Megfogalmazni a szeretetet,

Megfogalmazni a szeretetet, illetve értelmileg megközelíteni egy német dominikánus könyvéből sikerült. Ez a szerző nagyon egyszerűen nyúl a szeretethez. Azt mondja: „Mi történik, amikor én azt mondom valamiről, hogy szeretem vagy szeretlek? Mi a tartalma ennek a szónak?” Azt mondja az akaratunk, állásfoglalásunk oldaláról, hogy a létembe nyúlik, onnan hangzik ez a szó a másik léte felé: „De jó, hogy vagy!”
A létem felől a léte felé valami megfoghatatlan kapcsolatot jelent a szeretet, valami egzisztenciális erőszerű valamit, ami azt akarja, hogy a másiknak a javát akarjam. „Jó, hogy vagy!” És még hozzá tudnám tenni, hogy „Akarnám is a magam részéről, hogy legyél, akarom is, és nemcsak hogy pusztán legyél, de hogy kivirágozz, kibontakozz, minél teljesebb értelmű legyen a léted!”
Tehát a lét gyökeréig nyúló valamiről van szó, mikor a szeretetről van szó.
Mikor – a Szentírás szerint – Isten megteremtette a világot, minden nap végén ott van, hogy „De jó, hogy vagy!”, azaz „Látta Isten, hogy jó”. Vagyis: „Akarom, hogy fejlődj. Bontakozz, virágozz, kiteljesedj!” Mert a teremtés csak elindítás.
A szeretetnek ez az oldala a Teremtő Szeretet nevet kapja. A szeretetnek ez az egyik oldala. A létünkből fakadó, a szeretett személy léte felé irányuló csoda. Ez a szeretet. Tudjuk a Szentírásból azt is, hogy Isten léte tiszta szeretet. Ezért mondja a Szentírás, hogy „Aki szeretetben él, Istenben él.” Isten legreálisabb megközelítéséről van tehát szó.
Mikor a szeretetnek ezt az oldalát megragadjuk, és egészen a Teremtésig nyúlóan látjuk, akkor a következő, amit látunk, egy megdöbbentő dolog: a Teremtés könyvében jön az ember! És olyat tart az Isten, a Teremtő elé, amire nem mondhatta azt, hogy látta, hogy jó. Rossz! Döbbenetes, hogy az embernek jutott ez a szerep. Mikor megölte a testvérét Káin! Hát erre semmilyen körülmények között nem lehet azt mondani, hogy „De jó, hogy vagy!” Pont az ellenkezője!
És nemcsak Káin, de minden ember hoz valamit a Földre, ami nem jó. Ez borzalmas szerepe az embernek! Ez a szeretettel ellentétes, és ugyanakkor ez hozza felszínre a szeretet egy másik oldalát, a rossz leküzdésére irányuló oldalát. Ez egy óriási területe megint a szeretetnek, a Teremtő oldal mellett, ez a „küzdeni a rosszal”, a harcot fölvevő szeretet.
A Szentírás döbbenetes erejű képpel szemlélteti, hogy amikor az ember kiűzi magát a Paradicsomból, akkor ott van az az ígéret is, hogy majd egy asszonynak az ivadéka jön, és legyőzi a rosszat. Az asszony ivadékáról már tudunk, hogy ő az Úr Jézus. Az Ószövetség egész fonalán, mindenütt fölcsillan az Istennek ez az ígérete, és ezek a beteljesítések.
Ábrahám családjából származik, és Júda törzséből, Dávid családjából, Betlehemben születik, és mikor megérkezik, akkor ember lesz. Emberként jön az ígéret! Asszony ivadékaként! Teljesen tiszta, eleven emberként lép közénk. Ahogy ember hozta a bűnt a világra, úgy ember győzi le.
Most mit csinál? Az első az életében, hogy menekül Heródes elől. Heródes szinte megszemélyesítője a rossznak. (Bár nincs ember, aki teljesen csak rossz volna. Heródes is nagyszerű építkezéseket hajtott végre.)
Mindenesetre nézzük, hogyan mutatkozik meg ez az asszonyi ivadék. Megszületik, Názáretben fölnevelkedik, fölnő… kis mozzanatok először az életéből: 12 éves korában Neki abban köll lenni, ami az Úré. Persze, hogy abban! Az Úré a szeretet!
Aztán rejtett módon nevelkedik tovább, engedelmeskedik a szüleinek, és amikor föllép, az első gesztusa a megkeresztelkedés. A bűnösök közé lép, és magára vállalja ezt az óriási tehertételt: elveszi a világ bűneit, magára veszi azokat. Erre csak az Isten képes! Aki teremtette az embert, és látta, hogy az ember hozta be a rosszat, hát magára veszi a rossznak a terhét, a világ bűneit.
A Jóisten lépései csodálatosak, tökéletesek, nagyok, mélységesek! Magára veszi? Igen! De úgy, hogy működik, körüljár jót cselekedve, megbocsát Magdolnának is, a megkövezésre elébe hurcolt asszonynak is megbocsát, és apostolainak, amikor vétkeznek, nem tesz szemrehányást. Még Péternek is megbocsát. Hányszor kérdezi, hogy „Szeretsz-e engem?”, hogy tegye jóvá a tagadását. És föláldozza az életét értünk, így győzi le a rosszat: a keresztáldozat titkán keresztül. Mert csak a halálon keresztül lehet a föltámadást valamiképpen tudomásunkra hozni. A föltámadás lesz a rossz legyőzése. Az Úr Jézus Krisztus halálával és föltámadásával győzi le a rosszat. A szentmisében mindig ott van az úrfelmutatás után: „Krisztus halálának és föltámadásának emlékét ünne