haláladás nagyon fontos egy életbe

 

Gyorsan hátunk mögött hagytunk egy évet ilyenkor emberek egy része évégén el köszönnek,

 

egy mástól és boldog új évet kívánnak egy másnak ők idei évet így zárják le otthon,

,

folytatják Szilveszterezést családjuk emberek és otthon nézik szilveszteri sorakozta műsort,

 

így lehet el búcsúzni egy évet éj félkor ha együtt család és fent tudnak köszönteni,

 

új évet és bizakodni abba az év ami akkor fog elkezdődni sikeres legyen ember életébe.,

 

Mint eddig volt mi mindig abba bizakodunk hogy jövőre hátha jobb dolgunk lesz így,

 

bontjuk fel új évi pezsgőt hogy sikeres évet zártunk lehet de jövő évi még jobb legyen,

 

ők így köszönik meg egy év eltelt dolgot hogy együtt lehetnek kicsit szilveszterkor ember,

 

együtt át víg-adják szilveszteri éjszakát ők így búcsúznak el egy évtől ,ami eltelt valaki,

 

máshogy szokott ,el mondom én hogy szoktam egy évet elbúcsúztatni hogy részt vessek ,

 

szilveszteri hálaadó Misén embernek ami eltelt egy év kel hálált adni fentieknek hogy,

 

idei évet tudott segédkezni másokon így évégén ,meg minden nap meg kel köszöni,

 

mindent fentieknek át segítik őt azon napokon amit ép háta-mögött az ember ezért,

 

mindig hálált adni embernek mindig az embernek ,mindenért év végén ember egy,

 

évbe kap legyen jó vagy rossz életébe meg kel köszöni fentieknek hálát kel adni,

 

nekik idei évet meg élték jóban rosszban együtt tudtak lenni az emberek ezért,

 

fontos ember életébe meg köszöni valamit kap azért hálát kel adni fentieknek nekünk

 

minden nap hálát adunk hogy ezen napon szeretetben együtt lehet ember .de nekem,

 

így nem zártam le avval évet ott vagyok hálaadó misén .picit otthon vagyok családommal,

 

együtt legyünk hálát adjunk eltelt idei évért így lehet elbúcsúzni egy évet sorakozunk ,

 

éjjelig akkor köszöntjük új évet akkor fog kezdődni ,de én évek óta máshogy zárom,

 

évet hogy ott vagyok éjjel fél12kor kezdő Szentség Imádáson az embernek így nagyon,

 

jó idő így köszönteni egy új évet ami most fog elkezdődni neki át imádkozom egy órát.

 

Köszöntjük új évet így otthon pezsgőset ember ha haza ért. valaki úgy szokta alkoholmentes,

 

pezsgővel boldog új évet egy másnak .de jövőre megy tovább ez napló minden várom,önöket,

 

friss hírekkel magukat ide tartsanak velem midig itt várom olvasókat ide minden nap új,

 

hírekkel várom olvasókat .boldog új évet kíván minden kedves olvasónak minta többi,

 

ember alapítvány jó magam nevébe boldog új évet kívánok maguknak .

 

Az óévtől elbúcsúzunk,
Ennek módja móka,
A mókának hírét viszi
Róka, rege, róka!

Az új évet felköszöntjük
Vidám, betyár módra,
A sikeres köszöntéstől
Becsip-csip sok csóka!

Hozzon egészséget, sikert
Neked róka s csóka!
Ezt kívánja Rímhajlító
Újév-virradóra!

 

 

 

 

 

 

egy történet ami igaz

Egyszer el kell jönnie a csillagnak! – ezt tudta a kis király. Királyról királyra, apáról fiúra szállt a várakozás. Tudta, hogy akkor majd késedelem nélkül el kell indulni. Ott kell hagyni az egész kis királyságot, hogy a nagy Király kis szolgája lehessen.

Kimondhatatlanul boldog volt hát most a kis király, hogy a csillag az ő életében ragyogott fel, s bár még fiatal volt és még alighogy csak király lett, azonnal nekikészült a nagy útnak. Felkantározta legkedvesebb Ványka lovát az útra. Ványka csak egy kócos kis orosz lovacska volt, nem királyi paripa, de kitartó és hűséges, aki kevéssel is jól beéri. Hosszú utazásra ilyen útitárs kell.

Üres kézzel azonban hogyan állhatna a Leghatalmasabb színe elé. Sokat nem vihetett magával, de úgy akarta, hogy amit visz, az kifejezze népe minden kincsét, szeretetét.

A bölcs egy ország gazdagságát az asszonyok erényén és szorgalmán tudja lemérni. Hozott ezért néhány különösen szép és finom, hibátlan szőttest, amit népének asszonyai készítettek. Hozzátett pár selyemnél is puhább prémet, amit a vadászok hoztak neki a télen. Megtöltetett kicsiny bőrzsákokat a folyók homokjából mosott színarannyal és a hegyek gyomrából kiszedett drágakővel.

– Országomnak legdrágább kincseivel méltón köszönthetem majd a királyok Királyát.

És mert tudta, hogy az asszonyok bölcsessége tartja össze a világot, elfogadta édesanyja ajándékát is.

– Vidd el fiam, ezt a csupor színmézet, a végtelen mezők illatát hordták össze benne a méhek. A kisgyermeknek szüksége van erre a nektárra, bárhonnan származzék is. És ha ez a gyermek az égből jött is, leginkább ez a méz fogja égi hazájára emlékeztetni.

Ezekkel az ajándékokkal megrakodva indult el a kis király. Elrendezte gyorsan országos gondjait, kiadta végső rendelkezéseit, és egy éjszakán Ványkája hátán ellovagolt, amikor éppen a legfényesebben ragyogott a csillag.

Keresztülvágott az országon. És mert a csillag nem állt meg, tovább kellett mennie, ki az idegen ismeretlenbe.

Persze itt minden más volt, mint az ismert otthoni tájak. Nap nap után úton volt, néha még aludni sem pihent meg, mert úgy látta, csak egy kicsit kell jobban sietnie, és eléri a csillag hosszú farkát. És ha sikerül elkapnia, akkor már a csillag egyszerűen bevontatja őt a nagy Király udvarába. Ez azonban sohasem sikerült. Egyedül csak a saját vágyódása húzta őt minden idők és tájak nagy Királya után, hogy szolgálhasson neki. Ez a vágyódás nem engedte, hogy elhomályosodjék a csillag, annyira, hogy gyakran még aludni sem tudott tőle.

Útközben rengeteg, soha nem gondolt dologgal találkozott: jóval is, rosszal is. Segített, ahol csak lehetett, kinek szóval, kinek cselekedettel. Minél többet látott, annál bensőbb meggyőződéssel gondolta, hogy milyen égető szüksége van a világnak a Leghatalmasabb eljövetelére, hogy oltalmába vegye az üldözötteket, felemelje az elnyomottakat, kiszabadítsa a foglyokat, meggyógyítsa a betegeket és megjutalmazza a jókat.

Két-három hónapja lehetett már úton, amikor különleges fénnyel töltötte el az égboltot a csillag. A kis király frissen ügetett a nyomában, bár az szívét betöltötte valami olyan nevesincs szomorúság. De hát olyan régen volt már úton!

Különös találkozása volt azon az éjszakán. Először mintha megelevenedett volna a tájék. A dombok sorra himbálózni kezdtek, majd útra keltek. Közelebb érve jött csak rá, hogy hozzá hasonló módon egy, a csillag nyomában útra kelt társaság lehet ez, melynek utasai azonban lovak helyett teveháton utaznak. A jól megpakolt púpos állatok látszottak távolról domboknak. A fürge ügetésű Ványka beérte őket, és a lelkes kis király boldogan csatlakozott az utasokhoz.

A három előkelő úr megnevezte a gazdag keleti országot, ahonnan elindultak, de azoknak ő még a hírét sem hallotta. Céljuk azonban az övével azonos volt. Azt a helyet keresték ők is, ahol majd a csillag megáll. Ott kell születni a Gyermeknek, aki minden idők és minden tájak legnagyobb királya, legbölcsebb orvosa és legfőbb papja lesz. Imádni mennek ezt a gyermeket és hódolni előtte. A kis király nem tudott hová lenni a csodálkozástól.

– Én is azért jöttem messze Oroszországból.

A Háromkirályok hallottak ugyan az országról, de csak annyit tudtak, hogy távoli, hideg és sötét vidék, ahol nem nagyon lehet jó királynak lenni. A kis király egész virradatig csak azon fáradozott, hogy elhitesse velük, hogy országa a legszebb, legkedvesebb, leggazdagabb tartománya a földnek. Amikor pedig kivilágosodott, belefagyott a szó. Annyi pompa és méltóság színe előtt, ami ott a tevék hátán himbálózott előtte, ő csak szegény vándorlegénynek érezte magát. Végignézett poros, úttól megviselt lovaglóöltönyén, és elszégyellte magát. Mintha a Háromkirályok tekintete is úgy mérlegelte volna őt. A sötétben elhangzott nagy szavakhoz túlságosan is szegényesnek látszott a valóság.

A Három egyébként is sajátos jelenség volt. A legkülönösebb mindazok között, akikkel valaha is találkozott a kis király. Az egyik, a hosszúszakállas olyan fehér volt, mint az emberek általában; a másik sárga, mint a fűzfák virágai, s a harmadik egészen fekete. Most jött csak rá, miért volt zavarban az éjjel, hogy kettő a három, hiszen a harmadik maga is egy darab éjszaka volt!

A falu előtt, ahol szállást akartak venni, felderengett a napfelkelte. A Háromkirályok rácsodálkoztak a felkelő nap szikrázó pompájára. S a kis király, akit szétvetett a hazája iránti büszkeség, valami káprázatosat akart tenni. Néhány igazgyöngy a drága szép Oroszországból szebben ragyog a napnál! Belemarkolt a bőrzsákocskájába és nyitott tenyérrel szórta szét a gyöngyöt maga körül a földeken, azt a gyöngyöt, amit a Leghatalmasabbnak küldtek. A Háromkirályok döbbenten nézték ezt a vetést. Csak egy jó idő elteltével kérdezte meg a hosszúszakállas:

– Ezek gyöngyök voltak?

– Persze! És különben is… – csak most jutott eszébe, hogy ez a királyok Királyát illette volna – sok van még Oroszországban.

– A gyöngyök könnyek. Miért vetitek el könnyeiteket idegen földbe, bátyámuram?

– Ugyan már, mit sem tesz az. Megtartom még úgyis a kacagásomat.

Lelke azonban messze nem volt ilyen könnyed. Mérföldről-mérföldre erősödött benne az érzés, hogy útitársai nem hittek abban, hogy ő is a csillag után megy, vagy ha igen, akkor is méltatlannak tartják rá, hogy a nagy Király szolgája lehessen.

Pihenőhelyhez értek. A kis király nem akarta a hívatlan vendég szerepét játszani. Hiába, a Három számára ő mégiscsak egy nagyon kis király volt. Ahhoz pedig, hogy a szolgák között legyen, ő találta túlságosan nagynak Oroszországot. Leszerszámozta hát Ványkát, nyakába akasztotta az abrakos tarisznyát. Behúzódott az istálló szénájára, karját feje alá tette vánkosnak, ahogy azelőtt szokta, és azonnal elaludt. Remekül aludt. Akárcsak otthon, a kemencepadkán. Kvaszról és uborkáról álmodott… És nyögésekre és jajgatásra ébredt. Csodálkozva nézett körül. Egy fiatal koldusasszony lopódzott be utána, mert eljött szülésének ideje. S míg a kis király aludt, egy kisleánynak adott életet. Senki nem volt ott, aki segíthetett volna a szülésnél, így hát a kis királynak kellett. Szokatlan munka volt, de mit tehetett volna mást. Végül még hozott az anyának ételt és italt a fogadóból, és mert semmije se volt, néhány arannyal is megajándékozta az egyik bőrzsákocskából. Csak a gyermekecske volt még nagyon nyomorult. Ráncolt homlokkal állt fölötte.

– Te szegény kis féreg! Micsoda egy csavargó apád lehet, aki csak a csupasz bőrödet adta neked erre az életre. Hogyan is hagyhatnálak itt? Ment és kivett az oldaltarisznyából egyet a hibátlan, szép hazai gyolcsból, és letekert vagy fél tucat rőföt a legszebb szövésű szép, orosz szőttesből. És míg minden szükségessel ellátta az anyát és a gyermeket, beesteledett. Felkantározta lovát és búcsút vett.

– Az én országomban jobb sorsod lenne.

– Az én hazámban neked kellene királynak lenned, de ezen én nem tudok segíteni. Csak az én szívem királyává tudlak tenni. Mostantól kezdve ez így lesz.

– Nocsak! Igaz, hogy elvettem egy keveset a leghatalmasabb aranyából, néhány rőföt az őt illető gyolcsból, de ennek fejében most birodalmam van az idegenben. Tán egy ilyen kis birodalom nem is a legrosszabbak közül való. Talán csak megbocsát érte a nagy Király!

Mikor a lovával bekocogott a fogadó udvarára, az üresen és elhagyottan állt. A Háromkirályok este, csillag feljöttekor útra keltek. A kis király gondterhelten lógatta a fejét. Utazása során most először fogta el valami ismeretlen szorongás, valami sötét előérzet. Talán már reggel kezdődött el, hogy valamit elvétett. Vállat vont. Még egyszer az emberek lelkére kötötte az asszony és a gyermek sorsát, aztán ellovagolt. Megállás nélkül ügetett egész éjszaka, meg a következő éjjel és azután is minden éjjel az egész következő hónapban. Már régen kifogytak a szívéből az összes otthoni dallamok, amiket bátorításul énekelt magának és Ványkának az erőltetett éjszakai lovaglásokkor. De a karavánt soha többé nem tudta beérni. Mintha a föld nyelte volna el a Háromkirályokat. Mindaddig, amíg a csillag az égen volt és útját ahhoz igazította, nem volt elveszett ember. Persze, bátorságosabb lett volna társaságban utazni. Akikkel találkozott, nem is igen vették észre, hogy félénk, mégiscsak király volt ő.

Minél délebbre ért azonban, annál rosszabbak lettek a közállapotok. Egyre jobban látta, milyen nagy szükség van a nagy Király eljövetelére, és addig is osztogatta az aranyait. Már könnyen kiszámíthatta, hogyha így megy tovább, rövidesen a drágaköveket is aprópénzre kell váltania. És ez a nap hamarább jött el, mint számította. Megvásárolt néhány túlhajtott rabszolgát, s ez az üzlet nemcsak sok pénzt, de sok időt is kívánt. Mire végzett, feljöttek a csillagok. Utazása során most először nem indult a csillag után. Ült a megszabadítottak közt, akik megváltóként ünnepelték. Ványka, aki megszokta, hogy ebben az időben ügetni szokott, nyugtalanul kapkodta a fejét, és csodálkozott.

Reggelre kelve először utazott a kis király napvilágnál. Ment, bár az utat semmi sem mutatta. Ment, hogy mielőbb elmaradjon mögötte a hely, ahol megváltóként ünnepelték. Mély gondbarázda szántotta fel a homlokát, ahogy a szokatlan világosságban tovaügetett. Először tette fel magának a kérdést.

– Vajon ami jó, helyes-e?

Ezen a napon a napvilágnál vette számba értékeit és elgondolkodott. Sokkal kevesebb volt a pénze, mint számította!

– Tán míg én kvaszról és uborkáról álmodtam, kivette valaki a táskámból? Hisz olyan mély az álmom…

De ez csak önigazolás volt. Elhatározta, hogy nagyon fog spórolni és többé nem nyúl a nagy Király értékeihez.

– Most már a hegyekbe érek, ott tisztább a levegő, és nem visz kisértésbe semmi, hogy valamit elherdáljak.

Minél könnyebbnek gondolta azonban az ellenállást, annál nehezebb lett.

– Tulajdonképpen nincs is szó bűnről. Isten maga küldi elém a nyomorultakat. Nagyon csodálkoznék azon, ha ezekkel a dolgokkal szemben értetlen lenne a nagy Király. Szépek a hódolat ajándékai, de bizonyára jobb ennél, ha segítek jövendő alattvalóin. És különben is, ha elmesélem, mi mindent hoztam neki, miért is ne hinne nekem!

Így fonta magában mérföldről-mérföldre az önigazolás finom hálóját.

Az este a hegyekben érte. Felhős, sötét éjszaka volt. A csillagot csak egy villanásnyi időre látta, aztán eltakarta a zuhogó eső fátyola.

– Ugorj, Ványka! Kapd el a farkát!

Ösztökélte sietségre, de az egész éjjel botladozott, és még örülhetett, hogy lábtörés nélkül virradt fel a reggel. Mikor kivilágosodott, egy szakadékban kifosztott kereskedőt talált, akit a rablók az éjjel megsebeztek.

– Ó, barátocskám! Olyan vagy így csupaszon, mint az égből iderepült angyal. Segítenem kell rajtad. Hát csak nem leszek irgalmatlan!

Először bekötözte a sebeit, mintha a szalag is felsírt volna, mikor megnyitotta a következő vég gyolcsot.

– Fontosabb a vérző sebeket bekötni, mint ajándékba vinni a vásznat a Gyermeknek.

Megetette a sebesültet és meg is itatta.

– Ejnye, hiszen még mindig csupasz vagy, mint egy angyal! – Vakargatta gondterhelten a füle tövét. – Ványka farka ugyan szép hosszú és sörénye is fényes, de nem szőhetek belőle neked ruhát, hogy felöltöztesselek. Nem segít más ezen, csak ha néhány prémet adok, meg egy vég gyolcsot. Máskülönben megfagysz.

Így történt aztán, hogy a szerencsétlenül járt kereskedő a legfinomabb esküvői gyolcsban és cobolyprémbe burkoltan tért vissza az emberek közé.

Most már azonban olyan mértékben fogyott el minden, mintha lyukas lett volna a zsákja. Egy esztendeje sem volt még az úton. És mindene elfogyott. A vásznat a betegek, a prémet a ruhátlanok, az aranyat, drágakövet a szegények kapták, kivéve a gyöngyöt, amit elsőnek hintett széjjel. Már nem volt más hátra, mint a csupor méz, amit anyja küldött a Gyermeknek. A kis király ült az árokparton, és levette a méz fedelét, hogy óvatosan levegőztesse. A nap játékosan tükrözte önmagát a folyékony aranynedűben. Ványka mellette legelt, mert az utóbbi időben bizony nemigen jutott már neki jobb takarmány. Szegény Ványka, ha lehet még soványabb és még kócosabb volt, mint azelőtt, és bizony egy ló-évvel idősebb is, ami több mint egy esztendő az embereknél. A kis király elbűvölten nézett az aranyló nektár tükrébe. Látta benne a távoli végtelen mezők virágait és áradt belőle az otthon illata. A kis királyt elfogta a végtelen honvágy.

emberi fájdalom

Az ember észre sem veszi, és elszállnak az évek a feje fölött. Néha csak akkor tudatosul bennünk saját védtelen múlandóságunk, amikor egyre több rokont, barátot, ismerőst kísérünk el utolsó útjára, egyre több sírnál állunk meg halottak napján az emlékezés gyertyáit meggyújtva, s elmerengve az élet fájdalmas veszteségein. Mert a közeli hozzátartozók, barátok elvesztésével járó fájdalom kitörölhetetlenül ott él szívünkben – s hullámokban tör elő a mélyből. A mindennapi rohanásban aligha jut eszünkbe saját életünk végessége – ami jól is van így, de ilyenkor – a temető végtelen csendjében állva, szeretett halottunk síremléke fölött- bizony elkerülhetetlenül felmerül gondolatainkban az elmúlás jéghideg félelme. Ha megelégedéssel a szívünkben szeretnénk élni meg kell becsülnünk a szeretteinkkel töltött időt. Hogy ne csak a sír mellett jussanak eszünkbe az elszalasztott lehetőségek…

„Aki elmulasztja a pillanatokat, végül elmulasztja egész életét. Az élet, akár egy pillanat: mulandó; s miért ne élnénk szépen a kicsit, ha abból áll össze az egész?”(Seneca)
„Csak elmúlás, és kész, a dalnak vége szakad,
De annak rosszabb, aki megy, vagy annak, aki marad?
Mert elmenni látnak, így övék a bánat,
Értetlenül állnak, az emlékek fájnak,
Csak vágynak utánad, mindenük a gyász,
Közben azt se tudják, valójában merre jársz.
Később jónak öltözve az idő lép közbe,
Hogy a bánatot az elmúló napokhoz kötözze,
S ha a feledés gyomja a sírodra nő,
Nem utal rád más, csak egy megkopott kő.”

Úgy élj, hogy visszanézhess. Ne haraggal, hanem örömmel forgathasd át emlékeidet, visszafelé. Nehogy sajnálkoznod kelljen… Okosan élj. De főleg: szépen. Gazdagon, ne a szó anyagi értelmében, hanem szellemeikben. Ahogy a vonuló vadak hagynak nyomot maguk után, úgy hagyj te is. Hogy rád találjanak, ha keresnek. Hogy rád találhasson, aki keres. Hogy ne felejtsék el a vonulásodat. Jeleket hagyj a világban, téged jelzőket. Gondolatokat, amelyek rád mutatnak. Emlékeket, bármilyen, csak markáns legyen… Akkor jól éltél. Akkor éltél helyesen. Úgy élj, olyan megfontoltan, okosan és szépen, hogy még az elmúlás fájdalmát is eltakarja a jóleső emlékek felizzó melege. Úgy élj)
„Ha tudatában vagyunk az elmúlásnak, ugyanakkor számításba tudjuk venni az emberi létben rejlő hatalmas lehetőségeket, sürgető érzés tölt el bennünket.”
„Az elmúlásban tulajdonképpen az a fájdalmas, hogy nélkülünk történnek a dolgok
„Csak azok halnak meg, akik egész életükben nem csináltak semmit. Aki tett valamit, nem magáért, hanem másokért, mindenkiért, az megmarad.”
„Általában, amikor tudatosul az ember fiában a halál, akkor kell tudatosulni az életnek is. Hiszen amikor megértjük, hogy egyszer vége lesz, akkor kezdünk tudatosan élni.”
„Az életből távozás hosszú út a végtelenbe: nem befejezett állapot, mint ahogy a végtelenből az életbe érkezés sem. A születés és a halál az élet egy-egy fordulópontja.”(
„Amikor elveszítünk egy hozzánk közel álló, szeretett lényt, valami, amit tőle kaptunk, tovább él bennünk, és ösztökél minket. Halottaink a szívünkben élnek. A “halhatatlanságnak” ez a legvigasztalóbb formája

karácsonyi szilveszteri buli bent nálunk

 

Hagyományokat én nagyon szeretem őrizni . Pár évvel ezelőtt elkezdtem be vezetni azt,

 

hogy karácsonyi és Szilveszteri ünnepség egybe ünnepeljük meg mint egy közösségbe ,

 

illő .ezt úgy gondoltam nagyon szép volt egyszer ,jött pár nap múlva visz hang nagyon,

 

tetszett karácsonyi szilveszteri buli legyen jövőre is .így jött létre ide évi karácsonyi,

 

szilveszteri buli létre hogy megint meg szerveztük ezt ünnepségeket .de idén most kicsi,

,,

változott dolog hogy bulira mindig fel tudtuk díszíteni termet ,szántunk rá időt ,

 

közösen díszítettük fel termet ,de idén picit korában fejeztük téli szünet így az,

 

díszítés el maradt ,de én nem bírtam ki állni azt ne díszítsem fel ara teremet ahogy,

 

ilyenkor illik .időt szakítottam rá és előtte egy nappal ünnepség előtt pénteken este,

 

be mentem fel díszítem teremet karácsonyi ünnepségre ahogy én gondoltam úgy díszítem,

,

termet fel át rendeztem képeket más hova tetem most karácsonyfát készítettünk pár éve,

 

gurigákból úgy néz-ki mint karácsonyfa azon alapítvány tagok ifjoncok rajta az máshova,

 

került ,meg át rendezés mondtam pedagógus Juditnak örült neki át rendezettem .tegnap ,

 

délután 2órára oda mentem meg volt beszélve ott volt terembe Bagó Zoli ,anyukája mondta,

 

bántat , de abba nem tudtam segíteni volt meg lepetésbe résem tomi is fel épült jött,

 

másik zenés ünnepségre elnök asszony hívta zenéljen nekünk .de amikor lassan meg ,

 

érkezett alapítványból mindenki odaadtam karácsonyfát talp-ott állítsák fel ,díszítést ,fának,

 

évek óta ifjoncok csinálják mi addig felnőttek meg elnök én beszélgetünk kint kávézunk .

 

Olyan fél3fele tegnap délután ott voltak készen volt fa díszítése ,meg beszéltük kelet ,

,

neki álltam el mondtam ünnepi gondolataimat de ez is hagyomány lett nálunk hogy ,

 

minden ünnepségen kicsit beszédet mondok .de most olyan szépre sikerült vendég ,

 

zenés embernek nagyon tetszett láttam rajta elnök asszony szokás szerint majd nem,

 

sírt annyira tetszett neki ,tomi zenélt de meg hallgattuk zenést is aki nagyon szépen,

 

játszott olyan zenét adtak karácsonyi dalt amit tomi ,másik zenés vendég is ismert ,

 

közösen játszottak el egyik szintetizátoron zenés hegedűn így lett komoly zene karácsonyi,

 

délután de nagyon szép hegedűs apukája el kísérte az játszott nekünk volt olyan apukája,fia,

 

játszottak darabot nem karácsonyhoz ,de nem is szilveszterhez illik bele kezdet örömmel,

 

hallgattuk de volt zeni darab ami elnök asszonynak nagyon tetszett neki egy más után,

 

követe jó darab .elnök asszonynak nagyon tetszett neki vetem észre rajta el mondtam 2,

 

 

mondtam új évi verset így tértünk át szilveszteri bulira .ez nagyon jó szépre sikerült ,

 

nagyon jó hangulat 5órakor .haza .mentem haza mondták egyik szülőnek baj van valaki,

 

tegnap este volt alapítványba világított lámpa sokáig ere aki mondta szülnek egyik ember,

 

semmi baj mondta ő érezte azt kis főnök lehet bent este dolgozott .ere mostuk soha ,

 

rosszabb ember ne jöjjön be mert főnök ment dolgozni,ez most humorosan vegyék .

 

Jó ember ment alapítványba este .

 

 

 

a boldogság

Nehéz olyasmire várni, amiről tudod, hogy talán soha nem fog megtörténni; de még nehezebb feladni, mikor ez az, amit mindig is akartál.

–Mondd, mit teszel, ha nem lesz holnap, hogy elmondd, amit el kell mondanod? Mondd, mit teszel, ha nem lesz holnap, hogy megtedd, amit meg kellett volna tenned? Mondd, mondd, mit teszel, ha hibázol, újra és újra, és nem lesz rá lehetőséged, hogy jóvá tedd? Mondd el, mire vársz, hogy lépj, hogy boldog légy? Miért élsz tovább úgy, ahogy soha nem akartál? Mondd, mit ér az élet, ha a boldogság messze jár? Mit érnek az évek, ha nem hiányzik, aki vár? Mondd el, mit kellett volna tenned, és mondanod, ha lett volna még egy holnapod?

–Az álom valami,amire igazán vágysz,ami igazán fontos neked.Az álom valami,amit elképzeltél,és amiről nem szabad lemondanod.Mindegy, hogy nem érti senki,mindegy, hogy mit gondolnak róla.Ez a Te álmod,és mindet meg kell tenned érte,hogy valóra váltsd!Mindent.Nem szabad, hogy érdekeljen,mit gondolnak róla az emberek,nem szabad, hogy hagyd elrabolni álmaid.Ha a szíved szólít, követned kell szavát.

–Inkább megéri merészen dönteni, és vállalni a hibázás kockázatát, mint hosszasan habozni, és túl későn megtalálni a jó megoldást.

–Inkább vállalkozzak valami nagyra és valljak kudarcot, mint vállalkozzak a semmire és legyek sikeres. Rendkívüli emberek olyan átlagemberekből lesznek, akikben az elkötelezettségnek egy rendkívüli mértéke van meg.

–Egy mondás szerint, onnan tudhatod, hogy fontos dolog történt az életedben, hogy utána már nem tudsz úgy élni, mint azelőtt. Kaptál valakit, vagy éppen elveszítetted, nagyon megbántottak, vagy te tetted, aztán pár pillanatra kívülről láthatod az életed. Érzed, valami végérvényesen megváltozott. Mélységeid kékje, magasságaid zöldje egymásra borul a távolból, apró pontok az emberek. Aztán belekortyolsz a kávédba, visszarepülsz a földi reggeledbe. Érzed a szemetelő esőt, de ma valahogy még ennek is örülsz. Mert változol.

–A sors akkor állít minket nagy döntések elé, amikor a legkevésbé sem számítunk rá. Ilyenkor derül ki, elég bátrak vagyunk-e, hogy megváltoztassuk az életünket. Ilyenkor nem tehetünk úgy, mintha mi sem történt volna, és nem hivatkozhatunk arra, hogy még nem vagyunk felkészülve a döntésre. A próba nem vár. Az élet nem néz hátra.

–Néha elég egy perc, ahhoz hogy az egész életed megváltozzon.

–Mondd, mit teszel, ha nem lesz holnap, hogy elmondd, amit el kell mondanod? Mondd, mit teszel, ha nem lesz holnap, hogy megtedd, amit meg kellett volna tenned? Mondd, mit teszel, ha hibázol, újra és újra, és nem lesz rá lehetőséged, hogy jóvá tedd? Mondd el, mire vársz, hogy lépj, hogy boldog légy? Miért élsz tovább úgy, ahogy soha nem akartál? Mondd, mit ér az élet, ha a boldogság messze jár? Mit érnek az évek, ha nem hiányzik, aki vár? Mondd el, mit kellett volna tenned, és mondanod, ha lett volna még egy holnapod?

— Ha összetörik a szíved, ne emészd a múltat, nézz a szebb jövő felé, és a szíved újra összetapad.

–Az élet egy játék, de ügyelj arra, hogy hol rontod el, mert olykor pont ott sérül meg, ahol a legjobban nem szerettük volna.

— Elmúlt, mint száz pillanat, s tudjuk mégis múlhatatlan, mert szívek őrzik nem szavak.

— Ne vádoljunk senkit a múltért,
a vád már úgyis hasztalan.
Talán másképp is lehetett volna,
most már mindennek vége van!

–Ha azt tartod, elveszett vagy, akkor el is vesztél.
Ha azt hiszed, nem mered megtenni, akkor nem is mered majd megtenni.
Ha nyerni szeretnél, de úgy véled, nem tudsz nyerni, majdnem lehetetlen, hogy sikerüljön.
Ha azt tartod, hogy veszíteni fogsz, veszítettél.
Mert odakinn a világban látni fogod, hogy a siker az ember akaratával kezdődik.

–Már most is bennünk van az az erő, ami ahhoz kell, hogy megtegyük azokat a dolgokat .

karácsony 2napja

Igen nagy feszültséget nyit karácsony két napja. Az első nap: a gyönge kisded. Ugyan mi ereje van egy ilyen csöppségnek? Másik nap meg: István vértanú, aki a földühödött tömeggel szemben hallatlan, győztes erőt mutat. Elpusztítani lehet az embert – mondta az öreg halász –, de legyőzni nem. Ez elsősorban Istvánra vonatkozik, hiszen legyőzhetetlen erő van ebben a vértanúban, annak a kisdednek az első vértanújában. Igen, amint ez a kisded megjelenik köztünk, bármennyire erőtlennek mutatkozik, szembeszáll az egész emberiséggel. Legalábbis a régi világgal, azzal az Istentől elszakadó, őrületbe, kárhozatba rohanó, önmagával teli, hamis elképzelésekbe, ábrándokba, gőgbe vesző emberiséggel, amely a gonosz sugallatára hallgat.
Ez a kisded hihetetlen erővel, elszántsággal, tapodtat sem tágító, szívós bizonyossággal szembeszáll velünk, mindnyájunkkal. Mert tudja, hogy az üdvösségünk attól függ, hogy legyőz-e bennünket. Az erő, amivel ő szembeszáll ezzel az emberiséggel és a gonosszal, az Atyától jön a világba a Fiún és a Szentlelken keresztül.
Sok erő küzd ebben a világban. Hihetetlenre növekedett az emberi energia. Az anyagban feszülő energiákat kisajátítjuk, föltárjuk: atom-, hidrogén-, neutronbombák. A rakétákat vivő, hangnál sebesebb repülőgépek energiái. Az emberi szervezettségben, tudományban, technikában, tömegben előbukkanó félelmetes energiák. A szuperhatalmak energiái. Ha valaki a titkosrendőrség kezébe kerül… Az ember mellé odaálltak az utcán ketten, és azt mondták: „Az államvédelem nevében.” Az emberen átfut a gondolat, hogy ennek a hatalomnak a kezébe kerülhet, és eltűnik az élők közül. Hiába jár még az utcán, mégis azt érzi, hogy egy sötét hatalom kezébe került, és ki van szakítva a többi ember közül.
De a kisded hatalma, ereje, amely István vértanúban mutatkozik meg, nem ilyen. Az nem félelmetes. Az szabadító, megmentő, üdvözítő erő. A szeretet ereje. Csodálatos hatalom.
Az édesapák, édesanyák szeretetének a hatalma végtelenre fokozva – Istenben. Igen, onnan induló hatalom ez, amely ott van az Úr Jézus tanítványaiban. Titokzatos módon átszármazik ebből a kisdedből mindazokba, akik hisznek benne. Hogyan? Hitünkön át. Az Úr Jézus ezt hangsúlyozza a legjobban: aki hisz, annak minden lehetséges. Legyőzi a világot: Bízzatok! Én legyőztem a világot.
Ha nem hiszünk ennek a Kisjézusnak, akkor ki vagyunk szolgáltatva a világ erőinek és hatalmasságainak. Ha hiszünk, akkor nekünk is hatalmunk lesz. Ez a hatalom bennünk, a gyöngeségünkben bontakozik ki. Itt van egy sajátos ellentmondás, dialektika a mai napban, hogy együtt tud lenni bennünk a gyöngeség, és a hit erejéből származó hatalom.
Érdekes az Apostolok Cselekedeteinek leírása Istvánról: „István pedig telve kegyelemmel és erővel csodákat és nagy jeleket művelt a nép között. … Nem tudtak ellenállni a bölcsességnek és a Léleknek, amely által szólt.” Igen, ha hiszünk az Úr Jézusban, akkor minden gyöngeségünk ellenére megtelünk ezekkel az erőkkel.
Sok keresztényt ismertem, akik hittek. Az egyszerű falusi emberektől a magasan képzett, művelt városiakig. Annyi csodálatos emberi érték tud összejönni bennünk, keresztényekben! Annyi kincs, annyi erő! Megtelünk mi keresztények ezekkel a kegyelmekkel, erővel, Szentlélekkel, szeretettel. Erre törekednünk is kell!
Nagyon kell bánnunk minden olyan lépésünket, amely gátolja, hogy megteljünk ezekkel az erőkkel! Ujjongva kell áldanunk az Atyát, amikor felfedezzük, hogy tőle jövő erők vannak bennünk! Az élet, az örök élet erői ezek. Isten országának erői, amelyek lassan belénk táplálódnak.

Krisztus ügyéért sokat fáradozott és hitét nagy bátorsággal hirdette. Tudós rabbik és törvénytudók nyilvános vitákba bocsátkoztak vele, abban a reményben, hogy könnyen legyőzhetik, “de nem állhattak ellene a bölcsességnek és a Léleknek, mely által szól vala.” Nemcsak beszélt a Szent Lélek erejével, hanem látszott beszédén, hogy kutatta a jövendöléseket és járatos volt a törvény összes pontjaiban. Helyes módszerrel védelmezte azokat az igazságokat, amelyeket képviselt, és ellenfeleit legyőzte. Beteljesült rajta az ígéret: “Tökéljétek el azért a ti szívetekben, hogy nem gondoskodtok előre, hogy mit feleljetek védelmetekre. Mert én adok nektek szájat és bölcsességet, melynek ellene nem állhatnak mindazok, akik magokat ellenetekbe vetik.”
Midőn a papok és főemberek érzékelték azt az erőt, mely István prédikációiból áradt, keserű gyűlölet ébredt fel bennük. Ahelyett, hogy előadott bizonyítékait elfogadták volna, elhatározták, hogy örökre elnémítják. Már több esetben megvesztegették a római hatóságot és azok szemet hunytak olyan esetek fölött, amikor saját kezükbe vették az igazságszolgáltatást és a foglyokat saját szokásaik szerint hallgatták ki, ítélték el és végezték ki. István ellenségei most is biztosra vették, hogy veszélytelenül járhatják ezt az utat. Eltökélték tervük keresztülvitelét és Istvánt megragadva, a Magas Tanács elé vitték.
Tudós zsidókat hívtak meg a közelfekvő helységekből, hogy a fogoly bizonyítékait megcáfolják. A tárzusi Saul is jelen volt. Vezető szerepet vitt az István elleni tárgyalásokon. Hatásos ékesszólással és a rabbik logikája szerinti

beszéddel világította meg az esetet, hogy meggyőzze a népet István megtévesztő és veszedelmes tanai felől. Istvánban azonban emberére akadt. István teljesen megértette Istennek ama akaratát, hogy az evangéliumot a többi nép között is hirdetni kell.
Midőn a papok és főemberek látták, hogy nem tudnak István éleslátása, bölcsessége és megfontoltsága fölé kerekedni, elhatározták, hogy elrettentő példát szolgáltatnak. Így egyrészt kielégítik gyűlöletüket és bosszúvágyukat, másrészt pedig sikerül másokat is megfélemlíteni, nehogy István tanait kövessék. Hamis tanúkat béreltek fel, akik állították, hogy hallották, amint István káromolta a templomot és a törvényt. Így szóltak tehát: “Mert hallottuk, amint azt mondá: hogy az a názáreti Jézus ezt a helyet elrontja és megváltoztatja a ceremóniákat, melyeket adott nékünk Mózes.”
Mialatt István szemben állott bíráival, hogy magát a káromlás vádja alól tisztázza, szent fény sugárzott arcáról és “a tanácsban ülők mindnyájan olyannak látták az ő orcáját, mint egy angyalnak orcáját.” Sokan remegtek, mikor ezt a fényt látták és elfödték arcukat; de a főemberek kemény hitetlensége és előítélete megingathatatlan maradt.
Mikor Istvánt az ellene felhozott vádak felől kihallgatták, védekezését tiszta, átható hangon kezdte, mely az egész teremben hallható volt. Szavai lenyűgözték az egész tömeget, mikor Isten kiválasztott népének történetét vázolta. Meglátszott alapos tudása a zsidó szertartások és azok lelki jelentőségéről, ahogy az Krisztusban megnyilvánult. Idézte Mózes szavait, melyek a Messiást megjövendölték: “Prófétát támaszt néktek az Úr, a ti Istenetek a ti atyafiaitok közül, mint engem; azt hallgassátok.” Hitet tett Isten iránti és a zsidó hit iránti hűségéről, de egyszersmind kimutatta, hogy az a törvény, amelyre üdvösségüket feltették, nem tudta megóvni Izráelt a bálványimádástól. Jézus Krisztust az egész zsidó történelemmel összefonta és utalt a Salamon által végzett templomépítésre és szavaira, valamint Ésaiás próféta szavaira: “Ama Magasságos nem kézzel csinált templomokban lakik.” “A menny nékem ülőszékem, a föld pedig az én lábaimnak zsámolya; micsoda házat építhettek nekem? azt mondja az Úr, vagy melyik az én nyugodalmamnak helye? Nem az én kezem csinálta-é mindezeket”?
Midőn István ehhez a ponthoz ért, a nép felháborodott. Mikor Krisztust a próféciákkal összefüggésbe hozta és ekképpen szólt a templomról, a főpap megszaggatta ruháját. István annak jelét látta ebben, hogy hangját csakhamar örökre elnémítják. Látta, hogy szavai milyen ellenállást váltottak ki és tudta, hogy utolsó bizonyságtételét mondotta el. Noha prédikációjának csak

közepén tartott, mégis azonnal befejezte. Hirtelen megszakította a történelmi áttekintés fonalát, felháborodott bíráihoz fordult és felkiáltott: “Keménynyakú és körülmetéletlen szívű és fülű emberek, ti mindenkor a Szent Léleknek ellene igyekeztetek, mint atyáitok, ti azonképpen. A próféták közül kit nem üldöztek a ti atyáitok? és megölték azokat, akik eleve hirdették amaz Igaznak eljövetelét; kinek ti most árulóivá és gyilkosaivá lettetek. Kik a törvényt angyalok rendelésére vettétek és nem tartottátok meg.”
A papok és főemberek ezekre a szavakra feldühödtek. Szinte önkívületi állapotban – inkább vadállathoz, mint emberi lényhez hasonlóan – fogcsikorgatva vetették magukat Istvánra. A körülötte tolongó kegyetlen arcokról a fogoly leolvasta sorsát, mindazáltal nem reszketett. A halálfélelem teljesen eltűnt lelkéből. A dühöngő papok és a lázongó csőcselék nem félemlítették meg. Az előtte zajgó jelenet eltűnt szemei elől. A mennyei kapuk tárultak fel előtte; tekintete áthatolt rajtuk. Megpillantotta Isten dicsőséges trónját; látta Krisztust, mintha éppen trónjáról állott volna fel, hogy segítségére jöjjön szolgájának. István ujjongva kiáltott fel: “Ímé látom az egeket megnyílni és az embernek Fiát az Isten jobbja felől állam.”
Annak a dicsőségnek szemléltetése, amelyet látott, sokkal több volt, mint amennyit üldözői elviselhettek. Hogy szavait ne hallhassák, fülüket bedugták, hangos kiáltással rárohantak “és kiűzték a városon kívül”. “Megkövezék azért Istvánt, ki imádkozik és ezt mondja vala: Uram Jézus, vedd magadhoz az én lelkemet! Térdre esvén pedig nagy fennszóval kiálta: Uram, ne tulajdonítsd nékik e bűnt! És ezt mondván, elaluvék!”
István fölött nem hoztak törvényes ítéletet, mert a zsidók sok pénzzel megvesztegették a római hatóságokat, hogy az ügyet ne bolygassa és ne vizsgálja ki.
István vértanúhalála az összes szemtanúra nagy hatást tett. Sokan visszaemlékeztek az arcáról sugárzó mennyei fényre, szavaira, melyek szívüket érintették és bizonyságot tettek az általa hirdetett igazságról. Halála nagy vesztesége volt a gyülekezetnek, de Saul megtérését eredményezte, aki nem tudta többé kitörölni emlékezetéből a vértanú hitét, kitartását és azt a dicsőséget, melyet arca visszatükrözött.
István kihallgatásánál és kivégzésénél Sault őrületszerű buzgalom fogta el. Később bosszankodott saját titkos meggyőződésén, hogy Isten éppen akkor dicsőítette meg Istvánt, amikor az emberek meggyalázták. Folytatta István gyülekezetének üldözését, kinyomozta tagjait mindenfelé, elfogta őket házaikban és kiszolgáltatta a papoknak és főembereknek, hogy börtönbe

vessék és halálra ítéljék. Az a szenvedélyes buzgalom, amelyet az üldözések alatt kifejtett, megrémítette a jeruzsálemi keresztényeket. A római hatóság nem mutatott különösebb erélyt, hogy ezen kegyetlenkedéseket megakadályozza; titokban segített a zsidóknak, hogy ezáltal kiengesztelje őket és kegyeiket biztosítsa.
István halálakor vállalt szerepe miatt Sault a Magas Tanács tagjává választották. Ideig-óráig hatalmas eszköz volt Sátán kezeiben, hogy általa lázadó terveit véghezvigye Isten Fia ellen. Ezt az irgalmatlan üldözőt azonban Isten csakhamar felhasználta annak a gyülekezetnek építésére, amelyet most pusztítani igyekezett. Az, aki még Sátánnál is hatalmasabb, választotta ki Sault, hogy betöltse a vértanúhalált szenvedett István helyét; hogy prédikálja Krisztust, szenvedjen az Ő nevéért, és terjessze mindenfelé az Ő vére által szerzett üdvösség üzenetét.

Az ünnep közeledtével, ma arra a szentre gondolok, akiről Vajk, keresztelésekor nevét kapta:
az első keresztény vértanú.
Egyike volt a jeruzsálemi keresztény község első hét diakónusának, akiket a hívők.az apostolok segédeivé választottak. A jeruzsálemi görög nyelvű zsinagóga elöljárói a szanhedrin elé állították és amikor itt is nyíltan hirdette Jézus istenségét, a csőcselék megrohanta, kihurcolta a városból és agyonkövezte. A kapu, amelyen végső útjára indult, Jeruzsálemben ma is az István-kapu nevet visel.
v

világoságra nyisunk

Tervezgetünk valamit életünk be hogy magunk szeretnék meg változtatni világot ,ami,

nem fog működni mert olyan világ mint 2000év ezelőtt volt Messiás meg született,,

fényesség jött világra ezen napon de mi ezt nem igazán veszik észre tovább akarjuk,

meg változtatni világot .mert igen csak halladuk egy dolog után minden képen követni,

akarjuk amiről beszélnek egy helyen ami majd nem mindenki nézi és szereti és menni,

akar utána hogy mi megy világba azt nekünk kéne tenni ,de az baj hogy erőszak fele,

mutatják néha utat .mi már tudjuk hogy eljött Messiás hogy meg változtassa világot,

azóta igen csak eltelt 2000ezer év ezered ,és kinyitjuk ablakot széjjel nézünk nagy világban,

igazat adunk egy embernek ,mert azt látjuk ,az emberek egy része be van zárkózva ül ,

sötét szobába és úgy érzi az jó nem akar nyitni hogy fényesség áradjon lelkünkbe .nézünk,

emberek szívébe nézünk lakásokba az ünneplés be .karácsonyfák veszik életünket itt valódi,

világosság ha szeret viszünk életünkbe és nem engedjük hogy be költözőn ellenkező ,

esemény ne vegye birtokba lakásunkat ,nálunk csak fényesség áradjon karácsony szent,

napján ész szeret minél több ember meg kaphassa ezen szép napon de ne feledkezünk,

meg arról nem ajándék teszi embert boldoggá ilyenkor .szeretet fontos ilyenkor ezen,

napon de világ ajándékozás felé fordította és így fogadtuk el hogy szeretet ünnepe ez,

nap karácsony napja ha kap valamit karácsonykor ürül neki tudja tiszta szívből kapja,

azt dolgot másik embertől ,és olyan dolgot kap ember nagyon rég vár örül neki .így,

szívébe világosság van nekünk dolgunk hogy kinyissuk szívünket és igazi fény árad,

nekünk az dolgunk hogy fényességet továbbítsuk másik ember társunknak be fogadja,

azt fényességet . ha Jézussal élek az ő ereje elűzi ,és elosztja a körülöttem lévő.

pesszimizmust ,sörtésséget depressziót . aki engem követ az nem jár sötétségben mondja

az úr .

KARÁCSONYI IMA

Karácsony este van. A fényben élek.
Fenyőillat, csillogó gyertyaláng,
Gyermekszemek, énekek, angyalszárnyak,
Pásztorok díszítik az éjszakát.
Mifelénk, erre ragyog a mennybolt,
A karácsonyi Csillag itt halad,
Látom, az Utat mutatja meg nekünk
Az éjszakában, itt, a nap alatt.

Én Istenem… Hálával telt szívemből
Ma mégis száll hozzád új kérelem;
Ím, kérlek én karácsony éjszakáján
Ragyogj, világíts e szent éjjelen!
Angyalaid énekeljék Hozsannád!
Ó, mennyi szív békétlenül hideg!
Hitetlenül, szeretet nélkül élve
Nem szereznek örömet senkinek.

Ó, Fény, szent Fény! Tündökölj úgy, mint még soha!
Karácsony van. Karácsony hadd legyen
Ott, hol sötétben ülnek, s az élet mostoha,
Kik sötétben járják ez élelet,
Adj mindenütt békés családi éltet,
Gyermekajkra gondtalan, víg kacajt,
Boldogságot békét e nagy világnak,
Háborútlan, nagyszerű diadalt!

 

Ha egyszer kitörő örömmel
tudnálak dicsérni, Uram!
És nemcsak hűvös köszönöm-mel,
melynek már szegett szárnya van,
repülni nem bír magason,
elakad porban, szavakon.

Tudnék úgy ujjongani Néked,
mint gyermekből ha hang kitör,
midőn játékot, édességet
átvesz anyja kezeiből.
Lehet-e, Uram, édesebb ajándék,
mint a szeretet?

Törj fel, öröm! Közel Karácsony,
a szív ilyenkor ifjodik!
Hadd lássak túl fenyőn, kalácson,
jussak el mind a jászolig!
Zengjek angyali éneket:
Eljöttél! Dicsőség neked!

szeretet ünnepe

 

Most mai ünnephez csatlakozom .nekem közel 4éve így karácsony napján mindig ki

 

szoktam látogatni idő beteg testvéreinkhez ott van egy délelőtt 11kor Szent Mise

 

amin én segítek ott abba hogy ott én vagyok ki segítő ,mindenbe segítek amibe

 

ép akkor így fél1kor szoktam haza menni onnan oda is szeretetből megy ember

 

és meg látogatja idős testvéreket ,ez úgy érzem ilyenkor karácsony napján nagyon

 

szép dolog ilyenre szakítunk időt hogy meg látogatjuk őket és szeretet viszünk feléjük

 

mert minden embernek nagyon fontos hogy szeretet amit kapunk minden nap kamatoztatjuk

 

és továbbítsuk rászorult embernek .igen is van olyan ember aki szeretetre éhezik de nekünk

 

dolgunk továbbítsuk ezt szép dolgot és elvigyük egy nap. Ezt szeret ember társunknak a

 

szeretet közvetítés másik ember társunknak egy nagyon fontos dolog .így karácsonykor

 

főleg karácsony a szeret ünnepe mindenkinek .de ne feledkezünk meg arról se hogy

 

karácsonykor született meg Kis Jézus aki szegény istállóba aki értünk szeretetből

 

mindent meg tett .nekünk az dolgunk hogy közvetítsük szeret ,másik ember társunknak.

 

Így karácsonykor mindig célja embernek hogy szeretetből ad valamit ember társunknak

 

ez szép gesztus másik felé ,de mit érünk vele néha vele adunk szeret de nem várunk

 

viszonyozást. elmondom mondták nekem karácsonykor nem ajándék fontos ember társunknak

 

mit adunk neki ilyenkor mivel tudjuk meg lepni ilyenkor karácsonykor ,ha nem adunk

 

szeret .nekünk mindig osztani kel szeret embertársunknak főleg karácsonykor az szeretet

 

ünnepe .elmondom azt is embertársunk aki szeretetre nagyon éheznek találkozok jó pár

 

ilyennel életembe és nekik elég pár kedves só másik embertársunk felé máris jobban

 

érzi magát az só szeretetből ment másik embertársunk,ami nagyon jó est neki hogy

 

szeretetből kapott pár jó mondat neki .aki ismeri szeret himnuszt a szeret jó szágós

 

nem kérkedik . Szólhatok emberek nyelvén vagy angyalok nyelvén ,ha szeret nincsen

 

bennem .azért fontos nekünk osztogassuk szeret másik embertársunk az nem fogy ki

 

só ingyen kaptuk ezt nekünk ingyen továbbítani szeret másik embertársunknak. Ezt

 

szeret amit kapunk. minden kedves olvasónak Békés boldog karácsonyt kíván minta

többi ember alapítvány ,és lukács Sándor békés boldog karácsonyt minden kedves

 

olvasónak.

 

 Szóljak bár emberek vagy angyalok nyelvén,
    Ha szeretet nincs bennem,
    Csak zengő érc vagyok vagy pengő cimbalom.
    Legyen bár prófétáló tehetségem,
    Ismerjem bár az összes titkokat és minden tudományt,
    Legyen akkora hitem, hogy hegyeket mozgassak,
    Ha szeretet nincs bennem,
    Mit sem érek.
    Osszam el bár egész vagyonom a szegényeknek
    S vessem oda testem, hogy elégessenek,
    Ha szeretet nincs bennem,
    Mit sem használ nekem.
    A szeretet türelmes, a szeretet jóságos,
    A szeretet nem féltékeny,
    Nem kérkedik, nem gőgösködik,
    Nem tapintatlan, nem keresi a magáét,
    Haragra nem gerjed, a rosszat föl nem rója,
    Nem örül a gonoszságnak,
    De együtt örül az igazsággal.
    Mindent eltűr, mindent elhisz,
    Mindent remél, mindent elvisel.
    A szeretet soha el nem múlik.
    A prófétálás megszűnik,
    A nyelvek elhallgatnak,
    A tudomány elenyészik.
    Tudásunk csak töredékes,
    Töredékes a prófétálásunk is.
    Mikor azonban eljön a beteljesedés,
    Ami töredékes, véget ér.
    Amikor még gyermek voltam, úgy beszéltem, mint a gyermek,
    Úgy gondolkodtam, mint a gyermek, úgy itéltem, mint a gyermek.
    De mikor férfivá nőttem, elhagytam a gyermek szokásait.
    Ma még csak tükörben, homályosan látunk,
    Akkor majd színről-színre.
    Most csak töredékes a tudásom,
    Akkor majd úgy ismerek,
    Ahogy én is ismert vagyok.
    Most megmarad a hit, remény, szeretet,
    Ez a három,
    De köztük a legnagyobb a szeretet.

 

Ha jön a Karácsony…

Ha jön a Karácsony, Megváltónkat várjuk.
Megnyílunk a fénynek, szívünket kitárjuk.
Úgy szeretne adni szívéből az ember,
de áruház polcán szeretetet nem lel.

Mert ha az ajándék csak hiányzót pótol,
mitől szebb az ünnep a hétköznapoktól?
Akkor kéne venni, ha szükség van rája,
amikor nincs neki cipője, ruhája!

 

 

meg szokás

 

Minden ember van olyan dolog amihez hozzá szokik és azt tempót akarja magának ,

,

meg tartani az tempó amit diktál magának jó és nem igazán akar fel adni abból,

 

tempóból amit ember elkezdet és kezdi meg szokni azt tempót amit magának el,

 

tervezet akkor tudja az illető azt tempót amit diktál jó lehet előbb végez avval,

 

dologgal ,végül ,ez is olyan mint meg szokás ez is mondtam ,valaki aki nagyon ,

 

szeret egy dolgot űzi kerékpározást előbb utóbb az úgy kezeli az meg szokás les,

 

embernek nem hajlandó fel adni belőle én is úgy mondva nagyon szeretek kerékpározni,

 

és űzöm de soha nem vagánykodok ,mert tudom az is meg szokás lenne ,de soha nem,

 

vezet az jóra mindenki egy meg szokott tempóból diktál kerékpározásba az meg szokás,

 

lesz neki előbb utúbb én mindig egy közepes tempót veszek kerékpározás így nyugodtan,

 

elérkezek célhoz amit meg szokás ütemeztem magamnak .nekem is el mondom itthoni,

 

dolgaimba van egy tempó amit be ütemeztem magamnak segít-kezek és abból meg,

 

nem igazán akarok fel adni mert az is meg szokás embernek ,tudja ember így tudja,

 

pontosan ellátni amit ki tervezet magának .elmondok nagyon jó pl. otthon kint egyik,

 

szülöm ő is neki van tempó amit diktál ki mentem segíteni hogy előbb végezünk ,

 

így közös tempóra jut ember és előbb végez lehet ,de van olyan másik dolog,

 

közbe jön meg kel oldani ebbe tempóból hogy mi előbb végezünk .gondolkozunk,

 

el akinek van lassabb és neki más tempója de ezt is meg lehet szokni idő kel,

 

hozzá ,én próbáltam tempót fel venni de én úgy mondva nem én világom ilyennel,

 

meg oldom picikét más tempó amit magnak diktálok de meg oldom ,egy dolgot,

 

nem szeretek de meg bánati nem akarok így nem mondom ki neki lassan biztosan,

 

tudja meg oldni szeretne meg legyen oldva minden embernek meg szokót tempó,

 

diktál és úgy oldja meg amit kel . hogy meg legyen oldva .minden embernek tempó,

 

amihez szokott meg van oldva dolga ki tervet magának .

 

karácsony előtti dolgokba ki veszem részt

 

Hogy mindenki elvan foglalva még karácsonyi előtti ,hetekbe otthon is dolga az ,

 

embernek december24én úgy voltak a akik karácsonyt állítják meg Betlehemet hogy,

 

idén kicsit korában beviszik nincsen ideje emberek ,meg otthon szeretnének lenni ,

 

családjával azok emberek akik ezt össze szokták rakni ,azért döntetek így emberek,

 

idén most nem tudtam megint részt venni fa állításba mert máshol kelet segítenem.

 

De én is kiszoktam venni elő készültekbe templomba ez engem nagyon életet hogy,,

,

segítek ott is érzem akkor magamon karácsonyi közeledik hogy kicsi két jobban kel,

 

mennem ..ahova hívnak .tegnap délután már készülődés folyt templomba ott voltam,

 

11órási misén kérdeztem akkor hogy kel segítségem mert ugye karácsonyi készülődés ,

 

folyik és nincsen elég ember néha az baj most volt pl. ősze kéne szerelni sínpadot,

 

délután 2kor tegnap jössz segíteni össze rakni sínpadot aki szerevező pásztor játéknak,

 

az nem tudja el vállalni azt hogy össze sínpadot segítségek mert dolgai vannak a ,

 

szervezőnek így úgy szokták akinél csavarok sínpadnak az tudja jó össze szerelni,

 

sínpadot össze tudta mise előtt mennyin tudnak össze jönni fiatalok közül vasárnap,

 

délután ki ér rá azt nem tudják szolunk pár fiatalnak segíteni hogy össze rakni ,

 

sínpadot olyan 5fiatal mozogni aki el tudja vállalni azt össze szereli sínpadot egy ,

 

kicsit igen felelős teljes munka ,de erre is engem kérnek fel évek óta ilyenkor össze,

 

szereljük sínpadot érzem magamba közeledik karácsony építjük színpadot azt nagyon,

 

szeretem csinálni érzem akkor karácsony előtt össze sínpadot mert fiatalak rakják,

 

élet van bennük mert mindig össze szerelés közbe közbe viccelődni szoktunk .meg ,

 

azt is szeretjük csinálni késen fel állítva sínpad és ilyenkor ott van fel megy rá mintha,

 

szerepelne ,na ezt nagyon szeretem érzem közeledik karácsonyi ünnep sínpadot raktuk,

 

össze .de el próbálták elő adást 24én délután adnak elő de szegyük Sét sínpadot másnap,

 

hajnalba mise így úgy szoktuk meg oldani sínpadot össze raktunk szét szegyük de nem,

 

visszük el helyére ,mert kel héten így ott hagyjuk egy helyen .mert kedden ,délután megy,

 

is -mét 3-4fital bele érte én is össze szerelni sínpadot de akkor nem szegyük szét ott,

 

hagyjuk szerdán délután mer elő adják pásztor játékot amire kelet össze szerelni,

 

sínpadot .

 

a tulajdonságok

 

Minden embernek van tulajdonsága ahogy szokta élni életét és nem igazán adja fel,

 

tulajdonságot amit el határozott maga körül .ember tulajdonsága néha van olyan ,

 

gyorsan beszél és mindent el hadar és nem is akar fel adni ebből tulajdonságból,

 

lassabban beszéljen és mindenki meg értse aki mondja másik embernek akar el mondani,

 

van olyan is ő neki tulajdonság van benne gyorsan el mondja amit szeretne másiknak,,

 

de ennek van kis baja hogy el mondjuk azt amit akartunk kicsit másképp ahogy emberek,

 

szokták lehet nem fogják meg érteni amit szeretne mondani másik embernek .de itt,

 

van lehetőség ennél tulajdonságból mond valamit és másik meg érti az tudni fogja mit,

 

is szeretne mondani az ember .nagyon sok -féle tulajdonság él emberekbe egy két,

 

 

dolgot ki szeretnék fejezni .nekem az tulajdonság lakozik bennem aki ép kezdnek meg,

is merni azok jönnek rá dologra meg szokásom az úgy megyek mint aki szereti ,

 

tulajdonságát élni amit el kezdődött magába ez tulajdonság embernél de itt tulajdonságoknál,

 

amit ember elkezdi egy tulajdonságot és úgy érzi hogy nagyon jó nem igazán akar fel,

 

mondani tulajdonságból amit elkezdőt ép annál illetőnél néha van olyan helyzet ,,

 

aki ép tulajdonságba él és később többen rá hogy tulajdonság ami elkezdőt lehet,

 

nem jó felé viszi és sugározza azt tulajdonságot ami elkezdőt emberbe amikor rá,

 

jön hogy tulajdonság ami ép elkezdőt benne fel kel mondani rá jött hogy tulajdonság,

 

ami élt benne nem jó felé vitte illetőt kénytelen fel mondani tulajdonságnak új ,

 

tulajdonságot fel építeni maga körül ami tudja hogy az tulajdonság jóra fog lehet,

 

végeződni ez tulajdonság. Van olyan tulajdonság ember hogy ő álladóan lesi valamit,

 

és ő azt érzi hogy ő az dolog tanítja ,de később lehet hogy ellenkező veszi és,

 

re hogy tulajdonság szereti élés és jó lenne minél előbb ebből tulajdonságot,

 

fel bontani lehet nem jót mutatja ki embernek .ismerek aki mondja dolgot ő,

 

így szereti de be segít ha van kedve hozzá ez is tulajdonságnak mondják,

,

emberek ,néha embernek úgy érzi igen csak fel kel mondani tulajdonságnak,

 

nem jó felé viszi másik felé keresni ami jó tulajdonságra vezeti embert az,

 

célra vezeti embert tulajdonság után keres ami jó tudja az jó dolog tulajdonság ha,

 

tudja tényleg jó az tulajdonság ami elkezdőt magába .

 

 

 

hálás beteg

diagnózissal került felvételre a klinikára, ami közönségesen és durván annyit tesz, hogy kilyukadt a szeme.

Az ő esetében ugyan az elkövető és az áldozat is önmaga volt, köveket kalapált egy sóderdombon. Nem volt ebben semmi különös, máskor is előfordult már, hogy kincseket keresett a hátsó kertben, igen ám, de most nem múlt el nyomtalanul a kaland, egyszer csak azt vették észre az otthoniak, hogy a Feri gyereknek piros a szeme, s hiába kamillázzák, csak nem megy le róla. Elhozták a klinikára, hogy ugyan, adjanak rá valami jó kis kenőcsöt.

Csak alapos vizsgálatok és hosszú órák után lehetett összerakni az események valószínű menetét:

Ahogy Feri kíváncsian és nagy lelkesedéssel kalapálta a kavicsokat, a kalapács feje valami fémet, nála erősebbet talált, és egy gonosz kis szilánk lepattant róla. Gyors és apró nyílként fúródott a gyerek szemébe, úgy, hogy csendben össze is záródtak a fémszilánk mögött a sebajkak, ezért nem volt komolyabb panasza…

A vizsgálatok során, a különleges nagyító alatt tisztán látszott a kis fémszilánk, ahogy ott csillogott a narancsvörös színben játszó ideghártyán, hirdetve, hogy onnan bizony a ma e világon létező legbonyolultabb szemműtéttel, a szemgolyó belsejébe hatolva lehet csak eltávolítani.

A Feri gyerek pedig mérgelődött, hogy itt kell maradnia ebben az unalmas, fehér kórházban, pedig nincs is semmi baja…

S aztán, mikor a tökéletes, sima lefolyású műtét után gyorsan épült föl, sem értette, minek ez a nagy sürgés-forgás körülötte, miért kell hosszú napokat ott töltenie, reggel-este vizsgálatra mennie, nyugton ülni, és hallgatni az öregek vízcsap csepegéséhez hasonlító, fárasztó beszélgetését, végeérhetetlen emlékezéseiket, betegségeik történetét…

Ha nagyon elunta a dolgot, nyolcéves valójának telje nagyságában kiállt a folyosó közepére, és ordítva káromkodott néhány másodpercig. Kemény szavak jöttek ki a kislegény száján, olyanok, amire nemigen volt mit mondani, csitítani.

Az anyja kijött utána ilyenkor a folyosóra, és dohánytól gyötört, mély férfihangon rákiabált, hogy ugyan már, ne kiabálj, de inkább csak a betegek megnyugtatására, mintsem meggyőződésből.

Ferike nem volt tehát amolyan féltve nevelt, kicsi öltönyben nyakkendővel házi koncertet adó szelíd kisfiú, de mégis, ahogy teltek a napok, ahogy fekete szeme sarkából éles pillantásokkal követte a professzor minden mozdulatát, minden szavát a nagyviziteken, valamit megérezhetett annak nagyságából, ami körülötte zajlott.

Ha eleinte nem is értette, nem is hitte, lassanként ráébredt, hogy itt vele valami nagy dolog történt: itt most őt megmentették…

És amikor már gyógyultan, útra készen álltak meg a műtétet végző adjunktus előtt elbúcsúzni, s az anyja, egy gyűrött nejlonszatyrot szorongatva, egyik lábáról a másikra állva megköszönte a segítséget, s meglökte a fia tarkóját, hogy köszönjön ő is, és már indultak volna, a gyerek hirtelen elpattant az anyja mellől, és odalépett az orvosa elé.

A szemébe nézett, magasra, mert termetre apró legényke volt, aztán egyenesen kinyújtotta a kezét, megrázta az orvosét, mint férfi a férfiét, s hangosan ennyit mondott:

– Kösz!

Aztán elrohant, végig a folyosón, az anyja után.

Az orvos mozdulatlanul nézett utána néhány másodpercig, majd megköszörülte a torkát, és még mindig rekedten egy kicsit, megszólalt:

– Hát, bizony… sok hálás betegem volt az évek során, végighallgattam jó néhány őszinte és egypár, csak udvariasságból elmondott köszönetet, olvastam cirkalmas verset, kaptam szeretettel hímzett terítőket és félig vak bácsi festette képet, de ezt… ezt a kézfogást nem fogom elfelejteni soha… nem, amíg élek

 

Az elengedés

Az elengedés nem az, hogy ezután nemtörődöm leszek,
hanem annak felismerése, hogy nem tehetek meg dolgokat mások helyett.

Az elengedés nem az, hogy eltaszítom magamtól a másik embert,
hanem annak felismerése, hogy nem irányíthatom.

Az elengedés nem az, hogy a másikat továbbsegítem a rosszban,
hanem az, hogy megengedem neki, hogy a következményekből tanuljon.

Az elengedés saját erőtlenségem, tehetetlenségem beismerése,
mellyel elfogadom, hogy a dolgok kimenetele nem az én kezemben van.

Az elengedés nem próbál megváltoztatni vagy okolni másokat,
hiszen csak magamat változtathatom meg.

Az elengedés nem közönyt vagy érdektelenséget jelent valaki iránt,
hanem törődést.

Az elengedés nem rendbe hoz,
hanem támogat.

Az elengedés nem megítél,
hanem hagyja, hogy a másik is esendő emberi lény legyen.

Az elengedés nem az, amikor minden következményt én próbálok elsimítani,
hanem engedem, hogy ő is megtapasztalja saját dolgainak kimenetelét.

Az elengedés azt jelenti, hogy nem oltalmazom a másikat,
hanem engedem, hogy a másik szembesüljön a valósággal.

Az elengedés nem tagadás,
hanem elfogadás.

Az elengedés nem a másik korholása, szidása vagy vele való vitázás,
hanem saját hiányosságaim felkutatása és kiigazítása.

Az elengedés nem az, amikor mindent a saját elképzeléseimre formálok,
hanem úgy fogadok minden napot, ahogy az jön, magamhoz ölelve a pillanatot.

Az elengedés nem mások kritizálása vagy irányítása,
hanem én magam igyekszem azzá válni, ami álmaim szerint lehetnék.

Az elengedés nem sajnálkozik a múlton,
hanem előre tekint, fejlődik és a jövőnek él.

Az elengedés kevesebbet fél, és többet él, jobban szeret!
Az elengedés gyümölcse a békesség.

A képez-gézesem agyaba

 

Mindenki szokott ugye nyugodt helyzetbe lenni tudja ember tán nem feledkezik meg

 

dolgokról ami nagyon fontos úgy van ember hogy tán nem feledkezik meg úgy van

 

vele ember én is így vagyok ezzel dologgal nagyon nyugodt voltam mert tudtam hogy

 

az dolog ami kel nekem éltembe hogy betegségi szintet meg őrizem és ahhoz

 

kezelések meg gyogyószerek kelnek ehhez én tartom magam .nyugodt voltam hogy van

 

gyogyószerek nekem itthon ami kel ki tart ünnepekre úgy volt gondolataimba tegnap

 

este mennék gyogyószert bevenni , tudtam hogy van gyogyószer dobozba ,délután láttam

 

amikor pakoltam rendet magam körül ,az volt bennem magamba múlt hónap végén

 

voltam gyogyószert íratni és amit ki váltottam akkor ki váltották nekem ki az volt még

 

hónap éljen meg kezdve gyogyószer ,de legyen tartalék gyogyószer azért így meg

 

oldani helyzet . közel napokba elellenőriztem hogy elég gyogyószerek mert tudtam el

 

is van kint meg kezdet toboz .ez volt rendet raktam egyik üres de van levél van

 

még benne egy kicsi de ki tartok egy darabig úgy voltam az volt bennem

 

gondolataimba van tartalék .tegnap amikor megyek bevenni gyogyószert ,keresem

 

meg kezdet gyogyószert mert kel kirakni gyogyószer dobozba ép ott is egy adag

 

kint belőle .erre keresem gyogyószert azt meg kezdet ami láttam délután és se hol

 

nem találtam ,kint kerestem tartalék gyogyószert és az se találtam képzeljék el is

 

mindet fel forgattam és nem találtam picit volt kis feszültség mert nem lehet esti

 

ki hagyni volt gyogyószer dobozba egy adag de ahhoz nem akartam hozzá nyúlni

 

tovább gyogyószert tartalékot de nem találtam nini más ötletem kérek anyutól

 

hátha van neki volt neki tartalék tartalékja doktornő írt ideg gyógyász ,na ez

 

ment meg engem volt egy pár gyogyószer nekem de máma el mentem gyogyószert

 

irtani hogy legyen kaptam másik tartalékot picit nyugodtabb legyek ha el fogyna

 

az egyik így most nyugodtabb vagyok van darabig tartalékom tényleg nem várom

 

meg teljesen el fogyjon .ez nem játék dolog nekem .hiába érzi van neki valami

 

gondolt rá döbben még sincs én jártam most ,kerüljék alkalmat mert nem játék

 

tanulják meg mindig tartalékja otthon

 

 

pozitív gondolat élethez

“Akár azt hiszed, hogy képes vagy valamire, akár azt, hogy nem, mindenképpen igazad lesz.”

“Az aggodalom nem képes megóvni bennünket a holnapi szomorúságtól, de meg tud fosztani minket a mai nap élvezetétől.”

“A sikeres emberek egy helytelen irányba tett lépést értékes tapasztalatként élnek meg, míg a sikertelenek a rossz irányt kudarcként fogják fel.”

“Ami jön fogadjátok, ami megy engedjétek. Ennyi az egész!”

“Miközben mosogatsz adj hálát a mosogatni való tányérokért, hiszen ez azt jelenti, hogy volt bennük étel, hogy tápláltál valakit, hogy szeretettel gondoskodtál valakiről: főztél, és asztalt terítettél. Képzeld el, hány ember van a földön, akinek nincs mit elmosnia, vagy nincs kinek megterítenie …”

“Ha nem vagyok hajlandó megbocsátani sógoromnak, hogy nem hívott meg a karácsonyi partira, akkor én szenvedek ettől. Nem ő kap gyomorfekélyt, nem ő fog forgolódni éjjel az ágyban, nem ő borul ki és nem neki lesz rossz szájíze. Velem történik meg ilyenkor mindez. Nem véletlenül tanácsolják nekünk: “Bocsáss meg az ellened vétkezőknek!” Csak így maradhatunk egészségesek és boldogok. A nem-megbocsátás az egyik legfőbb betegség kiváltó ok, hiszen a savanyú gondolatok a testet emésztik.”

“Egy mosoly mögül nézve sokkal szebb hely a föld …”

“Az élet túlságosan rövid ahhoz, hogy huzamosabb időn át haragudjunk az emberekre, és mindent elraktározzunk, ami fáj.”

“Nem könnyű a megbocsátás, de a harag egy nagy batyu amit magunkkal hordunk, bárhova megyünk, és a legrosszabb az egészben, hogy nincs is rá szükségünk. Ezért a legokosabb minél hamarabb megszabadulni tőle. Arról nem is beszélve, hogy a kutatások szerint, még beteggé is tesz bennünket.”

“A múlt felhánytorgatása a legjobb módja annak, hogy tönkretegyük a jövőt.”

“Neheztelni valakire olyan, mintha mérget vennénk be, és arra várnánk, hogy a másik haljon meg.”

“Amikor temetnek, hiába sírsz. Addig mosolyogj, amíg élek!”

“A sors akkor állít minket nagy döntések elé, amikor a legkevésbé sem számítunk rá. Ilyenkor derül ki, elég bátrak vagyunk-e, hogy megváltoztassuk az életünket. Ilyenkor nem tehetünk úgy, mintha mi sem történt volna, és nem hivatkozhatunk arra, hogy még nem vagyunk felkészülve a döntésre. A próba nem vár. Az élet nem néz hátra.”

“Felülemelkedhetünk minden rosszon, ha felismerjük, hogy csak addig van hatalma felettünk, amíg hiszünk benne. Ha megtapasztaljuk ezt az igazságot, szabaddá válunk.”

“Bíznod kell magadban,még akkor is, ha az egész világ kételkedik benned!!!”

“A halogatás ostobaság. Holnap ugyanúgy döntened kell, miért ne tennéd meg már ma? Azt hiszed, holnap bölcsebb leszel? Holnap csak öregebb leszel.”

“A világ amit teremtettünk a gondolkodásunk eredménye; nem lehet megváltoztatni gondolkodásunk megváltoztatása nélkül.”

“Ha megdicsérsz valakit, attól te is boldogabbá válsz. A dicséret a pozitív dolgokra összpontosít, és amikor pozitív dolgokra gondolsz, az élet szebbnek tűnik.”

egy új tanfolyam

 

Elvégezte az ember segítendő valóit úgy van emberek jó egy kicsit piheni én így ,

 

vagyok dolgokkal ,de nálam úgy működik én ha picit pihénék meg riadok vár,

 

többi itthoni dolgok ,azt szokta mondani te dolgod az itthon ő neki más amit ép,

 

meg talál ha olyan kedve embernek .ma ép pihenést töltöm és meg riadtam hogy,

 

kint szülöm ép dolgozik azon meleg legyen és ne azt halljam ez is te dolgod azért,

 

álltam gyorsan kivenni pihenés képen ezt dolgot végeztem ,másik nyugodtan azt ,

 

csinálja amit akar nem hallgatom szokták mondani .aki úgy áll dolgokhoz pihenés ,

 

képen ép fát vágja össze besegít azzal itthon előrébb van dolgokkal .én így voltam,

 

ezzel mai nap haza jöttem le öltem 5percre ki kikapcsolom agyam azt hallatom,

 

egyik illetőtől ő úgy pihen éjszaka hogy rövidet 2ser ,ki kapcsolja agyát teljesen,

 

vagyis relaxál és csörögne órája mindig előbb fent van ő olyan tanfolyamot ,

 

vet részt amin el magyarázták azt hogy kel pihentebben ébredni ha rövidet,

 

alszik 2ser relaxál ember sokall pihentebben érzi magát ember .mi amikor,

 

meg hallottuk dolgot nem akartuk elképzelni ,de lehet van ilyen ,de én szerintem,

 

emberek maradnak rendes pihenésnél alvásnál tudja ember jót pihen pinteben kel,

 

fel én úgy pihentem ma 2perces pihenésem mert meg hallatom fát vág szülöm,

 

gyorsan ki rohantam meg fogjam munkát ne ő vég ezzel dolgot ha nem én ,nem,

 

várta tőlem tudja van segíteni való sok ,de úgy voltam hogy fiataloknak kel,

 

segíteni másokon .de én pihenés képen álltam dolgoknak még jó eset úgy álltam,

 

neki hátul bak elől fa de én úgy voltam hogy nem akarok rohangálni fel alá így,

,

előre bakot helybe össze vágtam fát nem csináltam belőle ügyet le fől rohangálok,

 

össze vágott fával helybe össze csapon viszem le ahova kel .meg lepődve szülöm,

 

hogy milyen könnyedén meg oldottam helyzetet .de pihés képen csináltam dolgot,

 

ugye így csak pihenés végzete otthoni dolgát este alszik ember sokall nyugodtabban,

 

és mélyen ő végig segítette dolgát meg kérték ép akarta keresni otthoni dolgát .így,

 

pihenés űzte lehet ,

 

az öröm

 

Adventi időket élünk várakozással és lemondást kel embernek adventi időszakokba élni,

 

ezt úgy kel élünk hogy örömmel mondok le valamiről ilyenkor .engem ez hogy lemondást,

,

gyakorolom örömmel teszem , ha valamiről lemondok nekem közdelem erről dologról le,

 

kel mondani másnak öröm az hogy azt dolgot meg kapott az más le mondott róla.,

 

Ember járja világot akkor mindig az legyen bennünk hogy örömmel kel végezni,

 

dolgot amire meg kértek emberek örömmel végezzük ránk bízottakat ,és látják hogy,

 

amit végez azt örömmel teszi mások felé és nem úgy mint mai világba mit lehet,

 

lehet tapasztalni hogy valaki szomorún ,savanykás képel járja világot ,az nem vezet,

 

jó hoz így világot .ha illető ép nem jó kedve van és ilyen hangulattal ébert fel akkor,

 

is erőt kel venni magát embernek örömmel kel járni utunkat .régen volt olyan életembe,

 

hogy nem mindig örömmel jártam utamat ,és látták emberek savanyú képel járom utamat,

 

de erre azt mondták nekem vidámmal örömmel mosolygó Sanyi kelet nekik de ez nem,

 

igazán ment mindig volt olyan est el rontották hangulatomat .szomorú lettem idő kelet,

 

túl tegyem magam dolgon ami történt .hogy igen más környezetbe élek ,már lelki,

 

nyugalmam meg van így többet tudok mosolyogni és nincsen az hogy szomorún járom,

 

utamat mindig mosolyogva mint keresztény is örül dolgoknak ami vele történik nem,

 

komoran járja utat mindig mosolyog .az dolog fél egészséget számít embernek többet,

 

mosolyog és nem engedik neki senkinek szomorún töltse napot el hanem örömmel töltse,

 

időt mosolyogva. ismerek valakit aki ép fordítva teszi dolgot .látja rajtunk mi mosolygunk,

 

sokat ,de ez neki nem igazán tetszik ő komoran járja utat .de hiába nem fogunk engedni,

,

 

semmin tudja illető hogy bármi -féle dolgot állit ember másik felé mindig örömmel ,

 

végzi el azt meg látja másik tudja azt dolgot szereti végezni örömmel végzi ,de még,

 

többet akarnak akkor örömmel végzi el . Aki így teszi az biztos dolog éltetni fogja mindig,

 

őt örömmel végzi dolgot amire fel kérték soha ne engedjünk annak hogy el rontsák kedvünk,

 

de még meg történik mindig örömmel járjuk utunkat .

 

egy meg ható törtérnet

Két, súlyosan beteg ember feküdt ugyanazon kórteremben….Egyikük minden nap délután felült az ágyban egy órácskára, hogy ezzel megmozgassa a szervezetét. Az ágya a kórterem egyetlen ablakához közelebbi volt.

A másik beteg ember egész nap csak feküdt az ágyában, a plafont bámulva. Beszélgettek a családról, feleségről, gyerekekről, a katonakorukról, a nyaralásaikról, ahogy az szokásos ilyen helyzetben.

Az az ember, aki az ablaknál feküdt, minden délután, amikor felült, azzal töltötte az időt, hogy elkezdte közvetíteni a másiknak, mit lát az ablakon át a kinti világból. A másik ágyon fekvő embert egy idő után szinte csak ezek a színes beszámolók tartották életben,már alig várta őket, ez volt minden változatosság az életében.

Az ablak egy kellemes, tavacskával díszített parkra nézett. Vadkacsák és hattyúk úszkáltak a tavon és gyerekek játszottak távirányítós játékhajóikkal rajta.
Szerelmespárok üldögéltek a színes virágágyások mellett órákig, egymásba felejtkezve.

Miközben az ablak melletti beteg kimerítő részletességgel írta le a kinti világot, a másik, folyton fekvő behunyta a szemét és maga elé képzelte a látványt. Egy meleg délutánon az ablak melletti ember egy, a parkon átvonuló karneváli menetről beszélt.
Bár a folyton fekvő ember nem hallotta a zenészeket, maga elé képzelte őket a másik érzékletes leírása alapján. A napok és hetek teltek. Egy reggel a betegeket fürdetni készülő nővér az ablak melletti embert élettelenül találta az ágyában, mert az éjjel csendben elaludt örökre. Elszomorodva hívta a személyzetet, hogy kivigyék az elhunytat.

Amint alkalom kínálkozott rá, a korábban a belső ágyon fekvő beteg kérte,hogy a másik ágyban fekhessen. A nővér szívesen segített, kényelembe helyezve őt azon az ágyon, majd magára hagyta.
Lassan, fájdalmaktól gyötörve az ablak felé fordult az ember és megdöbbenve látta:……….az ablak egy tűzfalra néz.

Megkérdezte a nővért, mi történhetett az eltávozott szobatárssal,hogy olyan szépnek festette le az ablakon túli világot. A nővér elárulta, hogy az az ember vak volt, nem láthatta a falat sem .
Valószínűleg csak bátorítani akarta Önt! – mondta a férfinak

Tanulság:
Igazi boldogság boldogabbá tenni másokat, nem törődve saját helyzetünkkel. Bajainkat megosztva csökkenthetjük őket, de ha
derűnket és boldogságunkat osztjuk meg másokkal, megsokszorozzuk azt. Ha gazdagnak szeretnéd érezni magad,számold össze azokat a dolgokat az életedben, melyeket nem vehetsz meg semmi pénzért. Minden nap az élettől, így becsüld meg a napjaidat, melyek száma – bármilyen sok is jusson -véges !!!

 

azért vannak helyzetek meg oldjuk

 

Mindig alakulnak helyzetek amit embernek meg kel oldani dolgokat ,azt szokták mondani,

 

azért helyzetek gondok embernek mindig zökkenő mentesen meg kel oldani ,mivel ,

 

könnyebb embernek siránkozik dolgon hogy kéne meg oldani azt helyzet ami körülötte,

 

ki alakult épen .mindig hátazott életbe annak úgy van helyzetek amik ki alakulnak életébe,

 

meg tudják oldani de nem siránkozva kel azt helyzetet meg oldani ami ki alakult ,

 

körülütünk ,még régen én is siránkoztam dolgokon amikor kialakult nálam hirtelenjébe,

 

de idő után rá jöttem azért vannak emberek életébe helyzetek meg kel oldani zökkenő ,

 

mentesen helyzetet ami körülütünk van .sajnos úgy alakult helyzetet bent is szerdán tudtam,

 

meg értesítek engem fel hívtak pedagógus Juditnak dolga akadt meg más elintéző dolgok,

 

jöttek közebe neki így most pénteki foglalkozást egyedül vitte el pedagógus Mancika néni,

 

többi pedagógusnak dolga akadt ..meg beszélték szerdán hogy jövő hét hétfőtől elkezdődött,

 

téli szünet dolgok akadtak egyes embereknek így úgy tudtuk meg oldani helyzetet hogy,

 

pénteken amikor pedagógus Mancika néni tartotta foglalkozást az volt idei év záró ,

 

foglalkozása utána január5én hétfőn lesz nálunk foglalkozás addig ifjoncok pihenek otthon,

 

és készülődnek ünnepekre de én naplóm ünnepek alatt nap egy hírekkel várom önöket,

 

olvasókat ide csak nappali foglalkozás rész szünetel januárig lukács napló ünnepek alatt,

 

írni fogok napi egy hírekkel jelentkezek érdemes velem tartani akkor is . Fecó színezet,

 

Edina folytatta szövést Zsanett írást gyakorlata konyhába segít-kezet Mancika néninek,

 

Lacika ,Zsanett Horváth Zoli hogy el készüljön tepsis krumpli ami nagyon finomra sikerült,

 

el is fogyott összes ,de jó kedv meg volt egész foglalkozás ideje alatt. Jó volt hogy tegnap,

 

téli szünet előtti foglalkozás így úgy mentek haza ifjoncok be pakolták dolgokat ami ,lenke

karkötőt készíttet .

 

januárig nem fog kelleni .de egyszer ünnep alatt össze fogunk jönni és meg tartani ,

 

karácsonyi ,szilveszteri bulit az december27én lesz nálunk alapítványba .délbe mentek,

 

haza érdemes olvasni engem ünnepek alatt is naplóm nem fog szünetelni ez ideje,

 

alt se mindennap egy hírekkel jelentkezek . tartsanak akkor is velem .érdemes ,

 

egy meg történt dolog

Egy napon azt kérte az osztálytól a tanárnő, hogy minden osztálytársuk nevét írják föl egy lapra úgy, hogy a nevek mellett maradjon egy kis üres hely. Gondolják meg, mi a legjobb, amit mondani tudnak a társaikról, és azt írják a nevek mellé. Egy teljes órába telt, mire mindenki elkészült és mielőtt elhagyták az osztálytermet, a lapot átadták a tanárnőnek. Hétvégén a tanárnő minden diák nevét fölírta egy papírlapra és mellé a kedves megjegyzéseket, amelyeket a tanulótársak írtak róla.

Hétfőn minden tanuló megkapta a listáját. Már kis idő múlva mindegyik nevetett. “Tényleg?” – hallatszott a suttogás. “Nem is tudtam, honyire kedvelnek” -szóltak a megjegyzések.
Ezután senki nem emlegette többé a listát. A tanárnő nem tudta, hogy a diákok egymás közt, vagy esetleg a szüleikkel beszéltek-e róla, de nem is törődött vele. A feladat elérte a célját. A tanulók elégedettek voltak magukkal és a társaikkal.

Néhány évvel később az egyik fiú elesett Vietnamban, és a tanárnő elment a tanítványa temetésére. A templomot megtöltötte a sok barát.Egyik a másik után – akik szerették vagy ismerték a fiatalembert – odamentek a koporsóhoz, és lerótták utolsó kegyeletüket. A tanárnő a sor végén lépett oda és imádkozott a koporsó mellett. Ahogyan ott állt, az egyik koporsóvivő katona megszólította: “Ön a matematika tanárnője volt Mark-nak?” Ő igent bólintott. Erre a fiú azt mondta: “Mark nagyon gyakran beszélt magáról.” A temetés után összegyűltek Mark régi osztálytársai. Mark szülei is ott voltak és szemmel láthatóan alig várták, hogy beszélhessenek a tanárnővel.

-“Valamit szeretnénk mutatni” – mondta az apa és előhúzott egy pénztárcát a zsebéből. “Ezt találták, amikor a fiunk elesett. Úgy gondoltuk, Ön meg fogja ismerni.”

A pénztárcából előhúzott egy erősen gyűrött lapot, amelyet nyilván összeragasztottak, sokszor összehajtogattak és széthajtottak már. A tanárnő – anélkül, hogy odanézett volna – tudta, hogy ez egyike volt azoknak a lapoknak, amelyeken a kedves tulajdonságok álltak, amelyeket az osztálytársak írtak Markról.

-“Nagyon szeretnénk Önnek megköszönni, hogy ezt a feladatot adta az osztálynak” – mondta Mark anyja. “Amint látja, Mark nagyon megbecsülte.”

A többi régi tanítvány is összegyűlt a tanárnő körül. Charlie elmosolyodott és azt mondta: “Nekem is megvan még a listám. Az íróasztalom felső fiókjában őrzöm.” Chuck felesége, pedig így szólt: “Chuck megkért, hogy a listát ragasszam be az esküvői albumba.” “Az enyém is megvan még” – mondta Marily. “A naplómban tartom”. Ekkor Vicki, egy másik osztálytársuk a zsebnaptárát vette elő, és megmutatta a használattól megkopott és foszladozó listát a többieknek.

-“Mindig magamnál hordom’ – mondta Vicki, és hozzátette: “Meg vagyok győződve, hogy mindnyájan megőriztük azt a listát.”

Embertársainkkal való együttélésünkben gyakran elfeledkezünk arról, hogy minden élet véget ér egy napon és senki sem tudja, mikor jön el ez a nap. Ezért kellene megmondanunk azoknak az embereknek, akiket szeretünk, és akikért aggódunk, hogy fontosak a számunkra. Addig kell ezt megmondani, amíg nem késő. Mindenki megteheti, aki ezt az írást elolvassa. Ha nem teszed meg, elszalasztottál egy csodás lehetőséget, hogy valami kedveset és szépet tegyél.