el múlás

Az ember észre sem veszi, és elszállnak az évek a feje fölött. Néha csak akkor tudatosul bennünk saját védtelen múlandóságunk, amikor egyre több rokont, barátot, ismerőst kísérünk el utolsó útjára, egyre több sírnál állunk meg halottak napján az emlékezés gyertyáit meggyújtva, s elmerengve az élet fájdalmas veszteségein. Mert a közeli hozzátartozók, barátok elvesztésével járó fájdalom kitörölhetetlenül ott él szívünkben – s hullámokban tör elő a mélyből. A mindennapi rohanásban aligha jut eszünkbe saját életünk végessége – ami jól is van így, de ilyenkor – a temető végtelen csendjében állva, szeretett halottunk síremléke fölött- bizony elkerülhetetlenül felmerül gondolatainkban az elmúlás jéghideg félelme. Ha megelégedéssel a szívünkben szeretnénk élni meg kell becsülnünk a szeretteinkkel töltött időt. Hogy ne csak a sír mellett jussanak eszünkbe az elszalasztott lehetőségek…

„Aki elmulasztja a pillanatokat, végül elmulasztja egész életét. Az élet, akár egy pillanat: mulandó; s miért ne élnénk szépen a kicsit, ha abból áll össze az egész?”(Seneca)
„Csak elmúlás, és kész, a dalnak vége szakad,
De annak rosszabb, aki megy, vagy annak, aki marad?
Mert elmenni látnak, így övék a bánat,
Értetlenül állnak, az emlékek fájnak,
Csak vágynak utánad, mindenük a gyász,
Közben azt se tudják, valójában merre jársz.
Később jónak öltözve az idő lép közbe,
Hogy a bánatot az elmúló napokhoz kötözze,
S ha a feledés gyomja a sírodra nő,
Nem utal rád más, csak egy megkopott kő.”

„Úgy élj, hogy visszanézhess. Ne haraggal, hanem örömmel forgathasd át emlékeidet, visszafelé. Nehogy sajnálkoznod kelljen… Okosan élj. De főleg: szépen. Gazdagon, ne a szó anyagi értelmében, hanem szellemeikben. Ahogy a vonuló vadak hagynak nyomot maguk után, úgy hagyj te is. Hogy rád találjanak, ha keresnek. Hogy rád találhasson, aki keres. Hogy ne felejtsék el a vonulásodat. Jeleket hagyj a világban, téged jelzőket. Gondolatokat, amelyek rád mutatnak. Emlékeket, bármilyen, csak markáns legyen… Akkor jól éltél. Akkor éltél helyesen. Úgy élj, olyan megfontoltan, okosan és szépen, hogy még az elmúlás fájdalmát is eltakarja a jóleső emlékek felizzó melege. Úgy élj!”
„Ha tudatában vagyunk az elmúlásnak, ugyanakkor számításba tudjuk venni az emberi létben rejlő hatalmas lehetőségeket, sürgető érzés tölt el bennünket.”
„Az elmúlásban tulajdonképpen az a fájdalmas, hogy nélkülünk történnek a dolgok.”
„Csak azok halnak meg, akik egész életükben nem csináltak semmit. Aki tett valamit, nem magáért, hanem másokért, mindenkiért, az megmarad.”
„Általában, amikor tudatosul az ember fiában a halál, akkor kell tudatosulni az életnek is. Hiszen amikor megértjük, hogy egyszer vége lesz, akkor kezdünk tudatosan élni.”
„Az életből távozás hosszú út a végtelenbe: nem befejezett állapot, mint ahogy a végtelenből az életbe érkezés sem. A születés és a halál az élet egy-egy fordulópontja.
„Amikor elveszítünk egy hozzánk közel álló, szeretett lényt, valami, amit tőle kaptunk, tovább él bennünk

köszönjük hogy idei évbe támogata Minta többi ember Alapítványt adója 1% továbra támogason minket amit

elöre köszönjük .
köszönjük hogy idei évbe támogata Minta többi ember Alapítványt adója 1% továbra támogason minket amit

elöre köszönjük .

nagy változtatás lesz valószínűleg jövőre alapítványba

 

Ahogy vannak értesülve nálunk egy kicsit el vagyunk csúszva időileg így nem tudni,

 

mikor hogy alkuknak dolgok alapítványilag nem tudunk meg beszélést tartani havonta,

 

el határozatunk de ezt meg lehet érteni ha heteket csúszni valamivel mondjuk ünnepséget,

 

ki tüzünk pontot hetet csúszik ember meg lehet érteni hónapok-óta nem látjuk nagyon,

 

egy mást elfoglalása embernek így azt gondoltunk havonta egyszer össze jönni meg,

 

beszélni dolgokat ez dolog lassan 2-3honapja torlódik egyik ünnepség már egy hónap,

 

csúszással van .ép volt egy meg beszélés illetékes vezetővel ez ügybe ,de hogy 2beszéltük,

 

távolban így csak igazi ez ügybe amikor mindenkinek lesz idő meg beszéljük dolgokat.,

 

Amikor nagyon bele merültünk dolgokba ,akkor ép olyan dologba tárgyaltunk ami ép,

 

hónapokat készünk amikor kicsit érzetem egy olyan érzést magamba hogy megint ,

 

változtatás elékel néznünk ,de gondolt volt de elmondom hogy jövőre vissza térnek,

 

valószínűleg régi kerék vágás hogy évente pársor ünnepség nálunk de ez még nem,

 

biztos nagy változtatás nálunk mert nem beszéltük meg .ez így kicsit nagy vágás,

 

lenne ünnepséggel kapcsolatosan csak tárgyaltuk meg döntés későbbre hozunk amikor,

 

mindenki jelen fog lenni meg beszélésen ,erről változtatásról hogy alakulnak helyzetek,

 

egy másik alapítványi bejegyzésbe fogom le írni mert csak ezek dolgok merültek fel,

 

de minden ami meg beszéltünk távolba az kérdőjelbe van minden esten lesz valamikor,

 

közös meg beszélés .én nem vagyok ünnepség elrontója így nem akarom nagy változtatást,

 

vissza hozni ez ahhoz hasonlít elődöm aki volt annál az évente 3buli ,de az nem én ,

 

vagyok ,azért változtattam évente többször ünnepség jó volt mindenkinek .remélem,

 

sikerül meg beszélni dolgokat mindent és nem kel változtatni jövőre se bizakodom,

 

 

elő venni .

 

köszönjük hogy idei évbe támogata Minta többi ember Alapítványt adója 1% továbra támogason minket amit

 

elöre köszönjük

 

meg beszélés egyszer sikerülni fog

 

Nagyon nehezen sikerülni fog egyszer csak meg beszélni ,dolgokat ,csak addig türelemmel,

 

kel várni ara napra addig érdemes olvasni naplómat minden nap itt mindig van új hírek,

 

naplóba naponta .még most sikerült döntést hozni ünnepséggel kapcsolatosan változatlan,

 

helyzet ott még vadászház le fixálásba még nem tárgyaltak az ügybe az illetékessel ,de ,

 

ha meg tudok valamit jelezni naplóba ,úgy indult hogy hét meg próbálunk össze jönni,

 

tudunk meg beszélni mert mindenkinek változatlanul van dolga szombaton ként azért,

 

nem tudunk össze jönni ,egy kicsit nagyon sok ideje nem tudunk meg beszélni dolgokat,

 

mindenkinek dolga van hétvégén szombaton ként azért tolódik meg beszélés meg ünnepség,

 

meg próbáltunk havonta össze jönni elnök asszony kérésére de 2,3 hónapja nem tudunk,

 

meg beszélést tartani szombaton ként embernek dolga van .amit meg érteni de igen,

 

hozunk halasztunk dolgokat még az fel merült nálam legyen minden hónap 2hetében,

 

szombaton ként össze jönni meg beszélni dolgokat ez is csak ötletem volt ,de ez sincsen,

 

le tisztázva amíg nem tudunk össze jönni egyszer . De nagyon nagy változás lesz,

 

úgy néz-ki jövőre alapítványba ,pontsahban az össze után derül ki . Nagy meg beszélést,

 

folytattam elnök asszonnyal merültek kérdések amire mi se tudjuk választ így össze,

 

jövetelig várni fogunk mi -féle volt tárgyalni holnap ízelítőt fogom meg osztani naplóba,

 

érdemes akkor olvasni naplómat itt .ma foglalkozást pedagógus Judit Mancika néni,

 

tartották .meg tárgyaltak azt legyünk héten szombaton össze jövetleni meg beszélni ,

 

dolgokat most sok embernek dolga akadt így most szombaton se lesz össze jövet,

 

meg beszélni dolgokat .ma foglalkozáson be fejeztük ajándék készítést .tomi folytatta,

 

hímzést szintetizátor hoztak be azon játszottak és gyakoroltak .folytatták szövést Erzsike,

 

Zoli Ricsi amivel nagyon szépen haladtak vele. Konyhában segített Mancika néninek,

 

Zsanett Zoli hogy el készítsék krumplis tésztát nagyon finomra sikerült el is fogyott,

 

összes délbe mentünk haza.

 

 

 

Hozzávalók

adagra:

A burgonyás alaphoz

3 evőkanál étolaj

1 fej hagyma – vörös

bors – fekete (őrölt)

fűszerpaprika

1 kg burgonya (megtisztított, hámozott)

100 ml víz

A tészta

500 g tészta – nagykocka (szárazon)

 

Elkészítés

1

A vöröshagymát apróra vágjuk, a burgonyákat meghámozzuk, és pici kockákra vágjuk. Minél kisebbekre vágjuk, annál hamarabb megpuhul.

 

A hagymát az olajon üvegesre pároljuk. Hozzáadjuk a pirospaprikát, őröltÉs az apróra vágott burgonyát is. borsót, sót.

 

Felöntjük a vízzel, majd fedő alatt tartalék lángon puhára pároljuk. (Én addig szoktam párolni fedő alatt, míg a krumpli magától szétesik, de épp csak annyira hogy már pürés, de még van benne bőven egész burgonya. Ez kb 30 perc), akkor nem kell burgonyanyomó hozzá.

 

Néha azért kevergessük meg, hogy le ne égjen. Amíg a burgonya megpuhul, a tésztát bő sós vízben megfőzzük a tasakon található leírás szerint.

 

Ha a burgonya megpuhult a kifőtt, leszűrt tésztát hozzáadjuk és összekeverjük.

 

 

Kész is a krumplis tészta! :)

 

köszönjük hogy idei évbe támogata Minta többi ember Alapítványt adója 1% továbra támogason minket amit

 

elöre köszönjük .

 

 

 

 

hogy jártam

 

Héten rövidet hétnek kezdtünk így csak 2foglalkozás volt héten nálunk ,hogy csere volt,

 

héten pedagógus szempontból Juditnak dolga akadt most szerdán neki így elvállata ,

 

pedagógus Marika néni hogy ő meg tartja szerdai foglalkozást úgy volt segített neki,

 

Mancika néni benne .úgy alakul lassan helyzet hogy most szombaton valósínű meg,

 

tudjuk tartani 2honapja nem tudtunk össze jönni meg beszélni dolgokat úgy néz-ki,

 

össze fogunk jönni meg beszélni dolgokat ,ez csak pénteken lesz döntés ,de ünnepség,

 

ami húzódik egy ideje mindenkinek dolga van otthon helyzet úgy néz-ki hogy ünnepséget,

 

nem hétvégén szeretnék egy köznap ,az mert ünnepséget kint akarnák tartani egy vadász,

,

háznál de ezt is napokba tárgyalják meg dolgokat illetékes ember mit szól hozzá és ,

 

ki adja kicsit ünnepségre ,ez valószínűleg holnap meg tudják mondani .erről házról,

 

annyit hogy ott lehetne igazán ünnepséget szervezni nagyon kint központból .ott csak,

 

azok mennek arra akinek nagyon fontos dolga ara. Én mint kis főnök jó ötletnek,

 

találom remélem amikor meg tudjuk hozni döntést ott legyen ünnepség reméljük,

 

nagyon jó fogjuk érzeni magukat és ki is fogunk teljesen kapcsolódni azon ünnepségen.

 

Elmondom én hogy voltam tegnap este ép készülni valamire abba gondoltba voltam ,

 

akkor kedd van mondják nekem tévedtél szerda van így nem igazán jártam soha ,de,

 

tévedés azt mondani emberi dolog .tegnapi foglalkozást pedagógus Marika néni Mancika,

 

néni tartották ,ép Juditnak dolga akadt tegnap azért tartotta foglalkozást Marika ,néni.

 

Tegnapi napon folytatták szövést ifjoncok Edina folytatta írás gyakorlást. Erzsike folytatta,

 

írás gyakorlást kivételesen Tomi hímzett Zoli írás gyakorlást folytatta Lenke gombolyított,

 

konyhában segíttet Mancika néninek Zsanett ,Zoli hogy el készítsék zöldséglevest ami,

 

nagyon finomra sikerült el is fogyott összes . Délbe mentek haza .

 

2 evőkanál étolaj

2 teáskanál köménymag – egész

1 db leveskocka

1 teáskanál majoránna

0.5 csokor petrezselyemzöld

2 teáskanál só

1 L víz

A betéthez

5 db sárgarépa (nyers, megpucolt)

2 db petrezselyemgyökér, avagy fehérrépa

0.5 fej zellergumó (nyers)

0.5 fej karalábé

2 db burgonya

0.25 fej fejes káposzta

2 fej hagyma – vörös

Elkészítés

1

A sárgarépát és a fehérrépát megmossuk, meghámozzuk és fekarikázzuk.

 

Egy nagyobb lábosba kevés olajon a köménymagot gyorsan, csak félig megpirítjuk (nehogy odaégjen), majd hozzákeverjük az előbb felaprított répákat és együtt pirítjuk tovább őket.

 

Amikor kész már megpirult felöntjük vízzel, hozzáadjuk a leveskockát, petrezselymet, majoránnát, sót. Elkezdjük főzni, ügyelve rá, hogy ne túl nagy lángon, de folyamatos forrásban maradjon a leves elkészültjéig.

 

Közben jöhet a második adag zöldség, a zeller és a karalábé. Alaposan megmossuk és meghámozzuk őket, kis kockára vágjuk, majd a leves forrásától számítva 10 percet várunk, utána adjuk hozzá.

 

Egy kör hámozás következik, most a krumplikat és káposztát hámozzuk és kockázzuk fel. A hagymákat is most adjuk hozzá, de ezeket egyben, mint fejek, nem kell hámozni. Az előző adagtól számítva újabb 10 percet várunk a hozzáadással. A káposzta ugyan nem egy megszokott hozzávaló, de én nagyon kedvelem. Mennyiségre körülbelül annyit adjunk hozzá, amennyi répát az elején használtunk. (nyersanyag hiány miatt ebben a főzetben nincs krumpli, és az egyik hagyma is lila a képen, ez ne tévesszen meg senkit, ez is csak a recept rugalmasságát jelzi)

 

 

Miután minden hozzávaló benne van felöntjük kevés vízzel, ízlés szerint. 10-15 percig főzzük össze az ízeket, majd elzárjuk alatta a lángot. Tálaláshoz egy kis erős paprikát ajánlok esetleg aki kedveli. Jó étvágyat!

 

köszönjük hogy idei évbe támogata Minta többi ember Alapítványt adója 1% továbra támogason minket amit

 

elöre köszönjük

 

 

mi barátság

köszönjük hogy idei évbe támogata Minta többi ember Alapítványt adója 1% továbra támogason minket amit

elöre köszönjük

 

Azt kérded, ki az igazi, ki a valódi barát? Az, akinek megérted minden kimondott és hang nélküli szavát. Kinek szemébe nézve meglátod minden apró baját, kit csendesen megvigasztalsz, ha könny borítja arcát, ha ok nélkül bezárkózik, te átmászod hallgatása falát, kinek nem hagyod, hogy egyedül vívja kilátástalan harcát. Kinek villanásnyi mosolya, apró kis öröme elüzi minden bánatod, s köztetek nincs olyan, hogy alulmúlod őt, vagy túlszárnyalod. Kinek látványa szívedet és lelkedet melengeti, kivel jó a csend szavát hallgatni, s együtt merengeni. Kinek nem számít, mit vétesz, kis-e, vagy nagy hibát, kivel ha beszélhetsz, könnyebbé válik ez a nehéz világ. Az az igazi barát, kit szeretsz, tisztelsz, csodálsz, s ha választásra kerül sor, te szó nélkül mellé állsz. Az a barát, kinek egy kedves szava többet ér a világ összes, minden kincsénél. Az a barát, kinek öröme az örömöd, bánata a bánatod, kinek barátságát minden körülmény közt vállalod.”

A bátorság valódi arca nem látványos, nem önmagáért való. Nemcsak a cél tartozik hozzá, az is lényeges, hogy célba érjünk. Olykor évekig kell erre várni. De minél több társa, barátja akad az embernek, annál könnyebb a dolga, közelebb a cél. Ugyanakkor már nemcsak magára kell vigyáznia, a többiek biztonsága is lényeges szempont. És a veszély láthatalan, a legváratlanabb időben és helyen csap le.

„…volt néhány jó dolog aminek örültem…
nem felejtem soha el hogy ki volt mindig velem,
azt is mindig tudni fogom ki fordult ellenem.
lógtunk lenn a csajok körül és nem volt
ez volt a király, de sajnos minden elmúlik lassan…”

hogy valahol már találkoztunk. Mintha régen testvérek lettünk volna. még inkább, mintha ikrek lettünk volna. S ezért a találkozás csak viszontlátás. Amikor az ember barátjától elszakad, tudja hogy ez a távozás csak látszat. Valahol együtt marad vele úgy, ahogy volt vele a találkozás előtt.”

„Függönyét midőn leereszti, s egy csillagot tűz rá az este, ne feledd, van egy hű barátod, sorsa bármily távolra vesse.”

„A barátság – ez a szent emberi kapocs – úgy oltalmaz a magánytól, a számkivetettségtől, a félelemtől, a mozdulatlanságtól, hogy énünket megkettőzi: két szem – egy látvány; két szív – egy érzés; két hang – egy gondolat; két test – egy lélek.”

„Ne menj előttem, lehet, hogy nem tudlak követni.
Ne gyere mögöttem, lehet, hogy nem tudlak vezetni.
Gyere mellettem és légy a barátom.”

„Nem is gondolunk arra, minő kincs két rokonszenves nő egymásra nézve…
Aki előtt egy nő szívének legrejtettebb titkait elmondhatja, s aki azt megérti; azokat az ezerféle apró bajait a női szívnek, amiknek felfogásához még a legodaadóbb férfikedélyben is hiányzik az érzék; azokat a nevezetes gondokat, amik a férfira nézve bohó semmiségek, de miket egy másik nő teljes értékükben méltányolni tud… a rokonszenves nőszív a vele közlőtt panaszra a saját panaszával felel, kitárja a maga világát, engedi a testvérlelket egészen beleköltözködni.
köszönjük hogy idei évbe támogata Minta többi ember Alapítványt adója 1% továbra támogason minket amit

elöre köszönjük

amit én nem szeretek

 

Otthoni dolgokat szokott mindenki elvégezni örömmel de annak örül ember ha valaki,

 

besegít az embernek ha valaki ezzel meg könnyítené munkát másik embernek .ép,

 

itthon vagyok kicsit úgy voltam pihenek és utána gyorsan be levetem magam itthoni,

 

dolgaimba ,de volt aki tudott volna segíteni ebbe de ő is elvolt foglalva egy olyan,

 

dologgal ami későbbre el letehet volna de inkább azt vette előre ,az nagyon oktatja,

 

nagy világot és ott minden meg tud ember jó van ez is el lehet fogadni de nem ,

 

így kel ütemezni be embernek dolgokat előre venni az tévé rá ér később amikor úgy,

 

határoz magába nincsen olyan fontos dolog az rá ér később ,de akkor meg kérdezem,

 

másik embertől kel segíteni valamibe és azt mondja nem akkor nyugodtan leül illető ,

 

pihenés képen bármit meg oldhat otthon .el mondom én hogy jártam ép végzem,

 

dolgom és egy valaki aki nagyon meg találata magának dolgot ,de rá ért volna,

 

mondja meg kéne csinálni valamit ,de mindjárt jövök segíteni 1perces sürgős dolga,

 

akadt amire végzet képzeljék el azzal meg oldottam kérdezi már végeztem is ő,

 

lassabban haladt volna de én olyan formába vagyok akkor mindig arra törekszek,

 

hogy nem húzom időt sokáig mert mást elkel végezni azon napon úgy vagyok,

 

vele . de meg fogom dolgot akkor meg látja ember pihen de segítene .de nem,

 

tud úgy neki állok gyorsan takarítás mondjuk nálam 20perces munka ,de úgy,

 

oldom 2szobát egyszerre végzem el ő is tiszta szobába legyen azzal be segítek,

 

itthon ha mégis előtte meg előzne valaki akkor ügyet még egyszer felmosok,

 

tisztább levegő úgy vagyok vele .egy dolgot életembe nem csipem hogy időt,

 

hozzá mint hogy lehet be tud segíteni .de meg lehet mindet érteni ha valaki ,

 

nem emelhet és csak később dolgozni azt érteni .de akkor lehet ügyesebb.

 

de el hallgatja és nem szól szemiért .mindenki más-kép végzi dolgát ahogy,

 

tudja ember időt száni arra.

 

 

köszönjük hogy idei évbe támogata Minta többi ember Alapítványt adója 1% továbra támogason minket amit

 

elöre köszönjük

 

egy hagyomány rég

 

A ma is csatlakozóm ünnephez amit ülünk 2napja pünkösdi ünnepet üljük .pünkösd ,

 

vasárnapot meg ünnepelni 2napját hétfőt az csak állam vette át azt napot tartsuk,

 

azt pihenőnek így pünkösdi napokba 3napja embernek lelkileg fel tudjon töltődni.,

 

Ünnepek utáni nagy hajtásnak .erről pünkösdi gondolatom nincsen vége hagyomány,

 

volt régen ilyenkor ezen napon akit nagyon szeretünk és szerelmünknek valltuk,

 

azt ezen napon meg leptük egy szál pünkösdi rózsával ,be bizonyítjuk felé menyire,

 

szeretem azt embert .de még ünnep előtt pár napba olyan helyeken jár ember meg,

 

tudja szerezni és venni pünkösdi Rózát ami nagyon jó elfejtetni másik emberel ,

,

bánatot ezzel egy szál pünkösdi Rózával .biztos Nagyon régen úgy hódította magához,

 

azt embert akit nagyon szeretet egy darabig jártak és kapcsolatba voltak egymással,

 

az 2ember aki szerette egy mást nagyon így pünkösd napján vett egy szál pünkösdi,

 

rózsát annak embernek akit nagyon szeretet bevallták hogy egymásnak nagyon ,

 

szereti azért kapta ezt pünkösdi rózsát tőle ,hogy el hódítsa maga felé azt illetőt,

 

akit nagyon szeret egy szál pünkösdi rózsával ,nagyon szép hagyomány volt így ,

 

meg hódítani és ki mutatni egy szál pünkösdi rozsával egy szeretünk jelét másik,

 

ember felé .ilyennel úgy mondva nem igazán láttam ilyet én életembe ,csak ezt,

 

dolgot hallatom tegnap ilyen hagyomány volt .pünkösdi rózsa egy betegséget meg,

 

tudták vele előzni úgy hallatom ,de pünkösdi rózsát legtöbbször ember hódításra,

 

alkalmazták hogy meg mutassák mennyire szereti azt embert embert hogy el is hódítsa,

 

egy szál pünkösdi rózsával .

 

Pünkösdi rózsa

Kerek bokron kerek bimbók

nyújtóznak a fényben,

a mosolygó napsugártól

gömbölyödnek szépen.

Szirommal telt labda bimbók

pattannak serényen,

tündökölnek, Pünkösdünket

köszöntve szerényen.

Selymes fényük az ünnepét

tükrözni akarja,

ezért bontja ki a szirmát

Pünkösdvasárnapra.

A hatalmas virágfejek

szelíd főhajtása

a Szentlélek eljöttének

méltó fogadása.

Püspöklila vagy rózsaszín

engem elvarázsol,

fehér színű bokor körül

illatfelhő táncol.

Belélegzem, s elsimítja

lelkemen a ráncot,

alig várom, láthassam

e gyönyörű virágot!

 

ez az, ami a kereszténység első századainak virágkultuszát élesen elvágja a pogány Róma virágkultuszától és visszaveti az ősiség egyszerűségébe. Új virág- és rózsakultusz indul el ezzel hódító útjára, amely több mint ezer éven át táplálkozik a kolostorkertből s még ma is, amikor a virágkultusz már régen megint elvilágiasodott, sokféle emlékét őrzi a középkori kolostori virágkultusznak.

 

Rózsa és liliom gyógynövény volt a római parasztkertben s mint gyógynövény jutott a kolostorkertbe is. Nemcsak a Capitulare sorolja fel őket egymás mellett a kerti növények élén, hanem az ókori szerzők is, mint például Plinius. És hogy lássuk, milyen fontos gyógynövény volt az ókorban és az egész középkorban mind a rózsa, mind a liliom, olvassuk el a római természettudomány atyamesterének, Plinius-nak alábbi sorait.

 

A rózsa összehúzó és hűsítő. Használatában megkülönböztetjük a leveleket, virágokat és fejeket. A fehér levélrészeket körömnek nevezzük. A virágban megkülönböztetjük a magvakat (portokokat?) és a szőröket (porzószálakat?), a fejekben a kérget és a csészét. A leveleket (szirmokat) vagy megszárítják, vagy háromféleképen kisajtolják: egészükben, tehát anélkül, hogy letépnék a körmöket, (amelyekben a legtöbb a nedvesség), vagy csak azután, hogy letéptük róluk a körmöket, olajjal vagy borral üvegedényekben a napon emésztetve. Egyesek még sót is tesznek hozzá, mások ökörnyelvet (növénynév!), aspalatumot, vagy illatos szittyót, mert ezek nagyon hatékonynak mutatkoznak méhbetegségekben és vérhasban. A körmöktől megszabadított leveleket sűrű lenvászonban kell foghúsra, a mandulákra a torokban, toroköblögetésre, a gyomorra, addig főzzük, amíg úgy megsűrűsödik mint a méz. Erre a célra a legillatosabb leveleket kell kiválogatni. A rózsabor készítését a borról szóló fejezetben már leírtuk. A nedvet használják a fülre, szájra, foghúsra, a mandulákra a torokban, toroköblögetésre, a gyomorra, méhre, ágyék- és fejfájásra; láz ellen önmagában, ecettel álmatlanság és rosszullét ellen. A leveleket szemgyógyszer készítéséhez égetik. Szárítva a combra szórják és a szemfolyást enyhítik vele. A virágok álmot hoznak, savanyú borban véve az asszonyok folyását gyógyítják, különösen a fehéret és a vérköpést, három pohár borban a gyomorfájást is. Legjobb az a mag (portok), amely a sáfrányszínű és esztendősnél nem régibb: árnyékban szárítják. A fekete semmit sem ér. Külsőleg felrakva fogfájás ellen használ,vizeletet űz, külsőleg is jó hatást gyakorol a gyomorra és a rózsára (betegség), ha ez nem öreg. Orrba szíva a fejet tisztítja. A fejeiből (bimbókból?) készített utal csillapítja a hasmenést és a vért. A rózsa körmeivel a szemfolyást gyógyítják, mert a szemkelevényeket a rózsa érleli meg, kivéve a folyás kezdetén, amikor száraz kenyeret tesznek rá. A leveleket gyomorfájdalmak és a többi zsiger betegsége esetében borogatásra használják. Étkezési célokra éppen úgy főzik be mint a sóskát, de ügyelni kell, mert gyakran penész képződik rajta. Mind szárítva, mind kisajtolva egyaránt hasznos. Port is készítenek belőle az izzadás csökkentésére, amelyet a fürdő után a testen megszárítanak és ezután hideg vízzel lemosnak. A vadrózsa gombocskáit (terméseit?) medvezsírral keverve a legjobb eredménnyel rakják a kopasz fejre.”

 

Nem marad el jelentőség dolgában a rózsa mögött a liliom sem.

 

 

 

 

köszönjük hogy idei évbe támogata Minta többi ember Alapítványt adója 1% továbra támogason minket amit

 

elöre köszönjük

 

egy hagyomány nagyon régen

 

A ma is csatlakozóm ünnephez amit ülünk 2napja pünkösdi ünnepet üljük .pünkösd ,

 

vasárnapot meg ünnepelni 2napját hétfőt az csak állam vette át azt napot tartsuk,

 

azt pihenőnek így pünkösdi napokba 3napja embernek lelkileg fel tudjon töltődni.,

 

Ünnepek utáni nagy hajtásnak .erről pünkösdi gondolatom nincsen vége hagyomány,

 

volt régen ilyenkor ezen napon akit nagyon szeretünk és szerelmünknek valltuk,

 

azt ezen napon meg leptük egy szál pünkösdi rózsával ,be bizonyítjuk felé menyire,

 

szeretem azt embert .de még ünnep előtt pár napba olyan helyeken jár ember meg,

 

tudja szerezni és venni pünkösdi Rózát ami nagyon jó elfejtetni másik emberel ,

,

bánatot ezzel egy szál pünkösdi Rózával .biztos Nagyon régen úgy hódította magához,

 

azt embert akit nagyon szeretet egy darabig jártak és kapcsolatba voltak egymással,

 

az 2ember aki szerette egy mást nagyon így pünkösd napján vett egy szál pünkösdi,

 

rózsát annak embernek akit nagyon szeretet bevallták hogy egymásnak nagyon ,

 

szereti azért kapta ezt pünkösdi rózsát tőle ,hogy el hódítsa maga felé azt illetőt,

 

akit nagyon szeret egy szál pünkösdi rózsával ,nagyon szép hagyomány volt így ,

 

meg hódítani és ki mutatni egy szál pünkösdi rozsával egy szeretünk jelét másik,

 

ember felé .ilyennel úgy mondva nem igazán láttam ilyet én életembe ,csak ezt,

 

dolgot hallatom tegnap ilyen hagyomány volt .pünkösdi rózsa egy betegséget meg,

 

tudták vele előzni úgy hallatom ,de pünkösdi rózsát legtöbbször ember hódításra,

 

alkalmazták hogy meg mutassák mennyire szereti azt embert embert hogy el is hódítsa,

 

egy szál pünkösdi rózsával .

 

Pünkösdi rózsa

Kerek bokron kerek bimbók

nyújtóznak a fényben,

a mosolygó napsugártól

gömbölyödnek szépen.

Szirommal telt labda bimbók

pattannak serényen,

tündökölnek, Pünkösdünket

köszöntve szerényen.

Selymes fényük az ünnepét

tükrözni akarja,

ezért bontja ki a szirmát

Pünkösdvasárnapra.

A hatalmas virágfejek

szelíd főhajtása

a Szentlélek eljöttének

méltó fogadása.

Püspöklila vagy rózsaszín

engem elvarázsol,

fehér színű bokor körül

illatfelhő táncol.

Belélegzem, s elsimítja

lelkemen a ráncot,

alig várom, láthassam

e gyönyörű virágot!

 

ez az, ami a kereszténység első századainak virágkultuszát élesen elvágja a pogány Róma virágkultuszától és visszaveti az ősiség egyszerűségébe. Új virág- és rózsakultusz indul el ezzel hódító útjára, amely több mint ezer éven át táplálkozik a kolostorkertből s még ma is, amikor a virágkultusz már régen megint elvilágiasodott, sokféle emlékét őrzi a középkori kolostori virágkultusznak.

 

Rózsa és liliom gyógynövény volt a római parasztkertben s mint gyógynövény jutott a kolostorkertbe is. Nemcsak a Capitulare sorolja fel őket egymás mellett a kerti növények élén, hanem az ókori szerzők is, mint például Plinius. És hogy lássuk, milyen fontos gyógynövény volt az ókorban és az egész középkorban mind a rózsa, mind a liliom, olvassuk el a római természettudomány atyamesterének, Plinius-nak alábbi sorait.

 

A rózsa összehúzó és hűsítő. Használatában megkülönböztetjük a leveleket, virágokat és fejeket. A fehér levélrészeket körömnek nevezzük. A virágban megkülönböztetjük a magvakat (portokokat?) és a szőröket (porzószálakat?), a fejekben a kérget és a csészét. A leveleket (szirmokat) vagy megszárítják, vagy háromféleképen kisajtolják: egészükben, tehát anélkül, hogy letépnék a körmöket, (amelyekben a legtöbb a nedvesség), vagy csak azután, hogy letéptük róluk a körmöket, olajjal vagy borral üvegedényekben a napon emésztetve. Egyesek még sót is tesznek hozzá, mások ökörnyelvet (növénynév!), aspalatumot, vagy illatos szittyót, mert ezek nagyon hatékonynak mutatkoznak méhbetegségekben és vérhasban. A körmöktől megszabadított leveleket sűrű lenvászonban kell foghúsra, a mandulákra a torokban, toroköblögetésre, a gyomorra, addig főzzük, amíg úgy megsűrűsödik mint a méz. Erre a célra a legillatosabb leveleket kell kiválogatni. A rózsabor készítését a borról szóló fejezetben már leírtuk. A nedvet használják a fülre, szájra, foghúsra, a mandulákra a torokban, toroköblögetésre, a gyomorra, méhre, ágyék- és fejfájásra; láz ellen önmagában, ecettel álmatlanság és rosszullét ellen. A leveleket szemgyógyszer készítéséhez égetik. Szárítva a combra szórják és a szemfolyást enyhítik vele. A virágok álmot hoznak, savanyú borban véve az asszonyok folyását gyógyítják, különösen a fehéret és a vérköpést, három pohár borban a gyomorfájást is. Legjobb az a mag (portok), amely a sáfrányszínű és esztendősnél nem régibb: árnyékban szárítják. A fekete semmit sem ér. Külsőleg felrakva fogfájás ellen használ,vizeletet űz, külsőleg is jó hatást gyakorol a gyomorra és a rózsára (betegség), ha ez nem öreg. Orrba szíva a fejet tisztítja. A fejeiből (bimbókból?) készített utal csillapítja a hasmenést és a vért. A rózsa körmeivel a szemfolyást gyógyítják, mert a szemkelevényeket a rózsa érleli meg, kivéve a folyás kezdetén, amikor száraz kenyeret tesznek rá. A leveleket gyomorfájdalmak és a többi zsiger betegsége esetében borogatásra használják. Étkezési célokra éppen úgy főzik be mint a sóskát, de ügyelni kell, mert gyakran penész képződik rajta. Mind szárítva, mind kisajtolva egyaránt hasznos. Port is készítenek belőle az izzadás csökkentésére, amelyet a fürdő után a testen megszárítanak és ezután hideg vízzel lemosnak. A vadrózsa gombocskáit (terméseit?) medvezsírral keverve a legjobb eredménnyel rakják a kopasz fejre.”

 

Nem marad el jelentőség dolgában a rózsa mögött a liliom sem.

 

 

 

 

köszönjük hogy idei évbe támogata Minta többi ember Alapítványt adója 1% továbra támogason minket amit

 

elöre köszönjük

 

küzdelem mihez vezet

 

Emberek ha belekezdenek valamibe akkor úgy illik ha végig közködnek és véghez,

 

viszik amit ki tűzőt maga elé emberbe .közösködik dolgon szeretne meg mutatni,

 

hogy az neki menni fog amit ki tűzőt magának .van olyan néha egy szakaszba amikor,

 

ember úgy érzi magamba hogy el fáradt és legszívesebben fel adná dolgokat ,de,

 

ilyenkor mindig kel imádkozni kérni Szentlélek ajándékát türelmet hogy meg kapja,

 

tőle ezt imádság nélkül nem tudja véghez vinni én nagyon meg tapasztaltam az életembe,

 

nálam van olyan helyzet éltembe el akarom érni célba vettem magamnak ,és hirtelen,

 

kapok olyat nekem gyenge olyankor van én legszívesebben fel adom küzdelmet nem,

 

csinálom végig .de az ember ha kéri erőt imádsággal hogy küldje el neki Szentléleket,

 

adja ajándékát türelmet és meg fogja ember érezni azt van aki segít ilyenkor kísértik,

 

meg gondolatok ami nem jó hoz vezetne .elmondok ilyenkor mi jó még kísértik embert,

 

és fel adná dolgokat olyankor le ül ember át értékeli magába dolgokat őt menyire ,

 

szeretik és lehet az gondolat ép fel kapta dolgot hogy nem csinálná ,akkor meg,

 

ál kicsit imádkozni és rá jön dolgokra igaza van embernek csak küzdelem nélkül,

 

nem tudja fel mutatni az ember célját de ehhez nagyon sok imádság kel elérje ,

 

azt célt ki tüzűt dolgot .mindig imádkozni kérni erőt fentiektől legyen ereje közdelemet,

 

fel venni rossz ellen le tudjuk győzni .rosszat jó vall .ember ha nem veszi fel közdelemet,

 

és nem küszködik életbe nem fogja életbe meg tapasztalni dolgokat ,erre nagyon alkalmas,

 

idő ember közösködjön egyszer eléri célt higgyék el tőlem én közdelemet fel veszem,

 

elérem célomat de imádság nélkül nekem se ment eddig .

 

köszönjük hogy idei évbe támogata Minta többi ember Alapítványt adója 1% továbra támogason minket amit

 

elöre köszönjük .

 

 

lassan sikerül döntést hoznuk

 

Még héten se sikerült meg beszélni és meg tárgyalni hogy mikor lesz össze jövetelünk,

 

és meg beszélni dolgokat ünnepel kapcsolatos lenne csak annyi ki tűzöttünk egy hétvégét,

 

elnök asszony gondolata neki jó nap következő szombatra akarjuk meg beszélést ,de ,

,

ünnepség hogy melyik nap egy idő pont következő hónap 13án gondolkoztak de valaki,

 

azon gondolkoztak hogy mindenkinek el van foglalva hétvégi dolgokkal le van kötve,

 

mi lenne ha egy hétköznap egy este jönnék össze ünnepséget meg tartani ,ez fel,

 

merült dolgok még fel merült beszélgették szülök és többi alapítvány tagok mi lenne,

 

egy vadász házba mennék ki ünnepséget meg tartani ez öt lett alapítvány tagoktól de,

 

dűlőre nem jutunk én öt lettem szerint is nagyon jó vadász házba tartani ünnepséget,

 

de idő pont hiába gondolkozunk bizonyos napon ha dolga meg kel oldani és valamikor,

 

gyorsan csinálni azt nem tör halaszt ilyenkor az halazgatom mert ünnepséget máskor,

 

tartani gondolom mások is így vannak ezzel dologgal. Így tán következő hét vége,

 

fele sikerül dűlőre jutni mikor ünnepség nálunk melyik nap legyen .így már,

 

lassan 2honapja nem volt semmilyen össze jövetelünk mint alapítvány részére,

 

pedig meg kértek legyen havonta de sajnos most úgy alakult nem bírtuk be ütemezni.

 

Tegnapi foglalkozáson be ütemeztük azt dolgot hogy rendet rakunk a belső terembe,

 

ahol nagyon sok dolgokat tárolunk most nagy rendrakást kelet végeznünk és sikerült,

 

időbe végezni ezzel és pedig jó nagy munka volt köszönöm mindenki részt vett benne,

 

rendrakásba . Mancika néni Lackó volt ügyesek voltak Horváth Zoli folytatta nagy,

,

szövő kereten szövést Fecó karkötőt készített .konyhába Mancika néninek segített Zsanett,

 

Zoli krumplis tarhonya el készítésében ami nagyon finomra sikerült el is fogyott összes,

 

délbe mentünk haza jövő héten csak 2alkalomal lesz foglalkozás mert pünkösd hétfőn,

 

nem lesz foglalkozás nálunk se ,így szerdán ,pénteken lesz foglalkozás ,addig magamról,

 

írok ünnepi dologról ,ez idő alatt is érdemes velem tartatni minden nap olvasni naplómat.

 

 

 

Pásztortarhonya

 

Hozzávalók:

 

50 dkg sertéshús – lapocka vagy comb

30 dkg tarhonya

15 dkg szárazkolbász

10 dkg húsos szalonna

2 krumpli

2 fej hagyma

1-2 gerezd fokhagyma

1 paprika

1 paradicsom

1 evőkanálnyi pirospaprika

1 mokkáskanálnyi őrölt kömény

só, frissen őrölt bors

olaj

Elkészítés ideje:

 

60 perc.

 

Elkészítés menete:

 

A húst tisztítsd meg, kockázd fel és sózd be, majd tedd félre. A szalonnát is kockázd fel, és a hagymával is tégy ugyanígy. Egy kis olajon kezdd el pirítani a szalonnát, majd ha már zsírjára pirult, add hozzá a hagymát, és dinszteld üvegesre. Amíg pirul, darabold fel a paprikát és a paradicsomot, majd ha már elérte a hagyma az üveges állapotot, keverd hozzá ezeket is. Körülbelül tíz percig főzd így együtt őket, majd jöhet hozzájuk a hús, a kömény társaságában. Pirítsd pár percig, majd add hozzá a paprikát, és öntsd fel annyi vízzel, hogy éppen ellepje. Sózd meg ízlésednek megfelelően, és hagyd rotyogni.

 

köszönjük hogy idei évbe támogata Minta többi ember Alapítványt adója 1% továbra támogason minket amit

 

elöre köszönjük .

 

 

mit írnál lapra?

Egy napon azt kérte az osztálytól a tanárnő, hogy minden osztálytársuk nevét írják föl egy lapra úgy, hogy a nevek mellett maradjon egy kis üres hely. Gondolják meg, mi a legjobb, amit mondani tudnak a társaikról, és azt írják a nevek mellé. Egy teljes órába telt, mire mindenki elkészült és mielőtt elhagyták az osztálytermet, a lapot átadták a tanárnőnek. Hétvégén a tanárnő minden diák nevét fölírta egy papírlapra és mellé a kedves megjegyzéseket, amelyeket a tanulótársak írtak róla.

Hétfőn minden tanuló megkapta a listáját. Már kis idő múlva mindegyik nevetett. “Tényleg?” – hallatszott a suttogás. “Nem is tudtam, honyire kedvelnek” -szóltak a megjegyzések.
Ezután senki nem emlegette többé a listát. A tanárnő nem tudta, hogy a diákok egymás közt, vagy esetleg a szüleikkel beszéltek-e róla, de nem is törődött vele. A feladat elérte a célját. A tanulók elégedettek voltak magukkal és a társaikkal.

Néhány évvel később az egyik fiú elesett Vietnamban, és a tanárnő elment a tanítványa temetésére. A templomot megtöltötte a sok barát.Egyik a másik után – akik szerették vagy ismerték a fiatalembert – odamentek a koporsóhoz, és lerótták utolsó kegyeletüket. A tanárnő a sor végén lépett oda és imádkozott a koporsó mellett. Ahogyan ott állt, az egyik koporsóvivő katona megszólította: “Ön a matematika tanárnője volt Mark-nak?” Ő igent bólintott. Erre a fiú azt mondta: “Mark nagyon gyakran beszélt magáról.” A temetés után összegyűltek Mark régi osztálytársai. Mark szülei is ott voltak és szemmel láthatóan alig várták, hogy beszélhessenek a tanárnővel.

-“Valamit szeretnénk mutatni” – mondta az apa és előhúzott egy pénztárcát a zsebéből. “Ezt találták, amikor a fiunk elesett. Úgy gondoltuk, Ön meg fogja ismerni.”

A pénztárcából előhúzott egy erősen gyűrött lapot, amelyet nyilván összeragasztottak, sokszor összehajtogattak és széthajtottak már. A tanárnő – anélkül, hogy odanézett volna – tudta, hogy ez egyike volt azoknak a lapoknak, amelyeken a kedves tulajdonságok álltak, amelyeket az osztálytársak írtak Markról.

-“Nagyon szeretnénk Önnek megköszönni, hogy ezt a feladatot adta az osztálynak” – mondtak anyja. “Amint látja, nagyon megbecsülte.”

A többi régi tanítvány is összegyűlt a tanárnő körül. Charlie elmosolyodott és azt mondta: “Nekem is megvan még a listám. Az íróasztalom felső fiókjában őrzöm.” Chuck felesége, pedig így szólt: “Chuck megkért, hogy a listát ragasszam be az esküvői albumba.” “Az enyém is megvan még” – mondta Marily. “A naplómban tartom”. Ekkor Vicki, egy másik osztálytársuk a zsebnaptárát vette elő, és megmutatta a használattól megkopott és foszladozó listát a többieknek.

-“Mindig magamnál hordom’ – mondta Vicki, és hozzátette: “Meg vagyok győződve, hogy mindnyájan megőriztük azt a listát.”

Embertársainkkal való együttélésünkben gyakran elfeledkezünk arról, hogy minden élet véget ér egy napon és senki sem tudja, mikor jön el ez a nap. Ezért kellene megmondanunk azoknak az embereknek, akiket szeretünk, és akikért aggódunk, hogy fontosak a számunkra. Addig kell ezt megmondani, amíg nem késő. Mindenki megteheti, aki ezt az írást elolvassa. Ha nem teszed meg, elszalasztottál egy csodás lehetőséget, hogy valami kedveset és szépet tegyél.

köszönjük hogy idei évbe támogata Minta többi ember Alapítványt adója 1% továbra támogason minket amit

elöre köszönjük .

újvilágban végzett kutatások

Az újvilágban végzett kutatások azt mutatják, hogy a labdával folytatott versenyjáték is az áldozatok leölésében gyökerezik. A gömbölyű és világos labda a napot szimbolizálja. Az ember, akit létrejötte óta elbűvöltek a harc és az ölés történései, a napnak – annak a hatalomnak, amely fényével és melegével lehetővé teszi számára az életet – a működését is az agón, a halálos harc kategóriáiban érzékeli. Amikor este, naplemente után az ég és a tenger vörösre színeződik, akkor az erőszak szimbolikájától meghatározott ember azt látja, hogy az a hatalom, amely az életét garantálja, most halálos harcba bocsátkozott az alvilági hatalmakkal. Az aztékoknál emberek ezreinek kellett – az áldozatbemutató papok által testükből élve kitépett – remegő-rángó szívük erejével támogatniuk a napot az alvilági erők ellen folytatott harcában, és így garantálniuk, hogy újból és újból fölkeljen. Az emberiség történetének eddigi legrégebbi labdajátékterét Mexikóban, a Yucatan-félszigeten fekvő ősi Maya-városban, Chichen-Itzában fedezték föl. A mintegy 36 méter széles teret 75 méter hosszú, masszív kockakövekből álló fal fogja körül. A szemben álló oldalfalak közepén, 7 méteres magasságban súlyos kőgyűrűt helyeztek el. Könyökkel vagy térddel kellett a naplabdát átdobni a kőgyűrűn, és ezáltal támogatni futásában a napot. A játékosoknak a papi kasztba kellett tartozniuk. A játék veszteseit a győztesek leölték, és remegő szívüket föláldozták a napnak (G. Becker, Die Ursymbole der Religionen, 1987). Csak ennek az eredetnek az alapján lehet megérteni a játékosok és edzőik szinte halálos komolyságát, a stadionok pattanásig feszült légkörét és az egymás ellen harcoló férfiak végsőkig menő elszántságát. Tevékenységük bizonyára játék, játék a világos és gömbölyű bőrlabdával, de a „homo ludens”, a játékos ember egyúttal és éppen mint játékos ember „homo necans”, gyilkos ember is. A verseny-játékban, amelyben csak az egyik győzhet, és a másikat szükségképpen megverik, ősrégi, évmilliókra, az emberlét kezdetére visszanyúló élet- és magatartásminták támadnak föl: Azóta, hogy mintegy 1,7 millió évvel ezelőtt a „homo erectus”, a korai ember kilépett a gyűjtögető- és dögevő lét fülkéjéből, és a nagyvad-vadászattal a vadállatok versenytársa lett, magatartását és életérzését az agón, a halálos harc határozza meg. Ez mindenekelőtt a férfire érvényes. Már az állati viselkedésből is tudjuk, hogy a megmerevedett fallosz és a hágás az agresszivitás és a fenyegetés kifejeződése is lehet. A lándzsa, amellyel az ember fölébe emelkedett a vele élő nagy állatnak – mint Káin a testvérének, Ábelnek – és azt halálra döfte, fallikus erejének szimbóluma. Ezek az őskori minták ott vannak bennünk. Végső okát adják annak a könny- és vérfolyamnak, melyet az emberiség történelme folyamán az emberek okoztak egymásnak. Az ember mind a magánélet, mind a politika területén mindig kész arra, hogy power-jét, ölési potenciáját fenyegetően megmutassa és kiélje. Még nem sokkal ez előttig csak azáltal tűnt lehetségesnek az emberiség fennmaradása, hogy a két ellenséges blokk, a keleti és a nyugati olyan gigantikus ölési potenciát állított egymással szembe, hogy az megbénította ennek az erőnek a kiélését. Amikor a vb-döntőn két futballcsapat kifut a gyepre, a két térfél egy-egy világot jelenít meg. Tizenegy edzett, a legjobb éveiben járó férfi áll szemben egymással. Labdázni akarnak a füvön – egymással és egymás ellen. De miért ül sűrűn egymás mellett és nemzeti zászlókat lobogtatva 80.000 ember a stadion karéjában, és szerte a világon 1,2 milliárd ember a képernyők előtt, hogy megnézze ezt a labdajátékot a zöld füvön? Miért utazott ide külön ezért a határidők szorításában élő szövetségi kancellár és az államelnök? Az ember nemigen gondol ilyesmire, de ha belegondol, nyilvánvaló: Az emberlét ős-forgatókönyve, az agón, győzelemre vagy vereségre, diadalra vagy könnyekre, szimbolikusan életre vagy halálra menő harc ismétlődik meg. Nem panaszra, hanem örömre és reményre ad okot, hogy ez ilyen módon történik. Hiszen a játékosok, és általában a nézők is egyetértenek azokkal a szabályokkal, amelyek ellenőrzik az erőszak kiélését a stadionban, és megakadályozzák az emberek komoly megsebesítését. Az, hogy emberek ölési erőszakuk kiélése közben alávetik magukat ilyen szabályoknak, azt mutatja, hogy az ember alapvetően képes arra, hogy kinőjön eredetileg messzemenően vak elbűvöltségéből, melyet a felágaskodó, férfi ölési erőszak váltott ki benne, más értékeket – az életet és a test sérthetetlenségét – elébe helyezzen ennek a bűvöletnek, és így korlátok közé szorítsa azt. De a sportversenynek ez a fölbecsülhetetlenül pozitív értéke csak akkor juthat valóban érvényre, ha minden közvetlenül vagy közvetve érintett személy tisztában van azzal, végső soron mit játszanak a futballpályán: olyan játékot, amelyet férfiak rúgásokkal játszanak. A játék tisztességesebbé és erősebb gyógyító hatásúvá válik, ha minden résztvevő bevallja magának, hogy a szabály az, ami megköveteli, hogy a rúgás a labdára irányuljon, és ne az ellenfélre. Csak így lehet aztán azt is megérteni, hogy a rúgás – sajnos – viszonylag még mindig gyakran elkerüli a labdát, és az ellenfél sípcsontját éri. Érthetővé válik egészében a power is, az az agresszív erő, amely az emberlét följegyzett kezdetei óta tulajdonképpen az ellenfél halálra taposására van programozva. Ha egy játékos leköpi az ellenfelét, vagy röviddel a lefújás előtt a másik torkának ugrik, akkor ez ugyan durva áthágása a szabályoknak és szükségképpen kiállítást von maga után, de a felvázolt perspektívák alapján morálisan megérthető ez a magatartás: a tehetetlenség gesztusa, tekintettel a fenyegető vereségre, amely szimbolikájában a halált és a pusztulást hordozza. Az ölési hatalom power-je mindenekelőtt a büntetőrúgásban válik érezhetővé. A tizenegyes előtt a lövő és a kapus úgy méregetik egymást, mint a párbajozók, akik halálos párviadalba kezdenek. A kapus félelme a tizenegyestől – Peter Handke egyik elbeszélésének a címe – magában foglalja a halálfélelmet. És amint Boris Becker sikereinek idején azt lehetett olvasni a sporthírekben, hogy „a Becker-power elsöpri Ivan Lendl-t”, az 1990-es német-argentin vb-döntő kimenetele alapján azt lehetne mondani a megsemmisítő tizenegyessel kapcsolatban: Brehme power-je elsöpörte az argentin kapust – és vele Maradonát és minden argentin játékost. Ideje lenne, hogy végre az ilyen játékok szervezői is fölismerjék ezeket az összefüggéseket. Klaus Steffenhagen, a német rendőrszakszervezet szóvivője az ún. huligánok okozta zavargások kapcsán joggal panaszkodott, hogy a Német Futballszövetség felelőtlenül magára hagyja a rendőrséget abban a harcban, amelyet a futball kapcsán fellépő erőszakosságok ellen folytat: „Nekünk, rendőröknek hétről hétre be kell vetnünk a gumibotot a Német Futballszövetségért, miközben a szövetség urai ülve maradnak páholyaikban, és pezsgőjüket isszák.” Aki megszervez egy ilyen játékot, annak tudnia kell, mire vállalkozik: nevezetesen arra a kísérletre, hogy az emberben keletkezése óta meglévő elbűvöltséget a power-től, az ölési erőszaktól, korlátozott térben és meghatározott szabályok között életi ki, úgy, hogy közben az emberek ne szenvedjenek komoly sérüléseket. Ez a kísérlet szelepet teremt az emberbe beleíródott őseredeti erőszakosságnak, és ezért jó; de nézők és rajongók is vannak azok között az emberek között, akiket meg kell óvni a sebesülésektől. Ezért e játékok felelőseinek gondoskodniuk kell arról, hogy a stadionban kiélt ölési erőszak ne csapjon ki a futballpályán és a stadionon túlra, és ne ragadja el az utcán is az embereket, ahol már nincs bíró, aki fölmutatja a piros lapot, hanem csak rendőrök és gumibotok állnak rendelkezésre. Központi jelentőségű lenne a széles körű felvilágosító munka mindazok számára, akik aktív vagy passzív részesei a versenysportnak. Csak aki tudja, mit csinál, az tűzheti ki a maga számára annak határait, amit szándékában áll tenni, és amit nem. Elképzelhető lenne például, hogy a nagy mérkőzések előtt és után rövid felhívást intéznek a közönséghez, és talán megfelelő zene sugárzása is gátat vethetne a megélénkülő agressziónak. köszönjünk szépén idei évbe is minta többi ember alapítványt támogata adója 1% továbra támogasa alapítványukat elöre köszönjük szépen.

májusi dolog aranyat ér?

 

Azt szokták mondani szólás képen emberek májusi eső aranyat ér jó termést-hoz veteményre,

 

az jó állítás gondoljunk bele ilyenkor májusba mennyivel több tenni valója embernek ,

 

ilyenkor kint kertbe az vetemény időbe elegyen veteményezve és amikor jön május,

,

idő ami jó esőket szokott hozni néha és akkor van termés kertünkbe időbe veteményezünk,

 

el amikor jó bejön termés akkor örül az ember hogy májusba amit veteményezett az,

 

hasznára fog válni neki ilyenkor nyár elején májusba igen csak kint mozog többet ,

 

kertbe hallja jobbnál jobb ötleteket hogy mit is tud magának meg valósi-tani ilyenkor,

 

májusba ami gyorsan meg teremne kertünkbe .ábrándozik ember mi is lenne jó kertébe,

 

ami gyorsan meg valósit ható kertünkbe valakinek nagyon sok terve van kertel legyen,

 

krumpli és zöldségek legyenek kertünkbe ami hamar meg termést-hoz kertünkbe .valaki,

 

ép annyiról ábrándozik hogy kis füvet elvet udvarba örömöt tudjon másnak okozni hogy,

 

kis fű amit elvetet az kis idő után amikor kicsi eső esik ara füves részre be fű vesz-ült,

 

meg van neki öröme abba hogy álma valóra vált én nekem mindig azt akarom kertem,

 

szépen rendbe legyen amit szeretek benne legyen és idő termést-hozzon .akkor örül ám,

 

ember annak minden rendbe van kertjével amit akar meg valósult neki. Erre jó igen,

 

csak májusi idő járás kedvünk re jár néha . májusba arról se felet-kezünk meg hónap,

 

elején fel állítjuk májusi fát udvarunkba. Díszítjük azzal egy kicsit udvarunkat .ma ,

 

foglalkozást hogy ép cseréltek .így mai foglalkozást pedagógus Marika néni ,Mancika,

 

néni tartották ifjoncoknak . mai foglalkozáson faliképet színeztünk és májusi hangulatot,

 

termetünk termünkbe fel díszítettük úgy. Májusi koszorút készítettünk . Folytatták szövést,

 

Zoli ék . Írás gyakorlás ment . Fecó Lenke kar kötött készítetek Lenke színezet .

 

Konyhában meg Mancika néninek segít Zsanett ,Zoli hogy meg kenjék zsirál kenyeret,

 

és fogyasztattuk jó zsíros kenyeret nagyon finomra sikerült el is fogyott összes délbe,

 

mentünk haza .

 

1% – éljetek vele, élnénk vele! Felhívással fordulunk Hozzátok. A Mint a Többi Ember Alapítvány egyike a térségünkben működő civil szervezeteknek. Alapítványunk felvállalta, hogy a fogyatékkal élő fiatalok önálló életvitelének kialakítását segíti. A kézműves tevékenységek (kötés, szövés, fazekasság,kosárfonás, stb), vásárlás, főzés, ügyintézés, kesztészkedés mellett nagy súlyt helyezünk a közösségi életre, hiszen társak, barátok, jó emberek nélkül minden sokkal nehezebb. Segítsetek nekünk! Most olyan időszak van, amikor mindenki megtehet, és meg is kell tennie egy lépést, hogy felelősségteljes embernek tudhassa magát.Senki nem gondolhatja, hogy ez fölösleges – mások úgyis megteszik -, hogy nem rajtunk múlnak a dolgok. Kérjük az adózó állampolgárokat Turán, és mindenütt, hogy a Személyi Jövedelem-Adó 1 %-ával támogassák fenti tevékenységeinket, céljainkat, és ezáltal a fogyatékkal élő fiatalokat! Ez esetben a rendelkező nyilatkozatra ezt kell írni: “Mint a Többi Ember” Alapítvány Adószám:18711516-1-13

 

 

 

közös meg oldás

 

Kicsi változás volt héten foglalkozás keretébe mert pedagógus Marika néninek dolga,

 

akadt úgy alakult helyzet nálunk hogy cserélni kelet napot egyik pedagógus Judittal,

 

hogy ő jöjjön be helyzete foglalkozást meg tartani hétfőn mert mindig csak kevés,

 

ember van aki önként és fel áldozva magát ,és jó szándék vezetné önt ahhoz .én,

 

nem az típus vagyok aki fel adna dolgokat most végsőkig köpködtem valamivel,

 

meg tudok oldani és meg oldottam ,de néha ember nem érzene ahhoz erőt nem,

 

bírja meg oldani valamit de tudja hogy van olyan ember aki ért hozzá ,és meg,

 

tudja oldani azt amit szeretne ha meg lenne csinálva .most ép valamit ép örültem,

 

valaminek hogy meg oldtam be van állítva képzeljék el egy pár napig tartott ez,

 

öröm újból neki álltam de úgy mondva most esélyt küzdelmekbe de tudtam hogy,

 

egy valaki keni vágja ezt így volt bennem egy kis ráfínácssió odaadtam oldja meg,

 

sikerült le kötnöm egy kicsit és meg oldja föl adtam oldja meg. És meg oldotta ügyesen,

 

mondta nekem nem olyan vagyok ,de közös erővel meg oldottuk ezt is .miden feladtad,

 

is úgy működik közös erővel meg oldjuk. Foglalkozást tegnap pedagógus ,Judit Mancika,

 

néni tartották ifjoncoknak .tegnap Tomi Színezet és hímezett Lenke folytatta hímzést .,

 

Zoli írt ,Fecó karkötő készített konyhában Mancika néninek Zsanett Lackó paprikás,

 

krumpli el készítésében ami nagyon finomra sikerült el is fogyott összes .délbe mentek,

 

haza még mindig ott tart meg beszélés össze jövetelről ahol múlt héten tartottunk hétre,

 

nem lesz szerintem most össze jövetel mert most hétvégén én nem érek-rá nekem is,

 

olyan dolgom .

 

hozzávalók / 10 adag

 

3 kg burgonya

4 nagy fej vöröshagyma

20 dkg kolbász (füstölt)

35 dkg főzőkolbász

2 db paprika

2 kis db paradicsom

1 közepes db hegyes erős paprika

só ízlés szerint

fűszerpaprika ízlés szerint

2 ek disznózsír

 

elkészítés

 

A zsírban elkezdjük pirítani a hagymát, amikor már üvegesre pirult, hozzáadjuk az őrölt paprikát, és felöntjük vízzel.

Megsózzuk, és addig rotyogtatjuk, amíg be nem sűrűsödik egy kicsit.

Ekkor hozzáadjuk a krumplit és a füstölt kolbászt, majd felöntjük vízzel.

Amikor már rotyog, beletesszük a paprikát és a paradicsomot, az erőspaprikát csak később, nehogy szétdurranjon benne.

Amikor a krumpli megfőtt, beletesszük a karikára vágott főzőkolbászt.

Ezután már csak kb. 5 percig főzzük, és már tálalhatjuk is.

 

Édei évbe is támogosa alapítványunkat

 

sérült fiatalokkal foglalkoznak és meg kapják szeretet meg Boldoggá tenni akarjuk

 

életüket .adója 1%kát adományozza nekünk idei évbe is .

azért támogosa alapítványunkat.

Kérem, adója 1 %-ával támogassa alapítványunkat!

Az adományozó szelvényre ezt írja:

Mint a többi ember Közhasznú Alapítvány

Adószám: 18711516-1-13 előre köszönik szépen

 

 

Alkony

Először melege lett, aztán megszédült.
Öregesen járt a havas tóparton és a vidravasakat nézegette, amikor meglódult előtte a víz; feketén feléje örvénylett, aztán elszaladt tőle és zsongó, száraz szelek simogatták borzongó halántékát.
Körülnézett: mi ez? – A színek szürke árnyékokká váltak. A messze erdő fái felágaskodtak, a zsombékok között fekete formátlan alakok szaladgáltak. Kezét kinyújtotta valami támasz után, aztán leült a hóra.
– Mi van velem?
Felnézett az égre, mely tisztán, kéken világított az alkony felé járó délutánban és csak a nyugovóra hajló nap előtt parádéztak kis felhőbárányok. Fehérek, lágyak, hidegek.
A nap pirosan hullott le a hátuk mögött, a bárányok meg jöttek-jöttek térdig vérben járva, tompán bégetve…
Aztán a vérből fekete lápvíz lett, mely elnyelte a fehér falkát és ő a szorongó sötétségben csak a kolomp halk kondulásait hallotta néha.
– Haza kellene menni – gondolta, de jó volt nem mozdulni. Zsibbadó meleg fogta el és megint kivilágosodott. Nem is nappali, nem is éjszakai. Olyan tompa fény, mintha távoli, nagy tüzek derengenének az égről és ebben a lázas világosságban régholt feleségét látta jönni, ebédhordó kosarával a nyári gyalogúton, békés mosolyával kedves arcán. Az asszony megállt az egyik fordulónál és intett neki…
– Hívsz Mariska? Jól van. Tudom… és indulni akart feléje, de mire felkelt, már megint nappal lett, késő, téli délután. Hideg, alkonyatbahajló. – Menni, menni – dünnyögte magában. – Öreg lábaim csak még hazáig… – Alig roppant a hó a súlytalan, lázasszemű öregember alatt. A tóparti házacska nehezen ballagott feléje.
– Menni, menni öreg lábak – susogott – csak hazáig menni, utoljára menni…
A nádfedeles ház vízen épült. Mondják, valamikor malom volt, rég elmorzsolt időkben. Vörösfenyő-cölöpökön épült, de aztán ismeretlen vizek fakadtak körülötte, eliszaposodott a környék és vadászház lett belőle. A partról gyaloghíd járt be a házba, hol az öreg erdész lakott. Már rég egyedül, most utóbb segítséggel, mert erdőt is, vizet is vigyázni kellett, orvvadásztól, orvhalásztól.
A gyaloghíd alig dobbant lépései alatt.
Csendesen nyílt az ajtó. A tűzhelyen még parázs világított a déli tűzrakásból és amikor betette az ajtót, az öreg cölöplábak körül meg-megloccsant a víz s az ablakon beszivárgott a téli este.
Puskáját felakasztotta, kalapját mellé. Levetette a kopott ködment is, aztán tuskót tett a hunyorgó parázsra, mert úgy érezte: fázik.
A parázs belemart a száraz fába, melyből zümmögő lángok lobbantak fel. De akkor már leült fekvőhelye végére és nézte a tüzet, a világosságot, mely betöltötte a kis szobát.
– Menni, menni, elmenni messze, túl a vizeken, túl az erdőkön. Hívott a feleségem…
A vizek is ezt locsogták az évszázados cölöpökhöz verődve és a szél is bekiáltotta a kéményen az üzenetet.
Szeme ide-oda járt a kis szobában. Megállt egy fényképen, egy öreg fegyveren, egy kitömött madáron. A múltban járó emlékekre odavillant egy pillanatra a világosság; az öregember keze megrándult, mintha valakit, vagy valamit megsimogatott volna, ami még van, de ki tudja meddig.
A tűzhelyről néha sziporkák, apró csillagok pattantak ki és aludtak el röptükben s a víz odakünt csobbant, mint nyáron, ha játékos halak ugranak szitakötők után.
És nőtt, feketedett, öregedett az este.
Az öregember lefeküdt. Hideg borzongás rázta és attól félt, elalszik ültében, pedig szemei nyitva voltak. A tűz is apróbb lángokkal birkózott a homállyal és a zugokban újra árnyékok nőttek, és emlékek.
Innét temették az asszonyt és innét váltak útnak a gyerekek is. Régmúlt sírások csuklottak fel, rég elfakult nevetések szálltak. Halk simogató szavak susogtak és a kis cipőcskék topogtak: mintha járni tanulna valaki… Zene is zendült egy pillantásig, lakodalmas lárma, aztán elkapta a szél a hangokat s újra csak a víz csobogott feketén, mélyen.
Elpergett az idő.
Dobogott künn a feljáróhíd. A másik erdész érkezett haza. Rokon az is. A fiát szerette volna utódnak, az erdők és vizek szeretetében, de az, az örökös Úr alázatos szolgája: pap lett. Egy gondolatnyira jutott csak eszébe, hogy ő mást akart, de aztán elengedte magától szomorú büszkeséggel. Most itt káplán a faluban és ha néha meglátogatja öreg apját, szótlanul hallgatnak. Az öreg fa és a fiatal hajtás, mely után rügyek már nem fakadnak.
Döngött a híd, elhallgatott a víz és elszállt a csend; amikor ajtót nyitott a másik, megállt egy pillanatra, mert nem látta, van-e valaki a szobában, de a levegőben ott lovagolt a gyász és ezt megérezte.
Felugrott a láng a lámpában és a rémek kitódultak az ablakon, de arcukat odanyomták kívülről, az üvegre.
– Öreg bátyám! – döbbent ki belőle. – Orvosért menjek?
A beteg szemeiben lassan, pillogva visszatért a fény és fakó hangon szólt:
– Ne menj, fiam. Majd később… A papért… A fiamért… Most veled van még pár szavam.
A fiatalember odaült az ágy mellé, lehajtotta fejét és a homályba nézett, ahol már újra terpeszkedett az örök szín: a feketeség.
– Amim van, itt a szobában: a tied. A puskák, hálók, minden. Adjátok rám az új ruhámat, tegyetek a fejem alá cserfalevelest és tölgyfából legyen a koporsóm, mert tisztességgel akarok a fődbe menni. Ha kemény voltam hozzád néha, ne szálljon utánam haragod. Ember lettél a kezem alatt.
A fiatalember szeme sarkába odaszaladt a könny és megfogta a haldokló hideg kezeit: – Édes jó Bátyám, minek ezt mondani? – Az öreg szemek már újra messze révedeztek.
– Most aztán eredj… a fiamért… áldozni akarok. Eldobogott a lépés künn a hídon.
Aztán megint beszélgetni kezdett a víz, huhogott a szél a kéményben s a tűzhelyen zümmögni kezdtek apró kékes lángok.
Szaladt a vadász az éjszakában.
Csikorgott a hó az árokparton, mind erősebben suhogott a szél és amikor a faluba érkezett, már harsogva csapkodta a nyitva hagyott padlásablakokat.
A parókián sötét volt. Körüljárta a házat, benézett az egyik ablakon, ahonnét alig sugárnyi fényesség esett a hóra. Ott ült a fiatal pap. Amikor megkoccant az üveg, becsukta könyvét és nyugodt léptekkel ment az ablak felé.
A szél bezúdult a szobába, a fény meg kiugrott a feketeségbe, széles árkot vágva, melynek nincsenek partjai s az árok fenekén ott állt a hírhozó.
Mozgott a szája, de a hangokat elkapta a szél, ám az is lehet, hogy nem is mondott semmit.
A pap szelíd tekintetéből először az ijedtség lobbant fel, aztán pillanatnyi csendesség után gondolatai elrohantak a tóparti kis házhoz, majd megint a könnyesarcú emberre nézett, aki közelebb hajolt:
– Apád uradhoz… hozzátok az Úr testét…
Aztán visszahúzódott az árnyékba. Mire megint az ablakba nézett, nem állt már ott senki. A lámpás lángja fel-fellobbant, a szél terelgette az ablakszárnyakat, aztán, mintha szólt volna valaki:
– Fuvarost keress és várj a templomnál.
Újra nekiugrott a sötétségnek.
A templom körül babonás csend hallgatódzott és csak akkor vette észre, hogy hull a hó, amikor a szánkó megállt az ajtó előtt. A kocsis lámpát gyújtott és az arasznyi világosságban sűrűn szántottak libegő, nagy pelyhek.
Benézett a templomajtón. Kongó, fekete csend tátogott, csak messze-messze libegett valami véres világosság, aztán eltűnt az is és halk lépések hozták belülről a pap fehér arcát. Bő gallérja alatt a mellén összefogva hozta a cibóriumot, amelyhez odahajtotta fejét.
A fuvaros megemelte kalapját, az erdész keresztet vetett. A szán megindult lobogó lámpásával, amelynek világossága felvillant és ellobbant a házak alvó ablakszemeiben.
A pap összeroskadva ült és úgy érezte, egész életének minden útját most járja meg visszafelé… Aztán egyedül marad.
– Uram, fogj körül erős kezeddel, hogy a pap hivatásába ne szóljon a gyermek…
Eszébe jutott, hogy nem régen jött ezen az úton apjával karácsonyi vakációra. Az öreg, csendes büszkeséggel hozta haza fiát, ő pedig a vén szálfa mellett mindig kicsinek, gyámoltalannak, gyermeknek érezte magát… És most ő lett az erős, a nagyobb, a támasz, a fa, melyet körülnyaldosnak a szomorúság hullámai.
– Édes jó Apám! Lám eddig te voltál a bíró s most én hallgatom meg gyónásod. – Megint melléhez hajolt. – Erősíts meg, Uram!
Felnézett a fekete égre és homlokára, mint hűs kéz simogatása, odahulltak nagy, fehér hópelyhek.
A lámpás fényességének kévéjében bokrok nőttek, meg fák. Fehér karácsonyfák, hószoknyás cserjék, melyek felbukkantak s a szán mögé szaladtak.
Aztán halkan, régi szavakkal elkezdett beszélgetni a víz. A ház ablakából gyenge fény esett a hullámokra és a híd dobogva szólt rájuk, hogy csituljanak oktalan locsogásukkal.
ha teheti és segíteni szeretne egy fogyatékkal élő fiatalokon hogy boldog életük legyen

adója 1% kával támogassa

támogassa alapítványunkat!
Az adományozó szelvényre ezt írja:
Mint a többi ember Közhasznú Alapítvány
Adószám: 18711516-1-13 előre köszönik szépen

 

gyors meg oldás

 

Elmondom magamról olyan dolgot aki eddig nem nagyon ismert most lehet meg fog,

 

ismerni engem mert én nem olyan ember vagyok lazán veszem dolgokat és rá hagyom,

 

hagy történjen meg ahogy ő szeretné én addig ütni vasat ilyenkor amikor van valami,

 

úgy megy ahogy én szeretném mert én olyan ember vagyok igen csak kemény és,

 

határozott ember vagyok .néha igen van olyan dolog amibe egy kicsit néha bizonytalan,

 

vagyok és így akkor nem szoktam olyankor kérni inkább olyankor vissza fogottabb,

 

és bizonytalanabb vagyok és amikor el múlik az korszak rá merek jobban vezetni magam,

 

arra amit úgy érzem könnyen meg oldható és tudja azt ember ha érez magába annyit,

 

meg tudja oldani amit szeretne hogy meg oldódjon akkor nem fog elhatározatlan lenni,

 

ha nem addig kel gyorsan tenni és mindent meg mozgatni hogy meg oldják közös,

 

erővel azt amit szeretet volna meg oldódjon .én az ember vagyok hallatom emberektől,

 

rám mondják olyan határozott vagyok és mindig úgy alakulnak ahogy akarom .és,

 

még is nem úgy ér célba amit ki terveztem akkor nem aggódok rá bízom fenteikre,

 

és azok elrendezik azt hogy én is szeretném és legtöbbször jó alakulnak .nem olyan rég,

 

el voltam kicsit bizonytalanodva így nem nagyon mertem kérni és akkor vette egy,

 

olyan ember rajtam aki jól ismer és nem lehet be csapni ki mertem mondani ami,

 

akartam volna meg mondtam neki ez olyan dolog ami 2ember ápolja kapcsolatát és,

 

ki mondtam képzeljék meg oldott .ere szokták mondani nem vagyok el veszett ember,

 

meg oldott ügy amit szeretem volna. De keményen kimondok valamit és nem engedek,

 

belőle akkor úgy vannak dolgok ahogy én szeretném .egyszer kimondtam hogy egy napot,

 

csak magamnak akarom azt napot és nem engedek belőle akár mi is legyen az dolog .,

 

Azért mondják nagyon határozott ember vagyok nem nagyon engedek úgy van .rá bízom,

 

dolgot és meg oldódik ahogy én is szeretem jó végeredmény legtöbbször.

 

ha teheti és segíteni szeretne egy fogyatékkal élő fiatalokon hogy boldog életük legyen

 

adója 1% kával támogassa

 

támogassa alapítványunkat!

Az adományozó szelvényre ezt írja:

Mint a többi ember Közhasznú Alapítvány

Adószám: 18711516-1-13 előre köszönik szépen

 

 

köszönet köszönöm

Engedjék meg, hogy először is megmondjam, milyen boldog vagyok, hogy itt lehetek Önök között. Boldoggá tesz, hogy a Tisza-parti, szép, piros téglás gimnázium ünnepélyén negyvennégy év után újra fölléphetek.
Hiszen nyolc éven keresztül, amíg az iskola növendéke voltam, nem lehetett olyan ünnepély, hogy a tornaterem dobogóján meg ne jelenjek. Az a dobogó volt az én első színpadom, vagy ha úgy tetszik, a starthelyem.
A pálya, amelyet befutottam, hosszú távú terepfutás volt, hol hegynek, hol völgynek vezetett. Megfordultam az ország és Budapest szinte valamennyi színpadán és sok-sok dobogóján is, de fölléptem Szabadkán, Újvidéken, Kolozsvárott, Párizsban és Stockholmban, Kanadában és New Yorkban.
Szép és fárasztó futás volt. Szinte 40 évig tartott. Két ével ezelőtt, átmenet nélkül, menet közben, kidőltem a sorból, és orvosi tanácsra föl kellett adnom a további versenyt.
Most, hogy itt állok újra, régi starthelyemen, valahogy úgy érzem magam, mint aki mégis célba ért. Ezért, ahogy illik, köszönetet mondok azoknak, akik fölkészülésemben valaha megsegítettek.
Szeged városának köszönőm legszebb emlékeimet, hiszen hároméves koromtól huszonkét évesig itt éltem.
A gimnáziumnak köszönöm humán műveltségemet és azt, hogy csirájában fölismerték, s kihajtani segítették színészi tehetségem. És hadd köszönjem meg erről a helyről, ahová olyan nehezen engedett fel, életem értelmét: az Igazság szeretetét, apámnak, dr. Mezei Pálnak, az igaz embernek, aki – 25 éven át – itt Szegeden védte az Ügyet, minden igaz ügyet, és itt is halt meg korán, egy kopott kabátban.
Életének-egyetlen eredménye vagyok.
A színészetet apám hazugságnak tartotta, nem hitte, hogy álruhában is lehet harcolni az igazságért. Utam végén hadd valljam be, apám, igazad volt. Oly hamar bőrömmé vált álruhám hiába tépdesem éve, húsom is vele szakad már, ha néha, mint itt ma, valódi lényemmel kívánok megszólalni…
A köszönet, a hála és a szeretet virágaiként nyújtom át annak a három költőnek – aki legközelebb áll e tájhoz és e tájból nőtt emberhez: hozzám azt a három versét, amely legjobban kifejezi mondanivalómat.[1]
Az önmagát ügyvéddé felnevelő kecskeméti mezítlábas, gatyás, napszámos kisfiú házitanítómul Petőfi Sándort választotta.
Szegeden, az Ipar utca 16. sz. alatti magasföldszintes, négyablakos, háromszobás, fürdőszobás „úri” lakásának ebédlőasztalát körülülő kis családjának úgy olvasta föl esténként Petőfi verseit, ahogy másutt a biblia textusait szokták. A gázvilágítású, gyöngyrojtos lámpaernyő alatt, mostohaanyám és nővérem kézimunkázott, én Erzsi cselédünk ölében, apámmal szemben hosszú estéken át tátott szájjal hallgattam Az apostol igéit. Nem sejthette szegény apám, milyen végzetes szerepet diktál színésznek született dundi kislánya lelkének fehér lapjára…
A verset – a legkedvesebbet – amely évtizedek óta minden műsoromban, mindenütt elhangzott először tomboló sikerű újszegedi szabadtéri föllépésemkor mondtam el – boldog ráadásnak.
Hadd mondjam el itt ma, a szép szegedi színház összegező hálaadásnak s biztos búcsúzásnak.
Az én igazi szülőföldem: az épülő, szépülő Szeged régen lebontott Ipar utcája, hiszen ott nőttem fel, s mert csak emlékeimben létezik, semmit nem változott. Mióta kifulladtam, egyre többet futkározom rajta… Agyammal szemben a régi Templom tér fölnagyított kiszínezett fényképe függ. Véletlenül éppen születésem évében, 1909-ben készült, s régi játszótársam, egy Templom téri gyerek, Altmann Sanyi, a 60. születésnapomra hozta ajándékba.
Mióta oxigénpalackhoz kötözött mentőcsónak a létem, néha a Templom tér gázlámpájától oldom el az ágyam, s beevezek csendesen az Ipartestület sarkán „a világ legszebb utcájába”. Hiszen a Tiszához vezet… Az utcában mindenki régen alszik már… De a Tiszán süt a nap! Elnyúlok csónakom fenekén, s boldogan hallgatom a fényben fürdő halak halk csobbanását…
Házunkhoz közel lakott Juhász Gyula az édesanyjával, minden reggel ott futott el az ablakunk alatt szakállasan, sápadtan, égő szemekkel. Hajszolt volt és riadt. Gyermekkoromban féltem tőle. Ma tudom: költő volt, tehát igazsághordozó, egy igazság nélküli világban.
Juhász nénit mi, az Ipar utcai és Templom téri, örökké visítva rohanó, önfeledten játszó gyerekek, nagyon szerettük. Mindig kaptunk tőle valamit, hol zsíros kenyeret, hol simogatást. Tökéletes anya volt, hát tudta, hogy minden, ami él, szeretetből él. Amíg felnő, abból, amit kap, azután pedig abból a szeretetből, amelyet ő ad másoknak. De nehezen tanultam meg ezt az egyszerű, de milyen boldogító tételt.
A hivatalos tananyagban a 20-as években természetesen nem szerepelt, mint egyetlen „nyugatos” költő sem. Mi, az akkori tizenévesek, őket tűztük a zászlónkra. Verseiket megszereztük, másoltuk, terjesztettük. Tizenöt éves lehettem, mikor az első Juhász Gyula-verset a tornateremben elmondtam.
Mióta megnyomorodtam, s a Szeretet iskolájában lassan tananyaggá lettem, a Keresztre feszttett Igazgató lábánál kuporogva, a hozzám beosztott gyermekek bizony néha megszomorítanak. Bizonyosan rosszul fogalmaztam meg magam, azért vizsgáznak olyan nehezen belőlem jelesen, az időnként cserélődő legjobb tanulók is.
A Tömörkény István Gimnáziumhoz a nagy tanító, József Attila illik. Egyetlen egyszer kezet fogtam vele. Tizenhat éves, hiú, kövér, beképzelt „irodalmár” voltam már, de mert szegény pattanásos volt, és izzadt a keze, nem hittem el róla, hogy igazi költő.
Ki sem nyitottam akkor megjelent versesfüzetét. Buta-buta kislány kortársa a Csodának! Bizony, a kortársak butasága, süketsége, közönye, gyűlölete, irigysége… tehát szeretet-nélkülisége ölte meg őt. Nekem magamnak mi mindenen kellett átmennem, míg fölismerten ezt a legárvább testvért; amíg megértettem ezt a nagy tanítót, aki az igazságból táplálkozó emberszeretetével tanít, lázít, melegít, vigasztal, szeret: éltet ma bennünket, s tartja életben ezáltal önmagát, mindaddig, amíg igaz szót befogadni tudó ember lesz a földön. Ez a valódi halhatatlanság.

1% – éljetek vele, élnénk vele! Felhívással fordulunk Hozzátok. A Mint a Többi Ember Alapítvány egyike a térségünkben működő civil szervezeteknek. Alapítványunk felvállalta, hogy a fogyatékkal élő fiatalok önálló életvitelének kialakítását segíti. A kézműves tevékenységek (kötés, szövés, fazekasság,kosárfonás, stb), vásárlás, főzés, ügyintézés, kesztészkedés mellett nagy súlyt helyezünk a közösségi életre, hiszen társak, barátok, jó emberek nélkül minden sokkal nehezebb. Segítsetek nekünk! Most olyan időszak van, amikor mindenki megtehet, és meg is kell tennie egy lépést, hogy felelősségteljes embernek tudhassa magát.Senki nem gondolhatja, hogy ez fölösleges – mások úgyis megteszik -, hogy nem rajtunk múlnak a dolgok. Kérjük az adózó állampolgárokat Turán, és mindenütt, hogy a Személyi Jövedelem-Adó 1 %-ával támogassák fenti tevékenységeinket, céljainkat, és ezáltal a fogyatékkal élő fiatalokat! Ez esetben a rendelkező nyilatkozatra ezt kell írni: “Mint a Többi Ember” Alapítvány Adószám:18711516-1-13

 

nincs meg beszélve amit akarunk

 

Szombati össze jövetel amit úgy mondva havonta akarnák hogy össze jöjjünk meg,

 

beszélni a dolgokat most is már igen csak esedékes össze jönni meg tárgyalni amit,

 

szoktunk ,még jelzete elnök asszony felém jó lenne össze jönni meg beszélni dolgokat,

 

elé álltam dolgokkal úgy hogy szóltam jelezte szülőknek az felnőtteknek .hetet gondolatomba,

 

ki vetem hogy nem biztos hogy meg tudjuk tárgyalni szombaton hogy amit szeretnék ,

 

ünnepséggel kapcsolatos elnök asszony mondott volna valamit ,de annyira jutottunk előre,

 

úgy gondolata valaki héten jó lett volna ,meg beszélni ,de úgy elvan ember havaz így,

 

nyár elején sok tenni való ház körül így héten szombaton se lesz össze jövetel meg ,

 

beszélni a dolgokat jövő hét vége igen csak nem lesz meg beszélés meg tartva mert,

 

az idő pont nekem nem jó dolgom van .ünnepség idő pont félig meddig létre jött,

 

de idő pont elhangozott nem volt jó másik dátum után nézünk úgy gondolatuk jó,

 

június 6szombat anyák-napi ,gyerek napi ,tanévzárót meg tartani az idő pont-se lett,

 

jó egyik szülőnek dolga van másik nap jó ,de az nekem nem jó dolgom van így,

 

mindig nem tudtunk idő pont dűlőre jutni ha sikerül értesíteni fogom magukat.

 

Mai foglalkozást pedagógus Judit , Mancika néni tartották mai napon Fecó ,Tomi,

 

szakoztak 2zoli folytatta szövést ami nagyon szépen haladtak vele .hozott be valaki,

 

egy játék gitárt azon játszottunk egy jót én is akartam volna pengetni de nem,

 

értek hozzá így kimart nekem ez is egyenlőre .vonatújságot olvasgatunk .konyhában,

 

segített Mancika néninek Zoli Zsanett lebenc leves elkészítésében ami nagyon finomra,

 

sikerült el is fogyott összes délbe mentek haza ,érdeklődtem hogy lesz valami változás,

 

bent igen egy kicsi hétfő foglalkozást most is pedagógus Judit fogja tartani ,mert ,

 

pedagógus Marika néninek nem tudja meg tartani hétfői foglalkozást mert azon napon,

 

dolga akadt neki így pedagógus Judit fogja tartani most hétfő foglalkozást .

 

Lebbencsleves

Hozzávalók 4 személyre:

15 dkg lebbencstészta

5 dkg füstölt szalonna

40 dkg burgonya

1 fej vöröshagyma

1 darab paprika

1 darab paradicsom

1 dl tejföl

petrezselyemzöldje

pirospaprika

Elkészítés ideje:

Körülbelül egy óra.

Elkészítés menete:

A szalonnát vágd apró kockákra, egy lábosban süsd zsírjára, majd egy tálra kivéve csepegtesd le. A visszamaradt zsírban fonnyaszd meg a finomra vágott vöröshagymát, és szintén ebben a zsírban pirítsd rózsaszínre a nagyobb darabokra tört lebbencstésztát.

 

 

sérült fiatalokkal foglalkoznak és meg kapják szeretet meg Boldoggá tenni akarjuk

 

életüket .adója 1%kát adományozza nekünk idei évbe is .

azért támogosa alapítványunkat.

Kérem, adója 1 %-ával támogassa alapítványunkat!

Az adományozó szelvényre ezt írja:

Mint a többi ember Közhasznú Alapítvány

Adószám: 18711516-1-13 előre köszönik szépen

 

 

 

 

gyors meg oldás

Azt szokták nagyon mondani nekem amikor úgy alakulnak dolgok ahogy el akarom,   képzelni és néha amit ki gondolok magamba hogy jó lenne ha így alakulna sors de, , el képzeli az ember de néha ellőse-mer hozakodik-ni hogy jó lenne így én el , ,   mert az típus vagyok amit úgy szeretném jó lenne nekem is nem kéne biztos,   rohangálni azért akarja ember jó lenne így gondolatom szerint elmondom hányszor,   volt az akartam valamit jó lenne ez dolog meg oldódna könnyedén de addig türelemmel,   ki kel neki várnia azt dolgot neki amit nagyon akarja hogy sikerüljön neki ,egyenlőre,   nagyon sokat kel küzdeni várakozni arra dologra hogy sikerüljön neki és meg oldódjon,   neki úgy ahogy illető szeretné ,de ahhoz lehet nagyon küszködni és elérni és meg,   fel mutatni dolgokat jó felé halad azzal amit szeretne az ember elérje .de amíg,   küzdelmesen végig járja dolgokat és amikor eléri azt fokozattatot az ember oda,   áll ki merje mondani másiknak amit nagyon szeretné hogy elérje .én pont vagyok,   addig küszködni várni rá dolgokra amíg egyszer elé állok türelemmel másik illető,   felé kimerem mondani azt amit nagyon szeretné az ember hogy könnyen meg oldódjon,   ne ez típus vagyok végig harcolom amit szeretnék hogy elérjem könnyen egyszer,   úgy érzem magamtól elő akarok állni egy valamivel és kimondom mit szeretnék,   egyszer olyan alakalom biztos illető segíteni fog abba dologba amit sikerüljön hogy,   meg oldódjon könnyen .én voltam merés jó pársor életembe amikor úgy érzetem,   most merek kérni eleget harcoltam lehet érte .mindenkinek szokott egyszer jó pársor,   kívánsága lenni nekem volt tegnap 2 kérésem tegnap de érzetem magamba hogy,   amit kérek lehet sikerülni fog ki is mondtam képzeljék el az 2dolog kívántam olyan.   gyorsan sikerült .ürültem meg oldod ilyen ügyesen ,és csak kívánságom volt ami,   be telejésült. ,   1% – éljetek vele, élnénk vele! Felhívással fordulunk Hozzátok. A Mint a Többi Ember Alapítvány egyike a térségünkben működő civil szervezeteknek. Alapítványunk felvállalta, hogy a fogyatékkal élő fiatalok önálló életvitelének kialakítását segíti. A kézműves tevékenységek (kötés, szövés, fazekasság,kosárfonás, stb), vásárlás, főzés, ügyintézés, kesztészkedés mellett nagy súlyt helyezünk a közösségi életre, hiszen társak, barátok, jó emberek nélkül minden sokkal nehezebb. Segítsetek nekünk! Most olyan időszak van, amikor mindenki megtehet, és meg is kell tennie egy lépést, hogy felelősségteljes embernek tudhassa magát.Senki nem gondolhatja, hogy ez fölösleges – mások úgyis megteszik -, hogy nem rajtunk múlnak a dolgok. Kérjük az adózó állampolgárokat Turán, és mindenütt, hogy a Személyi Jövedelem-Adó 1 %-ával támogassák fenti tevékenységeinket, céljainkat, és ezáltal a fogyatékkal élő fiatalokat! Ez esetben a rendelkező nyilatkozatra ezt kell írni: “Mint a Többi Ember” Alapítvány Adószám:18711516-1-13

egy meg lepődésem

 

Ember néha meg szokott lepődni ma engem ért nagy meg lepetés elmondom hogy,

 

az volt bennem hogy szerdai foglalkozás el marad de közbe változás állt fel úgy ,

 

hogy gyereknek nem bírt ifjoncok nélkül így úgy határozta el pedagógus Marika,

 

néni ,és Mancika néni és többieket meg beszélték azt mégis csak volt foglalkozás,

 

máma elvállalta pedagógus Marika néni hogy mai foglalkozás meg lesz tartva ,így,

 

voltak ma és mindent meg beszéltek előre mai nappal kapcsolatosan lesz foglalkozás,

 

így volt mai foglalkozás és nagyon szépen össze jöttek ere foglalkozás telt létszám,

 

volt mai foglalkozáson ,ez jó dolog ám ilyen szépen össze jövünk foglalkozásra .nálam,

 

változás történt mai nap folyamán orvosnál voltam egy bizonyos ügybe beszéltünk,

 

mi lenne változtatnák egy kicsit ennek nagyon örültem neki ennek hírnek amit kaptam,

 

orvostól de végre sikerült jó napnak nekem is .ünnepségről még mindig nincsen pontos,

 

idő pont de igen csak össze jövetelt kel egy kicsit le fixálni mikor tudunk össze jönni,

 

melyik szombaton mert 23ai hét nekem nem jó .lehet az gondolatunkba van lehet,

 

30ára raknák össze jövetelt ,de ez is csak meg beszélés tárgya volt pontosan mikor,

 

tudunk egy kicsit össze jönni meg beszélni dolgokat azt pénteken már meg írni ,

 

maguknak mikor jövünk össze meg beszélni dolgokat ,akkor kiderülni hogy mikor,

 

lesz ünnepség nálunk .de az lehet tanév zárót ,és anyák napi ,gyerek napi ünnepséget,

 

egybe ünnepelnék de erről később írom le amikor meg állapodunk pontos idő pontról,

 

ünnepséggel kapcsolatos . Mai foglalkozást pedagógus Marika ,Mancika néni tartották,

 

ifjoncoknak. Erzsike ,Zoli ,Tomi hímzett ,Fecó kar-kötött fűzött ,színeztek Lenke mondókát,

 

tanultunk Edina írás gyakorolt .konyhában meg Mancika néninek segítetek Zsanett ,Zoli,

 

Tamás grízes tészta elkészítésében ami nagyon finomra sikerült el is fogyott összes,

 

délbe mentünk haza ,

 

Emlékszem még Nagymamám kézmozdulataira, ujjaira, ahogy a tésztát gyúrta, nyújtotta, vágta. Nem tudom miért (ma már hálás vagyok érte), de rettentően tetszett! Nagyjából az asztal magasságától kevéssel volt fejjebb ekkor még a fejem búbja. Mindig ott ültem az asztal mellett mikor készítette. Lopkodtam a tésztából, mire Nagymama a kis mosollyal a szája szélén, megcsóválva a fejét – Kislányom, megüli a gyomrod, beteg leszel tőle, ne edd!!! – persze

 

 

hozzávalók / 3 adag

 

200 g hosszúmetélt

150 g búzadara

8 ek napraforgó olaj

1 csipet só

5 dkg sárgabaracklekvár

250 ml víz

 

lkészítés

 

Egy olyan serpenyőben, amit később le tudunk fedni, az olajat megmelegítjük, és beleöntjük a búzadarát.

Ügyelve, hogy meg ne égjen, mert könnyen megy neki, állandóan kavargatva megpirítjuk aranybarnára.

Lehúzzuk a tűzről, hagyjuk kicsit hűlni, majd kb. 250 ml vizet öntünk bele. (Vigyázzunk, mert ha még forró a dara, fröcsög!)

Jó csipet sót teszünk bele, és kavargatva visszatesszük a tűzre. Megvárjuk, míg elpárolog a víz belőle, ekkor kikapcsoljuk a tüzet, és lefedjük.

Ezalatt kifőzzük a tésztát is. Leszűrjük, és a megpuhult darára szedjük, óvatosan összekavarjuk.

Azonnal tálaljuk, ízlés szerint így sósan, vagy szerintem a legfinomabb baracklekvárral nyakon öntve.

 

 

ön is az őröm hírt vigye el embereknek hogy létezik olyan alapítvány aki

 

segítenek fogyatékkal élő fiatalakon így támogassa adója 1% alapítványt .

Az adományozó szelvényre ezt írja:

Mint a többi ember Közhasznú Alapítvány

Adószám: 18711516-1-13 előre köszönik szépen