a béke

„Béke fejedelmének” hívjuk az Úr Jézust, ő az, aki ezt a bűnnel elindult hihetetlen káoszt, zűrzavart, kínt, gyötrelmet, félelmet, sötétséget, ezt az egész világát a békétlenségnek, a gonosz léleknek, a békétlenség szellemének, ezt legyőzi. De mivel győzi le? Szent Pál azt mondja, hogy az Úr Jézus keresztjében van az ő dicsekvése.
A béke szabálya az, hogy számára keresztre van a világ feszítve, és ő is a világnak. Az egyetemes, örök, igazi, az egész emberiség, az egész teremtés számára létrejövő béke titka: az Úr Jézus keresztje. Azon a kereszten az Úr Jézus szeretetáldozata az, hogy magára vállal minden bűnt. Hogy önmagában kiengesztelte keresztjével, Istennel a világot, és most már a kereszt tövében fakad a béke folyama az egész emberiség számára. „A keresztfához megyek, mert máshol nem lelhetek békét, nyugodalmat lelkemnek.”
Ezért Isten igéje számunkra ma az, hogy a kereszthez menjünk, a keresztáldozathoz. A keresztáldozat tesz helyre minket. És ez itt fakad a szentmisében, amikor az Úr Jézus élő áldozata megnyílik. Ezért szeretjük mi öntudatlanul is annyira a szentmisét. Itt halljuk azt, hogy „béke legyen veletek” – máshol nemigen hallani a világon, vagy ha mondják, akkor csak mondják, hogy „béke, béke”, de nincs béke. Ezért szeretjük mi annyira az Úr Jézust, a béke fejedelmét, forrását. Ezért, hogy úgy ragaszkodunk hozzá. Ezért érezzük azt, hogy ha valaki közülünk befejezi az életét, akkor békére talál.
És a békét vinni kell: az Úr Jézus ezt a megbízatást adja mind a hetvenkét tanítványnak, vagyis minden tanítványának. „Menjetek, s ahova betértek, ott mondjátok azt, hogy béke.” De csak akkor tudjátok mondani, ha veletek van az a béke, ha mindennap az Úr Jézusból, az ő áldozatából merítitek a békét, ha szeretetében megtaláljátok a békét. Akkor tudjátok adni egymásnak is.
Olyan szép az, amikor bocsánatot kérünk egymástól, ha vétettünk valamiben egymás ellen: helyreáll a béke, a szeretet békéje. Egyik őszintén elfogadja a másik hibáját, a másik meg belátja, hogy vétett a másik ellen. Mi a béke emberei vagyunk.
Az anyaszentegyház pedig az emberiség számára a béke forrása. A nemzetekben, a nemzeteken belül, az emberiségen belül az jelent nyugtalanságot, hogy valahol feszültség van. Egy társadalmon belül túl gazdagok és túl szegények vannak. Elnyomatás: egyik nép rátelepszik a másikra. Míg ezek a hullámok helyre nem állnak, nem lesz béke itt.
Az emberiség békéjének forrása az anyaszentegyházban van. Az emberiség egységének és békéjének a titka. A világnak nincs békéje soha, de valamit érez abból, hogy az egyházban kell lenni a békének. Figyelme központja azért csak az egyházon van. Az embereknek a figyelme a keresztényeken van.
Könyörögjünk ma szívből ezért a legnagyobb ajándékért, az ajándékok teljességéért, hogy ezt mindig lelkünkben hordjuk, de mindig vigyázzunk, hogy ez ne passzív, az önzés békéje legyen, hanem az Úr Jézus békéje, amit adjon meg mindnyájunknak és meghalt testvéreinknek is, hogy békében, az Isten örök teljességében nyugodjanak.