kincs gyűjtés életbe

Ember mindig azon törekedik az életébe mindig jó legyen és úgy akarja le élni életét ,

zökkenő legyen élete semmi rossz ne történjen vele életbe ő így akarja le élni életét,

úgy van ember törekszik az ember hogy jó legyen neki de kincscet életünkbe ne igazán ,

keresünk olyat kincset kereshet az éléébe az ember ami rozsda meg nem eszi azt kincset

,,

az lelkünk kincse és azt ember mindig törekedjen hogy tiszta legyen soha nem fogja ,

meg tudni életébe az ember hogy mikor kel neki számadást tartani életéről mondjuk ,

,

éljük életünket látjuk sok olyat gyűjtünk ami minket boldoggá tesz életbe de égi boldogságba,

,

nekünk az nem fog segíteni pénz hegyek vannak életünkbe ez oszd Sét vagyonodat ,

,

szegénynek éld az életet jól rá döbbenünk valamire hogy jó lenne élniígy életed de amikor,

fél úton vagy és rá döbbents hogy jó van meg van ez neked de ez is rossz mondjuk vétetünk,

lehet evvel másik ember társam felé bele estünk mondjunk bűnbe ebe ezt törekedni ara minél,,

előbb abba hagyni ne ilyeneket keresünk tisztán kel éni életüket .mondjuk keressük életünkbe,

olyat ami nekünk jó és jó lelkünknek de az életünkbe jó legyen és semmi rozs kincset ,

ne gyűjtsünk életünkbe ami nekünk számadáskor felelünk kéne mit tettél életbe milyen,

kincset gyűjtőtél magadnak. Addig gyűjts kincseket ami nekünk jó nem vét parancsok,

ellen egyszer számadást tartanak nekünk életünkbe mi tettél .,

 jövőre gondolva
Minden földművelő, mezőgazdaságból élő ember azt szeretné, hogy az történjen vele, ami az evangéliumi példabeszédben szereplő emberrel: bőséges termést hozzon a földje. Legalábbis a történet kezdetén sokan szívesen azonosulnának vele, hiszen amúgy is gazdag, vagyonos ember, akinek ráadásul szerencséje van, ismét gazdagabb lett a kiváló termésnek köszönhetően. A példázat vége felé már kevésbé szeretnénk a helyében lenni, amikor földi javait hátrahagyva eltávozik az életből és számon kéri őt Isten, s bizony nem sok jóra számíthat a túlvilágon.
Mi a gond ezzel az emberrel? Miért nevezi őt Isten esztelennek? A bőséges termés új helyzet elé állítja ezt az embert. Valamit lépnie kell, döntést kell hoznia, hogy mit tegyen ebben a számára is váratlan helyzetben. Mielőtt azonban bármit tenne, elkezd gondolkodni, de ezt a gondolkdzást Jézus okoskodásnak nevezi. Az esztelen gazdag magában beszél, önmagával beszéli meg, hogy mi volna a jó megoldás. Láthatjuk, hogy nincs kihez fordulnia, nincs kitől tanácsot kérnie. Talán éppen növekvő gazdagsága, szépen gyarapodó vagyona miatt veszítette el korábbi barátait. Mert nem figyelt már az emberekre és emberi kapcsolataira, hanem kizárólag csak anyagi javainak élt. Úgy tűnik, hogy családja sincs, hiszen nem szerettei életét akarja jobbá tenni vagyonából, hanem csak magának gyűjt.
Magányos helyzetéhez korábbi sorozatos hibái vezettek, amelyet az tetéz, hogy Istennel sincs semmilyen kapcsolata. Döntése előtt tehát nem kérdezi meg Istent, s ezt úgy is mondhatnánk, hogy nem imádkozik. Miként az sem jutott eszébe, hogy esetleg hálát adjon Istennek a bőséges termésért, ugyanúgy arra sem gondol, hogy tanácsot, útmutatást kérjen tőle. Ezen a ponton már kezdjük megérteni, hogy mi is a gond ezzel az emberrel. Nem az a baj, hogy gazdag, hiszen anyagi javaiból akár segíthetne, támogathatna másokat. Azért esztelen ez az ember, mert nem vette észre, hogy a gazdagság elfordította őt az emberektől és elszakította őt Istentől. Lám, ide vezet a vagyon gyűjtése.
Jézus példabeszédében nincs szó arról, hogy mennyi idő alatt gazdagodott meg, hány év alatt sikerült eltávolodnia mindenkitől, s arról sem, hogy mennyi időre tervez előre. Csak egyetlen, az időre, az idő múlására utaló kifejezés szerepel a történetben, de ez nem a múltra és nem is a jövőre vonatkozik, hanem a jelenre: még az éjjel visszakérik tőle lelkét. Isten nem vár, nem szán hosszabb életet neki, nincsenek további tervei vele, hanem itt az ideje, hogy elszámoljon életével.
A gazdag ember esztelensége, ostobasága abban is megmutatkozik, hogy szeretné a jövőjét biztosítani. Mondhatnánk, hogy előrelátó, megfontolt ember, de esetében nem erről van szó, mert csak evilági jövőjére, az elkövetkezendő esztendőkre gondol és nem végső sorsára, nem a túlvilági jövőre, nem az örökkévalóságra. Amilyen jövőre ő gondol, abban nincs helye Istennek. Jövőnket mi sem láthatjuk előre. Azt viszont kérhetjük imáinkban, hogy Isten velünk legyen hátralévő napjainkban. Persze szabad tervezgetni és álmokat szövögetni, de közben ne feledkezzünk meg arról, hogy az idő múlik, egyre kevesebb időnk van arra, hogy Istenben gazdagodjunk, s ezzel biztosítsuk örökké tartó jövőnket, örök életünket.