gyerek napi győri kirándulás

Meg volt gyerek napi kirándulás Győrbe ami nagyon jó sikerült egész 3órán,

keresztül amíg Győrbe nem értünk vonatozunk sajnálkoztunk tájékon ahol meg fordult vonat ,

Győr felé vonat., gyerek napi kirándulás nagyon jó sikerült az alapítvány tagok és ifjoncok,

nagyon jó ki kapcsolódtak ezen gyerek napi kiránduláson én emlékeztem szerint ilyen,

gyerek napi kirándulás és pont gyerek napon volt ez győri vonatos kirándulás biztos,

így gondolták szülök és pedagógusok azon napon legyen gyerek napi kirándulás Győrbe,

amikor gyerek napot ünnepeltek világba mi alapítványunk reggel indultak Győrbe ,

hószú az út amíg meg érkeztek az alapítvány Győrbe oda érkeztünk győrbe nem,

volt sok indünk gyerek napi programokat be ütemezni annyi idővolt pici körül nézés,

volt Győr városba állomáson de képeket készítetek az alapítvány tagok kirándulásról,

dolgozok rajta aki csak itt tudja meg nézni milyen volt gyerek napi kirándulás a ,

alapítványunknak mind3n jó m egy képeken meg nézhetik milyen élmény volt nekik,

ez gyerek napi kirándulás Győrbe egész napos volt a gyerek napi kirándulás Győrbe ,

idő lesz valamikor összehozunk egy szombat délután amikor be fognak számolni az ,

ifjoncok meg többi alapítvány tagok kinek hogy tetszett gyerek napi kirándulás sok,

élménybe volt részük akik gyerek napi kirándulást Győrbe voltak .én nekem most se jó pont,

úr napja volt sátort kelet bontani délután misen voltam délelőtt egyéb segíteni dolgok közbe azért ,

nem bírtam részt venni gyerek kiránduláson Győrbe az elnök asszonyt hívták ere ,

gyerek napi kirándulás Győrbe neki közbe valami azért-nem elleni ere gyerek napi kirándulásra,

Győrbe ami nagyon jó sikerült sok élménnyel vannak teli az alapítvány hogy meg tekinthetek,

Győrt vonatoztak jót este későn jöttek haza szülőkel a ifjoncok pecagósok utolsó,

vonattal jöttünk haza gyerek napi kirándulásból Győrből az 11órát jenti ahol lakunk,

addig tartott gyerek napi kirándulás Győrbe ,.

 

 

keresztény gondolkodásmód

`Elhangzott a „Tudomány és Teológia” című konferencián. Debrecenben, 1993. július 10-én.

A matematikus is térben és időben létezik. Amikor tehát arra vállalkozom, hogy a matematika és a keresztény gondolkodásmód viszonyáról szóljak, helyesebbnek és hasznosabbnak tartom, hogy bemutassam egy keresztény matematikus gondolkodásmódját, amely radikális történelmi átrendeződések hatására alakult ki Magyarországon.

A katolikus egyházhoz tartozom. Életem első harmadának teológiai látásmódját a 30-as évek felfogása határozta meg. Ez a látásmód szembesült a kommunizmus vallásellenes támadásával és változott át a kezdeti passzivitásból aktívvá életem második harmadában, maga mögött tudva a II. Vatikáni Zsinat ösztönző hatását. Minthogy azonban kisközösségben élő ember is voltam, a harmadik húsz évben tapasztalnom kellett a konzervatív belső egyházi tendenciák hatásából eredő nehézségeket és az elmaradt egyházi megújulás miatt a ma feszültségeit is. A következőkben megkísérlem annak felvázolását, hogy milyen szemléletet alakított ki bennem a matematikai gondolkodásmód az idők által hozott elméleti és gyakorlati hitkérdések megoldása vagy legalább értelmezése során.

A rendszeres vallásoktatásban és jó vallási közegben felnevelkedett fiatalember számára nem mindig jelent problémát Isten létének bizonyítása. Ha azonban kifejezetten vallásellenes támadásokkal találkozunk, s ezek a támadások nemcsak elméletiek, hanem egzisztenciát, érvényesülést is érintőek, akkor kellően tisztázni kell önmagunk számára, hogy miként látjuk a teodíceai kérdést. A szentíráson nevelkedett ember számára érték Pál apostol kijelentése: „Isten… örök ereje és isteni mivolta, a világ teremtése óta művei alapján értelemmel felismerhetők” (R 1,20), vagy Károli szerint „az ő örökké való hatalma és istensége, a világ teremtésétől fogva az ő alkotásaiból megértetvén megláttatik”. A napi imáját végző hívő szívében ott él a zsoltáros szava: „Az egek beszélik Isten dicsőségét és kezeinek munkáját hirdeti az égboltozat” (19. zsoltár). Az emberiség történelme azonban azt bizonyítja, hogy a csillagoktól fénylő égbolt ugyanúgy ébreszthet magányt is a szemlélőben, s jóakaratú tudósok serege nem látja meg a világban megdönthetetlen bizonyossággal az isteni kéz nyomát. Igyekszünk megfejteni az „egek beszédét”, s a bolygómozgás törvényeitől a nagyon távoli csillaghalmazok viselkedéséig sok mindent le is írtunk, de magának az Alkotónak matematikai vagy fizikai bizonyossággal megragadható valóságára nem bukkantunk. Világnézetünk alapján tulajdoníthatjuk ezt a művet Ábrahám vagy Jézus Istenének, a láthatatlan Óriásnak, egy titokzatos Értelemnek, vagy egyszerűen önmagának. Akármelyik felfogást is képviseljük, a természettudományok művelése előrehalad és a Mű újabb és újabb részleteibe hatol bele. A gyakorlat mindeddig azt mutatta, hogy a kutató ember számára Isten létének axiómája felvehető, s akkor ismeretvilága beágyazható egy sajátos szemléletbe. Ez a tudás mindmáig ellentmondásmentes, csakúgy mint az, amelyik az isteni nemlét axiómájára épít. Kemény beszéd ez, amely szent Tamás istenérveinek kritikájától indul, s amelyet a tamási érvek átfogalmazásai (pl. a Maréchal-féle) sem változtat meg. A szubjektíve teljes bizonyossággal megélt hittől nem könnyű eljutni a teológusok mai megfogalmazásaihoz, miszerint a hit kaland, kihívás, a hit bizalommal történő ugrás az ismeretlenbe. Végül is azonban mind önmagunk, mind mások számára fontos, hogy belássuk: Isten léte nem levezethető tétel, hanem axióma. Nem bizonyítható, vagy ha bizonyítható, akkor a bizonyítás nem matematikai vagy fizikai-tapasztalati, hanem egyfajta érvelés, amely – mint minden axiómánál – a tény kézenfekvőségét, elfogadhatóságát, értelmességét, a tapasztalattal nem ellenkezését, bizonyos embercsoport számára közmegegyezéssel való elfogadásra alkalmasságát igazolja. Bármilyen értelmes is a hitünk, bármennyire átfogja emberi életünket a cselekvés és a hűség tekintetében, ma már úgy látjuk, hogy minden megalapozottságában is tartalmaz egy alapvető döntést Isten mellett, Isten javára. E döntés és más kiegészítő döntések meghozatala teszi hitrendszerünket kereszténnyé, amelynek középpontjában Jézus áll, s amelynek tartalma mindaz, ami az ó- és újszövetség, valamint a józan emberi megismerés alapján levezethető, rendszerbe foglalható.

Feltehetjük a kérdést, hogy ha hitünket axiomatikusan tekintjük, nem gyengül-e meg ezáltal, nem válik-e világivá, nem foszlik-e szét? Válaszolok. Minthogy az axiomatikus felépítés csupán ismereteink elrendezését jelenti, de maguk az alaptételek mélységesen transzcendens kijelentéseket fogalmazhatnak meg, azért a világiasságtól nem kell félni. Inkább azt kell megkérdeznünk, hogy rá lehet-e tennünk az életünket valamire, amiről tudjuk, hogy a szó logikai-matematikai-fizikai értelmében véve nem bizonyított állítás? Azt hiszem, sokunk élete erősíti meg azt, hogy lehet. Hiszen az axióma, ami mellé álltunk, nem hihetetlen, ellentmondásos valami. Nagyon sok okunk van arra, hogy feltételezzük. Beszélni tudunk arról, hogy miként jutottunk el hozzá akár a hagyomány, akár szubjektív meglátás, a szív érvei, akár bizonyos egyéb tények meggyőző ereje következtében. Vagy éppen azért, mert más feltételezés nem látszik elfogadhatónak. Az is lehet, hogy elsődlegesen nem maga az axióma mozgat minket, hanem azok a fontos következmények, amik belőle adódnak. Talán nem feltétlenül Isten elvont létére gondolunk akkor, amikor nemet mondunk az erőszakra, a háborús emberölésre és igent mondunk az irgalomra, a békességteremtésre, a felebaráti szeretetre és az emberek szolgálatára, bár ez az alaptétel áll mindezek mögött.

Melyek e szemléletmód előnyei? A legfontosabb talán az, hogy új szemmel tudunk nézni mindarra, amit hittankönyveink tartalmaznak. Észrevesszük, mik azok a pontok, amelyek alapkő jellegűek. Amelyek pillérekként emelkednek ki az ismeretlenség homályából, támaszt adva építkező gondolkodásunknak. Ebben a felfogásmódban megértjük azokat, akik hitüket más evidenciákra építik, s ugyanolyan intellektuális becsületességgel élik meg hitrendszerüket, mint mi szeretnénk. A világot egyetemes kinyilatkoztatásával elárasztó Istenből a térbe és időbe ágyazott ember más és más alaptényeket ragadott meg és fejezett ki a rendelkezésére álló fogalmi és kultikus eszközökkel. Van tehát mód a különféle vallások megértő párbeszédére s arra is van mód, hogy egy hitrendszeren belül ekvivalens axiómarendszerek segítségével új vagy más igényeknek megfelelő tant fejlesszünk ki.

A hit tehát a Lélek, a lelkiismeret által megvilágosított értelem révén kutatható tudománnyá válik. Alkalmazhatók lesznek azok a módszerek, amelyek a tudományok művelése által birtokunkba jutottak. Az Isten által teremtett világ ugyanis profán területeken is kezünkbe adhat olyan módszereket, amelyek par excellence teológiai megfontolásokban is alkalmazhatók. A komplementaritás elve nemcsak a fizikában hasznos, de kezelhetővé teszi Jézus istenemberségének fogalmát is. A teológia ebben a felfogásban sokszínű, változatos tudomány lehet, amely különféle megvalósításokban, modellekben fejtheti ki ugyanazon alaptételek világát. Ugyanazt kívánhatjuk meg a teológiai rendszerektől, mint bármely axiomatikusan felépített tudománytól: alapjai legyenek ellentmondásmentesek, a lehető legteljesebbek, s a pontos elme igényelheti a posztulátumok függetlenségét is. Alaptételeink egyszerűsége nagy előny az elfogadhatóság szempontjából, másrészt a rendszer kritikai átvizsgálása mindig időszerű, hiszen a tükörben és homályosan látó ember olyasmit is lefektethet alaptételként, ami később nem állja meg a helyét, zavart okoz. Ami elvileg másként is lehet és ha másként van, attól még nem rendül meg a hitrendszer. Ami régi, az nem feltétlenül időtálló. Gondoljunk az euklideszi posztulátum tagadása által megnyílott új világ szépségeire.

A jó axiómarendszer nem definíciókból áll. Éppen azért fejlesztettük ki mind a matematikában mind a fizikában az axiomatikus tárgyalásmódot, hogy megszabaduljunk a definíciók láncának véget nem érő sorozatától. A geometria klasszikus megalapozásában nem mondjuk meg, mi a pont vagy az egyenes vagy azt, hogy mit jelent illeszkedni. Ehelyett tényeket fogalmazunk meg, amelyekben az emberek valamilyen oknál fogva egyetértenek. Ha fel tudunk sorolni elég sok ilyen tényt, akkor kész a tudomány, az alapelemek és az alapösszefüggések meghatározottá váltak. Azt szoktuk mondani, hogy a felsorolt axiómák – mint alaptételek – implicit módon definiálják a bennük szereplő alapfogalmakat és alapösszefüggéseket. Vajon nem kínálhatják-e fel a matematikusok ezt a tárgyalási módot a teológusoknak? Hiszen ki az, aki definiálni tudná Istent? Ki az, aki értelmezni tudná a Lélek hatását az emberben? S ebbéli törekvéseink során végül is eljutnánk-e az ember üdvösségét alapvetően meghatározó teendőkig? Nem keverednénk-e bele különféle filozófiai segédeszközeink miatt nehéz szellemi állóharcokba? Ma is itt van Jézus istenségének problémája, amelyet elődeink inkább erőszakosan mint érveléssel oldottak meg, tehát ma is kísért. Nem lenne előnyösebb hitünk felépítéséhez világosan megfogalmazott jézusi mondatokat használni? Az irgalom vagy megbocsátás precíz értelmezésének elmondása helyett nem lenne célszerűbb kereszténynek tekinteni azt, aki helyesli az irgalmas szamaritánus vagy a tékozló fiú apjának magatartását? Nem lenne-e jobb azt tekinteni kereszténynek, aki az igazságos háború pontos meghatározása helyett egyetértene Péter kardjának hüvelybe visszatolásával, vagy a másik orca odafordításával? Én ugyanis hiszek az axiómák implicit definiáló erejében, hiszek abban, hogy elég sok jézusi kijelentést egymás alá írva, e tételek egyenletrendszere egyértelműen meghatározza a benne lévő fogalmakat. Olyasmit, mint szeretni, hinni, szelídnek vagy alázatosnak lenni és így tovább. Ez egészséges, mindenki által átlátható fundamentalizmus lehetne.

Mindent még így sem lehet kielégítően meghatározni. Hiszen mi egy axióma? Mi a benne foglalt tétel? Egy mondat Istenről, emberről, a valóságról és ezek vonatkozásairól. Ki állíthatná, hogy ha Isten több mint a világ, akkor képesek, vagyunk adekvát mondatokat mondani róla? Ha hiszünk a megismerésben és hiszünk abban, hogy a Lélek egyre csak vezet minket a teljes igazság felé – ugye ezek is axiómák? –, akkor bízunk abban, hogy mondhatunk igaz állítást Istenről – pl. Isten szeret – de ez még nem minden. Ebből az alapvetően fontos, hogy a gyűlölet világát kizáró axiómából sok minden levezethető, de nem minden. Ha Isten végtelen, akkor még további axiómákra, Isten más vonatkozásait felfedő vagy posztuláló axiómákra van szükség. Az Istent leíró axiómarendszer talán végtelen hosszú tételsorozat, végtelen sok egyenletből álló végtelen sok ismeretlent tartalmazó rendszer. Nem tudom. Azt viszont tudom, hogy ha van értelme a vallási kutatásnak a Lélek vezetése alatt, ha van jövője a profetikus meglátásoknak, a vallási zsenik intuitív felfedezéseinek, akkor az éppen ezen axiómarendszer minél teljesebbé tételére irányulhat. Abban eléggé biztos vagyok, hogy az etikai axiómarendszer teljes és meghatározott, de hát a teológia nemcsak morálisból áll, és Jézus elkezdte az Isten világáról szóló egyéb tételek felírását is. Persze egészen világos, hogy itt nagyon nehéz helyzetben vagyunk, mert ő látta és hallotta az Atyát s velünk ez egészen másként van.

Minden axióma, mint tétel, a teljes szélességében felfogott valóság egy vetülete. A vetület megfogalmazásakor nemcsak információelméleti gondjaink vannak amiatt, hogy megismerésünk torzult, zajos, ki-kimaradozó, de szemantikai kérdések is felmerülnek, hogy miként mondjuk ki a kimondhatatlant. Hogyan mondjuk ki időben azt, ami időtlen? Ezenkívül egyéb jelenség is mutatkozhat, amit egy egyszerű példával tudok megvilágítani. Ha a síkon egyenesen álló térbeli gúlát az alaplap síkjára vetítjük, akkor négyzetet kapunk. Ha oldalról nézzük, háromszöget látunk. Ha nincs érzékünk arra, hogy megértsük: különböző, egyébként jogosult nézőpontokból kiindulva egyazon, teljesebb valóság másféle képet nyújt, akkor nincs mód sem a teljesebb megismerésre, sem a megismerő emberek közti alkotó párbeszédre. Kellő számú kétdimenziós vetületből akárhány dimenziós téralakzat egyértelműen rekonstruálható és beszélhetünk annak mindenféle geometriai tulajdonságáról. Miért ne lehetne a mindennél több Isten időben, térben, kultúrában, emberi karakterben lévő vetülete a csak egy szempontból nézni tudó ember számára teljesen különböző, érthetetlen, tehát idegen, tehát ingerlő, tehát agresszív tagadásra ösztönző? Ezért ahelyett, hogy az egysíkúan megismerő emberek a maguk egyetlen igazát, egyébként igazát, csaknem teljes igazát védve szemben állnának egymással, nem lenne a végtelen Isten teremtményeihez illően nagyvonalúbb és ezért beláthatatlan szépséget és érdekességet kínáló feladat megvizsgálni azt, hogy túl a kifejezésbeli nehézségeken és a vetületeken, az információs gátakon, vajon nem ekvivalens axiómarendszerek darabjait tartják-e kezükben a megismerő felek? Ha van értelme a vallási kutatásnak, akkor ez biztosan az egyik.

A matematikus képzelő ereje jó segítség ebben. Mi tudunk Bolyaival a „semmiből egy új, más világot” teremteni. Képzeletünk egyforma gyorsasággal futja be akár a végtelen dimenziós tereket is. Halmazokat konstruálunk egy „legyen” kimondásával, és ezekben a halmazokban olyan tulajdonságokat fedezünk fel, amelyek mások a véges világokban lévőkhöz képest. A rész „ugyanakkora”, mint az egész, a három „ugyanannyi”, mint az egy. A számosságok világa kézenfekvővé teszi a véges gondolkodás számára paradox vagy ellentmondásos kijelentéseket is. A halmazelméleti beszédmódhoz szokott ember fülének nemhogy nem idegenül, hanem nagyon is természetesen cseng Jézus fogalmazásmódja: „te én bennem, Atyám, és én te benned… én ő bennük és te én bennem”. Csupa valamilyen értelemben vett tartalmazási reláció, amelyek egyidejű fennállásából az Atya, Jézus és a tanítványok sajátos egysége, azonossága következik. Jézus szerette a relációkban való kifejezésmódot. A szeretetnek szimmetrikusnak, a hirdetésnek tranzitívnak kell lenni. Egy szó mint száz, nagyon logikus és strukturálisan megalapozott az evangéliumi közlések és cselekvések világa. Ez nem merő racionalizmus, hiszen a relációk mélyén több van, mint világi okoskodás, hideg emberi önzés, száraz spekuláció. Az evangélium egyszerre racionális és balga módon irracionális, mert logikus, s ugyanakkor a világ számára abszurd, mert követi a keresztre feszülni tudó szeretet önfeláldozó logikáját. Ez a látszólagos abszurditás azonban értelemmel rnegragadható, igazolva, hogy az értelem a Lélek ajándéka, amely nélkülözhetetlen a helyes cselekvéshez.

A teremtő matematikusnak azonban nem szabad elbíznia magát. Világai, amelyeket létrehoz, gyakorta csupán a szellem világában léteznek, a való világ csak kiindulási alapot adott megszerkesztésükre. Analógiák alapján általánosítunk, s bár elménk otthonosan mozog a létrehozott struktúrákban, tudnunk kell, hogy létük nem biztosan valóságos. Azt is tudjuk, hogy e szellemvilágok milyen összefüggései milyen értelemben jelentenek kézzelfogható tényeket a valóságos világban. Tudjuk, hogy nincs komplex ellenállás s mégis a nem létező komplex mennyiségeket hívjuk segítségül, hogy általuk a nem komplex valós világ fogható-mérhető eredményeihez jussunk. Tudnunk kell beágyazni a valóságot egy tágabb világba s azt is tudnunk kell, hogyan közlekedjünk a két világ között, hogy hasznos eredményekhez jussunk. Minden kibővítés helyes, ha benne felfedezések jöhetnek létre, s e felfedezések visszavetítései helyes, új, ellentmondás nélküli eredményt adnak a kiindulási struktúrában.

A hit világa szintén számos lehetőséget kínál szellemi konstrukciók létrehozására. Az álmok, révületek, az elragadtatott meditációk, szenvedélyes látomások, megvilágosodások, kinyilatkoztatások azonban bőséges anyagot adnak nemcsak a józan hit, hanem mítoszok létrehozására is. Korunkban széles választékát láthatjuk a transzcendencia felé törő embernek felkínált vallásoknak, gyakorlatoknak, terápiáknak. A matematikus türelemmel figyeli a más struktúrákat, más módszereket s arra figyel, hogy elfogadhatók-e ezeknek a mindennapi életre vonatkozó valóságos vetületei, az életet, a felebaráti szeretetet szolgálják-e vagy sem. Az emberiség sok helyt, sokféle alapgondolatra épít teológiát. A matematikus értékeli ezt, hiszen maga is rendszerekben gondolkodik. Értékeli a dogmatizmust, hiszen axiómái, definíciói, lemmái és tételei világában mindennek pontosnak, következetesnek, szilárdan megalapozottnak kell lenni. Ugyanakkor, dogmaellenes is abban a magatartásában, amellyel állandóan kritikus szemmel figyeli tudománya alaptételeit, azok érvényességét, a valóságnak való megfelelőségét. Hiszen az ő eszközeit kéri kölcsön a fizikus, amikor modellt alkot a természeti jelenségekről. A jó matematikus nem tudja szétválasztani gondolkodásában a csak matematikát a csak fizikától. Ezért állandóan ellenőrzi eszközeit és tudását. Hisz alaptételeiben és nem is hisz bennük. Ez nem ellentmondás, hanem a mindennapos keresés gyakorlata, amelyben a tegnapi dogmák, a mai kritika, a holnapi intuíció vagy felfedezés segít egy új rendszerhez. „Szüntelenül lobog főnixvilágunk” – írta a fiatal Babits. Ahogyan kibontakozik a fejlődő-gomolygó világ, úgy kell követnie azt változó-alakuló-fejlődő ismeretvilágunknak is. Szabad lenne-e felajánlani ezt a gondolkodásmódot a teológiának? Lehetne-e a teológia is egy alakuló-fejlődő-önkritikus tudomány? Ahol bátran tennénk kérdőjelet a tegnapi dogmák mellé, megnézve, van-e érv a fenntartásukra, alaposak voltak-e korábbi nemzetékek megegyezései, következtetései? „Atyám szüntelenül munkálkodik” – mondta Jézus. Akar-e a teológus részt venni ebben a munkálkodásban, vállalva azt, hogy új és új módon fogalmazza meg hitét, vagy tekintélyének féltéséből mereven ragaszkodik az egyszer kimondottakhoz? A természetnek nem abban van az ereje, hogy örökké zöldek a fák és mindig süt a nap, hanem abban, hogy évszakról évszakra váltja ruháit a mélyebben lakó lényegesebb erők következtében. A teljességben gondolkodó matematikus és fizikus ezeket a belső erőket kutatja és bármikor hajlandó elvetni esetleg egész élete árán létrehozott művét a teljesebb igazságért. Elvetettük a geocentrikus világképet, a newtoni mechanikát, az éterelméletet vagy a flogisztonelméletet, s holnap talán a kvantummechanikát pótoljuk egy teljesebb leírással. Mindezt sohasem tekintjük tragédiának, mert biztosak vagyunk abban, hogy van valóság és erről a valóságról többet tudhatunk meg az új felfogás révén. Tiszteljük a régi elméletek megalkotóit csakúgy mint az újak megálmodóit. Ez a tudomány bársonyos forradalma s ezt szeretném ajánlani a teológiának is. Aki hisz a valóságosan létező Istenben, az bármikor kész új módon megközelíteni őt.

Dinamikus teológiára van szükségünk, dinamikusan fejlődő rendszeralkotásra. Vajon nem sokszínűnek teremtette-e meg Isten a világot, amelyben nagy alaptörvények erőteljes hatására jönnek létre új és új jelenségek? A zsidó gondolkodás lemondott a teológiai rendszeralkotásról, maradt csupán alapvetően a Tóra és annak magyarázatai a bölcs rabbik interpretációjában. Ámde rejtve ez is tartalmazza a gondolkodás rendszereit, csupán egyetlen globálisan előírt katekizmus helyett lokális, bár igen fontos alapelvekben megegyező elméletek rendszerét hozza létre. A zsinagógában bármely hívő zsidó előterjeszthette látásmódját, az Írás alapján megszületett egyéni teológiáját. Vajon nem erre van-e szükség a keresztény gyakorlatban is, hogy a legutolsó hívőig bárki elmondhassa, mi él benne Istenről, s akkor – miként a harmonikus analízisben – sokféle egyszerű rezgésből kialakul a kor sajátos dallama Istenről. Az összetevő hullámok egyéni vetületek, s mindegyik vetület fontos a teljességhez, ahhoz, hogy a szuperpozició létrejöjjön. Az egészen apró rezgések is benne élnek abban a vonalban, ami a kor teológiája. Isten nem a konstans függvény barátja, ő azt akarja, hogy a rá figyelő emberekben keltett rezonanciák eredőin át új és új formában haladjunk felé.

Ez a század nagyon sok változást megért, nagyon sok tapasztalatot szereztünk. Az évezred vége felé rengeteg tennivaló gyűlt össze. Keressük az utakat és eszközöket a gazdaságban, a Politikában, a teológiában belföldön és az egész világban. Korábban sokan elvesztették bizalmukat hitekben, elméletekben, generációkban, intézményekben. A bevezető sorokat olvasva valaki konkrétabb észrevételeket várhatott volna ettől az írástól. A távolságtartás azonban időnként nagyon fontos. Szeretném azonban tanúsítani, hogy megfontolásaim nagyon sok mindennapi eseményből, küzdelemből jöttek létre. Látszólagos elvontságuk abból ered, hogy megpróbáltam felülemelkedni az egyedi eseteken. E pár gondolattal ki akartam fejezni bizalmamat a kereső emberben akkor is, amikor a legbonyolultabbat, a legelrejtettebbet, Istent keresi, s rá akartam mutatni arra, hogy kétséggel és bizonytalansággal terhes korunkban is lehet lelkiismeretesen élni bármely egyházban. Ha az egyházat nem örökre meghatározott dogmatikus kőszobornak tekintjük, hanem inkább szociológiailag egy-egy vándorló közösségnek, amelynek tagjai történelmileg összetartoznak és időben haladva beszélgetnek egymással és más közösségekkel múltról és jelenről s mindebben Istenről, akkor értelmessé és szabaddá válik az élet és a hit, érdemes közösséget formálni és egyházhoz tartozni.

Matematika ez? Nem, hanem egy szakmájának nagyon sokat köszönő matematikus néhány, messze nem teljes gondolata világról és hitről, a teológiatudományáról.

egy elmélkedés

nagyon drága az a világosság, amit a mai írásrészletek tartalmaznak. Főleg azt érdemes megnézni, ami az evangélium mögött van. Az Úr Jézus rólunk beszél: megbízottak vagyunk. Egyetlenegy igazán gazdag valaki van: a Mennyei Atya, a mi teremtőnk, és mi mindnyájan az ő vagyonkezelői, gondnokai, intézői vagyunk. Ez az emberélet alapvető helyzete.
Ez érvényes mindenre a világon, de érvényes még a saját életünkre, testi-lelki, képességeinkre, adottságainkra is: minden mínára, minden talentumra, minden garasunkra. És érvényes a föld minden értékére, javára, helyzetére, kultúrértékekre, társadalmi értékekre, időre, mindenre. Ez mind ránk van bízva egy időre és ez az idő egyszer elmúlik. Számot kell adnunk.

Nekünk igen nagy hajlandóságunk van arra, hogy elfelejtsük ezt az alapigazságot.

Aki más pénzével úgy bánik, mintha az övé volna, megy, költ, bevásárol, ahogy kénye-kedve tartja, arra azt mondjuk: szélhámos, csaló. Hát mi ne szélhámoskodjunk!

Mindnyájan hajlandók vagyunk a szélhámoskodásra: már reggel elfeledkezünk arról, hogy az Uram vagyona van rám bízva. Minden perc, minden pillanat, minden adottság, minden alkalom az Uramé, ezekkel nekem gazdálkodnom kell.

Az Úr Jézus szeretné a szemünk elé tárni, hogy legyünk hűségesek, legyünk éberek, vigyázzunk, hiszen szolgák, alkalmazottak, gondnokok vagyunk.

Ez nem ellenkezik azzal, hogy ugyanakkor gyermekek is vagyunk. A gyermekéletünk egy korszak az életünkben. A kiskorúság ideje – ahogy Szent Pál mondja. De kiskorunkban is kipróbál az Isten. És felnevel, mint az édesanyánk, amikor először bízott ránk valamennyi kevés pénzt, hogy menjünk a boltba élesztőért. Van, aki elveszti a pénzt, van, aki másra költi. Ilyen próbákon át vezet az ember élete a kiskorúság ideje alatt, hogy ráébredjünk az alapvető helyzetre.

Aztán eljön az idő, amikor ránk bízza a Mennyei Atya a végtelen nagyot, az igazit. Ez még csak a „mintha”. Mintha már a mienk lenne. De még nem a mienk.

Vajon hogy köll gazdálkodni, mit kell csinálni ezzel a hamis mammonnal, ezekkel a helyzetekkel nap mint nap? Hogy köll ebben hűségesnek lenni, mire kell ezt fordítani?

Egymással jót tenni – azt mondja az evangélium. Az Urunk vagyonát akkor használjuk föl jól, ha egymással teszünk jót.

 

Mi rettentő hajlandóságot hordozunk a pazarlásra, a könnyelműségre, a felelőtlenségre – kicsik, nagyok egyformán.

Az Úr Jézus ezt a példabeszédet a tanítványainak mondta. Az előző fejezetben, Lukács tizenötödik fejezetében a farizeusoknak és az írástudóknak mondja azokat a gyönyörű példabeszédeket az elveszett emberről, az elveszett drachmáról és juhról, mert a farizeusi írástudó ember még nincs az Atya házában, még gyermek. Még át kell lépnie az Atya házában a küszöböt, haza kell jönnie.

Most azoknak beszél az Úr Jézus, akik már otthon vannak, akik már hazatértek, mint a tékozló fiú, és otthon dolgoznak már az Atya házában. Különös, hogy ezt emeli ki: a hűséget a ránk bízott dolgokkal. Hogy használjuk ki az időt, jól gazdálkodjunk és ne pazaroljuk az Atya vagyonát.

De milyen indító okot hoz föl? Érdekes: nem azt mondja az Úr Jézus, hogy nagy szigorúan számon kér az Atya és bevasalja rajtatok. Ezt is mondja egy-két helyen, de itt nem. Azt sem mondja, hogy nézzétek, milyen végtelen bőkezű, nagyszerű atyátok van, iparkodjatok szeretetet tanúsítani iránta. Ez is igaz, ez is érvényes, szeretni is kell, de itt nem ezt mondja.

Itt azt mondja, hogy saját érdeketekben bánjatok jól a dolgokkal, mint az a hűtlen sáfár is: a maga nemében okos volt, mert legalább saját magáról, saját jövőjéről gondoskodott. Ti is bánjatok jól a rátok bízott dolgokkal: idővel, élettel, javakkal, mindennel – a saját érdeketekben! A jövőtök érdekében!

Érezhető az Úr Jézus a végtelen testvéri szeretete, amivel lelkünkre akarja kötni saját javunkat. Saját javunk kívánja, hogy ezt a soha vissza nem térő alkalmat, az életet, annak eltűnő és soha vissza nem térő pillanatait, napjait használjuk ki. Legyünk hűségesek a kicsiben.

Ez olyan csodálatos szép dolog: egy-egy nővérben is látjuk, akik elköltöztek közülünk. Az életük nagy részében semmi mást nem tanúsítottak, de ezt a hűséget a kicsiben, ezt igen. Olyan szép ez: mikor jönnek látogatók hozzánk, csodálják, hogy milyen szép tisztaság van itt mindenütt, a kertben is mennyire gondozva van minden. Azt szoktam mondani nekik: mindenkire csak egy kis dolog van bízva, egy kis részlet, és abban igyekeznek hűségeseknek bizonyulni a nővérek – így áll elő ez az egész szép rend ebben a házban.

Odakintről pedig sokan mondják: micsoda felelőtlenséget tapasztalni sokszor a munkahelyeken, az utcán… hogy milyen meggondolatlanok, nemtörődömök az emberek. De az egész emberiség is: micsoda pazarlás folyik! A fegyverkezésre költött milliárdok – miközben a testvéreink éhen halnak. Borzasztó ez a felelőtlenség az ember részéről.

Az Úr Jézus ezt akarja a lelkünkre kötni mindnyájunknak: legyünk az övéi, a kicsiben hűségesek, és akkor kialakul a rend. Akkor rendben lesz mindaz, amit Isten ránk bízott. És jó lesz! Szent Pál mondja Timóteusnak: Isten azt akarja, hogy nekünk jó legyen. Hogy békés, boldog, nyugodt időket éljünk.

Imádkozzunk szívből azokért, akikre itt a földön döntő, nagy dolgok vannak bízva – és magunk is iparkodjunk hűségesek lenni a ránk bízott dolgokban, a mi Urunk Jézus kedviért meg a saját érdekünkben.

hiányérzés másik ember felé

Aki éveket eltölt egy helyen mondjuk azt olyan fordulat veszi körül amibe gyorsan,

mérlegelni kel lépni kel .eltelik hónapok ép napok ugye akivel együtt vagyunk néha,

éveket együtt vagyunk sokat segített az biztos olyan helyzet lép fel amikor úgy van,

nem tud valami miatt elmenni abba közösségbe hiányolni kezdik az már szeret jele,

valakit kezdnek hiányolni én csak ha véletlen nem tudok bemenni tegyük kérdést hány,

olyan kérdés teszik alapítvány tagjai mi lehet ezzel emberel akivel ép nincsen köztünk,

itt az élő est ép valami miatt úgy volt nem bírtam bemenni első kérdés hogy vendég,

felé aki az alapítványba be néz-közénk meg hívjuk azzal összefut egyik alapítvány ifjonca,

,

meg kérdezi tőle mi lehet Sanyival rég nem láttam ez is szeretet jele a felé ember felé,

aki épen nem lehet az alapítványba valami miatt .most is volt ilyen példa ép össze ,

futottam az alapítvány tagokkal integetek nekem az ifjoncok kocsiból örültek nekem,

láttak engem ez szeret jele biztos meg bennük hiány érzés felém a szülök mi van velem,

nem nagyon jössz felém ha úgy van Bemnék van idő mondjuk 10perc akkor nekik nem jó ,

dolguk van ,ők nekik valami merült fel valami gyorsan meg mondtam hogy amikor tik,

kirándultok lehet segítek vagy épen töltöm pihenést azt kel embernek pár órát ,de nem,

olyan fel hogy őket nem érdeklem egyebek ez nekem igen nagyon fájt igen érdekel az,

alapítvány most lélekbe az alapítvánnyal vagyok aki hiányol mindig az jusson eszébe lélekbe,

Sanyi velünk van . Most pénteki foglalkozáson ki mentünk templom sétálni és nézelődni ,

Bagó Zoli Tamás folyatták szövést ,amőbababát című játékot régen nagyon jó játék volt,

most fel elvíntetűk olvastunk dekoráltuk mesét . Konyhában Mancika néninek segített,

Laci Zsanett el készíttették pedagógus Mancika néni segítségével zöldség leves készítetek,

ami nagyon finomra sikerült el is fogyott összes ,elmosogatunk rendbe raktuk termet ,

most pénteki foglalkozást pedagógus Judit Mancika néni tartották foglalkozást az ifjoncoknak

délbe mentünk haza.

hozzávalók / 6 adag

Egy nagyobb lábasban a finomra vágott vöröshagymát, a közel egyforma méretűre aprított sárga-és fehérrépával, zellerrel az olajon megdinszteljük.

  1. Felengedjük kb. 2 l vízzel, hozzáadjuk a csokorba kötött petrezselymet, a babérlevet és a borsszemeket. Sóval ízesítjük.
  2. Közepesnél kicsivel gyengébb tűzön főzzük.
  3. Amikor a gyökérzöldségek már majdnem megpuhultak, hozzáadjuk a külső leveleitől megszabadított, félbevágott kelbimbókat és  a megpucolt, felkockázott karalábét.
  4. Tovább főzzük, míg az összes zöldség megpuhul. Szükség esetén utóízesítjük.
  5. Legvégül a maradék, fél csokor, egészen finomra vágott petrezselymet is beleszórjuk a levesbe.
  6. Tűzforrón tálaljuk.

Sziasztok! Segítséget kérek. Alapítványunk a Mint a többi ember Közhasznú Alapítvány fogyatékkal élő fiatal felnőttek nappali foglalkoztatásával is foglalkozik. A szövés olyannyira sikeres lett körükben, hogy kifogytunk az alapanyagokból. Felvető fonalat nagy gyártótól kaptunk – végeket, ami a gépekre már kevés, de egy keretre elég. Sajnos elfogyott a készlet. Kérlek, ha valaki tudja hogyan kaphatnánk, vagy hol tudunk legolcsóbban vásárolni,segítsen az információval!

 

hagyomány örzés nálunk

Aki ismeri régi szokásaimat azok tudják hogy nem igazán vesszük meg régi hagyományt amit ,

elkezdünk egyszer én pár évvel ezelőtt elkezdtem ünnepséget be vezetni utána volt másik ,

,,

gondolatom amikor ép foglalkozáson mondja az egyik ifjonc nekem hogy ekkor ünnepeli ,

szüli napját gondoltam, egyet akkor hogy ezt szülinapi dolgot meg fogjuk ünnepelni egy ,

foglalkozás keretében úgy voltam vele kérdeztem akkor mindenkim jó ötletnek találta ,

,

találta a közös szüli napot foglalkozás kertében még elnök is támogatottá dolgot csak ,

senki szülinapját ne fejtsük ez dolog lényege meg tárgyaltuk szülinap közös dolgot egy,

pici változás van meg ünnepeljük közös szülinapját mindenkinek a foglalkozás keretében,

,

én elő álltam dologgal régen be vezetem ott voltam velük most nem nagyon-tudok ott leni,

,

más otthoni vannak sok azzal lekötve. de közös szülinapi ünnepséget amit elkezdem azota,

meg ünnepeljük mindenkienk szüli napját foglalkozás kertében ezt egy valaki kezdte ,

el de nem idejő biztos ezt hagyományt én folytattam szülinapozást foglalkozás kertében,

,

akkor együtt vagyunk régen szombaton ünnepeltjük szüli nap névnapot most úgy tudjuk ,

meg ünnepelni közös szülinap foglalkozás kertében év végén közös névnap együt van,

az alapítvány csapat ja most szerdán amikor foglalkozás volt meg ünnepeltük a ,

szülinaposokat most ünnepelték nem olyan régen szülinapjaikat Fecó ,Lenke Edina ,

Dávid szülinapját most ünnepeltük meg egy tortán készíttetünk neki az ünnepelteknek,

szülinaposokat egyszerre, ünnepeltük meg Lenke ,Fecó, Dávid ,Edina szülinapját. most ,

szerdai foglalkozás kertében ellátogatunk vasút állomásra meg vettük vasárnapi kirándulásra .

jegyeket nagyon elfáradtunk vasút állomás meg látogatásba. Itt volt köztünk julika néni,

,

ő is az állomásra hozott virágokat amit el is ültetünk az alapítvány kertjébe amit most hétfői ,

foglalkozás kertében raktuk rendbe most virágot ültetünk bele .konyhában közösen ,

segítetek Mancika néninek torta elkészítésében ami nagyon finomra sikerült ,elmosogatunk,

rendbe raktuk termet most szerdai foglalkozást pedagógus Judit, Mancika éni tartották,,

foglalkozást ifjoncoknak délbe mentünk haza ,

Hozzávalók:

4 tojás

20 dkg kristálycukor

2 ek. keserű kakaópor (holland kakaópor)

20 dkg étcsokoládé

25 dkg vaj

A csokikrém elkészítése:

A tojásokat, az átszitált kakaóport és a cukrot egy fém keverőtálba tesszük és hidegen csomómentesre keverjük. A keveréshez legjobb, ha kézi habverőt használunk, azzal könnyen eloszlathatók az apró csomók is.

Egy olyan lábost, amire jól passzol a keverőtál 1/3-ig töltünk vízzel, és a tűzhelyen melegíteni kezdjük, közben a csokoládét kisebb kockákra törjük.

Ha elég meleg a víz, rátesszük a lábosra a fém keverőtálat és kis lángon folyamatosan kevergetjük a tojásos krémet. (Fontos a folyamatos kevergetés, mert ha otthagyod, a tojás meg fog sülni, és édes rántotta lesz belőle, nem csokoládékrém.) Addig kell gőz fölött hevíteni, amíg sűrűsödni kezd.

Ha elérte a kívánt sűrűséget, beletesszük az étcsokoládét és a gőz fölött tovább kevergetjük 2-3 percig, majd félre rakjuk hűlni. Fontos, hogy teljesen kihűljön a főzött krém és azonos hőmérsékletű legyen a vajjal!

Végül a vajat felhabosítjuk és kanalanként belekeverjük a tojásos-csokis főzött krémet. Megkostóljuk és ha úgy érezzük, hogy nem elég édes, adjunk hozzá porcukrot.

Ez a csokikrém mennyiség egy 26 cm-es tortához elegendő. A piskóta megtöltésénél ügyeljünk arra, hogy bőven jusson bele krém. Tálalás előtt érdemes hűtőbe tenni, hogy az ízek egy kicsit összeérjenek.

Tipp: Ha még csokisabb krémre vágysz, a végén keverj bele 5 dkg étcsokoládé cseppet.

Ennek a krémnek 10-ből 10-szer nagy sikere van, egyrészt azért, mert nagyon finom, másrészt a csokoládét szinte mindenki imádja!

Próbáld ki te is ezt a főzött csokikrémet a következő tortádba!

Adjon az Isten minden jót,

Ne láss sohase bánatot,

Derűs légy mindig, és vidám,

Ragyogjon rólad ez tisztán.

Ezerszer áldjon meg ma is,

Aranyos vagy és nem hamis.

Szeretettel kedves barátot

folyamatos intézkedés gyereknapi kirándulás űgybe

Folyamatos intézkedés értesítés hogy ellne felejtsék senki hogy most vasárnap gyereknap

lesz nálunk de nem itthon ünneplejük meg kirándulást szerveztünk Győrbe vonzatásról

szól gyereknap piros vonttal oda közel órás útra számolnak meg nézték milyen hosszú útvonal

mindenki értesült erről kirándulásról most hét elejét arról gondoskodott pedagógus Judit

aki nincsen ott foglalkozáson valami okok miatt azok értesüljön Győrbe szervezünk

kirándulást most vasárnap úgy volt engem hívtak én nemet mondjak nekem se vasárnap

én segítő dolgaim vannak otthon kel legyek így jó picit szombaton ként úgy van eltudok

pár perecet szakítani az alapítványra dolgozok rajta nekik legyen időm ,de ez van de értesülők

mindenről .most vasárnap én se elmenni kirándulásra úgy alakult hogy ifjoncok meg

pedagógusok szülök mennek kirándulásra elnök asszonynak más dolga azért is nem tud elmenni

kirándulásra de erről be fogok számolni hogy zajlott kirándulás más nap írni maguknak . Most

hétfői foglalkozáson Mancika nénivel előkészítettük az alapítvány kis kertjét rendbe raktuk

kis keretet ki kapáltuk gereblyéztük mert szerdai foglalkozás keretében Julika néni jön

foglalkozásba segédkezni ő kimegy ifjoncokkal virágot ültetni foghoz nekünk Julika néni

az alapítvány keretébe szép azon rendebe legyen kert szerdai foglalkozásra ..Lenke nagy

szövő kereten folytatta szövést Tamás Zsanett képes lapkészítő programon gyakoroltak

új programot próbálták ki Fecó Laci állatos képet párosítottak konyhában Horváth Zoli

Lacika segített Mancika néninek sült krumpli elkészüljön salátával ami nagyon finomra

sikerült el is fogyott összes . rendbe termet el mosogatunk most hétfői foglalkozást

pedagógus Judit Mancika néni tartották a foglalkozást ifjoncoknak .délbe mentünk haza.

hozzávalók / 8 adag

A salátához

Az öntethez

elkészítés

  1. A burgonyát alaposan megsikáljuk, és alufóliába csomagolva, sütőlemezre rakva megsütjük. Hagyjuk kicsit hűlni, majd bő fél centis szeletekre vágjuk, egy nagy tálba rakva sózzuk.
  2. Az öntet hozzávalóit egy csavaros tetejű üvegben jól összerázzuk, ráöntjük a krumplira, amihez hozzáadtuk a karikára vágott újhagymát meg a felkockázott főtt tojásokat. Óvatosan összeforgatjuk.
  3. Fóliával lefedve hűtőbe rakjuk legalább 2 órára, hogy az ízek összeérjenek. Egyszer-kétszer keverjük meg közben.

 

a figyelmeségem

Aki ismer tudja hogy létezik bennem egy figyelek dolgokra sok dologra igen oda,

figyelek ,de az ember soha nincsen ember akár figyelmes ember csúsznak elő olyan,

dolog véletlen valamiről elfelejtkezik ,de ígéri ember olyan törekszik jobban oda ,

figyelni nálam ilyen nem volt ilyen dolog emlékeztem szerint .menyire fegyelmes,

vagyok itt élő példa ép templomba megyek fura látok nyitva van az alapítvány ajtó

töröm fejem nem látok mozgást nagyon érdeklődtem egyik embertől mondta lehet,

,,

hogy elnök asszony van bent pár nappal mondta ő volt bent valami egy oktató jelegű,

dolog lett volna ott elvileg de nem igazán jöttek el úgy tudom így úgy mondva este,

meg nyugodtam otthon elmondták körülbelül kivan nem tudta ki van más el találta mi-nyárt,

nyugodtam voltam csak gondoltam csak is alapítvány közül lehet olyas valaki bent aki,

nek van kulcsa nekem nincsen nem nagyon kel át adtam kulcsot másik embernek valami,

van én szolok baj van most-is figyelmesség volt bennem az alapítvány felé ..múlt pénteken,

,

hogy jó idő volt nálunk kiment az alapítvány foglalkozó ifjoncai templom kertebe focizni,

,

nagyon jó magát mindenki focizás közbe. ellátogatott hozzánk Julika néni ő már az alapítvány,

ba segédkezik a pedagógusoknak Julika néni heti 1-2alakalomal elnéz-közénk jól érzi magát,

múlt pénteken Julika néni egész délelőtt velünk töltető a foglalkozáson jól Magát . Színeztünk,

folytatták szövést Laci Bagó Zoli szépen haladtak vele szövéssel. Tomi Zsanett számítógépen,

képregény készítő programon gyakoroltak ami igen nagy fejlődés ifjoncoktól ilyen programon,

gyakorolnak ez már félig számítógéphez igen érteni ilyet programot készítünk gyakorolnak ,

az ifjoncok .egyik ifjoncól aki nagyon rég óta nincsen az alapítvány körül az Edináéknak,

olyan dolgok van nem tudnak eljárni foglalkozásra dolguk akadnak . Múlt pénteken konyhában,

segített Lackó ,H,Zoli Mancika néninek bundás kenyér elkészítésében ami nagyon finomra,

sikerült el is fogyott összes ,rendbe raktuk termet elmosogatunk .múlt pénteki foglalkozást,

pedagógusok Judit ,Mancika néni tartották foglalkozást ifjoncoknak délbe mentünk haza.

hozzávalók / 4 adag

3 db tojás

0.5 dl tej

4 gerezd fokhagyma

5 szelet kenyér (egykilós kenyérből félbevágva, tehát tíz félszelet lesz)

só ízlés szerint

3 dl napraforgó olaj

elkészítés

Egy tálba a tojásokat felütjük, egy csipet sót teszünk bele és felverjük.

Beleöntjük a tejet, és belereszeljük a fokhagymagerezdeket, majd összekeverjük.

Egy serpenyőben felforrósítjuk az olajat, és a kenyérszeleteket a tojásban megbundázva, az olajba helyezzük, és aranysárgára sütjük mindkét oldalukon.

Papírtörlőre helyezve lecsepegtetjük a fölös olajtól.

a szokás

Állandó útitársad vagyok,
Vagy legjobb segítséged, vagy legnehezebb terhed,
Továbbsegítelek, vagy sikertelenség felé húzlak,
Parancsodra várok.
Felét átadhatod annak, amit teszel,
Végrehajtom gyorsan és hibátlanul,
Könnyen kordában tarthatsz, csak légy szigorú hozzám.
Mutasd meg nekem pontosan, hogyan végezzek el valamit,
Pár lecke után már magamtól is megteszem.
Minden nagy embernek szolgája vagyok,
De nem kevésbé a szerencsétleneknek is.
A nagyokat én tettem naggyá,
A szerencsétleneket én tettem szerencsétlenné.
Annak ellenére, hogy nem vagyok gép,
egy gép precizitásával dolgozok,
Amelyhez egy ember intelligenciája társul.
Hasznodra vagy romlásodra működtethetsz engem;
Nekem teljesen mindegy.
Fogadj el, képezz, legyél hozzám szigorú,
És az egész világot lábaidhoz vetem.
Vegyél könnyedén, elpusztítalak.
Ki vagyok? A szokásaid.

Nagy emberek, ismertek és kevésbé népszerűek elmélkedtek, és gondolkodnak ma is azon, hogy ebben az érző, örömködő, néha fájdalommal terhes testben lakozó lélek mit is keres itt tulajdonképpen!?

Sokszor foglakoztat engem is, amikor nem tudok helyzeteket, embereket, az anyagi világban “megszokott” módon a helyükre tenni. Talán nem is kell azonnal, hiszen ez késztet arra, hogy elmélkedem egy kicsit…

Mivel az a belső huncutka folyamatosan bökdös, hogy “ugyan el kellene valamit kezdeni”. Na már most, ez rendben is van, de mit is!? Nem anyagi dolgot, abból elegem van, mit sokunknak, ahogy tapasztalom. Valami szellemire gondoltam, ha már ekkora “késztetést” érzek:)
Miért nem tudunk örülni egymás sikerének, örömének, miért nem lehet beszélni róla? Miért azt nézzük egyből, hogy ez nekem miért nem sikerül, miért nem én kaptam, értem el….stb???
Elmélkedtek velem? Később csokorba szedem.

Várom a véleményeiteket

ad meg égieknek kel

missziók világnapjával. Adjátok meg Istennek, ami Istené! Elmélkedjünk egy kicsit erről! Ha magunkat megfigyeljük, talán azt vesszük észre, hogy napról-napra, reggeltől estig és estétől reggelig arra irányul a figyelmünk, arra megy az időnk, az erőnk – olyan természetesnek vesszük –, hogy biztosítjuk magunknak, ami kell. Ami valahogy nekünk jár. Meglegyen a helyünk, megfelelő ruhánk, öltözetünk, ennivalónk, foglalkozásunk, bizonyos kényelmünk. Ez egy olthatatlan törekvés mindnyájunkban.

Sőt, az ember hajlandó annyira menni ezért a saját, neki járó, vagy a véleménye szerint neki járó dolgokért, hogy a mellette lévőket már észre se veszi, hogy azoknak mi járna. Legalább annyi, mint neki. Az ember még kiverekedni, kikényszeríteni is hajlandó a másikból azt, ami az övé, ami neki jár.

Ez nem csak az egyesekben van így, hanem családokban, közösségekben, vállalatokban, népekben, országokban, hatalmakban.

Az egész történelem végeredményben ezzel a mozgatóerővel van fölhúzva, mint rugóval. Minden nép azt keresi, ami véleménye szerint neki jár. A másik nép eltiprásával is, vakon, vadul, erőszakosan. Döbbenetes rövidlátással tudja keresni az ember azt, ami neki jár. Ez az első, ami talán eszünkbe ötlik, mikor azt halljuk, Isten azt mondja: Adjátok meg Istennek, ami Istené!

Az Egyesült Nemzetek Szövetsége kihirdette az emberi jogokat. Az jó hosszú lista ám! Hogy mi mindenhez van nekünk, embereknek jogunk. Ott rejtőzködik a jogaink között, hogy Istent is tiszteljük, vallásunkat is gyakoroljuk… de ez nagyon meghúzódik. Mindezek láttára szembeötlő az aránytalanság: Isten milyen csöndesen mondja, és milyen ritkán, hogy azért neki is jár valami. Adjuk meg, ami neki jár! Csodálom ezt a bámulatos szerénységét, csöndjét Istennek a mi nagy emberi zajunkban, tülekedésünkben.

Sőt, mikor a tízparancsolat elejére betette: Én vagyok a te Urad, Istened. Uradat, Istened imádd, és csak neki szolgálj! Isten nevét hiába ne vedd! Vagyis: ne vedd semmibe! Isten kénytelen parancsba adni, hogy ne vegyük semmibe. Mindjárt utána ott van az utasítás, hogy az Úr napját megszenteld! Ez már olyan utasítás, ami inkább a mi javunkat tartja szem előtt, mint az övét.

Az Úr Jézus az evangéliumban csak egyszer mondja ezt: Meg kell adni Istennek, ami Istené! Aránytalanul kis helyet foglal el ez.

A valóságban még kiáltóbb az aránytalanság. Ha jól meggondoljuk, elképesztő igazságtalanság rejlik ám itt! Ahogy mi Istennel bánunk, és ahogy mi ezt az aránytalanságot szépen eltűrjük. Természetesnek tartjuk, hogy csak mi, mi, mivelünk van tele a világ. Az emberi dolgokkal. Elképesztő igazságtalanság, hogy aki olyan nagyszerű, olyan szép, olyan tiszta, igaz, jó, szerető, annak milyen kevés jut!

A másik dolog, ami okvetlenül kínálkozik: a kérdés, hogy mi is lenne Istené? A mi emberi jogainkat elég szépen fölsoroljuk. Hát mi lenne Istené? Mi az, ami neki jár? Itt találjuk a missziós ügyet.

Ahogy az Úr Jézus ezt szavakba foglalta: talán a miatyánkban látni legjobban, hogy az Úr Jézus szemével, szívével nézve mi járna Istennek. Mert az Úr Jézus a legnagyobb misszionárius a földön. Az Úr Jézus szíve van a legjobban tele azzal, ami az Istennek jár. Szerinte az jár, hogy szenteltessék meg a te neved! Ő látva ezt az emberi zajt, tülekedést, emberi világot, így fogalmazta ezt meg: szenteltessék meg a te neved! Biztosítsd, Atyám, azt, hogy ne legyél annyira utolsó a földön, annyira semmibe véve. Mert az én szívem ezt nagyon nehezen viseli. Nagyon fáj nekem ez. Ez volt az első kérése. Ez járna Istennek!

A mi életünkben is ez járna, hogy első helyen ott legyen az igazi, őszinte törekvés. Nem a magunk érvényesítése, hanem: szenteltessék meg a te neved. Nem az, hogy rólunk mit mondanak, hogy a közvéleményben milyen hibátlanul szerepeljünk, ne szóljon senki ránk semmit… Szenteltessék meg a te neved! Az legyen meg a közvéleményben!

Már a föltámadt Úr Jézus mondja: „Menjetek az egész világra! Hirdessétek az evangéliumot!” Amiben az is benne van, hogy szenteltessék meg a te neved. Ha az Úr Jézus szíve föltárulna előttünk! Ha az ő nagy vágyai, törekvései, missziós igyekezete, izzása, lüktetése egy kicsit is átszármazna a mi szívünkbe, akkor teljesülne ennek a missziós vasárnapnak a szándéka! Jöjjön el a te országod! Így foglalja össze az Úr Jézus. Mindjárt az az első, amit mond: velem elérkezett közétek Isten országa. Itt van.

Minden földi ország érvényesülni akar. Isten országa is érvényesülni akar. Ez jár Istennek! Meg is alapítja, meg is gyökerezteti ezt az országot itt a földön. Az ország ügyét rábízza az egyházra. Rábízza mindnyájunkra.

A szentatya első mondanivalója üzenetében az, hogy mi, keresztények, missziósok vagyunk. Ha nem vagyunk missziósok, akkor nem is vagyunk keresztények. Mert kereszténynek lenni azt jelenti, hogy átérezni, átvenni Isten ügyét a földön. Isten országát hordozni. Egyénenként, közösen, együtt és külön-külön a földön. Ez, ami Istené, az ő országa, az igazság ügye. A borzasztó hazugsággal szemben. A rágalomrengeteggel szemben. Az élet a sok gyilkossággal szemben. A sok erőszakoskodással szemben a kegyelem, irgalom. Az irgalmatlan kegyetlenségekkel szemben.

A szeretet, igazságosság, béke, ez jár Istennek. És végül is mennyire azonosul az, ami Istennek jár, a mi javunkkal! Ilyen az Isten. Még amikor azt akarja kikövetelni – ha szabad ezt mondani, mert nem követelőző, de mégis: azt akarja biztosítani –, ami neki jár, akkor az is a mi javunk.

Egészen olyan, mint a szülő a gyerekekkel szemben. A gyerek micsoda követelő, kicsi korától kezdve. Csak ő létezik, ő, ő! A fiatalok is: észre sem veszik maguk mellett a szülőket. A szülők mégis olyan csöndben, magától értetődően a gyerekek javát tartják szem előtt.

Ez az, ami Istené! Adjátok meg Istennek, ami Istené! A végén kiderül, hogy azt kell megadni Istennek, ami az ember java! Ezt akarja biztosítani a missziók ügye is. Az evangelizáció, amikor egy néphez bejut valahogy az evangélium, akkor mindjárt a kórházak létesítése az első, az iskolák létesítése, az oktatás, a tanítás, ami az ember java.

Kedves testvéreim!

Ha a missziós vasárnapon a szívünkbe akarjuk venni, hogy az Úr Jézussal, az apostolokkal, a Szűzanyával, akik olyan természetszerűleg másoké lettek, mások javát, az emberek javát, azonosan Isten javával, Isten kívánságával, örömhírével magukévá tették. Ezeket kell befogadnunk! Belső fordulatra van szükség, hogy a magunk javán túllépve befogadjuk, ami Istené! Ami egybeesik az ember igazi javával.

Hogy fogadjuk be? Olyan öröm volt a múlt évben, mikor nekibuzdulva egyszerre tízezer forintot elküldtünk a gyógyszer akcióra. Nem aludt ez el közöttünk? Ez az egyetlen kis utacska Magyarországon, amelyen a missziók felé folydogálhat valami a mi bőségünkből.

A másik terület pedig – szinte az egyetlen maradék terület – az ima. De ez a legnagyobb. Kis Terézzel, a missziók ügyét így befogadva. A misszionáriusokat testvéreinknek választva. Ez a lehetőség is nyitva van ám! Lehet kérni akármelyik missziós rendből egy-egy nevet, vagy címet csak. Ez nagyon alkalmas mód lenne arra, hogy a világmisszió napjának a hatása ne röppenjen el, hanem átmenjen az életünkbe. Ima, de ilyen konkrét, egy-egy misszionárius mellé álló ima. Ez lehetne a missziós vasárnapunknak a fölajánlása, hogy együtt dobogjon a szívünk az Úr Jézussal, az apostolokkal, a Szűz Anyával és minden igaz kereszténnyel.

A misszionáriusok olyan emberek, akik nem azt keresik, ami a maguk kényelme, igénye, érvényesülése, hanem igazán, ami Istené. Az Isten ügye a földön. Az Isten országa és az evangelizáció. Ez a mi feladatunk is, hogy túljussunk a magunk kis énjének, egyéni igényének körén, és fölemelkedjünk Isten ügyéig; átvegyük Isten nagy ügyét a földön. Ahogy tudjuk, úgy álljunk szolgálatába.

egy rejtély

Istent soha senki nem látta, az egyszülött Fiú mondta el, hogy milyen. Soha senki nem látta Istent, a legnagyobb próféták sem. A látomások csak látomások voltak, valami kép, hasonlat Istenről. Szellő, tűz, felhő, de mindez csak a mi emberségünkhöz szabott valami, amiből érezzük, érezhették, sejthették Istent, akiknek a látomás osztályrészül jutott. De Őt magát nem láthatták. Az egyszülött Fiú, aki az Atya kebelén van, Ő az egyedül illetékes, Ő mondta el, hogy Isten kicsoda.

Ez a szó a görögben: egzegézis. Magyarul ezt nem tudjuk egyetlen szóval kifejezni. Nem csupán elmondás vagy bemutatás, hanem kibontás – szóval is, tettel is, viselkedéssel is. Ezt tette Jézus: mint nagy egzegéta kibontotta nekünk Istent. Ő Isten nagy megismertetője.

Nézzük ma így Jézust! A szavai, működése, élete nyomán éles körvonalakkal, tulajdonságokkal, senki mással össze nem téveszthetően jelenik meg előttünk Isten.

Hogy kiált föl az Úr Jézus? Áldalak téged, Atyám, mennynek és földnek ura, hogy elrejtetted ezt az okosak elől, és kinyilvánítottad a kicsik előtt. Isten – Jézus Krisztus által – kinyilvánítja magát. Az Úr Jézusnak ehhez háttérül szolgált a mi emberi világunk, annak borzasztó összevisszasága, zűrzavara, sötétsége, félelmetes vétkei, az istengyilkosság is. Ilyen eszközökkel rajzolta meg a mi egzegétánk Istent. Ez szolgáltatta számára a hátteret, a vásznat, amin aztán a pozitív vonásokat az Ő életével, lényével, tettével, tetteivel, áldozatával, föltámadásával meg tudta mutatni. Föltárta előttünk Istent – az ellentétek művészetével. A mi hazugságaink közepette az igazságát, a mi rossz tetteink között, önzésünk között az ő önkiüresítő szeretetét, a mi vétkeink között a bocsánatát, irgalmát, a keresztáldozatán keresztül a végletekig menő elkötelezettségét, szövetségi hűségét.

Az egész egzegézisre, amit az Úr Jézus az Istenről adott, azt írhatnánk, amit János apostol valóban mond is: Isten maga a Szeretet. Ezt a szeretetet mutatja be, Istent mint szeretetet mutatja be az Úr Jézus, a mi egzegétánk.

Isten olyan valaki, akinek léte a szeretetnek magának a léte; tudása a szeretetnek magának a tudása, mindentudása. Olyan határtalan az ereje, hatalma, akadályt nem ismerő, mint a szeretetnek akadályt nem ismerő ereje, hatalma. Olyan meglepetésekkel teljes, mint a szeretet, olyan soha meg nem unható, mint a szeretet.

Isten boldogsága a szeretet boldogsága, és a három személy is azért kell hogy meglegyen Istenben, mert a szeretet diktálja, követeli ezt a három személyt. Nem lehet szeretni, csak valakinek: ez az Atya. Ez a végső, eredetlen, titokzatos valaki az Atya, akinek lénye a szeretet. Az Atya a szeretetben megismer, lát mindent, ami csak létezhet. Éppen a szeretete miatt nem magában való: nemzi, árasztja, önárasztó, mindenszerető mindentudásában mondja ki azt az egy Igét, azt a Valakit, akire szeretete irányul: a Fiút, aki szeretetben válaszol neki, hogy Atyám. És nem eredetlenül Isten, hanem frissen, születve, gyermekien Isten.

Így lesz Istenben én és te, és olyan viszony, ami az én és te bensőségességét hordozza, de elválaszthatatlanul egymástól. Mert Isten nem úgy személy, az Atya és a Fiú nem úgy személy, mint mi gondoljuk a személyeket: két személy az két külön cselekvési központ. Istenben egyetlen cselekvési központ, egyetlen akarat és egyetlen cselekvés van. A személy: az egyetlen Istenen belül lévő kapcsolat, viszony. Ugyanaz a cselekvő központ atyaként is és fiúként is tud cselekedni. Tökéletesen együtt, elválaszthatatlanul egymástól, mégis más személyként.

A szeretet miatt van az is Istenben, hogy az Atya és a Fiú nem tarthatja magában szeretetének a boldogságát, mert a szeretet nem kizárólagos. Isten nemcsak eredetlenül Isten, nemcsak születve Isten a szeretet miatt, hanem a szeretet miatt ajándékozva is Isten. Valaki van, aki szeretetből elfogadva Isten.

Ez a háromság, ez az egymásba kapcsolódó, ilyen viszonnyal egy akaratba, egy boldogságba, egy végtelen létgazdagságba kapcsolódó Isten: ez a Szentháromság.

Persze úgy vagyunk itt, mint a kisgyermek a tengerparton, aki ki akarja meríteni kagylóval a tengert. A mi fogalmaink a kagylók, amivel meregetjük az óceánt. Az izgalmas a Szentháromság titkában ott kezdődik, mikor az egezgétánktól, az Úr Jézustól megtudjuk, hogy a Szentháromság életében mi is részesedünk – na, ez még csak igazán a titok!

A Szentháromság titka után, meg az Oltáriszentség titka után ez a harmadik legnagyobb titok a hitünkben: a mi részesedésünk Isten életében, ez az elveszthető részesedés, ami még olyan kockázatos, még nem biztos, bírt és mégis remélt valóság. És sokfelé ágazó valóság, mint ahogy egy fa sokféle gyökérrel gyökerezik a földben, valahogy hasonlóképpen gyökerezik sokféleképpen az Isten élete belénk. Titok, a keresztség titka, a szentségek titka, az Oltáriszentség titka, a megszentelő kegyelem titka: ez mind Isten belénk gyökerezése.

Láttuk, hogy Isten azért Szentháromság Isten, mert szeretet. A mi részvételünk is a Szentháromság életében akkor igazi, ha a mi életünk is folyton jobban és jobban kibontakozó szeretet lesz. Ahogy Isten a szeretete miatt nem lehet egyedül, mi sem lehetünk egyedül, nem élhetünk magunknak, önzően, tekintet nélkül a többire, kíméletlenül, zárkózva, haragtartással. Nem lehetünk hasonlók ehhez a Szeretet-Istenhez, ha nem tudjuk mondani, hogy te, ha nem vesszük észre a másikat.

De ahogy az Atya a Fiúban mondja ki tökéletesen mindenét, és nemzve a Fiút átadja az egész isteni természetét, mi is a te felé, a legkülönbözőbb formában, sok-sok változatban körülöttünk megjelenő emberi te felé adjuk magunkat, közöljük magunkat, árasztjuk magunkat, mert Isten ezeken az emberi személyeken át válik szerethetővé, te-vé számunkra.

Ha a Szentháromság életében részesedünk, akkor mi is az Isten életét születve, frissen, minden nap megújulva kapjuk, mintha ma született gyermekek lennénk; ahogy mondja Szent Péter is: mint a ma született gyermekek az isteni ételt, az igazság igéjének a tejét, az örök Igének a szent testét és vérét kívánjuk meg, a mennyei kenyeret, mennyei ételt.

És mivel az életünk is a Szentháromságból való részesedés szeretet-élet, mi is hálával fogadjuk ezt az életet minden nap. Ahogy a Szentlélek szeretetből kapva fogadja el azt, hogy Ő Isten, és éli az istenségét, éljük mi is hálával és szeretettel a keresztény életünket! Ne szomorúan, ne kínlódva, ne félve, hanem így, Jézus Krisztus által, a Szentlélekben! Így megyünk az Atyához minden nap.

Köszönjük meg a nagy egzegétánknak, Jézus Krisztusnak a Szentháromságról nyert élő tanítást, élő egzegézist, mindennapi egzegézist, amit az egyházon át minden nap, minden ember felé nyújt! Lépjünk be ebbe az egzegézisbe, legyünk mi is a szeretet egzegétái, hogy arról ismerjenek meg bennünket, hogy szeretjük egymást.

Egzegetitáljuk pici apró mozzanatokban, szavakban, arcban, mosolyban, viselkedésben, fáradságban, szenvedésben egzegetitáljuk Istent, az isteni életet, a bennünk rejlő isteni életet. Nem lehet másképp egzegetitálni, csak szeretettel, de az a szeretet gazdag és minden benne van.

Vizsgázni fogunk majd a nagy Ítélőbíró előtt, akinek egyedül van szeme meglátni, hogy ki hogyan egzegetitálta azt a szeretetet. Mert egy pohár víz nyújtása is már elég neki, ha szeretetből, hittel adunk valakinek. S a rászorulók felé, a kicsik felé irányuló szereteten méri le az Üdvözítő, az evangéliumnak, az egzegézisnek a nagy hirdetője, hogy tanítványai vagyunk-e, Övéi vagyunk-e vagy nem. Ráismer-e bennünk az isteni életre?

Ó, Urunk, köszönjük, hogy ezt az életet megmutattad nekünk, megadtad nekünk, részesei lehetünk a Szentháromság életének. Köszönjük, köszönjük. Hálát adunk, méltó és igazságos, hogy Jézus Krisztus által mindig, minden nap, újra és újra fogyhatatlanul hálát adjunk ezért. De méltó és igazságos az is, hogy csatlakozzunk ebben az angyalokhoz, a szentekhez, az anyaszentegyházhoz, és a Szentháromság közösségének az életét is együttes erővel, minden keresztény közösség bemutassa.

egy kirándulás szervezés

Aki észrevette pici változás történt az alapítvány körül úgy volt én meg pedagógusok,

,

állítottuk össze ünnepségi dolgokhoz programot ,de most annyi változás törtnét hogy,

tavaly volt kis csúzsás ünnepséggel kapcsolatosan akkor merült dolgok-nálam legyen,

akkor ők szeretnék ünnepséget .most úgy áll helyzet közös erővel állítják össze ünnepséget,

egy kicsit könnyebb nekem ezzel dolgom mondani akarta elnök asszony kicsi sok ez neked,

meg szervezeted ünnepséget mindig most így helyzet ők állították jobb könnyebb nekem,

is közös erővel állítják össze ami nagyon jóra szokott sikerülni ünnepségek ,most jövő,

hét vasárnap szervezünk egy kirándulást szerveznek Győrbe ami olyan 3órahozás út kis,

vonattal pirossal Horváth Zoli nagyon szereti oda közelítő vonatot ami gyors vonati s,

úgy tudom .ez vonatos kirándulás Győrbe ez gyerek nap is egybe az alapítványnak nagyon,

szeretnék együtt lenne ezen napon az alapítvány hét köznap csak ők szerintük vasárnap jó,

erre ünnepségekre .de nekem is gondom ezzel inkább alkalmazkodik tud másikhoz és,

nem panaszkodik .engem nagyon szeretnék ha én is velük legyek de nem tudom egyen lőre.,

Régen indult foglalkoztató az alapítványba akkor én is iskolából kértem segítséget kicsit ,

segítek most segítséget kértünk hogy kölcsön adjanak nekünk létrát . Le vettük eltett ,

számítógépet át tettük benti terembe meg néztük melyik számítógépet-jó meg nézzük melyik,

számítógép működik melyiket kel kérni segítséget az egyik szakembertől. aki ért tegyen valamit,

velő javítható .ki emlékszik ara kértünk szövéshez való anyagokat kaptunk is jutka néni,

,

hozott nekünk anyagot amit köszöni szépen az alapítvány aki szeretne szőni való fel vető ,

anyagot szövéshez anyag kel aki szeretne fel ajánlani ilyet az alapítvány hétfő,szerda,

pénteken foglalkozás ideje alatt be tudja juttatni nekünk szövéshez anyagokat amit hálásan,

köszöni az alapítvány Turán keresse minta többi ember elnök asszonyt ő is el igazítja,

önöket segít maguknak hogy eljusson szőni való anyag az alapítványnak hálásan köszöni,

az alapítvány előre is . Lackó kapott anyaghoz rögtön neki látott anyagot válogatni .Bagó,

Zoli ,Erzsike Laci folytatták szövést ,.most szerdai foglalkoztatón .Zsanett új számítógép,

gép programmal ismerkedett neve kép regény készítő elég szépen haladt vele evvel számítógép,

program ismerkedéssel minden ifjonc a legeleje óta amióta tart foglalkozás sokat fejlődik.,

Konyhában segített Zoli Zsanett Mancika néninek hogy elkészítsék közősösen karalábé ,

levest ami finomra sikerült el is fogyott összes el mosogatunk rendet raktunk terembe ,

most szerdai foglalkozást pedagógus Judit Mancika néni tartató foglalkozást ifjoncoknak,

délbe mentünk haza.

kérik tergyen jót feléjük alapítvány felé így van jó cselekedet feléjük égiek többszörösen meg hálják neked,adója 1%kával támogasa

Mint a Többi Ember” Alapítvány Adószám:18711516-1-13

hozzávalók / 3 adag

elkészítés

  1. A hagymát apróra szeljük, és az olajon puhára pároljuk.
  2. A felkockázott karalábét a hagymára öntjük, majd megpároljuk. (Én ilyenkor szoktam egy nagyon pici vizet – kb. egy feles – aláönteni, mert az olíva nekem szeret leégni.)
  3. Mikor már majdnem készre párolódott (kb. fél óra, mennyiségfüggő), akkor rászórjuk a lisztet, és alaposan összekeverjük. Pár perc pirítás után felöntjük annyi vízzel, amennyi levest szeretnénk. 
  4. Ízlés szerint szórunk rá sót és ételízesítő, majd egy forrás után hozzákeverjük a tejfölt. Ha kell, még sózzuk, majd beletesszük az apróra szelt petrezselymet

a találkozás

Anyaszentegyház szándékában advent elején ez volt a felszólítás. Most egy egész konkrét, mindenki számára nagyon könnyen megjeleníthető, magunkkal hordozható képet kapunk arról, hogy gyakorlatilag, mit jelent szentnek lenni. Az Anyaszentegyház úgy választotta össze a szentírási részeket, hogy ez a kép a keresztény szentségről felejthetetlenül vetítődik elénk.
Az első olvasmány Báruk próféta könyvéből egy jelenetet elevenít meg, valami csodálatos szépen, még irodalmilag is. A fogságból, a száműzetésből hazatérés jelenete áll a próféta előtt. Látja lélekben azokat, akiket gyalog hajtottak el. Van képünk erről a jelenetről bőségesen. Hajtottak minket is. Akiket gyalogosan hajtottak el fogságba, azok térnek most vissza – mint királyfiak. Szabadon. Rabként mentek el és királyi szabadságba térnek vissza.
Jeruzsálem, szent város, örvendj. Vesd le a gyászodat. Öltözz ünnepibe, dicsőségbe. Jönnek a te fiaid. És hogyan jönnek? Isten hozza őket. Isten vezeti őket. Szól a hegyeknek, hogy térjenek ki előlük. A völgyek simuljanak el. Szól az erdők fáinak, hogy jó hűvöst adjanak. És illatot, ahogy jönnek a királyfiak haza. Páratlan gyönyörű leírás ez.
És átmegy a fogságba vitt nép hazatérésének a leírása, átmegy a végső képbe. Ahogyan Isten népe tér majd haza. Ahogyan az Anyaszentegyház örvend majd, leveti gyászát, elmúlik minden, ami nem méltó az ő gyermekeihez. Leveti gyászát, és végső ünneplőbe öltözik. És odaadja Istennek a gyermekeit.
Szent Pál is átveszi ezt a képet, a végső megérkezés képét. Olyan megérkezését, amit majd nem zavar már semmi itt a földön.
Még azok között is, akik évtizedeket éltek egymással komoly keresztény házastársi szeretetben, még közöttük is mindig akad valami, ami oda ékelődik néha-néha közéjük. Ami miatt egyik talán panaszkodik egy kicsit a másikra. S a másik az egyikre. Nincs meg az a teljes fölszabadultság mindig. Köztünk emberek között is, akik együtt élünk, mennyi apró-cseprő, kisebb-nagyobb akadály tolakszik oda, hogy megrontsa a teljes egységet, harmóniát azon a végső találkozáson, megérkezésen, amikor Urunk Istenünk elé érkezünk, és Ő elénk jön. Már semmi, de semmi nem fogja zavarni a találkozást.
Szent Pál számára a keresztény életszentségnek ez a végső eszménye. Legyünk olyanok, hogy feddhetetlenek legyünk Jézus Krisztus napjára. Vezessen hétköznap is mindig bennünket ez.
Vigyázz! Az Úr Jézus napjára, vagyis a találkozás napjára, a végső megérkezés napjára ez nem lesz jó, ezt kerüld el. Tudd megkülönböztetni, hogy mi a helyes és mi a helytelen. Ezt kerüld el, ezt meg tedd meg. Szent Pál a szentleckében, a Filippiekhez ezt írja. Ő és a filippiek között teljes közösség jött létre. Vállalták a filippiek is az evangélium teljes gondját. És Pál és őközöttük eleven szeretet alakult ki.
Most Pál azt kívánja nekik itt a levél elején, hogy „legyetek feddhetetlenek a mi Urunk, Jézus Krisztus napjára”. A szeretetetek még gyarapodjék minden nap. Mert csak a szeretet tudja megítélni, hogy mi lesz arra a napra a helyes és a jó, és mit kell elkerülni. Gyarapodjatok szeretetben arra a napra. És növekedjetek megértésben. Hogy egymás iránt is, meg a dolgok iránt is általában meglegyen bennetek egy benső megértés. Hogy meg tudjátok ítélni – nem egymást! ejnye, hogy lehet ez a másik ilyen meg olyan, kiállhatatlan és így tovább; nem, hanem: meg tudjátok ítélni – magatokat. A saját cselekedeteiteket. Hogy az a feddhetetlenség arra a napra meglegyen.
Az evangéliumban is erről van szó. Keresztelő Szent János ezt hirdeti: térjetek meg és takarítsatok el a megérkezéstek útjából mindent.
A Szent Pál-i írás még hozzáteszi azt is vigasztalásunkra, hogy nem is teljesen mi fogunk fölkészülni arra a nagy napra. Hanem aki elkezdte bennünk a munkát, az fogja majd befejezni is. Az dolgozik rajtunk. Hogy az Ő választottjai, akiket az Anyaszentegyházban jegyesének választott, azok készek legyenek, amikor jön. Ő fogja befejezni, amit kezdett.
Az evangéliumban az van, hogy metanoeite. Térjetek meg. Térjetek jobb belátásra. A megtérés az evangéliumban az, hogy a régi ember, az ádámi, függetlenülni akaró, gőgös, önkényes, önző, engedetlen ember útját hagyjuk ott. Az elavult, járhatatlan, idejét múlt út. Ne járjuk azt többé.
Mi, mostani keresztények valahogy nem jártuk végig ezt az utat úgy, hogy a keresztséggel egybe esett volna ez a megtérésünk, ez az áttérésünk az Úr Jézus új útjára, Isten gyermekeinek útjára. Megkereszteltek bennünket és életünkben lassan-lassan kell pótolni a megtérést. Sokáig aludtunk. Sokáig szunnyadtunk.
Most itt az idő, hogy fölkeljünk az álomból és pótoljuk, ami hátra van a megtérésünkből, hogy feddhetetlenek legyünk arra a napra.
Hát ebben a megtérésben segít az Anyaszentegyház adventben bennünket. Ennek a követelményei legyenek előttünk. Gyakorlatilag akkor az Úr is dolgozik, meg mi is dolgozunk. Hogy az a nagy nap, a találkozásnak, a hazatalálásnak, hazatérésnek a nagy napja, az Istennel való találkozásnak a nagy napja teljesen zavartalan legyen.
Annak a találkozásnak elővételezése minden egyes szentáldozás. Azok is találkozások. Ha ott nincs köztünk és az Úr Jézus között semmi, ami zavaró; ha ott bűnbánattal elintézzük, hogy ezek a zavaró dolgok rendeződjenek, akkor minden nap készülünk a szentáldozással a végső találkozásra. És akkor nem lesz semmi félnivalónk. Édei évbe is támogosa alapítványunkat

sérült fiatalokkal foglalkoznak és meg kapják szeretet meg Boldoggá tenni akarjuk

életüket .adója 1%kát adományozza nekünk idei évbe is .

azért támogosa alapítványunkat.
Kérem, adója 1 %-ával támogassa alapítványunkat!
Az adományozó szelvényre ezt írja:
Mint a többi ember Közhasznú Alapítvány
Adószám: 18711516-1-13 előre köszönik szépen

főszerplő

Az események a gyorsvonat kilencedik kocsijában úgyszólván érzékelhetetlenek voltak. A megszokottnál sokkal durvább és hirtelenebb zökkenéssel állt meg a szerelvény a nyílt pályán, de ez a fülkében tulajdonképpen senkinek sem tűnt föl: csak egy jó néhány perc múlva, amikor a veszteglés már kezdett unalmassá válni, húzta le valaki az ablakot. Bejelentése, miszerint a mozdony előtt egy tartályszerű valami fekszik, általános megrökönyödést keltett. Gázolt a vonatunk? Gázoltunk? Vonatszerencsétlenség részesei vagyunk?
Veszem a kabátom, és a fülke szaunamelegéből kiugrok a dél-alföldi zimankóba. Kistelek előtt áll a vonat, az eleje már bent van az állomási raktárak vonalában, a vége még kint. Kora reggeli tompaság. Mintha az éjszaka még nem szívódott volna föl rendesen, és felhígult foszlányai terjengenének a világosodni akarásban. A karambol története egy pillanat alatt áttekinthető: a lezárt sorompó előtt, azaz a pálya és a sorompó között egy nyerges vontató áll. Sértetlenül. Messze elöl, a mozdony előtt a vontatmánya, a páros hengerű tartály, összegyűrve. Akik már visszafelé igyekeznek a melegbe, azok újságolják, hogy senki nem sérült meg. Ez nemcsak megkönnyebbülés, hanem az esemény kibontásában is fontos adalék: nyilvánvaló, hogy a nyerges vontató beszorult a két sorompó közé, s a vonat letépte róla a tartálykocsit.
Köpcös, tokás, hetes borostás cigány férfiak futnak el mellettem, nyomukban tarka rongyokba bugyolált asszonyaikkal. Kevert beszédjüket nem nagyon értem, de annyit azért kihámozok belőle, hogy nem hisznek a szemüknek. Képtelenségnek tartják, hogy a sorompónál pöfögő vontató és a mozdony előtt fekvő tartály valamikor összetartozott; hogy azt a vonat ilyen hosszan tolta maga előtt. Ez így túlontúl egyszerű számukra, hiányzik belőle a csodás elem.
Hajlok rá, amint haladok előre a töltésen, hogy magamévá tegyem feliben-harmadában begyűjtött nézeteiket, odaérve azonban a mozdonyhoz és a döghöz, az orrfacsaró olajszag lehetetlenné teszi számomra a történtek meseként való átélését. Ez itt már nem mese és nem romantika. Gyűrt vasak és horpadt felületek és kificamodott acélszerkezetek. Szemléltető ábra a fizika törvényeihez. A mozgási energia mindenhatósága. Mekkora ez a tartály, micsoda roppant vasakból van az alváza! Micsoda súly, s még csak egy icipici zökkenést sem éreztünk, amikor a mozdony a két páncélütközőjére kapta, és csikorogva tolta maga előtt.
Az előretódult utasnép, a környékről összesereglett munkások és pályamunkások, valamint a vasutasok egybehangzó vélekedése szerint az a szerencse a szerencsétlenségben, hogy a tartály üres volt. Az örömbe, hogy megúsztuk robbanás, tűz, kisiklás és személyi sérülés nélkül, icipici csalódás is vegyül: ha már lúd, miért nem kövér?
Keresem a főszereplőket. Az egyik, a mozdonyvezető könnyen fellelhető. Sérült mozdonyán tevékenykedik. A bordó Diesel üzemképtelen, noha most is jár benne valami. A mozdonyvezető sápadt. Értelmes, zárt pókerarccal mászik le s föl a gépen, papírokat és jegyzőkönyveket vesz át vasutasoktól, s közben még véletlenül sem néz a közönségre. Maga van, mint ahogy végtelenül magában volt huszonöt perccel ezelőtt, amikor rádöbbent, hogy a tartálykocsi nem húz el az útjából, s az ütközés elkerülhetetlen. Ha a tartályban történetesen benzin van és felrobban, akkor ő most már nem él. Ez az élmény, ez a számvetés még most is meglátszik kimért, pontos mozdulatain, sápadtságán, senkire nem nézésén.

Ekkor döbbenek rá, hogy ennek a karambolnak az igazi főszereplője a sorompó. A vacogó fiatalember önmardosó tekintete is erről beszél. Hányszor megkérdezték már tőle, és most a rendőr is azt kérdezi tőle: miért nem törte át a sorompót?
Valóban, hát miért nem törte át a sorompót? Pusztán az ijedtséggel, a lélekjelenlét hiányával nem lehet ezt megmagyarázni. A vasúti átjáró a sorompóval idestova ötszáz méterre van a kisteleki állomástól. Ha félútról már meghallják és megértik a kiabálást, és felnyitják neki a sorompót (egyébként, azt hiszem, nem nyitják fel…), akkor sem valószínű, hogy idejében visszaér, és le tudja húzni a vontatmányát a pályatestről. Miért választotta mégis ezt a céltalan és körülményes megoldást?
Megkockáztatom: a túlságos sorompótisztelet miatt. Lehetetlennek tartotta, hogy ő, a közlekedő ember, vállalatának hű dolgozója, annyi tanfolyam, iskola és annyi támogatás után, amennyiben részesült, most áttörjön egy lehajtott sorompót. Az elébe csapódó sorompó nagyobb félelmet keltett benne, mint a távoli gyorsvonat végzetes robogása. A sorompó máris valóságos fenyegetés volt. Egyszerűen lehetetlennek tartotta, hogy ő a saját vontatójával belehajtson egy sorompóba. Szántszándékkal!
A legvalószínűbb pedig az, hogy mindez föl sem ötlött benne. Ebből a szánalomra méltó, jóarcú, remegő fiatalemberből, aki most itt várja a sorsát a hozzá képest toronymagas rendőr előtt, minden bizonnyal hiányzik egy reflex: a sorompó áttörhetésének a reflexe.
Igen-igen sajnálom szegényt. Ha vétkes is, ha felelnie kell is: a túlságos, istenségszerű, megbénító sorompótiszteletért és az áttörhetőség reflexének a hiányáért nem ő a felelős.
Nagy sóhajjal megyek vissza a helyemre a kilences kocsiba, miközben a sofőrt már szondáztatják. Amikor odaérek a sorompóhoz, látom, hogy az árván hagyott vontató motorja egykedvűen jár. Égve hagyott lámpái arasznyira izzanak a sorompórácstól. Tisztelettudóan, de izzó szemmel áll a nagy állat a sorompó előtt. Lassan világosodik. Várjuk a mentő mozdonyt.
Édei évbe is támogosa alapítványunkat

sérült fiatalokkal foglalkoznak és meg kapják szeretet meg Boldoggá tenni akarjuk

életüket .adója 1%kát adományozza nekünk idei évbe is .

azért támogosa alapítványunkat.
Kérem, adója 1 %-ával támogassa alapítványunkat!
Az adományozó szelvényre ezt írja:
Mint a többi ember Közhasznú Alapítvány
Adószám: 18711516-1-13 előre köszönik szépen

mi közössögi élet

nagyon beindult szövés nálunk fogytán agyagunk segítségeket kér az alapítvány akinek,

van tud szövő való fel anyaga be tudja hozni az alapítványba hétfő ,szerda ,pénteki napokon,

,

8-12ig szívesen fogadjuk szőni fel ajánló dolgot amit előre köszöni az alapítvány vagy,

keresse elnök asszonyt Turán szőni való ügybe eligazítja embert előre köszöni az alapítvány.

szövéshez való dolgokat .

Sziasztok! Segítséget kérek. Alapítványunk a Mint a többi ember Közhasznú Alapítvány fogyatékkal élő fiatal felnőttek nappali foglalkoztatásával is foglalkozik. A szövés olyannyira sikeres lett körükben, hogy kifogytunk az alapanyagokból. Felvető fonalat nagy gyártótól kaptunk – végeket, ami a gépekre már kevés, de egy keretre elég. Sajnos elfogyott a készlet. Kérlek, ha valaki tudja hogyan kaphatnánk, vagy hol tudunk legolcsóbban vásárolni,segítsen az információval!

1% – éljetek vele, élnénk vele! Felhívással fordulunk Hozzátok. A Mint a Többi Ember Alapítvány egyike a térségünkben működő civil szervezeteknek. Alapítványunk felvállalta, hogy a fogyatékkal élő fiatalok önálló életvitelének kialakítását segíti. A kézműves tevékenységek (kötés, szövés, fazekasság,kosárfonás, stb), vásárlás, főzés, ügyintézés, kesztészkedés mellett nagy súlyt helyezünk a közösségi életre, hiszen társak, barátok, jó emberek nélkül minden sokkal nehezebb. Segítsetek nekünk! Most olyan időszak van, amikor mindenki megtehet, és meg is kell tennie egy lépést, hogy felelősségteljes embernek tudhassa magát.Senki nem gondolhatja, hogy ez fölösleges – mások úgyis megteszik -, hogy nem rajtunk múlnak a dolgok. Kérjük az adózó állampolgárokat Turán, és mindenütt, hogy a Személyi Jövedelem-Adó 1 %-ával támogassák fenti tevékenységeinket, céljainkat, és ezáltal a fogyatékkal élő fiatalokat! Ez esetben a rendelkező nyilatkozatra ezt kell írni: “Mint a Többi Ember” Alapítvány Adószám:18711516-1-13

 

Rendkívüli szűnt volt múlt pénteken foglalkozás elmaradt mert pedagógus Juditnak elkelt,

utazni gyerekével Budapestre időpontjuk valahova elvileg orvosi ügybe voltak Pesten,

így abba maradtak múltkor volt foglalkozás múlt héten szerdán ezt meg besz6élték ,

dolgokat ilyen dolog jött közbe egyik pedagógusnak lehet hirtelen történt dolog orvosi,

ügy gyerekével pedagógus Juditnak azéért mondták le múlt pénteki foglalkozás le ,

de közös döntéssel egyeztek meg elmard pénteki foglalkozás ha időbe próbálunk,

cserélni még pedagógus ügyileg is meg legyen minden foglalkozás tartva ere összes,

alapítvány tagok mink dolgozunk rajta meg legyen tartva foglalkozás mindig nincsenek,

egyéb dolgok kénytelennek vagyunk valami miatt lemondani foglalkozást erről hogy,

előfordul néha elmard foglalkozás sürgős eszt nem találtunk helytest azért maradt ,

foglalkozás de törekszünk dolgozunk azon mindig legyen foglalkozás az alapítványba,

,

11éves közös munka erő-van benne ebe hogy működik nappali foglalkozás és alapítvány,

együtt működik fárasztó munka ilyenre szánjuk időket az alapítványnak jó legyen az ,

többször meg fog térülni egyszer égiek meg fogják köszöni nekünk jót tettél az életbe.,

Közösséget fen álltani dolgozni rajta mindenkinek jó legyen és jól érezzük magunkat,

abba közösségbe mondjuk legyen alapítvány ahol sok időt szánunk mindenki jól érezze,

magát ott abba azon helyen ahol van . Elmondom nagy példát én úgye közel 11éve,

,

vagyok velük együtt szeredbe elmondom azt engem nagyon meg kedveltek ott nincsen,

olyan nap mégis nem tudnék be menni meg kérdezik fel teszik kérdést Sanyi hol-van meg,

kérdezik másik embertől nincs-is azon helyen csak néha vendég az alapítványba meg érdeklőd,i

mi van az velem rég láttam őt .elmondom meg történt est engem valaki az alapítványból,

Erzsike nagyon rég látott érdeklődőt aki vendég az alapítványba néha meg mondta neki,

én jól vagyok ez is szeret műve együtt van velünk lélekbe az alapítványba azért érdeklődőm,

meg mi-van vele ez csodálatos élmény embernek ezt meg éli közösségbe hiányolják ez,

szeretett műve együtt ilyenkor amikor nincsen it múlt pénteki foglalkozik egyébibb ,

ügyek miat maradt el hétfőn nem volt foglalkozás ünnep volt pünkösd hétfő és ünnep,

azért nem foglalkozás már szerdán lesz foglalkozás alapítványba .

nagyon beindult szövés nálunk fogytán agyagunk segítségeket kér az alapítvány akinek,

van tud szövő való fel anyaga be tudja hozni az alapítványba hétfő ,szerda ,pénteki napokon,

,

8-12ig szívesen fogadjuk szőni fel ajánló dolgot amit előre köszöni az alapítvány vagy,

keresse elnök asszonyt Turán szőni való ügybe eligazítja embert előre köszöni az alapítvány.

szövéshez való dolgokat .

Sziasztok! Segítséget kérek. Alapítványunk a Mint a többi ember Közhasznú Alapítvány fogyatékkal élő fiatal felnőttek nappali foglalkoztatásával is foglalkozik. A szövés olyannyira sikeres lett körükben, hogy kifogytunk az alapanyagokból. Felvető fonalat nagy gyártótól kaptunk – végeket, ami a gépekre már kevés, de egy keretre elég. Sajnos elfogyott a készlet. Kérlek, ha valaki tudja hogyan kaphatnánk, vagy hol tudunk legolcsóbban vásárolni,segítsen az információval!

1% – éljetek vele, élnénk vele! Felhívással fordulunk Hozzátok. A Mint a Többi Ember Alapítvány egyike a térségünkben működő civil szervezeteknek. Alapítványunk felvállalta, hogy a fogyatékkal élő fiatalok önálló életvitelének kialakítását segíti. A kézműves tevékenységek (kötés, szövés, fazekasság,kosárfonás, stb), vásárlás, főzés, ügyintézés, kesztészkedés mellett nagy súlyt helyezünk a közösségi életre, hiszen társak, barátok, jó emberek nélkül minden sokkal nehezebb. Segítsetek nekünk! Most olyan időszak van, amikor mindenki megtehet, és meg is kell tennie egy lépést, hogy felelősségteljes embernek tudhassa magát.Senki nem gondolhatja, hogy ez fölösleges – mások úgyis megteszik -, hogy nem rajtunk múlnak a dolgok. Kérjük az adózó állampolgárokat Turán, és mindenütt, hogy a Személyi Jövedelem-Adó 1 %-ával támogassák fenti tevékenységeinket, céljainkat, és ezáltal a fogyatékkal élő fiatalokat! Ez esetben a rendelkező nyilatkozatra ezt kell írni: “Mint a Többi Ember” Alapítvány Adószám:18711516-1-13

kezdetben tené

Kezdetben teremté az Úr a Bitet és a Byte-ot. És teremté ezekből a Szó-t. És a Szóban két bit volt, és nem létezett semmi más. És az Úr elválasztotta az Egyet a Nullától. És látá az Úr, hogy ez jó. És mondá az Úr: Legyen Adat. És így történt. És mondá az Úr: Foglalja el az Adat a megfelelő helyet. És megteremté az Úr a floppy diszkeket, a hard diszkeket és a kompakt diszkeket. És látá az Úr, hogy ez jó. És mondá az Úr: Legyen Számítógép, ahova a floppy diszkeket, hard diszkeket és kompakt diszkeket be lehet helyezni, és elnevezte Hardvernek. És látá az Úr, hogy ez jó. És Szoftver még nem létezett akkor. De az Úr megteremtette a Programokat, nagyokat és kicsiket az ő fajtájuk szerint. És mondá az Úr: Szaporodjatok és sokasodjatok, és töltsétek meg a Memóriát. És mondá az Úr: Teremtsünk Programozót, és alkosson a Programozó új Programokat, és irányítsa a Számítógépeket, a Programokat és az Adatokat. És megteremte az Úr a Programozót, és elhelyezte a Számítóközpontban. És megmutatta neki az Úr a Könyvtárszerkezetet, és mondá neki az Úr: Használhatsz minden Könyvtárat és Alkönyvtárat, de NE HASZNÁLD a Windows-t. És mondá az Úr: Nem jó a Programozónak egyedül. Álmot bocsátott rá, és kivette egyik oldalbordáját, és másik lényt teremtett belőle, aki felnéz a Programozóra, aki szereti azt, amit a Programozó csinál, és elnevezte az Úr ezt a lényt Felhasználónak. És ott volt a Programozó és a Felhasználó a csupasz DOS alatt, és látá az Úr, hogy jó. De Bill okosabb volt az Úr minden más teremtményénél. És Bill megkérdez-te a Felhasználót: Mondta-e az Úr, hogy ne futtass egyetlen programot sem? És a Felhasználó válaszolt: Azt mondta az Úr, hogy használhatunk minden Programot, minden Adatot, de mondta, hogy soha se használjuk a Windowst. És mondá Bill a Felhasználónak: Hogyan beszélhetsz olyasmiről, amit még ki sem próbáltál? Abban a pillanatban, hogy a Windows-t futtatod, olyan leszel, mint az Úr. Képes leszel bármit létrehozni egy egyszerű egérkattintással! És a Felhasználó látá, hogy a Windows gyümölcsei szebbek és könnyebb őket használni. És látá a Felhasználó, hogy minden tudás haszontalan, mert a Windows képes azokat helyettesíteni. És a Felhasználó installálta számítógépén a Windowst, és mondta a Programozónak, hogy ez jó. És a Programozó azonnal elkezdte keresni az új drivereket. És megkérdezte őt az Úr: Mit keresel? És a Programozó válaszolt: Új drivereket keresek, mert nem találom őket a DOS-ban. És monda az Úr: Ki mondta neked, hogy új driverekre van szükséged? Futtattad a Windowst? És a programozó válaszolt: Bill mondta nekünk! És monda az Úr Billnek: Azért, amit tettél, gyűlölt leszel minden teremtmény előtt és a Felhasználó boldogtalan lesz miattad. És örökké a Windowst kell árulnod. És monda az Úr a Felhasználónak: Azért, amit tettél, csalódni fogsz a Windowsban, és az megeszi minden Erőforrásodat. Lassú programokat kell majd használnod, és örökkön örökké a Programozó segítségére fogsz szorulni. És monda az Úr a Programozónak: Azért, mert hallgattál a Felhasználóra, sohasem leszel boldog. Programjaidban hemzsegni fognak a hibák, és ki kell javítanod őket, és újra ki kell javítanod őket az idők végezetéig. És az Úr kiűzte őket a Számítóközpontból, az ajtót bezárta, és jelszóval levédte: általános védelmi hiba (general protection fault)…. és aki ezt az internetről letölté, az nem más, mintaki mit ott talált, felhasználta vala.

A gyerekek serényen dolgoztak, hogy összeállítsák apró jászlaikat, én pedig körbejártam közöttük, hogy segítsek, ha valamelyiküknek szüksége lenne rá. Minden rendben ment. Aztán ahhoz az asztalhoz értem, amelyiknél a hat év körüli kis Misa ült. Éppen elkészült a munkájával. Amikor szemügyre vettem a jászlát, elképedtem, mert nem egy, hanem két baba feküdt benne. Gyorsan hívtam a tolmácsot, hogy megkérdezzem a kisfiútól, miért így készítette a jászolt.
A fiúcska széttárta a karjait, elgondolkozva nézte a pici jászolt. Aztán nagy komolyan belefogott a karácsonyi történet elmesélésébe. Életében először hallotta ezt a történetet, úgyhogy meglepett, milyen pontosan emlékszik rá. Mikor ahhoz a részhez ért, hogy Mária a kis Jézust a jászolba fektette, innen egészen sajátos módon folytatta:
„Amikor Mária a babát a jászolba tette, Jézus rám nézett, és megkérdezte, hogy hol lakom. Elmondtam neki, hogy nekem se mamám, se papám, se otthonom nincs. Akkor Jézus azt mondta, hogy lakhatnék nála.
Azt feleltem, hogy ez nem megy, mert én nem tudok neki ajándékot adni, mint mások. De annyira szerettem volna Jézusnál lakni! Gondolkodtam, nincs-e valamim, amit odaajándékozhatnék neki. Eszembe jutott, hogy melegíthetném őt. Úgyhogy megkérdeztem Jézust: Ha melegen tartalak, az olyan lenne mint egy ajándék? Jézus erre azt felelte: Ha melegen tartanál, az volna a legszebb ajándék, amit valaha is kaptam. Akkor befeküdtem mellé a jászolba, és Jézus rám nézett, és azt mondta, hogy most már vele maradhatok – mindig.”
Édei évbe is támogosa alapítványunkat

sérült fiatalokkal foglalkoznak és meg kapják szeretet meg Boldoggá tenni akarjuk

életüket .adója 1%kát adományozza nekünk idei évbe is .

azért támogosa alapítványunkat.
Kérem, adója 1 %-ával támogassa alapítványunkat!
Az adományozó szelvényre ezt írja:
Mint a többi ember Közhasznú Alapítvány
Adószám: 18711516-1-13 előre köszönik szépen

meg maradás

Elgondolhatjuk azt a megjegyzést: nézd Mester, melyen gyönyörű kövek. Fehér márványkövek voltak ott, azokkal borították a templomot. Mi emberek úgy vagyunk, hogy a szemünk megakad annál, ami ott van. Az Úr Jézus azonban nem a közvetlen közelit látja. És nem is akarja, hogy az övéinek a szeme megakadjon a világ építőkövein. Messze áttekinti az egész időt, ami rendelkezésre áll, hogy az ő vetése megérjen. Hogy majd milyen időjárás jön. És amikor ebbe tekint bele, akkor azt mondja először az övéinek: olyan idők jönnek, amelyekben majd vigyáznotok kell, hogy félre ne vezessenek benneteket! Ne bolyongjatok! Azt mondja: planéte. Mi is használjuk ezt a szót: planéta, vagyis bolygó, amelyik körös-körül bolyong az űrben, össze- vissza megy, de sosem a középpontban van. Ti se bolyongjatok, tévedezzetek a dolgok körül a fölszínen!

Ha a magunk életéből, tapasztalatainkból leszűrjük: mennyi minden próbálja az Úr Jézus tanítványait félrevezetni, hogy tévedezzünk. Minden korszakban ez a helyzet. Az Úr Jézus tanítványainak ezen kell átmenni. Ez az érlelő idő. Ahogy őt is minden megpróbálta félrevezetni. A kísértő, a tömeg, az írástudók, a vezetők megfélemlíteni, félre vinni, még Péter is, meg a tanítványok várakozása is. De az Atya akaratát nézte, és nem engedte magát se jobbra, se balra, semerre félrevinni. Ezt mondja övéinek is: ne tévedezzetek!

Lukács korában is nehéz volt a keresztényeknek megtalálni az igazi utat, hiszen micsoda problémák álltak eléjük! A zsidóság felé próbáltak volna tájékozódni a zsidó keresztények. A pogány szokások felé a pogányságból megtért keresztények. És ugyanakkor kitört az üldözés. A zsidóság részéről is, meg már Róma részéről is. Borzasztó nehéz volt az első keresztényeknek! És közülük is támadtak, akik hamis tanításokat mondtak. Félreértették még azt is, amit az Úr Jézus az eljöveteléről mondott.

Lukács a Boldogságos Szűz meg az apostolok tanításából ezeket kiragadja. Egészen kiemelkedik ez a felszólítás az egész részletből: Ne tévedezzetek! Az ember értelmének ad támpontot. Mert mi lenne, ha akár csak egy-egy részegyház magára volna hagyva! Például a magyar egyház: amikor megfélemlítik, amikor ránehezedik az állam hatalmas nyomása, és mindenféle divat hatása. Hogy el tudna az igazság útjáról térni!

Aztán más országokban: a missziós országokban. Afrika. Japán. Kína. Az Egyesült Államok technikai haladása mennyi hatással próbálja a keresztényeket a divat szerint elterelni az Úr Jézustól. Ne tévedezzetek!

Mi is érzékeljük: a napok apró-cseprő, kisebb-nagyobb dolga hogy elterelne a lényegestől, az Úr Jézustól, hogy bolyongjunk mindenfelé körös-körül. Nála kell kikötnünk! Ne tévedezzünk!

A másik, amit az Úr Jézus fölvillant: a félelmetes dolgok. A megfélemlítő, ami nem az értelmünket zavarja meg, hanem a félelmen keresztül kishitűségre, csüggetegségre visz bennünket: hallotok majd lázadásról, háborúkról, pestisről, járványról. Jelek lesznek az égen, mint Lukács korában, Jeruzsálem ostromát megelőzően a zsidó hagyomány mondja: egy kard alakú csillagkép volt egy esztendőn keresztül a város fölött. Egy üstökös állt ott, és láthatták. Jelezte az eseményeket.

Mink is minden eseményben, amiről hallunk, tudhatjuk: ezek jelei egy roppant nagy dolognak, az Úr Jézus végső eljövetelének, amely titokzatosan fog lezajlani. Ember azt elképzelni előre nem tudja.

És az akaratunk számára azt mondja: ne aggodalmaskodjatok előre, hogy majd mit hogy csináltok, mit mondotok! Én adok majd nektek szájat és bele bölcsességet. Milyen kijelentés ez az Úr Jézus részéről akkor! Ott áll Jeruzsálemben a szenvedése, kínszenvedése, a kereszthalála előtt, és a messze korba tekint előre… én majd adok nektek erőt és bölcsességet.

Tehát tudja azt, hogy Ő átfog minden időt. Ő ott lesz az övéi mellett. Ezt mondja nekünk is. De nem csak mondja: minden nap tapasztaljuk. Ad nekünk szájat és bele bölcsességet, hogy mit mondjunk, és mit gondoljunk. És ad a szívünkbe reményt és bele bátorságot, hogy hogy várjuk őt.

Mert a végén a harmadik, amit mond, ez: kitartó türelemben fogjátok megnyerni a lelketeket. Állhatatosságban. Az állhatatosság, a remény, a kitartás valamihez kapcsolódik. Olyan lelkület, ami valamibe kapaszkodik, és onnan merít erőt. Az Úr Jézus is arra gondol, hogy virrasszunk, hogy legyünk állhatatosak – mint a násznép! Mint a menyasszony: abba kapaszkodik, aki őt megkérte, aki őt már kiválasztotta, lefoglalta.

A mi türelmünk, állhatatosságunk is az Úr Jézusba kapaszkodik, aki eljön értünk megváltani bennünket. Milyen jó ezt minden nap megélni! Milyen jó, hogy a mi Urunk minden nap, titokzatosan, a szentmisében közeledik hozzánk! És a föltámadt állapotából a papot is szinte megragadja, fölragadja megdicsőült állapotába, és vele együtt hajtja végre ezt a csodát: a kenyér átlényegítését. Már isteni cselekvésbe ragad bennünket!

De a papon keresztül az Egyházát is összeköti a végső, örök idővel, ami elkezdődött már. Összeköti, összefoglalja és ezzel a közeledésével erőt ad nekünk arra, hogy kitartsunk, és semmi félre ne vigyen, és meg ne félemlítsen bennünket, hanem örvendezéssel várjuk az Ő napját.

Az Úr Jézus eljövetelét abban a korban tesszalonikiek például arra használták föl, hogy ha vége lesz a világnak, akkor minek dolgozzunk. És nem dolgoztak. Tévedtek. Szent Pál a maga példájával mondja: ez az idő arra való, hogy szorgalmasan, minden nap, mint a méhek, hangyák dolgozzunk, mert ez az egész világ nem arra való, hogy félrevezessen vagy megfélemlítsen bennünket, hanem hogy eszköz legyen: gyűjtjük a szeretet mézét az örök életre, mert az megmaradElgondolhatjuk azt a megjegyzést: nézd Mester, melyen gyönyörű kövek. Fehér márványkövek voltak ott, azokkal borították a templomot. Mi emberek úgy vagyunk, hogy a szemünk megakad annál, ami ott van. Az Úr Jézus azonban nem a közvetlen közelit látja. És nem is akarja, hogy az övéinek a szeme megakadjon a világ építőkövein. Messze áttekinti az egész időt, ami rendelkezésre áll, hogy az ő vetése megérjen. Hogy majd milyen időjárás jön. És amikor ebbe tekint bele, akkor azt mondja először az övéinek: olyan idők jönnek, amelyekben majd vigyáznotok kell, hogy félre ne vezessenek benneteket! Ne bolyongjatok! Azt mondja: planéte. Mi is használjuk ezt a szót: planéta, vagyis bolygó, amelyik körös-körül bolyong az űrben, össze- vissza megy, de sosem a középpontban van. Ti se bolyongjatok, tévedezzetek a dolgok körül a fölszínen!

Ha a magunk életéből, tapasztalatainkból leszűrjük: mennyi minden próbálja az Úr Jézus tanítványait félrevezetni, hogy tévedezzünk. Minden korszakban ez a helyzet. Az Úr Jézus tanítványainak ezen kell átmenni. Ez az érlelő idő. Ahogy őt is minden megpróbálta félrevezetni. A kísértő, a tömeg, az írástudók, a vezetők megfélemlíteni, félre vinni, még Péter is, meg a tanítványok várakozása is. De az Atya akaratát nézte, és nem engedte magát se jobbra, se balra, semerre félrevinni. Ezt mondja övéinek is: ne tévedezzetek!

Lukács korában is nehéz volt a keresztényeknek megtalálni az igazi utat, hiszen micsoda problémák álltak eléjük! A zsidóság felé próbáltak volna tájékozódni a zsidó keresztények. A pogány szokások felé a pogányságból megtért keresztények. És ugyanakkor kitört az üldözés. A zsidóság részéről is, meg már Róma részéről is. Borzasztó nehéz volt az első keresztényeknek! És közülük is támadtak, akik hamis tanításokat mondtak. Félreértették még azt is, amit az Úr Jézus az eljöveteléről mondott.

Lukács a Boldogságos Szűz meg az apostolok tanításából ezeket kiragadja. Egészen kiemelkedik ez a felszólítás az egész részletből: Ne tévedezzetek! Az ember értelmének ad támpontot. Mert mi lenne, ha akár csak egy-egy részegyház magára volna hagyva! Például a magyar egyház: amikor megfélemlítik, amikor ránehezedik az állam hatalmas nyomása, és mindenféle divat hatása. Hogy el tudna az igazság útjáról térni!

Aztán más országokban: a missziós országokban. Afrika. Japán. Kína. Az Egyesült Államok technikai haladása mennyi hatással próbálja a keresztényeket a divat szerint elterelni az Úr Jézustól. Ne tévedezzetek!

Mi is érzékeljük: a napok apró-cseprő, kisebb-nagyobb dolga hogy elterelne a lényegestől, az Úr Jézustól, hogy bolyongjunk mindenfelé körös-körül. Nála kell kikötnünk! Ne tévedezzünk!

A másik, amit az Úr Jézus fölvillant: a félelmetes dolgok. A megfélemlítő, ami nem az értelmünket zavarja meg, hanem a félelmen keresztül kishitűségre, csüggetegségre visz bennünket: hallotok majd lázadásról, háborúkról, pestisről, járványról. Jelek lesznek az égen, mint Lukács korában, Jeruzsálem ostromát megelőzően a zsidó hagyomány mondja: egy kard alakú csillagkép volt egy esztendőn keresztül a város fölött. Egy üstökös állt ott, és láthatták. Jelezte az eseményeket.

Mink is minden eseményben, amiről hallunk, tudhatjuk: ezek jelei egy roppant nagy dolognak, az Úr Jézus végső eljövetelének, amely titokzatosan fog lezajlani. Ember azt elképzelni előre nem tudja.

És az akaratunk számára azt mondja: ne aggodalmaskodjatok előre, hogy majd mit hogy csináltok, mit mondotok! Én adok majd nektek szájat és bele bölcsességet. Milyen kijelentés ez az Úr Jézus részéről akkor! Ott áll Jeruzsálemben a szenvedése, kínszenvedése, a kereszthalála előtt, és a messze korba tekint előre… én majd adok nektek erőt és bölcsességet.

Tehát tudja azt, hogy Ő átfog minden időt. Ő ott lesz az övéi mellett. Ezt mondja nekünk is. De nem csak mondja: minden nap tapasztaljuk. Ad nekünk szájat és bele bölcsességet, hogy mit mondjunk, és mit gondoljunk. És ad a szívünkbe reményt és bele bátorságot, hogy hogy várjuk őt.

Mert a végén a harmadik, amit mond, ez: kitartó türelemben fogjátok megnyerni a lelketeket. Állhatatosságban. Az állhatatosság, a remény, a kitartás valamihez kapcsolódik. Olyan lelkület, ami valamibe kapaszkodik, és onnan merít erőt. Az Úr Jézus is arra gondol, hogy virrasszunk, hogy legyünk állhatatosak – mint a násznép! Mint a menyasszony: abba kapaszkodik, aki őt megkérte, aki őt már kiválasztotta, lefoglalta.

A mi türelmünk, állhatatosságunk is az Úr Jézusba kapaszkodik, aki eljön értünk megváltani bennünket. Milyen jó ezt minden nap megélni! Milyen jó, hogy a mi Urunk minden nap, titokzatosan, a szentmisében közeledik hozzánk! És a föltámadt állapotából a papot is szinte megragadja, fölragadja megdicsőült állapotába, és vele együtt hajtja végre ezt a csodát: a kenyér átlényegítését. Már isteni cselekvésbe ragad bennünket!

De a papon keresztül az Egyházát is összeköti a végső, örök idővel, ami elkezdődött már. Összeköti, összefoglalja és ezzel a közeledésével erőt ad nekünk arra, hogy kitartsunk, és semmi félre ne vigyen, és meg ne félemlítsen bennünket, hanem örvendezéssel várjuk az Ő napját.

Az Úr Jézus eljövetelét abban a korban tesszalonikiek például arra használták föl, hogy ha vége lesz a világnak, akkor minek dolgozzunk. És nem dolgoztak. Tévedtek. Szent Pál a maga példájával mondja: ez az idő arra való, hogy szorgalmasan, minden nap, mint a méhek, hangyák dolgozzunk, mert ez az egész világ nem arra való, hogy félrevezessen vagy megfélemlítsen bennünket, hanem hogy eszköz legyen: gyűjtjük a szeretet mézét az örök életre, mert az megmarad

 

Édei  évbe  is  támogosa  alapítványunkat

sérült   fiatalokkal  foglalkoznak és  meg  kapják  szeretet  meg  Boldoggá  tenni  akarjuk

életüket  .adója  1%kát  adományozza   nekünk  idei  évbe  is .

azért  támogosa   alapítványunkat.
Kérem, adója 1 %-ával támogassa alapítványunkat!
Az adományozó szelvényre ezt írja:
Mint a többi ember Közhasznú Alapítvány
Adószám: 18711516-1-13 előre köszönik szépen

Édei évbe is támogosa alapítványunkat

sérült fiatalokkal foglalkoznak és meg kapják szeretet meg Boldoggá tenni akarjuk

életüket .adója 1%kát adományozza nekünk idei évbe is .

azért támogosa alapítványunkat.
Kérem, adója 1 %-ával támogassa alapítványunkat!
Az adományozó szelvényre ezt írja:
Mint a többi ember Közhasznú Alapítvány
Adószám: 18711516-1-13 előre köszönik szépen

Édei évbe is támogosa alapítványunkat

sérült fiatalokkal foglalkoznak és meg kapják szeretet meg Boldoggá tenni akarjuk

életüket .adója 1%kát adományozza nekünk idei évbe is .

azért támogosa alapítványunkat.
Kérem, adója 1 %-ával támogassa alapítványunkat!
Az adományozó szelvényre ezt írja:
Mint a többi ember Közhasznú Alapítvány
Adószám: 18711516-1-13 előre köszönik szépen

egy gondolat

Lemondok arról, hogy halljam a madarak énekét, a fák zúgását és kedvesem hangját. Járni, látni és nevetni akarok.

A Daemon eltávozott, és Jóel nem hallotta többé a madarak énekét, a fák zúgását és kedvese hangját.


Elmúlt egy év s a Daemon megjelent.

– Sorsodhoz tartozik, hogy valamelyik képességedet elveszítsd. Választhatsz, hogy melyikről akarsz lemondani. A látás, a nevetés és a járás képességei közül kell választanod.

Jóel sokáig gondolkozott. Aztán jelt adott:

– Lemondok arról, hogy járjak.

A Daemon elenyészett és Jóel többé nem tudott járni. Csak ült a kertben és szemével nevetett, ha megjött a kedvese.


De elmúlt egy év és a Daemon újra megjelent.

– Sorsodhoz tartozik, hogy képességeid közül valamelyiket elveszítsd. Választhatsz, hogy melyikről akarsz lemondani. A nevetés és a látás képességei közül kell választanod.

Jóel maga elé emelte kezét és sokáig nézte szétnyitott ujjait. Aztán így szólt a szeme:

– Látni, látni akarok Daemon! A hegyeket, a fákat akarom látni, a lombon csillogó napsugarat és kedvesem arcát. Látni, látni akarok, mindörökké!

A Daemon eltűnt és Jóel látott ugyan, de többé nem tudott nevetni. Ekkor kedvese is elhagyta őt, mert nem szerette a komor arcokat. Jóel egyedül ült a kertben és nézte a fákat, a hegyeket, az eget, a völgyből felszálló párát és a lombon csillogó napsugarat.


De elmúlt egy év és a Daemon újra megjelent. Bejött a kertbe és így szólt:

– Eljöttem a szemedért, Jóel!

Jóel felállt. Tágra nyitott szemmel körülnézett. Látta a fákat, az eget, a hegyeket, a völgyből felszálló párát és a lombon csillogó napsugarat.

A Daemon eltávozott és Jóel többé nem látott semmit. Feküdt a lombok között, teljes sötétségben.


Aztán – nagy sokára – valami derengés támadt lényének középpontjában. A derengésből fény lett, a fényből ragyogás, s Jóel meglátta azt, amit eddig a hegyek, a fák, az ég színei és kedvese arca eltakartak.

Édei évbe is támogosa alapítványunkat

sérült fiatalokkal foglalkoznak és meg kapják szeretet meg Boldoggá tenni akarjuk

életüket .adója 1%kát adományozza nekünk idei évbe is .

azért támogosa alapítványunkat.
Kérem, adója 1 %-ával támogassa alapítványunkat!
Az adományozó szelvényre ezt írja:
Mint a többi ember Közhasznú Alapítvány
Adószám: 18711516-1-13 előre köszönik szépen

gyerek csaoládba

A szülők gyerekük értő megismerése és felelős nevelése helyett azon fáradoznak, hogy a kedvében járjanak. Ebben a családban minden a gyerekért van. Érték az önmegvalósítás, de ha nem lehetséges, hogy ez mindenkinek sikerüljön, a szülő lemond a gyerek javára, és a gyerek boldogulásán fáradozik. Gyakori az egyszülős család, és az, hogy a szülő a gyerek révén valósítja meg önmagát.

A gyerek helye a figyelem középpontjában, a fontossági sorrend csúcsán: a piedesztálon, vagy a játékokból épített torony tetején van. A tekintélystruktúra biztosította rend helyett tárgyalás, egyezkedés, győzködés, könyörgés és (sokszor kíméletlen) érzelmi manipuláció folyik.

A szabados szülői attitűd üzenete a gyereknek: azt csináld, ami jó neked; azért vagyok, hogy boldog legyél. Használj ki, én is kihasznállak.

Ha nem birok veled, aggódom, mert:

  • nem vagy boldog
  • másokat zavarsz
  • veszélybe kerülsz

A gyerek élménye: bizonytalan és szorong. Légüres térben, korlát és biztonság nélkül, társas magányban.

„A semmi ágán ül szivem,
kis teste hangtalan vacog,
köréje gyűlnek szeliden
s nézik, nézik a csillaga

A magamé vagyok; azt csinálok, amit jónak látok. Anyu is azt szeretné, hogy jól érezze

A család nem szülő, nem gyerek, hanem Istenközpontú (ahol a kincsünk, ott a szívünk – Lukács 12:34). A szülők nem egymásnak alárendelt viszonyban, hanem egységben (echad) vannak egymással; nem egymástól, nem is a gyerekeiktől, hanem Istentől függnek. A családi viszonyokra így nem az egymáson való uralkodás, nem is egymás kihasználása, hanem az együttműködés, a kegyelem, és egymás különbözőségének (különböző érettségi fokának is) megértő, elfogadó tisztelete jellemző.

Az együttélés normáit Jézus parancsa határozza meg:

Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes elmédből. Ez az első és a nagy parancsolat.
A második hasonló ehhez: Szeresd embertársadat, mint magadat.

Máté 22:37-39

Ez az irányadó mérték mindenkire (szülőre, gyerekre) egyaránt vonatkozik, de a szülő felelőssége a mintaadás, a gyerekek tanítása, és a korlátok felállítása. A korlátot az Isten iránti szeretet, és mások szabadságának védelme határozza meg.

A gyerek helye: előbb a szülő ölében, később pedig a saját életében van; ott, ahol Isten akarja látni.

A gyerek élménye: Istené vagyok; felelősséggel, szeretettel és tisztelettel bánnak velem. Szabad vagyok: szabadságom korlátja Isten iránti szeretetem és mások szabadsága. Ismerem és szeretem a szüleimet, kezdem megismerni Istent, tisztában vagyok az irányadó mértékkel és a rám vonatkozó korlátokkal. Szabad akaratom van: dönthetek, és vállalom döntéseim következményeit is. A családban megismertem az egymástól való függés, a meghitt kapcsolat és a bizalom élményét. Önbizalommal és szívesen kötök új kapcsolatokat, észreveszem, ha valaki sérti a határaimat, és tudok nemet is mondani. Szeretnék felnőni és kipróbálni magam az életben.

Édei évbe is támogosa alapítványunkat

sérült fiatalokkal foglalkoznak és meg kapják szeretet meg Boldoggá tenni akarjuk

életüket .adója 1%kát adományozza nekünk idei évbe is .

azért támogosa alapítványunkat.
Kérem, adója 1 %-ával támogassa alapítványunkat!
Az adományozó szelvényre ezt írja:
Mint a többi ember Közhasznú Alapítvány
Adószám: 18711516-1-13 előre köszönik szépen

mi a barátság

Hány ember van úgy életbe hogy barátokat szerez életébe hogy azok akik segítenek,

embernek sok -féle dolgokba elintézni ha gondja akadt életbe ezek barátok mondjuk,

egyik ember társunk bajba van ő segíti fele barátját és nem hagyja cserbe bármi ,

legyen életbe ezek igazi barátok ember életébe ilyeneket embernek nagyon becsülni,

kel ők lehet igazán számítani bajunk van ők igazi barátok akik segítenek neked bajba,

,

vagy én nekem van jó pár barátom akik úgy mondva igen mellettem vannak meg is,

hallgatnak bajom van ez igazi barátok ember életébe ők mindenbe számít segít ha kel,

ez igazi barátság ember életébe ami igen csak meg kel becsülni ezeket embernek ők,

akire ember tamáskodhat hat egy életen át ha barátságot ember meg becsüli és nem,

teszi tönkre azt barátságot amit fel épít az embert életen át az emberek közül azt,

nagyon meg kel becsülni ezeket barátságot ezek ember fognak segíteni bajba vagy,

életbe ez barátságot amit fel épít az emberek másokkal nagyon jó kezeljük barátságot,

amit fel építettünk másik ember társunknál az barátságot az sírig tarthat az barátságot,

amit fel építettünk másikkal ugye ki ismer olyan filmet ami neve barátságot takar,

fel épít ezen dolgokat ők barátok lenének benne fel címbe . ugye is egybe,

ez barátság jóra kel vezessen ebe közösségi téren aki követi -félre vezeti ők játszanak,

kérdezem milyen az 2barát aki együtt játsszák filmet össze vesznek keresztbe tesznek,

egymásnak jót mosolyognak mintha semmi nem történt volna náluk de próbálkozik,

,

fele barátja másiknál aki mondjuk meg beszélnek valamit azzal tönkre tesszük őt egy,

éltre lehet mondjuk jót akart hallgat másikra tönkre te vett lehet olyan dolgot együtt,

végeztek ez barátság dolgon alapul de hallgatunk egy olyan valakire aki kívül és,

jól van barátságot akarnak kötni lehet másik emberel akivel jó barátságot építettünk.,

ki sok dologba ilyenbe is ember ilyen húzással teszünk lehet barátságot egy életre .

el játszatjuk lehet ami lehet nem jóhoz vezet ha barátságot eljátssza az ember soha.

nem tudjuk életbe mikor szorulunk hogy fele barátom segítsen bajba vagy azért.

nem élik tönkre tenni barátságot amit fel építünk életünkbe .

Sziasztok! Segítséget kérek. Alapítványunk a Mint a többi ember Közhasznú Alapítvány fogyatékkal élő fiatal felnőttek nappali foglalkoztatásával is foglalkozik. A szövés olyannyira sikeres lett körükben, hogy kifogytunk az alapanyagokból. Felvető fonalat nagy gyártótól kaptunk – végeket, ami a gépekre már kevés, de egy keretre elég. Sajnos elfogyott a készlet. Kérlek, ha valaki tudja hogyan kaphatnánk, vagy hol tudunk legolcsóbban vásárolni,segítsen az információval!

kérik tergyen jót feléjük alapítvány felé így van jó cselekedet feléjük égiek többszörösen meg hálják neked,adója 1%kával támogasa

Mint a Többi Ember” Alapítvány Adószám:18711516-1-13

idejei tervünk gyerek napkor

Volt tömör meg beszélésem ép mondták nekem egy dolgot új vendégről szettnék valamit ,

mondtam hogy kel van ismerős közbe segít hogy mit akarunk meg jelenjem mondta meg ,

,,,

meg oldja nagyon szeretnék ez be jöjjön az dolog elhatároztunk ha mégse kor meg próbáljuk ,

még egyszer le hívjuk vendéget közénk .próbáljuk őtt is be fogadni közénk segítünk ,

mindenbe támogatjuk ha kel .aki nagyon értesült az alapítvány helyzetéről nagyon be indult ,

,

szövését nálunk nagyon szép szőnyegek készültek amit az ifjoncok készítetek foglalkozások,

ideje alt így fogytán van fel vető szőni való anyagunk aki tud segíteni szeretne az alapítvány,

ifjoncain segítsen nekünk valahogy fel vető szövő anyaghoz jussunk aki tud ilyet be is,

hozhatja nekünk Turára Tabán 44be foglalkozás ideje alatt hétfő szerdán ,pénteken 8-12ig,

el tudja juttatni hozzánk fel vető, anyagot szőni való anyagot amit előre köszöni az alapítvány,

többi idő be érdeklődjön az elnök asszony Turán előre köszöni az alapítvány, ifjoncai és tagok ,

fel vető anyagokat szőni agyagokat .aki észre vette változás történt egy kicsit ünnepséggel,

kapcsolatosan közösen szervezik már ünnepséget így kicsit könnyebb nekem is észre,

venni ünnepséget kapcsolatoson értesül nagy nehezen ember mikor ünnepségek m-ék korában ,

tudom dolgokat hívunk vendéket .aki hallotta híreket most gyerek napot nem otthon,

ünnepelnék programokkal ha nem kirándulást szervezünk május29én vasárnap Győrbe,

egy kis vonttal ez lenne az alapítvány gyereknapi programja sok pont jó nap hétvége ,

vasárnap de ez pi-hő nap egybe és kirándulunk az nap .tegnapi foglalkozáson folytatták ,

szövést Zoli Erzsike . Ép jön be fele Erzsike az alapítványba a foglalkozásra találkozik,

azzal emberel aki kinyitotta ünnepségre dolgokat meg kérdezte tőle attól embertől,

hogy kis főnök hogy van Sanyi hogy van rég láttam közli ember jól van mondta neki ,

,

az Erzsikének én is örültem hírnek gondolják csak ennyire hiányzok valamikor nem vagyok ben,t

foglalkozás idején . Tamás Képregény programot késztetünk és tanult meg . Be nézet ,

közénk elnök asszony foglalkozáskor jól magát nálunk ő mindig szeret velünk leni ideje,

engedi takarítani segített Lackó .konyhába segített Mancika néninek Lackó ,Zsanett .,

Zoli ,segítetek hogy el készüljön virslis pörkölt tésztával ami nagyon finomra .

sikerült el is fogyott összes rendet raktunk el mosogattunk délbe mentünk .

haza szerdai foglalkozást pedagógus Judit Mancika néni tartották foglalkozást,

ifjoncoknak .

1% – éljetek vele, élnénk vele! Felhívással fordulunk Hozzátok. A Mint a Többi Ember Alapítvány egyike a térségünkben működő civil szervezeteknek. Alapítványunk felvállalta, hogy a fogyatékkal élő fiatalok önálló életvitelének kialakítását segíti. A kézműves tevékenységek (kötés, szövés, fazekasság,kosárfonás, stb), vásárlás, főzés, ügyintézés, kesztészkedés mellett nagy súlyt helyezünk a közösségi életre, hiszen társak, barátok, jó emberek nélkül minden sokkal nehezebb. Segítsetek nekünk! Most olyan időszak van, amikor mindenki megtehet, és meg is kell tennie egy lépést, hogy felelősségteljes embernek tudhassa magát.Senki nem gondolhatja, hogy ez fölösleges – mások úgyis megteszik -, hogy nem rajtunk múlnak a dolgok. Kérjük az adózó állampolgárokat Turán, és mindenütt, hogy a Személyi Jövedelem-Adó 1 %-ával támogassák fenti tevékenységeinket, céljainkat, és ezáltal a fogyatékkal élő fiatalokat! Ez esetben a rendelkező nyilatkozatra ezt kell írni: “Mint a Többi Ember” Alapítvány Adószám:18711516-1-13

Sertéspörkölt tésztával hozzávalók

  • 1 kg sertéscomb,vagy virsli
  • 3 vöröshagyma
  • 1 gerezd fokhagyma
  • 1 paradicsom
  • 1 paprika
  • 1 evőkanál pirospaprika
  • olaj
  • só, bors

Sertéspörkölt tésztával készítése

A húst megmossuk, 

kis kockákra vágjuk. A hagymát apróra összevágjuk és forró olajon megdinszteljük. Majd levesszük a tűzről, megszórjuk a pirospaprikával, hozzáadjuk a húst, és fedő alatt tovább főzzük. A hámozott paradicsomot, paprikát összevágjuk, és a húshoz adjuk. Sóval, borssal fűszerezzük. Amikor a levét elfőtte, kevés vizet adunk hozzá, majd egy óra főzés után bele törjük a zúzott fokhagymát. Disznópörkölt készítésekor egyszerre soha ne adjunk a készülő ételhez sok folyadékot, mert a pörkölt főzés titka, hogy sűrű lében párolódjon a hús. A sertéspörkölt mellé körítésnek tésztát kínáljunk, savanyúságnak pedig kovászos uborka a lejobb.