kincs gyűjtés életbe

Ember mindig azon törekedik az életébe mindig jó legyen és úgy akarja le élni életét ,

zökkenő legyen élete semmi rossz ne történjen vele életbe ő így akarja le élni életét,

úgy van ember törekszik az ember hogy jó legyen neki de kincscet életünkbe ne igazán ,

keresünk olyat kincset kereshet az éléébe az ember ami rozsda meg nem eszi azt kincset

,,

az lelkünk kincse és azt ember mindig törekedjen hogy tiszta legyen soha nem fogja ,

meg tudni életébe az ember hogy mikor kel neki számadást tartani életéről mondjuk ,

,

éljük életünket látjuk sok olyat gyűjtünk ami minket boldoggá tesz életbe de égi boldogságba,

,

nekünk az nem fog segíteni pénz hegyek vannak életünkbe ez oszd Sét vagyonodat ,

,

szegénynek éld az életet jól rá döbbenünk valamire hogy jó lenne élniígy életed de amikor,

fél úton vagy és rá döbbents hogy jó van meg van ez neked de ez is rossz mondjuk vétetünk,

lehet evvel másik ember társam felé bele estünk mondjunk bűnbe ebe ezt törekedni ara minél,,

előbb abba hagyni ne ilyeneket keresünk tisztán kel éni életüket .mondjuk keressük életünkbe,

olyat ami nekünk jó és jó lelkünknek de az életünkbe jó legyen és semmi rozs kincset ,

ne gyűjtsünk életünkbe ami nekünk számadáskor felelünk kéne mit tettél életbe milyen,

kincset gyűjtőtél magadnak. Addig gyűjts kincseket ami nekünk jó nem vét parancsok,

ellen egyszer számadást tartanak nekünk életünkbe mi tettél .,

 jövőre gondolva
Minden földművelő, mezőgazdaságból élő ember azt szeretné, hogy az történjen vele, ami az evangéliumi példabeszédben szereplő emberrel: bőséges termést hozzon a földje. Legalábbis a történet kezdetén sokan szívesen azonosulnának vele, hiszen amúgy is gazdag, vagyonos ember, akinek ráadásul szerencséje van, ismét gazdagabb lett a kiváló termésnek köszönhetően. A példázat vége felé már kevésbé szeretnénk a helyében lenni, amikor földi javait hátrahagyva eltávozik az életből és számon kéri őt Isten, s bizony nem sok jóra számíthat a túlvilágon.
Mi a gond ezzel az emberrel? Miért nevezi őt Isten esztelennek? A bőséges termés új helyzet elé állítja ezt az embert. Valamit lépnie kell, döntést kell hoznia, hogy mit tegyen ebben a számára is váratlan helyzetben. Mielőtt azonban bármit tenne, elkezd gondolkodni, de ezt a gondolkdzást Jézus okoskodásnak nevezi. Az esztelen gazdag magában beszél, önmagával beszéli meg, hogy mi volna a jó megoldás. Láthatjuk, hogy nincs kihez fordulnia, nincs kitől tanácsot kérnie. Talán éppen növekvő gazdagsága, szépen gyarapodó vagyona miatt veszítette el korábbi barátait. Mert nem figyelt már az emberekre és emberi kapcsolataira, hanem kizárólag csak anyagi javainak élt. Úgy tűnik, hogy családja sincs, hiszen nem szerettei életét akarja jobbá tenni vagyonából, hanem csak magának gyűjt.
Magányos helyzetéhez korábbi sorozatos hibái vezettek, amelyet az tetéz, hogy Istennel sincs semmilyen kapcsolata. Döntése előtt tehát nem kérdezi meg Istent, s ezt úgy is mondhatnánk, hogy nem imádkozik. Miként az sem jutott eszébe, hogy esetleg hálát adjon Istennek a bőséges termésért, ugyanúgy arra sem gondol, hogy tanácsot, útmutatást kérjen tőle. Ezen a ponton már kezdjük megérteni, hogy mi is a gond ezzel az emberrel. Nem az a baj, hogy gazdag, hiszen anyagi javaiból akár segíthetne, támogathatna másokat. Azért esztelen ez az ember, mert nem vette észre, hogy a gazdagság elfordította őt az emberektől és elszakította őt Istentől. Lám, ide vezet a vagyon gyűjtése.
Jézus példabeszédében nincs szó arról, hogy mennyi idő alatt gazdagodott meg, hány év alatt sikerült eltávolodnia mindenkitől, s arról sem, hogy mennyi időre tervez előre. Csak egyetlen, az időre, az idő múlására utaló kifejezés szerepel a történetben, de ez nem a múltra és nem is a jövőre vonatkozik, hanem a jelenre: még az éjjel visszakérik tőle lelkét. Isten nem vár, nem szán hosszabb életet neki, nincsenek további tervei vele, hanem itt az ideje, hogy elszámoljon életével.
A gazdag ember esztelensége, ostobasága abban is megmutatkozik, hogy szeretné a jövőjét biztosítani. Mondhatnánk, hogy előrelátó, megfontolt ember, de esetében nem erről van szó, mert csak evilági jövőjére, az elkövetkezendő esztendőkre gondol és nem végső sorsára, nem a túlvilági jövőre, nem az örökkévalóságra. Amilyen jövőre ő gondol, abban nincs helye Istennek. Jövőnket mi sem láthatjuk előre. Azt viszont kérhetjük imáinkban, hogy Isten velünk legyen hátralévő napjainkban. Persze szabad tervezgetni és álmokat szövögetni, de közben ne feledkezzünk meg arról, hogy az idő múlik, egyre kevesebb időnk van arra, hogy Istenben gazdagodjunk, s ezzel biztosítsuk örökké tartó jövőnket, örök életünket.

számadás életről.

Az erények címszavai s a hozzá fűzött utasítások így hangzottak:

  1. MÉRTÉKLETESSÉGNe egyél a tunyulásig, ne igyál a részegségig.
  2. CSÖNDCsak úgy szólj, ha a magad vagy a mások javát szolgálod; kerüld a fecsegést.
  3. RENDLegyen meg minden holmid helye; legyen meg minden tevékenységed ideje.
  4. HATÁROZOTTSÁGHatározz, mit kell tenned; hiánytalanul tedd meg, amit elhatároztál.
  5. TAKARÉKOSSÁGCsak úgy költekezz, ha a mások vagy a magad javát szolgálod; ne pocsékolj.
  6. SZORGALOMNe veszíts időt; hasznos dolgon munkálkodj mindig; mellőzz minden fölös tevékenységet.
  7. ŐSZINTESÉGBántó módon senkit félre ne vezess; jámboran s méltányosan gondolkodj, s ha szólsz, ekképpen szóljál.
  8. IGAZSÁGSenkit igaztalanul meg ne sérts; iránta való kötelességed el ne mulaszd.
  9. MÉRSÉKLETKerüld á végleteket; de légy türelmes a legvégső határig azok iránt, akik megsértenek.
  10. TISZTASÁGNe tűrd sem tested, sem ruhád, sem környezeted tisztátalanságát.
  11. NYUGALOMÁllj ellent az apró bosszúságnak; a hétköznapi és elkerülhetetlen hibák ne zavarjanak.
  12. MAKULÁTLANSÁGRitkán élj a kéjjel: céljának egészségedet vagy a nemzést tekintsd; csömörig, erőd fogytáig, mások vagy a magad békéjének, jóhírének rovására ne űzd.
  13. ALÁZATKövesd Jézust és Szókratészt.

Lévén szándékom mindezen erényekből életmódot formálni, úgy véltem, nem volna tanácsos, ha figyelmemet egyszerre osztom meg valamennyi között, hanem egyenként építem őket életembe; s mikor az egyik már véremmé vált, akkor térek a másikra, és így haladok tovább, míg végére nem járok mind a tizenháromnak. Minthogy pedig némely erények előbbi elsajátítása könnyítheti dolgomat a továbbiakban, e célszerűségi sorrend szem előtt tartásával formuláztam meg az erények lajstromát. Elsőül állítottam a Mértékletesség-et, mert az elmében hűvös tisztaságot teremt, mely olyfontos, ha résen kell állnunk megcsontosodott szokásaink szüntelen vonzása és az örökös kísértések ellenében. Emez erény teljes birtokában könnyebb megfelelni a Csönd parancsolatának. Vágyam az volt, hogy tudásom is gyarapodjék, míg erényeimet öregbítem, és meggondolván, hogy a beszélgetések során több tudományra tehet szert az ember a füle, mint a nyelve útján: igyekeztem tehát letenni a fecsegés, szójátékfaragás, tréfálózás szokásáról, mely csak a semmirevaló társaság előtt kedves, épp ezért az erények sorában második helyre a Csönd-et tűztem. Ettől s a soron következő Rend-től reméltem, hogy több időt biztosítanak mind erénytervezetem valóra váltásához, mind tanulmányaimhoz. Ha pedig a Határozottság egyszer véremmé válik, megerősíti majd akaratomat a további erények birtokba vételéhez; Takarékosság és Szorgalom megszabadít megmaradt adósságaimtól, majd jóléthez és anyagi függetlenséghez segítvén megkönnyíti az őszinteség és Igazság gyakorlását, etc., etc. Majd eszembe vettem, hogy Püthagorasznak az Arany Versek-ben adott tanácsához híven önvizsgálat volna szükséges naponként; ehhez pedig a következő rendszert dolgoztam ki.

Kötöttem egy kis könyvet, melyben minden erénynek külön lapot nyitottam. A lapokra hét-hét hosszanti vonalat húztam vörös tintával, egy-egy hasábot tehát a hét minden napjának. Majd tizenhárom vörös vonalat húztam, megjelölvén mindeniket egy-egy erény kezdőbetűjével. E keresztvonal mentén, a hét megfelelő napjánál kis fekete ponttal jelölhettem, milyen hibát találtam a napi önvizsgálat során.

Egy lap képe:

változás lesz nálunk

Nyár elején meg próbáltunk abba meg egyezni az alapítványilag hogy 2hetente jöjjünk,

össze meg tárgyalni az alapítványi dolgokat most egy hét csúszás nem sikerült egy,

,

héttel korában össze jönni meg beszélni dolgokat mert nem jó időt fogtunk ki múlt héttel,

ezelőtti szombaton mert szakadt az eső azért döntöttek úgy hogy akor elmard össze jövetel,

ez miatt ezt meg lehetett érteni.2hétel ezelőtt volt össze jövetel juliús 16án volt össze jövetel ,

készültem hogy 16án lesz össze jövetel d e idő jársz nem kedvező így julius 16ai össze jövetel,

elmaradt de egy héttel később július 23á már volt össze jövetelünk akor én is haza jötem,

előtte napokba értem haza július 23án meg dolgokat engem érinet is gyorsan meg beszéltük,

kaptunk élelmiszer ajándékot köszöni az alapítvány amit kapott most igen csak úgy,

alakulnak helyzet hogy ép meg érkezek megyek tovább segítem kel így elején beszélgetek ,

az alapítványi űgy és nem annyira fontos meg vártak meg érkezem most közös kávázás,

,

felnőttekkel elmaradt mert nem volt időm akkor le főzni kávét nekik meg beszélték amit kelt,

kaptunk ajándékot amit köszön az alapítvány megörültek ifjoncok nekem régen láttak,

most újból találkozhatunk egyik nagyon örült láthatott elmesélt valamit nekem megörült,

nekem én meg hallgattam mondott nekem az jóő est neki valakivel beszélgetett az ,

alapítványból egy emberel az jó esik nekik olyannal beszélte dolgokat szereti őt mi mindenkit,

,

egy írin-át mi szerető közösségek vagyunk .meg beszélés múlt szombaton hamar meg beszéltük,

dolgokat jó volt hangulat délután fél5kor mindenki ott hon volt családjával információk szerint,

mert egyik nap össze találkoztam egyik ifjonccal mesélte nekem Ricsi ő már nem jár már majd,

foglalkozásra se olyan helyen segít hogy nincsen ideje az alapítványba be járni mi napokba,

értesültem róla lehet ő még senkinek nem mondta De én szolok bent ez változás lesz,

tábor5napja érszekvadkerten amikor indulonk haza

Múlt szerda este igen csak belehúztunk este11ig volt élet tábor helye tudtunk jót nevetni ,

mindenen ami igen is kel életbe hogy jól érezzük magunkat és ki tudjunk kapcsolni kicsit azért,

fontos ember életébe ki kapcsolódjon és jó társaságba legyen a tábor olyan ha elmegyünk ,

,,

társasággal alkalmazkodni kel elkel fogadni dolgokat jól érezzük magukat és ki tudjunk ,

,,

kapcsolódni én meg pont az ember vagyok aki volt táborba ahol segítem tudják nevetség,

és szórakoztatás fiatalok felé nagyon megy mindent meg teszek jól magukat így olyan is ,

időt szánok rá hogy jól magukat táborba nem számítolt semi ha kelt ki is mentem fiatalokkal,

játszani szórakozni jól magukat táborba én nekem cél pontom sikerült mindig jól magunkat,

így volt útólsó este nap szerdán ,múlt hét csütörtökön reggel 7kor fől keltünk minden tábor ,

napján reggel keltünk most keltünk de már indulásra készen álltunk be voltunk csomagolva,

elérkeztünk tábor5napjához felkeltünk meg reggeliztünk lehúztuk ágyneműt és ki pakoltuk,

csomagot amit haza fognak vinni aki hozta tábor napján csomagot az hivatali ember jön,

és haza nekünk csomagot én magam segítek benne pakolni haza vini mint ahogy legején

tábor1napján most tábor5napja reggeliz után mindenki ki pakolta dolgokat meg háti zsákba

be pakolták fiatalok enni valót ők indulnak 4felnőt többi ifjonc indulnak utolsó napon ,

indulnak be mennek a Balassagyarmati strandon fürödni ez volt terv .reggel 9kor ,

búcsút vetünk szálászhelytől tőlem elköszöntek 4felnöt meg t9öbi ifjonc mert én egy,

darabig pár órát maradtam szállás helyen .4felnőt többi ifjonc már ők strandra indultak,

ót strandoltak délután 3óráig onnan jönnek haza Turára én meg hívatli személy csomagokat,

hozta haza nekünk itthon voltunk már délután 2kor haza jöttem táborból így volt,

élmény napok nekem 5napon keresztül tele voltam 4flnőt meg többi ifjonc aki strandoltak,

csak este 6ora fele érkeztünk csomagokét én lettem oda hogy újból találkozhassak ,

tábor felnőttek fiatalokat lássam mert ők tábor napján játékból koronát csináltak nekem,

itthon hívnak viccből jót rajta koronát készíttek azóta őrözöm volt 5nap élménykel,

,

dúcnapok fialok jól-magukat velünk ezért itthoni újból találkozás otthon eltudják,

mesélni szüleinek milyen jó tábor felnőttek akik ott voltak velünk mindenki jól magát ,

felvettük csomagokat és elbúcsúztunk egymástól este 6kor onnantól élményeket meséltek,

fitalok öszen 6felnőt segítek táborba hogy jól magukat fiatalok bele értve én segítem neki,

jól magukat gyerek..

tábor4napja éreszkvadkerten

Meg beszéltük dolgokat ami tábori napon lesz úgy ütemeztük előző este késő hogy múlt,

hét szerdán hogy tábori nap utolsó előtti nap úgy gondolta 4felnőt bele értve engem is,

elmegyünk egy reggel7órari misére ki gondoltuk 4en felnőtt fiatalokat szerertük ez korai,

nekik úgy gondoltuk mi elmentünk misére reggel7óra akkor nekem elmondom élménybe részem,

mert aki ott van Atya aztán nagyon ismerem olyan volt nagyon régen amiikor beteg voltam,

kórházba ő meg látogatott más olyan volt részben akkor ami nekem jól est nekem és úgy ,mondva,

ember jót soha nem felejti el azt életen át őrözni fogja szívébe .részt vetünk misén csak halódtam,

evangéliumot beszélt nekem az nagy élménybe újból hallottam részt-vehetem miséjén egy,

élmény nekem vége misének haza négy felnőtt szállás helyre meg reggeliztünk ,azon napon ,

elmondom nem lesz nagyon sok időnk nagyon sok programunk-van elmosogatta mosogató gép,

dolgotokat ki derült nagy dolgokat nem tudja elmosni azt kézel ; tudja elmosni ember elmosta,

ügyeletes csapat .készültünk tó strandra mert az volt tervünkbe jobb idő volt de előtte ,

ottani érsekvadkerti templomba előtérbe csoportosan be mentünk előtérbe ot elénekeltük,

,

Üdvözlégy Mária Éneket egyik felnőtt aki benne van énekkarba az énekelte,fel én is segítem, mert

nekem jó hangom elmondtunk imádságot ez én ötletem volt ha-már templomba imádkozunk .,

És busz hoz indultunk ép egy ellenőr volt de elintéztük egy dolgot . eljutunk másiik buszhoz,

ami minket elvisz majd bánki strandr tóra aholmi mi strandi napot fogunk tölteni ott is,

ettük pizzát sült krumplit közösen pihentünk fél órát tóparton fél óra múlva mentünk vizbe ,

én megittam azt dolgot nagyon akartam meg ettem lángost utána mentem vízbe. fél4ig strandolás,

múlt szerdán strandon vissza utaztunk buszokkal szállás helyre oda ép délután 5értünk haza pici,

szusszanás jó5prces volt érkeztek ily-ásat emberi ki próbáltuk hogy kel lőni ila 3 lehetséges,

volt 2csoport addig meg rovás írást gyakorolhatott én minda2 lehetőséggel éltem mindenki,

2dolgot elmondom nekem mér rovás írás tetszett újból élhetem tanulós dolgot újan volt tanuló,

voltam kis időre nagyon teszt picit nehéznek rovás írást bele jöttem meg vacsorázunk most,

pastó volt én még ilyet nem ettem nagyon finom utána alig bírtam mozogni annyira jó laktam

elmosogatott ügyletes csapat után eredmény hirdetés volt táborba szerezett pontokat hirdettük

ki de aki ismert engem tudja határozott szigorú tudunk leni én át vetem ezt igazat attak felnőttek,

hogy csúnya beszédére halunk vonjuk le pontot helyes találta meg erdmény hirdetés fiataloknak,

fiatalok elmentek fürödni készültek csomagoltak mert elérkezett nekünk tábor záró napja utána,

fogunk haza ahhoz készületek ők mi felnőtteknek meg köszönték hogy segítettünk táborba neki,

élménybe részesültünk fél11kor volt élet elmondom de csend let .holnap lesz tábor 5napja ,

amikor jövünk haza holnap tartsak velem tábor 5napjára fogok írni érdemes velem tartani,

.

tábor3napja érszekvadkerten

Estén ként amikor sikerült elküldeni időbe fiatalokat piheni mi felnőttek meg tudunk .

beszélni másnapi tábori dolgokat mert voltak tervünk tábori napokra 2napon csúsztunk .

mert nem olyan idők voltak Hüvösük és hétfői tó strandot át kelet tenni másik napra tervek.

szerint szerdán lesz strand Bánkra tófogunk strandolni ez hétfő este tudtunk döntést hozni.

akkora valamennyire;fel fog melegedni az idő hogy fürödni tudjunk múlt hét kedden meg.

volt ügyeletes csapat azok elő készülődtek reggeli dolgokhoz tálaláshoz én magam is be.

segítem mert még mindig nem jöttünk rá mosogató gép rejtelmére azon mondták csak kis dolgokat.

mosogat el mosogató gép addig én önszorgalomból Szívesen lelkesen mosogattam kézzel aki.

emlékeztet ép ugyanolyan táborozó segítő meg mondta nekem ő is kézi mosogatást szereti az.

azzal szépen tud ember mosogatni . Meg reggeliztünk 8óra fele reggel folyattuk egyéni .

foglakozást nem sokáig ig 10órakor elmentünk egy darabig együtt onnan 3felé mentünk .

meg nézhetünk jó 800éves templomot aki azon volt én ott voltam volt kis ének is mert.

úgy gondoltam ha-már pár ével ezelőtt Csesztvén abba templomba éneket egy ember én .

emlékeztem viasza mit énekelt ember én ugyanazt fejből orgona kísért nélkül énekeltem.

el mondták nagyon hangom meg néztük templomot másik Madács múzeumot nézte ót .

sok érdekesség volt szobába léptünk be fülünkbe vokitóki mit láthatunk ott azon szobába.

pár teremmel odébb aki akart fel öltözhetett jelenezek még én is ki próbáltam régi.

jelmezt nekem tetszhet volt élményem ebbe is ki múzeumot nézte az után templom utána volt,

kocsikázás lovas kocsival mindenki mind 3helyen meg nézhettük utazhatunk lovas kocsival ,

az mindenkinek nagyon tetszett délután 2kor virslit egy helyen gyorsan Diményét ,

ettünk jöttünk vissza tábor helyre szabad foglakozást volt este 7ig vacsoráztunk folytattuk,

tegnap esti abba maradt szám háború játékot más is gondoltba jó tábor tűz kevés idő nem,

be ütemezni most számháborút folytattuk ami fél be mardt tábor2napján 3npon este folyattattuk,

az tetszett gyereknek este fél10pihi úgy gondolt 3felnőt hogy szerda reggel elmegyünk,

mién részt venni meg hallgatni .holnap lesz tábor4napja érdemes velem tartani akkor is ezen helyen.

tábor2napja éreszkvadkerten

Előre meg tervezték hogy mi lesz tábori napokon mit fogunk és milyen programok lesznek,

tábor napokon úgy volt meg beszéléskor úgy volt tábor 2napján vagyis múlt hét hétfőn,

úgy volt megyünk majd strandra de hogy vasárnap is nagyon est eső meg hűvös idő volt,

múlt héten így tábori napon mondósítótunk úgy voltunk vele de ezt előző nap derült ki,

minden meg tervek hetek ezelőtt de mondósítótunk hűvös volt múlt hétfőn így halasztódik,

standardi nap máskor .ismeretség által akartak elérni de ez most nem jött őse mert szabály,

az-ügybe múlt hétfőn reggel 7kor keltünk fől át olvastam az napi evangélium elmélkedést,

,

tudja van bennem egy kicsi segítőkéség ép úgy alakult helyzet tábor2napján volt ugyanúgy,

,

segítő ember nő ép konyhába van mondtam segítsek igen kéne tejet forralni meg oldottuk.,

gyorsan volt probléma mosogatás dologba múlt vasárnap este elmosogatott gép de rejtélyre,

nem jöttünk később mondták nagy dolgot csak kézzel tudja elmosogatni így amíg nem ,

mondták olyan plusz munkát más oldotta meg de ez tévedés ép néztük valami nem jó elmosogatva,

,

mi örömmel mosogattuk el én meg úgy-olyan segítő nő mondta nekem ő is kézi mosogatást ,

jobban kedveli mint gépit .meg reggeliztünk elmosogatunk abba is én segítettem volt ,

kedvem hozzá örömmel segítettem .utána rossz volt idő így kézművesség és volt lehet,

levendulás zsákokat készíteni mindenki aki érezte hogy meg oldani az csinálhatott ilyet könnyű,

volt van lyukas anyagunk elejét össze 4szélét kereszt hímzés végén legvégén össze varrva be,

leteszünk rizsát levendulát ezek benne van össze zsákot kész is levadulás zsák .aki akart,

karkötőt késhithetet volt kis lyukas golyók volt fa anyagunk az nagyon ügyes dolog készíteni,

van ragasztunk le fát rászórunk fűt tojás héjakat fára ízlés szerint ki hogy akarja ,

hagyunk meg száradni levestűk fát rajta fán tojás héjat rá tehetünk díszíttet papír szalvétát,

legyen virágos .aki vicselődni ez csapat olyan volt ott volt kézművesség foglalkozás de nekem,

,

koránt készíteni ami plusz pont ért ezek ért mentek fiatalok . Meg ebédeltünk délután 2kor volt,

szabad foglalkozás de én mondtam egy valamit legyen szám háború fiatalok táborok meg ,

,

hallották kedvük be jártunk estére sötéteskor az volt meg mondtuk neki délután fél5kor át,

metünk múzeumba ami nagyon régi dolgokat őriz egy idősz ember én magam meg voltam,

lepődve milyen jól tartja magát milyen jó tudás képessége régi dolgok nagyon szép volt régi,

dolgokat meg nézni sok élménybe részünk este 6útán vissza tábor helyre volt futballozás amíg,

,

elkészült vacsora meg vacsoráztunk elmosogatott ügyeletes csapat be segítettem mosogatásba,

este fél9től este fél10ig szám háború volt fiatalok ezt nagyon szerették játékot be szőtted nem,

látunk akkor elmentünk fürödni Aludni ez volt tábor2napja holnap tábor 3napja érdes velem,

tartani akor is lesz érdekes dolgok itt tábor3napján tartsanak akor velem itt ,

kérő imádság

Életünkbe nagyon-fontos kéréssel folyamodjunk egymáshoz hány olyan est van életünkbe,

mondjuk kérünk valamit mondjuk eljussunk oda helyre ahova szívünk nagyon szeretnék,

eljussunk lehet mi esedezünk kérjük mások segítségét eljussunk oda ahova húz szívünk ,

meg láthassuk azt helyet lehet olyan dolog jön közbe nem tudnak kedvünkbe járni akkor,

folyamatosan imádkozni esedezni kérni égieket ahova ember nagyon szeretne eljutni vágyódik,

szívünk oda kérünk Égiket járjon kedvünkbe előbb utóbb kérésünk meg hallgatás-talál kérsünk,

lehet hogy nem úgy teljesül ahogy kérjük imába de meg hallgatás-talál és valamilyen ,

formába imádságunk teljesülni fog csak első fontos alap életünkbe amikor kérünk ,

,

valamit életbe folyamatosan esedezünk kérjük égieket járnak közbe járásunkra életünkbe,

segítséget kértünk imádságba teljesüljön életünkbe én amikor beteg voltam én is folyamatosan,

kapocs volt életembe az imádság mindig kértem mai nap folyamatosan imádkoznak bírjam,

,

rám bízott dolgokat elfogadjam ezt betegséget rá bízzam égiekre dolgokat segítsek benne járnak,

értem fönt csak amikor kérünk égiket imádságba ne úgy tegyünk elhadarjuk dolgokat ,

imánkat az kötelező imádság azt dolgot nem lehet elhadarni szép lassan imádkozunk csöndbe,

imádkozunk akkor Szent lélek ön magunkba meg találjuk dolgokat segítenek hogy át ,

,

elmélkedjünk min kel legközelebb másképp tenni életbe ezért fontos kérő imádság Szent lélek,

segít-nekünk életbe meg világítsa értelmünket. Joni Earekson ejtése dzsoni Erikszon a 17éves,

Amerikai lány fejesugrásba következtében meg bénult .éveken keresztül eget-verő imáival,

ostromolta az Istent mozgásképtelenségnek vizanyerése érdekében . És Isten nem hallgatta meg,

imáját .pontosabban ,nem úgy hallgatta meg ahogy kérte .nem kelt fel tolószékből ennél többet,

kapott : akaraterejét .hősiesség fokozta szájába vett ecsettel Művészi képeket képes festeni,

hitét megszilárdította a lelki élet legmagasabb csúcsára emelte és Szentek lelki boldogságával,

áldotta meg . Azóta is tolókocsival járja világot meg énekelteti stadionokat 90ezeres ,

hallgatóságát .és szenvedők százezereit emeli fel depressziójukból szavaival és könyvei révén.

Lábakat kívánt és Isten szárnyakat adott neki helyette neki .

A kirándulás elmaradt

Az izgalom megszállta a falut.
Száztíz gyerek ma éjjel nem aludt.

Száztíz gyerek ma ébren álmodott:
valaki vert egy nagy gyerek-dobot

és meneteltek az áldott mezőn,
játékra, szabadságra éhezőn,

szép volt az erdő, a Latorca-part,
mindenki játszott úgy, ahogy akart,

sok szív-puzdrán megnyílt a kis lakat
s lődöztek arany kacaj-nyilakat,

nagy tüzet raktak, lobogott a láng,
körültáncolták s mondták: ispiláng,

magas fák mászni hívtak bátrakat,
fényből verték az öröm-sátrakat,

volt labdaverseny, volt versenyfutás,
csupor-töréshez kellett nagy tudás,

felhőtlen égből hullt cukor-eső:
édes lett sok száj, sok cukor-leső,

egy virágzó vadkörte megörült,
mert sok gyerek alája tömörült,

s a lombok közt is ült pulyácska, sok
s plébános úr Pósából olvasott,

fürödtek is, külön lányok, fiúk,
apró hajókat vitt a vízi út,

ugrált az ötven meztelen kölyök,
ötven mozgó test, vízben, víz fölött…

Így volt… száztíz gyerek így álmodott…
Így kellett volna lenni s a dolog

elromlott: hogy megjött a virradat,
esett… s a szép majális elmaradt.

Iskolaudvar. Az eső pereg,
az éggel együtt sír száztíz gyerek.

Ki érti Istent? Titkos terveit?
Miért ríkatja meg kedvenceit?

Most millió vetésnek szomja van,
ezer erdőnek szomjas lombja van,

sok-sok szegénynek kenyérgondja van
s az Istennek mindenre gondja van:

felhőkannákból mérföldek felett
erdőket öntöz, búzát, réteket

s elázik közben egy kirándulás,
sok öröm-sátor, ábránd, kacagás.

Ne sírjatok, aprócska magyarok,
mesénkben mink is így jártunk, nagyok.

Akartunk menni szebb jövő felé
s vihar-sövény állt lábaink elé.

Isten küldött egy véres felleget,
vérzápor hullott, sírtunk eleget,

eláztatta az öröm-sátrakat,
zokogás rázott gyávát, bátrakat.

Új szebb tavaszba, mint a madarak,
készültünk s a majális elmaradt.

Ki érti Isten titkos útjait!
Kedvenceit miért ríkatja itt?

Újabb kirándulásról álmodunk
s elindulunk, ha kivirúl botunk.

tábor első napja érszekvadkerten

Úgy-volt meg lepetés számomra az fény derült egy nap múlva rá hogy juliús 17-től21ig táborba,

vagyok segíteni .múlt vasárnap itthon reggel7kor elvétem amit kelt gyorsan mert reggel8kor,

már itteni hivatali kocsival indultunk Érsekvadkertre itthon még két-helyen meg kelet állunk ,

fel venni csomagokat meg kávéztunk és úgy indultunk tovább Érsekvadkertre szállás helyre,

ott még azon helyen nem voltam elmondom maguknak egy másikhelyen voltam Érsekvadkerten,

most más volt szállás hely ezt már tudtam csak beszélgetés közbe tartunk oda akor beszélttünk,

róla azt beszélgettük meg útközbe holt tarthatnak többiek ép múzeumot néztek meg Jászberénybe,,

én meg sőr amíg többiek múzeumot néztek mi addig vittük fel szálás helyre Érsekvadkertre,

vittük fel dolgokat ők vonattal mentek múzeumhoz Jászberénybe meg nézték kelet mi 11órakor ,

vasárnap délelőtt mert érkeztünk lepakoltuk csomagokat sofőr ment haza Turára én maradtam,

érszékvadkerten meg vártan többi táborozókat azon helyen csodálatos hely én merem mondani,

régi parasztház lett át alakítva szállás helynek nagyon csodálatos és szép hely merem mondani,

amíg többek meg kaptam fontos dolgot aminélékül nincs sehova menttel vártam töbieket ők csak,

szállás helyre délután 2órakor érkeztek meg elúsztuk helyet elfoglaltuk szálás helyet én elfogtam,

helyt ami egyedül voltam Aba szobába elfoglaltuk helyünket 27ifjon6felnőt helyét én is felnőtt,

nek segítő képen táborba 2felnőt meg ifjoncok neki kezdtek-esti ételünknek délután 4kor ,

3felnőt 2feklnőt én elmentünk ottani atyát meg látogatni én ismerem nagyon jót beszélgetünk,

délután 5kormentünk viasza szállás helyre addig félig kész volt paprikás krumpli meg ,

vacsoráztunk 7órakor adig szabad foglakozás játék vettük fel 7kor vacsora utána ismerkedős,

játák volt egymást meg ismerük úgy hogy dobom labdá nekem másikfelnőt elkapja meg mondjuk,

mért meg ismerni híres embert mondunk hozá őt mért meg ismerni másik illetőnk tovább dobni,

fonalét végig értünk ifjoncok közül fonal háló forma lesz amikor végéhez jutunk játéknak,

le kel bodortani viasza fonalt vissza kelt mondani máik ember mit előznők mért meg ismerni híres ,.

ember volt végéhez játéknak gomolygott háló volt össze tekerjük játék végén nagyon-jó játék,

volt este fél10kor volt fürdés villany oltás hétfőn lesz tábor 2részre érdemes velem tartani, minden nap.

 

egy várakozás

,Hány olyan ember van világon hogy meg szokták őt lepni valamivel de lehet hogy,

,

is ilyenbe vagyok benne de meg lepetést amit ki tervelték ,de nem is sejtetem szemit,

gondolják el de amikor ép beszélgetem egyik ember társam fontos dologról de akor,

valamit sejtetem magamba elmondom önöknek érzettem valamit már levegőbe de én,

nem tudtam semmit meg lepetésről magamba gondoltam egy dologra és meg lepetés,

úgy jön létre valamit tőle halódtam de szó fosszványokból sejtetem valamit és ,

gondoltam valamire akor ,de még biztosra nem gondolt5am éreztem magamba valami,

lesz meg lepetés nekem meg lepődik meg lepetés elmondom a első beszélgetés,

után sejtem valamit magamba de úgy csináltam magamba úgy éreztem magamba,

,

is meg lepődjek amikor fény derül meg lepetésre jö egy telefon egy késő este elmondják,

nekem it meg lepetés de mondva derül ki meg lepetés nekem közlik hogy most vasárnap

vagyis július 17én elviszünk táborba segíteni hogy én is pihenjek kicsit úgye ember,

ember ilyenkor nagyon meg lepődik ilyenen én meg lepődtem ennek jó hírnek elmondom,

de érzetem magamba jó hírt vde nem vettem biztosra úőgy mondva azért örültem ennek,

meg lepetésnek ami sok ember keze benne amit köszönök neki , közbe jártak meg lepetést,

okoztak nekem vagyis juliús 17-21ig táborba leszek segítek de eről be fogok maguk ,

,

írni milyen volt nekem 4napos tábor tábor után bejegyzést-írni tábori napokról ez 4napról

szólni táboról amíg pihen töltekezek fel de adig is napló napi hírekkel fogja várni önöket kedves ,

olvasókat it minden nap új hírek itt várom önnöket minden nap csak én segítek táborba ,de ,

napló az idő alat is lesz napi egy hírek várom kedves olvasókat ,

várom kedves olvasokat holnap kezdem írni tábor 1napját  érdems velem tartani

pihenő napok és izelitő tábori képkeről

Napokba úgy mondva nem voltam itthon meg érdemelt pihenésemet töltöttem érszékvadkerten

nagyon jó éreztem magam de ma jöttem haza oda kelet a segítségem tábor ügybe lett volna

tenni valóm itthon de azok meg várnak előre vettem hogy tudjak segíteni táborba én egy úgy

mondva egy humoros fajta ember vagyok azt meg nagyon kedvelik föleg gyerek kedvelik azt

hogy egy felönt elmegy velük szórakozni elmondom pihenés is volt ahol volt egy kicsi

többi segítem a táborba de viccelődés és tréfa egyéb dolog mondjuk gyerekkel elmenni

játszani ha kel én meg pont az ember vagyok szeretek velük szórakozni ahol voltam

piheni táborba segítettem készültek képek amit tábori bajgezésekbe meg fogom osztani

hogy nekem hogy telt az pár nap táborba július 17-től 21ig segítettem táborba érszékvadkerten

most értem haza tele vagyok élményekkel egy kicsit belevetem önöket hogy menyire

játékos fiatalok egyik nap azzal szórakoztak egyik este ha már Mátyás krály volt játékból

engem kineveztek olyannak ezen mindenki nagyon jot nevetett ami kelt egy olyan embernek

mintha tényleg az lenék trfíva vicc ez is de kora azóta meg van készíttek papírból nekem ez is

szép emlék lesz nekem idei nyárból sikerült örömet szerezni gyerekeknek ők élvezték játszhattak

velem elmondom egy pár táborba vetem részt mint segítő gyerek azt kedvelik felnőtt játszanak

velük ami igazán kel nekik gyerekeknek valamelyik felnőtt játszik-velük ,elmondom észre

igazán ez hiányzik nekik én most időből ere szántam táborba időm gyereknek örömet

szerezek most is sikerült elmondom és nem bántam meg másnak örömet szereztem főleg

gyerekeknek tábori részekkel holnap kezdem tábor első napján hogy milyen élményekkel

gazdagodtam idei táborba tábori napok 5részbőlm állni a-nyi napot töltöm ott így minden nap

tellesz élménykel 5naponn keresztül tartsanak velem

 

 

 

rovász írász

Ezt a szeretetet

Valami rágja a krumplit – jött be valaki dühösen egyik reggel a sufniból, ahol a tüzelőn kívül nyáron a zöldséget és a gyümölcsöt is tartjuk.
– A krumplit? – kérdeztem hitetlenkedve. – Hiszen ott van még az a darab szalonna is. Az már nem is jó nekik? Fura egy szerzet lehet, ha szalonna helyett krumplit eszik! Aztán eszembe jutott, hogy ha időnként a kelleténél több hús jut az asztalra, egy idő után én is szívesen felcserélem héjában sült krumplira, párolt zöldségre vagy fokhagymás pirítósra.
A darab szalonna tévedésből maradt kinn még tavasszal, amikor már azt hittem, senki sem éhezik annyira, hogy egy sufniban kelljen keresgélnie. Nem így történt. A koma, úgy látszik, még éhes volt, a szalonna pedig ingerlően lógott a gerendán, így aztán egymásra találtak. Ha már egyszer így alakult, hagytuk a dolgot, s megint tévedtünk. A természetben a dolgok nem az ember, hanem a természet logikája szerint történnek. A természet logikája pedig azt mondja, hogy akkor kell enni, amikor van mit, és azt kell enni, ami a legkevesebb fáradsággal elérhető. Így esett a választás a szalonnára, majd a krumplira. A szalonnával nem is lett volna baj, mert a megrágott darabra már úgysem tartottunk igényt, de a krumplival még számoltunk. Azért le kell buszozni Szentkeresztre, haza kell cipelni, meg egyáltalán, ki az ördög hallott olyat, hogy krumplit egyen egy egér!
Konfliktus keletkezett. Belső konfliktus, kétféle szeretet között. Mert hát a szeretet is kétféle. Az egyik a hétköznapi, és azokra vonatkozik, amikre és akikre szüksége van az embernek – ilyenek például az említett párolt zöldség, a diós palacsinta, de sokszor a feleség, a férj, az anyós, a szomszéd, vagy fizetésemelés előtt a főnök – és az ember éppen nem olyan állapotban van, hogy nem szereti őket. Ezt az állapotot Gurdjieff szolgai szeretetnek nevezi, mert automatikus, nem függ tőlünk, csak pillanatnyi érzelmi, fizikai vagy szellemi állapotunktól. A másik viszont egy nagyon is tudatos fajta. Ez az, amit Gurdjieff keresztényinek nevez, s olyannak, amivel az ember nem születik együtt. Ezért a fajtáért keményen, akár egy életen keresztül küzdeni kell, hogy kialakuljon. Ez az, amit nehéz megtanulni, mert nem tanulható másoktól, mint általában mindennek a lényege. Ez az, amikor azokat és olyanokat tanulok meg szeretni, akik ellenségeim, akik untatnak, akik erőszakot alkalmaznak velem vagy szeretteimmel, akik vagy amik uralkodnak rajtam, elnyomnak, vagy egyszerűen csak nem értékelnek, vagy irigylem őket valamiért. Ezt a szeretetet, ha meg akarom szerezni, nincs más lehetőségem, mint általában bárminek az elsajátításakor. Egészen kicsi dolgokkal kell elkezdeni edzeni, gyakorolni. Például, ha utálom a szomszédomat, nem kezdhetem mindjárt vele. Először a pázsitomban növő pitypangokkal kell kezdenem, vagy a konyhában mászkáló hangyákkal, mert ők nem tudnak beszélni, és közömbösek is a szeretetem vagy utálatom iránt, így könnyebb rajtuk gyakorolni. Csak később jöhetnek a nagyobb dolgok, ha már edzésben vagyok, és csak a legvégén, egyszer, talán az ellenségem.
Ott volt először is a krumpli. Szerettem. Leginkább héjában sütve, de rósejbninek és pürének is, krokettban és gombócban, nem is beszélve a karácsonyi rántott halhoz készített krumplisalátáról. Másik oldalról viszont ott volt az egér szeretete. Régi történet ez. Még serdülőkoromban történt, hogy Misivel, az unokabátyámmal egyszer egy parasztházban éjszakáztunk Szigligeten, és a petróleumlámpa fényénél este órákon át tanulmányoztuk az egereket, amelyek úgy mászkáltak, kergetőztek, vadásztak az asztalon és a polcokon, mint a kisgyerekek a játszótéren, vagy a felnőttek szilveszterkor a Nagykörúton. A természetfotózás csak kiteljesítette a kezdeti élményeket és vonzalmat.
A helyzet kritikussá vált, amikor kiderült, hogy a répa, a zeller és a nejlonzacskók is mind össze vannak rágcsálva, s a sufni padlóját és a polcokat is sűrűn belepte a mákhoz ugyan hasonlító, de egész más eredetű fekete aprólék. Szereztem héjas diót, és este felállítottam a csapdát. Legnagyobb megdöbbenésemre reggel már le is volt csapódva. A belső konfliktus a tetőfokára hágott. Dönteni kellett, mi legyen az egérrel. A krumplival szimpatizáló és automatikus szeretetem azt mondta: Fojtsd egy vödör vízbe, ahogy gyerekkorodban apádtól láttad. Az egér iránti szeretetem viszont azt mondta: Ne öld meg, hisz olyan, mint te; kicsi, szürke, s ha nem bántják, ő sem bánt senkit. Az első azt mondta: ha nem ölöd meg, viszszajön, és kezdheted elölről az egészet. A másik: csak vidd ki az erdő szélére, és engedd el, talál ott magának búvóhelyet, társat és élelmet is bőven. Ez utóbbi hatott. Kiballagtam vele az erdőszélre, és a cserepet kicsit megbillentve vártam. Egy pillanatig azt hittem, nem is fogtam semmit, mert semmi sem mozdult. Aztán egy szürke kis golyó repült ki a cserép alól, s jó két méterrel odébb eltűnt a kankalinos erdőszél avarában. Könnyű szívvel lépkedtem hazafelé. No lám, csak megmentettem a krumplit és az egeret is. A sufnit kitakarítottam, a megrágott krumplikat kidobtam, de biztonság kedvéért még egyszer megtöltöttem a dióhéjat, és felállítottam a cserepet. Szívem még mindig tele volt a krumpli és az egér iránti szeretettel.
A harmadik nap reggelén azonban, amikor immár harmadszor is lecsapódva találtam a cserepet, és egy vékony fekete farok lógott ki alóla, valami hidegség kezdett növekedni a szívem körül, fogaim összeszorultak a számban, szemöldököm ráncba szaladt és a számon is majdnem kiszaladt valami. Azonban még mindig volt bennem valamiféle sajnálat, miközben az erdőszél felé baktattam kis csomagommal. Ez a kis élet fekete volt, és jóval idegesebb az előzőknél. Beugrott az erdőbe, majd kiszaladt az útra, át a másik oldalra, s még percek múlva is hallatszott a zörgése. Attól fogva feszültebb lettem, de az egerek ellenkezőleg, mintha felbátorodtak volna. Talán megérezték, hogy nem csaptam agyon társaikat? Mikor bementem a sufniba, ott szaladgáltak a polcon vagy a krumpliskosár körül, s egy-egy mindig mozgolódott a szalonna felett, a cserép és a kátránypapír között. Pedig minden reggel szépen kivittem egyet-egyet az erdő szélére, és szélnek eresztettem. Mindegyik más színű, formájú, mozgású, nagyságú volt, de szeretetem irántuk erősen fogyatkozott.
Egyik délelőtt, amikor szokatlanul erős zörgést hallottam, hirtelen benyitottam. Az egérfi éppen a két csizmám között kergetett, forgatott át néhány dióhéjat, melyet valószínűleg a fák alól vadászott elő. Mindketten megtorpantunk és néztük egymást. Semmi félelem nem volt a szemében, de az enyémből szivárogni kezdett a felgyülemlett gyűlölet. Kicsit még félre is fordította a fejét, mint aki azt kérdezi: Mit csodálkozol? Már régóta ismerlek. Ritkán kapunk ilyen finom szalonnát valakitől. És ahogy a testvéreimmel bánsz, hát az páratlan. Csak azt sajnálom, hogy hamarosan nekem is mennem kell, és akkor ki tudja, látjuk-e még egymást? Összeráncoltam a szemem, és azt gondoltam: Jó Isten, hány van még belőletek? És milyen hosszú a pofád! Csak nem patkány vagy, mert akkor nagyobb a baj, mint gondoljuk. Valamit megérezhetett a hangulatomból, mert hirtelen fordulattal eltűnt a csizma mögött, és már csak a kátránypapír zörgését hallottam, ahogy felfelé szaladt a padlás irányába. Tenyeremmel dühösen csaptam rá a papírra.
A kapcsolat háborúvá vált. Még öt napig hordtam ki őket, amikor egyik este le kellett mennünk Pestre, és csak harmadnap tértünk vissza. Egyenesen a sufnihoz mentem. Csend volt. A krumplikon a rágások már megbarnultak. Újabb fehér nyomok nem voltak. A cserép lecsapódva, nyugodtan pihent az alumíniumlemezen. Óvatosan emeltem fel a szerkezetet, és megráztam. A dióhéj benne zörgött, de nem éreztem azt a kis puha, tompa mozgást, amit korábban mindig, ha megfogott valamit. Ballagtam ki az erdőszélre. Nyitni kezdtem a cserepet, és már láttam is a kicsi, barna farkat, de nem mozdult. Kicsit nagyobbra nyitottam a nyílást, és akkor megcsapott az enyészet förtelmes bűze. Levettem a cserepet. A kis mogyoróbarna pele ott feküdt mozdulatlanul. A háborúnak azonnal vége lett. Mintha egy közeli rokon mellett álltam volna. Elnéztem kis, áttetsző fülét, fehér mellényét és apró, karmos lábait. Bajszát mozgatta a reggeli szellő. Szép volt. Csend lett körülötte. Még a madarak énekét sem hallottam. A megrágott krumpli már eszembe sem jutott. A gyomrom körüli szorítás csak jóval később szűnt meg, de ez már más szorítás volt.
Miközben rendet raktam a sufniban, elgondolkoztam. Mikor fogom ennyire megszeretni a szomszéd ugatós kutyáját? És mikor a szomszédot magát?

egy várakozás

Hány olyan ember van világon hogy nem várna valamit életébe hogy be következzen és,

eljöjjön az bizonyos nagy nap amikor valami be következzen életébe én elmondom amikor,

meg tud tudtam most kérik segítésgémet várnak táborba elmondom már 2hétel közölték jó hírt,

felém úgy mondva nagyon vártam mikor jön az pillant amikor elmegyek piheni napokat,

,

számolgattam hogy mikor érkezik el az idő amikor megyek piheni egy kicsit most,

hét eljén amikor elkezdtük hetet mondtam pár nap megyek piheni és meg beszélsz,

volt tábor ügybe olyankor úgy mondva lelkileg rá készültem táborra hogy nagyon,

jó fog sikerülni ilyenkor érzi és tudja programokat mi lesz tábor akor rá készül,

lelkileg jó érzeni magát úgy mondva én amikor közölték hogy kinek segíteni első,

napon az ember nagyon várja jöjjek segíteni pár órát amikor tábor helyre érkeztem,
ott is várni fognak engem egy ember aki alig találkozunk utána jön többi táborozó akivel,

mentem táborba ők várnak engem együtt töltsünk pár napot jó programokat és ,

egy kicsit piheni úgy mondva ember ilyenre nagyon szeret várakozni ilyen dologra,

érzi hogy elérkezik az idő amikor picit mindent félre tesz ember meg várja ami,

fontos magát de most úgy érzi nagyon fontos pihenjen erre jó tábor helyre ara,

mindig várakozik elérkezem az bizonyos nagy nap amikor ember elmegy piheni,

és tudja nagyon jófog sikerülni minden táborba lelkileg rá készül ember nagyon ,

fontos hogy ember vár egy tábori utazást mondjuk lelkileg mindig rá kel hangolod-ni

és megvan nagyon várta azt napot de tudja jó tábor akkor midig jó érzi magát ember,

,

táborba ember akkor pihen egy kicsit kikapcsolódik az ember ere pillanatra ember ,

mindig várakozik mikor jön az nap én várakoztam most július 17től21ig napló ugyanugy,

naponta várja olvasókat de pihenek pár napot naplóm ugyanugy naponta 1hirekel várja

olvasókat ezen helyen . Tartsanak

egy gondolat örök életről

Az volt ott a kérdés, hogy mit tegyek, hogy az örök életet örököljem. Az Úr Jézus azt mondta az írástudónak, hogy a törvényben hogy áll – és elmondta a főparancsot, mindkét részét, s a második résznél állapodott meg a kérdés, és erre mondta aztán, hogy ki az, akin segíteni kell, ki az, akit úgy kell szeretni, mint magunkat.

Erre mondta az Úr Jézus az irgalmas szamaritánusról azt a felejthetetlen történetet: ne azt kérdezzük, hogy ki a mi felebarátunk, ki áll hozzánk a legközelebb, hanem azt, hogy kihez legyünk mi közel.

Nagyon nehéz közel jutni a másik emberhez. Úgy élünk sokszor egymás mellett, hogy nagyon messze vagyunk. S azért Istent se találjuk meg. A főparancs egyik részének a problémája vetődött fel a múlt vasárnap, és az volt a válasz, hogy azért nyerjük el az örök életet egymás szolgálata által is, mert az Úr Jézus titka, Ő van a másikban. Istent szolgáljuk egymásban, Istent kell megtalálnunk egymásban, azért kell közel jutni egymáshoz.

De most azt mondhatja valaki, s valóban a mi korunkban egész teológiai irány az, hogy ezt tedd, és élni fogsz, szolgáld az embert. Csak a felebaráti szeretet és semmi más. Minek a liturgia, minek a sok imádság, meg a sok szentírásolvasás, meg mindenféle? Ott van, egyszerű: szolgáljuk egymást, abban minden benne van.

Hohó! A mai három rész a Szentírásból éppen erre ad választ. Ugyanaz a Lukács jegyezte föl nekünk ezt a részt is: Jézust, akit a szamaritánusok nem fogadtak be – még átmenni se engedték –, azt egy Márta nevű asszony házába fogadta és ott játszódott le ez a jelenet, amit olvastunk. Lukács nagyszerűen megfogalmazta, kiélezve itt van a kérdés: elég-e csak a szegények szolgálata, a sürgés-forgás, a gondok az emberekkel? Nem elég.

A gondok Isten igéjét ki is vehetik az ember lelkéből, el is fojthatják. Érdekes, ugyanaz a szó szerepel itt, mint a magvetőről szóló példabeszédben: merümnaj. Az élet gondjai nem engedték fölnőni Isten igéjét. Az Úr Jézus azt mondja Mártának is: Márta, Márta, sok gondod van, vigyázz… Gondot csinálsz, teljesen le vagy foglalva, oda se tudsz figyelni, hogy itt a testté lett örök Ige – és te észre se veszed!

Tehát oda kell figyelni Isten Igéjére, ez a jobbik rész. Ezt kell választani. A mai élet is mutatja, mi történik, ha az ember ki akarja törölni az Isten Igéjét az életéből. Az nem fontos… ne építsünk templomot az új városi részekbe… ne dumáljunk már annyit… inkább dolgozzunk! Ebbe bele lehet pusztulni. Az ember természete olyan, hogy kiüresedik, ha Isten Igéjét nem hallja. Az ember Istenért van! Mit ér a sok gond és fáradság, az ember életének jobbítása és minden, ha már nem halljuk Istent? Isten szava nem önmagában van itt. Azt Isten mondja. Istennel beszélünk, Ő a fontos. Minden igéjében.

Tagadhatatlan, hogy van nehézség a kettő összeegyeztetésénél: az Istenre hallgatás és a munka összeegyeztetésénél. A megoldás Szent Pál leckéjében van, a titok ott van, amit kinyilvánított most az Isten. A titok pedig az, hogy Krisztus bennetek van. Ő a jövendő élet dicsőségének a reménye.

Tehát úgy kell dolgoznunk egymásért, Istenre figyelünk egymásban, hogy Krisztust találjuk meg egymásban. Isten igéjét is úgy hallgassuk, mintha egyenesen Krisztust hallgatnánk. És akkor megoldódik az életünk nagy titka, amire teremtve vagyunk: mi Istennel való kapcsolatra vagyunk teremtve.

A kapcsolat a döntő. A viszony az Istenhez, egymáson át is, és Isten igéjén át is. S a liturgián át is. Ez a titok oldja meg a mi életünket. Úgy kell dolgoznunk, hogy munka közben azért ott legyen az, akinek dolgozunk, úgy kell hallgatni Isten igéjét, hogy ott legyen az, akit hallgatunk. Úgy kell jelen lenni a szentmisén, hogy Ő a fontos, akivel egyesülünk, közös áldozatban. Ámen.

egy rosz idő mire jó nekem

Nagyon rossz idő van ilyenkor ember úgy van nem igazán akar sehova menni mert nincsen

jó idő inkább benti dolgokra fektet hangsúlyt mert épen rendrakás szekrényebe embernél

nagyon rá fér úgy gondolom elmondom magam ezt ütemeztem be magamnál pár évvel ezelőtt ,

nagyon vékony ember voltam gondolják el de most már sikerült úgy mondva kicsit erősödnöm,

magamon úgy mondva picit emberesebb formám van mondják nekem kerekebb arcom és ez,

sok embernek nagyon tetszik ez formám de ez úgye legtöbb embernél ha felszed pár kilót ,

lehet hogy ruhákat kel majd cserélni a szekrénybe ilyenkor úgy mondva ez jár én nekem,

volt jó pár ruha amit úgy mondva kedveltem mert ép tetszett azért hordtam most úgy mondva ,

mai napon rossz volt idő meg készültem egy dologra amihez igen csak kel ruha valahova ember,

szépen ütemezni és elegáns akar lenni most ere szánt időt én is igen bele estem ilyenbe,

nagy ruha cserét kelt végeznem a szekrénybe sok elegáns ruhát amit kedveltem akadt,

egy kis baj úgy mondva kicsi nem fért rám meg combomra nem fért nagyon rá az ami nekem ,

,

nagyon tetszett próbálgatok meg teszem zsákba ami kicsi és fele szekrényt ami elegáns,

volt tetszett nekem az most olyan 3zsáknyi valót készítem össze amit elfogok vinni egy-helyre ,

ahol más ember ennek ruhának örülni fognak nagyon én most így jártam közel 3zsák,

ruha nagyon tetszett nekem ma időt szántam rossz időt eltekintve ruha pakolásra,

szántam időmet így úgy mondva kedvelt ruháktól egy pici érzékeny búcsút vetem .,

De hogy rossz idő volt tankoztam emberel aki mondott tréfát ő elindult otthonról nem,

vitt magával eső kabátot közli hogy ilyen-idő van tudta volna magára szórta volna ,

habfürdőt vagy épen hajára tett volna sampont mosó port tett volna ruhájára minden dolog amit,

mondtam nem került volna neki semmibe fürdés és hajmosás meg gyorsan kimosta ruhát ,

rossz idő cselekedte az emberel ezt ez térfa ezt viccet végén ne csinálja ember utána rossz,

vége lehet egy tüdő gyulladásos dolog lehet vége ezért nem érdemes ,

kérni midig szép

Ki szokott olyan helyzetekbe járni hogy magába bizakodik ember minden dolgokat úgy intézi,

hogy maga tetszése szerint tudja ember magába bíz ember akkor többre viszi lehat ha úgy intézi ,

hogy minden meg oldja őn maga az ember mert akor tudja ember meddig jut előre hányszor,

ember éléébe mondjuk olyan helyzetbe kerül hogy próbálkozik valamire segítsenek neki ép,

olyan estem volt jó pár évvel ezelőtt hogy kértem segítséget az alapítványba és nagyon kelet,

volna segítség másik embertől volt mondat tőle jön segíteni elkezdtem várni képzeljék rá,

,,

telik múlik idő keresem közli hogy ő most neki más jöt közbe neki és nem tud segíteni,

nekem ugye ember meg érti ezt is ember darabig be látja embernek vannak más teni valója,

ott segít ha tud és azt ellátja utána tud segíteni másikon így helyes úgy gondolom az amit

megígértek idő után egyszer be tud segíteni másokon ha törekszikara meg legyen ő neki is,

ami kel .de ne úgy járjon hány olyan helyzetem volt ígérte egyik jövök ha kel segítségem,

neked vártam ép rá napokat halasztódtam rá úgy volt meg oldottam magam és képzeljék,

el ugye gyorsan hírül kelt hogy magam oldtam meg olyan dolgot amibe kértem-segítséget,

és az döntés szültet akkor hogy felnőttek segítenek neked és úgy alakultak helyzetekbe,

,

midig tudtam támaszkodni mai nap is úgy alakul helyzet bent akikor mindig szülök össze,

fogással oldjuk meg dolgokat jobban előre jutunk én így gondolom ez helyes de úgy jó,

,

ha az ember érez magába annyi erőt segítség nem kel tudja meg oldani akkor só nélkül,

oldja meg lehet többit időt vesz igénybe de tudja segítség nélkül meg oldani amit kel de ,

ha kel embernek segítség másiktól könnyebb mindig kérjünk segítséget ha úgy érzi ember,

kel másik segítsége az mindig dicsértés dolog másiktól segítséget kérünk az nem,

szégyen úgy gondolom ember azért másikon tud segít ..

egy titok

Az a borzasztó titok, a gonoszság titka – egész sötétségével, egész kínjával, egész borzalmával – beférkőzött az emberbe. Ezt mi érezzük, átérezzük, és napról napra tudjuk, hogy itt van.

Krisztus királysága szoros értelemben ott kezdődik, mikor Ő elindul az Atyától, az Atya titkából, bejön ebbe az Isten királyságától, Isten országától megfosztott embervilágba, hogy újralétesítse királyságát. Ebbe az embervilágba, ahova a Sátán férkőzött be illegálisan, és ezt az embervilágot, az igazság világát a hazugságaival megszállta és megszállva tartaná. Az élet birodalmát a betegségekkel, halállal, kínnal fertőzte meg. A szentséget a bűnnel, az Isten különböző ajándékait azzal, hogy megfojtson minden istenit, a kegyelmet. A szeretetet gyűlölettel cserélje ki. Az igaz voltot méltánytalanságokkal, igazságtalanságokkal, torzításokkal, a békét zűrzavarral, pokollal.
És ezt megvalósította a Sátán a földön és küzd körömszakadtáig ezért. S itt döbbenetes Jézus Krisztus királyságának a nagysága, hogy Ő ennek a pokoli világnak a kellős közepébe beleszületik szép csöndben, egy szűztől.

A Boldogságos Szűzben ragyog föl először, még mielőtt a király jönne, az ország, mint a hajnalban a napfény. Benne szép, teljes az igazság, az élet, a szentség, a kegyelem, az igaz volt, a szeretet és a béke.
Királynő nélkül nincs királyság, hozzátartozik a királynő lénye, egyénisége a királysághoz. Így már létesül Krisztus országa, már előre vetíti ide Jézus Krisztus a királyságot, s akkor jön Ő maga is: az Ige testté lett. Először látszólag egy kis területet hódít meg, s akkor onnan tovább.

Nem részletezem ezt az utat, amit a hódító király megtett, hogy elindult, ahogy a zsoltár mondja, mint egy óriás, mint a fölkelő nap, elindult országot szerezni, országot hódítani magának.

Hála Neked, Krisztus Király, hogy minket is meghódítottál, hogy a Te országod lettünk, hogy megtanítottál imádkozni, hogy jöjjön el a Te országod, megismerni, hogy van más ország is, mint ez a pokoli világ.

Megtanítottál minket arra, hogy a küzdelem azért megy, hogy megszabaduljon ez a világ a gonosz uralmától, és annál szebb legyen. Hogy vérben megtisztított, megmosott világ legyen ez a világ, és királyság legyen, mikor átadod az Atyának dicsőségesen.

Vértől ázott a ruhád, ez jelenti a szeretet nagyságát.

Krisztuskirályság. Milyen boldog pillanat az, mikor egy emberben talán egy küzdő, vergődő, kínokat, sötétséget, gyötrelmet megélt emberben a hiten keresztül egyszerre felépül Krisztusnak ez az országa. Ez a halállal, vérrel, de szeretettel megszerzett ország. És amikor Istené leszünk, elkezdünk élni, lelki életet élni.

Lelki életünkbe bekerül Krisztus. Emmanuel, velem Krisztus. S elkezdek ebben az országban lélegezni, gondolkodni, az Atyához szólni Jézus Krisztussal együtt. Elkezdem érezni a Szentléleknek a sugallatait, vezetését, hogy bennem a Szentlélek működik.

Elkezdem érezni az ország erejét, hogy már nem a bűn hatalma a legnagyobb erő, amely cibál, rángat, gyötör, kínoz, sötétít, fojtogat halállal, hanem élni kezdek Jézus Krisztusban a Szentlélek által és az Atyának a dicsőségére.

Ez a lelki élet, testvéreim! És elkezdem fölfedezni a testvéreimet. Istenben élünk, mozgunk és vagyunk.

Minden nap ünnepeljük ezt a fölszabadulás napját, és mégis minden nap imádkozzuk, hogy jöjjön el a Te országod, jobban jöjjön el, még jobban, még jobban! Szomjazom, vágyom az igazságodat. És mindent, de mindent odaadok érte. Szívesen leszek, boldogan leszek szegény érte, csak jöjjön el. És leszek irgalmas és leszek éhező, és szomjazó és üldözött, csak jöjjön el mindig jobban, és jobban éljek a Te országodban.

Krisztus Király ebben az országban minden. Ő hódította meg, Ő adja, Ő közli, Ő összeköttetésben van velünk, mint a szőlőtő a vesszőkkel, mint a fény a Nappal. Ő adja mindegyikünknek az ételét, Ő maga lesz az ételünk, minden Krisztus Király.

Azért egyetlen igazi nagy föladatunk mindnyájunknak, tagoknak, hogy teljesen Krisztushoz nőjünk, a főhöz, az Anyaszentegyházon át. A Boldogságos Szűzanya szerint, aki a szíve ennek az országnak.

Mert az igazi országokban, mint a monarchiában is, mesélték nekünk, hogy Ferenc József mellett Erzsébet királynő volt, aki a szeretetet képviselte a monarchiában. Ez csak egy halvány hasonlat. De az Isten országában a királynőnek, a Szűzanyának teljes valóságában megvan az a szeretete, hogy azt a gyöngédséget, azt a finomságot, alázatot, halk ottlétet mindenkinél, mindenkinek az életében képviselje.

Így ünnepelünk ma, testvéreim. Krisztus királyságában az egyházi év csúcsosodik. Azért szerettem volna ma két szín alatti áldozással is valahogy ezt a teljességet érzékeltetni, hogy bekapcsolódjunk, és éljünk, éljük bátran, boldogan a lelki életet. Ne üres szó legyen. Mi fogadalommal odaadtuk magunkat ennek az országnak. Mi roppant nagy szerepet viszünk itt Magyarországon, ebben az országban. Mi vagyunk, akik Krisztus királynak odaadtuk magunkat teljesen, akik a Szentléleké vagyunk, akik az Atya dicsőségére élünk.

önző óriás

Igen-igen önző óriás volt.

Szegény gyerekeknek most már nem volt hol játszaniuk. Próbáltak ugyan játszani az országúton, de az országút nagyon poros volt, tele éles kövekkel, sehogyan se tudták megszokni. Így aztán iskola után rendesen a magas falat kerülgették, és a túloldali szép kertről beszélgettek.

– Milyen jó is volt odabent – mondogatták.

Aztán megjött a tavasz, s az egész vidék telis-tele lett apró bimbókkal és kicsi madarakkal. Csupán az önző óriás kertjében maradt meg a tél. A madarak, nem lelvén a gyerekeket, nem énekeltek benne, és a fák is elfelejtettek virágozni. Egyszer egy szép virágszál kidugta mégis a fejét a fűből, de amikor megpillantotta a tiltó táblát, annyira megsajnálta a gyerekeket, hogy visszabújt a mélybe és aludt tovább. Nem érezte jól magát ott senki, csak a hó meg a fagy.

– A tavasz megfeledkezett erről a kertről! – kiáltották –, így hát itt élünk majd egész éven át.

A hó beborította a gyepet nagy, fehér köpönyegével, a fagy pedig beezüstözte a fákat. Aztán meghívták az északi szelet, hogy lakjék náluk, és az északi szél el is jött. Bundájába burkolózott és egész nap ott süvített a kertben és lefújta a kémények tetejét.

– Pompás egy zug ez – mondta –, hívjuk meg vendégül a jégesőt is. Így aztán eljött a jégeső is. Minden álló nap három óra hosszat dörömbölt a kastély fedelén, míg össze nem törte majd mind a cserepeket, aztán körbe-karikába szaladgált a kertben, sebesen, ahogy csak tőle telt. Ruhája szürke volt és lehelete akár a jég.

– Nem értem, miért késik olyan sokáig a tavasz – mondta az önző óriás, amint az ablakban ült és kitekintett a hideg, fehér kertre –, remélem, majd csak megváltozik az idő.

De a tavasz nem jött el, se a nyár. Az ősz arany gyümölcsökkel díszítette a kerteket, de az óriás kertjének nem adott semmi díszt. – Túlságosan önző – mondta az ősz. Így aztán tél volt a kertben szakadatlanul; északi szél és jégeső, fagy és hó járták táncukat a fák között.

Egy reggel az óriás ébren feküdt az ágyában, amikor egyszerre csak valami gyönyörűséges zenét hallott. Olyan édesen szólott, hogy azt gondolta, bizonyára a király zenészei vonulnak arra. Pedig valójában csak egy kis kenderike fütyörészett az ablak előtt, de az óriás olyan régen nem hallott a kertjében madárfüttyöt, hogy most úgy tetszett neki, ez a leggyönyörűbb muzsika a világon. És egyszerre csak a jégeső abbahagyta táncát a feje fölött, az északi szél se süvített többé, és a nyitott ablakon át gyönyörűséges illat szállt be hozzá.

– Azt hiszem, megjött végre a tavasz – mondta az óriás; és kiugrott az ágyból és körülnézett.

És ugyan mit látott?

Bizony csodálatos dolgokat. A fal egy kis hasadékán bemásztak a gyerekek, és most odafenn ültek a fák ágai között. Amerre csak nézett, mindegyik fán egy kisgyerek. És a fák, örömükben, hogy a gyerekek visszatértek, egyszeriben kivirultak és gyengéden lengették ágaikat a gyerekek feje fölött. Madarak repkedtek körülöttük és boldogan csicseregtek, és a virágok kidugták fejüket a zöld fűből és mosolyogtak. Bizony gyönyörűség volt nézni. Csupán az egyik sarokban volt még mindig tél. Legtávolabbi zuga volt ez a kertnek, és egy kisfiú állt benne. Olyan kicsi volt, hogy nem érte el a fa alsó ágait, és csak kerülgette, kerülgette és keservesen sírt. A szegény fát pedig még egyre jég és hó fedte és az északi szél zúgott, süvített körülötte. – Kapaszkodj fel, fiacskám – biztatta a fa és lehajtotta ágait, amilyen alacsonyra csak tudta; de a fiúcska nagyon is kicsi volt.

És az óriás szíve ellágyult, amint kitekintett.

– Mennyire önző voltam! – mondta. – Most már tudom, miért nem akart eljönni ide a tavasz. Fölteszem azt a szegény kisfiút a fa tetejére, és azután lerontom a falat, hadd játsszanak örökkön-örökké kertemben a gyerekek. – És bizony nagyon bánta, amit tett.

Lesurrant hát a lépcsőn, nagy óvatosan kinyitotta a főkaput, és kilépett a kertbe. De a gyerekek, mihelyt megpillantották, úgy megijedtek, hogy elszaladtak mind, és a kertben újra tél lett. Csak az az egy kisfiú nem szaladt el, mert a szeme tele volt könnyel, és nem látta, hogy az óriás közeledik. És az óriás odalopózott a háta mögé, gyengéden megfogta és föltette a fa tetejére. És a fa azon nyomban kivirágzott, madarak szálltak ágaira és fütyörésztek, és a kisfiú kinyújtotta a karját és átölelte az óriás nyakát és megcsókolta. És a gyerekek, amikor látták, hogy az óriás nem gonosz többé, visszaszaladtak, és velük együtt visszatért a tavasz is.

– Legyen a tiétek ez a kert, gyermekeim – mondta az óriás, és fogott egy hatalmas fejszét és lerontotta a falat. És amikor az emberek déli tizenkét órakor piacra mentek, ott lelték az óriást: játszadozott a gyerekekkel a leggyönyörűbb kertben, amelyet valaha is látott a világ.

Egész álló nap együtt játszottak, és amikor beesteledett, a gyerekek odamentek az óriáshoz, hogy elbúcsúzzanak tőle.

– De hát hol van az a kis társatok? – kérdezte az óriás. – Akit feltettem a fára.

Mindnyájuk közül ezt a kisfiút szerette a legjobban, mert az megcsókolta.

– Nem tudjuk, hova lett – felelték a gyerekek. – Elment már.

– Mondjátok meg neki, hogy jöjjön el holnap, de biztosan – mondta az óriás. De a gyerekek azt válaszolták, hogy nem tudják, hol lakik, és nem is látták azelőtt soha; és az óriás nagyon elszomorodott.

Minden délután, mihelyt vége volt az iskolának, a gyerekek eljöttek és játszottak az óriással. De az a kisfiú, akit az óriás úgy megszeretett, nem jött el soha többé. S bár az óriás nagyon kedves volt mindnyájukhoz, mégis majd elepedt első kis barátja után, és gyakran emlegette.

– Hogy szeretném látni! – mondogatta.

Teltek, múltak az évek, és az óriás megöregedett és elgyengült. Nem tudott már játszani se, csak egy nagy karosszékben üldögélt, s onnan figyelte a gyerekek ugrándozását és gyönyörködött a kertjében.

– Sok szép virágom van – mondta –, de mégis a gyerek a legszebb virág.

Egy téli reggel, öltözködés közben, kitekintett az ablakán. Már nem gyűlölte a telet, mert tudta, nem más az, mint az alvó tavasz, és csak pihennek ilyenkor a virágok.

Hirtelen ámulva dörzsölte meg a szemét és nézett, egyre csak nézett. Mert bizony csoda dolgot látott! A kert legtávolabbi sarkában gyönyörű fehér virágba borult az egyik fa. Ágai aranyosak voltak és ezüstgyümölcsök csüngtek róluk, és a fa alatt ott állt az a kisfiú, akit úgy szeretett.

Nagy-nagy örömében lefutott a lépcsőn az óriás, ki a kertbe. Keresztülvágott a gyepen, és közeledett a gyerekhez. És amikor odaért hozzá, elvörösödött haragjában és azt mondta:

– Ki merészelt sebet ütni rajtad?

Mert a kisfiú tenyerét két szög járta át és két szög járta át kicsi lábát.

– Ki merészelt sebet ütni rajtad? – kiáltotta az óriás. – Mondd meg nekem, hadd veszem legsúlyosabb kardomat, hadd vágom ketté!

– Megállj – felelte a gyerek –, mert az én sebeim a szeretet sebei.

– Ki vagy te? – kérdezte az óriás, és szívét megfoghatatlan félelem szorította össze, és térdre borult a gyerek előtt.

A gyerek pedig rámosolygott az óriásra és így szólt hozzá: – Egykor te játszani hagytál engem a te kertedben; de ma te jössz el velem az én kertembe, a Paradicsomba.

És amikor a gyerekek aznap délután beszaladtak a kertbe, holtan lelték az óriást a fa alatt, amely telis-tele volt fehér virággal.

nem szólok-be olyanba

,Hány olyan helyzet van életünkbe legszívesebben ő valamit mondana annak illetőnek,

aki feléje játssza nagyot de ég villaágon szemi-köze ahhoz de szeret bele szólni,

dolgokba ő úgy gondolja azzal hogy ő nagyot játssza felénk de nekünk akit kezdeményez,

valamit mondjuk okoskodást felénk nekünk ön uralmat kel Gyakorolni az embernek nagyon,

nehéz hányszor meg mondaná ő is ütős dolgot de fékezi magát de mástól úgy mondva,

ki kéri véleményét hogy mint is kéne azzal emberel aki nincsen hozzá semmi köze egy,

dologba de az agya azt mondja tudni kel illetőt egy kicsit bosszantani kel hátha fel,

tudjuk bosszantani de mi ne engedjük semminek próbáljuk türtőztetni meg hallgatni őt,

hogy jó-van igazad van de amikor úgy van nagyon fárasztó az illető aki okoskodik,

be képzeli magába neki igaza úgy mondva minden ember aki ismeri őt úgy tegyen mondja ,

nagy tévedés úgy mondva ember csak annak engedelmeskedik akinek úgy mondva valami,

köze ahhoz valamihez így az ember aki fontoskodik de nincsen semmi köze meg hallgatom,,

rá hagyom de hány olyan ember van hogy okoskodnak legszívesebben meg mondaná azt,

dolgot finoman annak hogy ne bántsuk meg őt de finoman meg mondhatjuk dolgot,

rá világítjuk azt embert hogy ne nagyon fontoskodjon olyanba amihez nincsen nagyon,

köze de mi finoman rá hadlyuk amit mond pedig valójában nincsen köze de ráhagytuk,

arra ember amibe fontoskodni akart de mi vagy meg védjük igazat meg mondjuk neki,

finoman érezze hogy legközelebb aki okoskodik meg tanulja előbb hogy olyan dologba ,

nem szól bele amihez nincsen nagyon köze hozzá de türtőztet magán azért lehet inkább ,

le áll illető hogy nem szól-be dolgokba vagy olyat hallatom aki nagyon merés ember,

oda mer menni illetőhöz aki okoskodott meg mondja igazat hogy le állítsa őt okosodásból,

így lehet cselekedini finoman rá világítjuk őt hogy ne szóljon bele lehat idő után abba hagyja,

hogy nem avatkozik be olyanba amibe semmi köze

szeretet

Ma elmélkedésünket felebaráti szeretetről fogunk át elmélkedni van olyan életünkbe hogy,

segíteni kel egymáson rászorulunk egymás segítségére anélkül ha olyan helyzet akor,

nagyon nehezen de el tudja végezni dolgokat de úgy van kel segíteni neki valamibe,

igen is menjünk neki felebaráti szeretetből felé segítsünk neki ha úgy kéri segítségét nyújtunk,

neki de segítséget kér tüllünk mi szeretetből hajunk felé és segítsünk rajta mi aki naponta ,

gyakorijuk és tanuljuk evangélium szerint élünk most ma felebaráti szeretet kel át élni,.

egymásközt úgy és kel naponta gyakorolni kel egymásközt hogy segít6ünk egymáson,

úgy tudunk minden ember társunk úgy mondva felebarátom lehet az életbe úgy mondva ,

ember nem válogathatja meg az életbe hogy kit akar szeretni hanem minden ember társukat kel ,

szeretni úgy van életbe akkor segítünk rajta ha kéri felebarátja segítséget én elmerem mondom,

magamról hogy én igen csak naponta át élem felebaráti szeretet minden ember társam felé

én időmet nem sajnálva fel áldozva oda megyek ahova kérik segítségemet ők aki úgy monda ,

felebaráti szeretet át éljük naponta egymásra vagyunk utalva éljük szeretetből vagyunk ,

egymáson segítsünk rajta .hány olyan valaki van úgy gondolná hogy ő minek segítsek,

rajta ő nem fogja viszonyozni ez nem felebaráti szeret ez nekünk szeretetből kel,

egymás iránt leni segítettünk kel egymáson így teszünk oda megyünk máson,

segítettünk az már jó cseledet másik ember társunkon van olyan gondolat biztos ,

hogy mondunk valamit mondunk idegességből és rádöbbennünk később ő is,

felebarátom és szeret ő is engem nekem csak jobban kéne gyakorolni felebaráti,

szeret egymásközt akkor rá döbbenünk ő is felebarátom nekem .

Teréz anya imája

Az emberek esztelenek, következetlenek és magukba fordulnak,
mégis szeresd őket!
Ha jót teszel, megvádolnak,
hogy önzés és hátsó gondolat vezérli cselekedeteidet,
mégis tégy jót!
Ha sikeres vagy,
hamis barátokat és igazi ellenségeket szerzel,
mégis érj célt!
A jó, amit ma teszel,
holnap már feledésbe megy,
mégis tedd a jót!
A becsületesség s őszinteség sebezhetővé tesz,
mégis légy becsületes és nyílt!
Amit évek alatt felépítesz,
lerombolhatják egy nap alatt,
mégis építs!
Az embereknek szükségük van segítségedre,
de ha segítesz, támadás érhet,
mégis segíts!
A legjobbat add a világnak, amid csak van,
s ha verést kapsz cserébe,
mégis a legjobbat add a világon