorna érdekel ahol néha szombaton ként sas kabaré az nagyon,

jó nagyot .és ez érdekli az embereket véleményem szerint de lehet tévedek .

Ma akár több tucat csatorna közül választhat az, aki nagyobb csomagra fizet elő. Sokan úgy gondolják, hogy egyre több a bulvár jellegű adás, mint azok, amik valódi kulturális értéket közvetítenek. Tény és való, hogy egyre több kereskedelmi csatorna van manapság, mint régen. A kereskedelmi csatornák műsorkínálata elsősorban a szórakoztatásról és a kikapcsolódásról szólnak, kevésbé a kulturális vagy a művészeti értékeket kívánják bemutatni.
Manapság egymást érik a különböző énekes és táncos tehetségkutató műsorok, a kibeszélőshowk, valóságshowk, egyéb bulvár jellegű adások. Azt vesszük észre, hogy szinte alig ér véget az egyik tehetségkutató, már kezdik szervezni a következő szériát. Az, hogy kis hazánknak tényleg van-e szükség annyi tehetségre, amennyit ezek a tehetségkutatók ontanak magukból, azt a piac idővel úgyis eldönti, mindenesetre a nézettségi adatok és a beérkezett smsek mennyisége miatt a csatornáknak megéri folyamatosan kitalálni új és új műsorokat.
Univerzális távirányítóval könnyebben kezelhetjük műszaki berendezéseinket, így akár a tv-t, dvd-t, erősítőt is.
Nem szabad bosszankodni a kereskedelmi csatornák által sugárzott, nulla kulturális értékkel rendelkező műsorok miatt, egyszerűen csak vegyük kezünkbe a távirányítónkat, és kapcsoljunk tovább. Akik kulturális műsorokat szeretnének látni, azok számára a közszolgálati csatornák lehetnek a legjobb választások, az m1, az m2, a Duna TV és a Duna World. A zenéért rajongók számára is sok választás van, nem mindegyik zenecsatorna bulváros, választhatják a Mezzót, a Muzsika TV-t, a Nóta TV-t, de még a VH1 sem túl bulváros.

egy várakozás

Mindenki szokott ugye várni valamit ahova tudja ember szeretettel várják számítanak
rá ja engem úgy várnak helyre idén nyáron .én már tavaly julis óta vártam egy dolgot
ki kacsoldás a Mátrámba ezt a heteket már nagyon várom .múlt hónap vége felé amikor
meg volt tábori előtti meg beszélsz és meg tudtam milyen jó lesz az hét miket teszünk
célul pl csillag vizsgáló sok más egyéb jó programok nézek elé ezen július 21-26napokba
amikor én jót pihenek Mátrámba de blog a azon napokba várja olvasókat minden nap
új hírekkel én pihenek csak vissza jöttem majd táborból tábori napról olvashatnak itt-de
addig olvassák naplómat .nagyon vártam tábori napokat ,úgy voltam hónapja mit gyerek
gyerek elkezdetem számolni napokat heteket hogy menyit kel várni ere napra hogy
jót pihenjek ki kapcsolódjak és össze raktam gondoltaimba hogy mit is akarok vinni
táborba magamba .tavaly kelet dolgok meg vetem kelet most más hogy innen oda vinni
kávét ,tolsz ütőt ki tudjon kapcsolódni .idén annyira vártam számoltam napokat ,most
más hogy lesz amikor elérkezett nagyon nagy nap tábori nap akkor úgy leszek dolgokkal
mindent félre rakok itthon .még telefonomat is kikapcsolva fogom hagyni tábori napokba
és nem fogok semmivel foglalkozni az idő alatt .én kikapcsolódni jöttem és azért vártam
napokat ,ezt meg érdemelt pihenést saját magam döntöttem hogy kikapcsolódok Mátrámba
meg érdemeltem úgy érzem ennyit oda elmegyek piheni kikapcsolódni ..
pihenésem mert tudtam hogy oda el tudok menni .amikor számoltam napokat kérdezték
tőlem mi lesz akkor piheni menyek várnak engem oda tavalyi szép emlék ami ott volt
idényre jutott az emlékezetembe volt ébresztőt tettünk valakinek és mindenkinek nagyon
tetszett ide évre más humort akarunk bele ütemezni .tábor első napját hallatom hogy el
telni stranddal én meg azt pillanatot nagyon várom szerettek standardon lenni jó idő töltés
jó kikapcsolódás ember számra . Azért vártam tábort most leszek kicsit jobban fel készülni
lelkileg dolgokra meg erősödjön lelke tábori napokba ez olyan jó közösség ahol ember
van tudja jó fog leni tábori napja amit tölteni fogok Mátrámba .jó vár-várt tábor tűz
embereknek nagyon szép élmény .azért várom napot

A baj nem baj.

A baj nem baj.

 

Abban az évben történt, amikor kiáradt a Jangce és a Mekong folyó, elsodort kilencszáz falut, s a vihar, mely az áradások nyomában járt, porrá rombolt vagy tíz tartományi székhelyet.

Abban a kolostorban is, ahol Chan Chu, ez a szegény sorból származó Mester – az apját nem ismerte, az anyját is alig – éppen tartózkodott, nagyon sok, helyrehozhatatlannak látszó kár keletkezett. A kolostor épülete valósággal összeroskadt, a szerzetesek a szabad ég alatt háltak, s bár mindannyian nagyon edzettek voltak a tudatos nélkülözésekben eltöltött élet következtében, a környékre zúduló számos csapás miatt, amikor is nem csupán saját nyomasztó gondjaikkal, hanem a vidék lakosságának elviselhetetlen szenvedéseivel is szüntelenül szembesültek, most váratlanul valóságos letargiába zuhantak, és mintha elhagyta volna őket az erő, hozzá se fogtak a kolostor helyreállításához, a romok között éltek, valósággal berendezkedtek erre az életformára, és kolostoruk elaggott vezetője sem volt képes őket fölserkenteni, lendületet vagy ötletet adni nekik, melyik végén is fogjanak a dologhoz.

Mindannyian sokat vártak Chan Chutól, aki csak látogatóban járt náluk, bár látogatásának idejét, mely különben meghatározatlan volt, csak tovább nyújtották ezek a természeti csapások.

Chan Chu, viszonylag koros ember létére nem panaszkodott, szabad ég alatt hált, mint a többiek, és sem szóval, sem egyéb módon nem buzdította szerzetestársait, hogy nekilássanak a romok eltakarításának. Mikor végül a szerzetesek egy csoportja azzal a céllal, hogy határozott útmutatást kérjen tőle, megközelítette Chan Chut, és a legtekintélyesebb odaállt elé, annak óvatosan megfogalmazott kérdésére, miszerint:

– Ezt a nagy bajt, Mester, miképpen lehetne helyrehozni, hol fogjunk hozzá? – Chan Chu csak annyit válaszolt, miközben egy fiatal majom ügyességével mászott végig a kolostor épen maradt főpillérén:

– A baj nem baj.

Én nem tudok hazudni – mondta egyszer egy szerzetes Chan Chunak.

– Kár – mondta Chan Chu.

– De mért? – kérdezte csodálkozva a szerzetes.

– Mert ha hazudni tudnál, nem mondanál olyan képtelenséget, hogy nem tudsz hazudni.

– De én tényleg nem tudok! – erősködött a szerzetes.

– Mindegy – mondta Chan Chu –, a hazugságaid megvárnak a sarkon.

a lelkes dolgok végsése

Ma igen csak nagy örömmel álltam rám bízott dolgoknak rendbe hogy ép vasárnap,

van de fáradt is szoktam lenni ,de magamon uralkodtam és nem mutattam azt ki nagy,

világba hogy milyen fáradt vagyok ,ez ép olyan vasárnap hangulat volt rajtam ép ma,

de akkor szokott lenni az fáradt vagyok ,és nem csinálok szemit ha nem pihenéssel ,

töltöm mert minden baj jelentkezik nálam úgy értem hogy be húzódok szobába és,

pihenéssel töltöm napom. de most egy kicsit másképp álltam dolgokhoz mit aki ép akinek,

nincsen fádsági érzése mert meg láttam mit kéne gyorsan el végezni dolgot ne hogy valaki,

meg lása én ezt gyorsan el végeztem .mert ma nagy örömmel keltem fel mert engem,

mintha kicseréltek volna tegnap folyamán pedig el mondom őszintét szemit nem tetem,

meg szidtak le hogy így álltam dolgokhoz csak most igen csak más-kép dolgokhoz.,

Néha ember szokott így is fel kelni örömmel állni ,mert mindig így állna dolgokhoz,
,
örömmel áll dolgokhoz akkor mindig másképp látja ember világot ,én reggelente fel ,

kelek át gondolom hova ép menni segíteni így mindig másképp látom világot ,és,

akkor nem érzi magában azt dolgot ő most fáradt ,és nincsen szemi kedve ,mert ép,

ilyen napra keltem fel .gondolkozunk el egy kicsit ezen most így állna dolgokhoz,

meg találná ember azt ép hova menni ,és végezni segítséget másik emberen higgyék,
,
nem érezné ezt dolgot hogy ő most milyen fáradt ara van ösztönözve hogy ő azért,

meg mutatja embereknek hogy nincsen fáradság érzése ,de egyszer mindenki el fáradt,
,
ha úgy végzi dolgokat ,de pihenéssel kel egyszer tölteni időt ,de be ütemezni azt mikor,

piheni embereknek és lelkileg fel tud készülni .dolgok elvégzéséhez ő már pihenéssel ,

töltötte egy kicsit időt ,de nem tudjuk meg tenni mindig örömmel végezem el dolgot,

az sokall többet jelent akkor el múlik fáradság érzés emberbe ,és lelkesen végzi dolgát,

el én nagyon sok sor tapasztaltam .

a bizakodás

Egy olyan dologról ejtek pár mondani valót ami igen csak embereket meg érinti dolog ,
,,
ha valami történik az életébe az nem más mint félelem érzek ezt én még soha nem,
,
írtam le maguknak egy bizakodó emberek azok nem szoktak félni ha nem olyasmi történik,

életébe akkor nem fél ha nem rá biza dolgokat fentikre intézzék el nekik mert ezt ,
,
dolgot nem tudja véghez vinni és akkor van fél vagy ép kételkedik ,de bízik dolgokba,

úgy érzi fentiek jobban el intézik neki dolgot .bennem nincsen érzés van olyan dolog félek,
,
meg csinálni meg mutatom mindenkinek hogy igenis meg tudtam oldani rám bízott ,dolgokat,

én mindig így állok hozzá .de néha azért van olyan időszak amikor van érzés bennem is,
,
de olyankor fel keresek jó barátot ebbe dologba elkezdek vele beszélgetni ami ép akkor,

nyomja ember lelkét akkor nincs félem érzés akkor volt pillant és meg beszéljük dolgot,

embernek sokall jobb higgyék nekem tanácsolni szokták mindig be szokott jönni ,de ,

próbálják maguk is meg én tanácsolni tudom mondani .volt pillant ép járok sötétbe,
,
az utcán én igen is meg akarom mutatni hogy én nem vagyok félő típus ,de másképp,

jön össze ép más rosszul szól nekem és pedig az is szeret engem minden-járt jelentkezik,

dolog de ilyenkor bízni fentiekbe hogy elintézik dolgot ,és úgy is történik volt bennem,

tapasztalatom ,azért merem mondani én rám bíztam dolgokat egyből ember lelke újra ,
éled és nincsen olyan érzés .ez dolog akkor szokott játszani embereknél amikor le akarják,

vezetni jó útról embert el kezdene tenni más út felé menni és ez dolog fel jelentkezik,

embereknél ,de ez csak ideg lenes ahogy ember bízik lelke szárnyal mindent másképp,

látja ezért fontos ember bízom dologba hogy elintézik neki amibe ő nem tudná,

meg oldani azért kérik segítsenek elintézni dolgot .én úgy csinálom ha jelentkezik,

ez dolog elkezdek imádkozni vagy ép egyik jó ismerőssel beszélgetek róla akkor,

meg nyugszik nincs ez érzés .én valójában soha nem -félek szemitől bízok és akkor,

minden jóra fordul .én ezekért nem szoktam soha szemitől félni nincs mi ért hiszek,

bízok fentiek .ők meg oldják dolgot ezért így intézem dolgot ezért nincs szemi -féle,,
,
félni valóm ők segítenek nekem ,

abéke

A békét, amely ezt a nevet megérdemli, mégannyi halottal sem lehet „előbombázni”, nem lehet ideparancsolni, kényszerítő módon elrendelni. De nem is az „igazságossá műve”, amint azt gyakran mondják, sőt épp az ellenkezője Az emberiség történetében még egyetlen háborús fél sem nevezte saját ügyét „igazságtalannak”. A béke egészen egyszerűen ott bontakozik ki, ahol a klíma emberileg jótékonyan enyhe. Egy virág a hómező szélén ez a béke. De miképp beszélünk mi elég „enyhén” egymással?

Puszta történeti információnak tekintjük, hogy Jézus Istenről példabeszédeket mondott. De amikor Jézus költőként és prófétaként lépett föl, ez a történetileg biztosan hitelesített tény messze távol állt az intézményesített, Istenről a szószékekről hangzó beszédtől, messze távol állt a pásztorlevelek hatósági nyelvezetétől, a dogmatikai tanító iratok önfejűsködésétől, az erkölcscsőszködő kazuisztika (szőrszálhasogatás) tudálékos nagyképűségétől. Tüntető tiltakozás van abban, hogy Jézus nem volt hajlandó kora teológusainak – és ezzel minden kor teológusainak! – nyelvét beszélni. A tekintéllyé tett hagyomány nyelvét, a hatósági tekintélynek azokat a formuláit, azokat az agyafúrt fogálmi fordulatokat, amelyek csak arra szolgáltak, hogy szögesdrótot húzzanak az emberek közé, itt az igazhívők, odatúl a tévtanítók, itt a tévhitesek, ott a hitetlenek! És mindig a kész beszédformulák Istene, akinek az utolsó napig már nem kell mondania semmit, hiszen az „Ő” igazhívő egyháza bizony ismeri őt, őrzi Igéjét, isteni teljhatalom erejében magyarázza azt, másrészt garantálja az igazságot Isten képviseletében, maga a továbbélő Krisztus, az „Isten népe”… Hogyan lehetne akár csak a prófétai riadalmat elfelejteni, amivel kezdődött?

„Ezekből a kövekből is tud az Isten Ábrahámnak fiakat támasztani” (Mt 3,9) – erre figyelmeztette Keresztelő Szent János zsidó kortársait, akik büszkén hivatkoztak arra, hogy ők „Isten népe”. Istent nem lehet megtalálni a „születés kegyelméből”, Isten csak a saját, személyes egzisztencia komolyságában lelhető fel. Jézus ezzel teljes mértékben egyetértett. Azonban beszélt egy másik, mindent megváltoztató élményről: Aki Isten kezébe adja magát, az nem büntető, borzalmas, mindig csak feltételek alapján és mindig csak papi áldozatok miatt megbocsátó Istennek fogja megtapasztalni Őt, hanem kinyílik a szeme a nyitott égre, meghallja hangját, amely ezt mondja neki: „Az én gyermekem vagy”.

Eszerint Jézus Galilea falvaiban soha nem akar valami mást hirdetni, mint a gyermeki bizalom magatartását az „atyai” (anyai) Isten iránt, aki túl a papi áldozatbemutatások félelmi rituáléján előzetes teljesítmény nélkül megbocsát, mivel jól ismeri az összes emberi „megbánási erőfeszítések” teljes kilátástalanságát.

Az egyetlen nyelv, amelyen Jézus a maga felfedezését terjeszthette, csak a szabad, nyitott, kényszerítetlen, meghívó, megértő, képekben gazdag, az Ő költői nyelve lehetett. Csak ez jut el mindenkihez és nem rekeszt ki senkit. Éppencsak kötelező, mert nem sérti az embert, csak ez juttat el új eszmékhez, nem válik neológiává, mivel összebékít, nem felfegyverkezésre uszít. A megértés terét tágítja, felszabadítja azokat az érzéseket és élményeket, amelyek messze a morális döntések zónája alatt lehetővé teszik az élet valódi átalakítását.

A különbség világos.

Minden vallási ideológia fanatizmushoz, csoportkényszerhez – háborúhoz vezet. Megöli az Istent, mivel Őt a mindig is ismert dogmabálvánnyá alacsonyítja. Visszaél az életfontosságú só használatával, amit nagy tömbökre törnek a Holt-tenger partján, a tűzhely tapasztásához házi használatra, hőszigetelőként a tűz ellen, majd pedig a só kiizzik, és többé szó szerint semmire sem alkalmas.

A „szisztematikus teológusok” és „dogmatikus docensek”, „felvigyázók” által őrzött egyháza számára már pusztán Jézus költői nyelve a jégkorszak végét jelentené, a hóolvadás és a lavinaveszély elmúltát minden tarvágott hegyi lejtőn. És mégis, minden előre látható „katasztrófa” ellenére éppen ebben van az első lépés az eredet visszanyerésének irányában.

A negyedik király története

Kimondhatatlanul boldog volt hát most a kis király, hogy a csillag az ő életében ragyogott fel, s bár még fiatal volt és még alighogy csak király lett, azonnal nekikészült a nagy útnak. Felkantározta legkedvesebb Ványka lovát az útra. Ványka csak egy kócos kis orosz lovacska volt, nem királyi paripa, de kitartó és hűséges, aki kevéssel is jól beéri. Hosszú utazásra ilyen útitárs kell.

Üres kézzel azonban hogyan állhatna a Leghatalmasabb színe elé. Sokat nem vihetett magával, de úgy akarta, hogy amit visz, az kifejezze népe minden kincsét, szeretetét.

A bölcs egy ország gazdagságát az asszonyok erényén és szorgalmán tudja lemérni. Hozott ezért néhány különösen szép és finom, hibátlan szőttest, amit népének asszonyai készítettek. Hozzátett pár selyemnél is puhább prémet, amit a vadászok hoztak neki a télen. Megtöltetett kicsiny bőrzsákokat a folyók homokjából mosott színarannyal és a hegyek gyomrából kiszedett drágakővel.

– Országomnak legdrágább kincseivel méltón köszönthetem majd a királyok Királyát.

És mert tudta, hogy az asszonyok bölcsessége tartja össze a világot, elfogadta édesanyja ajándékát is.

– Vidd el fiam, ezt a csupor színmézet, a végtelen mezők illatát hordták össze benne a méhek. A kisgyermeknek szüksége van erre a nektárra, bárhonnan származzék is. És ha ez a gyermek az égből jött is, leginkább ez a méz fogja égi hazájára emlékeztetni.

Ezekkel az ajándékokkal megrakodva indult el a kis király. Elrendezte gyorsan országos gondjait, kiadta végső rendelkezéseit, és egy éjszakán Ványkája hátán ellovagolt, amikor éppen a legfényesebben ragyogott a csillag.

Keresztülvágott az országon. És mert a csillag nem állt meg, tovább kellett mennie, ki az idegen ismeretlenbe.

Persze itt minden más volt, mint az ismert otthoni tájak. Nap nap után úton volt, néha még aludni sem pihent meg, mert úgy látta, csak egy kicsit kell jobban sietnie, és eléri a csillag hosszú farkát. És ha sikerül elkapnia, akkor már a csillag egyszerűen bevontatja őt a nagy Király udvarába. Ez azonban sohasem sikerült. Egyedül csak a saját vágyódása húzta őt minden idők és tájak nagy Királya után, hogy szolgálhasson neki. Ez a vágyódás nem engedte, hogy elhomályosodjék a csillag, annyira, hogy gyakran még aludni sem tudott tőle.

Útközben rengeteg, soha nem gondolt dologgal találkozott: jóval is, rosszal is. Segített, ahol csak lehetett, kinek szóval, kinek cselekedettel. Minél többet látott, annál bensőbb meggyőződéssel gondolta, hogy milyen égető szüksége van a világnak a Leghatalmasabb eljövetelére, hogy oltalmába vegye az üldözötteket, felemelje az elnyomottakat, kiszabadítsa a foglyokat, meggyógyítsa a betegeket és megjutalmazza a jókat.

Két-három hónapja lehetett már úton, amikor különleges fénnyel töltötte el az égboltot a csillag. A kis király frissen ügetett a nyomában, bár az szívét betöltötte valami olyan nevesincs szomorúság. De hát olyan régen volt már úton!

Különös találkozása volt azon az éjszakán. Először mintha megelevenedett volna a tájék. A dombok sorra himbálózni kezdtek, majd útra keltek. Közelebb érve jött csak rá, hogy hozzá hasonló módon egy, a csillag nyomában útra kelt társaság lehet ez, melynek utasai azonban lovak helyett teveháton utaznak. A jól megpakolt púpos állatok látszottak távolról domboknak. A fürge ügetésű Ványka beérte őket, és a lelkes kis király boldogan csatlakozott az utasokhoz.

A három előkelő úr megnevezte a gazdag keleti országot, ahonnan elindultak, de azoknak ő még a hírét sem hallotta. Céljuk azonban az övével azonos volt. Azt a helyet keresték ők is, ahol majd a csillag megáll. Ott kell születni a Gyermeknek, aki minden idők és minden tájak legnagyobb királya, legbölcsebb orvosa és legfőbb papja lesz. Imádni mennek ezt a gyermeket és hódolni előtte. A kis király nem tudott hová lenni a csodálkozástól.

– Én is azért jöttem messze Oroszországból.

A Háromkirályok hallottak ugyan az országról, de csak annyit tudtak, hogy távoli, hideg és sötét vidék, ahol nem nagyon lehet jó királynak lenni. A kis király egész virradatig csak azon fáradozott, hogy elhitesse velük, hogy országa a legszebb, legkedvesebb, leggazdagabb tartománya a földnek. Amikor pedig kivilágosodott, belefagyott a szó. Annyi pompa és méltóság színe előtt, ami ott a tevék hátán himbálózott előtte, ő csak szegény vándorlegénynek érezte magát. Végignézett poros, úttól megviselt lovaglóöltönyén, és elszégyellte magát. Mintha a Háromkirályok tekintete is úgy mérlegelte volna őt. A sötétben elhangzott nagy szavakhoz túlságosan is szegényesnek látszott a valóság.

A Három egyébként is sajátos jelenség volt. A legkülönösebb mindazok között, akikkel valaha is találkozott a kis király. Az egyik, a hosszúszakállas olyan fehér volt, mint az emberek általában; a másik sárga, mint a fűzfák virágai, s a harmadik egészen fekete. Most jött csak rá, miért volt zavarban az éjjel, hogy kettő a három, hiszen a harmadik maga is egy darab éjszaka volt!

A falu előtt, ahol szállást akartak venni, felderengett a napfelkelte. A Háromkirályok rácsodálkoztak a felkelő nap szikrázó pompájára. S a kis király, akit szétvetett a hazája iránti büszkeség, valami káprázatosat akart tenni. Néhány igazgyöngy a drága szép Oroszországból szebben ragyog a napnál! Belemarkolt a bőrzsákocskájába és nyitott tenyérrel szórta szét a gyöngyöt maga körül a földeken, azt a gyöngyöt, amit a Leghatalmasabbnak küldtek. A Háromkirályok döbbenten nézték ezt a vetést. Csak egy jó idő elteltével kérdezte meg a hosszúszakállas:

– Ezek gyöngyök voltak?

– Persze! És különben is… – csak most jutott eszébe, hogy ez a királyok Királyát illette volna – sok van még Oroszországban.

– A gyöngyök könnyek. Miért vetitek el könnyeiteket idegen földbe, bátyámuram?

– Ugyan már, mit sem tesz az. Megtartom még úgyis a kacagásomat.

Lelke azonban messze nem volt ilyen könnyed. Mérföldről-mérföldre erősödött benne az érzés, hogy útitársai nem hittek abban, hogy ő is a csillag után megy, vagy ha igen, akkor is méltatlannak tartják rá, hogy a nagy Király szolgája lehessen.

Pihenőhelyhez értek. A kis király nem akarta a hívatlan vendég szerepét játszani. Hiába, a Három számára ő mégiscsak egy nagyon kis király volt. Ahhoz pedig, hogy a szolgák között legyen, ő találta túlságosan nagynak Oroszországot. Leszerszámozta hát Ványkát, nyakába akasztotta az abrakos tarisznyát. Behúzódott az istálló szénájára, karját feje alá tette vánkosnak, ahogy azelőtt szokta, és azonnal elaludt. Remekül aludt. Akárcsak otthon, a kemencepadkán. Kvaszról és uborkáról álmodott… És nyögésekre és jajgatásra ébredt. Csodálkozva nézett körül. Egy fiatal koldusasszony lopódzott be utána, mert eljött szülésének ideje. S míg a kis király aludt, egy kisleánynak adott életet. Senki nem volt ott, aki segíthetett volna a szülésnél, így hát a kis királynak kellett. Szokatlan munka volt, de mit tehetett volna mást. Végül még hozott az anyának ételt és italt a fogadóból, és mert semmije se volt, néhány arannyal is megajándékozta az egyik bőrzsákocskából. Csak a gyermekecske volt még nagyon nyomorult. Ráncolt homlokkal állt fölötte.

– Te szegény kis féreg! Micsoda egy csavargó apád lehet, aki csak a csupasz bőrödet adta neked erre az életre. Hogyan is hagyhatnálak itt? Ment és kivett az oldaltarisznyából egyet a hibátlan, szép hazai gyolcsból, és letekert vagy fél tucat rőföt a legszebb szövésű szép, orosz szőttesből. És míg minden szükségessel ellátta az anyát és a gyermeket, beesteledett. Felkantározta lovát és búcsút vett.

– Az én országomban jobb sorsod lenne.

– Az én hazámban neked kellene királynak lenned, de ezen én nem tudok segíteni. Csak az én szívem királyává tudlak tenni. Mostantól kezdve ez így lesz.

– Nocsak! Igaz, hogy elvettem egy keveset a leghatalmasabb aranyából, néhány rőföt az őt illető gyolcsból, de ennek fejében most birodalmam van az idegenben. Tán egy ilyen kis birodalom nem is a legrosszabbak közül való. Talán csak megbocsát érte a nagy Király!

Mikor a lovával bekocogott a fogadó udvarára, az üresen és elhagyottan állt. A Háromkirályok este, csillag feljöttekor útra keltek. A kis király gondterhelten lógatta a fejét. Utazása során most először fogta el valami ismeretlen szorongás, valami sötét előérzet. Talán már reggel kezdődött el, hogy valamit elvétett. Vállat vont. Még egyszer az emberek lelkére kötötte az asszony és a gyermek sorsát, aztán ellovagolt. Megállás nélkül ügetett egész éjszaka, meg a következő éjjel és azután is minden éjjel az egész következő hónapban. Már régen kifogytak a szívéből az összes otthoni dallamok, amiket bátorításul énekelt magának és Ványkának az erőltetett éjszakai lovaglásokkor. De a karavánt soha többé nem tudta beérni. Mintha a föld nyelte volna el a Háromkirályokat. Mindaddig, amíg a csillag az égen volt és útját ahhoz igazította, nem volt elveszett ember. Persze, bátorságosabb lett volna társaságban utazni. Akikkel találkozott, nem is igen vették észre, hogy félénk, mégiscsak király volt ő.

Minél délebbre ért azonban, annál rosszabbak lettek a közállapotok. Egyre jobban látta, milyen nagy szükség van a nagy Király eljövetelére, és addig is osztogatta az aranyait. Már könnyen kiszámíthatta, hogyha így megy tovább, rövidesen a drágaköveket is aprópénzre kell váltania. És ez a nap hamarább jött el, mint számította. Megvásárolt néhány túlhajtott rabszolgát, s ez az üzlet nemcsak sok pénzt, de sok időt is kívánt. Mire végzett, feljöttek a csillagok. Utazása során most először nem indult a csillag után. Ült a megszabadítottak közt, akik megváltóként ünnepelték. Ványka, aki megszokta, hogy ebben az időben ügetni szokott, nyugtalanul kapkodta a fejét, és csodálkozott.

Reggelre kelve először utazott a kis király napvilágnál. Ment, bár az utat semmi sem mutatta. Ment, hogy mielőbb elmaradjon mögötte a hely, ahol megváltóként ünnepelték. Mély gondbarázda szántotta fel a homlokát, ahogy a szokatlan világosságban tovaügetett. Először tette fel magának a kérdést.

– Vajon ami jó, helyes-e?

Ezen a napon a napvilágnál vette számba értékeit és elgondolkodott. Sokkal kevesebb volt a pénze, mint számította!

– Tán míg én kvaszról és uborkáról álmodtam, kivette valaki a táskámból? Hisz olyan mély az álmom…

De ez csak önigazolás volt. Elhatározta, hogy nagyon fog spórolni és többé nem nyúl a nagy Király értékeihez.

– Most már a hegyekbe érek, ott tisztább a levegő, és nem visz kisértésbe semmi, hogy valamit elherdáljak.

Minél könnyebbnek gondolta azonban az ellenállást, annál nehezebb lett.

– Tulajdonképpen nincs is szó bűnről. Isten maga küldi elém a nyomorultakat. Nagyon csodálkoznék azon, ha ezekkel a dolgokkal szemben értetlen lenne a nagy Király. Szépek a hódolat ajándékai, de bizonyára jobb ennél, ha segítek jövendő alattvalóin. És különben is, ha elmesélem, mi mindent hoztam neki, miért is ne hinne nekem!

Így fonta magában mérföldről-mérföldre az önigazolás finom hálóját.

Az este a hegyekben érte. Felhős, sötét éjszaka volt. A csillagot csak egy villanásnyi időre látta, aztán eltakarta a zuhogó eső fátyola.

– Ugorj, Ványka! Kapd el a farkát!

Ösztökélte sietségre, de az egész éjjel botladozott, és még örülhetett, hogy lábtörés nélkül virradt fel a reggel. Mikor kivilágosodott, egy szakadékban kifosztott kereskedőt talált, akit a rablók az éjjel megsebeztek.

– Ó, barátocskám! Olyan vagy így csupaszon, mint az égből iderepült angyal. Segítenem kell rajtad. Hát csak nem leszek irgalmatlan!

Először bekötözte a sebeit, mintha a szalag is felsírt volna, mikor megnyitotta a következő vég gyolcsot.

– Fontosabb a vérző sebeket bekötni, mint ajándékba vinni a vásznat a Gyermeknek.

Megetette a sebesültet és meg is itatta.

– Ejnye, hiszen még mindig csupasz vagy, mint egy angyal! – Vakargatta gondterhelten a füle tövét. – Ványka farka ugyan szép hosszú és sörénye is fényes, de nem szőhetek belőle neked ruhát, hogy felöltöztesselek. Nem segít más ezen, csak ha néhány prémet adok, meg egy vég gyolcsot. Máskülönben megfagysz.

Így történt aztán, hogy a szerencsétlenül járt kereskedő a legfinomabb esküvői gyolcsban és cobolyprémbe burkoltan tért vissza az emberek közé.

Most már azonban olyan mértékben fogyott el minden, mintha lyukas lett volna a zsákja. Egy esztendeje sem volt még az úton. És mindene elfogyott. A vásznat a betegek, a prémet a ruhátlanok, az aranyat, drágakövet a szegények kapták, kivéve a gyöngyöt, amit elsőnek hintett széjjel. Már nem volt más hátra, mint a csupor méz, amit anyja küldött a Gyermeknek. A kis király ült az árokparton, és levette a méz fedelét, hogy óvatosan levegőztesse. A nap játékosan tükrözte önmagát a folyékony aranynedűben. Ványka mellette legelt, mert az utóbbi időben bizony nemigen jutott már neki jobb takarmány. Szegény Ványka, ha lehet még soványabb és még kócosabb volt, mint azelőtt, és bizony egy ló-évvel idősebb is, ami több mint egy esztendő az embereknél. A kis király elbűvölten nézett az aranyló nektár tükrébe. Látta benne a távoli végtelen mezők virágait és áradt belőle az otthon illata. A kis királyt elfogta a végtelen honvágy.

– Inkább lennék az otthoni réteken rövid éltű méhecske, mint ismeretlen király idegenben. Bár röpülhetnék a virágok után, minthogy fussak egy csillag nyomán! Már esztendeje úton vagyok, és hol van még ennek a vége?

Olyan, de olyan egyedül érezte magát, hogy sohasem hitte volna, ilyen nagy magányosság is van.

Az első vadméhet, amelyik a tél után kiéhezetten a csupor szélére szállt, talán észre sem vette. Gyorsan teleszívta az magát és elrepült. Arra riadt csak föl, hogy három négy, majd pillanat alatt harminc negyven vadméh zsongja körül.

– El innen, el innen! – kiáltotta kétségbeesetten, hogy el akarják venni egyetlenét. Hessegette a méheket, és gyorsan vissza akarta tenni a födőt, de nem találta, mert ijedtében ráült. Közben a méz ragyogó tükre eltűnt a millió szárny alatt. A kis király a vad méhek dühödt felhőjében reménytelenül csapdos.

– El innen! – kiáltja most már saját magának és föl akar pattanni Ványkájára, de szegény az is bajban van: már régen világgá futott, hátán, fülén, orrán telve a dühös szárnyasokkal. Szegény kis király, megvakultan szorongatja jobbjában a méhekkel telt csuprot, mintha folyékony tüzet fogna.

– Úgy, úgy! Csak faljatok fel elevenen!

Olyan halálszomorú lett, de tűzzé vált szeme már sírni sem tudott. Ült és tűrte a szűnni nem akaró égő fájdalmat és szomorúságot és a sötétet, míg csak le nem ment a nap. Tehetetlenül várt, és remélte, hogy majdcsak vége lesz, és hogy Ványka majdcsak visszajön. Szíve tele volt szemrehányással és váddal, haragudott mindenre és mindenkire, csak önmagára nem.

Hogy milyen nap volt, mire végre keskeny résre nyitotta a szemét, nem tudta. Sokáig volt körülötte teljes a sötétség. Összefolytak a napok és az éjszakák a lázban. Ahogy kinyitotta a szemét, a világ nem változott. Ványka ott legelt mellette, lesoványodott oldalán lógott a félrecsúszott nyereg. Dagadt szemének első pillantása jobb kezére esett, amelyik mint égő, vörös húsdarab még mindig szorongatta a mézescsuprot. De a csupor üres volt. Egészen üres. Nem volt már egyetlen méhecske sem a közelben. Halálos keserűségében széles ívben hajította el az anyai csuprot, úgyhogy az szilánkokra zúzódott egy sziklán. Támolyogva Ványkához ment és üdvözölésképpen belerúgott. Nyeregbe ült és keserves zokogással ügetett el szerencsétlensége színhelyéről. Elátkozta a sorsot is, amelyik idehozta.

Néhány nap múlva Ványka mellett térdelt a földön. Az mind a négy lábát kinyújtva mereven feküdt. Hűséges szemének fényét fátyol kezdte borítani.

– Ki fog vinni engem, hogy megtaláljam végre csillagomat? És ki visz engem haza drága országomba, ha nem te, öreg barátom? Kérlek, bocsásd meg azt a gonosz rúgást! Hidd el, magamnak szántam én azt.

Ványka felemelte a fejét, aztán már halott volt. Szegény kis király még hosszú órákat töltött el halott barátja mellett, és simogatta megmerevedett nyakát, fonogatta kócos sörényét. Köveket hordott barátja teste fölé. Az első követ nagyon óvatosan helyezte rá, és szüntelen bocsánatát kérte, ne haragudjon, ha nyomná. Aztán leült a kődomb mellé, és várta a csillagot.

A csillag az első éjjeli órán nem jött fel. És nem jött a másodikban sem, és nem jött a harmadikban és a negyedikben sem. Jóval éjfél után jött csak. Addig kinézte és kisírta a szemét a kis király.

Ahogy a csillag feltűnt, futva vágott neki a sötétségnek. Most jött csak rá, hogy ezentúl még lassabban fog haladni. A csillag pedig egyre rövidebb ideig volt fenn az égen. Farka mintha egy ponton beleállt volna a földbe, aztán eltűnt. A kis király lélekszakadva rohant az éjszakában, a kutyák ugattak, a boltosok kiáltoztak.

– Mit használt, hogy az éhezőknek enni adtam, a mezíteleneket ruháztam, a foglyokat kiváltottam. Mindent szétszórtam, és csak a saját nyomorúságom könnyeit vetettem el vele. Király lettem egy koldusasszony szívében, Ha-ha! És én valaha egyszer még büszke is voltam erre. Mindezzel együtt végképp elkéstem. Üres kezű, üres szívű koldusokat pedig nem engednek a nagy Király elébe.

Egyszer aztán, nem is olyan sokára elérkezett a leghosszabb éjszaka. A csillag egyáltalán nem jött fel, pedig az ég felhőtlen volt. Naplementétől virradatig ült egy buckán és várt. Nappal pedig csak úgy, gondolomra ment tovább. Második éjszaka is hiába meresztette a szemét. Így lett a kis király csavargó.

Ment és ment és ment, de már nem volt célja, nem volt csillagja. Hamarosan belekeveredett az evilág ügyes-bajos dolgaiba. Úgy tűnt neki, olyan rossz a világ, hogy ezen a Leghatalmasabb sem tud már segíteni.

Egy reggelen elérkezett a tengerhez. A kikötőben kifutásra készen állt egy gálya, csak egy evezős hiányzott. Az ember, aki adósságát fizette így, belehalt. A hajósgazda most eljött, hogy helyette a legidősebb fiút láncolja a gályára, míg az adósságot le nem törleszti. Fiatal édesanyja sírva könyörgött irgalomért. A kis király oldalt állt. Hogy sajnálta a fiatal és szép özvegyet és a még gyermek fiút! Eszébe jutottak távoli hazájának lányai.

– Milyen szép is lenne egy ilyen szép és hűséges asszony oldalán élni le egy életet! – Csak nézte az asszonyt, és odalépett a hajóskapitányhoz. – Uram, verd az én lábamra a bilincset! Elmegyek a fiú helyett.

Az asszony arca megtelt reménnyel és könnyel, és így még sokkal szebb volt. Ő pedig meg sem kérdezte, meddig kell a gályán szolgálnia.

Azután évek jöttek, amik ugyan nagyon sokáig tartanak, de nincs róluk mit beszélni. Hosszú, nagyon hosszú évek voltak, és majdnem harminc. Harminc év egy gályán. Kétszer szökött meg, de visszahozták. A hajósgazda meghalt. A gálya többször gazdát cserélt. Már régen nem tudta senki, hogyan is került a gályára. S ez az elfeledettség kiölte belőle emberségének utolsó maradékát. Szeme Ványka megüresedett tekintetéhez hasonlított, önmaga árnyéka lett. Mégis, most kezdett el újra látni. Újra, meg újra feltűnt egén a csillag. A csillag, aminek kedvéért oly sok évvel ezelőtt fölkerekedett a drága hazából. Látta éjjel és látta nappal. Szeme előtt végigperegtek az utak, ahol járt. Elveszett minden: a kacagása is, az arany, a pénz, a drágakövek. Minden… Nem tudott már hinni a koldusasszony szívének királyságában sem. Kimondhatatlan keserűség töltötte el, mindent eltékozolt gondatlanul. Nem lehet a nagy Király szolgája, és oda van a hazai kiskirályság is. Csak azon csodálkozott, hogy a nagy Király uralmának áldásai nem jutottak el a gályára.

Egy napon aztán elbocsátották a gályáról a kis királyt. Véletlenül ott dobták partra, ahol harminc évvel ezelőtt föltették. Órákig feküdt a homokpadon és nézte a tengert. Többször elaludt, meghalni is fáradt volt. Estefelé egy gazdag ember jött oda szolgáival.

– Honnan jössz?

A kis király csak némán intett a tenger felé, nem volt kedve szólni.

– A gályáról engedtek el?

– Ma.

– Bírsz-e járni?

A kis király csak fejét rázta.

– Hozzatok hordágyat! Vigyétek házamba! Mai naptól míg csak erőre nem kapsz, házam vendége vagy.

A kis király azt hitte rosszul hall. Meg akarta köszönni az idegen jóságát, de az megelőzte.

– Ne nekem köszönd. Aki jó hozzád, már halott. Anyám hagyta rám ezt a kötelességet, hogy minden gályáról elbocsátottat magamhoz vegyek és ápoljam, míg erőre kap. Én csak akaratát teljesítem. Légy hálásabb, mint elődeid voltak és általa becsüld a halottat!

A kis király csendes figyelemmel kereste a férfiarcon a harminc év előtti fiú vonásait.

– Úgy! Tehát, az édesanyja volt, uram. – Nem akarta magát elárulni. Ó, én tudtam, harminc éven át mindig tudtam!… szerette volna mondani, de csak ennyit mondott: – Nem akarok édesanyjának szégyenére válni.

Ettől a naptól fogva a kereskedő házának félreeső szobácskájában élt a kis király, míg csak erőre nem kapott. Gondolataiban sokat foglalkozott az asszonnyal, aki miatt egykor a gályára ment, és aki azóta régen halott. Már csak a csillag volt és a nagy Király. Kérdezgette magát:

– Hogyan is lesz most tovább?

Elköszönt a kereskedőtől, és újra az országúton volt. Még emlékezett, merre mutatott utoljára a csillag, és arra indult. Úgy látszik, eltalálta az irányt, mert az utak tele voltak emberekkel, és mind arra igyekeztek.

– Így elszaporodtak volna a csavargók?

Pedig az utasok nem voltak azok. Jól öltözött férfiak, asszonyok, családok igyekeztek dél felé a szép tavaszi időben. Mentek persze koldusok is számosan. Elhagyott embereket, mások meg őt hagyták el, csak egyetlen öregasszony ment előtte, mindig azonos távolságban. Talán koldusasszony volt, mert üresen ment, botjára támaszkodva, sietősen. Ugyanabban a ritmusban mozgott, mint a kis király. Azokon a helyeken tartott pihenőt és ugyanott. Ott éjszakázott, és akkor indult neki az útnak, mint ő. Mintha ugyanaz az erő hajtotta volna, azonos szokásokkal, és mintha a fáradtság is egyforma lett volna bennük. Ez azonban csak a harmadik napon tűnt föl neki. Elgondolkodott az előtte járó árnyékon. Néha elfogta a vágy, hogy utolérje és megbizonyosodjék felőle, de aztán letett róla, és elhatározta, hogy nem törődik vele tovább.

A nagyváros már nem lehetett távol, mert a betorkolló oldalutak csak úgy ontották az utazókat. És a nagy tömegben elvesztette a koldusasszonyt. S most, hogy nem látta, egyszerre megint olyan magányos lett.

Délutánra feltűntek a város templomának hatalmas kupolái. Az emberek meggyorsították lépteiket, hogy az este előtt belül kerüljenek a kapun. Csak a kis király lassított. Nem akart még este előtt odaérni. Akart-e egyáltalán valahová odaérni?

Naplemente idején egy olajerdőcskéhez ért. A dombhajlat mögött már a városkapu volt. Letért az országútról és egy keskeny ösvényen kapaszkodott fölfelé. Úgy remélte, hogy talál majd itt helyet, ahol eltöltheti az éjszakát. A hely vonzotta is, nyomasztotta is egyben. Gazdag embereknek vannak ilyen kertjeik. Közel s távol nem volt egy lélek sem. Egy kútnál hosszan ivott. Messziről a városból trombitaszó hallatszott, de itt teljes volt a csend. Sokáig állt mozdulatlanul, aztán legyőzte a fáradtságot, és egy keskeny ösvényen megindult lefelé. Egy kis kunyhót látott. Itt akarta eltölteni az éjszakát. Hirtelen szakadt le az este. A kunyhó azonban már nem volt üres. A kis király visszahőkölt.

Egy öregasszony ült a földön, mozdulatlanul, mint egy kőszobor. Még vissza akart lépni, de az már látta őt, így hát maradt. Csak percek múlva jött rá, hogy ostobaság volt menekülésre gondolnia, hiszen az asszony is hívatlan vendég ott, mint ő maga. Öreg, széltől cserzett, esőtől tépett koldusasszony volt. Nem sokat törődött vele. Elhelyezkedett. Hátát egy kőnek támasztotta, jobb kezét a feje alá tette, és kinézett a csillagokra.

Az öregasszony unt bele előbb a hallgatásba és koldusmódra kezdte kikérdezni: Hol a koldulóhelye? Mit szokott mondani? Hol nem zavarják el a katonák? Szegény kis király a legtöbbre nem tudott mit válaszolni. Hamarosan elaludt, és tulajdonképpen haragudott, amikor az öregasszony hangja újra felébresztette:

– Honnan jöttél?

– Honnan? – felelte félálomban. – Messziről.

És megnevezte a kereskedő városát, ahol ápolták. Az öregasszony hallgatott, mert nem láthatta a sötétben.

– És te?

Az öregasszony maga elé motyogott, de nem válaszolt.

– Kell valamit nekik adni.

– Mint koldus? Adni valamit az embereknek?

– Persze! Senki sincs olyan szegény, hogy valamit ne tudna adni.

A kis király egészen felébredt.

– Mit adhat egy koldus fizetségül a jótevőjének?

– Ó, mindent, amije csak van.

– És miért koldul egyáltalán, ha mindene van? Az hogy koldul, éppen azt jelenti, hogy semmije sincs.

A sarokból csak a csend felelt. A kis király azt hitte, hogy az öregasszony elaludt.

– Hogyan van az, hogy te ezt nem érted? Hiszen nemigen lehetsz fiatalabb nálam? Persze nem adhatja mindenki ugyanazt, de talán valami mást, amire sokkal nagyobb szüksége van. Egy pillantást, egy szót, valamit…, akármit. Azt, ami az eszét vagy a szívét fölébreszti, bizalmát visszaadja vagy megnyugtatja a lelkiismeretét. Olyan sok mindent lehet.

– Sok mindent?

– Igen. Én egyszer mindent odaadtam. No, akkor még fiatal voltam.

A kis király arra gondolt, hogy egyszer, talán alamizsnaként, odaadta a testét valakinek. Nem akarta tovább faggatni.

– Tudom, mire gondolsz. Nem úgy van az. Férfiak voltak az életemben. S voltak gyermekeim is. Erről nem beszélek. A bolondság – bolondság, és a bűn – bűn, és a szerelem mindkettőre jó. Nem, én sokkal többet adtam oda, és elhiheted, hogy ma is a sokszorosát kapom vissza.

– Mit ajándékoztál el?

Sokáig csend volt. A kis király feszült figyelemmel nézett a sötétben.

– Közel harminc éve elajándékoztam a szívemet. Egy ember irgalmas és jó volt hozzám. Nagyon jó és nagyon irgalmas. Akkor még fiatal voltam és bolondos, és nagy nyomorba kerültem. Én megmondtam neki, de hogy elhitte-e, nem tudom. Ki hisz egy fiatal koldusasszonynak? Azt se tudom, elfogadta-e. De én nekiadtam, s mert ellovagolt, sohasem vettem vissza tőle. Sem vágyban, sem gondolatban. És azóta, azóta szüntelenül boldog vagyok attól a gondolattól, hogy akié a szívem, az egy nagyon jó és nagyon irgalmas ember. És napról-napra élek ebben a boldogságban. Harminc éve. Minden nap ujjongó örömmel adom neki a szívem hűségét. Hát így van ez. Semmi sem vész kárba.

Elhallgatott. És nagyon fáradt lehetett, mert már csak nehéz lélegzetvételét hallotta a kis király.

– Igazad lehet. Semmi sem vész kárba. Csak az ember nem tudja legfeljebb, hogy hová lesz.

A kis király örült, hogy többet nem beszélt az öreg, a csendben könnyebben talált vissza ahhoz az első istállóhoz, amikor segített világra hozni gyermekét, és beburkolta az újszülöttet a hazai hibátlan gyolcsba. Harminc éve már. Öregasszony lett, ő meg öregember. Mekkora utat jártak be mind a ketten, és az utak ma újra összeértek. Most bizonyos volt benne, hogy az ő árnyékát látta napok óta maga előtt. Amiről azt hitte, elvesztette – megvan. Harminc évig volt királya valaminek, amiben nem hitt. Még mindig király. Bárha méltatlan arra, hogy a nagy Király szolgája legyen. A kis király könnyes szemmel nézett fel a csillagokra. Szíve az öregnél volt. Biztos volt benne, hogy nem ismerte fel. „Ujjongó örömmel ajándékozta neki szíve hűségét naponta” – jutottak eszébe a szavak. Nem volt-e így is kimondhatatlanul gazdag: ország és korona nélkül? Aztán újra elaludt békességben.

Szörnyű lármára riadt fel. Ösztönösen menekülni akart, de inkább érezte, mint gondolta, hogy nem miatta van a lárma. A szomszédos kertben lehettek a katonák. Fegyvercsörgés, kiabálás! Hogy mi lehetett, nem is sejtette. Aztán csend lett, és ő újra elaludt.

Mikor hajnalban fölébredt, már egyedül volt. Nem vette észre, mikor ment el az öregasszony. Olyan mélyen aludt, mint fiatal korában, amikor kvaszról és uborkáról álmodott.

Meleg nap ígérkezett. Már dél felé járt, mikor elindult a városba. A tömeg elkapta és sodorta magával. Öreg, fáradt feje alig értett valamit az ordítozásból. Szüntelenül valami királyt emlegettek. Csak nem értette, mit akarnak. Nagy nehezen kitépte magát a tömegből, behúzódott egy kapu alá. Nekitámaszkodott a hűvös falnak, és csukott szemmel pihent egy ideig. Még életében nem volt ilyen rosszul. Az üvöltő tömeg riasztotta. Talán valami ünnepük van? Milyen királyról lehet szó? Elállt a lélegzete a sejtésre…

– Övék a leghatalmasabb, de legutolsóvá akarják tenni.

Kinyitotta a szemét és kereste az ismerős hang gazdáját. Lábánál, a földön, felismerte a koldusasszonyt.

– Mit mondasz és kiről beszélsz?

– Hát te nem tudod? Hogyan jártad Galilea és Szamária útjait?

Némán rázta a fejét. Úgy érezte, kiesik a szíve a helyéről.

– Van egy Királyuk, akiről az Írások és Próféták azt mondják: Isten Fia. Betegeket gyógyított, halottakat támasztott fel, és most azt követelik a pogányoktól, hogy szögezzék keresztre.

– Honnan, honnan tudod mindezt?

– Nemcsak alamizsnát, híreket is kap az ember.

A kis király mintha eszét vesztette volna. Egy király, akiről a próféták szóltak, hogy az Isten Fia!

– Mondd csak, milyen idős lehet az a Király?

– Az… az lehet vagy harminc.

– Harminc? Azt mondod, harminc? Harminc… harminc – mormogta maga elé, mintha az élet legnagyobb titkát hordozná a szó. – Harminc! Hiszen ez akkor volt, amikor te ott a szénán megszülted leánykádat, és én a gyolcsból adtam neked!

Az öreg koldusasszony döbbent szemmel nézte, aztán felismerte.

– Elviszem a szívedet! Elviszem magammal mindörökre!

Rohant keresztül a városon, utakon, tereken át futott és mindenütt úgy érezte, késve érkezett. Valami történt, de már tovább ment. Vajon merre? Tudni akarta, hová vitték a Királyt. Egy irányba mutattak. Arra rohant tovább. Minél tovább ment a megjelölt úton, annál biztosabban tudta, hogy most jó úton jár. Annak a lába nyomába lépett, akit mindig keresett. Emberek álltak az út mentén, tanúi voltak valami nemrégen történt eseménynek. A kis király már nem kérdezett, nem volt szüksége felvilágosításra. Már csak sietnie kellett. Egyszer síró asszonyokat látott, máskor szürke, összetört férfiakat. De nem állt meg.

– A Király, a leghatalmasabb, minden idők és tájak legnagyobbja, akit megjövendöltek az Írások. És a nép most föllázadt ellene. A Király ellen, akinek jöttét csillag jelezte és akit köszönteni elindult a Háromkirály és én, a negyedik. Hogyan lehet ez? Hogyan lehet ez?

Nem, megérteni ezt egyáltalán nem lehet.

Ahogy elmaradtak mögötte a házak, ahogy kapaszkodott föl a dombra, úgy néptelenedett el az út is. A kis király biztosan tudta, hogy fönt a dombon, ahol egy csoport szolga három keresztet ácsolt, amin három halálraítélt függött, hogy ott és sehol másut t a világon, ott van az ő Királya. Néhány pillanatra megbénította a felismerés, megszédült, de kúszva, de mászva rohant tovább. Lábai hogyan bírták, maga sem értette. Ezek már az utolsó lépések, érezte, tudta. Az utolsók, amiknek elsőit harminc évvel ezelőtt lépte. Minden lépése ide vezetett.

– Elkéstem volna? Most is későn érkeztem?

A negyedik király, a kis király Oroszországból, felemelte a fejét, és felnézett a három keresztre. És a három halálra vált közül a középső már régen nézte őt. Elszürkült arccal, szederjes ajakkal ment tovább. Egyik lépést a másik után tette egyre lassabban. Szemét nem vette le a középső keresztről. Minél közelebb ért, annál odaadóbban nézte az Urat. Megkoronázott Királyát minden időknek és tájaknak, akinek gyermekbölcsőjéhez több, mint harminc évvel ezelőtt elindult.

Tudta, hogy így van, de hogy ezt honnan tudja, azt már nem. Csak egyszer nézett rá fájdalmában az Úr, és már tudott mindent mindörökre. Őt nézni, és az hogy Ő nézte őt, az több volt, mint amit a kis király megviselt szíve elbírt. Leroskadt a földre.

– Nincs semmim, egyáltalában semmim, amit hoztam Neked. Az arany, a gyöngy, a drágakövek, a gyolcs, a prémek, még az anyai méz is mind elpazarlódott. Bocsáss meg, Uram! Oroszországban azonban… – ebben a pillanatban eszébe jutott a koldusasszony szíve, az ő „királyi birodalma”, és eszébe jutott a saját szíve is. Ez még megvan, ezt még oda lehet adni. És ajkai öntudatlanul suttogták:

– De, Uram, a szívemet, a szívemet és az Ő szívét, a szíveinket, ugye, azt csak elfogadod?

hol kényelem ?

Igazán mi is van mai világba arról ejtették pár gondolatot ma hallatom ugye legtöbb,

keresi könnyebb utat hogy végezheti el dolgokat pontosan szépen ,valaki más kép teszi,

dolgokat inkább küzdelmesen és fizikailag meg dolgozik azért meg erején ,de már mai,

világ egyre fejeltebbnek tűnik és lassan már ember villahalon keresztül mindent el,

tud intézni és nem is kel kimozdulni ,de már van amit 1-2sóba vagy telefon meg mondják,

és már jó minden amit ép meg akartál tudni ennyire fejelt világ amibe élünk ,de olyan,

van 2kezű munkával elvégezni dolgokat azért igen csak meg szokták dolgozni olyankor,

szokott ember elfáradni .de kényelemhez sok van az másképp gondolkozik ez ügybe el,

végzi dolgokat ami kel többit ami igen csak azt is elvégzi lassan ,és pontosan .én ellenkezője,

vagyok én el hívnak lendülettel teszem és örömmel ez sokall többet ér higgyék tőlem ,mert,

úgy hozzá sors tudják hogy te ilyen típus vagy aki nem log valamin ,akkor jobban tudnak,

emberek bízni benned mert jól elvégzed dolgokat .én még annyit mondok aki nem ismer,

az most tudni fogja hogy szeretek segíteni .egy só olyan időbe találnak félbe hagyom,
,
dolgokat megyek segíteni csak ennyire vagyok nagy tévénéző jó meg engedek magamnak,

fél órát hogy nézek este azt pihenés képen ennyire nem érdekel akkor semmi fáradt vagyok,

csak én így állok dolgokhoz jó is lenne ha mindenki így állna , mai világ annyira vagyunk,

fejeltebb hogy nincsen sok fürdő kád inkább spórol és meg veszi kabint azzal sokall ,

gyorsabban elvégzi dolgokat mart pihenésre idő ami minden embere rá fér meg érdemelt,

pihenés ha meg dolgozik érte legyen bármi -féle segítség másik emberen az legnagyobb,

jó cselekedet másikon segít az ember fönti ek ezerszer meg hálálják ,így kel fel fogni,

dolgokat ,én például nem tudtam régen ezt dolgot csak hallatom róla .de kis korom,

óta bennem van az dolog másokon segítek és nem érdekel szemi én mondhatnám,

azt dolgot hogy nem vagyok kényelemhez szokva mert meg segítem 2kezem amit,

kel ,úgy vagyok programozva én ezt nem bánom .

 

Hogyan lehetünk boldogok?

Mindenki vágyakozik a boldogságra. Ha valakit megkérdezünk: „Boldog akarsz lenni vagy boldogtalan?”, egész biztosan azt válaszolja: „Boldog!” Ebben egyetért mindenki.

Azonban arra vonatkozólag, hogy miképp lehetünk boldogok, nagyon eltérő az emberek véleménye. Van, aki a jó keresetben, van, aki a vagyongyűjtésben, van, aki a hatalmi állás elnyerésében, van, aki a művészi alkotásban, van, aki a szesz élvezetében, van, aki a nemi gyönyörben, van, aki a sportolásban, van, aki egészsége ápolásában, van, aki a motorozásban, van, aki békés családi életben keresi boldogságát. Mindez örömmel jár ugyan, de vajon elégséges-e az igazi boldogsághoz? Sok ember megtapasztalta már, hogy elúszott a nagy fáradsággal megszerzett vagyon, elveszett a kiharcolt jó állás, csömör lett a gyönyörből, elveszett a nagy gonddal őrzött egészség. Még a kis családi boldogságot is megrontja néha a hűtlenség vagy a halál. Mindenki boldog szeretne lenni, de úgy látszik, hogy nehéz megtalálnia boldogsághoz vezető utat. A földi paradicsomot és minden vágyunk evilági kielégítését ígérgető álbölcsek tanácsainak kudarcát pedig a magunk bőrén tapasztaltuk meg. Így hát kérdezzük meg Jézust: mit tanácsol ő a boldogság elnyerésére.

Jézus tanácsát világosan olvashatjuk a Szentírásban. Híres hegyi beszéde azzal kezdődik, hogy nyolcféle embert boldognak hirdet (Mt 5,3-10). De Jézusnak e szavai megdöbbentőek. Olyanokat mond boldognak, akiket józan ember soha szerencsésnek sem nevezne. Boldogok a szegények, a szomorkodók, az éhezők, az üldözöttek… Ki mondana ilyet? Nem inkább azt mondjuk, hogy boldogok a gazdagok, a vigadozók, a jóllakottak, a hatalmasok? Jézus állításai merőben ellenkeznek minden idők közvéleményével.

Jézus maga is tudta ezt. És ezért fezi hozzá a nyolcféle ember boldogságának meghirdetéséhez annak okát is. Boldogok ezek az emberek, „mert övék a mennyek országa, mert majd megvigasztaltatnak, mert majd övék lesz a föld, mert majd kielégíttetnek, mert majd irgalmat nyernek, mert majd meglátják az Istent, mert övék a mennyek országa.”

Hétféle kifejezést használva okolja meg Jézus a nyolcféle ember boldogságát, de ezen hétféle kifejezés értelme voltaképpen azonos. Jól megértjük ezt, ha figyelembe vesszük a Jézus korabeli izraeliták szóhasználatát. Ők tiszteletből elkerülték azt, hogy gyakran vegyék ajkukra az Isten nevét. Ezért az Isten működésének kifejezésére különböző körülírásokat használtak. Egyik ezek közül a szenvedő igealak. Jézus négyszer használ szenvedő igealakot: „megvigasztaltatnak, kielégíttetnek, megirgalmaztatnak, hívatnak”. Hogy e kifejezések értelmét a mai ember megértse, nem helyes úgy fordítani, ahogy a Szent István Társulat magyar Biblia-kiadása teszi: „megvigasztalják őket, eltelnek vele, nekik is irgalmaznak, hívják őket”; hanem így: „az Isten megvigasztalja őket, az Isten kielégíti őket, az Isten irgalmaz nekik, az Isten saját fiainak hívja őket”. Így már értjük Jézus mondását. Jézus számára az Isten minden. Senki és semmi nem tudja az embert igazán megvigasztalni, kielégíteni, csak az Isten. Senki nem tud a bűnös embernek irgalmazni, csak az Isten. Nincs biztosítva a boldogsága annak, akit valami földi király vagy nábob mond fiának, csak az lesz igazán boldog, akinek az Isten mondja: „Te vagy az én édes fiam.” Ez az Isten országa, mely hozzánk jön; ez az örök élet ígéretének földje, mely megnyílik számunkra. Így jutunk el Isten színelátására, mely örökéletünk és boldogságunk forrása.

Csak az olyan ember lesz képes elfogadni Jézus tanácsát az igazi boldogságról, aki Jézus módjára teljes szívével, teljes lelkével és minden erejével szereti az Istent, és megnyílik Isten felé. Ez nem néhány jámbor léleknek való elgondolás, hanem az ember legmélyebb lényegéből származó igazság. Helyesen mondja Szent Ágoston: „Isten, te tefeléd irányulónak teremtettél minket. Ezért nem lel nyugodalmat szívünk, míg benned meg nem nyugszik.”

Az olyan ember, akinek számára az Isten a legvalódibb valóság, mindennél fontosabbnak fogja tartani az olyan állapotot, mely helyt ad életében az Istennek. Az a nyolc állapot, melyet Jézus boldognak hirdet, éppen ilyesféle állapot. Az ilyen állapotban levő ember szíve nincs teletömve lomokkal, nincs magába zárva, nincs magával eltelve, nincs gőggel pukkadásig felfuvalkodva. Ezért ömlik belé az Isten, és ömlik ő az Istenbe.

Jézus a nyolc boldogsággal saját életmódját írja le. Ő élt szegényként, ő sírt a sírókkal, ő volt szelíd és alázatos szívű, ő éhezett az Atya akaratának teljesítésére, az ő szíve volt átlátszóan tiszta, ő a békesség adója, őt üldözték és ölték meg az isteni igazságért. Szűk és tövises utat járt Jézus, és mégis boldog volt. Volt öröme, melyet senki tőle el nem vehetett, és ezt az örömet szánja nekünk is.

Jézus élre a nyolc boldogságot, és ezért tudta hirdetni is. Aki nem éli azt, annak voltaképpen nincs joga beszélni róla. Tiszta képmutatás, ha egy jólétben dúslakodó ember boldognak hirdeti a szegényeket, azzal a hátsó gondolattal, hogy nyugton maradjanak, és türelmesen viseljék nyomorukat. Nehéz a nyolc boldogságról beszélni, mert a beszélő nagyon is érzi, hogy még távol áll a jézusi életformától. De mégis újra és újra beszélni kell róla, mert itt fejeződik ki Jézus lelkületének lényege, mely még nem keresztények, például Gandhi lelkében is mély visszhangra talál. Ha mi elégtelenségünk tudatában mégis beszélünk a nyolc boldogságról, csak olyan lelkülettel tehetjük, mint Origenész, ki Jézusnak egy hasonló mondásáról szóló beszédében így szólt: „Amikor e szavakat olvasom, megremegek, mert érzem, hogy életemben nem váltottam valóra azokat. Mit tegyek hát? Titkoljam el Jézusnak szavait? Ha ezt tenném, kétszeres bűnt követnék el. Így hát inkább meghirdetem nektek Jézus szavát, és egyben őszintén megvallom, hogy még távol állok annak követésétől.” Ilyen lelkülettel fűzzünk hát néhány gondolatot a Jézus által hirdetett nyolc boldogsághoz.

Elmélkedés a nyolc boldogságról

Boldogok a lélekben szegények, mert övék a mennyek országa
Boldogok a szomorkodók, mert az Isten majd megvigasztalja őket
Boldogok a szelídek, mert övék lesz a föld
Bodogok, akik éheznek és szomjaznak az igazságra, mert az Isten kielégíti őket
Boldogok az irgalmasok, mert majd az Isten irgalmaz nekik
Boldogok a tiszta szívűek, mert meglátják az Istent
Boldogok a békességszerzők, mert Isten saját fiainak hívja majd őket
Boldogok, akik üldözést szenvednek az igazságért, mert övék a mennyek országa