egy nevellés

Minden vágyadnak eleget tenni: ez az emberi élet legnagyobb művészete. Akinek sikerül, az boldog. Ehhez azonban fontos, hogy kevés vágyad legyen. A vágy az emberi lélek növényzete. Gyökere van, szára, és csúcsán időnként kivirágzik az öröm. Minden gyökérnek az a célja, hogy virágot hozzon. Azonban a jó kertész gondosan ügyel kertjének növényzetére. Csak olyan növényt enged meghonosulni benne, melynek virágai szépek és illatosak. Vagy melyek kellemes ízű gyümölcsöket teremnek. Dudvát, gyomot nem tűr meg maga körül. Olyan növények gyökerét sem ülteti el, melyek fejlődéséhez a kert fekvése és éghajlata nem alkalmas. Melyeknek kivirágzásához esélye nem lehet. Így tesz az okos és jó kertész.Légy tehát okos és jó kertésze a lelkednek.

Örvendj a hóvirágnak, az ibolyának és a búzavirágnak. Az erdő csöndjének. Ha egyedül vagy: annak, hogy egyedül lehetsz. Ha nem vagy egyedül: annak, hogy nem kell egyedül légy. Vágyódj arra, amit a holnap hoz, és örvendj annak, ami ma van. Minden talajban megterem valamiféle virág. Minden napnak van valamilyen öröme. Neveld rá a szemedet, hogy meglássa azt.”
Testvér! Valamit szeretnék mondani Neked. Ne hidd, hogy csúnya a világ s az emberek rosszak .
A világ szép s az emberek jók. A rosszaság nem egyéb, mint valami furcsa betegség, mely ragályo s és időnként visszatér. Akár a pestis vagy a nátha. S olyankor elcsúfítja a világot maga körül.
A világot? A Te világodat. De ne feledd el, hogy a Te világodon kívül van még egy másik világ és ez az igazi világ. Gyökered, vagyis jellemed, adottságaid, érzéseid és az a sok láthatatlan holmi amit magadban hurcolsz egy életen át, ebből az igazi világból ered, és ahhoz a mesterséges másik világhoz, melyet magadnak csináltál, csak annyi köze van, mint a hóvirágnak az avarhoz , melyen átüti fejét midőn a földből előbúvik. Ha felületesen megnézed, azt hiheted, hogy ez a penészszagú halott szőnyeg tartja a hóvirágot a hátán. Pedig nem így van. Előfordul, hogy erdőtűz támad s az avar tüzet fog és elég. Elég a hóvirág is vele, az igaz. De jövő tavasszal előbúvik megint. Miért? Mert gyökere mélyebben volt, mint a halott avar, a földben volt, az igazi földben. Így van ez veled is, testvér. Gyökered nem ebből a világból való, amit magad köré ácsoltál, és ha tűz támad s rád dőlnek a kontár tákolmány romjai: Éned az ösztön gyökérszálainak nyomán visszamenekül az igazi világba, akár a hóvirág. Mert nincsen különbség, közted s a hóvirágok között abban a világban.”
Mellette mégis valami különöset érzek, mintha valami ellenállhatatlan erő vonzana hozzá. Odahúzok egy széket az ágyához. Rám néz, megragadja a kezemet és megszorítja:
-Mit keresel itt? – kérdezi
-Én… én a barátnőmmel és a szobatársaimmal jöttem ide – dadogom – látja, szerda esténként eljövünk..
-Nem azt kérdeztem, itt mit keresel – szakít félbe… – de itt, itt az életben? – ismétli – Azt kérdem, m it fogsz csinálni, amíg életben leszel?
-Nincsenek igazi terveim – ismerem be….
-Nézz körül fiam, és mondd meg mit látsz.
-Idős asszonyokat – felelem, és arra gondolok, hogy talán át kellene ülnöm egy másik beteghez.
-Egy francot – csattan fel – Itt egy seregnyi haldokló öregasszonyt látsz, egész teremnyi van belőlük, és mind tele van sajnálkozással, szomorúsággal, meg nem ragadott lehetőséggel. Mindegyik annyira vissza szeretné kapni az életét, hogy sírnak miatta…
Az asszony újra köhög. Amikor abbahagyja, és ismét levegőt kap rám emeli tekintetét:
-Ne add el a lelked fiam – mondja – Tápláld helyesen. Addig tömd táplálékkal, amíg fel nem robban. Éld meg a napjaidat, hogy amikor eljön a búcsú ideje, ne érezd így magad, mint ezek az öregasszonyok itt!…”
szépben az a legszebb, ami leírhatatlan,
a vallomásban az, ami kimondhatatlan,
csókban a búcsúzás, vagy nyíló szerelem,
egyetlen csillagban a végtelen.
Levélhullásban erdők bánata,
bújócskás völgy ölében a haza,
vetésben remény, moccanás a magban,
kottasorokban rabul ejtett dallam,
két összekulcsolt kézben az ima,
remekművekben a harmónia,
részekben álma az egésznek,
és mindenben a lényeg,
a rejtőzködő, ami sosem látszik,
de a lélekhez szelídült anyagban tündöklőn ott sugárzik.