egy meg beszélés ünnepség előtt mi legyen ?

Emlékeztem szerint amikor iskolába jártam nem volt akkor őszi szünet én időm be nem,

emlékezetem ilyenre ürültünk akkor mi egyéb téli szünet tavaszi szünet nálam feljebb,

korosztály olyanra emlékeztek téli tavaszi nyári szünet mi időnkbe mi úgy emlékeztünk,

erre dolgokra de más időt élünk minden változatnak dolgok most őszi szenet is igen,

kel ilyen legyen fiataloknak is kel feltöltődés ők is keményen tanulnak iskolákba ,vagy,

épen fiatalok keményen tanulnak foglalkozás keretében nálunk is így működik alapítványba,

keményen veszik foglalkozást mindenki ők meg érdemlik pihenést pedagógusok igen,

csak foglalkoznak ifjoncokkal rájuk rá fér pihenés úgy gondolom minden ember meg érdemeli,

pihenést mi alapítványunk ép október 16án úgy döntöttek szülök és pedagógus hogy ,

,

október 24én én szombaton legyen össze jövetel nálunk mert nagyon régen nem volt,

össze jövetel alapítványba mindenki elvolt foglalva dolgával azokat intézte eddig múlt,

szombaton meg beszéltünk dolgokat egyik aki mindenki értesítést kapott telefonon azt,

gyorsan meg beszéltük .volt szómórú hír össze jövettel közbe hogy pedagógusunk ,

anyukája meg halt mi is kívánunk őszinte részvétünk feléje múlt szombaton 2kor volt,

össze jövetelünk nagyon örültünk egy másnak láthattuk egy mást másik fontos meg,

beszélni valónk volt épen jövő hónap vége felé ünnepelné 10éves év fordulóját ,

,

alapítványunk külön ünnepséget szeretnék ennek év fordulónak száni volt szóhó meg,

hívunk tágabb vendégköröket erre jeles napra pontos idő még nem hangzott el mikor,

fogjuk meg ünnepelni jeles napot ez csak úgy mondva szeretet nélkül ez évforduló se,

jöhet volna létre ha össze fogtunk egymásért szeretettel vagyunk így tudjuk ezt évfordulót

meg ünnepelni szeretettel voltunk egy más iránt ennyi év után is .ha meg fogom tudni mikor,

lesz ünnepség akkor közli fogom hónap óta fontos meg való ismét meg beszéltük . Most,

felnőttek nem volt kávázás én voltam olyan hangulatomba szórakoztattam ifjoncokat főleg,

örült egyik ifjonc beszélgethet velem kicsit össze jövetel délután 4ig volt meg beszélés

mentünk haza .

egy fájdalom embrenek

Hány olyan pillant van ember életébe amikor valaki igen csak meg bántja és nem

foglakozik szemivel teszi dolgát amit úgy gondolja az illető van kedve és meg

csinálja emberek része elmennek segíteni ahova kel úgy gondolom fel találják

magukat és és nem igazán foglakozik szemivel ember úgy gondolja így kel tenni

másik ember felé ez nem jó gondolat ezt merem mondani ez igen fáj embernek

igazán úgy álok dolgokhoz más hozzá férjen .az is olyan fájdalmat okoz másiknak

oda elmegy valahova és szeretetbe vannak és hirtelenjébe úgy föl kapja vizet neki

áll duzzogni és játssza dolgokat neki igaza és nem állok vele szóba olyan gyerekes

szokás ezt régen volt ilyen szokás fiataloknál aki fenőt úgy mondva komolyodjon

beszéljen mindenkivel és ne játssza sértődékenységet ez igazán fáj ember társadnak

így állsz hozzá-dolgokhoz magadnak igazat és nem foglakozik mi valóban igaz lehet

mind 2tönek igaza van ezért nem, kelne meg bántani aki szereti társát ez bántja igazán

másikat ez nem jó hozzá-állsz úgy gondolom mindig szeretettel legyünk másik ember

felé . azzal okozol fájdalmat úgy állsz valamihez épen most megy műsor és azt

követni akarom ezt meg érti ha egy olyat nézni ne úgy elkezdem reggel műsort nézni

pihenés képen nagyon jó de segíteni másikon neki könnyebb legyen élete ne keresünk

olyan utat épen piheni akarok egész nap megy valami ezzel plusz munkát okozol

tarszádnak így állsz dologhoz igazán ez fáj ember társadnak így állsz hozzá- pedig

mindenki meg teszi másiknak könnyebb legyen neki élete valamennyire mért fájdalmat

okozni társadnak tényleg jobb legyen mindenkinek mért okoznék fájdalmat ezzel szeretet

és meg tesz mindet könnyebb legyen életünk így kéne állni dolgokhoz ne okozunk

fájdalmat társamnak. Szó-ha

egyet érzés

vonatkozólag. Getszemánit tudjuk, megvan most is. Kaifás házára vonatkozólag már tudjuk, hogy visszafelé vezették az Úr Jézust: amerre ők kimentek a Getszemáni kertbe, arra visszafelé vezették. Bal kéz felől volt Dávid városában, a Sion-hegynek a lejtőjén – a hagyomány szerint – Kaifás háza. De hogy Annásé hol volt, azt nem tudjuk.

Aztán az egész városon végig kellett menni az Antónia várig, ahol Pilátus palotája volt, azt megint tudjuk. Határozottan megvan a kihallgatás terme, megtalálták a nagy kvadrát kövekkel kirakott teret is, ahol a rostrum volt. A gabbata, héberül gabbata, ahol az ítéleteket kimondták, ahol ítélőszékbe ült Pilátus helytartó.

Tehát a színtér most változatos, ahol a szemlélődésünk folyik.

Kérni? Mit kérjünk itt? Megint csak azt kérjük, hogy minél teljesebben az Üdvözítő személyének a hatása alá kerüljünk. Akár úgy, mint Péter, akire az Úr Jézus rátekintett ott Kaifás házában, akinek az udvarán lezajlott az ő tagadása. Akkor egy óriási fordulat következett be Péter életében. Akár úgy kerüljünk az Úr Jézus hatása alá, mint ahogyan hatása alá kerülhetett mondjuk itt Ponciustól Pilátusig – ahogyan a magyar is mondja – a hurcolások közben sok-sok ember. Lehetetlen, hogy ne kerültek volna a hatása alá. De senkit sem említ a Szentírás külön ebben a folyamatban, hogy Jézus Krisztus ilyen és ilyen értelemben hatással volt rá, hatása alá került.

Csak talán későbben, mikor Péter prédikációjára már sokan, háromezren megtértek egy nap alatt, talán akkor bontakozott ki az, ami itt az ítélet napjában, meg az Úr Jézus szenvedésének napjában zajlott. Talán ezek az emberek, akikkel az Úr Jézus itt találkozott, ezek az ismeretlen emberek talán akkor kerültek Jézus hatása alá és hittek benne. Itt csak Péterről tudjuk kifejezetten, hogy milyen hatást tett rá az Úr Jézus tekintete.

Szóval kérjük, hogy az Úr Jézus hatása alá kerüljünk. Aztán akkor itt szemléljük a jeleneteket.

Az első, hogy a csőcselék – vagyis a különítmény, ahogy most mondanák; a magyar történelemnek éppen ebben a fél századában vagy három negyed századában voltak ilyen dolgok az országban, ilyen elfogatási különítmények – vezette az Úr Jézust először Annás főpap házához. Itt Annás volt az igazi ellensége az Úr Jézusnak. Hidegen, számítóan gyűlölte Jézust és érezte, látta, hogy az ő hatalmának egy komoly veszély, ha az Úr Jézust működni engedi. Az most a vélemény, hogy a tulajdonképpeni ellenfél, politikai számításból ellenfél az Úr Jézussal szemben Annás volt. Ő játszatta csak le aztán Kaifással meg a főpapokkal meg az írástudókkal az ítéletet. És szinte azért vezettette magához és nem Kaifáshoz először, hogy meggyőződjön arról, hogy sikerült elfogatni ezt a veszedelmes embert. Tényleg megvan? Mégiscsak sikerült? Odavezette magához. Ennek tulajdonképpen az elítélés szempontjából nem volt jelentősége, ez teljesen magánakció volt, hogy meggyőződjön róla, hogy rendben folynak a dolgok. És faggatta, teljesen szabálytalanul faggatta a tanítása felől.

Hallgatjuk ezt a faggatást és az Úr Jézus válaszát. Ő tudta, hogy neki mint vádlottnak nem kötelessége itt vallani arról, hogy mit tanít és így tovább. Tudta, hogy hamis prófétaként vádolták. Tudta, hogy miről van szó és azt mondta: „Kérdezd azokat, miért kérdezel engem? Nyíltan szólottam, kérdezd azokat, akik hallgattak engem a templomban, vagy máshol.”

Most a szemlélődésben meglepetésszerűen magunkkal szembe is fordíthatnánk a dolgot. Kérdezhetne engem valaki Jézus tanítása felől? Mit mondanék?

Az Úr Jézus válaszára Annás szolgája arcul ütötte az Úr Jézust. Hogy mer így felelni a főpapnak? Hát hogyan? Nem szabad? Nem lehet? Milyen furcsa felfogásokkal találkozik az ember ilyen szolgák meg beosztottak meg alárendeltek között, hogy akik így önhatalmúan kitöltik a bosszújukat valaki fölött. A pszichológia azt mondja, hogy a szolga, a beosztott, aki parancsra teszi, hogy kitölti a bosszúját, a szenvedélyeit szabadjára engedi valakivel szemben, egy elítélttel szemben, akkor ebben az élete során tapasztalt elnyomatás meg mások részéről tapasztalt taposás tör fel. Ővele szemben is úgy jártak el: elhallgattatták, igazságtalanul elnyomták, és az most kitör.

Ha az ember odakerül, hogy elfogják, vezetgetik és különböző őrökkel találkozik, nagy különbséget lehet tapasztalni katona és katona, fegyőr és fegyőr, beosztott és beosztott között. De ott is lehet találni embereket, akik bámulatos módon megéreztetik az emberrel akaratlanul is, hogy emberek. Ott is megtartják a maguk emberi méltóságát és nem igazságtalanok, noha abban a beosztásban vannak. Olyant is tapasztalt az ember, hogy valaki durva hangon szólt, de mégis érezte az ember, hogy ez jó. Ezt csak teszi, de amikor lehet, akkor segíti az embert. Például egy ilyen őr volt a Fő utcán, a budai oldalon – ahova először került az ember, ilyen processzus nyomán –, aki hangos volt, rászólt az emberre, amikor meg a láthatár tiszta volt, akkor beadott egy remek könyvet: „ezt olvassa!” A döbbenetes az volt, hogy képzeljétek el, hogy pont azt a könyvet kaptam elsőnek olvasni bent, amit kint Zaránkon, messze Pesttől elkezdtem olvasni, de nem tudtam végigolvasni: Reymondnak a Parasztokja. Remek Nobel-díjas könyv, lengyel író könyve.

Azért mondom el ezt, hogy ha szemlélődtök, akkor reálisan szemlélődjetek és úgy próbáljátok az emberekből kiérezni – ebből a katonából is vagy alárendelt, beosztott emberből, aki arcul ütötte az Úr Jézust –, hogy mi van ebben az emberben.

És próbáljunk reflektálni magunkra is. Hogy viselkedünk mások szeme előtt? Nem vagyunk meghunyászkodók, mikor valaki felettesnek elkönyvelt jön, mikor meg nincs ott senki, akkor egész mások vagyunk?

Arcul ütötte az Úr Jézust. A torinói halotti lepel tanúsága szerint az Úr Jézusnak a bal arcán, ami egy komoly arcul ütésnél számításba jön, valóban dagadt részek vannak a szeme alatt a csonton, meg lehet állapítani. Tehát ez az első arcul ütés nagyon durva arcul ütés lehetett. Most hallottam, hogy egy olasz professzor öt évi zseniális munkával eltüntette a torinói lepelről ezeket a szenvedés okozta nyomokat, és mindenféle számítással meg szakszerű módosítással visszahozta az eltorzítás nélküli arcot. Most kíváncsi vagyok rá, hogy – mert most fejeződött be ez a keresés – milyen lesz az Úr Jézus arca, amit ez a professzor így helyreállított, a szenvedések okozta elváltozás nélkül.

Most itt a szemlélődésben valóban maradhatunk az Úr Jézus arcánál is. És azért reflektálhatunk a magunk arcára. Az én arcom nincs eltorzítva valamivel? Tiszta? Mi lenne, ha az én arcom leredukált volna az eredeti, igazi énem, személyem szerint? Nem lehetne esetleg elképzelni, hogy az én keresztségem kegyelmére, ahol Isten gyermekének születtem újjá, hogy annak megfelelő arc lenne az én igazi arcom? Nem lehetne aszerint gondolkodnom, éreznem, örülnöm, ahogy a keresztségben kaptam arcot Istentől?

Egy témája a szemlélődésnek: Jézus Annás előtt, ahol tanítása felől kérdezték és ahol arcul ütötte ez a katona.

Aztán megkötözve Kaifáshoz viszik, ahol együtt voltak az írástudók és a vének. Ez rokoni gesztus volt, mert Annás benősült Kaifás házába és az igazi öreg, aki intézkedett, az Kaifás volt. Ott együtt voltak egybe gyűlve az írástudók és a vének.

Itt zajlott le Péter tagadása. Péter valóban megint olyan, hogy szemlélődhetünk, ahogy a tűznél ül. János írja ezt le olyan részletesen. És ahogy még mindig abban a hiedelemben van, hogy őneki meg kell mentenie Jézust. Az elfogatásnál is ő akarta megmenteni Jézust, kirántotta a kardját. Érdekes, hogy nevelte az Úr Jézus ezt az embert, Pétert. Valóban az egyház fejévé és az Ő utódjává. Olyan ambiciózus ember volt, aki – ha végiggondoljuk az életének a jeleneteit, amiket megőriznek az evangéliumok – aki természetszerűleg vezető típus volt, mindjárt ura a helyzetnek. Ő az, aki felel, hogy kinek tartják az emberek Jézust és kinek tartja ő. Ő az, aki a vízre mer lépni és megy az Úr Jézus felé.

Valóban az Úr Jézus számára olyan valaki, aki lelkesedik, akiért az életét is odaadná, de van benne egy alapvető hiba, ami a vezetés szempontjából nem maradhat meg. Nem ő menti meg Jézust, hanem Jézus menti meg őt. Ezt neki tudomásul kellett vennie. Az Úr Jézus kénytelen volt nagyon kemény kézzel megtanítani Pétert rá, hogy nem te vagy a megváltó, hanem én váltalak meg téged. Mi lenne a világból, hogyha terád szorulnék?

És itt van a csúcspontja Péter nevelésének, amikor elveszti a fejét és összevissza beszél már, és akkor az Úr megfordulva rátekint. Egy szójáték van, azt a magyarban nem lehet visszaadni. Mert a megfordulni az episztreferm; az ugyanaz a szó, mint megtérni. Tehát az Úr tett egy fordulatot Péter felé, ránézett. Ez ugyanazzal a szóval van kifejezve. Az Úr megtért és Péter megtért. Remek írói fordulat! Péterre tekintett megfordulva és Péter is megfordult.

egy gyógy- hír embernek

Ami engem, kicsit meg érintet és igen szíven az hallatom egy nap ép beszélgetünk,

dologról ép oda tartozik úgy gondlom amit kel illik meg beszélni ezzel segítek,

másikon ha ép meg hallgatom .ép valakit hallgatok el mondja mi bántja őt de,

elviseli el kel tűrni dolgokat mindent életünkbe úgy mondva legjobb mond szer ha,

mindent meg beszélni és nem szét robbanni hányszor lenne az ember meg sértődik,

fent hordja magát ő lenne valaki ő is olyan ember mint többi ha valami bánt meg,

kel beszélni és avval segítünk másikon kicsit nyugatabb lesz ha valakivel meg tudja,

beszélni ami bántja lelkét épen az nagy segítség embernek. Ne úgy legyen szét robbanók,

és nem beszélünk szemit meg az előbb utóbb olyan helyzetfog ki alakulni amikor ,

beszélgetés csak úgy működik orvos tud segíteni rajta azon illetőn ami hosszú,

idők telik amikorra illető jobban lesz jó érzeni magát ahhoz úgy mondva nyugodt,

háttér kel mindent meg beszélni sok előre lépés embernek nyitottabb és meg mindet,

bántja őt elmondom én is beteg vagyok igen olyan állapotom volt évekig kezelésre,

járni .most voltam mai nap épen túl látja orvos nincsen baja nem kel egyik orvoshoz,

másikhoz javult állapotom elég őt meg nézem évente egyszer nem lesz baja meri ,

,

mondani régen igen olyan mint zsák fel kapjuk viszik szét szakad mérgességtől .de,

rá jöttem ez nem jó ott vagyok ahol lelki ismertem jobban magát közösség más is,

ez nagy előre lépés embernek jól érzi magát nyugodt mindent meg beszél ami kel,

,

javul én így érzetem, már ez jó nem kel változtatni dolgokon ,mondtam néha van,

fel kapom zsákot rohannék mondja az nem olyan régen volt közli orvos kerékpározás,

legjobb gyógymód magának ő mondja orvos nagyon jó állapodva van régihez kapcsolathoz,

ahogy meg ismert ugye mire jó közösség dolgok mindent meg beszélni az fontos ám,

embernek az sokat segít másikat meg hallgatom és mindjárt nyugodtabb érzi magát illető,

mondom alapítványba vagyunk ott is meg kel mindent segíteni másikon azzal meg,

hallgatom mi alapítványukba így működik .mindjárt másképpen érzi magát ha meg,

beszéljük dolgokat ere is időt száni másikat meg hallgatni és jól érezni magát egyszer,

meg beszélve dolgok őt akkor bántja mindjárt kevesebb másik embernek ilyennel foglalkozik,

mi segítettünk másikon meg dolgokat ő bántotta lelkét ugye mire jó másikon segítettünk ebbe,

jól érzeni magát .

bizonytalanság

azt jelenti, hogy az Istenben van ennek az őseredeti titka, hogy szól. Isten nem kész, lezárt, lepecsételt valaki, olyan értelemben abszolút tökéletesség, hogy kész van mindene, nincs semmi új benne – unalmas Isten lenne. Isten nem olyan. Isten forrás, egy örök, kimeríthetetlen, végtelen forrás. Olyan értelemben végtelen Isten, hogy végtelenül, határtalanul, kifogyhatatlanul képes adni, szólni. Új dolgokat teremtek. Mondja többször az Ószövetségben. Egészen új dolgokat hozok létre.

Ez az örök, új Isten az igazi Isten. Szólt Ábrahámhoz. Ábrahám életében Isten egész újakat mond. Egész meglepő, hogy kulturált helyen van Ábrahám: Úr városában. Az akkori kor egyik legkulturáltabb helyén. A városi kultúra részese. És azt mondja Neki Isten, hogy hagyd ott ezt. Menj ki földedről! Hagyd el földedet! Szülőföldedet. Mert neki nem volt birtoka. A hazádat hagyd el. A házadat. És Atyádat. A szűkebb családi kört, meg a tágabb odatartozást, a nemzetét. A társadalmát, meg annak a gondolkozását is. Hagyd el! Menj ki onnan! És mit mutat neki? Hova? Hova menjen? Menj arra a földre, amelyet én majd megmutatok Neked. Tehát teljes bizonytalanságban hagyja. Indulj el! Menj ki!

Persze föl lehet vetni azt is, hogy milyen formában szólhatott Isten Ábrahámnak. Bizonyára nem hallható szavakkal, hanem fölkészítette és bensőleg rávezette a meglátásra: tőle azt kívánja, hogy hagyjon ott mindent. És hogy ezt a követelést megokolja, mit mond neki? Majd nagy néppé teszlek. Megáldalak. Nevedet naggyá teszem. Áldássá válsz és Benned nyer áldást minden nép. Tehát Isten itt elárul Neki valamit, hogy tervez a jövőre valamit. Meg akarja áldani az egész emberiséget. Az áldás teljességét akarja árasztani az emberiségre. Ábrahám számára ez fölfoghatatlanul nagy dolog.

De hát a hite is ilyen nagy. Benne van az ő életének titka ebben az ígéretben: új nép, egészen új emberi jövő bontakozik ki az ígéretből. Ennyit elárul Isten a terveiből. Ez a jó hír. Még jobban belehatolunk, hogy a jó hír legmélyén mi van. A szöveg aztán azt mondja: „Ábrahám tehát elköltözött. Mindenével, Sára feleségével, testvére fiával, Lóttal, aki örökbefogadott fia volt és minden vagyonával, összes szolgáival elindult Kánaán felé. Ment teljes bizalommal. Nem tudva hova, mégis bízva Isten szavában.” Szóval ezt mondja a Szentírás a válaszáról. A másik szöveg tovább, tehát eddig az első 5 verset néztük, most a 7. versben még egyszer: A földet neki ígéri és utódainak: „Neked és utódaidnak adom azt a földet.” Ahova megy. Kánaán földjére. Azt mutatta neki.

Érdekes dolog azért ez is. Sohase gondoltam rá, hogy mit jelentett Ábrahám számára: kanálisok földje, tele volt várakkal, fölfegyverzett csoportokkal, rengeteg sok városállamocska volt ott abban az időben. Ábrahám meg birkákkal, meg nyájakkal, meg cselédekkel kis maroknyi csoport. Neked fogom adni azt a földet. Neked és utódaidnak. Micsoda honfoglalás ez? Emberileg mennyire nem tűnhetett reálisnak az ígéret!

És mégis elfogadta. Itt azért kibontakozik Ábrahám hite. Mi vezette ezt az embert, hogy ennyi, ilyen halálos, erős hittel tudott Istenben bízni? Isten nagyon megalapozta benne és neki ezt a hitet. „Annyi utódod lesz, mint a föld pora. És Neked fogom adni…” Ezt is hinni kellett: nem most adom Neked. Neked fogom adni. Neked és utódaidnak.

3.2. Ábrahám hitt az Úrnak. Ez már a 15. fejezet elején van, mikor megismétli az ígéretet Ábrahámnak az Úr: „Ne félj, Ábrahám! Én védőpajzsod vagyok. Jutalmad igen nagy lesz. Ő hitt. És az Úr beszámította Neki megigazulásra.”

Itt a hit és az úgynevezett megigazulás. Ezek hatalmas nagy dolgok. A hit is hallatlan nagy dolog. És óriási jelentőségű dolog, hogy megigazuljunk. Mi emberek – a legegyszerűbb ember is –, ha valamit vásárolni akarunk, azzal az igénnyel megyünk a boltba, hogy ne csapjanak be. Igazit akarok venni: igazi tejet, igazi jó kenyeret, gyapjúruhát… legyen az igazi. Isten is velünk szemben arra törekszik, hogy „teremtsünk embert”, de igazit.

egy művéset

. Egyfelől ironikusan, miszerint az ember az agresszivitást művészi szintre fejlesztette, és művészi szinten űzi. Másfelől pedig realisztikusan, hiszen az agresszivitás, illetve az arra valóhajlam alapvető része személyiségünknek. Ebből adódóan nem árt megtanulnunk bánni vele, hogy lehetőleg minél kevesebb szenvedést okozzunk másoknak és önmagunknak, illetve hogy az esetenként agresszív megnyilvánulásokat eredményező belső feszültség, indulat lehetőleg ártalmatlan vagy esetleg pozitív, építő módon találjon utat magának.

Eleve kérdés természetesen: tekinthető-e az agresszivitás személyiségünk és viselkedésünk elítélhető, de nem nélkülözhető részének? Ehhez elsősorban önmagunkat kell tanulmányoznunk. Szinte mindannyian elvárjuk a bűncselekmények elkövetőinek megbüntetését, még ha a büntetés módját és jellegét illetően különbözőek is a vélemények. Közben mindannyian tudjuk – vagy tudnunk kellene –, hogy a büntetésvégre hajtás jelenlegi elmélete és gyakorlati a bűnelkövetők számára izoláló, stigmatizáló, predesztináló hatású, tehát újabb bűncselekmény(ek) elkövetésére tesz hajlamossá. Mégis elképzelhetetlen olyan védekezési forma megvalósítása, amely az agresszív viselkedést nem viszontagresszióval próbálja fékezni. Elképzelhetetlen, de nem azért, mert ilyen védekezési forma létezik vagy létezhet, hanem sokkal inkább azért, mert annyira erős bennünk a berögződött agresszív reakció: a bűnt büntetni kell.

Van azonban a „természetes agresszivitásnak” pozitív oldala is. Céljaink elérése, személyiségünk, identitásunk kifejlesztése és védelme bizonyos fokú agresszivitást is igényel tőlünk. Egyetlen példa: a függet lenségéért és önállóságáért „küzdő” kamasz viselkedését sok esetben a környezet agresszívnek minősíti.

Adható-e az agresszivitásnak definíció-szerű meghatározása, amely talán a kérdés tisztázásában segít? Van vélekedés, mely a másik ember bármilyen szintű és jellegű befolyásolását agressziónak minősíti. (E szerint a nevelés is agresszív viselkedés? Megfontolandó kérdés.) Lexikonok meghatározásainak közös tartalma: olyan szándékos viselkedés, melynek célja kár vagy szenvedés előidézése. Ez a megközelítés azonban csak az agresszív viselkedést tanúsító személy szándéka felől közelít, pedig van egy másik oldal is, az „áldozaté”, akinek véleménye és érzékenysége döntő fontosságú annak megítélésében, hogy mi minősül agressziónak. Példa: a simogatás nem agresszív cselekedet, sőt gyengédségnek minősül. Mégis ha a buszmegállóban odalépek egy vadidegen emberhez, és gyengéden megsimogatom az arcát, ő teljes joggal agresszióként fogja cselekedetemet nyugtázni, és a re akciója is megjósolható. (Ne nagyon kísérletezzünk!) Én személy szerint agresszió áldozatának érzem magam a különböző reklámok szorításában, utcai „misszionáriusokkal” való találkozásaimban, de gyakran sajnos még evangélikus szószékek alatt ülve is. Ehhez jön még, hogy az agresszív viselkedés nemcsak aktív, de lehet passzív jellegű is. Aktív viselkedés, ha valamit teszek, okozok, előidézek – jelen esetben valami károst, fájdalmast. Passzív agressziónak pedig az minősül, ha a másik ember számára szükséges, nélkülözhetetlen cselekedetemet késleltetem, illetve nem gyakorlom. Ez lehet élelem, érzelem, pénz, stb.) Ráadásul ez a fajta agresszió kevésbé feltűnő, nehezen számonkérhető, vagyis alattomos.

Honnan jön, honnan származik az agresszió mint viselkedésünk, személyiségünk része? Két tábor áll egy mással szemben, és vívja a mai napig el nem döntött csatáját. Az egyikük zászlajára ez van felírva: az agresszív viselkedés tanult viselkedés; míg a másikéra ez: velünk született. Rousseau a Társadalmi szerződésben úgy véli, hogy az ember alapvetően békés természetű, de a társadalom ellentmondásai és igazságtalanságai megrontják békés természetét, vagyis az ember megtanul agresszív módon viselkedni. Ezzel szemben Freud ösztönösnek, tehát velünk születettnek tartja az agressziót, amelynek egyik oka az – életösztön mellett fellelhető – ún. halálösztön, melynek lényege, hogy minden létező titkon vágyik vissza a nemlét békés nyugalmába. Konrad Lorenz az agresszió evolúciós jelentőségét hangsúlyozza a párválasztás, a tovább örökíteti gének, az egyed és a faj életben maradása vonatkozásában.

Hava teszi a voksot a Biblia? A Genezis minden rossz okát és eredetét a bűnesetben látja. A Paradicsomból való kiűzetést követő történetek mindegyikében megjelenik az emberi agresszivitás is (Káin és Ábel, Bábel tornya, Noé). Ez a szerkesztés is a Biblia szemléletét tükrözi: a bűnesetet követően a bűn az ember természetének születésétől fogva része, ennek egyik következménye az ember agresszív viselkedése.

Mik lehetnek az agresszív viselkedéshez vezető, annak valószínűségét növelő tényezők? Elsőként kell említenünk azt a bizonyos versenyhelyzetet, amelybe kicsiny gyermekkorunktól belekerülünk, amelynek lényege a kiválasztás és a mellőzés elve. Példa: Az iskolai osztályközösségek egyre kevésbé működnek mint kooperációs közösségek egy-egy közös cél elérésére, sokkal inkább érvényesül a jó képességűek kiválasztása és a gyengébbek mellőzése. Ennek a tendenciának negatív hatása többszörös. Egyfelől a jó képességű gyermekekben gyengíti a mások iránti felelősség és az empátia érzésének kialakulását, illetve erősíti a felsőbbrendűség tudatát. A gyengébb képességűnek bélyegzett gyermekek esetében pedig negatív önérté keléshez, frusztráció kialakulásához vezet. Az így létrejött helyzet belső feszültsége (a két pólus közötti ellentét) illetve az egyes személyekben kialakult negatív attitűdök (felelősség, empátia hiánya, felsőbbrendűség tudata, negatív önértékelés, frusztráció) az agresszív viselkedés megjelenését valószínűsítik. Ha egy közösségben agresszív indulatokat akarunk gerjeszteni, elég éreztetnünk a közösség néhány tagjával kiválasztott voltukat, másokkal pedig mellőzöttségüket. Az itt felvázolt és egyetlen példával illusztrált versenyállapot a mai közösségi élet minden területén jellemző (az egyházban is, gondoljunk a lelkészek ennek következményeképp megjelenő feszültségre a gyülekezeteken belül és a lelkészek között).

Az agresszív viselkedést valószínűsítő másik tényező az emberek gondolkodásába erősen bevésődött igény a bűnösök megbüntetésére: a bosszú. (Itt nem csak az igazságszolgáltatásra gondolok, hanem a hét köznapok „apró” megtorlásaira is.) A bosszúval mindig az baj, hogy általában nagyobb, mint maga a sérelem, amely kiváltotta. Ha bosszút állok valakin valamiért, elkövetett cselekedetemet önmagam számára i gazolnom kell, ezért elméleteket gyártok tettem igazolása, miért is érdemelte meg a másik, amit vele tettem. Ezt követően már nem a másik által elkövetett vétek lesz a meghatározó, hanem az általam gyártott önigazoló ideológ1via. Megfigyelhető egymással szembenálló emberek, népek, népcsoportok között, hogy már senki sem emlékszik az első sérelemre, csak mindkét fél saját önigazoló elméletét, ideológiáját dédelgeti, színezgeti. Ezáltal a konfliktus állandósul, a feszültség szüntelenül nő, és ez egy újabb agresszív viselkedéshez vezet. Az egymással nem beszélő szomszédok; munkatársak, családtagok esetén kívül rengeteg értelmetlen és embertelen népirtásnak, fajgyűlöletnek hátterében is ott találjuk ezt a jelenséget. A közhely, miszerint az erőszak erőszakot szül, az agresszivitás esetében teljesen igaz. Nemcsak azért, mert az áldozatot visszavágásra készteti, hanem azért is, mert minden elkövetett agresszív cselekedet önigazoló ideológia gyártásához vezet, mely újabb erőszakos cselekedetlek) forrásává és motorjává válik.

nagyon fontos béke legyen

Nagyon rá férne világba béke legyen és ne az folyamatos harc amit meg tapasztal ember

mai világba amit diktál egyes műsor helyen napokba épen olyan akartam volna meg

nézni valójában szeretetről szóljon erre olyan testvéri harc ment ami igen táplálja

emberke fölkel venni harcot mindenbe még közös akart van akkor ellenkezőt látjuk

harcoljuk minden ért elérjük azt amit szeretne ember elérjen ,ezt amikor meg

hallatom mindenbe csak harccal nem szeretettel elérni dolgokat ,ez úgy mondom

szeretetből tegyünk mindent ember társunk felé és ne harcból ,és gyűlölettel forduljunk

másik felé az nem jó dolgot fog kiszűrni életünkbe ha így fogjuk fel dolgokat amit

tanítják műsorba az nagyon rossz példa mutatás emberek felé ,úgy gondlom valaki

épen mondjuk olyan kínja baja van jó lenne ha valaki segítene neki ebbe ,de úgy

van nincsen kihez forduljon épen valakivel el ásztata csatát neki állt harcolni ő

békéjét Amit diktál magának ember meg legyen ,de épen közbe jön olyan dolog

amikor kéne segítség de azzal illetővel épen nem tárgyalok vele épen saját

békét akar de kel segítsége ez ügybe .de ha ember nem szeretettel fordul emberek

felé mindig könnyen észre vesszük hogy kéne segítsége felém épen olyan helyzetbe

van ,de töri fejét hogy tudná el rendezni dolgokat másképp hogy mind2félnek

meg felelő legyen hogy ne folyamatos harc egymást közt épen el tanul ember néha

rossz példa mutatás emberek felé ez mutatnak ott .szeretetből vagyunk egy másnak

tekintve úgy gondlom így lesz egyszer béke földön ha szeretettel vagyunk egy más

felé úgy elérjük célunkat hogy béke szeretet lesz földön ,békére fordítsunk emberek

felé .de ne kövesük azt mi szeretetből tegyünk valamit ember társunknak akkor béke

világon .

Elmélkedés:

Az Isten a szeretet és a békesség útjára akarja vezetni lépteinket. A gonoszlélek pedig a gyűlölet, a harag, a háború

földjére vezetne mindannyiunkat. És ez sajnos sikerül is neki, ha nem fogjuk erősen egymás kezét, ha a vélt vagy valós

igazunknál nem tartjuk fontosabbnak a Jóistent, vagy az életet jelentő testvéri szeretetet. Nap, mint nap döntenünk kell.

A saját – sokszor csak látszólagos – érdekeim mentén meg kell, hogy oldjam a gondjaimat! Dönthetek a gyűlölet, a

háború mellett is, de az önzetlen szeretet szellemében is!

Jézus az Egyházra törő Saullal párbeszédet kezdeményez a damaszkuszi úton, és nem elpusztítja az ellenséget, nem

legyőzi, hanem meggyőzi a saját igazáról, a szeretet és a jóság magasabbrendűségéről. Saulból háborús csaták nélkül

Szent Pál lesz, a népek apostola, aki élete végén megírja a szép Szeretethimnuszát.

Vajon az én ellenfeleimből, sauljaimból lesznek-e barátok, szövetségesek, társak, akikkel együtthirdethetem a

szeretet mindent virágba borító, teremtő erejét?

Könyörögjünk:

Az élet velejárói a mindennapi gondok, problémák, nehézségek, amelyeket tetszik, vagy nem tetszik, de meg kell

oldanunk. Sokszor első ránézésre úgy tűnik, hogy a durva erőszakosság a legrövidebb út, amely a céljainkhoz vezet.

Flüei Szent Miklós közbenjárására segíts, Urunk, hogy gondjainkra választ keresve soha ne a gyűlölet, az erőszak, a

háború szakadékába zúduljunk bele, hanem – még ha keskeny és meredek is a békesség, a szeretet útja, akkor is azon

az úton maradva haladjunk Feléd.

Tudjuk, hogy az irgalmasság, a jóság útja, amelyet Te mutattál meg nekünk, felvezet ugyan a Golgotára, de azt is

tudjuk, hogy csak ez az út vezet a dicsőséges húsvéti feltámadáson keresztül az örök boldogságba is.

Azért, hogy kéréseink, meghallgatásra találjanak, így imádkozunk: Miatyánk…

igazi szeretet

Ahhoz, hogy valakit igazán szerethessünk, okvetlenül ismernünk kell. És ha haladni akarunk a szeretetben, akkor az ismeretben is haladnunk kell. A kettő mindig együtt jár. Most alkalmunk van a szent ünnepek alatt a mi Istenünknek mind a három személyében való megismerésére és megszeretésére is. Hogy az értelmünkkel meglátott szépsége, jósága indítsa az akaratunkat is, – ahol a szeretet székel – Feléje fordulásra.
A szent Ünnepek alatt egyetlen titokra irányítottuk eddig a figyelmünket: a születés titkára. A mi Urunk örök születésére is, emberi születésére is, azután arra, hogy a születés tulajdonképpen olyan vértanúságféle is, azt is magában rejti, ahogy Szent István vértanúnál láttuk, hogy a fejlődésünk egyik fokozatából, egyik köréből átmenni a másikba, bizony az azt jelenti, hogy le kell gyűrnünk, le kell hagynunk az előbbit. Most irányítsuk figyelmünket egy másik valóságra, amely még mindig a születéssel

Figyeljük meg tehát Istent munka közben! A gondolatát, amikor a családot formálja! Figyeljük meg, hogy hogyan valósítja ezt meg! A bölcsességét, szeretetét, tapintatát, gyöngédségét! Mert ezeken keresztül valóban látszik az, hogy mennyit foglalkozik velünk az Isten, velünk, emberekkel. Mikor a család is miattunk van. A fejlődésünkért. És látjuk azt is, hogy a családon át Isten tulajdonképpen velünk is van. Tehát együtt lakva ismerjük meg Őt. És alkalom nyílik a beszélgetésre is, hogy beszélgetés során is közelebb kerüljünk egymáshoz.
Tehát munka közben látjuk itt az Istent. Hosszú, végtelen türelemmel alkotja meg a hozzávalókat a családhoz. A család egyes tagjainak a megformálására mennyi gondot fordít! József! Míg kialakul ez az igaz férfi! Mária! Istennek milyen végtelen gyöngédségét magasztalhatjuk Mária megformálásában. Jézus! Az „örök gyermek”, a „kétszületésű”! És mikor a hozzávalók, a család tagjai megvannak, akkor látjuk magát a Családot.
Észrevehetjük, ha a hitünkből már ismerjük a Szentháromságot, a Szentháromság közösségét, hogy a Család megalkotása mögött ott van a Szentháromság titka. Valóban. Itt ismerhetjük meg közelebbről Istent a maga csodálatos titkában. Az Atyát, a családfő, az édesapa mögött. A Szentlelket, a szeretet lelkét képviselő Édesanyát, a női természetbe beleültette gyöngédségét, tapintatát, gondosságát! És a Fiút, az „Örök Gyermeket”! És a Háromnak a kapcsolatából előálló Családot.
Ez a kis említés és rövid végigfutás a Család szerkezetén, a Családot alkotó tagokon alkalmas, hogy Istent ne csak megcsodáljuk, hanem végtelen szeretetre méltónak érezzük a munkájában, ahogy ezt Ő kigondolta, megformálta, megvalósította. És minél jobban sikerül valósággá tenni, annál nagyszerűbb az eredmény, a légkör, ami itt kibontakozik.

s az Egyház védelme alá rendelte. De szervesen, úgy, hogy a család is egy kis Egyház legyen, ahol már újjászületett emberek élnek együtt, ahol a köteléket, a házasság kötelékét, amellyel a család létrejön, azt is kegyelem hassa át. Isten országa ajándékainak az áramlása induljon meg a házasság szentségén keresztül. S oda belépjen, a szentségeken keresztül a Fiú, hogy „ahol ketten-hárman együtt vannak”, Ő is ott legyen köztük. Részt akar venni a Fiú minden családban. Meg akarja valósítani, hogy a Szentháromság egész közel legyen a családtagokhoz. És azt akarja, hogy a Szentlélek is beáradjon oda a bérmálás szentségével, az Isten Igéjén keresztül.
Mert ez is alkotó eleme a családnak, a keresztény családnak, az Isten Igéje. A Szentíráson azért dolgozott olyan gonddal a Szentlélek, hogy az is a család kincsét is alkossa. Itt dolgozik Isten. Még most is mondja, hogy „Teremtsünk embert!”
A családon keresztül folyik a mi emberré formálódásunk. Ezen a családon keresztül is, mert mindent, amit látunk a Szent Családnál, mindent alkalmaznunk kell a mi családunkra. Itt is az egyes tagokon mennyit dolgozott Isten. Azon is, hogy így egybe találkoztunk, és együtt vagyunk. Ez is egy tágabb értelemben vett család, műhely, iskola, ahol az emberteremtés folyik. A bennünk megmaradt salaknak, gyarlóságoknak a letisztítása, az arany kiolvasztása belőlünk, a szeretetnek, hitnek, reménynek, isteni erényeknek, Isten országának a hordozására alkalmassá akar tenni bennünket.
Igen. Együtt vagyunk mink is Istennel. És találkozzunk Vele most beszélgetésben és imában, hogy így ezen keresztül Őt megismerve még jobban megszeressük, még jobban igazodjunk Hozzá, működjünk együtt Vele, hogy az Ő akarata valósuljon velük, általuk bennünk.

gondolat oktober 23ról

– Bizony, ez nagyon személyes kérdés olyan értelemben, hogy amikor korábban kérdezték, mindig kitértem előle vagy mondtam valami mást, de a lényeg az, hogy tizenhét éves koromban, mikor a Balatonnál nyaraltam, találkoztam egy lengyel turistacsoporttal, és együtt röplabdáztunk. Elég jól röplabdáztam, és mivel nem volt elég emberük a lengyeleknek, bevontak egy barátságos mérkőzésbe a magyar honvédség helyi alakulatai ellen, és megvertük a magyar honvédséget. Én mint a hatodik “lengyel”, díszlengyel voltam, és ettől a lengyelek, hát mondanom sem kell, körbecsókoltak és imádtak. És ezekkel a lengyel építészekkel, az ő tört angolságukkal, meg az én, mondjuk, nem olyan nagyon jó angolságommal, angolul értekeztünk, de akkor már elkezdtem tanulni, már kérdeztem, hogy ez hogy van lengyelül, az hogy van lengyelül. Tehát teljesen szimpátiakapcsolat alapján – amiben egy bizonyos hölgy is szerepet játszott – kezdtem el tanulni.

Ugyanabban az évben indultak az első lengyel nyelvtanfolyamok. A Váci utcában volt akkor a lengyel olvasóterem, és ott volt egy néni, aki anyám régi pécsi ismerősének, Sásdi Sándor írónak volt az anyósa. Sásdi Sándor lengyel nőt vett feleségül, és ez a néni volt a magyarul rosszul beszélő anyósa. Ez a lengyel néni megkérdezte anyámtól, nem akar-e a fiad véletlenül lengyelül tanulni? “Véletlenül.” És azt mondta anyám, hogy véletlenül akar, mert most ismerkedett meg rokonszenves lengyelekkel… Úgyhogy én 1951-től 53-ig már tanultam lengyelül a lengyel olvasóteremben.

Így van. És én, amikor 53 szeptemberében kimentem Lengyelországba, akkor úgy néztek rám, mint egy különös lényre, aki egy reformszocialista vagy -kommunista országból jött… Ott még javában állt a befagyasztott sztálinizmus. Ott csak akkor kezdődött el az olvadás, amikor egy Józef Swiatlo nevű államvédelmi tiszt, magas rangú államvédelmi tiszt lelépett, és a Szabad Európa Rádióban folytatásokban olvasta föl a barátai bűnlajstromát. Hát erre aztán földrengés lett, emberek lemondtak, lemondattak másokat, minden fölborult… és akkor kezdődött ott az olvadás.

– Gomulka ugye csak később jött…

– …Na most, tehát én 55-56-ban például a lengyel reformsajtóból, az ottani lázongó fiatalok meg öregek szövegeit fordítottam magyarra, és terjesztettem az egyetemen. Krassó Gyuri mesélte annak idején, mikor újra találkoztunk: – Láttam a szövegeidet, az egyetemen. – az Adam Ważyk versét, a “Költemény felnőttek számára” című szöveget lefordítottam, meg cikkeket is terjesztettem. És így érkeztünk el 56-hoz, ahol a kettő összekapcsolódott: a lengyel vonal és a hazai reformvonal – és bizonyos értelemben ez predesztinált arra, hogy aztán októberben valamilyen szikraszerepem is legyen többek között, amit már megírtam a Magyar Füzetek 17-es számában,[3] nem tudom láttad-e…

– Nem láttam.

– Egy elég hosszú emlékezés pontosan erről az 56-os szerepről és elég részletes. De hát azért elmondhatom, ha most akarsz kérdezni valamit közben…

– Most kéne elmondanod hogyan kerültél az 56-os szabadságharcba, és itt látom (az 1956 a sajtó tükrében című kiadványban), az Egyetemi Ifjúság, az Egyetem Diákbizottság lapja 1956. október 30-i számában, majdhogynem vezércikként, első oldalon Válasz a kesergőknek című versedet, ami alá az van írva 1956 január…

Válasz a kesergőknek

Tárogató-hangon zokognak a bölcsek
jaj mi lesz belőlünk
jaj mi lesz belőlünk
kegyes hazugságok fanyar füstölőjét
lóbálják felettünk kopaszok és kajlák
rettentő nagy üstben jobb jövőnk kavarják
jaj mi lesz belőlünk

Egyszer majd felpezsdül a föld
és mint a fehérbokájú csikó
ledobja hátáról kénytelen lovasát

De addig se hagyjuk magunkat
Ne siránkozzatok tartsatok össze
minden hernyót túlél az erős fa

Azért is
azért is
csakazért is

“Krőzus király néma fiai”
tartsatok össze
S a hangoskodók szájáról lefagy a szó

Nem volt a szerkesztője. De mindegy. És a- ezt meg is írtam a Hitelben, pár évvel ezelőtt[4] -, hogy mi 56 februárjában, ha jól emlékszem, fölmentünk a Pistához egy barátommal, és azt mondtuk neki: mi március 15-ére szervezünk egy diáktüntetést, Nagy Imre mellett. – Tehát benne volt már az ember fejében, hogy ilyesmit lehetne csinálni azt mondta: – Most még ne! Most még ne – ez a huszadik kongresszus után volt, azt hiszem, vagy akkoriban -, de lehet, hogy egyszer szükség lesz erre, köszönöm, hogy szóltatok. Október 23-án tulajdonképp… , és aztán október 6-án volt az a bizonyos fölvonulás a Rajk-temetés után, amin szintén részt vettem (és annak a történetét írtam meg a Hitelben, abban a bizonyos emlékezésben), elmentünk a Batthyány-mécsest megkoszorúzni. Tehát 22-én ez a szöveg, hogy akkor holnapra most megcsináljuk, ez valahogy természetesen jött… Ja, még a szegediek fenyegetőztek, meg a műegyetemisták is, hogy ha napokon belül nem teljesítik a követeléseiket, akkor kimennek az utcára. Mondom, ez már benne volt a levegőben valamiképpen.

De a konkrét szervezés ebből a szikrából pattant ki, ez a fantasztikus. Ezt Gosztonyi Pétertől kezdve senki sokáig egyszerűen nem vette figyelembe. Gosztonyinak kétszer írtam meg hosszan a történetet, harmadszorra az 56 javított kiadásába már belevette az én verziómat, tehát most már nem hiszi azt ő se, hogy az egészet a Műegyetem kezdte.

bátorság mire képes embernél

Hány olyan helyzet alakul ki életünk be amikor kicsit meg vagyunk tóborodva és,

úgy vagyunk vele ő meg oldaná te kicsit félne egyáltalán ha be levág ,

sikerülni fog eléri azt dolgot amitől meg tóporodva ,de azért van olyan bátor ,

emberek bármi nem fél dolgoktól amitől tart egy kicsit meg ijedve de érezz annyi,

bátorságot benne magába neki már vágni abba amitől tartott hogy fog sikerülni,

neki az amibe bele mert kezdeni érzet magába bátorságot én is olyan vagyok ,

néha van olyan helyzet életembe meg vagyok kicsit tartózkodva vagyok bátorságot,

érzek magamba neki merek állni hogy amibe meg torpanva segítsenek fentről,

véghez tudjam vinni .azt szokták mondani bátraké világ és nem félni szemitől csak,

egy legyen fejünkbe olyankor bele vágunk ilyenbe kérni fentiket segítsenek ,rá kel,

embernek bízni magát ilyenkor bízni mert segítenek főnt mindenbe ,nagyon sok,

olyan helyzet nálam meg voltam torpanva érzetem magamba annyi bátorságot bele,

mertem kezdni emlékszem úgy volt régen érzettem bátorságot magamba úgy voltam,

vele olvasni akarok nép előtt de ott is kicsit bátortalan voltam éreztem annyi lelki,

erőt bele mertem kezdeni és amikor csak egy illető hallgatta meg mondta mire ,

figyeljek ara adtam mondott képzeljék el sikerült épen olyan helyzetbe voltam,

meg bíztak alapítványba lenék kis főnök mert többi tagok bennem bíznak és atoll,

se meg torpanva bele kezdeni ,de volt bátortalanság bennem elején de neki kezdeni.,

Úgy alakult helyzet valaki volt olyan aki szívén az száján meg merte mondani ,

,

dolgokat egy volt nálam aki elmondtam hogy ki lenék ő közli nem vagy te az,

csak ember vagy ott szeretnek de olyat mondott ami ellenkező vált be ,de folytam,

nem féltem dolgoktól .épen tegnap olyan kérték segítségemet imádkozni kéne hívek,

előtt rozsa füzért ,de úgy voltam vele ha egyszer sikerült valamikor .most érzetem,

bátorságot el imádkoztam volt meg bennem valami ,és imádkoztam és sikerült nagyon,

szép volt nagyon meg dicsértek olyan mondta nekem aki pedagógus hogy nagyon,

szép volt hangsúlyozva volt .és mindennél többet ér higgyék el bátor legyen ember,

és szemitől nem kel tartani bízni fentiekre dolgokat amitől torpanva ők segítenek ,

én már nagyon meg tapasztaltam .

megint egy kis változás nálunk alapítványba

Kicsi váltózás történt nálunk idő ugye kevés mindenkinek így úgy határoztunk ,hogy,

kezdetekbe egy hétvégén meg ünnepeltük névapósokat amikor ép est meg aki szülinapját,

tartotta azt fel küszöntőtűk így tudtuk akkor meg ünnepelni pár éve névapósokat ott,

ha úgy van fel köszöntjük úgy döntünk most úgy legyen névapósokat foglalkozás ,

keretében köszöntsük fel mert időnk nagyon kevés .születés naposokat közös döntéssel,

úgy határoztunk minden hónapba amikor össze jövetelt fogunk tartani akkor meg fogjuk,

ünnepelni születés naposokat .hogy idén ünnepeli alapítványunk 10éves évfordulóját meg,

akarjuk külön ünnepelni az célunk úgy döntünk kicsit tágasabb körbe tartani ezt,

ünnepséget bővebben meg tudtuk valamit előre jelzem meg kicsit előre láttam dolgokba,

mikulásra volt só hogy mikor de nincsen kitűzve ejtetünk róla szót amikor épen tárgyaltam,

elnök asszonnyal ,de én is töröm, agyam kevés hirdető tábla meg külön akarok tenni ,

valamit ara még kelne fel tennem külön legyen alapítványi névapósokat ,születés naposok,

egyéb híreket oda ki ez egyenlőre tervembe vetem időm engedi meg váló-szítani .,

,

este kicsi időm volt elkezdtük újból pontozó dolgokat ,most szorgalom magatartás,

másokon segítésér jár majd pont úgy határoztam közöltem pedagógussal ezt pontozót,

tegnap este készítem el november2ától érvénybe mai nappal élkezdődőt őszi szünet.,

Hogy hétvégén amikor hosszú idő után látni fogjuk szombaton egy mást. Meg fogjuk,

dolgokat beszélni .ma volt nálunk őszi szünet előtti utolsó foglalkozás utána november2,

2án foglalkozás őszi szünet ideje alatt magamról írok mi történik velem gondoltaimat,

veszem cél úl amíg foglalkozás szünetel erről olvashatnak érdemes Akkor velem tartani,

minden nap olvasni engem naponta akkor friss hírek maguknak meg tartottuk mai őszi,

szünet előtti útólsó foglalkozást most dolgokat van olyan gyorsan tárgyalni nem bírt,

időt várni . folytattuk szövést új játékon játszottunk barátság karkötőt késztetünk .,

Edina másolás gyakorolta .konyhában segített Mancika néninek Zoli ,Zsanett hogy,

elkészítsék spenótot tükör tojással nagyon finomra sikerült el is fogyott összes .,

jó hangulat ki tartott délig mentünk haza.

Hozzávalók 4 személyre:

1 kg spenót

3 gerezd fokhagyma

1 l tej

6+2 dkg margarin

8 dkg finomliszt

8 tojás

Elkészítés:

A spenótot megtisztítjuk, vastag levél ereit eltávolítjuk, azután váltott vízben megmossuk és lecsepegtetjük. A fokhagymát meghámozzuk.

Felforralunk 4 liter vizet, hozzáadunk 1 evőkanál sót, beledobjuk a spenótot, és lassú forralással 3-4 percig főzzük. Leszűrjük, hideg vízzel leöblítjük, kissé lecsepegtetjük, és botmixerrel péppé zúzzuk (vagy vágódeszkán finomra, de nem túl pépesre vagdossuk). Felforralunk 8 dl tejet. Felolvasztunk 6 dkg vajat/margarint, beleszórjuk a lisztet, valamint az áttört fokhagymát, és mérsékelt tűzön világosra pirítjuk. Lehúzzuk az edényt a tűzről, apránként hozzáadjuk előbb a maradék 2 dl hideg tejet, majd a forrót, és folyamatosan keverve besűrítjük (3-5 perc), azaz tulajdonképpen besamelt készítünk. Beletesszük a spenótpépet, ízlés szerint sózzuk, frissen őrölt borssal illatosítjuk, és jól összeforraljuk. Nagyobb serpenyőben felforrósítjuk a maradék 2 dkg vajat/margarint. Egyenként felütjük a tojásokat, sárgájuk épségére ügyelve a forró zsiradékba csúsztatjuk, és takarékra kapcsolva, aszerint, hogy mennyire átsülten szeretjük, 4-5 percig sütjük, csak a végén sózzuk, borsozzuk. A főzeléket mélytányérokba szedjük, és a tetejükre csúsztatott 2-2 tükörtojással tálaljuk.

szépen haladunk és fejlődik az egyik ifjonc

Múlt hét pénteken hagyták jóvá azt hogy november 2án hallatok napján is legyen,

foglalkozás ebbe az évbe mert eddig ezen napon mindig otthon voltunk és temetőket,

jártuk most úgy azt döntést szavaztak bent alapítványba foglalkozás elején pénteken,

hogy lesz azon napon foglalkozás még közöltem vele hírt hogy döntöttek bent,

november2án maga tartatná foglalkozást az volt gondoltba pedagógus Marika néni,

tartja foglalkozás kérdezi tőlem hogy milyen nap mondtam neki hogy ép hétfőre,

esik és iskolákba elvileg már tanítások lesznek így gondolkoztak ,de ez egy pénteken,

este beszéltem pedagógus Marika nénivel mondtam ez nap milyen napra esik kicsit,

gondolkozott és rá mondta igen később megy ki temetőbe délután amikor be fogja,

fejezni foglalkozást utána megy ki temetőbe .ha másképp alakult volna helyzet aktor,

valahogy meg kértünk volna valakit azon napon is meg legyen foglalkozás ha közösen,

így döntöttek .kicsi héten nálunk változnak dolgok mint iskolákba csütörtökig tanítás,

iskolákba utána kezdődik őszi szünet ami november2án lesz tanítás kezdés .mi is,

így alakítjuk helyzet alapítványba héten csak holnap lesz foglalkozás utána nálunk,

őszi szünet kezdődik abba hetekbe amikor nincsen foglalkozás én velem történt,

,

dologról fogok beszámolni önöknek így több lesz magamról írás abba hetekbe .,

érdemes velem tartani abba hetekbe is . Tegnap folytatták szövést ,Edina ,Lacika,

kirakóztak most egy kicsit meg tudtuk mutatni kicsit fejlesztettük ügyességünket most,

parkmodell csináltunk . Színeztünk másolás foglalkozáson ,ép tárgyaltam vezetővel,

igen meg lepődve menyire szépen haladunk hogy Ricsi már gyapjú szövést tanul.,

Ennek nagyon örült .konyhában segített Mancika néninek Zoli hogy el készítsék,

sárgaborsó levest ami nagyon finomra sikerült el is fogyott összes . Tegnapi foglalkozást,

pedagógus Marik a néni és Mancika néni tartotta foglalkozást ifjoncoknak ,most nagyon,,

jó volt hangulat délbe mentünk haza .

Hozzávalók

Elkészítés

  1. Vágjuk kockákra a burgonyát és a sárgarépát. Tegyük egy lábasba és adjuk hozzá a borsót

  2. Öntsük fel Knorr Házias Marhahús Levesalapból készített alaplével. Tegyük bele a fűszereket és a fokhagymát, és addig főzzük, amíg a krumpli meg nem puhul.

  3. Vágjuk apró kockákra a szalonnát és a hagymát, és süssük meg egy serpenyőben. Öntsük le a felesleges zsírt, s a maradékhoz keverjünk két kanál lisztet.

  4. Süssük össze az egészet rövid ideig, majd adjuk a leveshez állandó keverés mellett, amíg a leves enyhén besűrűsödik.

  5. A végén ízesítsük majoránnával és borssal, és tálaljuk fel.

 

ahumor

Olyan emberek életében, akiknek sokat kell szenvedniök, valóságos istenáldás a humor napsugara. Lisieux szentje, más nagy adományok mellett, ezt is bőséggel birtokolta. De tudatosan élt is vele.

A humor nem azonos sem a tréfával, sem az iróniával, sem a szatírával. Valamennyinél összetettebb és valamennyinél sokkal több. Lényege: komolyság és derű lebegő egyensúlya („mosoly könnyek között”), fölülemelkedés egy ellentéten, egy összeütközésen, de úgy, hogy közben nem szűnik meg a meleg, személyes érdekeltség. Úgy is mondhatjuk, hogy a humor genezise szeretetből való. Istenszeretetből: aki nagyon komolyan veszi Istent, az aligha tud túlzottan komolyan venni bármi mást. (Teréz pedig szenvedélyesen szerette Istent.) Emberszeretetből: az tudja csak letompítani a szívben az ütközések élét, ami persze nem csekély szenvedéssel jár. Azért a humor az érett emberség jele, és lényege szerint keresztény tulajdonság. (Ez nem azt jelenti, hogy csak anyakönyvezett keresztények sajátja, sajnos azt sem, hogy ezek közül sokaknak sajátja.) Amikor valakinek a humorát vizsgáljuk, világnézete, sajátos egyéni stílusa legbensejében járunk.

Ha Teréz önéletrajzi írásait ebből a szemszögből lapozzuk végig, a következő alaphelyzetet kell szem előtt tartanunk: Egy nagy vágyaktól fűtött fiatal lány tizenötéves fejjel kikényszerítette a belépést a Kármelbe, ott fizikailag is, lelkileg is rengeteget szenved és a közeli halál elé néz, olyan élet után, amelyet emberileg „haszontalannak” lehet látni. (Még nővértársai sem voltak valami nagy véleménnyel róla.) Ez a helyzet enyhén szólva drámai (ma tragikusnak mondanák). Teréz mindennek világos tudatában van. Nem gondolhatunk arra, hogy írás közben „belefeledkezett” emlékeibe, hiszen ezt sem fizikai állapota, sem az írás külső körülményei – a szabadidő rövid perceiben, minden kényelemtől megfosztva, állandó zavarásnak kitéve – nem engedték meg.

Még tovább részletezhetjük a sötét hátteret: Amikor Teréz gyermekkoráról ír, egy „elsüllyedt világról” ír, amelyben először és utoljára volt problémátlanul boldog. Amikor a visszatekintő édesanyja leveleit idézi, szívében ott a korai halála ütötte életreszóló seb; amikor apjáról, az ő „Királyáról” ír, egyre-másra fölmerül későbbi keserves megpróbáltatásának emléke; a testvérek együttesének háttere az a hősies belső harc, amit – elválások, s a kármeli találkozás után még nehezebb önlegyőzések formájában – Isten szeretete megkövetelt tőle.

Ennyi sötétséget nagy világosságnak kell áthatnia, hogy a humor meleg fénye kisüssön belőle. Kinek ír Teréz? Annak, akit a földön legjobban szeret: Ágnes anyának (az egész „A” kéziratot, vagyis élettörténetét). Neki akar örömet szerezni az üde emlékek fölidézésével. De elsősorban – az engedelmesség erejében – Istennek ír, és hogy milyen lelkülettel, azt ő maga mondja meg: „A nagy szentek Isten dicsőségére dolgoztak, de én, aki csak kis lélek vagyok, egyedül az ő örömére dolgozom, és a legnagyobb szenvedéseket is elviselném, hogy csak egyetlenegyszer is megmosolyogtassam őt” (NV 7.16.3). Az írás is egy ilyen eszköz Isten „megmosolyogtatására”.

Még valamit ne hagyjunk figyelem kívül: Teréz fejlett forma-érzékét. A formai egyensúly megköveteli, hogy a sötét foltok világosakkal váltakozzanak. Nem véletlen az, hogy a kora gyermekség leírása mellett a humor vénája leggazdagabban árad a Kármelért folytatott drámai harc bemutatása során, annak „ellenpontjaként”. És aztán végső hónapjainak hűségesen jegyzett mondásaiban.

Teréz humorának genezise után lássuk most egy-két jellemző vonását. Talán legföltűnőbb az, hogy ez a humor a legtöbb esetben kedvessége mellett is nagyon fölülről néz, sőt éle is van, nem egyszer megközelíti az iróniát – össze is téveszthetnénk vele, ha nem lenne benne sokkal több szeretet. De mindenesetre: nagyon tudatos tükrözés humora ez. Terézt ismerve csak természetes, hogy az éle legtöbbször saját maga ellen irányul. Pl. mikor a kislány büszke arra, hogy a „gyóntatóját” fogadhatja (egyszer volt még csak gyónni – és véletlenül senki más nincs otthon), vagy amikor világos nyári öltönyében a szakadó eső elől be kell menekülnie a templomba, ahol éppen ünnepélyes gyászmise folyik csupa feketébe öltözött emberrel. Minden szem őrá szegeződik – „és még nagyobb megalázásomra Isten megengedte, hogy Papa az ő patriarkális egyszerűségében egészen előre vezessen; nem akarva szomorúságot okozni neki, igen kecsesen lépkedtem, és így egy kis szórakozást szereztem Bayeux derék lakóinak, miközben azt kívántam: bár sohase ismertem volna meg őket…” (Figyeljük meg itt is az imént említett hátteret: a szeretetét, és az alkalom szívszorongató komolyságáét: Bayeux püspökéhez készül, hogy megszerezze engedélyét a Kármelbe lépéshez.) Nem mulasztja el megemlíteni azt sem, hogy feltornyozta a frizuráját, csakhogy idősebbnek lássék – pontosabban ezt is apja beszéli ki a püspöki titkárnak, és az azután föl is emlegeti minden alkalommal. – Vagy micsoda finom fölény nyilvánul meg abban, amikor leírja: Céline azt mondta neki (a karácsonyi kegyelem előtt), még nagyon kicsi ahhoz, hogy bizalmasan beszéljen vele, nőnie kell „egy zsámolynyit”: „Szerettem fölhágni erre a becses zsámolyra, mígnem fej fej mellett voltunk, és azt mondtam: beszéljen hát bizalmasan velem, de hasztalan igyekezet: mégis csak távolság választott még el bennünket!” – Első találkozása Gonzága anyával: Teréz bizalmasan közli az ő „nagy titkát”, hogy a Kármelbe akar lépni: „Mária Gonzága anya hitt a hivatásomban, de azt mondta nekem, hogy 9 éves jelölteket nem fogadnak be, és meg kellene várni, míg 16 éves leszek…”

Nemcsak éle, de egyenesen sava-borsa van ennek a humornak, amikor a rendben elfoglalt helyzetét, rendtársaival, jelöltjeivel való viszonyát jellemzi. Látjuk benne az elfogadás heroikus és sikeres igyekezetét, de azt is, hogy Teréz szeretete nem vak, nagyon is jól és élesen lát! Többnyire egy-egy finom stílusfordulat utal erre. Ott vannak a híres részletek: a nővér, aki ima közben „furcsa zajt csap, mintha két kagylót egymáshoz dörzsölnének”, s ez Teréz finom hallásának embertelen kínt okoz, úgyhogy a veríték is kiveri, hát azért is figyelmesen odahallgat rá, „mintha valami elragadó koncert lett volna, és egész imádságom (ami egyáltalán nem a nyugalom imája volt) azzal telt el, hogy felajánlottam ezt a hangversenyt Jézusnak.” Vagy amikor a mosókonyhában állandóan piszkos vízzel fröcskölik le, míg végül is „igazán élvezni kezdtem az asperziónak ezt az újfajta nemét és megfogadtam magamban: máskor is visszajövök erre a szerencsés helyre, ahol annyi kincset kap az ember.”

Nem véletlenül használtuk a „sava-borsa” kifejezést sem, hiszen Teréz maga hasonlítja a noviciáitól kapott leckéket „jó kis salátához, jól megecetezve, jól megfűszerezve, semmi sem hiányzik belőle, csak az olaj, s ez annál ízesebbé teszi…

a béke nagyon ritka néha

Mi a békét valahogyan ritkán ízleljük meg. Sok összetevője van a békének. Olyan természetes élmény talán, mikor följut az ember valahova egy magas hegyre, onnan nagy-nagy vidéket lát be és szép, napsütéses, tiszta idő van. Akkor megérez az ember valamit a békéből.

Egyik összetevője a békének valami teljesség: együtt van a vidék, hegy, völgy, síkság, messze falvak, napfény, tiszta levegő; ez a teljesség az egyik alkotó eleme a békének.

A másik meg mikor az ember egy ünnepen zavartalan, mikor semmi gond nincs, és semmi félnivaló, vagy föladat, hogy még ezt el kell intézni. Az ünnepeken érzünk meg valamit a békéből, mikor a hét munkájával elintéztünk mindent, kitakarítva mindent ünneplőbe öltözünk: ez a zavartalanság a másik eleme a békének.

De még ez sem elég: kell, hogy ennek a teljességnek, ennek a zavartalanságnak valami köze legyen hozzánk, hogy a miénk legyen: a béke harmadik eleme talán a legnehezebb eleme, hogy megdolgozzunk érte. Hogy mikor túljutunk egy hatalmas teljesítményen, talán amikor az érettségi vizsgát letettük, akkor éreztük meg ezt: na, megdolgoztunk valamiért.
Vagy mikor egy nagy megpróbáltatáson jut túl az ember, meghurcolták, igazságtalanság érte, megfosztották az embert jogaitól, szabadságától, s akkor visszanyeri az ember.

Vagy talán háborúk után az a vezér, aki békét köt, aki megharcolt azért, hogy új rend lépjen életbe.

Ez a béke legnagyobb, legnehezebb eleme számunkra.

Mindezek jellemzői a békének. De mi az a béke? Honnan jön? Mi a forrása? Ha ezt kutatjuk, akkor Istenre találunk. A javak teljessége őnála van. A zavartalanság őnála van. És a miénk akkor lesz, mikor egy élet küzdelmét, harcát végigharcoltuk.

 

Mint érdemet akarja Isten, hogy ő a miénk legyen: mint megérdemelt jutalom. „Én leszek a te igen nagy jutalmad.”
Látni: a kinyilatkoztatás szerint a békétlenség forrása az, hogy Istennel szembehelyezkedik az ember, nemet mond az istengyermekségnek, az Istennel együttműködésnek. Onnan ered minden békétlenség, félelem, zavar, nyugtalanság, ütközés, ellenségeskedés. Istenhez kell egészen térnünk, hogy kóstolónk legyen a békéről, békéből.

„Béke fejedelmének” hívjuk az Úr Jézust, ő az, aki ezt a bűnnel elindult hihetetlen káoszt, zűrzavart, kínt, gyötrelmet, félelmet, sötétséget, ezt az egész világát a békétlenségnek, a gonosz léleknek, a békétlenség szellemének, ezt legyőzi. De mivel győzi le? Szent Pál azt mondja, hogy az Úr Jézus keresztjében van az ő dicsekvése.

A béke szabálya az, hogy számára keresztre van a világ feszítve, és ő is a világnak. Az egyetemes, örök, igazi, az egész emberiség, az egész teremtés számára létrejövő béke titka: az Úr Jézus keresztje. Azon a kereszten az Úr Jézus szeretetáldozata az, hogy magára vállal minden bűnt. Hogy önmagában kiengesztelte keresztjével, Istennel a világot, és most már a kereszt tövében fakad a béke folyama az egész emberiség számára. „A keresztfához megyek, mert máshol nem lelhetek békét, nyugodalmat lelkemnek.”

Ezért Isten igéje számunkra ma az, hogy a kereszthez menjünk, a keresztáldozathoz. A keresztáldozat tesz helyre minket. És ez itt fakad a szentmisében, amikor az Úr Jézus élő áldozata megnyílik. Ezért szeretjük mi öntudatlanul is annyira a szentmisét. Itt halljuk azt, hogy „béke legyen veletek” – máshol nemigen hallani a világon, vagy ha mondják, akkor csak mondják, hogy „béke, béke”, de nincs béke. Ezért szeretjük mi annyira az Úr Jézust, a béke fejedelmét, forrását. Ezért, hogy úgy ragaszkodunk hozzá. Ezért érezzük azt, hogy ha valaki közülünk befejezi az életét, akkor békére talál.

És a békét vinni kell: az Úr Jézus ezt a megbízatást adja mind a hetvenkét tanítványnak, vagyis minden tanítványának. „Menjetek, s ahova betértek, ott mondjátok azt, hogy béke.” De csak akkor tudjátok mondani, ha veletek van az a béke, ha mindennap az Úr Jézusból, az ő áldozatából merítitek a békét, ha szeretetében megtaláljátok a békét. Akkor tudjátok adni egymásnak is.

Olyan szép az, amikor bocsánatot kérünk egymástól, ha vétettünk valamiben egymás ellen: helyreáll a béke, a szeretet békéje. Egyik őszintén elfogadja a másik hibáját, a másik meg belátja, hogy vétett a másik ellen. Mi a béke emberei vagyunk.

Az anyaszentegyház pedig az emberiség számára a béke forrása. A nemzetekben, a nemzeteken belül, az emberiségen belül az jelent nyugtalanságot, hogy valahol feszültség van. Egy társadalmon belül túl gazdagok és túl szegények vannak. Elnyomatás: egyik nép rátelepszik a másikra. Míg ezek a hullámok helyre nem állnak, nem lesz béke itt.

Az emberiség békéjének forrása az anyaszentegyházban van. Az emberiség egységének és békéjének a titka. A világnak nincs békéje soha, de valamit érez abból, hogy az egyházban kell lenni a békének. Figyelme központja azért csak az egyházon van. Az embereknek a figyelme a keresztényeken van.

Könyörögjünk ma szívből ezért a legnagyobb ajándékért, az ajándékok teljességéért, hogy ezt mindig lelkünkben hordjuk, de mindig vigyázzunk, hogy ez ne passzív, az önzés békéje legyen, hanem az Úr Jézus békéje, amit adjon meg mindnyájunknak és meghalt testvéreinknek is, hogy békében, az Isten örök teljességében nyugodjanak.

rossz példa

Hányszor van úgy ember életbe végzet mindennel szívesen kikapcsolódna valahogy,

választék úgy van életünkébe vagy épen olvas ember vagy keresztrejtvényt vagy éppen,

úgy gondolkozik sok ember akkor üljünk neki egy kicsit televíziózni ott lehet mindig,

talál olyan dolgot amivel lekötné magát ember én ugye nem szeretem ezt mert,

nem köt le hányszor hallatom dolgokat ami nem jóhoz vezet azért tartózkodok,

tőle ha épen mondom el olvasom rögtön frissen teletessen mi történt ma nagy,

világba lehet ezt abba hagyom ott el olvasni dolgokat akkor ember nem fogja,

idegesíteni magát úgy gondolom így lesz helyes ép lapozgattok nézelődnék,

van valami nekem de nincsen kedvemre ,de bőséggel tudják nyomatni más,

életét nagy világba ami igen ki raknám 16karikát ép kikel kavar az AMI,

,

el csalja azt is meg tárgyaljék ilyen szórakozó dolog kéne úgy gondlom nem,

igen de sajnos ez megy legtöbb helyen így kérdezem hogy szórakozzon ember ,

nem igazán tud ott műsorba egyes helyen ilyet adnak ellő ami 2emebr magán,

ügye úgy gondolom de van fájdalmas dolog ezt tanulnak néha egyes ember,

épen mi folyik ott azon helyen ki beszélhetik vagy munka helyen iskolákba,

az rossz ilyet meg tudják beszélni 2ember magán ügyét mit láttak vagy hallottak,

róla ez úgy gondlom aki követi mérgelődne úgy érzem én van egy fél perce,

át olvasom híreket ilyenekbe mérgelődők épen mi folyik ott ami igen csak,

nem tartózna senkire úgy gondolom .másik dolog ha van műsor ami életünket,

adni barátságba ,és szeretetbe kéne élünk erre mit lát hogy forralni kel dolgokat,

másik ellen ez hol szeretet világba amire éhezik ember ,de meg kapjuk nagy,

nehezen éterekbe sajnos más plédét mutatnak .ezért imádkozunk egyszer nagy,

világba jó pléd a mutatást mutasson mindenütt .embereknek .

közös döntés

Emlékszenek ugye volt pár kérdéses dolog szerda foglalkozás keretébe legyen,

november2án hallattak napján foglalkozás mert épen munka nap eddig úgy emlékeztem,

ezen napon semmi -féle össze jövetelt vagy foglalkozást nem szoktunk be ütemezni,

de véleményt kérdeztek tőlem nem szokott semmi lenni de maguk döntsék el,

legyen e azon napon foglalkozás úgy gondolom így helyes közösen el döntik,

,

szülök dolgokat .életünkbe hány olyan helyzet alakul ki el döntsük mi az gondoljuk,

,

úgy jó eldöntjük és meg változtassák döntést ilyenkor embereknél amikor nem,

beszélik meg döntést közösen életbe súrlódás lenni és azért van inkább közösen ,

döntsön ember alapítványba úgy van szülök és pedagógusok döntsék mi legyen,

2ával kapcsolatoson létre meg állapodás és közös döntés utána jöhet minket,

értesítsenek mint kis főnököt úgy értesítsen elnök asszonyt én azért szoktam,

beszélni olyan helyzet van alapítványba meg szoktuk beszélni így helyes úgy,

érzem hetekbe szóltak nekem elnök asszony mondta lejárt 1honap jócskán és,

ígéret volt havonta 1ser meg fogjuk beszélni dolgokat 1,2hétig vártam mikor,

szolnak hogy nem szóltak én kértem fel össze valamikor egy össze jövetelt ,

rájuk bíztam mikor épen pedagógus neki nem jó most nem jó azon képen lehetünk,

nincsen itthon úgy határoztak szülök meg várjuk jövő hét szombaton rá érünk meg,

beszéljük dolgokat ahogy hallatom ekkor össze jövetel szóltam elnök asszonynak hogy,

jövő hét szombaton lesz össze jövettel és meg beszéljük dolgokat mai foglalkozáson,

Tomi ,Ricsi kicsi szövő kereten gyapjú szőnyeget szőttek elmondom ez nekem nagyon,

meg lepő volt Ricsi elkezdet egy gyapjú szövést ami nem igazán könnyű de aki ,

,

sokat gyakorol meg tanulja .neki lehetőség .Erzsikének le vágtuk szőnyegét amivel,

készen volt Lenke ,Fecó szőttek és elég szépen haladtak vele. Konyhában Mancika néninek,

segített Erzsike ,Lackó lekváros kakaós gombóc készült ami nagyon finomra sikerült,

el is fogyott összes .mai foglalkozást pedagógus Judit , Mancika néni tartotta ifjoncoknak,

foglalkozást . Délbe mentünk haza ,

Hozzávalók:

  • 1 kg krumpli
  • 30 dkg liszt
  • 2 tojás
  • olaj
  • zsemlemorzsa
  • kakaó
  • porcukor

Elkészítés:

Ízlés szerinti mennyiségű kakaót elkeverünk porcukorral. A krumplit megfőzzük, majd forrón áttörjük, és melegen összekeverjük a felvert tojásokkal. Ha kihűlt, hozzáadjuk a lisztet, összegyúrjuk. Ha túl lágy a tészta, akkor még teszünk hozzá lisztet. Kb. 5 cm átmérőjű hengert formálunk belőle, 1 cm vastag szeletekre vágjuk. A szeleteket ezután szétlapítjuk, a markunkba fogjuk, és beleteszünk 1 kiskanál cukros kakaót. Összecsípjük a tésztát, és kis gombócot formálunk belőle, majd lisztben megforgatjuk, így még jobban formálható lesz. Forrásban lévő sós vízben kifőzzük, majd beleforgatjuk pirított zsemlemorzsa

ez kölcsönös segítség

Ha ez ember valakit szeret azt nem fogja soha életbe elfejteni illetőről meg,

felkeletkezni arról emberről azt sok szeretet amit egy valakitől kapja mi,

azt meg érzeni életünkbe hogy ki az ember aki felénk szeretettel van is,,

mindet meg tesz felénk nekünk jó legyen életbe .ember ilyet lát könnyen,

meg fogja jegyezni életbe tudja az ember nagyon szeretettel van ember,,

társa felé ami igen nagyon fontos ez dolog életünkbe másik felé szeretettel,

legyünk és ha valamit kér úgy érzi ő is szeretettel van feléd te is észre fogod,

venni könnyen észre lehet venni ki az szeretettel van felénk . aki másikat,

kölcsönösen szereti kincset lelki Kincsest gyűjt mai világba emberek ki vannak,

vágynak szeretettre én ilyen eseményről tudok most be számolni pont volt ilyen,

,

estem eddig volt ember aki felém szeretettel volt ez kölcsönös volt ha úgy,

érezte lelki ismerte és mindig szeretettel volt felém is igen meg tett mindent ,

ezt nagyon éreztem életembe ,volt olyan est is fáradt volt és beszélgetünk egy,

jót nem tennék neki valamit meg én ugye igen szántam rá időt kölcsönösen,

vissza adtam amit kaptam eddig tőle és kölcsönös szeret volt ez úgy gondolom,

,,

ő is én is egy máson segítettünk ez volt helyes úgy érzem soha nem tudni ember,

ki fogja viszonyozni azt szeretett azért mindet meg teszünk nem tudjuk mikor,

kel segítsége felénk viszonyozza amit kapott lehet szeretett kap más kap életbe,

ember azt meg fogja őrizni életbe és nem elfejteni .én ilyen kölcsönös szeretettel,

voltam azért illető ért és én mindent ha kelet segítem neki. Mostanában sajnos,

,

már nincsen köztünk így nekem is csak azt szeretett őrzőm szívembe amit kaptam,

tőle igen fájdalom van szívem ez ügybe azt amit kaptam életbe tőle azt meg,

őrzőm szívembe és nem fogom elfejteni ezt amit kaptam szeretett kap életbe ,

valakitől nem illik elfejteni ,mi kölcsönösen segítettük egymást lelkembe meg,

őrzőm milyen volt felém ő és nyugodjon békébe azt úgy gondolom égiek,

viszonyozni fogják neki mit tet ember társáért életen át szeretettel volt felénk. Mindig

Még az előbb szemembe néztél,

Erőtlen kezeddel megérintettél.

Arcodra mosolyt erőltettél,

S halkan súgtad fülembe,

Ne félj!

 

Míly gyorsan elszállt ez a pillanat!

Fénytelen szemeid lehunytad.

Kezed kezemből kicsúszott,

Arcod megnyugodott, így búcsúzott.

Nem félek!

 ego_gyertya_rozsaszallal-_gyaszos_kepemhez_jo_lene.jpeg

dönteni kel de nem dönthetek én

Pársor mondták már én életembe nagyon sokszor hallgatom azt egy embertől,

milyen jó neked mert te az alapítványba ahol vagy csak beteg ember vagy és,

nincsenek olyan ügyek amit neked kéne le bonyolítani gyorsan zökkenő mentesen,

ő ezt így gondolta ,de hányszor hallgattam ezt néha be is vettem dolgot tőle,

ez ügybe tanácsot ilyenbe erre mondták ha te nem vagy ott meg elnök többi,

pedagógus szülök akkor ki hozná döntéseket ügyekbe ha valami van tudni kel,

meg bízott kis főnöknek mindent azért is vannak döntések közösen mindig előtte,

meg tárgyaljuk közösen ott vagyok benne vagyok abba de meg kérdeztem elnök,

asszony véleményt elmondja ő gondol legtöbbször mi hozzuk döntést ,erre kérdezem,

ugye milyen jó nekem nem kel foglalkozni szemivel ez ami nem igaz ennek illetőnek,

ebbe estbe nagyon sokszor én kis főnök lépni gyorsan helyesen pár hét múlva épen,

hallottak napja lesz mi legyen kérdezik én mondtam hallottak napja akkor ,de,

munka nap épen maguk döntsenek legyen foglalkozás azon napon ez pár véleményt,

meg tárgyaltam többik eldöntik akarnak az nap foglalkozást tartani. ép másik dolgot,

beszélni jó lenne szombaton össze jönni időt meg beszélni nincsen meg állapodás 2,

,

szülőnek jó de ezt ők döntik mikor legyen össze jövetel szombaton még nem sikerült,

ebbe 2ügybe döntést hozni bővebben pénteken foglalkozás meg beszélik . Ma folyattuk,

szövést Lenke ,Edina, szövést ami nagyon szépen haltak vele . Társas játékoztunk ,

kirakóztunk benézet közénk Ricsi ott is marat foglalkozáson . Felvetették ,új szövő keretet,

,

h,Zoli Mancika néni szövő keretet .konyhában segített Mancika néninek ,Zoli ,Zsanett ,

Lackó tarhonyás krumpli el készítésében .ami nagyon finomra sikerült el is fogyott,

összes .nagyon fontos ember életébe jó közösség mint mi alapítványunk jó csapat,

sokall ki egyen súlyozót ember én így gondolom ennyire embernek jó közösségbe ,

legyen mint mi alapítványunk is jó közösség . mai foglalkozást pedagógus Judit,

Mancika néni tartotta ifjoncoknak . délbe mentünk haza .

  • bors ízlés szerint
  • só ízlés szerint
  • 5 db burgonya
  • 0, 25 dkg Tarhonya
  • 0, 05 dkg örölt paprika
  • 1 pár virsli

Tarhonyás krumpli

A tarhonyát pici olajon megpirítjuk hozzá adjuk az őrölt paprikát és felöntjük vízzel. A felkockázott burgonyát hozzáadjuk és a felkarikázott virslit is. Ízesítjük és addig főzzük még minden meg nem fő majd elforraljuk róla az összes

siránkozunk egyes dolgon

Hány olyan illető van életbe azt gondolja életbe ami adatik neki valami mondjuk,

segítség egyik helyen élni tudjon és valaki igen törekszik ilyenre mindent meg is ,

mozgat ez ügybe úgy gondlom hogy valahogy meg éljen ebbe nehéz időkbe úgy,

gondolom ez helyes ember úgy gondolom márt azért hálás ember valami olyan,

helyre keveredik szívesen ténykedik azzal és leköti magát életbe ez olyan hálát,

adni embernek éltbe ilyenkor meg fentieknek meg kel köszöni segít majd benne,

hogy másokon tudjál segíteni úgy érzem így helyes út ha mindent meg köszön,

életbe amit épen keze alá megy mondjuk lehetőség segítsen másokon ez nagy,

dolog ember életébe ilyen valakin majd segít ,de ez csak ami igen csak tenni,

embernek valamiért máson segítsen meghúzná magam ilyen illető estbe segítene,
,
le kösse magát valaki így gondolkozik helyesen úgy gondolom aki szívesen ,

segít valakin örömmel teszi azt illetőt segítség nemesíteni fogja az segíthet ,

életbe . Épen beszélgetésbe csöppentem bele a lényeg következő hogy valakit,

meg szólítanak és meg kérdezik tőle neme menne segíteni neki válasza következő,

ő mért menne segíteni máson úgy meg van élni tud ,ha mégis más lehetőség,

akadna biztos törekedne be kerüljön .olyan életbe sírunk ezen dolgokon kéne,

valamit segíteni valakin adott lehetőség biztos elhúzza saját mondjuk ő ezt,

nem fogja csinálni .de más örülne ha valahova eltud menni segíteni és ,

ennek nagyon örül és meg becsüli azt ilyen lehetősége van össze teszi,

két kezét úgy gondolom hálát ad és nem kezdi mondogatni ha kéri más,

segítsen ő nem megy oda hányszor sírunk ez ügybe de nem igazán akarná,

meg lépni lehetőséget az ügybe tevékenykedjen kedvére lehet idő meg szokná,

azt de inkább úgy gondolja nincsen segítsen ,csak lépést kel tenni,

embernek elkel határozni magába igen segítek bármi van életbe ez helyes ,

gondolat úgy érzem .

ember tervez

Hányszor van ember életébe tervezik valamit ezt meg fogja tudni oldani egyszer,

történik valami életébe ami úgy mondva nem igazán tűr halasztást lehet azt,

gyorsan előkel venni és meg kel oldani az lehet fontosabb látszik ,hányszor életbe,

épen tölti szabadságot mondjuk elmenne körül nézni nagy világba és intézi azt,

kellene el intézte mondjuk .hányszor életébe olyan est nálam jó pársor épen,

körülnézni megyek le alapítványba mondjuk mindig olyanon töröm fejem ,mit,

kéne bent tenni úgy vagyok ott is más érvényesüljön bent ,ha nagyon úgy van,

kel főnöki segítség igen állok rendelkezésre és akkor biztos úgy lesz amit elterveztem,

véghez vittem utána térhetek-rá úgy gondolom így helyes ember eltervezi dolgokat,

azt véghez vigye úgy illik .az rendbe találom meg oldottam kel mondjuk tervezi,

valamit ezt fog-csinálni pihenés képen koncentrálsz épen milyen piheni de végezed,

amit csinálni fogsz ez egy terv embernek ugye mi tervezhetünk életünkbe ,de,

föntiek segítenek véghez vinni amit úgy gondolja meg akarja oldani .ha meg,

úgy pihenne épen kap hírt úgy gondolja félre tesz mindent meg oldja azt is,

ez jó indult felé viszi embert mindet ott hagy pihenést máson segítsen amire,

fel kerték őt ez mai világba nagyon áldozat másik felé ezt adod neki segítem,

első szóra lehetséges .ellenkező fordul manapság mai világba hallatom erről ,

holnap beszélnék maguknak .mai foglalkozást pedagógus Marika néni ,Mancika,

néni tartotta foglalkozást ifjoncoknak .gyöngyűt fűztünk ,festetünk Tomi folytatta,

gyapjú szövést . Zoli ,Edina folytatta szövést .konyhában segített Mancika néninek,

Zoli Zsanett hogy el készítsék zöldség levest ami nagyon finomra sikerült el,

is fogyott összeess jó hangulat délig eltartott mentünk haza .

Hozzávalók:
zöldbab
1 sárgarépa
1 zeller
1 kevés borsó
4 szem burgonya
1 fehérrépa
2 szál zeller levél
1 kis fej hagyma
2 gerezd fokhagyma
olaj

bors
ételízesítő
Elkészítés:
A zöldségeket – kivéve a krumplit – összevágjuk, 3 evőkanál olajon egy kávéskanál cukorral megpároljuk, amíg megpuhul. Ekkor belerakjuk a krumplit, sózzuk, borsozzuk, megszórjuk ételízesítővel. Ízlés szerint felengedjük vízzel, és addig főzzük, amíg a krumpli puha lesz.