örömmel tenni amire kérnek

Egy dolog nyomosa lelkemet ennyi évesen hol van az dolog néhány emberbe el van,

és nem keresi azt dolgot ha nem követi ő saját fejét mi jó neki ,de lehet nem,

jó ő szerinte úgy jó lehet igaza van tenni kel amit ember szeretne ,de úgy kéne állni,

hogy bármit tessek emberekért örömmel tegyem meg lássák hogy dolgokat örömmel és,

kedvel végezetem végig ahány helyen segítetek hogy fel kértek nem úgy álltam hozzá,

nem szeretettel végeztem volna el én gondolatom szerint ez helyes dolog amire kérnek,

legyen pihenésből szakítók annyi energiát lelkierőt magamba meg tegyem azt amire,

,

fel kértek hogy meg oldjam neki mert tudja örömmel tesi meg amire fel kérnek rá,

és ne felkeletkezünk meg arról szeretettel vagyunk egymás iránt és tisztelettel vagyunk,

egy más ért ha fel kérnek dolgokra örömmel tegyem meg ,ez életbe nagyon fontos én,

már igen csak meg tanultam azért fordulnak hozzám és lelkemet örömmel életit ez és ,

nagyon jó hányszor életünkbe az kérünk hogy segítsenek rajtam mert ő azt nem tudja ,de,

ismer valakit aki örömmel segít ebbe ,meg oldotta amire kérték ,vegyük azt ők ismerősök,

örömmel segítenek egy másnak .kölcsönősösen érvényes ám emberek felé fel kérnek,

meg oldani szeretettel egy más iránt ,hányszor van nálam most nálam hogy ép pihenek,

úgy gondolom magamba nem teszek semmit amire fel kérnek de ez nem én vagyok ,

mindent örömmel kel ,ez nagyon fontos dolog életünkbe ,igen csak valaki úgy áll na hozzá,

nincsen kedve segíteni neki mert ép nagyon fáradt ezt meg lehet érteni szeretet ara képes,

erőt vegyünk magunkon meg tegyük kérnek és ne úgy álljunk ha ő nem akkor ő se fog,

lezárja magába ezt nagyon téves irány gyorsan tenni kel örömmel segítek másikon ,só,

ha nem tudni életbe mikor fog ő segíteni rajtad ,ha nem segíttek örömmel máson ez,

,

fordít dolgok vannak halottam ő nem segít nincsen kedve és nem örömmel ,mert ép,

nagyon fontos a sorozat ,de az neked nem fog segíteni ha fel kérnek valamire ,nekünk,

örömmel segíteni egy máson ez életbe nagyon fontos szeretettel vagyunk egy más ért,

fel kérnek örömmel tegyem meg lássák rajtam mások is ezt mire képes az örömmel ,

teszek valamit emberekért .ma ép volt résem benne valaki kap valamit más érkezik,

de egy lépést ő nem lép fáradt de örömmel meg ezt is meg kapja amire vár másik,

illető kölcsönősösen adjuk szeretett egymásnak örömmel tegyük meg kérnek

terveim bent

Ugye mindenki előre tervezi dolgokat magának be tudja osztani időt számára el,

terveztük hogy lesz valamikor össze jövetel alapítvány számára hogy meg beszélni ,

dolgokat de még mindig változatlanul mindenki el van foglalva ügyeivel ,dolgaival,

és nem tudjuk mikor lesz össze jövetel ,múlt héten arra volt dolgom alapítványba körülnéztem,

meg láttam valamit és tervembe vettem hogy kis időm lesz akkor picit át rendezem ,

alapítványba dolgokat mert vannak most is elképzelésem ezt úgy ugrott be ötlet fejembe,

van egy 2dolog meg oldani hogy sikerüljön az terv ki gondoltam magamba ,az tervem hogy,

legyen fal oldal ahol szőnek majd ifjoncok ,de más egyéb dolgot fejembe el kezdtem ,

fel rakni hirdető táblát mást találtam képeink ott legyenek rajta kint alapítványba be,

lépünk ott van most szőnyegen most változatnék hirdető táblára tenném mert mutatósabb és,

szebb lenne úgy gondolom ez jó 2hónapja tervezem de elterveztem idén nyáron biztos,

meg oldani de tegnap se bírtam elkezdeni dolgokat bent mert nagyon olyan állapotba,,

voltam pihentem egész estig délutántól mert lapaggot valami bennem valami ma jól vagyok,

így tegnapi tervek később halasztottam el .így július vége fele járunk ilyenkor javából,

el szoktam tervezni hogy legyen amikor újra indul fogalakozás úgy szokott pár éve,

volt tanév nyitó ünnepség ,de ezt fontolóra vetem és meg is beszéltük ezt akkor lesz,

ünnepségek bent ha úgy gondolják azt gondoltam vissza térünk régi kerékvágásba ,amikor,

más felet dolgokért akkor is évbe 3buli volt ezt akarom újra be vezetni mert lehet,

mindenkinek jobb lesz tudjuk jobban követni mikor lesz ünnepségek bent .rendezkedést,

ép hétre gondoltam de mindig közbe jöttek dolgok halasztottam el ,el gondoltam,

pihenésemből fogom le csípni azt időt amikor otthon lennék akkor fogom ,tudni,

majd meg oldni anélkül rá jöttem hogy anélkül nem megy semmi ahogy ember eltervezi,

végig vinni terveket amit el gondol ember előre .

Boldogság természetesen nincsen abban a lepárolható, csomagolható, címkézhető értelemben, mint ahogy a legtöbb ember elképzeli. Mintha csak be kellene menni egy gyógyszertárba, ahol adnak, három hatvanért, egy gyógyszert, s aztán nem fáj többé semmi. Mintha élne valahol egy nő számára egy férfi, vagy egy férfi számára egy nő, s ha egyszer találkoznak, nincs többé félreértés, sem önzés, sem harag, csak örök derű, állandó elégültség, jókedv és egészség. Mintha a boldogság más is lenne, mint vágy az elérhetetlen után! Legtöbb ember egy életet tölt el azzal, hogy módszeresen, izzadva, szorgalmasan és ernyedetlenül készül a boldogságra. Terveket dolgoznak ki, hogy boldogok legyenek, utaznak és munkálkodnak e célból, gyűjtik a boldogság kellékeit – a hangya szorgalmával és a tigris ragadozó mohóságával. S mikor eltelt az élet, megtudják, hogy nem elég megszerezni a boldogság összes kellékeit. Boldognak is kell lenni, közben. S erről megfeledkeztek.”

Boldog Herceg

Legalább olyan szép, mint egy szélkakas – jegyezte meg az egyik városi tanácsos, aki szerette volna, ha híre megy művészi ízlésének –, csakhogy nincs annyi haszna – tette hozzá, nehogy az emberek még azt higgyék, hiányzik belőle a gyakorlati érzék, mert az aztán nem hiányzott.

– Bár olyan lennél, mint a Boldog Herceg! – sóhajtott fel a józan anya, mert kisfia nyafogott, hogy hozza le neki a csillagokat. – A Boldog Hercegnek még álmában sem jut eszébe, hogy nyafogjon valamiért.

– Örülök, hogy akad legalább egy lény a világon, aki tökéletesen boldog – dünnyögte a csalódott férfi, amint a csodálatos szobrot bámulta.

– Olyan, mint egy angyal – mondták az árva gyerekek, amikor kiléptek a székesegyházból ragyogó skarlátvörös kabátban és tiszta, fehér kötényben.

– Honnan tudjátok? – kérdezte a számtantanár. – Sose láttatok angyalt.

– Dehogynem, álmunkban – válaszolták a gyerekek, és a számtantanár összeráncolta a homlokát, és nagyon szigorú arcot vágott, mert nem helyeselte, ha a gyerekek álmodnak.

Egy éjszaka elszállt a város fölött egy kis fecske. Társai már hat hete útnak indultak Egyiptomba, de ő hátramaradt, mert szerelemes volt a legszebb nádszálba. Még a kora tavaszon ismerkedett meg vele, amint egy nagy, sárga pillét kergetett a folyó mentén, és a nádszál karcsú alakja úgy elbűvölte, hogy megállt és megszólította:

– Szeresselek? – kérdezte a fecske, mert kedvelte az egyenes beszédet, mire a nádszál mélyen meghajolt. Így aztán a fecske újra meg újra körülrepülte a nádszálat, a szárnya meg-megérintette és ezüstösen fodrozta a vizet. Ez volt a vallomása, és így udvarolt egész nyáron át.

– Micsoda nevetséges kapcsolat – csivitelte a többi fecske –, nincs a menyasszonynak pénze, és túlságos sok a rokona. – És csakugyan, a folyót szinte elborította a nád. Azután beköszöntött az ősz, és a fecskék elrepültek. Távozásuk után a kis fecske nagyon egyedül maradt, és unni kezdte kedvesét.

– Örökké csak hallgat – mondta –, és félek, hogy ingatag természet, mert szüntelenül kacérkodik a széllel. – És valóban, a nádszál a legkisebb szélre is a lehető legkecsesebben hajladozott. – Elismerem ugyan, hogy otthon ülő teremtés – folytatta a fecske –, én viszont szeretek utazni, szeressen hát utazni a feleségem is! – Eljössz-e velem? – kérdezte végül a nádszáltól; de az csak a fejét rázta, annyira ragaszkodott az otthonához. – Hitegettél csak! – kiáltotta a fecske. – Indulok a piramisokhoz. Isten veled! – És elrepült.

Szállt, szállt egész nap, és estére megérkezett a városba.

– Hol töltsem az éjszakát? – kérdezte. – Remélem, felkészültek a fogadásomra.

Ekkor megpillantotta a szobrot az oszlop tetején.

– Itt fogok megszállni – kiáltott fel –, pompás ez a hely, járja a friss levegő is! – És leereszkedett, egyenesen a Boldog Herceg lába elé. – Arany a hálószobám – mondta magának halkan, amint körülpillantott, és aludni készült; de alig dugta a fejecskéjét a szárnya alá, rápottyant egy nagy vízcsepp. – Milyen különös! – kiáltott fel. – Egyetlen felhő sincs az égen, tisztán ragyognak a csillagok, és mégis esik. Bizony szörnyű az éghajlat itt Észak-Európában. A nádszál ugyan szerette az esőt, de csak puszta önzésből.

Akkor ismét ráhullott egy csepp.

– Mi haszna van egy ilyen szobornak, ha még az esőtől sem véd meg? – kérdezte. – Keresnem kell egy jó, fedeles kéményt. – És elhatározta, hogy továbbszáll.

De mielőtt szétnyitotta volna szárnyait, ráhullott a harmadik csepp. Ekkor felnézett és látta – de jaj, mit is látott?

A Boldog Herceg szeme könnyben úszott, és a könnyek végigcsorogtak aranyorcáján. És a holdfényben olyan gyönyörű volt az arca, hogy a kis fecskét elöntötte a szánalom.

– Ki vagy te? – kérdezte.

– Én vagyok a Boldog Herceg.

– Miért sírsz akkor? – kérdezte a fecske. – Teljesen átáztattak a könnyeid.

– Míg éltem, és emberi szívem volt – felelte a szobor –, azt se tudtam, mi a könny, mert a Gondtalanság Palotájában laktam, ahova nem léphet be a Szomorúság. Nappal a kertben játszottam társaimmal, este pedig a Nagy Teremben én nyitottam meg a táncot. A kertet magas fal vette körül, de nekem eszembe se jutott megkérdezni, hogy mi van a falon túl, olyan szép volt odabent minden. Az udvaroncaim Boldog Hercegnek neveztek, és én csakugyan boldog voltam, ha a gyönyör boldogság. Így éltem, és így haltam meg. És most, hogy holt vagyok, ide állítottak, olyan magasra, hogy látnom kell a város minden szörnyűségét és nyomorúságát, és bár a szívem ólomból van, mást sem csinálok, csak sírok.

„Úgy, hát belül nem is arany?” – jegyezte meg magában a fecske. De udvariasabb volt annál, semhogy kimondjon egy ilyen személyes természetű megjegyzést.

– Messze innen – folytatta mély, zengő hangon a szobor –, jó messze, valamelyik kis utcában áll egy szomorú házacska. Ablaka éppen nyitva, és én egy asszonyt látok odabent, amint az asztal mellett ül. Arca keskeny és megviselt, keze durva és vörös, telis-tele tűszúrással, mert az asszony varrónő. Golgotavirágokat hímez éppen egy atlaszruhára, amelyet a királyné legkedvesebb udvarhölgye visel majd a legközelebbi udvari bálon. A szoba sarkában, az ágyon betegen fekszik a kisfia. Lázas, és narancsot kér. De az édesanyja nem tud mást adni neki, csak vizet, s így a kisfiú sír. Fecském, fecském, kicsi fecském, nem vinnéd-e el neki a rubint a kardom markolatáról? Lábamat ehhez a talapzathoz erősítették, magam nem tudok mozdulni.

– Engem várnak már Egyiptomban – mondta a fecske. – Társaim föl-le cikáznak a Nílus fölött, és beszélgetnek a nagy lótuszvirágokkal. Hamarosan elpihennek a nagy király piramisában. Ott fekszik a király is festett koporsóban. Sárga vászonba burkolták, és bebalzsamozták fűszerekkel. A nyakában halványzöld jadelánc van, és a keze, mint a száraz levél.

– Fecském, fecském, kicsi fecském – mondta a Herceg –, várhatnál-e még egy éjszakát, lennél-e a követem? A kisfiú olyan szomjas, és az édesanyja olyan szomorú.

– Ha meggondolom, én nem is szeretem a fiúkat – felelte a fecske. – Múlt nyáron, amikor a folyó mellett tanyáztam, volt ott két durva kölyök, a molnár fiai, akik unos-untalan kővel hajigáltak. Persze, nem találtak el, mi fecskék sebesebben repülünk annál, és az én famíliám különösen híres a gyorsaságáról, hanem azért ez tiszteletlenség volt.

De a Boldog Herceg úgy elszomorodott, hogy a kis fecske megsajnálta.

– Bár nagyon hideg van – mondta –, egy éjszakára mégis maradok, és a követed leszek.

– Köszönöm kicsi fecske – mondta a Herceg.

Így aztán a fecske kicsípte a nagy rubint a Herceg kardjából, és a csőrébe fogva, a tetők fölé emelkedett.

Elszállt a székesegyház tornya mellett, ahol az angyalok fehér márványszobrai állnak. Elsuhant a palota fölött, és hallotta a tánc dobogását. Egy szép fiatal lány épp akkor lépett ki az erkélyre szerelmesével.

– Milyen csodálatosak a csillagok – mondta a férfi –, és milyen csodálatos a szerelem hatalma!

– Remélem, hogy idejében elkészül a ruhám az udvari bálra – felelte a lány –, golgotavirág-hímzést rendeltem rá, de a varrónők olyan lusták.

A fecske átsuhant a folyó felett, és látta a hajóárbocokon lengő lámpásokat. Elszállt a gettó fölött, és látta, amint az alkudozó öreg zsidók rézserpenyőben méregetik a pénzt. Végül elérkezett ahhoz a szomorú házhoz, és benézett. A kisfiú lázasan köhögött az ágyban, anyját pedig a fáradságtól elnyomta az álom. Beröpült hát a szobába, és letette az asztalra, az asszony gyűszűje mellé a nagy rubint. Aztán gyengéden körülrepülte az ágyat, és szárnyával legyezgette a kisfiú homlokát.

– Milyen jó hűvös van – mondta a kisfiú –, most már meg fogok gyógyulni! – És édes álomba merült.

Akkor a fecske visszaszállt a Boldog Herceghez, és elmondta, mit végzett.

– Furcsa – jegyezte meg –, csöppet se fázom, pedig meglehetősen hideg van.

– Mert jót cselekedtél, azért – mondta a Herceg.

A kis fecske elgondolkozott ezen, s azután elaludt. A gondolkozás ugyanis mindig elálmosította.

Hajnalban elszállt a folyóhoz, és megfürdött.

– Milyen rendkívüli jelenség – mondta a madártan professzora, amikor áthaladt a hídon. – Fecske télen! – És hosszú levelet írt az esetről a helybeli újságnak. Nagy feltűnést keltett vele, mivel teletűzdelte olyan szavakkal, amelyeket senki sem értett.

– Ma este indulok Egyiptomba – mondta a fecske, és előre örült az elkövetkezőknek. Meglátogatta sorra a műemlékeket, és sokáig elüldögélt a templomtorony csúcsán.

Amerre csak megfordult, a verebek felcsiripeltek.

– Nicsak, egy előkelő idegen! – mondogatták egymásnak. S így aztán a fecske nagyon jól érezte magát.

Amikor felkelt a hold, visszarepült a Boldog Herceghez.

– Nem üzensz semmit Egyiptomba? – kiáltotta. – Nyomban indulok.

– Fecském, fecském, kicsi fecském – mondta a Herceg –, maradj velem még egy éjszakára.

– Várnak már Egyiptomban – felelte a fecske. – Társaim holnap továbbrepülnek a második vízeséshez. Víziló hűsöl ott a sás között, és hatalmas gránittrónuson ül Memnon isten. Egész álló éjszaka a csillagokat bámulja, s amikor a hajnalcsillag feltűnik az égen, kiszakad belőle az örömkiáltás, és aztán megint elnémul. Délben sárga oroszlánok járnak inni a vízpartra. Szemük zöld, mint a legzöldebb berill, és ordításuk túlharsogja a vízesés zuhogását.

– Fecském, fecském, kicsi fecském – mondta a Herceg –, messze-messze, a város túlsó szélén látok egy fiatalembert egy padlásszobában. Asztala tele van kéziratlapokkal, föléjük hajlik, és mellette, egy talpas pohárban hervadozó ibolyák. Haja barna és hullámos, az ajka piros, mint a gránátalma, a szeme nagy és álmodozó. A darabját szeretné befejezni a színházigazgató számára, de nem tud írni, mert nagyon fázik. Kandallójában nincsen tűz, és az éhség elgyengítette.

– Itt maradok még egy éjszakára – mondta a fecske, mert igazán jó szíve volt. – Vigyek neki is egy rubint?

– Sajnos, nincs több rubinom – mondta a Herceg –, nincs egyebem már, csak a két szemem. Ritka zafírból valók, ezer évvel ezelőtt hozták őket Indiából. Vájd ki az egyiket, s vidd el neki. Majd eladja az ékszerésznek, eleséget és tüzelőt vesz érte, és befejezi a darabját.

– Drága herceg – mondta a fecske –, én ezt nem tudom megtenni! – És sírva fakadt.

– Fecském, fecském, kicsi fecském – mondta a Herceg –, tedd, ahogy parancsoltam!

A fecske hát kivájta a herceg fél szemét, és repült a diákhoz a padlásszobába.

Nem is volt nehéz bejutnia, mert a háztetőn lyuk tátongott, s azon besurranhatott egyenest a szobába. A fiatalember éppen tenyerébe temette az arcát, s meg sem hallotta a szárnyak suhogását; de amikor feltekintett, ott találta a gyönyörű zafírt a hervadt ibolyákon.

– Mégiscsak megbecsülnek – kiáltott fel –, ezt valamelyik tisztelőm küldte! Most már befejezhetem a darabomat! – És sugárzott a boldogságtól.

Másnap a fecske elrepült a kikötőbe. Megült egy nagy hajóárboc csúcsán, és elnézte, hogyan emelik ki a tengerészek köteleken a hatalmas ládákat a hajó gyomrából.

– Húzd meg! – kiáltották, valahányszor egy-egy láda előbukkant.

– Megyek Egyiptomba! – kiáltotta a fecske, de senki sem törődött vele, s így aztán amikor felkelt a hold, visszaszállt a Boldog Herceghez.

– Búcsúzni jöttem – szólt fel hozzá.

– Fecském, fecském, kicsi fecském – mondta a Herceg –, maradj velem még egy éjszakára!

– Tél van – felelte a fecske –, nemsokára itt a fagy, lehull a hó. Egyiptomban a zöld pálmafákra melegen tűz a nap, az iszapban krokodilusok feküsznek, és bután bámulnak a világba. Társaim fészket raknak Baalbek templomában, és turbékolva figyelik őket a rózsaszín és fehér galambok. Drága Herceg, elhagylak, de sohasem foglak elfelejteni, és tavasszal, visszafelé szállva majd hozok neked két szép drágakövet azok helyett, amelyeket elajándékoztál. A rubin pirosabb lesz, mint a piros rózsa, és a zafír kék lesz, akár az óceán.

– Odalent a téren – mondta a Boldog Herceg – álldogál egy gyufaárus kislány. A gyufát beleejtette a csatornába, s tönkrementek az utolsó szálig. Az apja megveri, ha nem visz haza pénzt, és most sírdogál szegény. Nincs se cipője, se harisnyája, és a feje is fedetlen. Vájd ki a másik szememet, add oda neki, és nem veri meg az édesapja.

– Itt maradok még egy éjszakára – mondta a fecske –, de nem vájhatom ki a szemedet, mert akkor megvakulsz.

– Fecském, fecském, kicsi fecském – mondta a Herceg –, tedd, ahogy parancsoltam.

Kivájta hát a fecske a Herceg másik szemét, és elrepült vele. Elsuhant a gyufaárus kislány mellet, és beleejtette a követ a tenyerébe.

– De gyönyörű üvegcserép! – kiáltott fel a kislány, és nevetve hazafutott.

A fecske pedig visszaszállt a Herceghez.

– Most már vak vagy – mondta –, így hát veled maradok örökre.

– Nem, kicsi fecském – mondta a szegény Herceg –, menned kell Egyiptomba.

– Örökre veled maradok – mondta a fecske, és elaludt a herceg lábánál.

Másnap pedig a vállára telepedett, és arról mesélt neki, mi mindent látott ő idegen országokban. Mesélt a piros ibiszekről, amelyek hosszú-hosszú sorokban álldogálnak a Nílus partján, és csőrükbe kapják az aranyhalakat; mesélt a szfinxről, amely olyan öreg, mint maga a világ, a sivatagban él, és tud mindent; mesélt a kalmárokról, akik lassan lépkednek a tevék mellett, és borostyánszemeket szorongatnak a kezükben; mesélt a holdhegyek királyáról, aki fekete, akár az ébenfa, és egy nagy kristály az istene; mesélt az óriás, zöld kígyóról, amely egy pálmafán alszik, és húsz papja mézeskaláccsal eteti; mesélt a törpékről, akik a nagy tavon óriás leveleken hajóznak, és örökös háborút vívnak a lepkékkel.

– Drága kicsi fecském – mondta a Herceg –, csodálatos dolgokat beszélsz nekem, de nincs csodálatosabb az emberi szenvedésnél. Nincs nagyobb titokzatosság, mint a nyomorúság. Repülj végig a város felett, kicsi fecske, és meséld majd el nekem, mit láttál.

Így a fecske végigrepült a város felett, és látta, hogy a gazdagok szép házaikban boldogan vigadoznak, míg a koldusok a kapuk előtt üldögélnek. Berepült a sötét sikátorokba, és belenézett az éhező gyermekek fehér arcába, amint közömbösen bámulták a fekete utcát. Egy híd boltíve alatt két kisfiú feküdt, szorosan egymás karjában, hogy meg ne dermessze őket a hideg.

– Jaj de éhesek vagyunk! – mondták.

– Itt nem alhattok! – kiáltott rájuk az őr, s a két kisfiú nekivágott az esőnek.

Aztán a fecske visszarepült, és elmondta a Hercegnek, mit látott.

– Aranylemezkékkel vagyok borítva – mondta a Herceg –, fejtsd le rólam levelenként, és add a szegényeimnek; az élők azt képzelik, hogy az arany boldogságot hoz rájuk.

A fecske lecsipegette hát az aranylevélkéket, egyiket a másik után, míg a Boldog Herceg tetőtől talpig kopott nem lett és szürke. És az aranylevélkéket, egyiket a másik után, mind a szegényeknek vitte, és a gyermekek arca kipirosodott tőle; nevetésük, játszadozásuk felverte az utcát.

– Van már otthon kenyerünk! – kiáltották.

Amikor lehullott a hó, s a hóra jött a fagy, az utcák mintha ezüstből volnának, úgy csillogtak és ragyogtak; a házak ereszéről hosszú jégcsapok lógtak, megannyi kristálytőr, az emberek pedig mind bundába bújtak, és a kisfiúk skarlátszínű sapkában korcsolyáztak a jégen.

A szegény kicsi fecske egyre jobban és jobban fázott, de annyira megszerette a Herceget, hogy nem akarta elhagyni. Felcsipegette a morzsákat a pék ajtaja előtt, amikor a pék nem látta, és a szárnyaival csapkodott, hogy felmelegedjék.

Végül érezte, hogy nemsokára meghal. Már csak annyi ereje maradt, hogy utoljára rászállhasson a Herceg vállára.

– Isten veled, drága Herceg – suttogta –, ugye, megengeded, hogy megcsókoljam a kezedet?

– Örülök, kicsi fecském, hogy végre mégis elindulsz Egyiptomba – mondta a herceg –, túlságosan hosszan időztél itt; de inkább az ajkamat csókold meg, mert szeretlek.

– Nem Egyiptomba indulok – mondta a fecske. – A halál házába megyek. És a halál, ugye, az álom testvére?

Azzal ajkon csókolta a Boldog Herceget, és holtan hullott a lába elé.

Ebben a pillanatban furcsa roppanás hangzott a szobor belsejéből, mintha valami eltört volna. S csakugyan, az ólomszív kettéhasadt. Szörnyen kemény volt a fagy, annyi bizonyos.

orvosság különféle bajra

Ugye vannak dolgok amire keressük egy másba dolgokat oda jutunk hogy mondatokat,

ejtünk olyat ami ép nem fog jó esni annak illetőnek utána lehet az fog ki derülni hogy,

mondat ép köztük nem jó est hány olyan is meg valamit és nem jó esni törekednek,

ara hogy meg ne bántsam illetőt mert lehet az neki rosszul esik neki de hány olyan,

mondanak egy olyan dolgot ami ép nem jó esik akkor olyan fel merülhet nagyon,

meg tapasztaltam ezt mai világba hallunk egy dolgot amit ép továbbítjuk azt dolgot,

meg egyenesen neki de ez egy egyenes szép dolog másik embertől úgy érzem .de,

valamit olyat halunk nem egyből meg sértődni és nem azt játszani mint közvetíti egy,

valaki ő most nem beszélünk mert fájdalmat okozott nekem,ha igen meg ez est lehet,,

elő fog fordulni ilyen ,de nekünk ilyenkor az dolgunk ami fáj azt le tisztáztuk hogy,

ne múljon le nap harag nélkül mert azt szokták mondani hogy harag soha nem,

jó tanács adó az embereknek ..tudnak ilyen gyógyszert adni kicsinységre ,vagy kapzsiságra,

vagy haragra tudnak gyógyszert gonászágra vannak balzsamaik vannak erre dolgokra .

Meg választ mindegyikre kérem ami használ ,jó de van egy kis probléma a gyógyszert,

mindenkinek meg kel kérni bajára ,különben nem fog használ haragos embernek be kel,

szedni egy gyógyszert hogy elmúljon szívébe harag. szívesen állok rendelkezésre bármi ,

ellen szempillantás alatt meg gyógyul . Odáig fajult a dolog hogy egy darabig válogatót,

haragra ,sértődésre gyógyszert ,de meg unta hogy kérték gyógyszert. A patikusnak ilyen,

gondolatai támadtak hátha mégis igaza van és be kellene vennem egy hirtelen harag elenni,

tablettát ugyan legyintet azonnal nem hirtelen harag ez csak igazságosság .nem is vett,

be semmilyen tablettát leült és várta betegeket de mindenki másnak akart venni gyógyszert,

nem azért jöttem hogy igazakat hívjam ha nem bűnösöket mert nem egészségesnek kel,

orvos ha nem betegnek ezt verset hoztam magúnak gondolataim végére mai napnak.

Kértem Istent

Megkértem Istent, hogy vegye el büszkeségemet, de Ő azt mondta : nem

Azt mondta, hogy a büszkeségemet nem ő veszi el, hanem nekem kell feladnom azt.

Kértem Istentől, hogy fogyatékos gyermekem legyen egészséges, de Ő az mondta: nem

Azt mondta, hogy a lelke egészséges, a teste pedig csak átmenet.

Kértem Istent, adjon nekem türelmet, de Ő azt mondta: nem

Azt mondta, hogy a türelem a megpróbáltatás eredménye, nem kapni, megszerezni kell.

Kértem Istent, adjon nekem boldogságot, de Ő azt mondta: nem

Azt mondta, csak áldását adhatja- a boldogság rajtam múlik.

Kértem Istent, kíméljen meg a fájdalmaktól, de Ő azt mondta: nem

A szenvedés eltávolít a világ dolgaitól és közelebb visz Hozzá.

Kértem Istent, adjon lelki fejlődést, de Ő azt monda nem

Azt mondta, a fejlődés az én dolgom, de hajlandó megmetszeni, hogy gyümölcsöt hozzak.

Kértem Istent, segítsen másokat szeretni, úgy ahogy Ő szeret engem.

Erre azt felelte: Látom, már kezded érteni…..

Kértem erőt…És Isten adott nehézségeket, amelyek erőssé tesznek.

Kértem bölcsességet….És Isten adott problémákat, hogy megoldjam azokat.

Kértem bátorságot…És Isten adott veszélyeket, hogy legyőzzem azokat.

Kértem adjon szeretetet…És Isten adott gondterhelt embereket, hogy segítsek rajtuk.

Kértem kegyelmet.. És Isten adott lehetőségeket.

Semmit sem kaptam amit akartam, de megkaptam mindent amire szükségem volt.

S imáim meghallgatásra leltek.

Mindig csak adni

A jó öreg kút csendesen ontja vizét

így telik minden napja.

Áldott élet ez, fontolgatom:

csak adni, adni minden napon.

Ilyen kúttá kellene lennem.

Csak adni teljes életemben.

Mindig csak adni?

Ez terhet is jelenthet!

Jó kút, nem érzed ezt a terhet?

Belenézek, tükre rám ragyog,

de hiszen a forrás nem én vagyok!

Árad belém, csak továbbadom,

Vidáman, csendben és szabadon.

Hadd éljek ilyen kút-életet,

Osszak áldást és sok-sok szeretetet!

Nem az enyém, Krisztustól kapom,

Egyszerűen csak továbbadom.

mi nem jó tanács adó embernek

Ki ne ismerné azt az érzést, amikor a sértettség, a csalódottság, a tehetetlenség, az indulat eluralkodik egész valóján. Harag,- lecsaphat hirtelen nagy erővel, de kialakulhat fokozatosan is, mintegy érlelődve bennünk – bosszúvággyal párosulva. A harag rossz tanácsadó – tartja a mondás, s milyen igaz: hiszen számtalan negatív következménnyel járhat, ha nem vagyunk képesek fékezni érzelmeinken. A haragnak – bármilyen hihetetlen is – vannak típusai. Haragra gerjedhetünk életösztönből, – pl. utcai rablás – amikor a feltámadó düh elnyomja félelmeinket, és képesek vagyunk megvédeni magunkat. Haragudhatunk akkor is, ha indokolatlanul, és igazságtalanul megbántanak, vagy megszégyenítenek bennünket. A legnagyobb problémát viszont az jelenti, ha öncélúan haragszunk, holott semmi okunk nem lenne rá. Ami persze állandósulhat is – megmérgezve ezzel önmagunk és családtagjaink mindennapjait. Fontos, hogy mindig tudjuk kordában tartani haragunkat –s ha problémáink támadnak, igyekezzünk emberi hangon megbeszélni azokat.
„A szeretet és a gyűlölet nem vak, csak el van kápráztatva a tűztől, melyet magukban hordanak.
„Ha valakinek kötekedhetnékje van, a hallgatás ugyanolyan bosszantó a számára, mint a visszabeszélés.”
„Nem könnyű önmagunk elől elrejteni gondolatainkat, főleg, ha az bosszúvággyal is párosul.
„Ne légy pukkancs! Az ember sok olyat mond dühében, amit nem gondol komolyan, mégis nagyon fájhat, örök nyomot hagyhat. Ne herdáld el könnyelműen, indulatból életed értékeit!”
„A vita rendszerint viszállyá fajul.”

„Ne hergeld fel magad olyasmin, amiről úgyse tehetsz semmit.”
„A szavak hatalmas erejével egymást boldoggá is tehetnénk, mégis inkább fájdalmat és szenvedést teremtünk. Mindezt persze öntudatlanul tesszük, így okozva problémát (…). Nem tanítottak meg a szüleink bánni a szavakkal, mert annak idején az ő szüleik sem tudtak bánni a beszédteremtő erejével. Öntudatlan reflexként az egótok parancsára direkt bántjátok a többi embert – a legtöbbször azokat, akiket állítólag a legjobban szerettek.”
„Az együttérzés szelíd, békés, gyengéd természetű. Ugyanakkor erőteljes, hatalmas érzés. Mégsem jelent veszélyt senkire. Azok viszont, akik könnyen elvesztik a türelmüket, megbízhatatlanok, veszélyesek. Az én szememben a harag fellobbanása a gyengeség nyilvánvaló jele.
„Az arrogancia mögött legtöbbször kisebbrendűségi érzés bújik meg.”
„Ön dönti el, hogy egy támadás eltalálja-e. Senki más. A támadója egy bántó megjegyzést vág az arcába. Azt azonban nem tudja megszabni, hogy ön mit kezd ezzel. Olyan, mintha kesztyűt vágnának az arcába. Öné a döntés, hogy felveszi – és harcol – vagy nem. Ha találva érzi magát, akkor felveszi. Valójában mindannyian verhetetlenek vagyunk. A kesztyűt egyszerűen ott hagyhatjuk a földön.”
„Akárhányszor elbuksz is, nem győzvén le indulataidat, ne csüggedj, mert minden erőfeszítésed eharcban gyengíti szenvedélyed, és megkönnyíti győzedelmed felette.”
„Ha a kellemetlen dolgok megterhelnek, és érzed a haragod vagy a felháborodásod megjelenését, menekülj ettől, és ne veszítsd el az önuralmadat! Minél több gyakorlatot szerzünk abban, hogy akaraterőnk segítségével visszanyerjük lelki nyugalmunkat, annál inkább megerősödik a képességünk lelki nyugalmunk megőrzésére.”
„Figyelj a vitákra, de vitába ne keveredj! Isten őrizzen az indulatosságtól és kapkodástól még az apró kifejezésekben is!”
„Általában a legtöbb pár, ha vitatkozni kezd, öt perc múlva már a vita hangnemén és stílusán veszekszik.”

„A vitákat azzal kerülhetjük el, ha sosem feledjük: párunk nem arra figyel, amit mondunk, hanem arra, ahogyan. Ahhoz, hogy vita kerekedjen, két ember kell, de a megállításához egy is elég.”
„A gonoszság csak pillanatnyi fellobbanás, de nyomában kiégett porhüvelyt hagy.”
„Ha valaki megsért téged és te élesen vissza akarsz vágni, előbb végy mély lélegzetet és ne beszélj addig, amíg gondolataid teljesen meg nem nyugodtak. Ez a módja a lélegzésnek, védelem az élet minden viszontagságai közepette, mert erőt, hatalmat kölcsönöz és a nehéz napokban reményteljesebbé és vidámabbá tesz.”
„Nagyon nehéz összeszidni egy embert, aki beismeri a hibáját.”(

felesleges agódás

Kicsit azon elmélkedjünk el hogy vannak páran emberiségbe hogy tele vannak aggodalmakkal,

és neki állnak félni és aggódni ,hogy mi történik vele életbe nekünk annyi dolgunk lenne,

hogy bízunk rá bízzuk égiekre hogy vezessék életünket végig akkor is vannak nehézségek,

életünkbe ők segítenek és könnyen meg oldják nekünk csak bízni és hinni kel benne hogy,

elrendezik életüket könnyen és nem kel aggódni sémiért az csak magukba okozunk olyat,

aggódjunk és életünket tesszük aggodalommá így magunkba így teszünk egy olyat aggódjunk,

hogy azzal tesszük életünket nehezéébe mert fölöslegesen aggódunk egy biztos magukat ,

ezzel tönkre tenni hogy fölöslegesen aggódunk ,mert égikre bízunk életünket semmitől nem,

kel tartani ők elrendezik életünket könnyen és agaódalom nélkül én már nagyon meg,

tapasztaltam .azt mondja evangélium hogy meg van számolva hajunk sála is nincs miért,

aggódni az embernek csak rá kéne bízni égiekre magunkat könnyebb nekünk is életbe,

higgyék el nincsen-mért aggódni. ép egy nap valakivel beszélgetek meg nézem tölt telefonja,

,

és meg mozdult kis beltéri egere egy fél centit már attól aggódik mi történik vele le,

se esik nincsen olyan helyen ,akkor mért aggódni ennyit csak itt-is bízni kéne hogy,

semmi nem fog történni .mondjuk azt elromolna valami de tudjuk meg lehet javítani,

de mi neki állunk aggódni keresni hogy mért romlót el ,de nekünk ebbe dolgunk,

hogy elrendezünk ügyesen dolgokat fentiek ebe segítenek csak neki kezdünk aggodalommal,

élni életünket hogy azzal azt gondoljuk hogy jobb lesz ,de nem lesz jobb csak magunkat,

tápláljuk szívünket aggodalommá pedig nem kéne csak bízni kel minden ügyet égiek ,

segítségével meg oldani .

Könnyen kezelheti, ha mi csak, minden nap, a teher kinevezett hozzá. De a terhelés lesz túl nehéz nekünk, ha visszük a tegnapi terhét újra ma, , majd adjunk hozzá a terhet a holnap mielőtt szükség elviselni.

Sok-sok esztendeje egyszer korgó gyomorral, üres zsebbel virradtunk a hálaadás napjára. Kopogtak. Kinyitottuk az ajtót, és egy férfi lépett be óriási élelmiszeres csomaggal, egy hatalmas pulykával, amihez még tepsit is mellékeltek. Nem hittünk a szemünknek.

Ki maga és honnan jött? – csodálkozott apám.

Egy barátjuk küldött – válaszolta az idegen – , aki tudja, hogy nélkülöznek, de visszautasítanák a közvetlen segítséget, ezért küldött engem. Kellemes ünnepeket!

Nem, ezt nem fogadhatjuk el – szabódott apám.

Pedig kénytelenek – felelte az ismeretlen férfi, sarkon fordult, és behúzta maga mögött az ajtót.

Ez az élmény maradandó hatást gyakorolt az életemre. Megfogadtam, hogy egyszer majd én is viszem annyira anyagilag, hogy másoknak ugyanígy segíthessek. Tizennyolc éves koromra kialakítottam a magam hálaadás napi rituáléját. Mivel szeretem a kötetlen megoldásokat, azt találtam ki, hogy egyszerűen bevásárolok egy vagy két család számára elegendő élelmiszert, azután küldöncnek öltözve felkeresem a legszegényebb környéket, és találomra becsöngetek valahova. Az ajándékba mindig elrejtettem egy levelet, amelyben leírtam gyerekkori élményemet. Beszámolómat az alábbi mondattal zártam: “Cserébe csak annyit kérek, hogy törekedjenek előbbre jutni, s egyszer ugyanezt cselekedjék valaki mással.” Számomra ez az évente ismétlődő szertartás nagyobb gyarapodást jelent minden pénznél, amit valaha kerestem.

Olyan éles fájdalom hasít a szívébe, hogy le kell ülnie. Mi ez? Hiszen a szeretet fáj! Hát bolondok az emberek? Miért mondják, hogy a szeretet jó? Hiszen ez csupa fájdalom, aggodalom, szorongás! Aki nem tudja, mi a szeretet, annak semmi gondja, vidáman él és fütyül a világra… Hiszen a szeretet fájdalmas és nyomorúságos betegség! És rabság, szomorúság, alázat, megsemmisülés…

egy szokások

Embereknek vannak dolgok ami mindent meg tesz hogy idő után egy kicsit könnyebb,

legyen napi dolgokba vagy épen hozzá van szokva dolgokhoz ,úgy látja el ,mert könnyebb,

úgy van vele illető hány olyan szokás van ember idegzetébe hogy meg szokásból,

végez valamit el úgy gondolja hogy jobban lesz meg oldva lehet igaza van gondolata,

dolgunkat ahova el akar jutni illető mondjuk kerékpárt vesz hamarabb eljut célba ,de,

van annál is meg szokás vezet ember úgy ő gondolja de szolnak rá nem jó teszel,

mert ez nem vezet jóra ez nagyon rossz szokás van eszedbe elkel felejteni gyorsan,

kénytelen elhagyni azt rossz meg dolgát .vegyük olyan dolgot eszünkbe mindenki közlekedik,

amire befektet hogy könnyítsen magán én nekem kerékpárral közlekedek ,de ahogy múlt,

héten ki lyukat külső ,belső gumi így tartalékkal járok könnyítsem közlekedést magamnak.,

Mondjuk minden házba vannak dolgok ami könnyítenek nekünk háztartásba ez legyen,

egy áram milyen lenne valami közbe jön és később jövünk-rá ezt javítani kel most,

mit tegyünk amíg helyre áll elromlott nem igazán tudunk meg leni anélkül mert lehet,

elromlik étel vagy nincsen amivel fűtsünk magunkra ez minden dolog magukon segítsünk.,

Mindenkinél van olyan elmosogatna ő nagy örömmel ,de eszébe jutott amikor ép nyitja,

,

meleg vizet meg nincsen mert ép karban-tarnak egy gáz csövet .de eszébe most jutott,

eddig nem lesz meleg vizünk kénytelen húzni dolgát amíg jó lesz milyen rossz egy,

kicsit ha valami hiányzik háztartásba mert javítják keresni jobb legyen legtöbb esetbe,

meg amíg jó nem lesz az dolog hiányzik nagyon .héten jártam én ilyen dologba bele ,

mennék mosogatni állok hozzá eszembe folyt víz nem lesz meleg vized estig javítanak,

valamit én meg szokásból meg nyitom elmosogatok de később villant be akkor később

tudsz .

húzni dolgokat

Van olyan emberek életébe hogy nincsen kedve hozzá állni dolgokhoz ,de ha olyan helyen,

tölti-be dolgot amire meg kértek azt elkel végezni és azt nem illik húzz-ni halasztani az,

,

nem vezet soha jóra ezt minden ember meg tanulta ilyennel ember nem szokott ilyennel,

,

kockáztatni ha így állnak az biztos nem vezet jóra ha itthon vagyok én úgy vagyok meg,

kel tenni dolgokat mert ha nem oldom meg egy biztos másik illető isi meg levét az,

tuti mondom valaki aki elvégezte amire meg kérték bent úgy van vele most piheni,

szeretne így neki áll vagy szórakozni vagy más pihenő lehetőséget keresni ha ép,

csatornákba keres kikapcsolódást azt meg lehet érteni ám de ott is legyen először ,

az elvégzem otthoni rám bízott tenni valókat .nem állíthatunk úgy hozzá ő most pihen,

és nem érdekli semmi váltogatom csatornákat ,de nem jó meg oldás ,elmondom mért,

nem jó , meg oldás ő szórakozik kényelmesen úgy gondolja ,de ennek van hátul,

ütője aki végzi elhalasztott másra bízott tenni valókat másik isi meg levét neki okozunk,

kellemetlenséget és soha nem vezet jóra .volt olyan én halasztani akartam valamit ép,

közbe jött valami ép piheni akartam ez meg történt addig halasztottam azt tenni valót,

kis idő után meg oldottam csak így hozzá lehet állni ezt is érteni kevés idő vagy ép,

,,

fáradt volt azért későbbre halasztani .de van egy olyan meg oldás ha ember nem annyira,

,

van ki fáradva és össze kel szedni magát egy kicsit biztos elvégzi amit szeretne .én,

is úgy vagyok napokba nincsen kedvem elmenni egy-helyre ahol meg tudnám venni,

külső belső gumikat múlthéten ki durrant külső ,belső gumi úgy voltam vele elviszem,

egyik ismerőshöz de rendeljen ,de másképp álltam hozzá magam akarom meg csinálni,

hátha jóban ki jövök számításom szerint ,de én hét eleje óta tologatom ezt ügyet,

oda elmegyek nem bírtam elmenni fáradt voltam de össze szedtem magam ,de nagy,

tikkasztó meleg miatt nem mertem ki menni most meleg volt,de indultam volna utolsó,

időkbe ,de rájöttem nem érre-ki megint toltam ügyet más kora én iszom levét annyira,

később lesz kerékpárom kés .

gondolat barátságról

Kenyere utolsó morzsáival Tom King tisztára törölte tányérjából a rántott leves utolsó cseppjét is, aztán lassan, eltűnődve majszolta a falásnyi kenyérdarabkát. Éhesen állt fel az asztaltól, és ettől rossz kedve lett. Pedig csak neki jutott az ételből. A két gyerek már aludt a  hátha álmukban elfelejtik, hogy aznap nem volt vacsora. A felesége se nyúlt az ételhez, csak ült, és szótlanul, aggodalmas tekintettel nézte. Sovány, elfonnyadt proletárasszony volt, bár arcán még kiütközött elmúlt szépsége. A leveshez való lisztet a szomszédasszonytól kérte kölcsön. A kenyérre az utolsó pennyjét adta ki.
Tom King letelepedett az ablak melletti rozzant székre, amely nyikorogva tiltakozott a súlya ellen, öntudatlan mozdulattal a szájába dugta pipáját, és beletúrt kabátja oldalzsebébe. Csak arról jött rá, mit tesz, hogy . Feledékenységén bosszankodva eltette a pipát. Lassan, szinte tunyán mozgott, mintha súllyal nyomasztanák hatalmas izomkötegei. Óriás termetű, egykedvű ember volt, megjelenése éppenséggel nem megnyerőnek mondható. Ócska, gyűrött ruhát hordott. Cipője felsőrészét annyira elnyűtte már, hogy a bőr alig bírta meg a vaskos újratalpalást, amely különben szintén nem volt friss keletű. Foszlott gallérú pamutinge olcsó, kétshillinges áru, s pecsétjei kitisztíthatatlan festékfoltok.

idefigyelj – mondta komoran -, ha egyszer megígérted valakinek, hogy ekkor és ekkor itt vagy amott leszel, és nem vagy ott időben, csak két mentséged lehet: meghaltál, vagy olyan beteg vagy, hogy mozdulni se tudsz! Hogy nem haltál meg, azt látom. Nos, mi a betegség, hadd hívjam a doktort?!
Elmondtam neki szorongva ott a sötétben, hogy mi történt. Nagyapám szó nélkül végighallgatott. Mikor aztán kifogytam a szóból, megszólalt. Súlyos, lassú beszéddel.
– Idefigyelj – mondta. – Vannak emberek ezen a földön, akik úgy dobálják ide-oda a szavakat, meg az ígéreteket, hogy azoknak semmi értékük nincsen többé. Mi, Wassok nem ezek közé tartozunk. Ha mi mondunk valamit, az áll, mint a sziklakő. Ha mi a szavunkat adjuk, azt tartjuk is, ha belepusztulunk is! Érted?
– Értem – hebegtem megrendülve.
– Dehogyis érted – csapott le reám a szava -, de elmagyarázom úgy, hogy megértsed. Látod itt a mellényem zsebében az aranyórát? Nagyapámtól kaptam, amikor leérettségiztem. Amikor leérettségizel, a tied lesz. Ez az óra számomra minden csecsebecsénél értékesebb. De ellophatod. Visszaadhatod, vagy megtérítheted az árát. Ellophatod valakinek a lovát, a tehenét, ökrét, vadászpuskáját. Mindenét ellophatod és visszaadhatod megint, vagy megtérítheted az árát. Csak egy valamit, ha ellopsz valakitől, nem térítheted meg soha. S ez az idő! Ha valakinek az idejét lopod, azt úgy megloptad, hogy soha jóvá nem teheted. A várakozásban eltelt időt semmi hatalom a földön nem hozhatja vissza. Nincs, eltelt, vége. Örökre elveszett, és te voltál az, aki a jóvátehetetlen veszteséget okoztad. Érted?
Értettem. Úgy megértettem, hogy attól a naptól kezdve, ha valakinek szavamat adom, hogy ekkor és ekkor itt vagy amott leszek – akkor már ott vagyok öt perccel azelőtt, még ha vénasszonyok esnek is az égből, ahogy drága jó nagyapám szokta volt mondani. Erre neveltem gyermekeimet és unokáimat is. Nem azért, mert késni neveletlenség, hanem mert több annál. Aki öt percet késik, az öt percet ellop valakinek az életéből, amit nem tehet jóvá soha.
– A megbízható embert még ellensége is tiszteli – mondta volt nagyapám -, mert a megbízható ember a társadalom sziklaköve, amire országot lehet építeni. A többi szemét, amit elfú a szél

Búk, bánatok!
Távozzatok
Előlem messze;
Hogy szívemet,
Víg kedvemet
Semmi ne epessze.
Fejemet nem töröm:
Jobb annál az öröm.
Kár hiába,
Bolondjába
Gyötreni szívemet;
A siralom
Aggodalom,
Ekkép el nem temet
Idején engemet.
Hát vígadok,
Helyt nem adok
Már a bánatnak:
Hoppot mondok!
A búk s gondok
Nálam nem lakhatnak.
Örömmel múlatok,
Mikor múlathatok.
Ha hallik a
Víg muzsika,
Én is majd eljárom!
A vígságot,
Múlatságot
Tőlem el nem zárom.
Kicsiny az én károm!…

A szeretet hűséges marad jóban és rosszban.

A szeretet hűséges marad jóban és rosszban. Beéri a tökélynél kevesebbel is, és tekintettel van az emberi gyarlóságokra.”

“Ha szeretet van az életünkben, az pótol ezernyi dolgot, ami hiányzik. Ha nincs szeretet, mindegy, mink van, az sosem lesz elég.”

“A szeretet és gyűlölet tükre által látod magad a legtisztábban.”

“A szeretet hiányának lényege a lustaság, mert a szeretet: munka.

“A szeretet nem adó, nem követelés,
mely mögött áll végrehajtó.
A szeretet úgy árad, mint a napfény:
csöndesen és állandóan – egyedül
a maga csodatévő hevétől.”

“Soha ne kérj bocsánatot érzelmeid kimutatásáért, mert ha azt teszed, akkor az igazságért kérsz elnézést.”

“Csak mert valaki nem úgy szeret téged, ahogy te szeretnéd, az még nem jelenti, hogy nem szeret téged szíve minden szeretetével.”

“A szeretet hiányát az ember soha nem pótolhatja; ám a szeretet minden mást pótol.”

“Az ember egy napon rádöbben arra,
hogy az életben igazán semmi sem fontos.
Sem pénz, sem hatalom, sem elorejutás, csak az, hogy valaki szeresse őt igazán.”

“A szeretet nem egy személy kizárólagos szeretete, hanem olyan lelkiállapot, amelyben készek vagyunk mindent szeretni; az az állapot, amelyben felismerhetjük lelkünk valós eredetét.”

“Talán semmi sincs szebb a világon, mint találni egy embert, akinek lelkébe nyugodtan letehetjük szívünk titkait, akiben megbízunk, akinek kedves az arca, elűzi lelkünk bánatát, akinek egyszerű jelenléte elég, hogy vidámak és nagyon boldogok legyünk.

“Amikor az ember eljut odáig; hogy képes a „szívével gondolkodni és az agyával érezni”, vagyis intellektuális erejét a szeretet szolgálatába állítja, akkor végre tudatos építőjévé válik a kozmosznak. Teremt, mint egykor teremtett.. ”

“A szeretet, amely véget ér, csak a szeretet árnyéka.
Az igazi szeretet  kezdet és vég nélkül

“Ahol nincs szeretet, ott semmi sincsen. Ahol kihunyt a szeretet, félelem költözik a szívekbe. Ha szeretni tudsz, nincs mitől félned.”

“A szeretet hűséges marad jóban és rosszban. Beéri a tökélynél kevesebbel is, és tekintettel van az emberi gyarlóságokra.”

“A túl nagy szeretet se dicsőséget se megbecsülést nem szerez az embernek.”

“A szeretet az, ami Karácsonykor a szobában van. Ha egy pillanatra abbahagyod az ajándékok kicsomagolását, akkor lehet meghallani.”

“Azt mondják, a földi boldogsághoz a következők kellenek: legyen kit szeretnünk, legyen mit csinálnunk és legyen miben reménykednünk.”

“Egy pillanatnyi igazság megszépítheti, és meg is fogja szépíteni a világot. Egy pillanatnyi béke megmentheti, és meg is fogja menteni a világot. Egy pillanatnyi szeretet tökéletessé teheti, és tökéletessé is fogja tenni a világot.”

“Aki szeret, annak fickándozik a szíve. Annak az élete színes, és süt a napja. Aki nem szeret, olyan tájakon jár, ahol nem süt a nap.”

“Ahol szeretünk, ott az otthonunk – az otthon, melyet lábunk elhagyhat, de szívünk sohasem.”

“Adni csodálatos dolog. Még ha csak gondolatban kívánunk áldást valakinek az életére, ha szeretettel gondolunk rá, ha némán imádkozunk érte, akkor is nagy hatással lehetünk az életére.”

“Ha igazán szeretek egy embert, mindent szeretek, szeretem a világot, szeretem az életet. ”

“Ha gyűlölsz valakit, gondold meg, van-e értelme; ha viszont szeretsz valakit, ne gondolkodj azon, hogy van-e értelme.”

“Az igazi szeretet próbája egyedül az, hogy nem fél a másik ember szeretetétől, hogy elegendő benne a szelídség, a türelem és az alázat ahhoz, hogy elfogadja azt.”

“A tudat, hogy szerethetsz és szeretnek olyan melegséget és gazdagságot ad az életnek, amit semmi más nem pótolhat.”

“Ne a virágot nézd, ami talán útifűnek látszik, hanem hogy kaptad. Aki adta, mást nem talált, de adni akart, mert szeret.”

“Szeretni semmi. Ha szeretnek, az már valami. Ha szeretsz és szeretnek, az a minden.”

“A tárgyak kényelmet adnak, a pénz nyugalmat, de a Szeretet – ami a legfontosabb a világon – nem veheted meg pénzen, csak kiérdemelheted.”

“A nagy szavak nem érnek semmit, Elszállnak, mint az őszi szél De a szeretet, ha tiszta szívből fakad, Elkíséri az embert, amíg él.”

“Akiket szeretünk, azoknak majdnem mindig nagyobb hatalma van rajtunk, mint magunknak.”

“Nehéz dolog, hogy ne szeress, de nehéz az is, hogyha szeretsz. A legnehezebb, ha hiába szeretsz.”

“Az embernek érzelmekre is szüksége van, mert gyengédség és szeretet nélkül az élet csupán afféle lélektelen gépezet.

a szeret tovább adása

Néha olyat lát ember azt gondolja nagyon jó felé menyük a világ gondoljunk bele,

valahova kapcsolgat valamivel letudja kötni magát elkezdi magát lekötni aki ebe ,

keresi magának szórakozást de úgy gondolja nagyon jó példát mutat a világnak el,

kezdi értelmét keresni de aki tudja hol és mi jó a világnak akkor meg különböztetni ,

mi lesz jó ennek emberiségnek legtöbb ember meg van szorulva ara hogy másik ,

ember szerettét viszonyozza felénk ez nagyon fontos cél világba ezt én nagyon,

meg tapasztaltam igen is tudom állítani működik ez ,de nem abból áll szeretet ,

meg mondom annak illetőnek hogy szerettem ha nem olyan dolgokat kel tenni,

másik ember felé hogy meg szeresen téged és ez működik akkor jön rá emberek,

őt szeretik mindenütt de nem illik el árulni ha nem nekünk kel érte tenni, szeressenek,

de ez dolog nagyon fontos ügy minden emberiségnek tenni kel működjön szeret világba,

és ne akadályozza meg szemi minden embernek dolga és tenni ezt fontos célt ,

emberiségnek meg mutatni dolgozunk ezen nagyon fontos szeretet működjön mindenütt.

Kezdjük mindenkit szeretni fel ébreszteni szeretet világ felé ,ne engedjünk szemi olyan,

ellenkező dolgot éber-se fel emberekbe ne az legyen amit mutatta és azon egy pillanat,

alatt ki akadtam egy percre olyan van fogadt fogért meg mutatom hogy neki ne legyen,

jó világba neki én vagyok jó ne legyen neki igaza ezt nem mondanám szeretetnek másik,

felé ez nagyon rossz példa ,ne kövesük ezt dolgát .nekünk az legyen fontos eszközünk,

hogy világba működjön a szeretet világba ,nekünk dolgozni kel minden emberiségnek,

eljusson szeret de mi vagyunk közvetítője ennek szeretet tovább adás minden hova ,

eljusson szeret világba ,elkezdjük át adni másiknak tovább adja 3nak egyszer csak,

eljut majd szeretet az egész világ felé nekünk ezen sok tenni való dolgozunk rajta,

hogy világba el jusson szeretet és béke legyen .

Imádság szeretetért

Uram, azt a kegyelmet kérem tőled,

hogy testvéreimnek adhassam mindazt a szeretetet,

melyet neked szeretnék adni,

azt kérem, hogy eméssz fel engem szereteteddel,

add meg nekem, hogy mások javát szolgálhassam,

főként azokét, akiket senki sem szeret,

akik nem szeretetre méltók.

Add meg nekem, hogy szeressek akkor is,

amikor engem nem szeretnek,

add meg nekem, hogy szeressek,

amikor nem hiszek mások szeretetében.

Add meg nekem a felismerést,

hogy minden seb, hozzád tud és akar emelni.

Semmi és senki, egyetlen teremtmény

se legyen képes elválasztani tőled.

Add meg nekem, hogy megértsem az eseményeket,

s hogy úgy éljek, mintha ma este meg kellene jelennem előtted.

Ó, Uram, tedd, hogy így legyen!

Imádság a barátaimért

Atyám, őrizd, óvd a bajtól azokat, akiket különösen szeretek! Úgy vigyázz rájuk, mint az én szívemre, melyben nevüket őrzöm! Tartsd tőlük távol a kísértéseket, és térítsd őket arra az útra, amely a Te dicsőségedbe vezet! Ha szívüket a bánat nyomja, tedd őket kitartóvá! Tudjanak bízni, remélni segítő, megszentelő kegyelmedben! Adj nekik nyugodt éjszakát, zavartalan álmot, reggel pedig újra rajtuk pihenjen tetszésed. Élvezzék a föld örömeit, amelyeket a tiszta lelkek számára készítettél, és vezesd őket egyszer országodba, hogy ott egyesülve a szeretetben együtt dicsérhessük szent Neved mindörökké! Ámen.

Uram,

tégy engem békéd eszközévé.

Hadd vigyem a szeretetet,

ahol a gyűlölet uralkodik,

a megbocsátást oda,

ahol a vétek él.

Hogy egyességre hozzam azokat,

akik széthúzásban élnek,

s az igazságot vigyem oda,

ahol a tévelygés az úr.

Hadd vigyem a hitet,

hogy szétoszlassam a sötétséget,

s az örömöt vigyem oda,

ahol szenvedés az élet.

Ámen.

egy fájdalam egész nap

Most egy olyan napomról mondok maguknak örömmel kezdetem bele napomba nyugodt,

volt helyzet itthon is ép szüleim pihentek egy kicsit távol de tartottuk telefoni kapcsolatot ,

de én úgy vagyok ezzel ilyenkor nem szeretek senkit zavarni amikor ép ember elmegy,

ki kapcsolódni így ilyenkor meg oldom magam amit kel ,egyik nap ép fel kelész előtt,

voltam annyira voltam fejemmel hogy majd szét ment fejem de nem élek nagyon,

gyógyszeres dolgon csak annyi amennyi nagyon szükséges így csak valami olyan dolog,

fáj próbálom gyógyszeres kezelés nélkül meg oldani de azon reggel nem tudtam meg,

oldani máshogy csak azzal mert ép mentem segíteni ,de haza ugortam egy fájdalom ,

csillapítóért de annyira voltam hogy tudtam gondolkozni de nagyon fájt ,de kitartó,

voltam abba bizakodtam hogy remélem enyhülni fog használ az kicsi fáj fájás is elmúlik,,

de egy pár óra múlva egy kicsit enyhébb volt de még mindig nem érzetem úgy ,

fejemet ahogy sokkot lenni így nem volt más meg oldás adtak egy másik fájdalom,

csillapítót ami használni fog bizakodtam benne úgy is volt délutánig enyhült .de estére,

is volt kis fájdalom fejembe de már nem akartam megint fájdalom csillapítón élni,

így ki tartó voltam ahogy ismernek engem emberek nagyon sikerült ennek nagyon,

örültem ,de annyira voltam kedvencet meg nézni de jól éreztem magam de még mindig,

úgy voltam szoktam mindig lenni nem igazán köt le nem érdekel hagy mondja .pár,

perc múlva annyira voltam követeltem csöndet így ki kapcsoltam legyen kis csend,

hátha jobb lesz valamennyire fejemnek enyhült de még mindig nem igazán jól,

de az volt rossz egész nap volt fejembe fejfájás de csillapítódott ,de igazai teljes,

fájdalom csillapítást este értem el amikor úgy voltam vele most már fejemre,

teszek vizes borogatást el fog múlni és sikerült elérni másnapra teljesen elmúlt,

fájdalom fejemből ez vizes borogatás többet ér mint gyógyszerezés ezt tanultam meg,

sok fájdalom csillapítás se egészséges mondtak nekem egy olyan ember aki ilyen,

dologba járatos azért szoktam gyógyszeres kezelés nélkül élni én azok egészségesek,

mint másik meg oldás .

Kél és száll a szív viharja
Mint a tenger vésze;
Fájdalom a boldogságnak
Egyik alkatrésze.

szerető ember

megköveteli magának és megadja másnak a minden embernek kijáró tiszteletet, de megkülönböztetett tiszteletet, sem magának semmi címet nem követel, másnak pedig úrvoltáért, sem vagyonáért, sem hatalmáért, sem befolyásáért, sem ruhájáért megkülönböztetett tiszteletet nem ad, csak tisztességéért, vagy érdeméért; senki emberfia előtt meg nem alázkodik, alázatoskodó megszólítási és köszönési módokat szájára nem veszmagát munkában szolgának, szabad idejében és a maga otthonában úrnak tekinti, és szembeszáll mindenkivel, aki magát szolgálata és munkája alatt is úrként, hatalmasként viseli és másokat szolgáknak, alacsonyabbrendűeknek kezela maga vagy más munkája értékének a leszállítását, emberi kiuzsorázását, vagyoni vagy hatalmi helyzet kihasználását, s egyáltalán semmiféle kizsákmányolást nem tűr, magát vagy mást a maga igazából, világos jogából, megszolgált követeléséből semmiféle erőszakkal, megfélemlítéssel, rábeszéléssel, fortéllyal kiforgatni nem engediőrködik a maga és minden ember egzisztenciájának a szabad és biztosított volta felett, illetéktelen vagy önkényes behatástól való mentessége jogvédelemmel és garanciákkal ellátottsága felettszüntelenül szem előtt tartja, hogy az emberi szabadság és az emberi méltóság egy és oszthatatlan és az egyik ember ellen akár társadalmi helyzete, akár származása, akár neme vagy kora címén elkövetett minden sérelem mindenki más szabadságát, méltóságát is veszélyezteti: ezért az emberi szabadság minden korlátozása, önkényes letartóztatás, fogvatartás, egyéni vagy hatósági hatalmaskodás, s az emberi méltóság mindenféle megalázása ellen azonnal együttesen, de ha az rögtön nem lehetséges, magában is fellép.

  1. gyűléseken, egyesületben, munkaközösségben vagy bármiféle közösségben éppenúgy, mint a magánéletben önkényeskedést, akarnokoskodást, magánérdek illetéktelen érvényesítését, visszaélést, köz becsapását, közakarat meghamisítását, s mindenféle fenyegetést és terrorizálást nem tűr, minden ilyen ellen saját maga azonnal felszólal és más tisztességes emberekkel összefog, az erőszakosan érvényesülni próbálókat, tekintet nélkül arra, hogy kire és mire hivatkoznak, leleplezi és meghátrálásra kényszeríti, tisztában lévén azzal, hogy minden ilyennek az érvényesülése csakis a tisztességes emberek kényelmessége és megfélemlíthetősége miatt lehetséges.
  2. semmiféle anyagi visszaélést vagy panamát el nem hallgat, sem elfedezni nem segít, bármilyen hatalmas embert kell is ezzel lelepleznie.
  3. minden közügyben meggyőződése szerint vall színt: fenyegetéstől meg nem ijed, hízelgésnek be nem dől, s szavazatát vagy aláírását semmi pénzért vagy előnyért el nem adja.
  4. minden felismert közérdek ügyében kezdeményezőleg lép fel, minden közérdekű szövetkezésben vagy mozgalomban tehetsége szerint munkájával és adományával részt vesz s igyekszik azt győzelemre segíteni, tisztában lévén azzal, hogy a közügyek elhanyagoltsága vagy méltatlan emberek kezébe való kerülése egyedül a tisztességes emberek kezdeményezésének hiánya és közéleti bátortalansága miatt történik.
  5. bízik a közösség erejében, az emberek többségének tisztességében és abban, hogy ezt elegendő bátorsággal és igyekezettel érvényre is lehet juttatni, ezért a maga példájával, minden rosszhiszeműség elleni együttes és eredményes fellépéssel és minden jóhiszeműség számára a bizalom előlegezésével erősíti maga körül a közösségben és a tisztességes szándék győzelemre vihetőségében való hitet.

lelki betegség

Nagyon nehéz kérdés a lelki betegségekről beszélni, véleményt formálni, tudjuk, hogy a betegségek bizonyos százaléka gondolati úton (pszicho-szomatikus) kezdődik.
Ha a depresszió-pánik betegség-skizofrénia okait kutatjuk, mélyen vissza kell mennünk a múltba, feltárni a történéseket, az okokat mi történt az életünkben, mi az, ami nyomot hagyott nem tudtuk feldolgozni.
Minden mozzanatot mondjunk el, mert ha beszélünk őszintén, fél gyógyulást jelent, merjünk segítséget kérni, mert ha nem akkor bizonyos idő után fizikai síkon fog megjelenni és azt már nehezebb megszüntetni!
Elsősorban szellemi lények vagyunk, gondolatainkkal képesek vagyunk negatív-pozitív irányban befolyásolni az életünket!
Tanulni és gyakorolni kell a pozitív gondolkodást még most az ilyen nehéz időkben is, nincs nekem úgysem fog sikerülni, én nem vagyok szerencsés, mindenki becsap, kimegyek, az utcára eltörik a lábam, biztos daganatom van, stb.
Ezek a negatív gondolatok megteremtik azt, amit igazán nem is akarunk!
Tudatunk-tudattalanunk nagyon sérülékeny, minden ember más és más nem egyformán dolgozzuk fel a nehézségeket, ha érezzük a bizalmat ,el kell mindent őszintén mondani és fel lehet tárni a miértet, mindig van megoldás!
Ami a legfontosabb, tanulni a pozitív gondolkodást, nem is olyan egyszerű!
Neveltetésünkkel kezdődnek a negatív beidegződések, szüleink viszik tovább az előző generációk sokszor félresikerült tanításait, amit felül kell bírálnunk, pl.: ne vedd a szádba a pénzt, mert piszkos, ne legyél kíváncsi, mert hamar megöregszel, stb.
Ha azt mondom, nem fogom elfelejteni, biztos elfelejtem, de ha így mondom: jusson eszembe, azonnal eszembe jut, reggel úgy ébredek ma semmi nem fog sikerülni, nem is fog az biztos!
Tehát ha valami fáj, az okot keressük, mint minden elváltozásnál, és ha megvan, kezdődik a gyógyulás.
Nem szabad feladni, addig keressük a megoldást, amíg nem találjuk, mielőtt feladnánk, megvan, a terapeuta személyében mindig hagyatkozzunk az első benyomásunkra és a szívünkre, mindig megmondja az igazat.

kelj fel járj

Nézzük először az antropólógiai értelmezést. A felhívás nem tár elénk semmiféle határozott irányt vagy célt. Tulajdonképpen csak azt mondja, hogy jobb felállni, mint kuporogni, és járni is jobb, mint bénának lenni. Aki a felszólítást kapja, annak saját erejéből kell felállni és elindulni. De előbb szükséges volt, hogy egy másik ember szava szabaddá tegye. Sőt arra is szükség volt, hogy a felszólításon túl bizalmat teremtsen maga iránt, s hogy a beteg merje megérezni azt, amit remélni sem mert, és így a lehetetlent is lehetségesnek tartsa. Éppen ez a lényege a nevelő feladatnak: talpra állítani az embert és elindítani az úton. A latinban a nevelés szó az „educatio”, igazában kivezetést jelent, s ez az ember titkára utal. A gyermekben már ott van a lehetőség, az ígéret. Ezt nem lehet technikai eszközökkel és politikai tervezéssel kibontakoztatni. A gyermeket nevelni egyúttal azt is jelenti, hogy felismerjük lelki bénaságát, és olyan cél felé vezetjük, amelyet magától nem érhetne el, de mégis törekszik felé. A feladat tehát az, hogy olyan valóságokat egyesítsünk egymással, amelyeknek az egyesülése nincs előre adva, s amelynek szintézisét nem is tudjuk megvalósítani. Ilyen valóságokat kell összeegyeztetni: egyén és közösség, hagyomány és újdonság, besorolás egy határozott kultúrába és nyitottnak maradni az emberi egyetemesség felé. Ma ezeket az ellentéteket olyan világban kell legyőzni, amely az embert egészen igénybe veszi, totalitásra törekszik, s ugyanakkor hatásával ránehezedik az egyénre. Ezért jó, ha a nevelés első lépése valami olyanféle lesz, mint amit Péter a templom „ékes” kapujánál a béna tudtára adott, hogy tudniillik nem adhat pénzbeli segítséget. A nevelőnek sincs határozott, egyértelmű, érthető fogalma az emberről s nem is akarja azt előre megszerezni.

Ezen túlmenően van egy másik előfeltétele is. A mai világban meg lehet tapasztalni egy sor törést, amelyek a jövőt megkérdőjelezik: a törést az ember és a természetes környezete között, a törést a nemzetek között, a nagy különbséget a gazdag és a szegény államok között, és végül még a fejlett államokban is a különbséget a különféle kulturális, társadalmi és egészségügyi modellek között. Az ellentétek ütközése elkerülhetetlenül törést okoz, ha az ember az ellentét egyik tagját kisajátítja magának. Akkor az egyént kijátssza a közösséggel szemben, vagy megfordítva, a szabadságot állítja szembe a természettel, esetleg az egyéni érdeket túlhangsúlyozza a közösséggel szemben, vagy éppenséggel fordítva. Az ideológiák ezeket a törésvonalakat nemcsak meghagyják világunk arcán, hanem el is mélyítik. Ha az embert jellemző ellentéteket szétszakítják, akkor az embereket tépik szét vagy különítik el egymástól. A nevelésben a második előfeltétel tehát az lenne, hogy ezeket az ellentétes vonásokat tudomásul vegyük még akkor is, ha az feladatunkat lényegesen megnehezíti. Hiszen az ellentétek egyesítése meghaladja erőnket. „Az emberek szüntelenül felülmúlják egymást.” Az ember a maga identitását csak akkor nyeri el, ha azt egy magánál nagyobbtól kapja meg. És éppen itt jelentkezik igazán a keresztény öntudat felelőssége.

De térjünk vissza újra Péter megszólításához: „Kelj fel és járj!”, s értelmezzük azt egész teológiai jelentőségében. Az Apostolok Cselekedeteinek elbeszélésében a béna ember erejét a halálból feltámadt Krisztus nevében kapja vissza, mégpedig a templom kapujánál, hogy a templomba bemehessen és dicsőíthesse Istent. Ha nevelési reményünk a gyermek és a világ esetében nem megy tovább a templom küszöbénél, akkor az csak erőtlen és törékeny remény marad. Ez a lelkiismeret jogainak elárulása volna, és a szív csendes, be nem vallott várakozásának kisemmizése. Hiányzanék belőle az egység titokzatos központja, amely magának az embernek a titkát is megoldaná, mint ahogy húsvét reggelén a kő elhengeríttetett Jézus sírjának bejáratától. Igazi hiány az volna, ha nem venne tudomást arról az ajándékról, amelyet Isten Jézus Krisztusban nekünk adott.

Elismerjük, hogy semmiféle tapasztalati vagy elméleti fogalom nem képes a nevelési folyamatot igazán leírni, és semmiféle előre megadott út nem merítheti ki annak menetét. Viszont így válik világossá, hogy az ember hivatása csak Istennél találhatja meg beteljesedését. Keresztény lelkiismeretünknek nyitva kell tartani azt a rést, amely megóvja attól, hogy valamilyen ideológiába vagy totalitásba sodoródjék. Meg kell őrizni azt az állandó igényt, amely a nevelőnek megtiltja, hogy abbahagyja fáradozását, vagy kishitűen elveszítse kedvét. Neki állandóan csiszolni kell a paradox élét. Sőt tovább menve: Mivel az ember titka, amely az egész nevelési munkát polarizálja, csak a teremtő Istenből magyarázható, azért őt, mint végső értéket nem lehet kiiktatni a nevelésből. Az Egyház pedig azt ä feladatot kapta, hogy minden ellentét mögött álló egységet és annak a történelmen végigvonuló hatását szemléltesse. Ezért kell, hogy egészen át legyen hatva Jézus nevének erejétől, és azt továbbadhassa mindazoknak, akik új ismeretre és erőre vágynak, akár tudatosan, akár tudatalatt. Így Jézus nevében közeledhetnek Istenhez, hogy nála megtalálhassák boldogulásukat és üdvösségüket.

egy relytéj

Sok minden dolognak van rejtélyei de emberek nem gondolunk bele ha olyanba,

esünk ami ő neki nagyon tetszik és egyedül érzi magát így keresi kapcsolatot,

ami jó neki és ember számba nézik ott azon helyen ahol ép keresi kapcsolatot,

és volt olyan is találtak egymást párt egymásnak örülnek egymásnak hogy szeretik,

egymást van ilyen oldal akik végre örülnek mert boldog lehetnek ezeknek sikerült,

de van rengeteg rejtély amikor ember próbál olyas valakit meg ismerni aki,

tényleg próbál törekedik meg felelni egymásnak .ép egy nap ilyenbe volt résem,

úgy értve kikapcsoltam magam és pihenés képen bele néztem valamibe pont,

ilyen dologba volt egy film 2ember akik úgy mondva sorozatba egyik be,,

osztott másik meg főnöke ,de mind 2ember film alapján böngészik az igazi embert,

aki boldogan tudják le élni életet ép 2ember filmbe keresik böngészik az igazit volt,

abba rejtély az 2ember akik böngészik igazit volt mind neve ami rejtélyt takar,

meg beszélték dolgokat ahogy ilyenkor illik de ép bele merültek dolgokba én,

látóm abba 2ember pár szobával volt illető aki keresi igazit meg tárgyalta ő,

mint szeret nagyon amit szívesen el is fogyaszt ismerkedés alapján meg történt,

az hogy meg beszélték hogy hol-találkoznak de valamit igazi embernek van,

meg keresi nem mondta meg meg történt asz idő 2emberenk hogy találkoznak filmbe,

mintha ők is keresi igazit időpont meg találka meg történt de sejtettem ők,

ismerkednek kapcsolatot akarnak de 2fél nem tudta hogy azon oldalon van mind,

ember de én sejtem ők addig sorakoznak meg beszélték dolgokat is idő után találkozásba,

cseppentek bele mind2fél sorozat alapján nagyon találkát de nem sejtette 2ember ki,

az illető aki találkozni akar eljött idő találkoztak kiderült 2ember egyházba keresik,

,

párt ki derült amikor találkoznak egymással főnök akibe meg bízik azzal találkozott,

de ők nem sejtették dolgot de 2ember találkoznak akkor derült egyházba van illető,

aki ismerkedni akar meg találka akkor derült ki minden ,ő állitot valamit ő azt,

nagyon szereti meg ené nagyon de oda került meg kosztolta nem ízlelt de egyből,

már Aba hagyták film alapján ismerkedést ez rejtély amit később tud rá jön dolgokra,

ki is az illető ,

személyiségalakulás

A személyiségalakulás lényeges tényezőinek vagy a személyiségnek definiálásában nem minden pszichológus ért egyet. Valamennyi tudományos személyiségelmélet megegyezik azonban abban, hogy a személyiség körülhatárolt egység, mely minden más személyiségtől különbözik. Ennek ellenére különböző tudományágak képviselői már hosszú idővel ezelőtt megállapították, hogy egyes emberek, illetve embercsoportok – főbb személyiségjegyeik alapján – hasonlítanak egymásra, és így néhány feltételezett csomópont valamelyike köré tömörülve, egy adott típus reprezentánsai. A személyiségtípusok kérdésével ma a pszichológia egyik ága, a típustan (tipológia) foglalkozik.
A legelső tipológiai rendszert Hippokratész görög orvos alkotta meg mintegy 2400 évvel ezelőtt. Hippokratész alapvető szempontja a típusok felállításánál, illetve a személyiségek osztályozásánál a vérmérséklet, görög szóval: temperamentum volt. Elmélete szerint az emberi test négyféle nedvből tevődik össze: a vérből (sanguis), a sárga epéből (chole), a fekete epéből (melaina chole) és a nyálkából (phlegma). Attól függően, hogy a személyiség felépítésében a négy nedv közül melyik a domináns, négyfélé – szangvinikus, melankolikus, kolerikus és flegmatikus – vérmérsékleti típust írt le.
Rubinstein megállapítása szerint: „A temperamentum az egyén pszichikus tevékenységének dinamikus karakterisztikája”, amelynek két jellemző vonása a fogékonyság és az impulzivitás. A fogékonyság „… a benyomást követő emocionális reakció erejében, gyorsaságában és szilárdságában nyilvánul meg”, míg az impulzivitás a benyomás mozgásos lereagálására irányuló ösztönzések erejét és sebességét fejezi ki. Ennek alapján Hippokratész vérmérsékleti típusait a következőképpen jellemezhetjük:
Szangvinikus típus. Gyenge fogékonyság, de nagyfokú impulzivitás. (Lobbanékony, érzelmei gyorsan keletkeznek, a viselkedésre intenzíven hatnak, de nem tartósak.)
Kolerikus típus. Erős fogékonyság és nagyfokú impulzivitás. (Érzelmei erősek és tartósak, a személyiséget cselekvésre ösztönzik.)
Melankolikus típus. Erős fogékonyság, de kisfokú impulzivitás. (Lassan keletkező, de erős érzelmek, a cselekvésre azonban nincsenek ösztönző hatással.)
Flegmatikus típus. Gyenge fogékonyság és kisfokú impulzivitás. (Érzelmei lassan keletkeznek, nem túl erősek, a viselkedést nem befolyásolják.)
Hippokratész típustana – annak ellenére, hogy „fiziológiai” magyarázata ma már gyermekdednek tűnik – ragyogó megfigyeléseken alapul, a későbbi tipológiai rendszerekre gyakorolt igen nagy hatása éppen ezzel a ténnyel indokolható. A vérmérséklet nem azonos a jellemmel, de azzal szorosan összefügg: a személyiségfejlődés során igen lényeges jellemvonássá alakul. Mint Rubinstein megállapítja: „A temperamentum tulajdonságai a jellem kialakulásának folyamatában átalakulva a jellem vonásaivá lesznek, és ennek tartalma elválaszthatatlanul összefügg a személyiség irányulásával”.
A XX. században három nagy hatású tipológiai rendszer születik: Kretschmer, Jung és Jaensch típustana.
Kretschmer rendszerének megalkotásában a testalkat és az elmebetegségek összefüggéséből indult ki. Összehasonlító vizsgálatai alapján megállapította, hogy az emberek a legtöbb esetben három fő testalkati típus valamelyikébe sorolhatóak:
Aszténiás (leptoszom) alkat. Jellemzői: sovány, nyúlánk test, a bordák előredomborodnak, a mellkas lapos, hosszú. A kezek keskenyek, finomak, a bőr vékony, fakó, a koponya hosszúkás, keskeny vagy rövid és alacsony. A haj általában sűrű, a szemöldök dús.
Piknikus alkat. Széles irányú testfejlődés jellemzi. Közepes, zömök test, széles arc, rövid nyak és végtagok. Gyakori a hízásra, kopaszodásra való hajlam.
Atlétikus alkat. Jellemzői: erős izomzat és csontváz. Vastag bőr, fejlett orr, áll, kezek.
A továbbiakban Kretschmer leírta az elmebetegségek három fő formáját (szkizofrénia, cirkuláris pszichózis, epilepszia), és kimutatta, hogy a testalkat típusa és az elmebetegség formája között szoros összefüggés van: a szkizofrén elmebeteg az esetek többségében leptoszom alkatú, a cirkuláris pszichotikus (felhangolt és nyomott fázisok állandó váltakozása) piknikus, az epilepsziás pedig atlétikus. szerint az egyes elmebetegségekre jellemző lelki sajátosságok bizonyos mennyiségű határokon belül az egészséges emberekben is megtalálhatóak, a vérmérsékletnek – a test alkatától függően – három típusa írható le:
Aszténiás alkat – szkizotim temperamentum.
Piknikus alkat – ciklotim temperamentum.
Atlétikus alkat – viszkózus temperamentum.
Ha Hippokratész típusait összehasonlítjuk e három típussal, megállapítható, hogy a szkizotim és a melankolikus, a ciklotim és a szangvinikus, valamint a viszkózus és a flegmatikus temperamentum között igen erőteljes hasonlóság mutatkozik. Éppen ezért Kretschmer típusainak jellemző tulajdonságait, viselkedésmódjait ezúttal nem tárgyaljuk.
Kretschmer tipológiája – főként könnyű kezelhetősége következtében – igen divatossá vált. Hibája, hogy a lelki sajátosságokra a test alkatából következtet, ezáltal az örökletes tényezőket előtérbe helyezi a szerzett tulajdonságokkal szemben. Vitatható az az álláspontja is, mely szerint az elmebeteg és az egészséges elméjű ember között semmiféle minőségi különbség nem mutatható ki.
később azonban szakított mesterével, revízió alá vette a freudi tanításokat, és a régire támaszkodó, de lényegében új analitikus elméletet dolgozott ki. Tipológiai koncepciójának fő kérdésfeltevése: vajon a személyiség belső ösztönző ereje (analitikus terminológiával: libidója) önmaga vagy a külvilág felé irányul-e? E kérdés megválaszolása alapján az embereket introvertált (befelé forduló) vagy extrovertált (a külvilág felé irányuló) típusba sorolja. Az introvertált megfontolt, érzelmileg nehezen kapcsolódó, töprengésre, szorongásra hajlamos, míg az extrovertált vidám, tetterős, gyorsan reagáló, emberi kapcsolatokat szívesen teremtő személyiség. (Jung az intro-extra verzión belül további alcsoportokat is megkülönböztetett.)

első nyári meg beszélés ki alakulása

 

Nyár közőzepén járunk de alapítvány dolgok ,ha valami van akkor telefonálunk egy,

 

másnak értesítsük egy mást valami lenne ,de egy hónapja letelt hogy nem láthattuk,

 

egy mást ,de én mint kis főnök meg bízót tartom kapcsolatot vezetővel ez ügybe volt,

 

egy meg beszelés telefonon hogy mikor érek rá nyár folyamán szombaton ként,mert,

 

beszélek a többi alapítvány tagokkal és értesítlek hogy döntünk hogy mikor lesz ,

 

alapítvány össze jövet ez meg beszélés köztem vezető közt azért érdeklődött volt,

 

olyan nyár is amikor csak távol voltam itthonról egy hétig de mindig a amikor,

 

alakult helyzet el utazásom kor oda értem célomhoz beszéltem egy kicsit vele mert,

 

elutazásókor nem nagyon szoktam tárgyalni telefonon ,azért kérdezett rá mert ha ,

 

közbe jön valami ilyen fajta dolgok nekem vagy épen más is alakulhat nekem,

 

azért szoktuk meg tárgyalni mert legtöbbször úgy van ha én nem érek-rá dolgaim,

 

vagy ép nem itthon akkor ilyen eseteibe meg várjuk én is meg mindenki egy kicsit,

 

rá érjünk és ha ez sikerül akkor tudjuk meg ejteni ezt meg beszélést alapítványba,

,,

egyik szombaton .de hogy most idén nyáron nem nagyon vagyok távolt otthonomtól,

 

így meg tudjuk majd valamikor meg beszélni alapítvány ügyeket erről bővebben ,

 

csak közös egyet értés és döntés után számolok-be mikor lesz nyári szünet 1ső,

 

alapítvány össze jövetelünk .még fontolgatjuk bent tábor de ez kérdés volt ,de,

 

meg beszélés nélkül ez se megy . meg volt napokba egy fontos esemény amire,

 

szeretne alapítvány tagok meg emlékezni csak estse tudjuk meg tartani amíg,

 

meg nem egyezünk mikor lesz egy röpke össze jövetel bent alapítványba egyik szombat,

 

mert idő pont nincs kitűzve de ha meg egyezünk erről akkor beszámolok mikor lesz össze,

 

jövetelünk mert nyár idején nagyon nehéz össze jövetelt tartani mert ilyenkor szokott.

 

mindenki tölti nyári pihenőjét. Alapítványba .

 

egy mükődés emberbe

volt két szomszédasszony. Mindkettőnek volt három gyermeke. Egyikük gazdag volt, a másikuk
azonban szegény, mint a templom egere. Egy nap, amikor már lassan egy hete csak morzsákon éltek, de az
is elfogyott, a szegény asszony átküldte a gyermekeit a gazdag asszonyhoz, hogy kérjenek tőle egy kis
kenyeret. A ládafia tele volt kenyérrel, a gazdag asszony mégis így felelt: „Jaj, nem adhatok, kedveskéim!
Nekem sincs egy falat kenyerem sem!” A gyerekek könyörögtek: „De láttuk, hogy a maga gyerekei az előbb
is mézes kenyeret majszoltak! Biztos van még egy kevés!” „Nem, dehogy van! Nekünk is szűkösen volt
elég! Változzék kővé, ha csak egy falat kenyér is maradt a házamban!” – kiáltotta a gazdag szomszéd, s
azzal becsapta az ajtót. A gyerekei kisvártatva újra megkívánták a mézes kenyeret, s az asszony adni is
akart. Mekkora volt azonban a megdöbbenése, amikor a ládában csak hatalmas kődarabok voltak kenyér
helyett! Nem baj, gondolta az asszony! Van itthon pénz bőven, s azzal már küldte is a gyerekeit a boltba,
hogy hozzanak három kenyeret. A gyerekek jócskán elmaradtak, az anyjuk már komolyan aggódni kezdett.
Egyszer csak bevánszorogtak nagy fáradtan, alig bírtak mozogni. Panaszkodtak, hogy soha nem volt még
ilyen nehéz a szatyor. Az asszony rosszat sejtve pakolt ki a szatyorból, s bizony azt látta, amire számított.
Mindhárom kenyér kővé változott! Mélyen megdöbbent, s meg is ijedt! Most maga szaladt a boltba,
bevásárolt nem csak kenyeret, hanem sok egyéb ételt és finomságot is. Bekopogott a szegény asszonyhoz, s
átadta neki ezekkel a szavakkal: „Bocsáss meg, hogy hazug és fukar voltam!” Mire hazament, a gyerekei
már nagyban kenegették a mézet a kenyérre, amelyet a ládafiából vettek ki.
Milyen esztelen dolog a magvető részéről, hogy oda is szórja a vetőmagot, ahol nincs remény jó termésre!
Útszélre, köves talajra, tövisek és bogáncsok közé! Ennek ugyan mi értelme? Igen ám, de komoly munkával,
türelemmel az útszél, a tövises vagy a köves talaj is lehet termőföld, ha beszántják, megtisztítják,
megtrágyázzák, öntözik. Mennyivel igazabb ez a jézusi példabeszédre, ahol a mag az Isten Igéje, a
termőföld pedig az emberi szív, az emberi élet. Igen, először – és talán még hosszú ideig – reménytelennek
látszik sok ember esetében a krisztusi hit csíráinak ültetgetése. A magvetőnek bizony számítani kell a
minden erőfeszítés elleni sikertelenségre is. Azonban a türelem, amely Jézusban soha meg nem fogyatkozik,
a kitartó szeretet és gondoskodás számos esetben mégis eredménnyel jár. Ha először, másodszor,
harmadszor nem is, talán negyedszer vagy ki tudja hányadszor mégis megfogan és talajt fog bennünk Isten
Igéje!
Ehhez azonban az embernek is tennie kell valamit: segíteni lehet, de helyette megvalósítani a jó
termőfölddé válást senki nem tudja! Legtöbben rögtön „terméshozást” várnak az életükben, de nem
törekszenek arra, hogy alkalmassá is tegyék önmagukat erre! A példabeszéd nagyon találó és szemléletes.
Az útszél vagy a köves talaj akkor lehet termőfölddé, ha először is engedi, hogy feltörjék a kemény kérgét,
kiszedegessék belőle azt, ami nem talaj, ami igazából idegen tőle, s külső tápanyaggal gazdagítsák,
erősítsék. Megdöbbentő, hogy milyen sok a magát tökéletesnek, késznek, kialakultnak gondoló ember már a
gyerekek, fiatalok között is, nemhogy a felnőttek között! Megvan a határozott véleménye, a
megfellebbezhetetlen tudása mindenről – legalábbis így gondolja. Tisztában van ő a világ és az emberi élet
dolgaival, elég ő önmagának! Nincs szüksége mások tanítására, értékrendjére, jó példájára stb. Ha valakin
kifejlődik ez a kemény kéreg, nem könnyű áttörni. Általában előbb-utóbb érik azonban olyan
megpróbáltatások, csalódások, sikertelenségek, amelyek megbontják rajta a túlzott öntudatnak, a
magabiztosságnak, az önelégültségnek ezt a kérgét. Ha ilyenkor képes arra, hogy figyelemmel meghallgassa
azokat, akik a krisztusi hitet és értékrendet képviselik, s engedi gazdagítani magát ezzel a tanítással, akkor
lassan képes lesz befogadni az evangélium üzenetét. A tövises, bogáncsos talajnak pedig engednie kell, hogy
a környezete megváltozzék! Szakítania kell mindazzal, ami akadályozza az igazság magvainak kicsírázását,
felnövekedését! Legyen az rossz társaság, rossz környezet, bűnös szokások vagy egyszerűen a csordaszellem
helytelen irányú nyomása! Bizony, nem könnyű küzdelem az ezektől való távolságtartás, de e nélkül nem
hatékony az evangélium követése. Nem lehet két úrnak szolgálni, ahogyan  mondja.
Köszönjük meg a Magvető türelmét, s kérjük, hogy őszintén szembe tudjunk nézni azokkal a dolgokkal,
körülményekkel, amelyek a mi életünkben akadályozzák Isten Igéjének működés

hogy ke fel fogni dolgokat

 

Hány olyan időszak van életünkbe hogy szomorkodva akarná ember élni életét és nem,

 

akarna úgy mondva humorosan fel fogni dolgokat inkább úgy van magamba el van,

 

éli életét komoran ismerek én ilyet ,és ennek van következménye az éljük életünket,

 

humorosan így jó nekünk úgy érezzük és egyszer meg jön illető életünkbe kezdenék,

 

élni humort ő is egyet nevesen ,de amikkor elmondjuk dolgot ,de az baj amikor,

 

ember humorizálni kezd és másik nem veszi lapot ő aki nem tud humorizálni,

 

és lazán fel fogni dolgokat ami kel .,van olyan pillant is komoly és nem,

 

érti humort ez ám nagy baj itt is fen áll vendég van közünk aki szereti azt,

 

hogy ember nevesen így elkezd humorizálni valaki jót mosolyog és jól érzi magát,

 

azon helyen ép aki ezt nem kedveli azt hogy mi álladóan így kacagunk de ő,

,

 

álladóan humorizál jelen van köztünk az illető aki nem nagyon veszi humort,

 

így komolyan éli életét nekünk aki álladóan humorizálnak mondjuk amit szeretnék,

 

de el mondjuk de jön lényeg ott van ember aki komolyan éli és nem nevet szemin,

 

milyen rossz az aki nevet de meg kel fékezni és nem áldóan nevetni egy valaki ezt,

 

nem kedveli így hozzá alkalmazkodunk így kicsit vissza fogjuk humort nálam, is ,

 

van kicsit tartózkodnék humortól el mondták emberek nekem jó áll nekem humorizálás,

 

soha ne legyek szomorú így humorizálok sokall jobb úgy szólantinak engem itt ,

 

mosolygós ember .ma mond valaki valamit én humorosan felfogom és oda,

 

viszem zacskót ő azt kért hozzá de vette lapot én kapcsoltam mit humorizálni,

 

zacskót kezet ,ere azt is hozzá képzelte így lehet humorizálni és nem mindig komolyan,

 

élni életünket én humorosan élek naponta mindig kérem égiket napi 1%,

Százalék humort kérek be jön mindig nekem merem mindenkinek tanácsolni ezt ,

 

 

Valcsi napcsi reggelén kipattant a szemcsim,

Ráébredtem ezredszer hogy lemerült a telcsim.

Hogy újra feltöltődjön már nagyon is várom,

Mert biztosan hívott párszor, micimaci párom.

 

Egyből arra gondoltam milyen jó lesz nekem.

Ajcsiját a szerelmemnek a Plázában veszem.

Nézek neki vörös lufcsit, plüssöt s finom csokikát,

Kapok én is virágot, meg vastag számra csókicát.

 

Szemöldököm tetkós ívét kihúzom majd erősen,

Csinálok egy fincsi pacalt, kenyérrel és velősen.

Felveszem a legszebb toppom szilikon cickómra,

Hogy mit kezd vele vacsi után, rábízom fickómra.

 

Persze csak úgy kaphat bebocsájtást testembe,

Ha némi kis ajándékot csempészik az estembe.

Egy kicsike ékszer, vagy szolcsi, spinning bérlet,

Aztán ha ez mind meglesz, már hozzám is érhet.

 

Nem is tudom miért imádom a Valentin napot,

Talán mert a faszimtól jó sok mindent kapok?

Be kellene vezetni még sok-sok Amcsi ünnepet,

Ha lesz ilyen megmozdulás, én mellette tüntetek.

 

Na de most sietek, mert ajcsikát kell vennem,

Estére még apucinak tipp-toppnak is lennem.

 

Jaj de szép vagy abban

A Hello Kittys szarban.

Mily szép a félrenyírt hajad

Pont úgy nézel ki, mintha lehánytad volna magad.

 

A világfájdalmat jelzi a kinézeted?

Tizennégy évesen ehhez sok közöd lehet,

Hisz szüleid mindent megadnak neked

Küzdened még soha semmiért nem kellett.

 

De nem baj, bújj csak a sarokba sírni,

Hisz számotokra úgyis ez a trendi.

Vagy fiú létedre csókolgass egy másik srácot

Úgyis erre élveznek el az EMO lányok.

 

Egy dolog van, amiben egyetértek veled

Szerintem klassz dolog, ha felvágod az ered,

Legalább egy patkánnyal kevesebb

A Föld máris sokkal jobb hely lett.

 

Nem tudom, mi a franc van veled

Miért nem tudod élvezni az életet?

Miért kell úgy kinéznie minden 2. lánynak,

Hogyha ránézek máris sugárba hányjak.

 

Érzelmes vagy, ezt mondod magadról

 

Számodra csak a bú, a bánat marad

Tudod mit bakker, inkább öld meg magad!