egy titok

Az a borzasztó titok, a gonoszság titka – egész sötétségével, egész kínjával, egész borzalmával – beférkőzött az emberbe. Ezt mi érezzük, átérezzük, és napról napra tudjuk, hogy itt van.

Krisztus királysága szoros értelemben ott kezdődik, mikor Ő elindul az Atyától, az Atya titkából, bejön ebbe az Isten királyságától, Isten országától megfosztott embervilágba, hogy újralétesítse királyságát. Ebbe az embervilágba, ahova a Sátán férkőzött be illegálisan, és ezt az embervilágot, az igazság világát a hazugságaival megszállta és megszállva tartaná. Az élet birodalmát a betegségekkel, halállal, kínnal fertőzte meg. A szentséget a bűnnel, az Isten különböző ajándékait azzal, hogy megfojtson minden istenit, a kegyelmet. A szeretetet gyűlölettel cserélje ki. Az igaz voltot méltánytalanságokkal, igazságtalanságokkal, torzításokkal, a békét zűrzavarral, pokollal.
És ezt megvalósította a Sátán a földön és küzd körömszakadtáig ezért. S itt döbbenetes Jézus Krisztus királyságának a nagysága, hogy Ő ennek a pokoli világnak a kellős közepébe beleszületik szép csöndben, egy szűztől.

A Boldogságos Szűzben ragyog föl először, még mielőtt a király jönne, az ország, mint a hajnalban a napfény. Benne szép, teljes az igazság, az élet, a szentség, a kegyelem, az igaz volt, a szeretet és a béke.
Királynő nélkül nincs királyság, hozzátartozik a királynő lénye, egyénisége a királysághoz. Így már létesül Krisztus országa, már előre vetíti ide Jézus Krisztus a királyságot, s akkor jön Ő maga is: az Ige testté lett. Először látszólag egy kis területet hódít meg, s akkor onnan tovább.

Nem részletezem ezt az utat, amit a hódító király megtett, hogy elindult, ahogy a zsoltár mondja, mint egy óriás, mint a fölkelő nap, elindult országot szerezni, országot hódítani magának.

Hála Neked, Krisztus Király, hogy minket is meghódítottál, hogy a Te országod lettünk, hogy megtanítottál imádkozni, hogy jöjjön el a Te országod, megismerni, hogy van más ország is, mint ez a pokoli világ.

Megtanítottál minket arra, hogy a küzdelem azért megy, hogy megszabaduljon ez a világ a gonosz uralmától, és annál szebb legyen. Hogy vérben megtisztított, megmosott világ legyen ez a világ, és királyság legyen, mikor átadod az Atyának dicsőségesen.

Vértől ázott a ruhád, ez jelenti a szeretet nagyságát.

Krisztuskirályság. Milyen boldog pillanat az, mikor egy emberben talán egy küzdő, vergődő, kínokat, sötétséget, gyötrelmet megélt emberben a hiten keresztül egyszerre felépül Krisztusnak ez az országa. Ez a halállal, vérrel, de szeretettel megszerzett ország. És amikor Istené leszünk, elkezdünk élni, lelki életet élni.

Lelki életünkbe bekerül Krisztus. Emmanuel, velem Krisztus. S elkezdek ebben az országban lélegezni, gondolkodni, az Atyához szólni Jézus Krisztussal együtt. Elkezdem érezni a Szentléleknek a sugallatait, vezetését, hogy bennem a Szentlélek működik.

Elkezdem érezni az ország erejét, hogy már nem a bűn hatalma a legnagyobb erő, amely cibál, rángat, gyötör, kínoz, sötétít, fojtogat halállal, hanem élni kezdek Jézus Krisztusban a Szentlélek által és az Atyának a dicsőségére.

Ez a lelki élet, testvéreim! És elkezdem fölfedezni a testvéreimet. Istenben élünk, mozgunk és vagyunk.

Minden nap ünnepeljük ezt a fölszabadulás napját, és mégis minden nap imádkozzuk, hogy jöjjön el a Te országod, jobban jöjjön el, még jobban, még jobban! Szomjazom, vágyom az igazságodat. És mindent, de mindent odaadok érte. Szívesen leszek, boldogan leszek szegény érte, csak jöjjön el. És leszek irgalmas és leszek éhező, és szomjazó és üldözött, csak jöjjön el mindig jobban, és jobban éljek a Te országodban.

Krisztus Király ebben az országban minden. Ő hódította meg, Ő adja, Ő közli, Ő összeköttetésben van velünk, mint a szőlőtő a vesszőkkel, mint a fény a Nappal. Ő adja mindegyikünknek az ételét, Ő maga lesz az ételünk, minden Krisztus Király.

Azért egyetlen igazi nagy föladatunk mindnyájunknak, tagoknak, hogy teljesen Krisztushoz nőjünk, a főhöz, az Anyaszentegyházon át. A Boldogságos Szűzanya szerint, aki a szíve ennek az országnak.

Mert az igazi országokban, mint a monarchiában is, mesélték nekünk, hogy Ferenc József mellett Erzsébet királynő volt, aki a szeretetet képviselte a monarchiában. Ez csak egy halvány hasonlat. De az Isten országában a királynőnek, a Szűzanyának teljes valóságában megvan az a szeretete, hogy azt a gyöngédséget, azt a finomságot, alázatot, halk ottlétet mindenkinél, mindenkinek az életében képviselje.

Így ünnepelünk ma, testvéreim. Krisztus királyságában az egyházi év csúcsosodik. Azért szerettem volna ma két szín alatti áldozással is valahogy ezt a teljességet érzékeltetni, hogy bekapcsolódjunk, és éljünk, éljük bátran, boldogan a lelki életet. Ne üres szó legyen. Mi fogadalommal odaadtuk magunkat ennek az országnak. Mi roppant nagy szerepet viszünk itt Magyarországon, ebben az országban. Mi vagyunk, akik Krisztus királynak odaadtuk magunkat teljesen, akik a Szentléleké vagyunk, akik az Atya dicsőségére élünk.