terveim bent

Ugye mindenki előre tervezi dolgokat magának be tudja osztani időt számára el,

terveztük hogy lesz valamikor össze jövetel alapítvány számára hogy meg beszélni ,

dolgokat de még mindig változatlanul mindenki el van foglalva ügyeivel ,dolgaival,

és nem tudjuk mikor lesz össze jövetel ,múlt héten arra volt dolgom alapítványba körülnéztem,

meg láttam valamit és tervembe vettem hogy kis időm lesz akkor picit át rendezem ,

alapítványba dolgokat mert vannak most is elképzelésem ezt úgy ugrott be ötlet fejembe,

van egy 2dolog meg oldani hogy sikerüljön az terv ki gondoltam magamba ,az tervem hogy,

legyen fal oldal ahol szőnek majd ifjoncok ,de más egyéb dolgot fejembe el kezdtem ,

fel rakni hirdető táblát mást találtam képeink ott legyenek rajta kint alapítványba be,

lépünk ott van most szőnyegen most változatnék hirdető táblára tenném mert mutatósabb és,

szebb lenne úgy gondolom ez jó 2hónapja tervezem de elterveztem idén nyáron biztos,

meg oldani de tegnap se bírtam elkezdeni dolgokat bent mert nagyon olyan állapotba,,

voltam pihentem egész estig délutántól mert lapaggot valami bennem valami ma jól vagyok,

így tegnapi tervek később halasztottam el .így július vége fele járunk ilyenkor javából,

el szoktam tervezni hogy legyen amikor újra indul fogalakozás úgy szokott pár éve,

volt tanév nyitó ünnepség ,de ezt fontolóra vetem és meg is beszéltük ezt akkor lesz,

ünnepségek bent ha úgy gondolják azt gondoltam vissza térünk régi kerékvágásba ,amikor,

más felet dolgokért akkor is évbe 3buli volt ezt akarom újra be vezetni mert lehet,

mindenkinek jobb lesz tudjuk jobban követni mikor lesz ünnepségek bent .rendezkedést,

ép hétre gondoltam de mindig közbe jöttek dolgok halasztottam el ,el gondoltam,

pihenésemből fogom le csípni azt időt amikor otthon lennék akkor fogom ,tudni,

majd meg oldni anélkül rá jöttem hogy anélkül nem megy semmi ahogy ember eltervezi,

végig vinni terveket amit el gondol ember előre .

Boldogság természetesen nincsen abban a lepárolható, csomagolható, címkézhető értelemben, mint ahogy a legtöbb ember elképzeli. Mintha csak be kellene menni egy gyógyszertárba, ahol adnak, három hatvanért, egy gyógyszert, s aztán nem fáj többé semmi. Mintha élne valahol egy nő számára egy férfi, vagy egy férfi számára egy nő, s ha egyszer találkoznak, nincs többé félreértés, sem önzés, sem harag, csak örök derű, állandó elégültség, jókedv és egészség. Mintha a boldogság más is lenne, mint vágy az elérhetetlen után! Legtöbb ember egy életet tölt el azzal, hogy módszeresen, izzadva, szorgalmasan és ernyedetlenül készül a boldogságra. Terveket dolgoznak ki, hogy boldogok legyenek, utaznak és munkálkodnak e célból, gyűjtik a boldogság kellékeit – a hangya szorgalmával és a tigris ragadozó mohóságával. S mikor eltelt az élet, megtudják, hogy nem elég megszerezni a boldogság összes kellékeit. Boldognak is kell lenni, közben. S erről megfeledkeztek.”