a baracsvirág

tengerparton szegényesen öltözött ember fekszik egy halászbárkában és szunyókál. Mellette áll egy elegánsan öltözött turista, és éppen színes filmet fűz a fényképezőgépébe, hogy megörökítse az idilli képet, a kék eget, a békésen tarajozó, fehér hullámokkal barázdált zöld tengert, a fekete bárkát, a halász piros sapkáját. Katt! Még egy kattanás, és – mivel az Isten a hármasságot szereti – biztonság kedvéért harmadszor is: katt! Az idegen, csattanó zajra a halász felriad, feltápászkodik, álmosan cigarettát keres, az udvarias jóindulattal eltelt turista azonban megelőzi, és maga nyújt feléje egy csomag cigarettát. Szemlátomást beszélgetésbe akar elegyedni vele.

– Ma gazdag fogás várja, ugye?

A halász a fejét rázza.

– De azt hallottam, hogy ilyen időben jó a kapás!

A halász bólint.

– No, és nem fut ki a tengerre?

A halász a fejét csóválja. A turista levertnek látszik.

– Talán rosszul érzi magát?

A halász a taglejtések nyelvéről végül áttér a normális beszédre.

– Nagyszerűen érzem magam – mondja. – Soha életemben nem éreztem magam ilyen jól.

Feláll és kinyújtózik, mintha atlétaszerű testalkatáról szeretne bizonyságot tenni.

– Egyszerűen fantasztikusan jól érzem magam!

A turista arca egyre szomorúbb lesz, és már nem tudja elfojtani kérdését, amely úgyszólván a szívéből fakad:

– De akkor miért nem megy ki a tengerre?

– Mert ma reggel már kint jártam.

– És jó fogás volt?

– Olyan jó, hogy most már nincs miért még egyszer kimennem. Négy homárt, két tucat makrélát fogtam…

A halász végre teljesen felébred, beszédesebb lesz és megnyugtatólag veregeti a turista vállát, akinek gondterhelt arckifejezését az alaptalan, de megható bánat jelének tartja.

– Még holnapra és holnaputánra is futja – jelenti ki, hogy végképp levegye a terhet az idegen válláról. – Nem akar rágyújtani az én cigarettámra?

– Köszönöm.

A cigaretta a szájban, megint katt! A turista fejét csóválva letelepszik a csónak szélére, fényképezőgépét maga mellé teszi – most szüksége van arra, hogy mindkét keze szabad legyen, mert kellő nyomatékot akar adni beszédének.

– Nem szeretnék beavatkozni személyes ügyeibe – kezdi –, csak hát képzelje el, hogy ma másodszor, harmadszor, sőt talán negyedszer is kifut a tengerre, és akkor három, négy, öt, sőt talán tíz tucat makrélát fogna… Képzelje csak el!

A halász bólint.

– És nemcsak ma, hanem holnap, holnapután is – folytatja a turista –, egyszóval mindennap, ha szerencsés napnak bizonyul, kétszer, háromszor, sőt talán négyszer is kifutna a tengerre… el tudja képzelni, hogy akkor mi lesz?

A halász a fejét rázza.

egy zarádok útam

Múlt hétvégén egy zarándok úton voltam részen ami fel töltődtem indulás túráról gyalogosan

volt 11órakor szombaton előtte negyed órával gyülekeztünk közbe besz6élgteünk én is nagyon

pontosan érkeztem gyülekezőre kicsit később indultunk aki szervező volt picit késet dolga

akadt meg érkezett templomba volt rövid ének amit én válogattam össze melyik legyen imádság

előtt melyiket éneklejük indáskor imádság előtte úgy voltam vele 284ének Szent vagy

Uramból másik ének indulás előtt volt 195ének olyan ami épen ide illő volt te-vagy földi éltünk

vezér csillaga ez pont indulásra való mai utunk célja ami ért fel ajánlottuk zarándok utunkat

családokért és fogaztatás volt fő célunk imádkozunk értük azon zarándok úton neki

indultunk ; útra 11óra után gyalogosan Turáról boldogra ütközőbe elején beszélgetünk de

az elején én voltam én vezetem utat boldogra de aki szervezője ennek az is ott volt közép tájon

volt merne menjünk fél1kor úgy voltam meg beszéltük szervezővel, hogy elmúlt dél végezzük

el az úrangyala imádságot elvégeztük mentünk tovább imádkozva félúton boldog felé elmélkedést

tartunk erről a család dologról fogantatás főimádság lényege ezért zarándokoltunk elmélkedés

és imádság után pihentünk indultunk tovább Boldogra meg érkeztetünk fogattak minket 3óra

éreztünk oda délután vendégül láttak minket süteménnyel üdítőkel meg vizel megvártuk

másik családokozó zarándoklat mi egy másik zarándok ott volt templomba imádkoztunk

pihentünk.

egy kicsit indultunk 3/4negyed 4kor ki templomból mert épen esküvőre jött egy pár boldogi

templomba meg néztük őket indultunk tovább közösen Jászfényszarura imádkozva énekelve

félúton meg álltunk elméletünk akori úton céljáról mentünk tovább közbe mondta egyik zarándok

társam ez zarándok út sokall őszesteb volt meg érkeztünk jászvényszúra út is vendégül

láttak eliteztük dolgukat pont nem tudtunk be menni templomba pont esküvőre értünk oda

így mise előtt pár perecel mentünk templomba részt vetünk Szentmisén ennek vége volt vendégül

láttak minket süteményekkel italokkal elmondom egy nagyon szép közönségéi épületbe

volt vendül látás este 8órára haza érkeztünk egy nagyon szép napunk volt

egy talákozás

Hétvégén egy emberel találkoztam amikor össze tankoztam épen egy gyalogos zarándok,

úton voltam és nekem tele élménydús napom volt első olyan térek csak hallatom és,

olvastam róla hogy van alapítványba egy segítő ,de elmondom én hallottam róla úgy,

alakult helyzet képzeljék el életbe nincsenek véletlenek mindig sors és fentiek igazítanak ű,

össze nekünk dolgokat minden úgy alakuljon ahogy ők szettnék és gondolják el amikor épen,

gyalogok és beszélgetek pedagógus Marika néni az alapítványról mellette épen a másik segítő ,

volt az alapítványból nem is ismertem őt nagyon most úgy hozta út össze kicsit elkezdettünk,

beszélgetni az alapítványi dologról első téma éppen az volt szívesen elvállalna napokat ,

foglakozáskor de ezt ügyet nem tudtam véleményt mondani rendebe van kis főnő vagyok

de közös döntésbe mindig beszélem az elnökkel többi érintet emberel őt meg hallgattam.

ő úgy szeretné ha első foglakozáson ott leni és meg ismerni többiket de erre is csak annyit .

..

meg beszélem dolgokat ami érintet az alapítvány ügybe az első foglakozás nem tudom.

mikor lesz még-mert az pedagógus Judit és többi alapítvány tagok és meg érdemelt nyári..

pihenésüket töltik azért se tudtam nagyon intézgetni mint felmerült az új segítő aki.

Julika néni akiről halottam róla most úgy alakult helyzet szombaton, hogy találkoztam.

vele volt pár érintet dolog ami alapítvány dolog de nem tudtam semmit kezdni mert várni.

kelt amíg egy fontos emberel meg beszélem ezt dolgot ma végre ez ügybe nem járni de.

ez sincsen elintézve kel közös meg beszélés akor derül ki mikor lesz első foglakozás a .

.

az egyik segítő úgy szeretné ha szeptember7én szerdán kezdnék ő akkora haza érekézik .

családjával pihenőjéből ez csak egy kérés volt ő így gondolnám jó lenne az alapítvány.

tagok döntenek ez ügybe is én mint kis főnök tudok valamit intézgetni úgy van többi.

nagyon fontos le közelebbi össze jövetkor meg beszélni mint ami felmerült mondta.

segítő képen jöhet Julika néni eddig úgy volt többi alapítvány dolgot egy legközelebbi .

össze jövetelkor meg beszéljük most épen rövid beszélgetés a Julika nénivel amikor.

zarándokoltunk meg beszélésről nincsen kitűzve nap héten ere fény-derül de meg.

tudom előre jelezni fogom maguknak

a fecskék

Janika nézegette a kisfecskéket. Már két napja leste, mi történik a kicsi fészekben.
A fiafecskék repülni tanultak. Kíváncsian figyelte gyarló mozdulataikat, ahogy ingadozva ültek a fészek peremén és riadtan szemlélték az alattuk tátongó mélységet. Az anyjuk ott cikázott a fészek körül, hívogatóan csicsergett. Janika úgy vélte, a fiait bátorítja. A kisfecskék remegtek az izgalomtól, nekifeszültek, szárnyukat emelgették, de mégsem rúgták el magukat a fészek biztonságot nyújtó széléről. A kisfiú is biztatni szerette volna őket, megértetni velük, hogy nem lesz semmi baj, repüljenek bátran, vidáman – de nem tudta, hogyan mondja meg nekik. Mikor a kisfecskék neki-nekifeszültek a repülésnek, ő is önkéntelenül megmerevítette a lábujjait, szíve izgatottan vert.
Végre az egyik kisfecske elrúgta magát a fészek széléről. Apró szárnyacskájával riadtan csapkodott, rémülten imbolygott a levegőben, majd megtelepedett az istálló falából kiálló szögön. Összehúzódva, félénk büszkeséggel pislogott. Ekkor a másik kettő is kilendült a fészekből. Janika eltátotta a száját csodálkozásában. Nézte a fecskéket, anyát és fiait, majd a kiürült fészekre pillantott.
De az nem volt üres: még benne lapított egy kisfecske. Teste nem látszott, csak a farka meredt ki a fészekből, mozdulatlanul. A kisfiú nem értette a dolgot.
Az apja lépett be, szénát hozott a teheneknek.
– Édesapám, az a kisfecske miért nem röpül ki? Talán aluszik? – kérdezte.
Az apja szórakozottan fölnézett a fészekre.
– Gyönge lehet még – mondta és kiment.
Janika tovább figyelte az egyedül maradt fecskét. A többiek már kiszálltak anyjukkal a diófára, ott kavarogtak, csicseregtek az ágak fölött: megkapták teljes szabadságukat. Már nem törődött velük, csak a fészekben lapuló kisfecske izgatta. Tudni akarta mindenáron, hogy miért nem repül ki, de hiába leste, az meg sem mozdult. Sokáig állt a fészek alatt már fájt a nyaka a fölfelé nézéstől. Végül megunta. Kiszaladt az udvarra, lekuporodott, játszani kezdett a porban, de a kisfecske minduntalan eszébe jutott. Nem volt kedvére a játék, mindegyre a fészekből kimeredő fecskefarkat látta. Újra beszaladt az istállóba. A kisfecske éppen abban a helyzetben volt, mint az előbb.
Visszaült a porba. Egy kis kupacot kotort össze, közepébe mélyedést vájt, hogy olyan legyen, mint a fecskefészek. Igazgatta, elegyengette, majd fölállt, s távolabbról vette szemügyre alkotását. Egy kis fadarabot helyezett belé, az volt a kisfecske. De nem tetszett neki. Akárhogyan forgatta, rakta ide-oda, mégsem hasonlított rá. Kedvetlenül fölállt, s szétrúgta a porfészket a fadarabkával együtt.
Ismét bement az istállóba, és első pillantását a fészekre szegezte. Semmi. A kis, fekete farok éppolyan mereven nyúlt ki a fészekből, mint az imént.
Valami elszorította a kisfiú torkát. Nagyot nyelt. Düh, keserűség, türelmetlenség tombolt benne, majdnem szétvetették mellét a háborgó indulatok. Végre elsírta magát, s egy kicsit megkönnyebbedett.
Sokáig állt ott bódultan, míg odatoppant az apja. Fölemelte könnyes arcát az apjára, szemét vádlóan szegezte rá, majd kirobbant belőle a düh:
– Miért nem röpül ki hát az a fecske? – Apja védekezően vonogatta a vállát.
– Mit tudom én… Talán gyönge, mondtam. Vagy pedig… – Nem fejezte be a mondatot. Elfordult, a sarokban fölvett egy vödröt, s kiment vizet merni az állatoknak. Janika megint egyedül maradt. Kínozta a bizonytalanság, s fülébe csengett az apja tétovázó szava: vagy pedig… sejtett valamit, valami retteneteset, megmagyarázhatatlant, de nem akart gondolni sem rá. Harag támadt benne az apja iránt, mert nem tudja megmondani, miért nem repül ki az utolsó fecske. Vagy… talán nem is akarja megmondani?

a házasság

Minden válás túl korai vereség; az egymásért folytatott küzdelem ijedt fegyverletétele. Szent Pál szavaira kell gondolnunk: ,,Testvérek… legyen szívetekben irgalom, jóság, alázatosság, szelídség, türelem, viseljétek el egymást…” Nem bíztat győzelemmel, azt kéri, viseljük el egymást; nem ámít az erények felhalmozásával: – legyen szívetekben irgalom. Aki e felszólítás elől kitér, az ki akar térni: annak e mozdulat bizonyítására minden érv s minden érvnek az ellenkezője is megfelel. Ezért az értelmi-érzelmi relativitásért tartjuk fenyegető jelenségnek a válások sokaságát, mely a házasfelek emberi válságára mutat.

Természetes, hogy az ember válsága ott a legnyilvánvalóbb, ahol a legnagyobb a megterhelés: a házassági együttélésben. Újra fel kell fedeznünk: mi is a házasság?

Mindenesetre az együttélésnek nem az a kispolgári prototípusa, amely operetti kezdetek után fanyalgó unalommá, igazságtalan munkamegosztássá és teherviseléssé, a külvilág előtt gyáván leplezett gyűlöletté silányul. Ez valóban összeomlóban van. Mégis az embert megrázkódtatásai hamarabb eljuttatják önmagához, mint egy erőszakkal fenntartott alárendelés, amely épp az érdemesebb felet forgatja ki emberi értékeiből.

A házasság nem az, aminek megkötésekor mutatja magát, de bizonyos, hogy az akar lenni, aminek ilyenkor látjuk: egyetlen, megszakíthatatlan szövetség, amelynek tanúja és jóváhagyója nem kisebb személyiség, mint maga Isten.

Hogy mi, hogy mennyi a házasság, azt harminc-negyven-ötven évi együttélés szépségben és szorongattatásban megszelídült öregei igazolják, akik csöndességükben és önáldozatukban megértek Isten szomszédságára. őket kell megkérdezni a házasság jövője felől, akik már csak bólogatni és mosolyogni tudnak. Tőlük tudjuk, hogy a házasság elsősorban elszánt, egyoldalú, önkéntes és fáradhatatlan jócselekedetek sorozata.

Tehát nem lutri, hanem lehetőség az emberi nagyságra. A házasság nemcsak esküvő, nem megalapozatlan ábránd, hanem létforma, amely egybevág az ember természetével, létforma, amelynek csak egyetlen méltó riválisa van: Isten magánya, vagy az ember Isten társaságáért vállalt magánya.

A házasság érvénye egyetemes: mielőtt szentség lett volna, már felbonthatatlan lehetett, hiszen a házasfelek eggyéválásának folyamata oly erős, oly egyszeri, hogy e gyökerekig ható egység szövevénye visszafelé már felfejthetetlen.

A házasságban a nemiség nyugtalanító igézete feloldódik, a házasok szerelmi gesztusává nő. A házasok szerelme egységükbe ágyazódik: nemcsak az öröm megvalósulását kívánja, hanem a teljes ember teljes kibontakozására irányul. Így haladja meg ez a biológiai kereteit, s így lesz az öröm, a felelősség, az igazságosság, a testi-lelki békesség motívuma. Ádám és Éva, Rómeó és Júlia szerelme azért halhatatlan, mert egymást megajándékozó szerelmükben teljes létüket kínálták.

A házasság hatalom egymás felett, melynek jótékony vagy kártékony hatásáról napról-napra döntenünk kell. A házasok folyton újra fogalmazzák egymásról alkotott véleményüket. Ez lehet áldás is, ilyenféleképpen: élj örökké, kedves, s lehet fojtogató ítélet is, valahogy így: pusztulj az utamból. Tudtunkon kívül, döntésének belső csöndjében ítélhet élettársunk bennünket életre is, pusztulásra is. Az emberi szabadság félelmetes joga ez, de bizonyos: élettársunk új meg új döntésének nemcsak tárgya, oka is vagyunk.

S mivel az ember titkának teljes ismerője egyedül Isten, a házasságban végbemenő egység öntudatlan egység, lagalábbis olyan, hogy nemcsak az lesz eggyé benne, amit ismerünk egymásból, hanem az is, ami mindvégig megmarad bennünk ismeretlennek. Éppen azért öntudatlan egység, mert kegyelmi hatásra jön létre, úgy, hogy velünk történik, mégsem tudunk róla számot adni. Olyan egység ez, amely nem egyszerűsít le, hanem tiszteletben tart. Olyan, amelyben az, ami soha nem derül ki, mégsem akadálya a szerethetőségnek. Ellenkezőleg, ez az ismeretlenség további föltétele marad a szeretetnek; a szeretet nem igáz le, nem koptat laposra, nem emészt föl, hanem elfogad homályosságában, viszonyul, alkalmazkodik, megőriz.

S éppen itt, a ,,konstans” titokban van a házasság költészete is: a megközelítés, a játék, a kísérlet, sőt egymás tudatos próbatétele, létünk egymásra kimért veszélyei azt a meggyőződésünket sugallják, hogy ez a páros játék műfajilag nem más, mint dráma, végső fejezeteiben tragédia. S való igaz: keretében a emberi nyomorúság többször jut főszerephez, mint az emberi boldogság. Ez azonban csupán azt jelenti, hogy a házasságban az életet éljük, ezért költészete az irgalom.

A házasságban van emberi szabadság: igaz, hogy ez a szabadság valódi magjára apad. A vállalt együttlét könyörtelenül kiparancsol bennünket a magány kényelmes parcelláiból, s azokat a közös gondok, közös felelősség cserjéivel ültetteti be.

Egy tizenhétéves, fekete hajú fiú szavai szüleinek házasságáról: ,,Ha azt akarják a felnőttek, hogy tiszteljük őket, szeretetükkel igazolják házasságukat. Nem vagyunk kíváncsiak arra, mennyire szerették egymást tizenhét évvel ezelőtt. Arra vagyunk kíváncsiak, maradt-e szeretetük holnapra, s holnaputánra is. Kössék meg házasságukat minden nap, újra meg újra.

a szűk kapu

Hányszor vagyunk úgy életbe törekeszünk ara életbe hogy minél magaszabra jussunk élet,

útján és eljátszunk célunkhoz amit magunk elé tűztünk de az út is hosszú út amit kikel,

taposni az életútját ami magunk elé tűztünk az is göröngyös út és néha van újan szakasz,

életünkbe járjuk utat nehéznek találjuk de van olyan szakasz, hogy könnyedén vészük utat,

de néha felmerül kérdés önmagunkba helyes úton járjunk nem tágas útvonalat választottuk,

úgy van mégis letértünk volna helyes rövid útról életbe vissza kel térni helyes útvonalra ,

mindig van életünkbe olyan helyzet hogy vissza térjünk életünkbe helyes útvonalra annak,

mindig rövid és göröngyös útnak lenni akkor tudja az ember meg életébe helyes útvonalon,

jár az út mindig göröngyös és hosszú de rövid nekünk életünkkel ki taposni élet útját hogy,

út jó legyen helyes útvonalon járunk ,de hányszor van úgy életünkbe hogy le térünk egy olyan,

útvonalra hogy érezzük hogy mintha jó útvonalon járunk de út széles útnak látszik az út kőnyű,

végig menni úton és az már rossz útvonalnak látszik késő döbbenet rá az ember le tért útról,

rossz útvonalat választott de életünkbe mindig van olyan helyzet, hogy valami okok miatt

letérünk jó útról megyünk olyan útra amire úgy gondoljuk hogy jó út de széles útvonalra

tévedt az ember de később meg bánja az illető meg bánja lelki ismerte vitte rossz útra meg,

bánta és idő elteltével rá tért rövid keskeny útra meg bánta hogy le tért útról mondjuk 2pár egy,

úton járnak úton és valami miatt letért bűnre csábította más jobban tetszett ez is idő után meg,

bán ja helyes útvonalra ment és folyatta utat jó úton . A valóság az hogy ha elkezdünk szűk,

kapukon belépni ,akkor meg tapasztaljuk a sátán körmeit és fogait .furcsa .módon senkinek,

sem fog tetszeni amit teszünk . A házas társunk is féltékeny lesz ,hogy ő nem az első szívünkbe,

hogy már nem gyűjtünk vagyont mint korábban ,hanem még adakozunk is másokon segítünk,
,
ahelyett ,hogy lebecsülnék őket hogy nem vagyunk nagy menők és ügyesek mert rátért jó útra,

ember ami menybe vezethet lehet szűk kapun lehet jó út felé menni .lépni be meg érdemelt helyre.,

Ezért van mert Krisztus villogásága be kel hatoljon valaki által a családba. De szűk kapu ,nem ,

csak családban hoz meóporbáltatásokat .a szűk út és kapu ijesztő félelmet kelt és ab csakis hit,

által vagyunk képesek nekiindulni .

a keresztút

Már a kapuban álltunk, amikor Anzelm testvér a kezembe nyomott néhány papírlapot. Dolgozatok. Arra kértem a gyerekeket, írják le, mire gondolnak a diákkápolnában. Érdekes. Az utolsó szó hangsúlya furcsán fölfelé kunkorodott,nem akarlak befolyásolni, valami ilyesmit jelentett az elharapott szó, a szigorú-okos, zárt mosoly. Szemüvegén megcsillant a fény, aztán villanásnyi szünet után mégis folytatta: Nagyon érdekes.

Előző este arról beszélgettünk: mi a feladata Pannonhalmán a kapus testvérnek, aki fogadja a kolostorba érkezőket, útjára indítja a távozókat. Kötekedtem: kapus testvér helyett egyenruhás biztonsági őr és kedélyes, középkorú portásnő álldogál a bejáratnál, akik udvariasan, de nagyon határozottan tessékelik vissza a hívatlan látogatót. A bencés Regulában a kapus testvér feladatairól olvashatunk, a mai élet biztonsági őrt és portásnőt állított a monostor bejáratához.

De most Anzelm áll mellettem, az én életemben ő most kapus testvér, hisz a monostor kapujában a kezembe nyomott írásokkal búcsúztat, szellemi-lelki táplálékkal indít utamra.

Arra kértem a diákokat – tizedikesek, tizenhat évesek –, hogy szabadon, ami eszükbe jut, vessék papírra. Nemrég szenteltük fel a diákkápolnát. Egy régi mosdóból és hálóteremből alakítottuk ki. Váli Dezső nagyon mai Keresztút-képeit helyeztük el a hátsó falon, az oltárkép üvegfal, a corpus fekete ébenfa, mögötte nincs kereszt. És a kápolnába egészen alkonyatig besüt a nap…

Délelőtt hosszú időt töltöttem a kápolnában. Álldogáltam Váli Dezső újságpapírra festett Stációi előtt, azon merengtem: a megsárgult újságpapírra tussal rajzolt furcsa piktogramok, az Evangélium szóhasználatát tudatosan mellőző képaláírások – Simon segít, Veronika, Felszögelik, Halál és győzelem, Botorkálás a halottal – a ma fiataljaiban mit idéznek fel?

Valaha, évszázadokkal ezelőtt az emberek, gazdagok, szegények, műveltek, tudatlanok, ha Húsvét előtt vagy bármikor végighaladtak a templom árkádjai alatt a Keresztút előtt, az áhítat-illatú homályban, látták a történetet. Ma, ha Váli Dezső napsütötte képeit nézik, el kell képzelniük Jézus útját a kereszttel, szenvedését a kereszten.

Kezemben papírlapok, irkafirkák, ákombákomok. Diákok gondolatai.

„A szimbolikus képek egy megsárgult újságpapírra vannak festve. Az első végigjárásra az tűnik fel, hogy az utolsó kivételével az összesnél az újságpapír fejjel lefelé van, míg a lezáró stációnál, a sírbatételnél meg van fordítva a rendes állásba. A festett ábrák nagyon szimbolikusak, csak hosszabb-rövidebb gondolkodás után lehet rájönni, hogy valójában mit is szimbolizálnak.”

Ez a fiú talán kiváló matematikus lesz, közgazdász, mérnök… Érteni akarja Jézus történetét, nem érezni…

„Vajon tényleg melegebb van itt, vagy csak a barna szín miatt tűnik melegebbnek? De jó itt ülni. Szívesen elaludnék itt, Isten lába előtt.”

Szeretném látni ennek a fiúnak a szemét. Lusta álmodozó? Titkokat megsejtő poéta?

„Mindenképpen fontos hely a diákkápolna. Már a neve is elárulja, hogy ez nem egy »szokványos, dohos szagú kis templomocska«, ahol az ember fázik, ha bemegy, nem is a barokkos, fényűző díszekkel ékesített hatalmas templom, hanem a mi kápolnánk, életünk szerves része.” Egy okos-boldog kamasz fölénye. Legyint a szokványos kis kápolnákra, a barokkos templomokra… mert ez a kápolna amiénk. És arra gondol (álmodik? imádkozik?), hogy tíz év múlva, húsz év múlva domboldalon épült barátságos háza lesz, előtte kert, nagy fenyőfák, a szobákban gyerekzsivaj, s maga teremtette otthonában a keményített fehér abrosszal terített asztal mellett ül reggel a család, vajas kenyérre méz csorog, csörömpölnek a poharak, kanalak, barátságosan tiktakol a falióra… otthon, az enyém

„A diákkápolna sziget. Mint ahogy a viharba került hajó egy szigetnek, úgy örülhetünk mi is a hétköznapokban elfásult, viharba került lelkünk szigetének. Itt megállhatunk, megfeledkezhetünk az időről, a tanórák izzadságszagáról, napi gondjainkról, és csak lelkünk gyógyításával foglalkozhatunk. Itt egyedül lehetünk Istennel, egy barátságos, otthonos »szobában« találkozom Vele, és ő beszélget Velem, és meggyógyít.”

Szeretnék biztos lenni abban: ez a fiú boldog ember lesz. Harcol, elbukik, megütik, visszaüt, megbánja, újrakezdi… és amikor szeretné, amikor szüksége lesz rá, beszélgetni fog vele az Isten.

egy beteg madár

Kezdetben csak a város alsóbb néposztálya jött ki az istállóhoz, meg a csőcselék egy-két tagja is, ahogy történni szokott, ha sok ember verődik össze. Legfőképp szegények, betegek, vakok, bélpoklosok jöttek. Letérdeltek a gyermek előtt, alázatosan meg hajoltak, és buzgón kérték, hogy legyen szíves, gyógyítsa meg őket. Sok meg is kapta, amit kért, nemcsak a csodatevő hatalom által, mint ahogy egyszerűségükben gondolták, hanem hitük ereje által.

Sokáig állt egy kisleány a tolongó tömegben, és nem tudott keresztülfurakodni. Végül Mária megszólította: „Jöjj ide! – mondta. – Mi van a köténykédben?”

A kislány széthajtotta köténye csücskeit és lám, a kendőben rémülten és borzasan gubbasztott egy madárka, egy egészen kicsiny madárka.

„Nézd meg! – mondta a kislány a Kisjézusnak, – A fiúktól vettem el, ráadásul még a macska is meg akarta enni. Meg tudnád tenni, hogy ismét egészséges legyen? Ha neked adnám érte a babámat?”

Ó, a baba! Hiszen az már komoly dolog! Még Szent József is megvakarta kopasz fejét, pedig ő megfontolt ember. A betegek és nyomorgók meg körülállták, és úgy bámulták a kötényben ülő félholt madárkát. Vajon neki is hívő lelke van?

Aligha! De az égi gyermek ezt még nem tudta pontosan, ezért gyorsan felpillantott oda, ahol az angyalkák a gerendákon ültek. Azok rögtön le is szálltak, hogy segítsenek, hisz a madarak voltak az ég alatt a legkedvesebb pajtásaik. Megsimogatták a betegnek tollazatát, megtisztították, gondosan helyére tették egyik szárnyát, és újra feltették a farkát, hisz a madár farok nélkül igazán nyomorúságos lény.

Ebből persze az emberek semmit sem észleltek, csak annyit, hogy a madárka tollai lassan helyreigazodtak és azt, hogyan tátotta ki a csőrét és próbált egy kicsit csiripelni. Majd hirtelen megemelte szárnyait és boldog csivitelés közben eltűnt a kékségben.

A tömeg ekkor csodálkozni kezdett, és dicsérte Istent csodatetteiért. Csak a kislány állt még mindig ott, köténye csücskeit tartva. De már semmi sem volt benne egy ragyogó aranytollon kívül. De ez nem lehetett a madárkáé, az egyik angyal hagyhatta ott nagy igyekezetében.

változás nálunk

Emlékeznek hogy nyarat úgy kezdtük hogy változások lesznek nálunk de pontosan,

nem tudtuk hogy milyen változás lesz az alapítvány érintve úgy volt lesz belső festés,

is az alapítványba de aki váltatta az kicsúszott időből lehet és azért nem bírja kifesteni,

termünket meg tudom mikor kapunk ígéret mikor festik ígérem beszámolni mikor,,

,,

lesz az alapítványba festés úgy volt lesz leltár az elnök asszony meg kis-főnök tartotta ,

volna meg egy kis pakolást is ütemeztünk volna be de változtak közbe ,és értesültem,,

amikor ép egy óvoda átadáson és szentelésen voltam és össze futódtam pedagógus,

Judittal és kérdeztem hogy mikorra tervezik a pakolás bent most egyenlőre nem lesz majd,

szeptember elején amikor indul foglalkozás be ütemeznek a szülök egy pakolós napot bent,

az alapítványnál ez terv melyik-nap még nem tudni mikor indul foglalkoztatás az se tudom,

pontosan mikor indul első idei év foglalkoztatása aról hírt kaptam egy pár hétiig biztos hogy,,

nem lesz össze jövetel meg beszélni dolgokat az alapítvány dolgokat sokan még most is,

nyár vége felé piheni és nyaralni meg sikerült másik alapítvány segíteni nekünk tanácsot kérni ,

ők is eljőnek hozzánk vendégségbe az napot fixálja és beszéli elnök melyik nap meg,

tudom mikor jön vendég alapítvány hozzánk beszámolni mikor jönnek hozzánk meg nézni.,

És hogy egyenlőre 2htes találkozás elmard mert nyaralnak pihenek többiek így lehet csak,

szeptember elején vagy valamelyik szombaton szeptemberbe fogunk össze jönni meg beszélni ,

,

dolgokat ha meg tudom mikor meg beszelés arról be fogok-számolni előre .meg tudtam,

változást bent ami szeptembertől élvénybe lép az alapítványnál 3foglalkoztató napokat,

most már pedagógus Judit és Mancika néni tartja 3foglalkoztatás héten ha valamelyiknek,

dolga akadt akkor jönni fog; helyesíteni pedagógus Marika néni addig neki otthon dolga azért nem,

vállalja fogalkotás nálunk csak így tudta válni enyi változás lesz alapítványnál .de szeptember,

elején amikor indul foglalkoztatás nem lesz első hetekbe tomi fogalkotáson pont azon héten,

indul táborba 1hétig amikor indul nappali foglalkozás nálunk ő is idén meg darabig nem tud

menni nyaralni . .

A barátságot mondhatjuk

A barátságot mondhatjuk egy kertnek, melybe sok-sok kis magot elültethetsz. Kedvesség és nevetés a locsolás, s a szeretet lesz a kinyíló virág.
Türelem, megértés, gyengéd figyelem napsütésnél jobban melegítenek,
Így nem hervad a szeretet virága, s aki ültette, örökké csodálja.

„S a dalok tanulsága mindig annyi, hogy az összetört szíveket nem lehet többé eggyé ragasztani. Az életben is ennyi a tanulság. Ha egy ember egyszer bizalommal, feltétlen érzésekkel közeledett valakihez, s érzéseit megsértették, “szívét összetörték”, soha többé nem tud igazi bizalmat, feltétlen odaadást érezni egy másik ember iránt. Nincs érzékenyebb anyag a földön, mint az emberi anyag. Képtelen arra, hogy elfeledjen egy sértést, mellyel lelkét vagy érzéseit illették. S bármiféle baráti vagy szerelmi találkozást hoz is még számára az élet, gyanakvó marad, minden kapcsolat torz és gonosz játékalkalom lesz számára, örökké bosszút akar. Ilyen az ember. Vigyázz, ha ilyen megsértett szívűekkel állasz szemközt: nem tudod őket megengesztelni. S nincs az a türelem, bölcsesség, nagylelkűség, szenvedély, mely az ilyen csalódott szíveket nyugtatni tudja.”
Ne gondold, hogy az élet olyan, amilyennek képzeled. A saját útján jár. Te meg a magadén. És ezek nem azonosak. Bizony… Nem mintha boldog akartam volna lenni, nem. Pusztán menekülni akartam… menekülni, igen: menekülni. Csak később jöttem rá, minek kell a kiindulópontnak lennie: a vágyaknak. Az ember azt hinné, más az, ami megmenti: a kötelesség, a tisztesség, az, hogy jó legyen. Nem. A vágyak mentik meg az embert. Ez az egyetlen, ami valódi. Velük megmenekülsz. Csakhogy későn jöttem rá. Ha időt adsz az életnek, könyörtelen, különös fordulatokat vesz: és egy szép napon azt látod, hogy már csak úgy lehetnek vágyaid, ha bajt okozol velük magadnak. Ekkor minden felborul, nincs mód a menekülésre, minél jobban kapálózol, annál jobban belegabalyodsz a hálóba, minél inkább lázadsz, annál jobban sérülsz. És nincs menekvés. Túl későn kezdtem vágyakozni. Minden erőmmel. Annyi bajt hoztam magamra, hogy el sem bírod képzelni

Assisi Szent Ferenc imája
Uram, tégy engem békéd eszközévé, hogy ahol gyűlölet van, oda szeretet vigyek, ahol sérelem van , oda megbocsátást, ahol széthúzás, oda egyetértést, ahol tévedés, oda igazságot, ahol kétség, oda hitet, ahol kétségbeesés, oda reményt, ahol sötétség, oda világosságot, ahol szomorúság, oda örömet. Hogy ne vigaszt keressek, hanem vigasztaljak, hogy ne megértést keresek, hanem másokat értsek meg, hogy ne engem szeressenek, hanem szeretetet nyújtsak, mert mikor adunk, akkor kapunk, mikor megbocsátunk, nyerünk bocsánatot, mikor meghalunk, születünk meg az életre.
Ámen.

Nancye Sims – Tanácsok
Ha kell, járj egyedül – győzelmed csak még édesebb lesz.
Ha kell, járj lassan – nem fontos, mikorra jutsz el a célig.
Ha kell, kezdd újra megint és ismét – a siker minden alkalommal közelebb kerül.
Ha kell, fogadd el, bármit kell is – lehet, hogy nem lesz könnyű megtenned, de megkönnyíti a dolgod.
Ha kell, hagyd abba a futást – így rád találhat a boldogság.
Ha kell, valld be, hogy segítségre szorulsz – így segíthetsz magadon.
Ha kell, küzdd le a félelmet – félelem nélkül minden lehetségessé válik.
Ha kell, változtass – megváltoztathatja az életedet.
Ha kell, add meg magad – harc nélkül, s megleled a békét.
Ha kell, köss kompromisszumot – de tartsd magad elveidhez.
Ha kell, folytasd azt, mi lehetetlennek tűnik – csak akkor lehetetlen, ha kiszállsz. Ha kell, állj meg – s elkezdődhet egy új élet.
Ha kell, próbálj valami egyebet – s bölcsebbé válsz.
Ha kell, várj – csodás dolgok történnek majd mindennap.
Ha kell, élj bizonytalanságban – az a bizonyosság, ha bízol magadban.
Ha kell, bízzál – és bizakodásod erőt ad neked.
Ha kell, lépj tovább – álmaid türelmesen várnak rád.

helyes út

Mindenki keresi azt, hogy jobb legyen neki, valahogy keresi az üdvösségét. Ahogy a pincébe levitt zöldség a napfény felé nyújtja, növeli a szárát, hogy kijusson a fény felé, minden ember törekszik a felé a kis fény felé, világosság felé, ahol a boldogságát sejti.

De sokan pincében maradnak az életükkel, mert hamis irányban, látszatnyílások, látszatfények felé próbálják növelni, nyújtogatni a kezüket, a vágyaikat: oda, ahol nincs igazi boldogság. A külső jóléten kapnak, és csak annál maradnak, vagy az érvényesülésen, vagy az emberek elismerésén, a testük élvezetén, kíváncsiságuk kielégítésén, szenvedélyük szolgálatán, a hatalom árnyékában. Másik emberbe helyezik a boldogságukat sokszor, önmaguknál kisebb dologba.

A kérdésre, amit az evangélium említ – valaki megkérdezte az Úr Jézustól Jeruzsálembe menet, hogy kevesen vannak, akik üdvözülnek, vagy sokan –, azt a választ adta, hogy nem azt kell kérdezni, hogy kevesen vagy sokan vannak-e, hanem törekedni kell. Törekedni kell mindenkinek, hogy megtalálja azt a kis ajtót, ami az ő ajtaja lesz

Nem az az értelme ennek, hogy törekedjenek a szűk ajtón bemenni, mint hogyha az egész óriási embertömeg számára egyféle mód lenne az üdvösség elérésére, és ott mindenkinek ahhoz kellene magát betörni, hanem az üdvösség mindenikünk számára külön ajtót jelent, mindenikünknek a saját életében kell azt a konkrét ajtót megtalálni, amelyen a mi üdvösségünket elérjük.

A Jóisten hozzánk szabta, mindegyikünkhöz hozzászabta az üdvösséget, hogy azt személyesen mi érjük el, a mi szabadságunkkal, a mi hitünkkel, bizalmunkkal, szeretetünkkel, Istenhez kapcsolódásunkkal, embertársak felé jó cselekedetünkkel, tanúságtételünkkel, próbák megállásával. Erre kell törekedni. Akkor sokan lesznek, akik üdvözülnek.
Ő aztán megmutatta, hogy az a szűk kis ajtó, az a ránk szabott kis ajtó, amin keresztül nem lehet mást bevinni, csak magunkat, hogyan található meg, milyen keskeny út vezet oda! Az az út: bizony, az az Úr Jézus útja.

Bizony sok keresztény nagyon laza elképzeléssel él, elhiteti magával, hogy az ő szénája rendben van. És nem nagyon erőlteti meg sok keresztény magát, hogy áldozatot hozzon. Hogyha végigtekintjük a milliárdnyi keresztényt: mi mindent össze nem egyeztetünk az életünkben… Vegyük csak a nyugati kereszténységet, a régi keresztény országokat.

Vegyük csak a családi életüket, a válások arányát. Nem vállalják a kellemetlenséget, ami azzal jár, hogy kicsit erőt vegyenek magukon, ha a házastársukat nehezebb elviselni. Inkább elválnak. A szűk kapun nem akar bemenni. Nem akarja magára venni azt az áldozatot, amellyel a keresztény élet jár.

Aztán ott van, hogy amikor jönnek kereszteltetni a szülők és keresztszülők a gyermeket, olyan nyugodtan válaszolják a kérdező papnak, hogy aztán úgy is nevelitek a gyermeketeket? Keresztény módon? Igen, vállaljuk! Aztán egy lépést sem tesznek azért, hogy valóban keresztény nevelést adjanak neki. Nem is nagyon néznek utána, hogy mit is kívánna az a keresztény nevelés. Hány család járatja hittanra a gyermekeit, vagy törődik azzal, hogy ők maguk egy teljes keresztény oktatást, bevezetést adjanak a gyermekeknek a keresztény életbe…

Folytathatnám, hogy ráismerjünk: széles úton hömpölyög a nép és próbál bemenni Isten országába, és bizony sokszor éppen az az oka, hogy fiatalok, vagy más nemzetbeliek, vagy nem keresztény nemzetek – úgy, mint Gandhi is – végignéznek a keresztények életén és nézik az Evangéliumot, összehasonlítják vele – és elmegy a kedvük az Evangéliumtól a keresztények laza, gyönge, erőtlen élete miatt.

Mint az egyik Evangéliumban van, hogy elmegy mindenki a maga dolgára és azt a hívást, az evangéliumi hívást a nagyobbra, elengedik a fülük mellett. A mai vasárnap indítást ad arra, hogy a keresztény élet bizony megköveteli mindnyájunktól, hogy erőt vegyünk magunkon.

És hozzátehetjük még azt is, amit a zsidókhoz írt levél szerzője észrevesz: az Isten szeretete nyilvánul meg sokszor abban, ha az ember erősebb lökést, fenyítést kap. Van egy nagyon közeli ismerősöm, pap testvérem: elmondta, hogy ő bizony már azon az úton volt, ami így visszatekintve egész biztos a hivatásának a teljes elhagyására vezette volna, mikor jött egy letartóztatás. És életében akkor jött rá, hogy Isten milyen erősen szereti őt, hogy mozgósította érte az államrendőrséget, mert ok nélkül tartóztatták le ugyan, de Isten ezzel kiragadta őt abból a könnyelmű játékból, amibe kezdett volna.

Isten erősen szeret bennünket mint gyermekeit. Bizony ma divat a nevelésben, hogy a szülők csak úgy mennek a gyermekek után. Mindent rájuk hagynak. A pedagógiából kikapcsolódott a fenyítés teljesen. Nincs büntetés. Büntetés a XX. században? És megkérdezhetjük: a szeretet szava ez? Mert maguk a szülők sem akarják az igazi javát annak a gyereknek… Akarják-e az egész életét tekintve olyanná nevelni, hogy megálljon a maga lábán?

Ahogy hallgattam reggel a kedves nővérek zsolozsmáját, ott hangzott el az a válasz: „mert örökké szeret minket”. Megéreztem, hogy Isten szeretete milyen erős, milyen halálosan komoly, az Úr Jézus is egészen a kereszthalálig szeret, hogy megmutassa, nem gyerekjátékról van szó. Egyetlen életünk van. És ha az ember azt az egyetlen életét elrontja, akkor már nem tér vissza az alkalom.

ünnep gondolatok

Annak az ünnepén, aki megszilárdította országát a kereszténységben, bevezette mélyebben az evangélium ismeretébe az országot, aki a pogányságból az újjászületett ember kinevelésére rendezte be az országot – az ő tette vitte az országot közelebb ahhoz a titokzatos fürdőhöz, az újjászületés fürdőjéhez –, három kis újszülöttet a keresztségben részesítünk, az újjászületés fürdőjéhez viszünk.

Gondolom, a kedves szülők nagy élménye, mikor ott tartják karjukon azt a csöpp kis emberkét, s érzik, hogy teljesen rájuk van bízva, az a kis gyámoltalan, gondozásra szoruló, tehetetlen kis csöppség. Mélyen átélik ezt a pillanatot, érzik, hogy rájuk szorul valaki. Mit tegyenek ezzel a kis emberkével, hogy formálják ezt a kis csöppet olyan emberré, amilyent Isten akar, mikor a Szentírás elején a szent író kimondja, hogy teremtsünk embert képünkre és hasonlóságunkra.

A szülőknek ez az élménye valamilyen formában ott lehetett Szent Istvánban is, de rá 21-22 éves fiatalságában nem egy gyermek gondja volt bízva, hanem egy fiatal országé, egy gyermek országé, egy induló országé. Talán ő is ismerte Salamon nagy álmát – amit a Szentírás leír –: álmában Isten előtt volt és könyörgött, hogy Uram, Istenem, fiatal vagyok, szinte gyermek még és tapasztalatlan, és egy országot bíztál rám. Adj a te szolgádnak bölcsességet, hogy megkülönböztesse a jót a rossztól.

Szent István is ezt kérte, a szülők is ezt kérik Istentől. A gyermekük ott van rájuk bízva.

Vajon meg tudjuk különböztetni a jót és a rosszat a nevelésében? Az egész emberiség központi kérdése ez.

S az keresztség, ha figyelünk rá, feleletet ad erre. Hiszen visszavezet egy titokra, az első öntudatra ébredt ember életének a titkára, a mi első ősünk életének a titkára, aki homokra épített. Nem Istennek hitt, hanem a kísértőnek és a szabadságával visszaélt, nem arra használta, hogy Istennel együttműködjön, hanem arra, hogy Istentől eltávolodjon. És ez bizony azt jelenti, hogy nem hallotta meg Isten szavát, vagy úgy tett, mint aki nem hallja, hogy mit mond Isten.

De sokan teszünk így mi emberek életünkben! S akkor összeomlik, amit csinálunk; mert Istentől eltávolodva mit találunk? A keresztség teszi ezt jóvá. A keresztség, amit az Úr Jézus visszahozott. Ő az igazi nagy békítő, az igazi ácsmester, aki az engedelmességet, a szeretetet, egész szabadságát arra használta, hogy azt tegye, amit a Mennyei Atya mutat, mond. S ezzel újra szilárd alapokra helyezte az emberiség életképét: jól építette saját házát. És micsoda vihar jött az ő életébe! És nem döntötte össze, hanem még a vihar is arra szolgált, még a kereszt is arra szolgált, hogy hallatlan erős és szép háza legyen, az élete gyönyörű, betetőzött, egységes, csodás. Legyen, amit az egész örökkévalóság magasztaljon.

A keresztségben erre az alapra építünk, hogy mink is a Mennyei Atya engedelmességére alapozott életet éljünk. Meghalljuk azt, hogy gyermekei vagyunk az Atyának. Nem úgy kell élnünk, mint a pogányok, hanem mint a gyermekek.

Azért van a szertartásban: mielőtt a keresztvízben újjászületnének a kicsik, a pap fölteszi a kérdést az anyaszentegyház nevében a szülőknek, hogy ellene mondotok-e a gonosznak és minden kísértésének és minden bűnnek, hazugságnak, amit a világ suttog, és hiszitek-e Istent? Mikor ezt nyíltan az egész egyházközség előtt a kedves szülők, keresztszülők kimondják, akkor érinti Jézus titka, az a Jézus által kiszemelt kis tiszta víz, amit ő is annyit használt mosakodásra, tisztálkodásra, amivel oltotta szomját, amikor munka után ki volt fáradva, az izzadság kiverte, szomjassá tette, akkor vette hasznát és tapasztalta azt a drága elemet, ami tisztít, frissít, fölüdít, az élet titka bennünk. Már akkor tudta, hogy ezen keresztül fogja ő az ő istengyermeki életét továbbadni nekünk. Ez lesz az újjászületés.

Tőle így születünk az ő egyházából, az ő és az anyaszentegyház titokzatos szövetségéből. Családjából így szülessenek újjá Ádám gyermekei. A régi emberből így legyen új ember.

Az első keresztények felnőtt korukban tértek meg, először hallották az Úr Jézus szavait, tanítását, hittek, megtértek és megkeresztelkedtek. Most a csecsemő, kis csöppségeknek kiosztott keresztség esetében fordítva van. Először keresztelkednek meg, és kapják meg az Úr Jézustól az újjászületés ajándékát, az istengyermekség ajándékát, és ehhez kell hozzájönnie majd később az Isten szava meghallásának, hogy fölfogják, hogy Isten gyermekei lettek és megtért igazi új életet éljenek.

Ezért kérdezzük meg a kedves szülőket, és lényeges, hogy beletettük a keresztségbe, hogy akarják-e, vállalják-e hogy kereszténynek is nevelik őket és a keresztségükben segítenek-e is a szülők? Mert különben hiába volna keresztség, nem tudna kibontakozni a szülők segítsége nélkül. Így épül majd a gyermekek élete, de a felnőtt keresztények élete is így épül a keresztség forrásából, a keresztséggé megnyílt isteni forrásból széppé, nagyszerűvé, mert így van az életünk a szikla alapon, Úr Jézus Krisztuson. Így kapcsolódunk be az ő istengyermeki életébe.

Ezt fejezi ki a keresztelés szertartása után a krizmával való megkenés. Valamikor, mindenestől, a keresztények az újonnan kereszteltek egész testét végig megkenték krizmával, olajjal, hogy tudjanak küzdeni a gonosszal, mert a keresztény élet küzdelmet jelent. A régi ember és az új ember között élet-halál harc megy. A régi meg akarja fojtani, ki akarja vetni az újat. Az új viszont át akarja hatni azt a régi embert, azt az egész emberi természetet. Ezt jelzi a krizmával megkenés: Krisztusba oltódtunk, a krisztusinak kell győzni.

viccet érteni kel

Hányszor úgy van ember hogy fáradt az illető akkor túl kel lépni dolgokon és fel kel,

elő kel venni humoros és tréfás formánkat az ember ha olyan helyen van mindig mosolyogni.

tréfálkozni kel úgy ember ideje is jobban megy idő ha tréfával üti el napot is de amit kel,

el végzi mondjuk de úgy jól idő közbe mosolygunk tréfálódzunk egy kicsit én ahol,

segítek első felső fok mosolygás össze futok meg lát üveget ami szesz van már ital,

egyebek ezen se kel fel kapni vizet mosolyogni kel az érti viccet hányszor illető jonapot,

kívánok rédos vezető az tudják az ittasok klubja résdos jelző de ezen se sértődik illető aki érti ,

viccet jót nevet rajta úgy gondolom én ezen jót nevetek úgy vagyok vele meg kel tanulni az,

embernek mosolyogni nekem mindig azt mondja az egyik ember nem vagyok szép ha nem,

mosolygós vagyok hányszor úgy nálam hogy olyan napon van nagyon mosolygós napom ,

ingen csak nevetek mindenen de nem engedem hogy elrontsák nem is akarja senki így,

,

ilyenkor az gombát ettem ami ép nevető formámat hozta nekem mai napon ép mai is,,

ilyen napon volt meg szólaltam hogy kicsit igen van súlyom a haszam formás is mondja,

orvosom ennyi kel teszt alkatom hoz ,de ere vicces formámat elő vetem nagy haszam mondják,

így vagyok jó módom viccből, hogy 9honp ba vagyok de vícc ere egyik ember aki pont,

család tag is nem érte viccet amit mondtam 9hónapba vagyok nem vagy annyiba mert minden

ember 8hónapba van aki érti viccet tudja augusztus 8honpba van ezért vagyunk 8hónapba

mindenki ez poén lényege nem kel meg sértődni jót kel nevetni ezen is az lehet mondjuk valaki,

viccel azzal biztos nem szereti lehet poént de ne kel poént felénk el kel molygini ő meg lehet

nem viccet nekünk ért viccet mindig nevetni kel .

 

Egy fekete, egy szőke és egy vörös nő meghal és lekerül a pokolba. Szent Péter így szól hozzájuk:
– Átváltoztatlak titeket madárrá, hogy ki tudjatok repülni innen, csak válasszatok madarat, milyenek szeretnétek lenni.
Először a fekete válaszol:
– Én sas szeretnék lenni mert, az olyan nagy.
Aztán a vörös:
– Én sirály szeretnék lenni mert, az olyan erős.
Végül a szöszi:
– Én pingvin szeretnék lenni mert, az olyan cuki

a szeretet elemzése

Soha ne légy szomorú

Soha ne légy szomorú, ha a valóság túl rideg,
s ne keseredj el, ha nem találod helyed.

A valós élet olyan, mint a csörgedező patak,
előfordul néha, hogy nehezebben halad.

Ha nem találod céljaid, ne gyötörd magad,
idővel majd alakul, mi e percben csak gondolat.

Kérdezhetnéd, miért élünk, de senki nincs, ki választ ad,
minden napunk küzdelem, mely mindhalálig megmarad.

Ha csalódott vagy, s úgy érzed, hogy minden hullám összecsap,
gondolj bele, mennyi ember vállalná sorsodat.

Mindig csak a jóra figyelj, s hibáidat elfeledd,
ha önmagadat elfogadod, könnyebb lesz az életed.

Ha nem látod a fényt, a Napot, nyisd ki jobban a szemed,
gondjaid közt tartogat még csodákat az életed.

Mindig csak a mának élj, s az örök szabályt ne feledd:
A holnap mindig tiszta, mivel nem szennyezi semmi tett.

Oly furcsák vagyunk mi emberek:
lelkünk sír, az ajkunk nevet.
Egymásról azt hisszük, boldog talán,
S írígykedünk egy-egy boldog szaván.
Azt hisszük, ha a másik szeme ragyog,
Gondolatai tiszták, szabadok.
S nem vesszük, dehogy vesszük észre,
Hogy könnyek égnek csillogó szemében.
Különösen vagyunk mi emberek.
A lelkünk sír, az ajkunk nevet.
Hazugság az egész életünk,
Hisz akkor is sírunk, ha nevetünk”

S a dalok tanulsága mindig annyi, hogy az összetört szíveket nem lehet többé eggyé ragasztani. Az életben is ennyi a tanulság. Ha egy ember egyszer bizalommal, feltétlen érzésekkel közeledett valakihez, s érzéseit megsértették, “szívét összetörték”, soha többé nem tud igazi bizalmat, feltétlen odaadást érezni egy másik ember iránt. Nincs érzékenyebb anyag a földön, mint az emberi anyag. Képtelen arra, hogy elfeledjen egy sértést, mellyel lelkét vagy érzéseit illették. S bármiféle baráti vagy szerelmi találkozást hoz is még számára az élet, gyanakvó marad, minden kapcsolat torz és gonosz játékalkalom lesz számára, örökké bosszút akar. Ilyen az ember. Vigyázz, ha ilyen megsértett szívűekkel állasz szemközt: nem tudod őket megengesztelni. S nincs az a türelem, bölcsesség, nagylelkűség, szenvedély, mely az ilyen csalódott szíveket nyugtatni tudja.”

a szeret mire képes

A szeretet félbeszakítja a sütést, hogy a gyermekét megölelje.
A szeretet hagyja a lakásdíszítést, és megcsókolja a házastársát.
A szeretet barátságos az idő szűke ellenére is.
A szeretet nem irigyel másokat házukért, amiben jól kiválasztott karácsonyi porcelán és odaillő asztalterítő van.
A szeretet nem kiált rá a gyerekekre, hogy menjenek már az útból, hanem hálás érte, hogy vannak, és útban tudnak lenni.
A szeretet nem csak azoknak ad, akiktől kap is valamit, hanem örömmel ajándékozza meg épp azokat, akik ezt nem tudják viszonozni.
A szeretet mindent elvisel, mindent hisz, mindent remél, mindent eltűr.
A szeretet soha el nem múlik.
A videojátékok tönkre mennek, a gyöngysorok elvesznek, a számítógépek elavulnak.
De a szeretet ajándéka megmarad.
Ha lelked teszed egy ügyre fel, mit igazán szeretsz, s ha kell, hát ingyen végzed el, – így gazdaggá lehetsz! Mert belső lényed gazdagsága vonzza majd a pénzt, de nem a pénzed dönti el, valóban mennyit érsz! Kuszának látszó gondolat, de hidd el, hogy igaz. Ha jó érzésed dominál, az nem sovány vigasz. Hajtóerő, mely mágnesed így erősíti fel, s amit te vársz az élettől, neked azt küldi el. Munkád legyen hát kedvtelés, szeresd, amit csinálsz, s nem dolgozol, mert élvezed, és könnyű szívvel állsz bárki elé és vállalod, mert tudod, hogy segít, és megbecsülnek ezután az embertársaid. Ha jól csinálod, meglehet mindaz, amit remélsz: szívet emelő gazdagság, nagy vagyon és a pénz. Valóra válnak álmaid, társad is megleled. Büszkén tekint rád, és imád leendő gyermeked. S attól ne félj, hogy másokét veszed magadnak el, mert megkaphatja mindenki, aki csak hinni mer. Bő kézzel oszd, amid csak van, s fogadd, mi jár neked! Szeress, remélj és gazdagíts, éld így már életed!
Szó sincs arról, hogy ne érteném az álmot, mert értem én, nagyon is jól. És a többit is. Tudom, mit jelent, bár azt kívánom, bár ne így volna. Tudom az okát. Tudom. És ismerem az álmokat és a valóságot. Csak azt nem tudom, hogy űzzem el.

Megbocsátottam a megbocsáthatatlant, megpróbáltam pótolni nélkülözhetetlen embereket és elfeledni az elfeledhetetleneket. Sokszor okoztam csalódást és csalódtam olyanokban, akiktől sosem vártam volna. Szerettem és szerettek, de sokszor el is utasítottak. Előfordult olyan is, hogy szerettek, de én nem tudtam viszontszeretni. Repkedtem a boldogságtól, fogadtam örök hűséget, de volt hogy teljes erővel mentem fejjel a falnak. Felhívtam valakit csak azért hogy halljam a hangját, néha elég volt egy mosoly ahhoz hogy szerelmes legyek. Sokszor féltem, hogy elveszítek valakit, aki fontos számomra, és el is vesztettem a végén. De túléltem, és még most is élek. Már nem csak túlélem a hétköznapokat, hanem megélem azokat. Mert az élet túl sokat ér ahhoz, hogy jelentéktelenné váljon!
Boldogok, akik tudják, miért élnek, mert akkor azt is megtudják majd, hogyan éljenek.

Boldogok, akik összhangban vannak önmagukkal, mert nem kell szüntelen azt tenniük, amit mindenki tesz.

Boldogok, akik csodálkoznak ott is, ahol mások közömbösek, mert örömes lesz az életük.

Boldogok, akik tudják, hogy másoknak is lehet igaza, mert békesség lesz körülöttük.

Boldogok, akik nevetni tudnak önmagukon, mert nem lesz vége szórakozásuknak.

Boldogok, akik meg tudják különböztetni a hegyet a vakondtúrástól, mert sok zavartól kímélik meg magukat.

Boldogok, akik észreveszik egy diófában a bölcsőt, az asztalt és a koporsót, és mindháromban a diófát, mert nemcsak néznek, hanem látnak is.

Boldogok, akik lenni is tudnak, nemcsak tenni, mert megcsendül a csöndjük és titkok tudóivá válnak. Leborulók és nem kiborulók többé.

Boldogok, akik mentség keresése nélkül tudnak pihenni és aludni, mert mosolyogva ébrednek fel és örömmel indulnak útjukra.

Boldogok, akik tudnak elhallgatni és meghallgatni, mert sok barátot kapnak ajándékba és nem lesznek magányosak.

Boldogok, akik figyelnek mások hívására anélkül, hogy nélkülözhetetlennek hinnék magukat, mert ők az öröm magvetői.

Boldogok, akik komolyan tudják venni a kis dolgokat és békésen a nagy eseményeket, mert messzire jutnak az életben.

Boldogok, akik megbecsülik a mosolyt és elfelejtik a fintort, mert útjuk napfényes lesz.

Boldogok, akik jóindulattal értelmezik mások botlásait, akkor is, ha naivnak tartják őket, mert ez a szeretet ára.

Boldogok, akik el tudnak hallgatni, ha szavukba vágnak, ha megbántják őket, és szelíden szólnak, mert Jézus nyomában járnak.

Boldogok, akik mindebből meg is tudnak valósítani valamit, mert életesebb lesz az életük.

a régi időkre emlékzünk

Egy kicsit emlékezünk régi időkre ara ember úgy érezem minden ember szeret olyan dologra ,

,

mi is fel elevenítjük régi időket ki nézte régen 80évekbe szomszédok tele regényt úgy ,

gondlom az tele regény tele volt olyan szeretettel ami akkori állapotot mutatta meg világnak ,

abból ember ingen csak tanulhatót nagyon az regény meg mutatta nekünk jövőt és jelent,

az szorzat abból úgy érzem ember nagyon tanult abból dologból amit akkor látott aból ,

,

sorozatból meg mutatta az igazi életet emberek számára ebtől ember sokszor merített magának,

abból sorozatból én elmondom őszintét meg életem azt dolgot tanultam belőle akkor mutattat,

regény én akkor nagyon kedveltem azt sorozatot élet meg mutatta fel világosította az embereket,

jövőről ilyen életképek ebtől tanult sokat az ember az baj ilyen nincsen műsoron pedig igazán,

ere szeret emlékzeni az ember ilyet nézik kinyit bármit az ember sok kölcsönös együtt lét,

ami nem igazán lehet szeret csak azt mutatom világnak ez ami máskor kéne tenni lehet más,

kíváncsi lenne én ezért nem nézek tévét jobb csöndbe leni elmélkedni ész szépre emlékezni,

most régi időérőkre emlékezek amikor idősek és fiatalok kint ültek a padon kapu előtt és,

meg beszélték mi történt akkor életbe tele volt ember akkor szeretettel világ felé és akor,

nem, volt olyan zárni kelt mindent mai világba körül néz ember most mit fedsz fel nincsen,

ki ülés padra meg nem is beszélgetnek emberek nagyon inkább be vannak zárkózva miden,

elől jobban érzi így magát pedig vissza gondolunk az nyitottság másik az sokall jobb,

volt meg mindent meg tudtak beszélni időbe értesült az ember ez olyan szép időszak,

volt az embernek mai nap hiányzik emberek ez úgy gondolom nem bezárkózás kéne,

világnak nyitottság hiányzik és beszélgetés emberkel .

a szeretet

A szeretettel nem bánhatok úgy,
mint valami féltve őrzött ritka kinccsel:
a szeretet mindenekelőtt a szívem tevékenysége.
Az emberi szív önmagában semmit sem tud létre hozni,
hanem maga is abból nyer tápot és oxigént,
hogy összegyűjti a vért, megtölti azt élettel,
s aztán szétáramoltatja az egész testben.
S ne feledjük, a szívizom nagy erőkifejtésre képes
és nem fárad el soha.
Ilyen a cselekvőn szerető ember élete is:
amit az egyik oldalon felvesz
– azt a másik oldalon továbbadja.
Folyamatosan. Nem pihenve…
Tudom-e arra kérni a Teremtőt,
hogy adjon nekem, hogy én is adni tudjak?
Lassan leszokunk a szeretetről,
az önzetlenségről, az áldozathozatalról,
egymástól elmenekülünk
– azért, mert olyan üres lett az életünk.
Pedig ma is cselekedve szerető szívek után sóvárog a világ.
Azokra vár, akik meghallják a nyomorúság igájában vergődő lelkek jajszavát.
Akik többet látnak a felszíni hullámzásnál…
Ma még jelen van Káin husángja,
a téboly vérszivattyúja,
és hihetetlenül sok könny csorog végig az arcok árkaiban, millió és millió vérző seb kiált kötözés után,
sokasodnak a füstölgő romok,
földjeinken tövis és bogáncs terem,
családokon belül rombol a harag és a viszály,
ítéletidők tombolnak világ szerte…
Albert Schweitzer írta ezeket a gondolatokat:
˝Fel kell oldani a lebéklyózottat,
felszínre kell hozni a földalatti források vizét:
az emberiség várja az ilyen feladatok megoldására képes embereket.
˝ Segítsünk önzetlenül egymáson!
Osszuk szét szerte a nagyvilágban a szeretetet,
hogy emberibbé váljanak az emberek

mi búcsú

Meg tárgyaltuk 2hetenete összefogunk jönni meg beszélni dolgokat mi történik az alapítvány,

időbe amikor csak úgy mondva telefonon értesítsük egy mást valami történik és esemény ,

,

lenne az alapítvány körül úgy hogy olyan 3hete nem találkozunk mert mindig mindenkinek ,

dolga most héten szombaton azért nem tudunk össze jönni meg beszélni az alapítvány ,

ügyeket épen nálunk búcsúra készülődnek mindenki ilyenkor mindenütt nagy sürgés forgás,

megy konyhákba sokan várnak vendéget búcsú alakalmából ilyenkor vendégek fel keresik,

hozzá tartozókat és vendégül látják jó otthoni sütött süteményekből ép búcsúra készítetek ,

azért is maradunk otthon készülődünk búcsúra ,nem abból áll búcsú hogy ki megyünk szergőzíni,

búcsúba le van tudva egy búcsú ez lelki dolog mondjuk templom van egy névre azt ünnepelik,

meg az búcsú nekünk úgy kéne várni egy búcsút lelkileg tisztán várni ezeket fel készülni nagy,

találkozást égikkel egyszer ez búcsú de itteni búcsú olyan sütés fűzés kimegy ember búcsúba ,

szergőzíni sok ember így gondolja búcsút úgy aha helyes búcsú lelkileg készülök búcsúra tiszta ,

lelkünk .hogy épen búcsúra készülődnek mindenki azért is nem tudunk össze jönni meg ,

tárgyalni ezeket úgy volt nyár idejében majd ki fogják festeni az alapítványt de ere sajnos,

nem került sora más dolga közbe annak embernek aki ajánlotta köszönjük neki meg meg próbált,

volna segíteni az alapítványon ki festi az alapítványt de neki ideje miatt más dolga közbe nem ,

,

tudja meg oldani egyszer biztos ki festve az alapítvány most nyár van szűnt van az alapítványnál,

így csak elnök asszony meg kis főnök nagy hátul van egy kis idejükbe be fognak menni az,

alapítványba leltárt-fognak tartani számítógépek közül mi rossz jó melyiket tudják használni ,

foglakozáson ha újra indul foglakozás szeptembertől de előtte leletárt meg pakolást kel végezni,

kel az alapítványba most leltárt-fognak tartani utána pakolni fognak szülök idejük engedi .jövő ,

hét szombaton se lesz össze jövetel az alapítványnál mert agusztus20lesz otthon szert leni,,

mindenki családjával együtt tölteni napot pihenek .

hozá állás kérdés mindenbe

Hányszor úgy ember mindent meg próbál hogy kedvébe járjon kel neki ál mondjuk ki ,

takarítani szobát mondjuk ezzel is úgy mondva ezzel könyöti ember munkáját otthon,

ne így voltam ezzel hogy láttam egy valamit és úgy mondva meg oldom ami úgy mondva

tisztiszákot elvárja ahol meg fordul én mondjuk nekem mondjuk bántja-szemet egy piszok,

vagy por gyorsan meg oldani hogy ne bántsa szememet de az elő fordul hogy aki otthon,

észre azt amit meg akarok oldani az ugye egy értelmű dolog aki észre veszi mondjuk ,

adott helyzet neki ő is meg tudja oldani ha úgy áll hozzá mondjuk ember ilyen nem fordult,

elő de mindenkinek úgy mondva meg teheti azt amit más nem bírna meg oldani ,de után,

ne olyan legyen hogy illető megfogja azt dolgot bántotta szemét mondjuk jön valaki észre,

veszi és meg dicséri z illetőt látja hogy most dolgozik pont ilyenbe részem tegnap gondolják,

el itthon engem megdicsértek végre pedig mindent meg teszek olyan volt amiről most én ,

szívesen nem beszélek örülök meg dicsértek .mondjuk úgy mondva más észre nem a tévé,

az első szempont ilyenkor le kel mondani ilyen estbe úgy mondva és nem kel úgy mondva,

azzal foglalkozni hogy épen mi is megy tévébe mert nekem kint végezni dolgom és nem,,

érdekel hogy épen mi is megy épen műsoron így kel hozzá állni véleményem szerint mert,

le mard ember arról épen nem élni nélküle pedig ember lemondást gyakorol életbe többet ér,

százszor ezerszer többet ér egy lemondás ilyenről lehet lemarad valamiről gazdagodhat lelki,

élményekkel az többet ér mint tévé műsor ha ember úgy mondva leteszi tévét én ilyet teszem,

jó pársor éveken át több ideje van másra lehet az idő alatt tud takarítani imádkozni vagy,

keret művel csak lemondtam valamiről csak állni nem érdekel egyszer tévé mind kezdeményezi,

az illető biztos meg tőle leni anélkül másra tudja fordítani időt ,

mai világ

Hány olyan ember fordul meg nagy világba és meg tudja mondani embernek mi-fog

beválni ez csak akkor derül-ki az életbe másikat ki ismeri ember nagyon és idő kérdése

hány olyan nagy világba valaki felnőttközöl hány olyan van úgy ébered-fel kel neki egy

kicsi kofain tartalom úgy tud fel ébredni reggel valaki 1-2kávé magának fel ébred ez is

olyan meg szokja ember szervezete hogy így tud fel ébredni én is csak így tudok fölébredni

reggelente én egy párszor amikor olyan helyen voltam piheni csak vetem bizonyos kávét

fel tudjak kelni valahogy amikor kórházba voltam ott is nagyon kávé hányom volt akkor

ember csak akkor kávézhat ha úgy mondva meg engedik neki bent .de mégse engedik

meg az embernek akkor erőt kel magukon venni és fel kel kelnünk és meg kel leni

első kávé vagy energia ital ami sok ember első indtó napja hogy fel tudjon ébredni

tudjon pörögni azon napon aki tudja energia italnak nagyobb koffein tartalma van és

az káros úgy tudom egészségre .én pársor kínáltak vele de rossz fájdalmak jelentkeztek

sok ember volt meg kosztolta le tett róla fel világosították hogy nem jó egészségre onnantól

le rakja ember biztos de az ember ne szokjon ilyenre gondoljanak bele hány íz van energia

van amiből aki nem bírja ember meg kel legyen mindig életbe ne legyen baja életbe olyat

tehet az ember ha mégis kel neki koffein tea és kávé mellet döntsön én ezt merem tanácsolni

2dolog mellet ember ne döntsön kávé ,energia ital az nem jó hoz vezet azt én mondom sok

ember mondta az rossz vége mind mellet dönt lehet szíve meg báni .én most ,nem akarom sem

kinek rosszat energia italt szidni ne vegyék magukra bocs valakit megbántottam volna még olyan

van gyerek ilyen és azoknak elég lenne tea mondjuk fel ébredjenek korai ki próbálni gyerek ilyet

mai világba ilyen van próbáljunk kevesebb koffein tartalom nélkül élni én ezt tanácsolom maguknak