bízás emberbe

“Semmibe se kerül, de sokat ad.
Gazdagabbá teszi azokat, akik kapják, és mégsem juttatja koldusbotra azokat, akik adják.
Egy pillanatig él csak, de az emléke örökké megmarad.
Senki sem olyan gazdag, hogy meglehetne nélküle, és senki sem olyan szegény, hogy ne lenne gazdagabb tőle.
Boldoggá teszi az otthont, táplálja a jóakaratot az üzleti életben, és a barátság biztos jele.
Nyugalom a megfáradtnak, napfény a csüggedőnek, világosság a szomorkodónak, és a természet legjobb orvossága a bajok ellen.
Mégsem lehet megvenni, elkérni, kölcsönadni vagy ellopni, mert nem áru, csak önként lehet adni.
….
Mert senkinek sincs annyira szüksége a mosolyra, mint annak, aki maga már nem tud mosolyogni!

 

Ha tehát meg akarod szerettetni magadat az emberekkel, ez a második szabály: Mosolyogj!

 

“Nincsen szebb kora az emberiségnek, mint az első ifjúság évei. Azon láncok, melyek akkor köttetnek, nem szakadnak el örökké, mert nem a világban kerestünk még akkor barátokat, hanem a barátainkban leltük fel az egész világot.”

 

 

“A barátság oka nem lehet véletlen, sem az egymásra utaltság. Még kevésbé az azonos világnézeti beállítottság vagy politikai célkitűzés. A barátság oka egyedül a barátság maga.

 

„A barátság igazi dicsősége nem az egymás felé kinyújtott kéz, nem a kedves mosoly, nem is a társaság öröme, hanem a lelki-szellemi megvilágosodás, amelyben részed lehet, amikor rádöbbensz, hogy egy embertársad hisz és bízik benned!”

 

“A barát az, aki akkor van melletted, amikor máshol kellene lennie.” (Len Wein)

 

“A barátság az égvilágon semmit nem követel, kivéve egyvalamit: őszinteséget. Csak ezt az egyet, de ez nem kevés.” (Ingmar Bergman)

 

“Egyre inkább az az érzésem, hogy az életünk egyetlen mondat, csak nem tudjuk kimondani, hogy mi az… A nagy találkozások, a lélekközeli pillanatok mindig azok voltak, amikor valakit megszerettem. Az igazi csoda a barátság, a valódi, emberközeli kapcsolat, amikor egyszer csak repül velünk az idő, és az az érzésünk, hogy mi már valahol találkoztunk. Néha egy pillanat többet ér, mint egy egész esztendő.” (Müller Péter)

 

“Az igaz barát nem az, aki meghív egy drága ebédre, hanem az, aki halkan odaszól, hogy beragadt a fogad közé egy darab káposzta.”

 

“Barát az, akinek az ember kiöntheti szíve teljes tartalmát, és darabokra apríthatja, tudva, hogy a leggyengédebb kezek fogják megrostálni; megőrzik belőle azt, amit érdemes megőrizni, a maradékot pedig egy gyengéd, szeretetteljes lehellet fogja tovafújni.” (arab mondás)

 

a lelki élet milyen fontos

Az emberek úgy gondolnak egy kicsit mindent távol tesznek úgy gondolják és egy

kicsit pihenéssel akarják tölteni az időt mert minden emberere aki csinál valamit életbe

igen is rá fér egy kis pihenés az idő alat ember ha pihen úgy gondolja lelkére fordít

időt és elkezd mondjuk imádkozni hogy másképp lása az ember dolgokat amikor

elvan keseredve az ember hányszor van ember úgy életbe nagyon le-van hangolva épen

és imádság képes ara amikor fentikkel meg tárgyaljuk gondunkat ép ami ép nyomasztja

lelkünket mert épen valami kísért minket olyan dolog ami épen meg történt de tisztázni

akarjuk hogy igen is nem úgy akartuk elkövetni így hogy nem akartal történt ami történt

meg bántuk és valamennyire helyre ami épen nyomta lelkünket vagy épen annyira Könnyen

sértődékenyen legtöbbször robbanna de az embernek türtőztetni imádkozni ne tör-tényen

meg másképp lása világot amikor épen elvan keseredve az ember nagyon ere ajánlott

embernek csöndbe elgondolkozni és amikor nagyon mélyen elvan gondolkozva épen

minden gondját félre teszi épen nyomasztja lelkét kikapcsolódik át hangolódik lelki életre

mert embernek nagyon fontos lelkére szánjon időt kikapcsolódjon félre tegyen mindnet

ami munkát segítséget illet mert nem szánunk lelkünkre időtt és nem beszélgetünk Istennel

aki nekünk minden erőt odaadja meg tesz-nekünk mindent szeretetből mi is tovább adjuk

szeretet másik embernek épen tesszük jót de mi nem szánunk magunkra időt lelkileg fel

töltődni lemerülünk és nem úgy latjuk el amit kel mondjuk azért legyen imahátér

ami nekünk mindent meg tesz végezük amit kel de kikapcsolódás lelki élettanélkül

nem fog működni ha nemszámuk önmagunkra időt és kikapcsolódással jár fel toldjon

lelke

lassan meg kéne beszélni dolgokat

Tervek szerint hamarosan össze kel hogy jöjjön az alapítványtagok és ifjoncok meg

beszélni dolgokat benti dolgokat meg az idei-évbe 11éves az alapítvány és évek-óta

meg szoktuk tartani az alapítvány meg alakulásai időpontot még engem kértek meg

pár évvel szervezek bulit az alapítvány meg alakulási évfordulóra mindig eleget tettem

meg szerveztem jó 2éve közösen szervezzük meg bulit sokall jobb közös buli meg

szervezése össze fogásszal könnyebben mennek buli meg rendezése hogy jó egyhónap

múlva lesz az alapítvány 11éve meg alakulása de nincsen ez ügybe semi nagyon meg

beszélve de ép héten beszéltem elnök asszonnyal most héten szombaton biztos hogy

nem lesz össze jövetel mert hosszú hétvége van otthon intézik dolgokat és temetőket járják akik

meseibb laktak vagy más hol van közeli ismerős elhelyezve örök nyugodalomra azokat látogatjuk

meg rójuk le tisztelt feléjük le ezért nem lesz most szombaton össze jövetel de ép beszéltük

hogy közel 3hónapja nincsen ösze jövetel szombaton ként nem érünk rá de valamelyik

szombaton ösze kéne jöni meg beszélni dolgokat nagyon gyors minden nálunk olyan tempó

van kel idő mindenbe még decemberbe van kénytelenek vagyunk most meg beszélni időbe

értesüljön ember mi lesz alapítványba most hétfői foglakozást pedagógus Judit és Mancika

néni tartották foglakozást ifjoncoknak .

Október 24. hétfő Szerencsére már csak kevesebben hiányoztak. Ma jelen volt: Bagó Zoli, Horváth Zoli, Gergely Dávid, Szilágyi Erzsébet, Sára Edina, Kovács Ferenc, Medveczki László, Gerhát Lenke. reggel a szülőkkel elosztottuk a vásárra szánt díszek készítését. Ildikó angyalkákat horgolt, A többiek filccel dolgoznak. Miután elmentek a szülők mesét hallgattunk, majd őszi falevelekből állatos képeket készítettünk. bagó Zoli a kis szőnyegen, Horváth Zoli a nagy szőnyegen dolgozott. Erzsike díszpárna kötésébe kezdett. Ma almás pite készült, Amíg Horváth Zoli megreszelte a tölteléknek szánt almát, addig Mancika összeállította a tésztát. Hamar megsült a pite, és nagyon finom lett!

45 dkg finomliszt

A finomlisztet átszitáljuk, a cukrot a szobahőmérsékletű vajjal jól eldörzsöljük, belereszeljük a citromhéját, hozzákeverjük a sütőport.

  1. A közepébe egy mélyedésbe rakjuk a tejfölt, a tojásokat, kanállal jól eldolgozzuk.
  2. A kész tésztát hűvös helyen pihentetjük (pl. 30 perce hűtőbe tesszük).
  3. Addig az almák magházát kivágjuk, meghámozzuk, durva lyukú reszelőn reszeljük, levét kissé kinyomjuk.
  4. Étolajon megdinszteljük a lereszelt almát.
  5. A citrom levét, 3 evőkanál porcukorral, egy csipet fahéjjal összekeverjük ezzel ízesítjük az almatölteléket, majd hagyjuk kihűlni.
  6. Meglisztezett nyújtódeszkán két közepes 

tepsi méretű tésztalapot nyújtunk.

  1. A kivajazott lisztezett tepsibe rakjuk az egyik tésztalapot, villával megszurkáljuk, zsemlemorzsával vagy száraz búzacsírával megszórjuk.
  2. Az almatölteléket ráhelyezzük és a másik tésztalappal befedjük.
  3. Ezt a tésztalapot is villával megszurkáljuk.
  4. Előmelegítet sütőbe helyezve 200 C-on kb 45 perc alatt készre sütjük.
  5. A kész almás porlós ha kicsit meghűlt, szeleteljük. Tetejét porcukorral meghintjük, így kínáljuk.

sépen haladnak bent

Nagyon sokat dolgoznak és pakoltak napokat bent az alapítványba biztos nagyon szép lehet

bent az alapítványi szobába hogy pár héttel ezelőtt konyha fülkét pakolták rendezkedtek

bent és Horváth Zoli apukája aki nagyon szereti barkácsolni és felfújti régi dolgokat most bent

az alapítványba nagyon régi szekrény volt sok minden volt benne éléskamarai serénybe

oda pakoltunk minden éveken át most napokon át pakoltak biztos nagyon szép-lett

éles kamrák meg nézem egyszer bent járok milyen éles kamra ami most újult fel de

úgy hallatom nincsen az 2nagy nehéz szekrény át alakult éles kamara nagyon széplé

hírek szerint bent járok egyszer képeket csinálok hogy milyen változás és át alakulás

volt az alapítványba mert én nálam bejárni nem tuduk mert volt gázdolog fényképezni

kelt bent és nem volt egy embernél egy kulcs ennyimet odaadtam elnök asszonynak jobban kelt

nekem én meg azóta meg anélkül minden tudtok milyen váltózás és átalakulás folyik bent

az alapítványba dolgoznak az alapítványba szülök és ifjoncok szép legyen az alapítvány

belülről és ezt akkor tudják amikor idő engedi nekik mos-tanába be fejezték pakolás bent

viasza állt minden régi kerék vágásba most memória dolgokkal foglalkoznak fejlesztik magukat

az ifjoncok múlt pénteken behozta Tamás fényképező gépjét mert ő is készíttet másik

alapítványi találkozóról képet és élményeket számoltak-be kinek hogy tetszett másik

alapítványi látogatása múlt pénteki foglalkozást pedagógus judit és Mancika néni tartották

foglalkozást ifjoncoknak .

. Péntek Jelen voltak: Horváth Zoltán, Bagó Zoltán, Gerhát Lenke, Medveczki László, Orosz Tamás. Pénteken Meglátogatott bennünket Julika. Elhozta a laptopját, és megnéztük az alapítványos fotókat, amit a hétvégén készített a Közösen Értük Alapítványnál Kistarcsán. A nagykereten Horváth Zoltán Szőtt, a kis kereten Bagó Zoli folytatta a munkát. Orosz tamás a hímzését folytatta, szélén lyukhímzéssel díszítve.Mivel áramszünet volt, az ablaknál folytatta az aprólékos munkát. Lenke és Lackó szÍnespapírból dekorációt készített. A konyhában Lackó segített a melegszendvics készítésében.

újra találkozás másik alapítványal

Meg volt második alapítványunk vendégségbe mentünk kistarcsai alapítványhoz ők már 2

sor ment az alapítványunk másik alapítványhoz vendégségbe kicsit beszélgetünk tanácsokat

kértünk alapítványi dologba mert több ember ha meg beszélik dolgokat meg kicsit foglalkozás

is volt amikor voltunk másik alapítványnál nagyon jó éreztük magunkat ez esemény oktober16án

vasárnap volt 2alapítvány találkozása és eszmecsere váltás ide is alapítványunk közül is

nagyon kevesen tudtak elmenni épen betegek is voltak meg másoknak dolguk is volt azért

nem mentek el 2alapítványi találkozásra ami nagyon jó sikerült volt foglalkozás fűzés mi

alapítványunk délután mentünk mentünk hozzájuk 2órakor volt főzés beszélgetés foglalkozás

nagyon jó éreztük magunkat nagyon jó sikerült 2alapítványi találkozása mindenki jó érezte

magát ezen 2alapítványi találkozása mi alapítványunkból az egyik ifjonci szülője vették

fel kapcsolat velük úgy kezdtük velük első 2talákozás ami nagyon jó sikerültek engem

mind 2talakozásra hívtak vannak otthoni dolgaim ezek miatt nem jutottam el .múlt

szerdán amikor foglalkozásvolt nálunk az alapítványba akkor számoltak be milyen volt

2alapítváni találkozása múlt szerdai foglalkozást pedagógus Judit és Mancika néni

tartok foglalkozást azokat dolgokat vettük elő amivel ifjoncok fejlődnek most játék.

Képeket teszek fel hogy sikerült 2alapítvány találkozása hogy éreztük magukat ott vendégségbe

másik alapítványnál .

Szerda Október 19. Jelen voltak: Sára Edina, Horváth Zoltán, Gerhát Lenke, Orosz Tamás, Medveczki László Sajnos még sokan betegek, ezért most csak 5-en voltunk. Megbeszéltük milyen kézműves munkákat készítünk a november 24-i vásárra. filcből készítünk karácsonyfadíszeket. Piros a prototípusokat elkészíti, és szetosztjuk a munkát. Mesehallgatás után indultunk a művelődési házba, ahol Basa Brigitta gyermekjóga oktató tartott nekünk mozgásos foglalkoztatót. Ezt az alkalmat már régóta vártuk! Élmény volt együtt mozogni. Egy nagy selyemernyőé volt a főszerep, amit körbeálltunk. Mancika és Judit is velünk tartott.Táncoltunk, játszottunk és egymásra figyeltünk. Köszönet Basa Brigittának, és a Művelődési háznak a lehetőségért és az élményért. 11 körül ért véget az 1 órás foglalkozás. Kis csapatunk még beugrott Marikához a könyvesboltba. Utána siettünk vissza, mert a zöldségleves tésztával már elkészült! Még egy kicsit beszélgettünk, és már vége is volt a foglalkoztatónak. Nagyon hamar elrepült ez a délelőtt

5 db sárgarépa

 zöldségeket megtisztítjuk, és kb. egyforma nagyságúra felkockázzuk.

  1. Az olajat megforrósítjuk, majd egyszerre rátesszük az összes zöldséget.
  2. Kb. 5 -6 percet kevergetve pirítjuk, közben megsózzuk, nagyon kevés vizet aláöntünk (kb. 1/2 dl).
  3. Ezután felöntjük 3,5 l forrásban lévő vízzel, borsot őrlünk, ill. szerecsendiót reszelünk rá. Ha kell, még tovább sózzuk.
  4. Lefedjük, és forrástól számítva kevés ideig, kb. 5-6 percig főzzük.
  5. Közben felaprítjuk a petrezselyemzöldet. Ha megfőttek a zöldségek, hozzáadjuk a leveshez, épp csak felforraljuk ezzel, és kész is vagyunk.

 

 

Elgondolhatjuk

Elgondolhatjuk azt a megjegyzést: nézd Mester, melyen gyönyörű kövek. Fehér márványkövek voltak ott, azokkal borították a templomot. Mi emberek úgy vagyunk, hogy a szemünk megakad annál, ami ott van. Az Úr Jézus azonban nem a közvetlen közelit látja. És nem is akarja, hogy az övéinek a szeme megakadjon a világ építőkövein. Messze áttekinti az egész időt, ami rendelkezésre áll, hogy az ő vetése megérjen. Hogy majd milyen időjárás jön. És amikor ebbe tekint bele, akkor azt mondja először az övéinek: olyan idők jönnek, amelyekben majd vigyáznotok kell, hogy félre ne vezessenek benneteket! Ne bolyongjatok! Azt mondja: planéte. Mi is használjuk ezt a szót: planéta, vagyis bolygó, amelyik körös-körül bolyong az űrben, össze- vissza megy, de sosem a középpontban van. Ti se bolyongjatok, tévedezzetek a dolgok körül a fölszínen!
Ha a magunk életéből, tapasztalatainkból leszűrjük: mennyi minden próbálja az Úr Jézus tanítványait félrevezetni, hogy tévedezzünk. Minden korszakban ez a helyzet. Az Úr Jézus tanítványainak ezen kell átmenni. Ez az érlelő idő. Ahogy őt is minden megpróbálta félrevezetni. A kísértő, a tömeg, az írástudók, a vezetők megfélemlíteni, félre vinni, még Péter is, meg a tanítványok várakozása is. De az Atya akaratát nézte, és nem engedte magát se jobbra, se balra, semerre félrevinni. Ezt mondja övéinek is: ne tévedezzetek!
Lukács korában is nehéz volt a keresztényeknek megtalálni az igazi utat, hiszen micsoda problémák álltak eléjük! A zsidóság felé próbáltak volna tájékozódni a zsidó keresztények. A pogány szokások felé a pogányságból megtért keresztények. És ugyanakkor kitört az üldözés. A zsidóság részéről is, meg már Róma részéről is. Borzasztó nehéz volt az első keresztényeknek! És közülük is támadtak, akik hamis tanításokat mondtak. Félreértették még azt is, amit az Úr Jézus az eljöveteléről mondott.
Lukács a Boldogságos Szűz meg az apostolok tanításából ezeket kiragadja. Egészen kiemelkedik ez a felszólítás az egész részletből: Ne tévedezzetek! Az ember értelmének ad támpontot. Mert mi lenne, ha akár csak egy-egy részegyház magára volna hagyva! Például a magyar egyház: amikor megfélemlítik, amikor ránehezedik az állam hatalmas nyomása, és mindenféle divat hatása. Hogy el tudna az igazság útjáról térni!
Aztán más országokban: a missziós országokban. Afrika. Japán. Kína. Az Egyesült Államok technikai haladása mennyi hatással próbálja a keresztényeket a divat szerint elterelni az Úr Jézustól. Ne tévedezzetek!
Mi is érzékeljük: a napok apró-cseprő, kisebb-nagyobb dolga hogy elterelne a lényegestől, az Úr Jézustól, hogy bolyongjunk mindenfelé körös-körül. Nála kell kikötnünk! Ne tévedezzünk!

adni

Mindnyájan. Ez alapvető dolog az életünkben: ezért érdemes élni, mert meghívott bennünket! Isten azáltal, hogy teremtett, öröktől kiválasztott bennünket arra, hogy vele legyünk.

És nem is akármilyen lakomán, hanem – ahogyan Szent János apostol mondja a Jelenések Könyvében – menyegzős lakomán. Mert az Úr Jézus, az Örök Megtestesült Ige eljött, és az egyházzal menyegzőre, elválaszthatatlan örök szövetségre lépett. Az egyház az Úr Jézus menyasszonya. És akkor mink is mind, akik az egyházhoz tartozunk, részt veszünk ebben a szövetségben. Mi is el vagyunk jegyezve.

Most várakozási idő van. Figyel bennünket a vőlegényünk, hogy a menyasszonya hogy viselkedik a legkülönbözőbb körülmények között. Lehet-e vele majd örökké együtt lenni?

Erre az időre adja az Úr Jézus a jó tanácsot: ha meg vagy hívva – márpedig meg vagyunk hívva! –, ne tedd magad az első helyre!

Nagyon fontos ez a tanács, mert mi emberek magától értetődően magunkat tartjuk az elsőnek az egész világon. Az öntudatunk mélyének a sarkában azért mégis csak magunk vagyunk a legokosabbak, a legügyesebbek, mi látjuk legjobban a dolgokat, mi ítélünk legjobban – és még a legszebbek is vagyunk.

Ezért mondja a szemünkbe Jézus: a valóságban nem így van. Az Isten Országában talán nem is lesz első meg utolsó. Ti mindnyájan testvérek vagytok – mondja az Úr Jézus. Meg akar bennünket védeni attól a csalódástól, hogy ha majd Isten előtt az utolsó ítéleten tisztázódnak a dolgok, akkor szégyenkeznünk kelljen. Micsoda megszégyenülés lenne, ha akkor kellene magunkat leszállítani az első helyről, ahová magunkat tettük. Ő szeret bennünket, és meg akar ettől védeni. Inkább tegyük le mi saját magunkat.

Hogy hová? Hát elég lesz nekünk, ha ott vagyunk, ahol Ő. Mert Isten olyan, hogy Ő megtette magát legutolsónak köztünk. Ő mindenki szolgája, az egész világ Gondviselője. Mindenki iránt figyelmes, gondja van mindnyájunkra. Hát nem jó nekünk ott, ahol Ő van? Legyünk csak utolsók: javítsuk ki magunkban az elgondolásunkat saját magunkról.

Nagyon jól ismerjük a hibáinkat, gyarlóságainkat, gyöngéinket, vétkeinket: azok alapján egész nyugodtan az utolsó helyre tehetjük magunkat. Ha valaki más kapta volna mindazt, amit mi kaptunk életünkben, biztosan sokkal messzebb jutott volna. Tegyük csak az utolsó helyre magunkat, jó ott nekünk az Úr Jézus mellett, mert Ő is utolsó helyre tette magát. És akkor semmi meglepetésben nem lesz részünk, mikor odakerülünk majd a menyegzős asztal mellé.

Az Úr Jézus másik tanácsa is az életünk alaphelyzeteire vonatkozik. De éppen ellenkező értelemben, mint amire az első tanácsát adta. Ott arról beszél, amikor bennünket hívnak meg. Mitévők legyünk, hogyan viselkedjünk. A második tanácsa pedig arra vonatkozik, ha mink meghívunk valakit vendégül, ha mi rendezünk lakomát.

Előfordulhat ilyesmi? Vagyunk mi olyan gazdagok, hogy másoknak lakomát rendezhetünk? Az életünk nagy fordulóin mi is szoktunk lakomákat adni: nagyobb ebédet vagy vacsorát. De nem csak akkor adhatunk lakomát, amikor kivételes alkalom van: valahányszor kinyújtjuk a kezünket és adunk egymásnak valamit, akkor bizonyos értelemben mindig egy kis lakomával kínáljuk meg a másikat.

És ez gyönyörűség ám: lakomát adni! Adni – általában. Akkor éltem ezt meg, amikor egy tanyaközpontban esküvő volt: én eskettem a Bálint Dávid bácsi legidősebb lányát, a tíz közül az elsőt. A lakodalomra én is hivatalos voltam. Sose felejtem el, ahogyan a Bálint Dávid bácsi kínált bennünket. Nagyon jól előkészítette a lakodalmat: volt bor elég, és jó bor volt. És borjút is vágott le, meg birkákat. Meg a felesége sütött-főzött bőven a nagy násznépnek. Ahogyan Bálint Dávid bácsi kínált bennünket, boldog volt, hogy részt adhatott nekünk a maga örömében. Látszott rajta, hogy a leányának valami nagy örömet akart szerezni az esküvő megrendezésével és maga is örült, hogy az első gyermekét férjhez adhatja. Nagyszerű dolog, ha tudunk adni!

az élet

„Az élet olyan mint egy doboz bon-bon, nem tudni mit veszel ki belőle…”
Történjen bármi,mondjanak bármit,gáncsoskodjon bárki,nekem továbbra is az a mottóm,amit egy calcuttai gyermekotthon falán található felírat tanít:
„Az emberek gyakran figyelmetlenek,következetlenek és önközpontúak,
MÉGIS SZERESD ŐKET!
Ha jót teszel,az emberek vádolni fognak,hogy önzés és hátsó gondolat motíválja cselekedeteidet,
MÉGIS TÉGY JÓT!
Ha sikeres vagy,akkor hamis barátokat és igaz ellenségeket szerzel magadnak,
MÉGIS BOLDOGULJ VALAHOGY!
A jó,amit teszel,holnap már feledésbe merül,
MÉGIS TEDD A JÓT!
A becsületesség és az őszinteség sebezhetővé tesz,
MÉGIS LÉGY BECSÜLETES ÉS NYÍLT!
Amit fáradtságos munkával évek alatt felépítessz,azt elpusztíthatják egy éjszaka alatt,
MÉGIS SEGÍTS!
A legnagyobbat add a világnak,amid csak van,s ha cserébe arcul csapnak,
AKKOR IS A LEGJOBBAT ADD A VILÁGNAK?AMID CSAK VAN!”

A tetőpontra az jut,aki tudja,minek örüljön,aki a boldogságát nem tette másoktól függővé,aki nem nyugtalankodik,aki bízik önmagában…
Ami könnyen elérhető,az a felszínen csillog.Ami érték,olykor fénytelen és a mélyre kell leásni érte.Amiben a sokaság élvezetét leli,sivár és illanó gyönyörűséget kínál.Amiről én beszélek,az a felszínről nem látható,a bensődben derül.Szórd el,ami csillog és az igazi jóra vesd tekinteted.Örülj a magadénak.
Hogy mit jelent ez?
Téged és éned legszebb részét.
Szeretnéd tudni honnan ered?
Ha szándékaidat becsületesek,cselekedeteid helyesek,lelkiismereted nem zúgolódik..akkor egyenes gerinccel járhatsz az úton,amit ÉLET-nek nevezünk…

egy meg emlékezés

számos alkalom adódott, hogy segítő kezet nyújtottunk a rászorulóknak, és megmutathattuk, adunk ha kell. Össze tudunk fogunk. Büszkeséggel kell, hogy eltöltsön minket a jó szándék és a másik ember iránt érzett szeretet.
Ez az érzés mindig, minden esetben az emberek lelkébe kell fészkelni

Zavarodott évtizedek állnak mögöttünk, amikor is ennek a nemzeti ünnepnek kétes híre volt. Amikor a padláson dugdosni kellett papírokat, amikor az emberek összerezzentek ha az ellenforradalom szót kimondta valamit
Amikor a magyar nép összefogott?
Amikor az ifjúság az utcán gyűrűzött?
Amikor az idegen elnyomást megunva fellázadt a magyar?
Amikor szovjet tankokkal vérbe fojtották?
Amikor a magyar nép a szabadságot választotta?
Hányszor lázadtunk már? És hányszor fogunk még?

Hiszen nem erre törekedtünk mindig is (a többi néppel együtt), hogy a nemzeti függetlenségünket megőrizzük? Hogy a bábállam szerepet lerázzuk?

A történelem ítél, és tanít. Tanultam…és tanítom. Hittem, hiszek és tanítom a hinni akarást. Nem éltem benne. Mindig azt mondom a diákoknak, szerencsések vagyunk, amiért nem éltük át a 20. század borzalmait.

De akkor kitől kaphatnak hiteles képet az eseményekről? Nem múlhat el a magyarból az a szívszorító érzés, mikor a saját történelméről hall és tanul.

A mai műsorban szereplő diákok jó kedvvel és szívvel vetették bele magukat ennek a műsornak az elkészítésébe.Öröm volt látni az arcukon a lelkesedést.
Ez nem az én érdemem.
Ezek a kis felnőttek” képessé váltak befogadni a történelmet. Nem puszta száraz történelmi adatokat, nem bemagolt neveket és fogalmakat…az elmúlt korszak sötét és fenyegető árnyai megérintették őket.
Én láttam a borzalmat és ledöbbenést az arcukon. ’56 FOGALOM LETT A Magyarország történelmében. Olyan fogalom, amivel nem tudtak az emberek mit kezdeni évtizedekig…elfelejteni? Elnyomni? Meghamisítani? Nem….méltósággal megemlékezni eme napról.

1956. október 23-án a magyarok a szabadságot választották. Ezáltal egy egész nemzetnek kínáltak reményt és méltóságot.

A magyarok ötvennégy évvel ezelőtt felkeltek és azt mondták: szabadság nélkül az élet tűrhetetlen. Jól ismerjük a kommunisták válaszát erre a bátor kiállásra. Több mint 2500 magyart meggyilkoltak, és több ezren megsebesültek. Több mint 20 000 embert vetettek börtönbe, és közülük százakat később ki is végeztek. Legalább 200 000 magyar menekült el az országból Európába és azon túl. Jó példa a szolidaritás igazi jelentésére az a támogatás, amit közülük sokat kaptak választott új hazájukban.
1956 hőseinek öröksége olyasmi, amiért ma mindannyiunknak hálásnak kell lennünk.

forradalom. A tettek forradalma és a gondolatok forradalma volt. Ez a nap a terror és az elnyomás elleni hősi küzdelem napja.

Engedjék meg, hogy két olyan történetet osszak meg Önökkel, melyek már-már legendává nőtték ki magukat..

Már több, mint 50 éve az egyik faluban egy bajszos magyar üvegedényekbe kezdte áttöltögetni a már forrásban lévő mustot.
Az így felszabadított hordót pedig kikénezte, forró vízzel öblögette, és amikor úgy látta, ennél tisztább már nem is lehet, beillesztette a dongába fúrt lyukba a tölcsért, majd megvágta fölötte a karját, hadd folyjon a piros vére, akár az oportó szőlő leve.

És jöttek sorra a derék magyarok, és adták a vérüket, amíg meg nem telt a hordó. Akkor aztán szekérre rakták a százliterest, és vitték Pestre, mert hallották a rádióban a felhívást: aki tud, adjon vért, nagy szüksége van rá a sebesülteknek.

Hogy melyik faluban esett meg mindez? Bármelyikbe… Az is lehet, hogy az egész nem igaz, csak legenda – ám ezúttal lényegtelen a tényszerűség. Maga a történet a lényeges, az, hogy egyáltalán létezik ilyen történet, amely olyan szép, mint a legszebb gondolat.

Vannak ugyanis történetek, és vannak gondolatok, amelyekben megmutathatja értékeit, kifejezheti magát egy egész nép.

A hordó vér esete ilyen.

És ide tartozik még az is, amit egy Nyugatra menekült férfi mondott: igen, ő odavágta a Molotov-koktélokat a szovjet tankokhoz, de azóta is minden este imádkozik az ott pusztult tatárképű “orosz” kiskatonák lelki üdvéért.

Nézegetjük a forradalom idején készült fényképeket – ezek tényleg nagyszerű dokumentumok, dolgozhatnak velük a történészek, tanárok. Jelentős tömeg tüntet egy faluban, önkéntesek gyülekeznek a környékről a vasútnál, Sztálinból csak a csizmája maradt…

egy beszélgteés

A tengerparton szegényesen öltözött ember fekszik egy halászbárkában és szunyókál. Mellette áll egy elegánsan öltözött turista, és éppen színes filmet fűz a fényképezőgépébe, hogy megörökítse az idilli képet, a kék eget, a békésen tarajozó, fehér hullámokkal barázdált zöld tengert, a fekete bárkát, a halász piros sapkáját. Katt! Még egy kattanás, és – mivel az Isten a hármasságot szereti – biztonság kedvéért harmadszor is: katt! Az idegen, csattanó zajra a halász felriad, feltápászkodik, álmosan cigarettát keres, az udvarias jóindulattal eltelt turista azonban megelőzi, és maga nyújt feléje egy csomag cigarettát. Szemlátomást beszélgetésbe akar elegyedni vele.

– Ma gazdag fogás várja, ugye?

A halász a fejét rázza.

– De azt hallottam, hogy ilyen időben jó a kapás!

A halász bólint.

– No, és nem fut ki a tengerre?

A halász a fejét csóválja. A turista levertnek látszik.

– Talán rosszul érzi magát?

A halász a taglejtések nyelvéről végül áttér a normális beszédre.

– Nagyszerűen érzem magam – mondja. – Soha életemben nem éreztem magam ilyen jól.

Feláll és kinyújtózik, mintha atlétaszerű testalkatáról szeretne bizonyságot tenni.

– Egyszerűen fantasztikusan jól érzem magam!

A turista arca egyre szomorúbb lesz, és már nem tudja elfojtani kérdését, amely úgyszólván a szívéből fakad:

– De akkor miért nem megy ki a tengerre?

– Mert ma reggel már kint jártam.

– És jó fogás volt?

– Olyan jó, hogy most már nincs miért még egyszer kimennem. Négy homárt, két tucat makrélát fogtam…

A halász végre teljesen felébred, beszédesebb lesz és megnyugtatólag veregeti a turista vállát, akinek gondterhelt arckifejezését az alaptalan, de megható bánat jelének tartja.

– Még holnapra és holnaputánra is futja – jelenti ki, hogy végképp levegye a terhet az idegen válláról. – Nem akar rágyújtani az én cigarettámra?

– Köszönöm.

A cigaretta a szájban, megint katt! A turista fejét csóválva letelepszik a csónak szélére, fényképezőgépét maga mellé teszi – most szüksége van arra, hogy mindkét keze szabad legyen, mert kellő nyomatékot akar adni beszédének.

– Nem szeretnék beavatkozni személyes ügyeibe – kezdi –, csak hát képzelje el, hogy ma másodszor, harmadszor, sőt talán negyedszer is kifut a tengerre, és akkor három, négy, öt, sőt talán tíz tucat makrélát fogna… Képzelje csak el!

A halász bólint.

– És nemcsak ma, hanem holnap, holnapután is – folytatja a turista –, egyszóval mindennap, ha szerencsés napnak bizonyul, kétszer, háromszor, sőt talán négyszer is kifutna a tengerre… el tudja képzelni, hogy akkor mi lesz?

A halász a fejét rázza.

– Legfeljebb egy év múlva motort vásárolhat, két év múlva újabb bárkája lesz, három-négy év múlva pedig bizonyára vásárolhat két csónakot, és azzal aztán még többet fogna – egy szép napon pedig két motorhajója lenne, és… – a lelkesedéstől egy pillanatra elakad a turista hangja – kis hűtőházat épít, esetleg füstölőt is, aztán meg konzervgyárat, saját helikopterre tesz szert, hogy a levegőből figyelhesse a halvonulást és rádión utasíthassa a motorhajóit. Aztán engedélyt szerez, halvendéglőt nyit, és saját maga közvetítő nélkül exportálná a homárjait egyenesen Párizsba… és akkor…

A lelkesedéstől megint elszorul a turista lélegzete: a fejét rázza, szinte megfeledkezik szabadságának örömeiről, lelke mélyén szomorkodik, és úgy nézi a békésen gördülő hullámokat, melyek között a ki nem fogott hal bukfencezik.

– Akkor… – mondja, de az izgalom még mindig megbénítja.

A halász megveregeti a vállát, mint ahogy a gyermekét szokás, akinek a torkán akadt valami.

– Akkor mi lesz? – kérdezi halkan.

egy helyetesítés

oktober7 pénteken dolgokat ami nagyon kelet volt pár dolog meg kelt beszélni hogy tisztán

lásnak bentiek tudjanak valamit az alapítvány ügyeiről úgy álljanak hozzá mit eddig törtnét

azért fontos legyen közösségbe minden meg beszélve most így tuduk be ütemezni múlt

pénteki foglalkozás idejébe beszélték az alapítványi dolgokat mert szombati napok sok

embernek elfoglaltsága van így azért nincsen szombati össze jövetel mindenki elvan

foglalva otthoni dolgaival .elmondom én mint kis főnök én se láttam már az alapítványi

ifjoncokat közel 3hónapja nem látom -öket de gondolok rájuk és igen néha kéne egy

kis össze jövetel bent annyi időt én is szánok párpercet lásaim őket. Ezért fontos legyen néha

össze jövetel meg tudjuk dolgokat szombati napokon sok dolgunk mert egy vásárra készülünk

oda vinnék dolgokat vásároljanak tőlünk támogassanak előre köszönjük támogatnak minket majd

vásáron az alapítványt meg tudom mikor lesz meg írom önöknek .héten hétfőn volt foglalkozás

egy kicsi helyzetesítés is történt foglalkozásnál most pedagógus judit helyet elnök asszony

segített foglalkozásba mert pedagógus Juditnak épen-azon napon időpontos dolga orvosnál azt
intézte el azért volt elnök asszony foglalkozást tartani Mancika nénivel neki ez egy öröm hogy

ifjoncokkal tölt hegy pár órát ő már volt pár alkalommal segédkezni foglalkozásba most neki

ideje volt be ment foglalkozást tartani mert pedagógus Juditnak dolga volt azért elnök asszony

volt helyette meg másik Mancika néni tartották foglalkozást ifjoncnak

Szia! Hétfőn 17-én Mancika és Marika volt a foglalkoztatóban, mert én orvoshoz mentem. Jelen voltak: Sára Edina, Horváth Zoltán, Bagó Zoltán, Gerhát Lenke Medveczki László. Folytatták a munkát. Keresztszemes hímzés, szövés….

képek foglalkoztasson készültek érdemes meg nézni őket

 

kertészetz

Ha különösen szép múlt áll mögöttünk, szívesen gondolunk rá vissza. Ugyanakkor el is engedhetjük a múltat. Talán már öregebbek lettünk. Már elment egyik-másik vonat életünk peronjáról. Mégis vannak újabb és újabb érkező vonatok, amelyekre felszállhatunk, ha kinyitjuk a szemünket és meglátjuk őket.
tavasz beköszöntével felébred kertünk téli álmából. Ragyog a nap, végre hosszabbodnak a nappalok, ilyenkor megváltozik a hangulatunk, s egyre több időt töltünk el a szabadban, a jó levegőn. A tavasz és a nyár a melegen és a napsütésen kívül egyre több kerti örömöket is okoz számunkra. Hiszen amellett ,hogy hosszú sétákat teszünk a környezetünkben lévő parkokban és erdőkben, kedvünk támad kertészkedni, vetni, ültetni. Lemetsszük a fákat és bokrokat, a nagyobb méretű vágási felületeket lekezeljük sebtapasszal, majd elvégezzük a lemosó permetezést. Kitakarítjuk a növényágyakat, kialakítjuk az új ágyásokat, elültetjük a megvásárolt növényeinket. Az igazi kertbarátok tudják, hogy a kertszépítés az egyik legszebb és megnyugtatóbb szabadidős elfoglaltság

mindazokhoz szól, akik ápolt és szépen gondozott kertre vágynak, akik tanácsokat szeretnének kapni a kert gondozásához és az ehhez való felkészüléshez. Azokhoz, akik ötleteket szeretnének meríteni a kert átalakításához, legyen szó akár kerti falak építéséről, a virágoskert megújításáról vagy kialakításáról, sziklakertek építéséről, a kert öntözőrendszerének tervezéséről,kialakításáról.

A szép kertek 3 legfontosabb feltétele:

• A természet, a kert iránti szeretett.
• Minőségi alapanyagok felhasználása
• Minőségi kerti szerszámok és gépek használata

Az első és legfontosabb feltételben sajnos segíteni nem tudunk. A másik két feltételre van tökéletes megoldásunk.

Kertünket számtalan növénnyel benépesíthetjük: megjelenek az egész évben pompázó örökzöldek, a mindig is közkedvelt sövények, vagy a kert lelkét jelentő virágok. Nagy odafigyelést kíván, hogy a növényeket mikor ültetjük, mivel, hogyan ápoljuk őket. Nem mindegy mit mibe ültetünk. Ugyanúgy, mint nekünk, növényeinknek is szüksége van tápanyagra betegség esetén gyógyításra, folyamatos odafigyelésre és gondozásra.

megtalál minden olyan információt, amelyek segítségével egész évben pompázó, csodaszép kertet varázsolhat maga köré.

Ahhoz, hogy kerti gyepszőnyegünk szép és gondozott legyen, elengedhetetlen a rendszeres nyírás és a fű táplálása. Nem szabad elfeledkeznünk azonban a rendszeres öntözésről sem, hiszen ez a növények fejlődésének alapvető feltétele. Kertészeti webáruházunkban megtalálja azokat az eszközöket és gépeket, amelyekkel kellemes és örömteli lesz a kertgondozás.

sikerült meg beszélni

Amikor úgy indult helyzet hogy nem lesz október 8án szombaton mert mindenkinek dolga

akadt de úgy intézték dolgokat bent hogy oktoberr7én úgy alakult helyzet foglalkozás útolsó

óráiba 11órakor aki volt ideje ott volt meg beszélni amit kelt első téma alapítványi dolgok

legfontosabb amit igen csak meg kelt beszélni akik ott voltak meg beszélésen az alapítvány

oktober16án vasárnap látogatja meg másik alapítványt erről beszélgetni fontos dolog 2

alapítvány életébe össze akarnak tartani és mindig tanácsokat kérni másiktól így kölcsönösebben

össze fogunk és egy mástól tanácsokat kérünk 2alapítvány meg tárgyalni dolgokat és eszmét

váltunk miden könnyeben fog menni annak alapítvány részére mindig fontos ember életébe

meg az alapítvány életébe így majd minden könnyebben fog menni eszme cserét vált 2

alapítvány közt meg írom hogy milyen volt meg kint 2alapítvány beszélgetése találkozása

ez oktober16án lesz találkozás meg kapom hírt meg írom önöknek milyen volt mindenki

nagyon várja találkozás 2alapítványit hogy oktober7én pénteken meg tudtuk beszélni dolgokat

így meg híreket .törekszünk dolgozunk hogy vissza térjen szombati össze jövetel havonta. október

10én hétfő pedagógus Judit meg Mancika néni tartották foglalkozást ifjoncoknak Zoli élmény

beszámolt tartott szent kútról ő ott volt ott azon helyen éve-kotta minden nagy változás van

pakoltunk foglalkozás ideje alatt .
Következő alkalom; október 10. Hétfő. Jelen voltak: Bagó Zoli, Medveczki Zsanett, Lackó, Horváth Zoli, Gerhát Lenke, Sára Edina. Keresztszemes hímzést tanultunk Lenkével. Egy karácsonyi mintát választottunk. Lackóval őszi verseket olvastunk, Zsani új füzetet kezdett amibe verseket másol. Sikerült működésbe hozni a számítógépet. Meghallgattuk Vivalditól a Négy évszakot, majd népzenét és rockot is hallgattunk, hogy mindenkinek kedvezzünk. Érkezett egy megrendelésünk szőnyegre, ezért a nagy kereten dolgozott tovább Horváth Zoli. És Zoli Mancikával felvetett egy kis keretet. A konyhában paradicsom leves kèszült. Elmosogatunk redet raktunk délbe mentünk haza

szeretet nem lehet veni

Történhet bármi a világban. Lehet kitűnő munkánk, jól fizető állásunk, bejárhatjuk a világot. Elérhetjük a csillagokat, de mégis, életünket a MÁSIKHOZ fűződő viszonyunk határozza meg. Körülötte forog a világ, a gondolataink, bármit teszünk. Nő és férfi viszonya határozza meg a világot, ez mozgatja, ez viszi tovább. A Másik mindig benne van a kávéban, a finom ebédben vagy éppen az odaégett vacsorában, egy könyvben, a déli harangszóban, egy illatban, a szépre sikerült gondolatban… mindenben. Ha nehéz a munka, ha sikeres vagy, ha rossz napod van, ha ragyog rád a napfény, mind-mind miatta van. A másik miatt. A Nő miatt. A Férfi miatt. Bármit teszel, ott van mindenben. És ennek így kell lennie. Mert Nő Férfi nélkül, Férfi Nő nélkül nem teljes. Csak együtt. Ketten.

Ez a nagy találkozás akkor jön itt létre közöttetek a földön, amikor felismeritek, elsősorban te, a férfi, hogy a nőd nélkül fél ember vagy. Az voltál mindig is. De mostantól kezdve nem vagy az. Eddig fél arcod, fél lelked, fél szíved és fél tested volt. Ezért élt benned az örökös hiány és sóvárgás. De most, hogy elveszed őt feleségül – megtaláltad a másik feledet, és lényed beteljesedik. Eddig csak férfi voltál, innentől kezdve már Ember leszel.

Egy szív: fél szárny. Most már repülhetsz.

Asszony és férfi
becsülje egymásban
a Gyufát, a Mécsest.

Szerelem: meghódítani, bírni és megtartani egy lelket,
amely annyira erős, hogy fölemel bennünket,
s annyira gyönge, hogy éppolyan szüksége van reánk,
mint nekünk őreá.

Mindig az győz,
aki meg tud semmisülni az öleléseben.

Aki halandó, csak halandót
Szerethet halhatatlanul.

A boldogságot nem lehet ajándékba

lefoglalás

Az Úr Jézus jeruzsálemi útja végére ér. Szent Lukács egész hosszú szakaszt foglal egybe az Úr Jézus tanításából: elindul Jeruzsálemből s megérkezik, s a kettő között, út közben tanít. A legfontosabb dolgokat köti az övéi lelkére.

Ez az ő szerkesztési módja: a korabeli keresztények számára mindazt egybefogja, amit a hagyomány, az első keresztényeknek, az apostolok emlékezete hordozott az Úr Jézus tanításából. És most itt Jeruzsálemben – már megérkezve a templomba – akárcsak a magvető, amikor a magot már elvetette, előre látja, hogy milyen idő jön majd erre a vetésre, míg megérik.

Az Úr Jézus fölhasználja ezt a megjegyzést: nézd a gyönyörű köveket, amikből a templom épül. A templomot 24-ben kezdték építeni és csak 63-ban fejezték be. Amikor tehát az Úr Jézus ott volt, még nagyban épült, korántsem volt kész. Jézus fölhasználja ezt az alkalmat és betekintést ad, milyen idők jönnek majd az ő vetésére, amíg megérik. Egyúttal megadja az övéinek a figyelmeztetéseket, útbaigazításokat is: hogyan tartsanak ki.

Elgondolhatjuk azt a megjegyzést: nézd Mester, melyen gyönyörű kövek. Fehér márványkövek voltak ott, azokkal borították a templomot. Mi emberek úgy vagyunk, hogy a szemünk megakad annál, ami ott van. Az Úr Jézus azonban nem a közvetlen közelit látja. És nem is akarja, hogy az övéinek a szeme megakadjon a világ építőkövein. Messze áttekinti az egész időt, ami rendelkezésre áll, hogy az ő vetése megérjen. Hogy majd milyen időjárás jön. És amikor ebbe tekint bele, akkor azt mondja először az övéinek: olyan idők jönnek, amelyekben majd vigyáznotok kell, hogy félre ne vezessenek benneteket! Ne bolyongjatok! Azt mondja: planéte. Mi is használjuk ezt a szót: planéta, vagyis bolygó, amelyik körös-körül bolyong az űrben, össze- vissza megy, de sosem a középpontban van. Ti se bolyongjatok, tévedezzetek a dolgok körül a fölszínen!

Ha a magunk életéből, tapasztalatainkból leszűrjük: mennyi minden próbálja az Úr Jézus tanítványait félrevezetni, hogy tévedezzünk. Minden korszakban ez a helyzet. Az Úr Jézus tanítványainak ezen kell átmenni. Ez az érlelő idő. Ahogy őt is minden megpróbálta félrevezetni. A kísértő, a tömeg, az írástudók, a vezetők megfélemlíteni, félre vinni, még Péter is, meg a tanítványok várakozása is. De az Atya akaratát nézte, és nem engedte magát se jobbra, se balra, semerre félrevinni. Ezt mondja övéinek is: ne tévedezzetek!

Lukács korában is nehéz volt a keresztényeknek megtalálni az igazi utat, hiszen micsoda problémák álltak eléjük! A zsidóság felé próbáltak volna tájékozódni a zsidó keresztények. A pogány szokások felé a pogányságból megtért keresztények. És ugyanakkor kitört az üldözés. A zsidóság részéről is, meg már Róma részéről is. Borzasztó nehéz volt az első keresztényeknek! És közülük is támadtak, akik hamis tanításokat mondtak. Félreértették még azt is, amit az Úr Jézus az eljöveteléről mondott.

Lukács a Boldogságos Szűz meg az apostolok tanításából ezeket kiragadja. Egészen kiemelkedik ez a felszólítás az egész részletből: Ne tévedezzetek! Az ember értelmének ad támpontot. Mert mi lenne, ha akár csak egy-egy részegyház magára volna hagyva! Például a magyar egyház: amikor megfélemlítik, amikor ránehezedik az állam hatalmas nyomása, és mindenféle divat hatása. Hogy el tudna az igazság útjáról térni!

Aztán más országokban: a missziós országokban. Afrika. Japán. Kína. Az Egyesült Államok technikai haladása mennyi hatással próbálja a keresztényeket a divat szerint elterelni az Úr Jézustól. Ne tévedezzetek!

Mi is érzékeljük: a napok apró-cseprő, kisebb-nagyobb dolga hogy elterelne a lényegestől, az Úr Jézustól, hogy bolyongjunk mindenfelé körös-körül. Nála kell kikötnünk! Ne tévedezzünk!

A másik, amit az Úr Jézus fölvillant: a félelmetes dolgok. A megfélemlítő, ami nem az értelmünket zavarja meg, hanem a félelmen keresztül kishitűségre, csüggetegségre visz bennünket: hallotok majd lázadásról, háborúkról, pestisről, járványról. Jelek lesznek az égen, mint Lukács korában, Jeruzsálem ostromát megelőzően a zsidó hagyomány mondja: egy kard alakú csillagkép volt egy esztendőn keresztül a város fölött. Egy üstökös állt ott, és láthatták. Jelezte az eseményeket.

Mink is minden eseményben, amiről hallunk, tudhatjuk: ezek jelei egy roppant nagy dolognak, az Úr Jézus végső eljövetelének, amely titokzatosan fog lezajlani. Ember azt elképzelni előre nem tudja.

És az akaratunk számára azt mondja: ne aggodalmaskodjatok előre, hogy majd mit hogy csináltok, mit mondotok! Én adok majd nektek szájat és bele bölcsességet. Milyen kijelentés ez az Úr Jézus részéről akkor! Ott áll Jeruzsálemben a szenvedése, kínszenvedése, a kereszthalála előtt, és a messze korba tekint előre… én majd adok nektek erőt és bölcsességet.

Tehát tudja azt, hogy Ő átfog minden időt. Ő ott lesz az övéi mellett. Ezt mondja nekünk is. De nem csak mondja: minden nap tapasztaljuk. Ad nekünk szájat és bele bölcsességet, hogy mit mondjunk, és mit gondoljunk. És ad a szívünkbe reményt és bele bátorságot, hogy hogy várjuk őt.

Mert a végén a harmadik, amit mond, ez: kitartó türelemben fogjátok megnyerni a lelketeket. Állhatatosságban. Az állhatatosság, a remény, a kitartás valamihez kapcsolódik. Olyan lelkület, ami valamibe kapaszkodik, és onnan merít erőt. Az Úr Jézus is arra gondol, hogy virrasszunk, hogy legyünk állhatatosak – mint a násznép! Mint a menyasszony: abba kapaszkodik, aki őt megkérte, aki őt már kiválasztotta, lefoglalta.

Szükség van az egész szemléletünkben mindig

Úr Jézus megy Jeruzsálem felé, közelednek az ő fölvételének napjai. Itt hangzik el ez a példabeszéd is és közvetlen előtte arról volt szó, hogy majd eljön az Emberfia.

Miért jön el, hogyan jön el? Ez meg azzal kapcsolatban merült föl, hogy a tanítványoknak nehéz dolguk lesz. Szorongatásnak lesznek kitéve, üldöztetések támadnak és szeretnék, ha legalább egy napját megláthatnák az Emberfiának.

Tehát úgy szerepel az Emberfia eljövetele a tanítványok életében, mint az egyetlen, ami segít rajtuk, ami kiszabadítja őket. Véget vet az üldöztetésnek és mindenfajta szorongatásnak. Így rajzolja meg Szent Lukács a tanítványok, a kiválasztottak életét.

A kiválasztott, az Úr megy előttük ezen az úton, a fölvétele felé. Bátran végigjárja az útját, amelyen keresztséggel kell megkeresztelkednie, a szenvedés keresztségével. És fölvétetik: először a keresztre. Ott gúnyolják a farizeusok: te, aki az Isten fölkentje és választottja vagy – ott is előfordul ez a szó –, szállj le a keresztről, akkor hiszünk neked.

Az Isten választottja először a keresztre vétetik föl, aztán vétetik föl tovább. És az ő szabadulásának a napja is eljön, de ő ezt nem a saját szabadulásának tekinti: azért vétetik így föl, hogy előre menjen, és majd eljöjjön a tanítványokért, és azokat a választottakat is fölvegye. Ez az összefüggés: az Úr Jézus annak a biztosítéka, hogy eljöjjön választottak, a tanítványok szabadulásának napja is. Nincs más szabadulásunk. Semmiféle emberi reménykedés itt nem áll meg, szertefoszlik. Ezt az Emberfia tudja a legjobban.S az Emberfia – mivel annyira szeret bennünket – ezt a roppant kemény, nehéz utat megjárja előttünk. Fölmegy, hogy eljöhessen értünk. S ide illeszkedik be ez a kis rész: a tanítványoknak imádkozni kell addig, míg nem jön el az Emberfia. Imádkozni kell állandóan, kitartani, és nem szabad megromlani ebben. Ez az eredeti kifejezés: megromlani. Beleunni, belefáradni az imádságba. Mintha a választottak legfőbb veszedelme az imában való megromlás lenne.

Erre hozza az Úr Jézus a példabeszédet a bíróról. Hogy egy városban élt egy ilyen bíró. Ez a földi város bizony ilyen: itt lakunk mind együtt, a szegény özvegy is. Az Anyaszentegyház is itt lakik, és itt lakik a földi, istentelen, embert nem tekintő bíró is. És még itt is ki lehet járni valakinek az igazát.

Figyeljük meg, hogy az özvegy rendíthetetlenül hisz az igazában, és nyakára jár a bírónak. Föl se merül benne, hogy elálljon az igazától. Ez nagyon-nagyon elgondolkoztató, nekünk is. Tehát imádkozni nem úgy köll, hogy az ember csak szavakat meg szövegeket mondogat. Abba bele lehet unni, az nem érdekes. Az ima elválaszthatatlan az igazunktól. Amely egyetlen igazunk, egyetlen ügyünk, és amitől nem tágíthatunk. Eszünkbe se jut, hogy tágítsunk attól.

Az ellenfelünkkel szemben ki kell harcolni az igazunkat. Isten bennünket a világon ellenséges világba állított bele: még ha nincs egyházüldözés, meg az egyházzal szemben nem is kíméletlen egy rendszer, akkor is ellenséges környezetben vannak bent a választottak. Minden ránk nehezedik. És az igazi ellenségünk, a gonosz mindig körüljár és lesi, hogy kit nyeljen el. Egy pillanatra sincs annak az özvegynek nyugta: az a sárkány, amelyikről a Jelenések könyve szól, lesi, hogy a gyermekeit elnyelje.

Ebben a példabeszédben az ima összeforr a mi ügyünkkel. Az ügyünknek győzni kell, az igazságunkat ki kell harcolnunk, az egyetlen szabadulásunk az, ha eljön az Emberfia értünk. A jegyeseiért, választottjaiért eljön

Szükség van az egész szemléletünkben mindig javításra, változtatásra, hogy ez belénk ivódjék. Semmiféle más mentség nincsen: ne csapjuk be magunkat semmi csecsebecsével, vicik-vacakkal, ügyes-bajos dolgokba ne merüljünk bele. Nekünk egy ügyünk van ezen a földön: hogy az Emberfia eljöjjön értünk és arra fölkészüljünk. Ez a mi igazi imánk.

A példabeszédben az Úr Jézus megmutatja, hogy Istenen nem múlik, hogy igazságot szolgáltasson nekünk. Ha a földi igazságtalan bíró is megunja a zaklatást, akkor mennyivel inkább Ő! Óriási az ellentét az igazságtalan bíró és Isten között!

A bírónak az özvegy kicsoda? Ott lakik a városban, de idegen. Csak zaklatja. De Istennek mi választottjai vagyunk! Tehát a földi bíró és Isten között, az igazságtalan bíró és az igazságos bíró között is óriási különbség van.

És nagy különbség van aközött is, ahogyan a választottak viszonyulnak Istenhez, illetve az özvegy viszonyul a bíróhoz.

Biztos, hogy Istenen nem múlik: az övéinek igazságot szolgáltat, jön az övéit kimenteni. Jön az Emberfia. Nem az Emberfián múlik.

Meglepő a példabeszéd vége. Rajtunk múlik, hogy van-e hitünk, kitartunk, virrasztunk-e az ügyünk igazában makacsul, szívósan, utánajárunk-e, imádkozunk-e. Az imádság jelzi a belső beállítottságunkat, hogy nem tágítunk a dolgoktól. Az ima egybe van forrva az életünkkel. A másik két olvasmányban is szerepel az ima: nem szabad csüggedni.

Megindító, ahogy egymást segíti a három ember a dombon, miközben lent folyik a harc. Most itt vagyunk a dombon. Egymással összeforrva imádkozunk és ez nagyon megnyugtató érzés. És örvendetes, hogy egymást is látjuk imádkozni, és egymást is segítjük imádkozni.

Timoteusnak Szent Pál odateszi az ima forrását is: a Szentírást. „Gyerekkorodtól kezdve ismered a szent írásokat, az imának kimeríthetetlen forrását…”

A dombtetőn folyik az ima. Az Anyaszentegyházban közvetlenül nem látni valami nagy harcot. A harc szanaszét folyik az egész földön. De mi itt a dombtetőn imádkozunk és összefügg a dombtetőn végzett ima azzal a küzdelemmel, amely mindenfelé zajlik: családokban, társadalmakban, országokban, elmaradt afrikai meg ázsiai vidékeken. És közös lesz majd a győzelem. Amikor eljön értünk az Emberfia.

Egy élményem jut eszembe. Felejthetetlen, mikor az ember börtönben a szabadulása napját várja. Bizonyos szempontból olyan szépek azok a napok, amikor már közeledik a szabadulás…

a csügetség

Valahogy mi is mindig újra és újra csüggetegséggel küzdünk. Nem csak a próféta, amikor látja az akkori társadalomban a rengeteg sok erőszakoskodást, visszaélést, igazságtalanságot. Ez is minden nemzedéknek közös alapja a csüggetegségre. De mi magunkban is küzdünk, amikor az életünkre nézünk és csak az eredménytelenséget látjuk. Nem jutottam semmire az egész törekvésemmel valamiféle tökéletesebb keresztény egyéniség kialakításában; ott vagyok, ahol kezdtem. A cselekedeteim, a próbálkozásaim, amivel igyekszem valamit elérni, eredménytelenek, mintha nem is volnának. Aztán az egész kor is, amiben élünk: mit tudunk mi tenni, hogy ezt megváltoztassuk, vagy más irányba tereljük? Ránehezedik az emberre a csüggetegség.

A mai vasárnapon figyeljük meg, hogy az írásokon keresztül mivel biztat bennünket a jó Isten, mivel emel föl a csüggetegségből.

Az első olvasmányban azt mondja a prófétának válaszolva az Isten, hogy írd föl két lapra, vésd bele, úgy, hogy előtted legyen, és ha csak ránézel, mindjárt láthasd, hogy csalhatatlanul be fog teljesedni, amit az Úr mondott: Eljön! Ez az egyik, amivel a prófétát vigasztalja Isten, segítségkérésére ezt adja neki.

Mi már – visszatekintve az üdvösség történetére – láthatjuk, hogy valóban: amit Isten eddig mondott előre – például Ábrahámnak –, csalhatatlanul bekövetkezett. Úgy vezette Isten végtelen hatalmában a történelem menetét, hogy egy ponton beteljesedett: elérkezett, megjött a Megváltó. Elhozta Isten uralmát, Isten országát közénk. Ez az egyik, amiben a csüggetegségünkben erőforrást találunk. Be fog teljesedni, amit Isten mond előre, azok a hallatlan nagy dolgok, csodák, ígéretek az örök életről, amivel az Úr Jézus is búcsúzik az övéitől: csak egy kis idő, aztán velem lesztek, hogy egy legyetek ti is, mint énbennem, mint én az Atyában. Elképzelhetetlenül nagy dolgok vannak még eljövendőben. Emeljétek föl a fejeteket! Ne csüggedjetek.

A másik forrása az erőnek, amit Timóteusnak mond Szent Pál: kézrátételem által benned új forrás nyílt meg, ne csüggedj, azt éleszd föl magadban, ne a magad kis erőit nézd! Hasonlóan biztathatjuk mi is magunkat. Csüggedés idején nem a kézrátétel, nem a pappá szentelés szentsége alapján, hanem már a keresztség alapján és a bérmálás alapján emberségünkben új forrás nyílt meg. A keresztséggel a puszta teremtmény Isten gyermeke lett, fölemelve hallatlan magasba. A bérmálással az emberi gyarló halandó test-lélek-természetben megnyílt valami ajtó, valami birodalom, valami belső tér, és a Szentlélek temploma lettünk. Bárhogy csüggednék is, ha beletekintek ebbe a csodálatos titokba, ami a keresztséggel, a bérmálással és a többi szentséggel lettem, hogy a szentségi föltámadt Jézus Krisztussal egyesülök a szentmisében és a szentáldozásban, ez minden csüggetegséget kell, hogy gyógyítson bennünk.

De aztán egy sajátos válasz, amit a csüggetegségünk ellen az Úr Jézus mond, hogy…

egy ösze jövtel elmardt

Meg próbáltam jó 2hete beszéltem elnök asszonnyal valahogy múlt szombat volt jó lett

volna össze jövetelre meg beszélni dolgokat úgy voltam vele kezdeményeztük meg táryaltuk

előtte 1hétel telefonon de elő akartuk hozni illő lenne ösze jöni szombaton 8án szeptemberbe

editotuk legyen össze jövetel mert közel 2honapja nem volt meg beszélve az alapítvány

érintet dolgok múlt hétfőn voltak bent foglakozáson ép beszélgetek többiek hogy nekik nem jó

szeptember8ai szombat délután nem nagyon jóm senkinek valaki ép egy színházba készül

van elő adás azt akarja meg tekinteni igen kéne az embernek szórakozás de aba kel pársor

össze jönni az alapítványba meg beszélni dolgokat az alapítvány 2otthona embernek ott vannak

közösségbe élik életüket ott de aki nem mindig tud ott lenni annak kel olyan mondjuk

szombat pár órát össze jövünk meg beszélni az alapítványi dolgokat most nagyon sok

dolog nincsenek megbeszélve pedig szeptember16án vasárnap lenne 2alapítváűny találkozása

eszme csere tanács ellátni másik alapítványt de ez ügybe se tudok meg beszélni majd értesítjük

egymást dolgokról .de amikor vagyok alapítványnál mindig törekedtünk ara meg elnök

aszony meg én is azon törekedtünk hogy havonta legyen össze jövetel meg legyen minden

alapítvány dolog megbeszélve mai nap dolgozunk rajta legyen össze jövetel amikor időnk

engedi .múlt pénteken foglakozást pedagógus Judit Mancika néni tartották foglakozást

ifjoncoknak folytattuk rendrakást bent

Október 7. péntek Október 5. szerda Jelen voltak: Bagó Zoli, Medveczki Zsanett, Lackó, Horváth Zoli, Gerhát Lenke, Kovács Fecó. A mai nap szintén az ősz jegyében telt. Őszi verseket olvastunk, őszi dalokat énekeltünk. Vásároltunk új füzeteket, ceruzákat. Gondolatban bejártuk Európa országait. Horváth Zoli minden Európai fővárost ismer. Elővettük az ehhez tartozó memória játékot is. Zsani pedig le is jegyezte az új füzetbe az ország- főváros párokat Zoli segítségével. Fecó és Lackó is szorgalmasan dolgozott az új füzetben. A konyhában Manci nénivel rántott sajt készült. Lackó panírozta a sajtokat. 11 órára jöttek a szülők, hogy megbeszéljék az éppen aktuális dolgokat, mivel szombaton nem értek rá sokan.

a fogadalom

boldogságot nem lehet ajándékba kapni,
Egyetlen titka: adni, mindig csak adni,
Jó szót, bátorítást, mosolyt, hitet,

boldogságot nem lehet ajándékba kapni,
Egyetlen titka: adni, mindig csak adni,
Jó szót, bátorítást, mosolyt, hitet,
És sok, sok önzetlen, tiszta szerelmet.”

„Ölelj át két karoddal,
E világban nélküled eltévedek.
Szeress, óvj, bátoríts hiteddel
S örökké veled leszek.”

„Szeretni annyi, mint vállalni a legnagyobb kockázatot.
Jövőnket és boldogságunkat adni valaki kezébe.
Engedni, hogy kétkedés nélkül bízzunk valakiben.
Elfogadni sebezhetőségünket.
Én pedig szeretlek.”

„Oly sok szépet ígértünk egymásnak
Forrón lángol szerelmünk tüze,
Ha mindig ily szép lenne az élet
Tán nem is lenne szükség esküre.

Legyen bármily hosszú is az élet,
Sírig tartó boldogságot ad,
Bátran nézhetsz az emberek szemébe,
Mindaddig, míg betartod szavad.”

“…és fogadom: legigazabb vágyam, hogy sose hagyjalak el,
hogy veled végre magammá lehessek,
és nem fogadom, hogy iszonyúan szeretlek.
Csak szeretlek.”

“Lelkünk tiszta szerelmével oltár elé megyünk,
hogy egymásnak hűségesküt tegyünk,
S ha szerelmünk lángja parázzsá csitulna,
Gyermekünk szemében újra, s újra lobogna.”

“Az élet csak egy jót ad nekünk:
Azé lehetünk, akit szeretünk.”

És sok, sok önzetlen, tiszta szerelmet.”

„Ölelj át két karoddal,
E világban nélküled eltévedek.
Szeress, óvj, bátoríts hiteddel
S örökké veled leszek.”

„Szeretni annyi, mint vállalni a legnagyobb kockázatot.
Jövőnket és boldogságunkat adni valaki kezébe.
Engedni, hogy kétkedés nélkül bízzunk valakiben.
Elfogadni sebezhetőségünket.
Én pedig szeretlek.

„Oly sok szépet ígértünk egymásnak
Forrón lángol szerelmünk tüze,
Ha mindig ily szép lenne az élet
Tán nem is lenne szükség esküre.

Legyen bármily hosszú is az élet,
Sírig tartó boldogságot ad,
Bátran nézhetsz az emberek szemébe,
Mindaddig, míg betartod szavad.”

“…és fogadom: legigazabb vágyam, hogy sose hagyjalak el,
hogy veled végre magammá lehessek,
és nem fogadom, hogy iszonyúan szeretlek.
Csak szeretlek.”

“Lelkünk tiszta szerelmével oltár elé megyünk,
hogy egymásnak hűségesküt tegyünk,
S ha szerelmünk lángja parázzsá csitulna,
Gyermekünk szemében újra, s újra lobogna.”

“Az élet csak egy jót ad nekünk:
Azé lehetünk, akit szeretünk.

egy boldogság

Most már szétfoszlott ennek a szónak a tartalma. Teljesen átment valahogy ennek a szónak az igazi értelme az Úr Jézus Krisztusra.
Királyság: a királyt és országát jelenti. Nekünk erről tapasztalatunk nemigen van, csak tanultunk róla a történelemben, hogy központi valóság egy országban. Oda központosulnak az intézkedések, annak az országnak a biztonsága, törvényei, igazságszolgáltatása, jó sora vagy balsora: minden. Központi valóság, összefoglalója az országban mindennek.
Ebben a pár percben próbáljuk egy kicsit megközelíteni az Úr Jézussal kapcsolatban azt, amit ez Benne jelent. Krisztus királysága: nem valami új dolgot jelent ez, az összes többi titkok mellett valami újat, hanem csodálatos, tömör összefoglalása az Úr Jézus egész lényének és szerepének.
Az Ő királysága a teremtéshez fűződik először. Azt mondja Szent János, hogy minden általa lett, és nála nélkül semmi sem lett, ami lett. A földi királyságoknál ilyesmi nincsen, csak úgy hozzávetőlegesen néha a történelemben van úgy, hogy egy-egy király valóban maga alkotja meg az országot, szerzi meg, hódítja meg, és akkor létesít egy királyságot.
Halvány tükrözése annak, hogy Jézus Krisztus tulajdonképpen a teremtésen át létesítette ezt a mindenséget, Őáltala létesült. Az Atya Benne mond ki mindent, nála nélkül semmi sem lett, ami lett. Az Atya Benne fogalmazza meg a világmindenséget. Benne szól, és szólni egyet jelent: létesíteni. Úgyhogy semmi, a legparányibb atom sincs ezen a Krisztus-királyságon kívül.
Igen, ennek a teremtett mindenségnek az összefoglalása az ember. Már a teremtésen keresztül is hozzánk kapcsolódik Krisztus királysága. És itt mi vagyunk az a pont, ahol ez a királyság izgalmassá válik. Az ember a teremtett mindenségnek az a pontja, amely egyszer bezárult Krisztus királysága, Isten királysága előtt.
Az a borzasztó titok, a gonoszság titka – egész sötétségével, egész kínjával, egész borzalmával – beférkőzött az emberbe. Ezt mi érezzük, átérezzük, és napról napra tudjuk, hogy itt van.
Krisztus királysága szoros értelemben ott kezdődik, mikor Ő elindul az Atyától, az Atya titkából, bejön ebbe az Isten királyságától, Isten országától megfosztott embervilágba, hogy újralétesítse királyságát. Ebbe az embervilágba, ahova a Sátán férkőzött be illegálisan, és ezt az embervilágot, az igazság világát a hazugságaival megszállta és megszállva tartaná. Az élet birodalmát a betegségekkel, halállal, kínnal fertőzte meg. A szentséget a bűnnel, az Isten különböző ajándékait azzal, hogy megfojtson minden istenit, a kegyelmet. A szeretetet gyűlölettel cserélje ki. Az igaz voltot méltánytalanságokkal, igazságtalanságokkal, torzításokkal, a békét zűrzavarral, pokollal.
És ezt megvalósította a Sátán a földön és küzd körömszakadtáig ezért. S itt döbbenetes Jézus Krisztus királyságának a nagysága, hogy Ő ennek a pokoli világnak a kellős közepébe beleszületik szép csöndben, egy szűztől.
A Boldogságos Szűzben ragyog föl először, még mielőtt a király jönne, az ország, mint a hajnalban a napfény. Benne szép, teljes az igazság, az élet, a szentség, a kegyelem, az igaz volt, a szeretet és a béke.
Királynő nélkül nincs királyság, hozzátartozik a királynő lénye, egyénisége a királysághoz. Így már létesül Krisztus országa, már előre vetíti ide Jézus Krisztus a királyságot, s akkor jön Ő maga is: az Ige testté lett. Először látszólag egy kis területet hódít meg, s akkor onnan tovább.
Nem részletezem ezt az utat, amit a hódító király megtett, hogy elindult, ahogy a zsoltár mondja, mint egy óriás, mint a fölkelő nap, elindult országot szerezni, országot hódítani magának.
Hála Neked, Krisztus Király, hogy minket is meghódítottál, hogy a Te országod lettünk, hogy megtanítottál imádkozni, hogy jöjjön el a Te országod, megismerni, hogy van más ország is, mint ez a pokoli világ.
Megtanítottál minket arra, hogy a küzdelem azért megy, hogy megszabaduljon ez a világ a gonosz uralmától, és annál szebb legyen. Hogy vérben megtisztított, megmosott világ legyen ez a világ, és királyság legyen, mikor átadod az Atyának dicsőségesen.
Vértől ázott a ruhád, ez jelenti a szeretet nagyságát.
Krisztuskirályság. Milyen boldog pillanat az, mikor egy emberben talán egy küzdő, vergődő, kínokat, sötétséget, gyötrelmet megélt emberben a hiten keresztül egyszerre felépül Krisztusnak ez az országa. Ez a halállal, vérrel, de szeretettel megszerzett ország. És amikor Istené leszünk, elkezdünk élni, lelki életet élni.
Lelki életünkbe bekerül Krisztus. Emmanuel, velem Krisztus. S elkezdek ebben az országban lélegezni, gondolkodni, az Atyához szólni Jézus Krisztussal együtt. Elkezdem érezni a Szentléleknek a sugallatait, vezetését, hogy bennem a Szentlélek működik.
Elkezdem érezni az ország erejét, hogy már nem a bűn hatalma a legnagyobb erő, amely cibál, rángat, gyötör, kínoz, sötétít, fojtogat halállal, hanem élni kezdek Jézus Krisztusban a Szentlélek által és az Atyának a dicsőségére.
Ez a lelki élet, testvéreim! És elkezdem fölfedezni a testvéreimet. Istenben élünk, mozgunk és vagyunk.
Minden nap ünnepeljük ezt a fölszabadulás napját, és mégis minden nap imádkozzuk, hogy jöjjön el a Te országod, jobban jöjjön el, még jobban, még jobban! Szomjazom, vágyom az igazságodat. És mindent, de mindent odaadok érte. Szívesen leszek, boldogan leszek szegény érte, csak jöjjön el. És leszek irgalmas és leszek éhező, és szomjazó és üldözött, csak jöjjön el mindig jobban, és jobban éljek a Te országodban.
Krisztus Király ebben az országban minden. Ő hódította meg, Ő adja, Ő közli, Ő összeköttetésben van velünk, mint a szőlőtő a vesszőkkel, mint a fény a Nappal. Ő adja mindegyikünknek az ételét, Ő maga lesz az ételünk, minden Krisztus Király.
Azért egyetlen igazi nagy föladatunk mindnyájunknak, tagoknak, hogy teljesen Krisztushoz nőjünk, a főhöz, az Anyaszentegyházon át. A Boldogságos Szűzanya szerint, aki a szíve ennek az országnak.
Mert az igazi országokban, mint a monarchiában is, mesélték nekünk, hogy Ferenc József mellett Erzsébet királynő volt, aki a szeretetet képviselte a monarchiában. Ez csak egy halvány hasonlat. De az Isten országában a királynőnek, a Szűzanyának teljes valóságában megvan az a szeretete, hogy azt a gyöngédséget, azt a finomságot, alázatot, halk ottlétet mindenkinél, mindenkinek az életében képviselje.
Így ünnepelünk ma, testvéreim. Krisztus királyságában az egyházi év csúcsosodik. Azért szerettem volna ma két szín alatti áldozással is valahogy ezt a teljességet érzékeltetni, hogy bekapcsolódjunk, és éljünk, éljük bátran, boldogan a lelki életet. Ne üres szó legyen. Mi fogadalommal odaadtuk magunkat ennek az országnak. Mi roppant nagy szerepet viszünk itt Magyarországon, ebben az országban. Mi vagyunk, akik Krisztus királynak odaadtuk magunkat teljesen, akik a Szentléleké vagyunk, akik az Atya dicsőségére élünk.