a keresztút

Már a kapuban álltunk, amikor Anzelm testvér a kezembe nyomott néhány papírlapot. Dolgozatok. Arra kértem a gyerekeket, írják le, mire gondolnak a diákkápolnában. Érdekes. Az utolsó szó hangsúlya furcsán fölfelé kunkorodott, nem akarlak befolyásolni, valami ilyesmit jelentett az elharapott szó, a szigorú-okos, zárt mosoly. Szemüvegén megcsillant a fény, aztán villanásnyi szünet után mégis folytatta: Nagyon érdekes. Előző este arról beszélgettünk: mi a feladata Pannonhalmán a kapus testvérnek, aki fogadja a kolostorba érkezőket, útjára indítja a távozókat. Kötekedtem: kapus testvér helyett egyenruhás biztonsági őr és kedélyes, középkorú portásnő álldogál a bejáratnál, akik udvariasan, de nagyon határozottan tessékelik vissza a hívatlan látogatót. A bencés Regulában a kapus testvér feladatairól olvashatunk, a mai élet biztonsági őrt és portásnőt állított a monostor bejáratához. De most Anzelm áll mellettem, az én életemben ő most kapus testvér, hisz a monostor kapujában a kezembe nyomott írásokkal búcsúztat, szellemi-lelki táplálékkal indít utamra. Arra kértem a diákokat – tizedikesek, tizenhat évesek –, hogy szabadon, ami eszükbe jut, vessék papírra. Nemrég szenteltük fel a diákkápolnát. Egy régi mosdóból és hálóteremből alakítottuk ki. Váli Dezső nagyon mai Keresztút-képeit helyeztük el a hátsó falon, az oltárkép üvegfal, a corpus fekete ébenfa, mögötte nincs kereszt. És a kápolnába egészen alkonyatig besüt a nap… Délelőtt hosszú időt töltöttem a kápolnában. Álldogáltam Váli Dezső újságpapírra festett Stációi előtt, azon merengtem: a megsárgult újságpapírra tussal rajzolt furcsa piktogramok, az Evangélium szóhasználatát tudatosan mellőző képaláírások – Simon segít, Veronika, Felszögelik, Halál és győzelem, Botorkálás a halottal – a ma fiataljaiban mit idéznek fel? Valaha, évszázadokkal ezelőtt az emberek, gazdagok, szegények, műveltek, tudatlanok, ha Húsvét előtt vagy bármikor végighaladtak a templom árkádjai alatt a Keresztút előtt, az áhítat-illatú homályban, látták a történetet. Ma, ha Váli Dezső napsütötte képeit nézik, el kell képzelniük Jézus útját a kereszttel, szenvedését a kereszten. Kezemben papírlapok, irkafirkák, ákombákomok. Diákok gondolatai. „A szimbolikus képek egy megsárgult újságpapírra vannak festve. Az első végigjárásra az tűnik fel, hogy az utolsó kivételével az összesnél az újságpapír fejjel lefelé van, míg a lezáró stációnál, a sírbatételnél meg van fordítva a rendes állásba. A festett ábrák nagyon szimbolikusak, csak hosszabb-rövidebb gondolkodás után lehet rájönni, hogy valójában mit is szimbolizálnak.” Ez a fiú talán kiváló matematikus lesz, közgazdász, mérnök… Érteni akarja Jézus történetét, nem érezni… „Vajon tényleg melegebb van itt, vagy csak a barna szín miatt tűnik melegebbnek? De jó itt ülni. Szívesen elaludnék itt, Isten lába előtt.” Szeretném látni ennek a fiúnak a szemét. Lusta álmodozó? Titkokat megsejtő poéta? „Mindenképpen fontos hely a diákkápolna. Már a neve is elárulja, hogy ez nem egy »szokványos, dohos szagú kis templomocska«, ahol az ember fázik, ha bemegy, nem is a barokkos, fényűző díszekkel ékesített hatalmas templom, hanem a mi kápolnánk, életünk szerves része.” Egy okos-boldog kamasz fölénye. Legyint a szokványos kis kápolnákra, a barokkos templomokra… mert ez a kápolna a miénk. És arra gondol (álmodik? imádkozik?), hogy tíz év múlva, húsz év múlva domboldalon épült barátságos háza lesz, előtte kert, nagy fenyőfák, a szobákban gyerekzsivaj, s maga teremtette otthonában a keményített fehér abrosszal terített asztal mellett ül reggel a család, vajas kenyérre méz csorog, csörömpölnek a poharak, kanalak, barátságosan tiktakol a falióra… otthon, az enyém… „A diákkápolna sziget. Mint ahogy a viharba került hajó egy szigetnek, úgy örülhetünk mi is a hétköznapokban elfásult, viharba került lelkünk szigetének. Itt megállhatunk, megfeledkezhetünk az időről, a tanórák izzadságszagáról, napi gondjainkról, és csak lelkünk gyógyításával foglalkozhatunk. Itt egyedül lehetünk Istennel, egy barátságos, otthonos »szobában« találkozom Vele, és ő beszélget Velem, és meggyógyít.” Szeretnék biztos lenni abban: ez a fiú boldog ember lesz. Harcol, elbukik, megütik, visszaüt, megbánja, újrakezdi… és amikor szeretné, amikor szüksége lesz rá, beszélgetni fog vele az Isten. „… Mit? Nem, nem sietek, illetve mért, mi kell? A miséről? Én? Neked? Most csak úgy? Ja értem… meditáció holnapra… aha, tudom, Anzelm mindig ilyeneket szokott feladni. Tiszta baromság… Na, mondjad, mi kell? A miséről? Mármint az itteniről? Háát, a mise. Kezdődik stúdium után, tart fél 1-ig. Egy óra kábé. Elég hosszú. Prédikáció, miegymás. Hogy nekem mit jelent? Hát figyelj… Elég unalmas, öltönybe vágod magad, meleg van stb. Nem baj, utána jó az ebéd. De különben…” A dolgozat végén megjegyzés zárójelben: Képzelt interjú egy pannonhalmi diákkal. Tehát ez a fiú nem azt írja le, amit ő gondol, hanem azt, amit szerinte gondol (gondolhat) valaki diáktársai közül. Lehet, hogy ő is így gondolja. Lehet, hogy rejtőzködni már megtanult. Lehet: írónak készül, fantáziájának határait próbálgatja; repülni már tud, az irányzékkal még baj van. Tizenhat éves. „Diákkápolnánk nem tartozik a megszokott felépítésű kápolnák közé. Magán viseli az iskola szögletes, szigorú formáját, de az üveg oltárkép, a keresztút, a feszület szent és békés hangulatot ad a fehér falaknak, a kápolna egyszerűségében rejlő szépsége pedig sokunkat megragad. S ha a misére vagy elmélkedésre néha-néha be is hallatszik egy-egy hangfoszlány a kollégium eleven és zajos életéből, a bent ülő, imádkozó rádöbbenhet, hogy a kápolna nem elkülönít, hanem összeköt két világot.” Irigylésre méltó, okos hétköznapi józanság. Még csak tizenhat éves, de már tudja: a világ szögletes is, szép is, s az ember akkor boldogulhat, ha okosan együtt tud élni a szögletekkel is, a szépséggel is. „Egy hajó. Csak most veszem észre. Ahol székek vannak, a fehér alapon, egy kis hajó alaprajzára hasonlít. Az orrában pedig Krisztus navigálja kis hajóját. És mi is itt ülünk a hajón, mármint ha leülünk a »padokra«. Elképzelem, ahogy a víz hátán himbálódzom, és álomba ringatódom.” Mégsem lusta álmodozó ez a fiú. Talán hajókat fog tervezni, sokemeletes tengerjárókat vagy múltat idéző, kétárbocos büszke fregattokat, vitorlásokat a Balatonon… Nem lesz soha kapitány. De gyönyörű utazásokról fog álmodozni, örülni fog a reggelek ízének, és mindig lesz társa, aki megfogja a kezét. Most még nem tudja. Most még csak hajónak képzeli a diákkápolnát, és pillantást sem vet a Keresztútra, képzeletben sem akar találkozni az emberi szenvedéssel, csak a hajót látja, amelyet fényözönben állva Jézus Krisztus navigál. Magamban gyönyörű utazást kívánok neki. Hogy mindig repüljön vele a hajó! Állok a monostor kapujában. Az utolsó dolgozatot olvasom. „…hányszor »ítél halálra és feszít keresztre az élet«, hányszor esünk el egyszer, kétszer, sokszor keresztünk súlya alatt. Hányszor kényszerítenek minket, hogy ugyanennyiszer felálljunk, és tovább folytassuk utunkat, és ugyanakkor hányszor és hányszor sietnek segítségünkre a nagylelkű Simonok és Veronikák egy-egy gesztussal, jó szóval, mosollyal. Egyszóval talán a mindennapok keresztútjainak tudatosabb rálátására szólít bennünket a diákkápolna képsora.” Vajon mi vár erre a fiúra? Milyen élete, sorsa lesz? Ha elbukik, segíteni fogják? Ha elesik mellette valaki, fölsegíti? Állok a kapuban. Anzelm megszorítja a kezem. Mosolyog. Jó utat! A portásnő mosolyog, a biztonsági őr biccent. Kilépek a kapun, ballagok a dombon lefelé. Táskámban papírlapok, tizenhat éves ifjú emberek iskolai dolgozatai. Gondolatok a Keresztútról. Kapus testvérem ajándéka. Hamuban sült pogácsa. Útravaló. ha teheti és segíteni szeretne egy fogyatékkal élő fiatalokon hogy boldog életük legyen adója 1% kával támogassa támogassa alapítványunkat! Az adományozó szelvényre ezt írja: Mint a többi ember Közhasznú Alapítvány Adószám: 18711516-1-13 előre köszönik szépen

egy jelet mindig figyelni kel

 

Ma arról elmélkedni hogy néha elfelejtsük különböző jeleket észre venni ami felzetünő

 

lenne de mi úgy vagyunk vele ez jel amit küldtek nekem nem foglalkozok magamba

 

vagyok és az úgy jó ahogy el gondolom ,és úgy van ép illető elkezdi dolgait sajnál

 

tatja ő most ilyen kedvébe van nem érdekli semmi -féle jel amit küldenének egy

 

ilyen van eszembe ember ép el van foglalva egy valami -féle doggal azt mondjuk

 

hobbi szinten űzi egyszer ép el volt ezzel foglalva egyszer különböző jelet fesz- észere

 

de félig sugallat is volt feléje azt jelet küldték neki sugallták hogy amit űzöl az jó

 

hasznodra válik de mást dologba jelezték neki amit mondok jelbe vedd észre másra

 

is jó lennél és az illető bele kezdet abba amit neki jelebe sugalltba ,és el végezte

 

mondjuk egy kerékpár javítást mondja neki nagyon jót jelet adtál ezzel tudok ezzel

 

másokon segíteni ezzel ha rá van szorulva .mondok magam történet ez ilyen jel

 

volt nekem otthon voltam egy dolgon töröm agyamat mi lenne ha én foglalkoznék

 

kicsit beteg fogyatékos embereken akkor éreztem magamba annyi erőt el tudom

 

látni követem azt jelt mentem utána nagyon egyszerű volt ez nekem akkor évek

 

óta benne voltam annyi dolgom hogy amit régen csak segítem mint beteg most

 

jel erősebb lett felém követni kelet ki taposott úton végig járni menni tovább azon

 

dolgon amit elkezdtünk csak mindig jelzést kel figyelnünk és el érjük jó útat ahova

 

jelet kapjuk hasznukra válik .

 

 

A fiú komoly volt és szorgalmas, a lány szép és okos. Már egy ideje ismerkedtek egymással,

s a fiú, mielőtt

bevonult volna katonának, meg akarta vallani érzéseit a lánynak. Egy

ajándékkal szerette volna meglepni ebből az alkalomból. Nem volt valami gazdag, de tudta,

hogy a lány szereti a piros színt. Éppen az ősz közeledett, vett tehát neki egy nagy piros

esernyőt

őt. Ez alatt az esernyő alatt vallotta meg szerelmét, később ez alatt az esernyő alatt

csattant el az első csók. A katonaidő letelte után ez alatt az esernyő alatt kérte meg a kedvese

kezét, s ez alatt az esernyő alatt tervezgették boldog izgalommal az esk

üvőjüket. Miután

összeházasodtak, a piros esernyő egy szekrény fölső polcára került. Aztán hosszú

hosszú

ideig ott maradt. Jöttek a munkás évek, születtek sorra a gyerekek. Bizony sok teher

nehezedett rájuk, egyre több tennivalóval, feszültséggel kellett s

zembenézniük. Az anyagi

helyzetük sem volt mindig rózsás, hónapról hónapra éltek. Gyakran keveredtek szóváltásba,

néha hangos veszekedések is kirobbantak közöttük. Egy ilyen borús, morgolódós napon,

mikor mindketten fáradtan állítottak haza a munkából,

valami apróságon újra összedurrantak

egymással, a feleség hirtelen mérgében és fájdalmában úgy gondolta, összecsomagol és

odébbáll. Ki is nyitotta az egyik ritkán nyitogatott szekrényt, hogy előhúzza onnan a

bőröndjét. De a gyerekek nyilván kutakodtak ott,

mert egy csomó régi, poros kacat rögtön

kihullott az asszony lábai elé. Köztük a rég elfeledett, porlepte piros esernyő. A feleség

megbabonázva bámulta az ernyőt hosszú percekig. Aztán kicsordult a könnye, felemelte,

leporolgatta és kinyitotta. Így ment visza

a nappaliba a férjéhez, aki bosszúsan váltogatta a

csatornákat a TV

képernyőn. A férfi, amikor megpillantotta az ernyőt, először leszegte a

tekintetét. Aztán kinyomta a TV

t, felállt, odasétált a feleségéhez, és hosszan, erősen magához

szorította.

sérült fiatalokkal foglalkoznak és meg kapják szeretet meg Boldoggá tenni akarjuk

 

életüket .adója 1%kát adományozza nekünk idei évbe is .

azért támogosa alapítványunkat.

Kérem, adója 1 %-ával támogassa alapítványunkat!

Az adományozó szelvényre ezt írja:

Mint a többi ember Közhasznú Alapítvány

Adószám: 18711516-1-13 előre köszönik szépen

 

 

 

 

egy fájdalmas érzés

 

Egy dologit amit meg tudtam pár napja hogy ki hagyta el est földet ,egy kicsit igen,

 

csak fájó egész itten lakó emberek én véleményem szerint ,mindig úgy úton voltam ,

 

kérdezi tőlem az ember aki már nincsen köztünk hogy Sanyi mész templomba igen,

 

és tőle ember mindig derülsz és vidám volt áradott belőle mindig szeret tőle .de,

 

ép hétköznap így ép foglalkozásra megyek ugye szolos lesz alapítványba ünnepség ő,

 

mindig szeret közénk jönni mondta nekünk alapítványba jön itt mindig szeretettel fel töltődni,

 

kapott szeret tőlünk ő is adta felénk is de azt mondta vége ünnepségnek mondta nekünk,

 

nagyon jó össze válogatni dolgot ünnepségre annyira lenni azt mondta nekünk .mondta,

 

egyik előt hogy ő most nem tud lenni ő most nem tud ott lenni ép dolga 2ser ilyen,

 

mindig azt mondta le közelebb be akarom pótolni ,de egyre kért mindig vége ünnepségnek,

 

hogy írjam le neki úgy tettem oda adtam le írva neki amit kért amikor el is jött közénk,

 

hozta fényképező gépét meg örökítsen minket ha kaptam egy valami kitüntetést hagy ,

,

fényképezem egy élet csak ennyire szeret mindenkit még engem is .mondta ép egy ,

 

buli előtt héttel nagyon várom veletek legyek ő volt nálunk december mikulás de,

 

ifjoncok nagyon várták őt szeretettel mikor jön mindig mesélt nekünk közénk jött.,

 

Ép dolga akadt hányszor ő neki most menni kel máshol várják de mindig le írtam,

 

amit kért el juttattam felé közölte amikor meg kaptam köszönöm Sanyi szóljatok,

 

lesz valami buli ő menni akar ott leni velünk mindig azt testük mindig köztünk,

 

volt .amikor meg tudtam közölték ő elment nincsen köztünk igen el vagyok keseredve,

 

el mondom hiányzik mondta felém amit mondott régen azt elevenítem fel magamba.,

 

Sokan mondják város mikulása nincsen köztünk ez hír el járt városba mindenki kicsit,

 

igen keseredve bennem is fájdalmas érzés ugyanígy amiről beszéltem mindig ütemezni.,

 

Ara gondoltam hogy el vállalom én most alapítványba mikúlás ünnepséget de nem tudom

 

igen fájdalom érzésbe vagyok ez miatt .mindet tenni volt ő idejébe emlékünk legyen,

 

végig ember .

ha teheti és segíteni szeretne egy fogyatékkal élő fiatalokon hogy boldog életük legyen

adója 1% kával támogassa

támogassa alapítványunkat!
Az adományozó szelvényre ezt írja:
Mint a többi ember Közhasznú Alapítvány
Adószám: 18711516-1-13 előre köszönik szépen

 

 

 

egy döntés hozatalunk

Néha szokott ember döntést hozni olyan helyzet alakul-ki most hétfőn úgy alakult vártunk,

,,

és mentünk fél10kor haza delelőt neki álltam telefonálni mi helyzet pedagógus Judit ügybe,

 

hátha többet tudna de hogy hétfőn de meg érdeklődöm helyzet mi van ,de mondta ne,

 

mondjuk foglalkozást úgy voltunk vele hétfőn de mondta ő is kicsit meg van fázva ,de,

 

kedden keresni foglak hogy alakul helyzet hogy kik van jobban tegnap úgy volt 2emberke,

 

lett volna szerdai foglalkozáson de úgy voltunk hogy ne legyen héten ilyen kevés ,

 

ifjonc miatt beteg pár ifjonc így úgy döntünk közösen meg egyezéssel hogy le fújuk,

 

egész hetet mindenki jobban legyen hétre akkor értesítettük pedagógus Marika nénit,

 

be jött segíteni szerdán Juditnak mondtuk neki hogy hétre le kelet mondni foglalkozást,

 

hogy jobban legyenek az ifjoncok .de akkor amikor beszéltem pedagógus Judit mondott,

 

egy fájdalmas híreket amit gyorsan tovább adtuk hírt intézkedni kel akit nagyon ismertünk,

 

és szeretet nagyon közénk járni ünnepségekre hozzánk azt embert már nincsen köztünk,

 

már ez nagyon mindenkit meg rázott úgy érzem de nem igazán szoktam ez ügybe nagyon,

 

tévedni ép én-is közöltem ezt hírt szőlővel ép beszéltem pedagógus Judittal ő mondta,

 

neki is ő nagyon keseredve ezen akkor mondta nekem bármit tudok felőle mikor helyezik,

 

örök nyugalomra szóljak neki ,de mondta akkor alapítványnak kint kéne leni temetésen,

 

illő mert nagyon ismertük és szerettük őt nagyon ,és első szomorú hírt elnök asszonynak,

 

közöltem tudjon róla de őt is meg viselte nagyon ,de akkor mondta nekem mint kis,

 

főnöknek virágot azért vigyünk neki .ma már ki derült minden mikor hol vesz-esünk,

 

tőle búcsút virág folyamatba van mondták nekem egyik felnőtt így egész héti foglalkozás,

 

le kelt mondani betegségek miatt jövő hét hétfőn lesz foglalkozás nálunk pedagógus Judit,

 

fogja tartani neki Mancika néni mert pedagógus Marika néninek akkor ép dolga van .

 

Nem tudd foglalkozást tartani nekik .holnap megint egy fájdalmamról írok pont erről,

 

érzek aki ép nincsen köztünk és szívesen jött közénk alapítványba ,ha valami ünnepségek,

 

volt nálunk erről írok holnap én mit éreztem felé igazán menyire fáj ez dolog nekem.

 

Erről holnap írok bővebben .

 

sérült fiatalokkal foglalkoznak és meg kapják szeretet meg Boldoggá tenni akarjuk

 

életüket .adója 1%kát adományozza nekünk idei évbe is .

azért támogosa alapítványunkat.

Kérem, adója 1 %-ával támogassa alapítványunkat!

Az adományozó szelvényre ezt írja:

Mint a többi ember Közhasznú Alapítvány

Adószám: 18711516-1-13 előre köszönik szépen

 

 

első elmaradt foglalkozás

 

Embereknél van olyan helyzet hirtelen közbe valami .így volt tegnap is meg volt ,

 

minden hogy mikor találkozni ez volt pénteken el váltunk foglalkozás után találkozni,

 

fogunk hétfő mondták . úgy lett volna úgy alakult helyzet hogy páran betegek lettek,

 

hétvégén. Bagó Zoli péntek óta beteg így ő már nem is tudott eljönni hétfő foglalkozásra.

 

Így várakoztak kicsit hátha jön valaki ,de nem maradtak tovább délelőtt fél10kor úgy ,

 

határozott pedagógus Marika néni Mancika néni menjünk haza .amikor így van 2jönnek,

 

össze plusz pedagógusok úgy vagyunk törekszünk ara mindig hogy legyen foglalkozás,

 

nálunk várunk türelemmel .úgy vagyunk vele . amikor be mentem meg néztem nem,

 

semmi írva úgy voltam akkor érdeklődök mi is volt akkor azon napon ,mondták,

 

kevesen jöttek el így nem is készíttetünk semmit foglalkozáson .úgy voltunk vele,de,

 

futam kört egyik ifjonc felé hogy mi van vele ,de ő nem elérhető .akkor meg,

 

beszéltem pedagógus Marika nénivel hogy ő még megy szerdán pedagógus Judit,

 

bármi lesz meg próbálkoznak úgy mondta ,de én még mindig nem igazán ez dolog,,

 

futam kört telefonal Juditnak hátha többet tudna semmit nem tudott ő is meg van,

 

fázva de ne fújuk le majd holnap lesz időm és érdeklődni kezdek ebbe maradtunk ,

,

úgy voltam jó van nem is akartam le fújni foglalkozást jó össze jövünk kicsit foglalkozás,

 

van alapítványba mindig törekszünk úgy vagyok vele jó együtt vagyunk .de ha olyan úgy,

 

alakulna helyzet hogy közbe valami betegek bármi legyen kevesen vagyunk ilyenkor az,

 

néha hogy meg beszéljük dolgot hogy legyünk következő alkalommal vagy egy kis szünet,

 

valami jöt közbe de akkor mindig időbe jelezni meg beszéljük mikor ez de erről nem,

 

volt só héten lesz mindig előre jelzem mikor maradna foglalkozás. De ép meg beszéltem,

 

Judittal valamit hogy kedden valamikor beszélünk és döntést hozzunk .mi legyen szerda,

 

foglalkozásal ,de nem merjük lefújni ki forja minden magát azt szokták mondani az ,

 

emberek .így hétfői el maradt ebbe maradtunk .

 

sérült fiatalokkal foglalkoznak és meg kapják szeretet meg Boldoggá tenni akarjuk

 

életüket .adója 1%kát adományozza nekünk idei évbe is .

azért támogosa alapítványunkat.

Kérem, adója 1 %-ával támogassa alapítványunkat!

Az adományozó szelvényre ezt írja:

Mint a többi ember Közhasznú Alapítvány

Adószám: 18711516-1-13 előre köszönik szépen

 

 

katona négyes

Az utca teljesen kihalt volt, amikor az idősebb Seidlerné izgatottan kiszaladt. Már tíz óra is elmúlt. Bécs felett kövér játékmackóra emlékeztető, sötétszürke felhők úsztak; a közeli bécsi erdő csúcsai körül orgonált az éjszakai szél, s a házak ablakaiban sok kis lobogó lángocska fénye látszott. huszonnegyedike volt.
Valahol messze gyerekek énekeltek, a közelben almát sütöttek; illata kiszállt az elhagyott utcára. Seidlerné nem vette észre sem a gyermekhangokat, sem az almaillatot. Annyira izgatott volt. Aggódott a menye miatt! A fia meg épp most nem volt otthon!
Az idősebb Seidlerné fia szeretett pipázni, vasárnap szívesen futballozott, és hétköznap az Elektromos Műveknél dolgozott. Rendkívül felelősségteljes állása volt. Egy nagy csarnokban hatalmas, titokzatos rendeltetésű, mérőműszerekkel és kallantyúkkal ellátott kapcsolótábla előtt ült, és gondoskodott arról, hogy Bécs lakásaiban mindenütt legyen áram. Az idősebb és a fiatal Seidlerné nagyon büszke volt rá.
Seidlerék messze a város szélén, Hütteldorfban laktak, hárman egy kis házacskában. A távolság nem zavarta őket. Szívesen éltek ott kint. A házacskához tartozott egy kis kert is, a fiatal Seidlerné konyhakertje; kétszáz méterrel arrébb már az erdő kezdődött, és éjszaka remekül lehetett aludni, olyan jó csönd volt.
Mindhárman igen megörültek, mikor kiderült, hogy a fiatal Seidlernének kisbabája lesz. Most éri meg igazán, hogy kertjük van – mondták. A doktor, aki a fiatal Seidlernét megvizsgálta, azt mondta:
„Gratulálok, Seidlerné! Emberi számítások szerint a babának január elseje és ötödike közt kell a világra jönnie!”
Emberi számítás szerint!
Szegény doktor! Honnan sejthette volna, hogy a fiatal Seidlerné úgy felizgatja magát. Nem, ezt nem sejthette. Még maga a fiatal Seidlerné sem. Mégis felizgatta magát. Akkor történt, mikor a férje felhívta…
Este negyed tíz volt. A kis házban fenyő és frissen sült sütemény illata terjengett. . Alatta feküdtek az ajándékok, szépen becsomagolva. A konyhában sistergett a liba, és az ablakban borospalackok sorakoztak. . Az idősebb és a fiatal Seidlerné mondhatni csak a startpisztoly eldördülésére várt, hogy rekordsebességgel bevesse magát a seidleri karácsonyestébe.
Startlövésként a Seidler úr hazaérkezését jelző kapucsengőnek kellett volna felhangzania. A csengő azonban csak nem szólalt meg. Helyette viszont csöngött a telefon. A fiatal Seidlerné vette fel. Seidler úr jelentkezett; hangja szomorú volt:
„Kedvesem, ne haragudj…”
„Egyáltalán nem haragszom. Mikor jössz végre haza?”
„Hát épp ez az, drágám. Egyáltalán nem jövök haza.”
„Egyál…” A fiatal Seidlerné az „egyáltalán” szót akarta mondani, de nem jött ki több hang a torkán. A szíve iszonyúan elkezdett dobogni.
„Nem, drágám! Én is olyan boldogtalan vagyok! De mit tehetünk? A tizedik kerületben valaki elektromos szerelt fel, és rövidzárlatot okozott; átolvadt egy utcai kábel. Most ott az egész körzetben nincs villany. Azonnal oda kell mennünk!”
„Neked kell odamenned? Miért neked? Ez nem a te feladatod!”
„Persze, hogy nem, kedvesem! De most karácsonyeste van, és csak nagyon kevés ember van itt bent. Ezért nekem is be kell ugranom.”
„Akkor be kell ugranod…”
„Kedvesem, értsd már meg…”
„Értem már” – mondta bátran a fiatal Seidlerné. Erősen elhatározta, hogy bátor lesz. Csak nem tudta egészen megvalósítani. Hirtelen zokogni kezdett. „Ó, Istenem, Istenem, ez szörnyű! A szép liba! És a sütemény! Annyira vártunk! És most nem jössz!”
„Kezdjétek el nélkülem a libát!”
„Nélküled? Egy falat nem megy le a torkomon!”
„Drágám, légy megértő!”
„Nem akarok megértő lenni! Nem tudok megértő lenni! Olyan szép az a liba…” A fiatal Seidlerné megint elsírta magát.
„Nagyon hamar megjövök, kedvesem” – mondta idegesen a férj.
„Mi az a nagyon hamar?”
„Legkésőbb két-három óra múlva” – felelte, és gyorsan letette a kagylót.
A fiatal Seidlerné is letette. Ahogy a kagylót a villába akasztotta, olyan érzése támadt, mintha valaki az ujja hegyét gyengéden végighúzná a hátán. Először egészen kellemes volt. De aztán nem maradt az. A simításból nyomás lett, a nyomásból szorítás, és a szorításból hirtelen lélegzetelállító fájdalom. A fiatal Seidlerné röviden felsikoltott, és a fotelba roskadt.
„Mi történt?” – sietett hozzá az idősebb Seidlerné.
„Elmúlt már, mama” – mondta a fiatal Seidlerné, és a homlokán hirtelen apró izzadságcseppek jelentek meg. Aztán halkan kérte: „Hívd fel a kórházat, hogy gyorsan küldjenek egy betegszállító kocsit.”
„Azt hiszed…”
A fiatal Seidlerné bólintott:
„Igen. Azt hiszem, hogy a telefon miatt túlságosan felizgattam magam. Jön a baba. Egy kicsit hamarabb jön, mint ahogy számítottuk…”
A következő negyedóra rettenetes volt szegény idősebb Seidlerné számára. Telefonált a kórházba. Ott megígérték, hogy azonnal küldenek egy kocsit. Azután az idősebb Seidlerné megpróbálta elérni a fiát. Az viszont már nem volt bent. Akkor a fiatal Seidlerné tompán felsóhajtott, mert jött a következő fájás. Az idősebb Seidlerné imádkozott:
„Jóisten, add, hogy jöjjön már az a betegszállító!”
A betegszállító viszont nem jött. Hátránya is van annak, ha az ember a világ végén lakik. A fiatal Seidlerné suttogott:
„Mama, ne légy olyan türelmetlen… talán a sofőr nem találja meg rögtön a házat…”

„Hülyeség!” – kiáltott az idősebb Seidlerné. – „Még egyszer felhívom őket!”
A nővér, aki felvette a telefont, maga is el volt keseredve.
„Seidlerné, borzasztó, de épp most hallottam, hogy az önökhöz kiküldött autó kerékabroncsa útközben megsérült, és pillanatnyilag nincs másik kocsink. Kérem, legyen türelemmel! Minden pillanatban jöhet már vissza egy másik, és akkor azonnal küldjük önökhöz!”
A fiatal Seidlerné sóhajtott. Az idősebb Seidlerné elvesztette a fejét. Visszaejtette a telefonkagylót, és kétségbeesve felkiáltott:
„Nem várok tovább! Most már minden mindegy! Kimegyek az utcára, és leállítom az első erre jövő autót!”
„De hát az nem megy!” – mondta kínlódva a fiatal Seidlerné.
„Neeem? – nevetett bőszen idősebb Seidlerné. – De még mennyire, hogy megy! A férjedtől joggal kapnám a legharagosabb szemrehányásokat, ha nem tenném!”
Ezzel eltűnt. Igen, kiment, és ott állt, idegességtől és hidegtől reszketve, és imádkozott: „Édes Istenem, egy autót, küldj erre egy autót!”
Hirtelen összerezzent, és abbahagyta az imádkozást, mert a távolból motorzúgás hallatszott. Először csak halkan, aztán egyre erősödve. Valóban: jött egy autó. Idősebb Seidlerné kitárt karokkal rohant a reflektor vakító fénye felé. Az autó megállt. Seidlerné nem tudta azonnal megállapítani, hogy ki ül a kormánynál. Csak egy férfihangot hallott:
„What is the matter?”
A nemzetközi katonai rendőrség kocsija volt.
Nemzetközi katonai rendőrség csak Bécsben volt. Bécsben a franciák, angolok, amerikaiak és szovjetek mindjárt a háború után leültek a nagyasztalhoz, és elhatározták, hogy közös rendőri alakulatot hoznak létre, amely a város mind a négy szektoráért felelős lesz. Az alakulat nagy hatótávolságú, rövidhullámú adóvevő-készülékkel felszerelt autókat kapott. Az Auersperg palotában volt a központ; néhány katona onnan irányította az autókat rádión keresztül. Minden kocsiban egy francia, egy angol, egy orosz és egy amerikai katona ült. A legénység minden tagja beszélt angolul.
Az idősebb Seidlerné egy ilyen autót állított meg.
Ahogy az első meglepetésből felocsúdott, hangosan kiabált: „Ott, abban a házban! Asszony! Gyereke lesz! Gyorsan, kórházba! Értve?”
Törve beszélt németül, attól a széles körben elterjedt, de hibás feltételezéstől vezérelve, hogy így a külföldiek jobban megértik. Szerencséje volt. Van néhány német szó, amit minden katona megért. Ilyen a ház, az asszony, a gyerek és a kórház.
A kormánynál ülő amerikai ránézett a mellette ülő oroszra. Az orosz bólintott. Mindketten szó nélkül kiugrottak a kocsiból. A hátsó ülésről az égimeszelő angol meg az apró francia követte őket. Beszaladtak a kis házacskába az idősebb Seidlerné után: négy különböző országból származó négy fiatal katona, négyféle egyenruhában – és háromféle nyelven beszéltek.
Közben a kis házban a liba odaégett, érezni lehetett a szagát. Nem volt kellemes. Senki sem törődött vele.
Amikor a négy férfi berontott, a fiatal Seidlerné halványan elmosolyodott, és keskenyre szorított ajakkal mondta: „Helló!” Üdvözölni akarta az urakat. Az urak gyorsan és céltudatosan cselekedtek. Az amerikai a hóna alatt átkarolta a fiatalasszonyt. Az orosz a lábait fogta át. Megemelték a fiatal Seidlernét, és óvatosan kivitték. A francia meg az angol arra vigyáztak, hogy a másik kettő óvatos legyen. A hátsó ülésre fektették. Feje az angol ölében feküdt. A francia takarót borított a lábára. Az amerikai gázt adott. Közte meg az orosz közt ült az idősebb Seidlerné. „Minden minyá’ egész jó leszel, mamuska!” – mondta az orosz.
Az angol a fiatal Seidlernét biztatta: „Take it easy. Semmi baj.” A francia erősen fogta az asszony lábait, és a saját feleségére gondolt, aki most Párizsban van. Az amerikai az utcát figyelte, és nagy felelősségérzet töltötte el…
A kórházban minden nagyon gyorsan ment. A fiatal Seidlernét hordágyon bevitték a szülőszobára. Legfőbb ideje volt, mert a baba mindenáron azonnal meg akart születni. A négy katona a kórház hideg halljában várakozott, és hallgatta, ahogy az idősebb Seidlerné bemondta a fiatalabb Seidlerné és férje nevét és adatait. Ezeket egy ápolónő írta fel. A hallban állt egy karácsonyfa. Ezen is égtek a gyertyák. A négy katona ránézett a karácsonyfára, aztán a nővérre, végül az idősebb Seidlernére. Furcsán zavarban érezték magukat, és szomorúak voltak. Olyan messze az otthonuktól…
„Mi menni muszáj” – mondta végül az orosz. Az idősebb Seidlerné kezet fogott velük, és halkan mondta:
„Köszönöm szépen! Ti jó fiúk vagytok! Boldog karácsonyt kívánok!”
„Mi is hozzád, mamuska” – mondta az orosz. Aztán visszamentek a kocsihoz.
A rövidhullámú rádión türelmetlenül szólította őket egy hang.”
„Baker, alpha two! Baker, alpha two! Jelentkezzenek!”
Az amerikai adásra állította a készüléket, és jelentkezett:
„Itt Baker, alpha two!”
Az Auersperg-palotában lévő centrumban a szolgálatos tiszt tombolt.
„Hol bujkálnak, Baker, alpha two? Már az egész városban keressük magukat! Hol csavarognak?”
„Egy terhes asszonyt vittünk kórházba, őrmester!”
„Ugyan már! – kiáltott vissza a hang. – Terhes asszony! Jobb nem jut az eszetekbe, mi? Nem inkább egy kis sört ittatok – a kórházatokban?”
„Őrmester – bizonygatta az amerikai a mikrofonba – mi tényleg kórházba vittünk egy asszonyt!”
„Hogy hívták a nőt? Mi volt a férje neve?”
„Pillanat – mondta az amerikai. Odafordult a többiekhez. – Figyeljetek ide – mondta –, nem emlékeztek véletlenül, hogy az öregasszony milyen nevet mondott a nővérnek? Én elfelejtettem!”
A többiek gondolkodtak. Aztán a fejüket rázták. Anynyira izgatottak voltak, hogy semmire sem emlékeztek. Az orosz levette prémsapkáját, és megvakarta a fejét. Erőlködve gondolt vissza a hallban történtekre. Hirtelen eszébe jutott valami, és rémülten keresztet vetett. Azt mondta:
„Nagy Isten, tudom már! Nem vezetéknév, keresztnevek!”
„És mik voltak a keresztnevek?” – kérdezte az amerikai.
Az orosz felnézett a sötét égre. Aztán lenézett a sötét földre. Halkan mondta: „

ha teheti és segíteni szeretne egy fogyatékkal élő fiatalokon hogy boldog életük legyen

adója 1% kával támogassa

támogassa alapítványunkat!
Az adományozó szelvényre ezt írja:
Mint a többi ember Közhasznú Alapítvány
Adószám: 18711516-1-13 előre köszönik szépen

 

egy jó farsangi bulinálunk

Idén is meg szerveztünk farsangi bulit alapítványunkba most kicsit ide év farsangi buli,

igen változatos volt farsangi énekeltünk mert nem akartuk nagyon húzni időt avval,

hogy kis elő adást adjunk elő mint tavaly volt .most szokás szerint kicsit korában,

jöttünk farsangi bulira múlt szombaton vártuk hogy mindenki meg jöjjön bohóc is,

el jött hozzánk farsangi bulinkra ami idén változatosra sikerült énekelve fogadtuk,

bohócot ő szívesen jött közénk el nagyon jó érezte magát láttam rajta amikor,

meg történt farsangi énekelésünk. Sikerült nagyon jó meg szerveznünk hogy,

mindenki jól érezze magát mert bohóc különféle dolgot mutatkozik be lufit hozott,

amit úgy csavarta meg lufit hogy virág vagy állt legyen belőle ezzel ötlettel igen,

csak örömet vidámságot szereretnekünk .el mondtam ünnepi beszédemet most nem én,

fogalmaztam meg ünnepi beszédemet ha nem pedagógus Marika néni írta meg ,de,,

az úgy indult mit is kéne mondanom fél évi eredményről .mondta hogy mindenki ,

sokat szövőt ügyes ennyit meg jegyeztem ,de meg kértem írja le ere meg kaptam ,papírt,

olvasom el látom egy beszéd készen van ,na azt le írt előtte napon nagyon tetszett ,

nem igazán fogalmaztam át úgy volt szép . El mondtam beszédemet azon farsangi bulin,

ő írta nagyon tetszett mindenkinek láttam mindenkin köszönöm pedagógus Marika néninek,

hogy el készítette beszédemet ami nagyon szép volt többi 2pedagógus Juditnak ,Mancika,

néninek be gyakorlattaták verseket ifjoncokkal szülőknek foglalkoznak ifjoncokkal vers ,

gyakorlásba most idén nagyon szép volt meg történt ünnepi beszédem közbe kint konyhába,

sül ki farsangi buli fánkja addig ifjoncok be mutatkozik ki milyen jelmezbe van ide farsangi,

bulin volt seriffünk is ,de hogy idei farsangi buli pont szerelmesek és fogyatékos napra est,

így ifjonc be öltözött piros nagy karton szívbe ez nagyon szép volt .ajándékot kaptunk tőle,

ilyenkor ember kap valamit érezni lehet működik nálunk szeret adományozás kapunk valamit,

másiktól . ez jelmez be mutatkozás .3órakar farsangi buli be vezetés egy óra múlva a ,

be mutatkozás volt . tánc követe jelmez be mutatkozás után de nagyon hangulat 5-és 6óra,

fele egy kis szünet amikor volt tombola húzás utána még volt kis tánc volt még de,

hangulat nagyon jó volt eleje óta ez nagyon jóra sikerült ki tartott farsangi bulis zenés,

táncos délutánunk este negyed 7ig mentünk haza .

Ezt beszédemet mondtam érdemes el olvasni.
Kedves   szülök  és   vendégek    ifjoncok ,immár  10éve  tudjuk
együtt   szeretettel  és  békébe

együtt    meg  ünnepleni   farsangi  ünnepségüket .tisztelt   szülök
,és   nevelők  ,segítők    és

fiatalok  .   már   10farsangot  ünnepeljük  együtt   szeretettel  és
úgy  gondoljuk  mi  felnőttek

meg  érdemeljük  ezt  délutánt   hogy  együtt  ünnepeljük  meg
farsangi  ünnepséget . Tisztelt

vezetők  Marika  néni  fáradhatatlanul  keresi  ,az  újabb
pályázatokat  új   embereket szólít  meg

akik   eltátogatnak  hozzánk  ,legutóbb  egy  híres  prímás  fiú ,és
édes  apja   csodálhattuk ,meg

a   pedagógusok   próbálják  változatossá   tenni   foglalkozásokat  .
Mancika   néni  remekül

főz   bevonja    a   fiatalokat  az ételízesítésébe  ,mosogatásba .
Segít     a  munkába  vigasztal,

biztat  kacagtat  .  a   fiúk  és  lányok  nagy  szeretettel   vagyunk
egymás  iránt .segítünk

egymásnak   bátorítjuk  a  másikat  ,számon-tartjuk  ki  hol jár
,szorgalmasan  szövünk rajzolunk

festünk, ,tanulunk . Nagy  köszönet  és  el  is  merés   ,hála
szülőknek   akik  rendszeresen  hozzák

a  tagokat  .gondoskodnak  egy  egy  ünnepség  változatos  ,izgalmas
lébonyolításról.  Ilyenkor

ellátnak   minden  finomsággal  is.  Nagy   segítség  az  ünnepségbe
Barna ,sanyika aki  tecnikát

kezeli  és   működteti ,zenéjével    emeli   az  ünnepeken  hangulatot
Tomi   .Köszönet a  vezetőség

részéről   kinevezett   sanyinak  aki   gondosan  írja
naplóvezetést ,a   programokat   előre

szervezésért .    Mindenkinek   megjelenéséért  munkájáért
segítségért    köszönjünk !
Várjuk   a   további   közös   alkalmakat .  Jó  egészséget   és
nagyon   jó  szórakozást  kívánok
ere  a  mai napra  !

Szeretettel fordulok önökhöz idén is ha szeretne adó 1% adja beteg

Fiataloknak tovább tudjon működni alapítvány előre köszönjük gondol-ránk is

Az adományozó szelvényre ezt írja:
Mint a többi ember Közhasznú Alapítvány
Adószám: 18711516-1-13 előre köszönik szépen

az arany

az utolsó óriás temérdek-nagy ember volt. Mikor járt, a felhők a bokájáig sem értek. Mikor fürdött, a tenger kicsapott a medréből és elöntött egy-egy országot.

Ez az óriás egy éjjel nem tudott aludni.

Gondolkodott

– Ha az én apám Isten fia volt, akkor az Isten öregapám nekem. Megyek és megkeresem az öregapámat.

Fölkelt.

Kihúzta a Föld tengelyét séta-pálcának. Ráakasztotta a holdat lámpásul.

Azzal elindult a sötétkék világ-mezőn a Végtelenségbe.

Ment, ment jóideig anélkül, hogy valakivel találkozott volna. Mehetett; csak apjától öröklött szárnyait kellett a járásához lebegtetnie. Ment lábon és szárnyon egyszerre, mint a futó lúd.

Mikor már egynehány százezer mérföldet meghaladott, lát ám a sötétkék világmezőnek messze távolában egy icike-picike embert. Az ember fénylett. De csak akkorának látszott, mint bokor alján a szentjános-bogárka.

Az óriás megállt, s tűnődve nézte.

– Az öregapám volna? – kérdezte sunyorgatva. – Ilyen kicsi az is? Hát csak én magam vagyok nagy ezen a végtelen világon?

Ment, ment tovább százmérföldes lépésekkel. Ment egynehány hétig szakadatlanul. Ment a világ sötétkék mezején. Egy millió mérföldet maga mögött hagyott, s akkor felpillantott.

A fényes alak a világtér sötétkék távolában most már akkorának látszott, mint valami fűszál.

Az óriás nézett.

Aztán ismét megindult még gyorsabban. Ment egy hónapig. Valami ötven millió mérföldet haladhatott.

Most már a fényes alak akkorának látszott, mint valami fa.

– Öregapám bizonyosan a világ végén álldogál, – mondotta az izzadságát törülgetve az óriás.

(Akkora cseppek hullottak a homlokáról, mint a Balaton.)

Megint ment egy esztendeig. Esztendő végén a távolban álló alak akkorának látszott, mint valami torony.

Aztán ment száz esztendőt. A századik esztendő végén már akkorának látta az alakot, mint valamely hegy, mint valamely hóval borított magányos nagy hegy. De már akkor el is fáradt. Aludt egy esztendőcskét a Mars csillagon.

Aztán ment tovább.

Hány millió mérföldet haladott meg? és hány száz esztendeig utazott? maga se tudta volna megmondani.

Az alak aközben egyre nőtt. Hegynél is nagyobb lőn, mint a Mont-blán, aztán akkora, mint az utazó óriás. Egyszercsak azt látja, hogy ő a kisebb. Az arány megfordult. A másik óriás nőtt. Hozzá képest a mi óriásunk lőn lassankint mint a torony, aztán mint a fa, aztán mint a fűszál.

De már akkor közel járt. Látta, hogy az alak mozdulatlanul áll, s hogy valami fényeset tart a kezében.

Aztán látta, hogy az a fényes valami Nap.

Akkor már káprázott is a szeme. A kalapja szélét legyűrve ment feléje tovább. Csak a lábát nézte.

Valami ezer esztendőt ment még, mikor már az alaknak a lába kisujját is oly temérdeknek látta, mint valami ködbe burkolt végtelen hegységet. Még egynehány millió mérföldet kellett volna megjárnia, hogy eléje jusson, de a Nap melege mázsányi zsírcseppeket olvasztott a bőréből.

Letérdelt hát és kiáltott:

– Uram!

A hangja mennydörgésként szállt a szellemhez a világtérben.

Borzalmas világdörgés volt rá a felelet:

– Mit kívánsz?

Ég és Föld rengett e dörgéstől, mint villa hegyén a kocsonya. A csillagok úgy remegtek, mint a rezgőfű gombjai. A távolban egy Üstökös darabokra mállva szállingózott alá.

Az óriás térde egy hétig reszketett, s a foga még azután is vacogott. Csak nagy pihenés után bírt ismét megszólalni:

– Te vagy-e az Isten, az én jó öregapám?

A szellem azonnal válaszolt:

– Nem.

Az óriásnak egy hónapig reszketett a teste és zúgott a füle ez újabb dörgéstől. A mennyboltozat ingott, mint a széltől megfujt sátor. A csillagokból sok lehullott, mint a megrázott almafáról a gyümölcs.

Az óriás csak a hónap végén szólalhatott újból:

– Hát ki vagy te, aki a világ végén állasz, és a Napot tartod a kezedben?

A szellem felele:

– A világ végén? Talán az elején?

És kis szünet után folytatta:

– Én különben Isten urunknak csak a legparányibb szolgácskája vagyok.

Az óriás egy esztendeig remegett és siketkedett e válasz hangjának erejétől, de akkor mégis összeszedelődzködött, és felkiáltott:

– Legparányibb? Hát mekkora ő, ha te vagy a legparányibb?

A szellem tűnődve nézett maga elé, s vállat vont:

– Nem tudom.
fársangi beszámoló holnap lesz alapítványba történt múlt szommabaton elnézést kérek

ha teheti és segíteni szeretne egy fogyatékkal élő fiatalokon hogy boldog életük legyen

adója 1% kával támogassa

támogassa alapítványunkat!
Az adományozó szelvényre ezt írja:
Mint a többi ember Közhasznú Alapítvány
Adószám: 18711516-1-13 előre köszönik szépen

egy olyanba kezdtem el amit nem csináltam

Régi szép időkre szeret mindenki emlékezni és néha jó is feleleveníteni olyankor embert,

 

jó érzés veszi körül ezt már jó pár éve tudom meg tapasztalni amikor ki neveztek,

 

 

egy dologgal az alapítványba egy jó két hete át értékeltem ezt magamba hogy jó 7éve,

 

neveztek ki kis főnéké .de erre már nem igazán emlékeztem úgy el felejtem ,de segédkezni,

 

alapítványba amikor van időm akkor neki oda besegíteni ma is olyan nap kicsit be,

 

mentem neki álltam úgy mondva 2mesét el mondani de akkor ment javából munkálatok,

 

foglalkozáson Horváth Zoli meg Mancika néni együtt fel vetek új szövő keretet ,így másik,

 

pedagógus el tanulja dolgokat .Dávid jót kirakózót egy játszott is jót Lenke folytatta,

 

szövést is Lackó nagyon dolgos heteket táplált magának mindig törekedet ara hova,

,

segédkezni el kezdet darabig szőni nagy szövő kereten . De el ment Mancika néninek,

 

segédkezni konyhába grízes tésztát főzni Lacika főzte tésztát egy maga ő keverte grízt,

 

oda ne égjen pedagógus Judit bent volt többi ifjonccal ,Mancika nénivel addig fel vették,

 

szövő keretet Zolival volt kis időm így marattam bent segédkezni pedagógusoknak ez is,

 

olyan jó érzés mesét mondtam neki úgy mit rég volt . Hamar elkészítették grízes tésztát,

 

Mancika néni Lackó Dávid kicsit bele vonták szövésbe nagy szövő kerten amit Lacika,

 

elkezdet Dávid folytatta szövést úgy leverő villát ő kezelte ,de mi segítségünkkel ebe,

 

én is segédkeztem szőttem egy nagyon jó érzés volt akkor bennem szőni kezdtem nagy,

 

szövő kereten ezt nagyon nem szőttem mert mindig mással voltam elfoglalva bent másnak,

 

segédkeztem most úgy alakult helyzet amit elkezdet Lacika szőni de abba hagyta máshol,

 

segíttet .Dávid úgy érzete hogy tovább nem sző így én vetem én folytattam szövést de nálam,

 

nagyon szépen haladtam vele olyan nagy szövést csináltam magam de kicsit Judit ,

 

segített át venni anyagot szövéshez szövő keretbe többit magam csináltam többiek ettek,

 

én szőttem nagyot el meséltem a pedagógus Juditnak meg csináltam kerékpárt azt másnak,

 

cserébe de másik mondja ő neki baja van kerékpárral mondtak összeget ennyibe kerülni,

 

javítás ,de jót mosolyogtam addig cseréltem volt kerékpárom rosszon kívül elmondtam,

 

pár embernek dolgot egy jót nevetek te rafinált vagy meg csinálod magadnak és nem,fog, kerülni se mibe úgy is volt ki takarítottam váltott és már úgy mondva jó kerékpárám,

 

amit más elkért volna pár ezer forintot most nekem volt több esem .ere rafinált ember,

 

vagy most igaz egész foglalkozás végig szőttem nagy szövő kerten szépen haladtam vele,

 

Erzsike folytatta szövést meg ettük grízes tésztát én nem kedvenc ételem de ettem belőle.

 

Folytattam szövést de Lackó mondja ő mindenre figyel adtunk neki egy nevet mindenre,

 

figyelő ember na ezen jót nevetünk .

 

Grízes tészta

Hozzávalók:

  • 25 dkg metélt
  • 7 dkg búzadara
  • 2 dl – forró! – víz
  • olaj a pirításhoz
  • baracklekvár
  • porcukor

Elkészítés ideje:

15 perc.

Elkészítés menete:

Fogj egy lábast, ne engedd el, és töltsd meg jól vízzel, majd azt forrald fel egy csipet só társaságában, és főzd ki benne a tésztát. Nagyon kevés olajat hevíts fel egy serpenyőben, majd pirítsd meg rajta a grízt, gyakran kevergesd, különben odaég.

sérült fiatalokkal foglalkoznak és meg kapják szeretet meg Boldoggá tenni akarjuk

 

életüket .adója 1%kát adományozza nekünk idei évbe is .

azért támogosa alapítványunkat.

Kérem, adója 1 %-ával támogassa alapítványunkat!

Az adományozó szelvényre ezt írja:

Mint a többi ember Közhasznú Alapítvány

Adószám: 18711516-1-13 előre köszönik szépen

 

ügyeskedés

 

Aki dolgokat másra biza hagy forrja ki magát úgy vannak egyes emberek ezek nagyon,

 

jól teszik ők kevesebbet idegeskednek és hagyják minden ami körülötte megy hagy ,

 

menjen minden a meg beszélt dolgokon amit le tárgyalt ,ha mégis máshogy alakul.

 

hagy menjen minden tovább zökkenőmentesen az jót jelent a jó cél ügybe szokott,

 

minden rendesen menni ami ha kivan forrva dolog .ha úgy mondva ki neveztek ,

 

valamivel alapítványba akkor úgy vagyok minden ügybe értesítenek engem mindent,

 

el is mesélnek ifjoncok nekem akkor be megyek közéjük kicsit emlékeznek ara,

 

hogy be vezetem egy dolgot evés után együtt menjünk el asztaltól így tisztelt,

 

tudom másik felé ez dolog be vált nálunk halnék visz hangzott meg mondom,

 

dolgot ahogy kis főnök kéne .emlékeznek beszélték hogy csere lesz most szerdán,

 

vissza adja azt napot másiknak ,de biztos dolga Marika néninek így most is,

 

rendes kerék vágásba voltunk hogy pedagógus Judit Mancika néni tartották foglalkozást,

 

fel vetettük nagy szövő keretet tudjunk szőni ,de a farsangi buli süteményeit fogyasztjuk,

 

szép lassan Edina , Erzsike folytatta szövést . Horváth Zoli folytatta kis szövő kereten,

 

szövést Mancika nénivel együtt ügyeskedtek .tomiról annyit mondani hogy elképzelte,

 

ő is mibe akart volna öltözni farsangi bulinkba ,de ez nem jött neki sajnos mert még,

 

mindig beteg és otthon van Dávid játszott ő nagyon szereti kocsi album füzetet mindig,

 

meg van neki és örül neki .hogy hamvazó szerda volt tegnap és mi úgy vagyunk,

 

meg tartsuk böjti napot alapítványba van ifjonc keresztény templomba járó meg szoktuk,

 

nagyböjtbe pénteki hús tilalmat le mondunk húsról .hogy nagyböjt első napja hamvazó ,

 

szerda ilyenkor se nincsen hús .így szoktuk mi akkor úgy alakítjuk mit főzünk bent,

 

most hamvazó szerda van nincsen hús ilyenkor ki találták sült krumplit készítsünk,

 

el könnyen meg volt Mancika néninek konyhába Lacika segített sült krumpliba,

 

ami nagyon finomra sikerült el is fogyott összes délbe mentünk haza ,

 

 

Hozzávalók:

 

1 kg krumpli

fűszerek ízlés szerint

pár csepp olaj

sütőpapír

 

Elkészítés:

 

Szokás szerint megfosztom héjától a krumplit, jól megmosom, nagyobb darabokra vágom, és beleborítom egy öblös tálba.

Jó alaposan megszórom sóval, ami lehet akár durvaszemű tengeri só is, majd megszórom a fűszerekkel. Ízlés szerint bármit lehet, én általában azokból szoktam válogatni, ami a felkínált húsra is kerül. Most éppen őrölt köményt, bazsalikomot és metélőhagymát dobtam rá… Végül meglöttyintem pár csepp olajjal és jól összeforgatom az egészet. Lehet natúran is sütni, de a só és pici olaj akkor is kell.

 

Egy jóképű tepsit kibélelek sütőpapírral, beleborítom a fűszeres krumplidarabokat, és bedugom a 190 fokos sütőbe, légkeverésen, addig, amíg aranybarnára nem sült

 

sérült fiatalokkal foglalkoznak és meg kapják szeretet meg Boldoggá tenni akarjuk

 

életüket .adója 1%kát adományozza nekünk idei évbe is .

azért támogosa alapítványunkat.

Kérem, adója 1 %-ával támogassa alapítványunkat!

Az adományozó szelvényre ezt írja:

Mint a többi ember Közhasznú Alapítvány

Adószám: 18711516-1-13 előre köszönik szépen

 

 

 

lelki készülődés nagyböjtre

Nagyon közeledik felénk húsvéti ünnepek így ara keresztény ember sokkot készülni,

rá ünnepekre . a mai-nap amivel elkezdjük húsvéti készülődést a keresztény ember,

ezt napot emberek úgy szokták mondani hogy havazó szerda amikor ember aki,

hívő ilyenkor templomba keresztet rajzolnak fejünkre emlékeztetnek hogy porból lettél,

azzal emlékeztetnek minket pór hamu fog lenni egyszer tesztünk ha már nem fogunk,

élni de ilyenkor nagyböjt első napján picit ember aki keresztény az ilyenkor és minden,

nagy böjt pénteki napokon lemond húsról. mi is próbáljuk ilyenkor nagyböjtbe valami,

lemondást gyakorolni embernek ha valamiről úgy mondva ilyenkor nagyböjtbe le,

mond egy jó cselekedet gyűjt magának ha ilyenkor valamikről le mond az ember,

én is szoktam le mondást gyakorolni nagyon rég óta ilyenkor olyat szoktam tenni,

egyik lelki Atya szokta végezni azt én elmesélek ő ilyenkor nagyböjtbe egész húsvétig,

nem néz televíziót inkább olvas készülődik lelkileg dolgokra az többet ér .úgy van,

elmondom ugyanezt gyakorolom évek óta . nincsen ilyenkor tévé se egy 5percet se,

engedek meg magamnak ha nem másra szánom kevés időt úgy vagyok az úgy,

mondva többet ér ha az ember ilyenkor nagyböjtbe ha imádkozik esténkét ép,

olvasgat többet ér én nagyon meg tapasztaltam évek óta ezt teszem nem nézek,

tévét sokall jobb meg nyugtatóbb embernek .el mondom őszintét ha már nagyböjtbe,

léptünk mai nappal .én már igen év közbe úgy vagyok ezzel dologgal akkor ha,

olyan lenne tévébe akkor néznék mert nem igazán köt le televízió hely-te inkább,

olvasok jót többet ér mindennél úgy vagyok vele mai nappal ennyit se engedek,

meg helyt e csönd lépet életbe nálam nagyböjtbe nagyon nyugtatóbb ember részére.

Veszem példának egy hétköznap akkor tévét este elmegyek piheni át értékelem,

az napomat milyen volt nekem .és lelket fel emeli és többet ér mondjuk elmélkedünk,

magukba mit ha másra ember idejét .én erre köznap nagyböjtbe lelkemet fel üdítem,

teljesen többet érek vele ezt nagyon meg tapasztaltam ennyi évesen merem tanácsolni,

embereknek nagyon jó idő töltés nagyböjtbe is érdemes elkezdeni bármikor

A bűnbánókat külön szertartással, a hamvazással indították a vezeklés útjára.

A IV. századtól a nyilvános bűnbánatot tartó és nagycsütörtökön feloldozást nyerő bűnbánók, akik főbenjáró bűnt követtek el és föloldozásra vártak, a nagyböjt első napján mezítláb, zsákszerű vezeklő ruhában, a templom kapujában várták a püspököt, aki a templomba vezette őket. Ott elmondták a bűnbánati zsoltárokat, majd a püspök a fejükre tette a kezét. Megszórta őket hamuval, feladta nekik a ciliciumot, a durva szövetből készült inget, kirótta rájuk a penitenciát és meghintve őket szenteltvízzel, miként az Úr a paradicsomból Ádámot, kiutasította őket a templomból. A nagyböjtben többé a templomba nem mehettek, csak az ajtóban állottak és a betérő hívek imádságát kérték. Eleinte a hamuval való megszórás csak nyilvános bűnbánók szertartása volt.

Szeretettel fordulok önökhöz idén is ha szeretne adó 1% adja beteg

Fiataloknak tovább tudjon működni alapítvány előre köszönjük gondol-ránk is

Az adományozó szelvényre ezt írja:
Mint a többi ember Közhasznú Alapítvány
Adószám: 18711516-1-13 előre köszönik szépen

a szeretet cselekedt

Úgy alakult helyzet hogy megint csak sok ideig nem olvashattak alapítvány szombati ,

össze jövetelünkről de azt akartuk be vezetni hogy havonta legalább 1ser jöjjünk,

el és beszéljük dolgokat amit szombaton ként szokott .de ezt csak február 7ére ,

tudtuk be ütemezni ,de ez nekem úgy nem igazán jó mert ép előtte este meg egyházi,

farsangi bulira hivatalos ,és úgy gondoltam azon szombaton 7én jót pihenek ,ezt tervem,

volt ,de hogy vezető aki alapítvány vezeti úgy akarta minden kép össze kel jöjjünk,

2hétel szombaton mert ő úgy volt nem volt valami meg beszélve az farsangi bulink,

hogy mikor kezdjük február14én mondtam 2órakor .de ki tűztem napot hogy akkor,

jó ez farsangi buli nekünk elmondom úgy ki ment fejemből hogy február14én a szerelemesek,

napján ezt bulit meg de egy be az nap fogyatékosok napja ki tűzték pár ezelőtt azon,

napon emlékeznek róluk. 2Hétel szombaton vagyis február7én el jöttük meg beszélni,

farsangi dolgokat ,úgy voltunk meg hívjuk alapítványba aki szokott decemberbe itt,

leni velünk el is fogadta meg hívást . De ifjoncok amíg jót beszélünk jót játszanak.,

Felnőttek meg kávéztunk .de nekem kis főnöknek ilyenkor úgy illik meg mutassam,

dolgot elnöknek most úgy volt amit akart meg nézte látta milyen szépen fejlődünk .

Törjük fejünket egy nagyon szép hasznos dolgon ,de idő kérdése olyan törjük,

fejünket hogy ha foglalkozás keretébe keretet művelni ez nagyon szép tervünk ,reméljük,

összefog jönni ezt meg beszéltük .ép azt is beszéltem elnökkel ő mondja tud mily-óta,

vagyunk így mondom 2005be amikor meg alakultunk10éve lesz idén együtt vagyunk,

szeretettel én meg 2008ba kaptam kinevezést ,de azt napot úgy kiment fejemből ,

de emlékeztetek rája .így vissza emlékezni nekem menyit fejlődtünk milyen halad,

mindenki ezen ember csodálkozik és nézi közös munkát amit együtt teszünk. .úgy,

mondva minden ember látja jót dologba idő után szépre fog gondolni mennyi dolog,

vele ezzel ennyit fejlődtünk ,na ugyanebbe volt érzésem milyen jó volt ere ,

gondolni nekem akkor ezt mondta elnök asszony ,igen jó érzésem higgyék el.

Délután fél5kor mentünk haza össze jövetelünkkor .
Szeretetcsepp
Tanítás

Aki szeret,
Annak varrd fel a szakadt gombját,
Mert könnyen meglehet, hogy
Felvarrja más.

Aki szeret,
Annak hallgasd meg gondját-baját,
Mert könnyen meglehet, hogy
Meghallgatja más.

Aki szeret,
Azzal ne légy morc, goromba,
Mert könnyen lehet, hogy
Rámosolyog más.

Aki szeret, szeresd!
S öleld meg naponta,
Mert könnyen lehet, hogy
Megöleli más.

És akkor,hidd el,
Nem ő a hibás.
ha teheti és segíteni szeretne egy fogyatékkal élő fiatalokon hogy boldog életük legyen

adója 1% kával támogassa

támogassa alapítványunkat!
Az adományozó szelvényre ezt írja:
Mint a többi ember Közhasznú Alapítvány
Adószám: 18711516-1-13 előre köszönik szépen

egy nap olyan mi betegségünk

Úgy voltam tegnap hogy vissza kel állítani terembe dolgokat ahogy foglalkozásra kel,

úgy voltam ezzel dologgal hogy ne keljen a foglalkozás idejét ebből elvenni hogy,

akkor kezdünk neki pakolni foglalkozás van rendbe van fél óra múlva helyén van,

minden ha összefogunk együtt helyre rakjuk amit kel egy ünnepség után .de én,

fogyatékos beteg vagyok de ez nap volt február14én fogyatékos beteg napja azon,

napon de mi akkor nem azt ünnepeltük ha nem farsangi ünnepséget tartunk meg ,

erről ünnepségről most szombaton írni hogy sikerült nekünk farsangi buli mindenkinek,

nagyon tetszett de bővebben szombaton fogom írni érdemes velem tartani .minden nap,

addig is hogy helyre rendet tegnap este 6kor de kicsit igen csak fáradt voltam ,de,

úgy voltam vele ne keljen nekik ezzel ma reggel foglalkozni ilyennel el venni foglalkozás.

Idejét el venni azért így dolgot . Ma élményt be számoló is volt egyik ifjonctól kartalan,

volt tegnap délelőtt egy nagyon szép program ami ugyanúgy fogyatékos betegek napja,

volt szombaton amit úgy mondva igen elhallgatja világ ezt napot szerelmesek napjának,

szánják utána néznek el olvashatják 1998ba meg mondták február14én fogyatékos napja,

ez nap is .csak el hallgatják . Mai foglalkozást hogy múlt kor cserlét pedagógus Marika ,néni,

Judittal mert beteg lett így jobban van helyre minden most hétfőn Marika néni ,Mancika,

néni tartották be számoltak akik voltak kartalon milyen volt elő adás tegnap ,de nekem,

elmondták nagyon szép műsor . Mai napon Edina folytatta szövést Dávid kirakózót ,
,
Lenke színezet .és mindenki hallotta új hírt alapítványunkba egyedül veti Horváth Zoli,

fel szövő keretet ma meg mutatta nekünk egyedül fel vetet szövő keretet egyik ifjoncnak,

konyhába elkészítette Mancika néni zöldség levest segített benne most Erzsike 2ifjoncnak,

dolga otthon biztos . délbe mentünk haza . Emlékeznek cserélt 2pedagógus mert egyik,

otthon ápolta magát Judit segített azon hétfőn most hogy jobban van ma-már Marika,

néni tartotta nekik foglalkozást ,de csere napot Juditnak vissza adja neki így szerdán is,

Marika néni ,Mancika néni tartják foglalkozást .zöldség leves nagyon finomra sikerült,

el is fogyott összes .

Hozzávalók
3 db fiatal sárgarépa
1 db fiatal fehérrépa
1 db fiatal póré
10 dkg cukorborsó
10 dkg fiatal borsó
10 dkg zöldbab
15 dkg apró tészta
2 db Knorr Tyúkhúsleves-kocka
bors
aprított petrezselyemzöld
Elkészítés
1. Főzzünk 1 liter forró alaplevet a Knorr Tyúkhúsleves kockából.
2. Kaparjuk le a sárga és a fehérrépát és karikázzuk fel. Adjuk a fővő leveshez.
3. Tisztítsuk meg a pórét, vágjuk hosszában vékony csíkokra és ezt is dobjuk a levesbe.
4. A többi zöldséget is mossuk meg, majd azokat is tegyük a levesbe.
5. Főzzük néhány percig – míg a zöldségek megpuhulnak. A végén ízesítsük a levest borssal és kifőzőtt tésztával, ill. aprított zöldpetrezselyemmel tálald.

sérült fiatalokkal foglalkoznak és meg kapják szeretet meg Boldoggá tenni akarjuk

életüket .adója 1%kát adományozza nekünk idei évbe is .

azért támogosa alapítványunkat.
Kérem, adója 1 %-ával támogassa alapítványunkat!
Az adományozó szelvényre ezt írja:
Mint a többi ember Közhasznú Alapítvány
Adószám: 18711516-1-13 előre köszönik szépen

a szerelmesek napja

 

Emlékezik mindenki ara embere nőt aki úgy gondolta ő szereti és szerelmes lesz ,

 

belé és le tudja vele élni életét egy életen át úgy gondolja .emlékeznek hogy,

 

országba milyen ünnep volt tegnap ez szerelmesek nap volt tegnap ezt a napot,

 

úgy gondolom hogy azok tartják valójában aki szerelmes valakibe és úgy gondolja,

 

ha már szerelmesek napja volt akkor bele csatlakozok én meg lepem egy kis ajándékkal,

 

akibe én szerelmes vagyok ,de el mondom szeret ünnepe nem vatelin napja az csak ,

 

szeretet alapszik a szerelem és azt gondolja valaki hogy szerelemesek ,szerettet ünnep,

 

egy de ez nem adok benne igazat egy szeret ünnep van világon a karácsony a ,

 

szeret ünnepe egybe . de szerelemek napja az nap szerelemek ha van idejük együtt,

 

tudnak lenni egy kicsit szeretetbe élni napot ami szerelemesek napja lenne. Akit az,

 

illető amikor ki mondta hogy szerelmes belé ,és le tudja életét egy életen át .de ,

 

manapság úgy van ember ezzel szerelmesek napjával szeret ünnepe ,ez csak szeretet,

 

alapkő szerelemnek ,így mondják hivatalosan .de mai világba úgy van az szerelemesek,

 

napját át vesszük szeret ünnepé amikor meg lepjük azt nőt szeretünk ,de szerelemesek,

 

teszik azon napon úgy gondolom de szeret ünnepé mondja emberek .jó van szerelemese,

 

az ember ilyenkor szerelmesek napján meg lepjük másik valamivel akibe szerelemes de,

 

mai világba az van ilyenkor szerelemesek és én barátságból szeretek meg lepem mert,

,

második szeret ünnepe volt ,de aki szereti valakit szeretetből elég kis szív mondjuk. És,

 

ki mondjuk szeretlek ez só mindennél többet ér .mert aki mondjuk szerelemes az úgy,

 

kezdte szeretete azt embert így lett abból szerelem de az magaszabtan van szeretet.,

 

Úgy vélem én de igazat adok abba is hogy szeret ünnepe volt de csak annak híják,

,

mai világba .de valójában szerelemesek napja tegnap de azt csak azt tartják szerelemese,

 

valakibe .tegnap este volt dolgom mondja valaki be ugrott neki este hú gyorsan kel,

 

valamit venni van ő szeret valameddig el múlik ,de ő meg lepi azt nőt ő szereti,

 

csak szeret lenne mert ez február14én amikor szerelemesek ünneplik egy mást de,

 

manapság szeretet ünnep nap Nak hívják azt napot .

 

Bálint-napSzent Bálint, a szerelmesek védőszentjének ünnepe („Valentin-nap”, a szerelmesek ünnepe). A szerelmesek, a jóbarátok és mindazok ünnepe, akik szeretik egymást. Magyarországon csupán egy évtizede kezdték el széles körben ünnepelni, bár a magyarországi svábok körében hagyományosan népszerű. Amerikában és Angliában szinte kizárólag a fiatalok ünnepe, amikor kisebb ajándékokkal (például virággal, színes léggömbökkel, szívekkel) lepik meg egymást.

  • Epilepsziával élők napja. A Nemzetközi Epilepsziaellenes Iroda (IBE) 1997február 14-re hirdette meg az epilepsziával élők első világnapját. Azért került e nap Szent Bálint napjára, mert ő nemcsak a szerelmesek mentora, de az epilepsziások védőszentje is. A világnap lehetőséget nyújt a betegséggel és gyógyítással kapcsolatos szélesebb körű tájékoztatásra és az epilepsziával élőkkel való kézfogására.
  • Szent Cirill és Szent MetódEurópa védőszentjei ünnepe a katolikus egyházban

A Valentin nap a legromantikusabb nap az évben
Ilyenkor sétál minden szerelmes pár kéz a kézben.
Olyanok, mint a galambok, a gerlicék,
Kik majd együtt építenek, mint madár a fészkét.

 

Szeretettel fordulok önökhöz idén is ha szeretne adó 1% adja beteg

Fiataloknak tovább tudjon működni alapítvány előre köszönjük gondol-ránk is

Az adományozó szelvényre ezt írja:

Mint a többi ember Közhasznú Alapítvány

Adószám: 18711516-1-13 előre köszönik szépen

 

 

 

 

ahibás

Egyszer egy Celestino nevű barát elhatározta, hogy remete lesz, mégpedig a metropolis kellős közepén, ahol legnagyobb a szív magánya, s legerősebb a Sátán kísértése. Mert csodálatos a keleti sivatagok, a kőből, homokból és tűző napból való sivatagok ereje, a leggőgösebb ember is rádöbben ott a saját kicsinységére, szembenézve a teremtés mérhetetlenségével s az örökkévalóság szakadékaival; de még hatalmasabb a nagyvárosi pusztaság, a nyüzsgő sokadalom, a sietés, a kerekek, az aszfalt és neonreklámok pusztája, no meg az óráké, melyek mind együtt járnak, egy ütemre, s mind együtt mondják ki, ugyanabban a pillanatban ugyanazt az ítéletet.
Nos, e bús sivatag legkietlenebb pontján élt Celestino atya, az Örökkévalóság imádásának eksztázisában; de mivel híre terjedt bölcsességének, messze földről is fölkereste a sok zaklatott, dúlt lelkű ember, ki tanácsért, ki hogy meggyónjon neki. Isten tudja, hogyan, valami ősrégi teherautóroncsot talált egyszer egy elhagyott kovácsműhely mögött, ennek a szűk s immár teljesen ablaktalan vezetőfülkéjét használta gyóntatószék gyanánt.
Egy szép napon úgy estefelé, minekutána hosszú-hosszú órákon át hallgatta a számtalan bűn többé-kevésbé bűnbánó számbavételét, s épp távozni akart őrkunyhójából, egy sovány, keszeg alak körvonalai bontakoztak ki hirtelen az esti homályból. Alázatos, vezeklő testtartással közeledett a gyónó.
A késői vendég már ott is térdelt az imazsámolyon – csak akkor, az utolsó pillanatban vette észre a remete, hogy pap az illető.
– Mit tehetek érted, papocskám? – kérdezte tőle szokott türelmes, megbocsájtó hangján.
– Gyónni jöttem – szólt amaz, s tüstént belefogott bűnei felsorolásába.
Mármost Celestino atya rég megszokta, hogy el kell viselnie azoknak a személyeknek – többnyire nőknek – a bizalmát, akik afféle hóbortból járnak hozzá gyónni, s a lehető legártatlanabb cselekedetek aprólékos elmesélésével untatják. Ám olyannal, aki ennyire híjával lett volna a bűnnek, nem esett még találkozása soha. A gyarlóságok, melyekkel a papocska vádolta magát, úgyszólván nevetségesek voltak; csupa súlytalan, jelentéktelen semmiség. Mindazonáltal a remete, ismervén az embereket, jól tudta, hogy a neheze még csak most következik, a papocska kerülgeti, mint macska a forró kását.
– Rajta, fiacskám, szedd össze magad. Későre jár, s őszintén szólva kezd hideg is lenni. Térjünk a lényegre!
– Nincs bátorságom, atyám… – hebegte a papocska.
– Mit követhettél el, mondd, mi a csudát? Amúgy igazán rendes fiúnak látszol. Nem hinném, hogy gyilkoltál volna. S a gőg sarával sem igen mocskolhattad be magad.

– Beszélj hát, ki vele, édes lelkem. Noha igencsak nagy volt a mai fogyasztás, nem merült ki teljesen az Úristen kegyelme, azt hiszem, számodra bőségesen elegendő, ami még maradt a raktáron.
Az ifjú pap végre nekiveselkedett:
– Nos halljad, atyám. A dolog igen egyszerű, de irtózatos is egyúttal. Nemrég szenteltek pappá. Alig néhány napja léptem hivatalba, a számomra kijelölt parókián. És hát…
– Ej no, beszélj, fiacskám, mondjad! Ígérem, nem fogom leharapni a fejed.
– És hát… amikor meghallom, hogy „tisztelendő úr”-nak szólítanak… akár hiszi, atyám, akár nem… tudom, nevetségesnek hathat… nos én olyankor boldog vagyok, igen, valami nagy-nagy melegség árad szét a szívemben…
Szó ami szó, igazán nem nagy bűn; a hivők többségének, beleértve a papokat, eszébe se jutna meggyónni. Váratlanul érte így ez a vallomás a remetét is, nem volt rá felkészülve. Szóhoz se jutott egy ideig (ez se fordult még vele elő).
– Hm… hm… értem… nem szép dolog… Ha nem is maga a Sátán az, aki a szívedet melengeti, de kis híja… Szerencse, hogy magadtól rájöttél… S a szégyenkezésed jó jel, remélhetjük, hogy nem esel vissza ebbe a vétekbe… Igazán szomorú volna, ha hagynád, hogy megfertőzze a fiatal lelkedet… Ego te absolvo.
Vagy három-négy esztendő múlva – Celestino atya tökéletesen megfeledkezett közben a fura esetről – újra jelentkezett a pap; gyónni jött megint.
– De hiszen téged láttalak már, ha nem tévedek.

ha teheti és segíteni szeretne egy fogyatékkal élő fiatalokon hogy boldog életük legyen

adója 1% kával támogassa

támogassa alapítványunkat!
Az adományozó szelvényre ezt írja:
Mint a többi ember Közhasznú Alapítvány
Adószám: 18711516-1-13 előre köszönik szépen

 

készülődés farsangi ünnepségre

 

Farsangi ünnepség holnap lesz nálunk meg tartva . hogy készülődéssel holnap utolsó,

 

pillanatokba ne keljen ilyennel foglalkozni így azt gondoltuk ki szerdai foglalkozás,

 

végén pénteki foglalkozást ara száni hogy neki kezdünk termet fel díszíteni farsangi,

 

szemüveggel ami azt mondom nagyon szépen felet díszítve nap szemüveggel termünk,

 

még naki álltunk teljesen ki takarítani termet holnapi ünnepségre még meg takarították,

 

ablakot minden hol így ezért úgy mondva mit régen én vezetem-be és pedagógusok,

 

jóvá hagyták amit mondtam ilyen ügybe aki ilyenbe ki vette munkáját azoknak ,

 

dupla pontszám jár ez így úgy mondva tisztességes feléjük ifjoncok felé mert nagyon,

 

szeretik gyűjteni pontokat maguknak ,úgy volt mai foglalkozáson picikével kevesebben,

 

lesznek így volt szerdán de ma változat helyzet mai-napon dolgok egyik ifjonc sajnos,

 

beteg-lett így nem tudták át menni iskolájukba át menni ő Szülője vitte át őket,

 

farsangi bulira ,de nem tudták át menni ez miatt így Fecó kivételével többi ifjonc,

 

itthon volt foglalkozáson de ma terem rendezés ,takarítással csináltuk meg ablakot,

 

meg mosták most ragyog minden holnapi ünnepségre függönyt el vitték ki mosni,

 

más van fönt holnap ragyogó tiszta függöny fog ragyogni ünnepségen .ma fel mostuk ,

 

termet így nem igazán maradt időnk főzni így ma csak zsíros kenyeret ettünk hagymával,

 

az is nagyon finomra sikerült vendégeket hívtunk holnapi farsangi ünnepségre reméljük,

 

el tudnak jönni közénk elvileg információm szerint farsangi ünnepségen nálunk bohóc,

 

el látogat közénk ,lufival díszítettük termet nagyon szép minden terembe ragyog minden,

 

így szokott nálunk mindig lenni mai foglalkozást ami takarítás rendrakásra szántuk,

 

ezt időt ma foglalkozást pedagógus Judit Mancika néni tartozták köszönjük nekik,

 

segítetek nekünk most is rendrakásba fel díszíteni termet farsangra . délbe mentünk,

 

haza .

 

 

 

sérült fiatalokkal foglalkoznak és meg kapják szeretet meg Boldoggá tenni akarjuk

 

életüket .adója 1%kát adományozza nekünk idei évbe is .

azért támogosa alapítványunkat.

Kérem, adója 1 %-ával támogassa alapítványunkat!

Az adományozó szelvényre ezt írja:

Mint a többi ember Közhasznú Alapítvány

Adószám: 18711516-1-13 előre köszönik szépen

 

 

 

 

 

 

egy meg emlékezés nap beteg ről

Egy meg emlékezés nap van hivatalosan ez ünnep ma ország meg emlékezik erről napról

szán egy napot beteg világ napja mai nap ezt nagyon rég nyilvánították ki hogy

február 11 az hivatalásón beteg világ napja ez országba nagyon sok beteg ember van

és gyógyítják ezeket beteg embereket valamint .ezen napon van még templomokba

lurdi imádság végzés ami felajánlható ere célra hogy beteg aki állólaputuk javuljon

kicsit imádság betegekért nagyon is fontos igen van történt olyan világba ép

ott azon helyen azt hallatom lurdon volt beteg ember aki jó Istenre bízta magát

és az úgy hallatom meg gyógyult ez meg történt est amit maguk írok ott jelent Szűz

Anya ,lány ott volt gyógyulás azt hallatom írtak mondják nagyon sokan ott

meg gyógyult beteg Bizakodtak Istenre gyógyulást nyert . sok ember ilyenbe hisz

beteg meg gyógyul meg gyógyul,de itt nagyon fontos ebbe bízik azt tudja van

betegnek állapot helyre jött állapotból meg gyógyult. Lurdon manapság járnak hívek

oda helyre el zarándokolnak és meg nézik helyet .volt meg jelenés ,de beteg meg

gyógyult .ahol lakom itt szerveznek ere célra ara helyre tudják és mondják azt

hírt történt beteg meg gyógyulása azon helyen .itt ahol lakom évente mennek látogatni

ara helyre történt dolog .idősek mondják nagyon szép lurdi és azért szeretnek járni

minden évbe és imádkoznak betegekért erről soha ne felejtsük imádság felajánlható

ilyen csélra beteg meg gyógyult segítek neki csak itt bizalom hít fontos ember meg

gyógyul .

II. János Pál kezdeményezésére 1993-tól február 11. A BETEGEK VILÁGNAPJA. 1858-ban ezen a napon jelent meg a Szűzanya Soubirous Bernadett 14 éves francia lánynak Lourdes-ban, majd február 15-én a sziklabarlangban csodatevő forrás fakadt. E helyen 1864-ben templomot építettek, amelynek IX. Pius pápa bazilika címet és előjogokat adományozott. Lourdes-ban a zarándokok száma évente több mint félmillió és a természetes módon meg nem magyarázható gyógyulások száma is több ezerre tehető. A világnap célja, hogy „Isten egész népe kellő figyelmet szenteljen a betegeknek, segítse elő a szenvedés megértését.”

A „Hölgy”, aki a Massabielle-barlangban megjelent, hófehér ruhát és vakító fehér köpenyt viselt, égszínkék öv volt derekán, lábát arany rózsa díszítette és kezében rózsafüzért tartott. Összesen tizennyolc alkalommal jelent meg Bernadette-nek július 16-ig, bűnbánatot és engesztelést kérve. Március 25-én nevét is elárulta: „Én vagyok a Szeplőtelen Fogantatás.”

Franciaországban a jelenések híre gyorsan terjedt, egyre nagyobb tömegek látogattak Lourdes-ba – a Pireneusok között, a Gave patak partján található városkába – és a jelenések helyén fakadt forráshoz, mely 120 ezer liter vizet ad naponta. A forrásnál kezdettől fogva tapasztaltak csodás gyógyulásokat. A jelenéseket egyházi és világi hatóságok vizsgálták.

1862-ben templomot kezdtek építeni a forrás feletti sziklára, amely 1876-ra elkészült, s melynek IX. Pius pápa bazilika címet és előjogokat adományozott. A barlangban Bernadette útmutatásával elkészült a Szűzanya márvány szobra. A forrás mellé fürdő épült.

A Szűzanya lourdes-i megjelenését először 1890-ben a tarbes-i egyházmegyében ünnepelték, amelynek területén Lourdes fekszik. 1907 novemberében X. Piusz pápa kiterjesztette az ünneplést az egyházra, az ünnep bekerült a Római Kalendáriumba.
A jelenés helyén a sok csodálatos gyógyulás igazolta Mária Istentől kapott hatalmát. Lourdes világhírű zarándokhely lett, ahova milliók zarándokolnak el engesztelni és gyógyulásért vagy megnyugvásért imádkozni. A megmagyarázhatatlan gyógyulások száma sok ezer, ebből 69-et ismer el az egyház hitelesen csodás gyógyulásnak. A lelki gyógyulások száma felmérhetetlen.

Szent II. János Pál pápa 1992-ben kezdeményezte, hogy február 11., a Szűzanya első lourdes-i jelenésének napja legyen a betegek világnapja. A világnap célja, hogy „Isten egész népe kellő figyelmet szenteljen a betegeknek, segítse elő a szenvedés megértését”.
Ezen a napon egyre több templomban kiszolgáltatják a betegek szentséget. A pápa február 11-én hagyományosan üzenetet intéz a betegekhez.
sérült fiatalokkal foglalkoznak és meg kapják szeretet meg Boldoggá tenni akarjuk

életüket .adója 1%kát adományozza nekünk idei évbe is .

azért támogosa alapítványunkat.
Kérem, adója 1 %-ával támogassa alapítványunkat!
Az adományozó szelvényre ezt írja:
Mint a többi ember Közhasznú Alapítvány
Adószám: 18711516-1-13 előre köszönik szépen

terv máskáp

Emberek el tervezik valahova el akarnak menni mert épen kérik segítsen nekik, , ő ahhoz nem ért úgy van vele mással csináltassa meg aki lehet hogy ért ,   vagy ép eleste dolgot az ügybe valakitől így amikor van pillant hogy el,   kérik segítsen mondja jó van segítek ,először meg győződök arról tényleg,   meg tudom oldani én mindig így szoktam utána vagyok amikor meg láttam,   hogy meg bírom meg csinálom .nagyon jó el mondták nekem régen hogy ,   tudom meg csinálni hirdető táblás dolgot úgy volt meg jegyzetem először ,   meg oldani amikor el terveztem hogy újra fel rakni táblát kevésnek tűnt, , meg tudjam oldani erre oda került helyzet indulok itthonról út közbe eszembe, , jutott otthon hagytam azt spaklit amivel akartam volna ragasztástó anyagot fel,   keni táblára egyenletesen legyen .de úton voltam oda meg csinálom ragasztást ,   hirdető táblának akkor eszembe otthon hagytam szerszámot amivel kenni anyagot,   táblára . de úgy voltam ha már otthon mart spakli amivel dolgozni akkor de már,   nem akartam érte vissza fordulni de útközbe gondolkoztam ,amíg oda értem alapítványba,   hogy csinálom spakli nélkül láttam rossz egyenes fa darabot jó lesz spakli helyet de,   mindig volt bajom hogy mibe rakjam azt ragasztó anyagot keverek ,de nem használhatom,   azt arra dolog ha lesz ilyen vagy követező meg csináltam kelet ki kelt dobni úgy voltam,   vele .ha kel szerzünk ilyet azt dolgot kel jobb biztonság másik ember felé is ,akartam,   meg csinálni valamit fogast ,de bent szerszámot van de nem találtam olyat másik volt,   ép azzal nem csavarni ment így csavarozást el halasztom le közelebbi jó időpontra .vagy,   még van oda venni csavar húzott tudjak nyugodtan dolgozni .milyen lenne elindulunk,   valahova munka eszköz nélkül mondjuk kerékpárral ,de nem jó valami baja mindjárt,   más ütem cél pont kel be ütemezni magának elérje célját ember .   terjessze ön is az őröm hírt vigye el embereknek hogy létezik olyan alapítvány aki   segítenek fogyatékkal élő fiatalakon így támogassa adója 1% alapítványt . Az adományozó szelvényre ezt írja: Mint a többi ember Közhasznú Alapítvány Adószám: 18711516-1-13 előre köszönik szépen

a meg lepetés ifjoncoknak

Be ütemeztem azt dolgot magamnak hogy alapítványba egy kicsit tevékenykedek pihenés,

képen vasárnap azt gondoltam magamba hogy meg csinálom azt fali táblás hirdetőt,

amit kértek ifjoncok és pedagógus hogy mikor rakod táblát rajzoknak kicsi időm legyen,

és fel fogom nekik rakni és úgy intéztem dolgaimat otthon legyen időm meg tudtam,

csinálni nekik amikor fel raktam végzetem ,de még egy kicsit tevékenykedtem bent akkor,

úgy magamba lehet így kel alakítani helyzetet nálam ha olyan dolog van bent ép ,

alapítványi ügyét szolgálja kénytelen vagyok vasárnap ütemezni pihenés ott el tudom ,

végezni ezt most rá de elmondom bent voltam egy magam csináltam tábla nagyon jó,

kis csend életébe és törekedni ara meg lepetést okozzon nekik ezzel tábla hirdetővel,

meg kés képzeltbe el képzetem hogy néz-ki rajta rajzok nekem tetszett fent volt .ezzel,

meg voltam még meg lepetést tartogattam nekik Lacika úgy gondolata szombaton ép,

össze volt neki áll össze takarítani hétfőn de ezzel meg előztem meg oldottam én ,

tegnap este 7kor végzetem teljes dolgaimmal ott de haza indultam akkor gondoltam ,
,
pár dolgon mondósítok bent ,de nem tudom min meg lepetés egyszer nekik .mai ,

foglalkozást pedagógus Boda Marika néni és Mancika néni tartották nekik és a ,

meg lepetés táblát gyorsan fel avatták és kirakták emlős állatos képeket csináltak ,

múltkor . Mai napon képes lap írás gyakorlást tanulták meg ,Lacika zenélt kicsit,

Fecó karkötőt készített .folytatták Bagó Zoli ,és Horváth Zoli szövést ami nagyon ,

szép haladtak vele konyhába el készítették krumplis tésztát segít Mancika néninek ,

abba Horváth Zoli Zsanett nagyon finomra sikerült el is fogyott összes .de bent ,

voltam tegnap még vari állni egy dolgon fogas ügybe cserét végre hajtani de volt,

próbaláma csak akkor meg oldani készülök-rá ami kel levisem anélkül ember nem ,

igazán tud dolgozni ha ép nincsen kéznél .tegnap pont így voltam ezzel doggal erről,

holnap számolok-be hogy csinálni valamit tegnap .de meg oldtam fel találtam magam.

A , meg leptés tábla ép délután bent jártam le volt jöve falról újra csinálni ,de kicsit,

pihentem hagy ragadjon dolog falra raktam táblát lehet az lehet baj ,de meg oldatom,

nekik ők délbe mentek haza .

Hozzávalók
2 db Knorr Gulyásleves-kocka
2-3 evőkanál napraforgó étolaj
50 dkg burgonya
25 dkg fodros kocka tészta
1 fej vöröshagyma

Elkészítés
1. A meghámozott, kockára vágott burgonyát sós vízben megfőzzük. Ezalatt a hagymát felkockázzuk, és az olajon üvegesre pároljuk.
2. A megfőtt burgonyát szűrőkanállal lecsepegtetve a hagymához adjuk, és a krumpli forrásban levő főzővizében kifőzzük a tésztát.
3. Ezalatt a burgonyát durvára törjük krumplinyomóval, hozzáadjuk a leveskockákat, jól elkeverjük, majd hozzádobjuk a kifőtt tésztát. Hogy ne legyen túl száraz, kevés főzőlével kevergetve átmelegítjük.
4. Kevés finomra vágott petrezselyemmel még pikánsabbá tehetjük. Tejföllel is kínálhatjuk.
sérült fiatalokkal foglalkoznak és meg kapják szeretet meg Boldoggá tenni akarjuk

életüket .adója 1%kát adományozza nekünk idei évbe is .

azért támogosa alapítványunkat.
Kérem, adója 1 %-ával támogassa alapítványunkat!
Az adományozó szelvényre ezt írja:
Mint a többi ember Közhasznú Alapítvány
Adószám: 18711516-1-13 előre köszönik szépen