engedelmeség

A teremtésen belül Jézus Krisztusnak prófétai, királyi és főpapi méltósága van. Az ősi, régi, emberi hagyományban mindhárom szerepet a király töltötte be. A király mutatta be a népéért az áldozatot, a király volt, aki megkérdezte Istent az akaratáról: fölment a torony harmadik vagy negyedik szintjére – ott volt a kis szentély –, hogy megtudja Isten akaratát.

Isten háza és a mennyország kapuja: a kapu a torony alján volt, ott hirdette ki a népnek, hogy mit akar az Isten.
Az Úr Jézus királyságában is, hogy a teremtésbe belépett, szerepel mind a három. Szorosan kapcsolódik a királyságához.

A prófétai tisztje szerint hirdeti meg Isten országát és a kibékülést Isten és az emberiség között. Az evangéliumot, az örömhírt meghirdeti.

Főpapként a legnagyobb tiszteletet tanúsítja Isten iránt az egész emberiség nevében; és dicsérő, magasztaló, engesztelő, könyörgő áldozatot mutat be.

Királyként pedig uralkodik mindenen. Legyőzi a bűnt, legyőzi az ellenséget, a sötétséget. Föltámadásával megmutatja, hogy a győzelem mit jelent mindnyájunknak

Még egy valamire szeretném fölhívni a figyelmet: a mi Királyunk, Prófétánk, Főpapunk olyan, hogy nincs nagyobb vágya, mint az, hogy megossza mindegyikünkkel a prófétai, királyi, főpapi tisztjét.

Krizmával kereszteltek meg bennünket. A krizma Krisztus jele: olaj és balzsam. Az olaj a földi világ produktuma; a balzsam az örökkévalóság, a halhatatlanság jele. Krisztus kenetével mindnyájunkat fölkent a pap mindjárt a keresztségkor prófétának, hogy az evangéliumot éljük és hirdessük – ki-ki amennyire tudja. Papnak, hogy jogunk legyen belépni, részt venni Krisztussal a nagyszerű, Istennek bemutatott áldozatban, a liturgiában. És királynak is felkent az egyház, Krisztus nevében, Isten nevében, hogy mi is uralkodjunk saját kis országunkon, meg ezen a világon: hogy ne rabjai, hanem királyai legyünk ennek a földnek Isten törvényei szerint. És legyőzve magunkat, legyőzve a bűnt, Krisztussal együtt részt vegyünk a föltámadással Krisztus Király győzelmében.