mi nem jó tanács adó embernek

Ki ne ismerné azt az érzést, amikor a sértettség, a csalódottság, a tehetetlenség, az indulat eluralkodik egész valóján. Harag,- lecsaphat hirtelen nagy erővel, de kialakulhat fokozatosan is, mintegy érlelődve bennünk – bosszúvággyal párosulva. A harag rossz tanácsadó – tartja a mondás, s milyen igaz: hiszen számtalan negatív következménnyel járhat, ha nem vagyunk képesek fékezni érzelmeinken. A haragnak – bármilyen hihetetlen is – vannak típusai. Haragra gerjedhetünk életösztönből, – pl. utcai rablás – amikor a feltámadó düh elnyomja félelmeinket, és képesek vagyunk megvédeni magunkat. Haragudhatunk akkor is, ha indokolatlanul, és igazságtalanul megbántanak, vagy megszégyenítenek bennünket. A legnagyobb problémát viszont az jelenti, ha öncélúan haragszunk, holott semmi okunk nem lenne rá. Ami persze állandósulhat is – megmérgezve ezzel önmagunk és családtagjaink mindennapjait. Fontos, hogy mindig tudjuk kordában tartani haragunkat –s ha problémáink támadnak, igyekezzünk emberi hangon megbeszélni azokat.
„A szeretet és a gyűlölet nem vak, csak el van kápráztatva a tűztől, melyet magukban hordanak.
„Ha valakinek kötekedhetnékje van, a hallgatás ugyanolyan bosszantó a számára, mint a visszabeszélés.”
„Nem könnyű önmagunk elől elrejteni gondolatainkat, főleg, ha az bosszúvággyal is párosul.
„Ne légy pukkancs! Az ember sok olyat mond dühében, amit nem gondol komolyan, mégis nagyon fájhat, örök nyomot hagyhat. Ne herdáld el könnyelműen, indulatból életed értékeit!”
„A vita rendszerint viszállyá fajul.”

„Ne hergeld fel magad olyasmin, amiről úgyse tehetsz semmit.”
„A szavak hatalmas erejével egymást boldoggá is tehetnénk, mégis inkább fájdalmat és szenvedést teremtünk. Mindezt persze öntudatlanul tesszük, így okozva problémát (…). Nem tanítottak meg a szüleink bánni a szavakkal, mert annak idején az ő szüleik sem tudtak bánni a beszédteremtő erejével. Öntudatlan reflexként az egótok parancsára direkt bántjátok a többi embert – a legtöbbször azokat, akiket állítólag a legjobban szerettek.”
„Az együttérzés szelíd, békés, gyengéd természetű. Ugyanakkor erőteljes, hatalmas érzés. Mégsem jelent veszélyt senkire. Azok viszont, akik könnyen elvesztik a türelmüket, megbízhatatlanok, veszélyesek. Az én szememben a harag fellobbanása a gyengeség nyilvánvaló jele.
„Az arrogancia mögött legtöbbször kisebbrendűségi érzés bújik meg.”
„Ön dönti el, hogy egy támadás eltalálja-e. Senki más. A támadója egy bántó megjegyzést vág az arcába. Azt azonban nem tudja megszabni, hogy ön mit kezd ezzel. Olyan, mintha kesztyűt vágnának az arcába. Öné a döntés, hogy felveszi – és harcol – vagy nem. Ha találva érzi magát, akkor felveszi. Valójában mindannyian verhetetlenek vagyunk. A kesztyűt egyszerűen ott hagyhatjuk a földön.”
„Akárhányszor elbuksz is, nem győzvén le indulataidat, ne csüggedj, mert minden erőfeszítésed eharcban gyengíti szenvedélyed, és megkönnyíti győzedelmed felette.”
„Ha a kellemetlen dolgok megterhelnek, és érzed a haragod vagy a felháborodásod megjelenését, menekülj ettől, és ne veszítsd el az önuralmadat! Minél több gyakorlatot szerzünk abban, hogy akaraterőnk segítségével visszanyerjük lelki nyugalmunkat, annál inkább megerősödik a képességünk lelki nyugalmunk megőrzésére.”
„Figyelj a vitákra, de vitába ne keveredj! Isten őrizzen az indulatosságtól és kapkodástól még az apró kifejezésekben is!”
„Általában a legtöbb pár, ha vitatkozni kezd, öt perc múlva már a vita hangnemén és stílusán veszekszik.”

„A vitákat azzal kerülhetjük el, ha sosem feledjük: párunk nem arra figyel, amit mondunk, hanem arra, ahogyan. Ahhoz, hogy vita kerekedjen, két ember kell, de a megállításához egy is elég.”
„A gonoszság csak pillanatnyi fellobbanás, de nyomában kiégett porhüvelyt hagy.”
„Ha valaki megsért téged és te élesen vissza akarsz vágni, előbb végy mély lélegzetet és ne beszélj addig, amíg gondolataid teljesen meg nem nyugodtak. Ez a módja a lélegzésnek, védelem az élet minden viszontagságai közepette, mert erőt, hatalmat kölcsönöz és a nehéz napokban reményteljesebbé és vidámabbá tesz.”
„Nagyon nehéz összeszidni egy embert, aki beismeri a hibáját.”(