nyári pihenő gondoltba

 

Néha van olyan embereknél szeret valamivel kikapcsolódni egy kicsit és nem foglalkozik,

 

olyankor szemivel éli életét ahogy ő el gondolja magának pihenés képen .fiatalok ,,

 

aki járják iskolát egész június közepéig alig várják el induljon nyár pihenő neki,

 

egy kicsit kikapcsolódjanak,aki nem tudott elmenni pihei azok gondoskodnak arról,

 

hogy neki kicsi kikapcsolódjon valaki ép abba tölti pihenést el megy körnéző én,

 

és tisztel tudóan keresi nyári szünetbe barátokat hogy azzal is el tudnak tölteni

 

pihenőt ,ép ma olyanba részem nem minden láthattam ilyet ,pihenő képen 2fiatal,

 

körül nézően el kezdnek egy kicsit versenyezni azzal hogy kinek fog jobban,

 

fékje mindenki nagyon jó fogott . És nagyon tetszett neki ez jó pihenés neki,

 

egybe kikapcsolódik egy kicsit ember fiatal tanulás után .egy élménybe volt résem,

 

amikor úton jártam egy valaki épen kerékpározik egy dombos résen ahol nem,

 

közeledik senki csak ő van fa ahol vannak meg csodálja hogy milyen jól tudott,

 

gurulni a lejtőn lefelé újból fel kis dómboterő re újból le meg érkeztünk sima útszakra,

 

valaki ezt dolgot nagyon szereti fiatalok közül szereti kikapcsolódni ilyen dologgal.

 

Egy nyáron amikor javából mennek jó másik 2kerekű jármű és benzinnel megy ép,

 

elnéztem hogy tudnak kerek formát lerajzolni egy helyre ahol meg marad neki nyoma,,

 

ez nagyon jó pihenő egybe gondoskodik másik ember hogy csodálkozni azon dolgon ,

 

amivel szórakozót sokan szeretik dolgot . hogy meg ezt csodálni .ez olyan pihenő ,

 

képi szórakozás de van határ ebbe dologba . ép volt egy este vasárnap amikor,

 

úgy voltam pihenés képen szórakozás tévé lenne ,de fél óra múlva nem érdekelt,

 

semmi és vágytam csendre az jobban eltelíti embert olyan ötletekkel hogy meg,

 

nyitja szívünket olyan dologra ami jobb szórakozás nyit számunkra állandó dolog,

 

azon helyen amit meg szokás nézünk és nem akarok fel adni belőle lehet nem jó,

 

feli visz az ,én nem vagyok nagyon olyan ember inkább olvasok valamit azt nézem,

 

többet fogok azzal tudni úgy vagyok ezzel pihenés képen nekem ez jó dolog .

 

 

nyári alma ül a fán,

fa alatt egy kisleány.

Néz a kislány föl a fára,

s le az alma a kislányra.

Nézi egymást mosolyogva:

lány az almát, lányt az alma.

Gondolkozik, mit tehetne,

áll a kislány lábujjhegyre,

nyúlánkozik, ágaskodik,

ugrik, toppan, kapaszkodik.

De az alma meg sem moccan,

csak mosolyog a magasban.

És a kislány pityeregve

csüccsen, huppan le a gyepre.

Lomb közt szellő szundít csendben,

de a sírásra fölserken,

sajnálkozva néz a lányra,

és az ágat meglóbálja.

S hull az alma, örömére,

pont a kislány kötőjébe.

 

 

 

 

 

hallgass lelki ismert re

 

Sok ember van úgy eleget tesz kérésének .így volt most is mi napokba .mondja valaki,

 

nekem ennyi idő lesz el pakolva fa 3-4napot igénybe véve ő gondolta szerint a úgy ,

 

áll hozzá ember mindig kicsit vagy épen azt mondjuk rá érünk még azzal dologgal,

 

gondolja úgy az illető azért gondolja úgy majd ennyi napot vesz igénybe ,de hogy,

 

kérte napokba jó lenne elpakolni fát eső lesz ? de mi letakartuk volna fát ne ázón,

 

úgy voltunk vele nem kel mondta szót fogadtunk neki ahogy illik engedelmeskedni ,

 

másik ember felé .azt szokták mondani legfontosabb dolog embernek engedelmeskedni,

 

és nem azt teszem amit ki gondolok. Ő úgy gondolta jó lenne elkezdeni elpakolni,

 

fát jön eső mi napokba és sót fogadtunk neki .de egybe bennem volt az érzés ,

 

gondolat amikor ép pakolni akarom fát pár ezelőtt amikor ennyi napot vesz el de,

 

tudtam nem fog annyi időt el veszni ha jól áll ember hozzá dolgokhoz .ha az van,

 

gondolat világba minél hamarabb végzünk azzal annál jobb mert tudja fedél alt,

 

van aminek kel nem félni mitől amikor jönne eső tudja hogy helyesen gondolkozik.,

 

Néha mondják rá érünk vele és érzi meg kel oldani gyorsan .na így én is neki jó,

 

gyorsan be hordani meg lepedőt ezen valaki nem annyi napot igénybe ahogy gondolta,

 

ha nem olyan 4óra fél órát vet igénybe nekem és minden akkor el volt pakolva,de,

 

mondani akart valamit ,de tudtam és éreztem azt mondani ,amit mondta egy szer ,

 

szereplő rá érünk vele de aki néha hallgat lelki ismert szavára hogy mit is diktál,

 

neki ez ügybe lehet azt mondani old meg gyorsan ahogy tudott .én meg oldtam ,

 

ahogy gondoltam közölte egyik szülő felém aki -vel pakoltam sikerült meg oldtuk,

 

jól jártunk úgy gondja más nap amikor el volt pakolva fa helyesen gondolkoztunk,

 

jó gyorsan meg oldtuk és nem annyi időt6 igénybe ahogy gondolta valaki így is,,

 

lehet dolgot intézni gyorsan ügyesen és akkor biztos jobban jár ember ha így oldja,

 

dolgokat hallgat lelki ismert szavára .

 

 

egy gyógyúlás

Ez a kifejezetten élénk, szemléletes elbeszélés, közelképet ad Jézusról, aki meggyógyítja a tisztátalan bajban szenvedőket, s aki legyőzi a halált. Ahogy a lepra (vö. Mk 1,40-45), a Biblia világában a vérzés női baja is tisztátalanná tesz. Nyilvános helyen a kor szokása szerint Jézus még csak szóba se állhatott volna egy asszonnyal. A társadalom bizonyos embereknek még azt sem engedi meg, hogy bajukat feltárják. Jézus viszont megkérdezi, „Ki érintett engem?”. Nem azért, mert „sajnálja” a belőle áradó életet, nem is azért, hogy számon kérjen valakit, hanem mert teljessé akarja tenni a találkozást, amely titokzatosan, a hit és bizalom szinte feltárhatatlan mélységében már megtörtént. Márk evangélista egy névtelen, félig-meddig kitaszított nőt ad példaképül azoknak, akik nem bennfentesek, nem beavatottak, akik nem tudják, mit kell mondani és hogyan kell viselkedni, de megvan legfőbb kincsük, az Istenbe vetett bizalom (
Ahogy az asszony hite lehetővé tette Isten hatalmának megnyilvánulását, az apa aggódó szeretete is helyet készít, amelyben Jézus életet adhat. A lány feltámasztásával folytatódik egy virágzó élet, kiegészül egy család. Amikor Jézus holtakat támaszt fel .saját feltámadását is előre hihetővé teszi. Talán a három tanítvány kiválasztása is a halál felett győztes élet jele. Őket még kétszer látjuk a mester mellett. Először, amikor a feltámadás dicsőségében jelenik meg, a színeváltozáskor . Másodszor, amikor a Getszemáni kertben magára vállalja az Atya akaratát Jézus hatalmának, ennek az egyetlen, minden igazi kapcsolatot átjáró szeretetáramnak alapja nem más, mint az Atya akarata, amelyet akkor, elárultatásának éjszakáján Jézus végleg magára vett. A három tanítvány látja, amint Jézus az élet és halál határára lép, és látja, amint ebből a határjárásból élet fakad.
Figyeljük meg, ahogy a történet a tolongó tömegből egy ház udvarára, majd pedig egy szoba félhomályába vezeti az olvasót. A tömeg észre sem vette a beteg asszonyt. Az ismerősök nem biztatják az apát, és kinevetik Jézust, amikor azt mondja, a kislány alszik. Ő nem vitatkozik velük. A személyekkel törődik; találkozásra hív egy felszínes, tülekedő, buta világban.
A választott tanítványok követhették Jézust az élet és halál határára. Látták, amint az embereket megkísértette a hitetlenség, ahogy megtartotta és életre keltette őket a hit és a szeretet. Vajon hogyan őrzik, hogyan adják majd tovább mindezt?

fűz egybe: a vérfolyásos asszony gyógyításának, és egy kislány feltámasztásának elbeszélését. Tizenkét éve szenved az asszony, tizenkét éves a lány is. Az asszony hittel lép Jézushoz – „Ha csak a ruháját érintem is, meggyógyulok!”. Jézus hitre bátorítja a kislány apját: „Ne félj, csak higgy!” Márk azt vette észre és azt írta meg nekünk, ahogy a Jézusba vetett hit életre kelt, mégpedig termékeny, szabad és felnőtt életre. Megszabadul a női méltóságában sebzett asszony; életre támad a felnőttkor küszöbére érkezett, tizenkét éves lány; megerősödik hitében az apa, akit a környezet hatása és talán saját félelmei fogságban tartottak. Sorra megismerjük, ahogy bíznak, félnek, szeretnek, hisznek, vagy kétségbe esnek. Sodor a tömeg, de Jézus szerető figyelme erősebb a külső hatásoknál.

a tűz

Chan Chu – ami nagyon ritkán fordult vele elő – elfogadta egy gazdag állatkereskedő hívását, aki Chan Chu nagy híve volt, és szerte az egész tartományban számos szerzetesrend létrehozásához járult hozzá fölbecsülhetetlen értékű adományaival, hogy töltse nála, családja körében a tavaszi esőzések hosszú időszakát.
Tudni kell, hogy a kereskedő házában épp abban az időben, és talán egyáltalán nem véletlenül, egy országszerte nagy hírnévre jutott, azóta elfeledett nevű bölcs tartózkodott, akihez a kereskedő ügyes-bajos dolgaiban sűrűn és sikerrel fordult.
A kereskedő azt remélte, hogy a két bölcs találkozása ritka szellemi izgalmat hoz majd otthonába, ám a közös étkezéseken kívül, amikor jószerével nem is szóltak egymáshoz, heteken át, mintha szándékosan tennék, a ház két végén tűntek föl – jobban mondva Chan Chu visszavonult, ha csak egy mód volt rá, és nem vett részt a ház életében. Szófukar volt, komor és néha kifejezetten nyugtalan.
Így hát a házigazda, aki nem szívesen látta, hogy régi álma meghiúsulni látszik, erőnek erejével fogta Chan Chut, valósággal ráparancsolt, hogy közéjük, családja körébe jöjjön, és Chan Chu, nem annyira attól tartva, hogy megsérti a házigazdát, hanem inkább attól, hogy a magyarázkodás tovább tart majd, mintha engedne, fölszedelőzködött, és úgy ahogy volt, szakadt sárga köntösében besétált a nagy és díszes fogadóterembe, ahol vidáman pattogott a tűz, és az ismert bölcs körül, aki egy párnákkal megrakott karszékben üldögélt, szandálba bújtatott piciny lábát aranyozott zsámolyon nyugtatta, ott voltak a család tekintélyesebb férfitagjai, valamint néhány meghívott, a házigazda környezetéből.
Chan Chut szintén karszék várta, valamint aranyozott zsámoly, és a bölcs derűs arca meg se rezdült, látván, hogy Chan Chu a karszék helyett a zsámolyra kuporodik le.
Hosszú csönd támadt. Csak a tűz pattogott, visszfénye játszott az arcokon. Senki nem szólalt meg. Egy titkos tapétaajtón hangtalan léptekkel belépett egy szolga, ölében rőzséskosárral, megkaparta kissé a tüzet, majd távozott. Eltelt egy kis idő, a szolga hangtalanul megint belépett, rakott a tűzre, majd ugyanolyan csöndesen, ahogyan jött, távozott. Ekkor a szüntelenül mosolygó bölcs Chan Chuhoz fordult, és így szólt, keresetlen egyszerűséggel:
– A tűzről beszélgettünk.
Chan Chu, szinte meg sem várva a mondat befejezését, azt mondta:
– Törni és rátenni. Törni és rátenni.
Nem is szólalt meg többször azon az estén, se később, bár a heves esőzések miatt még jó egy hónapig élvezte a házigazda vendégszeretetét.

Annyit beszéltek Chan Chunak az okos parasztról, aki idejében vet és idejében arat, hogy egy szép napon fölkiáltott:
– A parasztok okosak, de hagyjatok végre elaludni! – azzal le is feküdt, el is aludt, pedig csak az imént kelt föl, végezte el tisztálkodását, és mondta el az első reggeli imát.

hogy kel hozá álni dolgokhoz

 

Ember nagyon sokszor úgy van életbe hogy meg tesik mindet hogy mindenkinek jó,

 

legyen ,de ahhoz úgy mondva rengeteget kel életbe törni ezt mai világba meg lehet,

 

igen tapasztalni .életbe kapunk leegyelünk az tapasztal másik félé ami nagyon fontos,

 

anélkül nem igazán élünk célt életbe . ezt én nagyon sokszor meg tapasztalom vegyünk,

 

egy nagyon jó dolgot ma ép pihentettek egy kicsit és úgy mondva ember néha ,

,

beszélget dolgokról na így volt ez is közli egy valaki aki igen néha tesz valamit.

 

Ma ép mondta hogy mit kel tennünk hétvégén amíg ő dolgozni kelé helyén ,na,

 

erre jó van meg tesszük .ez volt gondolatomba .de mondtam ő akart hogy ezt,

 

kel tenni mert ép jön olyan idő ami nem jó fára , közöli nem takarni nem, olyan idő,

 

most tegyük kel ,de volt elején 3/4nap elpakolás ,de meg mutatni hogy nem annyi.,

 

De pakolás van fontos dolog ahogy kérte hogy újat hátul legyen hogy idő amiig ,

 

ki szárad egy nagyon fontos ám ennél úgy tudom ,de ez úgy hangozott amikor,

 

ép beszélgetem kérte hogy olyan idő lesz legyen eltéve .de mondtam neki hogy,

 

jó van meg tesszük,amit tudunk és egybe meg tudjuk mutatni hogy nem annyi

 

csak idő kérdése fontos dolog hogy áll hozzá így biztos több idő ,de úgy mi előbb,

 

meg sokall jobb mindenkinek .de az kel rendbe elmondja mi tegyetek át kel értékelni,

 

magába embernek ő mondta elején vegyük dolgot úgy pakoljuk el most más hogy tegyük,

 

el ,de mondtam ezt ki pakolni ami benne van hátulra amit akarsz és mehet régebbi fa előre ,

 

amit gondoltunk ez így jó át gondolt dolog .nem úgy tenni mondom de vagyok keresek ,

 

dolgot mi ezt oldjátok meg .valaki azt máshogy veszi .azért kérjünk jól gyorsan össze,

 

fogással kel meg oldani mindet .ha össze fog akkor tuti hogy nem annyi napot időbe,

 

az dolog amit maga elé tüzűt .azon dolgozik mi előbb meg legyen ezt időből veszi el,

 

ez meg oldva utána tud ő is piheni ha meg dolgokat kel .

 

 

gyorsan kedvébe járni

 

Hányszor van úgy embernél nincs idő ,de meg próbálja azt hogy még is segít abba ha,

 

tud ,hányszor hallom azt old meg én most televízióval vagyok el foglalva ezt meg,

 

érti az ember ha olyan dolog van benne. Lehet ép keres meg neki hogy old meg .,

 

ép fa vágáson voltunk túl héten hallom hogy ezt amire el pakoljuk az 3 négy ,

 

napot igénybe na ettől én amikor meg hallatom ezt igen el voltam keseredve mert,

 

úgy mondva ha ember aki mondja így állna dolgok mindenhez nagyon fájdalmas,

 

vége lenne az én érzésem szerint én nem szeretem azt hogy húzóm dolgot eddig ,én,

 

meg ezt 3/4nap el pakolás én mondtam magamba és beszéltem valakivel és mondta,

 

jó össze fogunk akkor tik egy fél nap alatt meg oldani .én dolgozok mi előbb,

 

meg oldani hogy ne ázzon .ép valamit tenni fával nem kel takarni úgy tettük ahogy,

 

kérte meg baj .hányszor úgy inkább olyanokra hallgat aki lehet tapasztaltabb életbe.,

 

Én hogy értem valamit tegnap ép pihenek kicsit kérdi valaki milyen nap közli,

 

szerda akkor eszébe volt hogy ma orvos délután van ,és akkor ki ejtette menni,

 

oda én mentem akkor úgy éreztem hogy gyorsan cselekedni kel lása az nap,

 

mindet meg oldani ki mond ő nem jött össze . De amit mondott gyorsan kedvébe,

 

járni .úgy történt fogtam mentem és intéztem amit kelet volna neki én időmet rá ,

 

szántam jó van pihenőmet áldoztam neki ez jó cselekedet másik felé így kéne hozzá,

 

állni . Mi lett volna nekem most más közbe jött volna ,de nem így tudtam gyorsan,

 

cselekedni .de ,már érzetem intéztem dolgát hogy sokáig lesek mert ép most jött,

 

vissza pihenésből és ilyenkor sokan vannak .de akkor mennem kelet intézni dolgát,

 

hogy kedvébe járjunk ezt úgy mondva emberi szemszögből lehet viszonyozni hogy,

 

vissza segítem ha időm engedi .mert nagyon szép folyamat másik ember társam felé,

 

és ilyenkor tudja rája lehet számolni segítségre szorulunk .

 

 

segítség másik társam felé

 

Volt emberbe meg kedvezni másik ember felé és elkezdi dolgokat eredményhez vezessen.,

 

Ép egy nap itthon pihentem egy délután látok egy valami olyan dolgot amit halottam,

 

ilyen-róla állatmentés és elviszik helyre ,ha gazdája jelentkezik érte vissza kapja ,ép,

 

elnéztem ezt dolgot próbált 2höly illető kedvezni, de valahogy elnéztem ,hallatom nem,

 

sikerült neki így segítséghez folyamodtak hogy próbálja meg más is hátha sikerül neki.

 

Az ami nem sikerült telt múltak napok és nem ért senki eredményhez .közbe nagyon ,

 

sokan meg próbálták azt lehetőséget másiknak kedvezzen és segítsen neki eredmény ,

 

mindig közöleb vezet ,de teljes eredményt senki nem bírta elérni .ha meg egy másik,

 

ember hátha ő majd segít és majd jelentkezhet nála ő is majd nem eredményhez jutott,

 

de az mutatta mindenkinek aki próbált segíteni neki másik ember társának helyre kerüljön,

 

ami elhagyta aki ott hagyta mutatta felénk aki segíttet volna neki ő okosabb és mi nekünk,

 

nem sikerül azt eredményt meg tenni hogy segítőnk hogy igazi ember társa felé kerüljön.

 

Mindent meg teszünk ,de aki okosabb vallja magát és fél nagyon mi nem segíteni mert,

 

ki játssza állat nálunk ki utat nem értünk célt .elmondom hogy én nagy állat szerető vagyok,

 

én meg próbáltam lehetetlent eljutottam addig hogy szeretem és közelbe jutott de mi féltünk,

 

egy dologtól de azért meg próbálom lehetetlent hátha sikerül közelbe és sikerült és az,

 

cél hogy meg tudjuk fogni és rajta öv akkor majd szolunk neki hogy segítőnk neki ebe,

 

dologba .nekem addig jutom el végső pont sikerült képeljék el .de ő okosabb nálam ki,

 

játszotta kis kaput elszaladt ennyire sikerült segíteni másik embernek .most megint,

 

nem értük célt teljesen ,de segítség másik ilyenkor se kel feladni teljesen amíg célt,

 

meg nem valósítsuk .itt volt példa nekem majd sikerült segítséget nyújtani másik,

 

ember társamnak .

 

egy meg lepetés

 

Meg lepetést akartunk egyik szülőmnek aki ép akkor jön haza .de meg lepetés az,

 

lett volna hogy fűteni valót amit ők intézték hogy legyen én intéztem össze legyen,,

 

hasítva titokba tartottuk egyik szülőmnek mikor fogjuk össze vágatni. Képzeljék el,,

 

titok utolsó napig meg tudtuk őrizni .amikor mondogatta össze kelne hasítani én másnap,

 

elintéztem szóltam anyámnak el van intézve örült neki meg titokba tartsuk és nem szólunk,

 

apunak hagy legyen neki igazán meg lepetés .ez majd nem sikerült képzeljék el amikor,

 

neki álltunk tüzelő anyag hasításhoz érzetem kicsit nehéz ,de ki tartó voltam mintha ,

 

ez emlegetés meg-se kottyanna úgy is van nem számított emelgetés ember fát vág,

 

egyszer melegszik ,második melegedés akkor történik vele fűtünk .ép szépen,,

 

lassan haladtunk össze vágással ,de remény az volt bennem hogy haza ér másik,

 

szülő össze lesz vágva .de hogy igen csak igényes dolog idő is kel hozzá .kezdtem,

 

örülni hogy lehet sikerülni fog ,de lassan haladtunk .már az volt 4óra gondolatomba,

 

hogy olyan 6órara végezünk vele sikerül majd meg lepni szülőmet azzal hogy,

össze lesz vágva .de csak elmélet volt 5órakor amikor haza jött másik szülő,

 

itthonról ment valaki el meg mondta neki ép fát vágnak nálunk .ennyire sikerült,

 

titokba tartani tüzelő anyag vágást ,de sikerült meg lepni azzal hogy amire haza,

 

ért 3negyed rése össze vágva ,de én nagyon fáradtam nehéz adogatásba ,de kitartó,

,

voltam és egy kicsit pihentem közbe amikor vágta én pihentem ,de egy el is fáradtam,

 

de kitartom és sikerült estére nagyon fáradt voltam .azért sikerült szülőnek okozni azzal,,

 

hogy haza ért akkor össze vágva 3negyed része de ő is utána be állt segíteni mert ,

 

nem végeztünk .és végére értünk vágásnak azért haladtunk lassan mert nem azt,

 

hoztak szoktunk édeske tüzelő anyagot az nehezebb kicsit vágni is több időt igénybe,

 

vesz emberek nem szeretik .nekünk igen meg szenvedtünk vele délután 3óról este 8íg,

 

vágtuk folyamatosan .azt tüzelő anyagot hozták volna akácot az sokall kevesebb idő,

 

jobban haladtunk volna akkor biztos 5óra sikerült volna össze vágás. ,de így jó ez,,

 

volt ezt tudták hozni.

 

alázat

Egyszer egy Celestino nevű barát elhatározta, hogy remete lesz, mégpedig a metropolis kellős közepén, ahol legnagyobb a szív magánya, s legerősebb a Sátán kísértése. Mert csodálatos a keleti sivatagok, a kőből, homokból és tűző napból való sivatagok ereje, a leggőgösebb ember is rádöbben ott a saját kicsinységére, szembenézve a teremtés mérhetetlenségével s az örökkévalóság szakadékaival; de még hatalmasabb a nagyvárosi pusztaság, a nyüzsgő sokadalom, a sietés, a kerekek, az aszfalt és neonreklámok pusztája, no meg az óráké, melyek mind együtt járnak, egy ütemre, s mind együtt mondják ki, ugyanabban a pillanatban ugyanazt az ítéletet.

Nos, e bús sivatag legkietlenebb pontján élt Celestino atya, az Örökkévalóság imádásának eksztázisában; de mivel híre terjedt bölcsességének, messze földről is fölkereste a sok zaklatott, dúlt lelkű ember, ki tanácsért, ki hogy meggyónjon neki. Isten tudja, hogyan, valami ősrégi teherautóroncsot talált egyszer egy elhagyott kovácsműhely mögött, ennek a szűk s immár teljesen ablaktalan vezetőfülkéjét használta gyóntatószék gyanánt.

Egy szép napon úgy estefelé, minekutána hosszú-hosszú órákon át hallgatta a számtalan bűn többé-kevésbé bűnbánó számbavételét, s épp távozni akart őrkunyhójából, egy sovány, keszeg alak körvonalai bontakoztak ki hirtelen az esti homályból. Alázatos, vezeklő testtartással közeledett a gyónó.

A késői vendég már ott is térdelt az imazsámolyon – csak akkor, az utolsó pillanatban vette észre a remete, hogy pap az illető.

– Mit tehetek érted, papocskám? – kérdezte tőle szokott türelmes, megbocsájtó hangján.

– Gyónni jöttem – szólt amaz, s tüstént belefogott bűnei felsorolásába.

Mármost Celestino atya rég megszokta, hogy el kell viselnie azoknak a személyeknek – többnyire nőknek – a bizalmát, akik afféle hóbortból járnak hozzá gyónni, s a lehető legártatlanabb cselekedetek aprólékos elmesélésével untatják. Ám olyannal, aki ennyire híjával lett volna a bűnnek, nem esett még találkozása soha. A gyarlóságok, melyekkel a papocska vádolta magát, úgyszólván nevetségesek voltak; csupa súlytalan, jelentéktelen semmiség. Mindazonáltal a remete, ismervén az embereket, jól tudta, hogy a neheze még csak most következik, a papocska kerülgeti, mint macska a forró kását.

– Rajta, fiacskám, szedd össze magad. Későre jár, s őszintén szólva kezd hideg is lenni. Térjünk a lényegre!

– Nincs bátorságom, atyám… – hebegte a papocska.

– Mit követhettél el, mondd, mi a csudát? Amúgy igazán rendes fiúnak látszol. Nem hinném, hogy gyilkoltál volna. S a gőg sarával sem igen mocskolhattad be magad.

– Pedig épp erről van szó… – sóhajtotta amaz, alig hallhatóan.

– Gyilkosság?

– Nem. A másik.

– Gőg? Lehetséges volna?

A pap bűnbánóan bólintott.

– Beszélj hát, ki vele, édes lelkem. Noha igencsak nagy volt a mai fogyasztás, nem merült ki teljesen az Úristen kegyelme, azt hiszem, számodra bőségesen elegendő, ami még maradt a raktáron.

Az ifjú pap végre nekiveselkedett:

– Nos halljad, atyám. A dolog igen egyszerű, de irtózatos is egyúttal. Nemrég szenteltek pappá. Alig néhány napja léptem hivatalba, a számomra kijelölt parókián. És hát…

– Ej no, beszélj, fiacskám, mondjad! Ígérem, nem fogom leharapni a fejed.

– És hát… amikor meghallom, hogy „tisztelendő úr”-nak szólítanak… akár hiszi, atyám, akár nem… tudom, nevetségesnek hathat… nos én olyankor boldog vagyok, igen, valami nagy-nagy melegség árad szét a szívemben…

Szó ami szó, igazán nem nagy bűn; a hivők többségének, beleértve a papokat, eszébe se jutna meggyónni. Váratlanul érte így ez a vallomás a remetét is, nem volt rá felkészülve. Szóhoz se jutott egy ideig (ez se fordult még vele elő).

– Hm… hm… értem… nem szép dolog… Ha nem is maga a Sátán az, aki a szívedet melengeti, de kis híja… Szerencse, hogy magadtól rájöttél… S a szégyenkezésed jó jel, remélhetjük, hogy nem esel vissza ebbe a vétekbe… Igazán szomorú volna, ha hagynád, hogy megfertőzze a fiatal lelkedet… Ego te absolvo.

Vagy három-négy esztendő múlva – Celestino atya tökéletesen megfeledkezett közben a fura esetről – újra jelentkezett a pap; gyónni jött megint.

– De hiszen téged láttalak már, ha nem tévedek.

– Nem tévedsz, atyám.

– Mutasd magad… Az ám! Te vagy az, aki… aki élvezte, ha tisztelendő uramozzák. Így van?

– Így – válaszolta a pap, aki ezúttal tán kevésbé látszott papocskának; valamelyest méltóságteljesebb volt az arckifejezése. Különben fiatal volt, meg éppoly sovány is, mint az első alkalommal. És éppúgy fülig pirult.

– Ó, ó… – diagnosztizálta kapásból, s béketűrő mosollyal Celestino – ennyi idő alatt se tudtunk megjavulni?

– Rosszabb a helyzet, rosszabb.

– Ej, ej, végül még megijesztesz. Beszélj hát.

– Nos… – fogott bele irtózatos erőfeszítéssel a pap – sokkal, sokkal rosszabb, mint múltkor… Én… én…

– Bátorság, fiacskám – buzdította Celestino, két tenyere közé fogva a pap kezét. – Lásd, magam is szorongok már, ne kínozz tovább.

– A helyzet a következő: ha megszólít valaki, s azt mondja, „monsignore”, én… én…

– Jólesik, igaz?

gyors intézkedés

 

Emlékeznek ara tegnap előtt amikor ép törtem fejem amikor ép át pakoltam egyik helyre,

,

másik helyre tüzelő anyag végzetem vele másfél óra múlva ,de akkor gondolatomba volt össze,

,

kel vágatni kéne szólni csak motoszkált fejembe ,és még nem kezdtem intézkedni ,de ,

 

szülök azon törték fejüket mikor össze hasítva ,de én agyam tovább gondolkoztam ,de,

 

még napon nem álltam neki intézkedni .rá szombaton reggel ép csinálok valamit kint,

 

utcán ép söprögetem rend legyen ,de valójában magam kint ,és amikor takarítottam ,

 

kint ép meg állt az illető aki tavaly vágta össze tüzelő anyagot neki álltam vele,

 

egy kicsit tárgyalni mondtam valamit ,közöltem lassan megint jöhetsz tüzelő anyagot,

 

vágni itt van ép meg mikor legyen kinek mikor jó mondtam azon rá érek ez volt,

 

ép szombat reggel mondta nem jó neki ma délután dolga van ,mondott legközelebbi,

 

idő pontot amikor lehet mind 2tőnk nek jó lesz legyen hét első napján délután rá,

 

bólintottam jó van ,ez úgy mondva 4sem közt volt beszélgetés tárgyalás mikor legyen,

,

tüzelő anyag vágás ép meg beszéltük dolgokat vele emberel legyen ekkor amikor meg,

 

egyeztünk és örültem neki. Pakolás után egy nappal neki álltam intézkedni úgy hogy ,

 

nem szóltam felnőttnek mikor jó neki is amikor meg beszélés azzal emberel aki jönni,

 

fog kitűztük 2napot .rá egy óra-múlva közlöm anyuval ,hogy beszéltem emberel aki,

 

jönni tüzelő hasítani mikor kérdezi anyu mikor mondtam hét első napján közli gyorsan,

 

elintézted . hogy később közöltem dolgot ,amikor közöltem dolgot szülőmmel amit akartan,

 

tüzelő anyag vágás mikor lesz hogy intézkedni közli megint nagyon gyorsan elintézted,

 

nekünk .én elmondom maguknak ha intézkedek úgy csinálni mindet gyorsan melegbe hogy,

 

mi előbb túlegyünk rajta most úgy sikerült elintézni szombaton beszélgetem emberel mikor,

 

holnap után túl teszünk magukat ezen dolgon kicsit igen fárasztó munka lesz vágás ,de.

 

jó mi előbb magunkat ezen télen melegedni fogunk rajta .

 

 

 

 

 

a szeretet nagyob foka

 

Mindenkit akit féltünk úgy vagyunk vele ellátjuk tanácsokkal úgy van ő meg amit kel ,

 

mehet piheni na így én is ugyanígy haza piheni az abból állt hogy neki kezdtem ,

 

rendbe rakni szekrényemet ép öltözködni akartam pár sor elővetem igen csak kicsi ,

 

ingeket; magamnak ezt párszor el játszottam mindig azokat vetem elő neki anyám segíteni,

 

ebbe de ő elkezdte ,de nélkülem nem tud igazán szortírozni így pihenés képen ,

 

ki pakoltam rendbe raktam 2szekrényt de az nap sajnos nem be fejezni más dolog,

 

közbe jött így ki pakolva mart másfél óráig szekrényem azután rendrakást szekrénybe,.

 

Igen csak idő igényes munkát végeztünk szülőmmel kint udvarba ép amikkor bent,

 

szekrénynél hallottam egy gép kocsi hangot bent udvarunkba fűtő anyagot hozott ,

 

télire és amit összekel vágatni az nem kevés 60máza gondolják bele azt áré b,

 

tenni egyik helyről másikra be tudjon állni kocsi amikor jön össze vágni azt igen,

 

csak kemény munkának mondják ,de úgy mondta jó pihenőd volt tegnap láttuk pihenő,

 

munka azt mondák azt csináljam hallgatok szóra erre otthon végzetem pihenés ,

 

otthon folytattam segítést na annyi pihenés jött pakolni való munka de nekem meg-se,

,

 

meg voltunk vele más fél óra alt át volt pakolva ahova kel .itthon valaki így szereti,

 

ha így van pakolva könnyedén hozzá férünk ez fontos cél embernél ám ilyenkor .,

 

de gyorsan szülöm el át pakoltuk .meg elégedve velem ép utána végzetem dologgal .,

 

folytam másikat abba hagytam elmentem itthonról meg másik, szülöm közli egyik,

 

másikkal szép munkát végeztünk .de akkor agyunkba az ment mikor össze vágni,

,

próbálok intézkedni úgy voltam gondoltamba .de nem gondoltam menyire fog sikerülni,

 

aki ismer tudja nincsen leehetetlenség . ennél hogy intézkedni holnap elmondom ,

 

sikerült gyorsan intézkedni érdemes holnap olvasni engem lehet sikerül elitezni ,

 

gyorsan kérdést ?holnap kiderülni lehet .

 

am nevelés

Hogy a teremtés óta volt-e drámai paradigmaváltás az emberiség fejlődéstörténetében, s ha igen: mikor mi – inkább történetfilozófiai, mint történeti kérdés. Annyi bizonyos, hogy vagy nagy látószögű optikát választunk, s az utolsó számottevő generációs válságnak Ádám és Éva nagyszülővé válását tartjuk, vagy szép számmal találunk ilyen generációs ugrásokat miközben valahány felnövekvő generáció újként értelmezte magát elődeihez képest, sőt, a már bölcsülő felnőttek is rendre számot adnak az emberiség kultúrtörténete folyamán arról, hogy az utánuk következők mások (természetesen rosszabbak) – az objektíve is mérföldkőnek számító fejlődési lépcsők mégis kitapinthatók. A generációs válságok érzete tehát állandó, a történelmi léptékkel jelentős tényleges váltások ennél ritkábbak. Mivel pedig a válság alapvetően érzetfüggő, s két vagy több fél meg nem értésén alapul, azt is állíthatjuk: a generációs válságok állandó antropológiai jegynek tekinthetők, míg az olyan generációváltás, mely a külső szemlélő számára is megkérdőjelezi az apák és fiúk közti teljes értékű párbeszéd lehetőségét, történeti eseményekként érhetők tetten. A generációk satnyulásának irodalmi toposza a teremtésmítoszok korszak-felsorolásaival indul, emberi világunkban pedig talán az 1-2. századi Tacitus és Quintilianus fogalmazzák meg minden idők későbbi felnőtteinek véleményét az utánuk jövőkről.[1] Véleményüket összefoglalva: a nevelés ereje nem elegendő ahhoz, hogy egy nemzedék szellemi és morális optimumában reprodukálni tudja önmagát. Nyelvi és viselkedési „igénytelenség” tünetei jelennek meg, sztárkultusz, léha zenehallgatás és sportversenyek fanatikus látogatása. A romlás jellegzetes virága egyúttal az is, amikor maga a nevelés eszméje devalválódik, s a szülők saját értéktelenségük tükrét élvezik gyermekeikben

A nevelés erejében utólag mégsem kell csalódnunk. Hiszen minden generáció kinevelte az utána következőből ugyanazt az elégedetlenséget, melyet maga élt meg. Ha tényleges pusztulásról lenne szó, mára régen, s többszörösen megszűnt volna az emberi civilizáció. Ha pedig ténylegesen drámai változásról, akkor nem ismernénk rá négyezer év előtti sajátmagunkra. De nem így van. Az írásbeliség történetének egyik első összefüggő szövege éppen egy iskolásfiú viszontagságairól szóló sumer ékírásos tábla.[2] Szereplői: az igyekvő, de kordában tartott fiú, a reggelente uzsonnát csomagoló anya, a fafejű pedagógusok, a fia előmenetelét kétes értékű, sörözéssel összekötött családlátogatásra hívott tanárral megoldani vágyó apa mind-mind mi vagyunk. Ne létezne tehát x, y, z generáció? Hogyne létezne. Ahogy létezett a, b és c is, előtte pedig alapvetően egy régebbi z, y és x, hacsak akkoriban nem görög vagy héber betűkkel jelölték – volna – ugyanezt. És valóban, a betűvel jelzett, vagy máshogy definiált generációk leírhatók, elődeikkel szemben meghatározhatók. Meglepő fejlődéstörténeti jelenség, hogy legtöbbször nem valamely mentalitásbeli-etikai alapon, hanem sajátosan az életkörülmények, az eszközhasználat változásából kiindulva, s csak másodlagosan ebből következő mélyebb változásokban. Igen, az informatikai eszközök használatából eredő szociális, mentális változások ma már mérhetőek, de elemi szinten rendre az eszközhasználat jelenti a generációs szakadást.
Ahogyan mintegy ezerhétszáz évvel ezelőtt a könyvek olyatén használata, hogy olvasójuk – ahogy erről Szent Ambrus beszámol[3] – váratlanul magukban kezdték el a betűket silabizálni, s azokból nem akusztikus élményként, hanem absztrakt gondolatként szöveget alkotni. Talán nem kell bizonyítani, hogy az eszközhasználat e változása akkor és ott nem csupán közösségi vagy individuális szellemi forradalomhoz vezetett, de akár az agyműködés, tehát az ember mint biologikum mérhető változásához is. A könyveket magában olvasni tanuló kisgyermek más volt, mint elődei. Valóban más?! Ahogyan – a témánál maradva – mintegy ötszáz évvel ezelőtt a könyveknek már olyatén használata, hogy azokat nyomdából vehette az ember, röviden fogalmazva: könyvei lehettek. A szellemi, anyagi vagy élethelyzetükben kiválasztottak helyett mindenki használati tárgyai, ennek megfelelően változó tartalommal. Hiszen a „mindenki” mást olvas, mint a „valakik”… És az otthoni könyvtárban felnevelkedő polgárgyermek más volt, mint elődei. Valóban más?! Ahogyan mintegy három-négyszáz éve elszakadtunk a népi kultúrától, s Rabelais gyermeke már viszolyogva olvasta velünk, a későbben születettekkel együtt a töméntelen neveletlen disznóságot, melyet apái szépirodalmi művekbe jegyeztek, s mindennapjaikban is szégyenérzet nélkül megéltek. Ahogyan száz-kétszáz éve mosakodni kezdtek otthon az emberek, s a gyermekek számára hirtelen abnormitássá vált az évi egyszeri fürdés vagy a folyosó végi WC. Ahogy ötven éve természetessé vált hétköznapjainkban az elektromosság, s gyermekeink kőkorszaknak élik, élnék meg nem csupán a számítógép és a televízió, de a hűtő, a mikrosütő, a meleg és az esti fény hiányát. Hogy ettől az ezer, ötszáz vagy ötven év előtti generáció más-e, mint a mostaniak? Aligha. Hogy más nevelési problémák elé néznénk? Lám, időről időre vannak szinte feloldhatatlan változások. Vigasztalhat azonban ezeknek is érezhető állandósága: ha éppen nem tiszta ismétlődésként, hát fordított előjellel, amikor mai ifjúságunkkal éppen az a kétezer évet sűrítő nevelési feladványunk, amikor nem tudnak magukban értően olvasni, nem veszik körül magukat szövegekkel, disznó módjára beszélnek és viselkednek – gondoljuk mi –, nemigen mosakodnak, s az áramvezeték helyhez kötöttségét sem igen tolerálják. A nevelési probléma közege változó, ám maga a probléma ugyanaz: hogyan tudjuk egy változó közegbe transzponálni saját értékeinket. A feladat mindahányszor a nevelő generáció számára jelent kihívást, s minden markáns paradigmaváltás idején aktuálisan lehetetlen feladatnak tűnik. Mégis sikerül. Talán mert az érték: érték.

egy pihenés nemm úgy képzeli

 

Ép egy kicsit olyan dologgal voltam el úgy hívják hogy pihésnek mondják ilyenkor ,

,

úgy van ember maga határozza meg hogy mivel akarja idejét tölteni ,néha úgy,

 

van ezzel ő pihenés képen otthoni dolgát végzi el azt mondni nagyon jó pihenés,

 

az ha otthon végzi dolgait. El .én úgy ilyennel ma úgy vele ma ép neki otthoni,

 

dolognak Láttam kéne egy kicsit konyhába tevékenykedni ,mert volt dolgom de gyorsan,

 

szeretem ilyenekkel túltenni hogy mi előbb többi dolgot végezni ha valami lenne ember,

,

tudjon majd piheni én néha úgy képzelem pihenést ha otthon vagyok legszívesebben ,

 

úgy csinálnám hogy semmivel se foglalkoznék és valamit szeretne majd később ,de,
én szemszögemből nagyon csúnya leenne én úgy dolgokat ha aki bíznak be nem annak,

 

úgy vagyok mindent gyorsan pontosan .ép itthon voltam egyik délután ki mondja,

 

egyik szülő mindjárt meg csinálom azt dolgot ,de oda ért 3perc volt addigra meg,

 

oldottam ,mondta most akartam el végezni azt de én már meg oldottam én nem olyan,

 

ülök várom meg valaki és nem így semmivel akkor nagyon rossz felfogás .amit nem,

,

szeretek ilyenkor ha ép pihen és kikapcsolódik valamivel én meg tudni hogy mi lesz,

 

egyik tartalma erre már is egy olyanba botoltam bele ami úgy érzem én szemszögemből,

igen csak napközbe nem való este adni ,de azt kedvelem azt ábrázolja milyen világba,

 

él ember aki ezeket követi ezt amikor jó pár hónap ezelőtt elindulás kor igen csak nem,

 

én kedvencemnek nem volt akkor-se .de bíztam benne mi előbb vége lenne. De egyre,

 

inkább azt veszi ember hogy sokan meg kedvelik. .valaki azt mondja mai kort állítja,

 

világ elé ,ezt ők így állítja fel .én sokan vannak úgy hogy arra kíváncsi mást nézni

 

de lehet nem talál inkánb úgy van kikapcsolja nem nézi ő ilyenre nem kíváncsi én,

 

így teszem én nem az koromnak Az inkább pihenek ,,

 

 

 

az ajádékozás

amelyre nagyon nehéz napok szakadtak. Régebben a sok épületet mind megtöltötték a fiatal szerzetesek, és a hatalmas templomban csak úgy zengett az ének, de most teljesen elhagyatott volt. Az emberek nem jöttek ide, hogy az imádságból táplálékot nyerjenek. Csak egy maréknyi szerzetes csoszogott a folyosókon, és nehéz szívvel dicsérte Istent.
A kolostor melletti erdő szélén állt egy kunyhó, amelyet egy öreg rabbi épített. Időről időre eljött ide, hogy böjtöljön és imádkozzék. Soha senki nem beszélt vele, de amikor csak megjelent, a szerzetesek között híre szaladt: „A rabbi az erdőben sétál.” És amíg ott volt, a szerzetesek úgy érezték, hogy imádságos jelenléte erővel tölti el őket.
Egy nap az apát elhatározta, hogy felkeresi a rabbit, és kitárja előtte a szívét. A reggeli szentmise után el is indult az erdőbe. Amikor elérkezett a kunyhóhoz, látta, hogy a rabbi ott áll az ajtóban üdvözlésre tárt karral. Mintha már jó ideje várta volna az apátot. Megölelték egymást, mint két barát, akik régóta nem találkoztak. Aztán megálltak, és csak nézték egymást olyan széles mosollyal, hogy majdnem túlnyúlt az arcukon.
Egy kis idő múltán a rabbi betessékelte az apátot. A szoba közepén egy faasztalon a nyitott Szentírás feküdt. Odaültek egy pillanatra, hogy a könyv jelenlétében legyenek. A rabbi sírva fakadt. Az apát sem tudta tartóztatni a könnyeit, a kezébe rejtette az arcát, és ő is sírni kezdett. Életében először a könnyeivel kitárta a szívét. A két férfi úgy ült ott, mint két elveszett gyermek, zokogásuk betöltötte a kunyhót, nedvesre sírták az asztalt is.
Miután elapadtak a könnyeik és minden ismét csendes lett, a rabbi fölemelte a fejét. „Te és a testvéreid nehéz szívvel szolgáljátok Istent – mondta. – Azért jöttél, hogy tanítást kérjél tőlem. Adok neked tanítást, de csak egyszer ismételheted el. Miután elmondtad, soha senkinek sem szabad hangosan elmondania.”
A rabbi egyenesen az apát szemébe nézett és így szólt: „A Messiás köztetek van.”
Egy darabig mindent csönd borított. Aztán megszólalt a rabbi: „Most menned kell.”
Az apát szó nélkül távozott, nem nézett vissza.
Másnap reggel összehívta a szerzeteseit a káptalanterembe. Elmondta nekik, hogy tanítást kapott „a rabbitól, aki az erdőben sétál”, és hogy ezt a tanítást soha senki nem ismételheti el hangosan. Aztán egyenként testvéreire nézett, majd így szólt: „A rabbi azt mondta, hogy egyikünk a Messiás.”
A szerzetesek meglepetten néztek. „Mit jelenthet ez?” – kérdezgették egymást. „János testvér a Messiás? Vagy Máté atya? Esetleg Tamás testvér? Én vagyok a Messiás? Mit jelenthet ez?”
Mindnyájan alaposan meg voltak zavarodva a rabbi tanításától. De soha senki nem mondta ki ismét.
Amint múltak a napok, a szerzetesek lassacskán megkülönböztetett tisztelettel kezelték egymást. Valami nemes, szívélyes és barátságos meghittség vette őket körül, amelyet nehéz lenne megfogalmazni, de lehetetlen volt nem észrevenni. Úgy éltek együtt, mint akik végre rátaláltak valamire. De úgy imádkozták együtt a Szentírást, mint akik folyton keresnek valamit. Az alkalmi látogatókat nagyon megfogta a szerzetesek élete. Nemsokára jöttek is közel- s távolról az emberek, hogy imádságukból táplálkozzanak, és újra fiatalok kérték, hadd lehessenek a közösség tagjai.
Azokban a napokban a rabbi már nem sétált az erdőben. Kunyhója romokban hevert. De az öreg szerzetesek, akik a rabbi tanítását a szívükben hordták, valahogy mégis úgy érezték, az ő imádságos jelenléte most is erővel tölti el őket.

a kényelem

 

Azt szokták mondani aminek ember nem örülni annak egyszer lehet hogy örülni fog,

 

ugyanígy érzetem elmondom ahova ki került amit nem szeretem volna útba van ezt,

 

most fordítótájt kel nézni örülni ennek dolognak .most én ennek örülök volt benne,

 

egy hátul ütője hogy nem kényelmesen nem birok le ülni ezen töprengtem .de is ,

 

olyan ügyesen meg oldtam .úgy újra terveztem magamba és gondoltomba hogy legyen,

 

nekem is jól kényelmesen magamnak rá jöttem úgy ha ott van az úgy hogy ara ,

 

leülök és nem csinálok magamnak ügyet le arra és azon ágyon ülök úgy dolgozok,

 

mellette ennek jó oldala én szemszögemből hogy amikor oda végzeni ami kel nem,

 

rontom szemet azzal kicsit távolabb vagyok tőle így nem rontom szemem ami nagyon

 

fontos dolog hogy ne rontsa szemét fölöslegesen ,mert azzal magúnak okozunk plusz,

 

költséget .így oldom meg sokall jobb kicsit ölembe végzem amit kel ,és nem rontom,

 

szemem . ez ügybe van okos meg oldás mindenki szokott kényelmesen tévézni arra,

 

gondolnak végre ki kapcsolódok egy picit pihenek,de ne olyan egyesek hallom ők,

 

le ülnek sötétbe néznek műsort mert úgy gondolják így jó de nem jó elmondom,

,

maguknak embernek akkor kis fény kel legyen magának amíg sorakozik illető és

 

van egy kis fény magának így nem rontja szemét magánnak .én így csinálom,

 

évek óta igaza embernek aki dolgot nekem se szemüveg így .ez nagyon fontos,

 

ám vigyázzunk ami nagyon-fontos hogy jól láson és ne tegyen magának plusz,

 

költséget magának azzal hogy szememet tönkre teszem .még öröm ez ügybe,

 

azon dolgon ölök ,és nem neki úgy álltam na most egyenesebbe és kényelmesen,

 

fogok amit kel úgy tetem de nem annyira ki kelt fordulni úgy dolgom .kényelem,

 

nem mindig sokkot jól meg oldódni .hogy nekünk jó legyen mindig.

 

 

 

 

 

 

 

egy jót nevettetés másik felé

 

Minden emberbe vannak tehetségek amihez úgy van hogy eltakarja illető dolgokat amihez,

 

csak úgy van vele hogy nem értek hozzá de meg próbálom meg oldani amit úgy van,

 

vele hogy nem tudja próbálkozik vele .de azért úgy van vele meg lehet meg oldni ,de,

 

 

akkor tuti hogy önbizalmát ember nem fogja növelni azzal hogy nem n akarom meg,

 

oldani mert nem értek hozzá .embert úgy tudja meg ismerni és lehetőséget ahhoz értsen,

 

valamihez adni esélyt másiknak .én úgy állnék egy olyanhoz nem értek mondjuk géphez,

 

ami nekem minden napi eszközöm ,de úgy vele hogy akarok azt elérem meg oldani ,

 

ha kel van olyan is segítenek mások .mondjuk hány emberbe rejtve van valami és ,

 

csak akkor éberedre hogy ő ehhez ért de nem neki magának esélyt .mondjuk azt,

 

hogy értenék szereplő művésethez elő adok valamit ,de én nem értek hozzá de meg,

 

adom azt esélyt magamnak hátha előbírom adni .emlékeznek ünnepeltünk múltkor,

 

volt olyan rész amikor lőttek de ez játék zene volt mert béke van de én előadtam,

 

hogy lefeküdtem földre mintha történt volna valami de semmi nem törtnét újra fölkeltem,

 

és leráztam földet és jó , érzetem magam ez olyan dolog előadok dolgot amit úgy,

 

láttam valamit egy helyen ki derül ahhoz ért ember csak adni kel esélyt embernek hogy,

 

meg ismerjük, emberbe az elmondok még dolgot ki nézte valaha stan pan elő adást,

 

hogy milyen jó elő adnak valamit és közönség azon jót nevetnek olyan élethűen adnak.,

 

Hányszor van nálam is ép valahol vagyok és találkozok azzal emberel akivel régen,

 

neki segítem most annyi van esténkét találkozok ha kel segítek nem egymást meg szóltjuk,

 

 

előadtok adni darabot én jót nevetek rajta olyanok vagytok igazi műves ember aki,

 

elő ad darabot mindenki aki ara jól magát. Ez olyan dolog ha nem nyilvánul meg,

 

ember meg akkor nem meg látni másik emberbe .lehet ért valamihez legyen .EGY,

 

MŰSOR rá döbbentik emberek ehhez értenél.

 

 

 

 

 

mi is rejtőzik emberbe?

 

Vannak dolgok ami egyes emberekbe elrejtőzik és idő után fogunk rá jönni hogy mi ,

 

is rejtőzködik emberbe .kezdjük mondjuk ismerkedést másikkal hogy milyen is valójában,

 

idő után jól meg ismerted őt akkor majd mersz bizalommal fordulni felé ahhoz emberhez,

 

akit ép elkezdtél elején meg ismerkedni,.nagyon fontos ember életégbe az hogy bizalommal,

 

forduljunk egymáshoz de ez anélkül nem fog működni ha fél vagy meg van ijedve másiktól,

 

illetőtől idő kel ahhoz meg ismerjük másikat és nem hallgatok olyanra akinek ép véleményt,

 

gondol másikról mert nagyon nem szép dolog .hány olyan helyzet volt én életembe hogy,

 

én igen csak mozgok emberek között és idő után meg fogom kedvelni és szeretni őt ,

 

bizalommal fordulok hozzá ha majd az idő eljön amikor úgy érzem hogy jól meg ismertem,

,

másikat bizalommal fordulok felé .volt olyan helyzet is ígér valamit valaki türelemmel ,

 

várok amíg el nem jön idő tudja hogy másik embernek idejő van amit be kel osztani,

 

magának mint, minden embernek idejét be kel osztani .de ne úgy legen hallatom kimond,

 

valamit és mondja neki másiknak nem most kel rá érsz később pár nap eltelik még,

 

mindig nem volt ideje meg oldani amit kért valaki és akkor nagyon rájön hogy igen,

 

akkor meg kelet volna egyből oldani hogy ne szóljon szemit volt olyan is kérte de,

 

ő ép nyugton nézte szorzatokat és azt abba hagyta volna egy kicsit biztos meg volna ,

 

oldani csak erős elhatározás kel emberbe ilyenkor ezt fel függesztem meg oldom,

 

amit mást meg ketten segítsen ideje nem engedte de meg érteni .mondjuk egyik ép,

 

ismerem de tudok róla dolgokat de hallgatok és nem véleményt bölcs ember az,

 

illető aki meg valamit másikról el hallgatja ,de rossz is van ilyenbe mondjuk valamit,

 

illető észre veszi és hallgat egy nagyot mástól tudja dolgot amit meg nálad dolgot,

 

azt nagyon irigyli tőled ami nem szép dolog minden ember ép meg szerezni venni,

 

dolgokat nem irigyelni tőle ha az eszébe jusson ő is meg dolgozott érte meg kapta,

 

avagy meg vette inkább örülni neki neki jutott valami jó életbe .mondjuk valaki,

 

meg irigyli máiktól telefont nem irigyelni tőle örülni tudott ilyen jutni valaki ellenkezőt,

 

tesi ami nem szép azon gondolkozik meg neki .de ehhez idő kel ismertség nem ,

 

irigység uralja földet ha nem,szeret győzi le rosszat úgy tanultam én .

 

Nézzetek már magatokba emberek,

Hová lett az egymás iránti tisztelet?

Úgy ítélkeztek, mint egy felsőbbrendű,

Állandóan keresitek hol a kazalban a tű.

 

Látjátok mind, mi lett belőletek?

Ti öntelt, egoista, irigy tömegek.

Nincs jobb dolgotok, mint áskálódni,

Mások életében vadul furkálódni?

 

Lesitek a többiek apró hibáit,

De nem látjátok a magatok gerendáit.

Pletykákat kreáltok agyba – főbe,

Figyelitek, mind ezeknek ki dől be.

 

Mi lett veletek? mondja meg valaki.

Miért lett ilyen szinte mindenki?

Nem tudtok már mit csinálni kínotokban?

Piszkálódtok, és kínoztok unalmatokban.

 

Beleszóltok mások eddigi boldog életébe,

Belegázolva ezzel az egyén lelkébe.

Irigykedve néztek a kiegyensúlyozott életekre,

Akarattal kapcsolatokat tesztek tönkre.

 

Lehet az barát, vagy csak egy idegen,

Mindegy, csupán boldog ne legyen.

Azt hiszitek, ezzel jót csináltok,

De tévedtek, mert bánatot okoztok.

 

Kapcsolatok hullanak szét teljesen,

Elveszítjük ki a legfontosabb, és az egyetlen.

Barátságok szakadnak szét miattatok,

Mert mindenféle butaságot hazudoztok.

 

Ilyenek miatt veszítettem el egy személyt,

Egy hűséges, kedves, és őszinte lényt.

Igaz barátságot téptetek teljesen félbe,

Mert fájt nektek, hogy boldog az ember lelke.

 

Vannak, akik azt mondták, hogy barátok,

A végén az lett, hogy sokukban csalódok.

Elcsábítjátok, áltatjátok az emberi elmét,

Később tövig döfitek az éles pengét.

 

Ti nevezitek magatokat barátoknak?

Én inkább beképzelt, önimádó alakoknak.

Nézzetek tükörbe mielőtt véleményt mondtok,

Remélem rájöttök, hogy belül vannak a gondok.

 

 

Mit csinál a legtöbb ember? Kis feladatot vállal be és nagy sikerélményt szeretne. De a kis eredmény az nem lesz nagy durranás. Márpedig ők nagyot szeretnének. És ebből jön a frusztráció. A frusztrációból pedig az irigység. Irigyek lesznek arra az emberre, aki sikeresebb, de azt nem veszik számításba, hogy a nagyobb siker mögött mennyi munka áll.Minden mocskos érzés édestestvére a szerelemnek: az önzés, az irigység, az uralkodni vágyás, a gyűlölet. Hát hol itt a tisztaság? (…) Nem jó a szerelmet tisztára mosni, mert kimegy a színe.

 

 

 

meg magyarázza dolgokat

 

Mindenki járt már olyan helyzetbe hogy jót akar és meg magyarázza hogy ha ellenkezőt,

 

tesi az nem jó lehet hogy baleset okoz azzal úgy oldja meg dolgokat én mindig úgy oldom,

 

meg helyzet hogy ne okozzak másnak kellemetlenséget balesetet ,ez nagyon fontos dolog ,

 

úgy érzem én így jó nyugodtan neki állni gép dolgaimat elvégezni mit veszek észre ,

,

hogy nem úgy van helyzet ahogy szeretem valaki úgy gondolta hogy amit napi szinten,

 

használ illető annak nem annyi hely szabadon le ülhessen végezze kényelemesen szorong,

 

nem fér el sékel ezt találta ki kicsit igen mérges voltam de meg értetem ,hogy valaki,

,

így döntőt ,de hiába kevés hely így tudja meg oldani dolgokat csak kicsit másképp,

 

gondolkozni hogy lehet másképp elhelyezni hogy ne okozok kellemetlenséget másiknak,

 

hogy ki fordulva tud kényelmesen el tud helyezkedni mert nagyon fontos dolog én,

 

úgy érzem így lenne helyes dolog .de amikor meg magyarázni így nem jó közli,

 

valaki így is ülni nem mindig leülni kényelmesen .még olyan dolgot mondott közlőt,

 

ami nekem nagyon fájó volt én úgy érzem nem az vagyok .igen ha úgy használ,

 

ember egy eszközt napi szinten az legyen számítógép ha úgy áll hozzá, és úgy gondolkozik,

 

akkor abból igen többet fog tudni és nem ellenkezőt állítani másiknak meg véleményt ő,

 

gondol azzal biztos fájdalmat okoz neki én kaptam ilyet héten milyen vagyok ,mondja,

 

sokan tanult és nem vagy-az mondanak .hallgatok rájuk aki mondott egyik fülemen be,

 

másik ki bizonyítom dolgokat amit tud ember .de egy fontos dolog legyen esésbe hogy,

 

nem szabad olyat mondani amivel meg bántjuk mert az nem jóhoz vezet .meg bocsátani,

 

előbb utóbb neked amivel meg bántottad őt ,de ne dolgozzunk azon méregből valamit,

 

mondunk és meg bántsuk azzal illetőt .de az bölcs ember meg hallgatja állítanak de,

 

ellenkezőt tudja nem olyan .de mondtak meg bocsát neki szívből .nagyon szép dolog,

 

meg bocsátás másik ember felé olyat neked fáj elnézed neki .lehet neki nem tetszik nem,

 

sóba veled ő másképp tudja ,de te szívedbe meg bocsátás van felé hogy okozod meg,

 

bocsátod neki .

 

 

pót vizsga szeretetből

Pótvizsga szeretetből

A Mester nagy iskolájában
Ma szeretetből pótvizsgáztam.
Tanítóm előtt remegve álltam…
Az első vizsgán én megbuktam.
A tételt bár kívülről tudtam,
De a gyakorlatban előre alig jutottam.

Szeretem én, ki engem szeret,
Minden jó embert, akit csak lehet,
De az ellenségem?
Aki megrágalmaz, kinevet,
Ad mindenféle csúfnevet,
Gyaláz és megaláz engemet?

Ilyet nem tudok szeretni! Nem!
És ezt húztam ki a tételen,
,,Hogy az ellenségemet is szeressem!”
Szereted-e? – Kérdezte tanárom,
Az én Mesterem és Megváltóm.
Nem tudom, hiába próbálom!

Szelíden monda, de erélyesen:
– Pótvizsgára mész, és ha mégsem
Tanulod, megbuksz egészen.
A szeretet nehéz tétel,
A legtöbben ebben buknak el,
Mert, aki bánt is, szeretnünk kell!

De Mesterem tovább tanított,
Különórára magához hívott,
Szeretetével sokat kivívott!
Mutatta kezén, lábán a sebet,
Hogy mennyit terem a szeretet,
Eltűri a kereszt-szegeket.

Eltűri a gúnyt, a gyalázatot,
Töviskoszorút, s nehéz bánatot.
A dárdaszúrást, mit értem kapott.
Így tanított, szívem felrázta.
Látta, hogy hajlok a tanításra.
Szeretetét a szívembe zárta.

És most pótvizsgáztam belőle.
Ott volt az ellenségem is.
Gúnyos megjegyzést kaptam tőle,
De szeretettel feleltem,
S e szeretettel őt megnyertem…
És a pótvizsgán átmentem.

Tovább tanulok, tovább megyek,
Vannak ,,szeretet-egyetemek”,
Magasak, s mégsem elérhetetlenek!
Mert más tudományt sokat tanulhatok,
Megcsodálhatnak, úgy vizsgázhatok.
Ha szeretet nincs bennem:
semmi vagyok.Kép6 045 Kép6 037

görbe napunk 2 rése

 

Igazi görbe napunkat folytatjuk amíg bab gulyás készült bográcsba én voltam kosztoló,

 

elmondom hogy egy kicsit könnyebb volt neki annak szülőnek ép készítette babgulyást.

 

mert én értek hozzá mi hiányzózik belőle nekem végzettségem szakács és azoknak igen,

 

tudni kel mi hiányzik levesből elején amíg készült babgulyás keletek dolgok .de meg,

 

mondtam hogy mi is hiányzik belőle elmondom maguknak hogy kérték kosztoljam,

 

levest hogy alakul oda mentem meg kosztoltam meg étel ízesítő kel belőle raktak bele,

 

amíg készül én egy kicsit ki kapcsolódok gyerekekkel .örültek nekem nagyon amikor meg,

 

láttak nagy öröm volt .egyik ifjonc meg mondta jaj-de jó újból itt vagy velünk együtt,

 

ünnepelhetünk ,de hogy én először láttam vadászházat így amíg készült kosztoltam levest,

 

volt időm egy kicsit meg ismerkedni kint területtel és szórakoztam egy kicsit amíg ,

 

babgulyás készült .beszélgetünk egy jó ízűt felnőttek ifjoncok kint vadászház körül jót,

 

szórakoztak volt szintetizátorozás ,pingpongoztak ,jókat játszottak .néha egy kicsit olyan,

 

múlatós zene jött elő akkor jót múlatunk és tanácsoltunk .de volt hangult is nálam,

 

egész nap vicces kedvembe voltam .hamar meg egy múlatós zene múlassunk mit-ha,

 

történne valami pedig nem csak jól érezzük magukat .de én azért kosztoltam levest hogy,

 

alakul és már úgy éreztem kosztoltam leveset nagyon jó nekem pont elég lenne .jó ,

 

szakács aki érti dolgoz-hoz jó szagokkal kosztolgatással jó lakik azt mondani én is,

 

jó laktam belőle együtt étkeztem velők ez olyan délután negyed 2fele ebéd amikor,

 

teljesen el készült babgulyás és azt mertem mondani minden jó ehetünk .meg ebéd,

 

akkor még kedvembe most jöhet egy óra pihenés de rá zendült zene még olyan zenét,

 

játszottak országunk himnusza akkor mondtam vigyázzba állni .de amíg pihentünk ,

 

ebédeltünk én mint pedagógus segéd egy be kis főnök át adtam csoki ajándék tálért,

 

ifjoncoknak meg köszöntöttem egész évi dolgos munkájukat . És meg történt pedagógus,

 

napi meg emlékezés pedagógusok felé pár ifjoncok át adott összes alapítvány nevébe,

 

pedagógusok felé egy évelős virágot 3pedagógus meg elnök asszony kaptak egy évelős,

 

virág cserepet nagyon örültek neki. ,de hangulat még fokozódót én még egyet sorakoztattam,

 

csapatatot szintetizátorozás közbe hang olyan lőttek volna gép hang volt tréfáltak egy,

 

jót de én kaptam viccen lefeküdtem földre jót nevesnek és sikerült poén béke van van,

 

kel ilyen humor jól magunkat de vége fele meg sikerült beszélni dolgokat próbáljuk havonta,

 

össze jönni meg beszélni dolgokat .azt mondani nincsenek véletlenek nem is tudtuk amikor,

 

buliztunk azon napon van egyik pedagógus névnapja egybe fel köszöntőtűk .és beszéltük,

 

hogy nyári idő alatt meg lepjük elmegyünk hozzá és ott akarunk sorakozni,egy terv ,de,

 

be valósul meg írni maguknak itt mikor lesz az nap ..merültek kérdések azt meg,

 

beszéltük szülőkel és mindent meg beszélni azon görbe napon jó hangult délután fél4kor,

 

mentünk haza tegnap és fél 10kor Vitek oda mindenki ott volt jó hangulat délután fél4kor,

 

vége mentünk haza. Nagyon jó éreztük magunkat ott vadászháznál köszönjük annak,

 

embereknek biztosították helyet hogy mi jól érezzük magukat ami sikerült is mindenki,

 

kicsit tudott szórakozni jól érezni magát kint azon helyen .

 

hozzávalók / 8 adag

 

Gulyáshoz

50 dkg fejtett bab (tarka vagy száraz)

5 dkg füstölt szalonna

2 nagy db vöröshagyma

4 gerezd fokhagyma

3 közepes db paprika

2 teáskanál fűszerpaprika

bors ízlés szerint (őrölt)

1 kg marhalábszár (vagy marhanyak)

2 közepes db paradicsom

só ízlés szerint

2 dl vörösbor

4 db babérlevél

1 db chili

2 közepes db sárgarépa

2 közepes db fehérrépa

1 kis db zeller

2.5 l víz

Csipetkéhez

2 db tojás

6 púpozott ek rétesliszt

 

A babot előző este beáztatjuk.

A szalonnát felkockázzuk, és bográcsban kisütjük a zsírját, majd ezen megdinszteljük a kockára vágott vöröshagymát, az áttört fokhagymát és a feldarabolt paprikát.

Ha kész, levesszük a tűzről, rászórjuk a pirospaprikát és borsot, elkeverjük, majd rátesszük a kockára vágott húst, beleaprítjuk a paradicsomot, sózzuk, aláöntjük a vörösbort, és 1 órán át főzzük. Néha megkeverjük, az elfőtt levet vízzel pótoljuk.

1 óra múlva felöntjük 2 liter vízzel, hozzáadjuk a babot (előtte az áztatóvizet leöntjük), a babérlevelet, az erős paprikát. Ha szükséges sózzuk, és még 1 órát főzzük.

Közben megtisztítjuk a répákat, zellert, kockára vágjuk, és a második óra eltelte után a leveshez adjuk.

A tojásból, lisztből, csipet sóval, közepes lágyságú tésztát gyúrunk. Ha már minden majdnem puha, a tésztát a levesbe csipkedjük.

10 perc forralás után tálaljuk. Friss kenyeret kínáljunk mellé.

 

 

Kép6 038Kép6 032Kép6 041