elmélkedés

Nem ismerős előttünk, hogy Annás háza hol volt. Nincs határozott hagyomány arra vonatkozólag. Getszemánit tudjuk, megvan most is. Kaifás házára vonatkozólag már tudjuk, hogy visszafelé vezették az Úr Jézust: amerre ők kimentek a Getszemáni kertbe, arra visszafelé vezették. Bal kéz felől volt Dávid városában, a Sion-hegynek a lejtőjén – a hagyomány szerint – Kaifás háza. De hogy Annásé hol volt, azt nem tudjuk.

Aztán az egész városon végig kellett menni az Antónia várig, ahol Pilátus palotája volt, azt megint tudjuk. Határozottan megvan a kihallgatás terme, megtalálták a nagy kvadrát kövekkel kirakott teret is, ahol a rostrum volt. A gabbata, héberül gabbata, ahol az ítéleteket kimondták, ahol ítélőszékbe ült Pilátus helytartó.

Tehát a színtér most változatos, ahol a szemlélődésünk folyik.

Kérni? Mit kérjünk itt? Megint csak azt kérjük, hogy minél teljesebben az Üdvözítő személyének a hatása alá kerüljünk. Akár úgy, mint Péter, akire az Úr Jézus rátekintett ott Kaifás házában, akinek az udvarán lezajlott az ő tagadása. Akkor egy óriási fordulat következett be Péter életében. Akár úgy kerüljünk az Úr Jézus hatása alá, mint ahogyan hatása alá kerülhetett mondjuk itt Ponciustól Pilátusig – ahogyan a magyar is mondja – a hurcolások közben sok-sok ember. Lehetetlen, hogy ne kerültek volna a hatása alá. De senkit sem említ a Szentírás külön ebben a folyamatban, hogy Jézus Krisztus ilyen és ilyen értelemben hatással volt rá, hatása alá került.

Csak talán későbben, mikor Péter prédikációjára már sokan, háromezren megtértek egy nap alatt, talán akkor bontakozott ki az, ami itt az ítélet napjában, meg az Úr Jézus szenvedésének napjában zajlott. Talán ezek az emberek, akikkel az Úr Jézus itt találkozott, ezek az ismeretlen emberek talán akkor kerültek Jézus hatása alá és hittek benne. Itt csak Péterről tudjuk kifejezetten, hogy milyen hatást tett rá az Úr Jézus tekintete.

Szóval kérjük, hogy az Úr Jézus hatása alá kerüljünk. Aztán akkor itt szemléljük a jeleneteket.

Az első, hogy a csőcselék – vagyis a különítmény, ahogy most mondanák; a magyar történelemnek éppen ebben a fél századában vagy három negyed századában voltak ilyen dolgok az országban, ilyen elfogatási különítmények – vezette az Úr Jézust először Annás főpap házához. Itt Annás volt az igazi ellensége az Úr Jézusnak. Hidegen, számítóan gyűlölte Jézust és érezte, látta, hogy az ő hatalmának egy komoly veszély, ha az Úr Jézust működni engedi. Az most a vélemény, hogy a tulajdonképpeni ellenfél, politikai számításból ellenfél az Úr Jézussal szemben Annás volt. Ő játszatta csak le aztán Kaifással meg a főpapokkal meg az írástudókkal az ítéletet. És szinte azért vezettette magához és nem Kaifáshoz először, hogy meggyőződjön arról, hogy sikerült elfogatni ezt a veszedelmes embert. Tényleg megvan? Mégiscsak sikerült? Odavezette magához. Ennek tulajdonképpen az elítélés szempontjából nem volt jelentősége, ez teljesen magánakció volt, hogy meggyőződjön róla, hogy rendben folynak a dolgok. És faggatta, teljesen szabálytalanul faggatta a tanítása felől.

Hallgatjuk ezt a faggatást és az Úr Jézus válaszát. Ő tudta, hogy neki mint vádlottnak nem kötelessége itt vallani arról, hogy mit tanít és így tovább. Tudta, hogy hamis prófétaként vádolták. Tudta, hogy miről van szó és azt mondta: „Kérdezd azokat, miért kérdezel engem? Nyíltan szólottam, kérdezd azokat, akik hallgattak engem a templomban, vagy máshol.”

Most a szemlélődésben meglepetésszerűen magunkkal szembe is fordíthatnánk a dolgot. Kérdezhetne engem valaki Jézus tanítása felől? Mit mondanék?

Az Úr Jézus válaszára Annás szolgája arcul ütötte az Úr Jézust. Hogy mer így felelni a főpapnak? Hát hogyan? Nem szabad? Nem lehet? Milyen furcsa felfogásokkal találkozik az ember ilyen szolgák meg beosztottak meg alárendeltek között, hogy akik így önhatalmúan kitöltik a bosszújukat valaki fölött. A pszichológia azt mondja, hogy a szolga, a beosztott, aki parancsra teszi, hogy kitölti a bosszúját, a szenvedélyeit szabadjára engedi valakivel szemben, egy elítélttel szemben, akkor ebben az élete során tapasztalt elnyomatás meg mások részéről tapasztalt taposás tör fel. Ővele szemben is úgy jártak el: elhallgattatták, igazságtalanul elnyomták, és az most kitör.

Ha az ember odakerül, hogy elfogják, vezetgetik és különböző őrökkel találkozik, nagy különbséget lehet tapasztalni katona és katona, fegyőr és fegyőr, beosztott és beosztott között. De ott is lehet találni embereket, akik bámulatos módon megéreztetik az emberrel akaratlanul is, hogy emberek. Ott is megtartják a maguk emberi méltóságát és nem igazságtalanok, noha abban a beosztásban vannak. Olyant is tapasztalt az ember, hogy valaki durva hangon szólt, de mégis érezte az ember, hogy ez jó. Ezt csak teszi, de amikor lehet, akkor segíti az embert. Például egy ilyen őr volt a Fő utcán, a budai oldalon – ahova először került az ember, ilyen processzus nyomán –, aki hangos volt, rászólt az emberre, amikor meg a láthatár tiszta volt, akkor beadott egy remek könyvet: „ezt olvassa!” A döbbenetes az volt, hogy képzeljétek el, hogy pont azt a könyvet kaptam elsőnek olvasni bent, amit kint Zaránkon, messze Pesttől elkezdtem olvasni, de nem tudtam végigolvasni: Reymondnak a Parasztokja. Remek Nobel-díjas könyv, lengyel író könyve.Nem ismerős előttünk, hogy Annás háza hol volt. Nincs határozott hagyomány arra vonatkozólag. Getszemánit tudjuk, megvan most is. Kaifás házára vonatkozólag már tudjuk, hogy visszafelé vezették az Úr Jézust: amerre ők kimentek a Getszemáni kertbe, arra visszafelé vezették. Bal kéz felől volt Dávid városában, a Sion-hegynek a lejtőjén – a hagyomány szerint – Kaifás háza. De hogy Annásé hol volt, azt nem tudjuk.

Aztán az egész városon végig kellett menni az Antónia várig, ahol Pilátus palotája volt, azt megint tudjuk. Határozottan megvan a kihallgatás terme, megtalálták a nagy kvadrát kövekkel kirakott teret is, ahol a rostrum volt. A gabbata, héberül gabbata, ahol az ítéleteket kimondták, ahol ítélőszékbe ült Pilátus helytartó.

Tehát a színtér most változatos, ahol a szemlélődésünk folyik.

Kérni? Mit kérjünk itt? Megint csak azt kérjük, hogy minél teljesebben az Üdvözítő személyének a hatása alá kerüljünk. Akár úgy, mint Péter, akire az Úr Jézus rátekintett ott Kaifás házában, akinek az udvarán lezajlott az ő tagadása. Akkor egy óriási fordulat következett be Péter életében. Akár úgy kerüljünk az Úr Jézus hatása alá, mint ahogyan hatása alá kerülhetett mondjuk itt Ponciustól Pilátusig – ahogyan a magyar is mondja – a hurcolások közben sok-sok ember. Lehetetlen, hogy ne kerültek volna a hatása alá. De senkit sem említ a Szentírás külön ebben a folyamatban, hogy Jézus Krisztus ilyen és ilyen értelemben hatással volt rá, hatása alá került.

Csak talán későbben, mikor Péter prédikációjára már sokan, háromezren megtértek egy nap alatt, talán akkor bontakozott ki az, ami itt az ítélet napjában, meg az Úr Jézus szenvedésének napjában zajlott. Talán ezek az emberek, akikkel az Úr Jézus itt találkozott, ezek az ismeretlen emberek talán akkor kerültek Jézus hatása alá és hittek benne. Itt csak Péterről tudjuk kifejezetten, hogy milyen hatást tett rá az Úr Jézus tekintete.

Szóval kérjük, hogy az Úr Jézus hatása alá kerüljünk. Aztán akkor itt szemléljük a jeleneteket.

Az első, hogy a csőcselék – vagyis a különítmény, ahogy most mondanák; a magyar történelemnek éppen ebben a fél századában vagy három negyed századában voltak ilyen dolgok az országban, ilyen elfogatási különítmények – vezette az Úr Jézust először Annás főpap házához. Itt Annás volt az igazi ellensége az Úr Jézusnak. Hidegen, számítóan gyűlölte Jézust és érezte, látta, hogy az ő hatalmának egy komoly veszély, ha az Úr Jézust működni engedi. Az most a vélemény, hogy a tulajdonképpeni ellenfél, politikai számításból ellenfél az Úr Jézussal szemben Annás volt. Ő játszatta csak le aztán Kaifással meg a főpapokkal meg az írástudókkal az ítéletet. És szinte azért vezettette magához és nem Kaifáshoz először, hogy meggyőződjön arról, hogy sikerült elfogatni ezt a veszedelmes embert. Tényleg megvan? Mégiscsak sikerült? Odavezette magához. Ennek tulajdonképpen az elítélés szempontjából nem volt jelentősége, ez teljesen magánakció volt, hogy meggyőződjön róla, hogy rendben folynak a dolgok. És faggatta, teljesen szabálytalanul faggatta a tanítása felől.

Hallgatjuk ezt a faggatást és az Úr Jézus válaszát. Ő tudta, hogy neki mint vádlottnak nem kötelessége itt vallani arról, hogy mit tanít és így tovább. Tudta, hogy hamis prófétaként vádolták. Tudta, hogy miről van szó és azt mondta: „Kérdezd azokat, miért kérdezel engem? Nyíltan szólottam, kérdezd azokat, akik hallgattak engem a templomban, vagy máshol.”

Most a szemlélődésben meglepetésszerűen magunkkal szembe is fordíthatnánk a dolgot. Kérdezhetne engem valaki Jézus tanítása felől? Mit mondanék?

Az Úr Jézus válaszára Annás szolgája arcul ütötte az Úr Jézust. Hogy mer így felelni a főpapnak? Hát hogyan? Nem szabad? Nem lehet? Milyen furcsa felfogásokkal találkozik az ember ilyen szolgák meg beosztottak meg alárendeltek között, hogy akik így önhatalmúan kitöltik a bosszújukat valaki fölött. A pszichológia azt mondja, hogy a szolga, a beosztott, aki parancsra teszi, hogy kitölti a bosszúját, a szenvedélyeit szabadjára engedi valakivel szemben, egy elítélttel szemben, akkor ebben az élete során tapasztalt elnyomatás meg mások részéről tapasztalt taposás tör fel. Ővele szemben is úgy jártak el: elhallgattatták, igazságtalanul elnyomták, és az most kitör.

Ha az ember odakerül, hogy elfogják, vezetgetik és különböző őrökkel találkozik, nagy különbséget lehet tapasztalni katona és katona, fegyőr és fegyőr, beosztott és beosztott között. De ott is lehet találni embereket, akik bámulatos módon megéreztetik az emberrel akaratlanul is, hogy emberek. Ott is megtartják a maguk emberi méltóságát és nem igazságtalanok, noha abban a beosztásban vannak. Olyant is tapasztalt az ember, hogy valaki durva hangon szólt, de mégis érezte az ember, hogy ez jó. Ezt csak teszi, de amikor lehet, akkor segíti az embert. Például egy ilyen őr volt a Fő utcán, a budai oldalon – ahova először került az ember, ilyen processzus nyomán –, aki hangos volt, rászólt az emberre, amikor meg a láthatár tiszta volt, akkor beadott egy remek könyvet: „ezt olvassa!” A döbbenetes az volt, hogy képzeljétek el, hogy pont azt a könyvet kaptam elsőnek olvasni bent, amit kint Zaránkon, messze Pesttől elkezdtem olvasni, de nem tudtam végigolvasni: Reymondnak a Parasztokja. Remek Nobel-díjas könyv, lengyel író könyve.Nem ismerős előttünk, hogy Annás háza hol volt. Nincs határozott hagyomány arra vonatkozólag. Getszemánit tudjuk, megvan most is. Kaifás házára vonatkozólag már tudjuk, hogy visszafelé vezették az Úr Jézust: amerre ők kimentek a Getszemáni kertbe, arra visszafelé vezették. Bal kéz felől volt Dávid városában, a Sion-hegynek a lejtőjén – a hagyomány szerint – Kaifás háza. De hogy Annásé hol volt, azt nem tudjuk.

Aztán az egész városon végig kellett menni az Antónia várig, ahol Pilátus palotája volt, azt megint tudjuk. Határozottan megvan a kihallgatás terme, megtalálták a nagy kvadrát kövekkel kirakott teret is, ahol a rostrum volt. A gabbata, héberül gabbata, ahol az ítéleteket kimondták, ahol ítélőszékbe ült Pilátus helytartó.

Tehát a színtér most változatos, ahol a szemlélődésünk folyik.

Kérni? Mit kérjünk itt? Megint csak azt kérjük, hogy minél teljesebben az Üdvözítő személyének a hatása alá kerüljünk. Akár úgy, mint Péter, akire az Úr Jézus rátekintett ott Kaifás házában, akinek az udvarán lezajlott az ő tagadása. Akkor egy óriási fordulat következett be Péter életében. Akár úgy kerüljünk az Úr Jézus hatása alá, mint ahogyan hatása alá kerülhetett mondjuk itt Ponciustól Pilátusig – ahogyan a magyar is mondja – a hurcolások közben sok-sok ember. Lehetetlen, hogy ne kerültek volna a hatása alá. De senkit sem említ a Szentírás külön ebben a folyamatban, hogy Jézus Krisztus ilyen és ilyen értelemben hatással volt rá, hatása alá került.

Csak talán későbben, mikor Péter prédikációjára már sokan, háromezren megtértek egy nap alatt, talán akkor bontakozott ki az, ami itt az ítélet napjában, meg az Úr Jézus szenvedésének napjában zajlott. Talán ezek az emberek, akikkel az Úr Jézus itt találkozott, ezek az ismeretlen emberek talán akkor kerültek Jézus hatása alá és hittek benne. Itt csak Péterről tudjuk kifejezetten, hogy milyen hatást tett rá az Úr Jézus tekintete.

Szóval kérjük, hogy az Úr Jézus hatása alá kerüljünk. Aztán akkor itt szemléljük a jeleneteket.

Az első, hogy a csőcselék – vagyis a különítmény, ahogy most mondanák; a magyar történelemnek éppen ebben a fél századában vagy három negyed századában voltak ilyen dolgok az országban, ilyen elfogatási különítmények – vezette az Úr Jézust először Annás főpap házához. Itt Annás volt az igazi ellensége az Úr Jézusnak. Hidegen, számítóan gyűlölte Jézust és érezte, látta, hogy az ő hatalmának egy komoly veszély, ha az Úr Jézust működni engedi. Az most a vélemény, hogy a tulajdonképpeni ellenfél, politikai számításból ellenfél az Úr Jézussal szemben Annás volt. Ő játszatta csak le aztán Kaifással meg a főpapokkal meg az írástudókkal az ítéletet. És szinte azért vezettette magához és nem Kaifáshoz először, hogy meggyőződjön arról, hogy sikerült elfogatni ezt a veszedelmes embert. Tényleg megvan? Mégiscsak sikerült? Odavezette magához. Ennek tulajdonképpen az elítélés szempontjából nem volt jelentősége, ez teljesen magánakció volt, hogy meggyőződjön róla, hogy rendben folynak a dolgok. És faggatta, teljesen szabálytalanul faggatta a tanítása felől.

Hallgatjuk ezt a faggatást és az Úr Jézus válaszát. Ő tudta, hogy neki mint vádlottnak nem kötelessége itt vallani arról, hogy mit tanít és így tovább. Tudta, hogy hamis prófétaként vádolták. Tudta, hogy miről van szó és azt mondta: „Kérdezd azokat, miért kérdezel engem? Nyíltan szólottam, kérdezd azokat, akik hallgattak engem a templomban, vagy máshol.”

Most a szemlélődésben meglepetésszerűen magunkkal szembe is fordíthatnánk a dolgot. Kérdezhetne engem valaki Jézus tanítása felől? Mit mondanék?

Az Úr Jézus válaszára Annás szolgája arcul ütötte az Úr Jézust. Hogy mer így felelni a főpapnak? Hát hogyan? Nem szabad? Nem lehet? Milyen furcsa felfogásokkal találkozik az ember ilyen szolgák meg beosztottak meg alárendeltek között, hogy akik így önhatalmúan kitöltik a bosszújukat valaki fölött. A pszichológia azt mondja, hogy a szolga, a beosztott, aki parancsra teszi, hogy kitölti a bosszúját, a szenvedélyeit szabadjára engedi valakivel szemben, egy elítélttel szemben, akkor ebben az élete során tapasztalt elnyomatás meg mások részéről tapasztalt taposás tör fel. Ővele szemben is úgy jártak el: elhallgattatták, igazságtalanul elnyomták, és az most kitör.

Ha az ember odakerül, hogy elfogják, vezetgetik és különböző őrökkel találkozik, nagy különbséget lehet tapasztalni katona és katona, fegyőr és fegyőr, beosztott és beosztott között. De ott is lehet találni embereket, akik bámulatos módon megéreztetik az emberrel akaratlanul is, hogy emberek. Ott is megtartják a maguk emberi méltóságát és nem igazságtalanok, noha abban a beosztásban vannak. Olyant is tapasztalt az ember, hogy valaki durva hangon szólt, de mégis érezte az ember, hogy ez jó. Ezt csak teszi, de amikor lehet, akkor segíti az embert. Például egy ilyen őr volt a Fő utcán, a budai oldalon – ahova először került az ember, ilyen processzus nyomán –, aki hangos volt, rászólt az emberre, amikor meg a láthatár tiszta volt, akkor beadott egy remek könyvet: „ezt olvassa!” A döbbenetes az volt, hogy képzeljétek el, hogy pont azt a könyvet kaptam elsőnek olvasni bent, amit kint Zaránkon, messze Pesttől elkezdtem olvasni, de nem tudtam végigolvasni: Reymondnak a Parasztokja. Remek Nobel-díjas könyv, lengyel író könyve.

Egy témája a szemlélődésnek: Jézus Annás előtt, ahol tanítása felől kérdezték és ahol arcul ütötte ez a katona.

Aztán megkötözve Kaifáshoz viszik, ahol együtt voltak az írástudók és a vének. Ez rokoni gesztus volt, mert Annás benősült Kaifás házába és az igazi öreg, aki intézkedett, az Kaifás volt. Ott együtt voltak egybe gyűlve az írástudók és a vének.

Itt zajlott le Péter tagadása. Péter valóban megint olyan, hogy szemlélődhetünk, ahogy a tűznél ül. János írja ezt le olyan részletesen. És ahogy még mindig abban a hiedelemben van, hogy őneki meg kell mentenie Jézust. Az elfogatásnál is ő akarta megmenteni Jézust, kirántotta a kardját. Érdekes, hogy nevelte az Úr Jézus ezt az embert, Pétert. Valóban az egyház fejévé és az Ő utódjává. Olyan ambiciózus ember volt, aki – ha végiggondoljuk az életének a jeleneteit, amiket megőriznek az evangéliumok – aki természetszerűleg vezető típus volt, mindjárt ura a helyzetnek. Ő az, aki felel, hogy kinek tartják az emberek Jézust és kinek tartja ő. Ő az, aki a vízre mer lépni és megy az Úr Jézus felé.

1% – éljetek vele, élnénk vele! Felhívással fordulunk Hozzátok. A Mint a Többi Ember Alapítvány egyike a térségünkben működő civil szervezeteknek. Alapítványunk felvállalta, hogy a fogyatékkal élő fiatalok önálló életvitelének kialakítását segíti. A kézműves tevékenységek (kötés, szövés, fazekasság,kosárfonás, stb), vásárlás, főzés, ügyintézés, kesztészkedés mellett nagy súlyt helyezünk a közösségi életre, hiszen társak, barátok, jó emberek nélkül minden sokkal nehezebb. Segítsetek nekünk! Most olyan időszak van, amikor mindenki megtehet, és meg is kell tennie egy lépést, hogy felelősségteljes embernek tudhassa magát.Senki nem gondolhatja, hogy ez fölösleges – mások úgyis megteszik -, hogy nem rajtunk múlnak a dolgok. Kérjük az adózó állampolgárokat Turán, és mindenütt, hogy a Személyi Jövedelem-Adó 1 %-ával támogassák fenti tevékenységeinket, céljainkat, és ezáltal a fogyatékkal élő fiatalokat! Ez esetben a rendelkező nyilatkozatra ezt kell írni: “Mint a Többi Ember” Alapítvány Adószám:18711516-1-13