rafkos

Embernek van pillanatok nyugodt komolyan éli életét és nem akarja azt el vegyék,

kedvét ilyen helyzetbe én vasárnap nyugodt és ki egyen súlyozott ép előtte napom,

volt lelki töltésem segít embernek fel töltődni és nekem sikerült és nagyon jó érzetem ,

magam de napokba láttam valakit de én akkor nyugtot voltam sok helyen ő is meg,

fordult ,de bizakodtam egy dologba de össze jön bizakodásom mindig elmondom,

maguknak mondjuk hátszó szándékkal közelíteni valamivel valaki azt gondolja ,

magába ő neki sikerülni terve amit ép ki gondolt magába lehet aki nem ügyes,

meg próbálkozik ezzel ilyennel ,de nagyon ne engedjük ez ügybe semmit ha,

kel legyen tapasztalata mindenbe ép valami olyan érdekel valakit kicsit úgy,

mintha valami van és meg próbálkozni olyan dologgal ép el tudja vonni,

valahogy letudjuk rólunk vonni figyelmét amivel próbálkozik magukhoz közelíteni,

valamivel érdeklődik de nagyon vigyázni ha olyan valaki akar valamit,közeledik érdekel,

ez de ügyes leni nagyon és ismeri rafináltságot akkor néha azt belehet vetni de vigyázni,

kel ez ügybe nagyon ne jöjjenek rá milyenek voltunk,el mondom én ilyennel énbe,

vetem akit nem ismerek . Baj lenne mindenbe bele folyunk amihez nincsen közünk.,

Ere mondani valamit az egy kicsit bántó azért ki hagyom . El mondom ép éltem,

nyugodt vasárnapomat és valamivel kötve nem érdekel másik ügy ,lezártnak hagyom,

így próbálkozik valaki nálam ,de nem jött össze én ilyenkor nem érek-rá nem,

csevegek tudni valamit közelít rég találkoztunk én folytam ami kel ,de tovább valamit,

figyelmesen magához vonni figyelmét érdeklődőt,de kicsit igen magamnál voltam,

be vetem ami kel. de távozott nem álltam beszélni az bennem ép magyarázkodtam,

,

maguknak ilyen nem voltam soha ismernek ilyenek emberek engem így vigyázok,

savakra nagyon én tudom határ.

 

ugyan nem jó kategória, de lássuk…:)Rafinált az, aki nem gonosz módon, de agyafúrt ember .Ésszel gondolkozik, tervezi a dolgokat. De ez helyzettől is függ. Rafináltnak van negatív előjele is, pl. “olyan rafinált hogy megszerezte a szomszéd telkét”.Rafinálkodni nem lehet, az nem megfelelő magyar ige; rafinált, ezt használjuk.

Aztán Soma mamagésa mondta azt, hogy a férfiak nem szeretik az állandó sopánkodó, problémázó nőket. A férfiaknak mosolygó, ragyogó Napasszony kell.
Figyelmesen hallgattam őket és mindkettőjüknek igazat adok.
Aztán a nap folyamán kezembe akadt egy újság, amelyben Ördögh Bálint mesél a jó borról és annak nőhöz való hasonlóságáról. Telitalálat!
Igen, ilyennek kell lenni egy igazi nőnek!
”Szerintem, és ezzel biztosan nem vagyok egyedül, a jó bor olyan, mint az igazi nő: kissé rafinált, és nem mutatja meg azonnal, milyen is valójában.
Olykor kacér, cserfes vagy kíméletlenül őszinte, míg máskor lágyan simogató, ám ami a legfőbb: a férfi, ha nem figyel, hol hosszabb, hol rövidebb időre, de eszét veszti tőle. Ám épp ezért (is) lehet annyira szeretni!
Mert játszik az emberrel, és hagyja, hogy mi is játszunk vele.
Csábos, akár a végzet asszonya, és mindent bevet, hogy elhiggyük: nélküle fabatkát sem ér az életünk. És ha jobban belegondolok, a bornak és a nőnek is igaza van, amikor így viselkedik velünk, pasikkal. Hogy miért?
Pofonegyszerű: mert így minden egyes alkalommal találunk benne valami újat, valami szerethetőt, valamit, amire újra és újra rá lehet csodálkozni, amiért lehet rajongani, és amibe, ha már a tetőfokára hágott a mámor, bele is lehet szeretni.”