egy kirándulásos napunk

Idei év első kirándulásán meg van az alapítványnak visontai erőművet látogatta meg

az alapítványuk ez egy egész napos kirándulás volt az alapítványnak meg nézhettük

erőművet belűről milyen munkálatok folynak ott abba erőműbe ott is volt hatunk ép

füstölt kémény azt meg tekinthetők mindenkinek nagyon tetszett ez kirándulás itt

majd nem együtt volt az alapítvány csapata sikerült úgy-intézni az elnök asszonynak

velük el tudott menni ere visontai erőművet meg nézni kisebbik gyerekét eltudta

vinni ere kirándulásra az alapítvány csapata akik meg tekint-ék erőműi dolgot nagyon

jó érezték magukat tele voltak élménnyel milyen nagy dolog bent lenni erőmű kéményben

bent lenni .amit úgy mondva kelet tudni erőműről arról beszámoltak ottani emberek

így kicsit mi is tudhatunk valamit visontai erőműről és mindenkinek nagyon tetszett

dolog sok érdekes-égbe volt része az alapítvány csapatának reggel indultunk ere kirándulási

napra volt akinek lett volna valami elkellet hozni valamit időbe nem volt más meg

oldás az alapítvány egyik emberét ép nem ment velük sok segíteni vannak őt kérték

segítsen ebbe hozam el emlegetettem kérésüknek amikor ép túl volt alapítvány csapata

ezen kiránduláson elmesélték hogy mennyire tetszett ez erőműi kirándulás tele élménnyel

hogy milyen nagy dolog erőmű kéményben fent lenni ép fűstől kémény ez nagyon

tetszett az alapítvány csapatának . Ezt kirándulást úgy tudtuk meg szervezni nem vonattal

mentünk visontai erőművet meg nézni autóbusszal mentünk oda kirándulni ez élmény

az alapítványnak autóbusszal oldhattuk meg kirándulást ez autóbusszal kirándulás nagyon

tetszett egész napos kirándulás volt ez reggel indultunk oda tele élményekkel vagyunk

kirándulás után .alapítványból is pedagógusoknak sikerült úgy intézni dolgaikat részt

tudtak venni erőműi kiránduláson délután 4óra fele jöttetek haza kirándulásról az

alapítvány csapata tele vannak élményekkel most pénteken lesz foglalkozás bent

nálunk az alapítványba .

visontai telephelyű Mátrai Erőmű ZRt a magyar villamosenergia-rendszer egyik megbízható alapegysége. Fő tevékenysége a villamosenergia-termelés. A 950 MW beépített teljesítménnyel rendelkező Mátrai Erőmű ZRt. az ország legnagyobb széntüzelésű erőműve. A társaság saját bányáiban külfejtéses technológiával termelt lignitből állít elő villamos energiát. A társaság a magyar nemzetgazdaság villamosenergia-fogyasztásának mintegy 13%-át termeli.

Az Észak-Magyarországon végighúzódó közel 1 milliárd tonnás lignitvagyon tartós biztosítékot ad a cég működéséhez és a jövőbeni energetikai fejlesztési terveihez.

A Társaság legfőbb törekvése, hogy belső intézkedések, fejlesztések és új stratégiák által hosszú távon, gazdaságosan és versenyképes áron állítson elő villamos energiát.

A Visonta térségében található lignitmezőre alapozva a mai Mátrai Erőmű Zrt. beruházása 1965-ben kezdődött el. 1967. október 1-jével alakult meg a Gyöngyösi Hőerőmű Vállalat, mely később, 1968. május 29-én a világ első űrhajósáról a Gagarin Hőerőmű Vállalat nevet vette fel.

A nagyobb volumenű lignitbányászatot 1917-ben a Gyöngyöspatai Kovaföldművek Rt. indította el, majd 1918-ban Mátravidéki Szénbányák Rt. néven egy önálló bányavállalat alakult.

A Gagarin Hőerőművet (Mátrai Erőmű ZRt.) kiszolgáló Thorez bánya – később Visonta bánya – beruházása 1962-ben kezdődött, a bányanyitás pedig 1964-ben történt.

A Mátraaljai Szénbányák 1968-ig mélyművelésű, ettől kezdve külfejtéses technológiával termelte ki a lignitet. A visontai külfejtéses bányászat 1964-ben, a bükkábrányi 1985-ben kezdte meg működését.

Erőművi egységként 2 db 100 MW-os (I- II. számú) és 3 db 200 MW-os ( III-IV-V. számú) blokk épült meg. Az első 100 MW-os blokk átadása 1969. évben, az utolsó 200 MW beépített teljesítményű blokk átadása 1972. évben fejeződött be. 1969. június 19-én 18.15 órakor történt meg az erőmű első blokkjának párhuzamos kapcsolása az országos hálózatra.

Az erőmű berendezéseinél megvalósított fejlesztések közül kiemelkedik az 1986-1992 között elvégzett nagy rekonstrukciós program, amely megalapozta a későbbi élettartam-növelő beruházásokat.

A rekonstrukció keretében a 3 db 200 MW-os blokknál felújításra, illetve cserére kerültek a fő- és segédberendezések. Új membránfalas gőzkazánok és német, LURGI típusú elektrofilterek kerültek beépítésre, valamint megvalósult az irányítástechnikai rendszerek korszerűsítése. Ezenkívül felújításra kerültek a gőzturbinák, generátorok, transzformátorok, hűtőrendszerek és a szállítórendszer egy része.

1% – éljetek vele, élnénk vele! Felhívással fordulunk Hozzátok. A Mint a Többi Ember Alapítvány egyike a térségünkben működő civil szervezeteknek. Alapítványunk felvállalta, hogy a fogyatékkal élő fiatalok önálló életvitelének kialakítását segíti. A kézműves tevékenységek (kötés, szövés, fazekasság,kosárfonás, stb), vásárlás, főzés, ügyintézés, kesztészkedés mellett nagy súlyt helyezünk a közösségi életre, hiszen társak, barátok, jó emberek nélkül minden sokkal nehezebb. Segítsetek nekünk! Most olyan időszak van, amikor mindenki megtehet, és meg is kell tennie egy lépést, hogy felelősségteljes embernek tudhassa magát.Senki nem gondolhatja, hogy ez fölösleges – mások úgyis megteszik -, hogy nem rajtunk múlnak a dolgok. Kérjük az adózó állampolgárokat Turán, és mindenütt, hogy a Személyi Jövedelem-Adó 1 %-ával támogassák fenti tevékenységeinket, céljainkat, és ezáltal a fogyatékkal élő fiatalokat! Ez esetben a rendelkező nyilatkozatra ezt kell írni: “Mint a Többi Ember” Alapítvány Adószám:18711516-1-13

miről nehéz lemondani

tartja egyben a civilizációt. Táplálja a szégyent, és szégyen nélkül, nos… a világ szörnyen veszélyes hely lenne.a eszköz a költőnek, szakzsargon a tudósnak és vigasz a háziasszonynak, a nagy szellemnek, az iparmágnásnak és az értelmiséginek. A bölcsődében kezdődik, és a beszéddel együtt múlik el.
Ó, trónom kísérője!
Ne halljad a rosszat, és ne lásd a rosszat, ne alázd meg magad sóhajjal, sírással! Gonosz beszéd ne hagyja el ajkad, és te sem hallasz olyat! Ne túlozd mások hibáit, hogy a tieidet se túlozzák! Ne örülj, ha másokat megaláznak, hogy ne lássák a te megaláztatásodat! Így éld életed, mely rövidebb egy tűnő pillanatnál, makulátlan lélekkel, mocsoktalan szívvel, tiszta gondolatokkal, megszentelten, hogy szabadon, boldogan hagyhasd el egykor e halandó keretet, s visszatérhess a titokzatos Édenbe, és az Örök királyságban lakozhass mindörökké.„
: A „pletykálkodás”-nak fordított ószövetségi héber kifejezés arra utal, amikor valaki „elárulja mások titkait, vagy rágalmakat talál ki vagy terjeszt.” A pletykás ember bizalmas információkat tud meg másokról, és azokat olyanoknak is a tudomására hozza, akiknek semmi közük hozzá. A pletykát a motiváció különbözteti meg az információközléstől. A „pletykafészek” azáltal próbál nagyobb elismertségre szert tenni, hogy másokat rossz színben tüntet fel, miközben ő maga titkos információk birtokosának a szerepében tetszeleg.

Pál a Római levélben az ember bűnösségéről és törvényszegéséről, valamint arról beszél, hogy Isten miként töltötte ki a haragját azokra, akik megvetették a törvényeit. Mivel elfordultak Isten tanácsától és útmutatásától, Isten átadta őket a bűnös természetüknek. A felsorolt bűnök között a „súsárlást”, vagyis a pletykát és a rágalmazást is ott találjuk . Ebből a szakaszból kiderül, milyen súlyos vétek a pletykálkodás, és hogy akik így cselekszenek, Isten haragja alatt élnek.

A másik pletykálkodásra hajlamos csoportot az özvegyek alkották (és alkotják ma is). Pál óva inti az özvegyeket attól, hogy pletykálkodásra és tétlenségre adják a fejüket. Ezek az asszonyok „fecsegők is, a más dolgába avatkoznak, és olyanokat beszélnek, amilyeneket nem kellene” . Mivel a nők gyakran sok időt töltenek egymás otthonában, és sokszor dolgoznak együtt más nőkkel, olyan helyzeteknek lehetnek szem- és fültanúi, amelyeket nagyon ki lehet fordítani, különösen ha szájról-szájra járnak ezek a történetek. Pál szerint az özvegyasszonyok rászokhatnak arra, hogy házról házra járva üssék el az időt. A tétlenség az ördög malmára hajtja a vizet, ezért Isten óva int bennünket attól, hogy teret engedjünk neki az életünkben. „A rágalmazó titkokat fed fel, azért a fecsegővel ne .
Rosszindulatú emberek mindig is voltak és lesznek, akik saját nyomorúságukat kivetítik rád és ítélkeznek feletted. Akkor mondhatod magadat igazán SZABADNAK, amikor füleid már nem őket hallják, hanem szíved hangjára figyelnek…”

●”Az ember semmitől sem fél jobban, mint az átláthatóságtól.”

●”Senki sohasem látja magát úgy,mint ahogy mások látják őt.”

●”Mindnyájunknak megvan az öngaunkról alkotott képünk…amilyennek látni szeretnénk magunkat.”

●”Naponként elbukom magammal küzdve,gyönge vagyok s hatalmas:legyőzöm önmagam és védkezem,a büntudat szívemben hideg kardvas.Pálcát török magam felett és szánom,felmentem magam hányszor.”

●”Nincs biztosabb jele a nagyságnak,mint bántó vagy sértő nyilatkozatokat figyelembe nem venni,amennyiben,mint számtalan más tévedést is,minden teketória nélkül a beszélő gyönge megismerésének tulajdonítjuk őket,tehát csak észrevesszük,de nem érezzük.”

●”Vannak éjszakák,amelyek után nevet kellene változtatni,annyira mások lettünk.”

●”Aki ésszerűen néz a világra,arra a világ is ésszerűen néz.”

●”Hatalmas energiák szabadulnak fel az emberi életben akkor,amikor nincs eltérés abban,amiben gondolkodunk,amiben hiszünk,és ahogyan élünk.”

●”Mindaz ami mögöttünk van és mindaz, ami előttünk,eltörpül amellett ami bennük van.”

●”Az ember a világot megismerve önmagára talál,és amgát megismerve föltárul benne a világ.”

●”Sokkal hatásosabb,ha az emberek maguktól veszik észre jó tulajdonságaikat.”

●”Mikor megkérdezik tőlem,hogy mért utazom folyton,ezt válaszolom:Azt tudom,hogy mi elől menekülök,csak azt nem tudom,hogy mit keresek.”

●”Ha magadba szállsz,az olyan mint a mélyszántás.Alaposan felforgatja az altalajt,s boronálás után sokkal jobb lesz a termelés.”

●”Az önbecsapásnak nincs határa.”
Beszélgetéseink nyolcvan százalékát a másokról való pletykálkodás tölti ki, legalábbis egy brit pszichológus szerint. Ez azonban egyáltalán nem rossz, sőt.

Ha beszédbe elegyedünk ismerőseinkkel, az idő négyötödében más személyeket vesézünk ki – állapította meg Nicholas Emler, vizsgálata során, melyben önkéntes vett részt.
A pszichológus szerint a pletykálkodásnak igen fontos szerepe volt az emberré válásban: ez tette lehetővé, hogy sokkal összetettebb társadalmat alkossunk, mint a főemlősök.

„A páviánok és a csimpánzok is meglehetősen összetett csoportokat alkotnak, mivel az egyedek sokat tudnak egymásról. Mivel azonban nem képesek a beszédre, ismereteik csupán direkt megfigyeléseken alapulnak. Ezért csoportjaik létszáma legfeljebb ötven főre korlátozódik. Ami megkülönböztet minket a főemlősöktől, az a beszéd. A beszélgetés, a pletykálkodás során sokat tudhatunk meg olyan személyekről, akikkel sohasem találkoztunk. Személyesen csupán meghatározott létszámú csoportot vagyunk képesek megfigyelni. A pletyka révén azonban akár százezer személyről is szerezhetünk információt, anélkül, hogy személyesen megismernénk őket. A pletyka tehát alapvető fontosságú az emberi társadalom szempontjából” – mutatott rá Emler.

Mint kifejtette, már az őskorban is kulcsfontosságú lehetett a pletykálkodás a túlélés szempontjából, hiszen az ilyen információcsere révén könnyebben kiszűrték a tolvajokat, vagy képesek voltak kiválasztani a legmegfelelőbb személyt a törzsfőnöki tisztségre.

A professzor meglátása szerint, noha a társadalmi sztereotípiák szerint a nők számítanak pletykafészkeknek, a férfiak kétszer annyit foglalkoznak mások kivesézésével, mint a szebbik nem képviselői. A kutatás során az is kiderült, hogy a pletykálkodásnak csupán 5 százaléka rosszindulatú.

●”Okos aki megérti az embereket,aki önmagát érti:ihletett.Erős aki másokat legyőz,aki önmagát legyőzi:hatalmas.”

●”Mindenkinek nagy elővigyázattal kell megéreznie,hogy milyen irányba húzza a szíve,és utána összeszedni minden erejét,hogy azt válassza.”

●”Annak a tükörnek,melyet mások elé tartasz,minkét oldalán tükör legyen.”

●”Csak addig vagyunk szigorúak mások iránt,míg magunkat nem ismerjük.”

●”Hogy mennyire vagy kemény,azt akkor tudod meg,ha valaki leterít és el kell döntened,fel akarsz-e kelni vagy sem.”

●”Azon a nap válik az ember igazi felnőtté, amelyiken először nevet magán tiszta szívből.”

●”Ameddig nem adsz helyet a lelkedben valakinek, aki éppolyan fontos neked, mint saját magad, addig mindig magányos maradsz.”

●”Ha döntened kell, az is döntés, ha úgy döntesz, hogy nem döntesz.”

●”Nekem káosz kell, nem bírom a rendet…zaj kell ami megöli a csendet.”
“Kétféle beszélgetés van.
Az egyik, amikor mondom a magamét. Amikor önmagamat akarom érvényesíteni. Szavakkal hatalmat lehet szerezni, olyan világot, amely csakis rólam szól, amelyben én vagyok a fontos: amit én gondolok, én érzek, én élek, én fájok – színjátékot, melyben én vagyok a főszereplő.
Aki a magáét mondja: egyedül van. Olyan világban él, ahol senkinek sincs köze hozzá.
Ennél pontosabban nem lehet elmondani azt a helyzetet, amelyben élünk, s amit úgy is nevezhetünk: a szeretetlenség világa. Aki csak mondja a magáét, annak nincs szüksége barát­ra, testvérre, feleségre. Csak közönség kell neki.
A másik fajta beszélgetés az, amikor valaki társat keres. Ez nagyon ritka.”
Na, de hogyan? Ha csak egy napra is megpróbáljuk teljesen pletykamentes övezetté tenni az életünket, akkor jövünk rá, hogy milyen nehéz is ez. Emberek vagyunk, hibázunk – ez teljesen természetes. Ugyanakkor a legnagyobb hiba az, ha nem törekszünk arra, hogy jobbak legyünk.
Összegyűjtöttem 7 olyan gondolatot, amely megkönnyítheti a pletyka száműzését az életedből! Én már attól is jobban éreztem magam, hogy leírtam őket, remélem, Neked is hasznosak lesznek!
1. Mi számodra a pletyka? Mielőtt elkezdenéd magad leszoktatni arról, hogy pletykálj, próbáld megfogalmazni magadban, hogy mit is nevezel annak. Légy magaddal szigorú! Mint már említettem, számomra itt a legelfogadhatóbb aranyszabály a „másokról csak jót vagy semmit”. Hasznos megközelítés lehet még az is, hogy nem mondok olyat, amiről tudom, hogy az illető sem szeretné, hogy beszéljek.
Válts témát! Talán a legkönnyebb módja annak, ha „veszélyes vizekre” tévednél, hogy témát váltasz. Ez akkor is jól jöhet, ha valaki más pletykál a társaságban, de szeretnéd leállítani az illetőt. Ugyanakkor beválhat akkor is, ha azon veszed észre magad, hogy már megint egy ismerősön köszörülöd a nyelved.
3. Nézz a dolgok mélyére! Észrevetted már, hogy vannak olyan emberek az életedben, akikről visszatérően csak negatívan nyilatkozol? Akikről mindig újra és újra rosszindulatú vagy elmarasztaló történeteket mesélsz? Itt az ideje, hogy elgondolkodj, ennek mi is a valódi oka! Végy egy nagy levegőt, és szállj magadba! Talán egy olyan múltbéli sérelem ért, melyet nem tudsz feldolgozni? Vagy irigység a fő motivációd? Esetleg onnan fúj a szél, hogy saját hibáidat vetíted ki az illetőre, és ezért ítéled el annyira? Ha igazán őszinte vagy magaddal, akkor rájöhetsz, hogy mi van a pletyka hátterében.

pletyka54. Kerüld a pletykafészkeket! Ha van olyan ember a környezetedben, aki folyamatosan csak rosszindulatú megjegyzéseket tesz másokra, akkor itt az ideje, hogy megpróbáld távol tartani magad tőle. Gondold át, hogyan tudnád az illetőt egyszerűen kihagyni az életedből! Ha a szóban forgó személy olyan ember, akit lehetetlen örökre „száműznöd” (pl. családtag, közeli ismerős), akkor próbáld meg a pletykát figyelmen kívül hagyni. Egyik füleden be, másikon ki! Amint lehet, válts témát. Vagy próbálj vizualizálni, és egyszerűen gondold azt, hogy a negatív gondolatok, mint hatalmas szürke esőcseppek, leperegnek a (lehetőleg rózsaszín 😉 ) esernyődön.
5. Hallgatni arany! Milyen csodálatos mondás! Néha jobb, ha nem nyitod ki a szádat. Mielőtt kicsúszna az a negatív gondolat, még egyszer gondold át, valóban meg akarod-e osztani a külvilággal. A bántó szavak hiába láthatatlanok, negatív hatással vannak mindenkire. Miután kiadtad őket magadból, Te magad is rájössz, hogy utána kényelmetlenül érzed majd magad, még akkor is, ha a pletyka soha nem jut vissza annak a fülébe, akiről elhangzott. Ne feledd, itt a saját boldogságod a tét! (Az utóbbi gondolathoz leginkább a “ne szólj szám, nem fáj fejem
s milyen igaz!)
6. Légy empatikus! Ha azon kapod magad, hogy már megint valaki mást szidsz, akkor próbálj belegondolni abba, Neked milyen rosszul esne, ha valaki így beszélne rólad! Vedd számba a rossz tulajdonságaidat, és képzeld el, milyen fájó lenne meghallani, ha ezeken a hibáidon csámcsognának ismerőseid.
7. Nézz az órádra! Íme, egy utolsó praktikus tanács azoknak, akik gyakori “visszaesők”. :) Ha mindenképp szeretnél valakiről információt közölni, próbálj magadnak időhatárt szabni. Ne fogd terjengősre a beszámolót, tényleg nézz az órádra! Rendben, most pár percig beszélek XY-ról, de aztán be is fejezem, és témát váltok. Senki sem tökéletes, nyilván nem sikerül rögtön megszabadulni a pletykálás rossz szokásától, de már az is boldogsággal tölt majd el, ha legalább megpróbálod!
pletyka6Még egy kis tanács útravalónak: gyakorlat teszi a mestert! A pletykamentes életmód bevezetése szemléletváltást igényel, ami nem biztos, hogy egyik pillanatról megy a másikra. De hidd el, egy idő után automatikusak lesznek a pozitív gondolatok a negatívak helyett! Természetesen nem az a cél, hogy teljes mértékben kiirtsd a pletykát az életedből, hiszen ez valószínűleg nem is lenne reális elképzelés. Inkább az a cél, hogy elhatározd, jó leszel, hiszen attól biztosan
Édei évbe is támogosa alapítványunkat

sérült fiatalokkal foglalkoznak és meg kapják szeretet meg Boldoggá tenni akarjuk

életüket .adója 1%kát adományozza nekünk idei évbe is .

azért támogosa alapítványunkat.
Kérem, adója 1 %-ával támogassa alapítványunkat!
Az adományozó szelvényre ezt írja:
Mint a többi ember Közhasznú Alapítvány
Adószám: 18711516-1-13 előre köszönik szépen

egy látogatás dávidékhoz

Hány ember hivatkozik a meg érsekkre hogy ő így volt régen ő így tudja ezt vezette,

be régen nem felejtette el .én időmbe nagy hetekbe amikor elindul nagy szent 3nap,

úgy voltam foglalkozás kicsit szenteljen felnőttek tudjak otthoni dolgaikat végezni ,

ezt azért gondoltam ki abba időbe ,de most se változott semmi múlt szerdán útolsó,
,

szerdán utolsó foglalkozás héten következő szerintem egy hét múlva pénteken lesz,

következő szerdán március 30án viszotai erőművet tekinti meg az alapítvány egy,

kicsit ki kapcsolódik ezen se fog részt venni de fognak számolni kinek hogy ,

tetszett ez kirándulási napunk de meg kértem számoljanak be erről fogok írni naplóba,

kinek hogy tetszett ez visontai erőműi látogatás . Múlt szerdai foglalkozáson ellátogatunk,

Dávidékhoz mert neki kis kecskéjük született meg néztük állatokat náluk volt pulyka ,

liba kacsák tyúkok birkák voltak egy kicsit igen rendes házi állatokat tudunk megnézni,

mindenki tele élménnyel ilyen állatokat tudott meg tekinteni Dávidéknál. Húsvéti színezőket,

színeztünk .textilből húsvéti dekorációt készíttetünk ami nagyon szépre sikerült én magam,

el voltam csodálkozva milyen szép húsvéti dekoráció van az alapítvány ablakába akik ara,

járnak meg tudják csodálni ezt gyönyörű szép húsvéti dekorációt ablakba . .tojást festetünk,

hagyma héjjal elmondom ennyi évek után ilyet hagyma héjjal festés nagyon szépre sikerül,t

én meg tudtam ilyen van világba ezt is tanultam most már ..locsolkodtunk húsvét lenne,

locsoló verset mondtak ez hagyomány locsolkodás valahol él valahol nem tartják ,

locsolkodási napot otthon pihenek inkább mi ép foglalkozáson tartunk locsolkodást ,de,

mi meg előztük napot ingen csak Tamás folytatta hímzést .nagyon szépre sikerült,

hagyma héjjal festet tojás konyhában segített Mancika néninek hogy elkészüljön meleg,
,
szendvics kenyér hamar meg vagyunk vele nagyon finomra sikerült el is fogyott teát,

főztünk hozzá elfogyasztatunk készíttetünk rendet raktunk terembe elmosogatunk .múlt,

szerdai foglalkozást pedagógus Judit Mancika néni tartotta foglalkozást ifjoncoknak .

Eltelik meg érdeklődőm kirándulási kővetkőző héten április 2án van foglalkozás én,

gondoltam lesz foglalkozás azon napon ,múlt hét szerdai foglalkozáson nagyon jó

magunkat délbe mentünk haza
Szendvicskrém
30 dkg párizsi
20 dkg trappista sajt
1 közepes db vöröshagyma
3 dl tejföl
1 teáskanál mustár
2 teáskanál fokhagymakrém
1 kávéskanál só
bors ízlés szerint
ételízesítő ízlés szerint
Szendvicskrém
1. Nagyobb lyukú reszelőn lereszeljük a párizsit és a sajtot.
2. Kisebb lyukú reszelőn lereszeljük a hagymát is.
3. Összekeverjük a párizsit, a sajtot, a hagymát, majd hozzáadjuk a tejfölt. Ha picit sűrű, lehet még tejföllel hígítani.
4. Sózzuk, borsozzuk, hozzáadjuk a mustárt és a fokhagymakrémet. Utóbbit helyettesíthetjük 1-2 gerezd apróra vágott fokhagymával is.
Ráhalmozzuk a kenyérszeletekre a krémet, és az előmelegített sütőben pirulásig sütjük.

kérik tergyen jót feléjük alapítvány felé így van jó cselekedet feléjük égiek többszörösen meg hálják neked,adója 1%kával támogasa
Mint a Többi Ember” Alapítvány Adószám:18711516-1-13

egy hagyomány haldoklik

Ki emlékszik milyen hagyomány volt ilyenkor ezen napon húsvét hétfőén ilyenkor .

volt az meg locsolták lányokat közeli rokonokat hogy ellne hervadjon ezért volt ,

locsolkodás hagyomány mindenűt sokáig élt ez hagyomány volt ilyenkor fiatalok ,

elmentek locsolkodni elmondták otthon ők kaptak tojást épen egy-szál virágot kapott,

azért meg locsolt közeli ismerőst vagy lányt így viszonyozták kapott valamit olyankor,

illető és ennek nagyon örültünk locsolkodáskor ilyet kapott .én is amikor pár évvel,

ezelőtt elmentem locsolkodni fogadták őket meg locsoltuk kaptunk érte valamit pár,

évvel később locsolkodás hagyomány volt világba kapott dolognak örültünk is de,

olyan volt nem volt meg elégedve azzal amit kaptunk lóvét akartunk volna lehet,

locsolkodásért egyre jobban ez lépet életbe sajnos locsolkodáskor így meg hal,

az hagyomány locsolkodunk húsvét hétfőn ez már igen teljesen meg halt hagyomány,

világba hogy locsolni megyünk közeli ismerőst vagy épen rokont locsoltunk kaptunk,

valamit ilyenkor de néha nem meg elégedve lovét szeretünk volna locsolkodáskor,

lehet .nagyon hamar ki derült szerintem meg halt így ez hagyomány locsolkodunk ,.

ezzen napon közeli ismerőst vagy épen rokont . Évek óta meg figyelem utakat ilyenkor,

húsvét hétfőn egyáltalán nincsen semmi -féle locsolkodás életbe elmegyünk másik,

meg locsoljuk ez jó 6ével ezelőtt élt még locsolkodás minden városba várták,

fiukat nők most már pénzőr minden én szerintem ebből hagyomány pénzt akartak így,

fény derült én szerintem azért halt hagyomány .évek óta meg figyelem húsvét hétfőn,

utat nincsen semmi -féle olyan mozgás megyünk locsolkodni faluk városok meg ,

vannak üresedve be vagyunk zárkózva ezen napon nem igazán akarunk ki mozdulni,

tudtuk meg halt hagyomány héten m volt ilyen ügybe beszélgetés valaki ilyenkor nagyit meg,

locsolja ez meg volt locsolkodás mondja ez hagyomány locsolkodás meg halt nem őrzik,

hagyományt nagyon .épen mondták valamit ez locsolkodás át ment zárkózás felé elmegyünk,

otthon piheni ilyenkor húsvét másnapján pedig régen locsolkodásról szólt most valahogy,

nem őrizik hagyományt sehol úgy veszem észre utakon mi volt hiba mitől, nem őrízük ,

hagyományt magam sem tudom de hagyomány igen nem őrízük locsolkodás hagyományt,

mások felé most nincsen semmi -féle olyan mozgás utakon élne locsolkodás si hagyomány,

üresek utak mindenütt .

segítenek fogyatékkal élő fiatalakon így támogassa adója 1% alapítványt .

Az adományozó szelvényre ezt írja:

Mint a többi ember Közhasznú Alapítvány

Adószám: 18711516-1-13 előre köszönik szépen

emberi méltoság

Szóval kérjük, hogy az Úr Jézus hatása alá kerüljünk. Aztán akkor itt szemléljük a jeleneteket.
Az első, hogy a csőcselék – vagyis a különítmény, ahogy most mondanák; a magyar történelemnek éppen ebben a fél századában vagy három negyed századában voltak ilyen dolgok az országban, ilyen elfogatási különítmények – vezette az Úr Jézust először Annás főpap házához. Itt Annás volt az igazi ellensége az Úr Jézusnak. Hidegen, számítóan gyűlölte Jézust és érezte, látta, hogy az ő hatalmának egy komoly veszély, ha az Úr Jézust működni engedi. Az most a vélemény, hogy a tulajdonképpeni ellenfél, politikai számításból ellenfél az Úr Jézussal szemben Annás volt. Ő játszatta csak le aztán Kaifással meg a főpapokkal meg az írástudókkal az ítéletet. És szinte azért vezettette magához és nem Kaifáshoz először, hogy meggyőződjön arról, hogy sikerült elfogatni ezt a veszedelmes embert. Tényleg megvan? Mégiscsak sikerült? Odavezette magához. Ennek tulajdonképpen az elítélés szempontjából nem volt jelentősége, ez teljesen magánakció volt, hogy meggyőződjön róla, hogy rendben folynak a dolgok. És faggatta, teljesen szabálytalanul faggatta a tanítása felől.
Hallgatjuk ezt a faggatást és az Úr Jézus válaszát. Ő tudta, hogy neki mint vádlottnak nem kötelessége itt vallani arról, hogy mit tanít és így tovább. Tudta, hogy hamis prófétaként vádolták. Tudta, hogy miről van szó és azt mondta: „Kérdezd azokat, miért kérdezel engem? Nyíltan szólottam, kérdezd azokat, akik hallgattak engem a templomban, vagy máshol.”
Most a szemlélődésben meglepetésszerűen magunkkal szembe is fordíthatnánk a dolgot. Kérdezhetne engem valaki Jézus tanítása felől? Mit mondanék?
Az Úr Jézus válaszára Annás szolgája arcul ütötte az Úr Jézust. Hogy mer így felelni a főpapnak? Hát hogyan? Nem szabad? Nem lehet? Milyen furcsa felfogásokkal találkozik az ember ilyen szolgák meg beosztottak meg alárendeltek között, hogy akik így önhatalmúan kitöltik a bosszújukat valaki fölött. A pszichológia azt mondja, hogy a szolga, a beosztott, aki parancsra teszi, hogy kitölti a bosszúját, a szenvedélyeit szabadjára engedi valakivel szemben, egy elítélttel szemben, akkor ebben az élete során tapasztalt elnyomatás meg mások részéről tapasztalt taposás tör fel. Ővele szemben is úgy jártak el: elhallgattatták, igazságtalanul elnyomták, és az most kitör.
Ha az ember odakerül, hogy elfogják, vezetgetik és különböző őrökkel találkozik, nagy különbséget lehet tapasztalni katona és katona, fegyőr és fegyőr, beosztott és beosztott között. De ott is lehet találni embereket, akik bámulatos módon megéreztetik az emberrel akaratlanul is, hogy emberek. Ott is megtartják a maguk emberi
méltóságát és nem igazságtalanok, noha abban a beosztásban vannak. Olyant is tapasztalt az ember, hogy valaki durva hangon szólt, de mégis érezte az ember, hogy ez jó. Ezt csak teszi, de amikor lehet, akkor segíti az embert. Például egy ilyen őr volt a Fő utcán, a budai oldalon – ahova először került az ember, ilyen processzus nyomán –, aki hangos volt, rászólt az emberre, amikor meg a láthatár tiszta volt, akkor beadott egy remek könyvet: „ezt olvassa!” A döbbenetes az volt, hogy képzeljétek el, hogy pont azt a könyvet kaptam elsőnek olvasni bent, amit kint Zaránkon, messze Pesttől elkezdtem olvasni, de nem tudtam végigolvasni: Reymondnak a Parasztokja. Remek Nobel-díjas könyv, lengyel író könyve.
Azért mondom el ezt, hogy ha szemlélődtök, akkor reálisan szemlélődjetek és úgy próbáljátok az emberekből kiérezni – ebből a katonából is vagy alárendelt, beosztott emberből, aki arcul ütötte az Úr Jézust –, hogy mi van ebben az emberben.
És próbáljunk reflektálni magunkra is. Hogy viselkedünk mások szeme előtt? Nem vagyunk meghunyászkodók, mikor valaki felettesnek elkönyvelt jön, mikor meg nincs ott senki, akkor egész mások vagyunk?
Arcul ütötte az Úr Jézust. A torinói halotti lepel tanúsága szerint az Úr Jézusnak a bal arcán, ami egy komoly arcul ütésnél számításba jön, valóban dagadt részek vannak a szeme alatt a csonton, meg lehet állapítani. Tehát ez az első arcul ütés nagyon durva arcul ütés lehetett. Most hallottam, hogy egy olasz professzor öt évi zseniális munkával eltüntette a torinói lepelről ezeket a szenvedés okozta nyomokat, és mindenféle számítással meg szakszerű módosítással visszahozta az eltorzítás nélküli arcot. Most kíváncsi vagyok rá, hogy – mert most fejeződött be ez a keresés – milyen lesz az Úr Jézus arca, amit ez a professzor így helyreállított, a szenvedések okozta elváltozás nélkül.Itt zajlott le Péter tagadása. Péter valóban megint olyan, hogy szemlélődhetünk, ahogy a tűznél ül. János írja ezt le olyan részletesen. És ahogy még mindig abban a hiedelemben van, hogy őneki meg kell mentenie Jézust. Az elfogatásnál is ő akarta megmenteni Jézust, kirántotta a kardját. Érdekes, hogy nevelte az Úr Jézus ezt az embert, Pétert. Valóban az egyház fejévé és az Ő utódjává. Olyan ambiciózus ember volt, aki – ha végiggondoljuk az életének a jeleneteit, amiket megőriznek az evangéliumok – aki természetszerűleg vezető típus volt, mindjárt ura a helyzetnek. Ő az, aki felel, hogy kinek tartják az emberek Jézust és kinek tartja ő. Ő az, aki a vízre mer lépni és megy az Úr Jézus felé.
Valóban az Úr Jézus számára olyan valaki, aki lelkesedik, akiért az életét is odaadná, de van benne egy alapvető hiba, ami a vezetés szempontjából nem maradhat meg. Nem ő menti meg Jézust, hanem Jézus menti meg őt. Ezt neki tudomásul kellett vennie. Az Úr Jézus kénytelen volt nagyon kemény kézzel megtanítani Pétert rá, hogy nem te vagy a megváltó, hanem én váltalak meg téged. Mi lenne a világból, hogyha terád szorulnék?
És itt van a csúcspontja Péter nevelésének, amikor elveszti a fejét és összevissza beszél már, és akkor az Úr megfordulva rátekint. Egy szójáték van, azt a magyarban nem lehet visszaadni. Mert a megfordulni az episztreferm; az ugyanaz a szó, mint megtérni. Tehát az Úr tett egy fordulatot Péter felé, ránézett. Ez ugyanazzal a szóval van kifejezve. Az Úr megtért és Péter megtért. Remek írói fordulat! Péterre tekintett
Itt hangzik el a döntő kérdés: „Te vagy-e az Isten fia? Valld meg nekünk!” Keresztségünk óta mi is Isten gyermekei vagyunk. Valljuk meg! Akármilyen körülmények közé kerülünk. Az Úr Jézus csodálatos példát ad nekünk. Ebben aztán nincs kecmec. Ezek vagyunk, igen. Az vagyok. Még hogyha nem is látszik, még hogyha én magam próbáltam ezt valahogy radírozni, vagy nem annak megfelelően cselekedtem, de most ha kérdezed, tudatosan megvallom: az vagyok. Keresztény vagyok.
És akkor – érdekes! – erre szabadulnak el aztán az indulatok az Úr Jézus körül. Nem könnyű, nem egyszerű dolog megvallani azt, hogy kik vagyunk.
Akkor elég is ez. Annásnál és Kaifásnál az Úr Jézus: szemlélődjük így végig.
ha teheti és segíteni szeretne egy fogyatékkal élő fiatalokon hogy boldog életük legyen

adója 1% kával támogassa

támogassa alapítványunkat!
Az adományozó szelvényre ezt írja:
Mint a többi ember Közhasznú Alapítvány
Adószám: 18711516-1-13 előre köszönik szépen

a feltamadás

A mai evangéliumi szakasz szerint Naim városának kapujánál két menet találkozik: egyiket az élet Ura, az élet adója vezeti, a másik élén a halál halad.
A temetés mindig szomorú, főleg ha az embernek szeretteitől kell elköszönnie. A jelenlevők sokszor azt sem tudják, kit sirassanak, a megholtat-e, vagy az életben maradottakat?
A halott Naimi ifjú egyetlen közeli hozzátartozója az ő édesanyja, aki özvegyasszony volt. Biztos, nagyon őszinte lehetett az emberek részvéte, vigasztalták őt, de segíteni senki sem tudott. Mi lesz szegény asszonnyal öregkorára, hiszen akkor nem ismerték a nyugdíj fogalmát? Ki lesz kenyérkeresője, ki védi meg, ha valaki bántalmazná?
Jézusnak igen jó szíve volt, együtt érzett minden szenvedővel, ahogy az evangélista fogalmaz: „megesett rajta a szíve”, és megszólította: „Ne sírj!”). Ez a síró asszony talán egy másikra, az Édesanyjára emlékeztette, aki majd egy napon látni fogja őt a kereszten haldokolva, de majd szemlélheti feltámadottan is. Ennek is vissza akarja most adni fiát. Nem vár kérésre, nem vár hitre – amint azt szinte mindig tenni szokta csodái előtt –, hanem együttérzéstől indítva ezt mondja: „Ifjú, mondom neked, kelj föl!”
Úgy szólt a halott ifjúhoz mintha csak aludt volna. Megszólítása életet ad. „Isten életre kelti a halottakat, és létre hívja a nem létezőket” – írja Pál apostol a rómaiakhoz címzett levelében . Jézus hatalmas szavával „az élet szerzője”
Az anyának azt mondta, ne sírjon, fiának pedig, azt parancsolja, keljen föl. Csak az élet és a halál ura beszélhet így, olyan szavakkal, amelyek létre is hozzák, amit kifejeznek. „A halott felült, és beszélni kezdett. Ekkor Jézus átadta őt anyjának
Az evangéliumi történet zárójelenete az, hogy az emberek oda voltak a csodálkozástól és dicsőítették Istent. Jézust pedig nagy prófétának hirdették, aki a népnek Isten szeretetét hozta el.
Szent Lukács evangélista beszámolójában egymás mellett ábrázolja, az ifjút sirató gyászmenetet, és az élet menetét, az apostolok lelkes nyájának vonulását, akik Jézust akarják hallgatni.
Ezzel kapcsolatosan mondta Boldog II. János Pál pápa svájci látogatása alkalmával a fiataloknak: „Ma is… megtalálható ez a gyászmenet, valahányszor reménytelenség, kétségbeesés kap lábra, és ha titeket is elvakít a fogyasztói társadalom illúziója, ha elhagyjátok az igazi örömet a mulandó szórakozásért, továbbá ha közömbösség és felületesség vesz erőt rajtatok, ha a rosszal és a szenvedéssel szemben kételkedtek Isten jelenlétében, és szeretetében, és ha a rendezetlen érzéki életben akarjátok az ember legmélyebb vágyainak éhét és szomját oltani. Pontosan ilyen helyzetekben jön hozzátok Jézus, úgy ahogy a naimi ifjúhoz lépett és megszólította: ’Kelj fel!’ Nem közönséges beszédről van itt szó! Ő beszél, az igazi világosság, mely megvilágosít minden embert, az igazság, mely szabaddá tesz.
A kereszténység ugyanis nem egy kultúra, művészet vagy ideológia, hanem egy személy, egy jelenlét, egy arc, Jézus Krisztus, aki egyedül ad értelmet a teljes emberi életnek.”
Éppen ezért ne féljünk az élet Urától, Krisztustól, hanem keressük a vele való találkozást a Szentírás figyelmes és befogadó olvasásában, a személyes és közösségi imában, a szentmisében való aktív részvételben, a szentáldozásban, a tabernákulumainkban őrzött vagy az oltárra, imádásra kitett Szentostya színében, a szentgyónásban, az egyház különböző közösségi, lelkiségi csoportjaiban, a beteg, szenvedő, nélkülöző és idegen emberekben…
Legyünk képesek meghallgatni, odafigyelni az Úr szavára, mely a hétköznapi életben az öröm, vagy éppen a szenvedés hangján keresztül szólal meg, mert csak így tudja ki-ki felfedezni saját hivatását, melyet az Úr készít szeretetében számunkra.

Eljött a cselekvés órája! Hirdetnünk kell az Evangéliumot! Az egyházban tovább élő Krisztusnak szüksége van a mi közreműködésünkre, hogy az Evangélium átitassa az egész társadalmat, amelyben élünk, s amelyet sokszor a borúlátás, a halál kultúrája bélyegez meg.
A halál kultúrája a 20. sz. végére a bűn struktúráira támaszkodva törvényes kereteket öltött magára az életellenes magatartásformákban megnyilvánulva, mint amilyen az abortusz, a megfogamzott élet kioltása, vagy az eutanázia, a gyógyíthatatlan beteg életének az elvétele, hogy csak a legdurvábbakat említsük.
A halál kultúrájának a gyökere az Isten, az ember és az élet tiszteletének a megfogyatkozásából forrásozik. Abból, hogy az ember elveszítette érzékét a természetfölötti, az isteni iránt, mert a fogyasztói társadalom hatására elmerült az anyagi javak hajszolásában.
Az Egyház, mint az élet népe és az életet szolgáló nép az élet kultúrájának képviselője. Tudja, hogy az élet elleni döntések fakadhatnak az egyén és a közösség gazdasági kilátástalanságából, a jövőtől való félelemből, magányból, súlyos szenvedésekből, mégis vallja, hogy az ember felelős az életért, a bibliai Káinnal ellentétben őrzője a testvérének és önmagának is.
Éppen ezért most, sokkal inkább, mint valaha, ebben a gyakran fénytelen és eszmények nélküli világban, nincs időnk, hogy szégyelljük az Evangéliumot, hogy bizonytalankodjunk. Vegyük kezünkbe Krisztus keresztjét, ajkunkra az Élet Igéjét, szívünkbe a feltámadt Úr üdvözítő kegyelmét, és hirdessük szavunkkal és életvitelünkkel, hogy Jézus az úr a halál felett is.

Végül is elmondhatjuk, hogy az élet és a halál nagy titok számunkra. Jézus maga is vállalta mindkettőt. Ezzel megszentelte földi életünket és értelmet adott halálunknak. Feltámadása pedig azt hirdeti nekünk, hogy van természetfeletti örök élet, amelyre készülnünk kell, mert így tudunk csak helytállni az Isten előtti számadáskor.
A kereszténység egyik legfontosabb hitigazsága, mint mondtuk korábban: „hiszem a test feltámadását, és az eljövendő örök életet”.
A mai szentmisében mondjunk köszönetet eme csodálatos hitigazságért. Adjunk hálát Jézusnak, hogy feltámadásával számunkra is biztosította a halált legyőző életet, és köszönjük meg neki, hogy a síron túl nem az örök halál és enyészet birodalma vár reánk, hanem a minden álmunkat felülmúló és soha el nem múló élet a dicsőséges és fölséges Isten, boldogító jelenlétében.
ön is az őröm hírt vigye el embereknek hogy létezik olyan alapítvány aki

segítenek fogyatékkal élő fiatalakon így támogassa adója 1% alapítványt .
Az adományozó szelvényre ezt írja:
Mint a többi ember Közhasznú Alapítvány
Adószám: 18711516-1-13 előre köszönik szépen

csend napja mai nap

“A nagyszombat a csendre, szomorúság és az önkéntes böjt napja. Hitvallásunk következő soraira emlékezünk: „Hiszek Jézus Krisztusban… aki alászállt a poklokra”, s ily módon átélte a legnagyobb megaláztatást. De kifejezi azt is, hogy halálának jelentősége van a holtak számára. Közösséget vállalt az élőkkel és a holtakkal.

Az élet igazi tartalma az áldozatban kristályosodik ki: Aki elveszti életét érettem, az megtalálja. Amikor a kötelességteljesítésben, a szolgálatban, a munkában, türelemben és a nagylelkűségben kiszolgáltatjuk életünket, azzal egyre inkább áldozattá válunk. Ennek ellentéte az önzés, a beszűkülés, az elégedetlenség és a múló örömök kergetése. Az élet olyan, mint a búzaszem: el kell vetni, hogy kitáruljon, és hogy megvalósuljon benne mindaz, amit Isten elgondolt róla. Az egyház szimbólumokkal is segíti elmélkedésünket: a kovából kicsiholt szikra, a sötétben felvillanó gyertya, a tojásból kikelt élet mind azt hirdeti, hogy Krisztusban megjelent a győzelem a halál fölött.

Ez az év egyetlen napja, amikor a templomban nem történik semmilyen liturgikus cselekmény. Mindez azért van, mert nagyszombaton Jézus a sírban feküdt. A liturgia nélküli nap tehát az egyház gyászának a napja is.

A keresztény vidékeken szokásos elkészíteni Krisztus sírját, amely mellett a hívők péntek délutántól virrasztanak, csendben imádkoznak és elmélkednek.” Szentsír látogatása – „látta és hitt”, Szűzanya misztériuma
Nagyhét szent napjainak sorában Nagyszombat néha sajátos módon “elsikkad”. Ennek oka lehet egyfelől az, hogy Nagypéntek keresztjének drámaisága, megrázósága s a vasárnapi feltámadás öröme között a sír csöndje, magánya szinte eltűnik; másfelől azonban sokkal inkább arról lehet szó, hogy az átlag hívő gondolatában Nagyszombathoz már a feltámadási körmenet kapcsolódik. A liturgikus naptár ugyan világosan mutatja, hogy a szertartás és körmenet, lévén hogy már naplemente után kerül rájuk sor, valójában Húsvétvasárnapot, az ünnep vigíliáját jelentik – belső, megszokott naptárunk azonban szombatot mond, szombatot érez. Így a szent napok sora megrövidül, Nagyszombat ünnepe, jelentése, mélysége elvész.
Pedig különös, sajátos íze, üzenete van ennek a napnak. A sír, a nagyszombati csönd és magány a felszín mozdulatlansága mögött hallatlan mozgalmasságot rejt. Nem csak Krisztus sírban nyugvásának napja ez – de egyben pokolra, alvilágra való alászállásának is. A nyugati lelkiségben az Apostoli Hitvallás erre vonatkozó szakasza jóval kisebb visszhangra talált, mint keleti testvéreinknél. Náluk az ikonográfia egy önálló témája a nagyszombati esemény, Krisztus Urunk alászállása a holtak országába.
Nagyszombatnak így sajátos képisége, szimbólumai vannak. Már ekkor a feltámadás fényébe öltözik az Üdvöztő, aki bedöntve, a szó szoros értelmében sarkaiból kifordítva az alvilág kapujának tábláit, megáll a holtak, a megváltás műve előtt élt igazak előtt. Lába alatt megkötözve fekszik a halál, körülvéve mindenféle kínzóeszközeitől, láncoktól, csípőktől és fogóktól, amelyekkel a rabságába esett lelkeket, a megváltást nélkülöző, az ősbűn miatt halálra ítélt embereket gyötörte.
Talán mitikusnak, meseszerűnek hat ez az elgondolás, mégis alapvető fontossággal bír – nem véletlen, hogy legősibb hitvallásszövegünkbe már bekerült. Nagyszombat teljesíti be Nagypénteket, s nyitja meg a kaput Húsvétvasárnap előtt. Miért? Azért, mert a halál, az emberi elveszés, homályba hullás mélységeibe nem a puszta biológiai meghalás révén lépett be Jézus, hanem a pokolra való alászállással. A pokol, a holtak helye az a hely volt az Ószövetség szemében, ahol nincs Isten – hisz Isten élet, a halál pedig a teljes magány, elszakadás. A halottak földje ezért valóban árnyék-ország, szomorú, bús hely, amikor az ember kilép az élők sorából, s egy kietlen pusztaságban tengeti homály-létét. Ugyanakkor fájdalmas hely is ez, hiszen az ősbűn büntetéseképpen, Isten akaratából ide láncoltatik minden megszületett ember – már a bölcsőben is minden egyes pillanattal csak ehhez az elkerülhetetlen véghez kerülünk közelebb. Jézus emberré válásának utolsó lépése, a megtestesült Isten végső tette az, hogy ide lép be értünk. A kereszten meghalt testből nem kiszárnyal az Istenfiú a kéklő egek felé, hanem a testi halálon túl felvállalja a belső, lelki halál helyére való alászállást is.
Az Evangélium csak akkor hiteles tehát, a Megváltás ereje csak akkor ragyog teljes fényében, hogyha azt ide, ebbe az árnyékvilágba hozza el az Üdvözítő. Nagyszombat titka ez – és egyszersmind Húsvétvasárnapé is, hiszen a feltámadás is innen indul ki. Itt nyitja fel Ádám és Éva sírját Krisztus, itt szólítja meg az őelőtte élt igazak lelkeit, innen viszi ki őket az életbe, a megváltás kegyelmét itt árasztja ki elsőként az elhunytakra. Krisztus feltámadása tehát mintegy karon fogva vezeti ezeket az őelőtte élt kiválasztottakat Isten országa felé.
Ezáltal érthetjük meg igazán, hogy a pokolraszállás nem egyfajta kultikus harc élet és halál között – messze többről van szó. A Katolikus Egyház Katekizmusa ezt így fogalmazza meg:
“A pokolraszállás az üdvösség evangéliuma hirdetésének megvalósulása a beteljesedésig. Ez Jézus messiási küldetésének utolsó szakasza, mely az időben sűrített, ugyanakkor mérhetetlen jelentőségű, mert a megváltás művét kiterjeszti minden hely, minden idő összes emberére, mindnyájan ugyanis, akik üdvözültek, a megváltásnak lettek részesei”
A szent napok mezsgyéin, a titkok találkozási pontjain így ér össze a nagypénteki kereszthalál, a nagyszombati alászállás a poklokra s a húsvétvasárnapi feltámadás. Elválaszthatatlanok ezek a titkok, egymás nélkül helyesen nem értelmezhetők.
Nekünk is, mai híveknek, meg kell tehát ízlelnünk a megváltás misztériumának ezt a liturgia nyelvén leírt folyamatosságát, folyamatos kibomlását. Belehelyezkedve az Egyház közös ünneplésébe, nekünk is részesévé kell válnunk halál, alászállás és feltámadás titkának – személyes életünk bukásai, kudarcai, gyarlóságai így gyógyulnak a feltámadás erejében. Krisztus nem “eltörli a múltat”, hanem belelép, s belülről ragyogja azt át kegyelmi fényével. A halált nem megsemmisíti, hanem legyőzi azáltal, hogy az élet távlatát nyitja meg előttünk. Értsük ezt meg, s váljék ez lelkiéletünk kincsévé – a fölfelé vezető út sokszor az alászálláson, a bukáson át vezet. Csak aki alászáll önnön mélységeibe, s hagyja oda belépni a Megváltót, az lesz képes fel is emelkedni vele.

Istenem! Te megvizsgáltál és jól ismersz engemet,
Jól tudod, hová visz utam, látod keltem s fektemet.
Még nyelvemre sem jön a szó, már előtted tudva van,
És minden részről bezárva tart kezed minduntalan.
E tudásod meghaladja elmémet s csodálkozom,
Hová menjek, merre fussak színed elől nem tudom.
Hogyha felhatok az égbe, ott talállak tégedet.
Ha leszállnék a pokolba, látnám jelenlétedet.
És ha messze, tengeren túl szállnék hajnal szárnyakon,
Oda is jobbod visz engem s az tart fenn mindenkoron.
És ha mondom: a sötétség tőled elföd engemet,
Nem föd el, mert a sötét éj, fényes napvilág neked.
Áldalak, mert bámulandó mind, amit kezed mível,
Alkotó vagy, már anyámnak te rejtél méhében el.
Láttad testem mint szövődött, írva könyvedben vala,
Éltem minden napja, melynek messze volt még hajnala.
Oh, mi végtelen felőled eszméimnek serege!
Megszámlálnám, ám de több az, mint a tenger fövenye.
Hogyha az elmélkedésben már végképp elfáradok,
És elalszom, felébredvén még is csak veled vagyok.
Oh, bár messze távoznának mindazok, kik ellened
Gőgösen szólnak, halmozván a vétkekre-vétkeket.
Nem tartok többé azokkal, kik téged káromolnak,
Egyedül neved dicsérje itt minden szív és ajak.
És azért Uram! Figyelj rám, ki jól ismersz engemet
s szent törvényed régi útján vezesd minden léptemet.
Dicsőség Neked oh Atya, Fiú s Szentlélek Isten!
Miképpen kezdetben vala, most és mindörökké Ámen.

ha teheti és segíteni szeretne egy fogyatékkal élő fiatalokon hogy boldog életük legyen

adója 1% kával támogassa

támogassa alapítványunkat!
Az adományozó szelvényre ezt írja:
Mint a többi ember Közhasznú Alapítvány
Adószám: 18711516-1-13 előre köszönik szépen

kínszenvedés napja

Meg ültük tegnap nagy csütörtök ünnepét amikor Jézus tanítványaival meg ülték elötölték

együtt utolsó vacsorát de ez egybe oltárszentség lényegéről szol ez utolsó vacsora .

tanítványaival meg történt ez jeles utolsó vacsora tanítványaival ő szeredből szenved,

mindenki ért ő értünk adta ő magát ,tudta hogy igen csak ki kel inni kín szenvedés ,

poharát ki itt volna olyan vizet ecettel teli de közbe értünk szenved kereszten meg,,

halt mindannyiukért, ezen jeles nagy pénteki napon sok kínszenvedést amit el tűrt,

értünk meg értünk délután 3órakor nagy pénteki napon akkor azon napon délután,

3órakor kínszenvedés be következet meg halt értünk azt mondta kezedbe ajánlom,

lelkemet ki lehelte lelkét és meg halt mindenki ért kereszten ezen napon .hány,

,

ostorozást szenved értünk ÚR Jézus amikor őt teljesen vérig ostorozták de ő ,

tűrte szenved értünk meg halt értünk kereszten .mi bűneik amit elkövetünk életünkbe,

azokért ő szenved ahány nagy bún életünkbe amit elkövetünk mind őt ostorozták ,ki ,

nézte passió című filmet igen nagyon kemény igazi történt én meg néztem végig,

ostorozták úr Jézust halálra ostorozták meg annyi ostor csapászt amit át szenved értünk,

és meg halt értünk kereszten ezen napon ma mi úrunk kínszenvedés kereszt halát ünnepeljük,

meg mai napon én amikor meg néztem passió című filmet meg néztem én meg osztozást

én nagyon sírva fakadtam könnyeztem ezen filmen sok ostorozást át értünk ÚR Jézus

értünk ezt szeretetből tette meg halt értünk kereszten .

Mi elnyertük bűneink bocsánatát, mert Jézus testével és lelkével, egész egzisztenciájával magára vette bűneinket. Hogyan fogalmazhatjuk meg azonban az emberek bűneit, amelyeket Jézus keresztáldozatával tökéletesen megsemmisített. Az ember bűne igazi tartalma szerint engedetlenség Istennel szemben. Ez először Ádám engedetlenségében jelentkezett, és attól kezdve ez az engedetlenség az ember alapmagatartásává lett. Ezzel az Isten iránt tanúsított engedetlenséggel állította szembe Jézus a minden mértéken túli engedelmességét. Jézussal kapcsolatban erről ír a Zsidókhoz írt levél: “Ezért mondja, amikor a világba lép: Nem kell neked a vér s az ételáldozat, de embertestet alkottál nekem, engesztelés sem kedves, s égő áldozat. Így szóltam hát: Itt jövök, Istenem, hogy akaratodat megtegyem, amint a könyvtekercsben írva van..”(10,5-7) A Filippi levélben pedig ezt olvassuk Jézusról: “Külsejét tekintve olyan volt, mint egy ember; megalázta magát és engedelmes lett mindhalálig, mégpedig a kereszthalálig.”(2,7-8)

Jézus a mennyei Atya iránt megalkuvás nélkül engedelmes volt, mindenben teljesítette akaratát. Ezzel magára vette azok bűnét, akik megalkuvás nélkül szembeszegültek Isten akaratával. Aki egy közönséges keresztfán halt meg, nem volt egyszerű ember. Ő Isten szeretett Fia volt, új teremtmény, az új Ádám. Csak rajtunk múlik, hogy Jézus szenvedése és kereszthalála fölött úgy elmélkedünk-e, hogy belőle erőt merítsünk, hogy hasonlóak legyünk Krisztushoz az Isten iránti engedelmességben. Nagypénteki kereszthódoló áhítatunknak ez az igazi értelme.

A mi vétkeink miatt kapott sebeket, bu”neink miatt törték össze Nagypéntek az év legcsendesebb, legmegrendültebb liturgiája. A Jézust jelképező oltár díszek nél-kül, csupaszon áll. Egyben emlékeztet a Golgota csupasz sziklatömbjére is, amelyen a megváltás áldozata végbement, ezért állítjuk ma rá a keresztet. Itt találkozik az ember bűne és az Isten irgalma. Itt követi el a világ a lehető legnagyobb bűnt: elfordul Teremtőjétől, sőt elveti Őt! A kert közepén állunk, a fa előtt, és újra kimutatjuk, hogy nem akarjuk az Istent elfogadni. De Jézus az emberiség nevében en-gedelmeskedik – ezzel a halál fáját az élet fájává teszi.

 

Pedig betegséginket ő viselte, és fájdalmainkat hordozá, és mi azt hittük, hogy ostoroztatik, verettetik és kínoztatik Istentől! És ő megsebesíttetett bűneinkért, megrontatott a mi vétkeinkért, békességünknek büntetése rajta van, és az ő s…ebeivel gyógyulánk meg.
Mindnyájan, mint juhok eltévelyedtünk, kiki az ő útára tértünk; de az Úr mindnyájunk vétkét ő reá veté.” –
„Eltörölte a követelésével minket terhelő adóslevelet, amely minket vádolt, eltávolította azt az útból, odaszegezve a keresztfára.”-

Nagypénteken arra emlékezünk, hogy Jézus Krisztus magára vette bűneink büntetését, meghalt helyettünk és érettünk. Isten gyűlöli a bűnt, Ő Szent és Igaz, a tulajdon Fiának nem kedvezett, amikor bűneinket rajta látta, és amikor Jézus magára vette bűneinket, Isten igazságos ítélete Őt súlytotta helyettünk. Amikor az Éden kertjében megígérte, hogy lesz szabadulás, azzal azt is mondta, hogy a bűn nem marad büntetlenül. Talán felmerül benned a kérdés, hogy hogyan lehet egy személy halálával számtalan másik ember életét megmenteni? A válasz: Jézus Krisztus többet ér, értékesebb mindannyiunknál. Ő az egyetlen út az Atyához, az egyetlen lehetőség az életre. Már itt a földi létben kell Őt választanunk, ha az örökkévalóságot is szeretnénk Vele, Nála eltölteni. Isten kegyelmét kínálta és kínálja fel ma is a mi számunkra. Aki ezt a kegyelmet, ezt az Áldozatot megveti, a kárhozatba jut. Áldjuk Istent, a felkínált kegyelemért, és szeretetéért, mert Jézus Krisztusban utat nyitott a mi számunkra az Ő trónusához. Az a kérdés, te mihez kezdesz a felkínált kegyelemmel?

“Mert a keresztről való beszéd bolondság ugyan azoknak, akik elvesznek; de nekünk, kik megtartatunk, Istennek ereje

Akkor ott Jeruzsálemben „nagypénteken” az emberi bűn ritkán látott erővel tombolt Jézus körül. Hazugság, megvesztegetés, árulás, gyávaság, önfélés, rágalmazás, ügyeskedés, gyűlölködés, gyilkos indulatok, féltékenység, irigység, butaság, megalkuvás járta diadaltáncát körülötte.

Jézus nagypénteken elképzelhetetlen fizikai és lelki szenvedéseket hordozott. Gúny, megaláztatás, ütlegelés, amíg a vesztőhelyre ért, jártányi ereje alig volt, már a megkorbácsoltatásba sokan belehaltak, mert az valósággal lenyúzta az áldozat felső testéről a bőrt és a húst. A kereszten izomgörcs, légszomj gyötörte, és amit mi elképzelni sem tudunk, Ő, a bűn nélküli Jézus, az egész emberiség bűnét és ítéletét magára vette.

S ebben a tudatban, lelki állapotban is elővillan az ő isteni ereje, hatalma, fensége és méltósága, mert a letartóztatók kérdésére felelve: „én VAGYOK”, azok hátrahőköltek és földre estek, mielőtt megkötözhették. A rettegett Heródeshez egy szava sem volt, Pilátust kioktatja igazság és hatalom dolgában. „Semmi hatalmad nem volna rajtam, ha felülről nem adatott volna neked…”(Ján.19.11) – válaszolt Jézus neki.
Bíráit figyelmezteti, hogy meglátják majd őt az Isten jobbján, gúnyolóit megnyugtatja, hogy nem fog odaparancsolni tizenkét légiónyi /72000/ angyalt, és a kereszten még rendelkezik anyja jövőjéről, és isteni teljhatalommal beutal egy gonosztevőt a Mennyországba.
Mielőtt meghall, délben elsötétedik az ég, megrendül a föld, jelezve, hogy páratlan, az egész teremtett világra kiható esemény történt.
Ott győzte le a sötétség erőit, ott és akkor pecsételődött meg Sátán sorsa.
Feltehetjük magunknak a kérdést: vajon látjuk-e, és imádjuk-e a ma is gyakran kigúnyolt, megvetett Jézusban ezt a hatalmas Istent, aki halálával nekünk is utat nyitott a teljes életbe, az örök életbe?

Nincs tehát most már semmiféle kárhoztató ítélet azok ellen, akik a Krisztus Jézusban vannak, mivel az élet Lelkének törvénye megszabadított téged Krisztus Jézusban a bűn és a halál törvényétől. Amire ugyanis képtelen volt a törvény, mert erőtlen volt a test miatt, azt tette meg Isten, amikor a bűn miatt tulajdon Fiát küldte el a bűnös testhez hasonló formában, és kárhozatra ítélte a bűnt a testben, hogy a törvény követelése teljesüljön bennünk, akik nem test szerint járunk, hanem Lélek szerint. Mert akik test szerint élnek, a test dolgaival törődnek, akik pedig Lélek szerint, a Lélek dolgaival. A test törekvése halál, a Lélek törekvése pedig élet és békesség, minthogy a test törekvése ellenségeskedés Istennel, mert az Isten törvényének nem veti alá magát, és nem is tudja magát alávetni. Akik pedig test szerint élnek, nem lehetnek kedvesek Isten előtt. Ti azonban nem test szerint éltek, hanem Lélek szerint, ha Isten Lelke lakik bennetek. De akiben nincs a Krisztus Lelke, az nem az övé. Ha pedig Krisztus bennetek van, bár a test a bűn miatt halott, a Lélek életet ad az igazság által. Ha pedig annak Lelke lakik bennetek, aki feltámasztotta Jézust a halottak közül, akkor az, aki feltámasztotta a Krisztus Jézust a halottak közül, életre kelti halandó testeteket is a bennetek lakó Lelke által.

Már fejsze csattog hajnal óta,

tompán zuhog a kalapács.

Ma valakit még megsiratnak,

Krisztus vagy Barabás…

Sorsdöntő óra súlyosul rám.

Zsúfolt Pilátus-udvaron

mind a ketten előttem állnak.

Melyiket akarom?

Barabás… úgy áll, mint az élet.

Daccal hátrafeszül a nyak.

Merészen villanó szemében

tüzek parázslanak.

Mozdul acélos izmú karja.

Feszíti, törne már elő

gátat szakító áradatban

a lázadó erő.

Pogány hatalom… pogány szépség

és pogány élni akarás.

Igen a testnek és a földnek!

Krisztus vagy Barabás?

Farizeusok bujtogatnak:

„Te Barabással vagy rokon.

Tenlázadásod lásd meg ott a

merész vonásokon!

Te megtagadnád ezt a földet?

Te megtagadnád magadat?

Krisztust feszíttesd a keresztre,

Barabást ne tagadd!

Ők nem élhetnek mind a ketten.

S melyik idegenebb neked?

Annak a szemnek tiszta fényét

el se viselheted.

Bélpoklos, rút tisztátalannak

érzed magad, ha rádtekint!

Feszítsd meg őt, feszítsd keresztre,

hogy úr lehess megint!”

A fejsze is utolsót csattant,

nem zuhog már a kalapács.

Kész a kereszt és vár és kérdez:

Krisztus vagy Barabás?

Pogány erő és pogány szépség…

Tagadjak mindent… magamat?

„Barabást feszítsd meg, Pilátus,

Krisztus legyen szabad!”

Azóta is nap mint nap jő a

sorsdöntő súlyos perc felém,

s új választásra hív: Ki éljen?

Ki éljen, Ő vagy én?

Én… földi, poklos és fekélyes…

Ő olyan égi, tiszta, más.

És mégis Ő, a Krisztus éljen,

sohase Barabás.

Elébe hullok s tisztasága

ítél, megfeszít, eltemet.

Aztán keze – újjáteremtőn

érinti lelkemet.

ha teheti és segíteni szeretne egy fogyatékkal élő fiatalokon hogy boldog életük legyen

adója 1% kával támogassa

támogassa alapítványunkat!

Az adományozó szelvényre ezt írja:

Mint a többi ember Közhasznú Alapítvány

Adószám: 18711516-1-13 előre köszönik szépen

meg bocsátás milyen fontos

Kicsit kapcsolódok a mai jeles nagy csütörtöki eseményhez amikor ÚR Jézus tizenkét

tanítványának lábat mos terembe neki amikor épen meg történik a lábmosás akor

meg mondta valaki elfogja mondani őt úgy is történt eseményen ,mi hányszor úgy

emberi kapcsolódba épen meg bánt valaki életünkbe épen meg sért és úgy vagyunk

vele nagyon sok sor hogy aki meg bántott nagyon nehezen tudunk nagyon meg ű

bocsátani nagyon harag tartóak vagyunk életbe az ami igen csak nagy baj emberi

életünkbe . Hányszor úr Jézust meg bántjuk őt de neki ő mindig nagyon szeret és

meg bocsát nekünk amit vétetünk ellene életbe mi is épen olyanok vagyunk nagyon

nehezen akarunk meg bocsátani aki vétet ellenünk igen törekedni kel ara hogy meg

bocsássunk neki .ez nagy csütörtöki esemény ami történt ezen napon ÚR Jézus

szedetből meg mosta tanítványai lábát de tudta előre tudta őt elfogja árulni azon

napon keresztre feszítették őt de aki ezt tette vele neki is meg bocsátott amit

cselekedet .mi hányszor lenék ara képes lábat mosunk illetünk szedetből de ne

árujuk őt csak szedetből tettük neki ezt lábmosást .Úr Jézus ezen napon tanítványai

töltete útólsó vacsorát velük lábat mosta tanítványaival és mind szeredből cselekedte

tanítványai felé ezen napon meg emlékezünk ere jeles alakalomra most nagyon

sok templomokba történik lábmosás jelent menjünk ezen napon templomba mise

meg ez oltári s meg lesz terítő nélkül jelezzük értünk meg halt úr Jézus szeretből

halt meg értünk .

Nagycsütörtök éjszakáján Jézus másként is választhatott volna. Mondhatta volna: „Mennyei Atyám, én prédikáltam, csodákat tettem, ami tőlem telt, azt megpróbáltam, ezeken az embereken már nem lehet segíteni. Fújd fel, te teremtetted őket! Az egész világot össze kell gyúrni, kukába vele, ha ember kell Neked, kezdd újra a teremtést, ez selejtes széria!” Az is lehetett volna egy megoldás, ha erőszakkal manipulál, belenyúl a történelembe, néhány angyallal „rendet tesz” Jeruzsálem környékén.

Egyik lehetőséget sem választotta. Ha „vette volna a kalapot”, és angolosan távozott volna, itt hagyott volna minket a pácban, akkor nem azt mutatta volna, hogy Isten végtelenül szeret bennünket.

Kitartott mellettünk, nem hagyta el az embert, nem kényszerített, nem zsarolt, nem manipulált, nem mondta azt, hogy ez menthetetlen helyzet, megérdemeljük a sorsunkat, hanem hagyta, hogy elfogják, megalázzák, megkínozzák, és még a kereszten is azt imádkozta: „Atyám, bocsáss meg nekik, hisz nem tudják, mit tesznek”. (…)

Mi emberek, hamar bedobjuk a törölközőt, összeveszünk, hátat fordítunk egymásnak, elválunk, lehúzzuk a rolót. Isten nem így tesz, kitart a szeretet útján, egészen a kereszthalálig. Ez példa számunkra is, hogy ne adjuk fel olyan könnyen a küzdelmeinket egymásért.

Elmentem ehhez az emberhez. Azt várta, hogy majd nagyon összeszidom őt, és csodálkozott, hogy nem teszem. Elmondtam neki, nagyon fontos lenne, hogy a gyerekeket meggyőzzük arról, hogy nem szabad feladni, újra kell kezdeni, segíteni kell egymást talpra állni, és én megtennék mindent, hogy kigyógyuljon az alkoholfüggőségből.

Elkeseredve válaszolta, nem hiszi, hogy valaha is meg tudna szabadulni. Azt feleltem, én pedig nem hiszem, hogy Isten lehetetlent kérne tőlünk, hisz így biztat: „Bármit kéretek az Atyától a nevemben, megadja nektek”. Kértem, hogy imádkozzunk együtt. Letérdelt, őszintén meggyónt, én feloldoztam, és elégtételül azt kértem, menjen el egy elvonókúrára. Biztosítottam, hogy én mellé állok, kettőnknek csak sikerül megszabadulni az őt fogságban tartó gonosztól.

Az ötven kilométerre lévő kórházba ment.

Egy kollégám, aki nevelő volt a feleségével, iszogatott, sőt az is megtörtént, hogy berúgott. (…) Nagyon bántott a dolog, mert iszákos ember nem nevelheti a gyerekeket. Felesége összepakolt, elment, és látszólag összeomlott minden. A kollégák is kérleltetik, hogy küldjem el, tűrhetetlen, amit művel.

Leültem a kápolnában, és hosszan végiggondoltam: ha én most elbocsátom, akkor ez egy üzenet, egy „prédikáció” a gyerekeknek arról, hogyha a házastársad hibázik, rúgd ki, mert a pap bácsi is ezt tette. Azt a téves üzenetet küldöm ezáltal: az ember olyan, mint egy egyszer használatos zsebkendő, ha összekenődik, el kell dobni. (…)

Elmentem ehhez az emberhez. Azt várta, hogy majd nagyon összeszidom őt, és csodálkozott, hogy nem teszem. Elmondtam neki, nagyon fontos lenne, hogy a gyerekeket meggyőzzük arról, hogy nem szabad feladni, újra kell kezdeni, segíteni kell egymást talpra állni, és én megtennék mindent, hogy kigyógyuljon az alkoholfüggőségből.
Elkeseredve válaszolta, nem hiszi, hogy valaha is meg tudna szabadulni. Azt feleltem, én pedig nem hiszem, hogy Isten lehetetlent kérne tőlünk, hisz így biztat: „Bármit kéretek az Atyától a nevemben, megadja nektek”. Kértem, hogy imádkozzunk együtt.

Jézus nemcsak beszél a szeretetről, hanem példát is ad tanítványainak. Jézus észreveszi a tanítványok egymással való vetélkedését, érzékeli a fagyos hangulatot, de Ő nem hagyja annyiban a dolgot. Megtudjuk, hogy ezen az utolsó vacsorán, mindannak ellenére, ahogy a tanítványok viselkednek, Jézus nem roskad magába, és nem is tesz úgy, mintha észre sem venné, hogy valami kimaradt a megszokott szertartás rendjéből. Pedig emberileg most igazán érthető lenne, hogy most minden emberből kiábrándulva – beleértve tanítványait is – tudomásul venné a helyzetet és úgy hagyna mindent, ahogy van, csendesen és nyugodtan megvacsorázna, úgy ahogy azt a halálra ítéltek szoktak a kivégzésük előtt.

Persze azt is megtehetné Jézus, hogy parancsol a tanítványainak, hogy valamelyikük vegye a vizet és a kendőt és mossa meg a többiek lábát. Ha parancsolna Jézus, akkor ez a parancs talán éppen Jánosnak szólna, mert ő volt a legfiatalabb, neki illene leginkább, hogy a nála idősebb többi tanítvány felé való szolgálatot elvégezze.

De Jézus nem parancsol, még csak nem is kér, hanem személyes példájával bemutatja a hegyi beszédben már elhangzott boldogmondást: „Boldogok a szelídek, mert ők öröklik a földet” (Mt 5,5). S tudjuk, jól, hogy itt a szelídség, az igazi erőt jelenti. Mert ehhez kell igazán nagy lelki erő, hogy valaki félretéve a mindenfajta büszkeséget és előítéletet, alázattal szolgáljon a többieknek. Jézust ez a fajta szelídség jellemezte, az erő szelídsége, aki parancsolhat, mert meg van rá a hatalma, de nem parancsol, hanem ő maga cselekszik, szolgál.

Amit Jézus tesz, azt akkor még a tanítványok egyáltalán nem értették. Péter egyenesen megengedhetetlennek tartja az egészet: „Az én lábamat nem mosod meg soha.” (Jn 13,8). De Jézus világossá teszi a számára, hogyha nem engedi, hogy Jézus szolgáljon neki, akkor nincs semmi köze hozzá.

Ugye milyen jó azt tudni, hogy Jézus szolgál, szolgált akkor Péternek és szolgál ma is nekünk, ha készek vagyunk engedni, ha megnyitjuk előtte, ha engedünk neki abban, hogy Ő szolgálhasson nekünk.

 

életüket .adója 1%kát adományozza nekünk idei évbe is .

 

azért támogosa alapítványunkat.

Kérem, adója 1 %-ával támogassa alapítványunkat!

Az adományozó szelvényre ezt írja:

Mint a többi ember Közhasznú Alapítvány

Adószám: 18711516-1-13 előre köszönik szépen

elvárás

Hány olyan est ember életébe valami nem úgy működik ahogy el gondolja tesz ,

meg próbálja dolgokat úgy intézni elvárja az illető lehet főnök biztos azon helyen azért,

,

várja dolgokat minden jól mennyen ő maga elvárja .ki emlékszik volt értekezletünk,

közelmúltba meg beszéltük dolgokat hogy nappali fogalakozós be számoló ha nem,

vagyok épen úgy jönne valami közbe akkor is nem tömör mondtok ba kérem rá jöttünk,

hogy így nem az igazi sok mindent nem fog ember meg tudni mi is zajlik igaziból,

fogalakozóson végre elindult hogy bővebben írják mi is zajlik fogalakozóson ez gondoltuk,

elnök asszonnyal ketten hogy jobb lesz bővebb lett hírek végre néha amikor épen nem,

vagyok ott el olvasom mi történt volt olyan alkalom, nem volt igazi bő beszámoló ,

,,

nappali fogalakozósról vártam türelmesen és nem úgy volt én szeretem volna intézkedni,

kezdtem ne olyan legyen nem vagyok mégse össze beszámoló nappali fogalakozósról.,

Ezért intézkedni elnézést kértek figyelni fognak meg nézik ha nem vagyok ott mégse,

valami közbe jött akkor meg legyen ahogy én szeretem most sikerül ahogy el váruk,

köszönöm előre együtt működést . Most hétfőn épen csere volt pedagógusok térén ,

Boda Marika néni tartaná hétfői fogalakozást most hétfőt nem tudta vállalni épen,

közbe jött neki egy valami dolog és ezért cseréltek pedagógus Judittal most hétfői,

,,

fogalakozást ő meg Mancika néni tartotta fogalakozást ifjoncoknak .Horváth Zoli,

és Erzsike ügyeskedni kezdet Zolival fel vettek új szövő keretet tőle Erzsikétől,

haladás hogy ő is fel veti szövő keretet egyik ifjonccal aki régebben gyakorolja ,

szövő keret fel vetést . Hétfői fogalakozás téma épen tavasz volt jó időnk volt meg,

épen közeledőik húsvéti ünnepek el mondtuk mit tudunk húsvétról ez is hétfői fogalakozás,

lényege tavaszi verseket olvastunk . mesét olvastunk .Bagó Zoli be fejezete a szövést és,

Erzsike segített neki levágni és elcsomózni szőnyege végét .konyhában Mancika néninek,

Lackó , Horváth Zoli hogy elkészítsék pásztor tarhonyát ami nagyon finomra sikerült,

el is fogyott összes .hétfői fogalakozáson konyhai segítők Mancika néninek Lacika volt,,

Horváth Zoli elkészítsék ételt .rendbe termet el mosogattak .most hétfői fogalakozást,

pedagógus Judit Mancika néni tartotta fogalakozást ifjoncoknak .délbe mentünk haza.

Hozzávalók:

50 dkg tarhonya

4- 5 nagy fej krumpli

3-4 fej vöröshagyma ízlés szerint

egy kis szál száraz kolbász

pirospaprika

csipetnyi bors

Előkészítés: A hagymát megpucolom és apróra vágom. A krumplit szintén meg kell pucolni és kockákra vágni. A kolbászt pedig tetszőleges vastagságúsra fel kell szeletelni.

Elkészítés: A tarhonyát az előre felforrósított olajban megpirítom, majd az apróra vágott hagymát ezen az alapon megdinsztelem. Ezt megfűszerezen sóval, borssal, pirospaprikával, természetesen ízlés szerint. Ha ez megvan, jöhet a krumpli és kolbász bele, majd annyi vízzel felöntöm, hogy ellepje az egészet, de ez a mennyiség legyen 2-szer annyi, mint amennyi tarhonyát használtunk. Időközönként kavargassuk. Amikor a víz kezd el leforrni róla, szükség szerint öntsük fel újra, majd mikor a tarhonya megpuhult, hagyjuk, hogy a felesleges víz elforrjon. Közben kavargatjuk, nehogy odakapjon az alja. Nem kell, hogy teljesen szárazra forrjon le a víz, a krumpli és a tarhonya úgyis felszívja azt a kicsit, ami marad.

ha teheti és segíteni szeretne egy fogyatékkal élő fiatalokon hogy boldog életük legyen

adója 1% kával támogassa

támogassa alapítványunkat!

Az adományozó szelvényre ezt írja:

Mint a többi ember Közhasznú Alapítvány

Adószám: 18711516-1-13 előre köszönik szépen

 

kis  főnök  ,fecó
kis főnök ,fecó

szeptemberi emlék

Az a nyár is ilyen telt kalászú, tömött gerezdű volt, mint az idei. Fára almát, tőkére szőlőt aggatni se lehetett volna többet.
– No gyermekem, lesz ám szüretre új könyv, új ruha! – veregette meg Péter-Pálkor édesapám a vállamat. – Lesz ám! Még aranygombos kislajbi is! Ezüsttel futatott, arannyal szalajtott.
Esztendő óta hazajáró szégyen pirította meg a képemet. Elsős gimnazista koromban én is szerettem volna pünkösdre kicifrítani magamat, mint a Stross szomszéd gyerekei. Persze nekik könnyű volt, mert ruhásboltja volt az apjuknak, olyan hercegnek öltözhettek, amilyennek akartak. ( Sárga bugyogó, piros mándli és zöld kalap árvalányhajjal.) Nekem azonban magamnak kellett ékességeimről gondoskodnom. Szerencsére nem kellett értük messze mennem. Hetedhét ház ellen lakott Hollós koporsós, kint szárította a frissen festett koporsókat az udvaron, azokról leloptam az aranypapírból lévő betűket és fölvarrtam őket a kabátom elejére, jobbrul-balrul. Nagyon szép volt az, és az Úristennek bizonyosan több öröme telt bennem, mint akármelyik császárban, akinek érdemcsillagok tejútja kanyarog a mellén. De a nagyoknak sohsincs olyan szépérzékük, mint a gyerekeknek. Édesanyám leparancsolta rólam az ordókat és aggóskodva csóválta meg a fejét:
– Mi lesz belőled, édes fiam, ha még elsős gimnazista korodban is ilyeneket cselekszel? Hát a te eszed már sohase érik meg?
No, másodikos gimnazista koromra megért. Végigolvastam az egész nagy bibliát, ó- és újtestamentumot, beleértve az Énekek énekét is, meg az apokalipszist is, és az a sok zsidó király rendkívül komolyítólag hatott rám. Ha Stross Olgával összevesztem a túrós bodagon, mindig Jezabelnek neveztem és kijelentettem neki, hogyha elveszem feleségül, kutyákkal nyalatom föl a vérét. (Ez szép fametszetben volt meg a bibliában.)
A Daru utcában táltos hírében álltam, és jelességeimet hivatalosan is méltányolták. Húsz pengő stipendiumot kaptam bizonyítványosztáskor, a legnagyobbat az iskolában és azt számoltam le az asztalra, mikor apám jókedvében fölidézte múltam sötét foltját, a koporsós kreációt.
– Rá se hallgass, kisfiam – nézett be anyám a konyháról – apád csak az eszit járja. Mást mondok én teneked. A pénzecskédből tíz pengőt odaadunk apádnak, kifizeti belőle a tavalyi porciót. Tíz pengőt meg kölcsön adsz nekem, abból diófakeresztet csináltatunk az öregapádék sírjára, meg veszünk két malackát. Te legelteted őket a szőlőben nyáron, szüretre fölpendülnek, az egyiket eladjuk az őszi vásárban, abból veszünk neked harmadikos könyveket. Jó lesz-e így?
Hát hogyne lett volna jó? Az apám csakúgy nem értett a pénzhez, mint én nem értek, az anyámnak kellett kézben tartani a pénzügyi impériumot. Ez volt az első-utolsó jól megalapozott költségvetése az életemnek. Hogy a jó Istennél nem nyert felsőhatósági jóváhagyást, arról mi nem tehetünk.
Szent István délutánján elverte a jég a szőlőt. Azaz dehogy elverte: széthasogatta még a tőkéket is. Még másnap reggel is marékszámra lehetett szedni a jeget a laposokon, ahol a víz összesodorta. Ez a Szent István nap azóta a mi családunkban történeti dátum. Ez az ab urbe condita, innen számítunk mi mindent.
A mennyei parittyakövek fültövön verték a két malackát is. Ha az apám római császár lett volna, a csillagászok bizonyosan föltették volna őket legelni valahova a sarkcsillag mezejére, ahol a többi csillagállatok is találhatók. Így csak elástuk őket az orgonabokor tövébe. Segítettem én is s nagyon elbámultam rajta, hogy az édesapám a szeméhez emelgeti a kezefejét. Felnőtt embert én addig nem láttam sírni. Minálunk meg különösen nem. A mi fajtánknak befelé szokott folyni a könnye, ahogy azóta megtanultam.
Az édesanyám kora szerinti lánya lehetett volna a tanár úrnak. De a hajába már huszonötesztendős korában beleragadoztak a bikanyálak, amiket a gondpókok fonogatnak. Nem is szoktunk mink azért haragudni, ha öregeknek néznek bennünket. A büszkeség lobbantotta őszibarackvirág színűre az én mindig bánatos szülőm arcát, nem a sértett hiúság. Ellágyulva nézett rám, de mindjárt erőt vett magán. Előkapta a tarka kendőjét a kebeléből.
– Mivel tartozok, tekintetes tanár úr? – csomózta ki a kendő sarkát.
– Hat forint ötvenhárom krajcár, lelkem.
Olyan lett a barackvirág, mint a meggyfavirág.
– Nekünk csak egy forintunk van, tekintetes úr. Nem adott többet a cigányasszony a selyemkendőmért. Úgy mondta az uram, szegény gyerektül egy pengő jár.
– Jó, jó, lelkem, csakhogy akkor szegénységi bizonyítvány kell – nézte elkomolyodva Zólyomi tanár úr a rubrikás papírost. Most már ő kivakarja onnan, amit beleírt? Jaj, mennyi bajt csinálnak ezek az értetlen asszonyok!
Anyám összetette a fakéreg formájú, eres két kezét.
– Tekintetes tanár úr, szegények vagyunk mi bizonyítvány nélkül is, tessék azt meghinni minékünk.
Zólyomi tanár úr hirtelen elkapta rólunk a szemét és lesütötte a fejét.
– Látom én azt, lelkem, hiszem is, de látja, nekem is a törvény parancsol. Hozzon írást a városházáról.
De azért a szeptember nekem legszomorúbb hónapom marad erre az életre. És ha én a befelé síró fajtából való vagyok is, mindig teleszivárkodik könnyel a szemem, ha szeptemberben lehajtott fejű kis gyereket látok…

életüket .adója 1%kát adományozza nekünk idei évbe is .

azért támogosa alapítványunkat.
Kérem, adója 1 %-ával támogassa alapítványunkat!
Az adományozó szelvényre ezt írja:
Mint a többi ember Közhasznú Alapítvány
Adószám: 18711516-1-13 előre köszönik szépen

változás lehet nálunk nagy hétbe

Ép egyik este gondolkoztam lehet héten változás lesz bent én időmbe nagyhetekbe vége

nem igazan volt foglalkozás tartva akkor úgy voltam akkor dolgokkal hogy nagy hét

közeledik úgy voltam szülök hagy tudják otthon végezni dolgokat ilyenkor embernek

húsvétra készülnek rengeteg otthoni dolgai vannak azért volt én időmbe ilyenkor nagy

közeledik csökkentet mondón volt foglalkozás azon héten . ez egy múlt volt most mi

van nem tudom, hogy döntenek ez ügybe pedagógusok hogy oldják meg nagy heti foglalkozást.,

nagyon közel van ünnep ép bele gondoltam dolgokba most biztos több mint hónap eltelik

utána lesz szerintem össze jövetel mert szülőknek dolgaik vannak azért nem lesz véleményem

szerint meg tudom mikor lesz össze jövetel melyik szombaton előre meg írni mikor össze

jövetel most 2hét szombat követileg biztos nem össze jövetel előre jelezték lenne ha lene

most de múlt pénteken jöttek az alapítványba ifjoncok nem jött meg állapodás lesz szombat

össze jövetel nem beszélték dolgot így most össze jövetel .de foglalkozás elején ép ünnepelt

névnapja volt biztos csendbe meg emlékeztek róla de nem múlt pár óra két szülő fel

kereste ünnepeltet nagyon boldog névnapot kívántak neki de az alapítvány egyik

pedagógusunk férje ugyanaz nevű mint épen ünnepeltek magam nevébe utólag neki

boldog névnapot . nagyon jó idő volt igen meg hozták azok emberek jó időt mondtak

neki .nagyon szép idő volt ezért kisétáltunk galgapartra nagyon jó magunkat sétáltunk

ki kapcsolódtunk folytattuk szövést ,Bagó Zoli ,Lackó folytatta szövést szépen haladtak

vele Lenke új nagy szőnyeget kezdet bele ő eleje óta nagyon ő is nagyon szorgalmas

pár ifjonc akik nagyon szeretnek igen szorgalmasok szövésbe konyhában segített Mancika

néninek Horváth Zoli Lackó zöldség leves elkészítésében nagyon finomra sikerült el is

fogyott összes el mosogatunk rendbe termet múlt pénteki foglalkozást pedagógus Judit

Mancika néni tartotta foglalkozást ifjoncoknak délbe mentünk haza

3 közepes db sárgarépa

Egy nagyobb lábasban a finomra vágott vöröshagymát, a közel egyforma méretűre aprított sárga-és fehérrépával, zellerrel az olajon megdinszteljük.

  1. Felengedjük kb. 2 l vízzel, hozzáadjuk a csokorba kötött petrezselymet, a babérlevet és a borsszemeket. Sóval ízesítjük.
  2. Közepesnél kicsivel gyengébb tűzön főzzük.
  3. Amikor a gyökérzöldségek már majdnem megpuhultak, hozzáadjuk a külső leveleitől megszabadított, félbevágott kelbimbókat és  a megpucolt, felkockázott karalábét.
  4. Tovább főzzük, míg az összes zöldség megpuhul. Szükség esetén utóízesítjük.
  5. Legvégül a maradék, fél csokor, egészen finomra vágott petrezselymet is beleszórjuk a levesbe.
  6. Tűzforrón tálaljuk.

1% – éljetek vele, élnénk vele! Felhívással fordulunk Hozzátok. A Mint a Többi Ember Alapítvány egyike a térségünkben működő civil szervezeteknek. Alapítványunk felvállalta, hogy a fogyatékkal élő fiatalok önálló életvitelének kialakítását segíti. A kézműves tevékenységek (kötés, szövés, fazekasság,kosárfonás, stb), vásárlás, főzés, ügyintézés, kesztészkedés mellett nagy súlyt helyezünk a közösségi életre, hiszen társak, barátok, jó emberek nélkül minden sokkal nehezebb. Segítsetek nekünk! Most olyan időszak van, amikor mindenki megtehet, és meg is kell tennie egy lépést, hogy felelősségteljes embernek tudhassa magát.Senki nem gondolhatja, hogy ez fölösleges – mások úgyis megteszik -, hogy nem rajtunk múlnak a dolgok. Kérjük az adózó állampolgárokat Turán, és mindenütt, hogy a Személyi Jövedelem-Adó 1 %-ával támogassák fenti tevékenységeinket, céljainkat, és ezáltal a fogyatékkal élő fiatalokat! Ez esetben a rendelkező nyilatkozatra ezt kell írni: “Mint a Többi Ember” Alapítvány Adószám:18711516-1-13
Kép6 032

árulás barlangja

Nagy jót tettetek velem, hogy ezt a kérést adtátok, hogy az Úr Jézus szenvedéséről akartok szemlélődni Húsvét előtt. Szeretem a követelményeket, amiket velem szembe állítanak, vagy a kéréseket, mert azt tapasztaltam életemben, hogy ezek mozgatják az embert, ezek vezetik el az embert újabb meg újabb területekre a hitünkben.
Most például a Szentírást kellett tanítanom a szociális képzőben Pécsett, Ó -és Újszövetséget, hát rövid néhány órában összefoglalni hallatlan jó hatással volt rám is, hogy kényszeríttet arra, hogy a Szentírásba ilyen szempontból belemélyedjek és próbáljam másoknak is az egészet összefoglalva adni.

Ez a ti kérésetek is most, hogy az Úr Jézus szenvedéséről elmélkedjünk, ez is úgy engem magamat is elvezetett valamire. Ráébredtem, hogy nagy hiány van a jelen vallási életünk gyakorlatában azáltal, hogy mi már nem elmélkedünk úgy, olyan behatóan az Úr Jézus szenvedéséről, mint a mi őseink a középkorban, vagy például Pázmány. Pázmánytól megvan az a három kötet, amit a Szent István Társulatban kiadtak ott. Jelentős rész az Úr Jézus szenvedéséről való beszédek. És ezt úgy kell elgondolni, hogy két-három órán keresztül hallgatták a hívek még Pázmány idejében az Úr Jézus szenvedésének az elmondását és a hozzá kapcsolódó észrevételeket, elmélkedést. Hiányzik ez a mai keresztény életünkből.

Hát pótoljuk be ezt a hiányt és feladom akkor mindjárt az első szemlélődéshez számotokra az anyagot. A középkorban a hívek nem maguk szemlélődtek, hanem egy-egy szónok segítette őket a szemlélődésben. Két-három óra hosszat együtt voltak és így kölcsönösen együtt csinálták a szenvedésről szóló elmélkedést meg szemlélődést és imádkoztak.

Most Szent Ignác szellemében nem együtt fogunk szemlélődni, hanem én szeretném a gyakorlatot, a gyakorlathoz való indításokat adni nektek, hogy ti magatok szemlélődjetek.
Úgy tudom, hogy a szemlélődésről már ti nektek fogalmatok van, tehát erre építhetek. Akkor most mindjárt megadom a szemlélődésnek a tárgyát. Az Úr Jézus a Getszemáni kertben.

Az első előgyakorlatban menjünk oda egész közel, nézzünk szét ott a Getszemáni kertben. Mert az utolsó vacsora termével kapcsolatban semmi biztos támpontunk nincs, hogy az a terem volt-e amit most mutatnak. Ezt a keresztesek átépítették egy gótikus teremmé, és nem is biztos, hogy ugyanazon a helyen volt, mert különböző hagyományok voltak Jeruzsálemben arra vonatkozólag, hogy hol volt az utolsó vacsora terme. De a Getszemáni kert az maradt Getszemáni kert. Ez a hely biztos ott volt, ahol most mutatják, ahol most is tudjuk. Tehát nézzünk szét ezen a helyen.

Az Úr Jézus az utolsó vacsora után ide ment. Énekekkel, zsoltárokkal, imádkozva, énekelve mentek ki ide nagycsütörtök estén. Egy határozott kert volt olajfákkal. Ma is van még ott kilenc ősöreg olajfa, amelyek – noha annak idején Jeruzsálem ostromakor kivágták még a fákat is Jeruzsálem környékén – a kivágott olajfák tövén nőtt sarjadékokból valók.
Mit kérjünk ezen a szemlélődésen? Az Úr Jézus szenvedése szeretetből vállalt szenvedés. Az Ő szenvedése olyan, mint egy hőmérő: szenvedésének nagysága méri a szeretetének a nagyságát. Kérjük, hogy úgy érezzük meg az Úr Jézusból a szenvedésén keresztül az Ő szeretetét, hogy az állandóan ránk melegítsen, szinte süssön napként felénk. Megérezzük az Úr Jézusból az Isten szeretetét, mert erre hallatlan nagy szükségünk van, főleg nekünk, mai embereknek. De úgy érezzük meg ezt a ránk, felénk sütő, tüzelő szeretetet, hogy az bennünk visszhangra leljen, késztessen minket viszonzásra és megtaláljuk a viszonzásnak a módját is.

És most szemlélődjünk. A szemlélődés szerkezete Szent Ignácnál az, hogy a személyeket nézzük, aztán azt, hogy mit mondanak, mit tesznek, de nem valami merev szabály szerint, hanem hol ezt, hol azt. Ez a három szempont, ami segít bennünket, hogy együtt éljünk velük, hogy a hatásuk alá kerüljünk azoknak, akik itt szerepelnek, akiket itt nézünk. Hogy azok, akik itt az Isten kegyelmét hordozzák, jó hatással legyenek ránk, és teljesen hatásuk alá vonjanak bennünket. Akik pedig a szereplők közül hibáznak, vétenek – mint itt az apostolok is elalszanak, mint Júdás, aki elárulja az Úr Jézust –, ők meg megint más hatással legyenek ránk, üdvös hatással, hogy visszatartsanak ugyanazoktól a hibáktól. Így nézzük most a szereplőket.

Először a szemlélődés első részében az utolsó vacsora terméből jövet halljunk valamit az Úr Jézus ajkáról, halljunk egy mondatot, ami itt nagyon fontos. Amikor azt mondja nekik: „keljetek fel, menjünk”. Az utolsó vacsora is így fejeződik be: „most keljetek fel és menjünk”. Valahogy ezeken a szavakon keresztül megérezzük azt, hogy e mögött a mondat mögött az Úr Jézus részéről mi van.

Hasonló ez a mondat ahhoz, amit Lukács leír máshol, ahol Jeruzsálem felé indul el az Úr Jézus tanítványaival és azt mondja Lukács: „érckemény lett az arca”. Görög szót használ itt: olyan lett az arca, mint a vas, az érc, hogy olyan elszántan indult Jeruzsálem felé, a szenvedése felé.
Az Úr Jézus egzisztenciális érzések hatalmában van: félelem meg szomorúság meg undor. Az emberi lét hatása ez rajta. És a kilenc tanítvány ott hátul lemaradt, a három tanítvány közelebb hozzá; az is lemaradt, és nem imádkoznak. Elfogta őket a gyöngeség, elalszanak. Ő meg itt van.

Szemlélődjük ezt a jelenetet és érezzük meg a szomorúsággal, a félelemmel és undorral küzdő Úr Jézusban a szeretetének ezt a végső erejét, mert annak erejében küzdött és küzd azért, hogy az Atya akarata legyen meg. Ne az, amit én akarok, hanem Atyám, amit Te akarsz. Az Ő akarata, az Ő emberi akarata, ami felé az embersége hajlana.

Mi lenne az? Talán az elfutni, itt hagyni ezt az egészet, lecsapni mindent, nem érdemlik ezek meg; és így tovább. Talán ez lenne az Ő akarata? Vagy menni külföldre valahova? Disszidálni ebből a zsidó népből, mert ez borzasztó nép…

Ne az én akaratom legyen meg. Ne a gyönge, gyáva emberi testnek, vérnek a félelme legyen az akaratom, hanem a Te akaratod legyen meg. Itt aztán megtalálja a kapaszkodót, mert nagyszerű dolog egyet akarni Istennel.

Meg vagyok róla győződve, hogy a mi életünknek ez az igazi titka. Emberileg is megélitek azt talán a barátságban vagy a szerelem élményében, hogy ketten egyet akarni. Ketten egy szövetségre jutni. Hogy micsoda szépségeket, gazdagságot, erőt rejthet az, ha igazán jól, szépen egy akaratra tudunk jutni akár csak ketten is.
támogassa alapítványunkat!
Az adományozó szelvényre ezt írja:
Mint a többi ember Közhasznú Alapítvány
Adószám: 18711516-1-13 előre köszönik szépen

Elgondolhatjuk

Elgondolhatjuk azt a megjegyzést: nézd Mester, melyen gyönyörű kövek. Fehér márványkövek voltak ott, azokkal borították a templomot. Mi emberek úgy vagyunk, hogy a szemünk megakad annál, ami ott van. Az Úr Jézus azonban nem a közvetlen közelit látja. És nem is akarja, hogy az övéinek a szeme megakadjon a világ építőkövein. Messze áttekinti az egész időt, ami rendelkezésre áll, hogy az ő vetése megérjen. Hogy majd milyen időjárás jön. És amikor ebbe tekint bele, akkor azt mondja először az övéinek: olyan idők jönnek, amelyekben majd vigyáznotok kell, hogy félre ne vezessenek benneteket! Ne bolyongjatok! Azt mondja: planéte. Mi is használjuk ezt a szót: planéta, vagyis bolygó, amelyik körös-körül bolyong az űrben, össze- vissza megy, de sosem a középpontban van. Ti se bolyongjatok, tévedezzetek a dolgok körül a fölszínen!
Ha a magunk életéből, tapasztalatainkból leszűrjük: mennyi minden próbálja az Úr Jézus tanítványait félrevezetni, hogy tévedezzünk. Minden korszakban ez a helyzet. Az Úr Jézus tanítványainak ezen kell átmenni. Ez az érlelő idő. Ahogy őt is minden megpróbálta félrevezetni. A kísértő, a tömeg, az írástudók, a vezetők megfélemlíteni, félre vinni, még Péter is, meg a tanítványok várakozása is. De az Atya akaratát nézte, és nem engedte magát se jobbra, se balra, semerre félrevinni. Ezt mondja övéinek is: ne tévedezzetek!
Lukács korában is nehéz volt a keresztényeknek megtalálni az igazi utat, hiszen micsoda problémák álltak eléjük! A zsidóság felé próbáltak volna tájékozódni a zsidó keresztények. A pogány szokások felé a pogányságból megtért keresztények. És ugyanakkor kitört az üldözés. A zsidóság részéről is, meg már Róma részéről is. Borzasztó nehéz volt az első keresztényeknek! És közülük is támadtak, akik hamis tanításokat mondtak. Félreértették még azt is, amit az Úr Jézus az eljöveteléről mondott.
Lukács a Boldogságos Szűz meg az apostolok tanításából ezeket kiragadja. Egészen kiemelkedik ez a felszólítás az egész részletből: Ne tévedezzetek! Az ember értelmének ad támpontot. Mert mi lenne, ha akár csak egy-egy részegyház magára volna hagyva! Például a magyar egyház: amikor megfélemlítik, amikor ránehezedik az állam hatalmas nyomása, és mindenféle divat hatása. Hogy el tudna az igazság útjáról térni!
Aztán más országokban: a missziós országokban. Afrika. Japán. Kína. Az Egyesült Államok technikai haladása mennyi hatással próbálja a keresztényeket a divat szerint elterelni az Úr Jézustól. Ne tévedezzetek!
Mi is érzékeljük: a napok apró-cseprő, kisebb-nagyobb dolga hogy elterelne a lényegestől, az Úr Jézustól, hogy bolyongjunk mindenfelé körös-körül. Nála kell kikötnünk! Ne tévedezzünk!
A másik, amit az Úr Jézus fölvillant: a félelmetes dolgok. A megfélemlítő, ami nem az értelmünket zavarja meg, hanem a félelmen keresztül kishitűségre, csüggetegségre
visz bennünket: hallotok majd lázadásról, háborúkról, pestisről, járványról. Jelek lesznek az égen, mint Lukács korában, Jeruzsálem ostromát megelőzően a zsidó hagyomány mondja: egy kard alakú csillagkép volt egy esztendőn keresztül a város fölött. Egy üstökös állt ott, és láthatták. Jelezte az eseményeket.
Mink is minden eseményben, amiről hallunk, tudhatjuk: ezek jelei egy roppant nagy dolognak, az Úr Jézus végső eljövetelének, amely titokzatosan fog lezajlani. Ember azt elképzelni előre nem tudja.
És az akaratunk számára azt mondja: ne aggodalmaskodjatok előre, hogy majd mit hogy csináltok, mit mondotok! Én adok majd nektek szájat és bele bölcsességet. Milyen kijelentés ez az Úr Jézus részéről akkor! Ott áll Jeruzsálemben a szenvedése, kínszenvedése, a kereszthalála előtt, és a messze korba tekint előre… én majd adok nektek erőt és bölcsességet.
Tehát tudja azt, hogy Ő átfog minden időt. Ő ott lesz az övéi mellett. Ezt mondja nekünk is. De nem csak mondja: minden nap tapasztaljuk. Ad nekünk szájat és bele bölcsességet, hogy mit mondjunk, és mit gondoljunk. És ad a szívünkbe reményt és bele bátorságot, hogy hogy várjuk őt.
Mert a végén a harmadik, amit mond, ez: kitartó türelemben fogjátok megnyerni a lelketeket. Állhatatosságban. Az állhatatosság, a remény, a kitartás valamihez kapcsolódik. Olyan lelkület, ami valamibe kapaszkodik, és onnan merít erőt. Az Úr Jézus is arra gondol, hogy virrasszunk, hogy legyünk állhatatosak – mint a násznép! Mint a menyasszony: abba kapaszkodik, aki őt megkérte, aki őt már kiválasztotta,
Az Úr Jézus eljövetelét abban a korban tesszalonikiek például arra használták föl, hogy ha vége lesz a világnak, akkor minek dolgozzunk. És nem dolgoztak. Tévedtek. Szent Pál a maga példájával mondja: ez az idő arra való, hogy szorgalmasan, minden nap, mint a méhek, hangyák dolgozzunk, mert ez az egész világ nem arra való, hogy félrevezessen vagy megfélemlítsen bennünket, hanem hogy eszköz legyen: gyűjtjük a szeretet mézét az örök életre, mert az megmarad.
azért támogosa alapítványunkat.
Kérem, adója 1 %-ával támogassa alapítványunkat!
Az adományozó szelvényre ezt írja:
Mint a többi ember Közhasznú Alapítvány
Adószám: 18711516-1-13 előre köszönik szépen

egy hosszú hétrvége

Múlt héten hosszú hétvégébe kezdtek egyes helyeken ott hétfői napon pihentek az ,

,

emberek és nem dolgokkal kezdték hét első napját akik úgy vannak pár embert érint ,

hogy nekik nincsen ilyenkor pihenő olyan vannak lehet ők lehet nagy ünnepet meg ,

ünnepelik otthon családjával többi sajnos más végzi kel lehet a helyen .mi az alapítványba,

ahol vagyok hosszú hétvégét tartottak nálunk előtte tartunk meg szombaton hétfői mert így,

gondoltuk ki mi nem tartunk meg hétfői foglalkozást előre meg inkább pihentünk március,

14én foglalkozás nem volt mi is pihentünk azon napon úgy voltunk vele ezzel ,hogy,

hosszú hétvégén volt mi alapítványunk nem volt össze jövetel se ezen hétvégén mindenki ,

az alapítványból lehet pihenéssel ki kikapcsolódással töltötte napját az alapítvány tagok,

ingen csak volt mit beszámolni most szerdán amikor hosszú hétvégén be számoltak ,

ifjoncok kinek hogy zajlott hosszú hétvégéje családjával otthon meg tárgyalták kinek,

hogy zajlott pihenő nekem elmondom nálam sincsen akkor pihenő minden kerék vágásba,

megy napközbe megy nagyobb ünnepkor pihenek ,amióta úgy mondva történt érdekes ,

dolog amit magam vettem észre szólni illetékes embernek az alapítványba az óta nem igazán ,

köszön az ember azt észre de úgy vagyok igazam volt jogos volt amit mondtak neki.,

Ezt dolgot bővebben nem lehet .Bagó Zoli folytatta szövést . Tomi folytatta hímzést .

Zsanett ,Fecó húsvétra készülődtek foglalkozón 2hét múlva itt van húsvéti ünnepek mindenütt,

így húsvéti színezőket színezet ki Zsanett Fecó többiek készülődtek húsvétra ők is húsvéti,

színezőket színezetek Lenke láncot készített .Erzsike kivágott tulipánt papírból elég ,

ügyesség dolog ezzel fejlődik ember . Horváth Zoli ,Lackó segíttek konyhában Mancika,

néninek gobocs nudli készítésében ami nagyon finomra sikerült el is fogyott összes,

elmosogatunk rendbe raktuk termet most szerdai foglalkozást pedagógus Marika néni,

Mancika néni tartotta foglalkozást ifjoncoknak délbe mentünk haza .

1 kg krumpli

  • liszt
  • 1 db tojás
  • 20 szem szilva
  • porcukor
  • fahéj
  • 15 dkg zsemlemorzsa
  • 1 mokkáskanál zsír
  • 10 dkg kristálycukor
  • 2 mokkáskanál fahéj

A szilvákat szétnyitom és mindegyik közepébe teszek egy kiskanál fahéjas porcukrot a mag helyére.

  1. A krumplit kockára vágva megfőzöm, jól lecsepegtetem, gyúródeszkára borítom és még melegen összetöröm, hagyom teljesen kihűlni.
  2. Amikor teljesen kihűlt szórok rá lisztet, hozzáütök egy tojást. Ez fontos, mert így nem esik majd szét a tészta. Összegyúrom és ha kell még liszt, akkor szórok hozzá keveset, csak annyi kell, hogy a tészta jól összeálljon. A gombóc tésztája 

akkor finom, ha nagy része krumpli, tehát könnyű, nem kemény, lisztes gumi.

  1. A deszkát jól belisztezem és a tésztát ketté veszem. Először csak a felét nyújtom ki, mert így könnyebb vele bánni. Közben egy nagy fazékban teszek fel vizet forrni és odakészítem a kevés zsíron világosbarnára pirított morzsát is. Mivel a tésztában egyáltalán nincs cukor édesíteni kell, ezért a morzsát összekeverem a fahéjjal és a cukorral és abba forgatom a megfőtt gombócokat.

A kinyújtott tésztát kockákra vágom, ráteszem a szilvát, gombóccá formálom. Forró vízbe rakom. Ha feljöttek a víz színére akkor még főzöm 2-3 percig, hogy a szilva megfőjön benne, akkor kiszedem a cukros morzsára, jól meghempergetem benne.

hozzávalók / 4 adag

60 dkg burgonya

2 db tojás

15 dkg rétesliszt (amennyit a krumpli felvesz)

1 csipet só

3 dkg vaj

2 dkg zsemlemorzsa

A krumplit sós vízben puhára főzzük. Meghámozzuk és még langyos állapotban krumplinyomón átnyomjuk.

Megsózzuk, hozzáadjuk a tojásokat és annyi lisztet, hogy nem túl kemény, de már jól gyúrható tésztát kapjunk (a krumpli minősége határozza meg a liszt mennyiségét).

Deszkán centi vastag lapot nyújtunk belőle, amelyet 5 cm széles csíkokra vágunk.

A csíkokból centi vastag szeleteket, majd a szeleteket a tenyerünkkel a lisztes deszkán magunktól elgörgetjük, így keletkezik a nudliforma.

Forró, sós vízben kifőzzük (míg feljön a víz tetejére).

Vajon pirított zsemlemorzsára szedjük.

1% – éljetek vele, élnénk vele! Felhívással fordulunk Hozzátok. A Mint a Többi Ember Alapítvány egyike a térségünkben működő civil szervezeteknek. Alapítványunk felvállalta, hogy a fogyatékkal élő fiatalok önálló életvitelének kialakítását segíti. A kézműves tevékenységek (kötés, szövés, fazekasság,kosárfonás, stb), vásárlás, főzés, ügyintézés, kesztészkedés mellett nagy súlyt helyezünk a közösségi életre, hiszen társak, barátok, jó emberek nélkül minden sokkal nehezebb. Segítsetek nekünk! Most olyan időszak van, amikor mindenki megtehet, és meg is kell tennie egy lépést, hogy felelősségteljes embernek tudhassa magát.Senki nem gondolhatja, hogy ez fölösleges – mások úgyis megteszik -, hogy nem rajtunk múlnak a dolgok. Kérjük az adózó állampolgárokat Turán, és mindenütt, hogy a Személyi Jövedelem-Adó 1 %-ával támogassák fenti tevékenységeinket, céljainkat, és ezáltal a fogyatékkal élő fiatalokat! Ez esetben a rendelkező nyilatkozatra ezt kell írni: “Mint a Többi Ember” Alapítvány Adószám:18711516-1-13

egy világ

ha teheti és segíteni szeretne egy fogyatékkal élő fiatalokon hogy boldog életük legyen

adója 1% kával támogassa

támogassa alapítványunkat!
Az adományozó szelvényre ezt írja:
Mint a többi ember Közhasznú Alapítvány
Adószám: 18711516-1-13 előre köszönik szépenű

tartozó népnek tudta magát. Mégis mikor Sámuel tán királyt választott, vagy jelölt ki, akkor náluk is Isten akarataként választott ki a próféta valakit királlyá. Tán rossz tapasztalataik lettek a királlyal. Nagyon kevés király volt, akiben Istennek kedve telt, és azt tette, ami jó, ami kedves az Úr előtt. A király is alá volt rendelve Izraelben a törvénynek. Csak Dávidnál látjuk, hogy Isten aztán ígéretet tesz, hogy majd az ő utódai közül lesz valaki, aki az ő uralmát és trónját örökkévalóvá teszi. Igazi király lesz. És ez lett az Úr Jézus. Nem tudták elgondolni, hogy hogyan lesz majd, hogyan teszi Dávid uralmát, királyságát örökkévalóvá.
Az Úr Jézus aztán valósággal úgy jött a földre, mint egy-egy mesében fordul elő. Mint egy idegen országnak, egy messze országnak a hallatlanul bátor királya: egyszer csak ott van az ellenséges ország közepén egyedül, és megy a személyes bátorságával, hősiességével, bölcsességével, megy ott azt a népet meghódítani, megy ott forradalmat kelteni. Megy ott azt az egész népet megmozdítani, áttüzesíteni, mert az a nép az Ő Atyjához tartozik, azt igazságtalanul az Atyjától hódították el, és az Ő teljes személyes bátorságán, odaadásán múlik minden. És tudja, hogy meg fogja szerezni ezt az országot. És tudja, hogy győzelemre viszi, le fogja győzni ezt a világot, és az Atyjához visszavezeti.
Az Ő királysága örök királyság, nem e világról való, amint meg is mondja. Ez a jellege az Úr Jézus egész királyságának. Ő nagyon vigyáz arra, hogy nehogy félreértsék valahogyan az Ő királyságát.
Először a nép nagy lelkesen egészen úgy fogadja, mint valami földi nagyságot. Gondoljunk a kenyérszaporításra, hogy ez kell nekünk. S akkor elmenekül, elrejtőzik. Még az apostolok is hányszor értik félre. És mikor valami nagyszerű élményük van, gyógyított: ne mondjátok senkinek. Nem akar hozzájárulni semmivel, hogy félreértsék a királyságát. Nem ilyen értelemben vett király: mint kísértő gondolatot elutasítja a Sátánt. Pétert is: te Sátán vagy, nem azt gondolod, ami az Isten gondolata. Hogy nézne ki, ha Ő, a mennyek országa királya átállna ide az ellenséghez – így fogja ő ezt föl.
A legélesebben az Ő királyságát akkor engedi előtérbe lépni, mikor már a szenvedés ideje elérkezik. Nem tiltakozik, hogy a keresztre kiírják, hogy a názáreti Jézus, a zsidók királya. Megvallja Pilátus előtt, igen király vagyok, de az országom nem erről a világról való. A királyságát hozza az egyházba is, mikor egyházát megalapítja, az Ő egyházát.
Az egyháza nem azonos még az Ő királyságával, országával. Csak rábízza az egyházra az Ő országát. És amikor az ellenséges király, a világ fejedelme, aki ellen Ő jött, azt hiszi, hogy na, most már győzött, mikor ennek a világnak a hatalmasai megijedve, megrendülve attól a hangtól, attól a különös működéstől, az Ő szavaitól, beszédétől, szereplésétől, innen el akarják távolítani, meg akarják semmisíteni. És minden összefog ellene a kereszten: ennek a világnak valóban minden ijesztő hatalma, terrora – Isten bölcsessége akkor hajtja végre a nagy győzelmet, akkor győzi le Krisztus ezt a világot, és a világ fejedelmét. Akkor lesz hallatlan erejű királysága nyilvánvalóvá, hogy az erősebb ennek a világnak minden hatalmánál.
Ott győz a kereszten, azért ünnepeljük mi húsvétkor a keresztet. Csodálatos, ahogy ott, éppen ott, amikor megsemmisülni látszik emberi értelemben vagy világi értelemben, akkor ide a világba, erre a földre, az emberiség világába beárad Isten irgalma, igazsága, szentsége, szeretete, jósága, békéje a kereszten át, az Ő szívén át. Akkor árad ki a szívéből az a titok, amit hozott ide: az Isten országának a kincsei, ahogy a Krisztus király prefációban majd mondjuk: igazság és élet, szentség és kegyelem ajándékok, az igaz-volt, a megigazultság kincse, a szeretet és a béke.
Drága jó testvéreim!
Akik megértették Krisztus királyságát, mint Keresztes Szent János, Szent Ignác, de az összes szentek – Assisi Szent Ferenc –, azok mind nagyon világosan, pontosan tudták, hogy nekik ezt a világot le kell győzni. Minden csábítását, gazdagságát, tiszteletét, pompáját, hazugságait, blöffjeit, hogy ezt élesen és világosan le kell győzni. És minél jobban legyőzik, annál inkább Krisztuséi és annál hősiesebb, bátrabb harcosai Isten országának.
Ezt nagyon világosan tudnunk kell, hogy ezt minden nap szem előtt tartsuk: nekünk ebből a világból – mint a választott népnek Egyiptomból – csak olyan kincseket kell, szabad, lehet magunkkal vinni, amik már az örök életnek szólnak. Gyűjtsetek magatoknak kincseket, amiket rozsda nem emészt meg, moly nem rág meg. Jó cselekedeteket.
Nekünk tudnunk kell, hogy ezt a világot böjttel, imával, önmegtagadással lehet legyőzni, amiben az Úr Jézus nekünk példát adott, és mindig figyelmeztetett. Azt mondja, virrasszatok, imádkozzatok, legyetek éberen, ne hagyjátok megtéveszteni magatokat a világtól, ne engedjétek, hogy behatoljon közétek, a házaitokba, rendházaitokba, rendjeitekbe, közösségeitekbe a világias szellem. Vagy megtévesszen benneteket ennek a világnak a szórakozása, amit kínálgat, amit hazugul próbál hozzátok közel vinni. Akkor a só elveszti az ízét, akkor ki lesztek lúgozva, akkor nem értek az Isten királysága szempontjából semmit.
Krisztus királyságának a tudata köll, hogy itt legyen bennünk és a harcra készség, hogy mi valóban forradalmasított nép legyünk itt a világban, olyan nép, amelyet az Úr Jézus vezet innen ki. Olyan nép, amely tudja, hogy a halálon át is győzni fog, mert az Úr Jézus úgy jelenik meg aztán a királysága teljességében már, mint föltámadott: nekünk is oda kell jutni. És az a szenvedésen, halálon keresztül vezet, a kiüresítésen keresztül. Ahogy Keresztes Szent János mondja: semmivé kell válnia előttünk a világnak, és bennünk a világnak.
És minden öntömjénezésnek és minden hatalomkeresésnek, hatalmi mániának, ami ezerféle formában kiütközik rajtunk naponta, mikor mások fölé tesszük magunkat, még öntudatlanul is. Világi értelemben akarunk hatalmasak lenni. S hogyha tudjuk ezt világosan, hogy Krisztus királysága milyen, hogy az Atyától jövő királyság, hogy a szeretet királysága, hogy a béke, az igazságosság, az öröm királysága, hogy Ő, királyunk minden nap jön, és hozza ezeket a kincseket, és adja bőkezűen, és mi Vele egyesülünk a szentáldozásban, akkor nem győz le bennünket a világ. Akkor nem engedünk a világ szomorúságának. Ha szomorkodunk is, akkor is olyan az a szomorúság, mint a vajúdóé, aki világra hozza az újszülöttet, a föltámadó embert.
Ezért tör ki a mai napon az anyaszentegyházból egész különös erővel az alleluja, az örvendezés, a dicséret a királyunknak, hogy milyen nagyszerű vagy Te, Urunk, milyen hős vagy Te, ahogy elindulsz, és megharcolod a harcot értünk, és kiszabadítod népedet, és legyőzöd az ellenséget! Milyen bölcsesség a kereszt bölcsessége! Okosabb Isten oktalansága a világ minden bölcsességénél! Áldott vagy, Jézusunk, és milyen jó együtt lenni, egymást erősíteni ebben a harcban, és milyen nagyszerű lesz a győzelemben részt venni!
Úgy veszünk részt a győzelemben, ahogy kivettük részünket a harcban, az önmegtagadásban, az imában, a virrasztásban, az Úr Jézusnak és egymásnak a szeretetében, szolgálatában.
Ez mozgósítja Isten népét: Krisztus királyságának a tudata.
Függelék – a szentmise olvasmányai
Ez 34,11–12.15–17
Ezt mondja azért az Úr, az Isten: Nézzétek, magam gondoskodom nyájamról, és magam ügyelek rájuk.
Amint a pásztor szemlét tart nyája fölött, amikor elszéledt juhai között van, én is szemlét tartok juhaim fölött, amelyek azon a napon szétszóródtak. Visszahozom őket mindenünnen, ahová a felhő és sötétség napján szétszóródtak.
Magam terelgetem majd juhaimat és magam telepítem le őket – mondja az Úr, az Isten.
Megkeresem az elveszettet, visszaterelem az elszéledtet, bekötözöm a sérültet, ápolom a beteget, a kövér és egészséges fölött meg őrködöm. Az igazság szerint legeltetem őket.
Ami meg titeket illet, juhaim – mondja az Úr, az Isten -, nézzétek, igazságot teszek a juhok között, a kosok és a bakok között.
1Kor 15,20–26.28
De Krisztus feltámadt a halálból elsőként a halottak közül.
Mivel egy ember idézte elő a halált, a halottak is egy ember révén támadnak fel.
Amint ugyanis Ádámban mindenki meghal, úgy Krisztusban mindenki életre is kel.
Mindenki, amikor sorra kerül: először Krisztus, majd az ő eljövetelekor mindnyájan, akik Krisztushoz tartoznak.
Azután következik a vég, amikor is (Krisztus) átadja az Istennek, az Atyának az uralmat, miután minden felsőbbséget, hatalmat és erőt megsemmisített.
Addig kell ugyanis uralkodnia, amíg ellenségeit mind lába alá nem veti.
Utolsó ellenségként a halál semmisül meg, hiszen „mindent lába alá vetett”.
S ha majd minden alá lesz neki vetve, maga a Fiú is aláveti magát annak, aki mindent alávetett neki, hogy Isten legyen minden mindenben.
Mt 25,31–46
Amikor eljön dicsőségében az Emberfia és vele minden angyal, helyet foglal fönséges trónján.
Elébe gyűlnek mind a nemzetek, ő pedig különválasztja őket egymástól, ahogy a pásztor különválasztja a juhokat a kosoktól.
A juhokat jobbjára állítja, a kosokat pedig baljára.
Aztán így szól a király a jobbján állókhoz: Jöjjetek, Atyám áldottai, vegyétek birtokba a világ kezdetétől nektek készített országot!
Éhes voltam, és adtatok ennem. Szomjas voltam, és adtatok innom. Idegen voltam, és befogadtatok.
Nem volt ruhám, és felruháztatok. Beteg voltam, és meglátogattatok. Börtönben voltam, és fölkerestetek.
Erre megkérdezik az igazak: Uram, mikor láttunk éhesen, hogy enned adtunk volna, vagy szomjasan, hogy innod adtunk volna?
Mikor láttunk idegenként, hogy befogadtunk volna?
Mikor láttunk betegen vagy börtönben, hogy meglátogathattunk volna?
A király így felel: Bizony mondom nektek, amit e legkisebb testvéreim közül eggyel is tettetek, velem tettétek.
Ezután a balján állókhoz is szól: Távozzatok színem elől, ti átkozottak, az örök tűzre, amely a sátánnak és angyalainak készült.
Mert éhes voltam, s nem adtatok ennem. Szomjas voltam, s nem adtatok innom.
Idegen voltam, s nem fogadtatok be. Nem volt ruhám, s nem ruháztatok fel. Beteg és fogoly voltam, s nem jöttetek el meglátogatni.
Ekkor ezek is megkérdezik: Uram, mikor láttunk éhesen vagy szomjasan, idegenként vagy ruhátlanul, betegen vagy börtönben, s nem voltunk szolgálatodra?
Erre majd ezt feleli: Bizony mondom nektek, amit a legkisebbek valamelyikével nem tettetek, velem nem tettétek.
Ezek örök büntetésre mennek, az igazak meg örök életre.”
Izrael idegenkedett attól, hogy királya legyen, mert ő külön, egyenesen Istenhez tartozó népnek tudta magát. Mégis mikor Sámuel tán királyt választott, vagy jelölt ki, akkor náluk is Isten akarataként választott ki a próféta valakit királlyá. Tán rossz tapasztalataik lettek a királlyal. Nagyon kevés király volt, akiben Istennek kedve telt, és azt tette, ami jó, ami kedves az Úr előtt. A király is alá volt rendelve Izraelben a törvénynek. Csak Dávidnál látjuk, hogy Isten aztán ígéretet tesz, hogy majd az ő utódai közül lesz valaki, aki az ő uralmát és trónját örökkévalóvá teszi. Igazi király lesz. És ez lett az Úr Jézus. Nem tudták elgondolni, hogy hogyan lesz majd, hogyan teszi Dávid uralmát, királyságát örökkévalóvá.
Az Úr Jézus aztán valósággal úgy jött a földre, mint egy-egy mesében fordul elő. Mint egy idegen országnak, egy messze országnak a hallatlanul bátor királya: egyszer csak ott van az ellenséges ország közepén egyedül, és megy a személyes bátorságával, hősiességével, bölcsességével, megy ott azt a népet meghódítani, megy ott forradalmat kelteni. Megy ott azt az egész népet megmozdítani, áttüzesíteni, mert az a nép az Ő Atyjához tartozik, azt igazságtalanul az Atyjától hódították el, és az Ő teljes személyes bátorságán, odaadásán múlik minden. És tudja, hogy meg fogja szerezni ezt az országot. És tudja, hogy győzelemre viszi, le fogja győzni ezt a világot, és az Atyjához visszavezeti.
Az Ő királysága örök királyság, nem e világról való, amint meg is mondja. Ez a jellege az Úr Jézus egész királyságának. Ő nagyon vigyáz arra, hogy nehogy félreértsék valahogyan az Ő királyságát.
Először a nép nagy lelkesen egészen úgy fogadja, mint valami földi nagyságot. Gondoljunk a kenyérszaporításra, hogy ez kell nekünk. S akkor elmenekül, elrejtőzik. Még az apostolok is hányszor értik félre. És mikor valami nagyszerű élményük van, gyógyított: ne mondjátok senkinek. Nem akar hozzájárulni semmivel, hogy félreértsék a királyságát. Nem ilyen értelemben vett király: mint kísértő gondolatot elutasítja a Sátánt. Pétert is: te Sátán vagy, nem azt gondolod, ami az Isten gondolata. Hogy nézne ki, ha Ő, a mennyek országa királya átállna ide az ellenséghez – így fogja ő ezt
A legélesebben az Ő királyságát akkor engedi előtérbe lépni, mikor már a szenvedés ideje elérkezik. Nem tiltakozik, hogy a keresztre kiírják, hogy a názáreti Jézus, a zsidók királya. Megvallja Pilátus előtt, igen király vagyok, de az országom nem erről a világról való. A királyságát hozza az egyházba is, mikor egyházát megalapítja, az Ő egyházát.
Az egyháza nem azonos még az Ő királyságával, országával. Csak rábízza az egyházra az Ő országát. És amikor az ellenséges király, a világ fejedelme, aki ellen Ő jött, azt hiszi, hogy na, most már győzött, mikor ennek a világnak a hatalmasai megijedve, megrendülve attól a hangtól, attól a különös működéstől, az Ő szavaitól, beszédétől, szereplésétől, innen el akarják távolítani, meg akarják semmisíteni. És minden összefog ellene a kereszten: ennek a világnak valóban minden ijesztő hatalma, terrora – Isten bölcsessége akkor hajtja végre a nagy győzelmet, akkor győzi le Krisztus ezt a világot, és a világ fejedelmét. Akkor lesz hallatlan erejű királysága nyilvánvalóvá, hogy az erősebb ennek a világnak minden hatalmánál.
Ott győz a kereszten, azért ünnepeljük mi húsvétkor a keresztet. Csodálatos, ahogy ott, éppen ott, amikor megsemmisülni látszik emberi értelemben vagy világi
ha teheti és segíteni szeretne egy fogyatékkal élő fiatalokon hogy boldog életük legyen

adója 1% kával támogassa

támogassa alapítványunkat!
Az adományozó szelvényre ezt írja:
Mint a többi ember Közhasznú Alapítvány
Adószám: 18711516-1-13 előre köszönik szépen

kiből lesz jó főnők

Tekintsük át a vezetővé válás ösztönzőit. – Az egyik vezetői motívum az az őszinte meggyőződés, hogy vezetőként olyasmit tud majd tenni, amire alacsonyabb szinten képtelen lenne. Ez készteti a jó képességű embereket a vezetéssel járó felelősség vállalására. Egy másik, de jóval kevésbé nemes ok az önteltség, mely például abban fejeződik ki, hogy különféle bizottságban magára vonja a figyelmet. Könnyen elképzelhetjük a főnököt, amint léggömbként, önteltséggel telve emelkedik egyre feljebb. További – egy gyengébb és általában nem tudatosuló – ösztönző a bizonytalanság-érzés, melyet az illető mások feletti hatalmi pozíció által igyekszik kompenzálni. Sok diktátor igen bizonytalan volt, és méginkább azzá vált hatalomra kerülésekor, elszigeteltségének növekedését és mások általi fenyegetettségét érezve. Kevésbé gyakori tényező a mások irányítására való törekvés és az, hogy a legtöbbet hozza ki belőlük. Valójában a mások feletti hatalom kompenzációt jelenthet az együttműködési képtelenségre. Nagyritkán az is előfordul, hogy valaki azért akar vezető lenni, mert elvesztette a többiek iránti érdeklődését.
Bizottságok vagy egyéb kinevezések is eredményezhetnek rossz főnököt. A bizottságok ugyanis gyakran nem tudják pontosan, mit is akarnak, és nem sokat tesznek a tényleges célok eléréséért. A bizottság sokkal inkább szolgaként, mint erős főnökként viselkedik – vagy ha mégis erős főnökként teszi dolgát, akkor az együttműködés látja kárát. A bizottsági tagok általában keveset tudnak vagy tapasztaltak menedzsmentből, így nem is meglepő, ha hibát követnek el. Mindenesetre egy bizottsági interjú aligha megfelelő módszer egy leendő főnök adott munkakörre való alkalmasságának megállapítására.

A vezető eleinte talán sokmindent tud a főnöki lét dolgairól, de gyengéi idővel általában növekednek. Ha például távolságot tart beosztottaitól, vagy nehezen teremt kapcsolatot velük, akkor egyre inkább elzárkózik előlük. Ha öntelt, akkor e tulajdonságát az irányában megnyilvánuló tiszteletadás csak tovább erősíti. Ha bizonytalan, akkor ragaszkodik a hivatali külsőségekhez és tartózkodó a beosztottakkal. Örömmel lesz tagja számos külső bizottságnak és testületnek, amely a fontosság érzését kölcsönzi, kellemes és igazolt időtöltést biztosít ahelyett, hogy könyvtárát próbálná menedzselni. A külső bizottságokban és testületekben töltött idő lassan meghaladja a könyvtáron belül töltöttet. Ez azonban még nem lenne baj – hiszen van főnök, akinek puszta távolléte is nagyon hasznos és költséghatékony dolog – hátrány azonban, hogy távollétében nem lehet fontos döntéseket hozni, és ha olyan a természete, akkor visszatértekor mindent felborít.
A főnököt általános elszigeteltsége hajlamossá teszi az önáltatás számos formájára. Általában úgy véli, hogy az általa vezetett egység jól működik, csupán valamivel több pénzre lenne szükség. Szerinte a beosztottak elégedettek (leszámítva a néhány nyughatatlant és bajkeverőt), a munkatársak szeretik, sőt csodálják is őt. Az épületben sétálva azt gondolja, hogy az emberek örömmel látják őt. Szerinte egészen megváltozott a könyvtár, mióta ő van ott. Lehet, hogy ezekben az állításokban van igazság, de ha így van, ha úgy, a főnök hajlamos hinni bennük. Ezek a hitek azonban aláaknázzák a sokszor gyenge lábakon álló önismeretet. Nagyon őszintének kell lennie ahhoz, hogy felismerje esendőségét, és hogy itt-ott elkövetett hibáit beosztottai előtt is beismerje.
Sajnos a főnöknek elég nehezen juthat tudomására, miként is tekintenek rá mások, és hogy mi az, amit rosszul tesz. Senki sem mondja el neki, még akkor sem, ha az illető egyébként jó barátja. Tehát senki, kivéve a tanácsadó (akire még visszatérünk). A főnök tehát hajlamos abban az illúzióban ringatni magát, hogy beosztottai nyitottak vele szemben, hiszen például múltkor egy bizonyos ügyben nem értettek vele egyet. Mindazonáltal az ilyen, viszonylag kis kritika nem azt jelenti, hogy bíznak is benne. Tény az is, hogy a főnökkel szemben táplált leggyakoribb érzés a bizalom hiánya. A másik az, hogy a főnök sem bízik meg munkatársaiban.
Lojalitás pedig csak a bizalom talajáról fakadhat. Emlékszem, egyszer egy főnök azt mondta nekem, hogy látja, mit is kellene változtatni, de meglévő beosztottaival semmire sem jut. Ehhez persze tudni kell, hogy tizenöt éve volt ott vezető, a legtöbb beosztottját ő vette fel, illetve tartotta ott. Továbbá elég otromba dolog a könyvtár komoly hiányosságaiért a munkatársakat hibáztatni. De a főnök – függetlenül ettől – ilyen hozzáállással alig várhat el lojalitást beosztottaitól. (A konkrét esetben a munkatársak lényegesen lojálisabbak voltak, mint ahogyan a főnök gondolta volna.)
Sokszor a legjobb főnök sem veszi észre, hogy uralkodik ahelyett, hogy irányítana. Voltam olyan megbeszélésen, amelyen a főnök gondolatainak felvázolásával kezdett, majd azon csodálkozott, hogy milyen mérsékelt volt a reakció. A főnök ugyanis ilyenkor általában olyan dolgot vet fel, amelyen több napon át gondolkodott. A jelenlévők pedig általában vagy nem tudnak elég gyorsan gondolkodni (pl. nem áll módjukban jegyzetelni), vagy nem akarnak a felettessel konfrontálódni. Ha pedig a főnök helyettük gondolkodik, akkor meg miért is aggódjanak? Sem benne, sem hallgatóiban nem tudatosul ez a helyzet, és ezért nehéz változtatni. (Bevallom, magam is ezt tettem, és eszembe sem jutott addig, amíg egy tanácsadó fel nem hívta erre a figyelmemet – saját főnököm jelenlétében.)
A legtöbb vezető abban a hitben él, hogy delegál, pedig csak az elvégzendő feladatot osztja lejjebb anélkül, hogy felelősséget is adna hozzá. A kettő között pedig hatalmas a különbség. A beosztottak a vezetőtől irányítási képességet várnak el, nem pedig utasítások sorát. Ennek ellenére legtöbbször az utóbbit kapják.

ha teheti és segíteni szeretne egy fogyatékkal élő fiatalokon hogy boldog életük legyen

adója 1% kával támogassa

támogassa alapítványunkat!
Az adományozó szelvényre ezt írja:
Mint a többi ember Közhasznú Alapítvány
Adószám: 18711516-1-13 előre köszönik szépen

emlékezés 1napra

Az 1848-49-es szabadságharc és forradalom eseményeire, neves alakjaira, közkatonáira emlékezünk március 15-én. Az 1848-49-es eseményeket többnyire két szóval jellemezzük: forradalom és szabadságharc.

Ezen a napon a magyar szabadságharc kezdetét ünnepeljük. Március 15-e jelképpé vált, nemzetünk szabadságszeretetét, szabadság utáni vágyát fejezi ki.

Az 1848-49-es forradalom és szabadságharc Magyarország újkori történetének egyik meghatározó eseménye, a nemzeti identitás egyik alapköve. Társadalmi reformjaival a polgári átalakulás megindítója, önvédelmi harcával a nemzeti mitológia részévé vált. Szerves része volt az 1848-as európai forradalmi hullámnak, azok közül viszont lényegében egyedül jutott el sikeres katonai ellenállásig. Eredményességét mi sem mutatja jobban, hogy csak a cári Oroszország beavatkozásával lehetett legyőzni, amelynek soha ekkora hadserege addig nem járt még külföldön. Gyakorlatilag az 1848-49-es harc a magyar nemzet történetének leghíresebb háborús konfliktusa is.

A végső lökést a reformok ügyében végül 1848. március 15-e jelentette, amikor a pesti radikális ifjúság vér nélkül érvényt szerzett az ún. 12 pontnak. Ezalatt Kossuth Bécsben tárgyalt a Habsburg vezetőkkel. V. Ferdinánd először nem akarta szentesíteni a pozsonyi országgyűlésen előző nap megszavazott feliratot, azonban 16-án hajnalban – hallva a Pest-Budán történtekről – kénytelen volt engedni.

Március 15-én a bécsi forradalom hírére magyar küldöttség indult a pozsonyi országgyűlésről a császári városba, s időközben Pesten is kitört a forradalom. Március 16-án Bécsbe is eljutott a pesti forradalom híre. Az udvar meghátrált, s kénytelen volt engedni a pozsonyi küldöttség követeléseinek. Hozzájárult március 17-én gróf Batthyány Lajos miniszterelnöki kinevezéséhez. Beleegyezett az önálló magyar kormány megalakulásába. Megígérte, hogy a király szentesíti a reformtörvényeket. A gróf Batthyány Lajos vezetésével megalakuló új kormány már nem a királynak, hanem az ország választott képviselőinek, a magyar országgyűlésnek tartozott felelősséggel. Ezért tehát független, és felelős kormány volt.
Magyar vagyok. Legszebb ország hazám
Az öt világrész nagy területén.
Egy kis világ maga. Nincs annyi szám,
Ahány a szépség gazdag kebelén.
Van rajta bérc, amely tekintetet vét
A Kaszpi-tenger habjain is túl,
És rónasága, mintha a föld végét
Keresné, olyan messze-messze nyúl.

Magyar vagyok. Természetem komoly,
Mint hegedűink első hangjai;
Ajkamra fel-felröppen a mosoly,
De nevetésem ritkán hallani.
Ha az öröm legjobban festi képem:
Magas kedvemben sírva fakadok;
De arcom víg a bánat idejében,
Mert nem akarom, hogy sajnáljatok.

Talpra magyar, hí a haza!
Itt az idő, most vagy soha!
Rabok legyünk vagy szabadok?
Ez a kérdés, válasszatok! –
A magyarok istenére
Esküszünk,
Esküszünk, hogy rabok tovább
Nem leszünk!
Rabok voltunk mostanáig,
Kárhozottak ősapáink,
Kik szabadon éltek-haltak,
Szolgaföldben nem nyughatnak.
A magyarok istenére
Esküszünk,
Esküszünk, hogy rabok tovább
Nem leszünk!
Sehonnai bitang ember,
Ki most, ha kell, halni nem mer,
Kinek drágább rongy élete,
Mint a haza becsülete.
A magyarok istenére
Esküszünk,
Esküszünk, hogy rabok tovább
Nem leszünk!
Fényesebb a láncnál a kard,
Jobban ékesíti a kart,
És mi mégis láncot hordtunk!
Ide veled, régi kardunk!
A magyarok istenére
Esküszünk,
Esküszünk, hogy rabok tovább
Nem leszünk!
A magyar név megint szép lesz,
Méltó régi nagy hiréhez;
Mit rákentek a századok,
Lemossuk a gyalázatot!
A magyarok istenére
Esküszünk,
Esküszünk, hogy rabok tovább
Nem leszünk!
Hol sírjaink domborulnak,
Unokáink leborulnak,
És áldó imádság mellett
Mondják el szent neveinket.
A magyarok istenére
Esküszünk,
Esküszünk, hogy rabok tovább
Nem leszünk!
Édei évbe is támogosa alapítványunkat

sérült fiatalokkal foglalkoznak és meg kapják szeretet meg Boldoggá tenni akarjuk

életüket .adója 1%kát adományozza nekünk idei évbe is .

azért támogosa alapítványunkat.
Kérem, adója 1 %-ával támogassa alapítványunkat!
Az adományozó szelvényre ezt írja:
Mint a többi ember Közhasznú Alapítvány
Adószám: 18711516-1-13 előre köszönik szépen

Magyar vagyok. Büszkén tekintek át
A multnak tengerén, ahol szemem
Egekbe nyúló kősziklákat lát,
Nagy tetteidet, bajnok nemzetem.
Európa színpadán mi is játszottunk,
S mienk nem volt a legkisebb szerep;
Ugy rettegé a föld kirántott kardunk,
Mint a villámot éjjel a gyerek.

Magyar vagyok. Mi mostan a magyar?
Holt dicsőség halvány kisértete;
Föl-föltünik s lebúvik nagy hamar
� Ha vert az óra � odva mélyibe.
Hogy hallgatunk! a második szomszédig
Alig hogy küldjük életünk neszét.
S saját testvérink, kik reánk készítik
A gyász s gyalázat fekete mezét.

Magyar vagyok. S arcom szégyenben ég,
Szégyenlenem kell, hogy magyar vagyok!
Itt minálunk nem is hajnallik még,
Holott máshol már a nap úgy ragyog.
De semmi kincsért s hírért a világon
El nem hagynám én szűlőföldemet,
Mert szeretem, hőn szeretem, imádom
Gyalázatában is nemzetemet!

egy szerencsétlenségem

Kit ért már életbe igen csak szerencsétlenség ,és baj életébe küzdődik olyankor ember,

hogy helyre hozzá dolgokat ami váratlanul érte őt azon napon amikor őt szerencsétlenség,

érte elmondom múlt héten történt ilyen dolog velem képzeljék el zsebembe van az dolog,

ami kel ügyintézésekhez meg eltudják érni illetőt ha szeretnének valamit tőle azért szoktam,

magammal vinni amikor távol vagyok olyan is szokott lenni hogy nem érek-rá akkor nem,

igazán viszem magammal telefont most ép elmentem valami dolgomat intézni és azért,

volt nálam de meg bántam hogy rossz helyre tetem a azt dolgot mindig egy szokott,

helyre teszem ott tudom hogy meg bízható helyen így tudom jó helyen van amikor kel,

akkor elő szoktam venni abba bizakodtam hogy itt is nem meg szokott helyen itt biztonságba,

van nem fog szemi történni meg szeretem telefont kőnyű kezelni azért szeretem őt .most,

múlt héten nem meg szokott helyre raktam bizakodtam semmi nem fog vele történni ?én,

kiment fejemből ott van és oda mellé egy olyan dolgot ami víz egybe abba bizakodtam,

nem ki menni amíg haza érek ere direkt ellenkező történt ami nekem például plusz ,

költségnek minősül olyan baja törtnét azzal dologgal se kép se hang még el is sző téted ,

dolog bizakodtam helyre fog jönni holnapra gyorsan tartalék dolog nyúltam amit nem,

szeretek nem kőnyű kezelni. de hogy meg történt az baj nem más meg oldás azt használom,

amíg meg nem javul de sok dolog kérdeztem embereket ez történt velem ők azt ki szárad,

nem semmi lehet vele nem sok jót mondtak nagyon el vagyok keseredve de bizakodtok ,

abba meg csinálnál-ni és nem olyan nagy baja örökre meg válni tőle az igen baj nekem,

így is úgy bánom nem meg szokott helyre raktam azt dolgot lehet hogy nem történt,

volna dolog .de sikerül meg oldani bajt meg történt vele biztos oda helyre nem rakni,

,

azt dolgot mindenre figyelni szoktam ez ki ment agyamból ezt történt saját dolgon tanul,

az ember magának nem okoz kellemetlenséget ami baj vége csak bizakodik nem, nagy,

baja meg oldani .én bizakodok. Meg javul .

segítenek fogyatékkal élő fiatalakon így támogassa adója 1% alapítványt .

Az adományozó szelvényre ezt írja:

Mint a többi ember Közhasznú Alapítvány

egy  Adószám: 18711516-1-13 előre köszönik szépen

bűnösök meg térése

Mi van Istenben, mikor megtalálja a bűnöst, és mi van Istenben, amikor a bűnös ember megtér? Az Ószövetségben Isten sokszor szerepel pásztorként. Minden egyes bárányára gondja van. Tudni kell, hogy amikor eltéved egy bárány, akkor különösen viselkedik: tanácstalanná válik, és nem keresi a nyájat, hanem letelepszik egy bokor aljába és csöndben van. Mintha megbénulna. Úgyhogy nagy gond egy ilyen eltévedt bárányt megkeresni. Nagyon kell figyelni, mert még el is bújik.
Isten így viselkedik a bűnössel szemben. A farizeusok azt tanították, hogy a megtérőket Isten már elfogadja, a prófétáknál is az áll, hogy nem akarja a bűnös halálát – de ameddig meg nem tér, addig Isten gyűlöli a bűnöst. Az Úr Jézus pedig épp azt mutatja meg, hogy még a megtalálás – a megtalálás a megtérés – előtt már megy Isten a bűnösök után. Már akkor szereti őket. És a megtalálás pillanata! Mennyi gondot, mennyi utánjárást, mennyi figyelmet igényelt a megtalálás! Ez tulajdonképpen kölcsönös egymásra találás: maga a megtérés. Ez nagyon nagy pillanat!
A szentgyónásainknak is ilyennek kellene lenniük: igazi bűnbánatnak, megtérésnek – és egymásra találásnak. Új és új egymásra találásnak Istennel.
Az Ószövetségben azt tartották, hogy két ember tanúságát már el kell fogadni. Az Úr Jézus is kétszer, két példabeszédben bontja ki Isten bűnösök iránti szeretetét. A zsidóknál nem az asszonyok kezelték a pénzt. A pénz a férfiaknál volt, ők is vásároltak be. Tehát nagy eset volt, ha egy asszonynak volt egy drachmája: az egy munkás egynapi bére. És ez az asszony éppen ezt vesztette el! Nagy gonddal kisöpört, kitakarított mindent: Isten is ilyen nagy gonddal van irántunk. Ritka, drága tulajdonának tekint bennünket – hiszen a gyönyörű szép álma valósulhat meg bennünk. És Isten megtalál. Az ember elveszett, eltávolodott Istentől, messze vidékre ment – és most megtalálják. Ez akkora öröm, hogy nem fér se a pásztorba, se az asszonyba. Összehívja a barátait, mondja fűnek-fának, hogy elvesztettem, de meglett. Ez a nagy öröm van Istenben is: nagyobb, mint az összes többin, akik már megvannak. Bár mi is tudnánk így örülni egy megtérő bűnösnek! Bár mi is át tudnánk venni Istentől ezt a kereső magatartást a bűnösökkel, meg nem tértekkel szemben! És bár átéreznénk annak a boldogságát, hogy mi magunk is megtaláltak vagyunk – és megtaláltuk Istent!
A harmadik példabeszéd azt mutatja meg, hogy mi zajlik a bűnösben – hogy feleljen a farizeusoknak: ez együtt eszik és iszik a bűnösökkel… Ez a történet csodálatos! Az Isten szemével nézett ember! Az örökség kikérése, a távolodás, a messzeség, az álom, az elképzelés, a hamis kép, hogy majd messze, ott lesz az ő boldogsága… És megy ellenállhatatlanul, ameddig csak meg nem tapasztalja, hogy valójában mi van ott messze. Ez a gyerekek magatartása: mennek, mennek az orruk után, viszi őket a kíváncsiság. Így látja Isten a bűnöst.
És aztán a fordulat: a megtérés. Nekünk is a gyónásainkban mindig ezt a fordulatot kell megélni, akkor igazi a bűnbánatunk. És akkor Isten is, mihelyt észreveszi ezt a fordulatot – amelyet az ő hiánya idézett elő bennünk, az éhínség –, már közeledik ő is. Hogy a találkozás létrejöjjön.
És ez a találkozás elválaszthatatlan a lakomától. A lakoma minden jónak és szépnek az összefoglalása. Az ünnepi ruha a megkülönböztetett vendégnek jár. A pecsétgyűrű visszaadta a rendelkezési jogot a fiúnak mint fiúnak. A saru a méltóságot.
És különös, hogy Istennek kell megvédeni az emberrel szemben ezt az eljárást. A szent Istennek – akitől távol van minden bűn – kell védekezni a bűnös emberrel szemben, hogy a másik bűnöst le ne nézze.
Az első keresztényeknél is létezett ez a probléma: fogadjátok be a bűnösöket mint testvért. Megint csak nekünk szól: tűnjön el belőlünk a bűnösökkel szemben az idősebb fiú, az ószövetségi ember tartózkodása. Az Ószövetségben a törvény azzal akarta megvédeni a népet, hogy „irtsd ki a népből”. Így akarta a népet egységben tartani, egyisten-hitben tartani.
Hálát adok Urunknak, Jézus Krisztusnak, aki erőt adott nekem, megbízhatónak tartott és meghívott a szolgálatára, engem,
aki azelőtt káromoltam s üldöztem és erőszakos ember voltam. De megkönyörült rajtam, mivel hitetlenségemben tudatlanul cselekedtem.
Sőt valósággal elárasztott az Úr kegyelme a Krisztus Jézusban való hittel és az iránta való szeretettel.
Igaz beszéd ez, és teljes hitelt érdemel: Krisztus Jézus azért jött a világba, hogy üdvözítse a bűnösöket, s közöttük én vagyok az első.
De éppen azért nyertem irgalmat, hogy Jézus Krisztus először is rajtam mutassa meg végtelen türelmét, példaképül azoknak, akik a jövőben hisznek majd benne, és így eljutnak az örök életre.
Az örökkévalóság királyának, a halhatatlan és láthatatlan, egyedülvaló Istennek tisztelet és dicsőség mindörökkön örökké!

1% – éljetek vele, élnénk vele! Felhívással fordulunk Hozzátok. A Mint a Többi Ember Alapítvány egyike a térségünkben működő civil szervezeteknek. Alapítványunk felvállalta, hogy a fogyatékkal élő fiatalok önálló életvitelének kialakítását segíti. A kézműves tevékenységek (kötés, szövés, fazekasság,kosárfonás, stb), vásárlás, főzés, ügyintézés, kesztészkedés mellett nagy súlyt helyezünk a közösségi életre, hiszen társak, barátok, jó emberek nélkül minden sokkal nehezebb. Segítsetek nekünk! Most olyan időszak van, amikor mindenki megtehet, és meg is kell tennie egy lépést, hogy felelősségteljes embernek tudhassa magát.Senki nem gondolhatja, hogy ez fölösleges – mások úgyis megteszik -, hogy nem rajtunk múlnak a dolgok. Kérjük az adózó állampolgárokat Turán, és mindenütt, hogy a Személyi Jövedelem-Adó 1 %-ával támogassák fenti tevékenységeinket, céljainkat, és ezáltal a fogyatékkal élő fiatalokat! Ez esetben a rendelkező nyilatkozatra ezt kell írni: “Mint a Többi Ember” Alapítvány Adószám:18711516-1-13