szilveszteri gondolatom

Eljött az év vége. Ilyenkor – legalább is ezt várják el – illik visszagondolni az elmúlt évre. Mi volt, mit tettünk, mit mulasztottunk el, mit cselekedtünk rosszul. Számba lehet venni miként alakultak körülményeink? Gazdagodtunk, vagy szegényedtünk? Maradtunk-e szinten, vagy csúszunk lefele.

El lehet gondolkodni azon is – kisember lévén – tehettünk volna valamit azért, hogy befolyásoljuk a körülöttünk dúló világot?
A probléma mégis az, hogy ezt a szembenézést, visszanézést általában nem tesszük meg. Letudjuk az évet egy bulival, néhány – vagy több – korty itallal, kellemesen elzsondítva fejünket. Kizárjuk a külvilágot, mert igazán csak magunkban érezzük biztonságban magunk.
Kizárjuk azt a külvilágot, amely elől persze nem menekülhetünk, mert mint a Hydra, körülfog, és nem igazán hagyhatjuk figyelmen kívül. Mert állandóan berobban csendes intim szféránkba. Bezúdul mindenféle ürüggyel: emelkedő árakkal, csökkenő szabadságjogokkal, egyre rosszabb kedvvel.
Ha kimegyek az utcára, nem igen látok jókedvű, felszabadult – láthatóan boldog – embereket. Bocsánat, ha látok is, az megy ritkaságszámba! Pedig valahogy fordítva kellene lennie!
Ez a felismerés pedig tovább fokozza „rosszkedvem telét”.
Elküldtem barátaimnak a szokásos újévi üdvözleteket. Nem is tudom miért, de a szokásos protokoll szöveget kiegészítettem egy sorral:
Remélem 2011. jobb lesz! Bár, ahogy most kinéz… :-(
Ez azt mutatja, hogy valójában semmi jót nem várok a következő évre. Persze – mondhatjuk –, ez lehet az én egyéni szoc. problémám. De azt hiszem, ezzel a gondolattal nem vagyok egyedül. Ez nem eredendő pesszimizmus. Inkább realizmus és előrelátás.
Vannak a saját és a társadalom életében is előre látható történések. Amiket ki lehet számítani, ha elegendő figyelemmel vizsgáljuk a történéseket. Az okozatok és eredmények mindig valamely okból vagy összetevőből fakadnak. Nem új dolog ez, de mintha manapság erről elfeledkeznénk.
Mintha például a mai kormány nem tudná, hogyha „a” dolgot tesz meg, annak biztosan „B” lesz az eredménye, sőt „B+C”-vel is számolhatunk.
Magam megpróbálom kikövetkeztetni a „B”-t, sőt a „B+C”-t is. Így esetleg kevesebb meglepetés ér. Ám arra, hogy „a” legyen-e vagy nem, arra igen kevés a befolyásom.

Próbálok ellene tenni a magam módján, Radnóti szavaival: (Második ecloga)
„…. Írtál-e tegnap óta?
KÖLTŐ
Írtam, mit is tehetnék? A költő ír, a macska
miákol és az eb vonít…
Írok, mit is tehetnék…
ha tudnád, egy sor is mily kényes és szeszélyes,
mert bátorság ez is,…
REPÜLŐ
…Írsz rólam?
KÖLTŐ
Hogyha élek. S ha lesz még majd kinek.”

Ám ne legyünk kishitűek!

Boldog Új Évet Mindenkinek!
Ha lehet – magunk táján –, tegyünk érte!

boldog   új  évet  kíván  minta  többi ember  alapítvány  magam  is  ezt kívánom  olvasóknak  boldog  új  évet

meg változat nálunk idei karácsonyi szilveszteri buli

Meg volt nálunk is meg karácsonyi szilveszteri buli az alapítványba igen kicsit ,

meg volt nagy változás ott is én elfelejtetem el intézni egy zenést a ünnepségre ,

mert nem tudtam itthon el lesz ünnepek alatt ő el vállalja nekünk karácsonyi ,

zenét lejátszani hegedül nem semmit ő itthon van nem beszéltem vele de nap,

közbe láttam őt de vissza mehet ahol van ,mert zenést elődöm kérte ünnepségre,,

amikor ő volt én folytattam ezt szokást most idén úgy alakult helyzet ő se meg,

én se tudtam részt venni ünnepségen így igen nagy változás volt bent karácsonyi,

szilveszteri ünnepségen nem állítódtam össze pedagógusok állította össze közös ,

erővel .úgy volt hírek szerint le fog nézni közénk egy közös ismerőse az alapítványnak,

de nála közbe jött valami így össze tudott le jönni az alapítvány karácsonyi szilveszteri,

,

ünnepségere . ünnepség kezedét pakolással kezdték amikor aki el tudott menni ünnepségre,

azok ott voltak meg kezdték ünnepséget Tomi zenével kezdte ünnepséget pici játék ,

volt ünnepségen olyan volt pedagógus Judit kisebbik gyereke ott volt ünnepségen ő,

találta játékokat ki ismeri az játékot szék foglalóst ez sok gyerek kedvence amikor,

szól zene és el halkul el kel foglalni helyét illetőnek és vége ki esik ez nagyon jó,

játék szeretik ifjoncok nagyon .ki osztották karácsonyi ajándékot ifjoncoknak nagyon,

örültek neki de nem tudott el jönni karácsonyi szilveszteri bulira Erzsike valakije ,

beteg lett otthon ápolta Dávid se tudott eljönni bulira neki dolga volt lenkéjék ,

,,

tudattak el jönni karácsonyi szilveszteri bulira vendégek voltak náluk de ünnepség,

nagyon jó sikerült volt játék tánc sokáig olyan délután 5ig vasárnap ment karácsonyi,

szilveszteri buli .jött hírek egy embertől nagyon fúra hiányzik az ember aki szervezi,

bulikat alapítványba most idei évebe már nem bírta meg szervezni így ünnepi beszédet,

más mondta de lehet nem volt új évi köszöntő buliba az illető mondani de össze ,

el menni sok tenni való de azért olvasok kedvéért amit el mondtam karácsonyi verset,

azt önöknek le írom újévi köszöntő is másik alkalommal le írni maguknak érdemes mindig,

velem tartani minden nap olvasni engem .

Lelki beszélgetés a fenyőfákkal

Ti zöldpalástú fenyvek, ti erdők papjai,
Templomotokba jöttem vallani,
Amire harminc éve, hogy egyre készülődök:
Nincsen nálam őszintébb tisztelőtök.

Nincs ami lelkemet tisztábban intené
Nyílegyenesen föl, csak fölfelé,
Mint az az egyre zengőbb három-négy-ötös akkord,
Mellyel ti egyre följebb tornyosodtok.

Állotok egyedül, mindegyik egymaga:
Köröskörül a párzó éjszaka,
S a sürge népű nappal, mely izzad és viháncol, –
Ti nem vesztek tudomást a világról.

Mint régi oszlopos szent, ki mit se kér, se vár,
Tinektek nem kell csak a napsugár,
Az eső meg a szél, amit a biztos ég küld.
Vagytok, ember és föld kegyelme nélkül.

Honnan van bennetek ez a szent nyugalom,
Ez az örökzöld bizalom,
Hogy így zöldelltek ingyen, télen-nyáron, betöltvén,
Amelyre küldtek, a fenyői törvényt?

Ki annyit tékozolt a semmi emberért,
Egyszer talán hozzátok is beszélt.
Tán még a Hatodik Nap fel sem hasadt a földre,
És veletek már Igéjét közölte.

Tán láttatok és láttok valami látomást,
Valami ős kinyilatkoztatást,
Amit a csillagok, amit az óceánok,
Mit emberrel közölni nem kívántok.

Amit én nem tudok, a titkot is, talán
Tudjátok régen s úgy néztek reám,
Mint – szemmel simogatva, szakállukba nevetve –
Jóságos nagyapók csacsogó kisgyerekre.

a boldogság

egészségszociológus. Egy konfliktus, egy probléma kezelése éppúgy növeli az örömérzetünket, mint egy nehéznek vélt kihívás megoldása. Bármilyen furcsán hangzik, de a vidám hangulatú munkahelyi légkörben végzett napi rutin is boldogsághormont szabadít fel ugyanúgy, mint a kávészünetben folytatott jóízű beszélgetés vagy épp egy gyors pasziánsz a számítógépen.
Laczkó Emőke szerint még akkor is lehetünk boldogok, ha a főnökünk frusztrált, a kollégáink pedig savanyúak, a boldogsághormont ugyanis étkezésünkkel is szaporíthatjuk. A természetes, zsírszegény, szénhidrátot tartalmazó ételek javíthatnak a hangulatunkon, így érdemes az étkezdében vagy épp az üzleti ebéden köretként héjában főtt krumplit, durumtésztát vagy barna rizst kérni. Ha napközben kap el minket a rosszkedv, akkor irány a céges büfé vagy a sarki bolt, s vegyünk egy nagy tábla csokit – tanácsolja a szakember. Jótékony hatása van a nevetésnek is, ez szintén fokozza az endorfintermelődést a szervezetünkben. Épp ezért egy rövid kirándulás valamelyik vicchonlapra vagy egy rövid csevej valamelyik jó humorú kollégával nem hogy időrabló a munkahelyen, hanem kifejezetten jótékony hatású a napi rutin során.
Amerikában több olyan tréningcég is van, amelyik kifejezetten felső vezetők számára szervez humorkurzust, hogy így űzze el a stressz okozta rosszkedvüket, csökkentse a kiégés veszélyét. Magyarországon Riesz Mária pszichológus alkalmazza a Vidovszky Gábor által kidolgozott „örömtréning” módszerét, ahol akarattal hívják elő az örömérzést, a szép emlékek felidézésével, ezek ugyanis a lelki immunitást erősítik. A téli hónapokban különösen azok növelhetik a jó hangulatukat, akik teáznak.
A ginzengből készült tea ugyanis szintén elősegíti az endorfin termelését, sőt csökkenti a fáradtságérzetet, és a szervezet ellenálló képességét is fokozza. Nemcsak a munkahelyen, hanem bárhol stimulálható a boldogsághormon. Elég hozzá egy jó könyv, egy kedvenc film, esti borozgatás vagy kellemes hangulatú baráti, családi beszélgetés. A tánc, az éneklés, az önkifejezés bármilyen módja szintén fokozza az örömérzetet, hasonlóan a testmozgás bármely formájához.

a bucsuzás

Már megszoktam, hogy a ruhám sokakban indulatokat kelt… valószínű pozitívokat is, de akik ennek hangot adnak, azok zömmel a keserűség és a gúny megnyilvánulásai.

Így volt ez alkalommal is, nagyszombat délutánján. Egy kedves látogatásból indultam haza, s lélekben készülődtem már az esti feltámadási szertartás hangulatára.

Mikor felszálltam, ő a hátam mögött ült, egyedül – nem vettem észre. Nekitámaszkodtam a jegylyukasztónak és úgy zötykölődtem gondolataimba merülten. Majd meghallottam a hangját: egy mondat közepén volt, tehát már egy elkezdett monológjának foszlányai jutottak hozzám. Nem értettem még a szavait, de éreztem a vádló hangnemet. Nem volt újdonság… majd csak abbahagyja – gondoltam. Ám egyre hangosabban rákezdett, biztosra véve, hogy meghallom szitkait. S a végén már az egész villamoson hallható volt fájdalmas kifakadása:

– … mert a papok, meg az apácák beburkolóznak ruhájukba, hogy meg ne lássák a fájdalmat, meg ne hallják azok kiáltását, akik szenvednek, hogy ne kelljen rajtuk segíteniük. Mert nem segítenek. Fogalmuk sincs a fájdalomról, a hidegről, mikor az erdőben kell éjszakázni. Fogalmuk sincs a szenvedésről…”

Nem mertem megfordulni. Fájtak a szavai… egyszerre fájt az igazság és az igazságtalan vád. Furcsa érzés volt. Szégyelltem magam… Miért is?

Egyre kínosabbá vált a helyzet, és menekültem volna. Már terveztem, hogy inkább leszállok, a végállomás még messze volt…

S ekkor érdekes ötletem támadt: Miért vagy ilyen gyáva? Miért nem mész oda? Talán mégis igaza van? Nem akarod meglátni a fájdalmát? Na és ha pofon vág? És akkor mi van? Legalább részesülök benne valamennyire. Ha folytatja, legalább a szemedbe folytathatja. Legalább meghallgathatod az Egyház nevében, a papok nevében, az apácák nevében! Nézz már rá!!! Ki ez az ember?

S akkor megfordultam, ránéztem és rámosolyogtam.

Szemmel láthatóan megdöbbent. Elhallgatott. Ez a kis szünete annyira felbátorított, hogy leültem vele szembe, s mosolyogtam rá, mint egy jó barátra. Szerintem nem értette a helyzetet, nem erre számított. Egy nyugodtabb hangnemben belekezdett újra:

– Jegyre gyűjtök, hogy kimehessek Ausztriába. Munka nélkül vagyok, itt nem kapok munkát. Nem rég szabadultam a börtönből.

Értettem az utalást, de nem rendelkezünk saját pénzzel, nem tudtam neki adni. Ám kezemben volt a vendégségből hozott kedves ajándékcsomag, tele finomságokkal. Hát, most ennyim van, és az imám, csak ennyit tudok neki adni. Legfeljebb hozzám vágja. Megpróbálom. Elfogadta, és megenyhült a szíve. Nagydarab, keménykötésű férfi volt, baseball sapkában, melynek sültője szinte egész arcát eltakarta, de ekkor felnézett, és láttam könnybe lábadt két szemét. Sírt, és ekkor történt életem legszebb húsvéti hitvallása. Egyre hangosabban beszélt, de már nem a szitok jött ki száján, hanem az egész villamos előtt megvallotta azt, ami éltette, és ami reményt adott:

– Én hiszek az Atyában, és tudom, hogy ő megbocsát. Mert ő olyan Atya, ki még a Fiát is odaadta, csak azért, hogy megtudja mindenki, hogy mennyire szeret, Ő irgalmas Atya! Ő teremtett engem is! És tudom, hogy Ő megbocsát nekem! Hiszen ezt ünnepeljük ma! Ez a húsvéti üzenet, hogy van feltámadás a bűnből! Én hiszek Jézusban! Mert nagy az ő szeretete! Mert Ő itt lakik bennem! Én viszem magammal mindenhová!

S mellét verve, könnyeit törölgetve ült ott előttem, s én úgy éreztem, ez volt életem legszebb húsvéti vigíliája. Lehet, hogy nem liturgikus a hely, a stílus, a szöveg – de ennek az embernek a szívében valóban a Feltámadás reménye élt!

Csak annyit tudtam mondani neki, szintén könnyes szemekkel, hogy: Ámen!

S Ő, a 150 kg-os börtönből szabadult férfi, aki szitokkal és gyűlölettel fogadott a felszálláskor ruhám miatt, a végállomásnál bennem Krisztusnak csókolva kezet búcsúzott.

a család napja

Ez a kis említés és rövid végigfutás a Család szerkezetén, a Családot alkotó tagokon alkalmas, hogy Istent ne csak megcsodáljuk, hanem végtelen szeretetre méltónak érezzük a munkájában, ahogy ezt Ő kigondolta, megformálta, megvalósította. És minél jobban sikerül valósággá tenni, annál nagyszerűbb az eredmény, a légkör, ami itt kibontakozik.
Ha egy család tagjai ezt fölfogják, magukévá teszik, közreműködnek, akkor nagyon szép valami formálódik ki. És a Szent Család éppen ebben minta: nagyszerű, igazi, csodálnivaló, szent.
A Szent Család tagjai besimulnak Isten gondolatába. Nem ellenkeznek ezzel. Nem látni bennük semmi önhittséget, nyakasságot, önfejűséget, gőgöt, hazugságot, illúziót vagy önámítást. Semmi ilyen hamis dolog a Szent Család tagjaiban nincs. A vetélkedés, hogy egymásra féltékenyek legyenek? Vagy egymást valahogyan ellenségként kezeljék? Hogy szembe álljanak egymással? Vagy pláne, hogy egymás ellen harcoljanak? A Szent Család tagjai tökéletesen együttműködnek Istennel mint Családtagok.
Áldott légy, Teremtő Isten, hogy a családot megalkottad!
De nemcsak a Teremtő dolgozott a Családon, hanem a Megváltó, a Fiú is. Családba akart belépni. Egyszerű, az Édesapa és Édesanya mellett legalárendeltebb tagnak, a legkisebbnek. Aztán ott növekedett föl, ahogy olvastuk az evangéliumban: „Isten és emberek előtt kedvesen.” Serdült, mint egy hajtás, és úgy mutatkozott meg fokozatosan mindig inkább szeretetre méltónak. Minél jobban megismerték, annál inkább megmutatkozott a maga csodálatos mélységében, szeretetében. Kibontakozott Belőle Isten. A Megváltó így dolgozott, mielőtt még bármit mondott volna, és gyakorlatilag közreműködött a Családnak a megszentelésében.
Mikor VI. Pál pápa ellátogatott a Szentföldre és belépett a názáreti kis ház maradványai közé (mert ott csak egy barlangocska van, ami fölé a templom épült; egy hegyoldalba mélyedő barlangszerű rész volt a Szent Család otthonának egyik része, az elé épült egy elő-épület; ebből állt az Ő otthonuk; ezt töltötte meg az Ő sokféle erényük, hitük, reményük, szeretetük), azt mondta: „Hej de szeretnék megint gyermek lenni és itt élni a Szent Család körében. Oda tartozni Hozzájuk, hogy megtapasztaljam az Ő csöndjüket, hogy tudnak csöndben lenni.
hogy mennyire hozzátartozik egy családi közösség életéhez a csönd is. Ellentétben a mai élettel, amikor egy-egy családban – most már talán kevésbé, hál’ Istennek – mindig ordít valami gépi muzsika, valami hang, zaj, zörej. Ott van a gépeknek a zaja. Most itt észreveszi a pápa a csöndet. Hogy itt a csöndben lehet csak egymást igazán megismerni, megérteni, ami nélkül közös élet nincs. Csöndben lehet csak gondolkodni, érlelődni, jó belátásokra jutni, imádkozni.
Így elmélkedik tovább az erényeiken és imádkozik, hogy segítsenek a családjaink életének a szépítésén, a védelmén, mert ma bizony az Istennek ez a csodálatos remekműve, a család olyan, mint egy ostromlott vár, aminek a falait akarják lerombolni. Benne minden köteléket, ami egybefűzi őket, a férj-feleség köteléket, a szülő-gyermek köteléket, a hitet, az engedelmességet, a csöndet, mindent támadás ér.
Azért ébred rá az Anyaszentegyház is ma a föladatára, elsőrendű föladatára, hogy minden erejével védelmére siessen a családnak. Mert a Megváltó azzal is gondoskodott a családról, hogy az Anyaszentegyház egészébe fűzte be, képezte be, valahogy helyezte be a családot, és az Egyház védelme alá rendelte. De szervesen, úgy, hogy a család is egy kis Egyház legyen, ahol már újjászületett emberek élnek együtt, ahol a köteléket, a házasság kötelékét, amellyel a család létrejön, azt is kegyelem hassa át. Isten országa ajándékainak az áramlása induljon meg a házasság szentségén keresztül. S oda belépjen, a szentségeken keresztül a Fiú, hogy „ahol ketten-hárman együtt vannak”, Ő is ott legyen köztük. Részt akar venni a Fiú minden családban. Meg akarja valósítani, hogy a Szentháromság egész közel legyen a családtagokhoz. És azt

akarja, hogy a Szentlélek is beáradjon oda a bérmálás szentségével, az Isten Igéjén keresztül.
Mert ez is alkotó eleme a családnak, a keresztény családnak, az Isten Igéje. A Szentíráson azért dolgozott olyan gonddal a Szentlélek, hogy az is a család kincsét is alkossa. Itt dolgozik Isten. Még most is mondja, hogy „Teremtsünk embert!”
A családon keresztül folyik a mi emberré formálódásunk. Ezen a családon keresztül is, mert mindent, amit látunk a Szent Családnál, mindent alkalmaznunk kell a mi családunkra. Itt is az egyes tagokon mennyit dolgozott Isten. Azon is, hogy így egybe találkoztunk, és együtt vagyunk. Ez is egy tágabb értelemben vett család, műhely, iskola, ahol az emberteremtés folyik. A bennünk megmaradt salaknak, gyarlóságoknak a letisztítása, az arany kiolvasztása belőlünk, a szeretetnek, hitnek, reménynek, isteni erényeknek, Isten országának a hordozására alkalmassá akar tenni bennünket.
Igen. Együtt vagyunk mink is Istennel. És találkozzunk Vele most beszélgetésben és imában, hogy így ezen keresztül Őt megismerve még jobban megszeressük, még jobban igazodjunk Hozzá, működjünk együtt Vele, hogy az Ő akarata valósuljon velük, általuk bennünk.

szeretet bizonyítani kel

Ma karácsony 2napja szent István vértanúra emlékezünk aki vértuntságot halt értünk meg,

ez szeretetből halt meg értőnk és szenvedtet világiért ennyit .ha szeretet ünnepét üljük,

2napba erről beszéljük kicsit emberek szeretett nélkül igen csak meg vagyunk halva ,

hány olyan van beszélik szeretik másikat de nem teszek meg érte hogy meg mutassam,

tényleg szeretem másik illetőt csak ki mondom szóba szeretem de nem mutatom ki,

szeretetem azt hány olyan ember van világba éhesek szeretetre és nem is mondják ,

,

szeretik neki téged szeret valaki mert mind bizony egy köze tele beszélik fejét sok,

csatorna neki azt ugye könnyen el hiszik tőle mindet hogy téged bizonyos módon,

szeretnek de nem mutatom ki téged szeretnek pedig merem mondani én pici ,

cselekedettel meg lehet mutatni őt szereti valaki elég ennyi és sokall jobban fogja,

,

érezni magát fel ébredni az benne hogy őt szeretik de is cselekedet jött meg mutatom,

neki és jól eset neki mert meg neki cselekedet őt szeretik világba nagyon sok ember,

van arra éhezik szeretetre de nem kapja meg soha az legrosszabb nagyon neki tegyük,

meg mi első lépést meg a felé ember felé meg cselekedjük felé szeretjük érezni fogja,

biztos nagyon jó fog esni ez dolog meg mutatták neki őt valaki szereteti és ugye ehhez,

nem kelet semmi -féle ajándékozás hegyeket meg vásárolni másikat szeretem cselekedetbe,

és sóba és kicsit meg mutatom neki és az többet ér világba nagyon sok szeretetre éhes,

ember van kezdjük mi szeretni meg szeretetünk és szeretet éhség mai világba van és,

,

valami sugározza nekünk cselekedjünk szeretetünk és jól esni nekik én amikor itthon,

mozgok meg felém szeretetnek és jól esik mi szeresük másik embert meg neki őt szeretik,

csillapodik szeretet éhség emberbe .alapítványba ahol mozogtam ők meg mindenkinek,

szerettetik másikat jól est annak illetőnek és ugye nem kelet fel vásárolni ajándék hegyeket,

meg mutassam neki szeretem őt .csak szóba és cselekedetbe hangzott el jól est másiknak.,

Meg nekik szerettetik mi szeresünk embereket és nem ajándék hegyeket fel vásárolni gondolja,

valaki elég szeretet meg valaki aki éhes ere jól esni neki merem mondani . Szent István,

vértanú szeretetből halt meg egész világért . Igen éhesek emberek szeretetre tegyük lépést,

meg mi szeretünk .

Karácsonyi szeretethimnusz

Ha a házamat fenyőágakkal, gyertyákkal, égőkkel és csilingelő harangocskákkal díszítem fel, de a családom felé nincs bennem szeretet, nem vagyok egyéb, mint díszletrendező.

Ha a konyhában fáradozom, karácsonyi süteményeket sütök kiló számra, ízletes ételeket főzök, és az evéshez csodálatosan megterített asztalt készítek elő, de a családom felé nincs bennem szeretet, nem vagyok egyéb, mint szakácsnő.

Ha a szegénykonyhán segédkezem, az öregek otthonában karácsonyi énekeket éneklek, és minden vagyonomat segélyként elajándékozom, de a családom felé nincs bennem szeretet, mindez semmit sem használ nekem.

Ha a karácsonyfát csillogó angyalkákkal és horgolt hópelyhekkel díszítem fel, ezernyi ünnepen veszek részt, a templomi kórusban énekelek, de nem Jézus Krisztus a szívem titka, akkor nem értettem meg, hogy miről szól a karácsony.

A szeretet félbeszakítja a sütést, hogy a gyermekét megölelje. A szeretet hagyja a lakásdíszítést, és megcsókolja a házastársát.

A szeretet barátságos az idoszűke ellenére is.

A szeretet nem irigyel másokat házukért, amiben jól kiválasztott karácsonyi porcelán és odaillő asztalterítő van. A szeretet nem kiált rá a gyerekekre, hogy menjenek már az útból, hanem hálás érte, hogy vannak, és útban tudnak lenni.

A szeretet nem csak azoknak ad, akiktől kap is valamit, hanem örömmel ajándékozza meg épp azokat, akik ezt nem tudják viszonozni.

A szeretet mindent elvisel, mindent hisz, mindent remél, mindent eltűr.

A szeretet soha el nem múlik.

A videojátékok tönkremennek, a gyöngysorok elvesznek, a számítógépek elavulnak.

A szeretet ajándéka megmarad.

karácsonyi poén tőlem

Évkotta kiveszem egy kicsit részt ünnepi karácsonyi készületlenbe nekem az pásztor játéki,

színpadban szoktam segédkezni volt pici idén olyan dolog ütötte meg fülemet ami nem,

tetszett meg beszélem azzal emberel fontos pásztor játéki színpad össze állításba így tervezem,

azt kevés időt amikor beszéltük hogy 23án lenne de hogy délelőtt délután össze tudja mikor,

ő is el van foglalva de mondtam nekem délelőtt el vagyok foglalva ,majd csörgök jelzek ,

előtte napba mikor lesz úgy kéri segítő embereket .így köszöntünk el jön napokba telefon,

kéne segítség előtte egy nappal 22én de ez másik illetőtől ekkor jó neki előre tervezi dolgokat,

,

magába úgy kéri segítséget de utolsó percekbe jelzi keresi embereket ki fog neki majd

,

segédkezni ez úgy senkinek nem esik jól utolsó pillanatba tud meg valamit jó lenne ,

segítenél össze állítani sin padot meg beszélt idő pont előtt én így gondoltam így jó ő ,

,,

így gondolja ő szervező ,de jó van erre alapozni dolgokat de ha fel kérem másik illetőt,

aki ért ehhez ne mondja másik mikor ellető 1nappal korában így gondolja ,rá kérdeztem,

azzal emberel hogy ellőtte van sínpad építés meg beszéltnél .ez elvan nézve de úgy érzem,

senkinek nem esik jól mindent utolsó pillanatba tud meg valaki másképp dolgokat jó,

tervezzük ellető meg amit kel sin pad építésbe így működik úgy kérem segítő kezeket,

úgy gondolóm így lenne jó meg ellető mikor de az se jó senkinek szólnak gyere most,,

,

építsük sínpadot de ítt az gond nem percek előtte jelezek gyere most ez csináljuk most,

jó neki ő mint másik így dolgokat előre tervezni de így kérjen segétő kezeket is útlósó ,

perceg nem tud senki segédkezni nem rá ér ember úgy gondolom én .elérkezett 24ei,

nap fel dobtam humort ezt meg mindenkivel idei pásztor játék szereplés után a szerevező,

bontja sínpadot közlik addig álljuk fél lábon ő már szereplés után megy el haza akkor hogy,

szedné sínpadot így össze rakja évente azok bontják szét pásztor után van meg lepetés ,

másoknak hányszor mondom én is nem ajándékozás teszi embert ilyenkor karácsonykor,

elég kedves só másik felé többet ér mint karácsonyi ajándékozás úgy gondolom ez érne,

többet mint ajándékozás hányszor életbe nem szeretem illetőt de karácsonykor meg lepném,

jelezném azzal szeretem kis ajándékkal karácsony arról szól szeretet ünnepe de nem ,

ajándékozásról szól úgy tudom elég lenne kedves só ilyenkor karácsonykor másik felé az,

többet éremindnél így gondol .nem ajándékozás teszi embert azzá amilyen szeretet.

teszi mindent .békés boldog karácsonyt kíván minta többi ember alapítvány maguknak

én magam ezt kívánom maguknak .

Karácsonyi himnusz

Égi kertek permeteltek
Mámorító harmatot.
Mind a mennyek daltól zengnek,
Ujjongnak az angyalok.

Köszöntsétek, szántók, rétek,
Kik most kizöldeltetek,
Fürge csorgó s ti mosolygó
Nagy hegyek, a Kisdedet.

Sírva nézi, úgy becézi
Egyszülöttét Mária,
Néz ragyogva, mosolyogva
Szűz Anyjára szent Fia.

Jön a pásztor barikástól:
Jézus szentebb aklot ád.
A Fiúnak sípot fúnak
S énekelnek eklogát.

Még a néma ócska széna,
Még a jászol is nevet,
Úgy karolja, úgy apolja
A megváltó Kisdedet.

Ottan állván, édes álmán
Jó barmok virrasztanak,
Ráhajolnak, udvarolnak
És fel-felsóhajtanak.

A kis házra havat rázva
Rárohannak a szelek.
Jaj puhácska kis babácska
Testecskéje didereg!

Édesanyja rácsavarja
Durva pólyarongyait,
Avval ójja Alkotója
Ázó-fázó tagjait.

Lelkem vágya: Krisztus ágya
Szívem immár hadd legyen,
Testem szalma, jászol alma
S istállója kebelem. 

karácsonyi gondolat

Karácsonyi szeretethimnusz
Ha a házamat fenyőágakkal, gyertyákkal, égőkkel és csilingelő harangocskákkal díszítem fel, de a családom felé nincs bennem szeretet, nem vagyok egyéb, mint díszletrendező.
Ha a konyhában fáradozom, karácsonyi süteményeket sütök kiló számra, ízletes ételeket főzök, és az evéshez csodálatosan megterített asztalt készítek elő, de a családom felé nincs bennem szeretet, nem vagyok egyéb, mint szakácsnő.
Ha a szegénykonyhán segédkezem, az öregek otthonában karácsonyi énekeket éneklek, és minden vagyonomat segélyként elajándékozom, de a családom felé nincs bennem szeretet, mindez semmit sem használ nekem.
Ha a karácsonyfát csillogó angyalkákkal és horgolt hópelyhekkel díszítem fel, ezernyi ünnepen veszek részt, a templomi kórusban énekelek, de nem Jézus Krisztus a szívem titka, akkor nem értettem meg, hogy miről szól a karácsony.
A szeretet félbeszakítja a sütést, hogy a gyermekét megölelje. A szeretet hagyja a lakásdíszítést, és megcsókolja a házastársát.
A szeretet barátságos az idoszűke ellenére is.
A szeretet nem irigyel másokat házukért, amiben jól kiválasztott karácsonyi porcelán és odaillő asztalterítő van. A szeretet nem kiált rá a gyerekekre, hogy menjenek már az útból, hanem hálás érte, hogy vannak, és útban tudnak lenni.
A szeretet nem csak azoknak ad, akiktől kap is valamit, hanem örömmel ajándékozza meg épp azokat, akik ezt nem tudják viszonozni.
A szeretet mindent elvisel, mindent hisz, mindent remél, mindent eltűr.
A szeretet soha el nem múlik.
A videojátékok tönkremennek, a gyöngysorok elvesznek, a számítógépek elavulnak.
A szeretet ajándéka megmarad.

Egész létünk a szeretet isteni „túlkapásainak” a drámája. Ennek a drámának áll mintegy centrumában a megtestesülés titka az isteni ártatlanság makulátlanul tiszta jegyeivel. Így -a teremtő lemondás jegyében – a karácsony egyszerre az egész teremtés elfogadásának és szeretetben való fölülmúlásának az ünnepe. Isten szeretete és szabadsága a valóságos helye: innét univerzitása. Ezért, hogy jó hírével mindent bevilágít, hogy térben és időben minden – ami szép és igaz – tudva, nem tudva feléje mutat, s méltán merítve a világosságot belőle. De mint a szívünkben lakó isteni szikra, tiszta szeretetet: a megtestesült Isten is csak szinte észrevétlenül léphetett közénk. Igaz, kicsiny, mérhetetlenül kicsinyül kicsi fény ez – de reális. Ugyanaz a szelídség, mely engedelmességre bírta a teremtett univerzumot, és gyengédségének erejével a kereszt verésén túl meggyőzte a világot.

A karácsonyi bölcsőben a kisdedek ártatlanságával fekszik ez az ártatlan Isten, kinek szeretete soha többé nem hagyja nyugton szívünket. Békéje örök kísértője minden békétlenségnek, szelídsége minden háborúságnak. A karácsonyi ünnep külsősége mit sem ér e tiszta, ártatlan és egyetemes szeretet nélkül. Vajon valaha is meg fogja teremteni valódi gyümölcseit közöttünk?

Tudjuk a karácsony a szeretet ünnepe. Az ajándékozás gesztusának is ez az értelme: önmagunkat, önmagunknak egy “részét” ajándékozzuk, adjuk oda másoknak. De ez a jelképes gesztus akkor valódi, ha nem marad puszta jelkép. Azaz, ha minél teljesebb az odaadásunk, s ha teljes emberségünk, minden jelképességünk, s minél tudatosabban vesz részt benne. csak így kerülhetjük el a csodálatosan harmonikus ünnep nemegyszer zavaró kísérőit, azt, hogy a három nap pillanatra se váljék terhessé vagy akár unalmassá. mert a szórakozás természete, hogy kiapad, egyedül a szeretet találékonysága kifogyhatatlan.

A karácsony úgy érkezik meg minden esztendőben, mint maga a decemberi hónap, havával és téli gondjaival, költészetével. Akár a telet, mintha az ünnepeket is elegendő volna rábíznunk a csillagok járására, hogy a nagy égi mechanizmus engedelmesen, évről évre meghozza számunkra. De ez nem így van. Az ünnep nem csak “ránk köszönt”, az ünnepet ki is kell érdemelnünk.

Annak, akinek az ünnepet már csak az idő korforgása hozza meg, annak számára lassan kihűl a karácsony melege, kiürül jelentése, míg végül kínos teherré válik.

Az ember kivételes lény. Pillanatról pillanatra rászabott életét, azt, amitől percre se tud megszabadulni, kell pillanatról pillanatra kiérdemelnie, megtalálnia. Életünk e terhes és fölemelő ellentmondásának egyik legszebb diadala, értékmérője: a valóban megtalált ünnep. Azt jelenti, hogy a gépieset, a közönyöset, a mereven ránk szabottat sikerült szabadsággá, értelemmé, szépséggé emelnünk. A valódi ünnep: az idő és az öröklét érintkezése. Igaz, csak pillanatra tarthat, órákra vagy pillanatokra, de e nélkül a “pillanat” nélkül puszta körforgásba merül vissza naptárunk.

meg lepetés program alapítványnak

Ki emlékszik ara úgy köszöntem héten hétfőn lesz alapítványi találkozó de ezt helybeli,

műv ház szervezet programot ami alapítvány 10éves fen állásnak állítottak össze műv,

ház emberi köszönjük helyet biztosítottak nekünk és csodálatos élményt biztosítottak,

nekünk volt énekesnő énekelt nekünk ezen jeles napon ezt nem mi szerveztük a ,

műv ház lepet meg minket biztosítót helyet programot nekünk mi is csak annyit ,

tudunk programot szerveznek nekünk akkor derült alapítvány 10éves évfordulóra hívtak,

embereket de alapítványba is lesz ilyen jövő januárba szervezzük és ünnepelnék vendégekkel,

ez mi tervünk ha idő pont kiderül jelezni fogom mikor lesz nálunk ,most hétfőn volt,

műv házba volt meg lepetés buli volt alapítvány felé ebbe volt érdekesség sajnos ezen,

se tudtam részt venni .a ünnepi köszöntő beszédet helyi plébános atya de el látogatott,

ere ünnepi jel-sz eszményre a diakónus atya aki segít atyának ő is meg nézte programot,

milyen meg lepetést szerveznek nekünk nagyon szép meg lepetés felénk műv házi ,

dolgozóktól amit köszön alapítvány tagok ilyen meg lepetést programot szerveztek,

nekünk ünnepi köszöntő köszöntő után volt énekesnő énekelt nekünk aki énekelt az,

jeles énekesnő Turán világba is nagyon kérni énekeljen szép hangja azért hívni őt is ,

hívták nekünk énekeljen .nekünk egy kicsit alapítvány buli más szervezzetek nekünk.,

Azon napon szerveztek nekünk egy kézműves foglalkozás volt abba programon mindenkinek,

tetszett ez kézműves dolog az alapítványnak ez program nagyon tetszett sok élménybe rész,

,

alapítvány tagoknak szép ünnepi köszöntő amit plébános Atya mondott nekünk akik ott,

voltak jeles programon köszönjük mindenkinek elnézet és meg tisztelt minket és eljutott ,

a hír alapítvány 10éves meg lepő bulija felénk köszönjük mindenkinek össze állította,

programot mindenkinek nagyon tetszett meg lepetés program alapítványnak .ez program,

este 6ig eltartott segíttet alapítvány pakolni végén ezen bulin egyéb zenekar zenélt,

nekünk nagyon tetszett nekünk .ahogy mondom ennyi évet együtt lenni alapítványnak,

csak szeretetben lehet én meg tapasztaltam .

szint fel

A békét, amely ezt a nevet megérdemli, mégannyi halottal sem lehet „előbombázni”, nem lehet ideparancsolni, kényszerítő módon elrendelni. De nem is az „igazságossá műve”, amint azt gyakran mondják, sőt épp az ellenkezője Az emberiség történetében még egyetlen háborús fél sem nevezte saját ügyét „igazságtalannak”. A béke egészen egyszerűen ott bontakozik ki, ahol a klíma emberileg jótékonyan enyhe. Egy virág a hómező szélén ez a béke. De miképp beszélünk mi elég „enyhén” egymással?

Puszta történeti információnak tekintjük, hogy Jézus Istenről példabeszédeket mondott. De amikor Jézus költőként és prófétaként lépett föl, ez a történetileg biztosan hitelesített tény messze távol állt az intézményesített, Istenről a szószékekről hangzó beszédtől, messze távol állt a pásztorlevelek hatósági nyelvezetétől, a dogmatikai tanító iratok önfejűsködésétől, az erkölcscsőszködő kazuisztika (szőrszálhasogatás) tudálékos nagyképűségétől. Tüntető tiltakozás van abban, hogy Jézus nem volt hajlandó kora teológusainak – és ezzel minden kor teológusainak! – nyelvét beszélni. A tekintéllyé tett hagyomány nyelvét, a hatósági tekintélynek azokat a formuláit, azokat az agyafúrt fogálmi fordulatokat, amelyek csak arra szolgáltak, hogy szögesdrótot húzzanak az emberek közé, itt az igazhívők, odatúl a tévtanítók, itt a tévhitesek, ott a hitetlenek! És mindig a kész beszédformulák Istene, akinek az utolsó napig már nem kell mondania semmit, hiszen az „Ő” igazhívő egyháza bizony ismeri őt, őrzi Igéjét, isteni teljhatalom erejében magyarázza azt, másrészt garantálja az igazságot Isten képviseletében, maga a továbbélő Krisztus, az „Isten népe”… Hogyan lehetne akár csak a prófétai riadalmat elfelejteni, amivel kezdődött?

„Ezekből a kövekből is tud az Isten Ábrahámnak fiakat támasztani” (Mt 3,9) – erre figyelmeztette Keresztelő Szent János zsidó kortársait, akik büszkén hivatkoztak arra, hogy ők „Isten népe”. Istent nem lehet megtalálni a „születés kegyelméből”, Isten csak a saját, személyes egzisztencia komolyságában lelhető fel. Jézus ezzel teljes mértékben egyetértett. Azonban beszélt egy másik, mindent megváltoztató élményről: Aki Isten kezébe adja magát, az nem büntető, borzalmas, mindig csak feltételek alapján és mindig csak papi áldozatok miatt megbocsátó Istennek fogja megtapasztalni Őt, hanem kinyílik a szeme a nyitott égre, meghallja hangját, amely ezt mondja neki: „Az én gyermekem vagy”.

Eszerint Jézus Galilea falvaiban soha nem akar valami mást hirdetni, mint a gyermeki bizalom magatartását az „atyai” (anyai) Isten iránt, aki túl a papi áldozatbemutatások félelmi rituáléján előzetes teljesítmény nélkül megbocsát, mivel jól ismeri az összes emberi „megbánási erőfeszítések” teljes kilátástalanságát.

Az egyetlen nyelv, amelyen Jézus a maga felfedezését terjeszthette, csak a szabad, nyitott, kényszerítetlen, meghívó, megértő, képekben gazdag, az Ő költői nyelve lehetett. Csak ez jut el mindenkihez és nem rekeszt ki senkit. Éppencsak kötelező, mert nem sérti az embert, csak ez juttat el új eszmékhez, nem válik neológiává, mivel összebékít, nem felfegyverkezésre uszít. A megértés terét tágítja, felszabadítja azokat az érzéseket és élményeket, amelyek messze a morális döntések zónája alatt lehetővé teszik az élet valódi átalakítását.

A különbség világos.

Minden vallási ideológia fanatizmushoz, csoportkényszerhez – háborúhoz vezet. Megöli az Istent, mivel Őt a mindig is ismert dogmabálvánnyá alacsonyítja. Visszaél az életfontosságú só használatával, amit nagy tömbökre törnek a Holt-tenger partján, a tűzhely tapasztásához házi használatra, hőszigetelőként a tűz ellen, majd pedig a só kiizzik, és többé szó szerint semmire sem alkalmas.

A „szisztematikus teológusok” és „dogmatikus docensek”, „felvigyázók” által őrzött egyháza számára már pusztán Jézus költői nyelve a jégkorszak végét jelentené, a hóolvadás és a lavinaveszély elmúltát minden tarvágott hegyi lejtőn. És mégis, minden előre látható „katasztrófa” ellenére éppen ebben van az első lépés az eredet visszanyerésének irányában.

kicsi változás nálunk

Olyan pillanatba voltam egyik nap ép elgondolkoztam egy dolgon milyen változás,

történik buliba most hogy nem tudom részt venni mert vannak segíteni valóm azon,

idei karácsonyi szilveszteri bulin nem tudok részt venni de mindenki meg érti így,

alakult helyzet de többit nem tudom hogy alakul helyzet mégis úgy alakul helyzet,

akkor pedagógusok közös erővel menni fog tovább buli meg szervezése ,most én nem,

tudom többi amit csinálok alapítványba végzek megy zökkenő mentesen csak bulit nem,

tudom meg szerez-venni nincs időm így idei évi karácsonyi szilveszteri bulit pedagógusok,

állítsák össze bonyolítsák le szép karácsonyi szilveszteri buli legyen alapítványba mert,

én nem bírok részt venni így alakult helyzet mindenki meg érti .amikor mondtam egyik,

pedagógus Marika néninek ezt dolgot közölte eddig nagy segítség volt nekünk az segítettél,

össze állítani bulikat rá kérdez tényleg ez nagy segítettél eddig meg szervezted mondtam,

,

most ideit nem bírom elfogadta amit mondtam fájt neki dolog mondtam meg érte ők,

fogják meg rendezni idei év karácsonyi szilveszteri bulit bent azon elgondolkoztam,

ép egyik embert meg láttam ki fog neki szólni zenélni kéne ünnepen az se sincsen ,

meg beszélve lehet idei karácsonyi szilveszteri bulin tomi zenélni vagy elnök aszony,

,

fog fel kérni zenéljen ünnepségen valaki ezt más fogja meg szervezni egy kicsit igen,

változni bent helyzet buli napokon többi napon minden változatlanul csinálom .múlt,

pénteken meg volt idei utolsó foglalkozása tartva karácsonyra készültünk dalokat ,

hallgatunk . elkészült Bagó Zoli szőnyege .fel vettük új keretet ami jövő januárba,

,

szőni rajta ifjonc mert szünet van de naplóm megy tovább magamról írni ünnepeken,

gondolataimat osztom önnőkel .meg bulit le fogom írni hogy zajlott nélkülem ,múlt,

,

pénteken megint meg látogatót azok vendégek pár hónappal ezelőtt voltak nálunk ,

jó érzeték akkor magukat pénteken nálunk voltak azon napon délig velünk voltak,

jól érezték magukat. Konyhában segítettek közös erővel elkészítettük Mancika nénivel,

mézes kalácsot nagyon finomra sikerült el is fogyott összes ,múlt pénteki foglalkozást,

pedagógus Judit ,Mancika néni tartotta foglalkozást ifjoncoknak .jövő január4én lesz

foglalkozás nálunk de buliról be számolni még idén milyen volt ünnepek alatt magamról,

fogok be számolni és gondolataimat osztom önnőkel érdemes akkor minden nap velem ,

tartani olvasni engem múlt pénteken délbe mentünk haza.

hozzávalók / 8 adag

 sütőt előmelegítjük.

  1. Az elkészítés nagyon egyszerű, előszörösszekeverjük a száraz hozzávalókat (jóalaposan, fűszerekből mindenhova jusson),majd összedolgozzuk a folyékony dolgokkal.Egy éjszakát letakarva hagyjuk állni ahűtőben.
  2. Mint minden mézestészta recept, ez is kicsitragad. Jól kilisztezett deszkán kb. 2mmvékony tésztát nyújtunk belőle, formávalkiszúrjuk.
  3. Sütőpapírral bélelt tepsibe helyezzük aformákat, de nem rakjuk szorosan egymásmellé, mert sütés közben dagadnak. Atetejét tojássárgával megkenjük. (Ha dióval,vagy mandulával szeretnénk díszíteni, vagykandírozott gyümölccsel, akkor azt mégsütés előtt tegyük meg.) Ha tojásfehérje ésporcukor keverékével akarjuk díszíteni,akkor azt sütés után tegyük meg.
  4. Előmelegített sütőbe tesszük a tepsit ésmegsütjük. (Én szoktam hagyni picit, egy-két percet tovább még, hogy barnább legyen a tészta, nem olyan fakó, jól átsüljön. Kislányom volt segítségemre, ezért nagy hirtelenjében most még a tetejét sem kentük be tojással. De így is jó lett. Nagyonjó illat keringett a konyhában.)
  5.  

szeretet eljövetele

De ez a röviden összefoglalt üdvözítő munkája Istennek mérhetetlen nagy munka. Mérhetetlen nagy feladat. A semmiből: embert teremteni. Nem csak egyet, hanem egész emberiséget, milliárdokat. Ennek az emberiségnek helyet, földet, talán csillagvilágokat.
És minden egyes embert részesíteni az örök isteni életben – kiindulva Istentől. Elérni a legparányibb végső kis mozzanatokig. És visszavezetni a földet boldogan, teljesen, eltöltve Isteni szeretettel és élettel, visszafogadni az isteni örök életbe. Az üdvözítésnek ez a munkája.
A másik két olvasmány rávilágít ennek a teljesítésére. Ahogy a világba lép az örök ige, Isten. Annak az előkészítése. És ez mind egy-egy lépés.
És mennyi lépést tett meg értünk! És milyen drága volt az első lépés – Mária lényén keresztül! És milyen lépéseket tett az Úr Jézus lépéseivel együtt Mária. Egészen addig, ameddig itt az evangélium szerint elérkezett Máriával együtt az örök ige Erzsébethez. Az Erzsébet méhében rejtőző magzathoz. Hogy az fölujjongott. Akihez elérkezik, az ujjong. Mária is: Magasztalja lelkem az Urat!
Ez a mi vágyunk is. Hogy elérkezzen hozzánk. De mi is úgy vagyunk, mint Mária: már elérkezett. Már tudjuk, hogy együtt vagyunk vele. Ismerjük, befogadtuk. Minden gyarlóságunk ellenére már együtt haladunk az örök Igével. Most már mi is, mint Mária, hozzájárulhatunk ahhoz, hogy a mi segítségünkkel tehet lépéseket tovább másokhoz is.
Kicsi lépések ezek. Itt van ennek a mai napnak, az írásokon keresztül a szépsége. Hogy az örök, végtelen, befoghatatlan Isten egészen az apró lépésekig érkezik el. Megteszi ezeket a lépéseket. És a picibe, a meghatározottba, a körülhatároltba, a látszólag egészen jelentéktelen dologba is belép, bejön.
És mennyi különböző helyzetet találhat, mennyi különböző embert! Kicsiket, akiket be kell fogadni valakinek. Milyen kockázatos, nehéz lépéseket tesz ott néha! Sokszor már ott elutasítják. A gyermekeknél: megtanítani azt a gyermeket az evangéliumra. Milyen ellenkezésbe ütközik ez a lépés is! Sokszor államok, egész törvényhozásokkal tiltakoznak ellene. Kiiktatják az iskolarendszerből, hogy ne is halljanak róla.
Aztán az ifjúsághoz. Azt is el akarják bódítani, kábítani mindenféle ürüggyel, hogy inkább a szenvedélyek útján menjenek. Inkább pusztuljanak el, csak Jézus Krisztus ne érkezzen el hozzájuk. Micsoda nehéz munkája van Istennek!
A felnőttek is legyenek lekötve reggeltől estig. Dolgozzanak-dolgozzanak, csak ne tudjanak gondolni a Megváltóra. Ne fogadhassák be, ne érkezzen el hozzájuk.
És ez így megy tovább. Rettentő nehéz dolga van a mi érkező Istenünknek. Sok-sok segítő Máriára van szüksége, hogy megtehesse ezeket a lépéseket minden ember felé. Az ellenszenvesekhez, a tévedésben vergődőekhez, a betegekhez, a koldusokhoz, nincstelenekhez, műveletlenekhez, magányosokhoz, öregekhez, haldoklókhoz. Megtegye a lépéseket. Elígérkezzen hozzájuk és fölujjonghassanak. Hogy befogadhassák az Üdvösséget.
Ajánljuk föl neki magunkat, mint Mária: Íme, az Úr szolgáló leánya. Ez a mai nap tanítása. Ezt tegyük bele a szentmisébe.
A liturgia is apró, kis lépésekből áll. Egészen konkrétan jön a kenyér, bor színe alatt fogható formában. Jön hozzánk. Íme, az érted odaadott lényem. Fogadd, vedd át. Tedd te is ezt. Cselekedd ezt.
Ez az Isten jövetelére vall. A szeretet jövetelére, érkezésére. Minden akadályon keresztül, egészen majd a keresztfáig.
Így nyíljon rá a szemünk az érkező Üdvözítőre. Viszonozzuk ezt a kimondhatatlan szeretetet.
Ma, advent 4. vasárnapján arról olvasunk az evangéliumban, hogy a gyermeket váró Mária meglátogatja rokonát, Erzsébetet, aki szintén új embernek adhat életet hamarosan. Néhány nap múlva itt a karácsony, Jézus születésének ünnepe. Ha valaha készítenének arról felmérést, hogy kik és milyen élethelyzetre vonatkozóan mondják azt, hogy „Életem legszebb pillanata volt!”, akkor az első helyre minden bizonnyal az édesanyák élménybeszámolója kerülne a gyermekük születésének öröméről. Jézus édesanyja, Szűz Mária is elmondhatta egykor, hogy az ő életének a legszebb pillanata az volt, amikor világra hozta fiát. Mondhatjuk, hogy az emberiség történetének a legszebb pillanata az, amikor Isten Fia megszületik erre a világra. Kitüntetett nap, igazi ünnep számunkra, amikor Megváltónk születésére emlékezünk. Az ünnep előtti készülődés felgyorsítja napjainkat, teendőink alig férnek bele az időnkbe. Az ünnepre érdemes lassítanunk, elcsendesednünk, hogy észrevegyük: szinte megáll az idő. Az ünnepen – legalább egy napig – megérezheted az örökkévalóságot.

Imádság:

Istenünk, irgalmas Atyánk! A karácsony közeledtével fokozódik bennünk a nyugtalanság, az izgalom. Szeretnénk néha lassítani az adventi napokat, máskor pedig siettetnénk az ünnep érkezését. Amikor majd végre elkezdünk ünnepelni, rögtön szeretnénk megállítani az időt, hogy az ünnep ne érjen véget, a karácsony tartson tovább és az a béke, nyugalom és öröm ne csak néhány napig, hanem egész éven keresztül tartson. Istenünk, köszönjük, hogy velünk vagy földi életünk éveiben, évtizedeiben, és köszönjük, hogy az örökkévalóságba hívsz minket. Irgalmad vezessen a te Fiadhoz, a betlehemi Gyermekhez!

 

 

 

Istenünk, irgalmas Atyánk! A karácsony közeledtével fokozódik bennünk a nyugtalanság, az izgalom. Szeretnénk néha lassítani az adventi napokat, máskor pedig siettetnénk az ünnep érkezését. Amikor majd végre elkezdünk ünnepelni, rögtön szeretnénk megállítani az időt, hogy az ünnep ne érjen véget, a karácsony tartson tovább és az a béke, nyugalom és öröm ne csak néhány napig, hanem egész éven keresztül tartson. Istenünk, köszönjük, hogy velünk vagy földi életünk éveiben, évtizedeiben, és köszönjük, hogy az örökkévalóságba hívsz minket. Irgalmad vezessen a te Fiadhoz, a betlehemi Gyermekhez!

 

holnap  írom  le  múlt  pénteki  foglalkozást

utolsó itélet

Most éppen mit csinál?

– Cérnát vásárol Vlčekék boltjában, hogy vakulásig varrjon. Emlékszel arra a boltra? Egyszer, hatéves voltál akkor, egy üveggolyót vettél ott; mindjárt az első nap elvesztetted, és sehogy se tudtad megtalálni. Emlékszel, hogy bőgtél dühödben és fájdalmadban?

– Hová lett az a golyó? – kérdezte Kugler mohón.

– Az ereszcsatorna lefolyócsövébe gurult. Még most is ott van, barátom, harminc éve már. A földön most éppen esik az eső, és a golyócska ott ugrál a hűvös, csörgedező vízben.

Kugler lenyűgözve hajtotta le fejét. De az elnök feltette a szemüvegét, és udvariasan megszólalt:

– Tanú úr, szíveskedjék a tárgyra térni. Gyilkolt a vádlott?

Isten tanú a fejét ingatta.

– Kilenc embert ölt meg. Az elsőt verekedés közben. Ezért börtönbe csukták, és ott egészen elromlott. Másodiknak hűtlen szeretőjét ölte meg. Ezért halálra ítélték, de megszökött a börtönből. Harmadik áldozata egy öregember volt, akit kirabolt, a negyedik egy éjjeliőr, az ötödik és hatodik egy öreg házaspár; baltával verte őket agyon, és csak tizenhat koronát talált náluk, pedig húszezer koronájuk volt elrejtve.

Kugler felugrott:

– Kérem szépen, hol volt elrejtve?

– A szalmazsák alatt – felelte Isten –, egy vászonzacskóban. Ott tartották az öregek a pénzüket, amit uzsorával és zsugorisággal szereztek. A hetedik embert Amerikában ölte meg; honfitársa volt, új bevándorló, és tanácstalan, mint egy gyermek.

– Hát a szalmazsákba dugták – suttogta Kugler elképedve.

– Igen – mondta a tanú. – A nyolcadik embert, egy járókelőt, azért lőtte le, mert véletlenül az útjába került, amikor üldözték. Akkor éppen csonthártyagyulladása volt, és valósággal őrjöngött a fájdalomtól. Sokat szenvedtél te, barátom! Utolsó áldozatát, egy csendőrt, néhány perccel a halála előtt terített le.

– Miért gyilkolt? – kérdezte az elnök.

– Azért, amiért mások – felelte Isten –: haragból, pénzsóvárságból, megfontoltan és ötletszerűen, néha élvezettel, néha szükségből. Nagylelkű volt, és néha segített az embereken. Jó volt a nőkhöz, szerette az állatokat, és megtartotta a szavát. Adjam elő a jótetteit?

– Köszönöm – felelte az elnök –, nem szükséges. Vádlott, óhajt valamit felhozni a védelmére?

– Nem – felelte Kugler közönyösen, mert most már minden mindegy volt neki.

– A bíróság tanácskozásra vonul vissza – jelentette be az elnök, és a négy tanácsos eltávozott. Isten és Kugler a tárgyalóteremben maradt.

– Kik ezek? – kérdezte Kugler, s fejével a távozók után intett.

– Emberek, mint te – mondta Isten. – A földön bírák voltak, hát itt is ítélkeznek.

Kugler a körmét rágta.

– Azt hittem… vagyis, hát hiszen nem nagyon törődtem vele, de… azt vártam volna, hogy ön fog ítélkezni, ön, mint… mint…

– Mint Isten – fejezte be a hatalmas öreg. – De hát látod, éppen ez az… Mivel mindent tudok, nem ítélkezhetek. Ez lehetetlen volna. Ugye nem tudod, ki jelentett fel akkor?

– Nem tudom – mondta Kugler meglepetten.

– Lucka, a pincérlány; féltékenységből.

– Bocsásson meg – bátorodott fel Kugler –, de ön elfelejtette megmondani, hogy Chicagóban agyonlőttem azt a nyavalyás Teddyt.

– Á, dehogy lőtted agyon – magyarázta Isten –, Teddy felépült a sebéből, és ma is él. Én tudom, hogy besúgó, de egyébként jó ember az, barátom, és nagyon szereti a gyerekeket. Ne hidd, hogy valaki minden ízében aljas lehet.

– Tulajdonképpen miért nem ön… miért nem te magad ítélkezel, Isten? – kérdezte Kugler elgondolkozva.

– Azért, mert mindent tudok. Ha a bírák igazán minden, de minden körülményt ismernének, akkor ők se tudnának ítélkezni; csak mindent megértenének, de úgy, hogy belefájdulna a szívük. Hogy is ítélkezhetnék én fölötted? A bíró csak a gonosztetteidről tud; de én mindent tudok rólad. Mindent, Kugler. És ezért nem ítélkezhetek fölötted.

– Akkor miért ítélkeznek… ezek az emberek… az égben is?

– Azért, mert az ember az emberé. Én, mint látod, csak tanú vagyok; de a büntetésről, tudod, a büntetésről emberek döntenek… az égben is. Hidd el, Kugler, így van ez rendjén; az emberek nem érdemelnek más igazságszolgáltatást, mint az emberit.

Akkor újra beléptek a bírák, és az Utolsó Tanács elnöke érces hangon kihirdette az ítéletet: – Ferdinand Kugler kilencrendbeli előre megfontolt gyilkosság, emberölés és rablás bűntettéért, tiltott visszatérés vétségéért, jogtalan fegyverviselésért és rózsalopásért életfogytiglan tartó pokolbüntetésre ítéltetik. A büntetés kitöltését azonnal megkezdi. Kérem a következő esetet. Itt van Frantiček Machát vádlott?

kis változás nálunk ünnepségkor

Idei évbe változás fog történni karácsnyi és szilveszteri ünnepségen ami december27én,

vasárnap lesz meg ünnepelve .annyi változás lép életbe hogy aki követi évek,

óta én is besegítem őse állítani ünnepséget most úgy alakult helyzet közös alapítványi,,

tagok döntődtek úgy most vasárnap leegyen ünnepség ez nekem sajnos nem jó most,,

2ünnepek közt semmilyen nap igazán nem foglalkozni ilyen doggal mással vagyok el,

,

foglalva de minden napi friss hírek tovább megy de alapítványi ünnepségről lehet nem,

tudok részt venni egyéb segíteni valóimmal el foglalva de napi hírek megy ,de buliba,

most úgy alakult helyzet nem tudok részt venni ennyi változás lesz csak bent nem,

tudok részt ezen de minden más megy tovább alapítványba is volt nálam csak ünnepséget,

más fogja meg szerkeszteni össze állítani milyen legyen karácsonyi szilveszteri buli ezt,

össze állítást pedagógusok veszik ifjoncokkal idei karácsonyi szilveszteri ők állítják ,

össze ennyi változás történik nálunk buli ügybe de milyen volt buli le fogom írni ,

maguknak el fog jutni hírek felém milyen volt december27éi buli ez másnap le is,

fogom írni hogy zajlott ünnepség egy ember nélkül eddig közös erővel állítottuk ,

össze ünnepségre dolgokat most nélkülem lesz ezt meg kel érteni máshol segítségem,

ezt híreket nem tudok részt venni bulin szerdai foglalkozás előtt közölték többi,

alapítványi tagokkal ennyi változás lép életbe nálunk . Folytattuk karácsonyi készülődést,

karácsonyi dalokat énekeltünk ilyen dalokat hallgatunk . Folytattuk szövést ,társas ,

játékoztunk egy nagy élménybe volt rész pedagógus Judit otthonról be hozta dob,

felszerelést ki próbáltuk dobolást be hozta pergő dobot láb dobot ki próbáltuk ,

,

mindenkinek nagyon tetszett hogy ki próbáltuk pedagógus Judit gyerekének dobját,

köszönjük pedagógus Judit ezt elhozta kicsit nekünk meg ismertük dobot köszönjük,

neki kicsi zenét VIT foglalkozásba .Tomi szintetizátorozót konyhába Mancika néninek,

Horváth Zoli ,Zsanett volt segítők el készítették krumplis tészta készült ami nagyon ,.,

finomra sikerült el is fogyott összes most szerdai foglalkozást pedagógus Judit ,Mancika,

néni tartotta foglalkozást ifjoncoknak délbe mentünk haza .

Hozzávalók

Elkészítés

  1. A meghámozott, kockára vágott burgonyát sós vízben megfőzzük. Ezalatt a hagymát felkockázzuk, és az olajon üvegesre pároljuk.

  2. A megfőtt burgonyát szűrőkanállal lecsepegtetve a hagymához adjuk, és a krumpli forrásban levő főzővizében kifőzzük a tésztát.

  3. Ezalatt a burgonyát durvára törjük krumplinyomóval, hozzáadjuk a leveskockákat, jól elkeverjük, majd hozzádobjuk a kifőtt tésztát. Hogy ne legyen túl száraz, kevés főzőlével kevergetve átmelegítjük.

  4. Kevés finomra vágott petrezselyemmel még pikánsabbá tehetjük. Tejföllel is kínálhatjuk.

aki nincsen

ami nagyon ritkán fordult vele elő – elfogadta egy gazdag állatkereskedő hívását, aki Chan Chu nagy híve volt, és szerte az egész tartományban számos szerzetesrend létrehozásához járult hozzá fölbecsülhetetlen értékű adományaival, hogy töltse nála, családja körében a tavaszi esőzések hosszú időszakát.

Tudni kell, hogy a kereskedő házában épp abban az időben, és talán egyáltalán nem véletlenül, egy országszerte nagy hírnévre jutott, azóta elfeledett nevű bölcstartózkodott, akihez a kereskedő ügyes-bajos dolgaiban sűrűn és sikerrel fordult.

A kereskedő azt remélte, hogy a két bölcs találkozása ritka szellemi izgalmat hoz majd otthonába, ám a közös étkezéseken kívül, amikor jószerével nem is szóltak egymáshoz, heteken át, mintha szándékosan tennék, a ház két végén tűntek föl – jobban mondva Chan Chu visszavonult, ha csak egy mód volt rá, és nem vett részt a ház életében. Szófukar volt, komor és néha kifejezetten nyugtalan.

Így hát a házigazda, aki nem szívesen látta, hogy régi álma meghiúsulni látszik, erőnek erejével fogta Chan Chut, valósággal ráparancsolt, hogy közéjük, családja körébe jöjjön, és Chan Chu, nem annyira attól tartva, hogy megsérti a házigazdát, hanem inkább attól, hogy a magyarázkodás tovább tart majd, mintha engedne, fölszedelőzködött, és úgy ahogy volt, szakadt sárga köntösében besétált a nagy és díszes fogadóterembe, ahol vidáman pattogott a tűz, és az ismert bölcs körül, aki egy párnákkal megrakott karszékben üldögélt, szandálba bújtatott piciny lábát aranyozott zsámolyon nyugtatta, ott voltak a család tekintélyesebb férfitagjai, valamint néhány meghívott, a házigazda környezetéből.

Chan Chut szintén karszék várta, valamint aranyozott zsámoly, és a bölcs derűs arca meg se rezdült, látván, hogy Chan Chu a karszék helyett a zsámolyra kuporodik le.

Hosszú csönd támadt. Csak a tűz pattogott, visszfénye játszott az arcokon. Senki nem szólalt meg. Egy titkos tapétaajtón hangtalan léptekkel belépett egy szolga, ölében rőzséskosárral, megkaparta kissé a tüzet, majd távozott. Eltelt egy kis idő, a szolga hangtalanul megint belépett, rakott a tűzre, majd ugyanolyan csöndesen, ahogyan jött, távozott. Ekkor a szüntelenül mosolygó bölcs Chan Chuhoz fordult, és így szólt, keresetlen egyszerűséggel:

– A tűzről beszélgettünk.

Chan Chu, szinte meg sem várva a mondat befejezését, azt mondta:

Törni és rátenni. Törni és rátenni.

Nem is szólalt meg többször azon az estén, se később, bár a heves esőzések miatt még jó egy hónapig élvezte a házigazda vendégszeretetét.

A megváltó

 

Az író lerúgta a lábáról a szandált, és fölállt.

– Akkor húzza be az evezőt, Volentik bácsi – mondta. – Megpróbálok egy kicsit a vízen járni.

Igehirdetésének egyik mondata hozott ide.

– Örülök, hogy eljött, foglaljon helyet, s mondja el, mi volt az a mondat.

– A félretett, az összegyűjtött harag felgyülemlik, és – azt hiszem, így hangsúlyozta – gyűlölet lesz belőle, s azt öli, aki gyűlöl, lassan, de biztosan. – Ugye Pál apostolt idézte: a nap le ne menjen a ti haragotokon!?

– Erről is szó volt, de gondolom, mást is szeretne még mondani.

– Igen. Kérdezni szeretnék. Kétszer elvált asszony vagyok. Mindkét házasságom anyám nehéz természete miatt bomlott fel, akivel együtt kellett laknunk. Nem volt más megoldás. Anyám pedig képtelen volt elvágni a lelki köldökzsinórt, szinte pórázon tartott vele, mint kisgyermek koromban. Azt pedig egyik veje sem tudta elviselni, hogy elsősorban anyám „kislánya” legyek a házasságban és ne feleség. Merem állítani: mindketten anyám elől menekültek el. Már évek óta egyedül élünk, anyám és én. Egy fedél alatt, de némán és acsarkodva, keserűen, robbanékony légkörben. Hónapokkal ezelőtt rémülten döbbentem rá – rettenetes kimondani is –, hogy gyűlölöm az anyámat kétszer tönkretett életem miatt. De ez a gyűlölet valóban engem öl. Míg házasságban éltem, jóformán sose voltam beteg. Most kétségbeejtően rossz alvó vagyok, s szüntelenül fáj valamim. Szédülök, a vérnyomásom ugrál, szorongásaim vannak. Megromlott az egészségem, és egyre fogyok. Már orvoshoz sem megyek, mert minden leletem negatív, csak éppen én vagyok pozitív, beteg. Érzem, hogy ha nem történik valami: a magam gyűlölete öl meg. Mondja: mit tegyek?

– Mit tett eddig?

– Imádkoztam azért, hogy ne gyűlöljem az anyámat.

– Mióta imádkozik ezért?

– Amióta tudom, hogy gyűlölöm.

– Csak azért imádkozott, hogy ne gyűlölje?

– Nem, olykor, ha tudtam, azért is, hogy szeretni tudjam.

– Engedjen meg egy kérdést. Hogyan várta ennek a kérésnek a teljesítését? Tulajdonképpen mit várt?

– Hát, hogy szeretni tudjam.

– Tehát valami érzésre várt. Ne haragudjék, ha így mondom: valami jóleső, meleg bizsergésre várt a szíve körül ugye? És az elmaradt. Így van?

– Valahogy így. De már nem is imádkozom. Csalódtam az imában.

– Szeretnék valami mást is ajánlani.

– Azért jöttem.

– Érzésekre várt, de nem tett semmit. Arra várt, hogy Isten tegyen az életével valamit. Így van?

– Igen, körülbelül így.

– Pedig Isten mindent megtett értünk a Krisztusban…

– A kereszten?

– Ott, és ezért nekünk is mindent meg kell tennünk, ami tőlünk telik, hálából. Édesanyjáért kellene valamit megtennie még. Mert legtöbbször az érzésekből lesznek a cselekedetek, de olykor az elkezdett cselekedetekhez csatlakoznak az érzések. Vagy váltanak ki érzéseket.

– De mit tegyek?

– Céltudatosan, rendszeresen és naponként tegyen jót édesanyjával és eközben imádkozzék érte, ha még tud.

– De mondtam, hogy gyűlölöm.

– Meg akar gyógyulni?

– Igen.

– Akkor cselekedjék, és ne keressen kibúvót. Egyébként Jézus is mondott egyet s mást, még az ellenség szeretetéről is.

– Mit tegyek hát?

– Ha most orvos lennék és receptet írnék, biztos gyógyszert a gyűlölet és egyéb betegségei ellen, kiváltaná?

– Kiváltanám.

– Bevenné?

– Bevenném.

– Akkor ott van papír, meg toll, diktálnék egy receptet. Írja?

– Írom.

– Tessék: hétfőn reggel mosolyogva köszöntőm őt és megkérdezem, hogy aludt. Kedden: kitakarítom az ő szobáját is. Szerdán: két szelet süteményt hozok neki. – Írja csak, írja. Csütörtökön: elhívom sétálni, hazafelé pedig kérdezgetek és hagyom őt – csak őt – beszélni. Pénteken: megkérem, hogy zongorázza el azt a dalt, amit gyermekkoromban szokott.

– Már évek óta nem zongorázik.

– De kérnie szabad. Szombaton: megkérem, hogy segítsen jó túrós gombócot főzni, mert azt ő jobban tudja. Vasárnap: bemegyek a szobájába, amikor lefeküdt, betakargatom és megcsókolom. Pont. Ismeri ezt a zenei kifejezést? Da capo al fine? Elejétől végig. Nos, a következő héten ugyanígy vagy hasonlóan: da capo al fine s egy hét múlva felkeres és megbeszéljük a többit.

– A csókot is kell?

– Igen.

– Jaj!

– Miért, jaj?

– Mert évek óta nem csókoltam meg.

– Vállalja ezt a hetet így?

– Megkísérlem.

– Isten segítse. Várom.

Nem jött. Hetekig nem jött.

De egy hétfőn, kora reggel telefonált. Sírva: – Mikor tegnap ismét betakartam, az én hideg és kemény anyám felült az ágyban, és magához ölelte a fejem, és éreztem, hogy könnyes a szeme és azt mondta: – De jó vagy mostanában hozzám. – Akkor, évek óta először, éreztem, hogy szeretem az anyámat.

Aztán hozzátette: – Adja másnak is oda ezt a receptet!

Tessék.

 

copyright szepi

ügyessége egyik ifjoncnak

Héten pénteken lesz idei év utolsó foglalkozás jövő év január 4én lesz én szerintem ,

foglalkozás nálunk addig magamról és amit én gondolataimat olvashatják itt várom minden ,

kedves olvasókat ünnepek-alatt folytatódik minden nap friss hírek itt csak téli szünet ,

közeledik iskolákba így nálunk is szünet van foglalkozás ügybe de már változás ,

történt héten meg gyógyult pedagógus Judit kiesebbik lánya így pedagógus Judit ,

vissza áll és ő viszi az egész hetet Mancika néni segít majd héten foglalkozásba,

ifjoncoknak így pedagógus Judit azt napot amin ő nem volt vissza adja Marika néninek,

azt helyettesít egymásnak meg oldják ügyesen közbe héten Judit van meg beszélték ,

héten mindent szülőkel hogy lesz buli bent az alapítványba idén arra rátértek minden,

évbe amióta meg rendeztük közösen karácsonyi szilveszteri bulinkat ez kitűzött bizonyos,

nap december 27én akarják közös karácsonyi bulit meg rendezni alapítványba ép ez,

nap vasárnap többeknek jó időpont karácsonyi szilveszteri bulira bent túl vagyok akkor,

mindenki szeretetivel ünnepeltek rá következő nap 27én ünnepelnék bent idén kis változás,

,

történik lehet idén lehet nélkülem buli sajnos időmbe ezt nem bírom be ütemezni elnézést,

kérek mindenkitől így alakult helyzet lehet .jövő hét hétfőn lesz program műv házba ,

ara szeretettel várják alapítvány oda elmegy tervek szerint meg beszélték ezt is alapítványba,,

hétfői foglalkozás keretében akkor meg beszélték hogy alapítvány 10év fordulói bulit ,

jövő januárra tervezik időpont erre nem hangzott el .meg beszélés során erről többet,

tudok jelezni fogom maguknak időpont létre jön. Hétfői foglalkozáson karácsonyi díszeket,

vágtunk hajtogatunk és karácsonyi csillagokat vágtunk hajtogatunk .és ünnepekre készültünk.,

Énekeltünk Tomi szintetizátorozót .meséltünk .el készült újabb rongy szőnyeg .Bagó ,

Zoli készítette . nagyon szép lett ..folytatta Lackó ,Lenke, Fecó szövést ami nagyon ,

szépen haladtak vele konyhában Mancika néninek H,Zoli ,Zsanett ,Edina is segített,

konyhában lebbencs levest készítetek közösen mindenki ügyes volt konyhában lebbencs,

leves nagyon finomra sikerült el is fogyott összes hétfői foglalkozás pedagógus Judit.

Mancika néni tartotta az ifjoncoknak délbe mentünk haza .

Hozzávalók

Elkészítés

  1. A szalonnát apró csíkokra vágjuk és az olajon zsírjára pirítjuk. Hozzátesszük a kockákra vágott vöröshagymát. Amikor már üveges, felöntjük vízzel.

  2. Beletesszük a magjától megtisztított paprikákat, a félbevágott paradicsomokat és a felkockázott burgonyát.

  3. Knorr ételízesítővel, sóval, borssal ízesítjük.

  4. 30 perc elteltével egy szűrőkanál segítségével kivesszük belőle a paprika és a paradicsomdarabokat.

  5. Hozzáadjuk a lebbencstésztát, melyet tetszőleges nagyságúra tördelhetünk. Ezután még 5 percig főzzük.

Szegény-fiú és Kemény-legény

Valamikor réges régen, amikor még olyan dolgok is történtek a világon, amiket mostanság el sem akarnak hinni az emberek, valahol messze-messze, élt egyszer egy szegény özvegyasszony. Ennek a szegény asszonynak volt két derék legényfia, a nagyobbikat úgy hívták, hogy Kemény-legény, a kisebbiket meg úgy, hogy Szegény-fiú. A kisebbikre onnan ragadt rá ez a nevezet, hogy egész nap csak heverészett és szundikált, vagy nézte az Isten szép egét, ha meg szólt neki valaki és korholta a lustaságáért, akkor egyre azt hajtogatta, hogy ő milyen boldogtalan, milyen szegény fiú, milyen hiábavaló az ő élete; meg, hogy azért majd meglátják, mi lesz még őbelőle! Gazdag ember, nagy úr, hatalmas, talán még király is. Persze, hogy csak nevette minden ember és szidták mint a bokrot. Kemény-legényt meg azért hívták így, mert reggeltől napestig nagyon keményen dolgozott. Míg az öccse a bokor alatt hevert, az ő keze alatt csak úgy égett a munka. Szegény anyjuk szidta is eleget a kisebbiket, elmondta naplopónak, zsiványnak, földterhének, hogy henyél naphosszat és pusztítja a drága kenyeret, a bátyja verejtékét. Hasztalan. Szegény-fiú azért meg sem mozdította volna még a kisujját sem a dologra. Az anyja meg, hogy-hogy nem, azért mégis csak ezt a haszontalant szerette jobban. Talán mert ez jobban tudott szépen nézni rá, meg szebben tudta mondani, hogy édesanyám! A másik fiú, hiszen nem is érkezett az effélére: tele volt a keze dologgal reggeltől estig.

Egyszer aztán a szegény asszony ágynak esett; érezte, hogy meg kell halnia. Meggyónt, megáldozott, elbúcsúzott szépen a két fiától, megáldotta őket. Aztán elővett a feje alól egy piros kendőt és így szólt a nagyobbik fiához:

– Édes fiam, Kemény-legény, teneked mondom el az én nagy gondomat. Itt van ez a gyámoltalan öcséd, ezért öl engem az aggodalom. Téged nem féltelek, édes fiam, hanem ez, tartok tőle, nem ér jó véget. Tudom, ha én nem leszek, nem lesz nyugta melletted. Hát édes fiam, te jó fiú vagy. Nézd, itt ez a piros kendő. Ha az öcséd bajba talál jutni valaha, én azt megérzem a sírban is és akkor ez a kendő elfehéredik a kezedben. Akkor tudni fogod, hogy bajban van az öcséd. Fogadd meg nekem, édes fiam, szentül, hogy fölkeresed, megsegíted, akárhol találod.

Nagyobbik fiú megfogadta erős fogadással.

A szegény asszony aztán elaludt szép csendesen az Úrban. El is temették annak rendje és módja szerint. Harmadnapra az anyjuk halála után odaáll a kisebbik fiú a bátyja elé és azt mondja neki:

– Hallod-e, édes bátyám! Kicsi a mi házunk. Ha elég volt eddig hármunknak, kevés lenne immár kettőnknek. Énnekem itten úgy sincs maradásom. Énnekem, jól érzem, mást szánt az Úristen. Itt hagyom neked az én részemet is. Elmegyek világgá, szerencsét próbálni. Ha a jó Isten úgy akarja, hallasz még felőlem.

Marasztotta a bátyja, ahogy tudta, de hiába. Szegény-fiú betett a tarisznyájába egy fél cipót, metszett az udvaron egy szép egyenes gallyat botnak, azzal a testvérek megölelték-megcsókolták egymást és Szegény-fiú elindult világgá, szerencsét

Ment, mendegélt Szegény-fiú, három nap és három éjjel meg sem pihent, csak ment mindig előre az országúton. Hanem azért valami nagyon messze nem jutott, mert minden percben meg kellett állnia, annyi volt az új látnivaló. Az országút mentén virágok nyíltak, mindenféle ismeretlenek; azokat meg kellett nézni. Az égen furcsa felhők úszkáltak, nem olyanok, mint az otthoniak: azoknak utánuk kellett nézni, hova-merre mennek?

Emberek jöttek-mentek az úton, ismeretlenek: azokkal szóba kellett állni. Erdők, folyók, faluk mellett vitt az út: csupa érdekes újság. És Szegény-fiút minden érdekelte. Így aztán hamarosan azon vette észre magát, hogy a kenyérből már csak egy darabka száraz héjjá maradt.

– No! – gondolta magában, mikor elfogyasztotta az utolsó falatját, és egy útszéli vadrózsabokor mellett lehajtotta a fejét az üres tarisznyára – most már igazán történni kell valaminek. Holnap megtalálom a szerencsémet.

Reggel, pacsirtaszóra, vidáman ugrott talpra és vígan indult az útnak. Ment, ment pihenés nélkül, egész nap, végre estefelé megpillantott nagymessziről valami nagy magas épületet, valami várfélét.

– No, ott a szerencsém! – gondolta. Vidám nótára gyújtott és sebesen kezdett lépegetni. A várkastély tornyai, hatalmas bástyái, szépséges színes ablakai csak úgy csillogtak a naplementi fényben. Már egészen közel jutott a várhoz, mikor valami sötét csapatot látott jönni a vár felől.

Harmincan-negyvenen lehettek. Valamennyin barna barátcsuha lógott, arcuk a kámzsában rejtőzött, kötél feszült a derekukon, a kezükben hosszú, görcsös bot. Félhangon mormoltak valami egyhangú imádságot vagy éneket – szöveget, dallamot nem lehetett megkülönböztetni. Elől hatalmas temetű férfi haladt. Nagy, csontos testén csak úgy lötyögött a szőrcsuha. Nagy, villogó szemei kiszúrtak a csuklya homályából.

Mikor a szegény fiúhoz értek, a nagy, csuklyás ember megállt, leszúrta előtte a botját a földbe és megkérdezte:

– Ki vagy, ifjú ember és hova tartasz? – Szegény-fiú megmondta, hogy hívják és hogy a kastélyba igyekszik, ott akarja megtalálni a szerencséjét.

– Megállj, boldogtalan! – kiáltott a csuklyás ember tompa, fáradt, ijesztően mély hangon. – Egy lépést se tovább, ha kedves előtted az örök üdvösséged. Ez a ház itt az ördög kastélya. Aki belép, örökre eljátszotta a lelkét. A bűn és csábítás lakik falai között. Szép hazugságok édesgetik a tapasztalatlant és kifosztják mindenből. A lelkedet, a lelkedet szívják ki, ha oda belépsz. Fuss, fuss azonnal! Minden pillanat halálod lehet!

Szegény-fiú álmélkodva hallgatta ezt a beszédet és nem felelt egy szót sem. Azt gondolta magában, hogy ez nagyon érdekes dolog. Bizony az a kastély ugyancsak veszedelmes lehet, ha ugyan az öreg igazat beszélt. De hátha csak meg akarja téveszteni? Talán az irigység beszél belőle, mert fél, hogy megtalálja odabenn a szerencséjét. Meg aztán, ha igazat mond is, azért érdekes volna megnézni azokat a szép hazugságokat, amikkel odabenn csábítják az embert. Azért még nem kell hinni nekik, ha a szépségükben gyönyörködik is az ember. Nagyon érdekes lehet az ördög kastélya! Kár volna közelebbről meg nem nézni. Majd vigyáz magára. Szinte bűnnek érezte volna, hogy elmulassza ezt a ritka szerencsét.

Nem szólt egy szót sem, csak elindult a vár felé. A csuklyás ember égre emelte a kezét és felordított:

– Jaj neked, jaj neked, szerencsétlen ifjú! – Azzal megindult a menet újra, vissza se nézett egy se közülük.

Szegény-fiú pedig ment nagy kíváncsian tovább és közeledett a várhoz. Az út most elkanyarodott és egy völgyön vezetett át. Amint leért a völgybe, megint embereket pillantott meg, akik a vár felől jöttek. Hanem ez a csapat ugyancsak máskép festet, mint az előbbeni. Már messziről megütötte a fülét vidám, könnyed énekük. Víg párok voltak, pompás aranyos ruhába öltözött lovagok, délcegek, ragyogók, koszorú a fejükön és lenge fátylú, piros és fehér köntösű leányok, aranyos hajuk kibontva lengett utánuk. Táncolva közeledtek, csupa dal, kacagás, élet volt az egész menet.

Elől egy magas, királynői termetű hölgy haladt egyedül, a fején aranykorona, kezében hatalmas, hosszúszárú, sötétpiros rózsa, mint egy királyi pálca. Vakító szépségű arcát Szegény-fiúra emelte és szeme szemébe fúródott. Szegény-fiú hirtelen elvesztette eddigi biztonságát, megzavarodott, gyöngének érezte magát és már-már térdre roskadt a jelenés előtt. Hanem az elkacagta magát, meglegyintette a rózsaszállal Szegény-fiú arcát és megszólalt zengő-bongó, muzsikáló hangon, amilyent egyszer álmában hallott Szegény-fiú:

– Üdvözlégy, testvér, üdvözöllek a boldogság kastélya előtt. Régóta várunk. Itt a helyed köztünk, jöjj velünk.

És még mielőtt Szegény-fiú egyet is gondolhatott volna, kézen fogta a ragyogó hölgy és magával vonta. Az egész csapat megfordult és elindult a vár felé.

Az út mentén piros liliomok nyíltak és amint a menet haladt, maguktól meghajoltak és eléjük borultak.

Szegény-fiú úgy érezte, mintha álmodna. Egy percig sem kételkedett azon, hogy mindez való. Egy-egy percre fölmerült lelkében a kámzsások csapatja, megcsendült a fülében a csuklyás ember riasztó hangja, de egy pillantás a körülötte ragyogó arcokra és többé nem gondolt semmire. Ment velük.

Már egészen odaértek a várhoz. A nagy, díszes kétszárnyú várkapu döngve csapódott kétfelé és Szegény-fiú riadtan szökött hátra. A kapuból egy csúnya, félmeztelen csapat özönlött kifelé. Elkínzott testű, beesett arcú, vánszorgó férfiak, egész ruházatuk egy durva szőr-öv a derekukon. Kezükben szöges korbács, azzal ostorozták szüntelenül meztelen hátukat, vállukat. Nem néztek se előre, se hátra, görnyedten szaladtak kifelé a kapun. A legutolsó megállt Szegény-fiú előtt. megforgatta feje fölött az ostorát és rekedtes, lélekátjáró hangon kiáltotta:

– Vezekeljetek! Vezekeljetek! Bűnösök! Nyomorultak! Vezekeljetek!

Azzal lecsapott magára az ostorral és rettentő lépésekkel indult a többi után. A várkapu szörnyű csattanással becsapódott.

Szegény-fiú dermedten nézett a távozók után. Most egy pillanatra úgy tetszett neki, mintha nem is volnának félmeztelenek, hanem fehér köntös borítaná őket. A kezükben mintha pálmaágak lengenének ostor helyett. Riadtan fordult meg és társaira pillantott. Majdnem felsikoltott. Vigyorgó csontvázak csoportja vette őt körül. Társnője, a ragyogó, királynői alak, undok, vigyorgó, ínyetlen szájjal nézett rá és rettentő feje körül kígyók tekergőztek a korona helyén. A vár maga is úgy tűnt fel most szeme előtt, mint egy sötét, mogorva börtön, barátságtalan, csupasz kőfalakkal, szűk, pincelyukszerű ablakaiból kicsapó kísérteties vörös fényekkel.

Megingott. Egy lépést tett a vezeklők után. De úgy érezte, hogy szédül, tántorog. Lehunyta a szemét.

Bársonyos, puha kéz simogatását érezte az arcán. Mire kinyitotta a szemét, minden a régi volt. Bűbájos társnője karon fogta és úgy vezette előre. A vár hívogató szépségében emelkedett égnek.

Társnője most a várkastély kapuja elé lépett és megütötte a kezében tartott rózsával. A kapu csengve tárult ki. A ragyogó királynő kézen fogta a Szegény-fiút és beléptek a titokzatos várba.

együtt létt

Bizonyára mindegyikünknek az életében ott van ennek a szónak a tartalma már gyerekkorunktól fogva. Még öntudatlanságban voltunk, amikor csodálatos, harmonikus együttlétet élhettünk meg édesanyánkkal, vele.
Később aztán az emlékeink is mutatják ezt: fogtuk a kezét édesapánknak, édesanyánknak, mentünk sétálni, vagy becéztek minket, vele voltunk, velük voltunk. Vagy este meggyújtottuk a lámpát, az asztal körül ültünk. Olyan különös tartalma van ennek a vele, vagy velük létnek, együttlétnek. Annyiféle színe tud lenni! Ahogy meséltünk egymásnak, énekeltünk együtt, beszélgettünk, tréfáltunk, társasjátékoztunk vagy kint voltunk a szabadban.
Aztán később a tanárokkal való együttlét, vagy a barátainkkal, vagy aztán azzal a valakivel, akit megszerettünk, vagy akiket megszerettünk, akikkel jó volt együtt lenni, és úgy éreztük, hogy elröpül a pillanat, és rövid mindig az együttlét, a szeretet együttléte.
Vagy jöttek hozzánk látogatóba a noviciátusba az apostoli emberek, elbeszélték, hogy miket éltek meg, mit küzdöttek, hogy működtek az evangélium hirdetésében, Isten ügyében. Azt is tudjuk, hogy vannak zavaró együttlétek, és hogy sok minden megzavarhatja az együttlétet, és van olyan élményünk is, hogy valaki csak ott van, és már érezzük, hogy valójában már nincs itt, már menni akarna, olyan hideg az együttléte.
Sokféleképpen megéljük ezt: vele, veletek.
És azt is tudjuk, hogy ott van bennünk a vágy a további együttlétre. Nem elég az az együttlét, amit megéltünk az életünkben emberekkel. Csak egy kis ízelítő az igazi együttlétből Istennel is. Tudunk együttlétekről: az egész Szentírás ezt a viszonyt mutatja meg. Kiindul a Teremtés Könyvében egy különös együttlétből, abból a paradicsomi titokzatos együttlétből, amikor a szellőben ott sétál Isten a paradicsomkertben, és együtt van, letáborozik, lehorgonyzik az egész teremtett világból az embernél. Velük maradt. Figyelte, nem jó neki egyedül lenni, teremtsünk még valakit, akivel együtt tud lenni. Aztán így-úgy próbálja; megmutatja neki a dolgokat; az ember nevet ad nekik: Isten az emberrel akar lenni. Az ember olyan valaki, akivel lehet együtt lenni Istennek is.
Csodálatos lehetőség rejtőzik bennünk, testvéreim, azáltal, hogy velünk lehet együtt lenni embernek, de Istennek is.
Aztán megszakad ez az együttlét. Hallatlan viszontagságoknak van kitéve. Mi mindenen megy át az ember! Megízleli azt is, hogy milyen borzasztó keserű és kárhozatos az elszakadás attól, akivel egyedül érdemes együtt lenni, és akivel hivatva vagyunk az örök együttlétre, a szeretet együttlétére, a teljes, zavartalan együttlétre.
Aztán a Szentírás megmutatja a többi együttléteket. Titokzatos jelzések vannak a Szentírásban: „Ádám, hol vagy?” Keresi Isten az elveszett együttlétet: „Mit tettél, Káin?”
Aztán az igazakkal, Noéval az együttlét, a mentő együttlét: tanácsot ad, mit csináljon, hogy megmeneküljön a bűnös nemzedékből. Az oltalom, a vigyázat formájában vele van.
Ábrahámmal: jöjj ki földedről, és majd én vezetlek. Elvezetlek egy olyan földre, amit majd neked adok. Téged és utódaidat megáldom, és áldottak lesztek.
És ez így megy. A csipkebokor különös együttléte, egy-egy élmény együttléte: amint a szellőn át megérezteti Illéssel az együttlétét.
Mária megéli azt a csodálatos együttlétet, a megtestesülés együttlétét. Emberként megéli az Istent, gyermekeként megéli. De ez is milyen viszontagságos! Van úgy, hogy nem érti, mit csinál, mit mond, de hát még ez nem a végső.
A tanítványok is megélik, hányszor van úgy, hogy ők se értik, hogy mit akar ezzel mondani. S hallják azt is, hogy „aki lát engem, az magát az Atyát látja”. Megélik ezt az evangéliumi jelenetet, mikor Júdás kimegy az éjszakába egyedül, elszakadva Jézustól. Hallják: még egy kicsit vagyok csak veletek, hát használjuk ki ezt a kis időt.
Van itt egy különös pont. Nem tudom, hogy értjük-e ennek az összefüggését: „még egy kicsit veletek vagyok”, s utána adja nekik, hogy „szeressétek egymást, ahogyan én szeretlek titeket, akkor mindenki meg fogja ismerni rólatok, hogy az enyémek vagytok”.
Itt az együttlét új formája van:most testben megélhetően még egy kicsit veletek vagyok, de aztán, ha szeretitek egymást, akkor új formája valósul meg az együttlétnek. A szereteten keresztül megérzi majd mindenki, hogy én vagyok veletek.
Tehát akit szerettek, azzal is vagyok. Egy új együttlét, egy új egymással lét, amelynek formája a szeretet.
Olyannak kellene lenni a szeretetünknek, hogy ezt megérezhesse mindenki rajtunk: az Úr van ővele általunk. Mint az apostolok: az Úr miket tett velük és általuk. Ez vezet át a megtestesülés együttlétéből meg az Oltáriszentség, az Eucharisztia együttlétéből, és sok másfajta együttlétből, amik még mind kívánnivalót hagynak maguk után.
Elpanaszkodhatjuk az Úr Jézusnak ma is, hogy Urunk, itt vagy, velünk vagy, együtt vagy, a hit együttlétét megéljük, de azért tudjuk, hogy ez még nem a végső: vezess bennünket tovább. A misztikusok együttléte már megtapasztalt együttlét, valamit tapasztalnak a végső együttlétből. Mi is vágyunk a teljes együttlétre, hogy velünk legyen olyan együttléttel, amit nem zavar meg semmi, amit nem gátol semmi. Se félelem, se múlt emléke, se hiba, se bűn, se zaj vagy korlát, hanem a szeretet beleszabadulásának az együttléte, a teljes fölszabadulás együttléte legyen Istenben. Se halál nincs, se könny, se fájdalom, semmi zavaró. Ma szabad az Úr Jézusnak elmondanunk ezt a vágyunkat: így szeretnénk Vele együtt lenni.
De szabad elmondanunk mindazt a panaszunkat is, ami még zavarja az együttlétet, minden kérésünket elmondani magunk nevében, meg a szenvedő embertársaink nevében, amivel előmozdítani szeretnénk azt a végső együttlétet.
Szabad fölpanaszolni a könnyeket, amiket még nem törölt le egészen, meg a halált, meg a szenvedést, meg a bánatot, gondokat. És szabad erőt meríteni a mai együttlétből ezekre a gondokra, meg a halál közeledtének a félelmeire meg korlátaira, mikor kihullik a kezünkből minden-minden, amire támaszkodunk, amin állunk, hogy az az együttlét új legyen, új ég és új föld együttléte, és új Jeruzsálem együttléte; amikor majd mint a mennyasszony meg a vőlegény lesz együtt Isten és az ember.

változás megint nálunk

Ahogy héten meg mondtam változás történt héten nálunk pedagógus Judit kisebbik,

gyereke beteg lett így helyestésítést pedagógus Marika néni Mancika néni tartja,de,

úgy tudta el vállalni hogy hétfő szerda tudta vállalni mert neki dolga van otthon,

pénteken így pénteki foglalkozás héten lett volna le kelet mondani pedagógus Judit,

kisebbik gyereki beteg lett és javult valamennyire de hét végi pénteki foglalkozás ,

mondjuk le mert nincsen aki pénteki foglalkozást meg tartaná ifjoncoknak de jövő,

héten kis változás lesz nálunk jobban lesz pedagógus Judit gyereke így hétfő ,szerdai,

pénteki foglalkozásokat ő fogja meg tartani ifjoncoknak de Mancika néni segíteni ,

fog neki és jövő hét pénteki foglalkozás után elindul szűntek iskolákba így nálunk,

elkezdődik karácsonyi szűnt nálunk is iskolákba meg tartják de legközelebb foglalkozást,

jövő év január 4én lesz szerintem foglalkozás nálunk karácsonyi hetekbe valamikor .,

össze fogunk jönni közös karácsonyi ünnepet meg tartani bent erről be fogok számolni.

mikor ünnepség nálunk ami karácsonyi Szilvesztert egybe tartanák alapítványba de vissza.

térek jővő héten lesz foglalkozás nálunk utána téli szűntek indulnak mindenütt téli .

szünet december 19én még lesz foglalkozás utána már-csak január4én lesz foglalkozás.

nálunk addig magamról gondolataimat osztom meg önnönkel ünnepek alatt akkor érdemes.

velem tartani itt minden nap lesz új hírek nálam . Most szerdai foglalkozást pedagógus .

.

Marika néni Mancika néni tartotta foglalkozást ifjoncoknak . Karácsonyi díszeket késztetünk.

amit ki raktunk terembe . szövést folytattuk mindenki más egyéb foglalkozás dolgait.

hogy el készüljön zöldség leves ami nagyon finomra sikerült el is fogyott összes .szerdai,

.

foglalkozás pedagógus Marika, Mancika néni tartotta foglalkozást ifjoncoknak délbe .

mentünk haza pénteki foglalkozás héten el marad mindenkinek dolgai vannak azért kelt.

le mondani .

Hozzávalók
1.60 liter víz 2 db Knorr Zöldségleves-kocka 8 dkg sárgarépa 10 dkg fehérrépa 10 dkg zeller 10 dkg vöröshagyma 15 dkg zöldborsó konzerv 20 dkg paprika konzerv 4 evőkanál Globus Ketchup 2 evőkanál Rama margarin Delikát ételízesítő kakukkfű curry majoránna fekete őrölt bors 1 csokor petrezselyemzöld aprított

Elkészítés
Készítsünk alaplevet a vízből és a Zöldségleveskockából.
A zöldségeket pucoljuk meg, kockázzuk fel, majd enyhén pirítsuk meg margarinon és öntsük le az alaplével.
Vágjuk fel a konzervpaprikát kockákra. Adjuk a leveshez a paprikát és a zöldborsót.
Adjuk hozzá a ketchupot is.
Ízesítsük Knorr Delikáttal, borssal, curry-vel, kakukkfűvel és majoránnával és főzzük 10 percig. Azonnal tálaljuk petrezselyemmel megszórva.

elnézést kérek tegnapi bejezés technika okok miatt el maradt